Fotózás | Digitális fotózás » Curávy Tamás - A Hisztogram használata a digitális képszerkesztésben

Mechatronika, Optika és Műszertechnika Tanszék A Hisztogram használata a digitális képszerkesztésben Tárgy: Fotó és Tamás képszerkesztési technikák Előadó: Antal Ákos Készítette: Curávy B1Y6IV Budapest, 2005.0514 1. Definíciója Matematikai leírása: (ezt a fogalmat a valószínűség számítás terén használják) A gyakorisági eloszlás egyik ábrázolási módja. Az adatok nagyság szerinti csoportosításával kapott minden osztály fölé olyan téglalapot emelünk, melynek területe arányos a megfelelõ osztályba esõ adatok számával vagy relatív gyakoriságával. (idézve) Fotótechnikai megfogalmazása: A hisztogram a frekvencia-eloszlás grafikai ábrázolása, ahol az érintkező függőleges oszlopok szélességei arányosak a változó osztályszélességeivel, az oszlopok magassága pedig arányos az osztály frekvenciájával. (idézve) 2. Felépítése és értelmezése Koordinátarendszerünk vízszintes tengelyén balról jobbra

haladva felvesszük a teljes szürkeskálát. Az origóban a legsötétebb szürkét, a feketét találjuk, ennek neve feketepont (angolul gyakran: blk point), skála a fehérpontnál (wht point) véget ér. Közben a teljes szürkeskálát megtaláljuk, a fotósok kedvenc középszürkéjét természetesen pontosan középen. A függőleges tengelyen láthatjuk az adott szürkeárnyalat előfordulásának gyakoriságát. Ha nagyon sok pixel képviseli az adott szürketónust, akkor ott kiemelkedő csúcsot látunk a hisztogramban. Ha kevés pixel felel meg az adott szürkének, akkor a hisztogram ott alacsony oszlopokat mutat. Ha épp nincs olyan szürkénk, a hisztogram meg is „szakadhat” azon a helyen. Photoshop hisztogramja A szürke tartomány 3. A hisztogram fajtái Leggyakrabban használt hisztogram a fotózásban a szürkére konvertált képé, mert a kép fényességeloszlásáról tájékoztat. Az expozíciót ennek alapján szinte műszeres precizitással

állíthatjuk be. Ugyanakkor értelmezhető az egyes RGB (vörös-zöld-kék) alapszínekre vonatkoztatott hisztogram is. Ilyenkor az egyes színcsatornák torzulásai is láthatóvá válnak. Ez egyfelől a felvételi szűrőzésre ad segítséget, jelzi, ha rosszul állítottuk be a fehéregyensúlyt, valamint a képszerkesztő programokban a színszűrést ezeken a csatornákon végezhetjük el. 4. Használatuk Egy jól exponált kép szürkére konvertált hisztogramja olyan eloszlást mutat, melynek az origóban kevés, majd egyre több képpont kerül a középszürke tartományba és a fehér ponthoz közeledve ez kevesebb lesz. Ha erre egy burkológörbét fektetünk, annak eleje és vége a nullához simuló, középen éri el a maximumát (ideális esetben). A helyesen exponált kép A kép hisztogramja Az ábrán érzékelhető a jelentős középszürke tartomány túlsúlya. Ebben az esetben használtuk ki a filmünk ill. az érzékelőnk teljes szürke

tartományát, vagyis a teljes felbontóképességet. Ekkor kapjuk egyébként általában a legjobb árnyalatú képet, átlagos megvilágítás esetén. Alul exponált kép A kép hisztogramjának világosszürke tartományba szinte semmilyen részlete sem esik és látható, hogy a hisztogram el van csúszva a sötét tartomány felé. Túlexponált kép A túlexponált kép hisztogramján pedig túlsúlyban van az olyan képrészlet, ami a világos tartományba esik, sőt a teljesen világos tartományba. Ezt a jelenséget lehet hívni „kiégésnek” ha túl sok a világos, vagy akár a teljesen fehér rész, itt semmilyen részletet nem tudunk visszaadni, vagyis részlethiány a kép. 5. Az esetleges hibák javítása Hibát javítani mindig nehéz, különösen fényképen, ezért fontos a helyes expozíció. Manapság a digitális gépek legtöbbjén megtalálható a hisztogram funkció és a drágább gépekben már a fénymérés egyik elem is lehet, képes

kijelezni az épp komponálandó kép szürke (vagyis fényerő) hisztogramját. Viszont ha nem sikerült helyesen exponálni, akkor utólag módosíthajuk a képet a digitális technika előnyeként. Alulexponált kép Mivel a túlexponált képen a fehér részre került részekben információ veszik el, ezért ezt már nem tudjuk pótolni. Lehetőségünk van a fotózásnál automatikus üzemmódban (P, Av, Tv, A, S és egyebek) az expozíciókorrekciót negatív irányban alkalmazni egészen addig, míg a kép valódi fehérpontja a helyére kerül. Túlexponált kép Mivel a feketepontnál nincsen sötétebb árnyalat, az elméletben tőle balra kerülők is maradnak a feketepontban. A megoldás: automatikus üzemmódban (P, Av, Tv, A, S és egyebek) az expozíciókorrekciót pozitív irányban alkalmazzuk. Egészen addig, míg a kép valódi feketepontja a helyére kerül. A hisztogramot szemlélve ez könnyű művelet. Manuális üzemmódban nyissunk a rekeszen (kisebb

rekeszszámok) vagy hosszabbítsuk meg az expozíciós időt. Digitális javítás Egy másik módon is javíthatjuk elrontott fényképünket. Ezt egy képszerkesztő szoftverrel tehetjük meg, általánosan elterjedt az Adobe Photoshop program, mellyel könnyedén próbálkozhatunk. Példa A példa egy megoldást nyújt egy erősen túlexponált kép javítására, persze tökéletes képet nem kaphatunk vissza. Látható, hogy a hisztogram eltolódott a világos felé. Ekkor a hisztogram alatt levő nyilakat mozgatva levághatjuk úgymond a fényt, vagyis eltoljuk az ábrát. Így a képről eltűnik a túlzott fehér fátyol, de sajnos a teljesen fehér részekre nem sikerül sohasem visszcsalni némi részletgazdagságot. Az új kép eredménye: Látható, hogy a széthúzás olyan módon történik, hogy átlagosan beszúr olyan képpontokat a képbe, amik köztes szürkék helyén nullát adnak, vagyis kevesebb fényt kapunk vissza eredményül. A példa saját

próbálgatásom és tapasztalatom, nem tökéletes, de tökéletes megoldás nincs semmilyen hiba javítására. Ezért nagyon fontos a pontos és jól megmért, helyes expozíció. Curávy Tamás (2005) Felhasznált irodalom:     A Foto Art Magazin digitális fotósulija az internetről Több angol nyelvű Photoshop Tutorial, szintén az internetről A képeket az interneten találtam A példa képeit magam készítettem