A vers hangvétele lázadó. Erről tanúskodnak a szimbolikus tartalmú történelmi személyeknek és helyeknek az említése. Például: Góg és Magóg, Verecke, Dévény, Vazul, Pusztaszer. A költő az igék használatával is nyomatékossá teszi lázadását, nyugtalanságát. Például: döngetek, rivall, betörnöm, tiporjatok, elátkozza. A lázadás kifejező eszköze az ellentét is, ami végigvonul a versen, ezek a „hiába és „mégis” szavak.
Góg és Magóg népét a magyar néppel azonosítja. Úgy érzi, hogy hazája épp oly elzárt, elmaradott, mint a két pogány fejedelem népe.
Az első és a második versszak párhuzamos szerkezetű. Hasonló a kezdősoruk. Ady visszatekint történelmi gyökereihez, és ezzel magyarságát hangsúlyozza.
„Góg és Magóg fia vagyok én”,
„Verecke híres útján jöttem én.”
Nyomatékosság teszi mondanivalóját a sorok végi „ én”-nel.
Mindkét versszak kérdéssel zárul, ez is a párhuzamvonás eszköze. A sorkezdés is azonos:
„szabad-e sírni …”
„szabad-e Dévénynél betörnöm…”
Egy sajátos költői magatartást állít előtérbe ezekkel a kérdésekkel, a küldetéses ember szerepét vállalja magára.
A második versszakban szerepel két történelmi hely, Verecke és Dévény, ami szimbolikus jelentésű. Verecke az ősi, keleti gyökerek, Dévény pedig a modern nyugati kultúrához való kapcsolódás jelképe. (A honfoglalók a Verecke-hágón jöttek be, Dévény a történelmi Magyarország nyugati kapuja.) A két név nemcsak szimbolikus, de ellentétet is hordoz. Ady vállalja a lázadó szerepét:
„Legyek az új, az énekes Vazul”.
A versben nagyon sok az utalás a magyar nép történetére. Ezzel is nyomatékot ad magyarságának, ősi magyar voltának.
Az utolsó sorban Pusztaszer, mint az elmaradottság, a konzervatív szemlélet jelképe jelenik meg. Ez ellen lázad Ady és vállalja az újért a küzdelmet és a megpróbáltatásokat:
„Fülembe forró ólmot öntsenek..”
„Tiporjatok reám, durván, gazul”.
Szenvedéseire utalnak az utolsó versszak sorai:
„sírva, kínban, mit se várva”.
A költő elszántságát az ismétléssel hangsúlyozza. Háromszor ismétli a mégis szót:
„mégis csak száll
mégis győztes
mégis új és magyar”.
Az új szó a vers kulcsszava. Ismétlődése nyomatékot ad a mondanivalónak. Az új a megújulásra, a költészet megújítására utal.
III. Béla 1148-1149 körül született, s árpád-házi magyar királyként 1172-től egészen haláláig uralkodott. [2]Apja II. Géza magyar király, anyja Eufrozina kijevi hercegnő volt. Mivel az elsőszülött III. István volt a trónörökös, Bélának jutott a Magyarország és Bizánc kapcsolatát erősítő szerep. Ennek érdekében – és a két ország szövetségének
