Tapolcán született 1763. május 9-én. Kispolgári család fia, apja vargaként kereste családjának a kenyeret.
Gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, a filozófiai tanfolyamot 1783-tól Pesten, a piaristáknál végezte. Itt tanára, Horányi Elek felébresztette történelmi érdeklődését.
Tanulmányai folytatásához az anyagiakat csak úgy tudta előteremteni, hogy állást vállalt; joghallgatóként Orczy Lőrinc házába került, mint a neves költő fiának tanulótársa. A tehetős és tekintélyes család mind életkörülményeinek, mind intellektuális arculatának alakulásában meghatározó szerepet játszott. Ők egyengették, amíg tudták hivatali pályáját, s bizonyosan hozzájárultak ahhoz, hogy az alacsony sorból származó fiatalember oly öntudatosan és magabiztosan mozogjon az életben.
1787-től az Orczy család támogatásával Kassán, a kamaránál gyakornok, majd írnok. Valószínűleg itt lett szabadkőműves. 1788-ban az ifjú Kazinczy Ferenccel és az öregedő ’deákos’ Baróti Szabó Dáviddal megalapította a Magyar Museum című lapot, melyet a második számtól egyedül szerkesztett. A két ifjú egyaránt vezérségre tört, viszonyuk megromlott, s útjaik végleg elváltak. A szakítás oka valószínűleg nemcsak szakmai vetélkedés volt: a folyóirat Kazinczy által készített előbeszéde és a Batsányi által átdolgozott változat között koncepcionális a különbség. Batsányi egyértelműen az 1870-es évek nem nemesi értelmiségének ideológiája szellemében írja át Kazinczy szövegét, amely viszont a felvilágosult rendiség új igényeit tükrözte.
1793-ban forradalmi versei miatt elvesztette állását, elhagyta Kassát. 1794. szeptember 10-én a jakobinus szövetkezésben való részvétel gyanúja miatt Budán elfogták. A vádat nem sikerült rábizonyítani, de az eljárás során tanúsított magatartása miatt egy évi fogságra ítélték és Kufsteinba szállították.
1796. május 23-án szabadult. Bécsben telepedett le hivatalnokként, ahol részt vett a művészeti életben, újrakezdi szerkesztői munkásságát. Nem saját műveit akarja megjelentetni, hanem írótársaiét. Festetics György anyagi segítségével megindítja a Magyar Minerva című folyóiratát, amelyben Ányos Pál és Virág Benedek alkotásait adja közre.
1805-ben feleségül vette Baumberg Gabriellát, a neves osztrák költőnőt. 1809-ben átjavította és a kiáltvány hangját kiélező közbeszúrásokkal egészítette ki Napóleon proklamációját a magyarokhoz.
A Bécsből kivonuló csapatokkal Párizsba ment, ahol Maret államtitkár, Batsányi kufsteini rabtársa nyugdíjat járt ki számára. 1815. augusztus 5-én a Párizst megszálló osztrák katonaság elfogta, Spielberg várbörtönébe szállították, ahonnan - felesége közbenjárására - 1816. augusztus 14-én szabadult; s Linzbe száműzik. A Magyar Tudós Társaság 1843-ban levelező tagjává választotta.
1845. május 12-én halt meg Linzben.
Kevés írónk sorsába szólt bele olyan erőteljesen a történelem, mint Batsányi Jánoséba. Kalandos és tragikus fordulatokban bővelkedő életét háromszor kezdi újra, szinte az alapoktól. A köztudatban forradalmi hevületű versek szerzőjeként ismert, de ennél fontosabb az az alázatos munka, mellyel a magyar nyelv és irodalom ügyét szolgálja.
Orczy Lőrinc hatására a Bessenyei-kör műfaji és verselési hagyományainak jegyében kezdte pályáját. Első közreadott eredeti prózai írása a Báróczi Sándorhoz intézett Barátságos levél 1786. Erősen befolyásolta a barokk poétika imitációtana is: A martinyesti ütközetben elesett magyar vitézek sírkövére 1789 című epigrammájának mintája például Szimonidész híres verse. Korai dalai (Klórishoz, Fánnihoz) még a német rokokó költőit követik, de ifjúkori szerelmével kapcsolatos Esdeklő panaszában 1791 a hiteles élménytartalom a Faluditól átvett, játékosan jelenetező szerelmi dalt már személyes érzelmekkel telíti.
A Magyar Museum szerkesztőjeként mint vezető szerepre hivatott irodalomszervező lépett fel. A fordításról 1787-1789 című tanulmányában vallotta, hogy lehetséges, sőt kívánatos a tartalmi és formai szempontból egyaránt hű fordítás. Rájnis József vitacikke alkalmat kínált számára, hogy elkülönítse a fordítást az utánzástól, s megvédve Baróti Szabó Milton-fordításait, szakított a deákos klasszicizmus ízlésével. Folyóiratának Bévezetésében 1788 az irodalmat a nemzeti lét minősítőjeként határozta meg, s ezért ápolására, Bessenyei Jámbor szándékának megjelenése előtt, tudós társaság létrehozását javasolta.
Költészete a nemesi reformizmus jegyében bontakozott ki. Serkentő válasz 1789 című versében történelemszemléletét tárta fel: az ősi nemzeti nagyság képét a tragikus múlt, Várna és Mohács felidézésével szembesítette (ennek hatása Kölcseyig érvényesül), s a költő feladatát a jelennek szóló tanulságok megfogalmazásában látta. Az alkalmi óda műfaját megújító verseiben (Tekintetes nemes Abaúj vármegye örömünnepére, Batthyány Alajoshoz) a személyes ünneplést a mozgalom s egy eszmény propagálására használta. Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz 1792 című episztolája szorosan kapcsolódik a politikai küzdelmekhez, múltidézésének elemei pedig még Kisfaludy Károly műveiben is feltűnnek. Batsányi nagyszabású episztolájában hatásos eszmefuttatás olvasható azok ellen, akik a a hazafiak megítélésénél a vallási hovatartozást is figyelembe veszik. Az az emberjogi követelmény, hogy mindenkinek, hogy mindenkinek joga van a maga vallását gyakorolni, magában foglalja az elvet: a hazafiak között sem lehet vallási alapon semmiféle különbséget tenni.
Az Ossziáni dalok fordítása segíti hozzá Batsányit, hogy megtalálja a vállalható
költőszerepet. „Bárdussa akartam lenni a magyar nemzetnek” ‑ írja egyik levelében. A fogalom jelentését pedig így magyarázza meg: „A bárdok vagy bárdusok olyan különös rendbéli emberek voltak az északi népeknél, kik, hivataljok szerént, azoknak jeles cselekedeteiket énekelve magasztalták, versekbe foglalták, s e szerént emlékezeteket a később időkre általküldötték. Ezek az énekek egyszersmind történetes könyvek helyett szolgáltanak néktek; és annál több hitelt érdemlettenek, minthogy azoknak szerzőik a megénekelt dolgoknak többnyire szemmel-látó tanúi voltanak. Akkorban a muzsika és poézis a politikának fő eszközei voltak; és egyenesen a nemes erkölcsnek terjesztését és a nemzeti jó szokásoknak s szabadságnak fenntartását arányozták.”
Az új költőszerep két reprezentatív verse A franciaországi változásokra és A látó.
A franciaországi változásokra című epigramma hatásához hozzájárul az az ellentét, mely a klasszikusan tagolt szerkezet és a képanyag túlzsúfoltsága között megfigyelhető. A kétirányú megszólítás („Nemzetek, országok...”; „S ti is...”), amely közös felszólításba fut ki, szinte költőietlenül célratörő. Az első négy sorban a „Nemzetek, országok” helyzetét bemutató képek („rút kelepce”; „kínos kötél”; „vas iga”) csak hangulatilag ismétlődő kifejezések, jelentésüket illetően nem. Voltaképpen a rabság két vonatkozását, eredetének (a csapdába esésnek) és állapotának (a megkötözöttségnek) mozzanatát villantja fel. A „gyászos koporsóba döntő vas igátok” kifejezés pedig a rabságban telő élet kilátásainak reménytelenségét jelzi.
A költemény nemcsak esztétikai minősége miatt tartozik a jelentős művek sorába, hanem azért is, mert különleges helye van irodalmunk történetében: ez a történelmi pillanat igézetében fogant mű számít a magyar irodalom leginkább hiteles válaszának a francia forradalomra.
Nem tudjuk pontosan, hogy a Kassán keletkezett epigramma 1789 nagy eseményei közül melyiknek a hatására keletkezett. Az azonban bizonyos, hogy nem egyezik a forradalmi Franciaország akkori állapotával. A vers ugyanis határozottan és élesen királyellenes: a „felszentelt hóhérok” kifejezés egyértelműen jelzi ezt, s nem vezethet félre a „jobbágy” szó sem, mely a korban főként ’alattvaló’ jelentéssel bírt. (A francia forradalom eseményei csak 1791 kora nyara után, a királyi család sikertelen szökési kísérletét követően vettek olyan fordulatot, melyek megfelelnek majd a Batsányi versben foglaltaknak.) Valószínű, hogy az epigrammában a II. József ellen fellépő nemesség indulata éppen úgy benne van, mint a mindenkori elnyomottak érzésének kifejezése az embertelen hatalmak ellen.
Az 1791-ben keletkezett A látó című költemény a felvilágosodás legnemesebb törekvéseinek megvalósulását láttatja a forradalomban, amikor „Ama dicső nemzet” fiktív szózatát közvetíti:
Álljon föl az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te áldott szabadság!
A nyílt királyellenesség („koronás gyilkosok”) és a jövőbe vetett bizakodás a korszak legradikálisabb megnyilatkozásai közé emelik a költeményt.
Forradalmi ihletének kibontakozása a felvilágosult rendiségtől eljuttatta a polgári reformtörekvésekig, s az egységes és oszthatatlan haza fogalmáig. Ebben nagy szerepe volt Herder eszméivel való megismerkedésének. Batsányi is azt hirdette, hogy a történelemben a természeti erők következetességével tör előre a haladás, s ha az intézmények, gátolva a reformmunkát, feltartóztatják a fejlődést, ez erőszakos úton jut érvényre. Az európai hadakozásokra 1792 című költeménye jelzi, hogy hazájának sorskérdéseit nemzetközi összefüggésekben szemlélte.
Börtönélményeiből remekművek születtek, az ún. Kufsteini elégiáik. teljesen szakított a barokk poétika imitációtanának követelésével és a belső élmény megragadására törekedett. E nagyszerű költemények a magyar irodalom történetében a szabadságvágy legszebb megnyilatkozásai közé tartoznak, s azt is elárulják, hogy Batsányi, akinek a köztudat szerint inkább volt tehetsége a retorikus költői szépségek megteremtéséhez, elégikus költőként is a magyar irodalom élvonalába tartozik. E versei (Tűnődés, A rab és a madár, A szenvedő) ciklust alkotnak; egy részüket Batsányi költőbarátjának és rabtársának, Szentjóbi Szabó Lászlónak szenvedései ihlették (Gyötrődés), másik részüknek lírai hőse maga a költő. Tűnődés 1795 című versének szerkezetét az áradó lamentáció adja, a költő gondolatai olyan térben szállnak, amelyet a hold, az álom, a lélek és az ég alkot, e teret pedig a fájdalom enyhülésének és erősödésének hullámzása tölti meg dinamikával.
Bécsi éveinek főműve, életének egyik legnagyobb teljesítménye a német nyelven írt Der Kampf (A viaskodás, 1799-1809), melynek középpontjában az erény és igazság győzelméért küzdő ember áll. „A mű a magyar bonapartizmus legrangosabb irodalmi emléke, s egyben a kor politizáló európai értelmiségének egyik legértékesebb, és legtanulságosabb költői megnyilatkozása.” (Bíró Ferenc)
Munkásságának utolsó negyedszázadában, elszakadva a hazai irodalmi élettől, még néhány fontos művet alkotott ugyan, de új értéket már nem hozott létre. A magyar tudósokhoz 1821 című tanulmányában, Kazinczy-ellenes éllel, támadta a túlzó neológiát. A magyar költő idegen, messze földön egy ihletett lelkiállapot bensőséges rajza után a segítségül hívott Múzsa által költőtársait, Baróti Szabót és Kisfaludy Sándort köszönti. Egész életében foglalkoztatta a nemzeti hőskultusz eszményképének tekintett Osszián műveinek lefordítása, de munkájának csak hét részlete ismeretes, ezekből életében négy jelent meg. Többször megkísérelte verseit kötetben kiadni, de erre csak 1827-ben (Versei) és 1835-ben (Poétai Munkáji) kerülhetett sor.
A magyar felvilágosodás rendi, majd polgári változatát képviselte, bonapartizmusa pedig fejlődéstörténeti kapocs a jakobinus eszmék és a liberalizmus között. Az antikvitás szellemét a bárdköltő nemzeti ihletével egyesítette. Mindhárom korabeli versrendszert alkalmazta, s a gondolatritmus első hazai tanulmányozói közé tartozott.
Az isztambuli Hagia Sophia
A Hagia Sophia egy hajdani bizánci ortodox bazilika Isztambulban, Törökországban. Később mecsetként használták, aztán múzeumként volt látogatható. 2020 óta újra mecsetként funkcionál. A neve magyarul annyit tesz: az isteni bölcsesség temploma. Eredetileg csak Nagy Templomként hivatkoztak rá, mert nem volt másik hozzá fogható a korabeli keresztény világban.
A számítógép történeteRengeteg félig-meddig dokumentált történet, legenda kering ókori kínai, görög és későbbi arab tudósok és feltalálók által tervezett, esetleg épített gépekről, automatákról. Nem mindig tudjuk eldönteni, mennyi igazság van ezekben. Annyi bizonyos, az emberiség ősidők óta szeretett volna fizikai/szellemi munkára képes, lehetőleg önirányított gépeket, automatákat, de legalább egy számológépet építeni.
A PápaA pápa a katolikus egyház feje, akinek székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt. Maga a magyar pápa szó (akárcsak a pap és a pópa) a görög pappasz szóból ered, amelynek jelentése „atya” („papa”). Ez a cím illette meg a 4. századig az összes keresztény püspököt is. A keleti egyházszakadás után az ortodox egyházak fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli viselője lett.
Kapcsolódó doksik- A magyar felvilágosodás - Bessenyei György, Batsányi János / 2000, 6 oldal
- Holló-Batsányi - Lego robot programozása / 2011, 60 oldal
Batsányi János kortársai:
- Arany János
- Berzsenyi Dániel
- Bessenyei György
- Csokonai Vitéz Mihály
- Eötvös József
- Fazekas Mihály
- Jókai Mór
- Kármán József
- Katona József
- Kazinczy Ferenc
- Kemény Zsigmond
- Kölcsey Ferenc
- Madách Imre
- Petőfi Sándor
- Vajda János
- Vörösmarty Mihály
- Kisfaludy Károly
- Kisfaludy Sándor
- Verseghy Ferenc
