Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Fodor Kata - A Hortobágyi Nemzeti Park

A Hortobágyi Nemzeti Park Fodor Kata 9.c 2010. február 4 A Hortobágyi Nemzeti Park Jóska a fejébe nyomta pörge kalapkáját, búcsúcsókot lehelt babája orcájára, majd rántott egy jókorát csikója kantárán. A jámbor négylábú jószág izmai munkához láttak, s a paripa gazdástól nekilódult a pusztaságnak. Csak úgy röpültek a félkörforma szunnyadó nap felé. A valószerűtlen fényviszonyokban végeláthatatlan síkság a távolban teljesen egybefolyt az ég aljával. Jóskánk hirtelen elbizonytalanodott, hogy vajon nem fogyasztott-e túl sokat a délutáni szilvapálinkából, ám ez a gondolat hamar nyugodni hagyta, hiszen pontosan emlékezett, hogy ezt a gyönyörű helyet 1973. január 1-jén nyilvánították természetvédelmi területté, s azóta is Hetedhét ország leghatalmasabb nemzeti parkja, Európa földnek pedig a legméretesebb füves pusztája. Az ifjú imádta ezt a csodás UNESCO Bioszféra Rezervátumot szelni naphosszat Az apró,

Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék, valamint Heves megye Tisza-tavi szeletkéjét felölelő pusztaság Jóska népének igen fontos területe. Különleges kultúrája jellegzetesen magyar vonásokat őriz, gazdag élővilága pedig káprázatosan értékes. Ahogy Jóska nagy tudásával kápráztatta el magát, épp elvágtáztak mellette bőnadrágban és lobogó ingben legénypajtásai, akik szabadidejükben előszeretettel nyűgözték le betyárjó lovas hagyományőrző előadásokkal (ld. 1 kép) az ide látogató turisták tömkelegét Karikás ostorukat pattogtatva, nagy kurjongatások közepette igyekeztek haza asszonyaikhoz elfogyasztani a zamatos hortobágyi húsos palacsintát és gulyáslevest, ahogy az tisztességes alföldi betyárhoz illik. A nagy haddelhad felriasztotta pár, az út menti mocsárnál ejtőző mesés, vörös könyvben is feltüntetett veszélyeztetett madárfaj képviselőjét. Az ijedt darvak, kanalasgémek,

nagy kócsagok és fattyúszárnyú szerkők néhány zöldtollú batla és gyászos kárókatona kíséretében széledtek szerte a légtérben. Röptüket követve Jóska figyelmes lett a többi, égboltot szelő madárkuriózumra is. Vacsorára várva körözött a mező fölött egy vijjogó kékvércse, és egy kackiás hím parlagi sas Volt ott még egy igazi ritkaság számba menő kerecsensólyom is, melyet többen is a magyarság különleges erejű állataként turul néven ismernek. Jóskát mindig boldog megnyugvással töltötte el, hogy ezeket a madarakat az év minden szakában tilos vadászni. A szárnyas jószágoktól elszakadva Jóska vetett egy futópillantást a mocsárra. A zsombéksás közül kikandikáló sövényszulák és mocsári gólyahír mosolyogva intett búcsút neki, ahogy ő tovaügetett a messzeségbe, meg sem állva egészen a Tiszán átívelő Kilenclyukú-hídig (ld. 2 kép) Itt kicsit elidőzött, ábrándosan bámulva a fodros víztükrön

csillogó klasszicista stílusú vízi objektumot. Most sokkal nyugodtabb volt, mint mikor az éves augusztus 20-i hídi vásáron itt nyüzsög a fehérnép apraja nagyja, lelkesen kapkodva a legjobb kézművesek portékája után. Jóska szinte biztos volt benne hogy ez egy nagyon fontos hely lehet, hiszen ez a híd szerepel a Nemzeti Park jelvényén is. A vízi átjáró kockaköveiről leérve Jóska újra lova patái alatt tudhatta a puszta különleges mintázatú „padlózatát”. Bár nem volt egy egyetemet végzett ember, de a maga nyolc általánosával még ő is kiokumulálta, hogy eme sajátos repedezett motívumrendszer kiváltója nem más, mint hogy a Hortobágy jórészét szikes talaj fedi (ld. 3 kép) Ennek létrejöttében igen jelentős szerepet kapnak a nátriumsók (oldott, talajkolloidok felületén megkötött, valamint kristályos sók formájában). A humuszosodás, kilúgzás és só felhalmozódás folyamatán végighaladó talajfajta bizony igen rossz

minőségű, terméketlen és száraz, Jóska mégis úgy vélte, hogy a Hortobágy nélkülözhetetlen jelensége. Különben is, miért kéne boldogtalannak lenni, ha egyszer ez így is pompás hely? Ugyan kérem, ne legyünk telhetetlenek. Ha egyszer a fürj, a menyét, csíkosfejű nádi poszáta és hazánk legnagyobb termetű madara, a túzok sem bánkódnak A paripa patkói büszkén taposták tovább a szolonyec mézpázsitos szikfokvegetációját. A gyógyhatású orvosi székfű és a sziki szittyó durcásan húzódtak arrébb a vas nyomásától. Növénytársulást illetően Jóska jobban kedvelte a sziki tölgyeseket, különösen tavaszi pompájukban, mikor a fátyolos nőszirom, az odvas keltike, a csillagvirág és a magyar zergevirág tarkítja a fék tövét. Gyakorta meg is kell küzdenie a kísértéssel, hisz’ olyan boldoggá tenné az ő babáját egy csokor friss kornistárnics, de tisztes ember a Jóska, tudja, hogy ezek védett növények, egy száluk

leszedéséért 10 000 forintos büntetés is járhat. Az asszony, a kedves teremtés meg már annak is örül, hogy otthon gondozhatja az autentikus alföldi mangalicákat meg rackajuhokat, és kihajthatja a mezőre a magyar szürke marha gulyát. Ó, hányszor is mondta már Jóska az asszonynak, hogy nem kellenek már azok a marhák, de szegény pára úgy szereti őket, meg aztán fontosak a génmegőrzés szempontjából, meg hát idegenforgalmi szempontból is igen kedvező a dolog. Egy barackszín szemű erdei fülesbagoly vészjósló huhogása rántotta vissza Jóskát a szikes puszta sivárjába. Bizony nem volt már fiatal az idő A férfiú még egy dolgot szeretett volna megnézni mielőtt hazatér. Nyugat felé indult lovacskájával, s hamarosan el is érte az áhított mesterségesen létrehozott tájelemet. Nem, nem a kocsma volt az, annál is inkább egy kunhalom, vagy, ahogy a tudósemberek hívják, egy kurgán. Számos ilyen 10-15 méter magas dombocska található

a Hortobágyon. Réges-régi idők emberei építették őket, többnyire sírhalom vagy őrtorony gyanánt. Jóska leszállt lováról, odavezette a közeli gémeskúthoz, hogy míg ő megszemléli a kunhalmot az állat felfrissülhessék. Odaballagott a dombhoz, ráhajtotta a fejét és megtöltötte tüdejét a puszta illatos levegőjével. Úgy érezte, mintha az ősi korok emberei szólnának hozzá, akik még a természettel összhangban éltek, tisztelve és nem kihasználva azt. Jóska elmosolyodott, felült csikójára, s ahogy az első csillagok feltűntek az égbolton ő hazabaktatott. 1. kép: lovas bemutató a Hortobágyon 3. kép: Szikes talaj 2. kép: A Kilenclyukú-híd Források: http://www.hnphu/ http://hu.wikipediaorg/wiki/Hortob%C3%A1gyi Nemzeti Park Kapocsy György – Nemzeti Parkjaink, Officina Nova kiadó, 1993., Békéscsaba Ökotábori jegyzetlap (a talajtípusokról) http://www.vilagorokseghu/h5html Képek: 1.

http://keptarszabadfoldhu/cikkepek/19199/Image/Nagy fiNh hortobagy 0jpg 2. http://wwwrekordtourshu/gallery/29jpg 3. http://palcykadeviantartcom/art/Hortobagy-87744145 Címlap: http://vanigster.deviantartcom/art/puszta-III-79085960