Cikkek » Férfi és nő viszonya Madách Imre - Az ember tragédiája c. művében

Dátum: 2008. március 27.15:11:43. Forrás : doksi.net/hu

Madách Imre (1823-1864) legmaradandóbb alkotása Az ember tragédiája című drámai költemény. A mű máig nem veszítette el aktualitását, hiszen az író olyan lényeges kérdéseket boncolgat benne, amelyek bármelyik kor emberét foglalkoztathatják, mint például: van-e értelme az életnek és mi teszi az embert boldoggá. Fontos eleme a műnek a férfi és női nem kapcsolatának bemutatása, Ádám és Éva viszonyán keresztül.

Ádám a főszereplője az összes színnek és mindegyikben pozitív személyiségként jelenik meg, mert mindegyik helyszínen felismeri az emberiség hibáit. Jelleme jól megformált, míg Éva inkább csak mellékszereplő, hol pozitív, hol negatív tulajdonságokkal.

Madách életében két nő játszott fontosabb szerepet. Az egyik édesanyja volt, Majthényi Anna, aki igyekezett mindenből a lehető legjobbat nyújtani gyermekeinek. A másik az író felsége, Fráter Erzsébet, egy örökké nyugtalan, szórakozásra vágyó egyéniség volt, aki meglehetősen csapodár életet élt. Ez a két nő határozta meg Madách női nemhez fűződő viszonyát, és ez látszik Éva karakterén is.

A paradicsomi színben férfi és nő egyenrangú, hiszen még csak ketten vannak, nincs is miért rangsort meghatározni. Ebben a színben az új dolgokhoz való viszony jelenik meg különbségként a két nem között; Éva kíváncsi, Ádám viszont tart az új dolgoktól. Amikor Lucifer a tudásról beszél Ádám ezt mondja:

,,Nagy dolgokat mondasz, szédülök belé.’’
Éva így reagál: ,,Én lelkesűlök, szép s új dolgokat mondasz---’’

A harmadik színben, a paradicsomon kívül az emberpár mindkét tagja teremteni kezd: a férfi otthont teremt, Éva pedig egy lugast, hogy emlékeztesse őket az Édenkertre. Már itt kijelölődik a nő legfontosabb feladata, ami az egész alkotást végigkíséri, vagyis a harmónia létrehozása, a szép megteremtése, a paradicsom felidézése.

Az egyiptomi színben Ádám a dicsőségre, a ,,halhatatlanságra’’ törekszik és a hatalom a legfontosabb értéke. Éva tanítja meg, hogy meghallja a nép panaszát, arra tanítja, hogy ne csak magára figyeljen. Ez azt mutatja, hogy a női nem érzékenyebb a problémákra, empatikusabb. Viszont kiderül, hogy Madách szerint a nagyság és tudás nem tulajdonsága a nőnek, csak az, hogy szép.

Ádám: ,,Eszem elég van nékem önmagamnak,
Erő s nagyságért nem kebledre hajlok,
Sem tudásért, mindezt könyveimben
Sokkal jobban föllelhetem. (…)
Te csak virág légy, drága csecsebecs,
Haszontalan, de szép, s ez érdeme.’’

Az ötödik színben a jó feleséget és jó anyát jeleníti meg Éva, aki visszavárja messze háborúzó férjét, és neveli fiát. A következő színben viszont már a nők egyértelműen alávetett szerepben vannak az élvezeteket hajszoló férfiakhoz képest. Ebben a részben nincsenek igazi szerelmi kapcsolatok, csak felületes, szexualitáson alapuló viszonyok. Emellett a férfiak nemcsak hogy nem tisztelik a nőket, hanem szinte használati tárgynak tartják.

Konstantinápolyban Ádám az igazi lovagias férfi, talán még máig a legszimpatikusabb férfitípus megtestesítője. Keresztes lovag lévén egy szent cél érdekében harcol (tehát bátor) és védelmezi az erényeket. Éva ebben a színben apácának készül apja kívánságára, ami egy nagy önfeláldozás részéről, hiszen le kell mondania különféle élvezetről.

A nyolcadik színben, Prágában Ádám Kepler, a tudós, aki tudását aprópénzre váltja, hogy nejének meg tudjon adni mindent, amire vágyik. Itt a férfinak el kell tartania az asszonyt, aki csak magával foglalkozik és még meg is csalja a férjét, tehát erkölcstelen. Kepler viszont felmenti feleségét, mondván:

,,Minő csodálatos kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szült őt.”

Párizsban a vezér férfi, Danton, hazafias, bátor, vezető pozícióban van, fölnéznek rá. Ebben a színben Évának két szerepe is van: márkinő és pórnő. Itt mutatja be Madách, hogy milyenek kell egy igazi nőnek lennie. A márkinő nem könnyen kapható, szinte megközelíthetetlen, magabiztos és ez vonzza Ádámot. A pórnő viszont nyíltan felkínálkozik és egy nőhöz nem méltó, tettel, gyilkossággal hívja fel magára a figyelmet, emellett ápolatlan és egy cseppnyi nőiesség is alig van benne. Ezért nem hogy nem tetszik Dantonnak, hanem egyenesen undorodik tőle.

A londoni színben bemutatott nők csak az anyagiakat tartják szem előtt, és a szerint választanak férjet maguknak, hogy melyik milyen anyagi hátteret tudna számukra választani. Ezért van, hogy például Éva is egyszerre több férfinek hagyja, hogy udvaroljon neki. Ez kifejezetten negatív színben tünteti fel a nőket, nem beszélve arról, hogy ebben a színben tulajdonképpen egy hűtlen asszony miatt akasztanak valakit.

A tizenkettedik színben, a falanszterben Éva már nem kap nagy szerepet, de ismét a jó anya oldala kerül előtérbe, aki nem akarja, hogy elvegyék tőle a fiát. A következő színben, az űrben már nem találkozunk Évával, hiszen Ádám egyedül utazik az űrbe Luciferrel. Ádám nagyon hiányolja Évát, ami nagyon jól mutatja, hogy bármennyire is különbözik a két nem, szüksége van egymásra.

Az utolsó előtti helyszínen, az eszkimónál, a feleség a férjhez képest alárendelt szerepben, van, nem dönthet önállóan, együtt kell hálnia a vendéggel. Ebből az is kiderül, hogy az eszkimó nem tiszteli nejét, és szinte csak egy tárgynak tarja.

Az ember tragédiáját olvasva a még ma is aktuális gondolatokon kívül elgondolkodhatunk férfi és nő viszonyáról, ami mindig is érdekes téma volt. Úgy gondolom, hogy minden nő számára a mű legnagyobb tanulsága, hogy a nő feladata a szépség és a harmónia megteremtése.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

Fidel Castro élete és Kuba története

Mai cikkünk Kuba fordulatos történetét mutatja be, melynek szerves részeként kitérünk Fidel Castro életútjára. Kuba egy karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja – hozzátartozik még 1600 kisebb szárazulat is, amelyek közül méretével kiemelkedik a Pinos-sziget. Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama.

Az acélról átlagembereknek

Az acél a vas legfontosabb ötvözete, fő ötvözője a szén. Emellett olyan vasalapú ötvözet is, amelyet képlékeny alakítással lehet megmunkálni (pl. kovácsolni). Ötvözőként nemcsak a szén jelenhet meg, hanem más elemek is, például szilárdság növelése (egyben a képlékenység csökkentése) érdekében.

Amit Albániáról tudni illik

Az Albán Köztársaság vagy Albánia (albánul Republika e Shqipërisë vagy Shqipëria, feltételezett jelentése ’sasok földje’) Délkelet-Európában, a Balkán-félszigeten fekvő független állam. Északon Montenegró (172 km), északkeleten a szintén albánok lakta Koszovó (115 km), keleten Macedónia (151 km), délkeleten és délen Görögország (282 km), délnyugaton a Jón-tenger, nyugaton pedig az Adriai-tenger határolja. Partvonalának teljes hossza 362 km.

Kapcsolódó doksik

• Elloulou Maged Mustafa - A nő helyzete az arab társadalomban, a modern egyiptomi irodalom és feminizmus tükrében / 2009, 20 oldal
  
  
• Pálfi Ágnes - Világirodalom előadás II jegyzetei, 2009 / 2009, 99 oldal
  
  
• Habsburg Birodalom 1711-1848 között / 2000, 3 oldal
  
  
• Évszámok, személyek, fogalmak a római birodalom korából / 2001, 5 oldal
  
  
• Frank birodalom / 2010, 2 oldal
  
  

Középiskolai anyagok

Bibliai motívumok megjelenése a költők, írók műveiben

I. Biblia Az európai kultúra két alappilléren nyugszik. Egyik meghatározója a görög-római, a másik a zsidó-keresztény kultúra, amelynek foglalata a Biblia a világ talán legismertebb könyve. A keresztények szerte a világon a Biblia tanításaira alapozzák hitüket és viselkedésüket, a zsidók pedig tisztelik és használják a Biblia kétharmadát kitevő Ószövetséget. A Biblia...

Egy dunántúli mandulafáról

1466 márciusában írta ezt az epigrammába (epigramma: disztichonban -egy hexameter és egy pentameter sor kapcsolata- írt rövid, tömör, előkészületből és csattanóból álló sírfelirat) sűrített elégiát. Az elégia itt már nem csupán a disztichonban írt (általában epikus jellegű) művet jelenti, mint a görögöknél, hanem a rezignált, szomorú hangvételű filozofikus verset általános...

Édes Anna (elemzés)

A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta, méghozzá - mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben - „harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve", ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók...

Értékelések

Új értékelés:

Kérlek válassz a listából 1 - Szánalmas, töröljétek! 2 - Épphogy megüti a szintet 3 - Átlagos 4 - Jó 5 - Kiváló, páratlan