Irodalom | Tanulmányok, esszék » Érvelő, kifejtő válaszban bizonyítsd, hogy Dosztojevszkij, Bűn és Bűnhődés című műve polifonikus eszmeregény

Érvelő, kifejtő válaszban bizonyítsd, hogy Dosztojevszkij, Bűn és Bűnhődés című műve polifonikus eszmeregény Dosztojevszkij művében a Bűn és bűnhődésben a bűn elkövetés és bűnhődés lélektani folyamatának ábrázolás a cél. A regény középpontjában egy eszme áll, eszerint a nem közönséges embernek joga van átlépni lelkiismeret-furdalás nélkül , minden akadályon bele értve az ember életeket is, ha tervét, eszményét nem tudja másként megvalósítani. Ezen elméletből következtetően a Bűn és Bűnhődés főhőse két csoportja osztja az embereket, közönségesre akik csak szaporodásra alkalmasak és magasabb rendűekre akik bármit megtehetnek, mert ismeretlen számukra a bűn és bűnhődés fogalma, tágabb értelemben a lelkifurdalás. Raszkolnyikov elmélete napóleoni mítoszból ered, a gyilkosság amit elkövetett pedig annak az igazolásának kísérlete, hogy az úgynevezett nagy emberek nem ismerik a bűnhődés

fogalmát. A műben tárgyalt témasokféle műfaji jegy környezetében jelenik meg, a Hős kérdésfeltevése és igazolási kísérlete azt jelzi, hogy Dosztojevszkij művének középpontjában egy hőst foglalkoztató eszme és annak alakulása áll. A hős legáltalánosabban arra keresi a választ, hogy mi a szabadság, meddig terjednek cselekvés szabadság határai. E gondolat a szereplők gondolatában, életvitelükben, indítékaikban bomlik ki. Ezzel Dosztojevszkij egy új regénytípust teremtett meg az eszmeregényt. A műben a szereplők három főbb emberi szférát a testét a lelkét, szellemét: Ruzimihin, Szonja és Porfirij képviselik. A három szólam közül Szonnyáé a legmagasabb rendű, ez azt jelzi, hogy Dosztojevszkij bízik az erkölcs megváltó erejében. Ezt Szonya és Raszkolnyikov több kiemelt dialógusa is bizonyítja, például abban a párbeszédben ahol Raszkolnyikov felfedi tettét, Szonya a bűn szenvedéssel való megváltását kínálja. A

regény meghatározó jellemzője a cselekmény világszerűsége helyett a hangsúly a szereplői tudatok bemutatására helyeződik. Ezzel is tudjuk bizonyítani, hogy a realizmusra jellemző pontos tér és időábrázolása hiányzik. Külső leírásai sokszor kidolgozatlanok a regény időben mérhető, de naptárilag alig jelölhető. Olyan időmeghatározásokat használ, amelyek általános időkifejezések. Az ilyenfajta elbeszélői megoldást, Franz Kafka műveire lesz jellemző. Az elbeszélői szólam az egyes szereplők által képviselt eszmékre, világszemléletre összpontosít, nem uralja, hőseit nem ítélkezik az általa közvetített tudatok felett. Ezáltal a befogadó, minden egyes szereplő szólamát egyenrangúnak ítéli és saját értékítélete szerint formál véleményt róla. Eldöntheti, hogy a racionális életszemlélet (Razumihin), a hit elvű szeretet (Szonya), az elfogadó önfeláldozó szeretet(Dunya), szemléletét választja, vagy a

negatív oldalon álló önző érdekembereket pártolja (Luzsin), a teljesen szétesett személyiségű (Marmaladevot), vagy a élvhajhász (Szvidrigaljov) példáját követi. Porfirij törvényességtisztelete is lehet a példa Mivel minden szereplő egy önálló életszemléletet képvisel és egymással egyen rangúak, ezért önálló szólamot képez. A mű ezen tulajdonsága miatt ezért a mű polifonikus regény típusába tartozik