2012 · 2 oldal (798 KB)
magyar
43
2017. február 04.
Bejelentkezés szükséges
Beágyazás  |
Anonymus | 2018. szeptember 03. |
|---|---|---|
| Máig zavaros az evezős hajók meghatározása az evezők száma és elhelyezése szerint. Az akkori technikai lehetőségek és a rendelkezésre álló anyagok miatt a hajók méreteit nem lehetett korlátlanul növelni.
Egyértelmű az egy evező SOROS hajóban egymás mögött ülve eveztek, a két evező SOROS hajóban egy alsó és egy feljebb elhelyezkedő SORBAN egymás mögött ülve eveztek, itt a felső sor evezői a hajók geometriájának megfelelően természetesen hosszabbak voltak. A három evező SOROS hajóknál az evezősök három egymás felett elhelyezkedő SORBAN egymás mögött ülve eveztek. Ezt a hajó oldalára, a viz fölé különböző technikával felépített, úgynevezett evezős szekrénnyel oldották meg. Ennél több működőképes, EVEZŐSOROS hajót építeni lehetetlen. Állítom annak ellenére hogy a korabeli szövegek értelmezése, és az elvétve található ábrázolások alapján elfogadottnak tűnik hogy igen, oly annyira, hogy az iskolákban is így tanítják. A félreértés szerintem abból származik, hogy később az építési feltételek megváltoztak, nagyobb és szélesebb hajókat építettek /de nem magasakat/ és egy evezőhöz akár öt embert is ültettek. Ezek voltak az ÖTEVEZŐS hajók, egy EVEZÖSOROSként. Lásd a történelem legnagyobb evezős hajóját, a Galeasszát. |
||
Mit olvastak a többiek, ha ezzel végeztek?
Tartalmi kivonat
Hajók az ókorban három-evezõsorosok továbbfejlesztéseként alakították ki õket, fõképp annak érdekében, hogy több embert helyezhessenek el mediterrán világban funkcionálisan kettõ, ám típusuk biztonságosan rajtuk, valamint az akkor használatos tekerõs szerint háromfajta hajót építettek a Kr. e 8–7 század so- (torziós) „tüzérség” hajítógépeinek is szilárd támasztékot adjarán A part menti településeken való rajtaütésre vagy távoli nak Három szinten egymás fölött elhelyezkedõ evezõpadokon vállalkozásokra az „üreges” (azaz nyitott) és „gyors” hajók a felsõ és középsõ sorban két-két, míg az alsó sorban egy evekét típusát használták. Ezek tõkére szerelt, bordás szerkeze- zõs ült Oldalról nézve tehát függõlegesen öt evezõst lehetett tû, viszonylag erõs és tengerálló jármûvek voltak. A kisebb és látni egymás fölött E hajókat átlagosan 37 m, a nagyobbakat könnyebb típus személyzete
22 fõbõl, a kapitányból és a kor- több mint 40 m hosszúra építették, felfelé szélesedõ törzsük 4, mányosból, valamint mindkét oldalon 10-10 evezõsbõl állt. A illetve a fedélzetnél 5 m széles volt, merülési szintjük 120 cm nagyobbik – fedélzettel is ellátott – típuson 52 ember szolgált. körül lehetett Az evezõsorok felsõ szintjén 112, a középsõn Itt a hajó mindkét oldalán 25-25 evezõs kezelt hasonló számú 108, a legalsón pedig 50 evezõs munkálkodott. Mellettük 30 evezõt, és padjaik a fedélközben helyezkedtek el. Hossza 25 matróz alkotta a jármû személyzetét Békeidõben 40, háború esetén 120 katona teljesített szolgálatot rajtuk. A karthágói és a m-re, szélessége pedig mintegy 3 m-re tehetõ. Teher- és személyszállításra öblös hasú és lapos fenekû jár- római flotta fõerejét ezek a hajók képezték a pun háborúk idõmûveket használtak. A hajók vitorlával is fel voltak szerelve, szakában A
hellenizmus korának (Kr. e 4–1 sz) teherhajói a föníciai egy négyszögletes formájú vagy fekvõ téglalap alakú, terjedelmes vászondarabbal. A be- és kihajózást evezõkkel végezték, vitorlásokhoz hasonlóan rövid és széles, de azoknál mélyebb merülésû vízi jármûvek a nyílt tengeren csak voltak. A jelenleg isa vitorlát használmert, Kr e 100 és Kr ták. Hogy nagyobb u. 200 közé datálható sebességet érjenek hajóroncsok tanúsága el, 1:7-hez arányra szerint a kereskedelmi növelték az elsõdlehajók térfogata ekkor gesen hadicélokra már elérte, sõt meg is használt hajók széhaladta a 250 tonnát. lességi és hosszúsági Ezek már a nyílt tengearányait. A teherri hajózásra is alkalmahajóknál, ahol a besak voltak fogadóképesség, és Róma földközi-tennem a gyorsaság volt geri terjeszkedésének az elsõdleges köveidõszaka (Kr. e 3–1 telmény, ez az arány század), majd az ezt 1:4 vagy 1:3 között Görög gálya
keresztmetszete és felülnézeti képe követõ századok, ameváltozott. lyek római beltengerré Mivel a Kr. e 1 évezredben nem igazán értettek még a szél erejének kihasz- változtatták a Földközi-tengert, egyben a gerincre-bordára épínálásához, a hajókra szerelt vitorlázat jelentõsége elhanyagol- tett, vitorlával – és olykor evezõkkel is – ellátott kereskedelmi haható volt az evezõsök hajtóerejéhez képest. A tengeri jármû- jók egyik virágkorát is jelentette A római kereskedelmi hajó vek használati értékét elsõsorban sebességük határozta meg, nagy teherbíró képességgel rendelkezett. Hosszú, széles és így természetes törekvés volt az evezõsök számának gyarapí- mély merülésû vízi jármûvek voltak ezek, tágas rakodótérrel. Az érdemi elõrelépést azonban a szél energiájának hatékonyabb tása. A Kr. e 6–5 században a mediterrán világ fõ hajótípusa, kihasználása terén tették a rómaiak, megnövelve
a vitorlafelüa hadi- és kereskedõhajóként egyaránt funkcionáló, görögül letet A római teherhajók nagyvitorlát hordozó vitorlarúdjának triérésznek nevezett három-evezõsoros hajó volt. A görög– most már kétszer olyan hosszúnak kellett lennie, mint a hajó perzsa háborúk korára a három-evezõsoros jelentette a tech- szélessége. A Kr u 2 századtól azután elterjed egy új vitorlanikai fejlõdés csúcspontját Nagyobb sebességû hajótípus volt, típus, a ma is jól ismert latinvitorla a Földközi-tenger térségéamely egyben jobb tengerálló képességgel is rendelkezett a ben, tovább növelve a római teherhajók sebességét A római teherhajónak alapvetõen két típusa volt. Az egyik, nyílt vízen. Hossza 35 és 38 m között váltakozott, míg a hajótest középen legnagyobb szélessége körülbelül 4,5-5,5 m volt az inkább gabonaszállítás céljára épült navis frumentaria (gaboAz egymás fölött kinyúló három evezõsor
között egy-egy mé- naszállító hajó) kifejezetten nagy tömegû áru szállítására és a ternyi lehetett a távolság, és a vízszint fölötti fedélzeti magas- nyílt tengerre épült. A hosszúsága 25–30 m, szélessége 8–10 m, ság nem haladta meg az 1,5 m-t. Az evezõk átlagos hossza 4 teherhordó képessége 250-300 tonna körül lehetett A másik m-t tett ki, és minden evezõt egy evezõs mozgatott. A hajó hajótípus, a navis mercatoria (kereskedelmi hajó) is megfelelt a merülése 1 m volt. A hajótest keskenysége és csekély merülé- nyílt tengeren való távolsági hajózás követelményeinek, ám ez se miatt ezek a jármûvek meglehetõsen borulékonyak és ne- csak 100–200 tonna áru hordozására volt alkalmas. A kiegészítõ vitorlázat alkalmazásával a római teherhajók mindkét váltohezen kormányozhatók voltak A görög–perzsa háborúk idõszaka után bonyolultabbá vált zata gyorsabbá vált. a tengeri hadviselés technikája.
Ekkor jelentek meg a tengereken az erõsebb építésû öt-evezõsorosok Lényegében a SZLÁVIK GÁBOR–KERTÉSZ ISTVÁN A 12 Hajótípusok az ókorban Sumer hajómodell Eriduból, Kr. e 4000 körül Az elsõ ismert hajóábrázolás a történelemben Anubisz hajója az elhunyt lelkét szállítja az alvilágba. I. Szeti fáraó (19. dinasztia) sírkamrájának falfestménye, Kr. e 13 század Minószi agyag hajómodell, Kr. e II évezred Föníciai hajó ábrázolása karthágói fogadalmi kövön Görög hadihajó feketealakos vázaképen, Kr. e 5 század Asszír hadihajó dombormûvön, Kr. e 700 körül Római triérész karthágói mozaikképen 13
22 fõbõl, a kapitányból és a kor- több mint 40 m hosszúra építették, felfelé szélesedõ törzsük 4, mányosból, valamint mindkét oldalon 10-10 evezõsbõl állt. A illetve a fedélzetnél 5 m széles volt, merülési szintjük 120 cm nagyobbik – fedélzettel is ellátott – típuson 52 ember szolgált. körül lehetett Az evezõsorok felsõ szintjén 112, a középsõn Itt a hajó mindkét oldalán 25-25 evezõs kezelt hasonló számú 108, a legalsón pedig 50 evezõs munkálkodott. Mellettük 30 evezõt, és padjaik a fedélközben helyezkedtek el. Hossza 25 matróz alkotta a jármû személyzetét Békeidõben 40, háború esetén 120 katona teljesített szolgálatot rajtuk. A karthágói és a m-re, szélessége pedig mintegy 3 m-re tehetõ. Teher- és személyszállításra öblös hasú és lapos fenekû jár- római flotta fõerejét ezek a hajók képezték a pun háborúk idõmûveket használtak. A hajók vitorlával is fel voltak szerelve, szakában A
hellenizmus korának (Kr. e 4–1 sz) teherhajói a föníciai egy négyszögletes formájú vagy fekvõ téglalap alakú, terjedelmes vászondarabbal. A be- és kihajózást evezõkkel végezték, vitorlásokhoz hasonlóan rövid és széles, de azoknál mélyebb merülésû vízi jármûvek a nyílt tengeren csak voltak. A jelenleg isa vitorlát használmert, Kr e 100 és Kr ták. Hogy nagyobb u. 200 közé datálható sebességet érjenek hajóroncsok tanúsága el, 1:7-hez arányra szerint a kereskedelmi növelték az elsõdlehajók térfogata ekkor gesen hadicélokra már elérte, sõt meg is használt hajók széhaladta a 250 tonnát. lességi és hosszúsági Ezek már a nyílt tengearányait. A teherri hajózásra is alkalmahajóknál, ahol a besak voltak fogadóképesség, és Róma földközi-tennem a gyorsaság volt geri terjeszkedésének az elsõdleges köveidõszaka (Kr. e 3–1 telmény, ez az arány század), majd az ezt 1:4 vagy 1:3 között Görög gálya
keresztmetszete és felülnézeti képe követõ századok, ameváltozott. lyek római beltengerré Mivel a Kr. e 1 évezredben nem igazán értettek még a szél erejének kihasz- változtatták a Földközi-tengert, egyben a gerincre-bordára épínálásához, a hajókra szerelt vitorlázat jelentõsége elhanyagol- tett, vitorlával – és olykor evezõkkel is – ellátott kereskedelmi haható volt az evezõsök hajtóerejéhez képest. A tengeri jármû- jók egyik virágkorát is jelentette A római kereskedelmi hajó vek használati értékét elsõsorban sebességük határozta meg, nagy teherbíró képességgel rendelkezett. Hosszú, széles és így természetes törekvés volt az evezõsök számának gyarapí- mély merülésû vízi jármûvek voltak ezek, tágas rakodótérrel. Az érdemi elõrelépést azonban a szél energiájának hatékonyabb tása. A Kr. e 6–5 században a mediterrán világ fõ hajótípusa, kihasználása terén tették a rómaiak, megnövelve
a vitorlafelüa hadi- és kereskedõhajóként egyaránt funkcionáló, görögül letet A római teherhajók nagyvitorlát hordozó vitorlarúdjának triérésznek nevezett három-evezõsoros hajó volt. A görög– most már kétszer olyan hosszúnak kellett lennie, mint a hajó perzsa háborúk korára a három-evezõsoros jelentette a tech- szélessége. A Kr u 2 századtól azután elterjed egy új vitorlanikai fejlõdés csúcspontját Nagyobb sebességû hajótípus volt, típus, a ma is jól ismert latinvitorla a Földközi-tenger térségéamely egyben jobb tengerálló képességgel is rendelkezett a ben, tovább növelve a római teherhajók sebességét A római teherhajónak alapvetõen két típusa volt. Az egyik, nyílt vízen. Hossza 35 és 38 m között váltakozott, míg a hajótest középen legnagyobb szélessége körülbelül 4,5-5,5 m volt az inkább gabonaszállítás céljára épült navis frumentaria (gaboAz egymás fölött kinyúló három evezõsor
között egy-egy mé- naszállító hajó) kifejezetten nagy tömegû áru szállítására és a ternyi lehetett a távolság, és a vízszint fölötti fedélzeti magas- nyílt tengerre épült. A hosszúsága 25–30 m, szélessége 8–10 m, ság nem haladta meg az 1,5 m-t. Az evezõk átlagos hossza 4 teherhordó képessége 250-300 tonna körül lehetett A másik m-t tett ki, és minden evezõt egy evezõs mozgatott. A hajó hajótípus, a navis mercatoria (kereskedelmi hajó) is megfelelt a merülése 1 m volt. A hajótest keskenysége és csekély merülé- nyílt tengeren való távolsági hajózás követelményeinek, ám ez se miatt ezek a jármûvek meglehetõsen borulékonyak és ne- csak 100–200 tonna áru hordozására volt alkalmas. A kiegészítõ vitorlázat alkalmazásával a római teherhajók mindkét váltohezen kormányozhatók voltak A görög–perzsa háborúk idõszaka után bonyolultabbá vált zata gyorsabbá vált. a tengeri hadviselés technikája.
Ekkor jelentek meg a tengereken az erõsebb építésû öt-evezõsorosok Lényegében a SZLÁVIK GÁBOR–KERTÉSZ ISTVÁN A 12 Hajótípusok az ókorban Sumer hajómodell Eriduból, Kr. e 4000 körül Az elsõ ismert hajóábrázolás a történelemben Anubisz hajója az elhunyt lelkét szállítja az alvilágba. I. Szeti fáraó (19. dinasztia) sírkamrájának falfestménye, Kr. e 13 század Minószi agyag hajómodell, Kr. e II évezred Föníciai hajó ábrázolása karthágói fogadalmi kövön Görög hadihajó feketealakos vázaképen, Kr. e 5 század Asszír hadihajó dombormûvön, Kr. e 700 körül Római triérész karthágói mozaikképen 13
Írásunkban a műelemzések készítésének módszertanát járjuk körül. Foglalkozunk az elemzés főbb fajtáival, szempontjaival és tanácsokat adunk az elemzés legfontosabb tartalmi elemeivel kapcsolatban is. Módszertani útmutatónk főként tanulók számára készült!
