Szereplők:
- Agamemnón
- Öreg szolga
- Menelaosz
- Klütaimnésztra
- Iphigeneia
- Akhilleusz
- Hírnök
- Khalkiszi nők kara
- Oresztész
- Kísérők
- Őrök
Az auliszi görög táborban, Agamemnón sátra előtt játszódik a történet.
Agamemnón az öreg szolgát szólítva elmondja neki titkát, mely már régóta nyomasztja. A görög sereg Auliszban vesztegel, mert Artemisz istennő haragjában megtagadta tőlük a szelet. A sereg már készen áll Trója bevételére, hogy megbosszulják a trójai királyfi, Parisz tettét – ő volt az, aki elrabolta Menelaosz feleségét, Helenét.
Helenének leány korában több udvarlója is akadt, akik versengtek a kezéért, s egymás vesztére törtek. Helené édesapja megeskette a kérőket, hogy bárkit is válasszon leánya, ha a szerencsés férjtől valaha elrabolják az asszonyt, a többi kikosarazott kérő azon nyomban, a segítségére siet.
Emiatt gyűltek össze Hellász királyai legjobb vitézeikkel, hogy kiszabadítsák Helenét. Hadvezérnek Menelaosz testvérét, Agamemnónt választották meg.
Az istennő azért haragudott meg Agamemnónra, mert egy vadászat alkalmával egy szent állatot, egy gyönyörű szarvast ölt meg. Ezért áll bosszút a görög seregen, így azok szél hiányában nem tudnak továbbindulni Auliszból. Khalkász, a jós közli Agamemnónnal, hogy Artemisz istennőt egyféleképpen lehet kiengesztelni: ha valamelyik lányát feláldozza.
Agamemnón inkább feloszlatná seregét, mintsem a leányát feláldozná az istennőnek. Menelaosz rábeszélésére mégis beleegyezik az áldozatba, s levelet ír Klütaimnésztrának, feleségének, hogy hozza el a táborba leányukat. Az indoklás egy hazugság: Akhilleusz görög hős feleségül akarja venni leányukat. Erről a levélről rajta kívül mindössze hárman tudnak.
Hosszas töprengés után Agamemnón ír még egy levelet, amelyben arra kéri hitvesét, hogy mégse küldje lányát a táborba. A levél kézbesítésével egy szolgált bíz meg. Menelaosz rájön a tervre, s elveszi a levelet a szolgától, majd felelősségre vonja Agamemnónt. Agamemnón próbálja meggyőzni Menelaoszt, hogy nem az ő leányának kellene meghalnia amiatt, hogy a rossz asszonyért bosszút állhassanak. A szópárbajnak egy hírnök vett véget, aki bejelenti, hogy megérkezett Klütaimnésztra leányával, Iphigeneiával valamint fiával, Oresztésszel.
Később láthatjuk, hogy Klütaimnésztra találkozik Akhilleusszal, s üdvözli őt, mint leendő leánya férjét. Akhilleusz azonban az egészről semmit sem tud, ami ki is derül. A szolga fedi fel a titkot, s elárulja mindkét félnek, hogy valójában miért hívatták ide Iphigeneiát. Klütaimnésztra kéri Akhilleuszt, hogy mentse meg leánya életét. Iphigeneia is könyörög apjának saját életéért.
A görög katonák nagyon idegesek amiatt, hogy még mindig vesztegelni kényszerülnek, s ezért nem tudják bevenni Tróját. Agamemnón tanácstalan, de azzal tisztában van, hogy a sereg már annyira dühös, hogy ha nem áldozza fel leányát az istennőnek, mindnyájukat lemészárolja. Szavait támasztja alá Akhilleusz is, aki saját feldühödött katonái elől menekül be a színre. Iphigeneia vállalni kívánja sorsát, hiszen tőle függ, hogy újra útra kelhet-e a görög sereg. Arra kéri édesanyját, hogy halála után ne gyászolja, és apját ne gyűlölje tettéért. Klütaimnésztrának a hírnök hozza a hírt leánya feláldozásáról.
Mikor a pap lesújt késével Iphigeneiára, a leány helyén egy szarvas jelenik meg, s annak vére ömlik az oltára. A csodát mindenki látja. Khalkász, a jós örömmel fogadja a csodát, amely azt jelenti, hogy az istennő megbékélt, a hajók útra kelhetnek Trója felé.
Iphigeneia az istennő oltalma alá került, s felszállt az istenekhez.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Grúziáról bővebben
Grúzia köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény. Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Az ország földrajzi-éghajlati szempontból változatos, egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei.
A vikingek
A vikingek skandináv származású hajósok és harcosok, akik a 8. és a 11. század között indultak rablóportyáikra vagy hódító hadjárataikra. Ismertek normann (északi ember), rusz vagy varég néven is. A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász Krónikában található, mint wicingas, amely pejoratív mellékzönge nélkül kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett.
Tibet és Kína viszonya 1959-ig
Tibet és Kína viszonya a történelem folyamán meglehetősen áttekinthetetlen és némiképp zavarosnak tetsző képet mutat. A tibeti nemzeti büszkeség máig kitart a "mindig is önálló Tibet" oly gyakran hangoztatott képe mellett. A másik oldal nézőpontját tekintve, Kína fennhangon proklamálja – jóllehet leginkább a megszállás legitimizálása, vagy inkább annak magyarázata miatt -, hogy Tibet mindig is Kína része volt.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Arany János, Petőfi Sándor - Bolond Istók c. műveinek öszehasonlító elemzése
Dolgozatomban két kiemelkedő költőnk - Petőfi Sándor és Arany János - két kevésbé híres művének - a Bolond Istóknak - összehasonlító elemzésére vállalkozom. Bevallom, hogy kutatva, keresgélve az irodalomtörténetünkben ilyen jellegű tanulmányt, elemzésvázlatot nem találtam. A téma kiválasztására az ösztönzött, hogy részt vettem az Arany János Irodalmi Versenyen, s mindkét mű...
Jevgenyij Anyegin
Puskin száműzetése idején, 1823. május 3-án, Kisinyovban kezdte írni a Jevgenyij Anyegint, s 1830. szeptember 25-én fejezte be Bolgyinóban. Egy évvel később illesztette művéhez a címszereplő levelét.
Az Anyegin verses regény. Puskin Byron hatására fordult a műfajhoz, de ide vezette az életmű belső logikája is. A poémát már szűknek érezte mondanivalója kifejezésére, a romantika...
Puszták Népe
Műfaja irodalmi szociográfia, mely átmenet a tudományos szociológia és a szépirodalom között. Olyan társadalomrajz, mely a tudományos leírás és a művészi megjelenítés elemeit egyaránt magában foglalja. A Puszták népe szabatos társadalomrajz, ugyanakkor emlékezéssel átszőtt önéletrajz is. Beleszövődnek saját emlékei is az írónak, bár mint a 3. fejezetben mondja, nem önmagáról...