Történelem | Tanulmányok, esszék » ÁVF Reformtörekvések a 60-as években

A gazdasági reform és hatásai Reformtörekvések a 60-as években Gazdaságtörténet A gazdasági reform és hatásai Reformtörekvések a 60-as években A hatvanas évtized utolsó éveiben az előző periódusban jelentkező fejlődési tendenciák teljesebb kibontakozása nyitott újabb gazdaságpolitikai szakaszt. Ezekre az évekre a gazdaság extenzív fejlesztési forrásai jórész kimerültek, és megoldásokat kellett keresni a magasabb fejlettség követelményi közötti haladáshoz. A gazdasági együttműködés követelményei, az ipari kooperáció és az integráció korábbi években megfogalmazott céljainak gyakorlati megvalósítása is ettől az időtől vett nagyobb lendületet. Kezdett kibontakozni az enyhülés politikája és ezzel együtt a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok új fejezete, e periódus utolsó éveiben pedig az árarányok radikális világpiaci átalakulása, új világgazdasági tendenciák kibontakozása figyelhető meg. A

hatvanas évek közepén a közgazdasági gondolkodást áthatotta az nézet, hogy a gazdasági fejlődés addig járt útja- a források kiapadása következtében- a végéhez közeledik. Mindinkább kiütköztek a direktív gazdaságirányítás gyengeségei Több országban is elfogadottá vált, hogy az utasításos tervezés nem tudja biztosítani a termelés zavartalanságát, a szükségletek színvonalas kielégítését; a stabilitásra, a biztonságra való törekvés az innováció ellen hat; a központosított döntéshozatal miatt lassan elhalnak a helyi kezdeményezések; a bürokratikussá torzuló viszonyok között nem kielégítő a jobb teljesítményekre való ösztönzés, nem lehet elkerülni a pazarlást; nincs kellő érdekeltség a termelés fejlesztésében, a tudományos műszaki eredmények hasznosításában. Megerősödött a felismerést, hogy a szocializmusban is szükség van az árú-és pénzviszonyok következetes érvényesítésére és a

vállalati önállóság növelésére, hogy a vállalatok is érdekeltté váljanak a jobb költséggazdálkodásban, a nagyobb „üzleti” eredmény elérésében. Új szintetikus mutató került előtérbe: a nyereség, amelyből lehetővé vált a komplex pénzügyi eredményhez igazodó ösztönző alapok, elsősorban a részesedési és a fejlesztési alap létrehozása. Gazdasági törekvések a szocialista közösségben Jugoszláviában kezdett kibontakozni a direktív gazdaságirányítás önigazgatási kritikája, amely az etatizmust, a központosított bürokratizmust elvetve a dolgozó kollektívák gazdálkodási önállóságát hívta életre, a fogyasztók érdekében szélesítette a piaci kapcsoltatokat, és megnyitotta a gazdaságot a világpiac felé. A Szovjetunióban az 1962. évi Liberman-vita jelentette a mechanizmusprobléma komplex felvetésének kezdetét; 1965-ben pedig megszültetett a mechanizmussal összefüggő első határozat is. Kialakult az

önálló elszámolás, amelynek jellemzője az árutermelés létjogosulságának elfogadása, a pénzeszközök szélesebb körű alkalmazása, 2003. április 24 2 Gazdaságtörténet A gazdasági reform és hatásai a tervezés egyszerűsítésével a vállalatok gazdálkodási „mozgásterének” bővítése, bizonyos nyereségrészesedés bevezetése, a termelők és a felhasználók közötti szerződéses kapcsolatok szerepének hangsúlyozása. Az NDK-ban is megszületett 1963-ban az új gazdasági rendszer nyereségösztönzést tartalmazó önálló elszámolási koncepciója. Majd amikor egy politikai gazdaságtan tankönyvben megfogalmazták a szocializmus gazdasági rendszerére vonatkozó nézeteiket, az magában foglalta a szocializmus árutermelő jellegének szélesebb körű elismerését is. Formálisan továbbra is elfogadják ugyan az árutermelés szükségességét, de ez nem megy túl az önálló elszámolás gondolatkörén. A 60-as évek közepén

Csehszlovákiában is mélyreható reformfolyamat bontakozott ki. A decentralizált piacgazdasági törekvéseknek azonban 1968-ban hatalmi fellépés vetett véget. Ezt követően az önálló elszámolás továbbfejlesztésére való törekvés vált a csehszlovák gazdaságpolitika fő motívumává az elmúlt másfél élvtizedben. A reform ügye ebben az időszakban mindössze Magyarországon aratott maradandó sikert az 1964-ben elhatározott és 1968-ban bevezetett új gazdaságirányítási rendszer által, amely szakított a direktív gazdaságirányítás hagyományos formáival és rátért a szabályozott piacot alkalmazó tervgazdaság útjára. A magyar gazdasági reform főbb vonásai A hatvanas évek közepén az addig rendelkezésre álló korlátlan munkaerőforrások valóban kiapadni látszottak, ami leginkább az iparban éreztette a hatását. A munkaerőutánpótlás megcsappanása különösen szembeötlő, ha az első periódus éveinek 5-6 %-os ipari

létszámnövekedését a harmadik periódus évi átlagban alig több mint 1 %-os növekedésével állítjuk szembe. A magyar iparfejlődés történetében először a hetvenes évekre létszámcsökkenés következett be. Különösen fontossá vált tehát a munkaerő tartalékok mozgósítása és a termelékenység növelése. A népgazdaság legnagyobb munkaerő-tartaléka az iparon belüli anyagmozgatás területén volt található, hiszen itt a megfelelő gépesítés és szervezés hiányában lekötött munkaerő az ipari foglalkoztatottaknak több mint egyharmada körül mozgott. Azonban a munkaerő jelentékeny része nem volt könnyen átcsoportosítható, átképzésre és adott esetben lakóhely változtatásra is szükség volt. A Pénzügyminisztérium már 1964-65-ben jelentős tervezetet dolgozott ki a korábbi kísérletek alapján a pénzügyek szerepétről az irányítási rendszerben, ami az első átfogó reformtörekvések közé tartozott. 1965

novemberében az MSZMP Központi Bizottsága határozatában megfogalmazta a gazdasági reform kiinduló irányelveit, valamint a reform döntő lépését jelentő radikális termelői árrendezés végrehajtásáank1968. januári határidejét. A reform előkészítése ezzel nagy lendületet vett, és bár számos elemét már 1965-66-tól bevezették, különösen a mezőgazdaságban, életbe léptetésére 1968 elejétől került sor. 2003. április 24 3 Gazdaságtörténet A gazdasági reform és hatásai A hatvanas évek közepén kidolgozott reform legfőbb céljai azt szolgálták, hogy a már megtervezett, de addig jól meg nem valósítható gazdasági folyamatok elérésére ne csak a központi tervelőírások utasítsanak, hanem a direkt tervmutatók szerepének csökkentésével, a tervlebontás rendszerének megszüntetésével közvetett eszközök, gazdasági-piaci ösztönzők bekapcsolása segítse a célok megvalósítását. Az új helyzetben a reform a

vevő és az eladó közvetlen kapcsolatának megteremtését akarta elérni, amely összefüggött olyan rugalmasabb árrendszer létrehozásával, amely jobban kifejezi a valóságos ráfordításokat, és amely fokozatosan közelíti egymáshoz a korábban élesen szétválasztott termelői és fogyasztói árakat, egyben a külföldi piac árainak befolyása előtt is szabad utat nyitva a piaci termelékenységi ösztönzés céljából. A reform legfőbb céljai tehát az érdekeltség és ösztönzés új módszereit kívánták megvalósítani. Ennek egyik elemeként a gazdaságirányítás olyan decentralizálását hajtották végre, amelyben a gazdasági döntések a megfelelő szinten születhetnek, vagyis a vállalat jóval nagyobb önállóságra tesz szert. A megnövekedett vállalati felelősség és önállóság az anyagi ösztönzés új formáját is megkövetelte, hiszen a vállalat egész teljesítménye, a realizált vállalati nyereségben kifejeződő

eredményessége befolyásolta a személyi jövedelmeket. A reform a bekövetkezett iparosítás nyomán a gazdaságfejlesztés finanszírozásában a fejlett iparra igyekezett áttenni a súlypontot a korábbi források helyett, és ezzel egyben lehetősét kívánt teremteni a mezőgazdaságot korábban megterhelő agrárolló felszámolására, valamint a lakosság életszínvonalának gyorsabb és tartósabb emelésére. Eme célok jegyében született az 1968. január 1-én életbe léptetett gazdasági reform A legfőbb szabályozó: az árrendszer A reformot követően a tervek megvalósításában különleges szerepet kaptak a szabályozók, pontosabban a szabályozók összekapcsolódó rendszere. Ezek között is központi jelentősége volt a legfőbb szabályozó szerepét betöltő árrendszernek, amely a piaci hatások közvetítésére volt hivatott. Az árak működésének közvetítésével kellett a vállalatoknak megfelelő gazdasági információkhoz jutniuk és

orientációk kapniuk, továbbá az árrendszer működésének kellett a megfelelő érdekeltséget és ösztönzést megteremtenie. Nyilvánvaló volt, hogy a világpiaci árak következetes átültetése egyszerre, egyik napról a másikra szabadítaná rá a világpiaci hatásokat a magyar gazdaságra, amit a korábbi árrendszer úgyszólván légmentesen elzárt eme hatások elől. A világpiaci mérleg természetesen egyértelműen mérte volna meg a korszerűséget és hatékonyságot, szelektálta volna a versenyképtelent, az elmaradottat, részesítette volna a nagyobb 2003. április 24 4 Gazdaságtörténet A gazdasági reform és hatásai nyereségek előnyében a jót, és a versenyképeset. A hatvanas évek gazdaságpolitikai céljait tehát az ilyen hatások érvényesülése nyomatékosan segítette volna. Számolni kellett azonban az átállás nehézségeivel, a világpiaci áremelkedések erőteljesebb hatásaival, a piaci ármozgások áremelő

következményeivel. A reformot megelőző viták különös nyomatékkal utaltak az infláció veszélyére is. A magyar gazdaságvezetés, amikor vállalta a radikális reform kockázatait, egyben eleve ki akarat küszöbölni a nem kívánt és társadalmilag, politikailag veszélyesnek ítélt mellékhatásokat, ezért a reform bevezetésekor úgy akarat megváltoztatni a korábbi gazdasági folyamatokat, hogy közben a változást is folyamatként fogja fel. A bevezetés időpontjában ezért biztonsági féket épített, amivel három árformát vezetett be: a rögzített hatósági ára (egyes alapanyagokra és, mezőgazdasági termékekre, tovább alapvető fogyasztási cikkekre); hatósági megkötések között mozgó árat (bizonyos nyersanyagokra és a széles választékú fogyasztási cikkekre); valamint a szabad árat (gépekre, félgyártmányokra, egyes fogyasztási cikkekre). Az állam széles körben számos tömegfogyasztási cikk, alapvető élelmiszer,

gyermekruházati cikk, kulturális javak stb. esetében fenntartotta az állami ártámogatás rendszerét, és ezzel ellensúlyozta az importárak emelkedésének áthárítását a fogyasztói árszínvonalra. A nagyobb társadalmi megrázkódtatás elkerülésének céljából a fogyasztó árak fokozatos átalakítása mellett döntöttek. Némi árváltoztatásra már a reform bevezetése idején sor került, ezt követően pedig minden évben állandósul áremelkedések, árrendezések változtatják a fogyasztói árakat. Egészébe véve a fogyasztói árszint eleinte 2-3, majd 3-4%-kal emelkedett. Az árrendszer alkalmassá vált a piaci hatások és ösztönzések közvetítésére. SA vállalatok a piacon az árak révén jövedelemre tettek szert. Mivel az állam központim kiadásainak a legfőbb forrása az állam tulajdonában álló vállalatok bevétele, az árakban realizálódó tiszta jövedelem tekintélyes részét, több mint felét eszközlekötési járulék

és illetményadó formájában az állam elvonja, és a költségvetésben koncentrálja. A nyerség fennmaradó részéből a vállaltok részesednek, ezért a vállalatnak nagy érdekeltsége fűződik a jövedelem növekedéséhez. Néhány évi gyakorlat után a vállalatok minden elért 100 forint többletnyereségből 27 forint bővíti a fejlesztési alapot, és 10-11 forint jutott a vállalat rendelkezésére álló béralap növelésére, ami az eredetileg gondolt ösztönzésnél lanyhább volt. A szabályozások általában biztosítják, hogy részesedésként a különböző vállalatok 15-40 nap közötti bérnek megfelelő összegeket fizessenek ki alkalmazottainak, és ennél ne nyíljon szélesebbre a vállalatok közötti eltérés. A reform bevezetése idején a bérgazdálkodásba is jelentős biztonsági féket építettek, bevezették a vállalati átlagbérek központi meghatározását. A kormányzat az átlagbérszabályozás révén keresett és talált

biztosítékot a fölöslegesen foglalkoztatott munkaerő elbocsátására, vagy azon törekvések ellen, hogy ugyanazon bérmennyiség felhasználásával a vállalatok kevesebb foglalkoztatottal végezzék el feladataikat. 2003. április 24 5 Gazdaságtörténet A gazdasági reform és hatásai A reform hatása a gazdasági folyamatokra A gazdasági reform gyors, közvetlen hatást gyakorolt a magyar gazdaságra. Nemcsak a tervezés vált pontosabbá, hanem a gazdaság nagyobb dinamizmusa, jelentős szerkezeti átalakulása és szilárdabb egyensúlya is kialakulóban volt. A reformot követő években a megelőző periódus évi átlagos 5,3 %-os növekedési ütemével szemben a növekedés tempója 6,2 %-ra emelkedett. Ennél jóval nagyobb jelentőségű azonban, hogy a növekedés legfőbb tényezőjévé a termelékenység emelkedése vált. Az általában felgyorsuló és mindinkább intenzív forrásokra támaszkodó gazdasági növekedés egyben a korábbi

szerkezeti aránytalanságok határozott felszámolójának hordozója volt. A hatvanas évek második felétől a legszembeötlőbb gazdaságpolitikai vonás volt a gazdaság ágazati arányainak az iparosodottság magasabb szintjén lejátszódó helyreállítása. Ez tükröződik az iparfejlődés mérséklődése mellett a mezőgazdaság, és különösen a szolgáltatások növekedésének meggyorsulásában. Az 1971-75 között végrehajtott, negyedik ötéves tervben a termelőágazatok évi átlagos növekedése 5,7 %-ot tett ki, míg a nem-anyagi (infrastrukturális) ágazatok fejlődési üteme 6,3 % volt. Ezt a fontos eredményt segítette, hogy ezekben az években a nem anyagi ágazatok beruházásai kétszer olyan gyorsan növekedtek, mint az anyagi ágazatoké (88, ill. 42%) Az iparban a nagyarányú, egész iparágakra kiterjedő rekonstrukciós munkálatok, a legmodernebb gépek importjának ugrásszerű növekedése és a géppark lényeges modernizálódása mellett

szerkezeti korszerűsítés is bizonyítja a haladást. A bányászat és a kohászat részesedése az ipari összetermelésből a harmadik szakaszban egyötödről 15%-ra csökkent, ellenben a vegyipar részesedése 9,6%-ról 12%-ra nőtt. A technikai, technológiai színvonal több könnyű és nehézipari üzemben megközelítette vagy elérte a legkorszerűbbet. Egyes becslések szerint a minőség és a korszerűség szempontjából a gyártmányok nem egészem egyötöde éri el a világszínvonalat. Változatlan gyengéje azonban az iparnak, főként a nehéziparnak, hogy még túl széles a gyártmányskálája, nem valósult meg a kellő szelektiví6tás, amely hátráltatja a legjobb hatékonyság és versenyképesség elérését. Még szembeötlőbb a mezőgazdaság hatalmas technikai megújulása, ami kiemeli e hagyományos ágazatot „kézműves” korszakából, és változtatja iparrá. A hatvanas évek közepétől gyakorlatilag végbemegy, illetve befejeződik az

összes fő munkafolyamat gépiesítse, és háromszorosára ugrik a műtrágya felhasználás. Gyorsan teret hódítanak az iparszerű termelési rendszerek, egyaránt kiterjedve a gabona, a kapásnövények, a gyümölcs és a zöldségfélék termesztésére, a legtöbb esetben egyetlen évtized alatt 2003. április 24 6 Gazdaságtörténet A gazdasági reform és hatásai megháromszorozva a hozamokat. Az állattenyésztés fontos ágazatai- főként a sertés és baromfitenyésztés- ugyancsak „gyári” jellegűvé válnak. A hosszú időn keresztül háttérbe szorult és lemaradó infrastrukturális és szolgáltatási ágazat eszközállománya a gazdaságpolitika tudatos erőfeszítései, az árpolitika és szabályozás nyomán a harmadik periódusban már évente 5%-al gyarapodott. Az építőipar pedig évi 9%-os növekedésével a legdinamikusabb ágazattá vált. A szolgáltatási ágazat fejlődése a lakosság életviszonyainak gyorsuló javulásával

kapcsolódott össze. A harmadik gazdaságpolitikai szakasz jellemzője ugyanis az életszínvonal emelkedésének meggyorsulása is. A gyorsabb emelkedés egyaránt jellemezte a munkás és az alkalmazotti, valamit parasztjövedelmeket. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme 1961-67 között évi átlagban csak 3,7%-al emelkedett, ezt követően azonban n5,8%-al. A paraszti jövedelmek felzárkóztak, a jövedelemparitás ebben a periódusban helyreállt, ami még korántsem jelentette a paraszti munka- és életkörülmények felzárkózását. A keresi arányok különbségeire utal, hogy a szakmunkások mintegy egynegyeddel többet keresnek, mint a betanított, illetve egyharmaddal többet, mint a segédmunkások. Az iparban alkalmazott műszakiak keresete 1,6-1,7-szer haladja meg a munkáskereseteket, és a vállalatok felső szintű vezető munkatársai3-3,5-szer többet keresnek, minta a munkások illetve összes alkalmazottak. A legmagasabb és legalacsonyabb kereseti

csoportok között 8,5-9-szeres a különbség. Az általános jövedelemnövekedés és az azon belüli fokozott differenciálódás két rendkívül fontos eredményre vezetett. Egyrészt lényeges emelte a lakosság életszínvonalát, ami az élet mindennapjaiban, a városok utcáin, a falvak arculatán, az emberek külsején egyaránt lemérhető. A legkisebb keresetű, erősen az átlagjövedelem alatti csoportok (800-900 Ft-os havi jövedelmi szintet alapul véve) összaránya a lakosság egynegyedéről egyötöde alá csökkent. Egyidejűleg pedig sikerült fontos társadalmi ösztönzést adni a jobb, magasabb színvonalú munkának, előrehaladni az egyéni érdekeltség előrelendítő érvényesítése útján. A jövedelmi differenciálódás kibontakozása azonban számos, társadalmilag nem kívánt mellékhatással is együtt járt. Lehetőség nyílt a nyereség emelését áremeléssel lehetővé tevő vállalati monopolhelyzetekből, a nyerészkedési lehetőségek

kihasználásából eredő jövedelmek szerzésére is, részben a foglalkoztatottak mindössze 3%-ára kiterjedő kistulajdonosi magánvállalkozás nagyobb életlehetősége révén. Hasonló volt a helyzet az áru- vagy szolgáltatási hiányokat kihasználó, ún. második gazdaság körébe tartozó legális vagy illegális tevékenységek esetében is. A hatvanas évtized második felétől kibontakozott gazdaságpolitikai szakaszban a megváltozott feltételek és jobb felismerések, valamint az ezekre alapozott döntések nyomán tulajdonképpen már a kor követelményeinek megfelelően másként értelmezett és alkalmazott gazdaságfejlesztési stratégia bontakozott ki. Ebben a szakaszban már nem csak a szélsőségek letompítása, a realitásokhoz igazodó ütem és arányok bontakoztatnak ki új tendenciákat, hanem erőteljesen érvényesül az új belső arányok 2003. április 24 7 Gazdaságtörténet A gazdasági reform és hatásai kialakítása, ami

egyaránt jellemzi az ágazati és ágazaton belüli átalakulásokat és a jövedelmi arányokat is. A hosszú távú szocialista gazdasági stratégiai célt tehát a változó körülmények és feltételek között nem kis változásokat és különbségeket mutató szakaszokon keresztül közelítette meg a magyar gazdaságpolitika. Ennek a nem is minden elemében megtervezett,. És váratlan kerülőkkel, csapdákkal telitűzdelt útnak a végigjárása, tévedések és azok korrigálása révén, drámai fordulatoktól sem mentesen, végső eredményében mégis az egész frontvonal előrenyomulását szolgálta. Megtorpanás és a világgazdasági megrázkódtatások hatása A reformfolyamat azonban a hetvenes évek közepe táján mégsem vett nagyobb lendületet. Az első évek gazdasági sikerei ellenére megtorpanás következett be, feszültségek gyülemlettek fel, kritikák kaptak hangot, és viták bontakoztak ki. Különösen 1973-1975 között a reformfolyamat

elbizonytalanodott. A reformmechanizmus működése- különböző területeken és szinteken- alaposan sértett korábban biztosított érdekeket. Mindez együtt, egymás mellett és egymással keveredve élezett ki konfliktusokat, váltott ki támadásokat. A helyzet bonyolult volt és sok minden összekeveredett. Megjelentek az ügyeskedők, akik az állami építési kapacitások súlyos hiányait kihasználva és a jövedelmek emelkedésével gyorsan növekvő építkezési konjunktúrát meglovagolva 2-3 év alatt meggazdagodtak. Várattak magukra olyan intézkedések, amelyek az ellentétek kiéleződését fékezhették volna meg, például megfelelő adóintézkedésekkel. A közéleti vitákat elöntötték a kispolgáriság térhódításának vészharangjai. A „fogyasztó társadalom” előtti behódolás, a fogyasztáscentrikus értékrendek eluralkodása nyugtalanított. A feszültségek és kritikák mögött azonban nem kis mértékben a reform által

veszélyeztetett érdekek húzódtak meg. A jobb, az értékesebb, a nagyobb teljesítmény differenciált jövedelmekkel való elismerése ugyanis ellentétben áll a nagyobb erőfeszítésekre nem vállalkozó, a kényelmesebb utakat kereső vagy többre nem képes, átlag alatt teljesítőknek. Hogy az ellenérdekek tömegesen jelentkeztek, az nem menti, sőt növeli annak a politikai hibának a súlyát, hogy a teljesítmény szerinti jövedelmi differenciálás következetes érvényesítése nem kapcsolódott megfelelően össze a munkával arányban messze nem álló többletjövedelmek elleni megfelelő, időben hozott intézkedésekkel. A reformot követő évtized második felének indulásakor keletkezett fezsültségek és viták úgyszólván egybeestek, keletkezésüktől összekapcsolódtak a világgazdaság 1973 őszén bekövetkezett valóságos robbanásával. Az olaj világpiaci ára ugrásszerűen emelkedett, néhány év alatt megsokszorozódott. Több más,

alapvető fontosságú nyersanyag világpiacimára is rohamosan nőtt. Magyarországon az előző évek nehezen 2003. április 24 8 Gazdaságtörténet A gazdasági reform és hatásai megteremetett külkereskedelmi, fizetési-mérleg egyensúlya megingott, a külkereskedelem súlyosan deficitessé vált. Az importált áruk ára, különösen az energiahordozók és a nyersanyagok rohamos áremelkedése folytán mintegy 70 %-kel, a magyar exportcikkek ára 30-40 %-al emelkedett. Ilyen világpiaci körülmények között lépéstartás, előretörés vagy lemaradás egyaránt lehetséges alternatívák. Az utóbbi elkerülése és a nagy átalakulásokban rejlő előnyök megragadása révén történő előretörés megköveteli a gazdaság rugalmas reagálóképességét. Mindennek sok nehéz feltétele van, és ezek között különösen nagy szerepet játszik a tervezési, irányítási, szabályozási rendszer, illetve ennek révén a rugalmas vállalkozói reagálás

ösztönzése. Ez6 az utóbbi a reformmechanizmus következetes érvényesítése és továbbfejlesztés biztosíthatja, amire a hetvenes évtized végétől kerül nagyobb mértékben sor. Ez az előrehaladás új külgazdasági stratégia alkalmazásával és az iparfejlesztés új, erőteljesen szelektív exportirányultságával kapcsolódik össze. A hetvenes évek második felétől, végétől tehát új szakasz kezdődött a magyar gazdaság történetében. 2003. április 24 9 Gazdaságtörténet A gazdasági reform és hatásai Irodalomjegyzék Berendi T. Iván A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon 1945-1975 J. V Jakovec Árak a tervgazdaságban 2003. április 24 10