Vallás | Tanulmányok, esszék » A cölibátus teológiai spirituális megalapozása

A cölibátus teológiai spirituális megalapozása Ószövetségi papság 1 A pap szerepe a közvetítés volt Isten és a választott nép között: Áldás-közvetítés a nép felé, ima- és áldozat-közvetítés Isten felé. Az ószövetségi időszakban a papságnak igen nagy hatalma volt: a babiloni fogságig ők kenték fel a királyokat, a fogság után a főpap volt a Főtanács elnöke. A papság hátterében a vallásos gondolkodás szerint az isteni kiválasztás áll: senki sem lehet pap, csak az, akit Isten erre a szerepre kijelöl. A sok pap-jelölt közül (4 Móz. 16,1-15) Isten az egyiptomi szabadulás után, a pusztai vándorlás során Áront választja ki, vándorbotja kivirágzásával (4 Móz. 17,16-25) Mózes szenteli fel őt és fiait (tehát örökletes a papság, apáról fiúra száll), mégpedig teljes személyiségüket érintő módon. Fülcimpa, hüvelykujj, lábujj vérrel való megkenése (2 Móz 29,4-9.19-22), mindez azt jelzi, hogy az ő

hallásuk-áldásuk-ténykedésük ezután már a közvetítés szolgálatában áll. Az Áron családjából származó és 30 év feletti férfiak végezték az ószövetségi templomban az áldozatbemutatásokat. A minden termény után járó tizedből, adóból éltek. A papi segédszolgálatra Lévi törzse (leviták) lett kiválasztva. Jákob 12 fiáról nevezték el a választott nép törzseit (Ruben, Simeon, Lévi, Juda, Iszkár, Zebulon, Gád, Aser, Dán, Naftali, Benjámin, József). József egyiptomi felesége miatt nem lehetett törzsi vezető, ám két fiát, Efraimot és Manasszét elfogadták annak. Így 13 törzs vonult ki Mózes vezetésével az egyiptomi fogságból a szabadulás éjszakáján, amikor minden egyiptomi családban az elsőszülött meghalt. Lévi törzsét utólag kivették a többi közül (a honfoglalás után nem kaptak külön területet), hogy teljesen a templom szolgálatára szenteljék magukat. Így ők lettek azok a jelképes

elsőszülöttek, akik az Úr irgalmából nem haltak meg a szabadulás éjjelén. (2 Móz 13,2 és 4 Móz. 8,5-26) Ők 25 éves kor fölött dolgozhattak a jeruzsálemi templomban: kapuőrök, takarítók, áldozatbemutatási előkészítők, énekesek és hangszeresek voltak. A nép tizedét ők is megkapták fizetés gyanánt, de annak 10 százalékát tovább kellett fizetniük az ároni papoknak.A cölibátus a Római katolikus egyház nőtlenül élő papjainak és klérikusainak 1 TARJÁNYI, Z., Hittan Budapest 1994 életformáját jelöli. 2 Az Újszövetségben még nincs kimondottan szabályozva ,de kétségtelen hogy értéknek ismerte el a Mennyországért vállalt nőtlenséget (Mt 19,12) . A cölibátus eredeti forrása Krisztus példája és tanítása, amely a megtartóztató élet értékeit emeli ki és arra helyezi a hangsúlyt. (Mt 19,12) Mindazt jelent, amit az ember a földi létben egyálltalán vállalhat annak ismeretében, hogy eljön majd a Mennyek

Országa. Ennek tudatában és a kegyelmi élet ajándékaival eltelve válik igazán az ember képessé arra, hogy megtartóztassa önmagát. A cölibátus fogalma a Biblia több tanításának is ellentmond Isten parancsa Mózes 1. Könyvében: "Szaporodjatok és sokasodjatok" nem tesz kivételt Már szent Pál szabályzatában előírja a diakónus, illetve a pap vagy püspök kiválasztásának alapfeltételéül: "egyszer nősült férfi legyen!" 3 Jézus példája A cölibátus önátadás Krisztusban és Krisztussal az Ő egyházának, és a papi szolgálat megnyilvánulása az Egyház felé az Úrban és az Úrral. 4 Ha valaki úgy élné meg a cölibátust, mint a szentelés ellenében az Úrnak "levonandó adót",akkor az ember az éretlenség állapotában maradna. Fontos , hogy a cölibátust , mint ajándékot tekintsük Olyan ajándék ez, amelyet az ember az Úr irgalmasságától kap. A cölibátus szabad választás eredménye, azaz az

Isten és az emberek szeretetére szóló különleges meghívás hálás elfogadása. A cölibátust választó előtt , mint példa áll az Úr, aki korának ellentétes ideológiájú kultúrája ellenére a cölebsz élet mellett döntött. A Jézust kkövető tanítványok mindent elhagytak, hogy a rájuk bízott küldetést teljesítsék (Lk 18,28-30). Ettől az időszaktól kzdődően , azaz az apostolok idejétől kezdve, óhajtotta az Egyház a klérikusok örökös önmegtartóztatását, s tért rá idővel arra, hogy éppen a cölebsz életet élő férfiak köréből válasszaki a papjelölteket. 5 A cölibátus teológiai - spirituális megalapozása A cölibátust éppen úgy kell megérni, mint bármely más evangéliumi értéket. Úgy kell meérni, mint egy felszabadító újdonságot. A cölibátus Krisztus követése, azaz annak radikáli voltának bizonysága. A cölibátus Krisztus eszkatológikus valóságának jele Csak az érti meg igazán akinek megadatott.

Az emberek különböző okokból mondanak le a házasságról: van ki 2 3 4 5 Gárdonyi M., Egyháztörténeti lexikon Budapest 163 Tit 1,5-6 PDV 29 . NÉMETH, L, A papi élet és szolgálat direktóriuma Budapest 2009, 54 képtelen rá, van olyan akit más emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Van viszont aki Krisztus nyomába lépve mond le róla. Aki a Mennyek Országáért önként mond le a házasságról, s Krisztus nyomába lép, az e karizmát az Úrtól ajándékba kapta. A cölibátus tehát nem más mint Isten ajándéka, egy olyan kiváltságos és különleges karizma, amely tisztaságot, teljes odaadást követel Krisztusért , Krisztussal, Krisztusban. 6 Ez azt jelenti, hogy szent Pál korában ki lettek zárva mindazon személyek a papság köréből, akik kétszer illetve többször nősültek. azt is jelenti ez a tény, hogy el kellett hagynia a házasságát annak, aki vállalta a papságot. 7 Mindezt azért, hogy az Úré lehessen 8 A katolikusok

által is apostolnak tartott Pál, aki szintén nem volt nős, egyes értelmezések szerint kötelezi a püspököket, hogy legyen egy feleségük. Pál 1 levele Timótheushoz, 3/2: "A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie." Más értelmezések szerint a többször házasodást zárja ki Pál, tehát a püspök legfeljebb egyszer házasodott lehet. További értelmezések szerint erre azért volt szükség, mert ebben a mértéktartás képességét látták, ami a szentelés utáni teljes megtartóztatáshoz elengedhetetlen feltétel. Ezt a gyakorlatot követte kezdetektől a katolikus egyház, és csak később lett gyakorlat inkább a nőtlen férfiak szentelése. Mivel a katolikus egyház nem csak a Bibliához, mint a szent hagyomány írott formájához, hanem a szóbeli szent hagyományhoz is ragaszkodik Pál intését megtartva (2Tessz 2.15

"Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok." ), ezért ez alkalmat ad arra, hogy egyesek további okokat tételezzenek fel a papi nőtlenséggel kapcsolatban. 9 Az egyetemes egyházra jellemző, hogy a kezdeti századokban a cölibátust nagyra becsülték, de ekkor még nem volt kötelező. A cölibátus betartandó előírássá először a szerzetesek körében vált. a 4 században válik törvényerejűvé, s itt válik ketté a keleti és nyugati hagyomány. Akkoriban az egyháznak csupán szájhagyomány útján terjedő rendelkezései és követelménei voltak. Mivel a kereszténység mintegy 300 éven keresztül véres üldözések 6 7 8 NÉMETH, L., A papi élet és szolgálat direktóriuma Budapest 2009, 54 1 Kor 7,7- 1 Kor 32-34. 1 Kor 7, 32 sorozatának lett kitéve, nagyon ritkán volt arra lakalom, hogy a szabályokat vagy rendelkezéseket írásba foglalhassák.

E tényezők ellenére mégis számos írásos emléket tud az egyház azokból az időkből felmutatni. Mikor szent Pál így írt, akkor arra a minden kétséget kizáró kötelező rendelkezésre utal, amint azt ki is fejezi, élőszóban adott tovább, és adtak tovább még másoknak. A klérikusi megtartóztatásra vonatkozóan tehát szent Pál korából hiába is keresnénk írásos emléket. A klérikus megtartóztatás olyan karizma, amely lényegileg áll kapcsolatban az Egyházzal és magával Krisztussal is. Emiatt van az, hogy a klerikusi megtartóztatás megértése csupán csakis a kinyilatkoztatásokból és annak teológiai értelmezéséből ismerhető fel. Az ószövetségi áldozatok A vétek-áldozat az egyéni, feledékenységből vagy hanyagságból elkövetett apróbb hibák engesztelésére szolgált. Anyaga a kos volt A következő vétkekért kellett bemutatni: papi tized fizetését elfelejteni, felebarát ellen igazságtalanságot elkövetni,

rabszolgával elkövetett házasságtörésért stb. Fölfedezhető a furcsa ószövetségi áldozatok mögött, hogy a zsidó népnek milyen kifinomult érzéke volt Isten szentségének tiszteletben tartása iránt, s hogy milyen erős volt a megtisztulni akarás igénye, valamint hogy mennyire vonzódtak az Istennel fenntartott kapcsolathoz. A próféták sem a buzgó áldozatbemutatást ítélték el, hanem a formalizmust: látszólag bőkezű vagyok Isten iránt, valójában nem törekszem tökéletességre, igazságosságra, szentségre, hanem megelégszem a látszattal, azaz nem azonosulok áldozatbemutatásommal. Az ószövetségi időszak végefelé egyre inkább a lelkület fontossága került előtérbe. Ismert tény, hogy minden egyes vallásban az imádságon kívül az ádozat az egyetlen, amely révén a közöség az Istenhez való ragaszkodását ki képes fejezni. Az Ószövetség időszakában három-féle áldozatbemutás volt a gyakorlatban: egyik az égőáldozat

, amelynek lényege Ószövetségi áldozatok(lényege, hogy Istennek adok megsemmisítéssel valami értéket, 9 STICKER, M.A, A klérikus celibátus Budapest 1994, 12 valamint a füst a felfelé, Istenhez szálló imát jelképezi.Ezt az áldozatot mMinden reggel és este, a nép nevében, bemutatták a jeruzsálemi templomban. Anyaga lehetett: marha, birka, kecske, madár; ezt kiegészítette a kemencében sült étel, aminek egy részét elégették, másik része a papoké lett. Kovász és méz kivételével bármit fel lehetett ajánlani égőáldozatul Ismert a lakoma-áldozat , ahol az oltár melletti étkezés jelezte az Istennel szembeni vágyat a bensőséges viszonyra.Ezt a vacsora áldozatot többnyire családtagok és barátok egymás között gyakorolták.Ilyenkor Fel lehetett ajánlani hálából vagy fogadalom teljesítése után Anyaga bármi lehetett, kivéve szárnyas. A szegy és a jobb lapocka a papoké lett, a kövér részeket elégették, a többit az

oltár közelében az áldozat bemutató családja elfogyasztotta. (hús, bor, gyümölcs is lehetett) Magánáldozatként kötelező volt a három nagy zarándokünnep egyikén. Az engesztelő-áldozat: jelezte a hibáit fölismerő ember megváltozni akarását, azaz a megtisztulásra való vágyát. Ószövetségi gyakorlat, hogy egyéni tudatosan elkövetett bűnt nem lehetett megbocsájtani, ezért ezt a bűnökért való áldozat mindig a közösség bűneit jelezte.Ennek a bűn-áldozatnak az anyaga a kecske volt, amelynek vérét részint az oltárra, részint a szentek szentje függönye felé hintették.Az ószövetségi teológia csúcsa az Izajás-féle szenvedő szolga jövendölés: eljön majd valaki, aki személyes tökéletességével, Isten akaratához teljes ragaszkodással él, bűnt nem követ el, mégis halálra adják. Ezt ő elvállalja, Isten nem hagyja cserben a szenvedésben, diadalra segíti (Iz. 52,13-53,12)A szenvedő szolga jövendölés

beteljesedésével az ószövetségi áldozatok helyébe azok beteljesítője, a tökéletes jézusi áldozat lép, melyet hatékony jelek (kenyér, bor, szavak) által meg lehet újítani. Ezzel az ószövetségi áldozatok érvényüket vesztették