Jogi ismeretek | Jogtörténet » Csanyteleki Szabó István - Magyar Alkotmány 2021

1 CSANYTELEKI SZABÓ ISTVÁN MAGYAR ALKOTMÁNY 2021 Magyar alkotmány 2021 Csanyteleki Szabó István 2021 2 Előszó Magyarország Alaptörvénye nagyon „szép”: nagyon igazságos, nagyon egyenlő. (Kár, hogy nemigen találni olyan állampolgárt, aki olvasta.) Jelen írás célja bemutatni azt, hogy az alaptörvényünk mennyire nem tartja be az emberi (gyermeki) jogokat, illetve az otthoni és intézményi nevelésünk, az oktatáspolitikánk mennyire ellentmondó, mennyire nem tartja be az alkotmányos „előírásokat” és a gyermekjogokat. Célunk az elgondolkodtatás, annak beláttatása, hogy milyen messze vagyunk az alapvető emberi jogok érvényesítésétől, betartásától. (Ne feledjük, hogy kritizálni milyen könnyű, és megváltoztatni valamit milyen nehéz! Így ezeket a sorokat ne gyalázkodásnak, hanem mint indító lökést tekintsék az illetékesek: a nevelők = a szülők és a pedagógusok!) 3 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés. 5 2.

Oktatáspolitika . 6 3. Nemzetközi gyermekjogok . 7 3.1 Egyezmény a gyermek jogairól I. rész 8 3.2 Egyezmény a gyermek jogairól II. rész 12 3.3 Értékelés . 12 4. Magyar alkotmány. 13 5. Gyermekvédelmi törvény . 17 6. Családvédelmi törvény . 18 7. Köznevelési törvény. 19 4 1. Bevezetés „A legjobb érv a demokrácia ellen, egy ötperces beszélgetés, egy átlagos szavazóval.” Winston Churchill POLITIKA: (legtágabb értelemben) a közélet irányítása, ami a következőket jelenti: • a közélet szabályai által biztosított politikai jogok érvényesítése (az egyén részvétele a választásokon, civil szervezetekben, demonstrációkon, petíciók benyújtásában, politikai rendezvényeken, párttagságban); • az egyénnek vagy egy szervezetnek a közélet valamilyen szintű (települési, körzeti, országos, nemzetközi) irányításához szükséges hatalom megszerzésére irányuló cselekvése; • a politikai

hatalom birtokában a megszerzett hatalomhoz tartozó „közéleti rész” területeinek irányítása (irányelvek megfogalmazása, rendeleti szabályozása, intézményeinek létrehozása, működtetése, ellenőrzése, számonkérése); • a politikai hatalom megtartására irányuló cselekvés; (függetlenül attól, hogy ezeket a cselekvéseket önérdek, csoportérdek, társadalmi vagy planetáris érdek hajtja). POLITIKA ≠ POLITIKATUDOMÁNY A politika esetünkben maga a politikai cselekvés; a politikatudomány pedig a politikai szereplők politikai cselekvéseit, a politikai folyamatokat „külső szemlélőként” vizsgáló tudomány. A politikának nincsenek iskolái, kurzusai, tanfolyamai, tankönyvei. A politizáláshoz még a legmagasabb szinteken sem szükséges végzettség, tudományos fokozat. Ha elképzeljük, hogy milyen címszavak szerepelnének egy „jó” politika könyvben, nagyon kiábrándító élményben lehet részünk: 1. Hatalom megszerzése:

kampányfinanszírozás ügyesen őszinte vélemény titokban tartása mit ne mondjunk. körmönfont ígéretek szenzáció gyártás lejárató kampány gyűlöletbeszéd 2. Hatalom megtartása: hasznos törvénymódosítások pályázatok irányítása ellenségkép nyújtása. nélkülözhetetlenség sugallása kampányfinanszírozás közpénzből közpénzek kimentése. „Meglehetősen elterjedt a politika, a politikai tevékenység misztifikálása. Sokan a politikát definiálhatatlannak tartják. Ezen felfogások szerint a politika, a politikai tevékenység művészet Szabályai, törvényszerűségei feltárhatatlanok, a sikeres politizáláshoz sajátos intuícióra, heurisztikus képességekre van szükség. A sikeres politizálás feltétele az időszerű és okos felismerése a lehetséges és megtehető, a szükséges és megteendő lépéseknek. A modern politikát ma már racionális és professzionális elemek uralják. A politikai tevékenységek megérthetők és

ésszerűen szervezhetők. A politikai tevékenység nagyrészt hivatássá vált, professzionalizálódott, és politikusok, szakértők és aktivista szervezők csapatmunkája.” (Bihari, 1992) 5 2. Oktatáspolitika A jövőnk alapja a megfelelő és hatékony közoktatás (= köznevelés), a megfelelő és hatékony köznevelés alapja a jó oktatáspolitika (= közneveléspolitika). OKTATÁSPOLITIKA: az a politikai terület, amelyen belül az oktatással (neveléssel) kapcsolatos érdekek és hatalmi törekvések megjelennek, valamint a kormányzó hatalom által kidolgozott oktatásra vonatkozó cselekvési stratégia. „Az oktatáspolitika egyfajta szakpolitika, azon nézetek, célok és intézkedések együttese, amely kijelöli az oktatás és szakképzés fejlesztésének fő irányait és mértékeit, illetve az ezeknek megfelelő eszközöket és módszereket. Ezek gyakorlati megvalósítása és alkalmazása az oktatásirányítás feladata.” (Politikapédia, 2020)

„Nyilvánvaló hogy az iskolai oktatás korunkban is a korszerű tudás megalapozásának fő eszköze és módszere. Korszerű és színvonalas tudás nem szerezhető alapozó oktatás nélkül Ebből azonban nem következik, hogy a két fogalom között ne lenne lényegi különbség. Sőt még az sem következik e tézisből, hogy az oktatás feltétlenül a tudást fejleszti, és minden iskolai oktatás előmozdítja a gazdasági fejlődést, és társadalmi haszonnal jár. A kapcsolatuk nem szükségszerű és nem is egyértelmű Az oktatás és a GDP-ben mért gazdasági fejlődés összefüggése csupán feltételezésen alapszik, és az oktatás gazdasági hozamával kapcsolatos társadalmi megtérülési ráták számításai nem bizonyított feltételezéseken alapulnak.” (Polónyi-Tímár, 2005) „Az oktatáspolitikához és a foglalkoztatáspolitikához szorosan kapcsolódik a szociálpolitika, melynek egyik fő feladata a hátrányos körülmények között élő

vagy egészségi állapotuk miatt lemaradó fiatalok fokozott támogatása, a kisebbségi vagy etnikai származású fiatalok esélyegyenlőségének előmozdítása. Az oktatáspolitika szorosan kapcsolódik a népesedéspolitikához. Az oktatáspolitika szempontjából ez elsősorban azt jelenti, hogy az oktatáspolitikai stratégia egyik kiindulópontját a demográfiai becslések képezik. Ezek adnak információt a népesség számáról, életkor és terület szerinti megoszlásáról és annak változásáról, ezáltal az oktatáspolitikai stratégia kidolgozásának alapját képezik. Az oktatáspolitikának szoros kapcsolata van a gazdaságpolitikával, különösen a költségvetési politikával, amely a társadalmi termék (GDP) elosztását, az oktatás várható anyagi forrásait határozza meg. A két politika együttműködése alapján alakítható ki olyan finanszírozási rendszer, amely érdekelté teszi az intézményeket a takarékosság érvényesítésében,

és célszerűen befolyásolja a fiatalok továbbtanulási igényeit.” (Polónyi-Tímár, 2005) 2018: a Magyar Tudományos Akadémia „kinyilvánítja, hogy az oktatásügyet a magyar állam legfontosabb feladatai között tartja számon. Az oktatás költségvetési forrásokból való részesülésének oktatási szintenként is minél előbb, és tartósan el kell érnie legalább az EU-28 országok átlagát, de az érzékelhető javuláshoz meg is kellene haladnia azt. Az oktatásügyben olyan változásoknak kell bekövetkezniük, amelyek egyrészt hatékonyan javítják a jövő kihívásaival való szembenézés lehetőségét, fejlesztve a hajlékony tanulási készségeket, másrészt hathatósan növelik az esélyegyenlőséget, csökkentve a családi és regionális helyzetből adódó hátrányokat.” 6 A jelenlegi magyar oktatáspolitikát a szakemberek (oktatástudósok) többsége és a közvélemény jelentős része sem tartja megfelelőnek. Az egyének

közötti különbségeket (és az emiatt szükséges differenciált oktatást) a hagyományos intézményszerkezet nem tudja optimálisan és hatékonyan kezelni, végezni. Az életkor alapú oktatási időbeosztás (közel azonos életkorú osztályok) nem teszi lehetővé a két-három, de olykor öt éves fejlődési különbségek kiegyenlítését, a lemaradók felzárkóztatását, a gyorsan haladók kiszolgálását; előbbiek egyre inkább lemaradnak, utóbbiak unatkoznak és csak „vesztegetik az idejüket”. Sok szakmabelinek (oktatási szakembereknek, döntéshozóknak) az a véleménye, hogy a kultúra fennmaradásához, továbbviteléhez, fejlődéséhez minden embernek ugyanazzal a mély műveltséggel (általános műveltség, érettségi) kell rendelkeznie. Ez alapvetően hibás cél; mert hiába írják elő a tantervek, nem elérhető (és ezt a szomorú valóság bizonyítja is). Tágabb értelemben, minden egyén más kultúrát hordoz; mindenki mást szeret,

így mást ismer magas színvonalon. Ahogy Széchenyi írta: „Nincs oly bölcs a világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományát, mint viszont: alig van oly tudatlan a föld kerekén, kitől egyet s mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni.” (1828) A kultúra „továbbviteléhez” a társadalom átlagos műveltségét kell fenntartanunk, illetve fejlesztéséhez az átlagos műveltséget kell fejlesztenünk. Vannak akik a művészetek területét, vannak, akik a történelmet (annak egy részét), vannak akik a tudományt (annak egy területét) ismerik alaposan és viszik előre. Ha hagyjuk, hogy minden egyén az általa választott területen mélyüljön el, a kultúra átlagosan ugyanúgy „terjed” és fejlődik. Azt nem szabad hagynunk, hogy valaki az általa választott terület(ek)en ne tudjon elmélyedni (ne jusson rá ideje, ne legyen rá lehetősége)! „ma valódi problémát jelent nemzetünk és egész civilizációnk általános kulturális

állapotának, ezen belül filozófiai kultúrájának, iskolázottságának, tájékozottságának fájdalmas módon az elvárhatónál sokkal alacsonyabb színvonala, ezen keresztül pedig társadalmunkban a józan ítélőképességgel rendelkező, élete értelmét nagyjából átlátó érett személynek és a társadalmi szerepével tisztában lévő szuverén polgárnak a kívántnál jóval bizonytalanabb és ritkább jelenléte.” (Frenyó, 2016) „.az a tény, hogy a társadalom az oktatási (tanulási, tanítási, személyiségfejlesztési stb) funkciót a mindennapi életből kivált, attól elkülönült intézményekre bízza. szükségképpen együtt jár az elidegenedés bizonyos fokával. Az ilyen szervezetek elkerülhetetlenül „önjáróvá” válnak, egyik legfontosabb céljukká saját maguk fenntartása lesz, olyannyira, hogy akár el is „feledkezhetnek” eredeti feladatukról. (Halász, 2001) Fejezzük be ezt a részt Ezópusz 2500 éves (humoros?)

soraival: „Mi felakasztjuk a kis tolvajokat, és kinevezzük a nagyokat politikai posztokra.” 3. Nemzetközi gyermekjogok „A szülőket. cseppet sem a józan ész vezérli Egyszemélyes ítélőszékként döntenek a sorsunk felett egész gyerekkorunkban, és olybá tűnik, mintha a legkisebb vétségért is egyből életfogytiglani büntetést rónának ki.” Trevor Noah "Az ENSZ Közgyűlése mintegy 10 év előkészítő munka után 1989. november 20-án fogadta el a Gyermekjogi Egyezményt (UN Convention on the Rights of the Child UN CRC https://www.ohchrorg/en/instruments-mechanisms/instruments/convention-rights-child) Ez azóta 7 a Gyermekjogok Világnapja. Az egyezmény összefoglalja azoknak a jogoknak a minimumát, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára, így a gyermekek életben maradását, fejlődését, védelmét és a társadalomban való részvételét biztosító jogokat. Ezek alapján a gyermekek jogai a

következőképpen csoportosíthatók, avagy a „3P modell”: Védelem (Protection) A gyermekek biztonságának védelme, többek között a bántalmazás minden formája, az elhanyagolás és a kizsákmányolás elleni védelmet jelenti. Ide tartozik például a menekült gyermekek speciális védelme, a háborús konfliktusokban való részvétel, a szexuális kizsákmányolás valamint a gyermekmunka tilalma. Ellátás, gondozás (Provision) A gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosítása, amely az egészséges testi és lelki fejlődésükhöz szükséges, például megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás biztosítása, vagy az alapvető oktatáshoz való jog. Részvétel (Participation) A gyermekek képességeik fejlődésével egyre inkább képesek dönteni és aktívan részt venni egy közösség életében. Az egyezmény biztosítani kívánja számukra az információhoz való, a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás

szabadságát és az egyesüléshez való jogot.” (UNICEF) A hazánkban is törvénybe foglalt és 1991. november 22-én kihirdetett Gyermekjogi egyezmény (1991. évi LXIV törvény https://netjogtarhu/jogszabaly?docid=99100064tv) nevelési-oktatási vonatkozású részei (piros színnel szerepelnek a szerző megjegyzései): 3.1 Egyezmény a gyermek jogairól I rész 1. cikk Az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri. (Biztosan alkalmas az önálló életre, döntésekre minden 18. évét betöltött gyermek? Lehet a nagykorúságot életkorhoz kötni? A szerző szerint nem. Máshoz kellene kötni, pl különleges állampolgári vizsgához, önállóan végzett munkához (pl. 6 hónapos önálló kereset meglétéhez), vagy mint a régmúlt törzsi próbatételek idejében, valamilyen „próbához”, stb.) 2. cikk 1. Az

Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek számára az Egyezményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyermeknek vagy szüleinek vagy törvényes képviselőjének faja, színe, neme, nyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzeti, nemzetiségi vagy társadalmi származása, vagyoni helyzete, cselekvőképtelensége, születési vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül. (Miközben ma, 2021-ben is mindennapos a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése, az őket ért „támadások”. Illetve a kisebbség szót nyugodtan helyettesíthetjük a „különbözőség” szóval. Az átlagos gyermekek és felnőttek ösztönös félelme és ellenérzése a különbségekkel, a mássággal szemben töretlen; aki máshogy néz ki, máshogy gondolkodik vagy máshogy cselekszik, gyanús és megvetendő. A szülői és intézményes nevelés feladata lenne, hogy

az egyéneket eljuttassa a tudatosság olyan szintjére, hogy felül tudjanak emelkedni az „állati ösztönökön”. Mivel a „neveletlenséggel” együtt jár a „magabiztos kinyilatkoztatás”, a „többség önzősége” általában érezteti is „felsőbbrendűségét” a kevesekkel.) 8 2. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől és megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselői vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt. (Vajon mit tehet egy állam az ellen, hogy a hátrányos megkülönböztetést már a szülő is elkezdi? „tudja-e a szülő élvezni különböző gyerekeit? Jelent-e valamilyen örömöt a szülő számára az, hogy az egyik gyereke ilyen, a másik olyan? Vagy neki van egy konkrét elképzelése, amit csak az egyik

gyerek tölt be? Az „ügyes”, az „gyors”, az „okos”, a másik meg „olyan kis szerencsétlen”.” Vekerdy, 2011 Ezen csak a szülővé nevelés segíthet, amit szintén a szülők végeznek. Tehát, ha egyszer sikerül kitörni az „ördögi körből”, akkor a „jól nevelt” szülő már jól neveli a saját gyermekét, aki majd szintén jól neveli a saját gyermekét, stb.) 3. cikk . 3. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények, hivatalok és létesítmények működése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság (Sajnos általános, hogy a mai iskolákból a gyermekek bármikor távozhatnak engedély nélkül és viszonylag sokat vannak felügyelet nélkül.) és az egészség területén, valamint ezek személyzeti létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelő ellenőrzés meglétével kapcsolatban. (Hogy

a pedagógusok szakértelmét ne a szerző kritizálja, inkább álljon itt egy idézet: „Mindennapi tapasztalataink is azt mutatják, hogy jelentős különbségek vannak a pedagógusok között. Míg az egyik tanár erős hatást gyakorol tanítványaira, egy életre szóló élményt jelentenek a vele való találkozások, óráin megfeszített figyelemmel dolgoznak a tanulók, addig egy másik pedagógus szinte hatástalan marad tanítványaira, óráit végigülni komoly erőfeszítést kíván. nincsenek olyan számban „született pedagógusok”, mint amilyen számban szükség lenne rájuk. S a pedagóguspálya megbecsültsége világszerte sem vonzza magához az összes „született pedagógust”, vagyis kénytelenek vagyunk olyan jelölteket is képezni, akikben az adottságok csak kisebb mértékben vannak meg.” Falus, 2003) 4. cikk Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az

Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg. (Ez azt jelenti, hogy a „gazdasági, szociális és kulturális jogokat” csak olyan mértékben kell biztosítani, amennyi pénz van rá. Tudjuk: azt, hogy mire van pénz, a politikai irányítás dönti el.) 5. cikk Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek vagy, adott esetben a helyi szokás szerint, a nagycsaládnak vagy a közösségnek, a gyámoknak vagy más, a gyermekért törvényesen felelős személyeknek azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek az Egyezményben elismert jogai gyakorlásához, képességei fejlettségének megfelelően, iránymutatást és tanácsokat adjanak. (Sajnos innen kimaradt az a tiltás, hogy a

„törvényesen felelős” személy vagy közösség nem adhat olyan iránymutatást, tanácsot, ami a gyermek vagy más gyermek jogait sértené, korlátozná. Így aztán tiszteletben tartjuk a szülőknek a „barátok szelektálására”, az „iskola, szakma megválasztására”, a „vallás megválasztására”, a „párválasztás engedélyezésére”, a „majdani házastárs kijelölésére” való hátrányosan megkülönböztető jogát is. Sajnos senki nem meri kimondani, hogy pl egy vallási 9 közösség nem tilthatja a más vallásúval kötött szerelmet, házasságot; pedig alapvető emberi jog a szabad párválasztás.) . 12. cikk 1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. (Ez azt jelenti,

hogy a szülők, ha akarják, figyelembe vehetik a gyermek véleményét; ha nem akarják, akkor meg nem veszik figyelembe. Ha nem szerepelne itt ez a cikk, akkor is ugyanaz lenne a hatása) . 13. cikk 1. A gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára Ez a jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelő formában. (Ezt az internet korában már nem is igen lehetséges megtagadni a gyermekektől, mert úgyis megtalálják.) 2. Ennek a jognak a gyakorlása csak a törvényben kifejezetten megállapított korlátozásoknak vethető alá, amelyek a) mások jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg b) az állam biztonsága, a közrend, a közegészségügy, vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek. (Sajnos

ez szabad kezet biztosít a törvényhozóknak, hogy bármit korlátozzanak a közérdekre vagy közerkölcsre hivatkozva.) 14. cikk 1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra. (A gondolat- és lelkiismeretszabadság még talán megvalósulhat, de a vallásszabadság szinte minden vallásos családban sérül, amikor gyermeküket a saját vallásukra „kényszerítik”.) 2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek vagy, adott esetben, a gyermek törvényes képviselőinek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelően irányítsák. (Ez sajnos „kiüti” az előző pont oly szép előírásait.) . 23. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy a szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermeknek emberi méltóságát biztosító, önfenntartását előmozdító, a közösségi

életben való tevékeny részvételét lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell élnie. . 28. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát, és különösen e jog gyakorlásának fokozatos, az esélyegyenlőség alapján való gyakorlása céljából: a) az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé teszik; (Sajnos a színvonalas és eredményes alapfokú oktatás országunkban nem ingyenes. Pl amikor egy kéttannyelvű általános iskola „eldicsekszik”, hogy a nyolcadikosok 30%-a tett középfokú nyelvvizsgát, akkor azt nem említi, hogy ezek a diákok hány szülő által fizetett különórát vettek. Vagy, bármilyen kimagasló eredmény esetén felfedezhetjük a szülők vagy „külső” oktatók hathatós közreműködését. Vagy, a kimagasló 10 eredményt el nem érők közül sokan funkcionális analfabétaként távoznak az általános iskolából, majd később korai

iskolaelhagyóként jelennek meg a statisztikákban.) b) előmozdítják a középfokú oktatás, különböző, mind általános, mind szakirányú formáinak megszervezését, és ezeket minden gyermek számára megnyitják és hozzáférhetővé teszik, továbbá intézkedéseket tesznek az oktatás ingyenességének bevezetésére és szükség esetére pénzügyi segítségnyújtásra; (Hiába, ha nem használható tudást nyújtanak, és a korai iskolaelhagyókkal nem tudják sikeresen „befejeztetni” a szakképzéseket.) c) minden arra alkalmas eszközzel biztosítják, hogy bárki képességeitől függően bejuthasson a felsőoktatásba; d) minden gyermek számára nyílttá és hozzáférhetővé teszik az iskolai és pályaválasztási tájékoztatást és tanácsadást; e) intézkedéseket tesznek az iskolába járás rendszerességének előmozdítására és a lemorzsolódás csökkentésére. (A korai iskolaelhagyók csak alapfokú végzettségű 18-24 évesek

aránya Magyarországon 12%, ami azt jelenti, hogy kb. évi 11000 gyermek hagyja abba idő előtt a tanulmányait, és csak betanított munkára lesz alkalmas.) 2. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést annak érdekében, hogy az iskolai fegyelmet a gyermeknek mint emberi lénynek a méltóságával összeegyeztethetően és az Egyezménynek megfelelően alkalmazzák. (Itt kell felhívnunk a pedagógusok figyelmét arra, hogy az „emberi méltóság” = „gyermeki méltóság”, amelynek mellőzése mindennapos iskoláinkban. A pedagógusoktól kapott pellengérre helyezés, csúfolódás, gúnyolódás, megszégyenítés sok gyermek jutalma hibáiért (vélt hibáiért), mulasztásaiért. Vajon miért nem javult ez a helyzet?) . 29. cikk 1. Az Egyezményben részes államok megegyeznek abban, hogy a gyermek oktatásának a következő célokra kell irányulnia: a) elő kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint

szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését; (Sikerült ezt elérnünk? A 30-as felnőttek esetében: a tanítani próbált ismeretekből (matematika, fizika, kémia, történelem, nyelvtan, stb.) már csak 10% alatti rész maradt meg, alig van politikailag aktív állampolgár, alig van civil szervezeti tag, a klasszikus zenét és a népzenét a többség utálja, versekre még gondolni sem akarnak, alig olvas valaki, szinte senkit sem érdekel a művészet, a képzőművészet, kevés a rendszeres testmozgást végző egyén, a többség egészségtelen életmódot folytat, a morális szint túl alacsony, sokan a saját életüket sem tudják irányítani, nemhogy egy vállalkozást.) b) a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását; (Hogyan lehetséges, hogy a felnőttek, a tanárok és a

gyermekek mégis nap mint nap megsértik az alapvető emberi jogokat más gyermekek kárára. A legtöbb gyermeknek nincs olyan napja, amikor ne kellene csúfolódást, megalázást, fizikai erőszakot vagy akár verést elviselnie.) c) a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet, valamint annak az országnak, amelyben él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értékei iránti és a sajátjától különböző kultúrák iránti tiszteletet; (Akkor is a „tudatába kell vésni”, ha az nem érdemli meg a tiszteletet, ha az nem tartja be az alapvető emberi jogokat? Tiszteljük a nőket „állatként”, a más vallásúakat „alacsonyabb rendűnek”, az egyszerű embereket „feláldozható tömegként” tekintő kultúrákat?) d) fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlőség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási

csoport és az őslakosok közötti barátság szellemében tudja vállalni a szabad társadalomban az élettel járó mindenfajta felelősséget; (Csak 11 ismételhetjük: ma, 2021-ben is mindennapos a kisebbségek hátrányos megkülönböztetése, az őket ért „támadások”.) e) a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet. (Sajnos néhány évtized alatt ez sem sikerült. Legalább a magyar társadalom fele cselekedeteiben csak minimális vagy semmilyen környezettudatosággal nem rendelkezik.) . 31. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát, azt, hogy szabadon részt vehessen a kulturális és művészeti életben. (Ha a tanulás mellett maradna idő ilyesmire, akkor volna rá lehetőség; illetve, aki nem tanul lelkiismeretesen, annak van ideje a szórakozásra. Sajnos a közoktatás

nem biztosít megfelelő játék- és szórakozási lehetőséget, ami nemcsak alapvető joga a gyermekeknek, hanem a személyiségfejlődésük része, sőt feltétele is.) . 3.2 Egyezmény a gyermek jogairól II rész 42. cikk A részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyezmény elveit és rendelkezéseit hatékony és arra alkalmas eszközökkel a felnőttek és a gyermekek széles körében ismertetik. (Mégis mindenfelé azt látjuk, mintha senki sem ismerné ezt az Egyezményt, de főleg senki sem törekszik betartani az itt leírtakat. Ha szülőket kérdezünk, akkor általában soha sem hallottak az Egyezményről, de azért némi fogalmuk van a gyermekjogokról: „nem lehet verni a gyereket”, „kötelező iskolába vinni a gyereket” ha ez utóbbi egyáltalán jognak számít. Ezeket a jogokat nem egy web-cím megosztásával, hanem beszélgetésekkel, lehetőleg drámapedagógiai eszközökkel kell (nem ismertetni, hanem) mély átéléssel „beláttatni” a

gyermekekkel.) 43. cikk 1. A részes államok által az Egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítése területén elért előrehaladás vizsgálatára megalakul a Gyermek Jogainak Bizottsága, amely az alábbiakban meghatározott feladatokat látja el. 44. cikk 1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekről és e jogok gyakorlásában elért előrehaladásról jelentést terjesztenek a Bizottság elé (Érdekes olvasnivaló: Jelentések a Gyermekjogi Bizottságnak https://gyermekjogiegyezmeny.hu/?page id=221) 3.3 Értékelés 12 4. Magyar alkotmány „Az, hogy valamit rossz célra is lehet használni, az nem a tudomány, hanem a politika dolga.” Teller Ede Az alábbiakban a mai napon (2021.0925) érvényes alaptörvényből idézzük a nevelés-oktatás szempontjából lényegesebb részeket. Vajon mindenki érti, hogy mit jelentenek az alaptörvény

kijelentései? (Piros színnel szerepelnek a szerző megjegyzései.) Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25) - részlet Isten, áldd meg a magyart! (Ami nem azt jelenti, hogy törvényileg kimondjuk, hogy „Van Isten!”; ezzel kirekesztve vagy irányítva az isten(ek) létezését tagadó, illetve kétkedő embertársainkat. Ez csak egy történelmi alapon nyugvó, hagyománytisztelő bevezető idézet. Az alaptörvényünk bevezetése, a Nemzeti Hitvallás, inkább történelmi, mint „emberjogi” jellegű.) NEMZETI HITVALLÁS . Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát. ápoljuk és megóvjuk . Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. (Itt kell felhívnunk a pedagógusok figyelmét arra, hogy az „emberi méltóság” = „gyermeki méltóság”, amelynek mellőzése mindennapos iskoláinkban. A pedagógusoktól kapott pellengérre helyezés, csúfolódás, gúnyolódás, megszégyenítés sok gyermek jutalma

hibáiért (vélt hibáiért), mulasztásaiért.) . Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye. (A nevelés és oktatás beleértve a szervezett köznevelést, az iskolákat is egyik fő célja a munkára való felkészítés. Vagyis, ha valaki „nem találja a helyét a munka világában”, akkor ennek nem egyedül az egyén, hanem annak (családi és iskolai) nevelése és oktatása is oka lehet.) Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. (Ahhoz, hogy ezt minden ember kötelességének érezze, messze nem elég csupán megfogalmazni a problémákat, mindenkinek személyes tapasztalattal kell rendelkeznie az elesettség, a kiszolgáltatottság és a nyomor „terén”. A „való világ” megismerése része kell legyen a nevelésnek.) Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.

(Sajnos a „jó élet” fogalmát nem tisztázza a törvény szövege! Bárcsak a (szintén nem tisztázott jelentésű) „boldogság” szóval helyettesíthetnénk ezt! Hiszen tudjuk, hogy sokan, akikről mások azt tartják, hogy jó életük van, boldogtalannak tartják (érzik) magukat.) . Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége. (Tehát a köznevelésnek közoktatásnak alapvető feladata a magyarságtudat kialakítása, amit természetesen túlzásba is lehet vinni, eljutva akár a szélsőséges nacionalizmusig. Valószínű, hogy a planetáris társadalom felé vezető úton a kevert nemzetiségű családok sokasodásával egyre nehezebb, majd végül lehetetlen feladat lesz bármilyen nemzeti önazonosságtudatot megteremteni, de addig is sokat tehetünk a magyar kultúra megőrzéséért és a magyarságérzés „igazán jó érzéssé” formálásában.) 13 . Valljuk, hogy a

huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. (Láthatjuk, hogy az alaptörvény szerint is szükség van a változásra! Akkor miért nem csináljuk?) . ALAPVETÉS . H) cikk . (2) Magyarország védi a magyar nyelvet. (3) Magyarország védi a magyar jelnyelvet mint a magyar kultúra részét. . N) cikk (1) Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti. (Ennek alapján elvárható az átlátható oktatásfinanszírozás is) . O) cikk Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni. (A felelősségtudat és a kötelességtudat aggasztóan alacsony átlagos szintje észlelhető minden korosztálynál. A (családi és köz-) nevelés feladata ezen változtatni, az állampolgári (és globális polgári) tudatot erősíteni. Nem

az a cél, hogy megtanuljuk és tudjuk a kötelességünket, hanem érezni, hogy valami kötelességünk. Habár a nyugati kultúrák az „individualizmus mindenek fölött” (az egyéni érdekek érvényesítése mindenek fölött) üzenetet sugallják, ez is csak egy szélsőséges álláspont. A társadalom „egészsége” (és az ebből is következő egyéni boldogság) érdekében megfelelő szintű kollektivizmussal (a közösségi élet felértékelésével) kell átitatnunk a közfelfogást, ami csak neveléssel (tudatos személyiségfejlesztéssel) valósítható meg.) . P) cikk (1) A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. (A környezetvédelemről próbáljuk

áthelyezni a hangsúlyt a természetvédelemre! Habár a kettő egyértelműen összefügg (a megfelelő természetvédelem egyben megoldja a környezetvédelmi problémákat is) a többség még nem érzi át fontosságukat, csak akkor cselekszik, amikor már nagy a baj. Együtt kell élnünk biológiai környezetünkkel, értenünk kell mi a jó mindkettőnknek. Ezt csak a sikeres nevelés viheti sikerre) . Q) cikk (1) Magyarország a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával. (A nagy problémáink globálisak, így csak globálisan oldhatók meg (Hiába vigyáz valaki az óceánokra vagy a Föld légkörére, ha mások tovább szennyezik azt.) Meg kell értenünk, hogy nem élhetünk elszigetelt jólétben! Minél hamarabb globális megoldásokat kell találnunk, mert a késlekedés idővel még nagyobb problémákban teljesedik ki.)

. R) cikk 14 . (4) Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége. (Ez a 2018-ban hozzáírt bekezdés, látszólag a keresztény kultúrát, a keresztény vallást a többi vallás fölé emeli. Mivel a törvény konkrét feladatokat nem ad, csak feltételezhetjük, hogy a köznevelés területén csupán a kereszténység történetének és hagyományainak megismerését tűzi ki célul, és nem jelent a vallásszabadság alapvető jogával szemben álló hátrányos megkülönböztetést.) . SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG I. cikk . (2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait. (Tehát a gyermekek jogait is. Lásd 1997 évi XXXI törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról!) . II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti

meg. (Tehát a gyermeki méltóság is sérthetetlen. (Ehhez kapcsolódik a következő cikk) Illetve, a gyermek védelmét (és nevelését) a fogantatástól kell kezdeni, ami csak a szülők nevelésével valósítható meg.) III. cikk (1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. (Hogyan lehetséges, hogy a felnőttek, a tanárok és a gyermekek mégis nap mint nap megsértik ezt az alapvető jogot más gyermekek kárára. A legtöbb gyermeknek nincs olyan napja, amikor ne kellene csúfolódást, megalázást, fizikai erőszakot vagy akár verést elviselnie. Rendben van ez így?) . VII. cikk (1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását. (Vajon hány vallásos szülő kérdezi meg a gyermekeit, hogy követni akarják-e az általuk vallottakat?) . X. cikk (1) Magyarország

biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. (A tanulás szabadságával összeegyeztethető az „egyen” általános iskola, az alaptanterv és kerettanterv rendszer? Egyértelműen: NEM! Akkor a jelenlegi közoktatás alkotmányellenes? IGEN!) . XI. cikk (1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. (2) Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja. (Tehát nem csak joga 15 van hozzá, hanem kötelessége is

művelődnie! És gyermekkorában még csak nem is választhatja ki, hogy milyen téren művelődik.) . XII. cikk (1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. (Kivéve a gyermekeknek, mert azok akármennyire is nem akarnak valamit, meg kell csinálniuk azt. Például: 1017 évnyi iskolát napi 8-10 óra munkával és tanulással Sok felnőtt is ezt érti munka alatt: napi 8-10 óra nem akart tevékenység. Talán a gyermekek is megérdemelnék ezért a fizetést? Hiszen annyit vagy többet teljesítenek mint egy felnőtt.) . XV. cikk . (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. (A családokat a 2011 évi CCXI törvény a családok védelméről, a gyermekeket az 1997. évi XXXI törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, a fogyatékkal élőket az 1998. évi XXVI törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük

biztosításáról, a hátrányos helyzetűeket a 2003. évi CXXV törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról védi.) XVI. cikk (1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. (Mivel tudjuk, hogy a gyermekek különbözőek, azt is tudjuk, hogy különböző nevelést és oktatást igényelnek a bennük rejlő képességek kibontakoztatásához. Azt is tudjuk, hogy jelenleg közel „egyen”-oktatásra vannak ítélve, amely nem biztosítja a megfelelő fejlődést.) Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát (Sajnos vannak bizonyos tények, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül: „Az ember születéskor megállapított neme (férfi vagy nő), olykor nincs összhangban az adott személy nemi identitásával azaz azzal, ahogyan a neméhez viszonyul és a nemére gondol. A kutatások szerint a nemi szerep

diszfória aránya férfiak között felnőttkorban 1:30000-hez, nők között 1:100000-hez.” 2020, Gyermekjogi Civil Koalíció), és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést. (Ez a rész egyértelműen ellentétes a következő bekezdéssel Mit csináljon a szülő, ha nem a keresztény értékrend szerinti (hanem tegyük fel, jobb) nevelést szeretne gyermekének?) (2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. (Mi közül választhatnak most? A lakóhelyüknek megfelelő körzeti óvoda vagy egy fizetős magánóvoda közül. A lakóhelyüknek megfelelő körzeti általános iskola, egyházi iskola vagy egy fizetős magániskola közül (amelyek közel azonos kötelező tanterv alapján működnek). Amikor a nevelési tartalom már elenyésző, szinte csak az oktatás van előtérben: felvételi eredménytől függően (tehát korlátozottan) tetszőleges

középiskolát (vagy szakmát) és felsőoktatási intézményt.) (3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását. . XVIII. cikk (1) Gyermekek foglalkoztatása - testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket nem veszélyeztető, törvényben meghatározott esetek kivételével - tilos. (Sajnos tudjuk, hogy az iskolai versenyhelyzet és teljesítménykényszer számos lelki és testi betegséget okoz; és azt is, hogy az iskolai (kötelező) teendők, ha valaki teljesíteni próbálja, mennyiségben és „nehézségben” felérnek egy felnőtt munkájával csak a gyermekek nem kapnak érte fizetést.) 16 . XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (A gyermekek testi és lelki egészségéhez testileg és lelkileg egészséges példára (családra, iskolára) van szükség. Amíg a szülők testileg és lelkileg egészségtelen életmódot folytatnak és a pedagógusi példák

is visszatetszőek, nem várhatunk kiutat a jelenlegi „gyenge-közepes” helyzetből.) . XVIII. cikk . (2) A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani. 5. Gyermekvédelmi törvény „A gyerekek átlagosan négyszázszor nevetnek egy nap, a felnőttek csupán tizenötször.” Yvonne Kort. Az alábbiakban a mai napon (2021.0929) érvényes gyermekvédelmi törvényből idézünk néhány kiragadott részt. (Piros színnel szerepelnek a szerző megjegyzései) 1997. évi XXXI törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról Gyermeki jogok 6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő

nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. (Sajnos a törvény később sem említi a megfelelő személyiségfejlődéshez szükséges legfontosabb dolgokat: az Őt elfogadó környezetet; a feléje irányuló szeretetet; ha lehetséges, az egyenrangú félként kezelést; a nevelők példamutató magatartását.) (6) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a médiában fejlettségének megfelelő, ismeretei bővítését segítő, a magyar nyelv és kultúra értékeit őrző műsorokhoz hozzáférjen (Tehát, amelyik szülő nem teszi lehetővé a gyermekének, hogy a „köszolgálati média” fejlettségének megfelelő műsorait tetszőlegesen elérje, törvényszegő? Ez ellentétes a szülő alkotmányos „nevelés megválasztási” jogával.), továbbá hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal

szemben, mint a gyűlöletkeltés, az erőszak és a pornográfia. (Sajnos ezeket a gyermek otthon és az iskolában is megtapasztalhatja A felnőttek és a fiatalkorúak (enyhén szólva) trágár társalgási szokásai, sokszor erősen gúnyolódó magatartásuk, esetenként egymással szembeni erőszakos fellépésük, egyes csoporttagok rendszeres zaklatása (bullying); és a nevelők (szülők és tanárok) részéről ezek eltűrése nevetségessé teszi a médiára kiírt fenti korlátozásokat. Felvetődik a kérdés: Mennyire neveljük gyermekeinket „burokban” (a való világtól elzártan)?) 17 6. Családvédelmi törvény „Gondolkozz, ahogy apád tanított! Élj, ahogy anyád tanított!” Leonardo da Vinci Az alábbiakban a mai napon (2021.0929) érvényes családvédelmi törvényből idézünk néhány kiragadott részt. (Piros színnel szerepelnek a szerző megjegyzései) 2011. évi CCXI törvény a családok védelméről A család az emberi történelemben

már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött önálló közösség, amely erkölcsi alapokon nyugszik. (Ha egy családot már csak az erkölcs (a kötelességtudat) „tart össze”, régen rossz (a tagjainak). Főleg a gyerekeknek! Inkább: a család egy belső késztetésen (motiváción) alapuló együttélési forma, ahol a tagok azt érzik, hogy oda akarnak tartozni (ez a szociológiai családfogalom, nem csupán származási köteléket jelent). A társadalom is akkor jár jól, ha a családokat ebben a formában „képzeli el”, így támogatja. Manapság ez már a közerkölcs szerint is egyre inkább így van, hiszen amelyik felnőtt fél azt érzi, hogy nem akar már a családba tartozni, elhagyhatja azt.) A családban történő nevelkedés biztonságosabb (Ez vajon mit jelent?) minden más lehetőséghez képest. A család létrejöttének biztos alapja a házasság, amely az egymás szeretetén és tiszteletén alapuló életközösség, (Az

érdekházasságok amelyek nem, vagy csak egyoldalú érzelmi alapon köttetnek és a kényszerházasságok száma még jelentős lehet, és ezek nem jelentenek biztos alapot.) ezért az mindenkor megkülönböztetett megbecsülést érdemel. (A házasság nélküli „együttéléssel” létrejött családok esetében talán még erősebb az érzelmi kötődés, hiszen a feleket nem köti annyi külső (jogi, egyházi, erkölcsi) dolog.) Harmonikusan működő családok nélkül nincs jól működő társadalom. (És, nincs jól működő nevelés. Ne a házasság intézményének „erőltetése” legyen a cél, hanem a „harmonikusan működő családok” alapítására és fenntartására képes fiatalok nevelése! A harmonikus családok harmonikus családok alapítására képes fiatalokat nevelnek, így a kör néhány generáció alatt bezárul = a családok többsége az ideálishoz közelivé válik.) 1. § (1) Az állam önmagukban vett méltóságuk és értékük

miatt is védi a család és a házasság intézményét, különös tekintettel a családi kapcsolat alapját képező szülő-gyermek viszonyra (Mindennapi tapasztalataink alapján azt hihetnénk, hogy a családi kapcsolat alapja az alapító felnőttek közötti viszony. Ne felejtsük el, hogy a gyermektelen család is család!), melyben az anya nő, az apa férfi. (Ez a kiegészítés rengeteg vitát szült, rengeteg megalapozatlan állítás és magyarázat látott napvilágot. A későbbiekben megpróbálunk tudományos alapon rendet tenni közöttük) (2) A rendezett családi viszonyok védelme és a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának érvényesülése különös jelentőséggel bír a testi, a szellemi és a lelki egészség megóvása érdekében. (Sajnos vannak bizonyos tények, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül: „Az ember születéskor megállapított neme (férfi vagy nő), olykor nincs összhangban az adott személy nemi

identitásával azaz azzal, ahogyan a neméhez viszonyul és a nemére gondol. A kutatások szerint 18 a nemi szerep diszfória aránya férfiak között felnőttkorban 1:30000-hez, nők között 1:100000-hez.” 2020, Gyermekjogi Civil Koalíció) (3) Az állam a nemzet fennmaradását biztosító népesedési folyamatok érdekében külön törvényekben foglaltak szerint támogatja a gyermekvállalást, és segíti a szülők gyermekvállalási szándékainak megvalósulását. (Főleg pénzügyi támogatással, kevéssé értelmi és érzelmi alapú „kedvcsináló” neveléssel, illetve „családalapítás segítéssel”. Magyarországon 2016-ban: 463000 egyedülálló gyermektelen férfi; 753.000 egyedülálló gyermektelen nő, 793000 gyermektelen házaspár, 234.000 gyermektelen élettársi kapcsolat volt KSH) 3. § (2) Az emberi élet értékéről, az egészséges életmódról, a házasságra való felkészítésre szolgáló, felelősségteljes

párkapcsolatról és a családi életről szóló ismeretanyag az alap- és középfokú oktatási intézményekben folytatott oktatás tárgya. (Csak a legfőbb nevelő erő, a jó példa hiányzik: a gyermekek fele megromlott házastársi viszonyok mellett él és váláso(ko)n megy át. Vajon az órai anyagnak vagy az átélt rossz élménynek lesz nyomatékosabb nevelési hatása?) 4. § (2) Az állam a kiskorú gyermek napközbeni gondozásához, felügyeletéhez kapcsolódó, a családok igényeihez rugalmasan igazodó szolgáltatások nyújtásával segíti a gyermeket nevelő szülő foglalkoztatásban való részvételét. (Vajon a bölcsőde mennyire helyettesíti az anyát? Egy jó bölcsőde van olyan jó, mint egy jó anya?) 5. § a médiaszolgáltatók kötelesek szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család és a gyermeknevelés értékének tiszteletben tartásával nyújtani. Az állam ösztönzi a család és a gyermeknevelés értékét

közvetítő műsorok, médiatartalmak bemutatását. (Sajnos nincs rá semmi biztosíték, hogy a fiatalok az adott tartalmat választják.) 5/A. § E törvényben foglalt célok és a gyermekek védelme érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg. (Ez 2021-ben került be a törvénybe Ebben azonban van egy erősen kifogásolható rész: pl. 17 éves gyermekeknek „tilos olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a homoszexualitást jeleníti meg”. Ez a tiltás már csak azért is felesleges, mert egy 17 éves már azt ér el, amit akar Nagyon nehéz lenne a való világtól elzártan felnevelni, főleg ha nem tartjuk bezárva és másokkal

is találkozhat.) 7. Köznevelési törvény „Az a sok adat, amit az ember fejébe belepréselnek, úgyis elpárolog, abból semmi sem marad, azt az ember mind elfelejti. Ami megmarad, az a tudomány vagy a művészet, vagy a szépség szeretete A probléma megoldásának vágya, a tettre készség, ezek az egyéni kvalitások fontosak.” SzentGyörgyi Albert Az alábbiakban a mai napon (2021.0929) érvényes köznevelési törvényből idézünk néhány kiragadott részt. (Piros színnel szerepelnek a szerző megjegyzései) 19 2011. évi CXC törvény a nemzeti köznevelésről 1. § (1) A törvény célja olyan köznevelési rendszer megalkotása, amely elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését, készségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik, műveltségük életkori sajátosságaiknak megfelelő, tudatos fejlesztése révén, és ezáltal erkölcsös, önálló életvitelre és

céljaik elérésére, a magánérdeket a köz érdekeivel összeegyeztetni képes embereket, felelős állampolgárokat nevel. Kiemelt célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás. (Amilyen „szép” ez a célkitűzés, ez a törvény legalább annyira nem teljesíti az alábbi előírásaival nem is teljesítheti a kitűzött célokat. Ha viszont a törvény sem teljesíti, akkor a gyakorlatban még kevésbé teljesülnek ezek a célok.) (3) A nevelési-oktatási intézmények pedagógiai kultúráját az egyéni bánásmódra való törekvés (Az egyéni bánásmód sajnos a jelenlegi iskolaszerkezettel, tanulásszervezéssel, tantervvel sajnos nem, vagy csak egészen kis mértékben valósítható meg.), a gyermek, a tanuló elfogadása, a bizalom, a szeretet, az empátia, az életkornak megfelelő követelmények támasztása (Az életkornak megfelelő követelménytámasztás alapvetően hibás alaptétel, mivel

az azonos korú gyermekek fejlettségi szintje nem azonos. A követelményeket nem életkor szerint, hanem előzetes tudásfelmérés alapján kell támasztani!), a feladatok elvégzésének ellenőrzése és a gyermek, tanuló fejlődését biztosító sokoldalú, a követelményekhez igazodó értékelés jellemzi. (Hogyan „merik” tényként leírni, hogy már „jellemzi” Inkább csak felszólításnként kellene megfogalmazni, pl. „kell hogy jellemezze”?!) (4) Az állam az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv közreműködésével biztosítja, hogy a pedagógus és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazott személy munkáját biztonságos, emberi méltóságát, személyhez fűződő jogait tiszteletben tartó, nyugodt körülmények között végezhesse. (Ez az alapvető követelmény eleve nem sérülne, ha a gyerekek „szeretnék” az iskolát és a tantárgyat (vele a pedagógust), ahol és amit

tanulnak. Tudjuk, hogy a legtöbb gyerek kényszermunkának érzi az órák nagy részét, legfeljebb nem lázadnak ellene, mert megtanulták, hogy ezt el kell viselniük. A gyermeki és szülői „támadásoknak”, melyektől ez a pont védi a tanárokat, mélyebb oka van, amelyet a problémák gyökerénél kell kezelni. Az érdektelenség, az értelmetlenség és kilátástalanság érzése, a megvetés, a kirekesztés, a megalázó bánásmód megszüntetésével; és az elfogadás, az önkéntesség, a felelősség, a tisztelet és szeretet felélesztésével. A tanárok mint emberek alapvető jogait felesleges ebben a törvényben külön is kiemelni, ezek más törvényekből már egyértelműen következnek. Elég baj, ha már erőszakszervezetek kellenek az iskolai működéshez!) 2. § (1) Az Alaptörvényben foglalt ingyenes (Nevezzük inkább tandíjmentesnek!) és kötelező alapfokú, valamint ingyenes (tandíjmentes) és mindenki számára hozzáférhető

középfokú nevelésoktatás az állam közszolgálati feladata. Ingyenes az iskolai rendszerű nevelésben-oktatásban való részvétel a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanuló részére. (Nekik miért ne lenne „ingyenes”? Ha egyszer a többieknek is „ingyenes”. Itt kezdődik a hátrányos megkülönböztetés, amikor egy törvény feleslegesen kiemel valamilyen másságot. Mintha ők nem tartoznának bele a „mindenki”-be.) 3. § (1) A köznevelés középpontjában a gyermek, a tanuló, a pedagógus és a szülő áll (Miért nem csak a gyermek?), akiknek kötelességei és jogai egységet alkotnak. (Habár elvileg azonos a céljuk, valójában a pedagógus és a szülő között számos érdekellentét van. Hiszen a szülőknek csak egy nevelendő gyermekük van a pedagógus több gyermekes osztályában, így az adott gyermekre jutó erőforrások (idő, figyelem, gondoskodás) mindig szűkebbek, mint ideális esetben. Ha a

pedagógus nem 20 „kivételez” a gyermekekkel, akkor biztosan mindenkire kevesebb idő jut, mint ami kellene. Ami jelenleg csak költséges magánoktatással javítható.) (2) A köznevelésben a nevelés és oktatás feladatát a gyermek szülei, törvényes képviselői megosztják a köznevelési intézményekkel és a pedagógusokkal. E közös tevékenység alapja a bizalom, az intézmény és a pedagógusok szakmai hitele. (Amit sajnos csupán törvényi előírással nem könnyű biztosítani, így jellemzően nem is sikerül.) (3) Az állami és települési önkormányzati nevelési-oktatási intézményben az ismereteket, a vallási, világnézeti információkat tárgyilagosan, sokoldalúan kell közvetíteni (Ami egyértelműen ellentmondásokhoz vezet. A több vallás létezésének tanítása már eleve ellentétes az „igaz hívők” saját vallásuk egyedüliségébe vetett hitével. És még nem is említettük az ateista felfogás tanítását), a teljes

nevelés-oktatási folyamatban tiszteletben tartva a gyermek, a tanuló, a szülő, a pedagógus vallási, világnézeti meggyőződését (Ami egyáltalán nem lehetetlen, ha a tanárok titokban tartják saját meggyőződésüket és véleményüket, illetve nem válaszolnak a gyermekek által feltett kérdésekre.), és lehetővé kell tenni, hogy a gyermek, tanuló fakultatív hitoktatásban, illetve hit- és erkölcstan oktatásban vehessen részt. (Sajnos így sem lehet megóvni egy „igaz hívő” gyermeket a „másban hívők” által indított hit elleni támadásoktól.) (10) Az iskolarendszer átjárható, így a fogadó intézménynek az e törvényben foglalt keretek között megállapított követelményei alapján más iskolába vagy iskolatípusba akár tanév közben is át lehet lépni. (Az iskolák színvonala, követelményei közötti különbségek nagyok, sőt egyes területeken erősen eltérőek. Nincs két egyforma iskola, tanár, osztály Tehát az

átjárhatóság lehetséges, de általában komoly felzárkózás és hosszú átmeneti időszak terhe mellett. Ami bizonyos, hogy amennyivel a régi iskolában le volt maradva a tanuló, legalább annyival az új iskolában is le lesz maradva.) 54. § (1) A pedagógus a tanuló teljesítményét, előmenetelét tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli, félévkor és a tanítási év végén osztályzattal minősíti. A félévi és az év végi osztályzatot az érdemjegyek alapján kell meghatározni. (A félévi és az év végi osztályzatot inkább a valós tudás alapján kellene meghatározni, nem a „tájékoztató értékelés” jegyei alapján. Hiszen közismert, hogy az osztályzatok átlagosan sokkal jobbak a valós tudásnál. Elköveti a törvény azt az alapvető hibát, hogy az évközi tájékoztató értékelést biztosító érdemjegyeket eredménynek tekinti, ami legtöbb esetben a valós tudásnál jobbat, néha kevesebbet mutat. Tehát,

nem tudásalapú (tanulási eredmény alapú) lesz az értékelés. Utána meg csodálkozhatunk, hogy a múlt évi 5-ös tanuló nem tudja a múlt évi anyagot.) 63. § (1) A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy a) személyét mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék (Ez nem alapvető jog, ezt önmagának kell elérnie.), emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák (Ez alapvető jog.), nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék (Ez nem alapvető jog, ezt ki kell érdemelnie.), b) a pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot (Ez erősen korlátozott, szinte lehetetlen.), a nevelés-oktatás módszereit megválassza (Jelenleg ez a pedagógus egyetlen "tanítási" szabadsága szűkös anyagi és tárgyi lehetőségei által korlátozva.), c) a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket (Ez

az, ami a „beszűkített” tankönyvpiac miatt már nem is igazán szabadság.), tanulmányi segédleteket, taneszközöket, ruházati és más felszereléseket, d) a 3. § (3) bekezdésében foglaltak megtartásával saját világnézete és értékrendje szerint végezze nevelő, oktató munkáját, anélkül, hogy annak elfogadására kényszerítené vagy késztetné a 21 gyermeket, tanulót, (Ez nagyon szép megfogalmazás, de mi garantálja, hogy a pedagógus „saját” világnézete és értékrendje példamutatásra alkalmas?) 73. § (1) a szülők jogaik érvényesítése érdekében javaslattevő joggal rendelkező szülői szervezetet hozhatnak létre. (2) a nevelőtestület, a szülők és a tanulók, az intézményfenntartók azonos számú képviselőjéből álló iskolaszék alakulhat. (3) a szülők, a tanulók, a nevelőtestület, az önkormányzat, egyházi jogi személyek azonos számú képviselőjéből és a fenntartó delegáltjából álló

intézményi tanács hozható létre. (Sajnos a szülőknek sem a szülői szervezet, sem az iskolaszék, sem az intézményi tanács nem nyújt valós beleszólási jogot a döntésekbe. Befolyásuk csupán akkora, amit egy nyilvános (az érintett szülők látják) elektronikus levéllel is el lehet érni, illetve egy közösségi felületen történő (osztály vagy iskola szintű) önszerveződés sikeresebb egyeztető fórumként működhet, mivel sokkal nagyobb benne a szülői részvétel. Sajnos a legtöbb szülő nem tud (vagy nem akar) időt fordítani személyes jelenlétet igénylő rendszeres „gyűlésekre”.) 78. § (2) Az oktatásért felelős miniszter szakmai felügyeletet gyakorol a köznevelési rendszert érintő központi támogatások elosztására irányuló pályázatok felett, különös tekintettel azok pedagógiai tartalmára. (Sajnos a jelenlegi minisztériumi rendszer, ahol nincs külön szakmai alapon választott „oktatási miniszter” (csak

„emberi erőforrások minisztere”), nem biztosítja, hogy a megválasztott vezető(k) szakmai kérdésekben „ideálisak” legyenek.) (8) Az oktatásért felelős miniszter kétévenként összehívja a diákparlamentet. A diákparlament a diákok közneveléssel kapcsolatos országos tájékoztató fóruma, amely az előterjesztésében áttekinti a tanulói jogok érvényesülését, és ajánlást fogadhat el, amelyben megfogalmazza véleményét, javaslatát. (Sajnos a diákparlament is legfeljebb „panasznap” lehet, mivel döntési-beleszólási joga nincs.) 22