Arcok > Történelmi arcok > Edmund Veesenmayer (1904 - 1977)

Hitler magyarországi helytartója, vezető német közgazdász, a Harmadik Birodalom diplomatája, az NSDAP és az SS magas rangú tagja. [1] [2]

Veesenmayer 1904. november 12-én született Bad-Kissingenben, egy dél-bajorországi (Németország) kisvárosban. Szülei foglalkozása nem ismert. Allgaeuban nőtt fel, de Münchenben járt egyetemre, ahol közgazdasági diplomát szerzett. 1928-ban doktorált, majd az egyetemen maradt gyakornokként a politikai tudományok és a politikai gazdaságtan tanszéken. Doktorálása és az 1932-es egyetemi alkalmazása közötti években fizikai munkásként dolgozott. Az egyetemen találkozott Wilhelm Kepplerrel, ami lényeges hatást gyakorolt további sorsára. [1]

1932. február 1-jétől volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) tagja. 1933-tól, a náci hatalomátvétel után Keppler különböző vezető gazdaságpolitikai megbízatásokat látott el, s Veesenmayer az ő referense lett. Keppler 1938-ban a német Külügyminisztériumba került, mint különleges megbízatású államtitkár, így innentől fogva Veesenmayer sem szűkölködött különleges megbízatásokban. 1936. júniusától az SS (Schützstaffel, azaz Védosztag) tagja lett. [1] [2]

1937–1938 az Anschluss előkészítésének és megvalósításának, a német agressziós, expanziós törekvések első állomásának évei, amelyek Veesenmayer, mint gyakorlati ember első erőpróbáját is hozták. 1937-ben utazott először Ausztriába, a rendszeres német–osztrák tárgyalások folytatására létrehozott delegáció tagjaként.
Veesenmayer azonban a gazdasági tárgyalások mellett az osztrák nemzeti szocialistákkal „ismerkedett”, s tapasztalatairól Németországban részletesen beszámolt. Javasolta, hogy a nagy-német orientációjú, általa mérsékeltebbnek tartott Seyss-Inquart-féle csoportot támogassák a radikálisabb náci irányzatokkal szemben. Miután az Anschluss után (1938. március 12-13.) Kepplert különleges megbízatással Ausztriában tartották, vele maradt 1938. májusáig. [1]

1939-ben kezdetét vette a második világháború. 1939. szeptemberétől Veesenmayer a német Külügyminisztérium újonnan szervezett Informations-Abteilungjában (információs osztályán) szerkesztőként teljesített szolgálatot. [1]

Útja 1940-ben vezetett először kifejezetten Délkelet-Európába, így Magyarországra is. Ekkor Bécsben, Pozsonyban, Budapesten, Belgrádban, Athénben, Szófiában és Bukarestben fordult meg. A Német Birodalom Külügyminisztériumának gazdasági szakértőjeként felmérte a kelet- és közép-kelet-európai gazdasági és politikai állapotokat. Veesenmayer Budapesten csak Vörös Jánossal, a Honvédelmi Minisztérium anyagi csoportfőnökével és a vele rokonságban álló Kelenffy Károllyal, a Telefongyár igazgatójával találkozott. [2]

1941. április 1-jén, öt nappal a Jugoszlávia ellen indított német támadás előtt Ribbentrop Zágrábba küldte. A Veesenmayernek adott utasítás úgy szólt, hogy vizsgálja meg a független Horvátország létrehozásának lehetőségét. Vizsgálatának eredménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a német csapatok Zágrábba való bevonulásával egy időben horvát szeparatisták kikiáltották Horvátország elszakadását Jugoszláviától. Veesenmayer május végén tért vissza Németországba, mivel még egy hónapig segítségére kellett lennie a Zágrábba kinevezett német megbízottnak, Kassche-nek.
Veesenmayer mint tapasztalt hírszerző és délkelet-európai specialista, időről-időre kisegítő feladatokat látott el az említett országokban. [1]

1943-ban Magyarországról készített hosszú jelentést, amelybe a Felvidéket és teljes Erdélyt is belefoglalta, ettől az évtől kezdve pedig kizárólagosan a magyarországi viszonyok tanulmányozásával foglalkozott.
1943. szeptemberében született meg a döntés Magyarország német megszállásáról. Veesenmayert novemberben Budapestre küldték, majd 1944. február 8-án hívták vissza Hitler főhadiszállására. [1] [2]

Az SS számára is több különleges megbízatást teljesített az idők folyamán. Adolf Hitler 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásakor a Harmadik Birodalom nagykövetének és teljhatalmú magyarországi megbízottjának nevezte ki. Ez azt jelentette, hogy a Wehrmachton kívül minden megszállóerő fölött – beleértve a Gestapót is – rendelkezési joga volt.

A Szálasi-puccs során (1944. október) segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez, meggátolva ezzel Magyarország kiugrását a II. világháborúból. [2]

Veesenmayer úgy kerülte el, hogy Magyarországon, a magyar népbíróság előtt felelnie kelljen tetteiért, hogy 1945-ben Salzburg közelében feladta magát az amerikai csapatoknak. Felette a Nürnbergben ülésező Nemzetközi Katonai Bíróság ítélkezett, amely 1949. április 14-én hozott döntésével húszévi börtönre ítélte – de már 1954-ben kiszabadult. Az ítélet háborús bűnök elkövetésében, rabszolgamunka felhasználásában és bűnös szervezethez (SS) való tartozásban mondta ki bűnösnek. [1] [2] [3]

Kiszabadulása után Veesenmayer az NSZK-ban (Német Szövetségi Köztársaság) élt, s közgazdászként vezető szerepet játszott a háború során tönkretett nyugat-német gazdaság helyreállításában. [2]

1977. december 24-én halt meg Darmstadt-ban. [2]

Forrás:

[1] http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b1001/81-01-11Gaspar.html
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Edmund_Veesenmayer
[3] http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/veesenmayer.html

Rengeteg félig-meddig dokumentált történet, legenda kering ókori kínai, görög és későbbi arab tudósok és feltalálók által tervezett, esetleg épített gépekről, automatákról. Nem mindig tudjuk eldönteni, mennyi igazság van ezekben. Annyi bizonyos, az emberiség ősidők óta szeretett volna fizikai/szellemi munkára képes, lehetőleg önirányított gépeket, automatákat, de legalább egy számológépet építeni.