|
Dátum: 2010. március 05. | 12:22:01. Forrás : doksi.net/hu |
Külvárosi éj egyre táguló képeivel, a nyomasztó sötétet megtörő fel-felvillanó fényeivel egy eljövendő jobb világ reményét sugallja. József Attila a vers megírásának időpontjában került kapcsolatba a Munkáspárttal.
Az est leírása egy konyhából indul („konyhánk már homállyal teli”). „A fény hálóját lassan emeli” mondat egy metafora. A fény lassan szüremkedik be a konyhába, vagyis sötétedik, ezzel kísérteties homályba burkolva a szóban forgó konyhát. Az este megérkezése és a hálót emelő halász között a közös jegy az átszüremkedő víz, mely képe megjelenik az est szemléltetésében. A fény úgy tűnik el a világból, mint ahogy a vízből kiemelt hálóból a víz. Ezt a metaforát a 3.-4. sorban megjelenő víz fogalma kapcsolja össze.
A második strófában egy érzékszervi csalódásnak vagyunk tanúi, mégpedig a csend megszemélyesítést, a súrolókefe és a faldarab életre kelését figyelhetjük meg. Ennek hátterében megszemélyesítés áll, hiszen a József Attila féle tájversek életre kelnek. Az első 3
vsz. igéi (emeli, teli, lábra kap, mászik, tűnődik, hulljon-e, megáll, sóhajt, leül, megindul, gyújt, égjen) gyenge, a vízhez hasonló áramló mozgást sejtetnek. A költő ezekkel a tétova gyenge mozgásokkal a vers nedvességgel átitatódását hangsúlyozza. A 3. vsz.-ban megszemélyesíti az éjszakát, egy csavargóhoz hasonlítja az éjszakát. Ezzel a költő a munkásosztályt kívánja szimbolizálni, vagyis a éjszakának is keményen kell dolgoznia a köznapi munkásokhoz hasonlóan azért, hogy teljesítse elvégzendő feladatát az éjszakához hasonlóan.
Az 5.,6.,7. vsz. táguló képei a környékbeli gyárak felé tágulnak ki (szövőgyár, vasgyár, cementgyár, csavargyár). Itt is megjelenik a munkásosztály képe. A gyárakban is csend uralkodik éjszaka. A megjelenő csendet mégis megtöri a szövőgyárba besurranó hold fénye, mely a szövőszékeken tükröződve szövőnők álmait szövi. A szövőműhelyben uralkodó sötétséget a költő egy sajátos eszközzel érzékelteti Berzsenyi Dánielhez hasonlóan (Levéltöredék barátnémhoz), mégpedig az apró fényvillanásokkal, jelen esetben a beomló hold fényével. Csend és sötét uralkodik a gyárakban: „készül bennük a tömörebb sötét, a csönd talapzata”, „szövőgyárak ablakán kötegbe szállaholdsugár”.
Az egyetlen erőteljes hang az éjszaka sötétjében a vonatfütty. Ezt segíti a szöveg tagolása, hiszen ez az egyetlen szóképez egy különálló vsz.-ot. A leírás következő részében a nedvesség, a víz motívuma kerül túlsúlyba: „nedvesség motoz a homályban”, romlott fényt hány a korcsma szája, tócsát okádik ablaka, csattogó vizek.” Ezek az eddigi leírással együttesen nyomasztó hatást kölcsönöznek a versben megjelenő éjszakának.
A külváros csendjét és mozdulatlanságát itt is kis mozgások és neszezések teszik érzékletessé. Az éj szereplői természetesen a munkások, akik a jól végzett napi munka után a kocsmában találnak szórakozást, egyesek pedig röpcédulákkal hirdetnek munkás eszméket. Közös jellemzőjük a munkavégzés. A versben több alkalommal helyezi szembe a költő a külváros komor valóságát az ott élő emberek álmaival: „a gépek mogorván szövik szövőnők omló álmait”, „szundít a korcsmáros, szuszog, ő nekivicsorít a falnak…lépteti a forradalmat”, „a raktár megfeneklett bárka, az öntőműhely vasladik s piros kisdedet álmodik a vasöntő az ércformába”.
A vers befejező része emelkedett, ünnepélyes hangvételű, melyben a költő egy eljövendő jobb világ reményét sugallja:
„Az éj komoly, az éj nehéz. Alszom hát én is, testvérek.
Ne üljön lelkünkre szenvedés.
Ne csipje testünket hideg.”
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Nagy Imre újratemetésének története
Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án. Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, megélte a néhai miniszterelnök hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.
A bűnüldözés mesterei: Török JánosThaisz Elek főkapitány távozása után Török János, volt temesvári polgármester lett az új budapesti főkapitány (1885). Török Jánost közigazgatási szakemberként tartották számon, de a rendőrség irányítása sem volt ismeretlen a számára.
A vikingekA vikingek skandináv származású hajósok és harcosok, akik a 8. és a 11. század között indultak rablóportyáikra vagy hódító hadjárataikra. Ismertek normann (északi ember), rusz vagy varég néven is. A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász Krónikában található, mint wicingas, amely pejoratív mellékzönge nélkül kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett.
Kapcsolódó doksik- Mihók Sándor - A szegények gondozása, hadigondozás az ókori Hellászban és a Római birodalomban / 2019, 22 oldal
- Budavári Klára - Az ember halálszemléletének alakulása a magyar irodalomban / 1999, 56 oldal
- Magyar nyelv és irodalom középszintű írásbeli érettségi vizsga megoldással, 2012 / 2012, 46 oldal
- Liszka-Sályiné - Magyar nyelvtan és irodalom szakmódszertan / 2004, 65 oldal
- Bordás Andrea - A kiégés-szindróma a külföldi és a hazai szakirodalomban / 2015, 7 oldal
Ki Goriot apó?
Goriot apó az azonos című regény főhőse, melyet Honoré de Balzac írt 1834-35-ben. Balzac 1799-ben született Tours-ban. Paraszti származású, nevébe a nemesi rangot jelző "de" szócskát később maga vette fel. Jogot tanult, majd 20 évesen elhatározta, hogy csak az irodalomnak fog élni. A Goriot apó című mű megírásával született meg a regényciklus eszméje. Mintegy kilencven...
A legyek uraAz ún. szigetregények sorát a világirodalomban Defoe Robinson Crusoe c. műve nyitotta meg. Gyerekhősök a XIX. század közepétől jelentkeznek világsikerű alkotásokban. A nevelési célzatú, romantikus kalandregényekben a felnőttektől elszakadt fiatalok fényes diadalt aratnak a civilizálatlan világon, az ősi, vad környezeten, a természeti erőkön. Lelkesítő példázatok ezek az alkotások a...
Kőmíves Kelemen című népballada elemzéseA mű az 1500-as évek végéről származik. Műfaja ballada. Greguss Ágost fogalmazása szerint: „tragédia dalban elbeszélve”. Ez azt tükrözi, hogy a ballada a három műnem - líra, epika, dráma – határán van. Cselekménye sűrített, elbeszélésmódja szaggatott, s az események nagy része drámai párbeszédekből vagy lírai monológokból áll össze. A balladák rendszerint...
