1962. augusztus 8-án született Budapesten. Történelmi középosztályhoz tartozók leszármazottja mind szellemiségben, mind anyagi javakban. Édesapja, Semjén Miklós 1929-ben született, Budapest II. kerületében volt főorvos. Édesanyja, Niklász Erzsébet (1932) nyugdíjas röntgenasszisztensként dolgozott. Egy testvére van, György (1951) matematikus, aki Stockholmban él. [1]
1988-ban nősült, felesége Menus Gabriella, a budapesti Szent István Gimnázium énektanára, aki karmester és egyházzenész oklevelét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte. Három gyermekük született: Emese Borbála (1991), Botond Benedek (1994) és Álmos Ágoston (1996). [2][3]
Általános és középiskolai tanulmányait a fővárosban végezte, érettségijét 1981-ben szerezte a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, majd három éven keresztül hivatalsegédként dolgozott a budapesti Kisipari Termeltető Vállalatnál. Ekkor felvették a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémiára, itt szerezte 1990-ben teológusi diplomáját. 1989-ben megszerezte a baccalaureatus, egy év múlva a licentiatus, majd ismét egy év múlva a laureatus fokozatot. 1987-től tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakán folytatta, ahol 1992-ben szerzett másoddiplomát. Rövid ideg az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára járt, majd 1997-ben szerzett teológiai doktorátust. 1996-ban címzetes egyetemi docens kinevezést kapott a Pázmány Péter Katolikus egyetemen. [1][2][4]
Felsőfokú tanulmányai után 1990-től az Országgyűlés Hivatalában szerzett állást, a KDNP-frakció hivatalvezetője, frakciótitkára, valamint 1993 és 1994 között szóvivője volt. Közben Belgiumban, a leuveni Jesuita Collegium Hungaricumban teológiai és társadalomtudományi kutatásokat folytatott, ekkor kezdett behatóbban foglalkozni társadalombölcseleti és szociológiai kérdésekkel. Gondolkodásmódjára nagyrészt a XIX-XX. századi pápai szociális enciklikák hatottak. Ekkortájt írói munkásságának nagy részét egyházi, politikai és vallásszociológiai témájú cikkek jelentették. [1]
Belépett a Márton Áron Társaságba, majd 1989. március 10-én a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP), melynek ő volt az egyik alapító tagja. Az 1990. évi országgyűlési választásokon Budapest 1. számú (I-II. kerület) választókerületében indult, az első fordulóban az ötödik helyen végzett, és sem a fővárosi területi (5.), sem az országos (17.) listán nem jutott mandátumhoz. Folyamatosan töltött be különböző országos és helyi párttisztségeket: 1990-ben országos elnökségi tag, az Országos Fegyelmi és Etikai Bizottság elnöke, az Országos Intézőbizottság tagja, valamint a II. kerületi KDNP-szervezet elnöke volt. Ez utóbbi megbízatásáról azt követően mondott le, hogy 1990 szeptemberében az MDF-FKGP-KDNP közös lista vezetőjeként Budapest II. kerületében önkormányzati képviselővé választották. Az országos elnökség, majd 1990-től 1991-ig az intézőbizottság tagja volt. A kerületi képviselő-testületben elnöke volt az egészségügyi-szociális bizottságnak, valamint 1993 végéig (az FKGP kiválásáig), az MDF-FKGP-KDNP-frakció vezetői tisztségét töltötte be. [1]
Számos közösségi és szakmai szervezetben is szerepet vállalt: a Pázmány Péter Alapítvány elnöke, a Magyar Jacques Maritain Egyesület főtitkára és a Magyar Szociológiai Társaság tagja volt. Egyházi munkásságát a Magyar Katolikus Püspöki Kar Konferenciája a Pro Ecclesia Hungariae kitüntetéssel honorálta 1994-ben, a karitatív szolgálatát 1996-ban erdélyi egyházi felterjesztésre a Népjóléti Minisztérium Pro Caritate éremmel tüntette ki. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány éremmel jutalmazta meg 1997-ben. [1]
Az 1994. évi országgyűlési választásokon ismét Budapest 1. számú választókerületében indult, az első fordulóban a negyedik helyen szerepelt. A budapesti listán harmadik lett, a KDNP országos listájának tizenharmadik helyéről került be a parlamentbe. Ezt követően az Országgyűlés Szociális és egészségügyi állandó bizottságában, ezen belül az értelmi fogyatékosokat segítő érdekvédelmi szervezetek támogatását elosztó ideiglenes albizottságban dolgozott 1996. április 15-ig. Feladata az értelmi fogyatékosokat segítő érdekvédelmi szervezetek támogatásának elosztása volt. Később a KDNP-frakció szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális és emberi jogi munkacsoportjának vezetőjeként frakcióvezető-helyettesi feladatokat látott el. [1][2]
1997-ben a párt egyik alelnöki székét foglalta el, majd több párttársával együtt kizárták a pártból és a frakcióból, emiatt jegyzői pozíciójától is meg kellett válnia. A KDNP frakció megszűnése következtében, független képviselőként belépett az MDF frakcióba. 1997-től az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja volt. [1][2]
1998-tól bár mandátumot nem szerzett, az Orbán-kormány idején a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyházi ügyekkel megbízott helyettes államtitkára lett, valamint vezette az Egyházi Kapcsolatok Titkárságát. [3][4]
2002 áprilisában a Fidesz-MDF választási szövetség országos listájáról került be a parlamentbe, ahol ezúttal már a Fidesz-frakciójához csatlakozott. Május közepétől az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöki tisztségét tölthette be. 2002 szeptemberében számára és a KDNP-ből kizárt párttársai számára pozitív döntést hozott a bíróság, melynek eredményeként elkezdhette újjászervezni a KDNP-t Varga Lászlóval szövetségben, majd 2003-ban a párt elnökeként szövetséget kötött a Fidesszel. A 2006-os országgyűlési választásokon az eredeti jelölt visszavonása miatt a Bács-Kiskun megye 7. számú, Kalocsa központú választókerületében indították el, ahol a második fordulóban egyéni mandátumot szerzett (52,39%). [2][4]
Az új Országgyűlés megalakulásakor a kereszténydemokraták frakcióvezetői posztját tölthette be, illetve a Magyar Szolidaritás Szövetség (a Fidesz és KDNP frakciószövetségének elnevezése) társelnöke lett (Orbán Viktor mellett), illetve 2006. május 30-tól az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja. [2][3]
A parlamentben vitanapot kezdeményezett a személyi jövedelemadó helyett a választható családi jövedelemadózás bevezetése érdekében. Pártelnök-frakcióvezetőként főleg a napirend előtti politikai viták egyik főszereplője. [5]
2010. május 29-től a második Orbán-kormány miniszterelnök-helyettese, a kormányfő első, egyben általános helyettese, a kabinet nemzetpolitikáért felelős tagja.[10]
2014. április 6-án a kormányzó pártok közös országos listájának második helyéről kapott újabb mandátumot. A júniusi kormányalakuláskor megőrizte mindkét – általános miniszterelnök-helyettesi és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszteri – posztját. [1]
2018. április 8-án a Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt – harmadszorra is – kétharmados többséggel nyerte meg a parlamenti választásokat, Semjén Zsolt az országos lista második helyéről szerzett újabb mandátumot. Orbán Viktor negyedik kormányában ismét általános miniszterelnök-helyettes, nemzetpolitikai, nemzetiségpolitikai, egyházpolitikai, egyházdiplomáciai miniszter lett.[1]
2022-től az ötödik Orbán-kormányban[13] nemzetpolitikáért, nemzetiségpolitikáért, egyházpolitikáért és egyházdiplomáciáért felelős miniszter, miniszterelnök-helyettes.
A nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánításának egyik kezdeményezője.
1962. augusztus 8-án született Budapesten. Történelmi középosztályhoz tartozók leszármazottja mind szellemiségben, mind anyagi javakban. Édesapja, Semjén Miklós 1929-ben született, Budapest II. kerületében volt főorvos. Édesanyja, Niklász Erzsébet (1932) nyugdíjas röntgenasszisztensként dolgozott. Egy testvére van, György (1951) matematikus, aki Stockholmban él. [1]
