Egészségügy | Betegségek » Dr. Révész-Ésik - Petefészekrák

I
        
  
         B.-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Klinikai Onkológiai és Sugárterápiás Intézet A betegség életkor szerinti megoszlása átalakulóban van. Míg korábban a primer daganatok a 8. évtizedben kumulálódtak, ez a jelenség ma már nem tekinthető markánsnak A betegség megjelenése egyenletesebben oszlik meg 50- 80 éves kor között. „PET-CT kép, mely a CT-vizsgálatból származó információt fekete-fehér, az FDG (jelzett cukor) nyomjelzőanyaggal végzett PET-vizsgálatból származó információt színes (spektrális) skálán, egymásra vetítve jeleníti meg. A képen egy petefészekrákos beteg jobb oldali petefészkében elhelyezkedő elsődleges daganat (egy vékony fehér nyíl), a jobb oldali hasi nyirokláncban (kettős, vékony fehér nyíl) 4 nyirokcsomó-áttét és a májban (egy vastag nyíl) 10 db áttét látszik. Az agy és a húgyhólyag cukorfelvétele

élettani (normális) jelenség. (A kép a Pozitron Diagnosztika Kft – Budapest XI. kerület - anyagából származik, engedéllyel)” Ezt a daganatot néhány olyan esetben is megfigyelték, amikor a petefészkeket egyéb okból már előzőleg eltávolították, ilyenkor a daganat a hashártyalemezek kicsiny, petefészekre emlékeztető sejtszigeteiből alakul ki. Az évenként megfigyelt új megbetegedések száma az iparilag fejlett országokban az elmúlt évtizedekben stagnált, és a statisztikai adatok nálunk is hasonló képet festenek. A betegség egyre hatékonyabb kezelésének eredményeképpen az elmúlt évtizedben az iparilag fejlett országokban jelentősen csökkent a petefészekrák miatti halálozás. A betegség korai állapotában teljesen tünetmentes és csak képalkotó vagy laboratóriumi (a vérből meghatározott tumormarker-szint) vizsgálattal azonosítható. A petefészekrákkal kapcsolatosan a világon sehol sem végeznek rendszeres

szűrővizsgálatokat, de több olyan gyakorlatról tudunk, amely örökletes kockázat esetén magában foglalja a veszélyeztetett családok tagjainak rendszeres ellenőrzését. A tünetmentességből és a népesség-szintű szűrővizsgálatok hiányából közvetlenül következik, hogy viszonylag ritkán kórisméznek korai kiterjedésű daganatot. A klinikai panaszok (hasfeszülés a szoknya tényleges hízás nélkül is szűk lesz, valamint bél- és vizeletürítési rendellenességek) alapján a betegségre általában előrehaladottabb stádiumban derül fény. A petefészekráknak belső és külső kockázata tényezői vannak, amelyek hosszú éveken át hatva megbetegedést idézhetnek elő, és ily módon az egyik legfontosabb kockázati tényező az életkor. A külső kockázati tényezőkről ma még keveset tudunk, vannak arra utaló jelek, hogy kockázatot jelenthet az alhas púderezése, de a környezetben előforduló azbeszt (a közelmúltig gyakran

alkalmazott szigetelőanyag) is. A belső kockázati tényezők közül -fontos a meghatározott hibákat hordozó gének öröklődése, ami az esetek 5-10%-ában mutatható ki. Bizonyos családokban ennél lényegesen magasabb lehet a kockázat és akár a 60%-ot is elérheti. A betegséget okozó gén az apától és az anyától is származhat, ezért fontos, hogy az összes családi kórelőzményt részletesen felmérjék. Örökletes háttérre utalhat a családban előforduló petefészek-, (a női, de főleg a férfi) emlő-, vastagbél- és méhtestrák, különösen akkor, ha azok egyes családtagokban fiatal (40 év alatti) életkorban jelentkeztek, és a szerveket többgócúan vagy a páros szerveket mindkét oldalon megbetegítették. A hormonális eltérések jelentik a belső kockázati tényezők -másik nagy csoportját. Növeli a kockázatot a petefészkeket érő minden mikrotrauma. A havi tüszőrepedések is ilyen mikrotraumának tekinthetők, ezért fokozottan

veszélyeztetettek az olyan személyek, akik az átlagosnál hosszabb ideig menstruáltak rendszeresen (korai első vérzés, késői menopauza, kevés szülés, gyermektelenség vagy ez utóbbi miatt alkalmazott mesterséges megtermékenyítés). Az életmód tényezők közül az elhízás, a nagy mennyiségű zsírt, tejet és húst tartalmazó étrend növeli a kockázatot. A petefészekrákos beteg kezelésében általában több különböző képesítésű szakorvos vesz részt. Első lépésként rendszerint hasi műtétet végeznek. A szövettani feldolgozás után a további kezelést a daganat megismert biológiai tulajdonságai és kiterjedése határozzák meg. A műtét után mikroszkópos méretű sejtszigetek maradhatnak vissza főleg a hasüregben (de a szervezetben bárhol), ezért igen gyakran további kiegészítő kezelésre van szükség. Ennek szokásos formája az általános daganatgátló kezelés (kemoterápia). A petefészek rosszindulatú daganatainak

esetében könnyen azonosítható rákmegelőző állapot nem ismert, csak korai felismerése lehetséges. Veszélyeztetett populáció esetén 12 hetente javasolják a CA 125 tumor marker illetve transvaginalis UH vizsgálat elvégzését, ám még ez a szoros kontroll is csupán korai diagnózist tesz lehetővé. Ma a petefészekrákos betegek átlagos túlélési valószínűsége 50% (50% annak a valószínűsége, hogy a beteg nem a petefészekrákkal összefüggő okok miatt halálozik el), ha a leghatékonyabb kezelési stratégiát alkalmazzák, de ez az érték elérheti a 90%-ot is, ha idejében felismerik a daganatot. A betegség elsődleges megelőzésében jelentős szerepet játszik a helyes életvezetés (idejében vállalt, minél nagyobb számú gyerek) és a zsírszegény, túlzásoktól mentes étrend. Fogamzásgátló szedése ajánlható a bizonyítottan hibás gént hordozó személyek számára, mert az a tüszőrepedések számának csökkentése révén

mérsékli ennek a kockázati tényezőnek a daganatkeltő hatását. Az ilyen nők számára elvileg szóba jöhet a tervezett gyermekszülések megtörténte után a petefészkek eltávolítása is, de ez hazánkban még nem tekinthető bevett gyakorlatnak. Családi előfordulás esetén a már kialakult daganat korai felismerését (a másodlagos megelőzést) segíti, ha az érintetteket 25 éves kortól rendszeres szűrővizsgálatokkal ellenőrzik, egyéb esetekben ugyanezt a célt a hasi díszkomfort tünetek miatti célirányos kivizsgálással lehet elérni