Építészet | Tanulmányok, Esszék » Tető szigetelés és hibák

Tevékenység: Jegyezze meg, hogy milyen jellemzők indokolják, hogy a lapostetők szigetelésének vizsgálatával kiemelten foglalkozzunk! A Magyarországon előforduló épületszerkezeti hibák mintegy negyedrészét teszik ki a tetőfödémek meghibásodásai. Ezért az épületdiagnosztikai szakirodalom is kitüntetett figyelemben részesíti a lapostetők problematikáját és ezen belül is a csapadékvíz elleni szigetelések lehetséges hiba előfordulásait. Az épületszerkezeti diagnosztikával és patológiával foglalkozó tanulmányunk ezért a lapostetők szigetelésének vizsgálatát a többi szerkezethez képest részletesebben tárgyalja. A hibák főbb csoportjainak meghatározása és elemzése különösen fontos, hiszen a beázásból eredő hatások rendszerint az egész épület állagát és az épületben lévő értékek (pl. technikai eszközök) állapotát veszélyeztetik A hibák túlnyomó része a kishajlású, egyhéjú, nem járható

melegtetőkön fordul elő. Az épületállomány állagvédelme és rendeltetésszerű használatának biztosítása szempontjából rendkívül fontos a meglévő hibák felderítése és mielőbbi szakszerű kijavítása. A költségek tekintetében pedig nagy jelentősége van annak, hogy a hibák lehetőleg már kezdeti stádiumban felderíthetők legyenek, mert a kezdetben még viszonylag csekély költséggel kijavítható hibák a károsodás kiterjedése után nagyságrenddel nagyobb anyagi ráfordítással, és sok más szerkezetre kiterjedő javítással hozhatók csak helyre. Itt jegyezzük meg, hogy a tetőszigeteléseket évente legalább egy alkalommal szükséges szakértői ellenőrzésnek alávetni, mert ezzel a gondossággal rengeteg kiterjedt és költséges káresemény megelőzhető. Ahhoz, hogy a szerkezetek állapotát megfelelően tudjuk értékelni, ismernünk kell az azokat rendeltetésszerű működésük közben érő igénybevételeket és hatásokat. Ezek

vázlatos bemutatására kerül sor a diagnosztika és patológia módszertanának bemutatására kiválasztott lapostető szigetelések tekintetében a 3.2 fejezetrészben. A 9 ábrán a lapostető szigetelések legjellemzőbb rétegfelépítési csoportjai tanulmányozhatók. Ezek az ismeretek az Épületszerkezettan tantárgycsoport korábbi féléveiben szerepeltek. A 10 ábrán a lapostetők jellemző szerkezeti csomópontjait, részleteit szemléltetjük. Ezek egyúttal gyakori hibaelőfordulási helyek is, ahogy az majd a következő leckéből kiderül. 2.31 ábra: lapostető szigetelések rétegfelépítési változatai 2.32 ábra: lapostetők szerkezeti- alaki jellemzőinek áttekintése 2. Lapostető szigeteléseket érő igénybevételek és hatások Tevékenység: Jegyezze meg, hogy diagnosztika szempontjából milyen igénybevételeket és hatásokat vesznek figyelembe tetőszigetelések esetén. Az igénybevételek és azok hatásának ismerete szorosan

hozzátartozik a tetődiagnosztika és az építési patológia kérdésköréhez. A szigeteléssel kapcsolatos követelmények - és azok meghatározott szintjei - az igénybevételek elemzéséből származtathatók. Az igénybevételi hatások ismeretében felállított követelményrendszer képezi a diagnosztika egyik (elméleti) alapját. Az igénybevételekre visszatérve ki kell emelni azt az alapelvet, hogy a vizsgálatok során minden esetben az összes várható, ill. előforduló igénybevétel együttes figyelembevétele szükséges. Nem lehet az igénybevételeket rangsorolni, vagy egyikük- másikuk figyelem-bevételétől eltekinteni, mert bármely igénybevételi hatás elhanyagolása téves következtetésekhez vezethet. Az alábbiakban felsoroljuk a diagnosztika szempontjából figyelembe veendő igénybevételeket és hatásokat a tetőszigetelések esetében: • • • • • • • • • • • • • • hőmérsékleti hatások,

hőmérsékletváltozások hatásai, gőznyomás hatása, páradiffúzió hatása, csapadék okozta igénybevételek, ultraviola (UV) sugárzás és ózon hatása, szélhatás, mechanikai igénybevételek, vegyi hatások, biológiai hatások, tűzhatás, építés közbeni igénybevétel, karbantartás közbeni igénybevétel, egyéb üzemeltetési hatások. 1. Lapostető szigetelésekkel szemben támasztott követelmények Tevékenység: Jegyezze meg, hogy melyek a jellemzői a lapostető szigetelésekkel szemben támasztott követelményeknek. Ha az épített szerkezetek funkcióját ismerjük és figyelembe vesszük az élettartamuk alatt azokat érő igénybevételeket és hatásokat már közelebb kerültünk ahhoz, hogy a vizsgált szerkezetek állapotát értékelni, minősíteni tudjuk. Az állapot értékelés során az észlelt állapotot ill. elvárható un műszaki teljesítményt az adott szerkezettel szemben támasztható, elvárt követelményekkel vetjük össze. A

példaként kiválasztott tetőszigeteléseknek ki kell elégítenie a funkciójából adódó valamennyi követelményt. A következőkben vázlatosan ismertetjük az erre a szerkezetfajtára vonatkozó követelményeket. a., Az erőhatásokkal szembeni ellenállás követelményei: • Szélhatással szembeni ellenállás, Szélszívás hatására a rétegek nem • • • • • • válhatnak el egymástól és a maradó alakváltozás nem megengedett. A tetőfödémről a szél nem szakíthatja fel a tetőszigetelést. Hóterheléssel szembeni ellenállás: A tető szerkezetei, szerkezet-részei, kapcsolatai hóterhelés alatt törést vagy rendeltetésszerű használatot akadályozó alakváltozást nem szenvedhetnek. Hőmérsékletváltozásból ill. hőmérséklet különbségekből eredő igénybevételek a tetőszerkezetet és elemeit nem károsíthatják. A csapadékvíz elleni szigetelésen hőmérsékleti hatásokból nem származhat például hullámosodás,

repedés, stb. Egyéb erőhatásokból származó igénybevételek ( pl. a nyersfödém lehajlása ill. az alátámasztásnál megjelenő elfordulása) a tetőszigetelést nem károsíthatják. Ütésállósági követelmény: (ÉMISZ 330) A tetőszigetelés a karbantartásból és a leeső tárgyaktól eredő ütésekből származó erőhatásokra is vízhatlan maradjon (pl. perforációs hatásra) Lépésállósági követelmény: A tetőszigetelés a karbantartás során elszenvedett lépésállósági igénybevétel után is őrizze meg vízhatlanságát. Terhelhetőség követelménye: a tetőfödémet rendeltetésszerűen érő tartószerkezetileg megengedett - megoszló terhelések hatására a csapadékvíz elleni szigetelés vízhatlan maradjon és maradó benyomódása ne lépje túl a megengedett határt. b., Tűzhatásokkal szembeni ellenállás követelménye: A tetőszigetelésnek meg kell felelnie az éghetőségre és a tüzállósági határértékre vonatkozó

előírásoknak. c., Villámvédelmi követelmény: A tetőfödémnek és a tetőszigetelésnek meg kell felelnie a villámvédelemre vonatkozó szabvány előírásainak. d., Hővédelmi követelmények: A tetőfödémnek meg kell felelnie a hővédelemre vonatkozó szabvány előirásainak. A tető hőhidas szakaszain nem lehet páralecsapódás. A tetők külső felületének abszorpciós tulajdonságainak változása nem érheti el azt a mértéket, amely a szerkezet hőtechnikai teljesítményét a követelményhez képest rontja. e., Légzárás követelménye: Ez a követelmény vasbetonszerkezetű tömör zárófödém esetén értelemszerüen teljesül. A légzárási követelményeket a tetőnek az erőtani igénybevételek működése alatt is teljesítenie kell. A tető hézagain a helyiség rendeltetésszerű használatát zavaró mértékű por, homok vagy hó nem juthat be. f., Vízhatlansági követelmények: A lapostető szigeteléseknek 8° (14.1%) lejtésig

általában vízhatlannak kell lennie A tetőszigetelésnek a vízhatlanságot a teherhordó szerkezet megengedett mértékű alakváltozása mellett is meg kell tartania. g., Páratechnikai követelmények: A tetőfödémnek meg kell felelnie a hővédelmi szabványok páratechnikai előírásainak. A szerkezetekben nem történhet olyan mértékű páralecsapódás, amely a hőszigetelő képességnek romlásához vezethet, ill. a lecsapódó nedvesség elvezetését a szerkezeti kialakításnak biztosítani kell. h., Fényhatás: A tetőbevilágításra szolgáló elemek fényátbocsátása min. 60% legyen az öregedés következtében beálló elváltozás mellett is. A tető egyéb felületén a fényhatások nem okozhatnak kellemetlen fényvisszaverődést. i., Akusztikai követelmények: A tetőfödémeknek rendeltetésük szerint meg kell felelni a környezeti igénybevételeknek megfelelően hanggátlásra is. A tető nem lehet az épület rendeltetésszerű használatát

zavaró kellemetlen zaj forrása (pl. eső, jégeső, hőtágulási mozgás, közlekedési vagy szél okozta rezgés hanghatása). j., Tartóssági követelmények: A tetőfödém nem cserélhető elemeit a vonatkozó szabályzatok ill. vizsgálatok szerint igazolható maximális élettartamra, de legalább 30 év élettartamúra kell kialakítani. A javítható, cserélhető szerkezeti elemeket legalább a fenntartási ciklusnak megfelelő élettartamra (5-15 év) kell kialakítani. A tető csapadékvíz elleni szigetelését és szegélyezését, valamint a szerelvények és szerkezetek beépítését úgy kell megtervezni, hogy a terv alapján kivitelezett szerkezet a követelményeket kielégítő anyagok és termékek felhasználása, a kivitelezési előírások betartása, valamint megfelelő használat és karbantartás esetén tartósan (legalább 20 évig) elégítse ki a vízhatlanság követelményét. k., Fenntartási és üzemeltetési követelmények: A tetőszerkezet

károsodás nélkül biztonságosan tisztítható legyen. A tető állapota megbízhatóan ellenőrizhető legyen. A tető tervszerű megelőző karbantartása megfelelő ciklusokban elvégezhető legyen. l., Esztétikai követelmények: Azok a lapostető szerkezetek amelyekre a környező épületekről rálátás lehetséges, kedvező esztétikai megjelenésűek legyenek. (Ebből a szempontból különösen kedvezőek a növényzettel telepített un. zöldtetők) m., Szerkezeti-működési követelmények, szerkesztési elvek: • A tető lejtésviszonyait úgy kell kialakítani, hogy a csapadékvíz teljes mennyiségének akadálytalan levezetése biztosított legyen. • A tetőösszefolyókat a tetőfelület mélypontjain kell elhelyezni, úgy, hogy figyelembe kell venni a teherhordó szerkezet várható lehajlását is. A tetőösszefolyók a tetőfelépítményektől, a csapadékvíz elleni szigetelés áttörési pontjaitól és az attikától legalább 50 cm távolságban

lehetnek. A kétcsöves páraszellőzőket legfeljebb 36 m2-ként, az egycsöves páraszellőzőket pedig legfeljebb 49m2-ként kell elhelyezni. Az un bitumenzárral lezárt falcsatlakozástól legfeljebb 3,0 m-re lehet páraszellőzőt elhelyezni. • A gőznyomást levezető és a páranyomást kiegyenlítő réteg - amennyiben a tető szélessége nem haladja meg a 16 m-t - szegély menti kiszellőzés kialakításával kapcsolatba hozható a külső térrel. A kapcsolatot a párkány ill attikalábazat folyómétereként legalább 10 cm2 felületű csapadékbehatolástól védett - nyílásokon keresztül kell biztosítani. A csöves és vonalmenti párakiszellőztetés kombináltan is alkalmazható. • A csatornaszellőzőket a vonatkozó szabvány előírásainak megfelelően kell kialakítani. • A csapadékvíz elleni szigetelést védőréteggel kell ellátni. A tetőszigetelés rétegei akkor tervezhetők és építhetők be, ha érvényes műszaki alkalmassági

bizonyítvánnyal rendelkeznek. Helyszíni állapotvizsgálat esetén a szakértő elsősorban a csapadékvíz elleni szigetelés állapotát tudja ellenőrizni szemrevételezéssel ill. roncsolásmentes műszeres méréssel. A csapadékvíz elleni szigetelés vizsgálatánál (mint a külső hatások által leginkább támadott réteg vizsgálatánál) a következőkben felsorolt jellemzőket, tulajdonságokat szokás vizsgálni. 3. Lapostető szigetelések hibái Tevékenység: Jegyezze meg, hogy milyen jellegzetes hibák fordulnak elő: tetőszigetelési rétegek szerint, a tetőkiegészítő elemek és szerkezetek, a tervezés, kivitelezés, és a gyártás, illetve az üzemeltetés során. A tetőszigetelések jellegzetes hibáit többféle szempont szerint rendszerezhetjük. Lehetséges az elemzés a tetőszigetelés rétegfelépítésének egyes rétegei szerint, lehetséges a tetőszigetelés létrehozásában való közreműködés szerint (pl. anyaggyártás, tervezés,

kivitelezés, üzemeltetés), de lehetséges a szerkezeti csomópontok un. gyenge pontjai, részletei szerint is A tetőszigetelések hibái az érintett tetőszigetelési rétegek szerint: a., A csapadékvíz elleni szigetelés hibái: • folytonossági hiány (vízhatlanság megszűnése): anyaghiba következtében, mechanikai sérülés következtében, • 2.31 kép: Tönkrement, kilyukadt csapadékvíz elleni szigetelés A bitumenes mázzal megkísérelt javítás eredménytelen maradt. A megnyílt hézagokba növények telepedtek meg, gyökerükkel tovább roncsolva a sérült szigetelést. 2.31 kép • rideggé válás, öregedés, anyagminőség változás: a fényvédelem hiánya (UV sugárzás ellen) miatt (vagy a fényvédelem felújításának elmaradása miatt), a beépített anyag nem kielégítő minősége miatt, lágyító vándorlás miatt (pl. lágy PVC csapadékvíz elleni szigetelésnél), egyéb kémiai-biológiai hatások miatt, • 2.32 kép:

Elöregedett, sokat javított, de mégis beázó tetőszigetelés ipari környezetben. 2.32 kép • léghólyag keletkezés: a gőznyomást kiegyenlítő réteg hiánya, nem kielégítő működése vagy sérülése miatt, nagy mennyiségű, vagy feldúsuló bezárt építési nedvesség miatt, • 2.33 kép: tönkrement vízszigetelés léghólyagokkal 2.33 kép • ráncosodás, gyűrődés, aljzatmozgás aljzat alakváltozás miatt, rossz minőségű, vagy az alkalmazott szigetelőanyaghoz nem illő ragasztás - vagy egyéb rögzítésmód - helytelenül megválasztott jellege miatt (pl. pontszerű, sávos vagy teljes felületű leragasztás), • szegélyelválás, szakadás: a mozgási hézagok szakszerűtlen kialakítása vagy hiánya miatt, aljzatmozgás miatt. b., A hőszigetelési réteg hibái: • átnedvesedés, átázás : a vízszigetelés vagy a páratechnikai réteg hibáiból, vagy a teljes szerkezeti rétegfelépítés helytelen kialakításából

következően, • méret- és alakváltozásból eredő hibák: pl. a zsugorodás hatására megnyílt illesztési hézag hőhiddá válik vagy elszakítja a felette lévő csapadékszigetelést. A hőszigetelő lemezek görbülése, kardossá válása hatására a csapadékszigetelés sérülhet, tönkremehet, • lépésszilárdság csökkenés, roskadás: pl. átnedvesedés, korrózió, össze nem illő vegyi anyagok kedvezőtlen egymásra hatása következtében. c., A lejtéstadó aljzatréteg hibái: • • • • a dilatáció hiánya, vagy nem megfelelő mértéke miatti repedezettség, nem kellően sík, ill. nem elég sima és nem megfelelő kellősítésű aljzat, az aljzatréteg betonozása fészkes, átázás (páratechnikai hiba következtében). d., A párazáró, gőznyomást kiegyenlítő réteg hibái: • a csapadékvíz elleni szigetelés és a páratechnikai rétegek páradiffúziós ellenállását nem hangolták össze, • helytelen anyagmegválasztás

miatti meghibásodások, • a páranyomás kiegyenlítés, ill. szellőzés valamilyen ok miatt nem működik, • folytonossági hiány (anyaghiba, mechanikai sérülés vagy esetleg helytelen toldás miatt, • helytelenül megválasztott, ill. kivitelezett rögzítési mód miatt Az egyes rétegek hibái mellett itt említendők meg az e rétegekhez csatlakozó ill. velük egybeépített tetőkiegészítő elemek és szerkezetek gyakoribb hibái is, ezek: a tetőkiegészítők nem vízhatlan minőségű beépítése, pontatlan elhelyezés, korrózió, deformáció, a szükséges dilatációk hiánya (pl. a csapadékvíz elleni szigetelés attikafalhoz való csatlakozásánál vagy az attika lefedésénél). A tetőszigetelés kialakításában, használatában való közreműködés szerint általában: tervezési, kivitelezési gyártási, üzemeltetési hibákról szokás beszélni. A gyártás és kivitelezés között még a szállítás közben kialakuló sérülés,

deformáció és egyéb minőségcsökkenés is számításba vehető. A csapadékvíz elleni szigetelő lemezek szakszerűtlen és hanyag szállítása és tárolása egyébként sok esetben már eleve lehetetlenné teszi a teljes értékű, hibátlanul működő tetőszigetelés kialakítását. A következőkben a közreműködés szerinti csoportosításban mutatjuk be a gyakrabban előforduló hibákat: Tervezési hibák: • • • • • • • • • • • • • • • helytelen anyagmegválasztás, helytelen technológiai előírás, a lapostető szerkezet épületfizikai szempontból helytelen kialakítása, épületfizikai szempontból nem méretezett, vagy rosszul méretezett tetőfödém, az egyes rétegek egymáshoz rögzítésének helytelen megválasztása, a tetőszigetelés lejtésének helytelen meghatározása, nem vízhatlan csomóponti megoldások tervezése, a vízelvezetés helytelen megtervezése; a víz folyásirányának helytelen megválasztása,

kerülőutakra kényszerítés; a tetőösszefolyók helyének, méretének és számának nem megfelelő meghatározása, az aljzat és a teherhordó szerkezet mozgásainak figyelmen kívül hagyása, a szükséges dilatációk elhagyása vagy helytelen tervezése, a tetőfödém áttörések indokolatlanul nagy száma, a vasbetonszerkezetű zárófödém alsó síkján hőszigetelés tervezése (kivéve az un. Woermann tetőnél) A hőszigetelés - vagy esetleg hőszigetelő tulajdonsággal is rendelkező átszellőzetlen álmennyezet - a harmatpont lefelé tolódását és nagymértékű párafeldúsúlást, párakicsapódást eredményezhet, a tervezésnél figyelmen kívül hagyott hőhidaknál kialakuló páralecsapódás, az egyes tetőszigetelő rétegek páradiffúziós ellenállását nem hangolják össze, a tetőszigeteléssel és annak rétegeivel kapcsolatos alkalmazás-technikai ismeretek hiánya, hanyag, szakszerűtlen tervezés. Kivitelezési hibák: a tervezettől

eltérő anyagok, termékek felhasználása, a tervezettől eltérő rétegfelépítés alkalmazása, a csomópontok tervtől eltérő kialakítása, a kivitelezési technológiai utasítások be nem tartása, az aljzatszerkezetek nem megfelelő minőségű és lejtésű kialakítása, hanyag, gondatlan, szakszerűtlen munkavégzés, a szigetelő anyagok építéshelyi tárolására vonatkozó előírások be nem tartása. • 2.34 kép: hibásan felújított csapadékvíz elleni szigetelés • • • • • • • 2.34 kép Gyártási hibák: • az anyagminőség ingadozása. • folytonossági hiány (technológiai hiba következtében), • a vízszigetelő lemezekbe a gyártás során bekerülő és bennmaradó feszültség hatása. Üzemeltetési hibák: • rendeltetéstől eltérő használat (pl. nem járható tetőn közlekedés, a szigetelést károsító anyagok tárolása a tetőn, szerelési munkák során okozott mechanikai sérülések stb.), • a szükséges

ellenőrzés és karbantartás elmulasztása; sajnos az üzemeltetők jelentős részének fogalma sincs arról, hogy milyen időszakonként milyen típusú felülvizsgálatot vagy karbantartást kellene a tetőn elvégeztetni. 4. Lapostető szigetelések vizsgálata Tevékenység: A rendszerező ábrák (2.33-234) segítségével kövesse a lapostető vizsgálatának eljárási módjait, és jegyezze meg a lapostető szigetelések műszeres vizsgálatának eszközeit, jellemzőit. 1. Szemrevételezés A szemrevételezés során kell a látható hibákat felkutatni, majd a szerkezet működésének elemzése vezethet a rejtettebb, összetettebb hiba-okok meghatározásához. Szemrevételezéskor az egyenes rétegsorrendű nem járható melegtetők esetében a csapadékvíz elleni szigetelésen látható nagyobb folytonossági hiányok (sérülések) esetén a beázás helyének azonosítása általában nem okoz nagyobb nehézséget. 2.33 ábra: A tetőszigetelések

vizsgálatának rendszerezése, a vizsgálat irányai 2.34 ábra: lapostető szigetelések hibái a hibaokok szerint rendszerezve 2.35 ábra: tetőszigetelési hibák fajtái a hiba jellege szerint 2. Lapostető szigetelések műszeres vizsgálata Száraz felületű tetőn végzett szemrevételezés esetén könnyen rejtve maradhat a rétegrendszerbe korábban bejutott nedvesség. Ennek felderítésére alakították ki a különböző elven működő tetődiagnosztikai műszereket. A vizsgáló műszerek a hibafelderítési módszer szempontjából két fő csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba tartoznak a csapadékvíz elleni szigetelés folytonosági hiányait közvetlenül kimutató műszerek (pl. SZV-1A nagyfeszültségű szikraátütéses elven működő elektromos műszer). A másik csoportba azok a relatív nedvességtartalom meghatározására kialakított műszerek sorolhatók, amelyek a rétegek közé jutott nedvesség jelenlétéről, eloszlásáról

tájékoztatnak, így közvetett módon utalnak a csapadékvíz elleni szigetelés folytonossági hiányára és a beázás valószínű helyére. (Pl. TN-5 jelü készülék, Dec-Scanner, AWA-Dachdetektor stb) A nedvesség abszolút értékének meghatározására az esetek jelentős részében nincs szükség, mert a csapadékvíz elleni szigetelés ún. nedvességtérképpel jól körülhatárolt kritikus felületén a helyi javítás elkészülte után a rétegek fokozatosan kiszáradnak. A relativ nedvességtartalom meghatározásán alapuló eljárással a beázási helytől elszivárgó csapadékvíz esetén is következtetni lehet a beázás helyére, ha két mérést végeznek. Az elsőt hosszabb száraz időjárás után, a másodikat pedig nagyobb mennyiségű csapadék után - amikor a szigetelés felső felülete már száraz - végzik. A két különböző időpontban készített nedvességtérkép összevetése már elegendő adatot szolgáltat a hibahely

meghatározására. A roncsolásmentes vizsgáló készülékek alkalmazásával a tetők felújítása, javítása gazdaságosabbá tehető akkor, ha az így lokalizált hibahelyek alapján a teljes vízszigetelés csere helyett kisebb felületre kiterjedő javítással is megszüntethető a beázás. 2.36 ábra: a csapadékvíz elleni szigetelés folytonossági hiányát és a nedvességtartalmat ill. annak eloszlását vizsgáló műszerek 2.37 ábra: AWA tetődetektor 2.38 ábra: tetőszigetelés nedvességtérképe 2.39 ábra: hazai fejlesztésű tetőnedvességmérő detektor 2.310 ábra: nedvességtérkép 5. Lapostető szigetelések patológiai példái a hazai szakmai gyakorlatból Tevékenység: Figyelmesen tanulmányozza a lapostető szigetelések patológiai példái alapján (2.311- 2318 ábra) a jellegzetes hibákat, azok jellemzőit Ebben a fejezetrészben a lapostető szigetelések néhány tipikus patológiai elváltozását mutatjuk be

többségében olyan jól áttekinthető ábrákon, amelyeken az elváltozás jellegét és helyenként okait is hangsúlyozottan kiemeltük. Az építési patológia nemzetközi szakirodalma természetesen már könyvtárnyi hibaelemzést produkált. Sajnálattal állapítható meg, hogy a gyakorló szakemberek (tervezők, kivitelezők, épületfenntartók) ritkán forgatják ezt az irodalmat és a típushibákat újra és újra elkövetik. Talán ha a szakmai felsőoktatásban a hallgatók időben megismerkednek az elkövethető hibák ok-okozati összefüggéseivel, ezekre majd munkájuk során is gondolni fognak. A 2.311 ábraoldalon a tetőszigetelések azon részleteit mutatjuk be (leegyszerűsítve), amelyeken a leggyakrabban találkozunk a gyakori típushibákkal. A 2.312 ábrán a rétegek közé bezáródott nedvesség kialakulását és annak következményeit szemléltetjük. A bezáródott és a nyári intenzív napsugárzás hatására gőzzé váló nedvesség hatalmas

erőkifejtésre képes. Előfordult már, hogy a kialakuló gőznyomás a hőszigetelésre betonozott monolit aljzatot is feltörte. A 2.313 ábralap felső ábráján a páratechnikai rétegek (párazáró vagy páranyomást kiegyenlítő ill. gőznyomást kiegyenlítő réteg) hiányának következményeit szemléltetjük. A hőszigetelés anyaga helytelen tárolás és a csapadék elleni védelem hiányában megázhat, az így felvett nedvesség csak lassan távozik el. Átázott hőszigetelő lemezeket természetesen tilos beépíteni, de kisebb mennyiségű nedvesség a levegő páratartalmából is bejuthat a hőszigetelő anyagba erősen párás idő esetén (minden "feltűnés" nélkül). Ha ilyen légnedves anyagra erősen párazáró tulajdonságú vízszigetelő lemez kerül, máris kialakult a zárólemez felhólyagosodásának feltétele - hiszen a napsugárzás hatására a bezárt nedvesség hamarosan gőzzé válik. Ha megfelelő anyagú és foltszerű

rögzítésű gőznyomást kiegyenlítő réteg kerül a vízszigetelés alá, akkor a feszültségmentesítés harmonikusan lezajlik, azaz a gőzréteg nagy felületen elosztva nyomását veszíti ill. kiszellőztetés esetén a szellőzőcsonkokon keresztül a szabadba távozik. Még ugyanennél az ábránál maradva megemlítendő, hogy a belső tér irányából ( téli állapotban ) a fűtött magasabb páratartalmú terek felől kifelé irányuló páradiffúzió lehetséges. Ha a zárófödém felső síkja és a hőszigetelés között nem készítenek párazáró vagy páranyomást kiegyenlítő réteget (egyhéjú melegtetők esetén), akkor a hőszigetelés folyamatos, alulról jövő átnedvesítése hatására a hőszigetelés már egyre kevésbé képes funkcióját ellátni és a rétegfelépítésre jellemző harmatpont is egyre lejjebb süllyed. A harmatpont közelében pedig tudvalevőleg a pára lecsapódik és az átnedvesedési folyamat egyre intenzívebbé

válik. Az így nedvességgel feltöltött hőszigetelésben azután nyáron a gőzzé vált nedvesség ( a bezáródott építési nedvességgel együtt ) gőzhólyag képződéssel jelentős károkat okozhat a tetőszigetelésben. A 2.313 ábraoldal alsó ábráján az előzőhöz képest az a változás látható, hogy itt már van párazáró réteg, de azt hibásan teljes felületen leragasztották. Ilyenkor a már bezárt építési nedvesség hatására a harmatpont eléggé alacsonyan helyezkedik el, ennek következtében a párazáró rétegig még légnemű állapotban eljutó nedvesség lecsapódik és a zárófödémet átnedvesíti. Itt akár beázáshoz hasonló jelenség is kialakulhat, de gyakori a födém hőhídjai közelében kialakuló penészedés. Az előző ábraoldalon bemutatott helyzetekhez hasonló eredményre vezet, ha ugyan van párazáró és gőznyomást kiegyenlítő réteg, de valamilyen helyszínen elkövetett hiba miatt ( pl. teljes felületű

leragasztás vagy hibás illesztés, toldás ) nem működik ( 22 ábraoldal felső ábra .) A 2.314 ábraoldal alsó ábráján a páraszellőző elemek helytelen beépítéséből adódó hibákat szemléltetjük tengelyszimmetrikus ábrán. Az ábra baloldalán a páraszellőző talphoz való csatlakozás rosszul illesztett vagy a szabályos leragasztás elmarad. Ilyenkor a feldúsult ill gőzzé vált pára a párától védendő rétegek közé szökik és meghibásodáshoz ( léghólyag- vagy ránc képződéséhez ) vezethet. Az ábra jobboldalán feltüntetett helyzet viszont túl sok ragasztó alkalmazásából és a páraszellőző talp teljes felületű leragasztásából eredő "eldugulás" helyzetét mutatja. Ez esetben a kiszellőzés tervezett útja elzáródik, a páraszellőző nem működik. Következmény nyáron a léghólyagképződés a vízszigetelés felületén, télen pedig páralecsapódás, nedvesedés a födém felső felületén. A 2.315 ábrán

a kemény műanyaghab hőszigetelő táblák hőmérsékletváltozásból eredő ciklikus alakváltozásának lefolyása és következményei láthatók. Lehűléskor a táblák mérete csökken az illesztési hézag megnyílik. Az így kialakuló vákuum hatás következtében a vízszigetelő lemez "beszívódik" a hézagba. Felmelegedéskor a hőszigetelő táblák méretnövekedésének hatására a hézag szélessége és kubatúrája csökken, ráadásul a bezárt levegő ( és esetleg pára ) ugyancsak felmelegszik és kitágul. Ennek következtében a vízszigetelő lemez a hézag fölött "felpumpálódik" A vízszigetelő lemez sűrűn bekövetkező alakváltozása idővel elvékonyítja ill. ridegíti és ritkítja a lemez szövetét, ami nedvesség bejutásához ( a kitágult pórusokon keresztül ) vezethet. A nedvesség azután az újabb felmelegedéskor többlet gőzzé válik, aminek következtében az ismertetett - és tönkremenetelhez vezető -

folyamat felgyorsul. Megjegyezendő még, hogy a műanyag hőszigetelő táblák egy része zsugorodásra hajlamos a beépítés utáni időszakban, ami a hézagok végleges megnyílását eredményezi és a kialakuló hőhídon kívül még hozzáadódik a lehűléskor egyébként is megnyíló hézagok növekedéséhez. A különböző műanyag hőszigetelő táblák fektetése során az anyag hőtágulási együtthatójának ismeretében meghatározható az építés idején uralkodó hőmérséklethez illő illesztési hézag mérete. A 2.316 ábraoldal felső ábráján az egyrétegű műanyaglemez szigetelések határoló falhoz (például attikához) való csatlakozási problematikáját mutatjuk be. Ha a vízszigetelést toldás nélkül vezetik fel a falra és ráadásul teljes felületen felragasztják, a helyi mikromozgások következtében a lemez elszakadhat - ami természetesen beázáshoz vezet. Az alsó ábrán a túlságosan alacsony vízhatlan szegélyezés

veszélyét mutatjuk be. Ez a kialakítás eső esetében valószínűleg még nem ázik be, de vastagabb hótakaró esetén az olvadékvíz megkerülheti a vízszigetelés felső szegélyét és a felső tömítő szegély ( amelynek anyaga eléggé gyorsan elöregedik és kipereg ) már nem képez számottevő akadályt a beázással szemben, hiszen víznyomás felvételére még új állapotában sem nagyon alkalmas. A 2.317 ábraoldalon háromrétegű ragasztott bitumenes lemezszigetelésbe bezárt léghólyag szerepét szemléltetjük, ami párautánpótlás által megnövelve alkalmassá válhat a lemezrétegek átszakítására is, nagyszámú felmelegedési - lehűlési ciklus eredményeként. A 2.318 ábraoldal felső ábráján a szerkezeti dilatációnál elmaradt tetőszigetelési dilatáció következményét szemléltetjük. Alapszabály, hogy ilyen esetben mindig valamennyi réteget meg kell szakítani ill. megfelelő dilatációs megoldást kell rétegenként

alkalmazni. Az alsó ábrán dilatációs vendégfal nélküli fal és tetőelem hibás szigetelési csatlakozása látható. A hiba-okok elemzése a tervezési és építési gyakorlat számára rendkívül fontos a tetőszigetelések területén, hiszen a tapasztalatok alapján a jövőben rengeteg korábbi hiba elkerülhetővé válik. Ezt a célt szolgálja az előzőekben röviden bemutatott néhány esettanulmány is. 2.311 ábra: lapostető szigetelések tipikus hibaelőfordulási helyei 2.312 ábra 2.313 ábra 2.314 ábra 2.315 ábra 2.316 ábra 2.317 ábra 2.318 ábra 1. Tetőszigetelések reprezentatív vizsgálata Tevékenységek: Tanulmányozza a 2.319-2320 ábrákat/paramétereit, és jegyezze meg azon rendellenességeket, és jellemzőiket, amelyek az anyag, a tervezési, ill. kivitelezési hiba következményeiből fakad(hat)nak. A jegyzetben már korábban jelzett reprezentatív tetőszigetelési vizsgálatnak és kiértékelésnek

egyrészt az volt a célja, hogy egy új épületdiagnosztikai rendszert kipróbáljunk valós körülmények között vizsgált és véletlenszerűen kiválasztott épületeken. A vizsgálatban részt vevő 60 db épület földrajzi értelemben Szombathely és Záhony között helyezkedett el, méretük és szerkezeti rendszerük pedig eltérő volt. Az anyaghasználat tekintetében is szignifikánsnak tekinthető minta jól tükrözte a különböző időszakokban elterjedten alkalmazott tetőszigetelő anyagok beépítésének arányait és az „anyagtól is függő” tipikus meghibásodásokat. A vizsgálati eredmények közül az építési patológiából nyerhető eredményekre jellemző adatsorokat emeljük ki az alábbiakban. Ezek az adatok felhívják a figyelmet több talán nem szembetűnő de az általános állapotot, tartósságot befolyásoló tényezőre. A 60 db épület tetőszigetelését különböző szakértők vizsgálták azonos vizsgálati módszerek,

algoritmusok alkalmazásával. A projekt egyik fontos kérdése volt annak eldöntése, hogy a vizsgálati eljárás nagyszámú mintán való és különböző személyek által történő elvégeztetése értékelhető, szintetizálható eredményeket nyújt-e. Ugyanis ebben az esetben nem egy konkrét szakvélemény megszületése volt a cél, hanem átfogó képet kívántunk kapni egy jellegzetes és az épületek állagvédelme szempontjából kiemelten fontos szerkezetfajta hazai tervezési, alkalmazási, kivitelezési színvonaláról. Ez többek között az építési patológia egyik alapvető célja, hiszen az így nyert tanulságok alapján meg lehet erősíteni a bevált megoldások alkalmazását és el lehet vetni a célszerűtlen, gyakori beázást, élettartam csökkenést eredményező műszaki megoldásokat. A károk megelőzésének fontossága és a megbízhatóság, tartósság növelése nemzetgazdasági szempontból nem igényel további indoklást. A 2.319

ábra tanulmányozása során először talán a kisebb számban (10-15 %-ban) megállapított hibákkal foglalkozzunk. Az oszlopdiagram sorozat 2-5 oszlopai (rétegszám, lejtés, fektetés iránya, átfedés mértéke) négy olyan rendellenességet mutatnak, amelyek tervezési, ill. kivitelezési hiba következményei is lehetnek A csapadékvíz elleni lemezszigetelések rétegszáma anyagfajtától függően a tervezési előírásokban megtalálható, ennek ellenére sokhelyütt a szükségesnél kevesebb réteg került beépítésre. Ez lehet tervezési hiba is – még ha megvan a dokumentáció, abból ellenőrizhetjük – de lehet kivitelezési hiba is, például hanyagság, a megrendelt anyagok másutt való beépítése (ez már büntetőjogi ügy is lehet). A rétegszám esetleges változtatása az építési naplóból kiderülhet. Kevesebb szigetelő réteg beépítésénél felvethető a műszaki ellenőr felelőssége is, hiszen ilyen un. eltakart munkáknál célszerű

a folyamatos jelenlét. A nem megfelelő mértékű lejtés ugyancsak lehet tervezési hiba is, de itt megjegyezendő, hogy a gyártók általában előírják a szigetelés minimális lejtését, mert annak teljesülésétől is függővé teszik az anyagra vonatkozó gyártói garanciát (ami általában időbeli korlátozást is tartalmaz). A helytelen ill nem egyenletes lejtés egyébként gyakori kivitelezési hiba, ennek észrevétele és kifogásolása a műszaki átadás átvétel idején a műszaki ellenőr feladata. Ezek az elkövetésben meghatározható felelősségi kérdések különösen a javítási-kártérítési viták ill. perek esetében fontos tisztázandó kérdések. 2.319 ábra: jellegzetes tetőszigetelési hibák előfordulási arányai A csapadékvíz elleni lemez szigetelés esetén a lemezek fektetési iránya, az átfedés helye és az uralkodó szélirány felöl takart kialakítása a tervezési előírásokban meghatározott. Ennek ellenére

találtak a szakértőink helytelen és szabálytalan megoldásokat. Ilyenkor sajnos felvetődik az un „emberi tényező” szerepe, amely az építőiparban különösen gyakran lehet oka a hibák kialakulásának és talán a fegyelmezetlenség vagy nemtörődömség jelzőkkel illethető leginkább. Mindez felveti a művezető irányítási és a műszaki ellenőr ellenőrzési felelősségének kérdését is. A hatodik oszlopban a szigetelőlemezek átfedésének tömörsége szerepel, mint gyakori hibaforrás. Az átfedési tömörséget egy adott szigetelőlemez toldása esetén lehet laboratóriumban próbatesteken is ellenőrizni, de a helyszínen megvalósult átfedések és toldások tömörségének megállapítása a szakértő helyszíni feladata. Ez hiányos ragasztás miatt megnyílt hézagok esetében szemrevételezéssel vagy vizsgáló pálcával is megállapítható. Kérdéses esetben az un. pohárvíz próbával is lehet az összeépítés folytonosságát

ellenőrizni Ez a hibatípus tetőszigetelés esetén súlyosnak számit és azonnali beavatkozást igényel, hiszen egy ilyen folytonossági hiány közvetlen beázást eredményez. Egyébként szoros összefüggésben áll a vízhatlanság követelményével, ami a csapadékvíz elleni szigetelést globálisan minősítő értékelés, hiszen a beázás sokféle ok következtében kialakulhat, ezek közül csupán az egyik az átfedés tömörségével kapcsolatos. Az átfedés mértéke a vízszigetelés anyagától és részben a lejtés mértékétől függő tényező. Példaként megemlíthető, hogy a közönséges un oxidációs bitumenes lemezek esetében forró bitumennel való összeragasztásnál ez az érték általában 10 cm, de a műanyag lemezeknél, például a lágy PVC-knél forró levegős vagy oldószeres hideg hegesztés esetében (ilyenkor az összeillesztendő lemezek már molekuláris kapcsolatba kerülnek egymással) 5 cm lemezátfedés is elegendő. A

2.319 ábra első oszlopánál a tetőszigetelés anyagmegválasztásával kapcsolatos helytelen döntések szerepe látható viszonylag magas hiba előfordulási gyakorisággal. Ha a tetőt érő hatásokra és a kialakítási követelményekre visszagondolunk világossá válik, hogy a tervezés első lépései közé tartozik az alkalmazandó anyagok kiválasztása. Csapadékvíz elleni szigetelés esetében több százféle szigetelő anyagot kínálnak az építési piacon. A tető típusához, elvárt műszaki teljesítményéhez, a tetőt érő igénybevételekhez és a kívánatos élettartam eléréséhez a legmegfelelőbb terméket kiválasztani korántsem egyszerű feladat. A diagramunkból kiderül, hogy a reprezentatív vizsgálatba bevont 60 tetőszigetelés mintegy harmadánál nem az adott helyszínre és műszaki feladatra optimális anyagot választották ki. Megjegyezzük, hogy az egyes rétegek kémiai és épületfizikai összeférhetőségére és egymáshoz való

célszerű – hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező mozgást engedő, de szélszívásból eredő erőhatásra viszont kellő biztonságot adó – rögzítések helyes megválasztása tovább bonyolítja ezt a kérdést. A 2.319 ábra hetedik oszlopa a rögzítési hibák sajnálatosan magas hiba előfordulási százalékát mutatja. A csapadékvíz elleni szigetelés rögzítése sokféleképpen történhet. Más problémákat vet fel a nagykiterjedésű szigetelési mezőben való rögzítés és a szegélyek menti rögzítés. A mezőben való rögzítés módja a rétegrend tervezésekor már eldől és az alapvető szakmai szabályok betartása esetén ebből ritkán származik károsodás. Kivételt képezhet például a teljes tetőfelületre üzemben előregyártott, összeépített un. lepedőszigetelés helyszíni fektetése, mert ennek végleges szegélyrögzítése előtt ideiglenes (például homokzsákokkal történő) leterhelést kell biztosítani.

Ellenkező esetben egy hirtelen szélroham következtében előálló szélszívás a teljes lepedőszigetelést felemelheti (a rajta dolgozó munkásokkal együtt) és a (például többszintes) épület tetejéről az épület körüli felvonulási területre – mintegy „repülő szőnyeget”) leejtheti. A szegély menti rögzítések meghibásodása általában abból következik, hogy a nem megfelelően kialakított rögzítés a rétegek méretváltozása, kúszása következtében felszakad és közvetlen beázási hibahelyet eredményez. A reprezentatív tetővizsgálat során többségében ilyen jellegű rögzítési hibákat regisztráltak. A 2.319 ábra utolsó, nyolcadik oszlopában a vizsgált tetők vízhatlanságát minősítették a szakértők. Sajnos ez volt a legrosszabb érték ebben a vizsgálatban. Ez az eredmény egyébként összhangban van azzal a tapasztalattal, hogy a lapostetős épületek leggyakoribb meghibásodása a tetőbeázás. Ami természetesen

sokféle okból bekövetkezhet, ezért tulajdonképpen a többparaméteres vizsgálat esetében a hibák mintegy szuperponálásának is tekinthető. A régebben épület lapostetők esetében (a vizsgálatban egyébként vegyesen szerepeltek különböző korú tetők) a rendszeres ellenőrzés, tisztítás és karbantartás elmaradásával a kezdődő, rejtett hibák felderítetlenül maradnak. Amikor már a tető alatti szinten is láthatóvá válik a beázás eredménye a hiba már kiterjedt és csak nagy költséggel javítható. Az épületek tulajdonosai, kezelői sajnos általában nem gondolnak a megelőző kontrolok és a karbantartás szükségességére és szakértőt csak akkor hívnak, ha már nagy a baj. A 2.320 ábrán a reprezentatív tetővizsgálat néhány további eredménye tanulmányozható. Kirívóan magas hibaszázalékot mutat a dilatáció kialakításának vizsgálata. Különösen a korszerű intenzív tetőszigetelő keményhabok megjelenése után

találkozunk a mozgási hézagok helytelen kialakításával, mert a tervezők nem fontosságának megfelelő figyelemmel kezelték a hőszigetelő anyagok hőmérsékletváltozásra bekövetkező méretváltozási tulajdonságait és a zsugorodásból eredő feszültségeket. Bonyolítja a helyzetet az un egyhéjú, egyenes rétegfelépítésű melegtetők azon csoportja, melynek esetében a hőszigetelésre ragasztották teljes vagy közel teljes felületén a vízszigetelést. A két réteg lényegesen eltérő méretváltozása helytelen kialakítású vagy elmaradt dilatációs hézag esetében törvényszerűen szakaszos tönkremenetelhez vezetett. 2.320 ábra: tetőszigetelési részletek hibái A sokféle szerkezeti meghibásodás köréből szemléltetés céljából kiragadott tetőszigetelési példasorozat remélhetőleg jól érzékeltette az olvasóval, hogy mivel foglalkozik az építési patológia és mire használhatók az eredményei. Az építési patológia

jegyzet 3. moduljában további példákat mutatunk be más fontos épületszerkezetek jellemző hibáira is azt remélve, hogy a leendő építészmérnökök tudástárába bekerül a hibák elkerülését segítő ismeretanyag. Jellegzetes tetőszigetelési hibák fényképeken: 2.35 kép: Tönkrement, kilyukadt csapadékvíz elleni szigetelés A bitumenes mázzal megkísérelt javítás eredménytelen maradt. A megnyílt hézagokba növények telepedtek meg, gyökerükkel tovább roncsolva a sérült szigetelést. 2.36 kép: Elöregedett, sokat javított, de mégis beázó tetőszigetelés ipari környezetben. 2.37 kép: tönkrement vízszigetelés léghólyagokkal 2.38 kép: hibásan felújított csapadékvíz elleni szigetelés Tevékenység: A lecke átolvasása/rögzítése után tanulmányozza a szakirodalmat. Ismerje fel a tipikus hibákat a saját környezetben. Önellenőrző kérdések és feladatok Tevékenység: Gondolja át a lecke tananyagának

tartalmát, idézze fel az egyes témakörökhöz kapcsolható kulcsfogalmakat a képek, ábrák illetve a gyűjtött példák/esetek segítségével! Majd vegye elő jegyzetfüzetét, és válaszoljon az alábbi kérdésekre! 1. Az építési patológia tevékenységnek és eredményeinek bemutatására kiválasztott lapostető szigeteléseket milyen hatások és igénybevételek érik? 2. A lapostető szigetelésekkel szemben milyen alapvető követelményeket fogalmazhatunk meg? 3. Ismertesse a lapostető szigetelések vizsgálatára megismert módszereket! 4. A lapostető szigetelés vízhatlanságának illetve beázásának vizsgálatára milyen műszereket ismer. 5. Ismertesse az un nedvesség térkép fogalmát! 6. Milyen alapvető hibaokokat ismer a lapostető szigetelések területén? 7. Milyen fontosabb hibacsoportokat ismert meg a tetőszigetelések témakörében? 8. Mire lehet alkalmas egy kiterjedt épületállományt érintő reprezentatív vizsgálat? 9. Rajzoljon fel

néhány páratechnikai hibát! 10. Milyen hiballehetőségek adódnak a tetőszigetelések szegélyezésénél?