Arcok > Magyar politikusok > Csurka István (1934 - 2012)

1934. március 27-én született Budapesten. Íróként és politikusként vált közismertté. 1952-től 1957-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakos hallgatója volt. 1954-ben jelent meg első írása, rá 2 évre pedig az első kötete. [1][3]

Eleinte prózai műveket alkotott, s csak később fordult a drámaírás felé. Műveiben mindig fontos szerepet kaptak a politikum és a magyarság létkérdései. Filmforgatókönyvek írásában is jeleskedett. József Attila-díjat kapott 1969-ben és 1980-ban. Legismertebb művei: Az idő vasfoga (1967); Ki lesz a bálanya? (1970); Amerikai cigaretta (1978); Házmestersirató (1980); Vizsgák és fegyelmik (1990); Deficit (1967); Döglött aknák (1971); Megmaradni (1988). [1][3]

Csurka István számára – ha időrendben tekintjük át drámáit – egyre fontosabb és érdekesebb lett az általa legjobban ismert rétegnek, az értelmiségnek a rajza. Ez a rajz azonban nem egyszerű állapotrajz, leírás: Csurka István mindig azt is vizsgálja műveiben, hogy kiből milyen körülmények hatására mi lesz, vagyis nem tekint el a személyiségrajztól, az újszerű jellemábrázolástól, miközben arról is beszél, milyen világ veszi körül hőseit. A Szájhős (1964) ennek a drámatípusnak az első változata. Az 1956-hoz nagyon is közeli dráma az egyéni és kollektív felelősségről szól, e korai időszakban még inkább az egyénire helyezve a hangsúlyt. [5]

1956 után kényszerítették lakóhelyének elhagyására, majd beszervezték III/III-as ügynöknek. A kilencvenes évek elején az elsők között hozta nyilvánosságra ügynökmúltját. Állítása szerint a beszervezési nyilatkozatot az internálás során, kényszer hatására írta alá, és soha nem írt jelentést. Az átvilágítások és a levéltárakban fellelhető dokumentumok szerint az együttműködés hiánya miatt alkalmatlannak nyilvánították. [2]

1973-tól 1986-ig a Magyar Nemzet tárcaírójaként munkálkodott, 1981-ben megválasztották a Magyar Írók Szövetsége elnökségének tagjává, majd 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum egyik kezdeményezőjeként tűnt fel a politikai életben. 1989–90-ben a Magyar Fórum főszerkeszője, majd 1991-től a szerkesztőbizottság elnöke és a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója volt, 1990 óta országgyűlési képviselő. [1] [3]

1992. augusztus 20-án a Magyar Fórumban – ami akkor az MDF hetilapja volt – megjelent a „Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán” című írása, amelyben kritizálta a kormány addigi politikáját, és bizonyos társadalmi folyamatokat. A cikk miatt rengeteg támadás érte, és az MDF más vezetőivel is szembekerült. 1992 szeptemberében megalapította a Magyar Út Alapítványt. 1993. január 22-én, az MDF VI. országos gyűlésén 536:674 arányban elvesztette a küzdelmet Antall Józseffel szemben a párt elnökségéért folytatott küzdelemben. Ezután alapította meg a Magyar Út Körök mozgalmat. Május 26-án közreműködésével alakult meg a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport az MDF-en belül. Az ellentét közte és a Magyar Demokrata Fórum más vezetői között egyre fokozódott; végül 1993. június 5-én, amikor nem szavazta meg az ukrán-magyar alapszerződést, az MDF Országos Választmánya kizárta a pártból. Júniusban a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoportot és a Magyar Út Köröket összefogva megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), amelynek 1993-től elnökségi tagja, 1993-94-ben társelnöke, 1994-től elnöke. [2][4]

Az 1994-es választásokon elért 1,3%-os eredmény kielégítő volt annak fényében, hogy a párttal szembeni vádak – kirekesztés, antiszemitizmus, populizmus – folyamatosan áradtak a médiából. A választások jelentőségét az jelentette, hogy a kampányolás következtében a párt országosan is ismertté vált. A párt ellenségei akkor ijedtek meg igazán, amikor 1994. március 15-én, a Szabadság téren a MIÉP megrendezte első saját szervezésű tömegdemonstrációját, méghozzá azonnal több tízezer résztvevővel. [7]

A MIÉP egyre erősödő népszerűségét, fokozódó elfogadottságát félre nem magyarázható módon mutatta a 1997. júniusi könyvhéten rendezett Csurka-dedikálások példátlan látogatottsága. A Vörösmarty téri Püski-sátornál sosem látott tömegek – szabályos közlekedési akadályt okozva – órákig álltak sorba, hogy Csurkával aláírassák frissen megjelent bibliográfiáját. [7]

Az 1998-as választásokra készülve a MIÉP plakátjain a „Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar" szlogen volt olvasható. A párt programja szerint a belső kereslet és a magyar munka felélénkítésével és felértékelésével kellene lendületbe hozni a gazdaságot és a társadalmat. A MIÉP egyébként meglehetősen korán, még január végén megkezdte a választási kampányát. Ekkor egy kisdobost ábrázoló, kisméretű, olcsó plakát tűnt fel országszerte az oszlopokon: „Aki magyar velünk tart" felirattal. Több helyen festékszóróval járdákra, tűzcsapokra fújták föl a párt szimbólumát és nevét. Mivel a mindössze másfél százalékos pártnak nem tellett óriásplakátokra és színnyomatos poszterekre, leleménnyel igyekeztek pótolni a hiányzó pénzt. Olyan falragaszokkal és – húsvét táján – rajzokkal jelennek meg, mint például a híres „Jön a nyuszi, megy a Gyuszi". Szórólapjaik egységesek voltak, a plakátoknál jobb minőségben készültek. Tartalmazták a párt néhány soros helyzetelemzését, hogy milyen Magyarországot szeretnének, valamint mellékletként a jelöltek rövid fényképes bemutatkozó levelét. Kihasználtak valamennyi lehetőséget, amit az országos listaállítás után a média kínált. Szakértőik minden televíziós és rádiós vitában ott voltak. A párt kampányeszköze ezen kívül a Magyar Fórum volt; Csurka István a választási gondolatokat összefoglaló,A magyarság bekerítése című tanulmánya is itt jelent meg. [6]

A választások meglepetése a MIÉP Parlamentbe kerülése volt: átugorva az öt százalékos parlamenti küszöböt, 5,58 százalékos országos listás eredményt sikerült elérniük. Ez 14 mandátumot jelentett, így alkotmányos vita alakult ki arról, alakíthatnak-e frakciót, hiszen ennek feltétele addig 15 fő volt. Végül a vita a MIÉP javára dőlt el, így megalakíthatták képviselőcsoportjukat, melynek vezetője Csurka István lett. [6]

A választások során a MIÉP egyértelműen a fővárosban és környékén volt a legnépszerűbb. Budapesten a választók 8,88 százaléka tett keresztet a nemzeti radikálisok neve mellé a listán. Ezen belül is az elitnek számító budai kerületekben lett legmagasabb a MIÉP támogatottsága, amelyet úgy fordítottak le önmaguknak, hogy a MIÉP iránti rokonszenv egyenesen arányos az értelmiségi szavazók arányával. [6]

A Csurka István vezetése alatt álló MIÉP (az akkori parlamenti pártok közül egyedül) ellenezte a NATO-ba és az EU-be való belépést; támogatta a státustörvényt. Az USA-t ért terrortámadások után részvétét fejezte ki az áldozatok felett, de rámutatott arra a fontos szempontra, hogy a terrorcselekmények egyik lehetséges oka éppen az USA politikája. Nyilatkozata nagy port kavart belföldön és külföldön egyaránt. A MIÉP elnöke szerint a terrorcselekmény az elnyomott világ válasza volt a globalizáció vezető hatalmának. A parlamentben nem támogatta a magyar segítségnyújtást az Afganisztán elleni hadjáratban. Kezdeményezte Izrael elítélését a palesztinokkal szembeni fellépései miatt. Támadta a Magyar Nemzeti Bank vezetését, mert szerinte Surányi György elnöksége idején idegen érdekeket szolgált az intézmény. A MIÉP támogatta a trianoni határok békés revízióját, és erősen elítélte az eddigi magyar kormányok „nemzetpusztító politikáját”, amely szerintük részben a külpolitikában, részben olyan belpolitikai tevékenységben, mint a „túlzott és teljességgel ellenőrizetlen privatizáció”, illetve az abortusz legalizálása nyilvánult meg. [2][4]

Nagy figyelmet keltett egy térképvázlat, ami a jugoszláviai NATO-bombázás idején készült, és Magyarország déli határainak kiterjesztését javasolta. [4]

Egy hónappal a 2002-es választás előtt, március első napjaiban Csurka István sajtótájékoztató keretében ajánlatot tesz a Fidesznek: „A MIÉP kész több mint száz képviselőjelöltjének visszaléptetésére a Fideszben egyesült erők javára a választások második fordulójában.” Részben ennek eredményeként a választások első fordulójában mindössze a szavazatok 4,36%-kapta meg a párt. Mindez sokak szerint annak köszönhető, hogy a MIÉP mindenütt hangoztatta, hogy a várható eredmény biztosan 10% felett lesz, ezért a szerénytelenség következtében többen a Fideszre adták szavazatukat, hogy tovább kormányozhasson. „Több szerénység kellett volna” – mondta Szőcs Zoltán, a Magyar Fórum újságírója. [7]

Október 20-án lezajlott az önkormányzati választás, alig jobb eredménnyel, mint a tavaszi volt. Csurka István listavezetésével öt MIÉP-es képviselő került be a fővárosi önkormányzatba, de az elnök átadta helyét a listán következőnek, így ő nem lett tagja a Zsinka László vezette frakciónak. [7]

A parlamentből való kiesést követően azok között, akik nem tudtak méltósággal veszíteni, elkezdődött a magyarázkodás és bűnbakkeresés. A párt 15-20 bizalmi pozícióban lévő funkcionáriusa először csak titokban, később egyre merészebben és összehangoltabban "Feszítsd meg!"-et kezdett kiáltani Csurka Istvánra, s mivel pártelnöki tisztségéből azóta sem sikerült elmozdítani, ezért mind a mai napig egyre többen hagyják ott a MIÉP-et. Köztük 2008-ban a párt egyik legkiválóbb szakembere, Zsinka László, a fővárosi képviselőtestüllet MIÉP frakciójának korábbi vezetője is távozott, bár nem önszántából. [7]

2006-ban Csurka István pártja a Jobbik Magyarországért Mozgalommal közösen indult az országgyűlési választásokon Harmadik Út néven, ám a koalíció nem tudott bejutni a Parlamentbe, mivel mindössze 2,3%-ot ért el. A gyenge eredmény következtében az őszi önkormányzati választásokon a Fővárosi Közgyűlésben 1994 óta meglévő MIÉP jelenlét is elveszett. A párt, a szükséges 20.000 érvényes ajánlószelvény hiányában, a 2009. június 7-én tartott európai parlamenti választáson már elindulni sem tudott. [2][8]

Halálát megelőző években bár Csurka továbbra is a MIÉP elnöke volt, lényegében eltűnt a politika színpadáról, s tevékenysége döntően publicisztikák írására korlátozódott, amelyek a Magyar Fórumban, „Csurka István lapjában” jelentek meg hétről-hétre. [7]

78 évesen hunyt el, a fővárosi Fiumei úti sírkertben lelt örök nyugalomra. [9]

Forrás:

[1] http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz04/153.html
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Csurka_Istv%C3%A1n
[3] http://www.miep.hu
[4] http://origo.matav.hu/valasztas/20020308csurka.html
[5] http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/03/1201.html
[6] http://www.fn.hu/voks_2006/valasztas/20060113/1998_as_valasztasok/
[7] Fábián Zoltán - A MIÉP története 1993-2006 között
[8] http://www.mr1-kossuth.hu
[9] http://www.origo.hu/itthon/20120218-eltemettek-csurka-istvant.html

Kapcsolódó olvasnivalók

A Pápa

A pápa a katolikus egyház feje, akinek székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt. Maga a magyar pápa szó (akárcsak a pap és a pópa) a görög pappasz szóból ered, amelynek jelentése „atya” („papa”). Ez a cím illette meg a 4. századig az összes keresztény püspököt is. A keleti egyházszakadás után az ortodox egyházak fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli viselője lett.

Nagy Imre újratemetésének története

Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án. Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, megélte a néhai miniszterelnök hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.

Az 1956-os forradalom története II.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Az eseményeket bemutató cikksorozatunk utolsó részében az október 24. és november 3. között lezajlott országos eseményeket, valamint ezek nemzetközi visszhangját mutatjuk be.

Kapcsolódó doksik

• Csurka István - Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán / 1992, 17 oldal
  
  

Csurka István kortársai:

- Antall József
- Bokros Lajos
- Boross Péter
- Bugár Béla
- Dávid Ibolya
- Demszky Gábor
- Deutsch Tamás
- Fodor Gábor
- Göncz Árpád
- Gyurcsány Ferenc
- Horn Gyula
- Kóka János
- Kövér László
- Kuncze Gábor
- Lezsák Sándor
- Mádl Ferenc
- Magyar Bálint
- Markó Béla
- Medgyessy Péter
- Orbán Viktor
- Semjén Zsolt
- Sólyom László
- Torgyán József
- Tőkés László
- Varga Mihály
- Vona Gábor
- Morvai Krisztina
- Bajnai György Gordon
- Lendvai Ildikó
- Tarlós István
- Mesterházy Attila
- Schmitt Pál

Értékelések

Új értékelés:

Kérlek válassz a listából 1 - Szánalmas, töröljétek! 2 - Épphogy megüti a szintet 3 - Átlagos 4 - Jó 5 - Kiváló, páratlan