Történelem | Tanulmányok, esszék » Heckenast Gusztáv - A feudáliskori magyarországi vaskohászat historiográfiája

Ssemle A feudáliskori magyarországi vaskohászat historiográfiája A feudáliskori magyarországi vaskohászat történetének k u t a t á s a úgyszólván egyidős a magyarországi kapitalizmussal. A vaskohászat története, mint a történeti s t ú d i u m o k n a k csak bizonyos mértékig önállósult ága, részben a bányászattörténetből, részben a leíró gazdasági statisztikából különült el. Művelői nagyrészt kohómérnökök, esetleg m á s műszaki tudományággal foglalkozó szakemberek, s csak nagyritkán történészek. Ez a helyzet eleve megszabta a vaskohászattörténeti irodalom arculatát A feldolgozások kevés kivétellel a gazdaságtörténeti, sőt az ipartörténeti fejlődés általános menetéből kiszakítva, elszigetelten t á r g y a l j á k vaskohászatunk történetét, forráskezelésük és forráskritikájuk különösen a XVIII század közepe előtti időkre vonatkozólag gyarló Minthogy a szerzők á l t a l á b a n

csak s a j á t koruk vaskohászati technik á j á b a n jártasak, a vaskohászat technológiájának történetét az európai szakirodalom sablonjainak mechanikus átvételével ábrázolják, az á t m e n e t i formákra, a technológia apró változásaira n e m fordítanak kellő figyelmet, pedig ezek tanulmányozása nélkül nem lehet b e m u t a t n i a termelőerők fejlődésének a feudalizmus k o r á b a n igen lassú folyam a t á t . Végül, mivel a vaskohászattörténet művelése javarészt az egyes üzemek vagy bányavidékek vasművességéhez kapcsolódik, az első világháború u t á n Erdélynek Romániához, a Szepesi-gömöri Erchegységnek Csehszlovákiához kerülésével a feldolgozások sora megszakad, s a feudáliskori magyarországi vaskohászat történetének k u t a t á s a csak az 1950-es években, nagyobb lendülettel csak a legutóbbi két-három esztendőben indult meg ú j r a . í g y a most vizsgálat alá v e t t irodalom rendkívül

erős, t ö b b évtizedes cezúrával h a t á r o z o t t a n két részre oszlik: a legnagyobbrészt a dualizmus koráb a n megjelent polgári és a legutóbbi években napvilágot l á t o t t marxista szemléletű munkákra. A polgári korszak irodalmának legfeltűnőbb vonása a provincializmus, amely egyrészt a nemzetközi t á v l a t o k elhanyagolásában, másrészt a külföldi irodalomtól való szoros függésben nyilvánul meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, m i n t az a körülmény, hogy míg irodalmunk a X V I X I X . századi magyarországi vaskohászat történetét tárgyalva fel sem veti a vaskohászat fejlettségi fokának összehasonlítását a Habsburgbirodalom többi országaiéval, ugyanakkor p r o b l e m a t i k á j á n a k fejlődése csak a német szakirodalom ismeretében válik megmagyarázhatóvá. H a ugyanis periodizálni a k a r j u k a vaskohászat történetével foglalkozó dualizmuskori irodalmunkat, a periódushatárt az 1880-as évek

vége felé kell megvonnunk, amikor a hazai szakkörökben ismeretessé v á l t Ludwig Beck hatalmas t e r j e d e l m ű , alapvető m u n k á j a a vas történetéről. 1 Polgári vaskohászattörténeti irodalmunk első szakaszában a szerzők nem ismerik, többnyire nem is ismerhetik még Beck m u n k á j á t , a második szakasz szerzői viszont m á r egyenesen, esetleg csak másodkézből, őrá építenek, és beérik vele akkor is, amikor jelentős ú j a b b publikációk t ú l h a l a d o t t á t e t t é k Beck számos megállapítását. Nincs nyoma polgári irodalmunkb a n annak, hogy kutatóink megismerkedtek volna az osztrák Ludwig Bittner és Alphons Müllner, vagy a német K o n r á d Wutke munkásságával, 2 holott az általuk vizsgált terü- 1 Lud-Kig Beck : Die Geschichte des Eisens in technischer und kulturgeschichtlicher Beziehung. 5 köt Braunschweig, 1884-19(33 Az első kötet (Von der ältesten Zeit bis um das J a h r 1500 n Chr) 1891-ben második

kiadásban is megjelent, de m á r első kiadását ismertette Téglás Gábor : Századok 1886. 014625 1 és Archaeologiai Értesítő 1887. 274275 1 H a t á s a először Edvi Illés Aladár 1889-ben közzétett, a 13 jegyzetben idézett tanulmányaiban m u t a t h a t ó ki. 2 Ludwig Bittner : Das Eisenwesen in Jnnerberg-Eisenerz bis zur Gründung der Innerberger Hauptgewerks c h a f t im Jahre 1625. Archiv f ü r österreichische Geschichte 89/1901 köt 4516461 Alphons Müllner : Geschichte des Eisens in Inner-Österreicli von der Urzeit bis zum Anfange des X I X . Jahrhunderts Erste Abteilung: Geschichte des Eisens in Krain, Görz und Istrien . WienLeipzig, 1909 Konrad Wutke : Schlesiens Bergbau und H ü t t e n wesen 2 köt Breslau, 1900 (Cod Dipl Sil X X X X I ) 124 SZEMLE letek vaskohászata szoros és közvetlen kapcsolatban állt Magyarország vaskohászatával a történelem f o l y a m á n . A feudális kor vaskohászatának történetével foglalkozó

irodalmunk H e r m a n n Ignaz Bidermann és J o h a n n K a c h e l m a n n munkásságával kezdődött, az 1850-es években. H. I Bidermann, a nemzetgazdászat m a g á n t a n á r a a pesti tudományegyetemen, cikksorozatban ismertette a magyarországi vaskohászati üzemeket, leírta technológiai állapotukat, kereskedelmi összeköttetéseiket és megvizsgálta fejlődési perspektívájukat; a legtöbb üzemnek megjelölte keletkezési idejét, s ha az a d a t o k rendelkezésére állottak, röviden összefoglalta történetét. Célja a magyarországi vaskohászat helyzetének, termelési kapacitásának és jövőjének felmérése volt 3 Csak s a j n á l h a t j u k , hogy a cikksorozat félbeszakadt, s a felvidéki üzemek ismertetése u t á n a b á n á t i és az erdélyi üzemekre m á r nem került sor. Bár önálló levéltári k u t a t á s o k a t n e m folytatott és történeti anyagát irodalmi forrásokból, valamint az egyes üzemek igazgatóságától n

y e r t értesülések a l a p j á n állította össze, adatai így is egész u t á n a következő vaskohászattörténeti irodalmunknak alapvetésül szolgáltak. Főleg a reformkorban és az abszolutizmus első éveiben végbement fejlődést regisztrálta, de a rhónici, jászói, munkácsi és dobsinai üzemek történetét nyomon követte X V I XVH. századi kezdeteikig Azt is felismerte, hogy s a j á t k o r á n a k szepességi üzemei á l t a l á b a n olyan helyeken állanak, ahol az elmúlt századokban bucakemencékről ós vashámorokról tudósítanak a források. M u n k á j á n a k történetírásunkra gyakorolt hatása nagyobb lehetett volna, ha történeti megállapításait nem üzemenként szétszórva, hanem összefüggő fejlődésrajzban t e t t e volna meg. Bidermann szolid és még m a is forrásértékű m u n k á j á v a l szemben J . Kachelmann művei 1 m á r csak t u d o m á n y t ö r t é n e t i kuriózumok. A vihnyei gépgyáros hatalmas

szorgalommal és elképesztő dilettantizmussal hordta össze a magyarországi, elsősorban a Selmecbányái b á n y á s z a t ós kohászat történetére vonatkozó vagy vonatkoztatható adatokat. Bőven merített az ókori latin és görög auktorokból, hogy „ k i m u t a t h a s s a " szülővárosának germán kontinuitását időszámításunk kezdete óta Véleménye szerint ugyanis Selmecbánya Vannius k v á d király székvárosa volt, eredeti g e r m á n Vania neve a szlávok a j k á n Bana alakban élt tovább, míg a z u t á n a magyarok Selmecbányának nevezték. M u n k á j á n a k nagyrésze ehhez hasonló etimológiák történeti „értékesítéséből" áll. K u t a t o t t azonban Selmecbánya levéltárában is, és a városi iratokból v e t t kivonatai m á s u t t közzé n e m t e t t a d a t o k a t is t a r t a l m a z n a k . A magyar történetírás fejlődésében kedvező fordulatot hozott az 1867. évi kiegyezés Megalakult a

Magyar Történelmi Társulat, megindult a Századok, á l t a l á b a n m e g j a v u l t a k a publikációs lehetőségek. 5 Fejlődésnek indult a bányászat- és kohászattörténet művelése is, kevésbé a történészek, i n k á b b a műszaki szakemberek részéről Publikációs lehetőséget főleg az utóbbiak számára elsősorban a Bányászati és Kohászati Lapok (1868-tól), illetve a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye (1867-től) n y ú j t o t t . Az itt megjelent történeti vonatkozású cikkek ós közlemények nagyrészének számbavételére csupán egy teljességre törekvő szakbibliográfia hivatott Ismertetésükre és kritikai értékelésükre nem térek ki, m e r t egyszerű felsorolásuk is szétfeszítené о historiográfiai áttekintés szűk kereteit, s a cikkek viszonylag nagy száma fordítottan arányos történeti értékükkel Általában másodkézből veszik adataikat, forrásaikat nem jelölik meg, tárgy választásuk

pedig vagy t ú l általános, vagy nagyon is körülhatárolt Van azonban közöttük n é h á n y jelentős, vagy legalább historiográfiai szempontból jellemző t a n u l m á n y is, s ezekkel a maguk helyén foglalkozni kívánok A kiegyezés u t á n i években a legkiválóbb, történeti érzékkel és érdeklődéssel is rendelkező műszakiak legsürgősebb feladata a fennálló vaskohászati üzemek számbavétele, technikai kapacitásának felmérése és fejlesztésük perspektívájának kidolgozása volt. É m u n k á l a t o k eredményei Kerpely Antal 6 és Péch A n t a l jelentései a vizsgálat a l á vett üzemek történetére csak kivételesen térnek ki, de m á r elárulják szerzőik történeti felkészültségét. Utóbb m i n d k e t t e n m a r a d a n d ó értékű történeti összefoglalás* Pester Lloyd 1857, és az utolsó két cikk (184. és 176 sz, ebben a sorrendbenl) kivételével külön is: Hermann Ignaz Bidermann : Das

Eisenhütten-Gewerbe in Ungarn, u n d dessen früheren Annexen. Ein Beitrag zur Statistik und Geschichte der volkswirtschaftlichen Verhältnisse Ungarns. I Pest, 1857 94 1 (A könyv szövege a 91 1-tól kezdve eltér a Pester Lloydban megjelent szövegtől. Ügy látszik, hogy ez utóbbi a javított változat) 4 Johann Kachelmann : Geschichten der ungrischen Bergstädte und ihrer Umgebung. 3 köt Selmecbánya, 18531867 és uő : Das Alter und die Schicksale des ungarischen, zunächst Schemnitzer Bergbaues, nebst einer Erklärung der Eigennamen des Landes. Pozsony, 1870 R. Várkonyi Ágnes : Thaly K á l m á n és történetírása Bpest 1961 (sajtó alatt) Anton Kerpely : Das Eisenhüttenwesen in Ungarn, sein Zustand und seine Zukunft. Selmecbánya, 1872 7 Péch Antal : Jelentés a selmeczi és diósgyőri kerületben és Rézbánya vidékén létező állami b á n y á k és kohók állapotáról. Budapest, 1873 SZEMLE 125 sal gyarapították a magyarországi bányászat-

és kohászattörténet irodalmát. Egyelőre azonban a vasiparral rendelkező vármegyék különböző időben készült monográfiái voltak a vaskohászattörténeti a d a t o k gyűjtőhelyei. E monográfiák m u n k a t á r s a i legtöbbször kellő iskolázottság és szakismeretek nélkül, csak a régebbi irodalomból kiemelt helytörténeti adatokat variálták, s ritka kivétel közöttük Orbán Balázs, aki ú j források feltárásával írta meg Torockó történetét, vagy Lchoczky Tivadar, aki kiadatlan levéltári a n y a g a l a p j á n foglalkozott a munkácsi vashámor keletkezésével, 8 vagy Volnv József, aki technikatörténeti szempontból jelentős leírást a d o t t a Gömör megyei tót kemencékről. 9 Az 1880-as években a z u t á n három különböző jellegű bányászattörténeti monográfia látott napvilágot, s mindhárom standard m u n k a volt a maga nemében, összefoglalta s egyben hatalmas ú j tényanyag feltárásával hatalmas

lépéssel vitte előbbre ismereteinket. Wenzel G u s z t á v az egész ország, Péch A n t a l a legnagyobb m ú l t ú bányavidék, Mikulik József egy jelentős bányaváros b á n y á s z a t á n a k történetét dolgozta fel 10 Nemcsak m u n k á j u k értékét, hanem még inkább bányászat- és kohászattörténetünk elhanyagolts á g á t tanúsít ja, hogy az á l t a l u k feldolgozott kérdésekről még ma sem áll jobb, modernebb szemléletű m u n k a a k u t a t ó k rendelkezésére. Wenzel „Magyarország b á n y á s z a t á n a k kritikai t ö r t é n e t e " c. monográfiája 1880b a n jelent meg E n a g y m u l t ú és sokoldalú történetírónk nem volt újonc a bányászat történetének t e r ü l e t é n sem. Régebbi t a n u l m á n y a i b a n 1 1 a kérdés jogtörténeti oldalával foglalkozott, így n e m meglepő, hogv a „kritikai t ö r t é n e t " is messzemenően jogi szemléletű. Periódushatárai az 1523 évi

bányatörvény és Mária Terézia bányarendeletei Jogtörténetírásunk akkori állapotából következett, hogy míg az első, 1523-ig terjedő szakaszt 180 oldalon t á r g y a l t a , a bányaszabadság törvénybeiktatásától Mária Terézia uralkodásáig eltelt több mint két évszázadnak csak 65, s az utolsó 140 esztendőnek m á r csupán 21 oldal jutott. Wenzel monográfiája a bányászat valamennyi ágát á t t e k i n t i (a kő és mész kivételével), s a dolog természeténél fogva sokkal nagyobb figyelmet szentel az arany-, ezüst- és rézbányászatnak, mint a vasnak. R á a d á s u l éppen abban a szakaszban, amelyet részletesebben tárgyal, 1523 előtt, a vasbányászat és vaskohászat forrásanyaga különösen szegényes, gazdasági jelentősége pedig messze elmarad a nemesfémeké, a rézé és a sóé mögött. E szempontokat figyelembevéve is a r á n y t a l a n u l kevésnek t ű n i k az a 45 lap. amely a vasbányászattal és

vaskohászattal foglalkozik Annál meglepőbb viszont, hogy m i l y e n sokat mond e n é h á n y lapon. Adatai és az okmányi függelékben nagyrészt a K a m a r a i Levéltár Neoregestrata Acta-sorozatából válogatva közölt vasbányászatra vonatkozó iratok m e g a d j á k a későbbi összefoglaló feldolgozások számára a legfontosabb középkori tényanyagot. Historiográfiai jelentőségüket még emeli, hogy a „kritikai t ö r t é n e t " megjelenése előtt nagyrészt ismeretlenek voltak. Péch Antal, a selmeci bányakerület főigazgatója, a Garam menti hét szabad királyi és b á n y a v á r o s b á n y á s z a t á n a k történetére vonatkozó gazdag és sokoldalú anyaggyűjtését t e t t e a k u t a t á s közkincsévé az „Alsó-Magyarország bányamívelésének tört é n e t e " két elkészült kötetében. A tárgyalt vidék adottságaiból következett, hogy m u n k á j á n a k középpontjában a körmöci arany-, a selmeci

ezüst- és !i besztercei rézbányászat állott, a vaskohászatnak pedig csak n é h á n y lap jutott. Ez az a r á n y megfelelt az alsómagyarországi vasbányászat és vaskohászat gazdasági jelentőségének, hiszen a breznicskai, vihnyei és rhónici vashámor feladata csak az volt, hogy az arany-, ezüst- és rézbányászathoz, valamint a pénzveréshez szüliséges vasszerszámokat előállítsa; de ezt a feladatukat az említett hámorok nem töltötték be, s a bányavárosok állandó vasbehozatalra szorultak. A Felső-Garam völgyében a XVIII század derekától kezdve kibontakozó n a g y a r á n y ú vaskohászat ismertetéséig Péch m á r nem j u t o t t el: m u n k á j a 1650-nél félbeszakadt. Míg Wenzel és Péch m u n k á j ú b a n a vaskohászat ismertetése tárgyválasztásuk következtében csak alárendelt szerepet kapott, Mikulik József feudáliskori v a s i p a r u n k egyik centrumának, Dobsinának vasművességét dolgozta fel a város

levéltárának anyaga alapján. „A b á n y a - és vasipar története Dobsinán" c m u n k á j á b a n ennek következtében > Orbán Balázs : A Székelyföld leírása. V köt Pest, 1871 1992131 Ldmzky Tivadar : Bereg vármegye monographiája. Ungvár, 1881 I I köt 461 1 * Hunfalvy János szerk. : Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének leírása, lest, 1867 2682701 10 Wenzel Gusztáv : Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest 1880 Péch Antal : AlsóMagvarország bányamívelésének története 2 köt Bpest, 18841887 Mikulik József : A bánya- és vasipar története Dobsinán Történelmi T á r 18801881 és különny: Bpest, 1881 11 Uebersicht der Berggesetzgebung des österreichischen Kaiserstaates. Zeitschrift f ü r österreichische Bechtsgelehrsamkeit 18441846 A magyar és erdélyi bányajog rendszere Buda, 1866 és 2 kiadásban: A magyar b á n y a jog rendszere 2 füzet Bpest, 18721879 Ezenkívül számos kisebb

tanulmány különböző osztrák folyóiratokban 126 SZEMLE a vas b á n y á s z a t á n a k és kohászatának kérdései állnak a középpontban. Mi kuli к legfőbb érdeme, hogy adatgyűjtésében n a g y figyelmet fordít a technológiai problémákra és részletesen leírja a Dobsinán а XVI XVIII. században használatban volt kohó- és hámortípusokat A termelés problémáin t ú l a termelők helyzete és munkaszervezete is érdekelte, ezért ismertette és függelékben publikálta is a dobsinai vashámoros-céh 1683-i szabályzatát. A vaskohászat feudáliskori történetével foglalkozó hazai polgári irodalom első szakaszát Terény J á n o s csupán historiográfiai értékkel bíró rövid összefoglalása z á r j a le, „ A magyar vasipar vázlatos története a legrégibb időktől a nagyolvasztók korszakáig". 12 Ez volt az első m u n k a irodalmunkban, amely nem a bányászattörténet keretében, s nem is a jelenkori üzemek

ismertetésének kiegészítéseként, hanem önálló előadásban kívánta adni feudáliskori vasiparunk történetét. Nem a célkitűzésen és nem az előmunkálatok h i á n y á n m ú l t , hogy a kísérlet n e m sikerült Terény önálló k u t a t ó m u n k á t nem végzett, s a régebbi irodalom beható t a n u l m á n y o z á s á t sem tekintette feladatának Wenzel .kritikai történet"-ét kivonatolta felületesen, s a gyakran hibásan másolt a d a t o k r a Kachelmann szellemében tette fel a koronát, megállapítván, hogy az ősmagyarok fejlett vaskohászatának bizonyítéka Attila h u n király mondása: ,,en, ego malleus orbis!" Az 1880-as évek vége előtti vaskohászattörténeti irodalmunkra ezek szerint egyrészt a jogi (Wenzel) vagy közgazdasági-statisztikai (Bidermann) szemlélet, a szorgalmas, sokoldalú a d a t g y ű j t é s és az a d a t o k szemponttalan közlése (Mikulik, Péch), másrészt a dilettantizmus (Kachelmann, Terény

és sokan mások) jellemző. Ehhez képest igen nagy színvonal-emelkedést jelentett Beck m u n k á j á n a k megismerése és követése. Beck rendkívül terjedelmes, sőt terjengős m u n k á j á b a n részletesen foglalkozik az őskori és ókori nemesfém-, réz- és vasbányászattal, behatóan tárgyalja az indiai és afrikai vaskohászatot, és mivel bizonyítani kívánja, hogy az emberiség a vas feldolgozásét a bronz feltalálása előtt is ismerte m á r , külön fejezetet szentel az egyébként n e m létező ősi amerikai vasművességnek. Könyvének m á r címében is hangsúlyozza a vas kultúrtörténeti szerepét, szövegében pedig bőven foglalkozik a technológiai problémák mellett a fegyverekkel, szerszámokkal, használati tárgyakkal. Anyaggyűjtésének körébe az írott javarészt n y o m t a t á s b a n megjelent forrásokon kívül bevonta a régészeti leleteket, tárgyi és művésze ti emlékeket, sőt a néprajzi-etnológiai anyagot

is. Ezeket a szempontokat mind megtaláljuk a következő évtizedek magyar szakirodalmában, mint ahogy megtaláljuk Beck periodizációját is, amely technológiai alapon indokolja meg a polgári t ö r t é n e t t u d o m á n y ókor-középkor-újkor-legújabbkor beosztásának alkalmazhatóságát a vasiparban. Beck hibái ellenére is klasszikus értékű m u n k á j á n a k első és legszínvonalasabb hazai haszonélvezője E d v i Illés Aladár technológiai m a j d műegyetemi t a n á r volt. E d v i Illés 1889-ben két terjedelmes t a n u l m á n y b a n 1 3 ismertette meg Beck koncepcióját és első kötetének főbb eredményeit a magyar olvasóközönséggel, m a j d az Iparosok Olvasót á r á n a k füzeteiben tekintette á t a vasművesség európai fejlődését. 14 E nagyjelentőségű ismeretterjesztő tevékenységénél is értékesebb azonban a magyarországi vaskohászat történetének feltárására irányuló k u t a t ó m u n k á j a . Alapos t

a n u l m á n y b a n dolgozta fel b á n á t i vasiparunk történetét 1717-től 1772-ig,15 m a j d a magyarországi vaskohászat történetének összefoglalását vette tervbe. E d v i Illés összefoglalásának elkészültét n a g y m é r t é k b e n megkönnyítette az állami vasgyárak központi igazgatójának, Kerpely A n t a l n a k történetírói munkássága. Kerpely évtizedek óta g y ű j t ö t t történeti adatait először a Matlekovits Sándor-szerkesztette milleniumi gyűjteményes munka általa írt fejezetének 1 6 lábjegyzeteiben, üzemenként csoportosítva t e t t e közzé, m a j d pedig kerek történeti előadásban, „ A d a t o k a vas történetéhez Magyarországon a X I X . század elejéig" címen 17 E z utóbbi volt az első ered11 Bányászati és Kohászati Lapok 1887. 180182, 185187 és 1951961, 1888 35 1 " Edvi Illés Aladár : A vas története Közép- és Észak-Európában a népvándorlásig. A Magyar Mérnök- és

Építész-Egylet Közlönye 1889. 399416, 458472 és 5495521, és A vas az ó- és középkorban Természettudományi Közlöny 1889 241258 1 14 Az ős- és ókor vasművessége. Bpest, 1898 (Sorozaton kívül) A középkor vasmüvessége I rész: R o m á n stílus. Bpest, 1896 (Iparosok Olvasótára I I 2) A középkor vasművessége I I rész: Csúcsíves (góth) stílus Bpest, 1896. (Uo I I 7) A reneszánsz korszakának vasművessége Bpest 1897 (Uo I I I 8) A X V I I X V I I I X I X század vasművessége. Bpest, 1898 (Uo IV 23) 15 Edei Illés Aladár : Délmagyarország első vasgyárai. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1893. 358360, 383390 és 416423 1 "Kerpely Antal: Vasbányászat és vaskohászat. (Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye Bpest, 1898 V I I köt 1632371) " Kerpely Antal : Adatok a vas történetéhez Magyarországon a X I

X . század elejéig A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1898 és kiilönny.: Bpest, 1899 SZEMLE 127 menyes vállalkozás vaskohászatunk történetének összefüggő b e m u t a t á s á r a az őskori kezdetektől a modern vaskohászati eljárások meghonosításáig. Kerpely adatkezelése a régebbi irodalomban való tájékozottságát és a források önálló megszólaltatására való képességét tanúsítja. Történeti koncepcióját Becktől kölcsönözte, s mintaképéhez akkor is ragaszkodott, amikor saját a d a t a i ennek ellenemondottak. így, m i u t á n megállapította, hogy a vízierőt a magyarországi vaskohászatban m á r a XV. század első felében felhasználták, eszébe sem jutott kétségbevonni Becknek azt a tételét, hogy ez a nagyjelentőségű újítás csak a XV század közepén t ű n t volna fel Európa akkor legfejlettebb vasipari centrumában, Stájerországban; inkább jóleső nacionalista büszkeséggel mondotta

ki, hogy a XV. században a vaskohászat területén Magyarország j á r t a technikai fejlődés élén E u r ó p á b a n . H á r o m esztendővel Kerpely m u n k á j a után, 1901-ben jelent meg E d v i Illés összefoglalása. 1 8 Előadása a X I X század végéig terjed, a század elejéig n a g y j á b a n Kerpelyt követi, s az ezután következő részben is bőven merít Kerpely adataiból. Ez mindmáig a leghasználhatóbb m u n k a a magyarországi vasipar történetéről. Némi kritikával hasznosít ja a régebbi feldolgozások eredményeit, felhasználja a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle különböző évfolyamaiban frissen megjelent történeti forrásközléseket; a régebbi koroknak a k u t a t á s állapotából következő elnagyoltságáért bizonyos mértékig k á r p ó t l á s t n y ú j t a kapitalista fejlődés a d a t a i n a k regisztrálásával. A magyarországi vaskohászat történetének gazdaságtörténeti megalapozására azonban E d

v i Illés sem volt képes. Utolsó történeti m u n k á j á b a n , a Műegyetemen 1914/15-ben t a r t o t t előadásainak jegyzetében 19 ugyan a bányászat és ipar ezeréves fejlődésének összefoglalását tűzte célul, de amit n y ú j t a n i t u d o t t , az csupán egy hosszú életen á t g y ű j t ö t t a d a t o k felsorolása volt. A historiográfus aligha t u d j a eldönteni, mennyivel j á r u l t hozzá Kerpely, s mennyivel Edvi Illés ahhoz a tárgyi ismeretanyaghoz, amely összefoglalásaik révén a későbbi k u t a t ó k közkincse lett. Kerpely prioritása, s Edvi Illésnek bizonyos mértékig Kerpely előadásától való függése kétségtelen, de az is vitathatatlan, hogy Edvi Illés irodalmi hatása nagyobb volt, mint az előző nemzedékhez tartozó Kerpclyé. A történeti ábrázolásb a n egyikük sem érte el a korabeli magyar t ö r t é n e t t u d o m á n y színvonalát, és b á r eredményeik kiemelkednek koruk hazai ipartörténeti

szakstúdiumai közül, a fejlettebb vasiparral rendelkező külföldi országok vaskohászattörténeti kutatásaihoz képest is némileg le voltak maradva. A további fejlődés szempontjából nem ez a - bizonyos mértékig természetesnek tekinthető - lemaradás, hanem az a körülmény járt máig kiható súlyos következményekkel, hogy míg a X I X . század második felében vaskóliászattörténeti szakirodalmunk színvonala Bidermanntól Wenzelen, Mikulikon, Péch Antalon át Kerpelyig és Edvi Illésig állandóan emelkedett, ez utóbbi két szerzőnek a maga k o r á b a n sem első vonalbeli munkásságával a következő fél évszázadban t ú l nem h a l a d o t t csúcsra jutott. Az ő összefoglalásaikon alapult, de eredményeiket nem fejlesztette t o v á b b az 1914-ig terjedő évek rendkívül változatos értékű magyarországi bányavidék- és üzemtörténeti vaskohászati irodalma. E helytörténeti jellegű m u n k á k sorát Edvi Illés m á r

említett, a XVIII. századi dél-magyarországi (bánáti) vasgyártással foglalkozó t a n u l m á n y a mellett J a n k ó János n y i t o t t a meg 1893-ban a torockói vasbányászat és kohászat feldolgozásával egy nagyobb néprajzi monográfia keretében. 2 0 J a n k ó leírása úgy rögzíti a Mohács előtti idők kövületeként f e n n m a r a d t , s a X I X század végére kipusztuló torockói bányászat és kohászat technológiájának sajátos vonásait, mint egy halotti maszk. Tárgyválasztásának különleges volta csak elmélyíti azt az egyébként nagyon is megalapozott benyomást, hogy az e z u t á n említendő helytörténeti vaskohászati m u n k á k messze elmaradnak az ő tudományos színvonala mögött. Gömör megyére vonatkozólag például Zsemley Oszkár hangzatos című füzetkéje 2 1 tulajdonképpen csak egymás u t á n lenyomtatott iratregeszták sora, Eisele Gusztáv pedig vaskos monográfiájában 2 2 n é h á n y újabbkori

kiadatlan levéltári adat, mellett ú j r a l e n y o m t a t t a a régi irodalom délibábos állításait. Az erdélyi vasipar 18 A magyar korona országainak gyáripara az 1898. évben B p e s t , 1901 e gyűjteményes munka 2 füzete: Vas- és fémipar, i . : Vasgyártás Ennek erősen rövidített változata: Edvi lilén Aladár : A magyar vaskőbányászat és vaskohászat ismertetése, különös tekintettel az 1900. évi Párizsi Nemzetközi Kiállításon résztvevő vállalatokra Bpest, 1900. 524 1 " Edvi Illés Aladár : A magyar birodalom bányászatának és iparának ezeréves fejlődése. (Kézirat gyanánt) Bpest, 1915. " Jankó János : Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe. Földrajzi Közlemények 1893 810 füzet és különny.: Bpest, 1893 Az V rész 4 fejezete (A toroczkói vasbányászat és kohászat) ezenkívül megjelent a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1893. 14 füzetben és innen különnyomatban is 21 Zsemley

Oszkár : A tiszolczi kincstári vasmű és fiskalitás monográfiája 10111903. Rimaszombat, 1904 21 Eisele Gusztáv : Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének bányászati monográfiája. Selmecbánya, 1907 (Gömör és Borsod vármegyék bányászati és kohászát! monográfiája I) 128 SZEMLE történetével viszont magasabb színvonalú, sok ú j a d a t o t feltáró t a n u l m á n y o k is foglalkoznak, 2 3 anélkül, hogy lényegében gazdagítanák eddigi ismereteinket. A Bányászati és Kohászati Lapok is m a j d minden évfolyamában közöl kisebb vaskohászattörténeti cikkeket. Elvileg ú j a t azonban Kerpely és Edvi Illés összefoglalásaihoz, helyesebben Beck n a g y monográfiájához képest hiába keresünk ezekben a munkákban. 2 4 A X X . század elején mennyiségileg megnövekedett vaskohászattörténeti irodalom az első világháború éveiben szinte teljesen megszűnik, s az 1950-es évekig nem is indul meg ú j r a . E

sajátságos szünetelésnek több oka van Első pillanatra szembetűnik, hogy a vaskohászattörténet régi művelői megöregedtek, elhaltak, utánpótlás pedig nem m u t a t kozott. Az utánpótlás jelentkezését kétségkívül gátolta az a körülmény, hogy Magyarország történelmi m ú l t ú vaskohászati vidékei az ú j országhatárokon kívül m a r a d v á n , megszűnt vagy legalább is nagyon lehanyatlott mind a t ö r t é n e t ü k iránti érdeklődés, mind pedig az üzemi i r a t t á r a k ós levéltárak feldolgozásának lehetősége. A helytörténeti jellegű monográfiák szerzői ugyanis legtöbbnyire a szóbanforgó üzemek és vállalatok tisztviselői, főmérnökei voltak. A vaskohászattörténet művelésére egy-két magyarországi üzem (Diósgyőr, Ózd stb) kivételével m á r csak magasabb szinten, az Országos Levéltárban és egyes nagy családi levéltárakban levő forrásanyag feltárása ú t j á n lett volna mód. Ezt

követelte a vaskohászattörténet művelésének általános helyzete, fejlesztésének szükségessége is Hogy ez az országos szinten, ú j források megmozgatásával végrehajtandó k u t a t á s nem indult meg 1920 u t á n , a n n a k végső soron a Magyarországon 25 évre uralomra jutott ellenforradalmi rendszer, közvetlenül pedig e rendszei t u d o m á n y politikája volt az oka. Az ellenforradalmi korszak történetírásának egészén belül háttérbe szoru lt a gazdaságtörténet művelése, s különösen elhanyagolták az ipartörténet problémáit • Sem a t u d o m á n y akkori irányító szervei, sem a történeti kutatások problematikáj á n a k önmagából kibontakozó belső fejlődése nem ösztönözték a k u t a t ó k a t a vaskohászat történetével való foglalkozásra, mert t ö r t é n e t t u d o m á n y u n k akkori helyzetében n e m ismerték, s megfelelő elméleti felkészültség h í j á n nem is ismerhették fel e

látszólag nagyon is speciális t u d o m á n y á g művelésének széles társadalomtörténeti távlatait. Döntő fordulatot e téren az a változás eredményezett, amely történészeink tudat á t a felszabadulás u t á n i években alapvetően átalakította, érdeklődésüket egyre i n k á b b a gazdaságtörténeti problémákra, az alap, a termelőerők fejlődésének régebben elhanyagolt kérdéseire irányította. A k u t a t ó m u n k á b a n ez az ú j tendencia a történelmi materializmussal való megismerkedésünk eredményeként jelent meg, s a marxista módszer egyre mélyülő elsajátításával arányosan erősödött. Jellemző módon az első m u n k a , amely a hosszú szünet u t á n ú j r a felvetette feudáliskori vaskohászatunk problémáját, 2 5 rögtön a kérdés legfontosabb részét, a kapitalista termelési viszonyok kialakulásának f o l y a m a t á t állította előtérbe, s a t é m á t n e m elszigetelten, hanem a polgári

forradalom előtti egész magyarországi iparfejlődés keretei között, összefüggéseiben vizsgálta. Egyidejűleg a műszaki képzettségű k u t a t ó k érdeklődése is feléledt, s természetszerűen technológiatörténeti kérdések feldolgozásában nyilatkozott meg. 2 6 Az utolsó n é h á n y esztendő vaskohászattörténeti kutatásaira m á r a szervezettség és tervszerűség, ú j vizsgálati módszerek és ú j k u t a t á s i szempontok érvényesülése jellemzőek. A szervezeti kereteket a k u t a t ó k számára a Magyar Tudományos Akadémia Tört é n e t t u d o m á n y i Intézetében 1958-ban megindult feudáliskori bányászat- és ipartörténeti munkálatok, valamint az 1959-ben megalakult Kohászati Történeti Bizottság a d t á k meg, s a magyarországi vaskohászat történetének feldolgozása ennek következtében 23 Latmák Gyula : A vajdahunyadi m. kir vasgyár és tartozékai Bányászati és Kohászati Lapok 1906 I I köt 248, 7399,

137172 és 203242. 1 Veress Endre : Hunyadmegye bányászatának m ú l t j a A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve 1901.1211571 Orbán Balázsnak a 8 jegyzetben idézett műve alapján dolgozott Erdélyi Viktor : Tanulmányok az erdélyrészi bányászat történetéből (Torockó és környékének bányatörténete) Bányászati és Kohászati Lapok 19121 köt 268280, 4834881, I I köt 5105191 24 E cikkek néha nemcsak elvileg, de adataikban sem adnak semmi ú j a t Beckhez képest. í g y Rákóczy Sámuel : A bányászat m ú l t j a a magyar birodalom földjén (Bányászati és Kohászati Lapok 1910. I köt 535576, 596632, 657728 és 748803. 1) c terjedelmes írása a X X I századdal foglalkozó és Wenzeltől á t v e t t befejező szakasztól eltekintve teljes egészében Beck szolgai kivonata; még az ókori egyiptomiak fémbányászatát bemutató ábrákat is átveszi! És ezen senki nem ütközött meg. mint ahogy úgy látszik azt is

természetesnek vették a Lapok olvasói, hogy Hajnal Mihály ugyancsak Beck könyvéből készített kivonatait adta közre „ А X V I . századbeli nagyolvasztó" (Bányászati és Kohászati Lapok 1906 I I köt 1801841) és „Biringuccio Vanuccio" (uo 4534581) c cikkeiben 2t Mérei Gyula : Magyar iparfejlődés 17901848. Bpest 1951 " Schleicher Aladár : Beitrage zur Geschichte des Hüttenwesens in Ungarn. I Die Geschichte des Metallhüttenwesens auf dem Gebiete des Mátra-Gebirges Acta Technica Tom I I (1951) fasc 1 pag 342 V6 : Az 1813. évben épült és 1952-ben újjáépített ujmassai nagyolvasztó A MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei 12 (1954) köt 403411 I Uő : A kislődi vashámor története Nyersvastermelés bauxitos elegyből a X V I I I . században Uo 21 (1957) köt 395411 1 Vastagh Gábor : A szokolyahutai vasgyártás története Uo 25 (1960). köt 145175 1 és különny: Kohászati Történeti Bizottság Közleményei 1 sz

129 SZEMLE belekorült a m a g y a r t u d o m á n y 15 éves t á v l a t i tervének első szakaszába. Sor k e r ü l t végre nálunk is a középkori vaskohászati emlékek régészeti feltárására ós metallográfiai vizsgálatára. Kibontakozóban v a n a kohászati szakemberek, régészek és történészek együttműködése a komplex k u t a t á s o k lebonyolítására. Az ú j források feltárása lehetővé teszi olyan, eddig fel som vetett problémák megoldását, mint a honfoglaló magyarok vasművcsségének eredete és a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyzete, a XVIII. századi magyarországi vaskohászat termelési volumene, vagy a kapitalista termelési viszonyok fokozatos kibontakozása a vasiparban a feudalizmus késői századaiban. E kérdések irodalmának historiográfiai áttekintése azonban ma még nem lehetséges Folyam a t b a n levő munkákról, nagyobb vállalkozások publikált részleteiről, sőt gyakran még publikálatlan

eredményeiről v a n ugyanis szó, s a n y o m t a t á s b a n megjelent cikkek számbavétele egyrészt eltorzítaná a k u t a t á s o k egyes ágai közötti arányokat, másrészt rövid hetek vagy hónapok a l a t t elavulna ú j a b b közlemények megjelenése következtében. A historiográfusnak t e h á t egyelőre be kell fejeznie m u n k á j á t , s á t kell adnia helyét a monográfia-írónak, m e r t a vaskohászattörténeti k u t a t á s o k mai fellendülése m á r nemcsak kívánatossá, hanem lehetségessé is teszi a feudalizmus-kori magyarországi vaskohászat történetének megírását a legmodernebb technológiai vizsgálati eljárások és a legmodern e b b történeti k u t a t ó módszer segítségével az elkövetkezendő négyöt év alatt. Heckenast Gusztáv A tudomány- és technikatörténet a stockholmi történészkongresszuson A stockholmi történészkongresszus „módszertani" szekciójában egy vitanapot szenteltek a t u d o m á

n y és a technika történetének is. Ismeretes, hogy az utóbbi években ennek a t u d o m á n y á g n a k a polgári történészek körében is igen sok művelője jelentkezett, s monografikus feldolgozások mellett több szintétikus igényű m ű is kiadásra került, t ö b b e k közt SingerHolmyardHall: A History of Technology с. 5 kötetes gyűjteményes m u n k á j a A stockholmi vitaülésre R J Forbes amsterdami professzor, az antik technika ismert szakértője készítette a főreferátumot. Megállapítja ebben, hogy a tudom á n y - és technikatörténet m á r kezd a gyermekcipőkből kinőni, de még távolról sem általánosan bevett t u d o m á n y á g : sok európai egyetemen nem kapott szerepet a tantervben, sőt még a t u d o m á n y o k hierarchiájában elfoglalt helye sem alakult ki. Ezért bőséges t e r e t szentel a n n a k a kérdésnek, hogy a tudomány- és technikatörténet a „science" v a g y a „history", azaz a

„természeti" vagy „ e m b e r i " t u d o m á n y o k közé sorolandó-e, s a r r a az óvatos végkövetkeztetésre jut, hogy a k e t t ő közti határesetről s egyúttal összekötő kapocsról v a n szó. Ezzel az elvileg nem kellőképpen tisztázott meghatározással Forbes professzornak láthatólag az volt a célja, hogy meggyőzze a történészeket a tudományés technikatörténet hasznáról, ami ismerve a polgári történetírásban uralkodó szellemtörténeti beállítottságot és t ú l n y o m ó a n politikai történeti érdeklődést n e m mondható n y i t o t t k a p u k döngetésénok. Joggal állapítja meg, hogy a t u d o m á n y n a k és a technikának a m o d e r n életben játszott döntő szerepe alig tükröződik a történetírásban, pedig „ h a a t ö r t é n e t t u d o m á n y n a k az a célja, hogy megértse, hogyan lett a világ olyanná, amilyen, s megvizsgálja a legfontosabb tényezőket, melyek ilyenné tették,

akkor az a történet, amelyből a t u d o m á n y és a t e c h m k a története kimarad, szükségszerűen d u r v a valótlanság lesz." Ezért tekinti Forbes professzor a legsürgősebb feladatnak a tudomány- és technikatörténet eredményeinek az általános történetírásba való beépítését, ill a t u d o m á n y és technika fejlődésének az általános történeti háttérbe való szerves beillesztését. A referát u m azonban megmarad e kívánalom hangsúlyozásánál s megvalósítására csak annyit tesz, hogy egy olyan nemzetközi információs központ felállítását javasolja, mely a történészek számára hozzáférhetővé teszi a tudomány- és technikatörténeti k u t a t á s o k eredményeit. Hogy miért nem lépett ennél tovább, s miért nem a d o t t elméleti-módszertani útbaigazítást a r e f e r á t u m szerzője, azt maga elárulja egy utalásszerűén odavetett mondat á v a l : „a t u d o m á n y és a technika

történetében a történész a t u d á s állagának fokról fokra való növekedését l á t j a , ami éles ellentétben áll a filozófiai iskolák, a vallások, s a politikai, gazdasági ós társadalmi rendszerek történetében megszokott keletkezés és b u k á s váltakozásával". Ez a szemlelet, mely a polgári történetírás szubjektivista felfogásának megfelelően elszakítja a termelőerők fejlődését a termelési viszonyok és 9 Történelmi Szemle