Történelem | Középiskola » Az I. világháború előzményei, kirobbanása és hadieseményei 1916-ig

Adatlap

Év, oldalszám:2011, 3 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:187
Feltöltve:2011. május 08
Méret:82 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

AZ I. VILÁGHÁBORÚ ELŐZMÉNYEI, KIROBBANÁSA ÉS HADIESEMÉNYEI 1916-IG A 19. század utolsó harmadában a nagy európai hatalmak: * Nagy-Britannia * Franciaország * Németország * Oroszország * és az Osztrák-Magyar Monarchia egymással versengve vagy éppen szövetkezve szerezték meg a világ még szabad területeit, piacait. A századfordulót követően aztán új szövetségek és új fegyveres konfliktusok kezdődtek egymás érdekszféráinak elhódításáért. Két szövetségi rendszer alakult ki: A központi hatalmak Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország részvételével, valamint az antant Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország csatlakozásával. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia között a kettős szövetség 1879-ben jött létre, majd 1882-ben a hozzájuk csatlakozó Olaszországgal alakult meg a központi hatalmak blokkja. A francia-orosz szövetség 1893-ban köttetett, Franciaország Nagy-Britanniával való

megegyezése az "entente cordialle " 1904-ben született, Nagy-Britannia Oroszországgal pedig 1907-ben lépett szövetségre ---> ekkor született meg az angol-orosz-francia antant * * * Az egyes államok hadicéljai: A központi hatalmak: * Közös cél a gyarmatszerzés ( piac, nyersanyag, olcsó munkaerő reményében ) Németország: * A világ újrafelosztása, Anglia és Franciaország legyőzése, Elzász-Lotaringia megtartása, területszerzés Francaországtól és a Közel-Keleten Osztrák-Magyar Monarchia: * A Balkánon az érdekszféra kiterjesztése, a belpolitikai helyzet stabilizációja Az antant: * Közös cél: megvédeni a status quót, valamint Anglia és Franciaország gazdaságpolitikája védővámellenes, szabadkereskedelmi politika Anglia: * A gyarmatbirodalom fenntartása, a kontinentális egyensúly megőrzése ( Németországgal szemben ), a gyarmatbirodalom bővítése Franciaország: * A gyarmatbirodalom fenntartása, reváns

Németországgal szemben: Elzász-Lotaringia visszaszerzése Oroszország: * Kijutni a meleg vizű tengerekre ( Boszporusz és Dardanellák ) * * * A versengés központi szereplője mindenképpen Németország lett; a gazdasága a századfordulóra fejlődött a legerőteljesebben, így Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország veszedelmes versenytársává vált. A német külpolitika célja egy " világbirodalom " kiépítése volt, a német tervek azonban kemény falakba ütköztek az angol, francia és orosz politikai vezetés részéről, s egyre nyilvánvalóbb lett, hogy hódító célkitűzéseit Németország csak katonai összeütközés eredményeként valósíthatná meg. Az Osztrák-Magyar Monarchia ugyanakkor - német szövetségesével ellentétben - egyre súlyosabb belső válsággal küszködött: mind hevesebben törtek felszínre nemzetiségi ellentétei és sokasodtak külpolitikai nehézségei, főleg a sok év óta elhúzódó balkáni

válság. E terület a Monarchia terjeszekedésének első számú célpontja volt, ahol érdekei főleg az orosz érdekekkel ütköztek. 1914 júniusában a Monarchia kardcsörtető hadgyakorlatot rendezett Bosznia-Hercegovinában; június 28-án szerb nacionalista szervezetek - Gavrilo Princip - merényletet hajtottak végre Szarajevóban a trónörökös Ferenc Ferdinánd és felesége ellen. A német vezető körök a merénylet ürügyén egyre jobban sürgették a Monarchia még ingadozó köreit egy Szerbia elleni fellépésre. A német vezérkar ( Moltke ) tartalékok nélkül, de a haderő felkészültsége alapján kedvezőnek ítélte meg a helyzetet egy támadó háborúra: ezt tartalmazta a még 1904-ben elkészült haditervük, a Schlieffen-terv, amely a villámháborúra ( Blitzkrieg ) alapozva a kétfrontos háború elkerülésére először a nyugati ellenfelekkel, majd Oroszországgal kívánt leszámolni. A berlini lépések hatására július 23-án a Monarchia

ultimátumot intézett a szerb kormányhoz, majd annak elutasítása után, július 28-án hadat üzent Szerbiának. Augusztus 3-án a németek hadat üzentek Franciaországnak, és a német hadsereg betört a semleges Belgiumba. Augusztus 4-én Nagy-Britannia is belépett a háborúba. Az erőviszonyok hosszú távon az antantnak kedveztek, hiszen gyarmataik korlátlan utánpótlást biztosítottak. A német villámháborús tervek ellenben már a háború megindulásakor sorra kudarcot vallottak: Belgium két hétig ellenállt, így a franciák átcsoportosíthatták erőiket, és a szeptember 5-12. közötti marne-i ütközetben ellentámadást indítottak. Novemberben a német flotta is vereséget szenvedett, Nagy-Britannia blokád alá vonta Németországot. Oroszország csapatai a nyugati szövetségesek sürgetésére agusztus 17-én betörtek Kelet-Poroszországba, a Kárpátoknál pedig megtámadták a Monarchiát. Bár Hindenburg tábornok vezetésével a nyugatról

átcsoportosított német hadosztályok megsemmisítették a Kelet-Poroszországba betört orosz hadsereg nagy részét, a német hadosztályok kétpontos háborúra kényszerültek, s a villámháborús terv itt is kudarcot vallott. ( tannenbergi csata, augusztus 17-29, és szeptember 6 és 15 között a Mazuri tavaknál mér vereséget az oroszokra ). A Duna-Száva vonalnál megrekedtek a Monarchia Szerbia elleni hadműveletei is. A harcok közben Prezemyse-nél egy 120 ezer fős magyar sereget bekerítenek, akik hosszú kitartás után 1915-ben megadják magukat. A felek sehol sem tudtak győzelmet kicsikarni, a frontok megmerevedtek, s mindenütt állóháború alakult ki. Közben mindkét tábor fontos szövetségesekkel bővült: Japán 1914-ben csatlakozott az antanthoz, Törökország a központi hatalmakhoz. 1915-ben a nyugati fronton nem történt érdemi változás. Először vetették be a harcigázt A keleti fronton viszont a központi hatalmak összehangolt

támadásának eredményeképpen Gorlicénél sikerült az áttörés, s kezükre került Gallícia, illetve Lengyelország Oroszországhoz csatolt része. A balkáni fronton, Bulgária belépésével a Monarchia seregei elfoglalták Szerbiát, Albániát és Montenegrót. Így a második háborús esztendő elteltével sem történt lényeges változás az erőviszonyokban. Török fronton az angol partraszállás ellen küzdöttek. Olaszország az antant oldalán lépett be a háborúba, és 1915. május 23-án hadat üzent a Monarchiának, mivel az antant hatalmaktól ígéretet kapott területeinek gyarapítására, s ezért végleg szakított a központi hatalmak szövetségi rendszerével. Olaszország célja az volt, hogy mélyen benyomuljon azokra a területekre, amelyeket az 1915. április 26-án megkötött londoni egyezmény garantál Olaszország számára. Az olasz haditervek szerint az Isonzó felé támadó olasz hadsereg a folyó átlépése után két részre oszlik,

az egyik hadtest folytatja útját Karintia, a Dráva felé, míg a másik délre vonul, Trieszt és az isztriai-partvidék irányába. Az olasz támadás 1915. június 23-án elakadt az Isonzó folyónál, mivel a Monarchia a keleti frontról és a Balkánról csapatokat küldött a térségbe. 1915-ben négy nagyobb támadás történt az Isonzó szakaszán, de egyik támadás sem érte el a célját, Olaszország felkészült egy hosszabb háborúra. ( I isonzói csata, 1915 június 23 - július 7. )