|
Dátum: 2008. március 05.14:50:26. Forrás : doksi.net/hu |
A Jevgenyij Anyegin Puskin fő műve, amellyel sikerült bekerülnie a világirodalomba. A déli száműzetése alatt írta, 7 éven át. A későbbi korok az orosz enciklopédiának nevezték, mivel az orosz szokásokat jellemzi és a városi és falusi életmódot állítja szembe egymással. Az Anyagin műfaja verses regény, mely műfajt az európai irodalomban főleg Byron művei tettek közkedvelté.
A műben több ellentétpár is szerepel, mint például Tatjana és Olga nőalakja. Puskin főleg irodalommal jellemzi őket is, mint a címadó hőst, Anyegint és az ő ellentétpárját, Lenszkijt.
Úgy véli Puskin, hogy Olga férjjelöltje, Lenszkij „írt volna ódát is, de Olga ódákat el sem olvasott”. Ebből kiderül, hogy nem volt egy műkedvelő leány Olga. Igaz, hogy Tatjana „hugával szépségben nem mérkőzhetett”, de annál jobban kiismerte magát a könyvek és az irodalom világában. Ő az a nőalak, aki „az érzelmes regényt imádja, mindent pótolt a könyv neki, Richardson képzeletvilága és Rousseau gyönyörködteti”. Ugyanúgy, mint édesanyját, aki „szintén hevült Richardsonért”.
Megjelenésüket tekintve is teljesen különbözik a két Larin leány. Olga „szófogadó leány volt”, aki nyílt és „vidám, mint hajnaltájt az égbolt”. Puskin sok jelzővel illeti – „mosoly, hang, termet, égikék szem, lenfürt”, „vonzó leányarckép nagyon” –, de a valóságot, a felszín alatt rejlő Olga képét Anyegin írja körül: „Az arca üres, lélektelen, mint egy Van Dick madonna képe”.
Tatjanáról Puskin azt mondja, hogy „ő frissességgel, rózsabájjal nem fogta meg figyelmedet”. Ő az, aki „vadóc, bús, félénk, zajra rebben” és akit a rémtörténet érdekelt. Tatjanát „untatta lárma és zsivaj, szilaj játék, csengő kacaj”. Már gyermekkorában kiderült, hogy a „családi körből is kiüt”. Neki „nincs nyájaskodó mosolya” és „mint kislány sem vegyült soha ugráló, víg gyermekseregbe”. Inkább „ablaksarokba elvonul s elül egész nap szótlanul”. Olgával és velük egykorú társaikkal szemben ő „babát kezébe nem fogott, divatról, városról fecsegve babával nem társalkodott”.
Mindketten eladósorban vannak már. Olga udvarlóját, Lenszkijt vonzza a lány csintalansága, bohósága, kedvessége és sugárzó szemei. De mikor azt látja, hogy Olga „felhevül, s hiú leányarcát láng borítja” miközben Anyeginnel táncol, felteszi magának a kérdést: „Kacér kis fruska volna?” Lenszkijt halála után „nem sokáig siratta Olga”. Férjhez ment ifjan és korán.
Mikor Tatjana találkozott Anyeginnel „a vágytól rég búra vált kedve, már rég hevült s ábrándozott”, „várt, várt a lelke… valakit”. Ez a valaki Anyegin lett. Tatjana „lélek-tüzén életre kelnek regényhősök, regény szerelmek” „s mind egy alakká egyesül, s mind Anyeginná testesül”. Tehát Tatjana nem magába Anyeginba szeret bele, hanem az ábrándba és a képzeletvilágban alkotott képbe. Tatjana „magát hősnőnek képzeli”.
Az Anyeginnek címzett levélben Tatjana annak ellenére, hogy tudja: nem jól és nem helyesen cselekszik, kimondja: „Tied szívem, téged szeret”. Miután ellenállásba ütközött és visszautasították szerelmét, egyedül maradt. Puskin szerint „hervadoz már teste-lelke”.
Puskin leírja, hogy Olgával ellentétben – akit a nagyvárosi élet felé vitt a sors – „Tatjánk orosz volt ösztönében” és a „zord szépségét élvezve, mélyen szerette az orosz telet”. A falusi életmódhoz, az orosz télhez hozzátartozott a népszokás is, melyben Tatjana mélyen hitt.
Évek telnek el, közben Anyegin világot lát, Olga és férje valószínűleg élik nagyvárosi életüket, Tatjanát pedig felvitték Moszkvába és férjhez adták. Az ifjú asszony változik a házas és zajos élettől: „nem kapkodó hölgy s nem beszédes, nem hűvös, nem sikerre éhes”, „arcán nyugodtság van s derű, minden vonása egyszerű”, „bár márványszépség, hódító s mindenkit elkápráztató”, „higgadt és fesztelen”.
Mikor újra találkozik Anyeginnel „a leány, ki vágyott, most újra él, feltámadott”. Anyegin szerelemre lobban Tatjana iránt, s mint évekkel előtte a lány, ő is levélben vallja ezt meg akkor neki. De Tatjana hű urához, s ezt válaszolja a vallomásra: „Szeretem még (mit rejtegessem?) de másnak szánt a sors oda, hűtlenné nem leszek soha”. Ezzel zárul a verses regény. A főhős további élete elvarratlan szál maradt.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy Olga kedves, vidám, szőke és kék szemű, de elég üres a fejecskéje, érzelmeiben felszínes, könnyelmű. Tatjana viszont valódi hősnő, érzelmei jogáért áttöri a korlátokat, erkölcsileg pedig a nagyvilági Anyegin fölé emelkedik. Az orosz női eszmény egyik korai megtestesítőjét láthatjuk benne.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
A bűnüldözés mesterei: Thaisz Elek
Thaisz Elek rendőrtisztviselő, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Székesfőváros, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Pesten született 1820-ban, apja Thaisz András (1789–1840) jogász, királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A forint történeteNéhány éve vonták ki a forgalomból az 1 és 2 forintos magyar érméket. Cikkünk az infláció áldozatává vált érméknek állít emléket a forint magyarországi történetének bemutatásával. A forint (más nyelveken florin és gulden néven is) a történelem során több országban is használt pénznem volt. A magyar forint (HUF) ma Magyarország hivatalos fizetőeszköze.
A szerencsejáték történeteA szerencsejáték olyan játékforma, amelynek során pénzben vagy más értéktárgyban kifejezett téteket tesznek egy olyan játék végeredményére, amelynek kimenetele bizonytalan. A játék célja tehát az esemény kimenetelének eltalálása és a kockáztatott érték, jellemzően pénzösszeg növelése. A játékelmélet alapján a szerencsejáték egy zéró összegű játék, hiszen a résztvevők kizárólag egymástól nyerhetnek el értéket, azaz egymás kárára lehetnek sikeresek. [1] [7]
Kapcsolódó doksik- Irodalomtudományi alapfogalmak (18-19. századi világirodalom) / 2007, 32 oldal
- Dr. Osztovits Szabolcs - Irodalom III / 1996, 43 oldal
- Magyarország újjáépülése és beilleszkedése a Habsburg Birodalomba a XVIII. században / 1997, 5 oldal
- Évszámok, személyek, fogalmak a római birodalom korából / 2001, 5 oldal
- Irodalom érettségi tételek, 1997 / 1997, 127 oldal
Antigoné
A görög tragédiák fönnmaradt másolataiban a művek előtt olvasható a hüpotészisz, egy hosszabb-rövidebb feljegyzés, mely ismerteti a drámák tartalmát és utal a megírás idejére és körülményeire. Az Antigoné előtt arról olvashatunk, hogy bemutatása annyira föllelkesítette a nézőket, hogy a szerzőt megválasztották a Szamosz ellen küldött hajóhad egyik vezérének. Szamosz Kr. e...
TótékGyuri atyus, a „púpos, félkegyelmű, hebegő” postás csupán mellékszereplő, de kulcsfigura. Nem csak azért, mert rokon- és ellenszenve függvényében manipulál a faluba érkező levelekkel, és ezáltal sorsokat alakít. Ő az egyetlen ebben a felfordult világban, aki ragaszkodik a szimmetriához, a rendhez, aki az igazi nagyságot tiszteli, és a maga torz módján ugyan, de tiltakozik a...
Juhász Gyula költői világának jellemzőiHelye és jelentősége a magyar irodalomban: „Az elérhetetlen nosztalgiák és a kiapadhatatlan szomorúságok legtisztább hangú költője.” A Nyugat első nemzedékének legtragikusabb sorsú lírikusa, legígéretesebb tehetsége volt. A pesszimista kedélyvilág, a mélabú, a bánat, a fájdalom költője. Társtalan magánya nem oldódott fel. Túlérzékeny, ingatag lelki...
Ahogy közeledik a történelem érettségi, sokan döbbennek rá, hogy nem készültek fel eléggé az esszéírás feladatra. Módszertani útmutatónkban kitérünk a történet térbeli és időbeli elhelyezésére, a források elemzésére és az eseményeket alakító tényezőkre is.
