Történelem | Középiskola » Bozó Bernát - Az 1929 és 1933 közötti világgazdasági válság és következményei

1/1 Történelem IV évf. 08 tétel készítette: Bozó Bernát; dátum: 2000. 03 03 tanár: Szakonyiné Cseri Bogáta VIII. tétel Az 1929 – 33 közötti világgazdasági válság és következményei A világháború után a világgazdaság a Dawes-terv következtében láncszerűen összekapcsolódott. A pénzügyi központ New York (tőzsde) lett 1929 októberében az úgynevezett fekete péntekeken, csütörtökökön összeomlott a tőzsde (tőzsdekrach). Ezeken a napokon ugyanis mindenki eladni szeretett volna, ami növelte a kínálatot, vagyis az árak zuhantak. Ez a termelésben, mint tőkekivonás jelent meg. A termelést a rendelkezésre álló tőkének megfelelően szűkítették Ez a munkások elbocsátását jelentette, ami tovább szűkítette a belső piacot. A kereslet hiánya miatt tovább kellett szűkíteni a termelést A pénzügyi összeomlás tehát az iparra és a mezőgazdaságra is kiterjedt. A válság túlélésére a külföldre kihelyezett amerikai

tőkét visszavonták, és ezzel az európai gazdaságokban lett tőkehiány, és szűkítették miatta a termelést. A válság világméretűvé vált Kísérőjelensége a munkanélküliség és az infláció Kialakulásának több magyarázata is van: – Ez egy túltermelési válság, ami azért következett be, mert az USA gazdasága a világháborúban, majd a ’20-as években dinamikusan fejlődött. E gazdaság pótolta a kieső európai termelést. Az európai gazdaságok ’27-re elérték a háború előtti szintet, de ezzel párhuzamosan az USA gazdasági növekedése nem ált le – E gazdasági válság a kapitalizmusra jellemző ciklikus válságok egyike. Kondratyev szerint minden gazdasági ágazatban 5 – 10 évente vannak visszaesések. Egy ágazat visszaesését azonban a többi ellensúlyozza. Kb 50 – 60 évenként a válság minden ágazatban egyszerre jelentkezik. Ez történt ’29-ben, ez eredményeként általános válság bontakozott ki (társadalmi,

pénzügyi, gazdasági, politikai) Következmények: a társadalom először vagyoni alapon polarizálódik, ezt követi a politikai polarizáció, a szélsőséges pártok ugyanis konszenzusra képtelenek, így egyértelmű és azonnali megoldást kínálnak, pl. így kerülhetett Hitler hatalomra Németországban A politikai rendszerek bizonytalanná válnak. Megszületett a válság kezelésének közgazdasági elmélete is, az angol Keynes szerint a piac nem tölti be szabályzó szerepét, ezért az államnak indirekt eszközök segítségével be kell avatkozni a gazdaság működésébe (állammonopolista kapitalizmus). Indirekt eszközök: – Átmenti infláció gerjesztéssel, állami megrendeléseket kell adni, hogy a munkanélküliség csökkenjen és a belső piac megélénküljön. – Az árfolyampolitikával változtatni lehet a fizetőeszköz reálértékét, s ezzel szabályozható a belső fogyasztás ill. az export-import aránya – A kamatpolitika segítségével

szabályozható a beruházás és megtakarítás. Az állami garanciájú munkanélküli segélyezés és nyugdíjbiztosítás rendszerét minden országban a gazdasági világválság hatására dolgozták ki