Cikkek » Ady szerelmi lírája

Ady szerelmi lírája Dátum: 2008. január 17. | 15:59:12.
Forrás : doksi.net/hu



Ady Endre (1877-1919) méltán állíthatjuk, hogy a XIX. Századi magyar líra legnagyobb alakja. Személyét rengetegen támadták, verseit kritizálták, ám még így sem tudták megakadályozni Ady újító hatását a magyar lírában. Korszakalkotó volt, hisz felrúgva a szabályokat, dacolva a megszokott sémával teljesen újat mutatott költészetével a kornak. Szakított a "szende, szőke" nőalakkal, akit oly sokáig főhősnek tartottak a magyar költők - lásd Petőfi Sándor -, s főhőse a valódiságot tükröző, szerető, vad, démoni asszony, mely sokszor megkeseríti a férfiak szívét. Előtte a magyar költészetben senki sem merte oly nyíltsággal papírra vetni a szerelem erejét, az érzékiséget, sőt, az intimitást. Az újító hatás régóta érlelődött benne, igazán mégis 1904-es első párizsi utazása után mutatkozott meg, ahol megismerkedett a modern nyugat akkori lírikusaival, s ezt hozta magával Magyarországra.

Szerelmi líráját 3 korszakra tudnám osztani; két nagyobb és egy kisebb korszakra.

Az első korszak megalkotója Diósyné Brüll Adél, egy párizsi kereskedő felesége. A hozzá eljuttatott magyar folyóiratokban olvasta először Ady Endre verseit, s 1903-ban már azzal a szándékkal tért haza Nagyváradra, hogy kiemeli ezt a tehetséges ifjú költőt a "nyomorból", s támogatni fogja. Ady a találkozás után hamarosan beleszeretett az asszonyba, aki idősebb, vagyonosabb volt Adynál, s zsidó. Ezek a kezdetektől még nem okoztak problémát, de később pont ezek a jelzők szerelmük megszakadásának megindítói. A Léda - ahogy verseiben hívta az asszonyt - korszak 1903-tól, megismerkedésüktől 1912-es szakításukig tartott. S bár szerelmük tele volt ellentmondással, rengetegen támadták őket, mégis SZERELEM volt az övék. Ady Lédában, az asszonyban nem csak a szexuális partnert látta, hanem lelki társnak tekintették egymást, kik mindent elmondanak egymásnak, és szeretnek. A kezdeti őrjítő vágyat mutatja meg a "meg akarlak tartani" (1904) című vers. Szerelmük beteljesedett, mégis Ady nem hiszi, hogy kapcsolatuk tartós lehet. Érzi, hogy rabjává vált az asszony, mégis már-már elűzné, mert annyira szereti. Tükröződik a versben egy se vele-se nélküle kapcsolat kezdete, mely egész szerelmüket végig kísérte:

"... Meg akarlak tartani téged,

Ezért választom őrödül

A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom

Egy asszonyról, aki szeret

S akire én örökre vágyom."

Egy másik versében, az 1906-os "Örök harc és nász" c. versében már be is vallja, hogy szerelmüket csatározás övezi.

"... Én asszonyom, ugy-e, hogy így lesz?

Örök lesz a mi nagy csatázásunk

S örök a nászunk."

Az állandó csatázás oka két erős, ellentmondást nem tűrő egyéniség. Mégis Ady igazán - véleményem szerint - Léda mellett nőtt fel. Az asszony tanította meg az életre, ápolta, ha kellett, s fordított is, ha arra volt szükség. Kapcsolatuk kezdett Ady számára túlságosan is elmélyülni, már kötöttségekkel járt számára, s az örök lázadó Ady az iránta érzett szerelem ellenében sem tudta elviselni. Léda öregedett kapcsolatuk 9 éve alatt, s Ady még csak akkor lett igazi felnőtt. "Kinőtte" Lédát. Az asszony kötöttséget, megalkuvást akart, Ady ezt elutasította. Az utolsó időkben rengeteget veszekedtek, s már mindketten tudták, ha szerelmük talán nem, de az egyesek számára oly megbotránkoztató kapcsolatuknak hamarosan vége. 1912-ben Léda Pestre utazott, és kierőszakolt egy utolsó találkozót, ám sok sikere nem volt. Sokáig halogatták mindketten, a végső szót Ady mondta ki a kegyetlen "Elbocsátó szép üzenet"-tel. Már a második sorban közli, ez már végleges: " Hát elbocsátlak még egyszer, utószor". Gyötri benne Lédát, közli, hogy már régóta érlelődik ez a szakítás. Megszégyeníti kapcsolatukat, kegyetlenségében meghazudtolja szerelmüket: "sohasem kaptam, el hát sohasem vettem", s bántó dolgokat vág az asszony fejéhez. Tudhatjuk azonban, hogy kegyetlenségének oka, hogy az asszonyt eltaszítsa magától örökre. Talán még szereti, de már nem tud vele élni. Ám a végszóban talán már eltúlozta a dolgot, hisz azt állítja, hogy Léda volt általa, holott a valóságban az asszonynak köszönhet szinte mindent.

"Általam mert meg én láttalak

S rég nem vagy, mert már rég nem látlak."

Kapcsolatukat a "Valaki útra vált belőlünk" c. művel búcsúztatja, valamivel kedvesebben, jelezve életében az asszony fontosságát:

"Érte voltunk jók, ha jók voltunk,

És kacérok és hűtlenek

És most sírva megözvegyedtünk."

Ezután következik lírájában a második, rövid korszak, a szakítás és a Csinszka-korszak közötti idő. Ekkortájt habzsolja az életet, a nőket, az alkoholt, az "élet örömeit". Ám ez egészségére is kihat, s most már megnyugvásra talál. A talán megnyugvást egy tizenévestől kapja meg, Boncza Bertától, vagy ahogyan ő nevezi: Csinszkától. A lány rajongóból lett 1915-ben Ady felesége. Ady lenyugodott, megbékélt a szerelemmel, az élettel, a halállal is. Ám önmagával nem tudott szakítani, megmaradtak rigolyái, melyeket a békés Csinszka tűrt. S még ez is idegesítette Adyt. Nem bírta, ha körülötte sündörgött a szerelmes asszony, sok volt a 20 év különbség. Mégis gyönyörű vallomás Csinszkának az "Őrizem a szemed" melyben leírja, úgy érzi, megnyugodhat, s talán biztosítja is érzéseiről őt:

"Nemtudom, miért meddig

Maradok meg neked,

De a kezedet fogom,

S őrizem a szemedet."

Kapcsolatukat mégis csupán a halál tudta szétválasztani. Ady Endre 1919-es halála volt, hiszen betegeskedett nagyon sokat, mégis mindenkit megrendített. S maga után hagyott egy szerelmes feleséget, aki fiatal kora ellenére próbált megnyugvást, biztonságot adni a nyughatatlan kötőnek.

S szerelmi líráját sokan támadták, kapcsolatait, életvitelét sokan elítélté, mégis Ady olyan újítást adott a magyar lírának, amelyre mindig mindenki emlékezni fog.

Én szeretem a szerelmes verseit. Hogy miért? Talán nyíltságáért. Egyszerű dolgokat fogalmaz meg, mégis órákat töltünk elemzésével. S néha kegyetlen, igazságtalan, de vers formájában gyönyörű. Megnehezítette a vele élők életét, ők mégis imádták. Hatását nemcsak az életben, hanem a verseiben is tükrözte. Magával ragad.

S támadhatjuk avagy szerethetjük, de elérte azt, amire mindig is vágyott:

Rá figyelünk!

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!


Kapcsolódó olvasnivalók

A bűnüldözés mesterei: Endrődy Géza

A bűnügyi nyomozás tudományának első hazai szakkönyve 1897-ben, 128 évvel ezelőtt jelent meg Losoncon, Endrődy Géza tollából, a Kármán-féle Könyvnyomda gondozásában. A második kiadás egy esztendővel később, 1898-ban látott napvilágot Budapesten.

Kísérleti állatok utolsó percei

A kutatók azt mondják, humánus volta miatt altatják el szén-dioxiddal az egereket, patkányokat. Azon kívül ez a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás, és nem is tűnik kegyetlennek. Emma Marris a Nature-ben megjelent riportjában a laborállatok életének utolsó perceit vette górcső alá.

A vikingek

A vikingek skandináv származású hajósok és harcosok, akik a 8. és a 11. század között indultak rablóportyáikra vagy hódító hadjárataikra. Ismertek normann (északi ember), rusz vagy varég néven is. A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász Krónikában található, mint wicingas, amely pejoratív mellékzönge nélkül kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett.

Kapcsolódó doksik

Középiskolai anyagok

Ady Endre élete, költészete

ADY ENDRE: 1877 Érmindszent - 1919 Budapest Erdélytől északra a Szilárdságban született, Érmindszenten, melyet ma Adyfalvának neveznek. Öntudatos, kisnemesi család sarja, családja eredetét 7 évszázadra vezette vissza. Ond vezér unokájának mondta magát. Családja már teljesen elszegényedett, apja: Ady Lőrinc, paraszti származású, anyja: Pásztor Mária papleány, aki féltő...

Ady Endre Az ős Kaján című művének az elemzése

Mikor a vers elemzésébe fogtam, eleinte élveztem, hogy sok mindent értek a versből, de egyszer csak egy komoly problémával találtam szembe magam, mégpedig, hogy ki is ez az ős Kaján, az Úr, akihez oly furcsa és kettős viszony köti a lírai ént. Bár valahol azt olvastam, Ady szimbolizmusa abban különbözik a kortársakétól, hogy jelbeszédét minduntalan ő maga fejti meg, be kell valljam, én...

Szerelem és halál összekapcsolódása Shakespeare Rómeó és Júlia c. drámájában

A XV-XVI. századi életet tárja elénk Shakespeare Rómeó és Júliája. A középkori hagyományok és a reneszánsz jegyek együttélését, az új és a régi értékrend szembenállását tükrözi. A szerelem és a halál összekapcsolódik a drámában, Két szerelmes sírig tartó szerelme, akik örök hűséget esküdnek egymásnak, és inkább a halált válasszák, mint sem hogy...

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!