Jogi ismeretek | Alkotmányjog » A modern állam

-1- A modern állam Az abszolút állam A modern állam a feudális abszolutizmus államaként a XV-XVII. sz között A váltság agrárválságot, politikai anarchiát, városgazdaságok hanyatlását, falupusztulást, népességcsökkenést jelentett. Megoldás: - terhek paraszti rétegre hárítása =parasztfelkelések. Nyugaton-jobbágykötöttségek lazulása, keleten„második jobbágysághoz” vezetett A „lovagi banditizmus ígért kiutat, mert ez volt a l eghatékonyabb stratégia a társadalom gazdasági terének kitágítása. Az expanziós mód mindenütt állami eszközöket igényelt megteremtve az abszolút monarchiák feltételét: - meggyengült hagyományos nemességet - városi polgárságot „második jobbágyság” garantálását államtól váró KKEu.- i nemességet - állami gépezetet A válságok kezelése állami feladattá vált abszolutisztikus eszközökkel. Hivatali apparátus: - társadalmi viszonyok tudatos alakítója, szervezője,

mozgósítója. Legfontosabb az állami egység megteremtése Jelentősebb igazgatási szervekkel nem rendelkező rendi államnak egy egységes, centralizált, hiearchikus államszervezettel való felváltását. A társadalom egészét át tudta fogni, decentralizált jogalkotásra, ítélkezésre, igazgatásra, adóztatásra, erőszak-alkalmazás központosítására. A hűbéri jogot országosan egységes modern jog váltotta fel Eszközrendszere: hadsereg, rendőrség, diplomáciai szervezetek. A hivatali apparátus legfőbb területe: gazdasági igazgatás. Oka: új állami-politikai funkció: ”a gazdaság irányítása”, vagyis állami úton kell szabályozni és irányítani a nemzetgazdaságot. Első gazdaságpolitikai rendszere a merkantilizmus, ami megfogalmazta, hogy az állami gazdaság forrása a népesség adózóereje. Jellegzetes tendencia, hogy az állami hatalom birtokosai elvitatták az erőszak-alkalmazás jogát, szert tettek a fizikai erőszak legális

alkalmazásának monopóliumára. Az uralkodó, az isteni jogok birtokosa, az állam vagy vmely szerve minden más hatalom felett áll. A főhatalom birtokosa a (szuverén) egy adott terület és népessége felett a legfőbb hatalommal rendelkezik, ennek ellensúlyozása politikai-állami tevékenység és a vallási meggyőződés elválasztása (szekularizáció), ami az egyházak politikai hatalmának háttérbe szorulásával járt. A feudális abszolutizmus különbözött Európa régióiban. A legszélesebb regionális különbségek a ny ugati és keleti abszolutizmusok között Nyugatiak: rövid ideig álltak fenn, nemességet az államapparátus részévé tették, biztosították számukra a polgári tevékenységet, a társadalmat” az állam alá rendelték”, gazdasági protekcionizmus a m agánszférát erősített, a társadalom „világosította fel az uralkodót. Keleten: a nemesi osztály automatikusan hivatalnok vagy katona, társadalmat ”államosították”,

magántulajdon nincs, az uralkodók alattvalóikat kívánták felvilágosítani, a politikai-katonai egység birodalommá vált. Közös: az államilag irányított expanzióval oldották meg a társadalmi-gazdasági problémákat.Pl: Lengyelország nem lépett a koncentrálás útjára, így a születendő nagyhatalmak letörölték a térképről .A porosz abszolutizmus katonai - bürökratikus szervezettsége ellenére hajlékony volt a Nyugathoz való felzárkózáshoz. A nyugati fejlődést befolyásoló legfontosabb tényező, hogy kialakult a polgári társadalom. Polgári társadalom és állam A polgári társadalom a középkori városi társadalmakból keletkezett, a XVII-XVIII. sz - ban kiformálódva Alapja a politikai előfeltételektől mentes polgári magántulajdon. Ennek fő jellemzője: nem feltételezi a tulajdonos vmely politikai közösséghez való tartozását. E tulajdon egy piaci rendben szabadon értékesíthető értéket teremt. Formái: tőketulajdon,

munkaerő - tulajdon Az újkor előtti társadalmak politikai jellegűek voltak, vagyis a vagyon nagysága és jellege, születés, a munka módja, képzettség, társadalmi státusz kijelölték az egyén helyzetét az állami-politikai renden belül. Megszüntette a politikailag meghatározó jellegét a tőkés árutermelés és politikamentessé tette a „ társadalmi” különbségeket, s megszületett a m agántársadalom .A polgári forradalmak megteremtették a polgári társadalom állami és jogi formáit. Németalföldön, Angliában a XVII -XIX sz. - ra, Nyugat-Európában a X IX sz - ra tehető a polgári társadalom „politikai”, ”polgári” állami képződménye. Fő sajátossága: a közhatalom gyakorlása önálló tevékenységgé alakult és önállósult, a politikától függetlenedett a gazdasági uralom. A politikai gondolkodást alternatív eszmék ún ”izmusok” kezdték uralni Négy legjellegzetesebb: liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus,

nacionalizmus. Ezek politikai cselekvést orientáltak az egyes állam-. politikai rendszerek legitimálásának eszközeiként Központi szerveződési elv: magánjellegű és közösségi létformák és tevékenységek elválasztása, amelyeket közvetítőmechanizmusok kapcsolnak össze Ezek közül a legfontosabb: a politikai nyilvánosság, a társadalmi érdeket politikai akarattá formáló politikai pártok rendszere és az érdekérvényesítés szervezetei. Sajátos funkciójuk: a társadalom segítségükkel döntésük elfogadására és igazolására kényszerítheti az állami szerveket. Általánosan elfogadott, hogy az állami és politikai rendszereknek legitimnek, döntéseiknek jogszerűeknek kell lenniük. A modern jog kiszámítható. A jogegyenlőség fokozatosan történt A magánjogi szabadságjogokban való egyenlőséget követte a közélet, közhatalom befolyásolási területe, vagyis a „pozitív” részvételi jellegű jogokra (választójog) való

kiterjesztés. XIX sz – ban politikai rendszerek születtek, melyek az egyéni szabadságot védték és a politikai rend működését biztosították. A leghatékonyabb hatalomszervezési mód, amikor az önmagát korlátozza, azaz megosztották. Először az államhatalmi ágak elválasztásának és egymást ellenőrző, fékező és ellensúlyozó Bevezetés a jogfogalmakba 1 -2gyakorlatában valósult meg, majd a pluralista rsz. – ek kiépülésével nyert új értelmezést A hatalom vertikális megosztását, decentralizálását, a helyi önkormányzatok biztosították. A helyi hatalomgyakorlást és a politikai rend alulról való építkezését a f öderalizmus kapcsolta össze a pol itikai egység követelményeivel. A polgári államokban a politikai érdekérvényesítés korábbi formái kibővültek. Legszembetűnőbb a modern parlamentek kialakulása, a parlamentalizmus gyakorlata. Az állami és politikai rend legfőbb szervező elve, hogy az egyes

társadalmi érdektörekvések között politikai konszenzus teremthető. Úgy, hogy a felek elfogadják a másikat „meggyőzni” nem „legyőzni” kell. KKEu - ban a pol gárosodás gyorsan, de tagolatlanul, a hagy ományos értékek felszámolásával született meg. A tőkés fejlődés beépült a korábbi gazdasági és társadalmi rendbe Kettős társadalmi struktúra alakult ki: hagyományos uralkodó osztályok mellett polgári csoportok, a parasztság mellett a nagyvárosi munkásság. A jogállam E kifejezést többféle értelemben használjuk: „politikai államra” vagy kapitalisztikus gazdálkodás jogi és más feltételeit megteremtő államra. Ez utóbbi olyan állami rendet jelent, amely a formális jogegyenlőség talaján áll, és minimalizálja a személyes politikai uralmat. A jogállam olyan eljárási, intézményi rsz, ahol a jog az államnak alárendelt, a hatalomgyakorlás jogszerű törvények szerint zajlik. Vagyis az állami szervek az

alkotmányban és más alaptörvényekben szabályzott módon működnek (alkotmányosság), a jogot alkotmányos keretek közt alkotják és politikától mentesen alkalmazzák (törvényesség). Az állami tevékenység korlátozottságát mutatja, hogy az nem követhet pozitív célokat, mert elsődleges feladata a jogok védelme és a jogszerűség elvein alapuló társadalmi együttélés biztosítása. A jogállam ellentéte a rendőr-, totális-, szociális állam Ez utóbbi a német gondolkodásban egy alkotmányosan működő és demokratikus jóléti állam. A modern politikai rsz. A XX. sz – i politika legfőbb sajátossága: a politikai érdekérvényesítés, akaratképzés számos intézménye az állam mellett. A politikai rsz születését a politikai pártok méretének és jellegének megváltozása jelezte A tömegpártok széles néptömegek ideológiai integrációjára, mozgósítására törekedtek. A legszélesebb társadalmi rétegek „szintetikus

érdekképviseletére” a néppártok törekedtek. Az állami döntések súlypontja a törvényhozásból a kormányzásra helyeződött. Kialakult a végrehajtó hatalom primátusa Bár a legalapvetőbb kérdéseket a parlamentek döntötték el, a kormányok a politikai élet önálló, aktív tényezői lettek. A politikai pártok kifejlesztették (pártbürokráciájukat), így ellenőrizték a kormányzat működését. Politikai jelentőségre tettek szert más nem pártjellegű politikai szervezetek, melyek társadalmi érdekek politikai érvényesítésére vállalkoztak. Ilyenek egyes országokban a korporációk (szakmai csoportok v társadalmi rétegek érdekeit egy parlamenten kívüli eljárásban érvényesítik). A kormány döntéseit befolyásolni akaró nyomásgyakorló csoportok a pressue groupok és az egyes döntéshozó fórumok. A modern politikai rsz – ek pluralista jellegűek, ami a döntési centrumok sokaságát és a politizálni kívánó

állampolgárok választási lehetőségét a politikai életbe való betekintésre. Az állami beavatkozás és a jóléti állam A tőkés piacgazdaság a XIX. sz – ban növekedet, amely válságokat eredményezve elmélyítette a társadalmi egyenlőtlenségeket. Erre a modern államok állami beavatkozással, a társadalmi egyenlőtlenségek politikai kiegyenlítésével reagáltak. Az állami beavatkozás az 1930 – as évektől állandósult Politikai formaként stabilizálta a kapitalista gazdaságot, csökkentette a politikai és társadalmi konfliktusokat, biztosította az állam szociálpolitikai – jóléti tevékenységének feltételeit. A gazdasági stabilizálás eszköze a piac állami szabályozása, mely befolyásolásának eszközei az állami hitel – politika, a szubvenciók és a dotációk rsz. – e, az állami vállatok működése, konjunktúra – politika. A társadalmi egyenlőtlenségek eszközök a társadalmi struktúra tudatos alakítására. Az

intervenciós politikát folytató, szociális – jóléti elveket követő államok kormányzata nemcsak „kormányozza”, hanem a racionalitásokat szem előtt tartva „igazgatja” a társadalmat. Eltűnik a magán – és közszféra, gazdaság és politika, társadalom és állam elválasztottsága, melyek a polgári állam konstrukciójának alapjai. A XX sz – ban a m agán – és közszféra egybefonódik Ez a jogfejlődésben a magánjog „átpolitizálásában”, a k özjog „privatizálódásában” és az ezek közti ún. vegyes szakjogok kialakulásában nyilvánult meg. Példa az előbbire a magánfelek közti szerződéses viszonyokba való állami beavatkozás, a vegyes szakjoghoz tartozik a munkajog, mely a magánjellegű viszonyok szabályozását közjogias elemekkel vegyíti. A gazdaság állami szabályozása fogyasztói társadalmakat hozott létre, lehetővé téve, hogy az állam a magángazdaságban keletkezett össztermék nagy részét elvonja,

újraossza (redisztribúció), gazdasági, politikai vagy szociális alapon. Az államnak segítenie kell hátrányos helyzetűeket és „piaci veszteségeikért” kárpótolnia őket. A jóléti állam fogyasztói társadalmat létrehozó, a gazdaságot állami eszközökkel vezérlő, magántulajdonon alapuló piacgazdaságban keletkezett jövedelmeket szociális alapon újraelosztó államot jelent. Ezek nem módosították a polgári állam államjogi szerkezetét, intézményrsz. – ét A polgári demokrácia modelljén belül valósítottak meg működésbeli változásokat. Az 1970 – es években válságba kerültek, mert az állami beavatkozás lefékezte a gazdaságot és a munkahelyteremtő politika inflációt okozott, és a gazdaság technológiai megújítására sem voltak képesek. 1980 – as években a jóléti politikát felváltja a klasszikus liberalizmus elveihez való visszatérés, ami a s zabadpiac felé elmozdulást, szociális juttatások visszafogását,

az állami beavatkozás mérséklését jelentette. Európa középső, keleti, déli régióiban a modernizáló állam a Nyugattal szembeni 2 Bevezetés a jogfogalmakba -3elmaradottság felszámolásában a polgári fejlődés aktív előmozdítója. Itt a XIX sz – ban a polgári társadalom nem függetlenedett az államtól. A modernizáció kiindulópontja és legfőbb tényezője a közhatalmi szféra, ezért a társadalom lényegesebb viszonyait felülről határozták meg. A részben v korlátozottan elismert szabadságjogok miatt nem fejlődött ki a polgári kritikai nyilvánosság intézményrsz. – e A demokratikus szabadságjogok követelése és intézményesedése helyett a politikában való „részt nem vétel” honosodott meg. A nyugati intézményeket és eljárásokat a he lyi körülményekhez igazították. A KKEu –i államok egyes szociális intézményeket előbb vezettek be, hogy megóvják a hatalmi szerkezetet a forradalmi támadásoktól. Mivel

az államilag vezérelt modernizációs folyamat a nyugati minták átvételére irányult, de itt állami eszközökkel valósították meg, így lényegesen eltért a modelltől. A totális állam Európa közép- keleti és déli régióiban a politikai rend új formája a „totalitarizmus” kialakult. Ez a társadalom elleni totális terrort ill. a társadalom és az állam, az egyén és az állam közti határvonal eltűnését jelenti, egy politikai rsz. strukturális sajátosságait A XX sz – i Európa jelensége Létrejötte okai: nyugati értelemben vett polgári társadalom nem alakult ki, a ny ugatias intézményrsz. nem honosodott meg, nem szilárdultak meg a magánszféra védelmének eljárásai, intézményei. Az állami struktúrák etatisztikus jellegűek voltak, a politikai élet demokratizálódása nem v. csak részben valósult meg A totalitárius politikai rsz – ek legfőbb jellemzője: az állami főhatalmat monopolisztikusan birtokló politikai csoport

a társadalmi élet minden területét ellenőrizte, a privátszférát a legszűkebb viszonyok közé szorította, amihez szélsőségesen antidemokratikus, antiliberális, legalapvetőbb emberi jogokat tagadó eszközöket vett igénybe. A főhatalmat birtokló csoport a hatalmat kizárólagosan gyakorolta, elzárva a lehetőséget, más alternatívát képviselő politikai csoport hatalomrájutásának társadalmi döntés alapján. Ennek leghatékonyabb eszköze: az egypártrsz az „államosított” érdekképviseletek és korporációk és az uralkodó párttal egybeolvadó államszervezet. Az államszervezet megőrizte a polgári demokráciákban kialakult formáját, de működése eltért. Ennek jele: parlament súlya minimálisra csökkent, a bürokrácia felduzzadt, a titkosrendőrség privilegizált szerepbe került. Az államszervezet a hatalom egységének elvét követte, ami az állami intézmények egy hatalmi központnak való alárendelését jelentette. A

totalitárius rsz –ek kiépítését egy karizmatikusvezető köré csoportosuló politikai elit kezdte meg. Az uralkodó párt az ún elitpárt. A hatalomgyakorlás eszközei: társadalmi és politikai szervezetek hiearchikus összekapcsolása és azok uralkodó párt központi szerveinek alárendelése. E szervezetek „transzmissziós szíj” szerepét töltötték be A politikai elitek a közgondolkodást ideológiák révén befolyásolták, melyek átfogó jellegűek és az utópikus gondolkodáshoz igazodók voltak. Így az ideális jövő ígérete ellenség-orientált társadalomképpel egészült ki A „parancsgazdaságban”, mely központi direktívák szerint működött, a piaci viszonyok és elosztás háttérbe szorítását feltételezte és a megtermelt javak nagy részét elvonta, újraosztotta. A magántulajdoni jogokat részben v. teljesen korlátozta A totális államok „modernizáló államok”, bár eszközeik eltérők elődeikétől A gazdasági rsz.

politikai hatalom alá rendelése, a t ársadalmi-politikai rend, vagyis az állam érdekeit és nem az egyénét szolgálta. Fontos sajátossága: ismeretlen a politikai mérséklet Két jellegzetes formája: nácizmus, bolsevizmus Különbségük „forradalmiságuk” jellegében (nemzeti ill. osztályalap), az elit rekrutációs bázisában, önkéntes támogatóik körében (középoszt. és ipari nagytőke világa ill munkásság és parasztság alsó rétege), a bevezetett gazdasági rend tulajdoni alapjában (magántulajdon él ill. termelési eszközök állami tulajdonban) figyelhető meg. Ideológiájában a nácizmus a nemzeti, faji jelleget kiemelve egy hiearchikus társadalomeszményt hirdetett, a bolsevizmus az osztályszempontokat súlyozta és a pol gári demokrácia fogalmát átértelmezve osztálynélküli társadalmat ígért. Hasonlóságok a politikai, állami rsz elvei, szerkezete, működési sajátosságai kapcsán mutathatók ki. A késői és poszt –

totalitárius államfejlődés A Szovjetunió világháborús győzelméből eredően a totalitarizmus a közép –és délkelet –európai térségre is kiterjedt. Ezek az országok megtartották állami és politikai struktúrájuk leglényegesebb elemeit, és változásokat vezettek be működési mechanizmusukban. A változások fő iránya a rsz – en belüli „liberalizálódás” volt A hatalomgyakorlás terrorisztikus jellege megszűnt, de a politikai szabadságjogokat és a magántulajdonhoz való jogot nem ismerték el. Megteremtődött a jogbiztonság minimális szintje, elismertek néhány nem – politikai jellegű szabadságjog is. A parancsgazdaságban megjelentek a piac elemei és az egyéni gazdasági érdek, az állami redisztribúció mértéke csökkent. Legális politikai ellenzék nem létezett, így a szólás – és sajtószabadság korlátozott volt, a politikai nyilvánosság intézményrsz. – e nem működött A diktatórikus struktúrák mögött

másfajta uralmi viszonyok épültek ki, és keveredtek a totális állami intézményrsz. – el Az 1989/90 – es fordulat általában „jogállami keretekben” zajlott, ami kizárta a radikális változtatásokat, megakadályozta a forradalmi természetjog térnyerését, segítette a korábbi hatalmi elit egyes csoportjainak helyzetük megőrzését. E régió államai elkötelezték magukat a ny ugati típusú demokrácia mellett és meghonosították a pi acgazdaság egyes elemeit. Általánossá vált a többpártrsz és kialakultak a politikai pártok közti váltógazdaság feltételei Bevezetés a jogfogalmakba 3 -4- A modern állam megszerveződése Hatalommegosztás A „jó állam”, mely az adott közösségnek jó, az egy politikai feltevés az állam berendezéséről, melyet az államforma-tanok fejtenek ki. Azaz milyenek legyenek az állami szervek, és milyen viszonyban álljanak egymással, hogyan álljanak fel és működjenek. A politikai berendezkedés

mikéntjére a hatalommegosztás tana adja a választ. Ennek gyakorlati célja a szabadság biztosítása (állammal szemben igényelt egyéni szabadság), mely csak a hatalom megosztásával lehetséges. Sikere azon múlik, hogy érvényesül – e a bírói függetlenség, a végrehajtásnak megvan – e a kellő mozgástere a parlamenti ellenőrzés mellett, a t örvényhozás nem függ –e mástól csak választói bizalmától. A hatalommegosztás az állami szervek közti munkamegosztást fejez ki, arra utalva, hogy az állam intézmények tagolt, de összeműködő rsz.- ét jelenti A „polgári demokráciaként”, olyan állami berendezkedést tesz lehetővé, mely rendszeres választáson alapuló képviseletet, képviseleten alapuló törvényhozást, törvényhozásnak felelős végrehajtást, törvényeket alkalmazó szervezetileg, politikailag független bíráskodást jelent. Vagyis intézményesen összekapcsolt állami szervek rsz – ét Törvényhozás A

hatalommegosztás egyik ágaként tűnik fel. Funkcióként magatartási és szerveződési mintákat hoz létre, de ez nem azonos szervezeti tevékenységével. Testülete hivatalos felhatalmazás alapján végzi a jogalkotást, amely fő tevékenysége. E felhatalmazás az alkotmányból ered Ha nem válik el az alkotmányozás és törvényhozás alanya, a törvényhozás kötve van egy olyan jogforráshoz, melyet bármikor módosíthat. Hogy ezt ne tehesse az alkotmányozás akadályai a minősített többség, népszavazási megerősítés biztosítják. Az „alkotmányosság” követelménye a törvényhozó testület, mint jogalkotót, a „jogállamiság”, mint politikai testületet tekinti. A törvényhozás típusait N. W Polsby két részre osztja: van – e különült specializált törvényhozás, ill a törvényhozás nyílt v. zárt politikai rsz keretében működik (zárt, ha a hatalmi központ elkülönül a társadalom egészétől, abba való be -,

kikerülésbe tagjainak nincs beleszólása, nyílt ennek ellentéte). Négy alaptípusa: 1. Nem specializált törvényhozás zárt politikai rsz – ben: A társadalom egy kis csoportja birtokolja a hatalmat. Törvényt paranccsal hoz, melynek alapja az állami kényszerapparátus feletti korlátlan rendelkezés. 2. Specializált törvényhozás zárt politikai rsz – ben: A komplex társadalmakat egyszemélyes hatalommal, a hatalmi munkamegosztás és szervezeti tagolódás minimális szintje nélkül nem lehet irányítani. Ez vezethet „szavazógépként” használt törvényhozó testületek felállításához (szocialista parlamentek). Ez a m odell a jogrendet csak korlátozottan és ellenőrzötten teszi lehetővé. 3. Nem specializált törvényhozás nyílt politikai rsz – ben: Itt a közvetlen demokrácia fórumai megvannak A polgárok beleszólhatnak a fontos döntésekbe, törvényeket hozhatnak, de ezt formátlanul a gyűlések kollektív bölcsességére hivatkozva

teszik. 4. Specializált törvényhozás nyílt politikai rsz – ben: Ma e típus jelenti a törvényhozást, ennek megléte esetén beszélhetünk parlamentarizmusról. A testület szerkezete: két v egykamarás A kétkamarás a r endi gyűlésekre tekint vissza, megőrizve az „alsóház”(választott) képviseleti jellegét, a „felsőház” születési v. (delegált) képviseleti elven való betöltésével szemben. E tagolásban az „alsóház” politikai választások útján áll fel. Az egykamarás rsz – ben v a tisztán politikai elv v a képviselet más módja jut érvényre A kétkamarás rsz. – ben a nem-politikai társadalmi tagoltság intézményes megjelenítést igényel Ha ez nem történhet meg a törvényhozáson belül, úgy különböző fórumokon történik meg. A döntések tényleges meghozatala így kiszorulhat a parlamentből megkérdőjelezve a parlamentarizmust. Végrehajtás A végrehajtó hatalmat az abszolút állam „maradványának”

tekinthetjük. A végrehajtás a törvényhozásnak és a bíráskodásnak az abszolút államról való leválasztása után maradó „államrész”. A hatalmi ágak elkülönülésének három lehetséges válasza: 1. Funkcionalista szemlélet: A hatalmi ágak közt három különböző funkció szerint tehető különbség Így ha a törvényhozás feladata a t örvények alkotása, a v égrehajtásé ezek érvényrejuttatása, a bí ráskodásé a törvények konkrét tartalmának megállapítása, alkalmazása. A hatalmi ágak „multifunkcionálisak” is 2. A hatalmi ágak eltérő eljárása: Törvényhozásnál nagy, tagolt, nem „szakértő” nyilvános vitáinak eredményeként meghozott döntéseket látunk. Bíráskodásnál kis, zárt szakértő testületek szabályozott, formalizált eljárása a felek közti vita konkrét eldöntését célozza. Végrehajtásnál szakembereket találunk, de nincsenek nyilvános viták, formális döntési szabályok. A hatalmi ágak

eljárási szempontból „multiproceduálisak”, különösen a végrehajtás mellé nem rendelhető kötött, sajátos eljárás. 3. Történeti-normatív magyarázat: Lényege, hogy a háromhatalmi ág az egységes (abszolút) hatalomról vált le és fordult szembe a képviseleti törvényhozás és a független bíráskodás, hogy a monolitikus államhatalom a végrehajtó-hatalomra korlátozódjon. A monolitikus hatalom „trialitikussá” vált Ez a magyarázat nem szól a végrehajtó hatalom kialakulásáról, mert az a k özponti kormányzat részeként eleve megvolt. Feladatai, működése széleskörű, önálló jogokkal rendelkezik, ideértve a delegált jogalkotást. Nem homogén 4 Bevezetés a jogfogalmakba -5Mit tekintünk végrehajtáshoz tartozónak? 1. A különbséget a kormányzat, tág értelmezése ill a hatalommegosztás tanának megfelelő, szűkebb értelmezés adja. Szoros értelemben a kormányzattal azonosítják a végrehajtó hatalmat, feladata a

hatalmi-döntéshozó gépezet működtetése, az egyensúly megteremtése a másik két hatalmi ággal. 2. A különbséget a végrehajtó hatalom és a k özigazgatás viszonya adja Ez a politikai és szakmai elem szétválasztására utal. A politikai felső szint elválasztása kell az igazgatási testülettől, hogy a politikai erőviszonyok változása ne dúlhassa fel az állami irányítást, vagyis a politikai racionalitás ne rendelhesse maga alá az igazgatási, szakmai racionalitást. 3. A köztársasági elnök a végrehajtó hatalom részese v csak szimbolikus szerepű A parlamentális köztársaságban ez utóbbi érvényes, míg a prezidenciális rsz. – ekben az államfő a végrehajtás tényleges hatalommal rendelkező feje. 4. Az önkormányzat és kormányzat elválasztása A központi hatalomirányítási alárendeltségétől független területi önkormányzatoknál csak olyan kérdések, eldöntése kerül magasabb szintre, melyek helyben nem hozhatók meg

ill., ahol a helyi érdekekkel szemben a közérdek elsőbbséget igényel A mindennapi erőviszonyok és érdekérvényesítési lehetőségek függvénye az önkormányzatok és kormányzat hatásköre közti határ. 5. Végrehajtás és állami intézmények különbségében a vízválasztó, hogy az állam az adott szervezet felett, mint tulaj v., mint a közhatalom birtokosa gyakorol felügyeletet és irányítást Az állam, ha tulaj magánfélként lép fel, de a közösség képviselőjeként, ha a közhatalmat gyakorolja. A jogállamiság alapvető követelménye e két szerepkör és ezek intézményrsz. – ének különválasztása A közigazgatási apparátus elkülönülésének magyarázata a végrehajtó hatalomtól a s zakértelem. A politikai vezetéssel szemben az igazgatási app eszközei: a politikai döntések előkészítése és befolyásolása, azok végrehajtása, diszkréció (az app. tagja választhat, hogyan érvényesíti az adott esetben a kormányzati

hatalmat). A közigazgatás a hatalmi ágaktól a célok és eszközök megkülönböztetésével történik. A célokat a törvényhozó és a végrehajtó hatalom határozza meg, az eszközökről az app. dönt Az igazgatási app forrásai: specifikus szakértelmű tagok, a szakismeretek szervezetten kapcsolódnak össze, így az összetett problémák kezelhetők munkamegosztással, gyakorlati tapasztalatokkal bír, a bürokratikus szervezeti forma minden előnye. A közig app semleges, nem függ közvetlen partikuláris politikai csoporttól, tevékenységét nem politikai megfontolások vezetik. A politikai rsz és állami szervezetrsz. Része, hisz rajta múlik a rsz gyakorlati működése Bíráskodás Kérdés, hogy ez hatalmi ág – e ill. milyen feltételek közt az A bíráskodást a hatalomtól való függetlenség jellemzi, hogy az ítélkezés pártatlan és igazságos lehessen, habár jellemzi egyfajta politikai elkötelezettség. A bíróság semleges lehet a f

elekkel szemben, de nem lehet a hat alom által érvényesített renddel szemben. A bíráskodás és végrehajtás kapcsolatának elve, hogy „aki az adót beszedéséért felel, az bíráskodik”. A bíráskodás és jogalkotás mély kapcsolata a bírói jogalkotás történelmi hagyománya, de a bíráskodás jogalakító szerepének elismerésével. Jogként bármi kimondható, de csak az érvényesíthető, amit a bíróságok érvényesíteni hajlandóak. A bírói jogalkotás a törvényhozás hatáskörének elvonását jelenti Erre a központi hatalom reagálhat visszavonulással v., ha maga számára tartja meg a politikai kérdéseket v, ha önkényesen beavatkozik v, ha a bírákat a rsz. elkötelezettjeivé teszi (politikai kötöttséget jelent, ha a bírákat nem választják) A bíráskodás nem a bíróságok konkrét perekben való politikai elkötelezett működése miatt tekinthető hatalmi ágnak, hanem a másik két hatalmi ággal szembeni ellenőrző,

egyensúlyozó szerepe miatt. Két hatásköri és szervezeti formája: a jogalkotást ellenőrző alkotmánybíróság, és a végrehajtást ellenőrző közigazgatási bírósági eljárások. 1. Az alkotmánybíráskodás alapgondolata, hogy a j ogalkotó tevékenység megvizsgálható, felülbírálható legyen abból a szempontból, hogy az az állami berendezkedés alapjául szolgáló alkotmánynak megfelel – e. A kiinduló helyzet, hogy az alkotott jog (ius positum) alá van vetve a „magasabb rendű törvényeknek” – term. jogi gondolkodással egyidős Az alkotmánybíráskodás kétféle szervezeti megoldása: v a rendes bíróságok hatásköre a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálata v. külön testület végzi 2. A közigazgatási bíróságok elkülönülő bíróságok, melyek a végrehajtó hatalom döntéseinek törvényességét vizsgálják. Döntő ismérv, hogy a közigazgatási szervek aktusai szabály szerint megtámadhatók – e rendes

bíróság előtt v. ilyen eljárásra a közigazgatás egy magasabb fóruma jogosult A hatalommegosztás tanának ez utóbbi, az alkotmányosság és törvényesség követelményének az előbbi felel meg. A bíráskodás az igazságszolgáltatásban is elhelyezkedik, amely a bíráskodás köré szerveződő, alárendelt tevékenységrsz. Ez a felek pozíciója körül kristályosodik ki, az ügyészi és ügyvédi hivatást elválasztva Jogaik és kötelezettségeik eljárásilag kiegyenlítettek. Az igazságszolgáltatási rsz gerince a rendes bíróságok hierarchikus szervezete. A legalsó szintet a helyi bíróságok adják első fokon eljárva, majd másodfokon ill egyes esetekben első fokon a területi bíróságok, a legfelső szint a legfelsőbb bíróságé. Ez utóbbi a perorvoslati eljárásokban elvi döntéseket hoz, ügyelve az ítélkezés törvényességére. Az általános hatáskörű rendes bíróságok mellett különbíróságok és különleges bíróságok

vannak. Bevezetés a jogfogalmakba 5 -6- . A különbíróságok három elv szerint csoportosíthatók 1. Bíráskodástól független, nem állami igazságszolgáltatást jelentenek a v álasztott bíróságok (munka -, nemzetközi közjogi vitákban). 2. A hatásköri bíróságok létét veti fel a közigazgatási és alkotmánybíróságok Ezek döntik el, hogy vmely ügy rendes v. különbíróságok hatáskörébe tartozik 3. Kialakulhatnak különbíróságok ügycsoportok mentén, melyek v a rendes bíróságokból váltak ki v bírósági szervezeten kívüli, pl.: kereskedelmi, katonai, munkaügyi bíróságok A különleges bíróságokat a bírósági szervezeten kívül és az ügyek meghatározott körére, egy adott történelmi helyzetben felmerülő perek lefolytatására állították fel. Az ügyészség a bírósággal párhuzamos, ahhoz kapcsolódó szervezet. A központi államhatalom által okkupált ”közérdek” képviselője, az állami

büntetőhatalom érvényre juttatása, mert a bűncselekmények nem csak a sértettnek okoznak sérelmet, hanem az együttélés rendjének, és nem kívánatos magánbosszúval az egyéni sérelmek megtorlása. Az, hogy megvalósult – e a köz sérelme az ügyészségre van bízva, bár az eljárás lefolytatása a bíróság feladata. A közösség sérelmének v a kiszolgáltatott vádelmének érdekében van jelen az ügyész a nem büntető peres eljárásokban. A bírák önállóan járnak el, nem utasítható Az ügyészek erős szervezeti függésben, konkrét ügyekben kiadható utasítások alatt ténykednek. Az ügyészségi app v az igazságügyi miniszter alatt a bíróságok mellett működik v. függetlenül Az ügyvédség szervezeti kötetlenségben működik. Szakmai kontrollt és érdekképviseletet a kamarák biztosítanak A magánvádból kinőtt, a központi hatalom által kisajátított közvád gyakorlására létrejött ügyészségek mellett a vádló

szerepét esetenként ügyvédek is ellátják. A szervezet Eddig a hatalomról szóltunk, de a törvények meghozataláról, végrehajtásáról, alkalmazásáról, vagyis a jogról beszéltünk. Oka: a polgári kormányzat attól polgári, hogy a hatalmat törvények által gyakorolja Weber szerint valószínű engedelmességgel találkozó hatalom az uralom. Az engedelmesség okai: 1 hagyományos rend fennállása (tradicionális uralom), 2. A hatalom gyakorlójának kiemelkedő képességei (karizmatikus hatalom), 3 előzetesen elfogadott – alkotmányos – törvények betartásával szerzett és gyakorolt hatalom (legális – racionális uralom). Az emberi életet az együttműködés jellemzi, amihez szervezettség kell A közreműködők feladják egyéni autonómiájukat, az egész részévé lesznek. Tág értelemben szervezetnek tekintjük a munkamegosztásban és célirányosan együttműködő egyének, csoportok egységét, de szűkebb értelemben csak a formális

szervezetet. Ennek jellemzői: 1. A szervezet tagjaitól független, akik cserélődhetnek a szervezet azonosságának megváltozása nélkül. 2 Környezetétől elkülönül, meghatározva a tagságot 3 Milyenségét a szervezet-nyaláb határozza meg 4. Személytelen, de a cselekvéseket neki és nem tagjainak tulajdonítják 5 A tagok helyét pozíciójuk adja, tevékenységük körét szerepük, melyek egymáshoz kapcsolódása adja a szervezet működését. 6 A szervezet egységének, integritásának fenntartása szabályozást, irányítást igényel. 7 Az alaptevékenység ellátása mellett önigazgatást is el kell látnia. 8 Hierarchikus felépítésű Bürokratikus szervezetet jellemzi, hogy működése szabályokon alapul és racionális. Személytelen, igyekszik kizárni, hogy működése tagjai személyes minőségétől függjön. Működése üzemszerű, azaz az ügyek elintézését jogszabályok, belső technikai szabályok írják elő. Betartását a

tevékenység hatáskör és illetékesség szerinti elosztása, a belső szervezeti tagoltság, irányítási, ellenőrzési, panasztételi jogok, s a hivatalnoki funkciók ebből eredő hierarchiája biztosítja. A szervezet tagjának helyét, jogkörét, hatalmát, a többiekhez való viszonyát a szervezet jelöli ki. A szervezet működését lerontó tényezők két forrása, ha t agjai túlzottan megfelelnek a szervezeti elvárásoknak v. túl távol maradnak azoktól 1. A túlzott megfelelés kifejeződhet a fegyelem, testületi szellem, személytelenség elburjánzásában A fegyelem a hivatali pozícióhoz kapcsolt szerep teljesítéséhez szükséges. Tagjának a s aját szerepe, a r á vonatkozó elvárások maradéktalan teljesülése fontosabb, mint a szervezet alaptevékenysége. Ez okozza a merevséget, formalizmust. A testületi szellem vmely szervezet tagjai közti összetartás A személytelenség követelménye, hogy a szervezeti tag személyes érdeke ne

keveredhessen a szervezet érdekével. Másik funkciója a tagok védelme, az ügyek kategorizálásával. 2. A túlzott távolságtartás oka a motiválatlanság, csoport-, konfliktusképződés A motiválatlanság jelenti, hogy a tag feladatát nem elég vele tudatni, meg kell teremteni a h ajlandóságot benne ezek ellátására. A csoportképződés a személyes kapcsolatok informális hálózata. Ez a hierarchikus szintek közti táv növelésére, az adott szinten belüli struktúra oldására vezet. Párhuzamos informális struktúra és normarsz alakul ki, amely működteti az informális csatornákat, biztosítja a kohéziót. Az informális struktúra hajlandósága megvan, hogy alárendelje a személyközi kapcsolatok ápolásának a szervezeti célokat. A konfliktus negatív v pozitív hatással lehet a szervezet működésére. 6 Bevezetés a jogfogalmakba -7- Az állami hatalom egysége és korlátozottsága Az állami szuverenitás Ha egy államnak v. szerveinek

hatalma van felettünk, ennek alapja, hogy ő az államhatalom részese, azaz jogi joga van ezt tenni. Az államhatalom olyan hatalmi tényező, melynek legitim alapja van erőszakot alkalmazni Az államhatalom absztrakt fogalom. Egy meghatározott területen két államhatalom csak polgárháborúban lehet Békeidőben kizárólag egy államhatalom gyakorolhat ellenőrzést. Egyedül az államhatalom alkalmazhat törvényes módon fizikai kényszert, ő a legmagasabb, legerősebb, egy adott területen csak egy lehet, kifelé, a nemzetközi viszonyokban független. E tulajdonságok összefoglalóan a szuverenitás elemei Jellemzői: a szuverenitás az állam főhatalma, mert teljes, korlátozhatatlan, egyetemes, egységes. Teljes, mert nincs olyan jogkör, mely ne lehetne a főhatalom része. A szuverén fölött nem áll más hatalom, kizárólagos jelleggel dönt a közügyekben és legális fizikai kényszerítés monopóliumával rendelkezik. Minden más hatalomtól független és

azok nem korlátozhatják. Egyetemessége egy adott területen minden szervezetre, személyre kiterjed A szuverén különböző szervei együtt gyakorolják a főhatalmat, és az oszthatatlan főhatalmat nem lehet több szervre bízni, mert megszűnne, mint állam létezni. A szuverenitásnak külső és belső oldala A belső jelenti, hogy a szuverenitás gyakorlója az állam területén a legmagasabb hatalom, a külső, hogy más államoktól független intézi ügyeit. A szuverenitás az állam tulajdonsága, e nélkül nem állam az állam. Kialakulása a f eudális államok „modern” állammá válásával egyidős, amikor a hatalom koncentrációja jelenik meg bennük. A kisebb feudális hatalmak fölött a központi államhatalmak átveszik az ellenőrzést, elvonják a jogaikat. Ez időszak fő ideológusa, a francia Jean Bodin szerint: „A szuverenitás egy állam abszolút, állandó hatalma, de előfordulhat, hogy vknek. abszolút hatalmat adnak egy időre, mégsem

nevezhető szuverén uralkodónak, mert hatalmuk nem állandó”. Fordítva: „az uralkodónak feltételekkel adott szuverenitás nem szuverenitás”, mert nem abszolút. Bodin összegyűjti a jogköröket a szuverenitáshoz: 1. Törvényhozás joga 2. Kiváltságok, mentességek 3. Háborúindítás, békekötés joga 4. Bíráskodás joga 5. Kegyelmezés joga 6. Tisztségviselők kinevezési joga 7. Pénzverés joga 8. Adókivetés joga E jogokat ma „kizárólagos állami hatásköröknek” nevezzük. Azaz egy állam szuverén, ha ezeket a jogokat birtokolja. A Magyar Köztársaság Alkotmányában e jogköröket a különböző állami szervek jogköreinek nevezik Szuverénnek eredetileg nem az államot, hanem a királyt tekintették. Evvel párhuzamos a népszuverenitás tana, a a politika fő elve, melyet a XVIII. sz – ban szembehelyeznek a szuverenitás bodin – i elméletével Lényege: egy adott államban a hatalom forrása a nép, mely nem közvetlenül gyakorolja

hatalmát, hanem képviselői útján. A szuverenitás alanya a nép, minden szerv, mely állami hatáskört gyakorol hatalmát tőle kapja. A nép „forrása” a hatalomnak, az állam egyes szervei”gyakorolják” azt. A nép és az állami szervek közé beékelődik az állam, mint absztrakt fogalom, amely a néptől eredő hatalom „gyűjtő- és elosztóhelye”. A népszuverenitás azt fejezi ki, hogy a hatalom forrása a nép, az állami szuverenitás azt, hogy az állami főhatalomban koncentrálódik. A szuverenitást belülről lerontó tényezők A szuverenitás politikai-ideológiai és elméleti kategória. Ez az oka, hogy bizonyos tényezők lerontják korlátlanságát. A fenti tényezők csak formális-jogi értelemben igazak Formális értelemben az állam bármilyen törvényt hozhat, butaság lenne olyan jogszabályt hozni, amit senki sem tart be. Az állami szuverenitás tana, mint fő elv. A szuverenitást vertikálisan 1 megosztó tényezők a különböző

államok, szervek közt ill 2 a szuverenitást „szociológiailag” v. „tartalmi-jogilag” korlátozók Megosztott a s zuverenitás, ha az adott állam szövetségi, vagy más államkapcsolati forma részese, vagy ha valamilyen belső autonómia korlátozza szuverenitását. Szövetségi államok és egyéb államkapcsolatok: 1. A szuverenitás különböző szintek közt oszlik meg Ezek összefoglalóan szövetségi államok Lényege: az önálló államokból tevődik össze, ahol a központi állam „leadja” a szuverenitásból fakadó jogai egy részét a tagállami fórumoknak. A szuverenitás tartalmát adó j ogkörök megoszlanak a szövetségi államok és tagállamok közt. A megoszlás sok kombinációja létezik A végrehajtó hatalmon munkamegosztás többvariációs. Pl: a szövetségi és tagállamnak önálló kormányaik vannak, de nincs külön elnöki hatalom Ilyenkor a tagállami kormányok feladatkörét az ügytípusok határolják el a szövetségiétől.

A bírói hatalom vertikális megosztása is lehetséges. Az állam bírósági rsz – e független a szövetségi államétól, és csak az ügyek típusa dönti el melyik bíróság elé kerül. Lehetséges, hogy a t agállami bírósági rsz betagolódik a szövetségi állam bírósági rsz. – ébe Összefoglalva: a c entralizáció foka alapján kell tipizálni Teljesen, részben v. gyengén centralizált szövetségi államról beszélhetünk Bevezetés a jogfogalmakba 7 -8Ha az államok közti együttműködés meglazul államkapcsolat jön létre. Ha az államszövetségek korlátozzák a résztvevők szuverenitását ún. protektorátus, szerződéses kapcsolat jön létre, mely szerint az egyik állam a másikat védelemben részesíti külső támadásokkal szemben (gyarmatosítás kora). Staatenstaat lényege: a felsőbb államnak az alsóbbal nincs alkotmányjogi-politikai kapcsolata, viszonyuk a gaz dasági kizsákmányolásra épül. Ide vehetjük a monarchikus

uniókat, az ún. perszonál-, reáluniót Perszonálunió: két önálló országot az uralkodó személye köt össze, reálunió: bizonyos jogi, alkotmányos kapcsolat is van. Ha az együttműködés szorosabb és a centralizáció olyan fokon van, hogy a területi egységeknek alig van önállóságuk unitárius államról beszélünk. 2. Az önkormányzatiság Lényege: bizonyos helyi ügyeket az adott település polgárainak, választott testületeinek kell intéznie, az állam nem szólhat bele. 3. Egyéb autonómiák: A modern állam elvileg minden hatalmat koncentrál Az egyház a modern állam kialakulása előtt teljes autonómiával bírt, de az állam fokozatosan hatókörébe vonta egyes döntéseket saját jogának meghagyva. Saját jogrsz – e van, az államtól független, belső struktúráját maga alakítja ki A hit kérdésébe az államnak nincs beleszólása. A szakmai autonómiáknál az államnak bizonyos kérdésekben nincs kompetenciája, sőt közhatalmat

is kaphatnak, meghatározhatják a szakma bizonyos szabályait. Sajátos alaptípusai az egyetemek, szakszervezetek. Az ún társadalmi szervezetekben az állam csak működésük kereteit szabja meg, belső működésére nincs hatással, feladatot vita esetén kap. A szuverenitás korlátai 1. 2. A jogállamiság tana: A szuverenitás elve szerint az állam hatalma teljes, melynek tartalmi jogi korlátok szabnak határt. A jogállamiság szűk értelemben: az állam minden szerve kötve van ahhoz a joghoz, amit az erre felhatalmazott szervek elfogadtak. Ez főleg a kormányzatra vonatkozik A szuverenitás elve ennek a másik oldalát fogalmazza meg, hogy az állam jogilag korlátlan, maga által alkotott jognak, maga is alá van vetve. Tág jogállamfelfogás: az állam nem alkothat akármilyen jogot, a tartalmi korlátok szabályozzák:1 Az államszervezési hatlommegosztás elmélete, mely a szuverenitás egységét horizontálisan bontja meg. 2 Az emberi jogok, vagyis vannak

elidegeníthetetlen jogaink, melyeket az állam sem jogosult elvenni, le sem mondhatunk róluk. Az emberjogok a s zuverenitás valódi korlátai, melyeket korlátozni semmilyen keretek közt nem lehet. Az államhatalom egyéb korlátai: Egyes politikai tényezők, politikai erők pártokká szerveződnek. Fő céljuk: minél több szavazatot megszerezve, elérni az államhatalom feletti ellenőrzést. A szuverenitás a politikum szférájában összegyűlik, az államnál koncentrálódik, majd szétáramlik a polgárok közt. Formálisan az állam, gyakorlatilag a pártok gyakorolják a szuverenitást. A pártok hatalma rontja a szuverenitást, ha azok közvetlenül nem az alkotmány és a törvények keretei közt gyakorolják a hatalmat. A parlamenti ellenzék az állami szuverenitás szociológiai korlátja. A nyomásgyakorló csoportok közvetlen akarják befolyásolni a politikát. Partikuláris érdekeket képviselnek Az állami hatalomgyakorlásban nagyobb hatással vannak

közvetett eszközökkel, mint a pártok (lobbizás). Gazdasági korlátok: ha egy állam híján van a gazdasági erőforrásoknak, szuverenitási jogait kevésbe tudja gyakorolni. A modern államok a magángazdaságokra épülnek, és a gazdasági erő hatalmat ad. Közvélemény, médiák A szuverenitást kívülről lerontó tényezők A nemzetközi közösségen belül az állam autonóm módon cselekszik, maga alakítja külpolitikáját – ez a szuverenitás külső oldala. 1. Az államok elismerése a teljes szuverenitás előfeltétele Az állami létrejöttének három előfeltétele: területe, lakossága legyen, és a főhatalom gyakoroljon hatalmat. Ha ezek megvannak következik az elismerés 2. A nemzetközi politika jellegzetességei is korlátozzák Az államok hivatalosan nemzetközileg egyenlők, de egyik sem szólhat bele a másik belügyeibe. Ez a szuverenitás külső oldalának egyik megnyilvánulása Kérdés a befolyásolásnak mi az a foka, mely már sérti

az állam függetlenségét. Választóvonal, hogy önként vállalt kötelezettségről, v. nem önkéntes befolyásolásról van szó 3. „Szomszédjogi” korlátok a nemzetközi politikában a szuverenitás terjedelmét befolyásolják A szuverenitás az állam korlátlan hatalma, belső területén, sőt a nemzetközi politikában bármit megtehet. 4. Önként vállalt korlátok A szuverén államok közti szövetségek vmilyen szempontból „feladnak” egy részt szuverenitásukból. A legerőteljesebb a jogfeladás, ha beleolvad egyik a másikba Részleges a „feladás”, ha szövetségi állam v. államkapcsolat van Az államok létrehozhatnak államszövetségeket, integrációkat adott részcélra v. átfogólag Két tényező határozza meg, hogy a szövetségesek mennyire befolyásolják egy adott állam szuverenitását: az együttműködés szorossága, az integráció célja. A szuverenitásnak nemzetek átruházása látható az EU. esetében: 1. Az EU – ban

autonóm jogrsz van A közösségi jog elsőbbségű a nemzeti jogrenddel szemben 2. Minden tagállama egyenlő jogú és egyenlő jogú közreműködő Az államok szuverének, de szuverenitásuk jelentős részét átruházzák egy szupranacionális államra, melynek jogszabály-alkotási joga van. Legfelsőbb szerv, a Bizottság. Az EU keveréke egy hagyományos államszövetségnek, egy szövetségi államnak és egy újszerű nemzetekfeletti államnak. 3. Kötelező igazságszolgáltatás hordozója egy saját bírósági szerv, de hatásköre korlátozott 8 Bevezetés a jogfogalmakba -94. 5. Saját pénze másodlagos a nemzeti valuták közt. Szoros együttműködés ellenére nincs konszenzus a hi vatalos nyelv kérdésében, mely alapja egy szövetségi államnak. Vázlat A modern állam Az abszolút állam /merkantilizmus/ Polgári társadalom ás állam /politikai, polgári állam,”izmusok”, politikai nyilvánosság, legitimitás, modern jog –

kiszámíthatóság, jogegyenlőség, politikai rsz. – ek/ A jogállam/joguralom, szociális állam/ A modern politikai rsz./tömegpártok, néppártok, korporációk, pressure groupok,/ Az állami beavatkozás és a jóléti állam / gazdasági állam - redisztribúció, jóléti állam/ A totális állam /totalitarizmus, elitpárt, ideológiák: bolsevizmus, nácizmus/ A késő és a poszt – totalitárius államfejlődés /liberalizálódás/ A modern állam megszerveződése Hatalommegosztás / szabadság biztosítása, sikere, munkamegosztás, állami berendezkedés/ /alkotmányosság, törvényhozás négy alaptípusa: 1. Nem Törvényhozás specializált törvényhozás zárt politikai rsz. – ben 2 Specializált törvényhozás zárt politikai rsz. – ben 3 Nem specializált törvényhozás nyílt politikai rsz. – ben 4 Specializált törvényhozás nyílt politikai rsz. – ben: parlamentalizmus szerkezete – egy-, kétkamarás/ Végrehajtás /1. a hatalmi ágak

megkülönböztetése: funkcionalista szemlélet, eljárások, történeti-normatív magyarázat alapján, 2. kormányzat értelmezése, 3. különbség a végrehajtó hatalom és a közigazgatás közt, 4 köztársasági elnök szerepe, 5. kormányzat és önkormányzat elválasztása, 6 végrehajtás és állami intézmények különbsége: közig. app eszközei, forrásai/ hatásköri és Bíráskodás /1.bíráskodás és végrehajtás kapcsolata,2. szervezeti formái: alkotmánybírósági, közig. – i bírósági eljárások, 3 ügyész és ügyvéd szerepe, 4. rendes bíróságok, 5 különbíróságok, 6 különleges bíróságok, választott bíróságok, hatásköri bíróságok, kamarák/ A szervezet /1. együttműködés, szervezettség, munkamegosztás, 2 formális szervezetek, bürokratikus szervezet, 3. működést lerontó gondok – túlzott megfelelés, személytelenség, túlzott távolságtartás, csoportképződés, motiválatlanság, konfliktusképződés/ Az

állami hatalom egysége és korlátozottsága Az állami szuverenitás / 1. függetlenség, teljes, korlátozhatatlan, egyetemes, egységes, 2. szuverenitás külső-belső oldala, 3 jogkörei, népszuverenitás, nép/ 4. A szuverenitást belülről lerontó tényezők /formális-jogi értelemben, 5 szövetségi államok, egyéb államkapcsolatok, megosztott szuverenitás: egyéb autonómiák: egyházak, szakmai autonómiák, önkormányzatiság, társadalmi szervezetek 6. tartalmi-jogi korlátok: jogállamiság tana, jogállamfelfogás a hatalommegosztás ill. emberi jogok szerint, 7 az államhatalom egyéb korlátai: politikai tényezők, szociológiai korlátok, nyomásgyakorló csoportok, közvélemény és médiák/ A szuverenitást kívülről lerontó tényezők /1. államok elismerésének nemzetközi politika jellegzetességei: „szomszédjogi” feltételei, 2. korlátok, önkéntvállalt korlátok (integrációk), 3. EU – autonóm jogrsz nem szabályoz, kötelező

normák, sajátos szervezeti keverék, saját pénz, saját bírósági szervvel rendelkezik/ Bevezetés a jogfogalmakba 9 - 10 - Az államok osztályozása Az államok osztályozására szolgáló kategóriák Amikor az államokat típusokba osztjuk, a politikai rsz, állam, alkotmányos rsz., kormányzati rsz. viszonyát kell tisztáznunk Rendszer fogalma: egy bizonyos szemszögből együvé tartozó intézmények és szabályok összessége. (a) Politikai rsz.: hívószava a pol itika, azaz mindazok az intézmények és szabályok részei a politikai rsz. - nek, melyeknek közük van a politikához A politikai rsz bizonyos intézmények hálózatát jelenti, beleértve azokat, melyek közvetlenül nem gyakorolnak hatalmat. (b) Állam: az adott területen lévő polgárok összességét ill. a főhatalmat gyakorló szervezetrsz. – t jelenti Hívószava és határai megvonója a szuverenitás, a főhatalom (c) Alkotmányos rsz.: hívószava az alkotmány, mely az

államszervezet működésére vonatkozó legfontosabb szabályok foglalata. (d) Kormányzati rsz.: hívószava a k ormányzás, a k ormányforma a v égrehajtó, törvényhozó hatalom belső viszonyait és működését leíró kategóriája. Az államok csoportosítása: (a) Ha a politikai rsz. – t vesszük figyelembe totális államról v demokráciáról, beszélünk (b) Ha az állami főhatalmat tartjuk szem előtt, a szuverenitás eloszlását kell figyelnünk. Unitárius ill. föderatív államot különböztetünk meg (c) Az alkotmányos rsz. alapján: monarchia ill köztársaság (d) A kormányzati rsz., vagyis a t örvényhozó és kormányzó szervek viszonya alapján: prezidenciális köztársaság, kancellári kormányzás, parlamentáris köztársaság stb. Az államok osztályozása a politikai rsz. szemszögéből Arisztotelész a politika szót a városállamra vonatkozó ismeretek összességeként használta. Így 6 fő államforma létezik: (a) A királyság jó

államforma, amit egy ”uralkodásra alkalmas „férfiú kormányoz. A lényeg, hogy a k irály betart – e bizonyos írott v. íratlan szabályokat Ha önkénye szerint kormányoz, türannosz lesz és az államforma a türannisz (b) Az arisztokrácia esetén egy kisebb nemes férfiakból álló csoporté a hat alom, akik a gazdagok közül valók és hatalmukat a köznépre tekintettel gyakorolják. Ha a vezetőkből hiányzik az erény, a kormányzás nincs tekintettel a köznépre, a vezetők megválasztásában a pénz dominál az arisztokrácia oligarchiává alakul. (c) A demokrácia az egyenlőséget, a vagyontalan tömeg uralmát jelenti, ahol az osztályok jogaikban egyenlők. Az a legrosszabb, ha a vezetők kiválasztásában semmilyen szerepe nincs a r átermettségnek és sorsolják azokat ill. ha a v álasztójogot minden szabad megkapja, mert a tömeg azt v. eladja v a demagógok hatása alá kerül (d) A politeia a legnemesebb államforma, az oligarchia és

demokrácia keveréke. A középút állama, mely a középrétegre támaszkodik. Ez a vegyes államforma egyesíti a többi előnyös tulajdonságait. Duverger a politikai rsz. – ek sajátosságai alapján egy képzeletbeli centralista – pluralista skálán helyezi el azokat. A totális állam kifejezést először Mussolini korporativista államára alkalmazták. A diktatúra szó az ókori Rómában szükségállapot volt, mikor a katonai vezető korlátozott ideig teljhatalmat gyakorolt. Mai megfelelője a szükség, - ill rendkívüli állapot 1. A centralista rsz – ek pártnélküli v egypártrsz – ek a régi monarchiák v nyílt diktatúrák jellemvonása. Nem minden pártnélküli rsz centralista, pl: az ókori görög demokráciában sem léteztek pártok. A pártnélküliségnek össze kell kapcsolódnia a hi erarchikus hatalmi struktúrával, a centralizmushoz. A centralista rsz – ek megtestesítői a modern egypártrsz – ek. Szülőatyjának Lenint tekintik A

bolsevik párt az egyetlen párt, erősen központosított, mely kihat a választások jellegére és a kormányzás stílusára, hisz az összes kormányzási 10 Bevezetés a jogfogalmakba - 11 - funkció egyetlen központban összpontosul. Van írott alkotmány, elkülönült bírói közigazgatási szervek, ülésezik a parlament. De a párt szervei központi és helyi szinten irányítják a t örvényhozó, végrehajtó és bírói szerveket. Ez jellemezte az olasz fasiszta államot. (a) Félig centralista rsz. – ekben az egyetlen párt demokratikusabb, pluralistább Ha több párt van egyikőjük a domináns. Az első típus a hajlékony egypártrsz, amikor az egyetlen párton belül irányzatok léteznek, a politikai döntések demokratikusan születnek, az államhatalmi ágak autonómiát élveznek, munka-, hatalommegosztás érvényesül. Pl: Törökország Kemal pasa idején, korai lenini bolsevik állam. A második típus a domináns pártrsz., mely átmenet a

centralista és pluralista rsz – ek közt A keret már többpárti: van ellenzék, de a politikai irányvonalat a dom ináns párt határozza meg. Pl: a dual izmus idején a Tisza – féle rsz. 1. A pluralista rsz – ekben egyetlen párt sem tör teljes hatalomra Vizsgálatkor a következőket kell megfigyelni: kormányzati rsz. típusok, pártok száma – kétpártrsz (nem kell koalícióra lépnie) ill. többpártrsz, a pártok belső struktúrája, különösen a kétpártrsz – nél, ahol merev v. ál – kétpártrsz – ről beszélünk A merevnél a pártok homogén csoportok és szavazáskor a képviselők szigorú pártfegyelem alatt állnak. A miniszterelnök a többségi párt vezére. Pl: Nagy – Britannia A hajlékony kétpártrszben (az amerikaiban) a pártok csak a v álasztási kampány idején élnek, a képviselők nem pártvonal szerint szavaznak, mert az egyes problémák alkalmilag osztják meg a képviselőházat. A pluralista rsz – ek 4 fő típusa: (a)

A prezidenciális, ál – kétpártrsz. – en alapuló típus az USA – ban valósult meg Latin – Amerikában, KKEu. – ban a prezidenciális rsz – ek többpártrsz – en nyugszanak Az elnökválasztáskor az előbbiben 2 jelölt, az utóbbiban többen versengenek. (b) Kétpárti parlamenti rsz. – ek prototípusa Nagy – Britannia, ahol a kormány és a miniszterelnök túlsúlyban van. (c) A többpárti parlamentáris rsz. – ek NyEu, KKEu néhány államát jellemzi: koalíciós kormányok, ingadozó parlamenti többség, állandó politikai egyensúlykeresés . (d) Versengő pártrsz. – en alapuló prezidenciális rsz jellemzi KKEu – t Egy erős elnöknek egy ingatag többpárti törvényhozással kell együttműködni. Az elnök és a parlament közti konfliktusokra v. széles jogkört biztosítanak az elnöknek v a viták el is mélyülhetnek Az alkotmányos rsz. – en alapuló tipológia A monarchia – köztársaság páros megkülönböztetése ill. e kettő

keveréke az alkotmányos monarchia áll a tipológia középpontjában. Fő elkülönítő, hogy van – e az államnak alkotmánya. Az alkotmány nélküli államformák tipikusan a monarchiák voltak, ahol a hatalomgyakorlásnak voltak szabályai, de nem korlátozták a m onarchiát. Ha létezik alkotmánya az államnak alkotmányos monarchiáról v. köztársaságról, beszélünk Az előbbi ma már ritka. Itt a király eredeti jogköreiből annyit tartott meg, amennyivel a köztársasági elnök is bír. Ezek az országok a történelmi folytonosságot szimbolizálják a király személyével A király tömegtámogatottsága nagyobb, bár nem a nép választja. A köztársaság szó a római res publica kifejezésből ered. Rómának nem volt alkotmánya, de az államhatalom gyakorlásának megvoltak a m aga szabályai. A ius publicum, a köztársasági államforma előfeltételeként már létezett. A másik előfeltétel, hogy a hatalmat formálisa a testületek rsz – e

gyakorolja. A köztársaság felemelkedése a f rancia állambölcseletben kezdődik, amikor elkezdik a többség által gyakorolt hatalmi rsz. – t demokrácia helyett köztársaságnak nevezni Az alkotmányosság eszméje, mint a f rancia forradalom vezéreszméje fűződik a köztársasághoz. A köztársaság megkülönböztető jegyei: a többségi hatalomgyakorlás, alkotmányosság. Lényege: a többséget testületek, a par lament és a végrehajtó-hatalom képviselik, az államelmélet szabályait írott alkotmányok rögzítik. Bevezetés a jogfogalmakba 11 - 12 - A kormányzati rsz. – en alapuló tipológia A Montesquieu – i hatalom – megosztási elmélet szerint a kormányzati szerveket 3 típusba sorolhatjuk: törvényhozó, végrehajtó, bírói szervek. A bíróságok nem részei a k ormányzati rsz. – nek, bár részei az államszervezetnek és az alkotmányos rsz – nek is A törvényhozó hatalom bontható alsó és felsőházra, a végrehajtó

hatalom pedig király v. elnökre ill a miniszterek tanácsára v. kormányra és ennek fejére, miniszterelnökre v kormányfőre Az államokat a kormányzati szervek viszonya alapján csoportosítjuk. 1. Az elkülönítő rsz –ekben a hatalmi ágak elkülönülése a különböző szervek szervezeti függetlenségét, feladatcsoportok szerinti specializálódását jelenti. Szervezeti függetlenség akkor valósulna meg, ha a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak egymással szemben nem lennének semmilyen jogosítványaik. A funkcionális specializálódás azt jelentené, hogy a törvényhozás törvényeket alkot, a végrehajtó hatalom csak egyedi intézkedéseket, döntéseket hozhat. • Az ókori demokrácia történelmileg az első hatalom – megosztási rsz., ahol tisztségviselők, a népgyűlés, szenátus, bíróságok meghatározott jogkörrel rendelkeztek, sőt egymással szemben is voltak eszközeik. • A korlátozott monarchia esetén a királyi hatalom

gyengítésére létrejött a par lament, melyet védeni kellett a királyi túlkapások ellen. Így csaknem befolyásolási eszközök nélkül áll egymással szemben a t örvényhozó és végrehajtó hatalom. Átmenet az abszolút monarchia és a parlamentáris demokrácia közt. • Prezidenciális rsz., mely az USA – ban alakult ki A törvényhozó hatalom mellett a né p által választott, széles jogkörrel rendelkező elnök áll. A kormányt a parlament elmozdíthatja bizalmatlansági szavazással. Az elkülönülés nem teljes, pl az elnöknek a törvények vonatkozásában vétójoga van. 2. A hatalmak együttműködésének rsz – eiként jellemezhető államtípusok, azaz parlamenti rsz. – ek Jellemzői: a végrehajtó hatalom elnökből és minisztertanácsból áll Az államfő gyenge, szimbolikus, alkotmánytechnikai funkciót tölt be. A hatalmak egyensúlya valósul meg, hiszen alkotmányos eszközökkel korlátozzák, ellenőrzik egymást a v égrehajtó és

törvényhozó szervek. A kormányfő és államfő viszonya: Az államfő nevezi ki a kormányfőt, de ez a kinevezési jogkör formális, mert köteles a győztes párt vezérét kinevezni. A végrehajtó hatalom a törvénykezés, a törvények végrehajtási rendeleteinek megalkotási jogával, az államfő a törvények aláírási jogával, a par lament feloszlatási jogával ellenőrzi, korlátozza a törvényhozás munkáját. Az alkotmánybíróság 4 Hatalmi tényezőként színesíti a képet. A parlamenti rsz. – ek 2 típusa: az „orleans – i” ill „kiegyensúlyozatlan”típus • Az orleans – i lényege: átmeneti típus, az államfő nem teljesen mosódik el, a parlament is erős. Pl: Weimari köztársaság, De Gaulle francia alkotmányos berendezkedése • Az ún. kiegyensúlyozatlan rsz – ekben a hatalmi ágak, elválasztása megvalósul, de az egyik dominánsként háttérbe szorítja a másikat. Ilyen az angol rsz, ahol a király hatalma a parlamentre,

majd a k ormányra szállt. Az angol rsz A kormány javára kiegyensúlyozatlan. Az ún kancellári rsz – ekben a kormányfő hatalma erős, amely az ún. konstruktív bizalmatlanság intézményén és megkötésein alapul Lényege: a kormányfő csak akkor buktatható meg, ha az ellenzéki pártok meg tudnak egyezni az új kormányfő személyében és meg is tudják választani. Megkötésekhez tartozik, hogy a minisztereket egyénileg nem lehet felelősségre vonni, csak az egész kormányt. Azon rsz – ek, ahol a parlament homályosítja el a k ormány, a v égrehajtó hatalom uralmát. Pl: I ill IV francia köztársaság. Ezekben több párt van, akiknek koalícióra kell lépniük a hatalomért A parlament domináns lesz. Ezt a rsz – t ma ritkán alkalmazzák, mert instabillá teszi a kormányzást. 12 Bevezetés a jogfogalmakba - 13 - 3. A hatalommegosztást tagadó rsz – ek Pl: a fasiszta Olaszország v a náci Németország, a Jakobinus diktatúra korszaka 1793

– ban Franciaországban, sőt formális jogi szempontból a k ommunista rsz. – ek a hatalommegosztás helyett a hat alom egységének elvét vallották. Bevezetés a jogfogalmakba 13