Nyelvtanulás | Magyar » Rovásírás kifestő gyerekeknek

Adatlap

Év, oldalszám:2008, 48 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:155
Feltöltve:2008. április 26
Méret:66 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

sArIsAvor Qtsefik kenkekereG S sArIsAvor a knWteb Qsle za .ejWteb(Sz)„S„ .rAS,lAS:esEtnelej i kidosAm knusArI isQ .(I)„i„ za ejWteb lattUGe ed,netsi:esEtnelej .lAmrof si tetSerek d ejWteb kidamrah knusArI .(D)„d„ a Gav,izumud:esEtnelej (vEn remus).kesamad j knWteb kideGen .(J)„j„a .gAsOj,Oj :esEtnelej t knWteb kidqtq .(T)„t„a .sAtInat,sAdut:esEtnelej G Wteb kidotah a .(GY)„G„a .nelteGe,Ge:esEtnelej c ejWteb .yyY knusArIsAvor .(C)„c„a .lEc:esEtnelej Z ejWteb .yyyY sArIsAvor a .(ZS)„Z„a .(zWt,ZArap)tAraZ:esEtnelej q ejWteb .yyyyY knusArIsAvor .(Ö)„q„za sE sElelq:sQttek esEtnelej .sEzrQ a knWteb .X .(A)„a„za :esEtnelej QvEl nabtopallA ttodlA,aNa .LEmeS m knWteb .yX .(M)„m„ za .Qlme,llem:esEtnelej p knWteb .yyX .(P)„p„ a .aLOp :esEtnelej b knWteb .yyyX .(B)„b„ a .abab :esEtnelej T ejWteb .yyyyX knusArIsAvor .(TY)„T„ a .aTa :esEtnelej s ejWteb .YX knusArI .(S)„s„ za

.cnAs :esEtnelej g knWteb .yYX a .(G)„g„ a .tAg :esEtnelej l knWteb .yyYX .(L)„l„ za .kelEl sE Qgevel :esEtnelej r ejWteb .yyyYX knusArI .(R)„r„ za .dner :esEtnelej C knWteb .yyyyYX a .(CS)„C„ a .tapaC,dAlaC :esEtnelej z ejWteb .XX knusArI .(Z)„z„ a .OlSAz :esEtnelej v ejWteb .yXX knusArI .(V)„v„a .zIv :esEtnelej u knWteb .yyXX .(U)„u„ za .jU :esEtnelej n knWteb .yyyXX .(N)„n„ za (P). pan :esEtnelej h knWteb .yyyyXX .(H)„H„a .dloH :esEtnelej e ejWteb .YXX knusArI .(E)„e„za .rebme :esEtnelej o knWteb .yYXX .(O)„o„ za .gASro,rAtlo :esEtnelej N knWteb .yyYXX .(NY)„N„ za .vleNaNa,vleN :esEtnelej W knWteb .yyyYXX .(Ű)„W„ za .rWgAliv ,rW :esEtnelej L ejWteb .yyyyYXX knusArI .(LY)„L„a .kuL :esEtnelej f lejsArI .XXX a .(F)„f„ za dlqf :esEtnelej k ejWteb .yXXX knusArIsAvor .(K)„k„ a .mArak,sEtIrek,trek:esEtnelej W ejWteb .yyXXX knusArI .Wteb (Ü)„W„ kidosAm a

.nehip ,lW :esEtnelej siGav ,keGejnodjalut !kelejvEn í (MB)-bm R (TPRU)-urpt ü (MB)-bm J (AMB)-bma û (EMP)-pme ü (OMB)-bmo é (NT)-tn D (TPRUS)-surpt ú (US)-su !komASsAvor Y 5. X 10. V 50. B 100. M 1000. :gaNasArrof :arAlk hcirdeirf .ereSdnerpEklej ttezeletEtlef sArIsAvor a .rAtteltq irqkkaS sE vNqknat sArIsAvor jU :robAg CAkaS - arAlk hcirdeirf gikosimarip kANsob a lQtQtet-koSAt :atrItA lassArIsAvor notrAm iarrof.jfi saját kategóriájukban. (Smhmitter) A neokorporatizmus elmélete a h etvenes évek elején került a t ársadalomtudományi érdeklődés középpontjába. A mai elnevezésnek több változata is létezik: korporatizmus, neokorporatizmus, kor-porativizmus, neokorporativizmus. A „neo” előtag lényegi kérdése az elnevezésnek, mivel a „korporatív rendszer” a két világháború közötti fasiszta Olaszország gazdasági berendezkedésére is szolgál. Thoma László meghatározása szerint

korporatív intézményről akkor beszélünk, ha az érdekképviseleti szervezetek között folyó egyeztetések, konfrontáció és kooperáció az állam részvételével folyamatossá és szisztematizáltan rendezetté válik, tehát intézményesül. Az állam részvétele és az egyeztetések intézményesülése egyaránt nélkülözhetetlen eleme ennek a fogalomnak. Alan Siaroff kanadai politológus 24 fejlett ipari demokráciában végzett empirikus vizsgálata során, melynek célja a kutatásban szereplő országok besorolása volt a pluralizmus / neokorporatizmus dichotómiába, a következő definíciót alkalmazta a jelenség leírására: a korporatizmus a fejlett ipari társadalmon és demokratikus politikai rendszeren belül a nemzetgazdaság összehangolt, kooperatív és rendszerbe szervezett irányítása az állam, az egységes szakszervezetek és a munkaadók közreműködésével, mely együttműködés mindhárom szereplőnek a hasznára válik. Katzeinstein

(1985) a neokorporatív modellt demokratikus korporatizmusként határozza meg, megkülönböztetendő az autoritariánus (vagy fasiszta) korporatizmustól. A demokratikus korporatizmus fő sajátossága a szociális korporatizmus. 2 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása A szociális korporatizmus jellemzői: a) Társadalmi koalíció:  tőke: nemzeti, gyenge  szakszervezetek: centralizált, erős  állam: nemzeti alkalmazkodás és állami kompenzáció b) Politikai hálózat:  intézményi szerkezet: jobban centralizált, stabil, effektív  politikai folyamat, a korporatív alku kiterjedése: szűkebb, de magában foglalja beruházás és a foglalkoztatás kérdéseit is  az alku módja: háromoldalú, explicit engedmények c) politikai következmény:  szűkíti a szereplők közötti politikai egyenlőtlenségeket A neokorporatizmus jellemzői A neokorporatizmus estében tisztázni kell néhány alapfogalmat. Az érdek

fogalmának felfogása a neokorporatizmus szerint azt feltételezi, hogy a csoportérdek különbözik az egyénitől, sőt a szerveződés során a csoportérdek befolyásolja, alakítja is az egyének érdekeit. Ha például a s zakszervezeteket tekintjük, annak bizonyos tagjai lehetnek kombattánsabbak, sztrájkra hajlamosabbak, ha a többség és a vezetőség különböző megfontolások alapján azonban a problémák békés rendezését tartják előnyösebbnek, akkor meggyőzik erről a társaság többi részét, s így válik a csoportérdek az egyéni érdek formálójává. (Cawson) Neokorporatizmus Európában, az 1990-es években Philippe Schmitter 1989-ben írt tanulmányában abból indul ki, hogy az 1891-ben kiadott Retum Novarum kezdetű pápai enciklika a korporatizmus első modern megjelenése. A fogalom az I, világháború után került ismét előtérbe, lényegesen gyakorlatiasabb és az állam által kezdeményezett formában a k orporációk a h úszas évek

Mussolini fémjelezte Olaszországban jöttek létre, illetve némileg módosított formában követőkre találtak ebben az időszakban Portugáliában, Spanyolországban, a Vichy Franciaországban. A II. világháború után a kontinentális Európában kialakult a korporatívnak nevezett szociális dialógus rendszerek, melynek iskolapéldáját Ausztria, a N émet Szövetségi 3 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása Köztársaság, illetve a skandináv államok adták. Mindezt segítette a k eynesi elméleteken alapuló gazdaságpolitika. A nyolcvanas évekre Schmitter szavaival élve – disfunctionitisben kimult. A kilencvenes években számos európai országban megerősödtek a korporatív elemek a politikai rendszerekben. Írországban például az angolszász tradíciók ellenére1987 és 1993 között bevezették a központi béralku rendszerét, s a szociális partnerek csúcsszervei három központi megállapodást írtak alá a gazdasági és

szociális viszonyok, illetve a foglalkoztatás helyzetének javítása érdekében. Finnországban éltek a skandináv korporatizmus hagyományai, s a k ilencvenes évek gazdasági katasztrófájából a neokorporatív rendszer megerősítésével próbálták kilábalni. De megerősödtek a korporatív elemek Spanyolországban, Portugáliában, Belgiumban, Olaszországban. Az újonnan demokratizálódó közép-kelet-európai országokban a kilencvenes évek közepén gyakorlatilag nem volt olyan ország, ahol a makroszintű neokorporatizmus valamely eleme ne bukkant volna fel. Magyarországon, a régióban először 1988-ban alakult meg az Országos Érdekegyeztető Tanács, mely 1990-ben Érdekegyeztető Tanács néven új formát öltött, s ezen keretek között a szociális partnereknek számos kérdésben információs, konzultációs, javaslattételi, illetve kvázi-döntési jogai voltak. Csehszlovákiában, 1990-ben alakult meg a G azdasági és

Szociális Megegyezés Tanácsa, ahol a s zociális partnerek csúcsszervezetei tárgyaltak a m inisztériumok illetékeseivel. Szlovákia a k ettéválás után örökölte ezt a r endszert Bulgáriában a N emzeti Érdekegyeztetési Bizottság megalakítását a szociális partnerek kezdeményezték a rendszerváltás során. Lengyelországban viszonylag későn, 1993-ban alakult meg a Tripartit Gazdasági és Szociális Bizottság, mely alapvetően a privatizáció ellenőrzésére alakult. Összefoglalóan a régióra megállapítható, hogy a mikroszintű tripartit egyeztető fórumok célja a r endszerváltásokat kísérő társadalmi konfliktusok kezelése, illetve megelőzése volt. Schmitter tehát mindezek alapján bizonyítottnak látta azt a feltételezést, hogy a XX. században húsz-huszonöt éves ciklusokban erősödik a korporatív jellegű berendezkedés. 4 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása A politikatudomány A politikatudomány

presztízse az egész világon viszonylag alacsony (az amerikai politikatudomány helyzete ebből a szempontból egészen sajátos: politikatudományuk az amerikai intellektuális identitás része). Ezt több okra is visszavezethetjük Az első általános ok az, hogy a modern pozitivista (konceptuálisan tiszta és szisztematikusan gyűjtött, ellenőrizhető adatokon alapuló) politikatudomány nagyon fiatal, s csak a tartós demokráciákban fejlődik zavartalanul. A modern politikatudomány a demokrácia tudománya Csak a demokrácia teremti meg ugyanis az alkotmányos vagy törvényes keretét annak, hogy a politikai folyamatok szabályozottan, az egyéni vagy csoportos önkénytől mentesen menjenek végbe, azaz a politikai jelenségek és döntések eredete vagy okai, az intézmények rendszere és működési mechanizmusai megismerhető feltételeken és hozzáférhető információkon nyugodjanak. Ha valaki meg akarja ismerni a modern politikatudomány történetét, akkor

elsősorban az amerikai, az angol, a francia és esetleg a skandináv politikatudomány történetét kell áttekintenie. Nem kevésbé érdekes a német és az olasz politikatudomány fejlődésének tanulmányozása sem, mert ez a két politikai közösség - elsősorban a német - már a múlt század második felében virágzó politikai elemző tudományterülettel bírt (Staatswissenschaften), ám ez nem felel meg a mai politikatudomány tudományossági kritériumainak. Ugyanez a h elyzet a m agyar politikatudománnyal is, amely a n émet mintát követve szintén ismerte az ,,államtudományokat", s jól tükrözte a vizsgálódás fő témáját: a politika azonos volt az állam tevékenységével, ezért a politikatudomány valójában az államjog (Staatsrechtlehre) vagy közjog kiegészítő területe volt. 5 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása Irodalomjegyzék  Gedeon Péter - Hámori Balázs – Kocsis Éva – Mosolygó

Zsuzsa – Szabó Katalin – Türei Sándor: Összehasonlító közgazdaságtan  Arató Krisztina: Szociális párbeszéd az Európai Unióban  Grossmann Ferenc: Érdekképviselet, érdekegyesítés és a gazdaságpolitika intézményesülése a Német Szövetségi Köztársaságban  Körösényi András: A magyar politikai gondolkodás fő árama 6 Vibranyec Anita: A szociális korporatizmus meghatározása Tartalomjegyzék Az összehasonlító gazdaságtan, mint tudományág 1. oldal A korporatizmus 2. oldal A szociális korporatizmus jellemzői 3. oldal A neokorporatizmus jellemzői 3. oldal A neokorporatizmus Európában, az 1990-es években 3. oldal A politikatudomány 5. oldal Irodalomjegyzék 6. oldal 7