Szophoklész Antigonéja az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két, egymással szembenálló akarat összeolvadását ábrázolja. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi íratlan törvénye (a halottat mindenkép el kell temetni). Ezt képviseli Antigoné. Ezzel szemben áll Kreón törvénye mely szerint "a hazaáruló" Polüneikészt sem, eltemetni sem megsiratni nem szabad.
Kreón az új király terjedelmes trónbeszédében összefoglalja programját: a város érdekeinek szolgálatát, a béke helyrealítását, ellenségeivel szembeni leszámolást.
A hatalomtól megrészegedve fölényesen, magabiztosan beszél. Egy cseppet sem kételkedik önmagában. "Hazánkat ily elvekkel én naggyá teszem." Már legelső törvénye mely szerint Polüneikészt sem, eltemetni sem megsiratni nem szabad nemcsak az isteni törvényekkel áll szemben, hanem a város érdekeit sem szolgálja. Nem bölcsességét, uralkodói képességét bizonyítja, csupán hatalmát fitogtatja vele Elvei és tettei között mély ellentét, van.
Amikor kiderül, hogy hatalma korlátozott, hisz legelső rendelettét már meg is szegték uralkodói gőgje és sértett hiúsága bosszúra sarkalja. Még ugyan megpróbálja menteni tekintélyét, abban reménykedik, hogy Antigoné tagadni fogja tettét. Amikor azonban vállalja "bűnét" Kreón, hogy hatalmát bizonyítsa nemcsak őt, hanem Iszménét is halálra ítéli. Nemcsak két ember, hanem két erkölcsi világfelfogás áll itt egymással szemben Kreón egyre több hibát követ el, egyre önzőbben, és egyre inkább zsarnokként viselkedik. Fia Haimon kétségbeesett szavait is félreérti: "Mást is megöl halála, hogyha meghal ő". Ez Kreón legsúlyosabb hibája, tévedése. A király teljesen magára marad. Magányától és bűnei súlyától egyre mélyebbre zuhan. Csak a vak jós Teiresziász baljós szavaira esik kétségbe: megtörten visszavonja korábbi parancsát. Felismerte ugyan hibáit, de bűneinek következményeitől nem menekülhet: fia és felesége öngyíkos lesz. Lelkileg teljesen összeroppan.
Kreón sorsát nem érezzük tragikusnak, mert magatartása nem volt mintaszerű, inkább mélyen elítélendő. Nem erkölcsi nagysága, hanem a korlátlan hatalom tette Antigonét félelmetes ellenfelévé. Csak saját tekintélyének biztosítása érdekelte. Összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.
Az infláció a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése. Az árszínvonal csökkenése a defláció. Árstabilitás alatt az árak változatlanságát értjük egy időszakban, ekkor a árszínvonal-emelkedés 0% körüli. A stagfláció olyan viszonylagosan magas infláció, amely magas munkanélküliséggel jár együtt.
Kapcsolódó doksikAz ókori görög irodalom jelentősége Az európai gondolkodás alapja az ókori görögség kultúrája. Világszemléletük újdonsága az „ember felfedezése”, világszemléletük emberközpontú. Isteneiket ember alakúvá formálták, s halhatatlanok. A görög dráma Kr.e. 5. század, Periklész kora, a demokrácia ideje. Virágzott a szobrászat, az építészet és a...
Buda halálaArany János az Akadémia Nádasdy-pályázatára küldte el a Buda halálát. Nádasdy Ferenc gróf 1857-ben ötezer forintos alapítványt tett, hogy annak kamataiból másodévenként száz arannyal jutalmazzák a legjobb magyar tárgyú elbeszélő költeményt. A bíráló bizottság (Jókai, Gyulai, Kemény) értékelése szerint: nem csak viszonyosan tartják becsesnek, hanem magában is oly kitűnő...
A mítosz és mitológiaA görög mitológia jellemzése A görög történelem előzményei i.e. V. évezredig nyúlnak vissza. Ekkor Hellászt különböző népek lakták. A Krétai civilizáció ekkoriban válik nagyon fejletté. Mínosz király ekkor építi fel a knósszoszi palotát. Kréta kereskedelmi csomópont lesz, a kultúra virágkorát i.e. 1600-1400 között éli. Később különböző törzsek, az achájok...