Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Világgazdaságtan tételek

Világgazdaságtan 1. A nemzetközi munkamegosztás okai. Az előnyök. Nemzetközi cserearánymutatók 2. A kereskedelempolitika szubvenciók. 3. A GATT és a WTO. 4. A nemzetközi tőkeáramlás formái és okai. 5. A nemzetközi tőkeáramlás Magyarország és a külföldi tőke. 6. A nominális és reálárfolyam. Az árfolyamrendszerek fajtái A vásárlóerőparitásos árfolyamelmélet 7. A nemzetközi fizetési mérleg felépítése. Az IMF és a Világbank jellemzése. 8. A Bretton Woods-i rendszer. Kísérletek a valutáris válság leküzdésére 9. Globalizáció fogalma és a globalizációs folyamatok. A nemzetközi integráció. 10. Az európai integráció mozgató erői. A Római Szerződés 11. Az európai integráció fejlődésének főbb szakaszai. 12. Az egységes európai piac terve. A Gazdasági és Monetári Unió 13. A közös agrárpolitika (CAP) céljai, és a szabályozás főbb területei. 14. A Közös Agrárpolitika

változásai az 1980-as években. A CAP 1992 évi reformja. Az agrárreform újabb irányzatai 15. Struktúrapolitika és regionális politika az EU-ban. 16. Az Európai Unió közös költségvetésének jellemzői. 17. A magyar-EK társulási megállapodás. A társulási egyezmény hatásai 18. Az EU kibővítésének lehetőségei és problémái. eszközei: vámok, abszolút és kvóták, gazdaságpolitikai komparatív kontingensek, következményei. 1. A nemzetközi munkamegosztás okai Az abszolút és komparatív előnyök Nemzetközi cserearánymutatók. A nemzetközi munkamegosztás okai: A v ilággazdaság k ialakulásának o bjektív g azdasági a lapja a n emzetközi m unkamegosztás. Fejlődésének természeti és társadalmi feltételei vannak. Természeti feltételek: a természeti kincsek, a domborzati, éghajlati viszonyok, talajviszonyok. Társadalmi feltételek: egyes országok termelőerőinek fejlettségi foka, a gazdaság szerkezete stb. A s

ajátos természeti adottságok befolyásolják e gyes országok gazdasági é letét, nemzetgazdaságuk, külkereskedelmük szerkezetét. Szerepük elsősorban a mezőgazdaságban és a kitermelő iparban jelentős, de befolyásolják egyéb iparágak fejlődését is. Mindezek ellenére a természeti adottságok jelentősége egyes országok termelése és kereskedelme szempontjából csak viszonylagos, nem választható el a társadalmi-gazdasági feltételektől, melyek keretében a társadalmi termelés folyamata végbemegy. A társadalmi-gazdasági feltételek között különösen jelentős szerepet foglal el a termelőerők, a tudomány és a technika fejlettségi foka. Ettől függ ugyanis, hogy milyen mértékű lehet a természeti tényezők feltárása, kiaknázása, felhasználása. Emellett a természeti adottságok nemzetközi m unkamegosztásban b etöltött szerepét a t echnika é s a tu domány f ejlettsége viszonylagosan csökkenti. Ezen csökkenés egyrészt

egyenlőtlen és ellentmondásos, másrészt a természeti kincsek nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepe újraértékelődik. (az elmaradott, függő országok esetében marad jelentős.) A gépi nagyipar kialakulása óta a nemzetközi munkamegosztás társadalmi-gazdasági feltételei mind nagyobb jelentőséggel bírnak. A termelőerők fejlődésén nyugvó nemzetközi munkamegosztás alapján világgazdaságban azok a sokoldalú kapcsolatok, melyek fő formái: - nemzetközi kereskedelem, áruk nemzetközi cseréje, - a tőke és a munkaerő nemzetközi áramlása, - a termelő erők nemzetközivé válása, - ez utóbbi során a közös nemzetközi termelőegységek létrehozása, - a technikai, technológiai és tudományos ismeretek nemzetközi áramlása. realizálódnak a A v ilággazdasági k apcsolatok ré vén k övetelések é s t artozások k eletkeznek, m elynek k iegyenlítése a nemzetközi pénzügyi mechanizmus révén történik. A n emzetközi m

unkamegosztás r észben oka, r észben következménye a t ermelőerők fejlődésének. Következménye, h iszen c sak a zok b izonyos f ejlettségi s zintje k épes a rra, h ogy a helyi szükségleteket meghaladó mértékben távoli piacra termeljen. A gépi nagyipar kialakulása, fejlődése teszi lehetővé, hogy az ipari termelés elszakadjon egy adott országtól, így a világpiaci kapcsolatok révén egyes országok új nyers- és segédanyagokra tesznek szert, új termelési ágakat fejleszthetnek ki. A nemzetközi munkamegosztás szempontjából nagy jelentősége van a belső piac nagyságának, a nemzetgazdaságok méretének is. Olykor csak nagy szériák gyártása jövedelmező, ezért a korszerű, gazdaságos termékelőállítást a kisebb országok csak a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódással valósíthatják meg. Ezek az országok nem képesek a tudomány és a technika vívmányainak alkalmazására, szakosodásra kényszerülnek, aminek

következtében szorosan kapcsolódnak a külső piachoz mind a beszerzés, mind az értékesítés tekintetében. A nagyobb belső piaccal rendelkező országok kedvezőbb lehetőséggel rendelkeznek a termelés széles skálán való fejlesztésére, a tudományos és technikai forradalom eredményeinek hatékony alkalmazása azonban a nagy országok életében is lényegessé, esetenként döntővé teszi a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt. A nemzetközi munkamegosztás oka is a termelőerők fejlődésének, elősegíti azt. E folyamatot a termelés méreteinek növekedése, a munkamegosztás új formáinak kialakulása kíséri. A specializáció ösztönzi a megfelelő szervezeti keretek és irányítási tevékenységek kialakulását, azok megújulását segíti elő. Meggyorsítja a gazdasági növekedést a specializáció elmélyítésével, a termelés méreteinek növelésével hat a termelékenység emelésére, hozzájárul általában a termelés

hatékonyságának fokozásához, és elősegíti a társadalmi jólét növekedését. A n emzetközi m unkamegosztás m ellett e gyes o rszágok m ind n agyobb m értékben exportálhatnak kedvező feltételek mellett előállított termékeket, illetve csökkenthetik, megszüntethetik az otthon gazdaságosan n em g yártható cikkek t ermelését, m elyeket i mportból f edeznek. E setenként í gy viszonylagos megtakarítás is elérhető. Meg kell még említeni az állami gazdaságpolitikát is, mint a nemzetközi munkamegosztásra ható tényezőt. A külkereskedelmi-politikai, és a vám- és valutapolitikai intézkedések gyorsíthatják, vagy l assíthatják e gy-egy országnak a v ilággazdasági v érkeringésbe való b ekapcsolódását, ösztönözhetnek, vagy gátolhatnak egy-egy országgal való kapcsolat kialakítása vonatkozásában. Az abszolút és komparatív előnyök: 1. Az abszolút előny(!): Felismerése Adam Smith nevéhez fűződik, jelentése szerint a

nemzetközi munkamegosztásban minden ország annak a terméknek az előállítására szakosodik, melyet kisebb munka ráfordítással állít elő, mint a többi ország. Abszolút előnyként a termelési tényezők nagyobb termelékenységét, az áruk alacsonyabb önköltségét eredményezi. A termelési feltételek országonkénti eltérésein alapuló nemzetközi munkamegosztás nem különbözik bármely más munkamegosztástól. Ha „A” ország sajátos termelési feltételei következtében „x” terméket alacsonyabb munkaráfordítással képes előállítani, mint „B” ország, utóbbi pedig „y” terméket állítja elő alacsonyabb munkaráfordítással „A” országhoz képest, akkor érdemes a szakosodásnál ezen tényeket figyelembe venni. Ezen abszolút termelékenységi előnyök kihasználása javítja a munka allokációjának hatékonyságát, ugyanannyi erőforrással több termék állítható elő, mint külkereskedelem hiányában. A

terméktöbbletet a két ország eloszthatja egymással, így mindkettő jól jár a kereskedelem nélküli (autarch) állapothoz képest. 2. A komparatív előny(!): A munkamegosztás valamennyi szintjén előfordulhat, hogy az abszolút előnyök egyetlen félnél koncentrálódnak. Ez a helyzet akkor, ha egy ország valamennyi terméket alacsonyabb munkaráfordítással á llítja elő, mint a potenciális kereskedelmi partnere. Ebben az esetben a kölcsönösen előnyös munkamegosztás, és csere a komparatív (viszonylagos) előnyök kihasználásával jön létre. („A” ország azt a terméket gyártja, ahol nagyobb az előnye, „B” ország pedig azt, ahol kisebb a hátránya.) A komparatív előny elmélete David Ricardo nevéhez fűződik. Jelentése szerint a nemzetközi munkamegosztásban minden ország annak a terméknek a termelésére szakosodik, ahol a viszonylagos munkatermelékenység illetve a viszonylagos ráfordítások tekintetében nagyobb az előnye, vagy

kisebb a hátránya. Az országok azoknak az árucikkeknek a termelésére specializálódnak, melynek előállításában a legtermékenyebbek. Az ilyen specializáció minden országnak hasznos még akkor is, ha valamely ország abszolút mértékben hatékonyabb minden jószág termelésében, mint a többi ország. Ebben az esetben a kereskedelem is kölcsönösen hasznos, melynek hatására a termelési lehetőséget határgörbéje kitolódik. A nemzetközi cserearányok: A valóságban minden ország sok termékkel vesz részt a nemzetközi kereskedelemben. Mivel a különböző exportált és importált áruk naturális formában nem adhatóak össze, nem lehet belőlük aggregált mutatót számítani. Sok termék esetén kimutatható azonban egy adott ország nemzetközi cserearányainak változása. Ezen mutatók közül kettővel ismerkedünk meg 1. Commodity terms of trade (C) (!), vagy más elnevezéssel net barter terms of trade (N) Px C= Pm A számlálóban az

export árindex szerepel, ami az ország által exportált termékek átlagos árváltozását adja meg. A nevezőben lévő import árindex ugyanígy értelmezhető Ha a C mutató értéke 1-nél nagyobb, akkor az ország cserearányai javultak, tehát egységnyi importtermékért cserébe átlagosan kevesebb exportterméket kell adnia. 2. Income terms of trade összefüggéseit fejezi ki. Px I= Pm x Qx = C x Qx index (I) (!) az árak és mennyiségek változásainak A képletben szereplő Qx tényező az export mennyiségének átlagos változását mutatja egyik évről a másikra, az I pedig azt, hogy egy ország exportból származó összes bevételén több, vagy kevesebb importterméket tudna vásárolni, mint előző évben, ha az exportbevételeit teljes egészében importra költené. Figyelemmel kell még lennünk C mutatóval összefüggő tényezők alakulására is. C mutató csökkenése kiválthatja Qx olyan mértékű növekedését, mely I értékét 100 %

(1) fölé emeli. Ebben az esetben C csökkenése kedvező lehet, növekedhet az import. 2. A kereskedelempolitika eszközei: vámok, kvóták, kontingensek, szubvenciók Kereskedelempolitika: az á llamnak a b elföldi é s k ülföldi á ru é s szolgáltatás - forgalommal kapcsolatos magatartása, valamint az ezt megvalósító eszköz és intézményrendszer. Csoportosítását az alapján végezzük, hogy az állami beavatkozás milyen mértékű. A gazdaságtörténetben alapvetően két féle magatartás figyelhető meg. Az egyik irányzat a protekcionizmus, a másik a szabad kereskedelem. Szabad kereskedelem: Ezen irányzat legjelentősebb képviselői Adam Smith és David Ricardo, akik a piacok szabadságát hirdették, kihasználva a benne rejlő előnyöket. Szerintük a természetes rendbe történő bármilyen beavatkozás mérsékli a gazdaság növekedését, torzulást idéz elő a termelés specializációjában. Protekcionizmus: Az á llam a zon t evékenysége,

m elynek c élja az o rszág v ilágpiaci pozíciójának j avítása a kár a belföldi termelők védelmével, akár az export ösztönzésével. A külkereskedelmi politikában a két irányzat tiszta formája szinte sohasem érvényesül, a kettő mindig egymás mellett él. Arányukat az ország gazdasági szerkezete, fejlettsége, külgazdasági függésének mértéke határozza meg. A kereskedelempolitika eszközei: (protekcionizmus esetében) 1. A vámok: Olyan közadó formájában alkalmazott gazdaság- és kereskedelempolitikai eszköz, mely árképző tényezőként érvényesül a vámhatáron áthaladó áruk árában, védi a belső piacot, vagyis piacot teremt a hazai termelők számára. Három jellemző vonása: - adó jellegű: forgalmi, fogyasztó típusú, helyen az árakhoz kapcsolódva jelenik meg. - árképző tényező: emeli a belföldi árat, melynek terhét a fogyasztó viseli. - diszkrimináló jellegű: a belföldi termelők, szállítók helyzete romlik

a korábbihoz képest, a fogyasztók drágábban jutnak a termékekhez. A vámok csoportosítása: - fiskális vám(!): célja a költségvetés bevételének növelése, m értéke általában alacsony, az országban nem termelt, vagy nem termelhető termékre vetik ki. - védővám(!): alkalmazásával az állam a hazai termelők világgazdasági pozícióját kívánja javítani, védi a hazai termelést és a piacot. Védővámok fajtái: a) nevelővám: célja, hogy a még nem kellően versenyképes, ugyanakkor potenciálisan komparatív előnyökkel bíró ágazatokat átmenetileg vámokkal védje. Előnye: hogy a komparatív előnyök realizálhatóvá válnak a szabad kereskedelem megindulásával. Hátránya: hogy a fogyasztók magasabb árat kénytelenek fizetni a hazai termékért, illetve a korábbi árért rosszabb minőséget kapnak. b) piacbiztosító vám(!): olyan ágazatok védelmét is szolgálja, melyek már nem versenyképesek a hazai piacon, a külföldi

versennyel szemben tartós védelemre szorulnak. A hazai termelés számára kívánja biztosítani a hazai piacot, méghozzá a termelési tényezőknek a kérdéses ágazatból történő eláramlását biztosítva, illetve a munkanélküliség megakadályozását elősegítve. c) devizavédelmi vám(!): az import drágításával korlátozza a külföldi termékek iránti fizetőképes keresletet. Az import korlátozásával az importőr ország devizatartalékának csökkenését fékezi Veszélyes lehet, mivel egyensúlyi problémákat okozhat, vagy súlyosbíthatja azokat. d) antidömping és kiegyenlítő vámok(!): a t isztességtelen v ersennyel s zemben v édenek. A z antidömping vám célja, hogy megfossza a külföldi szállítót az exportár és az exportőr hazai piacán értékesítésre kerülő termék ára közötti különbözet által nyújtott árelőnytől. A kiegyenlítő vám célja, hogy az exportőrök kormányai által finanszírozott,

mesterségesen alacsonyan tartott exportárakat ellensúlyozza. e) taktikai vám(!): importra állapítják meg azért, hogy a vámemeléssel vámliberalizálást érjenek el, így külföldi piacokat szerezzenek, növeljék a kiviteli lehetőségeket. f) harci, vagy retorziós vám: a hazai kivitel pozícióját javítja. A partner ország lépéseire reagál a retorziós vámot bevezető ország, azért büntet vele, mert kivitelét a partner ország intézkedései hátrányosan érintették. Használatával terjed a protekcionizmus g) preferenciális vám(!): importban és exportban is megtalálható, leginkább azonban az importot jellemzi. Származékos, mivel egy magasabb vámtételhez kapcsolódik A vámok hatásai: - fogyasztási hatás: magasabb áron csökken a hazai kereslet a termék iránt, - termelési hatás: a vámok által kiváltott áremelkedés következtében nől a hazai termelés, - külkereskedelmi hatás: a két előző eredője, tehát a

fogyasztáscsökkenés és termelésnövekedés összege, - adóhatás: a vámbevétel nagyságát jelenti az államnak. a 2. Kontingensek(!), kvóták(!): Szinonim f ogalmak. A k ormányzat á ltal me gállapított me nnyiség, me lynél t ilos t öbbet i mportálni, vagy exportálni az adott termékből a vonatkozó naptári évben. Típusai: - exportkontingens: a kormányzat által megállapított mennyiség, melynél tilos többet exportálni adott termékből a vonatkozó naptári évben. Céljai: a) korlátozzák valamely, a hazai piacon keresett, de a világpiacon is jól értékesíthető termék kivitelét, mert ellenkező esetben a hazai piacon hiány alakulhatna ki. b) elősegítik valamely hazai nyersanyag feldolgozását, kikapcsolva a világpiac árfelhajtó hatását. c) javítják a cserearányt, ha ehhez adott ország megfelelő világpiaci pozícióval rendelkezik. importkontingens: a kormányzat által megállapított mennyiség, melynél tilos többet

importálni adott termékből a vonatkozó naptári évben. Következményeként a piac árszabályozó szerepét a központi árszabályozás veszi át, ösztönzőleg hat a hazai termelésre. - 3. Szubvenciók(!): Olyan költségvetési forrásból származó, vissza nem térítendő állami támogatás, m elyet a támogatásban részesülő nyereségelven működő vállalatok a meghatározott kereskedelempolitikai céloknak megfelelően kötelesek felhasználni. Közvetlen s zubvenció: a költségvetés kiadási oldalán jelenik meg, a szubvencionális gazdasági egységeknek pénzt utalnak ki, illetve kiadásait az állam átvállalja. Közvetett szubvenció: a költségvetés bevételi oldalát érinti. A gazdaságpolitikai cél szempontjából a szubvenció három típusát különböztetjük meg: - termelési s zubvenció: c élja, h ogy a z állami s zervek által kedvezőtlennek ítélt piaci hatásokból fakadó problémákat enyhítse, megoldását pénzügyi juttatással

elősegítse. - exportszubvenció: a kivitelt támogatja, az exportőrök bevételét egészíti ki a költségvetés által azért, mert e nélkül a hazai piacon történő értékesítéshez viszonyítva veszteséges lenne. - importszubvenció: a behozatal növelésére használható, az importőrök bevételét egészíti ki a költségvetés. 3. A GATT és a WTO GATT(!): 1947. év október hó 30 napján Genfben írta alá 23 ország képviselője a megalakításáról szóló okmányt, és a ratifikációt követően 1948. évben lépett életbe Az aláírást hosszú tárgyalás előzte meg, ennek okai: - a ’20-as évek végétől a nemzetközi kereskedelemben erősödtek a szélsőséges protekcionizmus térnyerését bizonyító jelenségek. - a ’30-as évek nagy válsága okozta munkanélküliség, melynek megoldása nem volt lehetséges, - az USA kezdeményezést tett arra vonatkozóan, hogy kétoldalú gazdasági egyezmények keretében a legnagyobb kedvezmény elve

alapján az alkalmazott vámok kölcsönös csökkentéséről állapodjon meg, - a II. vhb visszavetette a nemzetközi kereskedelem liberalizálására irányuló törekvéseket, - az 1929-33. évi világgazdasági válságot követően erősödtek a keynesiánus nézetek, melyek növelni igyekeztek az állam gazdasági szerepvállalását. A GATT létrehozásához a következő események vezettek: a) az 1944. évi Bretton Woods-i tárgyalások eredménye kedvező feltételeket teremtett a kereskedelempolitikai tárgyalásokhoz. Érdemi előrehaladást az USA-val szemben keletkezett kötelezettségek rendezését célzó tárgyalások hoztak. A tárgyalások véget értek, majd 1945 november h ónapban A nglia é s a z U SA k özzétette a „ Javaslatok”-at, mely dokumentum végső soron a GATT aláírásához, illetve a Havannai Konferenciához vezetett. Ezen dokumentum a preferenciák megszüntetését, a vámok csökkentését tűzte célul, bizonyos esetekben elismerte a m

ennyiségi k orlátozások alkalmazásának j ogosságát. Egyetértettek a bban ( Anglia é s a z USA), hogy ezen célok megvalósítása érdekében egy nemzetközi kereskedelmi szervezet létrehozása szükséges. b) 1946. f ebruár h ó 1 8 n apján a z E NSZ G azdasági é s S zociális T anácsa h atározatot h ozott e gy világkereskedelmi és foglalkoztatottsági konferencia összehívásáról, év felállították az Előkészítő Bizottságot, melynek nevéhez fűződik a Havannai Konferencia előkészítése és a GATT megalakítása. c) 1947. április hó 23 napján a Havannai Konferencia Előkészítő Bizottságának szervezésében megindultak a k onkrét v ámtárgyalások, m elynek e redményét b eépítették egy á ltalános kereskedelmi egyezménybe. A l étrejött Á ltalános V ámtarifa- és K ereskedelmi E gyezményt 1 947. é v o któber h ó 30 n apján 2 3 ország í rta a lá. E zen egyezmény t artalmazta a n emzetközi k ereskedelemmel k apcsolatos c

élokat, feladatokat, elveket, magatartási szabályokat, valamint csatolták 120 bilaterális alapon folytatott vámtárgyalás eredményeit. A kelet-európai államok közül az egyezményt csupán Csehszlovákia írta alá. A GATT státusa, alapokmánya: A GATT jogi státusát tekintve sokoldalú kereskedelmi egyezményként funkcionált, melynek különböző szervei csak ajánlásokat tehettek, de nem hozhattak határozatot. Szervezeti jellege abból adódott, hogy a nemzetközi kereskedelem liberalizálásában aktív szerepet vállalt, a szerződő felek vitás kérdéseit rendezte. A GATT célkitűzései: - az életszínvonal emelése, - a teljes foglalkoztatottság, - a reáljövedelmek és a tényleges kereslet növekedése, - a világ erőforrásainak minél teljesebb körű hasznosítása, - az áruk termelésének és cseréjének bővítése. A következő alapelveknek kell érvényesülniük: a) legnagyobb kedvezmény elve(!): lényege, hogy kereskedelmi szerződést

aláíró ország arra vállal kötelezettséget, hogy a vele szerződő országnak haladéktalanul és ellenszolgáltatás, külön t árgyalás n élkül b iztosítja a zokat a k edvezményeket, m elyeket h armadik ors zágnak megadott, illetve a jövőben meg fog adni. Ez a feltétlen legnagyobb kedvezmény elve b) nemzeti (egyenlő) elbánás elve(!): a külföldi szerződő partnereiket teszik egyenlővé a belföldiekkel a hazai piacon. c) viszonosság elve(!): a résztvevő országok a partnerektől kapott kedvezményeket kötelesek hasonló kedvezményekkel viszonozni, egyoldalú előnyökre nem tarthat igényt a partner hozzájárulása nélkül. d) transzparencia elve(!): átláthatóság, a nyilvánosság érvényesülését, döntések, intézkedések haladéktalan közzétételének követelményét jelöli. e) konzultáció e lve(!): tárgyalásokban, d öntésekben a tö bboldalú e gyeztetések i gényét fogalmazza meg. Célja m ég, h ogy a k

ereskedelempolitikában általános é s t artós j elleggel c sak a v ám l egyen alkalmazható eszköz, azok színvonala azonban csökkenjen, illetve szűnjön meg a nem tarifális eszközök á ltalános é s tartós j ellege, c sak szelektív é s i deiglenes j elleggel k erülhessen s or a z alkalmazásukra. Ezen célok sok vonatkozásban nem teljesültek A GATT-ot létrehozó 23 ország a középpontba a vámot állította, célul tűzték ki a magas vámok szintjének csökkentését. A tagországokat nem kötelezhették a vámtételek egyoldalú csökkentésére, a zonban e lvárták, hogy a kölcsönös vámengedmények n yújtását, a vámok lekötését célzó vámkonferenciákon részt vegyenek. Az első 1947. évi genfi vámkonferenciát követően még hét alkalommal rendeztek körtárgyalásokat, fordulókat. A legfontosabbnak az utolsó, 1986-1993 év között lezajlott Uruguay-i fordulót kell tekinteni, mert - jelentős korszerűsítéseket hajtottak végre a GATT

alapszerződésen, - új területeket vontak be a GATT keretei közé, - a korábban ideiglenes jelleggel létrehozott GATT helyébe a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) lépett. Magyarország 1969. évben nyújtotta be felvételi kérelmét, majd 1973 év júliusában kizárólag vámengedmények nyújtásával csatlakozott. Az 1968 évi új gazdasági mechanizmus bevezetése után hazánkban - a vállalatok a korábbinál önállóbbá váltak, - a világpiaci és a belső árak között egységes árszorzó teremtett kapcsolatot, - az árakon keresztül ható vám a gazdasági döntéseket befolyásoló tényező lett. Mindez a G ATT f elek számára a zt j elentette, h ogy a m agyar p iacra j utás e sélyei s zámukra valójában a vámoktól függtek. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) (!): Az Uruguay-forduló keretében a résztvevők 1993. év december hó 15 napján döntöttek a GATT-ot felváltó nemzetközi szervezet megalapítását célzó javaslatról. A Marrakeshi

Egyezmény értelmében 1995. év január hó 01 napján létrejött a WTO A WTO a GATT-tól abban tér el, hogy: - alapegyezménye valamennyi pontja minden félre kötelező, - alapokmánya jóval korszerűbb, mint a GATT 1947. évi alapokmánya, - a korábban védett és a „szürke” területeken jelentős szigorításokat vezettek be, - vitarendezési m echanizmusa s okkal f ejlettebb, n emzeti s zabályok a lapján h ozott m egtorló intézkedések nem alkalmazhatóak a tagországokkal szemben, - áttekinthetőbbé vált a tagországok kereskedelempolitikája, - a WTO célja a fejlődő országok fejlődésének segítése, világkereskedelmi pozíciójuk javítása, - szélesebb hatáskörű nemzetközi szervezet, tagországaik egyszeres többséggel egyrészt szembeszállhatnak egy nekik nem tetsző derogációval vagy interpretációval, valamint döntést hozhatnak a világkereskedelem szabályozásának ügyében. Összegzésként elmondható, hogy a GATT és a WTO

mindeddig sikeresen működött, a világkereskedelem jelentős bővülésen, liberalizáláson ment át. Eredményükként olyan szabályrendszert sikerült kialakítani, ami a világgazdaság legtöbb országát és a világkereskedelem jelentős részét felöleli. 4. A nemzetközi tőkeáramlás formái és okai A nemzetközi tőkekapcsolatok a világgazdasági kapcsolatok egyik legfontosabb szektorát alkotják, napjainkban az országok szinte kivétel nélkül igen aktív résztvevői a nemzetközi tőkeforgalomnak. (akár fejlett, akár kevésbé fejlett országról legyen is szó.) A nemzetközi tőkeáramlás klasszikus típusa a kölcsöntőke áramlás és a működőtőke áramlás. A működőtőke áramlás két alapvető formája: - direkt külföldi beruházás, - portfolió beruházás. 1. A direkt működő tőke export okai(! Direkt beruházások): A direkt tőkeáramlás esetén a befektetés effektíve produktív célból, reál-tőkejavakba történik, így a

tőketulajdonos nem mond le eszközeinek használati jogáról. Aktívan részt kíván venni a tőke működtetésével kapcsolatos döntésekben, a tőke mindenkori tényleges hozamára, a nyereségre tart igényt. A k ülföldi direkt b eruházások v olumene a z 1 980-as évek közepétől növekedett meg dinamikusan. Az évtized első felében átlagosan 50 milliárd dollárt fektettek be közvetlen formában, 1985. év után ez már meghaladta a 160 milliárd dollárt, 1995. évben pedig a 315 milliárd dollárt A külföldi direkt tőkeberuházások okai különféle érdekekre vezethetőek vissza. A befektetők mélyreható és komplex elemzés segítségével döntenek arról, hogy hol, milyen módon kívánnak tulajdonosként megjelenni. Első helyen a profitszerzés áll, azonban abban megoszlanak a vélemények, hogy ezt a profitot rövid, vagy hosszú távon várják-e a befektetéstől. A direkt befektetés legfontosabb tényezői: - költségcsökkentés: Amikor egy

vállalat költségelőnyökre épülő stratégiát folytat fontos, hogy ne maradjon le az olcsó termelést lehetővé tévő telephelyek létrehozásában. Ennek megoldását gyakran a telephelyek külföldre történő áthelyezése adja. Ennek lényege, hogy a vállalat a költségek csökkentését szem előtt tartva választja meg telephelyét. Annak, hogy a külföldi országokban alacsonyabb költséggel számolhatnak, több oka i s l ehet. Ilyen ok, hogy a valuták árfolyama eltér a vásárlóerő-paritásos árfolyamtól. Minél fejletlenebb egy ország, annál inkább alulértékelt a valutája. Ez esetben az egyes országokban lévő árszínvonalak különbözni fognak, tehát a termelési tényezők árai átlagát tekintve alacsonyabbak lesznek a fejlett országokénál. - a bérköltség alakulása: Vállalati szinten az egyik legfontosabb költségtényező a bérköltség, ennek kiaknázása komoly költségelőnyt jelenthet. Az egyes országok bérköltségeinek

alakulásában jelentős eltérések vannak. A közepesen fejlett országokban a bérek nagysága a fejlett országokénak mindössze 1/3 – ¼ részét teszi ki. Ezek a különbségek jelent ős motivációt jelentenek a multinacionális vállalatok számára. Az összetettebb termékek esetében gyakori, hogy a telephelyek csak 1-1 munkafolyamat elvégzését valósítják meg. A költségek csökkentése végett ilyenkor a vállalat - vállalaton belüli, vagy külső beszállítókkal kombinált – nemzetközi k ooperációs h álózatot é pít k i. A te lephelyet n emritkán v ámszabad területen létesítik, mentesülve így a vám- és illetékfizetés alól. - - Bár az alacsony bérköltség nagy szerepet játszik a külföldi direkt beruházásban, szerepét mégsem szabad abszolutizálni. Ezek alapján ugyanis masszív tőkeáramlást kellene tapasztalnunk a legfejletlenebb országokban, ez azonban nem figyelhető meg. Legalább ilyen fontos tényező az is, hogy a

rendelkezésre álló munkaerő mennyire képzett, kvalifikált, mennyire képes a fejlett technológiai termelési folyamatban való részvételre. szállítási költségek alakulása: A termelés növekedésével egyre távolabb fekvő piacokat kell meghódítani, így a szállítási költségek egyre nagyobb részarányt képeznek a termék összköltségén b elül. M érlegelni k ell, hogy m elyek a z ol csóbb m egoldás: a t erméket a z anyaországban előállítani és exportálni, vagy az importőr országban, vagy annak régiójában telephelyet létesíteni, és ott gyártani a terméket. a vámfalak megkerülése(!): Egyes országok megnehezítik a kívülről származó termékek behozatalát. A k ülföldön létesített t elephely e setén v iszont n em k ell i lyen h átrányokkal számolni. A direkt tőkebefektetés eredményeképpen a vállalat a vámfalak mögé tud kerülni, mentesülhet az importot terhelő korlátozásoktól. A célpiacon kedvezőbb eladási

árat érhet el, növelheti piaci részesedését. Mindezek ellenére csupán a vámfalak megkerülésére - mégsem lehet a beruházási döntést alapozni. A jövőben ezen előnyök perifériális jelentőségűvé válhatnak. a beruházási légkör: Jelentős, hogy a befogadó ország milyen ösztönzést képes, illetve hajlandó nyújtani a beruházó felé. Olyan tényezőkről is szó van, mint a p olitikai é s gazdasági s tabilitás, a valutáris h elyezet, h ogy m ennyire s tabil a z á rfolyampolitika. F ontos továbbá a c élország i nfrastruktúrájának f ejlettsége. E lmaradottság esetén to vábbi ilyen irányú kiadások várhatóak, melyek növelik a beruházási költségeket. Más esetben azonban épen e nnek r évén v árható k öltségmegtakarítás, h iszen lehetséges, h ogy e zen k evésbé fejlett ország környezetvédelmi előírásai nem annyira szigorúak, és lehetőség nyílik olcsóbb, de kevésbé környezetkímélő technológiák

alkalmazására. 2. A portfolió jellegű tőkeáramlás(! Portfolió beruházások): Olyan értékpapírformát öltő tőkeügyletek, ahol az értékpapír megvásárlójának kiemelt szempontja, hogy megőrizze tőkeeszközeinek likviditását, és az értékpapírból származó pénzügyi nyereségre tegyen szert. A portfolió befektetések jelentős része kamatozó értékpapírokba, állampapírokba, vállalati kötvényekbe áramlik. Alapvető jelentőségű kérdés, hogy miképpen alakul a hazai és a külföldi pénzpiacokon elérhető kamatláb. Ha a Ft alapú kötvények kamata pl 12%, míg a DEM alapú kötvényeké csak 4%, akkor erőteljes portfolió jellegű tőkeáramlás indul meg a magasabb kamatlábbal rendelkező országba. Ha azonban a valuták árfolyama változik, abban az esetben a kamatlábak eltérésein a lapuló d öntés félrevezető lehet. (pl a Ft-ot l eértékelik 8 %-kal – a külföldi és a hazai befektetés elérhető hozama megegyezik.)

Fedezetlen kamatparitás(!): i = i* + de/e i = belföldi kamatláb I* = külföldi kamatláb De/e = várható leértékelés Amennyiben ez teljesül, a portfolió jellegű befektetést semmi sem indokolja, hiszen az elérhető hozam megegyezik. Ha azonban nem teljesül, akkor a befektetőket a nagyobb nyereség elérése érdekében tőkeáramlásra készteti, de nem feltétlenül jelenti annak megindulását. Kockázat kerülése esetén a különböző valutanemekben kibocsátott értékpapírok között nem csupán hozamok alapján választanak. A g azdasági, illetve a p olitikai helyzet b izonytalansága, a f izetési m érleg i ngatag helyzete a valuta nem várt leértékelődéséhez vezethet, így a portfolió eredménye veszteségben végződhet. A portfolió jellegű befektetések jelentős rész nem értékpapírokba, hanem tulajdonosi jogokat megtestesítő részvényekbe történik, melyet több tényező is indokolhat. Az egyik, hogy az országok között a részvények

jövedelmezősége eltérhet egymástól, ami nemzetközi tőkeáramlást indukál. A másik ok a befektetők kockázat kerülő magatartása. Beszélhetünk egyedi kockázatról, mely az adott iparágat, és a vele kapcsolatban lévő cégeket érinti, és piaci kockázatról, mely minden üzleti vállalkozást e gyaránt é rint. A z e gyedi k ockázat a dott országon b elüli d iverzifikációval kiküszöbölhető, a piaci kockázat azonban csak a befektetés országok közötti megosztása révén csökkenthető. A portfolió jellegű beruházások rendkívül fontos szerepet játszanak az egyes országok pénzpiaci folyamataiban. Példa erre az 1990-es évek végén kibontakozó orosz és dél-kelet ázsiai válság, amikor a fejlett országok jelentős mértékű portfolió jellegű tőkét vontak ki az érintett országból, aminek eredménye a tőzsdeindexek zuhanása, a befektetői bizalom megrendülése, a devizatartalékok csökkenése volt. 5. A nemzetközi

tőkeáramlás gazdaságpolitikai következménye Magyarország és a külföldi tőke. A nemzetközi tőkeáramlás számtalan, így mindenekelőtt a gazdasági növekedésre, hatékonyságra, versenyképességre, munkanélküliségre gyakorolt hatása emelhető ki. A tőkeáramlás kedvező hatásai: - hozzájárulhat a nemzetközi fizetési mérleg stabilizálásához, a megfelelő szintű devizatartalék kialakításához. Ha egy ország folyó fizetési mérlege deficitet mutat, akkor ezt tőkeáramlás hiányában csak hitelfelvétellel, külső eladósodással(!) lehet finanszírozni. Ezen külső eladósodás GDP-hez mért növekvő aránya restrikciós intézkedések meghozatalát, a gazdasági stabilitás iránti bizalom csökkenését, a belföldi pénz leértékelésére vonatkozó várakozások fokozódását vonja maga után. Külföldi tőkeáramlás esetén viszont mindez elkerülhető (a külső eladósodás), sőt ha a tőkeáramlás kellően nagy, lehetőség nyílik

a külső adósság csökkentésére is. - hozzájárul a korszerű menedzseri kultúra, a vállalkozási tudás elterjesztéséhez, katalizátor szerepe van az új technológia meghonosodásában. Különösen fontos a külföldi tőke akkor, ha a befektetés olyan területre irányul, ahol az értékesítés export formájában külföldön történik. A világszerte elismert multinacionális vállalatok jelentős mértékben hozzájárulhatnak az ország export-képességeinek javításához, a külső fizetési pozíció látványos javulásához különösen a fejlődő és a közepesen fejlett országokban. - a piaci verseny erősödését, ezáltal alacsonyabb, vagy kevésbé emelkedő árak kialakulását eredményezi. A multinacionális vállalatok jelenléte elősegíti a gazdaság modernizációját, gyorsítja a s zerkezeti á talakulást. Különösen akkor hasznos a külföldi tőke, ha a multinacionális v állalat b eszállítóit a h azai v állalkozói s zektor k

épezi. E z a zonban n em mindig lehetséges, hiszen a magas minőségi követelményeknek a hazai vállalkozói szektor nem mindig képes megfelelni. - hozzájárulhat a foglalkoztatás javításához, a munkanélküliség csökkentéséhez. Különösen igaz ez akkor, ha a befektetés un. zöldmezős formában történik, tehát a befektető egy teljesen új létesítményt finanszíroz. Ez egyrészt közvetlenül is hozzájárul a munkahelyek teremtéséhez, m ásrészt p edig a m ultiplikátor-hatás to vábbi k ereslet – így f oglalkoztatás – növekedést generál. - Hozzájárul a beruházások forrásának bővüléséhez. A beruházások jelentik a gazdasági növekedés motorját, így ezen források bővülése kulcsfontosságú tényező valamennyi gazdaság szempontjából. Ennek megértéséhez szem előtt kell tartanunk a beruházások és megtakarítások makrogazdasági azonosságát: I = SP + SG + S K ahol I = beruházás SP = magánszektor megtakarítása SG =

kormányzati megtakarítás SK = külföldi megtakarítás Látható, hogy a külföldről beáramló tőke közvetlenül nem járul hozzá a belföldi megtakarításhoz, hiszen a külföld hozzájárulását a folyó fizetési mérleg egyenlege jelenti, az pedig a k ülföldről beáramló tőkét nem tartalmazza. Közvetlenül azonban mégis eredményezheti a megtakarítások növekedését, a beruházási források bővülését. Ha ugyanis külföldi tőke áramlik az országba, akkor a folyó fizetési mérleg deficites lehet anélkül, hogy ez külföldi eladósodáshoz vezetne. A tőkeáramlás kedvezőtlen hatásai: - a profitrepatriáláson(!) keresztül a folyó fizetési mérleg romlását válthatja ki. A profitrepatriálás a belföldön működő, de külföldi tulajdonban lévő vállalatok nyereségének az a nyaországba való h azautalását j elenti. Hogy ez m ennyiben r ontja a f olyó f izetési mérleget leginkább attól függ, hogy a külföldi befektetők

milyennek ítélik meg a gazdaság jövőbeni kilátásait. Minél kedvezőbbnek ítélik meg, a realizált nyereségnek annál magasabb hányadát forgatják vissza az adott ország gazdaságába. - a belső tőkepiacon jelentős összegeket von el a hazai beruházások elől. Ennek lehet realitása, de csak akkor vezethet a belföldi beruházások lefojtásához, ha a gazdaság a teljes foglalkoztatottság m ellett működik, és a fizetési mérleg tőkemérleg tételében létrejövő szufficitet a folyó fizetési mérleg deficitje nem egyenlíti ki. Ellenkező esetben a beáramló - - - tőkét a megtakarítások növekedése kíséri, és a belföldi beruházások kiszorítása nem következik be. a multinacionális vállalatok révén megjelenő új termékek, marketingstratégiák növelik a lakosság fogyasztási hajlandóságát, ezáltal csökkennek a beruházások forrását jelentő megtakarítások. nehezíti a helyi v állalkozói r éteg k ialakulását, h iszen

a m ultinacionális v állalatok r évén létrehozott h atalmas b evásárlóközpontok a h elyi kisvállalkozások h eves t iltakozását v áltják ki. akadályozza a k ormányzatokat a h atékony m onetáris p olitika f olytatásában. H a a z országban fix árfolyamrendszer működik, akkor a monetáris politika c sak kiszolgálja a z árfolyamrendszert, alkalmazkodik hozzá. Ha a Jegybank a p énzkínálatban expanziós lépéseket tesz, akkor portfolió jellegű tőke áramlik ki az országból, ami a belső pénz leértékelődését vonja maga után. Fix árfolyamrendszerben az árfolyamnak a meghatározott sávok k özött t artásához j egybanki intervencióra v an s zükség, m éghozzá v aluta e ladására. Ez azonban csökkenti a belső pénzkínálatot, tehát a monetáris oldalról történő gazdaságélénkítést a portfolió tőkeáramlás meghiúsítja. Látható, hogy a tőkeáramlás értékelése nem ellentmondásmentes, megítélése azonban jelentős

változáson me nt k eresztül. Az 1 960-70-es é vekben a f élelmek d omináltak, n apjainkban a p ozitív hatások jóval erősebbek a kedvezőtlen következményektől. Magyarország és a külföldi tőke: Megjelenése az 1960-as évek végén megkezdett reformfolyamathoz kapcsolódott. A nemzetközi munkamegosztásba való aktív bekapcsolódást segítette elő a vegyes vállalatok engedélyezése. Ebben az időben a világ legtöbb országa liberalizálta a külföldi tőke beáramlásának feltételeit, adó és egyéb kedvezményeket léptetett életbe. Magyarországon e zen f eltételek b iztosítása lassú é s ellentmondásos v olt. 1 977 é vig a k özös vállalatokra vonatkozó gazdaságpolitikai célkitűzések a technika, a technológia szerzését említették első helyen. A külföldi befektetés ösztönző szabályok között jelentős volt, hogy utat nyitottunk a külföldiek többségi részesedésének is. Az 1977. évig létrejött közös vállalatok

megléte és működése nem tekinthető sikeresnek Ennek oka a hosszadalmas engedélyezési eljárás mellett a tőkés és a hazai vállalatok közötti érdekasszimetria. 1982-től vált lehetővé a vámszabad-területen való, külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok létrehozása. 1985 évben adómérséklés, adóvisszatérítés vált lehetővé, egyszerűsödött a többlépcsős engedélyezési rendszer is 6-12 hónapról 2-3 hónapra. 1987. év végég több mint 100 vállalatot jegyeztek be, kb 10 milliárd Ft működő tőkeállománnyal Az 1988. év jelentős fordulatot hozott a vegyes vállalatok szabályozásának rendszerében Ekkor fogadták el a gazdasági társaságokról szóló törvényt és a külföldiek befektetéseiről szóló törvényt, mellyel kedvező jogi keretet kívántak biztosítani a külföldi működőtőke számára. Az 19 89. é v j anuár h ó 01 napjával hatályba lépő törvény a gazdasági modellváltás első és

alapvető törvénye volt. Megszüntettet a szektorális széttagoltságot, azonos feltételeket teremtett a belföldi és külföldi vállalkozók számára. A törvény 50%-os külföldi részesedés alatt a gazdasági társaság alapítását nem kötötte engedélyhez. Rendeződött a beruházások védelme(!) is. A törvény garantálta a külföldit megillető jövedelem átutalását és szükség esetén a tőke és profit repatriálását is. Az adótörvények a külföldi részvétellel működő társaságoknak kedvező feltételeket teremtettek. 1994. évben a működőtőke liberalizálásának folytatására került sor, egyszerűsödött a gazdasági társaságok alapítása. Megszűnt a külföldi részesedés nagyságához kötött államigazgatási engedély és devizahatósági engedély sem volt szükséges. Gyakran hangoztatott tény, hogy a külföldi tőkebeáramlással érintett beruházások fele alig több, mint fél tucat szakágba irányult. Ezek 2/3 része

a primer és szekunder, csupán 1/3 része a tercier ágazatokban jött létre. Figyelemre méltó tény, hogy a világ 35 legnagyobb multinacionális cég közül 20 üzleti egységet létesített gazdaságunkban. Összefoglalva állítható, hogy a külföldi direkt tőkebefektetések a hazai piacgazdaság átalakulásában és a gazdasági modernizációban kiemelkedő szerepet játszottak. Az ezredfordulón a magyar gazdaság a kelet-európai térség egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaságává nőtte ki magát. 6. A nominális és reálárfolyam Az árfolyamrendszerek fajtái A vásárlóerőparitásos árfolyamelmélet Az árfolyamrendszerek alapvető típusai: A külkereskedelmi f orgalom le bonyolításához k ülföldi v alutára, i lletve d evizára v an s zükség. A valutaárfolyam a k ülföldi p énznem á ra, v agyis a zt a h azai p énzmennyiséget j elenti, a melyért egységnyi idegen valuta megkapható. Az egyes országokban a gazdaságpolitikai

megfontolásokból eredően különféle árfolyamrendszerek vannak életben. Az árfolyamok alakulása jelentősen befolyásolja a vállalatok export és import tevékenységét, s ezen keresztül a fizetési mérleg alakulását, a GDP és a foglalkoztatás szintjét, az infláció mértékét, vagy pl. a költségvetési monetáris politika hatásosságát Ezért körültekintő mérlegelést igényel, hogy adott gazdasági helyzetben az országok milyen árfolyamrendszer mellett kötelezik el magukat. Az á rfolyamrendszereknek t öbbféle t ípusa létezik, s a z e gyes t ípusokat a z k ülönbözteti meg egymástól, hogy a kormányzat beavatkozik-e, és milyen mértékben a valutapiac működésébe. Lebegő árfolyamrendszer (rugalmas árfolyamrendszer) Az árfolyamrendszerek egyik szélsőséges formáját képezi. Ebben az esetben az árfolyamok mozgását kizárólag a valutapiacon működő erők, a kereslet és a kínálat mechanizmusa határozza meg. Marshall-kerszt

használatával szemléltethető a valutapiac működése, elemzése. e*= egyensúlyi árfolyam Valutakeresleti görbe mögött a belföldi gazdasági szereplőknek az importra f ordított, k ülföldi v alutában számított kiadásai húzódnak meg. A valuta iránti kereslet és az árfolyam egymással ellentétes irányban változik. Keresleti görbe negatív meredekségű. Valutakínálati g örbe mögött a k ülföldieknek a m agyar termék iránti kereslete ( magyar vállalkozások exportja) húzódik meg. Az árfolyam – valuta kínálata azonos irányban változik. Kínálati görbe pozitív meredekségű Piszkos lebegtetés (dirty floating) Az árfolyamot itt is alapvetően a valutapiac keresleti és kínálati folyamatai határozzák meg. Az eltérés a ru galmas á rfolyamrendszerhez k épest a bban re jlik, h ogy a j egybank i ntervenciókkal (valuta eladással ill. vásárlással) befolyásolja a valutapiac működését Az intervenciók célja a szélsőséges

árfolyam-ingadozások megakadályozása, s ezáltal a stabil gazdasági fejlődés elősegítése. Változtatható szilárd árfolyam (adjustable peg) E rendszerben az árfolyamokat a kormányzat előre nem bejelentett mértékben és időpontban változtatja meg, s a kialakított árfolyamok fennmaradását jegybanki intervenciókkal biztosítja. A rendszer célja, hogy a valutapiacon a rövid távon fellépő egyensúlyi problémákat ne az árfolyamváltozások, hanem a jegybanki intervenciók küszöböljék ki. Ha azonban az egyensúlyi problémák t artósnak b izonyulnak, a kkor a z i ntervenciók h elyett a z á rfolyamok v áltoztatása j elent megoldást a fizetési mérleg problémákra. Ez a rendszer volt érvényben pl hazánkban 1991-95 közötti időszakban. A rendszer hiányosságai: - nem könnyű a kormányzatoknak meghatározni, h ogy m ikor és m ilyen m értékben folyamodjanak az árfolyam megváltoztatásához - problémát jelenthet a rendszerrel járó

valutapiaci spekuláció. Ha a spekulánsok a valutapiaci folyamatok alapján a belföldi pénz leértékelésére számítanak, akkor a várhatóan erősödő valuta kereslete emelkedik, mert a leértékelésből a spekulánsok haszonra számíthatnak. Csúszó árfolyamrendszer (crawling peg) A csúszó árfolyamrendszerben a jegybank az árfolyam változás mértékét előre deklarálja, s ebben a deklarált ütemben folyamatosan változtatja az árfolyamot. Az árfolyam tehát az időben folyamatosan változik (csúszik), innen ered a rendszer elnevezése. Az árfolyamok azonban a jegybank által deklarálttól némileg eltérhetnek, s az eltérés mértékét az ún. intervenciós sávok határozzák meg A csúszó árfolyamrendszer igen gyakran kerül alkalmazásra a magas inflációs rátával rendelkező országokban. 1995 márciusától ez a rendszer van érvényben Magyarországon Az inflációs rátákban meglévő különbségek kikényszerítik a magas inflációs

rátával rendelkező országok valutájának leértékelését. Az export és az import oldaláról egyaránt belátható Ha pl. a belföldi infláció 20%, a külföldi infláció 2%, akkor éves szinten 18%-os leértékelődés szükséges ahhoz, hogy az export jövedelmezősége ne romoljon. (Ekkor az exportáló cégek a 20%os költségemelkedést az eladási áraikban érvényesíteni tudják, anélkül, hogy ez veszélyeztetné az export volumenét. Saját valutában számítva 18%-kal magasabb árakra számíthatnak a leértékelődés miatt és további 2%-ra a külföldi partnerországban meglévő infláció következtében.) A csúszó árfolyamrendszer keretében a leértékelődés ütemének alapvetően az inflációs ráták különbözetéhez kell igazodnia. Az ábra az árfolyam és az intervenciós sávok mozgását m utatja b ea c súszó árfolyamrendszerben. Az i ntervenciós s ávok a k özépárfolyamtól ( a sáv közepétől) ±2,25%-kal térnek el, s ez 2001

májusáig megfelelt a hazai gyakorlatnak. (2001 május 9-én az intervenciós sávokat ±15%-ra szélesítették). A sáv csökkenő meredekségében az egyre kisebb belföldi inflációs r áta tükröződik, hiszen a csökkenő infláció csökkenő leértékeléssel jár együtt Ha a hazai i nflációs ráta megegyezne a külföldi inflációs rátával, akkor a folyamatos l eértékelésre már nem lenne szükség a külső versenyképesség romlásának megakadályozásához. Fix (rögzített) árfolyamrendszer A fix árfolyamok az árfolyamrendszer másik szélsőséges formáját képezik. A kormányzat rögzíti az árfolyamot, s v alutapiaci i ntervenciókkal bi ztosítja, h ogy a z á rfolyamok n e té rjenek el a deklarálttól. Az árfolyamoknak az alkalmazott intervenciós sávok bizonyos szerény mértékű mozgást lehetővé tesznek, az intervenciós sávok a sáv közepétől mindössze 1-2%-ra helyezkednek el. A fix árfolyamrendszer alkalmazásának és

fenntartásának rendkívül szigorú kritériumai vannak: - A jegybanknak elegendő valutatartalékkal kell rendelkeznie az intervenciók végrehajtásához. - A belföldi inflációs rátának nem szabad eltérnie a külföldi partnerországok inflációs rátájától. - Az egyes gazdaságoktól azonos ütemű gazdasági fejlődést követel meg. A nominális és reálárfolyam A nominális árfolyam két ország fizetőeszközének relatív ára. A reálárfolyam ezzel szemben két ország termékeinek relatív ára. A reálárfolyam arról az arányról tájékoztat, amely mellett egyik ország termékeit a m ásik or szág termékeire cserélhetjük. A reálárfolyamot e zért s zokás néha cserearánynak is nevezni. Reálárfolyam (ε)= eP*/P P= belföldi árszínvonal, P*= külföldi árszínvonal, e= nominális árfoly. Két ország közötti reálárfolyam a nominális árfolyamból és a két ország árszínvonalából számítható ki. Ha a reálárfolyam m agas, a kkor

a külföldi termékek drágák a hazai termékekhez képest Ha a reálárfolyam alacsony, akkor a hazai termékek viszonylag drágák, a külföldiek pedig olcsók. A reálárfolyam alakulása meghatározó jelentőségű a külgazdasági egyensúly alakulásában. A reálárfolyamot a nominális árfolyam változása mellett az árszínvonalak változása is befolyásolja. A nominális leértékelés akkor javítja a külső versenyképességet, ha az egyúttal a r eálárfolyam emelkedését is eredményezi. Ez pedig az (ε)= eP*/P alapján akkor következik be, ha a leértékelés mértéke (de/e) meghaladja a hazai (∏) és külföldi (∏*) inflációs ráták különbözetét, vagyis: de/e > ∏-∏* Teljesülése esetén a z á rfolyampolitika reál értelemben leértékelő, hiszen a reálárfolyam csökken. Ha a leértékelés mértéke éppen egyenlő a hazai és a külföldi inflációs ráták különbözetével, akkor az á rfolyampolitika re ál é rtelemben s

emleges, n em f ékezi, d e n em is ösztönzi a z e xportot, ille tve az importot. Abban a speciális helyzetben, amikor a reálárfolyam értéke egységnyi, a nominális árfolyam a valuták vásárlóerejéhez igazodik. Ekkor a hazai valutáért ugyanannyi áru vásárolható belföldön, mint külföldön, hiszen a vásárlóerő-paritáson álló árfolyam az árszínvonalak kiegyenlítődését jelenti, eP*=P. Vásárlóerő-paritásos árfolyamelmélet A v aluták vásárlóerő-paritásának megfelelő árfolyam kialakulásáról a piaci mechanizmusok gondoskodnak. Ha az árfolyam eltér a vásárlóerő-paritástól autómatikusan olyan piaci erők lépnek működésbe, amelyek az árfolyamot a vásárlóerő-paritás irányába terelik. Számos közgazdász szerint a meggyőző logika ellenére sem ad a vásárlóerő paritás pontos képet az árfolyamok valóságos működéséről. Az árfolyamokat több tényező is eltérítheti a vásárlóerő-paritás által

meghatározottól: - az egyes országok új nyersanyag lelőhelyeket fedezhetnek fel, s a nyersanyagok külföldi értékesítése a valutakínálat növekedése miatt az árfolyamok eséséhez vezet. - Az árfolyamokat nem csak a gazdaság exportja és importja befolyásolja, hanem hatással van rá a tőkeáramlás is. - A vásárlóerő-paritásos árfolyamelmélet az áruk és szolgáltatások szabad nemzetközi kereskedelmén a lapul. A n emzetközi a rbitrázs ( arbitrázs: k ét p iac k özötti á rkülönbözet kihasználása profitszerzésre) lehetősége biztosítja az olyan árfolyamok kialakulását, amely mellett az országok árszintjei kiegyenlítődnek. Az egyes országok árszínvonalaiban azonban számos ol yan á ru és s zolgáltatás i s b eletartozik, a mely j ellegénél f ogva n em v esz részt a nemzetközi k ereskedelemben, s í gy n incs ol yan m echanizmus, a mely e zen t ermékek á rait kiegyenlítené. Az országok árszínvonalai tartósan eltérhetnek

egymástól, anélkül, hogy az árfolyamot piaci erők a vásárlóerő-paritás irányába terelnék. A vásárlóerő-paritásos árfolyamelmélet nem jellemzi tökéletesen a valóságot, mégis kellő alapot szolgáltat arra, hogy a reálárfolyamok korlátozott mozgására számítsunk. A reálárfolyamok mozgása ezért nem szakadhat el tetszőleges mértékben a vásárlóerő-paritás szintjétől. 7. A nemzetközi fizetési mérleg felépítése Az IMF és a Világbank jellemzése. A fizetési mérleg egy adott ország állampolgárai és a külföld közötti ügyletek számszerű összegzése. Funkciója, hogy objektív képet nyújtson az ország nemzetközi gazdasági pozíciójáról A fizetési mérleg a nemzetgazdaságok jövedelemszámításának szerves részét képezi. Felöleli a valuta bel- és külföldiek között l étrejött valamennyi tranzakciót. Az összesítést általában egy évre készítik el, de ismeretes rövidebb időszakra szóló fizetési

mérleg is. Alapvetően a kettős könyvelés elvére épül, a tényleges ügyleteket, és az azokat kísérő pénzügyi folyamatokat egyaránt számba veszi. Megfelelő alkalmazása esetén az összeg külfölddel szembeni követelései és tartozásai megegyeznek, tehát a fizetési mérlegnek nullszaldóval kell zárulnia. Ez természetesen nem jelenti a nemzetközi fizetések egyensúlyát, ehhez a mérleg belső tartalmát kell elemezni. Az elemzésnél abból kell kiindulni, hogy a fizetési mérleg az ország és a külvilág között lebonyolódó pénzügyi folyamatokat összesíti egy meghatározott időszakra vonatkozóan. Bizonyos esetekben flow, egyebekben stock jellegű adatokról van szó. A folyó fizetési mérleg: A külkereskedelmi mérleg tételein, vagyis az áruexport és az áruimport érékén, illetve egyenlegén kívül tartalmazza a láthatatlan kereskedelem tételeit különféle szolgáltatások összegeit, devizabevételeket és kiadásokat, egyéb a

külfölddel lebonyolított, de nem tőkemozgásként megjelenő pénzügyi tranzakciót. Tehát végeredményben egy n emzetgazdaság n emzetközi jövedelemtermelő képességét tükrözi. Aktívuma azt mutatja, hogy az ország nemzetközi versenyképessége és általános külgazdasági pozíciója függvényében milyen mértékű nettó jövedelemre tud szert tenni. Tőkeforgalmi mérleg: Itt tartják nyilván a külföldről beáramlott és a külföldre exportált beruházási, illetve működő tőkék összegét, a portfolió beruházásokat, tehát a külföld által adott időszakban az ország értékpapírjainak megvásárlására fordított é s a belföldiek által külföldi kibocsátású értékpapírok vásárlására fordított összegeket. Előbbieket pluszként, az utóbbiakat mínuszként Devizamérleg: A hivatalos tartalékeszközök nyilvántartása, illetve mérlege, mely az ország által birtokolt hivatalos tartalékeszközök állományában adott

naptári időszak alatt bekövetkezett változásokat, azok nettó egyenlegét m utatja. L egfontosabb e leme a h ivatalos t artalékok állományváltozása A t artalékokat alapvetően külföldi devizákban tartják, bizonyos mértékét aranyban. A tartalékokat a jegybank valamely rövid lejáratú formában befekteti. A jegybanki tartalékeszközök áramlásának alakulását mutató mérlegblokk a központi bank pozíciójának figyelemmel kísérése szempontjából fontos. Tévedések és kihagyások sora: Beiktatását az teszi szükségessé, hogy bizonyos tranzakciók számbavételére technikai okokból nem kerülhet sor a folyó időszakban. Tipikus hibaforrás, hogy nagyobb értékű export-import ü gyletek rendezése hosszabb periódust igényel. Az első részletek átutalására jóval előbb kerül sor, mint ahogy az áruszállítások megindulnak, míg az utolsó részlet átutalása lényegesen később történik, mint az áruügylet teljesítése. A tévedések

és kihagyások sora hivatott arra is, hogy a csempészáruk forgalmából eredő aktív irányú torzulásokat kivédjék. A Nemzetközi Valuta Alap (IMF): A B retton W oodsban alapított N emzetközi V aluta A lap a z a f unkciót k apta, h ogy n emzetközi monetáris együttműködés és kereskedelembővülés előmozdítása révén és érdekében - felügyelje a nemzetközi monetáris rendszer működését, a valutaárfolyamok stabilitását, - kedvezményes rövid és középlejáratú hitelekkel segítse a tagállamokat átmeneti fizetési mérleg nehézségeik áthidalásában. Vezető testülete a Kormányzótanács, irányítója az Ügyvezető Igazgatóság, illetve a vezérigazgató. Az IMF tagjai gazdaságuk fejlettsége, nagysága, a nemzetközi kereskedelemben elért súlya szerint kötelesek hozzájárulni a Valuta Alap tartalékolt alaptőkéjéhez, melyből ugyancsak kvótájuk arányában vehetnek fel hiteleket. Szavazati jogaik súlyozottak ami azt j elenti,

hogy b ár minden tagállamnak egyaránt 250 alapszavazata van, de megállapított kvótájuk minden 100 ezer SDR-je után további 1-1 szavazatot kapnak. A tagállamoknak a kvóta 25%-át eredetileg aranyban, a többit nemzeti valutában kellett befizetniük. Az Alapokmány módosítása, illetve az SDR (Különleges Lehívási Jogok) bevezetése óta a 25%-ot a konvertibilis valutáért vásárolható SDR-ben kell befizetni. A kvótákat többször emelték és az 1960-as években bevezették az un. készenléti hitelek intézményét (standby arrangements) és a lecserélése ügyleteket (swap arrangement). Az előbbi azt jelenti, hogy valamely tagállam előre engedélyt kér és nyer meghatározott célú hitelfelvételre, az utóbbi a már tárgyalt határidős ügyleteknek a felhasználást jelenti. Leglényegesebb v áltozás a K ülönleges L ehívási J ogok b evezetése v olt. E nnek n yomán a hitelfelvételek is a kvóták szerinti SDR alapján történnek 1970. óta Az

IMF hitelezési gyakorlata is sokat változott az évek folyamán. Első sorban az új és kevésbé fejlett gazdaságú, vagy eladósodott tagállamok problémáira új finanszírozási módozatokat vezetett be. A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, illetve a „Világbank”. A N emzetközi Ú jjáépítési é s F ejlesztési B ank, m elyet s okan a V ilágbankkal a zonosítanak tulajdonképpen a Nemzetközi Valuta Alap testvérintézménye, melyet ugyancsak a Bretton Woodsis egyezmény alapján hoztak létre. Tagságának az IMF tagság előfeltétele Élén a Kormányzótanács és az Ügyvezető Igazgatóság áll. Legfőbb feladata eredetileg a háború utáni európai újjáépítés programjainak hitelekkel való segítése, finanszírozása, a külföldi magánbefektetések és nemzetközi beruházások előmozdítása. Alaptőkéjét a tagállamoknak a Nemzetközi Valuta Alapnál meghatározott kvótái szerint történő részvényvásárlásai alkotják.

Funkciója a későbbiek során a fejlesztési programok, beruházási projektumok hitelekkel való ellátása, a fejlődő országok fejlesztési célú beruházásainak kedvezmények hitelekkel való finanszírozása lett. Társintézményei k özül a V ilágbank – család t agjainak tekintik a Nemzetközi Pénzügyi Társaságot, melyet 1956-ban létesítettek és mely 1957-ban vált az ENSZ szakosított intézményévé, és melynek feladata a magánberuházások ösztönzése, elősegítése, valamint a Nemzetközi Fejlesztési Társulást, mely 1960. évtől működik és 1961-től az ENSZ szakosított intézménye. Feladata általában hosszú lejáratú (50 éves) kamatmentes, vagy alacsony kamatozású hitelek nyújtása a fejlődő országok részére. Harmadik társintézmény a Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség, melyet 1985-ben alapítottak és mely 1988. óta működik azért, hogy bizonyos szolgáltatások révén serkentse a külföldi tőke beruházásait

a gazdaságilag kevésbé fejlett területeken. 8. A Bretton Woodsi rendszer Kísérletek a valutáris válság leküzdésére. A Bretton Woods-i rendszer: A I I. v ilágháború utáni valutáris kapcsolatok rendezésének elveit 1 944-ben B retton Woodsban rögzítették. Fő vonásai a következők voltak: - az Egyesül Államoknak a tőkés világgazdaságban betöltött szerepe folytán a tőkés világgazdaság valutáit a dollárhoz kapcsolták. Alapul szolgált a különböző nemzeti valuták összehasonlításához, aranyra való beválthatósága alkotta az egész valutarendszer fő kapcsolatát az arannyal, - rögzítették a v aluták p aritását, a zok e gymásra való á tválthatósága t ehát rögzített árfolyamon történt. Az árfolyamokra hatással voltak mind a politikai atmoszféra, mind a gazdasági é s h atalmi pozíciók a lakulása. H a v alamely o rszág v alutájának á rfolyama a hivatalos paritástól a megengedettnél jobban eltért, akkor

állami eszközök igénybe vételével pl. a ranyat a dott el, v isszavásárolta k ülföldi b ankjegyeit ( ha a rany és d evizakészlete n em volt elegendő, akkor hitel vett fel a IMF-től) - fontos jellemző volt még a valuták konvertibilitásának szélesebb körű biztosítása, fenntartása. A valutaárfolyamok csak az IMF engedélyével voltak változtathatóak, - két nemzetközi szerv létrehozását határozták el: a Nemzetközi Valuta Alap és a Nemzeti Újjáépítési és Fejlesztési Bank. A dollár világpénz-funkcióját az USA politikai és gazdasági fölénye biztosította, vezető szerepét megalapozta a II. vhb Utáni hatalmas külkereskedelmi volumen, illetve a nagy amerikai aranytartalékok. A Bretton Woods-i rendszer kisebb zökkenőkkel 1960-as évek elejéig megfelelően működött, az 1960-as évek második felétől azonban világossá vált, hogy nem képes megfelelni a világgazdaság által támasztott követelményeknek. A Bretton Woodsi rendszer

válsága: A dollárnak a világban betöltött szerepe a II. vhb utáni erőviszonyokon nyugodott Az 1950-es évek m ásodik f elében azonban a z U SA r ovására N yugat-Európa és Japán gazdasági fejlődése felgyorsult, az erőviszonyok viszonylag kiegyenlítődtek. A dollár egyre nehezebben tudott megfelelni a tartalékvaluta követelményeinek. Az USA fenn akarta tartani a dollár vezető szerepét, a nehézségek azonban a vezető országok között a megrázkódtatások elhárítását váltották ki. A Bretton Woods-i rendszer válságában jelentős szerepet játszott a rögzített árfolyamok rendszere. Ez nem volt abszolút, bizonyos rugalmasság megengedhető volt. A valutaárfolyamok megváltoztatása bonyolult p olitikai d öntést igényelt, le-, vagy felértékelése hosszabb időt vett igénybe, tehát tovább fokozódtak a feszültségek. A megváltozott feltételekhez való utólagos alkalmazkodás spekulációs célú tőkemozgások számára kedvezett. Nem

lehetett tovább fenntartani a rögzített árfolyamokat A II. vhb után a valutáris rendszer válságának fő tényezője a tartós nemzetközi fizetési mérleghiány a k ulcsvalutájú ors zágban ( USA) A d ollár a k ulcsvalutájú ors zág f izetési m érlegének megfelelően áramlott a forgalomban. Az USA f izetési mérlege pa sszívummal zárult, tehát megkezdődött a kulcsvalutának az aranyra és más valutára való átváltása. Csökkent a bizalom a tartalékvaluta iránt, és nagyarányú aranyvásárlás kezdődött. A nagy mennyiségű arany piacra dobása kimerítette a hivatalos aranytartalékokat, kettős aranyárfolyam a lakult ki. A z a merikai kormány n em a fizetési m érleg kiegyensúlyozására f ordított figyelmet, hanem a dollár védelmét igyekezett megoldani. Ezt szolgálta az SDR is, melynek tényleges kibocsátása 1970. évben kezdődött Ez lényegében az IMF számláin a tagországok részére megnyitott hitelkeret, melyből azok

befizetésük arányában részesülhetnek. Ez sem tudta azonban az USA dollár gyengeségét feloldani 1971 évben megszüntették a d ollár a ranyra v aló átválthatóságát, majd első ízben leértékelték a dollárt. Ez a Bretton Woods-i rendszer végét jelentette. Kísérletek a valutáris válság leküzdésére: A dolláron alapuló nemzetközi valutaválság mindeddig nem nyert megoldást, bár ennek érdekében sokoldalú nemzetközi tárgyalások f olytak. A nemzetközi v alutáris kapcsolatok ú j re ndszert igényeltek, mely nemcsak a vezető országok, hanem a fejlődő országok csoportjainak érdekeit is figyelembe veszik. A valutáris kapcsolatok rendezését több tényező is sürgette. A valutáris ellentétek gátolhatták egyes országok gazdasági fejlődését, növekedését, mely a nemzetközi munkamegosztás kapcsán más országokat is érintett. Minden ország érdekelt egy olyan valutáris kooperációban, mely a fizetési mérlegek egyensúlyát

nemzetközileg egyeztetett árfolyam-politika érvényesítésével biztosítja. Ösztönzőleg hatott az a tény is, hogy egyre inkább ellenőrizhetetlenné vált a nemzetközi magánbankok hitelnyújtó tevékenysége. A nemzetközi valutáris rendszerről folyó viták jelentős állomása v olt a k ingstoni é rtekezlet (I MF) Fontosabb megállapodása a lebegő árfolyamok rendszerére, az SDR-nek a szerepére, az arany nemzetközi valutáris rendszerből való kiszorítására vonatkozott. A lebegő árfolyamok rendszere azt jelenti, hogy a jegybankok nem garantálják a valuták paritását, árfolyamuk a kereslet-kínálat arányában ingadozik. Sokan a lebegő árfolyamok rendszerét tekintették az egyetlen járható útnak. Azonban e módszer sem enyhítette lényegesen a világgazdaság súlyos nehézségeit, sőt egyes p roblémák f okozódását váltotta ki. A lebegő árfolyamon belül az SDR árfolyamát is új módon határozták meg. Úgy látták, hogy

értékének a valuták értékét követnie, nem az aranyét, így 1974. évben megszüntették az SDR aranyparitását, ettől kezdve azt valutakosárban fejezik ki. Az SDR-ben egyre inkább egy nemzetközi pénz csírája jelent meg, a kingstoni értekezlet az SDR-t kívánta megtenni a valuták értékmérőjévé, és megszüntette a kettős aranyárat. Az aranynak a nemzetközi valutarendszerből való kiszorítása nem valósulhat meg zavartalanul, szerepe nem szűnhet meg azonnal. A nemzetközi valutáris problémák nagy rész ma is a dollár nemzetközi pénzügyekben elfoglalt helyéhez kapcsolódik. Szerepe továbbra is jelentős, egyfajta külön helyet foglal el a valuták sorában, mint semmivel sem helyettesíthető kulcsvaluta. 9. A globalizáció fogalma és a globalizációs folyamatok A nemzetközi integráció. A globalizáció és az integráció korunk történelmi jelentőségű folyamatai, általuk alapvetően megváltoztak a gazdálkodás és a termelés

feltételei, a fogyasztás lehetőségei. A globalizáció vonatkozásában egyfelől annak túlzott mértékű kiterjesztése figyelhető meg, amikor már nem tudni, hogy mi is a lényege, melyek a megjelenési formái. Másfelől viszont gyakori, hogy konkrét megjelenési formáira szűkítik le. Ez az ellentmondás arra vezethető vissza, hogy a globalizáció un. rosszul strukturált jelenség, tehát egyértelmű összefüggések helyett mindössze kölcsönhatásokról beszélhetünk. A g lobalizáció lényegét s zakemberek a n emzetköziesedés f olyamatából v ezetik le. E nnek eredményeként egy egységes rendszerként értelmezhető világ-egész jött létre, melynek alrendszerei között olyan mértékű a kölcsönhatás, hogy az egyikben bekövetkező változás a másikban is j ól é rzékelhető. Sőt, az emberek tevékenysége folytán a rendszer egésze el is pusztulhat. A globalizáció révén az emberiség olyan világközössége jött létre, melyben az

egyes emberek, embercsoportok szoros és kölcsönös függésbe kerültek egymással, függetlenül társadalmi, gazdasági fejlettségüktől, vallási, ideológiai nézeteiktől. Olyan fokú világegyesülést valósít meg, melyben v ilágméretekben h atározódik m eg a z e mberiség l éte. T ehát azokról a f olyamatokról v an szó, melyek az egész világ fennmaradásához és fejlődéséhez kapcsolódnak. Globális problémák: Nem a dott p roblémákról v an s zó, h anem a g lobalizáció f olyamatával összefüggésben v áltozókról. Négy fő csoportba sorolhatjuk őket: - közvetlenül ökológiai problémák: környezetszennyezés, globális felmelegedés, - ökológiai – társadalmi problémák: népességnövekedés – világélelmezés, - gazdasági problémák: gazdagság és szegénység egyenlőtlen eloszlása, anyagi és szellemi javakhoz való hozzájutás perifériája, - társadalmi-tudati problémák: ideológia, vallás, politika, terrorizmus,

fajgyűlölet, A globalizációs folyamatok: A globalizáció fontos szereplői a trasznacionális vállalatok, tehát azok, melyeknek nemcsak a működése terjed ki, hanem tőketulajdonuk is többnemzetiségű. A f ejlett o rszágokban e zen v állalatok ta rtják l eginkább k ézben a tu domány és te chnika kapacitásának döntő részét, ők vágják zsebre az ebből eredő nyereséget is. Ők képesek leginkább a ráfordítások minimalizálására. Lehetséges előnyeiknek két forrása van: - tulajdoni előny, - befektetési hely előnye. Valamennyi vállalat számára alapvető fontosságú a piac. Ennek megszerzése, bővítése révén realizálódik a haszon. Rendkívül fontos a vállalati jelenlét az adott piacon A piaci részesedés növelése nem kötődik iparágakhoz, minden területen érvényesülhet. Ez a folyamat végbemehet a versenytársak rovására is, kiszorítva őket, A nemzetközi integráció: Legáltalánosabb m egfogalmazásban e gy e gyesülési

f olyamatról v an s zó, v onatkozhat m ind a természetre, mind a társadalomra. Főbb formái: - Szabadkereskedelmi terület: Az övezeten b elül a külkereskedelem a vámok és a kvóták leépítésével l iberalizált, k ívülállókkal s zemben mindentagország k ülön n emzeti v ámokat é s kvótákat alkalmaz. - Vámunió: Az öv ezeten b elül a k ülkereskedelem liberalizált, a k ívülállókkal s zemben k özös vámokat alkalmaznak. - Közös piac: a vámuniótól annyival több, hogy liberalizálják a termelési tényezők áramlását is. - Egységes piac: a teljes liberalizációt képviseli a vámokon és a mennyiségi korlátozásokon túlmenően a nem vámjellegű korlátok teljes körű leépítésével. - Gazdasági unió: a közös piacon túl a gazdaságpolitika integrációját is megvalósítja, fontos fejleménye a közös, vagy egyetlen valuta bevezetése. - Politikai unió: a hatalom és a törvényhozás fokozatos átvitele a községi szintre.

10. Az európai integráció fő mozgató erői A Római Szerződés. Az európai integráció fő mozgató erői: A m ásodik v ilágháború u tán E urópa egyesítése v ált s zükségessé. Ezen t örekvéseket s zámos gazdasági, társadalmi és politikai tényező támasztotta alá. A háború után a vezető politikusok az integrációban a béke és a prosperitás tényezőjét látták, sőt többen felvetették az Európai Egyesült Államok gondolatát. Az egyesülést az újabb háború megelőzésének garanciájaként értékelték, különös tekintettel a német-francia megbékélésre. A szoros együttműködés gondolatát az amerikai politika is kezdettől támogatta, bizonyos körök az amerikai hegemónia mérséklését és ellensúlyozását várták, sőt megjelentek bizonyos szuperhatalmi érvek is. Az integráció gazdasági hajtóerői szintén sokrétűek voltak, sokan érveltek a két világháború közötti válságok negatív ta pasztalataival. A z 1

930-as é vek p rotekcionizmusát a h áború k övette, a mi tovább nehezítette a határokon keresztüli gazdasági kapcsolatokat. Az első kísérletek tudatos törekvést képviseltek a korábbi trend megfordítására, a múlt katasztrofális tapasztalatai termékeny talajul szolgáltak az európai kooperációra irányuló új eszmék növekedéséhez. A szakirodalom az integrációt világgazdasági törvényszerűségnek tekinti. A tudomány és a technika vívmányai alapján a nemzeti gazdasági határok egyre szűkebbnek bizonyultak. Az integráció mellett érveltek továbbá a vállalati és üzemmérettel, valamint az optimális piacmértekkel is. Fontos motiváció volt még az un technikai rés áthidalása az USA és Japán, valamint az újonnan iparosodó országok vonatkozásában. Mozgató erő volt még az értékesítési lehetőségek bővítése és a külső versennyel szembeni védekezés. A nemzetközi integráció sokszintű folyamat, egymással szoros

kapcsolatban, kölcsönhatásban van. A kialakult transznacionális vállalatok a fejlesztés, az innováció, a versenyképesség, a piacszerzés fő kereteivé váltak. A transznacionalizációs folyamat globális méretű, bár leginkább Európára és Észak Amerikára korlátozódik. 1994-ben lépett életbe az un. Észak Amerikai Kereskedelmi Egyezmény (NAFTA), mely Kanada, Mexikó és az USA között hozott létre kereskedelmi blokkot, és amely tovább bővülhet Latin Amerika irányában. Az integrációs kísérletek közül kétségtelenül a legsikeresebbnek az Európai Gazdasági Közösség bizonyult. S zéles k örben g azdasági és politikai előnyökkel járt együtt, nézeteltérések csak az integráció ütemét, mélységét tekintve adódtak. A Római Szerződés: A szerződést 1957. március hó 25 napján írták alá, és 248 szakaszban határozta meg az EGK céljai, azok megvalósításának módját. Az EGK célja a közösséghez tartozó országok

szorosabb kapcsolatának kiépítése volt. Ezen célkitűzés megvalósítása érdekében 11 pontban foglalták össze az intézkedéseket. 1. a tagállamok között a vámok és kvóták megszüntetése, (10 év alatt, 1968-ra befejeződött) 2. közös vámtarifa, közös kereskedelempolitika a kívülállókkal szemben, (1968-ra léptek életbe) 3. a tagországok között a személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását gátló akadályok megszüntetése, 4. közös politika a mezőgazdaságban, 5. közös politika a közlekedésben, 6. a Közös Piacon a szabad gazdasági verseny feltételeinek fenntartása, 7. tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása, 8. jogszabály-harmonizálás, ha azt a Közös Piac megkívánja, 9. munkalehetőség javítása, életszínvonal növelése érdekében Európai Szociális Alap, 10. Európai Beruházási Bank, 11. tengerentúli országok társulása a kereskedelmi forgalom növelésére A Római Szerződés a

gazdaság egységig 3 négyéves szakaszt irányzott elő. 1962-ben született döntés a közös agrárpolitika kialakításáról, melynek alapja az agrár közös piac volt, és melyet 1964-ben indítottak be. A Monetáris Integráció újjáélesztését az EK 1979. évben az Európai Monetáris Rendszer keretében kísérelte meg. A fő cél a valutaárfolyamok stabilizálása volt Létrehozták a z ECU-t, me ly a tagországok valutáiból képzett kosárvaluta. Az 1980-as évektől számos kezdeményezés született az integrációs folyamat továbblendítésére. Nyilvánvalóvá vált, hogy az un. technikai rés Nyugat Európa rovására nyílt szét Bár az integráció nem kielégítő fejlődése csak az egyik tényező volt, általánosan egyetértettek abban, hogy újabb nagy horderejű lépésekre van szükség. A piaci integráció kiteljesítésének átfogó programját az 1992 évi egységes belső piac képviseli, emellett a hangsúly a csúcstechnikai programok

támogatására tevődött. Az EU fejlődése az 1991. év decemberi maastrichti csúcstalálkozóval fontos állomáshoz érkezett Az Európai Unió elfogadásával lépést tettek a politikai integráció irányában. A szerződés ratifikálása 1993. őszére fejeződött be és november 01-től életbe lépett 11. Az Európai integráció fejlődésének főbb szakaszai 1958-at követően az integrációs folyamatok 4 szakaszra bonthatóak: - Az 1970-es évekig, a nagy olajárrobbanásig terjed, - az 1970-es és 1980-as évek eleje, amelyben a strukturális válság zavarokat okozott, - az 1980-as évek elejétől a gazdasági fejlődés és az integráció újraindulása jellemzi, - az 1990-es évektől a kelet – európai rendszerváltás és a maastrichti konferenciától kezdődően. A kereskedelem liberalizálásával 1958-1973. között a tagországok egymás közötti kereskedelme dinamikusan növekedett. Az összes külkereskedelem évi 8%-al, a belső kereskedelem

12%-al nőtt A vámok leépítése lehetővé tette a potenciális komparatív előnyök kihasználását. Az 19 70-es évek világgazdasági zavarai ellentmondásosan hatottak az integrációra. Fejlődésének dinamizmusa csökkent, a kereskedelmi kapcsolatok bővülése lassult. Ennek következtében a belső kereskedelem évi 2 %-al csökkent, miközben a külső arányában évi 3, 7%-os n övekedés mutatkozott. Látható, hogy a válság az integráción belüli kereskedelmet zavarta meg 1975. után az EU-n belüli kereskedelem ismét visszanyerte dinamikáját, a belső kereskedelem évi 8,7%-al, a külső évi 5,8%-al növekedett. A belső kereskedelem vonatkozásában 1973. után az EU dezintegrációjáról lehet beszélni Arányváltozásainak különböző okai voltak. Egyik ilyen fő tényező az olajárak robbanása Az EU kereskedelmében súlyukat ekkor csak az olajtermelő országok növelték. Az importált o laj volumene ugyan csökkent, de az olajszámlák

megugrottak, nőtt a fizetőképes kereslet, és könnyebb volt exportálni is. A belső kereskedelem csökkenésében nagy szerepe volt az európai gazdaság versenyképessége fokozatos romlásának is. Ez egyrészt erőteljes i mportbehatolást e redményezett, m ásrészt a z arányokat az export oldalon is erősen befolyásolta. Az integrációs h atások te hát tu lajdonképpen a z 1 970-es években sem szűntek meg, bár dinamikája lényegesen csökkent, de a kölcsönös függés fokozódott. Az 19 80-as évektől kezdődően aztán az integrációs folyamatok viszonylagosan új lendületet kaptak. A belső kereskedelem aránya meghaladta a 60%-ot A külkereskedelem ugyan csökkent, a nemzetköziesedési tendencia azonban nem tört meg, viszonylagosan erősödött. 12. Az egységes európai piac terve A Gazdasági és Monetári Unió Az un. Egységes Európai Piac tervét illetően a döntés az 1985 júniusi milánói csúcsértekezleten született. Megteremtése

érdekében a Bizottság előterjesztette a Fehér Könyvet, ami mintegy 3 00 feladatot tűzött ki, végrehajtási ideje pedig 1992. év december hó 31 A Fehér Könyv az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad és korlátlan mozgását tűzte ki célul. Eszerint az egységes európai piac érdekében fizikai, technikai és pénzügyi akadályok felszámolására van szükség. Fizikai akadályok megszüntetése: A nemzeti határokon történő ellenőrzése megszüntetését jelenti. 1968 után a vámok eltörlése ellenére az áruk mozgásának ellenőrzését több okból is fenn kellett tartani. A közös külső vámok ellenére egyes tagországok eltérő nemzeti kvótákat alkalmaztak, melyeket eredetellenőrzés nélkül könnyedén ki lehetett volna játszani. Az egységes európai piac azt jelenti, hogy 1992. után a kvótákat már közösségi szinten alkalmazzák és kifelé egységesítik a különböző biztonsági, környezeti és eü.

előírásokat Az áruk mozgásának nyilvántartására számítógépes rendszert vezettek be. A határellenőrzés felszámolásával az állampolgárok a közösségen belül útlevél nélkül, szabadon utazhattak, letelepedhettek, ta nulhattak, m unkát v állalhattak. E zt s zabályozta a S chengeni megállapodás, melyet 9 tagország fogadott el. Az állampolgárok egyenlő jogokkal vehetik igénybe más országok szociális juttatásait. A Közösségen kívüli utazásokra egységes útlevelet vezettek be Technikai akadályok megszüntetése: A még fennmaradt nem vámjellegű kereskedelem-politikai korlátok legfontosabb részét kívánták leépíteni. Nagy figyelmet szenteltek a különböző nemzeti szabványoknak, és 3 fő megoldást javasoltak: - a nemzeti szabványok kötelezően kölcsönös elismerése. (valamely közösségi országban jogszerűen előállított és forgalomba hozott terméket minden tagországban kötelező a szabad forgalomba beengedni.) -

bizonyos területeken kötelező európai harmonizálást írtak elő, mellyel kapcsolatos döntések szótöbbséggel történtek. Ugyanez vonatkozott a közösségi védjegyek kidolgozására is A szabványok terén nagy hangsúlyt helyeztek a gépiparra, a vegyiparra, a gyógyszergyártásra és az elektronikai iparra. - Az új szabványok bevezetése előtt kötelező notifikációt írnak elő. A cél, hogy elkerüljék a új technikai akadályok keletkezését. A szabad munkavállalást már 1968. óta biztosították Ez zökkenőmentes volt az egyszerűbb fizikai, s egéd- és s zakmunkák e setében, d e b onyolódott a n yelvismereti é s s zakmai k övetelményeknél Előrelépést jelentett, hogy kölcsönösen elismerték az iskolai és szakmai végzettségeket, az állampolgárok ezentúl bármely tagországban szerezhettek szakképesítést. Egyedül a bizalmi állásokban volt lehetőség más ország állampolgárainak kizárására. Bonyolult intézkedést tett

szükségessé a szolgáltatások piacának liberalizálása. Ez főleg a korlátozó jogi előírások eltörlését követelte. Kiemelt figyelmet kapott a hitel- és tőkepiacok egységesítése. A Közös Piac keretében a kereskedelemmel és a közvetlen tőkebefektetéssel kapcsolatos tőkeáramlásokat liberalizálták. A program keretében 1990. évig minden tőkeforgalmat érintő akadályt felszámoltak A teljes liberalizálás következtében az állampolgárok pénzüket bármely ország valutájában és bankjában elhelyezhették, részvényeket vásárolhattak, hiteleket vehettek igénybe. A pénzügyi akadályok megszüntetése: Ezen akadályok elsősorban az áruk és szolgáltatások áramlásának versenyfeltételeit torzítják el. Az eltérő adóterhek jelentősen megváltoztathatják adott termék költségviszonyait, versenyképességét. Mindenekelőtt az adózás egyszerűsítésére, a kettős adózás felszámolására és az adóterhek közelítésére volt

szükség. Az első lépést a VAT rendszerre való áttérés jelentette. (hozzáadott érték szerint forgalmi adózás) Ez egy többlépcsős, nettó értékadó, tehát fokozatonként mindig arra kell fizetni, melyet a termelés és elosztás lépcsőjében a termék teljes értékéhez hozzátettek. Az adót az eladó fizeti, lépcsőzetessége aszerint alakul, hogy elkészültéig hány kézen megy keresztül. A V AT s emleges m ind a v állalatméret, m ind a s pecializáció m értéke szempontjából. A t eljes termelési értékre kivetített adórendszerek halmozódáshoz vezettek. A VAT viszont egyenlő esélyt Hatékony szabályozó, a gazdaság minden szereplője adózik, a ad valamennyi terméknek. gazdaság egészére gyors befolyás gyakorolható, a terhek egyenletesebben oszlanak el. Az adóráták közelítése több tekintetben is viták forrása volt. Az 1992 évi júliusi megállapodás szerint az EU egységesen minimum 15 %-os VAT-ráta alkalmazása mellett

döntött néhány termék kivételezése, illetve esetenkénti késleltetés mellett. A Gazdasági és Monetáris Unió A monetáris unióra vonatkozó Delors tervet 1989-ben tették közzé. Eszerint a teljes liberalizálás a nemzeti m onetáris p olitikák h atékonyságát fenyegeti, e nnek egyetlen m egoldása a z egységes valuta m egteremtése. A D elors t erv a m onetáris u nió m egvalósítását 3 s zakaszban t ervezte megvalósítani: - a nemzeti valuták teljes és visszavonhatatlan konvertibilitása, - a tőkeátutalások teljes liberalizációja a bank és pénzpiacok teljes integrációja mellett, - az árfolyam-lebegési sávok szűkítése, végül a paritások rögzítése. Az első szakasz beindítására 1 990-ben s or k erült, 19 94. 0 101-ig szabaddá tették a tőkék áramlását és megszüntették az árfolyam-ellenőrzéseket. A Monetáris Unióban való részvétel feltételeként szigorú kritériumokat határoztak meg: a) magas fokú árstabilitás, az

infláció vizsgált 1 évében nem térhet el 1,5 % pontnál többel a három legjobb inflációs teljesítményű tagországtól, b) a költségvetési deficit a GDP 3%-át nem haladhatja meg, c) az államadósság a GDP 60 %-át nem haladhatja meg, d) a k amatok a v izsgált 1 é vben 2%-nál n em t érhetnek e l t öbbel a h árom l egjobb teljesítményű országtól, e) a nemzeti valuta stabilitása, tehát 2 éven belül nem szükséges a leértékelés. A második szakasz 1994. 0101-én kezdődött Létrehozták az Európai Monetáris Intézetet, mely a központi bankok között erősítette a monetáris kooperációt. Az Európai Tanács 1 995 decemberében döntött az egységes valuta nevéről és a bevezetéséről, melyet euro-nak keresztetek el. A harmadik szakaszra való áttérést alapvetően a kritériumok teljesülésétől tették függővé. Az első körbe a 1 5 ta gállamból 1 1 k erült b e. Nagy Britanniának é s D ániának a p olitikai e gyesüléssel

szemben voltak fenntartásai. Nagy Britannia a 3 szakaszra való áttérés a kormány döntésétől tette függővé, míg Dánia népszavazással akart dönteni. Svédország nem szánta el magát a 3 szakaszban való részvételre, egyedül Görögország nem felelt meg a kritériumoknak. A harmadik szakasz 1999. 0101-el kezdődött Visszavonhatatlanul rögzítették a 11 tagország valutái és az euro között az átváltási kulcsokat. Az euro tényleges pénzzé vált, az ECU kosár megszűnt létezni. A nemzeti valuták törvényes fizetési eszközök, az euro választható 2002 január 01-ig csak számlapénz formájában jelenik meg, a nemzeti valutákat 2001. 0701-el vonják ki a forgalomból. A ta gállamok 19 97-ben f ogadták e l a S tabilitási é s N övekedési P aktumot, m ely s zerint t öbb é ves stabilitási program mellett kötelezték el magukat. Cél a kiegyensúlyozott költségvetés, ha ez nem valósul meg, a tagállam a GDP-je 0.2 %-át letétbe helyezi

Ha 2 éven belül nem képes rendbe tenni költségvetését, a letét vissza nem térítendő bírsággá alakul. A maastrichti protokoll intézkedik az Európai Központi Bank felállításáról, melynek fő feladata, hogy őrködjön az árstabilitás fenntartásán. A Központi Bankok Európai Rendszerének feladata, hogy végrehajtja a közösség monetáris politikáját, kezeli a hivatalos valutatartalékokat, biztosítja a pü. rendszer zökkenőmentes működését. Az euro bevezetésével alapvetően megváltozott a külgazdasági nyitottság. Az egymás közötti kereskedelem b elkereskedelemmé vált, k ülkereskedelemnek c sak a n em t agországokkal f olytatott árucsere tekinthető. 13. A közös agrárpolitika céljai és a szabályozás főbb területei A k özös a grárpolitika a z E urópai K özösség egyik l egbonyolultabb területe. A z a grártermékek kiemelt kezelését stratégiai jelentősége mellett a termelés természeti, gazdasági és társadalmi

sajátosságai, illetve a termelői és fogyasztói érdekek is indokolták. A jó mezőgazdasági adottságú országok – Franciaország – kiharcolták, h ogy i parcikk-piacaik m egnyitása e llenében a f ejlett i pari országok támogassák mezőgazdaságukat. A CAP céljai: A Római Szerződés 38. szakasza előírja a Közös Agrárpolitika létrehozását, melynek céljai: - a mezőgazdasági munka termelékenységének emelése (műszaki fejlesztés, munkaerő megfelelő felhasználása) - megfelelő jövedelmi és életszínvonal megteremtése, - agrárpiacok stabilizálása ( termelők és fogyasztók védelme) - élelmiszerellátás biztonsága (az alapvető termékeket meg kell termelni) - méltányos áron való fogyasztói igénykielégítés, - világkereskedelemben való fokozott részvétel. Ezen célok végrehajtása érdekében a Római Szerződésben már olyan szabályozást terveztek, mely a gazdaság többi részére megállapított vámunión,

versenyfeltételeken túlmentek. A K özös A grárpolitika t ervezetét a z 1 958. é vi s tresai k onferencia d olgozta k i, m elynek sarokpontjai: - a mezőgazdaság a nemzetgazdaság és a társadalom lényeges tényezője, - központi szabályozó eleme az ár, - az agrárszerkezet és a piacpolitika között szoros kapcsolat szükséges, - a mezőgazdaságnak szervesen kell illeszkednie a nemzetgazdaság egészébe, - fokozni kell a családi gazdaságok teljesítményeit. A szabályozás főbb területei: a) Közös p iacpolitika: E z v alamennyi s zükséges i ntézkedést ta rtalmazhatja, í gy a z árszabályozásokat, az elosztási támogatásokat, a raktározási intézkedéseket. A Szerződés ezeket csak példaszerűen említi, az eszközök szabadon választhatóak. b) Struktúrapolitika: a 41. és 42 szakasz szabályozza a struktúrajavító és értékesítést elősegítő intézkedéseket. c) Közösségi harmonizáció: e tekintetben különleges előírások

érvényesülnek. 14. A Közös Agrárpolitika változásai az 1980-as években A CAP 1992. évi reformja A CAP első szakasza az 1970-es évekig tartott, ekkor építették ki a közös piacrendeket. A második szakaszban modernizálták a gazdaságot. Leglátványosabb változás a munka termelékenységének tapasztalható, mely évente átlagosan 5%al nőtt. Ezt ösztönözték az áremelések is, a fogyasztás növekedése azonban némileg korlátozott volt. Elkerülhetetlen következmény lett a nagyfokú önellátás A feleslegek levezetésének főbb módszere az export támogatása volt, melynek következtében a Közös Agrárpolitika költségei jelentősen megduzzadtak. Ez a világpiaci kereslet-kínálat egyensúlyának megbomlásához, nemzetközi feszültségekhez vezetett. Alapvető dilemmává vált, hogy a CAP átalakítása drasztikus árcsökkentéssel, vagy a kínálat mennyiségi korlátozásával valósuljon-e meg. A cél a legkeményebb lépések

elkerülése volt, tehát a következő elemeket határozták meg: - restriktív árpolitika: a z intézményé árak n ominálisan is b efagyasztásra kerültek, a zaz a reálárak folyamatosan csökkentek, - mennyiségi k orlátozások: 1 . k vóta szabályozás, 2 g aranciaküszöb-szabályozás: a t úllépés esetén kb. szankciókat alkalmaztak Mindezt a globális EK termelésre alkalmazták, tehát az un. potyautas-elv érvényesülhetett (én többet termelek, mert más esetleg kevesebbet) - területpihentetési program: a termelési kapacitások kihasználásának korlátozását jelentette. Akik l egalább 2 0 % -al csökkentették f öldterületeiket, 5 é vre j ogosulttá v áltak k árpótlásra. Ebből következik, hogy 1990-1991-ben az EK gabonaterületének mindössze 2,5%-val tartozott a programhoz. A CAP 1992. évi reformja: 1991. évben hozták nyilvánosságra az átfogó CAP reform tervezetét, mely nagy vitákat váltott ki Végül is az eredeti javaslat némileg

módosított változatát fogadták el, melynek fő irányvonala az árak jelentős csökkentése, valamint a termelők támogatásokkal történő pozícióstabilitása. Az i ntézkedések a z u n. n agykultúrákat é rintették (g abona, olajos m agvak) v alamint a z állattenyésztési ágazatok közül a tejtermelést, a vágómarha és a vágójuh tenyésztését. (sertés és baromfi – közvetett hatás) a) Az agrárárak csökkentése: Középpontban a gabonapiaci szervezet áll, hiszen kiemelkedő jelentőségű a földhasználatban, és kapcsolatot teremt az állattenyésztéssel. Lényege a következő: - az árakat a világpiaci árak szintjére kell csökkenteni, ami fokozza a keresletet, - az árcsökkenés miatt a termelők csökkenteni fogják a termelékenységet, csökken a kínálat, - a földek pihentetése szintén a kínálat csökkenését idézi elő, - a kínálat csökkenése és a kereslet növekedése miatt a felborult egyensúly helyreáll. b) Közvetlen

támogatás: A mezőgazdasági árak csökkentését közvetlen prémium ellensúlyozza, amit szigorú feltételekhez kötnek. Elnyerésének feltétele: - szerződéses kötelezettségvállalás a gabonaterület meghatározott hányadának befagyasztására. Ezen befagyasztott területen élelmiszer nem termelhető - Állattenyésztési á gazatokban i s m ennyiséghez k ötött, l egalábbis a tehén é s v ágómarha tenyésztésben. A juhtenyésztésben választani lehet, vagy elfogadják az általános érvényű előírást, vagy gazdaságonként külön szabnak határokat. c) Kistermelők preferált helyzete: A kistermelők mentesülnek a termelés korlátozása alól. Kistermelő az a gazda, akinek földje legfeljebb 92 t. gabona termelésére alkalmas Az állattenyésztésben az, akinek állománya nem éri el a 15 állat-egységet. d) A termelés extenzifikálása: Cél a k ülterjesítés ös ztönzése. K övetkeztében a n övénytermesztésben c sökken a t

erméshozamok növelésének késztetése, állattenyésztésben pedig az állatterhelés mérséklése jelentkezik. Prémiumot csak az kap, akinek az állatsűrűsége nem haladja meg az előírást. e) A gazdák választási lehetősége: Mindenkinek meg van a lehetősége, hogy az előírt területpihentetési arányt vállalja, vagy kistermelőként függetlenítse magát, így lemondjon a prémiumról. A kistermelők a pihentetési kötelezettség alól mentesek, teljes termőterületre csak a gabonafélék prémiumát kapják. f) Természeti környezet megőrzése: A reformnak fontos szerepe van a természeti környezet, a hagyományos tájak megőrzésében, a kedvezőtlen területeken a gazdasági aktivitás fenntartásában. Szükség van arra, hogy a termelés minden t érségben f olytatódjék, i lletve h ogy a z e gyes k örzetek n e n éptelenedjenek e l. A mezőgazdaság támogatására szánt összeg 30%-át a vizek védelmére, erdősítésre, természettel

harmonizáló technológiák létesítésére fordítják. g) A közösségi kiadások behatárolása: A Bizottság a tagországok költségvetési hozzájárulását a GDP 1,37%.-ára kívánja emelni (1,2-ről) Érvényben v an a zonban a z a h atározat, m ely s zerint m inden 1 %-os n övekedésre 0 ,74%-os növekedés jut a mezőgazdaságban. Tehát akkor is emelkedne a mg támogatás, ha nem hajtanának végre reformot. 15. Struktúrapolitika és regionális politika az EU-ban A Közös Agrárpolitikának szintén alapvető része a struktúrapolitika, melynek célja eredetileg az életképes, egy család számára társadalmilag elfogadható jövedelmet nyújtó gazdaságok kialakítása volt, és amely az évek során módosult. Jelenleg a cél a falusi térségek integrációjának fejlesztése Az EGK létrehozásakor a mezőgazdasági kiadások 1/3-át az üzemi struktúra átalakítására szánták. Ez több tényező kapcsán sem valósulhatott meg. Jelenleg a cél

újból ez a bizonyos 1/3 elérése A hangsúly fokozatosan a vidék fejlesztésére tevődött át, mellyel elő kívánják segíteni a tagországok közötti integrációt, a fejlettségi differenciák csökkentését, és mérsékelni akarják a gazdálkodási módszerek környezetre gyakorolt negatív hatásait. A közös struktúrapolitika jó ideig háttérbe szorult, később azonban megnőtt iránta a figyelem. A túltermelés elmélyülése világossá tette, hogy az árpolitika nem oldja meg a Közös Piac mg-nak ellentmondásait, a hhoz a s truktúra á talakítására v olt s zükség. I lyen k örülmények k özött s zületett meg 1968-ban a Mezőgazdaság 1980. elnevezésű komplex program Ez az un. Mansholt terv két részből tevődött össze Egyrészt rövid távú intézkedéseket irányzott elő a felesleg csökkentése céljából, másrészt javaslatokat tartalmazott a struktúra hosszú távú átalakítására. E célkitűzések érdekében a mezőgazdasági

keresők számát 5 millió fővel kellett csökkenteni. Ezért az idősebb vezetőknek életjáradékot akartak biztosítani, ha eladják földjeiket, a fiatalabbaknak pedig átképzési lehetőséget biztosítottak abban az esetben, ha nem a mezőgazdasággal foglalkoznak a továbbiakban. Fontos volt a megmaradt mezőgazdasági üzemek átszervezése is, ezért a Mezőgazdaság 1980. elnevezésű program optimális nagyságú üzemek létrehozását szorgalmazta. A M ansholt t erv é rtelmében e zek m agángazdaságok v agy ü zemágak kell, h ogy legyenek, m elyek vagy gazdasági specializáció útján, vagy közös létrehozással jönnek létre. Ezeket a mezőgazdasági üzemeket azonban pénzügyileg támogatni kell. A túltermelés megakadályozása érdekében a termőterületet 5 millió hektárral csökkenteni kell. Ebből 4 millió hektárt erdő céljára, 1 millió hektárt üdülőkre, eü. intézményekre kívántak fordítani Szükséges volt a z á rpolitika m

egváltoztatása i s. K imondta a p rogram, h ogy a zoknak a termékeknek az ára, melyekből többlettel rendelkeznek csak akkor emelkedhet, ha a kereslet meghaladja a kínálatot. A Mansholt terv heves vitákat váltott ki, nem is fogadták el a kormányok. 1970. májusában újabb tervet nyújtottak be hasonló tartalommal, az azonban nemzeti szinten akarata elérni a céljait. 1971. februárjában újabb Mansholt csomag került benyújtásra A mg helyzete romlott, a parasztság az árak emelését követelte. Ez a csomagterv bizonyos áremeléseket is javasolt - egyszeri, meghatározatlan nagyságú prémiumot azoknak, akik felhagynak a mg. tevékenységgel, földjüket átengedik, vagy nem mg. célokra használják, - kiegészítő segély az üzemtulajdonosoknak, ha nem mg. termelésre kívánnak áttérni, - modernizálási segély a gazdaságoknak, melyek 6 éven belül elérik, hogy 2 személy részére megfelelő jövedelmet biztosítsanak, - értékesítési segély a

termelési szervezeteknek, - a mezőgazdaságilag hasznos földterületek növekedésének megakadályozása. Az 1970-es évek második felében a támogatás a kedvezőtlen adottságú területekre összpontosult, a hegyvidékeken kompenzációs összegeket kaptak a farmerek. 1978-tól a kedvezményezettek a mediterrán régiók voltak, a cél pedig az öntözés, az erdősítés, a halászat támogatása. 1988-ban a reformok a s trukturális a lapok r eformjának elfogadásával f olytatódtak. E z tulajdonképpen gyűjtőfogalom, ide tartozik az Európai Szociális Alap, az Európai Mg. Orientációs és Garancia Alap Orientációs részlege, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Halászati Orientációs Alap. Céljuk a fejlettségi különbségek csökkentése, a kisebb teljesítőképességű országok versenyképességének növelése. 1994-1999. között a Strukturális Alapok 1545 milliárd ECU forrással rendelkeztek, melyből 6 fő közösségi célkitűzést

támogattak. 1. Elmaradott térségek fejlesztése, szerkezeti átalakítása 2. Hanyatló ipari térségek átalakítása 3. Tartós munkanélküliség elleni küzdelem 4. A dolgozók alkalmazkodásának elősegítése 5. A mg és halászati szerkezet alkalmazkodásának segítése Vidéki térségek fejlődésének segítése. 6. Alacsony népsűrűségű régiók fejlesztése A finanszírozás forrása a tagországok által a költségvetésbe való befizetései. Az 1 célt támogatta legnagyobb hányada (66,7%), egyebekben egyre csökkent. Úgynevezett többcsatornás finanszírozásról volt szó, vagyis a célokat nemcsak egy alap támogatta, és egy alap nemcsak egy célt finanszírozott. 16. Az Európai Unió közös költségvetésének jellemzői Az EU költségvetése több tekintetben eltér más nemzetközi szervezetétől. Az eltérések a következők: - Korlátozottabban t ölti be a z a llokációs, s zabályozó é s ú jraelosztó funkciót, c sekélyebb

mértékben vásárol közjavakat és szolgáltatásokat. - Átfogóbb más nemzeténél, mert az adott intézmény működésén, biztosításán túl tényleges szabályozó és újraelosztási funkciót is betölt. Az EU 1. 2. 3. 4. költségvetése saját jövedelemforrással rendelkezik: összes vámbevétel, agrár lefölözések, VAT bevételek %-a, GDP faktor tételei, A s aját f orráson a lapuló f inanszírozásban 1 90-ben s ikerült m egegyezni, a mikorra a v ám és a grár illetékek nem fedezték a kiadásokat. Harmadik forrásként a VAT bevételek bizonyos százaléka került bevonásra. 1988-tól kerül sor az un. negyedik forrás bevezetésére, amit a GDP-hez kötnek A költségvetés struktúrája az idők folyamán az érdekviszonyok fejlődését követte. Az 1960-as években azokat a feltételezett piaci előnyöket kompenzálták, melyekhez a német ipar jutott Francia- és Olaszországgal szemben. A költségvetési finanszírozás két okból sem

bizonyult megfelelőnek. Egyrészt a jövedelmek lassabban nőttek, mint a nemzeti termék (degresszivitás), másrészt a szegényebb országokat jobban terhelték, mint a gazdagokat. (kohézió hiánya) A degresszió a vámbevételek és az agrárilletékek fokozatos szűküléséből következett, mely egyrészt a GATT liberalizációkkal volt összefüggésben, másrész a mezőgazdasági önellátás növekedésére vezethető vissza. A kohézió hiányának következménye, hogy az egyes országok hozzájárulása a költségvetéshez nem mindig azonos mértékű az ország fejlettségével. A közösségi költségvetés sajátos kritériumai: 1. az externalitás elve: a költségek és a hasznok a partner országban is megjelennek, 2. oszthatatlanság elve: bizonyos tevékenységek nem oszthatóak szét a tagországok között, 3. kohézió elve: valamennyi polgár számára biztosítani kell a szolgáltatások, a jólét és a fejlődés minimumát, 4. szubszidiaritás elve: a

funkciókat a legalacsonyabb szintre kell delegálni, ha nincs előny abból, hogy azt magasabb szinten gyakorolják. 5. együttes finanszírozás elve: a költségek egy részét a kedvezményezettek vállalják A közösségi költségvetés naptári évre készül. A kiadásokat és bevételeket 1979-től ECU-ban, 1999től euróban kalkulálják Az előzetes tervezetet a Bizottság készíti el, mely kötelező és nem kötelező részekre kiadásokra oszlik. Működés során aránytalanságok a bevételi és kiadási oldalon is keletkezhetnek. A vámok és illetékek az alacsonyabb jövedelmű országokat nagyobb mértékben sújtják, és a VAT bevételek is jobban terhelik a szegényebb országokat. A közös költségvetés reformjára több hullámban került sor. 1977-ben tették közzé az un. McDougall jelentést, mely szerint a közösségi költségvetésnek is teljesítenie kell a stabilizációs, allokációs és újraelosztó funkciót, biztosítania kell az

árstabilitást, a gazdasági tevékenység növelését. Mivel 1987-re ismét finanszírozási válsággal kellett szembenézni, 1988-ban újabb reform vált szükségessé. 1988-as reform legfontosabb intézkedése az un. negyedik forrás bevezetése mellett, hogy a kiadás szerkezetét is megváltoztatta. Az un strukturális alapok növelését határozták el, melyekre előirányzott összeget az 1988-as Delors csomag (I.) megduplázott Alapok: (Európai Szociális Alap, Agrárköltségvetés Orientációs Alap, Regionális Fejlesztési Alap, Halászati Alap) + kiegészült a Kohéziós Alappal, melyek együtt képviselik az újraelosztó funkciót. A D elors ( II.) csomag s zerint a z E U k iadásait 66,6 milli árd E CU-ról 87, 5 milli árd E CU-ra k ívánták növelni. Ehhez a költségvetési kiadási plafon emelésére szintén szükség volt 1993. évi brüsszeli találkozóra Delors un F ehér Könyvet terjesztett elő, mely abból indul ki, hogy az elmúlt 10 évben

lassultak a beruházások, ezért hanyatlott a versenyképesség. Következésképpen n agy a rányú b eruházásokra v an szükség, m elyek f inanszírozását a magántőkére és a piaci érdekekre hagynák. A közös költségvetésből 5 milliárd ECU-val járulnának hozzá, illetve 7 milliárd ECU-val az Európai Beruházási Bank. 1997-ben Agenda 2000. névvel terjesztett elő a Bizottság költségvetési tervet, mely az EU fejlődését vázolta fel figyelemmel a szükséges reformokra, teljesítményjavításokra. 1999 évben született e zzel k apcsolatosan k ompromisszumos d öntés a b erlini csúcsértekezleten. E szerint a Strukturális és K ohéziós A lapok r észesedése el kell, h ogy é rje a k öltségvetés 1 /3-át, t ehát a GDP 0,46 %-át. Az alapokból a jövőben 3 célt finanszíroznak: 1. elmaradott, a távoli és az alacsony népsűrűségű régiók támogatása, 2. gazdasági és társadalmi átalakulás nehézségeivel küzdő régiók támogatása,

3. oktatás, képzés, foglalkoztatás modernizálása 17. A magyar – EK társulási megállapodás A társulási egyezmény hatásai. Az EK külkapcsolati rendszerében a nem tagországok által elérhető legszorosabb viszony a társulás. Magyarország és az EK közötti társulást a politikai rendszer változása alapozta meg, mellyel kapcsolatos tárgyalások 1990. évben váltak aktuálissá Az EK részéről hivatalosan a dublini értekezleten merült fel, hogy a volt európai KGST országoknak társulást létrehozó megállapodást ajánlanak. Ez a kör később Csehszlovákiára, Lengyelországra és Mo-ra szűkült. Bevezetésre került az Európai Megállapodások terminus, mely megállapodást a 3 ország 1991. decemberében írta alá. (később Bulgária, Románia, Csehország és Szlovákia, Szlovénia, és 3 balkáni ország) Így 10 ország rendelkezik szerződéssel. Fő célkitűzés a 4 szabadságjog megvalósítása, kiegészítve a politikai

konzultációkkal és együttműködéssel. A társulás fő pontjai: - politikai átalakulás: alapvető szabadságjogok, jogállamiság, emberi jogok, dem. választások elve, - politikai dialógus és együttműködés: kölcsönös törekvéseken alapszik, - tízéves átmeneti periódus, két 5 éves lépésben, - teljes szabadkereskedelmi övezet kialakítása, kivéve a mg. termékeket 2000 dec 31-ig, tehát vámterhektől, kötöttségektől, kvótáktól mentes szabad áramlás biztosítása. Az EK által biztosított liberalizálási ütem: - az i pari t ermékekre v onatkozólag a M egállapodások élet b elépésének n apján e ltörlik a kvótákat, azonnali a vámmentesség, - acéltermékek tekintetében a kvótákat azonnal, a vámokat 1996-ig törlik el, - textiltermékekre a k vótákat a z á tmeneti p eriódus s orán t örlik e l. A b érmunka a zonnal vámmentes. A li beralizálás gy orsításra 19 93-ban a z EK számos i ntézkedést tett, k öztük a g

épkocsik, vegyipari termékek v ámját 1 994. v égéig e ltörölték, é rzékeny t ermékek vámlebontását 5 évről 4-re mérsékelték, az importkvótákat az importplafonok váltották fel. Magyarország általi ütemezési terv: - a mennyiségi kvóták emelését 1995-ben kezdi, azokat 2000-ig fejezi be, - az i mport 1 0%-nak t ekintetében a z E U v ámmentes elbánás é lvez, to vábbi 1 5%-ra 3 egyenlő lépésben csökkentik, Az agrárkereskedelemre vonatkozó megállapodások alapvetően különböznek az ipari termékekétől, hiszen erre n em j ött l étre szabad kereskedelmi m egállapodás. Teljes szabad kereskedelem csak a teljes jogú tagság elnyerése után lehetséges. Addig minden egyes termékre külön határozzák meg a kvótákat és a vámot. A kvóták itt nem a mennyiséget jelölik, hanem a vámmentes export felső határát. Ezen felül teljes vámot kell fizetni A mezőgazdasági termékeket két csoportba sorolják: 1. Alaptermék: - állati és

állati eredetű termékek: évi 20%-os vámcsökkentés, 5 éven át 10%-os növekedés, - korábban már a GSP (!) kedvezményt élvező cikkek: 50%-os lefölözési kedvezmény, - zöldség, gyümölcs, vadhús: mennyiségtől független vámcsökkentés. 2. Feldolgozott t ermék: a z i mportterhek a z i pari vámok és a m g t ermékek l efölözése A z i pari rész vámját eltörölték, egyebeket 3 éven át évi 10%-al csökkentik. Egyéb intézkedések: - szolgáltatások kereskedelmét illetően a liberalizáció a cél (Társulási Tanács dönt), - munkaerőmozgást illetően a liberalizációt a bilaterális szerződésekre bízzák (csak elvi lehetőség) - letelepedés és vállalatalapítás a nemzeti elbánás elvén, - közvetlen beruházások esetén a profitrepatriálást azonnal garantálják, - pü. segítség szempontjából csak bizonytalan kötelezettségvállalásokat tartalmaz A társulási egyezmény hatásai: Magyarország számára csak szerény

eredményeket hozott, kereskedelempolitikai előnyt csak akkor jelentett volna, ha javítja az egyéb termékek piacra jutását, ami csekély mértékben következett be. Fő értéke a megállapodásnak, hogy szerződéses formában rögzítette a kölcsönös kapcsolatokat. Az E K a z é rzékeny t ermékek t erületén t ovábbra i s p rotekcionista p olitikát f olytat. ( Mo k b 4 0-50 %-a ilyen) Egyebekben a társulás alapján végbement liberalizáció csak hosszabb idő távlatában ítélhető meg. A megállapodások jobb esélyt nyújtottak az EU exportjának bővítésére, mint Mo. számára, különösen az agrár külkereskedelem terén. Közvetlenül a r endszerváltás u tán a z E U-ba menő agrárexport jelentősen növekedett, ám a Megállapodás után ez kevésbé dinamikusan nőtt tovább. Agrárimportunk több, mint négyszeresére (4,1) növekedett, míg exportunk csak 31%-al lett nagyobb. A kedvezőtlen export befolyásolói: - a mezőgazdaság válsága, -

nem megfelelő minőség, - finanszírozási elégtelenség, - kvóták alacsony mértéke, Kedvezőtlen import befolyásolói: - hazai termelés csökkenése, - jelentős importliberalizáció, - gyümölcslé-készítés fellendülése, - az EU exportoffenzívája. 18. AZ EU kibővítésének lehetőségei és problémái Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia stratégiai célja a teljes jogú tagság elérése volt. Az EU eleinte vonakodott erre vonatkozóan bármely utalástól. Kizárólag a Megállapodás tartalmaz tagságra való utalást, ám olyan megfogalmazásban, mely sem jogi, sem politikai kötelezettségvállalást nem jelent. Álláspontjában a változás a koppenhágai csúcstalálkozón történt, amikor kinyilatkoztatta a teljes jogú tagság elvi lehetőségét. A találkozó szerint akkor kerül sor a csatlakozásra, ha a társult ország képes lesz a tagsági kötelezettségek vállalására, és teljesíti az ehhez szükséges feltételeket.

Ezek: - demokrácia, törvényesség, emberi és kisebbségi jogok elve, - éles versenyt és piaci nyomást állni képes piacgazdasági, - a ta gsági k ötelezettségek te ljesítése, a p olitikai é s g azdasági m onetáris u nió c éljainak elfogadása, - EU jogrendszerének elfogadása, - EU is legyen képes a befogadásra. Az esseni csúcstalálkozó ezeket még kiegészítette: - saját régiójukon belül a tagságra váró országok működjenek együtt szomszédaikkal, - a társult országokat fokozatosan bevonták az EU munkájába. Az esseni csúcsértekezleten megvonták a kibővítés határait is: Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Lettország, Észtország, Litvánia, Szlovénia, Bulgária. Újabb állomást j elentett a cannes-i k onferencia, m ely j óváhagyta a F ehér K önyvet. E z t ekintélyes jogi házi feladat volt az átalakuló országok számára. Magyarország 1994-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, mely

elindította a szokásos folyamatot, a kérelmek és a kérelmezők vizsgálatát. Az amsterdami csúcstalálkozó világosság tette, hogy a tagsági követelmények alapján nem lehetséges valamennyi ország egyidejű csatlakozása. Első körben Ciprussal és 5 másik KKE országgal – Mo-al is – tárgyaltak. (1998 év november hó 10) A tagság politikai kritériumainak Mo. megfelelt, ezt az EU partnerek is elismerik Nagy kihívást jelent azonban a megromlott közbiztonság, a gazdaság kriminalizálódása, a nagyfokú korrupció. A működő piacgazdaság szintén a legfontosabb kritériumok egyike, a KKE országok vonatkozásában új feltétel. Az EU erre vonatkozóan pontos meghatározást nem ad, így a EBRD és a Világbank elemzéseire kell támaszkodni. (EBRD 3-4, Világbank 9) Nagyon f ontos még a b ankrendszer t ovábbi m odernizációja, a z á llamháztartás r eformja, a f ekete gazdaság visszaszorítása. Tökéletesen működő piacgazdaság természetesen

nem létezik, de nem csak a felvétel elnyerésére kell figyelmet fordítani, hanem arra is, hogy az integráció előnyeit ki tudjuk-e használni, nem kerülünk-e rosszabb helyzetbe, mint csatlakozás nélkül. Csatlakozási tárgyalásokat befolyásoló tényezők: A M agyar – EU t árgyalások 1998-ban kezdődtek, ahol is nincs vita, nincs kompromisszum, a jelentkezőknek el kell fogadnia a közösségi joganyagot. (időleges kedvezmény kérhető) A KKE bővítés eltér az eddigiektől, hiszen az új tagok már a gazdasági és monetáris uniót létrehozó EU tagjai lesznek. - Az EU-nak is képesnek kell lennie a befogadásra, hiszen az új tagok felvétele intézményi reformot is jelent, mely intézmények működését a továbbiakban is fenn kell tartani. - Kritikus pont a közös agrárpolitika reformja. A keleti kibővülés 1/3-al növeli az EU mezőgazdasági termelés kapacitását. CAP reform nélkül ez túltermelést eredményez - Fontos tényező a pénzügyi

transzferek rendezése. 10 ország csatlakozásával a lakosság létszáma és területe 1/3-al növeli az EU-t, míg a GDP-ben csak 3%-os a növekedés. Így csökken az 1 főre jutó GDP. Összességében a bővítésnek nagyobb a költsége é s k isebb a haszna, mint a korábbiaknak. - Jelentős a munkaerő kérdése is. A KKE országoknak az elmúlt időszakban számottevő munkaerő – feleslege keletkezett. B ár a z E U-ban is k özel 20 m illió mu nkanélküli v an, azonban kevés a jól képzett értelmiségi. Ebből a szempontból az oktatás színvonala fokozott stratégiai jelentőségű. - - Kérdéses a csatlakozás időszaka. Az EU szempontjából az azonnali a megfelelő, hiszen akkor a leggyorsabbak a kedvező hatások. Mégis számolni kell bizonyos átmeneti időszakkal. Az EM U-hoz való csatlakozás mindenképpen későbbi időre tehető, mint az EUhoz való csatlakozás A kibővülés minden nehézség ellenére az EU-nak is érdeke, hiszen olyan piaci

előnyökhöz juthat, mely bőven kompenzálja a költségvetési terheket. Mo a tagsággal lehetőséget kapott arra, hogy felzárkózzon Európa szerencsésebb feléhez