Irodalom | Tanulmányok, esszék » Petőfi Sándor élete és pályaképe versei tükrében

Adatlap

Év, oldalszám:2009, 7 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:231
Feltöltve:2009. november 17
Méret:69 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Petőfi Sándor élete és pályaképe versei tükrében I. PÁLYASZAKASZ [1823-1844] o Első verse 1842. március 22-én jelent meg az Athenaeum című lapban, címe: A borozó o Az első pályaszakaszát a népi nyelvhasználat, a népdalok stílusa jellemzi; verseinek nagy része népies szerepdal, ill. helyzetdal: o Megy a juhász a szamáron o Temetésre szól az ének: A lírai én egy szegény legény alakját magára öltve szólal meg, aki irigykedve gondol a halottra, mert azt szerették és sajnálják, míg őt nem szereti senki. Verselése: ütemhangsúlyos, felező 8-as, páros rímű négysoros vers. o A hortobágyi kocsmárosné o A virágnak megtiltani nem lehet o Befordultam a konyhába o Albumversek – családjáról szóló versek: o Egy estén otthon o Füstbe ment terv o István öcsémhez o Anyám tyúkja o A jó öreg kocsmáros o A korszak legjelentősebb alkotásai: o A helység kalapácsa (1844) – komikus eposz o János vitéz (1945) – elbeszélő

költemény II. PÁLYASZAKASZ [1844-1846] A romantikus individualizmus (én-központúság) korszaka. o Két szerelmi csalódáson van túl, ezekből versciklusok születtek. o Az első Csapó Etelkához kapcsolódik, aki 16 esztendős korában váratlanul meghalt. Hozzá írta a ’Cipruslombok Etelke sírjáról’ című versciklust. o Mednyánszki Bertához írta a ’Szerelem gyöngyei’ című ciklust. o 1845 novembere és 1846 márciusa között írja meg a ’Felhők’ versciklust, mely 66 rövid, epigrammaszerű költeményt tartalmaz. A ciklus minden darabja mély csalódottságot, kiábrándultságot, maghasonlottságot tükröz. Mindegyik epigramma valamilyen különös nézőpontot rögzít. Elkeseredett, fájdalmas hangvételű versek. Minden dolog mögött kiszolgáltatottság, keserűség, fájdalom húzódik, s az embert árnyként veszik körül sötét gondolatai, melyek az őrületbe kergetik. A költő szerint sem tisztesség, sem szeretet, sem barátság nem

létezik a világban, csak álnokság, gyávaság ás rosszindulat. Ezeket fogalmazza meg a ’Nem sűlyed az emberiség’, a ’Fönséges éj!’, ’A férfi hazajő betegen’, a ’Barátaim megölelének’, a ’Fejemben éj van’, ’A bánat? egy nagy óceán’ című verseiben. Az éjszaka mindig negatívumok hordozója verseiben. A bánat? egy nagy óceán A verset két egymással szemben álló metafora alkotja, miszerint a bánatot a hatalmas óceánnal, az örömöt a picinyke gyönggyel azonosítja. S ez a gyöngy, mire felszínre kerül, összetörik, azaz a világban nincs boldogság. III. PÁLYASZAKASZ [1846 március-1847] o Műfaji sokszínűség jellemzi. o Ekkor írja meg forradalmi látomás verseinek nagy részét, melyet különböző műfaji csoportba sorolhatunk o Sors, nyiss nekem tért - ars poeticaszerű mű. Ezzel lábal ki a világfájdalmas állapotából Műfaja ars poeticaszerű rapszodikus költemény, mellyel kilábal a világfájdalmas

állapotból, s egy tevékeny, hasznos élet lehetőségét kéri a sorstól. Messianisztikus elhivatottság sugárzik a sorokból, mint ahogy Krisztus, ő is a világ boldogságáért kívánja áldozni az életét. Verselése időmértékes, rímképlete x a x a. o Egy gondolat bánt engemet – rapszódia A forradalmi látomáslírájának meghatározó darabja. Szerkezetét a versben végighullámzó érzelmek alakítják. Kétféle halál áll szemben egymással: o lassú, öregedés végén bekövetkező köznapi o hősi halál A vers első részében a köznapi halál fájdalmas lehetősége két hasonlatban jelenik meg: a lassan hervadó virág és az elfogyó gyertyaszál képében. A szerkezeti egységet az Úrhoz intézett fohász zárja: „Ne ily halált adj, Istenem, Ne ily halált adj énnekem!” A továbbiakban a vágyott halál metaforái következnek egyfajta fokozásos rendben: o villám sújtotta fa o a hegyről a völgybe gördülő kőszirt o a csataterek véres

forgatagában, ahol a világszabadságért küzdő népek tömegében képzeli feláldozni ifjú életét. A vers zárlatában tömegsírba temetett hősök búcsúja sejlik fel. A versben kétszer is megjelenik a ’világszabadságért’ kifejezés, mint a küzdelem legfőbb célja. Mindkét esetben kiemelt helyen: a vers közepén és az utolsó szavaként szerepel. Hangulati változások jelzik a verset, a szorongó bánattól a lelkesedésen át, az ünnepélyes gyászon keresztül a megnyugvásig. Verselése: időmértékes, jambikus lejtésű, változatos szótagszámú sorokból áll, mely ugyancsak az érzelmi zaklatottságot közvetíti, ugyanakkor páros rímekbe rendezi a versszakokat, ami a fegyelmezettségre törekvés jele. o A XIX. század költői – ars poetica 1847-ben írta a forradalmi látomáslíra részeként. o A vers valójában a költészet és a költő feladatának kijelölése. o Az első versszakban a költészet felelősségteljes voltára

figyelmeztet. Elhatárolódik azoktól a költőktől, akik csak saját személyiségüket, egyéni gondjaikat szedik versbe, hiszen ezt a fajta költészetet már meghaladta az idő. o A második versszaktól bibliai párhuzamot von Mózes és a költő, valamint a Mózes-vezette zsidók és a magyar nép között. A költő Petőfi látomásában lángoszlop (újabb utalás az égő csipkebokorra), melyet a népnek, mint egyetlen irányadót, követnie kell. o A harmadik versszakban megátkozza mindazokat, akik kényelemből vagy gyávaságból elárulják a népet. A bibliai párhuzamba újabb metafora kapcsolódik o A negyedik versszakban hamis prófétákkal azonosítják azokat, akik hamis állításokkal becsapják a népet, miközben milliók szenvedése cáfol rá szavaikra. o Az ötödik versszak metaforái egyértelműen az Ígéret Földjének, azaz a Kánaánnak képi megjelenítései. Az ideális társadalom látomása bontakozik ki: o A bőség kosara az anyagi

jólétre, o A jognak asztala a törvény előtti egyenlőségre, o A szellem napvilága pedig a tudás erejét, s egy felvilágosult társadalmat jelöl. o A záró versszakban kifejti, hogy mindaddig, amíg az embert ezt a társadalmat el nem éri, addig dolgoznia kell a jutalom és az elismerés reménye nélkül, de mindenért kárpótol a nyugodt, szép halál. o A vers végén saját halálának látomása romantikus, idilli képek sora. o Verselése: időmértékes, ötödfeles és négyütemű jambusokból álló sorpár, rímképlete: x a x a. o Ítélet – rapszódia o Világosságot – óda, elégikus vonásokkal o Tájversek: o Az Alföld o A Tisza o A puszta télen A tájleíró költemény 1848 januárjában keletkezett. A költemény bevezeti olvasóját csodált alföldjének téli világába, s nem is kíván ennél többet tenni, hagyja, hogy az ő szemén keresztül lássa meg a tájat. Szerkezeti szempontból két jól elkülöníthető részre bontható: o

1-6. vsz A költemény felütése egy felkiáltás, melyet érdekessé a benne alkalmazott szójáték tesz, hiszen a puszta kifejezést egyszerre alkalmazza melléknévként és főnévként, azaz elsődleges és másodlagos jelentésben. Majd széles horizontú képet formálva megadja egy metaforával a megállapítás magyarázatát: az őszt azzal a gondatlan, rossz gazdával azonosítja, aki nem őrzi az értékeit, hanem hagyja őket veszendőbe menni (kifejtett költői kép). A 2. vsz-ban a negatív festés eszközével élve érzékelteti, hogy a szemlélőnek mi mindenről kell lemondania a tél következtében. Majd a 3. vsz-ban az alacsonyan járó-kelő Nap hasonlatával keretezi a tájleírást, hiszen a vers végén a napnyugta ugyancsak egy hasonlat formájában alkot keretet, mintegy nap leforgásába zárva a tájat. A 4. vsz-tól a pusztának ember által használt részeit emeli ki: a halászkunyhó, csőszház, a tanya a benne lévő jószágokkal. S csak az 5.

vsz-ban jelenik meg a béres alakjában az ember, aki igencsak kényelmesen, s megfontoltan tölti idejét, hiszen a dohányt is csak „nagyjábul” vágja meg. Ennek a lelassult létformának a csúcspontját a 6. vsz jelenti, hiszen a pusztai élet találkozóhelyét jelölő csárdát is vendég nélkül, némaságba burkolóznak. o 7-9. vsz A 7. vsz-ban megváltozik a vers hangulata, a pusztán a természet erői tombolnak, s ebben az ítéletidőben csak a számkivetett, otthontalan betyár igyekszik az „éji szállásra”. A vészjósló hangulatot a veszélyt jelentő farkas és a halálmadárként emlegetett holló fokozza. Verselése: ütemhangsúlyos, felező tizenkettesekből létrehozott strófa, melynek monotonitását a középső két sor 6 szótagja töri meg. Rímképlete: a a b b c c o Kiskunság 1848 júniusában írt tájverse, melyben igen sajátos a vershelyzet: „A nagyvárosi élet örökös zajában” szülőföldjére vágyakozó költő hosszú idő

után végre ismét bejárhatta az alföldi rónát, s amit akkor már ismételten sokadjára látott, a városba visszatérve lelki szemei előtt lepergette (1-2. vsz) A tájleírás tehát valójában a 3. vsz-kal kezdődik, melyben meghatározza az évszakot, s megjelöli a maga helyzetét a tájban. A fény uralja a képet, s a látóhatár igen messze tágul. S a 4. vsz-tól lassú menetbe kezd a lírai én: először „gazdag legelőkön” visz keresztül az útja, majd a lapály, s annak növény- és állatvilága bontakozik ki (5-6. vsz) odébb a puszta jellegzetes tárgya, a gémeskút rajzoltatik meg (7-8. vsz) A 9.vsz-tól az emberek által lakott tájék következik, a széles búzamezők, míg nem a 11-vszkal ismételten a városba ér a költemény kiindulási pontját idézve Verselése: ütemhangsúlyos, 6 és 12 szótagos sorok sajátos váltakozása alakítja a versszakot. Az 1. és az utolsó sor kétütemű haots, a középső két sor szintén, de a hatos

szótagszámú sor soráthajlással folytatódik a következőben. Rímképlete: x a x a o Szerelmes versei (hitvesi líra) Petőfi teremti meg a magyar irodalomban a hitvesi költészetet a feleségéhez, Szendrey Júliához írt verseivel. Júliával 1846 szeptemberében ismerkedett meg, s egy évre rá, megismerkedésük évfordulóján vette feleségül. A mézesheteket Teleki Sándor gróf koltói kastélyában töltötték A témakörbe tartozó versei: o Reszket a bokor, mert o Szeptember végén o Minek nevezzelek 1848 januárjában keletkezett a fennkölt hangnemű óda (rapszodikus vonásokkal). Parttalanul áradó vallomás hangján szól, a szenvedélyt, a kimondhatatlan nagyságú érzelmet fejezi ki. A költő szándéka megnevezni egy képpel a nő iránti érzelmeit (feszültséget kelt, nem talál megfelelő képet, újat keres). Szerkezete: Minden versszak egy-egy kis keretbe zárt metafora, hiszen a kérdéssel – Mindek nevezzelek? – kezdődik és zárul,

benne a gondolat metaforikus kibontásával. 1. vsz - merengő szemed – szerelem patakja – „Mely lelkem tengerébe foly-„ 2. vsz – tekinteted – szelíd galamb – békesség olajága 3. vsz – hangod – a tavasz rezdülése 4. vsz – ajkad – lángoló rubintkő – megszűnnek a térbeli és időbeli korlátok a szerelmi csók tüzében – boldogság – örökkévalóság 5. vsz – a hitves – édesanya, tündérlány, kincs o A megnevezési vágy erőfeszítései, halmozott, felcsigázott megnevezési próbák után a vers megpihen az igaz „Édes szép ifju hitvesem” megszólításban. o Petőfi mindazt az elragadtatott líraiságot, amit feltüzelt ihlete összehalmozott, az igénytelen megnevezésbe önti lelki tartalmul. o DE! az utolsó kérdés bizonytalanná teszi – a vers így teljesen nyitott marad – a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének méltó kifejezésére. Verselése: időmértékes, rímtelen, jambikus sorokból áll. o Beszél a

fákkal a bús őszi szél o Feleségek felesége IV. PÁLYASZAKASZ [1848-1849] o Forradalmi versek: o Nemzeti dal o 15. március, 1848 o Királyellenes versei: o A király és a hóhér o Akasszátok föl a királyokat o Respublika – látomásvers is egyben Ez a költemény is látomásvers, de nem a forradalom előtti időkből, hanem 1848 augusztusában keletkezett. A költeményen végigvonul az allegorikus nőalakká emelt respublika. A költemény szerkezete a respublikához intézett szólamok és a költő saját álláspontjának váltakozásából alakul. Az 1. vsz a köztársaság megszólítása Egymással ellentmondó metaforapárral azonosítja a respublikát Petőfi, hiszen egyszerre tekinti a szabadság gyermekének és szülőjének. Ezt erősíti a hasonlat, melyből az válik nyilvánvalóvá, hogy a köztársaságnak bujdosnia kell. A 2-3. vsz a költő vallomása a köztársaság mellett Petőfi vállalja a republikánus voltát, akkor, amikor ez üldözendő

dolognak számít. Mindezt azért, mert nincsenek kétségei a köztársaság győzelmében. A 4-5-6 versszakban szól erről. A köztársaság győzelmére kétféle lehetőséget lát: o Békés módon „virágos tarka pázsiton” o Harcok árán „a vérnek vörös tengerében” Ugyanezt a kettősséget hordozzák a „szép szelíd” szem és a „szilaj” kéz képei. A 7-8-9. versszak megint a költő alakját hozza fel, melyben a jövő bizonytalansága a meghatározó motívum. Nem tudja, hogy megélheti-e ezt a győzelmet, de ha nem, elégtétel lesz számára, ha sírjánál kiáltják ki a barátai a köztársaságot. Verselése: időmértékes, jambikus lejtésű, négysoros strófa, rímképlete: x a x a. o Szabadságharcos költészete: o Csatadal o Pacsirtaszót hallok megint Tavaszi vers, de nem csak azért, mert tavasszal íródott, hanem azért is, mert a természet újjáéledésének évszakát idézi. A madárdal a csatazaj után a természet békés

csöndjében válik hallhatóvá a vers beszélője számára, aki ily módon a maga szerepét is ellentmondásosan éli meg, hiszen a romantikus személyiség értékei ütköznek a közösségi szerepet vállaló katona alakjával. A lírai én rádöbben, hogy „Nem csak gyilkos eszköz, katona, / Egyszersmind költő is vagyok”. A pacsirta dalára újra életre kel benne a szerelem és a személyes költészet emléke, s így a természeti tavasz a lélek belső, örömteli tavaszává válik. A múlt boldogságának idézése a jövőbeli szerelmi boldogság reménye is. Így válik a költemény a szépség és a szerelem versévé, s ennek a versnek a megírása annak bizonyítékává, hogy a költő visszatalált a személyes lírához. o Európa csendes, újra csendes o Szörnyű idő 1849 júliusában írt utolsó verse. A költemény egyszerre krónikásének és látomás. Az 1-2. vsz a háború végnapjairól szóló tudósítás, melyet 2 szuggesztív metaforában

jelenít meg. A harctéri öldöklést a magyarság kiirtására szövetkező ellenséges istenek pusztító haragjával fejezi ki, a hátországban dúló éhínséget és járványokat pedig a határban két kézzel arató enyészet félelmes képével ábrázolja. A 3-4. vsz az előzőekből következő kétségbeesett kérdések sorozata: o Lesz-e túlélője ennek a pusztításnak, s ha igen, el tudja-e mondani az utókornak a szörnyűségeket úgy, hogy szavai nyomán ne tekintsék őrültnek. A vers műfaja rapszódiaszerű. o Elbeszélő költemény: Az Apostol (1848) Születésének háttere 1848. augusztus: Jelasics már Pestet fenyegeti - ekkor kezdi el művének írását Petőfi 1948. szeptember: Zugligetre utazik feleségével - ekkor fejezi be 1948 nyara: - támadások érik a költőt radikális nézeteiért - szabadszállási képviselőválasztás kudarca - elülnek az európai forradalmak o Június 15-én a szabadszállási képviselő-választások kudarccal

végződtek. A kudarc teljesen nem múlt el nyom nélkül. A fájó tapasztalataiból születik meg Az Apostol című romantikus elbeszélő költeménye, mely politikai nézeteinek módosulását jelentette. o A mű expozíciója az eposzi hagyományokat követő „in medias res” kezdés. Jelen idejű jelenetsort ábrázol: a padlásszoba nyomorában élő család kétségbeejtő nincstelenségét írja le. Férj, feleség, gyermekek éhezése megdöbbentő leírásban tárul elénk Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, romantikus, kiegyensúlyozott hős. Isten kiválasztottja és az ő feladata az emberiség szolgálása: „Isten, légy üdvöz, légy imádva! Fölszállott hozzád egyik porszemed, hogy előtted leboruljon, s elmondja: hű fiad vagyok, atyám!’’ Istentől kér erőt az emberiség felszabadításához, boldogításához: „Adj Isten, adj fényt és erőt nekem, hogy munkálhassa embertársaimért!” o Szilveszter életében a költő beleszövi olykor saját

sorsának egy-egy eseményét, eszméivel teljesen egybeolvad. (születés időpontja megegyezik, a falu népének irigysége, másolásból tartja el magát) o A bevezető rész utáni énekekben a múltba tekint vissza a költő. Szilveszter születési körülményeit, ifjú és gyermekkorát meséli el. Romantikus túlzások találhatók az igen részletező leírásban. Lopott, koldult, szolgált gyermekkorában, majd 16 évesen fellázad és elhagyja akkori munkahelyét. Petőfi korábban így ítélte meg a világot, hogy annak története vérfolyam, amely a vértengerbe fog véget érni. o Szilveszter ezt másként látja. A föld békéjét, az általános boldogság korát nem az elnyomott nemzetek hatalma összecsapásától várja, hanem kiemelkedő emberek önfeláldozó harcától. Ezt a tanulságot a „szőlőszem” hasonlatban körvonalazza: „A szőlőszem kicsiny gyümölcs, egy nyár.Ezek a földet érlelő sugarak a kiemelkedő emberek, de ilyenek ritkán

születnek. Szilveszter életének az a hit ad értelmet, hogy ő is egy ilyen sugár lehet. Átértékelődik a szerepe: az apostolnak nem vezetnie kell a népet, hanem a nép helyett kell cselekednie, a nemzet tetteit kénytelen magára vállalni. o Utolsó öt énekben folytatódik Szilveszter története a jelenben. A kis falu jegyzőjeként dolgozik és az eddig érte lelkesedő nép elűzi a faluból. Ez az állhatatlanság megdöbbenti: „Ez hát a nép! Kiálta föl” o A kétségbeesést ekkor az önvigasztalódás oldja. Úgy gondolja, hogy a nép még nem érett, könnyen befolyásolható, ezért duplán fog érte küzdeni. Még egy csalódásban volt része, amikor kiadták könyvét. A nép ezrével vásárolta és a műben megfogalmazott gondolatok, eszmék tetszettek is az olvasóknak. A királynak azonban nem nyerte meg a tetszését, s egy szavára a nép is megtagadta a könyvet. Majd a költő büntetését követelte o Letartóztatják és 10 év börtönre

ítélik. Mikor egy évtized múltával kiszabadul, e szavak hangzanak el szájából: „Mi történt: én szabad vagyok szabad tehát a nemzet, a haza? ’’ Csalódnia kellett, mert a világ még mélyebbre süllyedt. Még nagyobb csapás éri, mikor megtudja, hogy a család belehalt az „apa” elvesztésébe. o Magányosan, kétségbeesetten eltervezi a merényletet a király ellen. Nem sikerül megvalósítania, ennek következtében megint elfogják. o Az apostolt most megrugdossák, leköpdösik, mint egykor Jézust. o A mű befejező gondolata, mellyel vigasztalja magát a költő: „S megemlékeztek a győzelmesek ama szentekrül és nagyokrul, akik o A mű hangnemét vizsgálva észrevesszük, hogy romantikus, szentimentális, ironikus hangnemek keverednek. Nyelvezetében a romantikus elemeken kívül realista jegyeket is találunk. o Időmértékes verselésű, rímtelen, változatos hosszúságú jambikus sorok váltogatják egymást. Gyakori soráthajlások és

láttató metaforák színesítik a szubjektív elbeszélést. o Regény: A hóhér kötele o Dráma: Tigris és hiéna Születésének háttere 1848. augusztus: Jelasics már Pestet fenyegeti - ekkor kezdi el művének írását Petőfi 1948. szeptember: Zugligetre utazik feleségével - ekkor fejezi be 1948 nyara: - támadások érik a költőt radikális nézeteiért - szabadszállási képviselőválasztás kudarca - elülnek az európai forradalmak o Június 15-én a szabadszállási képviselő-választások kudarccal végződtek. A kudarc teljesen nem múlt el nyom nélkül. A fájó tapasztalataiból születik meg Az Apostol című romantikus elbeszélő költeménye, mely politikai nézeteinek módosulását jelentette. o A mű expozíciója az eposzi hagyományokat követő „in medias res” kezdés. Jelen idejű jelenetsort ábrázol: a padlásszoba nyomorában élő család kétségbeejtő nincstelenségét írja le. Férj, feleség, gyermekek éhezése megdöbbentő

leírásban tárul elénk. Szilveszter egyoldalúan ábrázolt, romantikus, kiegyensúlyozott hős. Isten kiválasztottja és az ő feladata az emberiség szolgálása: „Isten, légy üdvöz, légy imádva! Fölszállott hozzád egyik porszemed, hogy előtted leboruljon, s elmondja: hű fiad vagyok, atyám!’’ Istentől kér erőt az emberiség felszabadításához, boldogításához: „Adj Isten, adj fényt és erőt nekem, hogy munkálhassa embertársaimért!” o Szilveszter életében a költő beleszövi olykor saját sorsának egy-egy eseményét, eszméivel teljesen egybeolvad. (születés időpontja megegyezik, a falu népének irigysége, másolásból tartja el magát) o A bevezető rész utáni énekekben a múltba tekint vissza a költő. Szilveszter születési körülményeit, ifjú és gyermekkorát meséli el. Romantikus túlzások találhatók az igen részletező leírásban. Lopott, koldult, szolgált gyermekkorában, majd 16 évesen fellázad és elhagyja

akkori munkahelyét. Petőfi korábban így ítélte meg a világot, hogy annak története vérfolyam, amely a vértengerbe fog véget érni. o Szilveszter ezt másként látja. A föld békéjét, az általános boldogság korát nem az elnyomott nemzetek hatalma összecsapásától várja, hanem kiemelkedő emberek önfeláldozó harcától. Ezt a tanulságot a „szőlőszem” hasonlatban körvonalazza: „A szőlőszem kicsiny gyümölcs, egy nyár.Ezek a földet érlelő sugarak a kiemelkedő emberek, de ilyenek ritkán születnek. Szilveszter életének az a hit ad értelmet, hogy ő is egy ilyen sugár lehet Átértékelődik a szerepe: az apostolnak nem vezetnie kell a népet, hanem a nép helyett kell cselekednie, a nemzet tetteit kénytelen magára vállalni. o Utolsó öt énekben folytatódik Szilveszter története a jelenben. A kis falu jegyzőjeként dolgozik és az eddig érte lelkesedő nép elűzi a faluból. Ez az állhatatlanság megdöbbenti: „Ez hát a nép!

Kiálta föl” o A kétségbeesést ekkor az önvigasztalódás oldja. Úgy gondolja, hogy a nép még nem érett, könnyen befolyásolható, ezért duplán fog érte küzdeni. Még egy csalódásban volt része, amikor kiadták könyvét. A nép ezrével vásárolta és a műben megfogalmazott gondolatok, eszmék tetszettek is az olvasóknak. A királynak azonban nem nyerte meg a tetszését, s egy szavára a nép is megtagadta a könyvet. Majd a költő büntetését követelte. o Letartóztatják és 10 év börtönre ítélik. Mikor egy évtized múltával kiszabadul, e szavak hangzanak el szájából: „Mi történt: én szabad vagyok szabad tehát a nemzet, a haza? ’’ Csalódnia kellett, mert a világ még mélyebbre süllyedt. Még nagyobb csapás éri, mikor megtudja, hogy a család belehalt az „apa” elvesztésébe. o Magányosan, kétségbeesetten eltervezi a merényletet a király ellen. Nem sikerül megvalósítania, ennek következtében megint elfogják. o Az

apostolt most megrugdossák, leköpdösik, mint egykor Jézust. o A mű befejező gondolata, mellyel vigasztalja magát a költő: „S megemlékeztek a győzelmesek ama szentekrül és nagyokrul”. o A mű hangnemét vizsgálva észrevesszük, hogy romantikus, szentimentális, ironikus hangnemek keverednek. Nyelvezetében a romantikus elemeken kívül realista jegyeket is találunk o Időmértékes verselésű, rímtelen, változatos hosszúságú jambikus sorok váltogatják egymást. Gyakori soráthajlások és láttató metaforák színesítik a szubjektív elbeszélést.