Középiskola > Műelemzések > Kölcsey Ferenc munkássága

Himnusz (Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból): Kölcsey a magyarság egyik legkiemelkedőbb művét - melyet Erkel Ferenc zenésített meg 1844-ben a Nemzeti Színház pályázatára - 1823. január 22-én írta. Először 1829-ben az Aurórában jelent meg. Költeményét visszahelyezte a múltba, s beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-költő helyzetébe s ez segít megérteni a költemény mélyen vallásos jellegét, sajátos történelemszemléletét.

A keretben megszólított Isten ugyanis a történelem irányítója: tőle kaptuk mintegy ajándékba a "szép hazát", de bűneink miatt jogosan sújt a balsors századok szenvedéseivel. A mű szemlélete hasonló úgy a jeremiádok történelemlátásához, mint Zrínyi Szigeti veszedelmének első énekéhez. Isten nemcsak szuverén ura a világnak, hanem kérlelhető, befolyásolható is az emberi erőtől. Ezt bizonyítja az imaforma: a könyörgés az áldásért, jókedvért, bőségért, védelemért, stb. Kölcsey az Urat igazságos Istennek tartja, ugyanakkor szigorúságát túlzottnak is ítéli. Verse követi a jeremiádok szerkezetét.

A 2.és a 3. versszakban Isten ajándékait sorolja fel: a honfoglalással nyert szép hazát, az ország felvirágzását, a föld termékeny gazdagságát, a győztes honvédő háborúkat s Mátyás király Bécset is megalázó támadását. A múlt sikereinek áttekintését - egészen Mátyás koráig - átszinezi a jogosnak érzett nemzeti büszkeség tudata. Ebben a részben Isten a cselekvő alany. A XVI-XVII.században többen is párhuzamot vontak a bibliai választott nép, a zsidóság és a magyarok történelmi sorsa között. Eszerint a felfogás szerint a magyarság is Isten kiválasztott népe, amelyet megkülönböztetett szeretettel és féltő gonddal vesz körül: neki köszönhetjük a dicső múltat, a nemzeti nagyságot és a függetlenséget.

A következő három szakasz (4-6.) a balsors évszázadainak ijesztő, nagy erejű romantikus képeit halmozza egymásra. A bűnlajstrom helyén csak egy fájdalmas sóhaj hallatszik: bűneink miatt jogos isten haragja, megérdemelt a büntetés, bár a sorscsapások, a nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát. Erre utalnak az erős túlzások mellett a megdöbbentő költői képek. A katasztrófaérzetet a tatátjárás, a török "rabiga" valamint a Tacitustól kölcsönzött kegyetlen kép ("vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének") teszi teljessé. A bűnök végzetes következményei között említi a belső viszályt, a testvérháborúkat és az üldözöttek, a hazátlan bujdosók sorsát.

A vers érzelmi-hangulati tetőpontja az 5-6.versszak: komor indulatokat, feszültséggel teli izgatott lelki állapotot sejtet.

A 7.strófa szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe, a jelen sivárságába, reménytelenségébe. A tehetetlen kétségbeesés, a kilátástalan pesszimizmus lesz úrrá a versen: három párhuzamos ellentétpár állítja tragikusan szembe a múlt nagyságával, dicsőségével a megalázó jelen törpeségét.

Az országos pusztulás láttán a mű végén már csak Isten szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő. Az ország sorsának megoldását már csak Istentől várja. A strófa, mely az imaformulával keretbe zárja a költeményt, nem egyszerűen megismétlése az elsőnek: képei a múlt sorscsapásainak s a jelen sivárságának láttán sötétebb színezetűek, komorabbak.

Versformája: nyolc 7, illetve 6 szótagos trocheusi sorokból álló, keresztrímes strófaszerkezet; emellé társul a 4-3, illetve a 3-3 osztású ütemhangsúlyos versdallam. Rímelése meglehetősen igénytelen, dísztelen s ebben is követni kívánja a XVI-XVII.századi költemények kezdetlegesebb rímtechnikáját: elég gyakoriak a rangrímek, s többször előfordulnak asszonáncok. Kölcsey tragikus borúlátását elmélyítette az első reformországgyűlés elcsüggesztő megtorpanása, a konzervatív erők ellenállása a reformokkal szemben s az életformaváltás kudarca.

Zrínyi dala: Eredetileg Szobránci dal volt a címe(1830.júl.). A hazafiúi keserűség és indulatos vád egyik leghatásosabb költeménye. Lírai dialógus ez, de a valóságos párbeszéd helyére a belső dialógus, elkomorodó, vívódó önharc lép. A Vándor kérdései és Zrínyivel egybeolvadó énjének válaszai egyaránt az ő lelkéből szakadnak ki. A költemény tárgya a múlt és a jelen szembeállítása, mintegy a Himnusz 7. szakaszának részletezőbb kifejtése. A páratlan strófákban a kérdések, a párosokban az elutasító, tagadó válaszok hangzanak el. A Vándor a magyarságot csak régi nagyságának, dicső hőstetteinek híréből ismeri. Keresi a régiek legendás erényeit, a kapott válaszok azonban kiábrándítóak.

Parainaesis: Utolsó éveinek legkiemelkedőbb alkotása, a magyar próza klasszikus remeke, a Parainaesis intelmet, buzdítást jelent. 1834-ben írta az ifjúság iránt érzett szeretete és felelősségtudata kapcsán s az 1837-ben megindult Athenaeum közölte folytatásokban. Intelmeit unokaöccséhez, Kálmánhoz intézte. Legfőbb tanítása az, hogy az ember a közösségé, nem pedig önmagáé. A boldogság titka az élet önzetlen másnak való szentelése, hiszen a lélek harmóniáját egyedül a cselekvésben lehet megtalálni. Történelemszemlélete nemzet és emberiség végtelen haladásának elképzelésére épül, s ennek rendeli alá az egyének életét. Olvasóját arra figyelmezteti, hogy a felnőttkori csalódások, illúziók szertefoszlása ellenére se veszítse el szilárd meggyőződését az erényben. A mű tartalma a továbbiakban az erkölcsi ideál, a "rény" tartalmának kifejezése. Ennek legelső parancsa az istenség imádata. A mű központi kérdése az emberiség és a haza szeretete, miszerint az emberiséget csak a hazaszeretet által szolgálhatjuk. Tanácsolja az ismeretek széleskörű elsajátítását. A közéleti szereplés feltétele a szónoklat, a retorika szabályinak ismerete, emellett az anyanyelv tökéletes művelése, amihez elengedhetetlen fontosságúak a különböző, tartalmilag is értékes könyvek. A műveltség legfelsőbb foka a könyvírás. Ezek után az erények hatását vizsgálja a történelmi eseményekre. Minden csalódásra okot adó tényező ellenére hite nem csökkent az emberiség folyamatos fejlődésében. Gondolatait többekközt átvette Eötvös József is.

Kapcsolódó olvasnivalók

Amit Koszovóról tudni illik

Koszovó vagy Kosovo (albánul Kosovë / Kosova; szerbül Косово и Метохија, Kosovo i Metohija, azaz Koszovó és Metohija) független állam Délkelet-Európa középső részén. Függetlenségét egyoldalúan, 2008. február 17-én kiáltotta ki a koszovói parlament, de az új állam elismerésének kérdése még viták kereszttüzében áll. 2008-ig Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli.

Al Capone

Alphonse „Al” Gabby May Capone („a Sebhelyes”), (USA, New York, Brooklyn, 1899. január 17. – Florida, 1947. január 25.) gengszter. 26 éves korára ravasz és éleselméjű bűnözővé vált, aki hatalmas pénz felett uralkodott, minden idők egyik leghatalmasabb bűnvezéreként markában tartotta egész Chicagót, a város rendőreinek mintegy fele az ő alkalmazásában állt.

Az őssejt

Az őssejtek a legtöbb, ha nem az összes többsejtű élőlényben megtalálható sejtek. Különlegességük, hogy mitotikus sejtosztódással széles körben képesek a szervezet speciális funkciót ellátó testi sejtjeivé differenciálódni. Az őssejtek kutatása az 1960-as években Ernest A. McCulloch és James E. Till kanadai kutatók eredményeiből indult ki.

Kapcsolódó doksik

Középiskolai anyagok

Kétévi vakáció

1.fejezet 1860. március 9-e van. A nyílt tengeren egy Sloughi nevű hajó hánykolódik rettenetes vihar-ban. A kormánykereket 4 fiú, Gordon, Briant, Doniphan és Moko, a hajósinas fogja. Egyszer csak egy hullám csap végig a fedélzeten és Mokot a ladikokkal és sok fontos dologgal elsöpri. A hajósinast végül Briant menti meg. Később Moko egy ködhasadékon keresztül keleti irányban földet...

Ábel az országban

A mű a trilógia második része. Ábel elhatározza, hogy új életet fog kezdeni, immáron a városban. Útja során sokféle emberrel ismerkedik meg, az állomáson már rögtön becsapják, mikor megvetetik vele a kutyájának is a jegyet. A legfontosabb személy új életében Garmada úr lesz, akivel rendszeresen utazgat. A férfi a vonaton foghúzással foglalkozik. Mellé szegődik Ábel is...

Toldi-trilógia

A Kisfaludy Társaság 1846. február 4-i ülésen olyan műre hirdetett pályázatot, melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, mint Mátyás király, vagy Toldi Miklós. Arany, bár csak hivatalán kívül s a családi elfoglaltságok mellett dolgozhatott, jó fél esztendő múlva elkészült a művel. 1847 januárjában kapta kézhez Erdélyi Jánosnak, a Társaság titkárának a...

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!