Oktatás | Pedagógia » A pedagógia, mint tudomány és helye a tudományok rendszerében

A PEDAGÓGIA MINT TUDOMÁNY ÉS HELYE A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN PEDAGÓGIA ALAPFOGALMAK Pedagógia: neveléstudomány. Mint önálló tudomány fiatal, a 19 sz második felétől él A filozófia foglalkozott először a társadalommal, így a pedagógia alapjaiként értelmezhető. Peidagogos = gyermekvezető, kísérő (görög) 15-16. századtól kezdték használni, de igazán a 19. századtól vált ismertté Nevelés tudománya: a nevelés gyakorlati vonatkozásait kívánják hangsúlyozni. A gyakorlati tevékenységhez egy elméleti tudományos vonatkozás tartozik. Az elmélet és gyakorlat elválaszthatatlan, kölcsönhatásban áll. Nevelés: bár gyakorlati tevékenység, elméleti alapon áll. Az elmélet hat a gyakorlatra, a gyakorlat pedig inspirál. A nevelés központi fogalom Sokféleképpen értelmezhető Egyidős az emberiséggel, mert az ember fejlesztésére mindig szükség volt. (a kr e 8 században oktatás, nevelés, nevelés célja, pediagogos, nevelés

folyamat jellege, alapelvek, stb.) HERBART – német pedagógiai elmélkedő, ltalános pedagógia levezetés a nevelés céljából A pedagógia önálló tudomány, mert: - van önálló tárgya - saját vizsgálati rendszere - saját alapfogalmai - kialakult kapcsolatrendszere más tudományokkal  nyitott tudomány. - megtanulható elemei vannak (művészi előadás). A pedagógia a társadalomtudományok körébe tartozik, de a természettudományok, mint társtudományok kapcsolatban állnak vele. Pedagógia tárgya: a neveléstudomány, a nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó tudomány. Elmélet és gyakorlat viszonya: kutatásaival jelentős hatást kíván kifejteni a nevelés gyakorlatára. Gyakran meríti kutatási témáit a gyakorlatból Megerősítik vagy gyengítik egymást. Pedagógia feladata: azon folyamatok leírása, kutatása, elemzése, értelmezése, törvényszerűségek feltárása, amelyek a megtervezett, megszervezett

személyiségfejlesztést szolgálják. Későbbi meghatározásban a pedagógia: a pedagógia tárgya a fejlődő személyiségnek, az adott társdalom körülményei között terveszű és folyamatos alakítása és önalakítása, képességeinek maximális kifejlesztésével. Az emberi tudás fejlődésével differenciálódik és vele párhuzamosan különböző résztudományai válnak ki. 1 Pedagógia résztudományai: 1. általános pedagógia vagy bevezetés a neveléstudományba 2. neveléselmélet 3. oktatáselmélet 4. neveléstörténet 5. összehasonlító pedagógia: történeti vonatkozása is van Különböző nemzetek pedagógiai kérdéseivel és saját neveléstörténeti kérdéseivel. 6. óvoda-, iskola-, család-, gyógypedagógia stb Társtudományai számosak: tudatközi kapcsolatait alkotja. Minden tudománnyal kapcsolata van, ami az ember fejlesztésével foglalkozik, pl. filozófia, logika, etika, pszichológia, szociológia, anatómia, demográfia,

stb. Határtudományai: viszonylag függetlenné váltak - iskola egészségtan - neveléslélektan - nevelésszociológia - oktatás gazdaságtan - nevelésfilozófia. 2 SZOCIÁLPEDAGÓGIA ALAPFOGALMAK Szociálpedagógia fogalma: egyértelműen a neveléstudományon belül fejlődött ki. - a századfordulón jelentkező és P. NATORP nevéhez fűződő irányzat, amely társadalmi meghatározottságát hangsúlyozza (19-20. sz) - a 20. sz elején fogalma kiszélesedett Minden pedagógiának szociálpedagógiának kell lennie. Túlhaladottnak tekinthető irányzat - 1997. A szociálpedagógia a neveléstudomány speciális ága Előbb a gyermek, ifjúkorúakra, később az idősebbekre is kiterjed. NOHL nevéhez fűződik Minden ami nevelés, de nem család és nem iskola. Szociálpedagógia lényege: - szociális munkáról már a középkorból vannak ismereteink, mint szegénygondozás virágzott. A vallást gyakorló emberek végezték - Az újkorban a szegénység fogalma

megváltozott; aki szegény, az maga is felelős sorsáért, képessé kell tenni őket arra, hogy maguk is akarjanak változtatni, az őket körülvevő társadalmi törvényeken kell változtatni. Sorozatba kezdték létesíteni a szegényházakat a szegények átnevelésére  falakon belüli gondozás. A szegényház is differenciálódott: árvaház, betegek otthona. - Később külön a fiataloknak létesítettek otthonokat, ezek családi életmódot modelláltak (Németországban kb. 1800 volt) Bármennyire családiasak voltak is, rengeteg pedagógiai hibát követtek el: testi-lelki fenyítések. - Ezzel szemben indult el a szabadabb szellemű nevelés (NATORP), a nevelés legfontosabb színtere a közösség és a család, az egységes iskola fogalmát is hozzá kötik. - NOHL a pedagógiai kapcsolatot tartotta fontosnak, az érett felnőtt és az alakulóban lévő gyermek vagy ifjú kapcsolatáról van szó. Ebben mindig a gyermek, a fejlesztendő érdekeiből kell

kiindulni. A szociálpedagógiának az ifjúság gondozása a fő feladata Az egyházi otthonoknak legyen kontrollja. Ifjúságra irányuló, társadalmi indíttatású, segítő tevékenység, amelyben a szakember fő feladata a fiatalok minél sikeresebb bevezetése a társadalomba, az ő érdekeiket képviselve. - a II. vh utáni amerikai hatások: lényege a kliensi kapcsolat újszerű értelmezése A kliens és segítője egyenrangú kapcsolatba kell, hogy legyen. A szociálpedagógia és a szociális munka viszonyainak értelmezésében lendületet adott. A szociálpedagógia gyökerei a neveléstudományban vannak. A szociális munkával ötvöződve vált tudományággá. Nem lehet rangsort állítani a szocpedagógia és a szocmunka között, se elkülöníteni nem lehet őket. Egy olyan gondolkodás is felmerült, hogy a szoc.pedagógia és a szocpolitika viszonyát tisztázni kell A kettőnek érintkezése van, a szoc.pedagógiának el kell fogadnia bizonyos szocpolitikai

intézkedéseket Ez a prevenció, megelőzés fogalmát hozta felszínre.  Menjünk elé a problémáknak, amit utána módosítani tudunk. A kliensek körét ez kiszélesítette, mindenkihez van mondanivalója. A magyarországi szociálpedagógia fejlődése: A 60’-as 70’-es években 2 irányú: 1. a kliensek tömegesülése 2. prevenció (különböző terápiákkal, típusokkal színesedett) A 19-20. század fordulóján a szocpedagógia egyes jelenségei tűnnek fel Milyen állapotok voltak a haza nevelés társadalmát tekintve? Különböző irányzatok fogalmazódtak meg, amelyek német nyelvterületről, osztrák közvetítéssel kerültek hozzánk: 3 1. gyermektanulmányozás mozgalma 2. szabad oktatás 3. nemzetnevelés irányzata 4. tehetségmentő mozgalom 1. gyermektanulmányozás mozgalma: 20 sz elején indult NAGY LÁSZLÓ alapította Didaktika gyermekfejlődési alapon. Ő alapította 1903-ban a magyar gyermektanulmányi társaságot. Nagyvárosi

körülmények között élő gyerekeket vizsgáltak iskolai, otthoni körülmények között. Teamben dolgoztak, ami pszichológusokból, orvosokból, tisztviselőkből is állt. Ezek a vizsgálatok gyermekvédelmi célok is szolgáltak NEMES LIPÓT a kültelki gyerekek jövője. Az örökléssel szemben a környezetnek és a nevelésnek, mint környezeti hatásnak van kiemelt szerepe. Hangsúlyozták, hogy fontos a környezet megváltoztatása, az iskola javítása, a társadalmi intézmények javítása. Megfogalmazta a szocpolitika szerepét Törekvéseit a 1. vh után is folytatták (IMRE SÁNDOR, NÉMETH LÁSZLÓ: A Medve utcai polgári) 2. szabad oktatás: Alternatívákat jelenítettek meg az egyközpontú iskolai oktatással szemben A 19-20. sz-ban indult a KALOT (katolikus legény egylet), különböző tanfolyamok, népfőiskola. KARÁCSONY SÁNDOR a képviselője A 2 vh utáni oktatási, nevelési reformokat kívánta előkészíteni. 3. nemzetnevelés irányzata: IMRE

SÁNDOR volt a kidolgozója, 1945-ben halt meg Az a legfontosabb nevelés, ami a nemzet körére érvényesül, mert az visszahat. A 20 sz első évtizedeiben azt képviselte, amit ma szociális pedagógiának nevezünk. Azért van szükség a nemzetnevelésre, hogy ezáltal építsük a társadalmat, kohézió = összetartás. Az a célja, hogy egy korszerű értelemben vett polgári nemzeti alakuljon ki. (A neveléstudomány magyarországi feladatai). Művében fogalmazta meg, hogy mi a nevelés A nevelés (a nemzetnevelés) minden nemzet számára sajátos feladatokat diktál, olyanokat, amelyek mások számára lehet, hogy nem is érvényesek. Falukutatások mozgalmát indította el Egyaránt kapcsolódik a pedagógiához és a néprajzhoz. 4. tehetségmentő mozgalom: Alakuló szocpedagógiának a népi radikális vonalát jelenti Mentsük meg a népben rejlő tehetségeket. (SOMOGYI JÓZSEF, ILYÉS GYULA: Lélek és kenyér). Tehetségmentő mozgalomból nőttek ki a falusi

kollégiumok  népi kollégiumok A tehetségmentést az egyetemi szintig vitték (Győrfi kollégium). A teljes társadalomra vonatkozó iskoláztatási lehetőség. 4 A NEVELÉSRŐL A nevelés fogalma: Ha a nevelésről beszélünk, az emberiséggel egyidős. Az egyik ember hat a másikra, neveli. Fejlesztő jellegű hatások A nevelés mint tevékenység csak az emberre jellemző. A nevelő és a nevelt is tudatában van annak, hogy mit akar tenni Hol történik a nevelés? Mivel az ember társadalmi lény, a nevelés színtere is a társadalom. Az egyén számára nélkülözhetetlen a nevelés, a társadalmi környezet, mert az biztosítja számára a társdalomba való beilleszkedést. Nevelő hatások nélkül az ember nem fejlődhet ki A társadalom szempontjából is nélkülözhetetlen a nevelés. A társadalom örök kategóriája Nem mindegy, hogy milyen fejlettségű emberek alkotják a társadalmat. Minden társadalom megszervezi a maga nevelési rendszerét. A

társdalom számára sem közömbös, hogy milyen egyének alkotják a társadalmat. A nevelésnek vannak határai. A nevelés szükséges, lehetséges, de vannak természetes korlátai. Az ember fejlődő lény - testi fejlődés. Már az anya állapota befolyásolja a gyerek testi fejlődését - pszichikus fejlődés (lelki): megismerő tevékenység. Az ember életének kezdő szakaszaiban a különböző pszichikai változások sorát éljük át és ezek lerakódnak bennünk. A figyelem, képzelet, gondolkodás, észlelés, emlékezet tulajdonságai. A fejlődés és a nevelés kölcsönhatásban áll. A céltudatos nevelés ösztönzőleg hat a fejlődésre Az egyén fejlődését a biológiailag meghatározott fejlődés és a szervezett nevelés egyaránt befolyásolja. A nevelés megszervezi, koordinálja a fejlesztő hatásokat Ez fontos, mert az egész személyiségre szétterjed. Az egyén fejlődését külső és belső tényezők befolyásolják Belső tényező:

Öröklés: idegrendszer érési folyamata. Két összetevője van: - általános emberi örökletes adottságok pl. testünk fölépítése, 2 kéz, 2 láb - családi örökletes adottságok: vérrokonságban lévő öröklés pl. alkat Vannak olyan örökletes adottságok, amelyek nem változtathatók. Egy részük a nevelés által befolyásolható. (Melyik az a fejlettségi szint, amire az egyén megtanítható) Külső tényező: Környezeti hatások: nagyon erős környezeti hatás áll fenn az egyén és a környezet között. - társadalmi környezet: tárgyi és személyi - természeti környezet: földrajzi, biológiai környezet. - adekvált (az egyén számára megfelelő) inadekvált (súlyos tényező a fejlődést tekintve. Ha tartós, tartósan nyomot hagy a gyerekben, befolyásolhatja az idegrendszer állapotát). Az egyén számára a környezet fokozatos bővülésen kell, hogy végbemenjen. Az egyén és környezet viszonya befolyásolható, változtatható. A

környezet a fejlődés forrás és feltétele, az örökletes adottságok a fejlődés alapjai. A környezeti hatások súlyozottan befolyásolják fejlődésünket. Liberális nevelés: engedékeny nevelés 5 Poroszos nevelés: tekintély elvű Szabjunk követelményeket, de ezek ne legyenek túl gátlóak. Engedjünk szabad teret A nevelés megszervezett. Mindig, mindenhol vannak spontán, véletlenszerű környezeti hatások Ez függ az egyén alapvető beállítódásától. Mindannyiunkat érnek folyamatosan szervezett és szervezetlen hatások. A nevelés céljából az a jó, ha több a szervezett, mert önmaga is tud dönteni, hogy ez jó vagy rossz. (Szöveggyűjtemény, Német András: Társadalomkultúra, nevelés 12-21. o) Ki a felelős a nevelés eredményességéért? Valamilyen mértékben benne van mind a nevelő, mind a nevelt. A nevelés eredményeként leszünk képesek az önnevelésre. A nevelés és az önnevelés fordítottan arányos a gyermek korával.

Minél fiatalabb a gyermek, annál inkább a nevelés, mint külső hatás dominál De ha egyre inkább tudatosítjuk a neveltben, hogy mi a helyes és a jó, akkor egyre inkább bevonjuk ezekbe a döntésekbe a neveltet  így kialakulnak olyan képességeik, amelyek lehetővé teszik, hogy több helyzetben önállóan döntsenek. A nevelő véleményét kikérhetik, így megmarad a kapcsolat. A sikeres nevelésben az önnevelésnek nagy szerepe van. Feleslegessé teszi a direkt irányítást Aktivitás a nevelésben: - nem mindig a nevelő kezdeményezi - ezeknek a szerepeknek oda-vissza kell játszódniuk - az aktivitás a tevékenységben, magatartásban jelenik meg. A nevelés törvényszerűsége szerint: a nevelő a nevelt életében nem érhet el sikert, ha a nevelt nem vesz részt (nem aktív) a nevelésben. Fontos, hogy a közvetlen, közvetett célokról győzzük meg a neveltet, mert ha ő a céljainkat nem fogadja el, akkor nem fogja elfogadni, nem fog részt venni

benne. A nevelés célja: - a nevelés célorientált, célra irányított - mindig a nevelési cél határozza meg a nevelési tevékenység tartalmát. A nevelési cél mindig összefügg a társadalmi célokkal. Az az ideális, ha egy reális jövőképen alapul a cél. Ez egy nevelési eszményben kell, hogy megfogalmazódjon A nevelési eredményben fogalmazódik meg a nevelési cél. A nevelés folyamatossága mellett jelen van a megszakítottsága is  a nevelés és a nevelt állandó változásban vannak. A nevelés folyamata: Elméleti modell: 1. tapasztalatszerzés 2. tudatosítás 3. meggyőződés 4. gyakorlat A nevelés szervezett hatásokat jelenít meg a folyamatában. Ezek a hatások rendszer képeznek, irányítottak és egymásra épülnek.  A nevelés folyamatában törvényszerűségeket 6 figyelhetünk meg. Pl hogy a nevelés folyamatának ismétlődő szakaszai, elemi vannak S ezek az elemek mint a nevelés gyakorlatában (valizálódnak) valósulnak

meg tevékenység formájában. Ahhoz, hogy a nevelés folyamatában az adott tevékenység létrejöjjön: tapasztalatok kellenek  tudatosulnak, tudatosulhatnak a nevelésben, értelmileg képes felfogni. A meggyőződés is létrejön, aminek feltétele, hogy az értelmi belátás mellett érzelmileg is azonosuljon az egyén az adott céllal. A megszakítottság (asszimetrikusság) jellemzője a személyközpontúság. A nevelés személyek közötti kapcsolaton alapszik. Pedagógiai viszony Ebben a kapcsolatban mindketten félnek, felelősségteljesnek és aktívnak kell lenni. - A 18. sz-ig a nevelő és a nevelt kapcsolata birtokló viszony volt: követő magatartást kívántak meg a nevelt részéről -> nem vitázik, elfogadja. - A 19. sz közepétől ezt egy szocializált kapcsolat váltja fel: az egyén bevezetése a társadalomba. Ez már több és jobb, mint a birtokló viszony Az egyént mérsékelten bevonom a folyamatba. Egyfajta egyoldalúság valósult meg

Dominált a társadalmi meghatározottság. - A 20. sz közepétől a nevelés, mint segítő kapcsolat funkcionál A segítő kapcsolatban az egyén érdekeit is figyelembe kell venni. A segítés célja: az egyéni sajátosságokkal olyan szintre juttassam el, mai a társadalomnak is fontos. Nem egyoldalú kapcsolat 7 KONFLIKTUSOK A nevelés kapcsán sokféle összefüggésről lehet szó. A nevelésnek vannak olyan helyzetei, amikor a nevelő és a nevelt között nézeteltérés következik be. A nevel érdeke, hogy tudja, mivel miért foglalkozik. A konfliktusok személyiségfejlesztők Konfliktushelyzetek: eltérő igények, a vágyak, érdekek, értékek különbsége, eltérő szükségletek. Konfliktusok fajtái: 1. Forrás: - személyközi kapcsolatokból fakadó konfliktusok (2 személy, több személy csapat között; vezető-beosztott között  az egyik leggyakoribb konfliktushelyzet) - információ kezeléséből fakadó konfliktus (nem pontosak az információk

 félreértés, túl sok az információ  túlinformált, túl kevés az információ) - strukturális hol a helyem egy adott szerkezeten belül  befolyásolhatja a konfliktusom. (Pl a főnök-beosztott konfliktus vagy szülő-gyerek) - szükségletek és érdekek eltéréséből fakadó konfliktus. - értékek eltéréséből fakadó konfliktusok (érték az, ami az egyén számára fontos) 2. Valódi és álkonfliktusok 3. interperszonális és intraperszonális konfliktusok (személyen belüli) 4. rejtett vagy nyílt: ahhoz, hogy a konfliktust megoldjam, nyílttá kell tenni A rejtett konfliktus egy idő után nyílttá válik. 5. Perem vagy központi: Perem amikor megérint, de elmegy a fülem mellett, központi amikor az érékeimet megsérti. A központi a személyiség legmélyebb része 6. Szakmai vagy személyi jellegű: (pl tantestületen belül vannak szakmai és személyi jellegű konfliktusok) Az iskolában a személyes és a szakmai konfliktusokat gyakran

összekeverik. Ha személyes konfliktust szakmaivá tesznek, akkor álkonfliktus keletkezik. A konfliktuskezelési stratégiák: - ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket, tanulni kell - nem mindig és nem minden konfliktus oldható meg, de elviselhetőbbé lehet tenni - a szocializáció során a családban tanuljuk meg a konfliktuskezelést először (ez a szociális tanulás: érzelmi alapon történik) - a nevelők kötelessége konfliktushelyzetek bemutatása  tapasztalatból való tanulás  mit mikor, hogyan lehet megoldani. - a saját és a körülöttük élő személyek konfliktuskezelési módszerei - a konfliktuskezelés megtanulása főként a mások és saját tapasztalataink feldolgozásán alapszik - fontos a konfliktus folyamatjellege; létező szakaszai vannak a konfliktusoknak. Szakmai konfliktusok: - előzmények vannak - kibontakozási szakasz (érlelődési szakasz, a konfliktus észlelésének időszaka) követi - megoldási javaslatok megfogalmazása, amik

különbözőek - majd következik a döntés (kiválasztani a megoldás) 8 - következmények (ez a konfliktus leszálló ága)  amikor elemeznem kell, hogy mit tettem és mi lesz/lett a hatása (elemzési szakasz)  ez a konfliktuskezelés tanulási időszaka és ennek alapján fogok egy hasonló helyzetet elemezni. Németh András: - az ember társadalmi lény: két alapformája van. Kommunikáció, kooperáció a két alapforma. o Kommunikáció: nyelvi és nem nyelvi megnyilvánulások. o Kooperációra is szüksége van az embernek a kommunikáció mellett, különben nem maradna életben. A kooperáció együttműködés a generációk között. A nevelés bevezet a társadalomba - a kultúra fogalma, társadalmi értékek: o A kultúra a szellemi javak összessége. A kultúra elemi közé tartozik a vallás, a művészet, a gondolataink, a viselkedéskultúra. Szociális, jogi, politikai, építészeti, népi, mezőgazdasági kultúra. - az enkulturáció fogalma:

a kultúrába történő bevezetés. - hol a helye az enkulturációban a nevelésnek? A nevelés értékközvetítő. - a szocializáció fogalma: a szocializáció segíti a nevelést. - a nevelés és a szocializáció fogalma/viszonya: A kompetens társadalmi lénnyé való válás (az adott helyzetben lévő cselekvés). Egyéniségünk kialakulása és az eddigi eredmények megőrzése és folyamatossága. Kozma Tamás: - a szociális tanulás fogalma - mi az individuáció kettő eredménye? - a szociális tanulás krízisei Konfliktuskezelési stratégiák: 1. Győztes-vesztes: o eleve a kiindulás a rossz o ez egy harc, nem veszik természetesnek a konfliktust o az egyedi győzelemre törekszik o soha nem vezet megoldásara o a másik fél harcba indul, hogy a győzelmet visszaszerezze. 2. Alávető / Alkalmazkodó magatartás: o még mindig téves értelmezés következtében az egyik fél aláveti magát a másik akaratának o mindig annak a szándéka erősebb, akinek

alávetik magukat o leépíti a személyiségét az alkalmazkodás o ez csak látszat elfogadás, olyan, mintha megoldódna a konfliktus o torzítja a nevelő és a nevelt kapcsolatát  így a nevelő téves következtetésekre jut, s megtanítja a gyerekeket egy őszintétlen magatartásra  torzítja a személyiséget. 3. Konfliktus-kerülés / Elkerülő magatartás: o „legjobb”, ha nem is reagálok ezekre a konfliktusokra o védelmező magatartáson alapul a konfliktuskezelés  beszűkíti a cselekvési formáit/mozgását, kiépíti a személyiségét. 4. Kompromisszumra törekvő: o ha mindig csak megegyezésekre törekszem, akkor szintén nem fejlődik a személyiségem 9 o nem lehet mindent kompromisszummal megoldani o „egészséges kompromisszum”. 5. Konstruktív konfliktuskezelés / Problémamegoldás o győztes-győztes (vesztes nélküli) o a kiindulás alapvetően más mint az előzőnél, a kiindulás „a mi problémánk” o nemcsak engem érint o

ahhoz, hogy kezeljem, ahhoz én nem vagyok elég, a másik fél is kell: mi o „beszéljük meg, működjünk együtt” o fogalmazzuk meg, hogy mi a közös célunk, fogalmazzuk meg, hogy azt milyen úton szeretnénk elérni, beszéljük meg, hogy melyikünk, mit vállal föl, tisztázni kell az értékeinket, amiket a konfliktusba használunk (pl. őszinte, nem csapjuk be, nem mondjuk el) o ha nem sikerül, együtt vállaljuk a sikertelenséget o ehhez kell egy reális önismerete, tisztába kell lenni a személyiségünk értékeivel és gyengéivel. Rendelkezünk a szükséges szociális képességgel: metakommunikáció, kooperáció, tolerancia, empátia, stb. o reálisan kell megítélni a helyzetet o képesek vagyunk-e arra, amire vállalkozunk vagy nem. Ezek mind tanulandó és tanulható dolgok. A személyiség fejlődéseredményeként alakult ki 10 A NEVELÉS ÉS A SZOCIALIZÁCIÓ A nevelés elengedhetetlen személyiségfejlesztő folyamat, de nemcsak a nevelés

pozitív hatásai hatnak, hanem spontán hatása is. Szocializáció: Az egyén bevezetése a társadalomba nemcsak a nevelés, hanem a szocializáció hatására következik be. A szocializáció hatását és kiterjedését tekintve szélesebb és tágabb, mint a nevelés. A kevésbé megtervezett hatások a szocializáció körébe tartoznak A szocializáció az életünk teljes hosszában hat ránk  előbb vagy utóbb manipulálnak minket. Az szocializáció interakcióban valósul meg (ember-ember közti kapcsolat). A szocializáció az egyén bevezetése egy adott kultúrába, egy adott kultúra elsajátítása az egyén számára.  ez egy bonyolult, összetett és sokszínű folyamat. A szocializáció lényege a szociális tanulás. A szociális tanulást utánzáson alapuló tanulásnak is szokták nevezni. Attól tanulok, akik számomra fontos, pozitív személyiség A szocializáció az emberek között megy végbe. Mindig meghatározott csapatok és szervezetek

között jön létre. A tanítási órán történetek tartalmi egységekre kell tagolni. A nevelés nemcsak tervezett elemekből áll, hanem spontánból is. Spontán nevelési helyzet: pl. valaki kérdez az órán valamit, gyerekek viselkedése, figyel vagy nem. A nevelő és a nevelt kapcsolata: A nevelő hozzásegíti a neveltet ahhoz, hogy a társadalom számára fontos, élni tudó, élni akaró legyen. Az egyén akaratát mindig figyelembe kell venni A két személyt (nevelő, nevelt) összhangba kell hozni: A nevelő, miközben hat a neveltre, eközben ez a tevékenysége őrá nem marad hatástalanul. Ő magára is visszahat (ő is szocializálódik.) A nevelést beavatásnak, átörökítésnek is szokták nevezni. A neveltnek egy magasabb fejlettségi szintre kell jutnia. Meg kell haladnia azt, aki valamiben tanította A nevelésnek van egy örök paradoxona (aszimmetrikus viszony)  irányításnak és az önállóságnak egyaránt jelen kell lennie. Tisztelni kell a

neveltek autonómiáját A szülőnek akármikor igaza van, de ennek a nevelésben csak akkor van helye, ha a gyermek is belátja. De figyelni kell arra, hogy hogyan közli az igazát A diktatórikus társadalmakban a nevelés a társadalom előírásának akarják alárendelni. Ha sikerül megteremteni azt az összhangot, amikor az egyén és a társadalom érdekeit is figyelembe vesszük, azt demokratikus szellemnek nevezzük.  a másságot is el kell fogadni, ami természetes. Nemcsak külsőleg van másság, hanem érzelmileg is Ezt nem kiirtani kell, hanem egymástól átvenni és a személyiségbe beépíteni. Konfliktusok vannak a nevelő és a nevelt viszonyában. A nevelés folyamat jellegű tevékenység, ami mellett jelen van a megszakítottság. Ez egy természetes sajátossága a nevelésnek. A megszakítottság akkor jelentkezik, amikor a neveltet kényszerítem valamire A fejlődés feltétele az egyensúly. 11 A konfliktushelyzetek szükségesek, de a

nevelésben nincs igazán helyük. Fontos, hogy hogy kezeljük a konfliktushelyzetet, ami mai napig sok problémát okoz. Az egyéni és a társadalmi fejlődésben szükségünk van rá. A pedagógia feladata, hogy megtanítson minket a konfliktushelyzetek kezelésére. A nevelési folyamatban lejátszódó konfliktusok szakszerűen kell elemezni, ha ezt jól tudjuk kezelni, akkor javítjuk a nevelő és a nevelt kapcsolatát ( bizalmi érzés jön létre). Csak akkor tudunk jó konfliktuskezelést alkalmazni, ha van tömör elméleti hátterünk. A konfliktusok tipizálhatók. A konfliktusok kezelési szintje összefügg az önértékelésünkkel. Tisztában kell lennünk önmagunkkal, reálisnak kell lenni. Akiben nincs belső harmónia, az nem tud külső harmóniát elérni. Konfliktus szakaszai: - előzménye - kibontakozási szakasz: érlelődési, konfliktus észlelések időszaka, különböző javaslatok megbeszélése - döntés (mi az a lépés, kivitelezése) -

következmények (konfliktus leszálló ága). Ekkor kell elemezni, hogy mit (nem) tettem és mi lett a hatása. Ez a tanulása, mert a következményt raktározom A csoportok közül a család a legjelentősebb. A szervezetek közül (ami más funkciókat is ellát) az iskola. Szocializáció sajátosságai: - egész életünk során tart - gyermekkori szocializációt ki kell emelni. A család körében történnek Az ifjú korig domináns a nevelés. o primer szociológia: fizikai funkciók elsajátítása: beszéd, társas viszony kialakítása o szekunder szociológia: erre épül, és az erkölcsi értékeket sajátítjuk el. Pozitív neveléshez tartozik. A szocializáció az egyént a közösségbe vonja be. Individualizáció: egyediség. Az embert megkülönböztetjük másoktól Több szempontú nevelés: 1. Gáspár László: Marxizmus nevelés filozófiájára épül „A nevelés bevezetés az alapvető társadalmi tevékenységekbe, az alapvető tevékenységi módok

szervezett és intenzív elsajátítása.” 4 társadalmi tevékenység: - termelés - művelődés - közéletiség - szabadidő, stb. 12 2. Bábosik István (nevelési felfogás): a nevelés értékközvetítő tevékenység, de ez a megfogalmazás lebontásra épül, mert az érték szót kell megvizsgálni: „Az érték általában kettős funkciót tölt be, közösségfejlesztő és individuális hatású érték”. „Értékközvetítés nemcsak a nevelés folyamatában történik, az életünkben számos értékfejlesztő tevékenység van. „Az egyén konstruktív életvezetése, ami mint eredmény jelenik meg a pedagógiai tevékenység keretében.” Konstruktív életvezetés: olyan életvitel, ami szociálisan értékes, egyénileg hasznos, és arra szolgál, hogy az egyén jól érezze magát a társadalomban. Ez minden további érték elsajátításának alapjául szolgál. Mivel alapozódik meg a konstruktív életvitel? - értékelés (jutalmazás,

büntetés) - két rétege van: o közösségfejlesztő morális és magatartás tevékenység formák  munkához kapcsolódó tevékenységek  közösség szellemi rétkének megóvása  segítőkészség  fegyelmezettség o önfejlesztő magatartás és tevékenységek: Az egyén fejlődésének sikeressége. Erre készít fel a nevelés, pl.  önálló ismeretszerzés  értékek megóvása  egészséges életmód megóvása. 3. Többféle kultúrára támaszkodó nevelés, multikulturális nevelés: többféle kultúrára van igény a fiatalok körében. A legjobban a cigányság kultúrája tért el Az etnikai kisebbség egy külön kultúra, nem szociális gond. Az iskolában a maga eszközével segíti a többséget abban, hogy megértse és értékelje a különböző kisebbségi kultúrákat. Segíti a kisebbséget abban, hogy megőrizze identitás tudatát és kellő önbizalommal vállalja kultúráját. A multikulturális nevelés célja, hogy a

társadalomban minden ember számára egyenlő esélyt teremteni, függetlenül etnikai eredetüktől. A cigányságnak nincs sajátos nyelve, de ettől még törődnünk kell velük. A multikulturális tevékenység alapja, hogy nem nyelv szerint kell az emberekkel törődni. 13 Pedagógia alapfogalmainak rendszere: Kiindulás a nevelés. Nevelés 2 nézőpontja: objektív: a tárgyi az a tartalom, amellyel a személyiség fejlődést el akarjuk érni. A művelés szubjektív: arra irányul, aki befogadja. A művelődés A művelés és művelődés eredménye a műveltség, a művelt ember. A nevelés egy művelődés Ez egy be nem fejezett folyamat. Ha nem gondozzuk a műveltségünket le is épülhet Oktatás: az ismeretek az objektív kultúra tartalmának közvetítése és feldolgozása. Legfontosabb jellemzői megegyeznek a nevelés jellemzőivel: - interperszonális: személyek között jön létre - fejlesztő célzatú és hatású. - csak akkor eredményes, ha az

oktatást végző személyek együttműködnek. Az oktatás egy része a nevelésnek. Elválaszthatatlan az oktatás a neveléstől Az oktatás egyik fő eszköze a nevelésnek. Az oktatás összetett tevékenység: tanítás és tanulás Tanulás: ismeretszerzés Tanítás: az ismeretek közvetítésének megszervezése és irányítása. Viszony a tanítást és tanulást végzők között: két fél aktív, tudatos együttműködésén valósul meg és a befogadó szándéka nélkül nem lehet eredményes. Minden, ami az oktatásban történik, az a tanulásért történik. Tanulási formák: - verbális tanulás - motoros vagy mozgásos tanulás - perceptuális tanulás - szociális tanulás A tanítás és tanulás eszközei a nevelésnek. Képzés: közvetlenül az oktatáshoz kapcsolódik, amelynek során sajátítjuk el az ismeretek alkalmazását. A képzésben nyeri el a célját az oktatás Minden ismeretszerzés célja, hogy föl tudjuk használni. Ismeret, ha meg tudom

fogalmazni a lényegét, pl. a gyerekek tudnak egy nyelvtani szabályt, de nem jól alkalmazzák. Tudás: ha tudom alkalmazni az ismeretet, pl. tudják alkalmazni a szabályt Szocializáció színterei: A szocializáció értékközvetítő folyamat, amely különböző színtereken zajlik. Amikor megszületünk, egy családba születünk bele A szocializációs tér tágulását személyiségfejlődésünkben a családnak köszönhetjük. Nélkülözhetetlen a kortárskapcsolat. A szocializáció csoportokon és szervezeteken keresztül valósul meg A kortárscsoportoknak az élet kezdeti szakaszában sokkal fontosabb szerepe van, mint felnőtt korban. Megváltozik a jellege 14 Óvodás korban jelenik meg az együttes élmény. A gyermek ráébred arra, hogy ő és a társai ugyanazt a tevékenységet végzik. - Kisiskolás korban már az együttműködés jön létre. A szerepjátékok csoportossá válnak. - Serdülőkorban még érettebb szakasza az együttműködésnek az,

hogy átérzik egymás érzelmeit. Empátia képességük fejlődik ki Akiknek valamelyik kimarad az életéből, az nem lehet teljes ember. Ez a szervezett és a nem szervezett csoportok között is kialakul. Óvoda-játszótér A mai gyerek életében nagyon sok jó jelentés változás éri. - Változásokat előidéző jelenségek: - megnőtt a csonka családok száma, illetve a kiscsaládoké  leszűkülnek a gyerekek személyközi kapcsolatai - technika korszerűsödése  egyre több közvetett tapasztalatszerzés leszűkíti a megismerés élményét - zsúfolt városban laknak, kis lakásban  beszűkül a gyerekek élettere - iskola, kortársak szerepe megnő a testvérhiány miatt  családról való nemkívánatos leválást biztosít - a gyermekvilág piacosodása, játékok  csökkent az alkotójátékok száma - megerősödik a fogyasztó tevékenység a létrehozó tevékenységgel szemben  a tevékeny lenne fontosabb a gyereknek - a társadalom

megítélése a családokról  elbizonytalanodás a gyerekekben (magáramaradottság) - gyerekek szexuális kiszolgáltatottsága  normális szexualitás helyett ezt látják - pedofília, koldulásra kényszerítés  gyerekek kihasználása A család Nagyon gyakori a válság szó használata; felerősödött a családok felbomlása. Nélkülözhetetlen forma az egyén számára és a társadalom számra a család. A család - egy társadalmi jelenség, a társadalom egy intézménye, történetileg változó  összetett jelenség, több szempontból vizsgálható (jogi, szociológiai). - csoportjelenség: szemtől szembeni kis csoport - szociológiai egység - elsődleges csoport, a társadalom alapegysége, ami jogilag is szabályozott. Szociológiai értelemben: a család olyan csoport, amely legszűkebben egy férfi és egy nő, valamint leszármazottaik tartós együttélését jelenti (különböző neműek, tartós nemi kapcsolata, mert utódok születnek).

Gazdasági közösség, jogilag és erkölcsileg is szabályozott. Család működése: Jelentős szerpete tölt be az egyén és a társadalom szempontjából is, mert befolyásolja működését. A család önerőből építkezik, reprodukál Állandóság és változás is jelen van a működésében, fontos hogy ezek milyen arányban vannak. A család tagjai abban látják fennmaradásukat, ha állandóan természetesek maradnak. Ezek társadalmi hatásoktól befolyásoltak. pl nők tömeges munkába állása  megbomlik a belső egyensúly 15 Monogám család: egy nő – egy férfi Poligám család: több nő – egy férfi Poliandrén család: 1 nő – több férfi (Afrika) (TK) A család funkciói - állandó és változó funkciók vannak 1. biológiai: - utódok létrehozása - megtanítsuk a család tagjait helye életmódra - higiéniai szokások - gyerekek ellátása 2. gazdasági funkciók: - évszázadokon keresztül a családok teremtő egységek voltak, ma már

fogyasztó egységek - meg kell tanítani a gyerekeket a pénzzel gazdálkodni 3. társadalmi vagy szocializációs funkciók: - elsődleges szocializáció színtere a család - olyan színterek megalapozása, amelyre az összes többi ráépül: o biztonságérzet, érzelmi alapok lerakása o beszéd megtanulása, egész kommunikáció o a családtagok az első viselkedési modellek a gyerekek számára o a család az első interakciós tér  személyközi kapcsolatok o identitás tudat kialakulása „én” tudat, nemi identitás 16