Politika, Politológia | Konzervativizmus » Krizmanits József - Antall József, a történész

Krizmanits József - Antall József, a történész 1989-90 korszakhatára volt az újkori magyar történelemnek, mikor újra megnyílt � négy évtizednyi szovjeturalom után � Magyarország előtt az esély, hogy visszatérjen Európába. Az ország a n agy átalakulás pillanatában nem rendelkezett felkészült, profi és egyben demokrata politikai vezető réteggel. Ekkor lépett váratlanul a színre egy ismeretlen orvostörténész, aki múzeumi dolgozószobájából átsétált a Parlamentbe, és � mintha egész életében egyebet sem csinált volna � elkezdett kormányozni egy országot. �Higgadtan és magabiztosan, a demokratikus jogállam szabályai szerint�. � nyilatkozta az akkori politikai ellenfél, Orbán Viktor a miniszterelnök úrról 1994-ben. Antall József mély történelmi ismeretei, kikristályosodott politikai nézetei nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország � történelmi példákból okulva � a legmegfelelőbb módon

igazodjon a történelem új kihívásaihoz. Mindehhez egy olyan emberre volt szükség, aki az elmúlt százöven-kétszáz év magyar történelméről, demokratikus fejlődéséből és hagyományaiból nem csak alapos tudásanyaggal és ismeretekkel rendelkezik, de azon ismereteket képes az ország és a nemzet részére a legmegfelelőbben kamatoztatni. Ő volt Dr Antall József, a történész miniszterelnök. Ebben a rövid írásban Antall Józsefet, mint történészt szeretném bemutatni a teljesség igénye nélkül. A miniszterelnök úr családi háttere viszonylag közismert: katonáskodó, a hazáért vért és verejtéket adó kisnemesi család sarja volt, ükapja például Világostól visszatért katona. Antall József őseitől a hazáját szolgáló, néppel együtt élő köznemesi tudatot örökölte. Politikai öröksége ebből is fakadóan a mély demokratikus és humanista politikai meggyőződés, a rendíthetetlen nemzeti elkötelezettség, a

kereszténység, az európaiság tisztelete volt: a legjava mindazon konzervatív és liberális értékeknek, amelyeket a magyar köznemesség tradícióira építve a nemzeti polgárosodás évtizedei létrehoztak. Ezzel a családi-szellemi háttérrel kezdett neki tanulmányainak: az elemi iskola elvégzése után a budapesti Piarista Gimnáziumba íratták, ahol érdeklődésének középpontjában eleinte a természettudományok álltak. Később Gál Józsefnek, történelemtanárának és osztályfőnökének hatására fordult új irányba, a t örténettudományok felé. Gálnak köszönhetően az iskola történelmi önképző körének tagja, hamarosan pedig elnöke lett, s végleg a történelem és a politika mellett kötelezte el magát. Már gimnáziumi tanulmányai alatt komoly elemzést írt az Amerikai Egyesült Államok világpolitikai szerepéről, melyet egy Metternich kancellárról szóló előadása előzött meg. A középiskola után egyenes út vezetett az

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol magyar nyelv és irodalom � történelem szakon kezdte meg stúdiumait, emellett hallgatott jogi, közgazdasági, illetve orientalisztikai (arab) előadásokat is. Történelmi-politika nézeteiben a kommunizmussal már ekkor is, mint átmeneti állapottal számolt, amelynek nem adott távlati esélyt, s amely ellen � az eötvösi gondolatot felismerve, hogy szükségszerűen despotizmust és katasztrófát eredményez � rendíthetetlenül és szilárdan tett bizonyságot. 1951-52 környékén, mindössze tizenkilenc esztendősen írt egy nagy hatású tanulmányt, mely A történelem iróniája � Marx a k apitalizmus megmentője, a proletárforradalom elhárítója címet viselte. Tanulmányában az ifjú Antall kifejti, hogy Marx azáltal, hogy politikailag megszervezte a m unkásságot, egyúttal integrálta is a p olgári demokrácia kereteibe, mely politikai részvétele révén bizonyos mértékig

maga formájára alakította a polgári társadalmat, így egyre kevésbé törekedett annak megdöntésére. Antall tanulmánya szerint a m arxizmus nélkül minden bizonnyal megvalósult volna a proletárforradalom. Ebből következően Marx gyakorlatilag � akarata ellenére � megmentette a kapitalizmust, ami nélküle menthetetlenül elbukott volna. �Marx ugyanis a kapitalizmus pusztulásánál egyet hagyott ki a számításból: a marxizmust!� � található e kulcsfontosságú mondat Antall írásában. A szatirikus élű írás egyik legnagyobb hatású gondolata, hogy kimondja: a kapitalizmus a termelés, a szocializmus pedig az elosztás rendje. Utóbbi � ebből következően � önmagában nem áll(hat) meg, mert nem életképes. Az írás nagy hatását jól tükrözi, hogy szamizdat formájában �, mely a korra cseppet sem jellemző � járt körbe az egyetemen. Egyetemi tanulmányait történelem-levéltár, majd magyar szakos diplomával zárta, s később

még könyvtárosi és muzeológusi képesítést is szerzett. Ezután 1955-ben került az Eötvös Gimnáziumba, ahol a �tanár úr� nagy hatással van hallgatóira. Történelmi éleslátását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1956. okt óber 23-án a következő mondattal kezdte a tanórát: �Uraim, bekerültünk a történelembe.� Ennek a mondatnak a gondolatisága köszönt vissza 1992-ben, miniszterelnökségének második esztendejében tartott egyik beszédében. Ekkor a miniszterelnök úr � többek között � arról beszélt, hogy miért nem lehet népszerű az elmúlt két év kormányzása. Hogy az ország érdekében akár fel is kell áldozzuk a pártunkat, de �pártérdekekből nem fogjuk az országot feláldozni.� � tette hozzá (Milyen megszívlelendő gondolatok kellene, hogy legyenek ezek ma is egyes jelenlegi politikai formációk számára!). Ezt követően Antall arról beszélt, a kormány a valódi átalakulást választva vesztette el

korábbi népszerűségét, hiszen valódi reformok korábban nem voltak, annak ellenére sem, hogy az �56-os forradalomnak köszönhetően hazánk viszonylagos jólétben élt. De csak látszólag �Nem állítjuk, hogy 1963 ut án nem volt enyhülés, és nem voltak 1968-ban reformkísérletek. És hogy Magyarországon a politikai és gazdasági helyzet nem volt jobb, mint a környező államoknak. De hát minek köszönhető ez? 1956-nak! Ne legyünk már hálásak az elmúlt rendszernek hogy azt higgyük: erre ők magunktól jöttek rá.� Antall ekkor egy történetet elevenített fel, miszerint 1956-ban, mikor Kádár Jánost elvitték Moszkvába Münnich Ferenccel együtt, ahol a magyarok követeléseiket elmondták. Egy-egy ilyen követeléskor megmutatták nekik Rákosi Mátyást (, aki egy szót sem szólt) � elrettentés céljából. Malenkov, Hruscsov és a többiek ugyanis jól tudták, hogy kell kezelni bizonyos kérdéseket � folytatta történelmi

eszmefuttatását Antall. Ezután a találkozó után azonban szemük előtt lebegett mindig 1956. A magyarok mindig erre hivatkoztak Moszkvában, hogy 1956 miatt nem tudják végrehajtani azokat a k öveteléseket. Antall emlékeztetett rá, hogy magyar kormánynak külön volt �zokogó embere� is Apró Antal személyében, aki �elment sírni� Moszkvába, ha gond volt, hogy � példának okáért � nem tudunk többet fizetni. Arra hivatkozott, hogy különben 1956 lesz. És ez így ment végig �És biztosítottuk magunknak, hogy a katonai kiadások is kisebbek voltak, mint másutt. Nálunk soha nem haladta meg a jelen lévő szovjet hadsereg erejét a hadsereg és a rendőrség együtt. Ezért panaszkodik mindig Boross belügyminiszter úr.� � tette hozzá viccelődve abban a beszédben Antall tökéletesen felismerte, hogy 1956 forradalma és szabadságharca volt, ami megtanította az oroszokat, a Szovjetuniót és a kommunistákat arra, hogy Magyarországot

másképp kell kezelni. Talán hasonló felismerés mondatta vele 1956-ban azt a bizonyos mondatot. (�Uraim, bekerültünk a történelembe.�) Hogy milyen is volt a tanár úr? Für Lajos a következőt nyilatkozta egyszer róla: �párját ritkító műveltségű. Kissé tanáros Konzervatív Polgár [�] Jogi tanulmányainak köszönhetően nagyon jól ismerte az alkotmányjogot. [�] Zseniális taktikai képességgel rendelkezett.� Ezért esett rá a Magyar Demokrata Fórum választása a N emzeti Kerekasztal tárgyalásainak idején, és ezért lett, lehetett az első szabadon választott miniszterelnök. Neveltetése, tanulmányai, történelmi ismeretei tették mindazzá, amit az egykori politikustárs nyilatkozott róla. Már az ellenzéki kerekasztal ülésein �imponáló alkotmányjogi felkészültségről� tett tanúbizonyságot. Érvelőerejét, taktikai képességét mindenki � amiképp hívei, akképp politikai ellenfelei � csodálta. De ez már egy

későbbi, egészen másik történet. Az államférfi Antall története Egyetemi tanulmányai után magyart és történelmet tanított tehát az Eötvös József Gimnáziumban, azonban az 1956-os szerepe miatt eltiltották pályájától. Később Antallt egy véletlen indította el orvostörténészi pályán, 1963-ban ugyanis megbízást kapott nyolcvan orvosi életrajz megírására, a M agyar Életrajzi Lexikonba, amely témában ennek kapcsán mélyült el. 1964-ben tudományos kutatói állást kapott a szerveződő Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A �70-es, �80-as években tiszteletreméltó szakmai tudományos karriert futott be múzeumigazgatóként, folyóirat főszerkesztőként, tanulmányíróként, nemzetközi konferenciák előadójaként és szervezőjeként, miközben politikai kívülállását � sokak kétkedésének ellenére � mindvégig teljes mértékig megőrizte. (Orvostörténeti írásainak, tudományos tevékenységének érdemesebb lenne

egy külön tanulmányt szánni, jelen írásnak ez nem lehet célja.) Erről az időszakról, a politikai pályával való kapcsolatról Antall így nyilatkozott: �számomra a politikai pálya akkor is hivatás volt, mikor nem gyakorolhattam. Azokban az években is azt mondtam, hogy én tulajdonképpen nem vagyok boldogtalan, csak fordított életet élek. És az, ami a hobbim lehetne, a művészettörténettől a művelődéstörténetig, nos, ez a mesterségem. És a hobbim a politika. Velem nem történt semmi más, mint 1988-89 után, mikor aktívan bekapcsolódtam a politikai életbe, minthogy megfordult minden.� Dr. Antall József miniszterelnök úr XIX század iránti vonzalma köztudott volt, mely korszak történészi érdeklődésnek volt fő területe. �A reformkor, a szabadságharc, az abszolutizmus elleni küzdelem, az 1867-es kiegyezés a lelkivilágom része. Nem egyszerűen történelmi tanulmány számomra, hanem meghatározó része szemléletemnek.� (Talán

ennek kapcsán érthető meg az MDF-SZDSZ paktum � a kikerülhetetlen szükséges rossz � is: a rend és a kormányozhatóság az állam és a nemzet érdeke volt. Ez a lépése vezette el az MDF-et is � Tölgyessy Péter gondolatát tolmácsolva � a balközépről a jobbközép centrum irányába.) Antall tisztában volt vele, hogy sokan úgy tekintettek rá, mintha ódivatú XIX. századi politikus lenne. Ennek az lehet az oka, hogy sok történész a XX századot XIX századtól kezdte tanulmányozni, s megállt a XIX. század végén, ugyanis � ahogy kiemelkedő államférfink rámutatott � addig lehetett sok mindent leírni tisztességesen, kompromisszum és elvfeladás nélkül. �Magam XIX és XX századi érdeklődésű vagyok történészként is, és ez politikai érdeklődésemmel is szorosan összefügg.� � fűzte hozzá egy interjúban Történészi tevékenysége alapvetően ötven évet ölelt át, az 1825 és az 1875 közötti időszakot. Azt az

időszakot, amikor Magyarországon ugyanaz a történelmi folyamat ment végbe, mint ami a német vagy olasz egység mozgalomra is jellemző. Reformkortól kezdődően vizsgálta a korszakot, az 1848-49-es szabadságharccal a központba állításával. Annak bukása után az önkényuralom, neoabszolutizmus következett. Antall igyekezett a folyamatot nézni, vizsgálni, az örökséget, melyet a korszak magában hordoz. 1867 után az 1875-ös pártfúzióig, mikor jött Tisza Kálmán korszaka, amely gyakorlatilag a reformkorszakkal induló időszak befejeződése. Ennek a korszaknak talán a legnagyobb kérdése, hogy az önálló Magyarországért, a független Magyarországért mit lehetett tenni, az említett három szakaszban. �S e három szakasz, ez az 50 év kapcsán kívánatos levonni a tanulságot, hogy melyik hogy szolgálta a magyar modernizációt, hogy alapozta meg azt, ami utána még a dualizmus korában tartott. Ez a reformkor jelentősége.� � összegezte

Antall József A reformkor nyilatkozta egyszer: ez egy olyan forradalom volt, ami a jog útján valósult meg. Mindezt a rendszerváltoztatásra is értette egyben, ezzel is érzékeltetve a két kor közötti párhuzamokat. Egyszer megkérdezték tőle, hogy a XIX. század politikusai közül melyik a példaképe Ahhoz túl történész vagyok � hangzott a válasz. �Nem tudok egy személyt kiválasztani Sőt, mindig igyekeztem úgy írni, célom mindig [is az volt], hogy Széchenyit, Kossuthot, Deákot, Eötvöst, vagy akár Görgeyt� �, akinek levéltárát ő rendezte 1953-ban � �ne egymással szembeállítva [jelenítsem meg], de ahogy államférfiak egymás mellett cselekedtek, kinek egyik időben, kinek máskor, nézetei szerint volt nagyobb szerepe. A történelmet, főleg egy ilyen korszakot nem szabad úgy tekinteni, hogy valaki csak Széchenyire esküszik, valaki csak Kossuthra, s egyiket a másikért �kiakolbólítaná� a történelemből.� � összegezte

a választ Több alkalommal kiemelte Pest-Buda szerepét az 1840-es években, a nemzet emelkedő korszakában, amikor a magyar köznemesi elit olyan európai és magyar közszellemiséget képviselt, melyhez mindenki idomulni akart, aki Pesten élt. Főképp a polgárság értelmiségi tagjainak imponált ez a szellem. Ebből következően a többnemzetiségű város fokozatosan vált magyar dominanciájú várossá. Pedig korábban a polgárság nagy része német volt, a Tabánban főleg görögök, rácok éltek, kik lassan magyarrá váltak, úgy hogy az 1840-es évekre magyarok többségben. Sokan támadják a korszak magyarjait erőszakos asszimiláció miatt Ezzel kapcsolatban Antall felhívta a figyelmet: erőltetett asszimilációról szó sem lehetett, hisz egy nem szuverén Magyarország létezett Habsburg uralom alatt, amely nem tudott volna németeket erővel asszimilálni. Az asszimiláció önkéntes lehetett csak Lélekben és akaratban csak akkor tud egy nemzet egy

másikat asszimilálni, ha valami imponáló a domináns nemzet életében. Példaként Elzász-Lotaringiát hozta fel a miniszterelnök úr, ahol jól megfigyelhető a francia behatás a németekre. Antall József azt is kiemelte, hogy Pest-Buda ekkor lépett a nagyvárosi fejlődés útjára. Különleges szerep jutott az építészetnek, az iparművészetnek, a festészetnek, a tárgyi kultúrának, az irodalomnak. A romantika korának jellemzői voltak megfigyelhetők abban korban, a kibontakozó sajátot magyar klasszicizmus, a magyar biedermeier, ami politikában a reformkor. Antall vallotta: a pesti forradalom 1848-ban olyan �gyutacsot adott� a történelemnek, amely meggyorsított azt a folyamatot, amelyet reformkor néven ismerünk. Annak kapcsán, hogy a szabadságharcunknak milyen jelentősége volt Európa számára, Antall kiemelte, hogy a magyarság volt rendkívül európai érdeklődésű, és nem csak az érdekes, hogy mi hogyan kapcsolódtunk Európához. Az

európai példák jelentőségét tekintve szinte már közhely, hogy Széchenyi és mások Nagy-Britanniában tanulmányozták az angol életformát, és hogy mit jelentett a m agyar arisztokrácia számára ezek után � a példának okáért � a lóverseny, és hogy mindez milyen modellként szolgált Magyarország számára. Ezért érdemes megemlíteni 1834-ből azt a könyvet, mely ma már angolul is olvasható, Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában című művét, melyről Antall József tanulmányt is írt. Bölöni könyve a köznemesség számára egyfajta �bestseller� lett, a pozsonyi országgyűlésben kapkodták: ebből tanulták meg, hogy mi az amerikai demokrácia. Ennek kapcsán szólt Antall Tocqueville-ről, aki Eötvös levelezőpartnere volt, és, aki Demokrácia Amerikában című könyvében megírta, hogy a XX. században a világot Amerika és Oroszország, mint két nagy állam fogják irányítani. E könyv 1835-ben jelent meg

Párizsban, 1838-ban Amerikában, és már 1841-43 között magyarul is. Az amerikai demokrácia modellje iránti magyar köznemesi érdeklődés Európában páratlan volt, vallotta Antall József. Ezzel függ össze későbbiekben az emigráció Amerikába vonulása is, illetve különleges jelentősége Kossuth Amerikai Polgárháborúban való szereplésének. Emellett Petőfi naplójából tudjuk, hogy tanulmányozták a Francia Forradalmat. Millet könyvét, A Francia Forradalom történetét, melyet Eötvös József és Trefort Ágoston körének egyik tagja, Gál József fordított le magyarra, 1845-ben jelent meg, s Petőfiék, a márciusi ifjak számára meghatározó mű volt. A politikai érdeklődés az arisztokráciától a köznemességen át, az írókig, művészekig jelentős volt, ugyanis az angol, az amerikai, a francia forradalmi modellek határozták meg ezen csoportok gondolkodását, ideáljaikat, és ideáikat. Antall egyik közvetlen hangvételű televíziós

beszélgetésben kitért arra, hogy Európa nem értette a magyar forradalmat. Mozgalomnak, az utca forradalmának, terrorizmusnak tartották Külpolitikájukban Ausztria és a Szent Szövetség a térségben meglévő egyensúly megbomlásától féltek. Többen már 1848 őszén az orosz bevonulástól tartottak, és attól hogy ez lesz a vége a forradalomnak. Épp ezért követek utaztak Európa nagyvárosaiba, mint Teleki Párizsba, mások Angliába, ahol döbbenettel tapasztalták, hogy ott azt nem értik, hogy nem fogadják megértéssel a forradalmat és szabadságharcot. Pedig békés forradalomként indult, s harc is csak azért lett, mert Bécs nem fogadta el. A harcot elutasította a legalkotmányosabb miniszterelnök mindvégig, a békés rendezés lehetőségét keresve. Ekkor mindenki, � a hiedelemmel ellentétben � Kossuth is a békét kereste, de Európa azt nem értette meg. A bukás után hangulat ugyan rokonszenvező volt, de bukott szabadságharcaink során ez

már csak így van. � folytatta a történelmi leckét Antall, majd a kor hangulatát érzékeltetve Heinet idézte: �Nevét ha hallom magyarnak, úgy megszűkül német gúnyám� Az európai forradalmak elbuktak, de a magyarok tartották még magukat Világosig. 1848-49 különleges értéke alapvetően az volt, hogy �egyesítette az országot, s ezt szeretném nagyon hangsúlyozni� � emelte ki a Miniszterelnök úr. Antall József szerint nem arról volt szó, hogy a magyar köznemesi elit, vagy arisztokrácia része élére állt volna nemzeti függetlenségi mozgalomnak. De hogy egy egész kulturális, szellemi és politikai reformmozgalom kibontakozott, az nemcsak számukra volt fontos, de a magyar és az idegen eredetű polgárságnak is, emellett a m agyar parasztoknak, kézműveseknek is. A pesti forradalmat a diákság, a kézművesek és a parasztok is magukénak érezték. �Nemzettudat szempontjából ugyanaz a közös örökségünk, mint németeknél, a

franciáknál, az angoloknál is, ahol vagy forradalomhoz, vagy nemzeti küzdelemhez, vagy mint az olaszoknál a risorgimento-hoz kötődik, illetve amit az Egyesült Államoknak a polgárháború jelentett.� Egy nemzet számára tömegélmény a nemzeti összetartozás tudata 1848-49-en keresztül nézzük a korábbi eseményeket, és később is mindenki 1848-49-ből kíván meríteni, akár a kompromisszumok terén, mint 1867, a kár az 1918-as őszirózsás forradalom, bár ez utóbbit a Tanácsköztársaság háttérbe szorította. 1918-ban is �48-as hangulat uralkodott: fellépés minden idegen megszállás ellen. �56 kifejezetten a �48-as szellemben született újjá, s a legújabb átalakulásban, a rendszerváltoztatásban ugyanoda megyünk vissza: 1848ban született meg a magyar miniszteriális kormányzás. �1848 mint szimbólum azt jelenti, amit a p arlamentáris demokrácia, és amit egy piacgazdaság jelent, hogy egész korszerű legyek.� A tanár úr emellett

rámutatott, hogy �a viták tárgya akkor az adóterhek, a t erhes örökségek, a nemzetiségi kérdés [voltak] [�], mindaz, amivel mi ma foglalkozunk, az már akkor pontosan ugyanúgy megjelent.� Más korszakokról is �faggatták� Antall Józsefet, így természetesen a �90-es évek elején ismét előkerült a két világháború közötti időszak (újra)értékelése is. Ennek megfelelőpen a Miniszterelnök úr Horthy Miklós újratemetésével alkalmából nyilatkozott a Horthykorszakkal kapcsolatban is. Úgy vélte, Horthy Miklós, a kormányzó, több is volt, és kevesebb is volt mint egy politikus. Személyisége más szerepet töltött be, mint egy miniszterelnökét Horthy megtartotta az alkotmányos monarchiát, soha nem vétett az alkotmányos jogfejlődés ellen, vagyis következetesen ragaszkodott a miniszteriális kormányzáshoz. Szerepe az volt, hogy fenntartsa az alkotmányosságot. Egyszerre volt élesen antikommunista és antináci �Olyan

összetartó szerep ez, ami igenis egy monarchiára, egy régensre emlékeztet, aki királyi jogokat is gyakorolt. [�] Horthy nem idegen közjogi funkcióban gyakorolta ezt a hatalmat, hanem Hunyadi János kormányzóságát felidézve, amelyik egyértelmű szerepkör volt. Kossuth Lajos is kormányzó-elnök [volt] a trónfosztás után, félúton a Monarchia és a Köztársaság között. Horthy Miklós az átmeneti időszakban egyértelműen egy Monarchiának a régense, amit ő soha túl nem lépett, és nem élt vele vissza.� A két világháború közötti revizionista politikáról pedig a következőt mondta: �Minden magyar gondolkodásában természetes dolog, hogy a trianoni békeszerződés fájdalmat okozott. Nem válható egyetlen magyar embertől sem, hogy lelkesedjék Trianonért, s lelkesedjék azért, hogy elveszítette egy ezer éves országállam területének a kétharmadát. [�] Bármelyik politikus pontosan tudta, Teleki Páltól Bethlen Istvánig, de

meggyőződésem, hogy maga Horthy Miklós is, hogy nem éppen jó kezek segítségével kapjuk vissza ezeket a területeket. Tisztában voltak azzal, hogy a tengelyhatalmak a háborút nagy valószínűséggel el fogják veszíteni. De ebben a helyzetben egyszerűen elképzelhetetlen olyan magyar politikust és olyan magyar embert találni, aki visszautasította volna, hogy magyarlakta területeket kapjon vissza az ország. A két világháború között érzelmileg, politikailag nem lehetett más politikát folytatni.� Antall Horthy nyugat-európai megítélésével kapcsolatban elmondta, hogy a Magyarországon szolgálatot teljesítő diplomaták �, így Montgomery amerikai követ, Macartney Elemér a BBC-től, Orlowszki lengyel követ � írásaikban Horthyról nem mint Hitler-barát politikusról számolnak be. A tanár úr felhívta a figyelmet arra, hogy egy 1942-43-ban kibontakozó ellenállási mozgalom esetén magyarok százezrei mellett az idemenekültek és a

magyarországi zsidóság teljes egészét kiirtották volna. �Horthy ez el akarta kerülni Egyetlen politikus, egyetlen állam- vagy kormányfő nem szokta odadobni országát áldozatul, hanem utolsó pillanatig megpróbálja menteni.� � emelte ki Dr Antall József Végül az újratemetéssel kapcsolatban ezt mondta, amely a magyar történelem egyéb eseményeinek az utólagos magyarázatainak megértéséhez is zsinórmértékül szolgálhat: �Ahol egyszer hazudnak, ott a hazugság kiegyenlítése mindig emocionális, és gyakran téves következtetéseket eredményez.� A NATO és Oroszország szerepéről, illetve kapcsolatunkról a Szovjetunió összeomlásakor beszélt. Felhívta a figyelmet, hogy sokan azt hiszik, hogy Oroszország lemondott a középkelet-európai térségben való jelenlétről De az orosz tábornokok lehet, hogy ezt másképp látják � mondta. Már a cári Oroszország is európai hatalom volt, melynek céljai között ott volt Königsberg, a

Dardanellák és a Földközi-tengerre való kijutás. A legfajsúlyosabb gondolata az volt, hogy ebben a bolsevizmus hetvennégy éve csak epizód, hiszen pontosan ugyanazon célokat hordozta. Gromiko, a híres szovjet külügyminiszter, ha volt szabad ideje mindig Szaszanov cári külügyminiszter cári külügyminiszter leveleit olvasta a külügyminisztérium levéltárában � emlékeztetett a történész, majd tudatosította hallgatóságában, hogy a nagy célok mindig ugyanazok voltak: az orosz gondolkodásban Breszty-Litovszk (1917), az ideiglenes feladás benne van. A Cári Oroszország szövetségese volt Szerbia, Oroszország támogatta a cseh újjászületést. A pánszlávizmus eszméjét hirdette a térségben, erről leveleztek a XIX. század nagyjai A cári programban volt gyakorlatilag ugyanaz, amit később KGST-nek, vagy Varsói Paktumnak neveztek � összegezte Dr. Antall József. Elmesélte azt is, hogy Kornis Gyula könyvtárából volt egy könyve,

melyben az a kérdés állt: Mit nyertünk Leninnel? Kornis a könyvbe, a kéréds mellé írta: 25 évet. Ugyanis, ha Cári Oroszország fennmarad, s az Antant abban a formában győz, az orosz uralom a Dunamedencében jóval korábban megszületett volna. Ezért szükség van a NATO-ra, az amerikai segítségre. Ma a térségben a legkisebb hadseregünk nekünk van, ezért mi csak a külpolitikára és a biztonságpolitikára építhetünk. S ugyanez a gondolkodásmód jutatta el Antallt korábban ahhoz, hogy meg kell szüntetni, fel kell számolni a keleti gazdasági és védelmi szövetségeket. Végezetül számunkra nemzetben gondolkodók számára tanulságos lehet a következő néhány gondolat. A XIX század tanulmányozása kapcsán érthetjük meg ugyanis jobban a Miniszterelnök úr nemzethez való viszonyát is. A nemzetet olyan kategóriaként határozta meg, mely soha nem válhat semmissé. �Nincs eszme, mely a mi gondolkodásunkból száműzhetné.� Hisz a nemzet

nem csak egyszerűen, mint a nemzetállamért vívott harc egy adott korszakának eszmeiségét, a XIX. századot, hanem a n emzet az a k özösség, mely a különböző történelmi korszakokban az együvé tartozást, a testvériséget jelenti. � vallotta �Számunkra minden átalakulás, cél nemzeti politikai keretben és a nemzetnek mint testvéri közösségnek, mint az összetartozó emberek közösségének szolgálataként kell hogy megjelenjék. Ezért azon, hogy mi a magyar néppel, a magyar nemzettel vagyunk azonosak, és ez határozza meg gondolkodásunkat, ezt senki semmilyen körülmények között nem vonhatja kétségbe. Ez igenis modern, nem valamiféle elavult jelszó� �A magyar nép és a m agyar nemzeti gondolat mindenkor vezérlő csillaga kell legyen a Magyar Demokrata Fórumnak és az egész magyar nemzetnek. Ha egy nemzet eladja ezeket a gondolatokat, eladja saját maga történelmi múltját, akkor nincs jövője. [�] Nekünk ugyanúgy kell

gondolkoznunk, mint egy fának: a gyökereinek kétszer olyan hosszúnak, kétszer olyan távolságot ölelőnek kell lenni, mint maga a fa. Ahhoz hogy szilárdan álljon, és képes legyen a viharokat elviselni. Azt hiszem ezerszáz éves jelenétünk a K árpát-medencében, ezer éves államiságunk elég gyökeret jelent ahhoz, hogy szilárd legyen ez a fa, minden viharok közepette. Ez a mi hitünk és vallomásunk� Források:      Antall József: Modell és valóság I.-II (Athenaeum, Budapest, 1994) �Antall József (1932-1993)� � Duna Televízió, 1994? Debreceni József: A Miniszterelnök (Osiris, Budapest, 1998) �Forradalom a jog útján� � Magyar Televízió, 1994. december �Részletek Dr. Antall József miniszterelnök eddig be nem mutatott beszédeiből, 1992. április � 1993 június� � Magyar Televízió, 1993 december