Történelem | Középiskola » India az ókorban

India az ókorban Terület India hatalmas méretű térség a Szulejmán-hegység, a Himalája, az Arakán-hegység és az Indiai-óceán között, az Indus és Gangesz széttagolt vidékén. Öntözéses földművelés jellemző rá Indiában először az Indus folyó mentén alakult ki városi kultúra, amely Kr.e 3 évezredben élte virágkorát; létrehozói India őslakói, a dravidák Városaik közül Mohendzsodáro és Harappá emelkedett ki. Kr.e 1500 kör ül az Iráni-medence irányából előtörtek az árja törzsek, keveredésük a dravida őslakossággal lassan ment végbe. Társadalom A hódítok és meghódítottak együttélése sajátos társadalmi rendszer alakított ki, a kasztrendszert. A társadalomban betöltött szerepe alapján a lakosság 4 csoportra, varnára oszlott: a brahmákra (papok, értelmiség), a ksatrijákra (katonai előkelők és az uralkodók), a vaisjákra (tulajdonnal rendelkező közrendűek) és az előző 3 csoportot szolgáló súdrákra.

Elkülönült egy ötödik csoport is, akiket vallási alapon érinthetetlennek (páriáknak) neveztek, így még szolgák sem lehettek. Néhány évszázad alatt ez a rendszer merevvé vált, a csoportok közötti átjárás egy életen belül nem lehetséges, a felsőbb rétegekbe csak beleszületni lehet. Maurja Birodalom (Kr.e III század) Indiát a földrajzi széttagoltsága miatt nehezen lehetett egyesíteni, ezért természetes állapota volt a széttagoltság. A kisebb államok egy-egy tehetséges uralkodója átmenetileg India nagy részére kiterjesztette hatalmát. A Maurja Birodalom a Kre III században élte virágkorát, Asóka király India jelentős részét egyesítette A Kr.u IV században az északi területeket a Gupta Birodalom fogta össze, legnagyobb kiterjedését II. Csandragupta idején érte el Vallások Indiában Az ókori Indiában két jelentős vallási irányzat alakult ki. A brahmanizmus a világot változtathatatlanak ítélte, amiben minden lény az

örök törvények szerint létezik és a törvényeket nem szegheti meg. Elismerte a kasztrendszert és azt is a világ természetes részeként értelmezi A változás lehetősége csak a halál után volt adott, mivel hitük szerint a lélek más formában újjászületik, az újjászületés formája a földi élet minőségétől függött, attól hogy ki mennyire élt kasztjának megfelelően. A lélekvándorlás eszerinti tana szinte minden indiai vallásra jellemző volt A brahmanizmus ellen fellépők közül legjelentősebb Buddha volt Kre VI században Nem támogatta a kasztrendszert, de nem is harcolt ellene Tanításának lényege a vágyakról való lemondás volt Ha kioltjuk vágyainkat, megszabadulunk a szenvedéstől Aki sikerrel jár, megvilágosodik és eljut a Nirvana, a boldog megsemmisülés állapotába, amelyet Buddha maga elért