Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » BME Bokor Zoltán - Pénzügyi ismeretek

Pénzügyi ismeretek Segédlet a „Kereskedelmi, pénzügyi és számviteli technikák” c. tárgyhoz Készítette: Bokor Zoltán, egyetemi tanársegéd BME Közlekedésgazdasági Tanszék 1. Bankrendszer A bankok és az egész pénzintézeti rendszer szerepének megértéséhez célszerű áttekinteni a gazdaságpolitika cél és eszközrendszerét. A makrogazdasági célok: • a kibocsátás folyamatos növelése, • alacsony munkanélküliség, magas foglalkoztatottság, • stabil árszínvonal, alacsony infláció szabad piacok mellett, • külgazdasági egyensúly. Az ehhez meglévő eszközrendszer: • fiskális politika, • monetáris politika, • bér- és jövedelem szabályozás, • külgazdasági politika. A célok elérése az állam feladatát képezi, s ehhez a f elsorolt eszközöket veheti igénybe. A közvetett szabályozásban igen fontos helyet foglalnak el a pénzügypolitikai eszközök. A pénzügypolitikának három nagy részterülete van: •

Monetáris politika: a pénzrendszerrel, a pénzforgalommal kapcsolatos alapvető intézkedések összessége. • Fiskális politika: az állam meghatározott időszakra vonatkozó bevételeinek, illetve kiadásainak összesítése. • Devizapolitika: a külgazdasági egyensúly megtartására vagy elérésére irányuló -árfolyam-politika, -nemzetközi hitelpolitika, -valutáris likviditási politika, -állami tartalékpolitika. A monetáris és a devizapolitika legfőbb irányító szerve a Jegybank, míg a fiskális politika irányelveit (költségvetés) az Országgyűlés fogadja el, végrehajtását a Pénzügyminisztérium irányítja. 1.1 A jegybank A jegybank különleges helyzetét minden államban bankjegykibocsátási monopóliuma teremti meg. A jegybank az állam bankja Tevékenysége sokrétű: • az állam legfőbb hitelezője, • kezeli, őrzi az állami tartalékokat, 1 • kezeli az állami költségvetés kiadásait és bevételeit, • a pénz és

valutapolitika legfőbb végrehajtó, irányító és ellenőrző szerve. A jegybank pénzügyi-gazdasági szabályozókkal befolyásolja és irányítja a p énz és hitelpolitikát, a kereskedelmi bankokat. Ezek a következők: • kamatpolitika, • tartalékráta-politika, • nyíltpiaci műveletek, • árfolyam-politika, • refinanszírozási politika. A kamatpolitika normatív szabályozóeszköz. Ez azt jelenti, hogy minden hiteligénylő azonos feltételek mellett kaphat hitelt, de a p énzintézetek hitelképessége szerint differenciálás történik, a nagyobb kockázatot nagyobb kamat kíséri. Tartalékráta-politika. A pénzintézetek pénzforrásainak csak alacsony hányada a saját eszköz, pénzbefektetéseik nagyobb részét idegen forrásból fedezik (betét, kötvénykibocsátás), mely forrásokat a hitelezők vissza is vonhatják, így tartalékolás szükséges. A bankok a jegybanknál az idegen források után, a források meghatározott hányadát nem

kamatozó vagy alacsony kamatozású betétként helyezik el. Ez közvetett hatással van a kamatok alakulására is Nyíltpiaci műveletek: A jegybank a piacon lévő értékpapírok felvásárlásával pénzt hozhat forgalomba, piacra dobásával pedig pénzt vonhat ki. Ezen tevékenységével árfolyam befolyásoló hatást is előidézhet. Valutaárfolyam-politika. Az ország belföldi hivatalos fizetőeszközének külföldi valutákhoz viszonyított árfolyama a külkereskedelmi forgalomra erős befolyást gyakorol (pl. valuta leértékelés). Refinanszírozási politika. Három részterülete van • Leszámítolási politika: meghatározott feltételek (leszámítolási kamatláb, kockázatvizsgálat.) szerint a jegybank váltókat számítol le • Lombardpolitika: értékpapír elzálogosítása ellenében történő hitelezés. Az értékpapírok körét, a kamatláb nagyságát, a hitel-igénybevételi időtartamot a jegybank határozza meg. • Refinanszírozási kamatláb

és kontingensek: a kereskedelmi banki hitelek refinanszírozási kamatának, illetve mennyiségének időszakos szabályozása. A jegybank a nemzeti pénzpiac őre. Különleges jogai alapján irányítja a pénzpiac valamennyi pénzintézetének tevékenységét. A pénzpiac klasszikus formája a kétszintű Ennek ismérvei: • A legfelső szinten a jegybank áll, melynek irányítása alatt állnak az egyéb pénzintézetek. • A jegybank kizárólag a bankokkal tart kapcsolatot, termelőkkel, kereskedőkkel, magánszemélyekkel nem. • Szervezetileg is elválik a j egybanki pénzteremtési mechanizmus a hitelbanki számlapénzteremtés mechanizmusától. A magyar pénzintézeti rendszer 1985-től fokozatosan vált kétszintűvé, 1987-től a hitelnyújtás, 1990-től a devizagazdálkodás területén is. A magyar jegybank célja a f orint vásárlóereje stabilitásának növelése, a b elföldi fizetési 2 rendszer működőképességének javítása, a belső-külső

pénzügyi egyensúly megteremtése. Az ország jegybankja a Magyar Nemzeti Bank. Az Országgyűlés felé beszámolási kötelezettséggel tartozik. A kormány gazdaságpolitikáját monetáris politikai eszközökkel támogatja. Ezek: refinanszírozás, kötelező jegybanki tartalék, likviditási tartalék, árfolyamszabályozás, kamatbefolyásolás vagy -meghatározás, nyíltpiaci műveletek Az MNB vezeti az állam, és a központi költségvetésben önálló fejezetet alkotó központi szervek pénzforgalmi számláit, az ÁPV Rt. pénzforgalmi számláját, más költségvetési szervek számláit, a Társadalombiztosítási Alapok számláit, a pénzintézetek, biztosítók és értékpapír forgalmazók számláit. Az államháztartással finanszírozási kapcsolatot csak a központi költségvetésen keresztül tarthat, erről a tevékenységéről is az Országgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Az esetleges hitelezés jegybanki alapkamaton történik

Devizagazdálkodás. A devizagazdálkodás a pénzintézetek külföldi pénznemben végzett tevékenységére vonatkozó jegybanki szabályozást jelöli. Az MNB a devizagazdálkodás központi szerve. Szabályozza a pénzintézetek külföldi pénznemben végzett tevékenységét, engedélyezi a devizaműveleteket, felveszi, nyújtja és engedélyezi a külföldi hiteleket. A jegybanktörvény az MNB számára kötelező adatszolgáltatást ír elő. Nyilvánosságra hozza a pénzintézeti rendszer működésére, az ország pénzügyi helyzetére vonatkozó összes fontos információt (a titokvédelmi előírásokat figyelembe véve). Az MNB szervezete. Jogi formája Rt, de a cégjegyzékbe nem kell bevezetni Alapszabályát az országgyűlés hagyja jóvá. Tulajdonosa az állam Szervei a következők: • közgyűlés; • jegybank-tanács: a monetáris politika fő irányítója; elnökből, 5 alelnökből és a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök által 3

évre kinevezett tagokból áll; • elnök: a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnök javaslatára 6 évre; • felügyelő bizottság: ellenőrző szerv. 1.2 A jegybankon kívüli pénzintézetek A pénzintézetek működésére vonatkozó szabályokat a hitelintézeti törvény tartalmazza. A pénzintézetek fajtái a törvény szerint a következők: • Kereskedelmi bank: a pénzintézeti tevékenységek teljes körű, ügyfélköri korlát nélküli végzésére felhatalmazott pénzintézet. • Szakosított pénzintézet: egyes pénzintézeti tevékenységek, illetve pénzügyi tevékenységek meghatározott körének végzésére feljogosított pénzintézet. • Befektetési bank: olyan szakosított pénzintézet, amely csak a pénzintézeti törvényben foglalt korlátozásokkal fogadhat el betéteket, illetve vezethet bankszámlát, de a más pénzintézetekre vonatkozó előírásokat meghaladóan rendelkezhet tartós befektetésekkel. • Takarékpénztár: a

törvény által meghatározott kivételekkel betételfogadásra, hitelnyújtásra felhatalmazott, elsősorban természetes személyek körében pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó pénzintézet. A négy fő típuson kívül az alábbi három pénzintézeti típust határozza meg a törvény: • Pénzintézeti csoport: olyan pénzintézetek összessége, amelyben egy pénzintézet egy vagy több pénzintézet alaptőkéjének több mint 50%-át kitevő részvényeit, vagy a szavazatok 3 több mint 50%-át megszerezte. • Fiók: pénzintézet részét képező, elkülönült szervezettel és üzlethelyiséggel rendelkező olyan szervezeti egység, amely közvetlenül folytat pénzintézeti tevékenységet vagy azok meghatározott körét. • Bankképviselet: tartós képviselet, mely a pénzintézet nevében, a pénzintézet és az ügyfelek kapcsolatát elősegítő tevékenységet végez. A hitelintézeti törvény felsorolásszerűen megadja a pénzintézeti

tevékenységeket, s azt is megadja, hogy mely pénzintézet milyen tevékenységeket nem vagy csak korlátozottan nyújthat ügyfeleinek. Az egyes pénzintézeti típusokhoz tartozó tevékenységi előírások a következők: • Kereskedelmi bank: betétgyűjtést, hitelnyújtást, számlavezetést köteles végezni, ezen felül minimálisan 9 pénzintézeti tevékenység végzése kötelező, vagy ilyen tevékenység végzésére képesnek kell lennie. • Szakosított pénzintézet: a személyi és tárgyi feltételekhez, és a szavatoló tőkéhez igazodó terjedelmű pénzintézeti tevékenységek végzésére feljogosított pénzintézet. • Befektetési bank: • nem fogadhat el állami garanciával fedezett betétet, • csak egyéven túli betétgyűjtéssel foglalkozhat, • az egy betétestől elfogadható összeg alsó határát üzletszabályzatában meghatározhatja, • nem vezethet pénzforgalmi bankszámlát, • csak egy éven túli hiteleket nyújthat. •

Takarékpénztár: végezhető tevékenységei a betétgyűjés, hitelezés, számlavezetés, értékpapír forgalomba hozatal, kereskedelmi tevékenység bizományosi ellátása, csekkvásárlás saját számlára. Ezenfelül hitelképesség-vizsgálatot, széfbérleti és pénzváltási tevékenységet is elláthat. 2. Bankműveletek A bankműveletek a letéti, később a betéti üzletágból fejlődtek ki. A bankoknál elhelyezett betétek ui. nemcsak kötelezettséget fejeznek ki az ügyfelek irányában, de egyben forrásul is szolgálnak más bankügyletek számára. A bankműveleteket a szerint csoportosítjuk, hogy a mérlegnek mely tételeit érintik. Így háromféle műveletcsoportot határozhatunk meg: 1. Passzív bankműveletek: azok a tevékenységek, amelyek a forrásoldali tényezőket módosítják. 2. Aktív bankműveletek: azok a tevékenységek, amelyek az eszközoldali tényezőket módosítják. 3. Semleges bankműveletek: sem követelés, sem vagyonra szóló

jog, sem tartozás nem keletkezik. 2.1 Passzív bankműveletek E bankműveletek elsődleges célja olyan mértékű és szerkezetű források biztosítása az üzleti bankok számára, amelyek alapján képesek kielégíteni – mind nagyságát, mind szerkezetét 4 illetően – ügyfeleik hitel- vagy pénzigényét. Általában véve a bankok forrásaikat betétek gyűjtése, hitelek igénybe vétele, értékpapír-műveletek, valamint tőkeemelés és tartaléknövelés útján bővíthetik. 2.11 Számlanyitás, betétgyűjtés; pénzalapok és alapítványok kezelése A forrásszerzés leginkább elterjedt és méreteiben is legjelentősebb módja a számlák nyitása és vezetése az ügyfelek részére, valamint betétek elfogadása azoktól. A gazdasági alanyok ui tevékenységük során bevételekre tesznek szert, illetve kiadásokat teljesítenek, bevételeik egy részét pedig hosszabb-rövidebb ideig pénz formában tartják. Az előbbi két funkciót, vagyis a

pénzforgalmat a bankszámlákon keresztül bonyolítják le, míg megtakarításaikat betétekben (betétszámlákon) tartják. Funkciójuk szerint a bankszámlák a következő főbb csoportokba oszthatók: • pénzforgalmi, • folyó-, • betét-, • letéti számlák. A pénzforgalmi és a folyószámlák között az a különbség, hogy míg előbbi az ügyfelek és a bank közvetlen kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, utóbbinál a g azdasági alanyok egymás közötti jogviszonya az elsődleges. A betétszámlák pénzbeli megtakarításokat tartalmaznak, a letéti számlák pedig főként (dematerizált) értékpapírokat tartanak nyilván. Az ügyfelek szempontjából a számlák lehetnek: • közületi – vállalatok, vállalkozások, intézmények, önkormányzatok, stb., • magán – lakosság, külföldiek, stb. A lekötés módját tekintve a betétek • látra szólóak – a betéttulajdonos azonnal hozzájuthat pénzéhez, • határidősek – a rendelkezés

korlátozott, lekötési, illetve felmondási időhöz, vagy kamatkonzekvenciákhoz kötött. A lekötés idejének szempontjából megkülönböztetünk • rövid lejáratú (1 éven belüli lejáratú), • középlejáratú (1-5 éves időre szóló), • hosszú lejáratú (5 évre, vagy annál hosszabb időre szóló) lekötött betéteket. Az ügyfelek nyithatnak számlát vagy elhelyezhetnek betétet hazai, vagy külföldi pénznemben. Az ügyfelek számlái és betétei vezetésének következményeként egyrészt megteremtődnek a modern, bankszerű fizetési forgalom lebonyolításának lehetőségei, másrészt egyenlegeik hosszabb-rövidebb ideig tartó pénzfelhalmozást vagy pénzkészletet fejeznek ki, amelyek az üzleti bankok számára forrásként figyelembe vehetők. Bár funkcióik eltérőek, mégis a betétekéhez hasonló a szerepük az üzleti bankoknál elhelyezett pénzalapoknak és alapítványoknak. Mivel ezek általában hosszabb időszakra vonatkozó

pénzkezelést igényelnek, a bankok igyekeznek forrásként való megszerzésükre. E „betétek” rendszerint tartósak, így kihelyezésre különösen alkalmasak. 5 2.12 Értékpapír-kibocsátás A forrásgyűjtés egyre terjedő módját jelenti az üzleti bankok saját értékpapírjainak kibocsátása. Míg a számlavezetés és a betétgyűjtés nélkülözhetetlenné teszi az üzleti bankok és az ügyfelek közvetlen kapcsolatát, addig az értékpapírok kibocsátásával a bankok ügyfélkörén kívül eső pénzforrásokat is meg lehet célozni. A bankok forrásszerzés céljából általában részvények (alaptőke-emelés), kötvények és záloglevelek formájában bocsátanak ki értékpapírokat. (Az értékpapírok részletes tárgyalását lásd később.) 2.13 Jegybanki refinanszírozási hitel igénybe vétele Az üzleti bankok – forrásaik alakulásának függvényében – hitelezési tevékenységük fenntartása vagy bővítése érdekében, esetleg

kihelyezéseik miatt keletkezett forráshiányaik esetén hitelt vehetnek igénybe a bankrendszertől. Ha ezt a jegybanknál kezdeményezik, akkor jegybanki refinanszírozásnak nevezik, ha pedig a bankrendszer egyéb tagjaitól, akkor bankközi hitelfelvételnek. A jegybanknál elérhető refinanszírozási hitel formái: • Forráskiegészítő hitel: a kihelyezések következtében fellépő tőkehiány pótlására. • Tevékenységbővítő hitel: az üzleti bankok hitelkihelyezéseinek növelése érdekében. A jegybank rendszerint meghatározott mértékben teljesíti egy-egy üzleti bank ilyen igényét, az átfogó mennyiségi hitelszabályozás keretében. • Nemzetközi forrásokat közvetítő hitel: a szelektív refinanszírozás sajátos formája. A külföldi hitelezők egy része kevésbé tartja kockázatosnak a jegybanknak történő hitelnyújtást, mintha az üzleti bankok számára közvetlenül tenné azt. E hitelek közvetítésével a jegybank erős

szelekciót érvényesíthet, mivel előírja azokat a feltételeket, amelyeket az igénylőknek teljesítenie kell. 2.14 Váltók viszontleszámítolása Az üzleti bankok kezdeményezhetik a náluk levő, leszámítolt váltók újbóli leszámítolását a jegybank által. A váltók viszontleszámítolása a monetáris szabályozás egyik fontos eszköze, de a bankok egymás között is kezdeményezhetik a viszontleszámítolást. E tekintetben az üzleti bankok között is kialakulhat bizonyos hierarchia a kisebb, közepes és jelentősebb bankok között. 2.15 Értékpapír fedezetű hitelek A jegybanktól értékpapír-fedezet mellett is kérhető hitel. Az értékpapír ebben az esetben tulajdonképpen zálog funkciót tölt be. Az értékpapír névértéke vagy árfolyama rendszerint meghaladja a nyújtott hitel összegét. Ezt a tevékenységet értékpapír-lombardhitel felvételnek nevezik, s a forrásszerzés egyik módozatát jelenti. 6 2.16 Bankközi hitelfelvétel

Az üzleti bankok nemcsak a jegybankhoz fordulhatnak hitelért, de egymáshoz is. Igaz, a bankközi hitelezést kemény törvényi korlátok szorítják keretek közé, szerepe mégis egyre nő. A bankok azért veszik igénybe a bankközi piacot, hogy rövid lejáratú, átmeneti likviditási problémáikat áthidalhassák. A gyakorlatban kialakult bankközi hitelfelvétel az ún napi pénz Ez általában 1-3 napos likviditási nehézségek áthidalását teszi lehetővé, különösen akkor, amikor a b ankok fizetési kötelezettségei egy-egy napra koncentrálódnak (pl. az ügyfelek tömeges kifizetéseinek esedékességekor). 2.17 Nemzetközi közvetlen hitelfelvétel Az üzleti bankoknak – a jegybank által közvetített hiteleken túlmenően – módjuk van közvetlenül is részt venni a nemzetközi hitelkapcsolatokban, a következő formákban: • Kötvénykibocsátás: technikailag hasonló módon bonyolódik, mint hazai formája. • Direkt hitelfelvétel: a bankok a

kamatszínvonal függvényében hitelt helyeznek ki egymáshoz, vagy hitelt vesznek igénybe egymástól. • Betételhelyezés: főleg akkor alkalmazzák, amikor hitelezés nem vehető igénybe (lényegében ez is hitelezés), vagy egyéb üzleti megfontolásból (pl. akkreditív telepítése, a forgalom irányítása). 2.18 Tőkeemelés A banktevékenység tartós bővülésének, illetve az erre irányuló törekvésnek természetes következménye, az előírt eladósodottsági mutató (saját és idegen tőke aránya) miatt pedig esetenként kötelező a saját tőke emelése. Mivel az üzleti bankok túlnyomó hányada részvénytársasági formában működik, a saját tőke emelése általában új részvények kibocsátásával valósul meg. 2.2 Aktív bankműveletek Az aktív bankműveletek során az üzleti bankok – forrásaikat felhasználva – fizetőképességük jelentős részét ügyfeleiknek, illetve partnereiknek engedik át. Összetettebb a helyzet azáltal, hogy

ezt csak részben teszik saját vagyonuk erejéig, nagyobb hányadában ügyfeleik náluk elhelyezett pénzét használják fel. Az üzleti bankok forrásaikat elsősorban hitelkihelyezésekre, követelések megelőlegezésére, befektetésekre használják fel, de egyéb műveletek finanszírozását is ellátják. 2.21 Hitelnyújtás A banknak „résen kell lenni”, hiszen minden kihelyezés kockázatvállalást jelent, és a bank elsősorban betétesei pénzét kockáztatja. Ha egy bankról kiderül, hogy túl nagy kockázatot vállalt kihelyezéseivel, s így esetleg veszteségei megingathatják a pozícióját, akkor a betétesek bizalmukat vesztve felmondják betéteiket, s a bank biztosan tönkremegy. 7 Az üzleti hitelek a finanszírozandó aktívák szerint lehetnek: • Forgóeszközhitelek: céljuk a termelés ciklikusságából adódó változó forgóeszközigény kielégítéséhez finanszírozást biztosítani. Ennek keretében a bank az egész vállalati

tevékenységet finanszírozza, tehát a hiteldöntést megelőzően a vállalat pénzügyi helyzetét alaposan fel kell mérni. • Projekthitel: lényege, hogy egy adott beruházást hitelez meg, tehát annak pénzügyi életképességét, kockázatát kell megvizsgálni a hiteldöntést megelőzően. A legfontosabb kérdés, hogy a beruházási projekt képes-e a befektetett tőkét kamataival együtt visszahozni. A bankok ügyfeleik hitelképességét a következő pontokat vizsgálva mérik fel: 1. A gazdasági környezet vizsgálata • Makrogazdasági tendenciák: a g azdaság állapota, politikai helyzet, infláció, kamatlábak, költségvetés, fizetési mérleg, stb. • Az iparág helyzete: az ágazat kilátásai, versenytársak, stb. • A vállalat adatainak, kimutatásainak részletes elemzése. 2. A vállalat pénzügyi helyzete, illetve a projekt megtérülése • Az elmúlt év(ek) pénzügyi-számviteli beszámolóinak elemzése. • Pénzügyi mutatók

meghatározása.  Likviditási mutató = forgóeszközök / rövid lejáratú tartozások. A cég fizetőképességét mutatja. A rövid lejáratú tartozások visszafizetése a forgóeszközök pénzzé tételével lehetséges. A mutató 1-nél nagyobb értéke elvileg megfelelő, de a világbank által elfogadott minimális értéke 1,8. Ez bizonyos ráhagyást tartalmaz, amelynek oka, hogy a forgóeszközök között lehetnek nehezen mobilizálható eszközök (pl. készletek) is  „Gyors” likviditási mutató = (forgóeszközök – készletek) / r övid lejáratú tartozások. Ha ez a készletek nélküli mutató nagyobb mint 1, a kkor a vállalat egyéb forgóeszköziből képes rövid lejáratú kötelezettségeinek eleget tenni, így megfelelően fizetőképesnek tekinthető.  Idegen és saját tőke aránya = idegen forrás / saját forrás = (hosszú lejáratú tartozások + rövid lejáratú tartozások) / saját tőke. E mutatóra nincs általánosan elfogadott

küszöbszám. A hitelező bank számára fontos annak felmérése, hogy a cég mekkora adósságot képes elviselni.  Eszközarányos megtérülés (ROA) = adózott eredmény / összes eszköz átlagos állománya. A vállalat hatékonyságát méri: jelzi, hogy mennyire eredményesen használja eszközállományát.  Saját tőke arányos megtérülés (ROE) = mérleg szerinti eredmény / saját tőke átlagos állománya. Ez a mutató különösen a tulajdonosok számára fontos, mivel befektetett tőkéjük működési hatékonyságát jelzi %-os formában. Fontos megállapítani, hogy a mutatók önmagukban nem elegendők a hitelképesség megítéléséhez. Lényeges egyrészt, hogy iparági átlagokhoz, illetve idősorokhoz viszonyítsuk őket, másrészt a mutatók belső összefüggéseit, a mögöttük álló tartalmat is feltárjuk. • Limit megállapítása: az adott ügyfélért vállalt összes rizikó (hitel, garancia, stb.) felső határa. • Projektek

pénzügyi megtérülési mutatóinak meghatározása.  Nettó jelenérték mutató (NPV) = C 0 + Σ[C i / (1+r i )i], ahol 8 C 0 – az első év befektetése (negatív érték), C i – az i-edik év pénzárama (cash flow), r i – az i-edik év diszkontrátája (rendszerint konstans minden évre). Ha NPV pozitív, a projekt megtérül.  Belső megtérülési ráta (IRR) = az a diszkontráta (r), amelynél NPV=0. Ha IRR nagyobb, mint a piaci kamatláb, a projekt megtérül (ekkor NPV is pozitív). Korlátozottabb körben használható az előbbi mutatónál. 3. Hitelfedezet: az az érték, amelyet pénzzé téve a h itel visszafizetéséhez szükséges pénz megszerezhető. Mértéke és minősége attól függ, mennyire ítélik kockázatosnak a vállalat tevékenységét a hitelezők. • A hitel fedezete lehet közvetett (forgóeszközhitelre ingatlan fedezet), vagy közvetlen (forgóeszközhitel fedezete maga a forgóeszköz). Előbbi kikötésére akkor kerülhet

sor, ha bizonytalan a visszafizetés. • A hitel fedezetére használt biztosítékok lehetnek személyi (kezesség, bankgarancia), vagy tárgyi (óvadék, zálogjog) biztosítékok.  Kezesség: a hiteladós nem fizetése esetén a k ezes tartozik helyette fizetni. A közönséges kezes abban az esetben felel, ha a hiteladóson jogi úton nem lehet behajtani a követelést. A készfizető kezes fizetési kötelezettsége feltétlenül és azonnal fellép az adós nemfizetése esetén.  Bankgarancia: a bankok vállalják ügyfeleikért, lehetővé téve, hogy ügyfeleik másik banktól hitelt kaphassanak. A legbiztosabb fedezet, viszont pénzbe kerül, s általában csak a régi, ismert ügyfelek kaphatják.  Óvadék: dologi jellegű biztosíték, amelynek tárgyául csak értékpapír, pénz vagy takarékbetétkönyv szolgálhat. Az óvadék (kaució) létrejöttéhez szükséges az óvadék tárgyának a bank részére történő átadása. A kötelezett nemfizetése

esetében a követelés az óvadékból közvetlenül kielégíthető.  Zálogjog: a z álogtárgyra elidegenítési kényszer vonatkozik, tehát követelését a bank az értékesítés árbevételéből elégítheti ki. 4. A vállalatvezetőség értékelése: emberi tulajdonságok és szakmai kvalitás vizsgálata A hitelfajták csoportosítása: • A fedezet jellege szerint: fedezettel rendelkező, illetve azzal nem rendelkező hitelek. • Lejárat szerint: rövid-, közép- és hosszúlejáratú hitelek. • A hitelfelvevők szerint: lakossági, vállalati, költségvetési és bankközi hitelek. • A hitelszerződés tartalma szerint: pénzkölcsönök (tényleges pénzfolyósítás) és kötelezettségvállalási hitelek. Utóbbi esetben pénzmozgás nélkül történik a hitelezés: fizetőképesség, hitelképesség, megbízhatóság „kölcsönzése” (pl. akkreditívnél) A hitel fő technikai formái: • Folyószámlahitel: akkor jön létre, ha a bank és ügyfele

megállapodnak abban, hogy az ügyfél elszámolási (pénzforgalmi) számlájáról túlfizetést teljesíthet. • Számlahitel: a klasszikus hitelforma. Nagyobb összegű és hosszabb idejű finanszírozási igény esetén alkalmazzák. Az ügyfélnek két számlája van: egy hitel- és egy elszámolási számla. A hitel folyósításakor a bank megterheli a hitelszámlát, kimutatja ezen a tartozást, és egyidejűleg jóváírja az összeget az elszámolási számlán. Ettől kezdve az ügyfél teljesíthet kifizetéseket, de ügyelnie kell arra, hogy a kölcsönt törlesztő részleteit és kamatait időben „kitermelje”. A hitel törlesztésekor a b ank leveszi az elszámolási számláról a tartozás összegét, egyidejűleg csökkentve a törlesztés összegével a hitelszámlán fennálló tartozást. A számlahitel rugalmasabb formája az ún rulírozó 9 • hitelezés, amikor az ügyfél számára hitelkeretet állapítanak meg, amiből aztán igény szerint

hívható le a szükséges összeg. A lehívott összeg után kamat, a le nem hívott után pedig rendelkezésre tartási jutalék fizetendő. Leszámítolási hitel: az ügyfél által benyújtott értékpapír (általában váltó) diszkontálással meghatározott jelenértékének kifizetése. A bank a jelenben kifizet egy bizonyos összeget a váltóra, így ügyfele forráshoz jut. Cserébe jövőbeli követelése keletkezik a váltón szereplő összegre a váltó kibocsátójával, illetve címzettjével szemben. Ez kockázatot jelent a bank számára, ezért az ügyletet megelőzi a váltóadós megvizsgálása. (A váltó leszámítolását részletesebben lásd az értékpapírokkal foglalkozó fejezetben.) 2.22 Bankgarancia nyújtása; kezesség vállalása A hitelügyletek tárgyalásánál már volt szó e tevékenységekről. Annyit érdemes még megjegyezni, hogy a garancia vagy kezesség vállalása kockázatos tevékenység, a k ockázat pedig fordítottan arányos az

általános fizetési morállal. Még alacsony kockázat mellett is eszközöket köt le, növeli a likviditási igényt, ami a kockázat, a kötelezettségvállalás nagysága és az időtényező mellett befolyásolja a felszámítandó jutalék mértékét. A kockázatmérséklés érdekében több bank együttesen is vállalhat garanciát vagy kezességet. 2.23 Pénzügyi lízing A pénzügyi lízingről a külkereskedelmi ügyletek tárgyalásánál volt szó. 2.24 A követelések megvásárlása, megelőlegezése A váltóleszámítolásról már ejtettünk szót. (Részletesebben lásd az értékpapíroknál) A faktorálás abban különbözik a követelésnek váltó formájában történő leszámítolásától, hogy olyan rövidlejáratú követelések, tartozások, kinnlevőségek megvásárlásáról vagy megelőlegezéséről van szó, amelyek folyamatos, tartós áru- és szolgáltatási kapcsolatokból származnak. A faktorálás során az áru/szolgáltatás

eladója/szállítója rövid lejáratú hitel-eladásainak ellenértékét (követelés) átruházza a bankra, aki garantálja annak behajtását a vevőtől, és esetenként magára vállalja a b ehajtás sikertelenségének kockázatát is. A faktorálás lehet visszkereset nélküli amikor a bank a szállítónak kifizetett összeget akkor sem követelheti vissza, ha a vevő végülis nem fizet, illetve visszkeresettel megállapodott, amikor az visszakövetelhető. Az üzleti bankok tehát részben vagy egészben átvállalják a hitelezési kockázatot az eladóktól. Az ügylet során a bankok egyaránt elbírálják a vevők hitelképességét és a szállítók megbízhatóságát. A bankok a faktorálásért kamatot és jutalékot számítanak fel. Ezek együttesen költségesebbé teszik az így nyújtott hiteleket, de erre akkor is lehetőség van, ha az adott (szállító) vállalat egyébként hitelhez nem jutna, illetve a vevő nem hajlandó akkreditív, bankgarancia,

stb. formájában fizetési biztosítékot nyújtani. A faktorálásnál tehát az ügyfelek (szállítók) a benyújtás és az esedékesség közötti időszakra 10 jutó kamattal és a jutalékkal csökkentett összeget kapják meg. A faktorálás rendkívül munkaigényes, sajátos ismereteket igénylő hitelezési tevékenység ezért a jelentősebb bankok ezt e funkciót rendszerint leánypénzintézetekbe delegálják, illetve érdekkörükbe tartozó faktorházakat működtetnek. A forfetírozás során – a faktorálással ellentétben – a bankok ügyfeleik közép- és hosszúlejáratú, nagy összegű (belföldi vagy export-) követeléseiket vásárolják meg, a lejáratot jóval megelőzően. Az ilyen ügyletek általában a beruházásokhoz kapcsolódó szállítások ellenértékével függenek össze. Ezeknek a műveleteknek a kockázata lényegesen nagyobb, mint a rövidlejáratúaké, s ez a kamat- és jutalékkondíciókban is megmutatkozik. Az ügyfelek

részére mégis számos előnyük van, főleg a likviditás és az adminisztráció terén mérséklik a veszteségtényezőket. A forfetírozás technikai lebonyolítása egyébként ugyanúgy történik, mint a faktorálásé. 2.25 Befektetések, értékpapírüzletek A bankok befektetéseinek túlnyomó hányada ügyfeleik megtakarításainak ésszerű és jövedelmező kihelyezését jelenti, erre csak kisebb mértékben használják fel saját tőkéjüket. A reálszférába történő befektetések azonban nemcsak jövedelmezőségi motivációkat fejeznek ki, de tartós ügyfélkapcsolatok kialakítását, valamint a termelési és szolgáltatási keretek kiszélesítését is szolgálják. Az értékpapír-befektetés részben következménye a közvetlen tőkebefektetésnek (részvényvásárlás), részben spekulációs célokat is szolgálhat. A bankok befektetési portfoliójukat a jövedelem és a kockázat optimalizálása érdekében naprakészen kezelik, szerkezetét

szükség szerint módosítják. 2.26 Bankközi hitelkihelyezések Az üzleti bankok nemcsak hitelt vesznek fel a bankközi pénzpiacról, hanem – likviditási helyzetük függvényében – ott betétet is el-, illetve hitelt is kihelyezhetnek. A bankközi pénzpiac ui. a legalkalmasabb az igen rövid távú kihelyezésekre A bő likviditás is veszteségeket okozhat, hiszen nagy mennyiségű pénzeszközt köt le, jövedelemtermelés nélkül. Ez elkerülhető a rövidtávú bankközi kihelyezéssel 2.27 Nemzetközi közvetlen hitelkihelyezés Ekkor bankok nyújtanak hitelt bankoknak, általában hosszabb távra, mint egy-két nap, a felesleges eszközök lekötése céljából. A direkt nemzetközi hitelfelvétel ellentéte Több bank együttesen is nyújthat hitelt, ekkor konzorciális hitelről beszélünk. 2.3 Semleges bankműveletek E műveletek kapcsán a bankoknak közvetlen követelései vagy kötelezettségei nem keletkeznek, ugyanakkor mérlegfőösszegük folyamatosan

változik. (Pl az ügyfelek bármikor 11 rendelkezhetnek a bankoknál elhelyezett számlájuk javára vagy terhére történő fizetésről, amelyek növelik vagy mérséklik a bankok számlaállományát, befolyásolva ezzel a források és a kihelyezések mértékét.) A semleges bankműveletek az ügyfelek számára nyújtott szolgáltatásokat ölelik fel, sok tekintetben minősítik is a bankokat, és jelentős jövedelmet hoznak létre a felszámított jutalékok és díjak által. 2.31 A bel- és külföldi pénzforgalom lebonyolítása Méreteit és fontosságát tekintve a semleges műveletek legfontosabb eleme. A fizetési rendszer feltételeit ugyanakkor általában a j egybankok szabályozzák, így ezek az üzleti bankok által kevésbé befolyásolhatók. A pénzáramlások három nagy területet képeznek: 1. Bankszámlapénz-forgalom A pénztartozások kiegyenlítésének főbb módozatai: átutalás, beszedési megbízás, akkreditív (ezekről már részletesen

szóltunk a külkereskedelmi fizetési módoknál). Főképp a gazdálkodó szervezetek egymás közötti fizetési forgalma bonyolódik ilyen formában, a bankokon keresztül. 2. Készpénzforgalom Főképp a lakosság és a gazdálkodó szervezetek közötti, valamint a lakosságon belüli pénzkapcsolatokra jellemző. Az üzleti bankok készpénzkészletükből az ügyfelek igénye szerint teljesítenek – számlájuk terhére – készpénzkifizetéseket. E forgalom a teljes pénzforgalom jelentős részét teheti ki, főképp azokban az országokban, ahol a készpénz-helyettesítő módozatok még nem terjedtek el. 3. Készpénzkímélő és -helyettesítő forgalom A készpénz helyettesítésének és kímélésének az tekinthető, ha a készpénz a ki- vagy befizetés során csak az egyik oldalon jelenik meg valós, fizikai formájában, a másik oldalon már terhelésről vagy jóváírásról van szó. (Az 1 esetben mindkét oldalon terhelés/jóváírás van!) Formái:

csekk (lásd a külkereskedelmi fizetéseknél), bankkártyák. A bankok egymás közötti pénzforgalmának lebonyolítását szolgálják az országos zsírórendszerek. Abban az esetben, ha a tranzakció egy bankon belül történik, belső klíringről beszélünk. Ellenkező esetben szükség van közvetítőre – külső klíring A bankok közötti elszámolások lebonyolítása az elszámolási vagy zsíróközpontok feladata, amelyek ma már számítógépes hálózat segítségével, automatizált klíringházakként működnek. E rendszerek biztosítják a nemzeti és a nemzetközi fizetési forgalom lebonyolítását. Számos országban – a zsíróközpontok mellett – önálló elszámoló szervezetek látják el a készpénzkímélő és -helyettesítő forgalom lebonyolításához szükséges hasonló funkciókat (pl. kártyarendszerek elszámoló központjai). 2.32 Bankjegy-kereskedelem Ez a más országok valutáival történő, bel- és külföldi bankok közötti

adásvételi ügyleteket jelenti. A bankok egyrészt így biztosítják a fiókok optimális valutaellátását, másrészt spekulációs tevékenységet is folytatnak. A bankjegy-kereskedelem alapját a d evizapiac képezi, mivel az áralakítás kiindulópontja általában a pillanatnyi devizaárfolyam, valamint az adott bank saját pozíciója. A bankjegy-kereskedelem tehát lehetővé teszi, hogy az üzleti bankok valuta- és 12 devizaállománya mindig a piaci igényekhez igazodó mértékben és összetételben álljon rendelkezésre. Ezek a műveletek főként azokban az országokban jelentősek, ahol a külkereskedelem és az idegenforgalom magas hányadot képvisel a GDP-ben. 2.33 Bankári szolgáltatások Ezek az olyan szolgáltatások, amelyek az ügyfelek kulturáltabb kiszolgálását, biztonságának növelését, döntéseik elősegítését és kellő információval történő ellátását segítik. A bankok az ügyfelekért folytatott küzdelemben egyre bővítik

szolgáltatásaik körét. A főbb szolgáltatástípusok a következők: • széfbérlet; • letétek őrzése, kezelése (pl. értékpapírok, hatósági letétek); • vagyonkezelés (személyes vagy testületi); • adásvételi ügyletek közvetítése; • bankügynöki tevékenység (az ügyfelek megbízásából végrehajtott értékpapír-eladás és vásárlás, engedéllyel); • bankári tanácsadás, szakértői szolgáltatás (üzleti döntések megalapozása, befektetési tanácsadás, portfoliókezelés, stb.); • egyéb szolgáltatások (valutaváltás); • magánbanki szolgáltatások (kiemelt ügyfelek speciális kezelése); • home banking rendszerek (otthonról/irodából elérhető – telefonos vagy internetes –, teljes körű, 24 órás bankszolgáltatás). 3. Pénzügyi piacok 3.1 A pénzügyi piac fogalma, feladata A pénzügyi piac a pénz cseréjének helyszíne, a pénz cseréjének közvetítésében szerepet játszó szereplők (egyének és

intézmények), pénzügyi eszközök, mechanizmusok, valamint törvények, szabályozók és szokásjogok összessége. Elsődleges feladata a gazdaságban keletkező szabad pénzeszközök (szélesebb értelemben vett megtakarítások), tőkék eljuttatása a felhasználókhoz. A felhasználók ui keresletet támasztanak a megtakarítók jelenleg rendelkezésre álló, azaz jelenbeli pénzére, a megtakarítók pedig jelenlegi pénzt kínálnak a felhasználók jövőbeli pénzéért. A pénzügyi piacon tehát különböző időpontbeli pénzek cserélnek gazdát. 3.2 A pénzügyi szektor közvetítő szerepe A közvetítőrendszer szerepét illetően a tőkeáramlás két formáját különböztetjük meg: 1. Közvetlen tőkeáramlás: a megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeli pénzével, azaz az ő fizetési ígéretével, pl. valamely értékpapírral A különböző értékpapírok szabványosításának köszönhetően a megtakarító és

a felhasználó igényei 13 könnyen megfeleltethetők egymásnak, így csak összetalálkozásukat kell elősegíteni. Ezt segíthetik elő az értékpapír-piaci közvetítők, az ügynökök (dealerek, brókerek). 2. Közvetett tőkeáramlás: a megtakarításokat először egy közbeeső intézménynek össze kell gyűjtenie, hogy azokat a végső felhasználók nagyságrendre, kockázatra, lejáratra és likviditásra vonatkozó igényei szerint átalakítva továbbadja. A közvetítő intézmények a következők: • Kereskedelmi bankok: a legszélesebb profilú pénzügyi intézmények, amelyek a bankügyletek szinte mindegyikével foglalkoznak (lásd a korábbi fejezeteket). • Betéti intézetek: a megtakarításokat hosszúlejáratú hitelforrásokká alakítják (pl. lakásépítést finanszírozó takarékpénztárak). • Biztosítók, nyugdíjalapok: fő funkciójuk, hogy az általuk összegyűjtött pénzalapjukból kártérítéseket fizessenek, illetve nyugdíjat

folyósítsanak ügyfeleiknek. Alapfeladatuk minél színvonalasabb ellátásához viszont az kell, hogy az általuk összegyűjtött tőkét biztonságosan és jövedelmezően befektessék. A nyugdíjalapok bevételei és kiadásai, ezáltal szabad pénzeszközei hosszú távon is nagy pontossággal számszerűsíthetők, így lehetőségük nyílik hosszú lejáratú és nagy hozamú befektetésekre, elsősorban vállalati kibocsátású kötvények és részvények vásárlására is. • Befektetési társaságok és alapok: arra specializálódnak, hogy az értékpapírt vásárolni szándékozók sok kis tőkéjét összegyűjtsék abból a célból, hogy az így összegyűlt megtakarításokat nagy szakértelemmel, pontos információkkal, kis tranzakciós költségek mellett, jövedelmezően befektessék. Portfoliójukat úgy alakítják, hogy a kockázatokat megosztva a lehető legnagyobb jövedelmet realizálják. Az ügyfelek a társaság által elért jövedelemből

befektetéseik (befektetési jegyeik) arányában részesülnek. • Finanszírozási társaságok: forrásaik értékpapír-kibocsátásból és kölcsöntőkéből származnak. Az így szerzett tőkét kis összegű, zömmel rövidlejáratú fogyasztási vagy üzleti célú hitelek nyújtására fordítják. • Egyéb közvetítő pénzintézetek: állami hivatalok, intézmények, brókercégek, jelzálogbankok, lízingtársaságok. 3.3 A pénzügyi piac eszközei A pénzügyi piacon zajló cserében jönnek létre, a m egtakarítás ideiglenes átadásakor, formájukat tekintve értékpapír, utalvány, szerződés, vagy egyéb jogi dokumentum alakjában. A pénzügyi piac legfontosabb eszközei a különféle értékpapírok (részletesebben lásd később). 3.4 A pénzügyi piacok csoportosítása A pénzügyi piacok csoportosítása: • Időbeliség szempontjából: pénzpiac és tőkepiac. Előbbibe a rövid lejáratú (egy éven belüli), utóbbiba a hosszabb lejáratú (egy

éven túli) vagy lejárat nélküli ügyletek tartoznak. • A kibocsátás alapján: nyílt és zárt piac. Előbbi esetében a pénzügyi eszközök értékesítése nyilvános kibocsátással, utóbbinál zártkörű forgalmazással történik. • A piac funkciója alapján: elsődleges és másodlagos piac. Előbbinél a pénzügyi termék közvetlenül a felhasználótól, tehát a kibocsátás során kerül a megtakarítóhoz, utóbbinál már közvetítéssel, azaz másodkézből, egy olyan befektetőtől, aki korábban jutott hozzá. • Az ügyletek esedékessége szerint: azonnali és határidős piac. Az azonnali vagy prompt 14 • piac jellemzője, hogy a szerződéskötéssel egyidejűleg megtörténik a teljesítés is. A határidős vagy termin piac olyan ügyletek lebonyolításának színtere, amelyeknél a szerződéskötéstől időben külön válik a teljesítés (amely valamely jövőbeli időpontban válik esedékessé). A határidős piac szereplőit

gyakran az elérhető spekulációs nyereség, illetve a kockázatkezelési szándék motiválja. A pénzügyi eszköz jellege alapján: kiemelhető az értékpapírpiac, amely az értékpapírok adásvételének a helyszíne. Ez a piac is lehet elsődleges vagy másodlagos, azonnali vagy határidős, nyílt és zárt. 4. Értékpapírok 4.1 Az értékpapírok fogalma, csoportosítása Az értékpapír fogalmának egyértelmű definíciója helyett megadjuk annak főbb ismérveit: • Különleges és szigorú alakszerűséghez kötött okirat. • Valamilyen vagyoni jogot foglal magába, amely általában valamilyen pénzkövetelésre irányul. • A benne foglalt jogokat megtestesíti, így nélküle azok nem bizonyíthatók, s nem is érvényesíthetők. • Forgalomképes okirat, azaz a benne foglalt jogok másra átruházhatók. Az értékpapírok csoportosítása: 1) Az értékpapírban foglalt jog szerint: a) Hitelviszonyt testesít meg (kötvény, váltó). b) Részesedést

vagy tagsági jogokat testesít meg (részvény). c) Árura szóló tulajdonjogot testesít meg (közraktárjegy). 2) Hozam szerint: a) Formailag nem kamatozó (váltó, diszkont papírok). b) Fix kamatozású (klasszikus kötvény). c) Változó hozamú (részvény). 3) Lejárat szerint: a) Rövid – egy éven belül (váltó, kincstárjegy). b) Közép – 1-5 év (kötvény, letéti jegy). c) Hosszú – 5 éven túl (kötvény, záloglevél). d) Lejárat nélküli (részvény). 4) Forgalomképesség szerint: a) Bemutatóra szóló – korlátlanul átruházható. b) Névre szóló – írásban, engedményezéssel ruházható át (névre szóló részvény). c) Rendeletre szóló – írásban, forgatmány útján ruházható át (váltó). 5) A forgalmazás köre alapján: a) Belföldre szánt. b) Nemzetközi forgalomba szánt. 6) A forgalom koncentráltsága szerint: a) A tőzsdén forgalmazott. i) Jegyzett. 15 ii) Nem jegyzett. b) A tőzsdén nem forgalmazott. 7) A

kibocsátó szerint: a) Állampapírok: i) Költségvetési papírok (államkötvény, kincstárjegy). ii) Központi szervek papírjai (kötvények). iii) Önkormányzati papírok (kötvények). b) Pénzintézeti papírok (letéti jegy). c) Vállalati papírok (kötvény, részvény). 8) Megjelenési forma szerint: a) Fizikai papír, okirat. b) Dematerizált értékpapír: nyilvántartásokban létező, elektronikus úton rögzített és továbbított, értékpapírszámlán nyilvántartott, a jogszabályban meghatározott valamennyi kelléket tartalmazó adat. Kibocsátáskor egyetlenegy értékpapír készül, amely összevontan tartalmazza az alapvető fontosságú adatokat. E papírt a központi értéktárban – Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (KELER) – kell letétbe helyezni Erről az alapdokumentumról tulajdonosonként részletező nyilvántartás készül, amely tulajdonképpen az értékpapírszámla. Ezeket a s zámlákat a forgalmazó vezeti A forgalmazó

tulajdonában álló értékpapírról a központi elszámolóház vezet számlát. 4.2 A csekk és a váltó A csekkről és a váltóról a külkereskedelmi ismereteknél már ejtettünk szót. Itt csak a váltóleszámítolást tárgyaljuk részletesebben. A váltó banknak történő átadását, bankra való átruházását váltóleszámítolásnak nevezzük. A bank úgy vásárolja meg a váltót, hogy a leszámítolás napjától a váltó lejártáig tartó időszakra kamatot számol, s azt levonja a váltó névértékéből. Így a váltóbirtokos eladási árként a váltója ellenében a leszámítolási kamattal csökkentett névértéknek megfelelő összeget kapja. A legelterjedtebb kamatszámítási eljárás a következő: K = T*(n/360)(k/100) ahol: K – a kamat összege k – az aktuális leszámítolási kamatláb (%) T – a váltó névértéke (tőke összege) n – a leszámítolás és a lejárat közötti napok száma. A képletből látható, hogy két

tényező befolyásolja a kamat nagyságát: a lejáratig hátra levő napok száma és a leszámítolási kamatláb. Minél később kerül a bankba a váltó, annál kisebb a levont kamat. A leszámítolási kamat diszkontkamat, tehát olyan, amelyet levonnak a kölcsön összegéből, s csak az így maradt részt fizetik ki. A diszkontkamatot a bank azonnal megkapja, míg a normál kölcsön kamatához csak később (a törlesztés során) jut hozzá. Ebből következik, hogy a leszámítolási kamatláb alacsonyabb a hasonló futamidejű normál kölcsönök kamatlábánál. A leszámítolást követően a bank minősül váltóbirtokosnak. A váltót ő is továbbíthatja, vagy 16 lejáratkor bemutatja fizetésre a v áltóadósnak. Ha a v áltóadós nem tud fizetni, a bank visszaforgathatja a váltót az átruházóra, illetve bírósági úton érvényesítheti követelését. A váltót más pénzintézetnek (rendszerint a jegybanknak) is tovább lehet adni –

viszontleszámítolás. Ekkor a levont kamat alacsonyabb, mint a leszámítolás kamata, a kettő különbsége a bank nyeresége. 4.3 A kötvény A kötvény kibocsátásával és értékesítésével az adós beruházási célok finanszírozására, általában hosszúlejáratú pénzügyi kötelezettséget vállal, s ennek eredményeképp likvid pénzeszközökhöz jut. Ez a k ötelezettség a k ötvényen feltüntetett összeg (névérték), a meghatározott kamat, és az egyéb vállalt szolgáltatások megjelölt időben és módon történő fizetésére, illetve teljesítésére irányul. A kötvény tulajdonosa a k ibocsátó cég üzletvitelébe beleszólási joggal nem rendelkezik. 4.31 Törlesztés és kamat A kötvény jogi formáját tekintve kölcsön: a kötvény névértékét a kibocsátó legkésőbb lejáratkor köteles visszafizetni (kivéve az örökjáradék kötvényt). A törlesztés főbb módozatai: • lejáratkor egy összegben; • a futamidő alatt azonos

időszakonként, egyenlő vagy különböző részletekben; • bizonyos türelmi idő után azonos időszakonként, egyenlő vagy különböző részletekben; • sorsolással (nyereménykötvény). A kötvény általában közép-, vagy hosszúlejáratú hitelforma. Lejárati ideje a k ibocsátástól számítva 3-25 év között ingadozik. A lejárat előtt a kibocsátónak visszavásárlási kötelezettsége nincs, így a szerzett kölcsön tartós forrásnak számít. (A gyakorlatban a forgalmazó vállalhat visszavásárlási kötelezettséget, ez azonban a kibocsátót nem érinti, mert a tranzakció a másodlagos forgalomban történik.) A kötvény kamatozó értékpapír. A kamatot a kibocsátó állapítja meg a kötvény névértékének százalékában, jellemzően éves futamidőre vonatkoztatva. A fix kamatozású kötvényeknél az előre megállapított kamatláb az egész futamidő alatt változatlan. Ezekre a kötvényekre általában évente egyszer, esetleg

kétszer fizetik a kamatokat. Előfordul a lejáratkor történő egyösszegű kamatfizetés, vagy a kamat nyereményként való kisorsolása is. A változó kamatozású kötvények esetén a kamatszintet valamilyen gazdasági változóhoz kötik: a bankközi kamatlábak, vagy a gazdálkodó eredményességének (eredmény, osztalék, stb.) függvénye a kamat Gyakori az a megoldás is, hogy a kamatnak a változó rész mellett fix összetevője is van. További speciális kamatozású kötvényfajták: • kamatos kamatozású: a l ejárat végén fizet, méghozzá az alapösszeg a k amatos kamatszámítással nyert kamatokkal együtt, egy összegben kerül kifizetésre; • progresszív kamatozású: előre megállapított, de évente progresszíven emelkedő mértékű kamatokat alkalmaz, • degresszív kamatozású: az előző ellentéte, általában csökkenő infláció mellett 17 • alkalmazható; kamatszelvény nélküli (zéró kupon): a kamattal csökkentett diszkont

árfolyamon vásárolható meg, a lejáratkor a névértéket fizeti. 4.32 Jogi forma, kibocsátás A kötvény vagyonjogot megtestesítő (kamatozó), forgalomképes, azaz átruházható okirat. Legtöbbször bemutatóra szól, tehát szabadon átruházható. A névre szóló változat inkább az egyéb szolgáltatást (pl. telefonvonal kiépítése) is biztosító fajtáknál gyakori, a szolgáltatási kötöttségek miatt. A kötvény előállítható nyomdai úton, vagy dematerizált formában. Szigorú alaki kellékekkel rendelkezik, amelyeket a kötvényről szóló törvényerejű rendelet rögzít, pl.: a kibocsátás célja, a kibocsátó megnevezése, kötvénytípus megjelölése, névérték, a k amatfizetés és a t örlesztés módja, futamidő, esetleges átruházási korlátok, kötelezettségvállalások, a kiállítás helye és napja, a kibocsátó aláírása, stb. A kötvénykibocsátásra jogosult szervek: • állam, • központi költségvetési szervek, •

önkormányzatok, • pénzintézetek, • jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek. A kibocsátás lehet zárt-, vagy nyíltkörű. Előbbi esetben a kibocsátó adott befektetői kört keres meg, főképp intézményi befektetőket, vagy a saját munkavállalóit. Fontos kikötés ebben az esetben a névre szólóság. Nyilvános kibocsátásnál a befektetők köre előre nem ismert, a kibocsátó hirdetés során fordul a nagyközönséghez, és jegyzés során írja össze vásárlási igényeiket. A kibocsátást megelőzi a tájékoztató közzététele, az értékpapír-forgalmazó megbízása, és a kibocsátási terv elkészítése. Ez utóbbi az alapvető kellékek mellett egyéb információkat is kell, hogy tartalmazzon, pl.: a kibocsátás teljes összege, címletek, pénzügyi fedezet, szándékolt vásárlói kör, stb. A kibocsátás megtervezése alapos gazdaságossági számítást jelent, amelyben összevetik a kötvénykibocsátás és az egyéb

finanszírozási formák – főképp bankhitel – előnyeit és hátrányait. A vizsgálati szempontok a következők: • a folyósítás ütemezése; • lejárati idő; • a törlesztés kezdete, ütemezése; • a kölcsönforrás ára = kamat; • járulékos költségek, stb. Általában a kötvénykibocsátás – a törlesztési feltételek különbözősége miatt – kedvezőbb az azonos kondíciójú bankhitelnél. 18 4.33 Kötvényfajták A kötvény fajtái: 1) Előállítása, megjelenése alapján: a) nyomdai úton előállított, b) dematerizált. 2) Forgalomképesség alapján: a) névre, b) bemutatóra szóló. 3) Kamatozás szerint: a) fix, b) progressziv, c) degresszív, d) változó, e) kamatos kamatozású, f) zéró kupon, g) nyereménykötvény. 4) Futamidő szerint: a) lejárattal rendelkező, b) örökjáradék kötvény. 5) Kibocsátója alapján: a) állami, b) önkormányzati, c) pénintézeti, d) vállalati. 4.34 Árfolyam A kötvény általában

szilárd, kiszámítható jövedelmet biztosít, kockázata alacsony. Ez azonban inkább csak a k lasszikus, fix kamatozású fajtákra igaz, amelyek árfolyama – a rögzített jövedelmek miatt – stabil, a névértéktől csak kis mértékben tér el. Az újabb konstrukciók árfolyama viszont a piaci kamatlábak, illetve a gazdálkodás eredményességének függvényében ingadozik, így annak kockázata megnő. Persze ez azzal is járhat, hogy a jövedelmezőség a klasszikus formával szemben többszörös is lehet. A kötvény elméleti árfolyamát a benne foglal kötelezettségek, azaz a jövőben várható pénzáramok jelenértéke adja. A kötelezettségek az értékpapírban jól meghatározottak (névérték, kamat, törlesztés). Ez bizonyos feltételek mellett a változó kamatozású formára is igaz, hiszen a pénzügyi és gazdálkodási mutatók alakulásának jó része előre prognosztizálható. Az értékpapírok jelenlegi elméleti árának

megállapítására a jelenérték-számítást használjuk: PV = Σ[C i / (1+r)i], ahol PV – jelenérték, elméleti árfolyam, C i – az i-edik időpontban esedékes pénzáram, r – hasonlító hozam, az alternatív befektetések kamatlába, vagy az átlagos piaci 19 kamatláb. A gyakorlatban nagyon ritka, hogy a kötvénytulajdonos épp a kamat, illetve a névérték kifizetésének pillanatában akarja értékesíteni a kötvényt. Valószínűbb, hogy a futamidő alatt, két kamatfizetés között történik a kötvény árazása. Ilyenkor az ún ne ttó árfolyamot korrigálnunk kell a azzal az összeggel, amely a legközelebb esedékes kamat azon része, ami az utolsó kamatfizetés óta eltelt időre arányosan megilleti a kötvénytulajdonost. A periódusra eső kamat időarányos része az ún. felhalmozott kamat Kiszámítása éves kamatfizetés és éves kamatlábak mellett: fk = (k * (n/365)) névérték, ahol fk – felhalmozott kamat, k – nominális

kamatláb, n – az utolsó kamatfizetés óta eltelt napok száma. A nettó árfolyam és a felhalmozott kamat összege a bruttó árfolyam. Minél közelebb kerülünk az esedékes kamatfizetés időpontjához, annál nagyobb kamat halmozódik fel a kötvény árfolyamában. A kamatfizetés napján, de még a fizetés előtt a nettó és a bruttó árfolyam különbsége egyenlő az esedékes kamat összegével, a kamatfizetés utáni időpontban pedig a két ár éppen megegyezik. A kötvény árfolyamát általában százalékos formában szokás megjelölni: kötvény árfolyama (P) = (PV / névérték) * 100. A kötvényhozamok fajtái: 1. Névleges kamat: a névérték százalékában fejezi ki az éves kamatfizetés nagyságát: CR = C / névérték, ahol C – éves kamatfizetés. 2. Szelvényhozam: a névleges kamatláb és a piaci nettó árfolyam hányadosa: CY = C / P, ahol P – a kötvény nettó árfolyama. 3. Egyszerű lejáratig számított hozam: a szelvényhozam és

a lejáratig számított árfolyamnyereség vagy -veszteség egy évre vonatkozó része: SYTM = CY + ((névérték – P) / n) / P, ahol n – a lejáratig hátralevő évek száma. 4. Lejáratig számított hozam: a kötvény belső megtérülési rátája a piaci (bruttó) árfolyam és a hátralevő pénzáramok alapján számítva: P = Σ[C i / (1+YTM)i], ahol P – bruttó kötvény-árfolyam, C i – az i-edik időpontban esedékes pénzáram. 20 4.4 A kincstárjegy Az állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Rövid lejáratú, futamideje maximum egy év lehet. Bemutatóra szóló, átruházható, fix kamatozású Formailag a kötvényhez áll közel. Formái: • Kamatozó kincstárjegy: az állam a névérték, és az arra vonatkoztatott, előre meghatározott kamat fizetését ígéri a megjelölt időpontban. • Diszkont kincstárjegy: az állam a névérték alatti (diszkont) áron bocsátja ki, s a megjelölt időpontban a névértéket

(a vételár kamattal felnövekedett összege) fizeti a tulajdonosnak. A kincstárjegyben foglalt követelés nem évül el. Rövid futamidejéből következően főleg a költségvetés likviditási problémáinak megoldására szolgál. Kibocsátásáról az éves költségvetési törvény rendelkezik. A kincstárjegy biztonságos és likvid befektetési forma. Az állam garanciát jelent a visszafizetésre, rövid futamideje miatt pedig a kamatlábak változásából eredő kockázat elenyésző. Befektetési döntéseknél mint viszonyítási alap komoly jelentőséggel bír: hozama megmutatja, hogy mennyit hajlandó fizetni a piac a kockázat nélküli befektetésekért. A hozam alakulása így más értékpapírok hozamát is befolyásolja. Jelentős a szerepe a monetáris szabályozásban is: velük nyíltpiaci műveletek végezhetők, amellyel befolyásolható az üzleti bankok hitelnyújtó képessége. 4.5 A záloglevél A záloglevél olyan kamatozó értékpapír, amely

hosszúlejáratú, telekkönyvileg bebiztosított jelzáloghitellel van fedezve. A kötvény rokona annak tekintetében, hogy kölcsönügyletről kiállított értékpapír, amelyben az adós a nagyközönséghez fordul, rendszerint jelentős összegű finanszírozási igényének kielégítésére. Kettőjük között a legfőbb különbség az, hogy a záloglevél – az adós tartozásának fedezeteként – ingatlanra vonatkozó zálogjogot testesít meg. E garancia azért szükséges, mert záloglevél főleg az ipari és mezőgazdasági tárgyi eszközök hosszú távú finanszírozási forrása. Zálogleveleket csak erre feljogosított pénzintézetek (jelzálog-hitelintézetek, földhitelintézetek) bocsáthatnak ki. A záloglevélben megtestesülő követelés biztosítékát a lekötött ingatlanon kívül a pénzintézet garanciája adja. A folyamat lényege: a pénzintézet kölcsönt nyújt az adósnak; e k ölcsön fedezete valamely ingatlan; a pénzintézet – hogy a

jelzáloghitelek nyújtásához szükséges forrást megszerezze – záloglevelet bocsát ki, ezáltal maga is adóssá válik. Végső soron közvetítéssel a záloglevelek vásárlói nyújtanak kölcsönt az ingatlan tulajdonosának. A pénzintézet nyereségét a hitelek után kapott, és a z áloglevelek után fizetett kamatok különbsége, illetve az adásvételnél elért árfolyamkülönbség adja. A záloglevél biztonságos befektetési forma. A kamat (általában fix, de változó is lehet) a mindenkori tőkepiaci viszonyokhoz igazodik. Lejárati ideje jellemzően 5-25 év A záloglevél közforgalmú okirat, tehát 21 tőzsdei forgalomban is szerepelhet. Forgalomképességük növelése érdekében a bankok általában bevezetik őket a tőzsdére. 4.6 A részvény A részvény a részvénytársaságok alapításakor, vagy alaptőkéjük felemelésekor kibocsátott értékpapír, amely a vállalat tőkéjének meghatározott – a névértékének megfelelő

– hányadát testesíti meg. A kibocsátott részvények névértékének összege a vállalat alaptőkéje (jegyzett tőkéje). A részvény tulajdonosa a részvényes, aki az értékpapír megvásárlásával pénzét véglegesen a vállalkozás rendelkezésére bocsátja, ui. részvényét vissza nem válthatja, csak másnak eladhatja: a részvénybe történő befektetés végleges tőkeátadást jelent. Mindez nem jelenti azt, hogy az ilyen formájú befektetés nem likvid: a r észvény eladásával ui. a részvényes pénzét visszakaphatja. Ez azonban nem érinti a vállalat tőkéjét (reáltőke), az értékpapír formájában jelenlévő tőke (fiktív tőke) viszont gazdát cserél. A fiktív tőke (a részvény piaci értéke) tehát elválik a termelésben résztvevő tőkétől (reáltőke). A fentiekből következik, hogy a részvény feltétlenül likvid piacot kíván. A koncentrált és szervezett piac, mint pl. a tőzsde, jelentős mértékben hozzájárulhat a

részvény elterjedéséhez, működőképességéhez. 4.61 A részvényben levő jogok A részvényben nincs feltüntetve a kibocsátási ár, azaz a befektetett tőke. A tőke megjelenítésére és képviseletére a n évérték szolgál, ennélfogva minden jog kizárólag ehhez kötődik. A részvényes vagyoni jogai: • A részvénytársaság nyereségéből való részesedési jog, más néven osztalékra való jog: az Rt. fennállása alatt a r észvényeseket részvényük névértékének arányában a v állalkozás éves tiszta nyereségének egy bizonyos hányada illeti meg (osztalék). Az osztalék nagyságáról az éves közgyűlés határoz. (Megjegyzendő, hogy a részvényes jövedelmének nagyobb hányada nem osztalékból, hanem árfolyamnyereségből származik!) • Az Rt. felszámolásakor a részvényest ún likvidációs árbevételi jog illeti meg: a tartozások kifizetése utáni vagyon (likvidációs árbevétel) részvények arányában történő

felosztása. • Elővételi jog: tőkeemelés esetén a részvényes – a birtokában álló részvények arányában – elsőbbséget élvez az újabb részvények vásárlásánál. A részvényes tagsági jogai: 1) Alapjogok: a) Részvétel a közgyűlésen, ahol részvényei arányában választói és szavazati jog illeti meg. b) Ellenőrzési jog: felvilágosítás kérése, beleszólás az üzletmenetbe. c) Óvási, megtámadási jog a közgyűlés határozataival szemben – törvény-, vagy alapszabálysértő intézkedések esetén. 2) Mellékjogok: adminisztrációs tevékenységek. 3) Kisebbségi jogok (érdekvédelmi funkciójuk van): 22 a) Az igazgatótanács bizonyos döntéseinek felülvizsgálata. b) A közgyűlés összehívásának kezdeményezése. c) A közgyűlés napirendjének meghatározása, stb. A kisrészvényesek képviselete, az irányításban való részvétele e j ogok ellenére sem biztosított 4.62 Alakszerűség Előállítható nyomdai vagy

dematerizált formában. Szigorú formai szabályok vonatkoznak rá A részvényen fel kell tüntetni: az Rt. neve, székhelye, sorszám, névérték, típus (bemutatóra, vagy névre szól), tulajdonos neve (csak névre szólónál), fajta, jogok, kibocsátás időpontja, alaptőke, részvényszám, stb. 4.63 Részvényfajták A részvény fajtái: 1) Forgalomképesség alapján: a) Bemutatóra szóló: szabadon átruházható. b) Névre szóló: tulajdonosa ismert, be van jegyezve a társaság részvénykönyvébe. Akkor alkalmazzák, ha biztosítani akarják, hogy a papírok ne kerüljenek nemkívánatos befektetők kezébe. Az átruházás szigorúan szabályozott, hazánkban a váltóforgatás szabályai érvényesek rá. Az átruházás akkor hatályos, ha az új tulajdonos neve bekerül a részvénykönyvbe. 2) Tagsági jogok alapján: a) Törzsrészvény: alapfajta, benne a klasszikus jogok testesülnek meg. b) Elsőbbségi részvény: tulajdonosa valamiben való (osztalék,

likvidációs hányad, szavazati jog, elővásárlási jog, stb.) elsőbbséget élvez a törzsrészvényesekkel szemben. 3) Sajátos részvényfajták: a) Dolgozói részvény: kizárólag a társaság dolgozói, illetve nyugdíjasai vásárolhatják. Névre szól, átruházása csak a dolgozók, illetve nyugdíjasok között lehetséges. Kilépéskor, illetve örökléskor kötelező felajánlani a vállalatnak, amely viszont nem köteles azt átvenni. b) Saját részvény: az Rt. saját részvényeit birtokolja Hozzá részvényesi jogok nem kapcsolódnak, csak az alaptőke meghatározott része lehet ilyen, csak bizonyos ideig birtokolhatók. 4.64 A részvények kibocsátása Részvénykibocsátásra társaság alapításakor, illetve alaptőke-emelésekor kerülhet sor. Mindkettő nyilvános vagy zárt körben történhet. Zártkörű alapításnál az alapítók az Rt. összes kibocsátott részvényét átveszik Erről, valamint az Rt. szervezetéről és működéséről az

alapító okiratban rendelkeznek Nyilvánosan működő Rt-k nyilvános eljárással, részvényjegyzés útján alapíthatók. A jegyzés a jegyzési ív aláírásával történik. A részvényjegyző köteles a jegyzett összeg bizonyos hányadát 23 befizetni (a többit egy éven belül). Ha több részvényt jegyeztek le, mint amennyit az Rt kibocsátani tervez, az alapítók döntenek a túljegyzés elfogadásáról, vagy elutasításáról. Ha az utóbbi mellett foglalnak állást, a visszautasított jegyzésekre teljesített befizetéseket vissza kell téríteni. A nyilvános alapítás meghiúsul, ha az alapító tervezetben meghatározott jegyzési minimumnak megfelelő számú részvényt a zárónapig nem jegyezték le. Ebben az esetben a jegyzési befizetések szintén visszatérítendők. Ha a részvényjegyzés eredményes volt, az alapítók alakuló közgyűlést kötelesek összehívni. Ez megállapítja az alapszabályt, s kialakítja az Rt. szervezetét 4.65

Árfolyam A részvény árfolyama előre nehezen kiszámítható, hiszen sok tényezőtől függ. Az elméleti árfolyam meghatározásakor megpróbáljuk számszerűsíteni a várható pénzáramokat, majd azok ismeretében a jelenérték-számítás módszerét alkalmazzuk. A jövőbeli pénzáramokat egyrészt az osztalékok, másrészt pedig az eladási részvényárfolyam képviselik. A vállalati tervezés, valamint a piac nyilvánossága részben becsülhetővé teszi a cash-flow adatokat. Tegyük fel, hogy ismert a jelenlegi árfolyam (P 0 ) és a jövő évi tervezett osztalék értéke (DIV 1 ), s utóbbi változásának várható évi üteme (g). Ekkor a jövőbeli osztalékok: 1. évben 2. évben 3. évben n. évben DIV 1 DIV 1 * (1 + g) DIV 1 * (1 + g)2 DIV 1 * (1 + g)n Ha egy év múlva adjuk el részvényünket az elméleti árfolyam (jelenérték): P 0 = DIV 1 / (1+r) + P 1 / (1+r), ahol r – az alternatív befektetési lehetőségek kamatlába, P 1 – az egy év

múlva esedékes árfolyam. Ebből az összefüggésből csak P 1 értéke nem ismert, így az kifejezhető. Ha két év múlva adjuk el a részvényt: P 0 = DIV 1 / (1+r) + (DIV 1 * (1 + g)) / (1 + r)2 + P 2 / (1 + r)2, ahol P 2 – a két év múlva esedékes árfolyam. Ebből pedig P 2 fejezhető ki. Az elv alkalmazásával tehát, vagyis a jelenlegi árfolyam és a várható osztalékok alapján, a jövőbeli becsült pénzáramok diszkontálásával a későbbi árfolyamok meghatározhatók. (A módszer csak az előzetes feltételezések figyelembe vétele mellett alkalmazható!) 24 4.7 Banki papírok 4.71 A letéti jegy A bankok és szakosított pénzintézetek a megtakarítási lehetőségek bővítése, valamint forrásaik növelése érdekében letéti jegyet bocsátanak ki. Bemutatóra, vagy névre szól A hitelintézet arra kötelezi magát, hogy a megjelölt időben és módon a mindenkori tulajdonosnak megfizeti az értékpapíron meghatározott összeget, és annak

előre meghatározott kamatát. A letéti jegy beváltását a kibocsátástól számított egy éven túl meg kell kezdeni, s három éven belül be kell fejezni. A kamat mértékét a kibocsátó pénzintézet határozza meg. Szabadon átruházható A követelés a beváltásra előírt határidő lejáratát követő tíz év alatt évül el. 4.72 A pénztárjegy A letéti jegyhez hasonló értékpapírforma, néhány eltéréssel: rövidlejáratú, csak bemutatóra szóló lehet, csak fix címletekben váltható, így a megtakarításhoz hozzátenni, vagy abból elvenni nem lehet – likviditását forgalomképessége biztosítja. 4.8 A befektetési jegy Törvényben meghatározott módon és alakszerűséggel az alapkezelő által sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír, amelyben a kibocsátó meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátását elismerve kötelezi magát, hogy azt a befektetési jegy tulajdonosa

érdekében befektetési alap kialakítására, illetve az abban történő elhelyezésre fordítja, és az így létrehozott alapot a befektetők általános megbízásából kezeli. A befektetési jegy részesedést testesít meg. Tulajdonosa korlátozott tulajdonosi jogokat szerez, ui. kizárólag hozamra és likvidációs ellenértékre jogosult, az alap működésébe nem szólhat bele. A befektetési jegy tulajdonosok a befektetési alap tőkéjének tulajdonosai, akik ebből befektetési jegyeik értékének az alap értékéhez – a hozam felosztásakori nettó eszközértékhez – viszonyított arányában részesednek. A befektető hozama tehát az alap befektetéseinek sikerességétől függ. Befektetési jegyet kizárólag befektetési alapkezelő társaság bocsáthat ki, nyilvános, vagy zárt jegyzés útján. Előbbi esetben az alapkezelőnek megfelelő tájékoztatót kell közzétennie Alapkezelői tevékenység meghatározott engedély alapján végezhető.

Tevékenysége korlátozott, viszont több befektetési alapot is létrehozhat. Feladatai: • Befektetési alapok létrehozása. • Befektetési alapok kezelése: a közzétett befektetési elvek és kockázatok mellett a lehető legnagyobb hozam elérése meghatározott befektetések útján. • Befektetési alapok megszüntetése. Az alapkezelő engedélye birtokában eszközeit kizárólag értékpapírokba, vagy ingatlanokba és állampapírokba fektetheti be. Az egyes eszközelemek portfolión belüli aránya (pl hány %-ot 25 kell állampapírba, mennyit lehet részvénybe fektetni, stb.) mindkét alapfajta esetében szigorúan kötött. Az értékpapíralap induló minimális tőkéje 100, az ingatlanalapé 500 millió forint. Az alapkezelő a befektetési alappal kapcsolatos feladatok elvégzésével saját szervezetétől elkülönült, független letétkezelőt köteles megbízni. Ezt olyan bank vagy szakosított pénzintézet végezheti, amelynek e tevékenység

végzésére engedélye van. A letétkezelő feladatai: • az alap tulajdonában álló értékpapírok őrzése, kezelése; • a befektetési alap bankszámlájának, és értékpapírszámlájának vezetése; • a befektetési jegyek eladásával, vételével, a h ozamok kifizetésével kapcsolatos technikai teendők ellátása; • ellenőrzés, a jogszabályok betartatása. Egy befektetési alapot csak egy letétkezelő kezelhet. A befektetési jegy szigorú formai előírásokhoz kötött okirat. Kötelező tartalmi kellékei: az alapkezelő és a letétkezelő társaság neve, székhelye, az alap neve, időtartama, nyílt- vagy zártvégű az alap, névérték, sorszám, bemutatóra vagy névre szól a jegy, a tulajdonos neve (névre szólónál), jogok, a kibocsátás időpontja, aláírás, stb. Az alapkezelő a tőke befektetésével befektetési alapot hoz létre, majd kezeli azt. Egy befektetési alapra csak azonos jogokat megtestesítő, azonos névértékű jegyek

bocsáthatók ki. A befektetési jegy a kedvezményezett személye alapján lehet névre, vagy bemutatóra szóló. A befektetési alap futamideje szerint lehet nyílt- vagy zártvégű. A meghatározatlan ideig működő alapok a nyíltvégű befektetési alapok. Ezen alapok jegyeit a kibocsátó bármikor köteles visszavásárolni, ami biztonságosabb a befektető szempontjából. A napi árfolyam alapját az egy befektetési jegyre jutó nettó eszközérték képezi, amelyet csak a t echnikai költségek csökkenthetnek. A nyíltvégű alapok jegyei rendkívül forgalomképesek A zártvégű befektetési alap határozott futamidejű. Az ilyen jegyeket az alapkezelő a futamidő alatt nem vásárolhatja vissza, visszafizetésük csak lejáratkor esedékes, az akkori nettó eszközérték alapján. A zártvégű befektetési jegyek likviditása miatt különösen fontos a szervezett piac, pl. a tőzsdei bevezetés A befektetési alapok elsősorban a kisbefektetők pénzét gyűjtik

össze, biztosítva számukra a szükséges szakértelmet, illetve befektetési lehetőségekhez való hozzáférést (nagy tőkekoncentrációval könnyebb befektetni). 4.9 A közraktári jegy A közraktári jegy kibocsátója a közraktár. Ez olyan szervezet, amelynél árut közraktározás céljából szerződés alapján letétbe helyezhetnek. Működése szigorú törvényi szabályokhoz kötött, alaptőkéje min. 500 millió forint Tevékenységei: • a befogadott áru tárolása, őrzése; • kiegészítő szolgáltatások végzése; • közraktári jegy kibocsátása; 26 • • az áru kiszolgáltatása; hitelnyújtás, garanciavállalás. A közraktári jegy a közraktárban elhelyezett áru tulajdonjogát, az áru feletti rendelkezési jogot testesíti meg. Az áru közraktárban való elhelyezésekor kerül kiállításra Két részből áll: 1. Árujegy: az áru feletti rendelkezési jogot biztosítja Átruházása révén az áru eladható, anélkül, hogy

közben a raktárt elhagyta volna. Önmagában csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkentett értékkel rendelkezik, a k özraktárnak az áru kiszolgáltatására vonatkozó, a zálogjegy által korlátozott kötelezettségét biztosítja. 2. Zálogjegy: az áru tulajdonjogát képviselve azt a lehetőséget adja birtokosának, hogy mint zálogot fedezetül ajánlja fel hitelfelvétel során. A közraktárjegy is szigorú formai kellékekkel rendelkezik: a közraktár neve, a letevő neve, székhelye, a letett áru megnevezése, mennyisége, minősége, értéke, a raktározás időtartama, helye, a kiállítás kelte, aláírás, stb. A közraktári jegy két összetevője együtt, vagy külön-külön is átruházható. Az átruházás az értékpapíron tett írásbeli nyilatkozattal, forgatással történhet. Az átruházás egyfajta felelősségvállalást is jelent, hogy az új tulajdonos érvényesíteni tudja igényét a kiállítóval szemben. E felelősség a

visszkereseti jog által érvényesíthető A közraktári jegy két része tehát egymástól függetlenül is átruházható, ennek ellenére az áru csak mindkét rész együttes birtoka ellenében adható ki. A közraktárban elhelyezett áru tulajdonosa árufedezet mellett nyújtott, kedvező kondíciójú – ún. lombard – hitelhez juthat a zálogjegy bankra történő forgatásával Az árufedezet mellett a közraktár az ügyfélért garanciát is vállal. Miután a zálogjegy ellenében nyújtott hitel az átlagosnál kisebb kockázattal jár, kamatozása is kedvezőbb. A szabályozás szerint maga a közraktár is nyújthat hitelt; ekkor a zálogjegyet a közraktárra kell forgatni a kölcsön biztosításához. 4.10 Értékpapírpiacok Az értékpapírpiac az értékpapírok adásvételének, a kereslet és a kínálat összetalálkozásának a helyszíne. 4.101 Értékpapír-piaci formák Az értékpapírpiacok fajtái: 1) Az adásvétel tárgya szerint: a)

részvénypiac, b) kötvénypiac, c) állampapírpiac, stb. 2) A kibocsátók szerint: a) vállalati, b) állami, c) önkormányzati, 27 d) magán kibocsátású papírok piaca, stb. 3) Az ügylet lejárata alapján: a) azonnali, b) határidős piac. 4) A cserében részvevők közötti jogviszony szerint: a) elsődleges, b) másodlagos piac. 5) A piac szervezettsége alapján: a) decentralizált, tőzsdén kívüli piac; b) pulton keresztüli, OTC piac; c) koncentrált piac. Decentralizált vagy tőzsdén kívüli értékpapírpiac esetén az adásvétel földrajzilag szétszórt helyen történik. Itt nincsenek szigorú bekerülési szabályok, s a résztvevők maguk állapítják meg a szerződés feltételeit. A szervezettség hiánya miatt a tranzakciós költségek alacsonyabbak, viszont kevésbé állnak rendelkezésre információk is. Elsősorban az intézményi befektetők vannak jelen e piacokon, akik saját szervezeti háttérrel rendelkezve kevésbé igénylik a

közvetítést, s vonzza őket az alacsony jutalék. A pulton keresztüli vagy OTC piac a s zervezettségnek már egy magasabb fokát képviseli. Bankközi, számítógépes hálózatokon keresztül működő piacot jelent. A befektetők ezen a piacon közvetítőkön keresztül tudnak részt venni, a megbízást a piac közvetlen résztvevői (a közvetítők) a „pulton keresztül” az ügyfelektől kapják. A megbízást az értékpapír-piaci közvetítő cég számítógép és telefon segítségével hajtja végre. A közvetítők on-line számítógépes kapcsolatban állnak egymással, s egy erre a cél ra kifejlesztett rendszer segítségével üzletelnek. Ezt a p iacot – bár nem szabályozott – csak a rendszerbe belépő, a kereskedés feltételeivel rendelkező szereplők vehetik közvetlenül igénybe. Az árfolyamok a kereskedők alkujában alakulnak ki, pillanatról-pillanatra. Az OTC piaci kereskedés előnye, hogy gyors és olcsó. A rendszer komoly információs

bázist is biztosít A koncentrált piac lényege, hogy földrajzilag egy helyre vonja össze a k ereskedést, a p iac szereplőit. Változatai: • Aukció vagy árverés: kizárólag a keresletet koncentrálja, a vevőket hívja össze. Egyedi termékek (műkincsek, régiségek, stb., valamint diszkont állampapírok) piaca A vevő megtalálása mellett nagyobb feladat az áru árának megállapítása, amely licitálással alakul ki. • Tender: ez csak a kínálatot koncentrálja. Egy vevő fordul pályázat kiírása útján a potenciális eladókhoz, hogy a számára lehető legkedvezőbb feltételekkel valósulhasson meg a tranzakció. Főképp a beruházási piacon használatos forma • Tőzsde: koncentrálja mind a keresletet, mind a kínálatot. Utóbbi koncentrációjára persze csak olyan áru esetén valósulhat meg, amiből több egyforma létezik: a tőzsde egynemű, homogén tömegáruk piaca. Likvid piacot biztosít a tőzsdei áru számára, s eközben tökéletes

(sok piaci szereplő értékítéletén alapuló) piaci árat képes kialakítani. Mindez persze a szervezettség, a szabványosítottság magas fokával jár együtt. A tőzsdére csak a megbízható vállalatok papírjai kerülhetnek be – a szigorú előírások a befektetések biztonságát szolgálják. Lényeges a tőzsde információs központ feladata is 28 4.102 A pénzügyi piacok szabályozása A hazai pénzügyi piacot, s így az értékpapírpiacot szabályozó legfontosabb törvények: értékpapírtörvény, hitelintézeti törvény, törvény a gazdasági társaságokról. A pénzügyi, s így az értékpapírpiac felügyeleti szerve hazánkban az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF). Főbb feladatai: • A pénz- és tőkepiaci tevékenységek folytatásának engedélyezése. • A törvényi előírások betartásának ellenőrzése. • A hiányosságok és szabálytalanságok szankcionálása: intézkedések, bírságok. Az értékpapír-piaci

szabályozás kiemelt területe az információszolgáltatás. A kibocsátó és forgalmazó cégek információszolgáltatási kötelezettségének három pillére: 1. A tájékoztató: a nyilvánosan kibocsátásra kerülő értékpapírokkal kapcsolatosan kell készíteni, elsődleges célja a befektetők informálása (a kibocsátó cég bemutatása, tevékenységének elemzése, a bevezetés adatai). 2. Rendszeres éves jelentés: a tájékoztató kibocsátása óta eltelt időszakról évente kell készíteni (a gazdálkodás, a pénzügyi helyzet bemutatása). 3. Rendkívüli információszolgáltatási kötelezettség: a forgalmazott értékpapír hozamát, értékét befolyásoló változások bejelentése (rendkívüli események). 5. A tőzsde 5.1 A tőzsdéről általában 5.11 A tőzsde fogalma A tőzsde egy különlegesen szervezett koncentrált piac, ahol a helyettesíthető tömegáruk (beleértve az értékpapírokat is) kereskedése szigorúan előírt szabályok

szerint történik. A tőzsde helyszínt biztosít a kereskedéshez, amely egy helyre koncentrálja a keresletet és a kínálatot, s emellett a résztvevők számára rendkívül szigorú, speciális, csak a tőzsdére jellemző szabályokat alkot. A különleges szervezettséget a következőképp lehet leírni: a tőzsdén csak meghatározott árukat, meghatározott helyen és időben, meghatározott személyek, meghatározott módon adhatnak és vehetnek. A kereskedelem lebonyolítására vonatkozó szabályok a tőzsdei szokványok. A szigorú kötöttségek főként a befektetők biztonságát szolgálják. A tőzsdén az áruk jelenléte nélkül nemcsak effektív adásvételi, de spekulációs ügyletek is köthetők. Az üzletkötéseket a nyilvánosság, a szereplők általi ellenőrzöttség jellemzi A megkötött üzletek realizálását a tőzsde intézményesen szavatolja. A tőzsde kereskedelmi centrum, amely növeli a befektetési piac likviditását. E szerepén túl

egy információs központ is. Így a tőzsdei árfolyam szinte valamennyi információt 29 koncentrálva, nyilvánosan, folyamatosan és objektívan értékel. 5.12 Tőzsdefajták A tőzsdén forgalmazott áruk jellege szerint: 1) Árutőzsde, ahol fizikai áruk adásvétele történik. a) Általános: sokfajta árucikkel foglalkoznak. b) Speciális: csak meghatározott áruval, illetve árucsoporttal foglalkoznak. 2) Értéktőzsde, ahol értékpapírok, devizák, nemesfémek, stb. adásvétele történik a) Általános: sokfajta ügylettel foglalkoznak. b) Speciális: csak adott típusú ügyleteket bonyolítanak. i) Deviza-, ii) Nemesfém-, iii) Értékpapírtőzsde. 3) Áru- és értéktőzsde: a fenti kettő fajta feladatait egyaránt ellátja. A tőzsde jogállása szempontjából: • Európai kontinentális típusú tőzsde: közjogi jellegűek, tevékenységük felett az állam gyakorol felügyeletet. Az állami befolyás jelentős A vezetőséget vagy az állam nevezi

ki, vagy a tagok maguk választják. • Angol-amerikai típusú tőzsde: magánjogi jellegűek, Rt-ként működnek. Vezetőségüket maguk választják, működési feltételeiket is maguk alakítják ki. Tevékenységüket csak a minden más gazdálkodó szervezetre is vonatkozó szabályok korlátozzák. 5.13 A tőzsde gazdálkodása A tőzsdék önmagukat fenntartó intézmények, költségeikre maguk teremtik meg a fedezetet. Jellemző bevételi lehetőségeik: tagsági díjak, forgalomarányos díjak, jegyzési illetékek, információszolgáltatási díjak, esetleges befektetések hozamai, stb. A befizetendő díjak körét és mértékét a tőzsde külön szabályzatban rögzíti. A tőzsde egyéb gazdálkodási tevékenységet, vagy forgalmazói tevékenységet nem végezhet. Alapelvként elfogadható, hogy a tőzsde non-profit szervezet. Természetesen nyereség képződhet, ez képezi a további fejlesztések alapját. A tőzsde költségvetését a közgyűlés fogadja

el. Tartozásaiért a saját vagyonával felel, a tőzsdetagok felelőssége korlátolt. Sajátos számviteli-pénzügyi renddel rendelkezik 5.14 A tőzsde szervezete A tőzsde szervezetét és vezető testületét a működési keretszabályokból álló tőzsdei rendtartás határozza meg. Emellett befolyásolja a tőzsde típusa, az ország jogrendszere, a hagyományok, stb. A tőzsde legfőbb szerve a tagok összességéből álló (általában kereskedők, értékpapírforgalmazók) közgyűlés. A közgyűlés hatáskörébe tartozik többek között: • az alapszabály megállapítása; 30 • • • • • • a tisztségviselők megválasztása; a költségvetés megállapítása; egyesülés, szétválás, megszűnés elhatározása; a forgalmazott termékek körének eldöntése; szakmai bizottságok alakítása; a tagdíj megállapítása, stb. A tagok mindegyike egy szavazattal rendelkezik, függetlenül a vagyoni hozzájárulás mértékétől. Határozatait

általában szótöbbséggel hozza A szavazás általában nyilvános, titkos viszont a tisztségviselők megválasztásakor. A tőzsdetanács a tőzsde irányító, ügyvezető testülete. Feladata a tőzsde vezetése, a szabályzatok megalkotása, a m unkaszervezet kialakítása és irányítása, a munkáltatói jog gyakorlása. Speciális feladatai: értékpapírok felvétele a jegyzési listára, új tőzsdetagok felvétele, a kereskedelem esetleges felfüggesztése, a tőzsdei szakvizsga szabályozása. A tanács tagjainak többségét a tőzsdetagok tisztségviselői, alkalmazottai vagy mások köréből a közgyűlés választja, 3 évre. Legalább egy-egy tagot a befektetők és a jegyzett értékpapírok kibocsátóinak képviselői közül kell választani. Legalább egy üzletkötő (alkusz) is beválasztandó. A tanács legalább 5, de legfeljebb 13 természetes személyből állhat Határozatait általában nyíltan, egyszerű szótöbbséggel hozza. A tőzsde köteles

legalább 5 természetes személy tagból álló felügyelő bizottságot létesíteni. Tagjait a közgyűlés választja ki. A tőzsde általános ellenőrzési szerve Munka- és eljárási rendjét saját hatáskörében állapítja meg. Az etikai bizottság a tőzsdei kereskedelem során felmerült etikai kérdések rendezésére hivatott. Minimum 5 tagból áll, többségét a tőzsde alkalmazottai és tisztségviselői alkotják Ha állásfoglalásában etikai vétséget állapít meg, kérheti a tőzsdetanácsot szankciók alkalmazására. A kibocsátók és a forgalmazók közötti vitás kérdések eldöntésére az értékpapír-piaci választott bíróság hivatott. 30 bíróból áll, akiket a közgyűlés választ meg Hatásköre nemcsak a tőzsdei, hanem az összes értékpapír-piaci ügyre kiterjed. A tőzsde munkaszervezete a tőzsdetitkárság. Feladatai: a kereskedelem lebonyolításának technikai segítése, a felsőbb szintű döntések végrehajtása,

információs adatbázis létrehozása, gazdálkodási tevékenység végzése. Vezetését az ügyvezető igazgató látja el, akit a tőzsdetanács nevez ki. A tőzsde működésének elősegítésére szakmai bizottságokat is létrehozhat, véleményezési, javaslattételi joggal. 5.2 A tőzsdei szokványok A tőzsde különleges funkciójából fakad, hogy az üzletek szakszerű, biztos és gyors lebonyolítása érdekében speciális szabályokra van szükség. E szabályokat legtöbb esetben a tőzsde maga, mint önszabályozó testület alakítja ki, s a kereskedésre nézve kötelező 31 érvényűek. A tőzsde működésével kapcsolatos szabályokat szokás szokványoknak is nevezni. Ezek a szokásjog alapján, a gazdasági fejlődés eredményeképp, íratlan szabályként jönnek létre, s válnak később írott, kötelezően betartandó szabályokká. A tőzsdei szokványok lehetnek: • Általánosak vagy különlegesek. Előbbiek az üzletkötés mindenkire

vonatkozó feltételeit összesítik, míg utóbbiak a tőzsdénként eltérő, a tőzsdecikkek minőségére, a szerződéskötés feltételeire, stb. vonatkozó szabályokat fogalmazzák meg • Mennyiségiek vagy minőségiek. Utóbbiak a tőzsdei áruk átlagminőségét (standard-) írják elő pontosan meghatározott minőségi ismérvekkel (pénzügyi termékeknél ez különböző formai és tartalmi követelményeket jelent). Előbbiek az alkalmazható kereskedelmi mennyiségi egységeket, letéti összegeket, határidőket, stb. tartalmazzák 5.21 A tőzsdeképes áru A tőzsdére csak egynemű, szabványosítható, helyettesíthető tömegáru kerülhet. Azok az áruk, amelyek e kritériumnak megfelelnek, tőzsdeképes áruk. Az egyneműség azt jelenti, hogy az áruk minőségileg egyformák, a fontos paraméterek egyértelműek, s írásban is megfogalmazhatók. Ez teszi lehetővé, hogy az áruk jelenléte nélkül is lehet ajánlatokat megfogalmazni, árat megjelölni.

Az egyneműségből következik a helyettesíthetőség, az egymással való felcserélhetőség is. A tömegárujelleg azért szükséges, mert az egyedi termékeket lehetetlen koncentrálni. Csak annak a terméknek a kínálata koncentrálható, amelyből sok egyforma létezik. Ez teszi lehetővé a nagyszámú keresleten és kínálaton alapuló (tökéletes) piaci árképzést is. 5.22 A tőzsdei kontraktus Kettős jelentése van: 1. Az egyes tőzsdei árukra vonatkozó, szabványosított szerződési feltételek megfogalmazása 2. A tőzsdei üzlet / ügylet / szerződéskötés A kontraktus mint típusszerződés a következő elemeket tartalmazza: • Minőség. • Mennyiség: a kereskedés során alkalmazandó tételnagyság, a kötésegység (pl. 20 tonna a búzánál). A kötésegységet el nem érő ajánlatok a kistételű ajánlatok, amelyekkel való kereskedésre csak meghatározott tőzsdeidőben van lehetőség. • Szállítási határidő: általában

egységesítettek; meghatározzák a határidős ügyletek lehetséges teljesítési időpontjait (pl. csak III, VI, stb hónap első szerdájára eső teljesítési idővel lehet kötni) vagy időtartamait (pl. 1 vagy 3 hónap elteltével teljesítendő) A teljesítések biztonságát szolgálja, hogy a felek a határidős ügylet megkötése után már nem egymásnak, hanem a tőzsdének kötelesek teljesíteni (szállítani, illetve fizetni). Mindezt a tőzsdei elszámolóház (klíringház) bonyolítja. • Ajánlati árlépésköz: az a m érték, amelynek figyelembe vételével az adott árura, értékpapírra vonatkozó ajánlat ár- vagy árfolyam-változása legfeljebb, illetve legalább 32 • lehetséges (pl. 100 Ft, vagy 1%) A fizetendő letét összege. Az ún. kontraktuslistát tájékoztató formájában bocsátják az ügyfelek rendelkezésére Az egyes kontraktusokhoz kapcsolódik egy űrlap, az ún. kötjegy, ami a tőzsdei ügyletkötés szokásos formája. A

kötjegy a szerződés legfontosabb feltételeit tartalmazza (a tőzsde, az áru megnevezése, a szokvány száma, az ügyletkötés szereplői, ár, szállítási határidő, aláírás, stb.), az állandó adatokat (pl. első három) nyomtatásban Kötjegyet nyílt kikiáltással való üzletelés esetén, a megkötött szerződésekről kell kiállítani, majd a tőzsdei kötésrögzítőnek eljuttatni. 5.3 A tőzsdei bevezetés A tőzsdei árukkal szemben minden tőzsde szigorú feltételrendszert támaszt, ezek a bevezetési feltételek. A bevezetés az a folyamat, amely a tőzsdén forgalomba kerülő értékpapírok/áruk bejegyzésére, kereskedés tárgyává tételére irányul. A tőzsdei bevezetésnek számos előnye van: • Finanszírozási előny: pl. a bevezetés feltételeinek megfelelő részvénykibocsátó részvényjegyzése sikeresebb lehet (többen érdeklődnek, tőzsdei forgalomba kerül), amelynek következtében a részvénykibocsátással történő

vállalatfinanszírozás sikeresebbé válhat. • Likviditási előny: a tőzsdei forgalomban levő papírok könnyebben forognak. • Reklám: mivel a tőzsdére inkább csak a jó eredményeket felmutató vállalkozások kerülhetnek be, a bevezetés image javító hatású. • Folyamatos és nyilvános értékelődés: a tőzsde mint információs centrum meghatározza a befektetések, vállalkozások mindenkori piaci értékét, tájékoztat a piaci megítélésről. A tőzsdére történő bevezetés szintjei: 1. A tőzsdén jegyzett áru/papír, „A” kategória Az ilyen értékpapírok a kereskedés tárgyát képezik, s a szigorú kritériumok miatt kockázatuk alacsony. 2. A tőzsdén forgalmazott, de nem jegyzett áru/papír, „B” kategória Ezek a papírok szintén adhatók-vehetők, de az enyhébb kritériumok miatt kockázatosabbak. 3. A tőzsdén regisztrált, de nem forgalmazott áru/papír Nem képezik a kereskedés tárgyát, a befektetők tájékoztatása

érdekében közlik e papírok más piacokon kialakult árát, árfolyamát. Értékpapír bevezetését a kibocsátó kezdeményezi a tőzsdénél. A kérelem mellé csatolni kell a kibocsátásra vonatkozó tájékoztatót, valamint a tőzsdei forgalmazás feltételeinek meglétét igazoló okmányokat. A bevezethetőségről a tőzsdetanács dönt A tanács csak akkor tagadhatja meg a bevezetést, ha a kibocsátó nem felel meg az előírt feltételeknek, vagy vélelmezhető, hogy a bevezetés a kereskedés tisztaságát, illetve a befektetők érdekeit sérti. A bevezetést valamelyik tőzsdetag végzi. A bevezetés feltételeit mindig az adott tőzsde határozza meg. Ezek általában a következők: • A bevezetés költségeinek megfizetése: egyszeri bevezetési díj + éves forgalomban tartási díj. • Kiegyensúlyozott gazdálkodás, stabil pénzügyi helyzet. • Az állandó információnyújtási kötelezettségnek való elégtétel (az információk 33

visszatartásával elérhető előnyöket célzó, ún. bennfentes kereskedelmet büntetik) 5.4 A tőzsdetagság A tőzsdén csak a tőzsde által felhatalmazott, speciális piaci szereplők üzletelhetnek. A tőzsdei kereskedés jogosítványával rendelkező piaci szereplők a tőzsdetagok. A tagság általában kettős minőséget jelent: • kereskedési jogosultság, • tulajdonosi minőség. Közjogi természetű tőzsdéknél előfordulhat, hogy a tagság csak kereskedési jogot jelent. A tőzsdei tagok számát általában maximálják, ugyanakkor a hazai értéktőzsdén nem szabható felső határ. A tőzsdetagság általában örökölhető és értékesíthető, de az örökösnek, illetve a vevőnek is meg kell felelnie a tagsági feltételeknek. A tőzsdetagság ára tőzsdénként és időben változó. Jelenleg egy tőzsdetagság átlagosan 200400 ezer dollárra tehető A tőzsdetagság ára a tőzsde értékelésének mérőszámaként is értelmezhető: minél

nagyobb az érdeklődés az adott tőzsde iránt, annál magasabbra kúszik a tagsági díj. A tőzsdetagokat jogosítványaik alapján a következőképp csoportosíthatjuk: 1. Kereskedők: saját nevükben, saját számlájukra kötnek üzletet 2. Brókerek / bizományosok / alkuszok: díjazás ellenében, megbízás alapján, saját nevükben, de a megbízó számlájára folytatnak adásvételi tevékenységet. 3. Dealerek: saját nevükben is és megbízás alapján is üzletelhetnek; az előbbi kettő jogosítványaival egyaránt rendelkeznek. A mai tőzsdetagok döntően jogi személyek, s a képviseletükben eljáró alkuszok rendszerint e brókercégek alkalmazottai. Ennek oka alapvetően a tőzsdetagokkal szemben támasztott magas tőkekövetelmény, erős anyagi háttér, de hozzájárul ehhez a piaci szolgáltatások egyre összetettebb volta, csapatmunkát és komoly technikai hátteret igénylő jellege. Az értékpapírok forgalomba hozatalával és kereskedelmével

(elsődleges és másodlagos piaci) kapcsolatos tevékenységet csak a második és harmadik kategóriába tartozó szereplők végezhetnek. Tőzsdeügynöki tevékenységükkel ők teremtik meg a befektetők, a vállalatok és bármely piaci szereplő tőzsdén való üzletelésének lehetőségét, ők kötik össze a nem tőzsdetag piaci szereplőket a tőzsdével. A tőzsdei kereskedés mellett egyéb pénzügyi szolgáltatásokat is végeznek. A tőzsdei ügyletek lebonyolításával kapcsolatban – tőzsdetagonként eltérő – megbízási, vagy más néven ügynöki díjat kell fizetni. Az egyéb szolgáltatások (tőkeszámla-nyitás, -vezetés, stb.) szintén pénzbe kerülnek A megbízási díjban azt a kockázatot kell megfizetni, amelyet a bizományos azáltal vállal, hogy a szerződést saját nevében megkötve felelősséggel tartozik az ügylet teljesítéséért (ez az oka a magas tőkekövetelménynek). A tőzsdetagságot pontosan szabályozott, szigorú

feltételek meglétéhez kötik. Ezek közül a 34 lényegesebbek a következők: • Jártasság a tőzsdei ügyekben. • Erkölcsi megbízhatóság. • Vagyoni megalapozottság. • Kötelezettségvállalás arra, hogy az üzleteket a tőzsdei szokványok tekintetbe vételével kötik. • Egyszeri belépési díj + rendszeres tagsági díj fizetése. • Kötelezettségvállalás arra, hogy vitás kérdésekben alávetik magukat a tőzsdei bíróság ítéletének. • A nyitott pozíciók – megkötött, de még nem teljesített ügyletek – összértéke nem haladhatja meg a saját tőke bizonyos többszörösét. • A kezelt értékpapírok névértékének összege nem haladhatja meg a saját tőke bizonyos többszörösét. A tőzsdetagság megszerzése a tőzsdetanács címére küldött, a szükséges igazoló okmányokat is tartalmazó írásbeli kérelemmel kezdeményezhető. A tanács a tagfelvételi kérelem elbírálása során meghallgatja a felvételt

kérelmező társaság képviselőjét, s meggyőződik arról, hogy a társaság rendelkezik a tagság megszerzéséhez szükséges jó üzleti hírnévvel, valamint eleget tesz a f elvételi követelményeknek. A kérelem csak akkor utasítható el, ha a jelölt nem felel meg az említett feltételeknek. 5.5 A tőzsdei megbízás Ha egy társaság vagy magánszemély a tőzsdén ügyletet akar kötni, annak először is fel kell vennie a kapcsolatot egy ügynöki irodával. Az ügynökség megvizsgálja leendő ügyfele pénzügyi helyzetét, s megállapítja, hogy milyen nagyságrendben fogadja el annak megbízásait. Erre azért van szükség, mert a tőzsdén az ügynökség felel az ügyletek teljesítéséért. Az ügynökséget jellemzően telefonon keresik meg ügyfeleik. Az ügynökség általában messze van a tőzsdétől, mégis szinte azonnal teljesíti a megbízásokat. Erre a modern telekommunikáció ad lehetőséget: az ügynökök állandó kapcsolatban állnak

kollégájukkal, aki a tőzsdeteremben végrehajtja a megbízást. A tőzsdei ügynök részére szóló megbízásnak egyértelműnek, pontosnak, minden lényeges feltételre kitérőnek kell lennie. Ennek érdekében egy megbízási szerződés a következőket kell, hogy tartalmazza: 1) Az ügylet tárgyát képező áru, illetve értékpapír neve vagy kódja. 2) Az áru, illetve értékpapír mennyisége, utóbbi esetében általában címlet és darabszám megjelölésével. 3) Az ügyfél azonosítására szolgáló adatok (név, cím, jelige, kód). 4) Vételre (buy) vagy eladásra (sell) szól a megbízás. 5) Melyik tőzsdén hajtsák végre a megbízást. 6) Milyen időpontban hajtsák végre a megbízást, illetve amennyiben az megadott konkrét ár mellett hajtható végre, akkor az meddig érvényes. a) Visszavonásig érvényes. b) Adott dátumig. c) Az adott héten. d) A megbízás átvételekor végrehajtandó. 35 e) A bróker saját megítélése alapján

válassza ki a kötés időpontját – ezért felelősség nem terheli. f) Nincs külön kikötés: a megbízás az adott napon érvényes. 7) Milyen (egységnyi) ár, illetve árfolyam mellett kell végrehajtani a megbízást. a) Adott piaci/pillanatnyi árfolyamon. b) Nyitó árfolyamon. c) Záró árfolyamon. d) Átlagos megbízás: nagy tételű üzleteknél a megbízó az ügylet átlagos, darabszámmal súlyozott árát írja elő. e) Limitáron: felső határ vételre, alsó határ eladásra. f) Stop megbízás: alsó határ vételre, felső határ eladásra – meglévő pozíció lezárása kedvezőtlen árfolyam-alakulás esetén, a további veszteségek elkerülésére. g) Menedzselt számla: a b róker jutalék fejében a s aját nevében, ügyfele pénzének felhasználásával, s annak kockázatára köt spekulatív ügyleteket. 8) Részteljesítés kérdése: ha nincs ellentétes kikötés, alkalmazzák. 9) Ügyletfajta: azonnali vagy határidős. 10) Az ügylet

lebonyolítási díja. Összetevői: a) Kezelési költség: független az ügylet teljesítésétől, sikerességétől; fix összeg, vagy a megbízási névérték biz. %-a b) Megbízói díj: a brókercég jutaléka, összege a t eljesítéshez igazodik; az ügylet (név)értékének biz. %-a 11) A fizetendő letét, illetve értékpapírletét nagysága: vételkor a vételár, eladáskor az értékpapírok egy biz. részének letétbe helyezését követeli meg a brókercég A megbízás történhet személyesen kezdeményezett, s megkötött írásbeli szerződés útján, vagy telefonon keresztül. A megbízási szerződés realizálásánál az első lépés általában az, hogy a brókercégek megbízóikkal egy keretszerződést kötnek a telefonos kereskedésre vonatkozóan. Ez a telefonos megbízásokkal kapcsolatos tudnivalókat, a végrehajtás feltételrendszerét, a lehetséges kockázatokat, és a használandó jelszót tartalmazza. A keretszerződés létrejötte után

az ügyfél elhelyezi a megfelelő fedezetet a brókercégnél. Ez arra szolgál, hogy az ügyfél nem teljesítése esetén (legalább részben) legyen miből teljesíteni. A telefonos megbízásokat az ügyintézők veszik fel, de – a későbbi azonosíthatóság miatt – magnón is rögzítésre kerülnek. A megbízás felvétele előtt az ügyfelet be kell azonosítani – számlaszám és jelszó alapján. A megbízásról munkalapot is kitöltenek, amelyet aztán nyilvántartásba vesznek. A megbízás felvételekor ellenőrzésre kerül a fedezet is A megbízásokat a munkalapok alapján a brókercéghez telepített tőzsdei terminálon rögzítik, a teljesített tételeket azonnal jelölik a munkalapokon. A terminálokon kizárólag telefonos megbízásokat teljesítenek. A tőzsdeteremben először az írásbeli megbízásokat teljesítik, majd a saját számlás üzletek következnek. A fenti folyamat on-line számítógépes rendszer beállításával tovább

egyszerűsödik: a telefonos kapcsolatot a modemes váltja fel. Az elektronika fejlődése persze a tőzsdetermekre is hatással van: az értékpapírok jegyzése és forgalmazása is számítógépesen valósul meg, a nyílt kikiáltásos rendszer eltűnőben van. 36 5.6 A tőzsdei megbízás végrehajtása A tőzsdei megbízás végrehajtása a tőzsdetag közreműködésével történik. A kereskedés, üzletkötés rendjét tekintve többféle gyakorlat alakult ki: 1) Az ajánlattétel, illetve üzletkötés technikáját illetően: a) Nyílt kikiáltásos kereskedés. b) Számítógépen keresztül történő automatikus kereskedés. 2) Az ár kialakítása szempontjából: a) Folyamatos árfolyamjegyzés. b) Szakaszos árfolyamjegyzés. 3) A kereskedésben közreműködők alapján: a) Ajánlatok által vezérelt piac. b) Piacvezetők által irányított piac. Az eltérő végrehajtási technikáktól függetlenül a megbízások először az ügynöki irodába futnak be,

ahol regisztrálják azokat, s az előbbi fejezetben taglaltak szerint járnak el. A megbízások végrehajtásának módját, sorrendjét a brókercégek üzletszabályzatukban önállóan alakítják ki. Általában az azonos feltételű megbízásokat összevontan próbálják teljesíteni Eltérő feltételek esetén a teljesíthetőség és az időrendi sorrend az irányadó. Végül az üzlet sikere a tőzsdeteremben (illetve a terminálnál) tevékenykedő ügynökön múlik, aki megköti azt. Az ismertebb üzletkötési gyakorlatok a következők: • Hangos licitálással zajló, nyílt kikiáltásos rendszer. A tőzsdetagok ügynökei személyesen, szóban, hangosan megfogalmazva teszik meg ajánlataikat. Ez leginkább a folyamatos árfolyamjegyzésű tőzsdékre jellemző. Felkiáltással, vagy kézjelekkel kötik az üzletet, mindenki felfedi eladási vagy vételi szándékát. Az egymásra találó eladási és vételi szándék jelzi az üzlet létrejöttét, amelyet az

alkudozás után a kötjegyen írásban is rögzítenek. Az ár, illetve az árfolyam folyamatosan, az ajánlatoknak megfelelően percrőlpercre alakul A nyílt kikiáltásos kereskedést a tőzsdei munkanapon belül csak meghatározott időszakokban, kijelölt időintervallumokban szervezik. Ezek az időszakok nagyon rövidek, mivel a licitálás során az árak gyorsan változnak, s így azok követése nehézkessé válna. • Szakaszos üzletkötési, illetve árfolyamjegyzési gyakorlat. Ennek során az üzletkötők nem ismerik meg egymás szándékait, mivel az ajánlatok megtétele a tőzsdeidő alatt írásban a tőzsde arra kijelölt hivatalos személye felé történik. Az ajánlatok csak limitárakat tartalmaznak: eladásnál minimum, vételnél maximum árat. Olyan ajánlat is előfordulhat, amelynél nem szerepel ármegjelölés. Ilyenkor a megbízást az aznapi piaci áron teljesítik, az üzlet tehát mindenképp létrejön. A beérkezett ajánlatok alapján az

illetékesek megállapítják az aznapra érvényes ún. egyensúlyi árfolyamot Ez az az ár, amely mellett a lehető legnagyobb forgalom bonyolítható le. Természetesen napjainkban az ajánlatok megtétele, feldolgozása, majd az egyensúlyi ár megállapítása számítógépesen történik. • Automatikus kereskedés. Az üzleteket az ügynökök az irodájukban elhelyezett, vagy a tőzsdén levő munkaállomásokról számítógépen keresztül kötik meg. Kétféle ajánlat tehető: piaci és limit ajánlat. Piaci ajánlatnál a bróker nem határoz meg árat, az ajánlat az automatikus ajánlati könyvben szereplő, éppen érvényes legjobb áron kerül végrehajtásra. A limit a jánlat limitáron, vagy annál jobb feltételekkel kerül teljesítésre, s az alkusz az érvényességi időre vonatkozólag különböző feltételeket fogalmazhat meg (lásd korábban). A beérkezett ajánlatokat a számítógép automatikusan rangsorolja: a vételi ajánlatok közül 37 a

legmagasabb, az eladásiak közül a legalacsonyabb árú kerül előre. Ha egy eladási és egy vételi ajánlat egymásra talál, automatikusan párosítja őket: létrejön az üzlet. A gép rögzíti az ajánlattevőt, de nem hozza nyilvánosságra. A rendszer ellenőrzi, hogy az ajánlattevő nincs-e eltiltva a kereskedéstől. Hazánkban a tőzsdei ügyletek elszámolását – egyéb feladatok ellátása mellett – a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (KELER Rt) végzi Feladatai: • A BÉT-en és a BÁT-on kötött ügyletek elszámolása (számlák és nyilvántartások vezetése, számlaműveletek). • Központi értékpapír-nyilvántartás, értékpapírkód-kiadás. • Az értéktárban letétbe helyezett értékpapírok fizikai őrzése, letéti kezelése. 5.7 A tőzsde mint információs centrum 5.71 A tőzsdei árfolyam A tőzsde az üzletkötés során kialakult árakon keresztül információkat is ad. Az információkat az árfolyamok (a tőzsdén

forgalomba kerülő áruk kereslet és kínálat során kialakuló árai) közvetítik: • Tükrözik a gazdasági szereplők értékítéletét a kereskedés tárgyáról, illetve a kibocsátó vállalatról. • A tendenciák irányadók a befektetési döntésekhez. • Segítik az áruk, befektetések, vállalatok piaci értékelését. • A gazdasági tervek, kalkulációk alapját képezik. • Minősítik a kibocsátó vállalatot, segítik a döntések megalapozását. • Mintául szolgálnak a tőzsdén kívüli kereskedelem számára. • A tőzsdei hangulat tükrözi a makrogazdasági folyamatokat is. A tőzsdei árfolyamok típusai megállapításuk szerint: 1) Hivatalos: a tőzsdén bevezetett cikk tőzsdén kialakuló ára. a) Tényleges: amelyen üzletkötés történt. i) Prompt: azonnali. ii) Termin: határidős. iii) Likvidációs: nem áruszállítással teljesítendő határidős ügyletek felszámoláskor a tőzsdén érvényes prompt árfolyam. b) Névleges:

mesterségesen kialakított. 2) Nem hivatalos: nem tőzsdei áru, vagy nem tőzsdén tett kötés ára. A jegyzés időpontja szerint az árfolyam: 1) Nyitó: a nyitás időpontjában rögzített. 2) Záró: a zárás időpontjában rögzített. 3) Napi közép: a napi kötések legmagasabb (maximum ár) és legalacsonyabb (minimum ár) áraiból számított számtani átlag. Kialakulása szerint az árfolyam lehet: 1) Kínálati: adott időpontban ezen az áron lehet a tőzsdén vásárolni. 38 2) Keresleti: ezen az áron lehet eladni. 3) (Marge: a fenti kettő különbsége – élénk piacnál kicsi, lanyha piacnál nagy.) A tőzsdei árfolyamok irányzatai: • Emelkedő árirányzat: hossz tendencia, élénk piac. • Csökkenő árirányzat: bessz tendencia, lanyha piac. • Stagnáló árfolyamok. Az árfolyamok regisztrálását, megállapítását és közlését árfolyamjegyzésnek hívjuk. A BÉT árfolyam-kategóriái: nyitó, záró, minimális, maximális, átlag. Az

átlagárfolyam (A s ) az adott értékpapírra vonatkozóan, a megkötött ügyletek volumenével súlyozott egyedi árfolyamok számtani átlaga: A s = ∑[A i * S i ] / ∑[S i ], ahol: A i – a súlyozandó árfolyamok, S i – az egyes árfolyamokhoz mennyiségek, i = 1,, n – a napi kötések száma. tartozó 5.72 Tőzsdei indexek A tőzsdei indexek az adott tőzsdék, piacok általános trendjeit mutatják. Eredeti szerepük: a részvénypiacok egészének, vagy egy részének alakulását jellemző statisztikai mutatók. E szerep mára kiegészült a következővel: határidős kereskedés a tőzsdeindexszel (általában kockázatkezelés érdekében). Utóbbi előnyei: „általános áru”, nem kell hozzá tényleges portfoliót kialakítani, a várakozások realizálása nem érinti az azonnali piacot, bekapcsolódhatnak a kis hitelképességű szereplők is. A világon manapság több száz tőzsdeindexet számolnak, különböző módszerek alapján. Példaként a B

ÉT indexének (BUX) számítási eljárását mutatjuk be. A BUX – sok más indexhez hasonlóan – az indexkosárban szereplő vállalatok piaci értékének (piaci átlagár * törzsrészvények mennyisége) változását tükrözi. Az indexkosár egy elméleti, ún pi aci portfoliót jelképez, az összpiacra jellemző értékpapír-struktúrát modellezve. Az index ennek az értékpapírcsomagnak az értékbeli változását mutatja a bázisidőponthoz képest. A BUX indexkosara változó számú (maximum 25) papírt tartalmaz. E kosarat évente kétszer vizsgálják felül. Szigorú feltételrendszer szabályozza, hogy mely társaságok kerülhetnek be a kosárba. E feltételek minimumküszöböket szabnak meg a részvénysorozat név- és árfolyamértékének nagyságára, a p apírra kötött üzletek számára, a f orgási sebességre és a forgalomra (nagyság, összesből részesedés) vonatkozóan. Az egyes társaságok kosárbeli súlya felvételkor maximum 15% lehet. A

feltételek hivatottak biztosítani, hogy a piacot reprezentáló indexkosárba a leglikvidebb, és tőkeerejüket tekintve a legnagyobb cégek papírjai kerüljenek be. A BUX adott pillanatra vonatkozó értéke a kosárban szereplő részvények pillanatnyi árfolyama és bázisára hányadosainak, bizonyos együtthatókkal korrigált, súlyozott átlaga. A számítási képlet: 39 BUX t = K * 1000 ∑[p it q it D i ] / ∑[p i0 q it ], ahol: BUX t – a t időpontban számított BUX érték, i = 1,, n – az indexben szereplő részvénysorozat, p it – az i-edik részvénysorozat részvényének utolsó kötési ára, p i0 – az i-edik részvény kosárba vétel előtti napi átlagára (bázisár), q it – az i-edik részvénysorozat kosárba bevezetett részvényeinek száma, K – az index összemérhetőségét biztosító tényező, amelyet a kosár összetételének változtatásakor módosítanak, D i – az árfolyamban az osztalékfizetéskor bekövetkezett

változást korrigáló tényező (értéke minden év szept. 30-án visszaáll 1-re) D i = (p it (ex) + d i ) / p it (ex), ahol: p it (ex) – az egyes részvénysorozatok részvényeinek aznapi nyitóára, amikor a tőzsdei forgalomban először forognak osztalékszelvény nélkül, d i – az i-edik részvény egységére eső osztalék mértéke. A határidős kereskedés folytonossága érdekében az index értékét a kereskedés ideje alatt 5 másodpercenként frissítik. 5.8 Tőzsdei ügyletek A gazdasági fejlődés eredményeképp a tőzsdei műveleteknek számos fajtája alakult ki. Áttekintésük legegyszerűbben kétféle nézőpont szerint lehetséges: 1) Az esedékesség szerint az ügyletek: a) Prompt – azonnal esedékes. b) Termin – későbbi időpontban esedékes, határidős. 2) Az üzletkötők kockázathoz fűződő viszonya alapján az ügyletek: a) Spekulációs. b) Fedezeti (hedge). c) Arbitrage. 5.81 Azonnali ügyletek Ezeket az ügyleteket a

szerződéskötéssel – technikailag – egyidejűleg, illetve nagyon rövid időn belül teljesítik. Az ilyen ügyleteknél a szerződés teljesítését általában 2-5 napon belül kell lebonyolítani. Az eladónak ez időn belül kell az árut/értékpapírt szállítania, míg a vevőnek az ellenértéket a szállítással egyidejűleg ki kell egyenlítenie. A legtöbb tőzsdén az elszámolás segítésére központi értéktár működik (lásd korábban), amely biztosítja a papírok tárolását, fizikai mozgatását, a tulajdon átruházását. Prompt ügyleteket azok kötnek akik árut vásárolnának, vagy befektetési lehetőséget keresnek (vételkor), illetve árut adnának el, vagy tőkebefektetésüket készpénzre szeretnék váltani (eladáskor). Az eladás tárgya lehet fizikai áru, illetve értékpapír, vagy deviza 40 5.82 Határidős ügyletek Ezeknél az ügyleteknél a teljesítés mind az adásvétel tárgyát képező áru, mind pedig az ellenérték

vonatkozásában egy, az üzletkötés során meghatározott későbbi fix időpontban történik. Az ellenértéket viszont a vevőnek a kötés napján jegyzett (határidős) árfolyamon kell teljesítenie (nem pedig a későbbi időpontban érvényes azonnali árfolyamon). A határidős ügylet tehát jelenlegi szerződésben kialakított feltételek mellett, jövőbeni teljesítésre vonatkozó megállapodás. Az ilyen ügyletet is kötelező teljesíteni, lejáratkor az üzletkötő nem gondolhatja meg magát, nem teheti függővé az üzlet realizálását az árak alakulásától. A határidős piacok új távlatokat nyitnak meg a kereskedésben. A későbbi határidőre szóló kereskedés lehetőséget ad arra, hogy olyan dolgokkal is kereskedjünk, amelyek még nincsenek a birtokunkban. A kereskedés tárgya lehet bármilyen tőzsdei áru: fizikai áru, illetve értékpapír, deviza, sőt valamely részvényindex is. Az ügyletek teljesítési időpontjait az egyes tőzsdék

üzletszabályzatai határozzák meg (lásd korábban). A határidős ügyletek komoly spekulációs lehetőségekre adnak alkalmat. Az árak időbeli és/vagy földrajzi hely szerinti változása teszi érdekeltté az ilyen ügyletekben a spekulánsokat. Ma már a határidős ügyletek nagy része spekulatív ügylet. A határidős piacok feladatai: • Kockázatkezelés: az üzletmenetből adódó kockázat csökkentése – fedezeti ügylettel. • Árfeltárás: a határidős ár kifejezi a piac általános véleményét az árak, árfolyamok jövőbeli alakulását illetően. • A tőkeáttétel felnagyító hatása: az ügylet létrehozásához szükséges letét csak töredéke a piacon elfoglalt tényleges pozíció összegének, így a nyereség és a veszteség is rendkívül nagy lehet a befektetett összeghez képest. A letétek általában a p ozíció 10%-a alatt vannak. Kis összegű tőkével nagy összegű erőforrásokat lehet mozgatni A határidős ügyletnek,

attól függően, hogy tőzsdén vagy azon kívül kötik meg, két fajtáját különböztetjük meg: forward és futures ügyletek. A forward szerződés egy eszköz eladására vagy megvételére vonatkozó megállapodás, előre meghatározott áron, egy bizonyos jövőbeni időpontban. Az ilyen típusú szerződéseket általában két pénzintézet, vagy egy pénzintézet és annak egy intézményi ügyfele között köttetnek. Általában nem képezik tőzsdei kereskedés tárgyát, mivel nem szabványosított, egyedi ügyletekről van szó. Ezek előnye a rugalmasság, hátrányuk viszont az alacsony likviditás (pénzzé tehetőség, eladhatóság), valamint a tőzsdén kívüliség miatti nagyobb kockázat. Az alacsony likviditásból kifolyólag az ügyletek túlnyomó része tényleges fizikai szállítással, s nem pénzbeli elszámolással realizálódik. Az egyik fél long (vételi) pozíciót vesz fel és vállalja, hogy az alapul szolgáló eszközt megvásárolja egy

meghatározott jövőbeli időpontban, egy előre meghatározott áron. A másik fél short (eladási) pozíciót foglal el, s vállalja, hogy ugyanazon időpontban és áron eladja az eszközt. A forward kontraktusban meghatározott ár az elszámoló ár Ezt kötéskor úgy 41 választják meg, hogy a k ontraktus értéke mindkét fél számára nulla legyen (az elszámoló ár egyenlő az adott lejáratra éppen érvényes jövőbeli határidős árral), vagyis egyik pozíció felvétele sem jár költségekkel. A szerződésben rögzített feltételeket lejáratkor veszik figyelembe. A short pozícióban álló fél leszállítja az árut a long pozíció birtokosának a szerződésben meghatározott összegért, amely nem más, mint az elszámoló ár. A forward kontraktus értéke viszont az adott áru piaci árától függ. Mivel kötéskor az éppen érvényes lejáratkori határidős piaci árat veszik elszámoló árnak, a kontraktus értéke ekkor nulla. Később

pozitív vagy negatív értéket egyaránt felvehet, attól függően, hogy az adott eszköz lejáratkori határidős árában (ún. forward ár) milyen változás következik be. Például, ha az eszköz lejáratkori határidős ára a kötést követően nő, akkor a long pozíció értéke pozitív lesz (a piaci árnál kevesebbért veheti majd meg az árut – nyeresége várható), míg a s hort pozícióé negatív (az árut a p iaci ár alatt adhatja majd el – vesztesége várható). Végül a k ontraktus lejáratkori értékét – a long és a short pozíció tényleges hasznát, illetve veszteségét – az akkor érvényes prompt ár(folyam) fogja meghatározni. Az eszköz egységére jutó megtérülés long forward pozíció esetében: lejáratkori prompt ár – elszámoló ár, mivel a kontraktus birtokosa köteles megvásárolni a prompt ár értékű eszközt az elszámoló áron. Az eszköz egységére eső megtérülés short forward pozíció esetén: elszámoló

ár – lejáratkori prompt ár, mivel a kontraktus birtokosa köteles a prompt ár értékű eszközt elszámoló áron értékesíteni. A megtérülések lehetnek pozitívak, illetve negatívak Mivel semmibe sem kerül forward kontraktust kötni, e megtérülések egyben a felek összes nyereségét, illetve veszteségét is adják. A futures szerződés technikailag a forward ügylethez hasonló ügyletet hoz létre. A legfőbb különbség az, hogy a futures kontraktusokkal általában tőzsdén kereskednek, így azok szabványosítottak. A tőzsdei kereskedés természetesen nagyon likviddé (vehetővé/eladhatóvá) is teszi őket. Ebből az is következik, hogy az ügyletek teljesítése döntőrészt nem is fizikai szállítással, hanem pénzbeli elszámolással történik. A kontraktusok részvevői többnyire nem ismerik egymást (közvetítők segítségével kötnek üzletet), így a teljesítést maga a tőzsde garantálja, klíringházak közvetítésével. Ebből

kifolyólag az efféle ügyletek biztonságosabbak, mint a forward kötések, amelyeknél az esetleges (nem jellemző) nem teljesítés vesztesége közvetlenül a másik felet terheli, s a követelés csak polgári peres eljárásban érvényesíthető. Mint már említettük a futures szerződések a tőzsdei kereskedés miatt szabványosítottak: csak meghatározott termékekre, lejáratokra, mennyiségekre köthetők üzletek; szigorúan meghatározott a kereskedés és az elszámolás rendje is. A (határidős) futures ár is a tőzsdén alakul ki a kereslet és a kínálat törvényei szerint: ha több befektető akar long, mint short pozíciót felvenni az ár megemelkedik, ha a fordítottja történik, az ár csökken (összevetés: a forward árat a kontraktusban szereplő árura vonatkozó kereslet és kínálat határozza meg, a futures árat pedig magára a kontraktusra vonatkozó kereslet és kínálat). A futures árakat a tőzsdén jegyzik. A futures ügylet abban is

különbözik a forward ügylettől, hogy itt nem határoznak meg konkrét lejárati napot, hanem csak egy bizonyos lejárati időszakot, amikor a nyitott pozíciókat le kell zárni (a szerződést teljesíteni kell). A teljesítési időszakon belül (pl adott év 42 decembere) a short pozíció birtokosa tetszőleges „szállítási” időpontot megadhat. A forward és a futures ügyletek long és short pozícióinak megtérülését (veszteségek, nyereségek) rendszerint az áru lejáratkori árának függvényében szokták diagramban ábrázolni. A határidős ügyletek különleges változata a tőzsdei kereskedés tárgyát is képező opciós ügylet. Tárgya gyakorlatilag bármely áruféleség lehet, természetesen a tőzsdén bizonyos megszorításokkal. Két alapvető típusa van: • Call (vételi) opció. Tulajdonosának (long call pozíció) joga, de nem kötelessége, hogy megvegyen egy adott eszközt a szerződésben meghatározott áron (kötési árfolyam),

egy előre meghatározott időpontban, illetve időpont előtt. Kiírójának (short call pozíció) kötelessége, hogy eladja az adott árut a kötési árfolyamon, amennyiben az opció tulajdonosa élni kíván vételi jogával. • Put (eladási) opció. Tulajdonosának (long put pozíció) joga, de nem kötelessége, hogy eladjon egy adott eszközt a szerződésben meghatározott áron (kötési árfolyam), egy előre meghatározott időpontban, illetve időpont előtt. Kiírójának (short put pozíció) kötelessége, hogy megvegye az adott árut a kötési árfolyamon, amennyiben az opció tulajdonosa élni kíván eladási jogával. Az opciós szerződések lehetnek európai, vagy amerikai típusúak. Előbbi esetben csak a szerződés lejártakor gyakorolható az opciós jog, míg utóbbi esetben a szerződés lejártáig bármely időpontban. Az fix lejárati időpont miatt az európai típusú opciók elemzése könnyebb, rendszerint ebből vezetik le a bizonytalan

lejáratú amerikai típusú opciók értékelését. A gyakorlatban többnyire amerikai típusú opciókat alkalmaznak Az opciós szerződés csak az egyik félnek jelent kötelezettséget (kiíró), a másiknak viszont jogot (tulajdonos). Ez az opciós díjban nyilvánul meg: a tulajdonos fizeti a kiírónak a szerződés kötésekor. (Futures és forward szerződésnél mindkét fél kötelezett, de nincs díj) Az egyes pozíciók egységnyi árura jutó megtérülése európai típusú opcióknál (feltételezzük, hogy a call opció tulajdonosa akkor hívja le a vételi jogot, ha az ár a kötési árfolyamnál magasabb, a put opció tulajdonosa pedig akkor él eladási jogával, ha az ár a kötési árfolyamnál alacsonyabb): Long call: Short call: Long put: Short put: max (lejáratkori ár – kötési árfolyam – opciós díj; – opciós díj), min (kötési árfolyam – lejáratkori ár + opciós díj; opciós díj), max (kötési árfolyam – lejáratkori ár –

opciós díj; – opciós díj), min (lejáratkori ár – kötési árfolyam + opciós díj; opciós díj). A megtérülések az lejáratkori ár függvényében grafikusan is elemezhetők. 5.83 Fedezeti ügylet A fedezeti ügyletkötők (hedger) a kockázat csökkentésére, a veszteség elkerülésére törekszenek. A biztonságot helyezik előtérbe A határidős piacot arra használják fel, hogy más ügyleteik keretében kalkulált hasznukat lefedezzék, illetve annak realizálását biztosítsák. Az 43 árfolyam-, illetve kamatkockázatból adódó veszteségek elkerülése érdekében az eredeti pozíciójukkal ellentétes határidős ügyletet kötnek. Így az árfolyam/kamat változása már nem egyoldalúan érinti őket, hanem egyszerre kedvezően és hátrányosan. A hedge üzlet ez alapján alkalmas arra, hogy az ügyletkötő az érdekével ellentétes árfolyam-, vagy kamatváltozásokból adódó veszteséget elkerülje. Formái: • Vételi (long) hedge:

kötésére akkor kerül sor, ha pl. az importőrt/vevőt későbbi időpontban szükséges deviza vásárlásakor, vagy jövőben tervezett értékpapír vásárlásakor árfolyam-emelkedés fenyegeti. • Eladási (short) hedge: alkalmazása akkor célszerű, ha pl. a jövőben szabad devizával rendelkező exportőrt, vagy a jövőben eladni szándékozó értékpapír-tulajdonost az árfolyam csökkenése fenyegeti. Eszközei: • Forward piaci fedezeti ügylet: az eredeti – későbbi időpontban realizálódó – ügyletet a határidős piacon bonyolítják le, forward ügyletkötés (eladás vagy vétel termin árfolyamon) keretében. • Futures piaci fedezeti ügylet: hasonló az előzőhöz. A gond csak az, hogy a tőzsdei szabványok (főképp a kötött teljesítési időszakok) miatt nem mindig lehetséges az ügyletek igény szerinti kivitelezése. Ennek kiküszöbölésére többlépcsős megoldást vezettek be: vétel vagy eladás (termin ügylet, termin árfolyamon,

eladás vagy vétel (a termin ügylet visszavásárlása, viszonteladása lejáratkori prompt árfolyamon), vétel vagy eladás (prompt ügylet, prompt árfolyamon). A határidős ügylet megkötésével nyitják a pozíciót, amelyet esedékességkor a futures piacon megkötött ellenügylet zár le. Ezt követi a prompt ügylet a prompt piacon. A prompt árfolyam változékonyságának kockázatát, a prompt és a termin árfolyam különbsége változékonyságának kisebb kockázatára mérséklik. • Opciós fedezeti ügylet: opcióvásárlás + jövőbeni prompt ügylet. Vételi hedge esetén call, eladásinál pedig put opciót vásárol az üzletkötő. Akkor alkalmazzák, ha nem biztos, hogy létrejön a fedezni kívánt pozíció (pl. bizonytalan az importüzlet, amikor devizát kell beszerezni) – nem kötelező élni vele. 5.84 Spekulációs ügylet A spekulánsok jelentős árfolyamkockázatot vállalnak nyereségszerzés céljából. Csoportjaik: • Hosszra, azaz

árfolyam-emelkedésre spekulálók (bulls), akik azért vásárolnak árut/értékpapírt, hogy azt később magasabb áron adják el. • Besszre spekulálók, tehát árfolyam-csökkenésre számítanak (bears), árut/értékpapírt adnak el, hogy azokat majdan alacsonyabb áron visszavásárolják. Gyakran a kettő együtt jár egymással, csak eltérő időpontra vonatkozóan. A nyitott pozíció fenntartása tarthat: • Pár percig – gyakori üzletkötések. • Egy napig – a nap végén mindig lezárják pozícióikat. • Hosszabb ideig – trend-spekulánsok. A határidős piacok bekapcsolásával számtalan spekulatív ügyletkötési forma alakult ki. 44 5.85 Arbitrázs (arbitrage) ügylet Az arbitrazsőrök kockázat-semlegesek, úgy vállalnak határidős pozíciót, hogy kockázatuk se nem nő, se nem csökken. Amíg a spekulánsok az időbeli, addig az arbitrazsőrök a helybeli, a különböző tőzsdék azonos „árufajtáiban” fennálló, egy időben való

jegyzéseinek árfolyamkülönbségeit használják ki. Előbbi kockázattal jár, utóbbi kockázat-semleges Az arbitrázs főleg a devizaárfolyamokra és a kamatlábakra irányul, fenntartva egyúttal azok összhangját. Fajtái: • Háromvalutás arbitrázs: biztosítja a keresztárfolyamok összhangját. Kihasználja a keresztárfolyamok különbségét, s a többszöri átváltás során nyereséget realizál. Ezek az átváltások viszont egyensúlyi árfolyamok kialakulásához vezetnek, ami megszűnteti az arbitrázs lehetőségét. • Kamatarbitrázs: a különböző valutákban fennálló, azonos időtartamú hitelek kamatlábainak eltérésére épít. • Forward/forward arbitrázs: a különböző időtartamú, azonos valutában fennálló prompthitelek kamatlábainak, és a terminhitelek árfolyamának az egyensúlyi viszonyát tartja fenn. 45