Arcok > Magyar politikusok > Kuncze Gábor (1950 - napjainkig)

1950. november 4-én született a Veszprém megyei Pápán. Édesapja, Kuncze Lajos (1922-1991) az orvosi egyetem hallgatója volt; 1954-től nyugdíjba vonulásáig Várpalotán volt belgyógyász főorvos, egy időben kórházigazgató. [2]

Édesanyja, Máramarosi Magdolna (1923) a család háztartását vezette. Testvérei: Lajos (1949), irodagép-műszerész és vállalkozó, Magdolna (1954), a Korona Kiadó vezetője, mellette angol-magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. [2]

Az általános iskolát Várpalotán végezte, majd középiskolába is Várpalotán járt, de csak 2 évet, mert 1964-től a kecskeméti Piarista Gimnázium tanulója volt, ahol 1969-ben érettségizett. Érettségi után egy évig segédmunkás volt a várpalotai bányában, illetve műtősként dolgozott a veszprémi kórházban. 1970-ben pótfelvételivel felvették a Felsőfokú Építőipari Technikumba (1972-től Ybl Miklós Műszaki Főiskola), itt szerezte mélyépítő üzemmérnöki diplomáját 1974-ben. A főiskola elvégzése után műszaki előadóként kezdett el dolgozni a Fővárosi Vízműveknél, majd a Közép-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat építési művezetője volt, később beruházási ellenőr lett az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál, majd a Dunamenti Regionális Vízmű építési üzemvezetőjeként tevékenykedett. [1][2]

1979-ben vette feleségül Fellegi Katalin matematika-fizika szakos középiskolai tanárt. [1]

Néhány évnyi munka után egyre nyitottabbá vált a vállalati gazdálkodás, a költségvetési és a szervezési kérdésekkel szemben. 1980-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakára vették fel, ahová 1985-ig járt, majd 1988-ban szakközgazdászi képesítést szerzett. 1983-ban az Építőipari Gépesítő Vállalat beruházási osztályvezetőjének és ellátási főosztályvezetőjének nevezték ki, majd rá két évre az Épgépterv gazdasági igazgatóhelyettesének székébe ülhetett be. [1][2]

1989-ben, Tökölön alapította meg a tizenöt tagból álló, a Falufórum nevet kapó szervezetet, melynek célja a helyi politikai élet megreformálása volt. Az országos politikai életbe akkor kapcsolódott be, amikor az SZDSZ színeiben jelöltként indult az 1990-es országgyűlési választásokon, a szigetszentmiklósi egyéni választókerületben, melyet a második fordulóban szoros versenyben (50,56%) megnyert. 1990 májusától az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi állandó bizottságához tartozó adó-albizottságban dolgozott. Vállalati vezetői posztját 1990 júniusában hátrahagyva főállású képviselő lett. 1990-ben megválasztották az SZDSZ-frakció közlekedési- és hírközlési szóvivőjének. A rendszerváltásig semmilyen politikai párt tagja nem volt. A szabaddemokratákhoz csak 1992-ben lépett be. Az 1992. évi novemberi küldöttgyűlésen az SZDSZ Országos Tanácsának tagjai közé választották. 1993. február 13-án Tardos Márton utódaként az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja vezetőjének, majd szeptember 25-én a párt miniszterelnök-jelöltjének választották. [1][2]

Az 1994. évi országgyűlési választásokon ismét Pest megye 12. számú választókerületében indult, s az országos lista mellett az SZDSZ Pest megyei területi listáját is vezette. A második fordulóban újra képviselővé választották 53,77 százalékos többséggel. A választásokat követő koalíciós tárgyalásokon a szabaddemokraták négyfős delegációjának tagjaként tevékenykedett, majd az újonnan alakult Horn-kormány belügyminiszterévé jelölték és Horn Gyula akkori miniszterelnök koalíciós helyettese lett. Ugyanebben az évben, 1994-ben az SZDSZ ügyvivőjévé választották. Pető Iván távozása után pártvezetővé választották 1997-ben, amiről az SZDSZ számára katasztrofális szavazatvesztéssel záruló (a párt elvesztette szavazóinak kétharmadát. 1994: 19,73%, 1998: 7,57%) 1998-as országgyűlési választások után mondott le, ellenben ismét egyéni mandátumot szerzett a Szigetszentmiklós központú választókörzetében (53,24%), majd beválasztották a párt ügyvivői testületébe és újra az SZDSZ-frakció vezetője lett. [1][2]

1998-2000 között a párt képviselőcsoportjának vezetője volt, erről a posztjáról Demszky Gábor pártelnökké választása után mondott le. 1998 után, az Országgyűlésben folyamatosan kritizálta az Orbán-kormány munkáját az ellenzék egyik vezető politikusaként. Nevéhez fűződik a kétszintű minimálbér bevezetésének gondolata, mi szerint a diplomások legkevesebb a minimálbér kétszeresét kapták volna. Ezt a javaslatát a jobboldali többségű Országgyűlés nem tárgyalta. Sokszor bírálta a milliárdos közpénzeket költő Országimázs Központ pazarló tevékenységét. Számos alkalommal élesen bírálta a Fideszt az állam működésének demokratikus garanciáinak eltörléséért, és követelte ezek visszaállítását, sérelmezte az Országgyűlés ritkított, háromhetenkénti ülésezési rendjét. [1][3]

2001-ben az SZDSZ küldöttgyűlése megint a párt elnökévé választotta, tisztségében 2003-ban és 2005-ben is megerősítették. [5]

A 2002-es országgyűlési választásokon pártja listáját vezetve ismét jelentős szavazatvesztéssel, de még éppen hogy bejutott az SZDSZ a parlamentbe (5,57%), míg Kuncze Gábor immáron negyedszerre szerzett egyéni mandátumot az első helyezett MSZP-s jelölt visszalépésének köszönhetően (második forduló: 56,66%). [5]

2002. május 15-től ismét a szabaddemokrata képviselőcsoport vezetője, a házbizottság tagja. Ugyancsak az alakulástól novemberig az egészségügyi bizottság alelnöke, novembertől 2003 júniusáig a gazdasági, 2004 júliusáig a mezőgazdasági bizottság tagja. [3]

2006-ban, az országgyűlési választások második fordulójában immáron ötödször nyerte el a szigetszentmiklósi választókerület (Pest 12. számú vk., 60,38%) egyéni mandátumát, ami egyedülálló rekordnak számít. Ezt követően 2006-tól 2007. április 13-ig újra frakcióvezetőként tevékenykedett a pártelnöki székből való visszavonulásáig. [5]

Pártja kiábrándító önkormányzati szereplése után (Budapesten kívül az összes SZDSZ-es megyei jogú város polgármesteri székét elveszítette a liberális párt) 2006. október 19-én bejelentette, hogy visszavonul a politikai életből, és nem indul a következő országgyűlési választásokon. Utódja a pártelnöki poszton az általa is támogatott Kóka János lett. [1]

2006-ban egy pártrendezvényről kiszivárgott beszédében a rendőrök által 2006. október 23-án bántalmazott Révész Máriusz Fideszes országgyűlési képviselőt tréfásan „Révész Mártíriusznak” nevezte, mivel – véleménye szerint – a Fidesz minden lehetőséget kihasznált, hogy mártírt csináljon az utcai csatározásokban megsérült politikusból. [1][4]

2007-ben Kuncze rosszul sikerült viccelődése okán a Mártirius Kft. 120 óriásplakátot ragasztott ki Budapesten, melyen korrupcióval, valamint a rendszerváltás és a liberalizmus lejáratásával vádolták meg. Az alkalmat az SZDSZ-elnök távozása szolgáltatta. [1]

2009 februárjában Kuncze neve egy botrány kapcsán merült fel: a Klubrádióban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tanácsadójával beszélgetve szó esett a rendkívül rossz társadalmi közhangulatról is, mely szerinte teljesen megalapozatlan, ezért megoldásként ciántabletták kiosztását javasolta az elégedetlenkedőknek. Kijelentéséért a későbbiekben bocsánatot kért. [1]

2008 és 2013 között a Klubrádió műsorvezetője, 2010-ben pedig az ATV képernyőjén is megjelent műsorvezetőként.



Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Kuncze_G%C3%A1bor
[2] http://parlament.hu
[3] http://www.parlament.hu
[4] http://www.mtv.hu/magazin/cikk.php?id=160590
[5] http://valtor.valasztas.hu/valtort/jsp/

Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án. Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, megélte a néhai miniszterelnök hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.

Az elf bar, magyarra fordítva manórúd egy édes, nikotin tartalmú folyadékkal feltöltött, akkumulátorral ellátott, eldobható elektromos cigaretta, ami mindenféle karbantartás nélkül használható a megadott alkalommal. Népszerűsége az egyszerűségében rejlik: nem kell karbantartani, a színes-mintás rudacskák pedig a fiatalok stílusához illeszkednek.

„Az „Iskola a határon”-nak egy első változatát megírtam 1948-49-ben, mégis visszavettem, már majdnem a nyomdából. Túl vázlatos volt, nem jó. Amellett nem láttam volna sok értelmét elkezdeni egy hosszabb publikációs tervet egy ilyen első kötettel, amit nem tudok folytatni. Tíz év múlva aztán kénytelen voltam összesűríteni egy regénybe, amit egyébként talán négy-öt...

Márai Sándor (1900-1989) a XX. század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. Hányatott életében két alkalommal is külföldre kényszerült, élete nagyobbik részét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, de mindvégig magyarnak vallotta magát, s nyelvünk egyik nagy művészeként mindvégig magyarul írta különböző műnemű alkotásait. Manapság szinte...

Ha megkérnénk bárkit az országban, hogy nevezzen meg, mondjuk öt olyan írót, vagy költőt, akit a legjelentősebbnek tart Magyarországon, két név egészen biztos szerepelne a felsorolásban. Az egyik Arany Jánosé, a másik Petőfi Sándoré. Ennek a két hatalmas személyiségnek barátian bensőséges, őszinte levelezése ennek a tanulmánynak a tárgya. Felesleges volna a két életrajzzal...

Kuncze Gábor kortársai:

- Antall József
- Bokros Lajos
- Boross Péter
- Bugár Béla
- Csurka István
- Dávid Ibolya
- Demszky Gábor
- Deutsch Tamás
- Fodor Gábor
- Göncz Árpád
- Gyurcsány Ferenc
- Horn Gyula
- Kóka János
- Kövér László
- Lezsák Sándor
- Mádl Ferenc
- Magyar Bálint
- Markó Béla
- Medgyessy Péter
- Orbán Viktor
- Semjén Zsolt
- Sólyom László
- Torgyán József
- Tőkés László
- Varga Mihály
- Vona Gábor
- Morvai Krisztina
- Bajnai György Gordon
- Lendvai Ildikó
- Tarlós István
- Mesterházy Attila
- Schmitt Pál