Építészet | Építészet-történet » Az ideális város és az eszményi tér a reneszánsz építészetben

Az ideális város és az eszményi tér a reneszánsz építészetben Itália, de főképpen Toszkána területén a XIII. századtól kezdve számos város indult fejlődésnek . A gazdaságban, a termelésben végbemenő változások mozgásba hozták a társadalmat. Az ipar és a kereskedelem szempontjából jelentős itáliai városokban a polgárság csupán súlyos, sokszor kegytlen harcok árán, sikerek és balsikerek hullámzó folyamatában vívta ki hatalmát. A hatalomért küzdő és uralomra jutó családok –Milánóban a Sforzák, Genovában a Doriák, Mantovában a Gonzagák, Riminiben a Malatesták és a firenzei Medicieka kulúra fejlesztése terén is vetélkedtek. A városok közti versengésben Firenze kerekedett felül. Európa egyik legfontosabb kereskedelmi és pénzügyi központja lett. A trecento és a quattronento, forrongó társadalmában az ember és közösség középkori viszonya fokozatosan megbomlott, ezáltal jelentkezett az elvilágiasodás , a

középkori értékrendszer átalakulása. A humanizmus az antikvitás középkoron át nagyrészt szunnyadó gondolatait is fejlesztette, képére és hasonlatosságára újjáteremtette. E szemlélet jegyében emelt Firenze kupolát középkori dómja fölé. A reneszánsz a középkorhoz viszonyítva fokozott mértékben a földi élet felé fordult, és ez indokolja a világi építészet előretörését. A klasszikus formakészletet egyházi, világi és magánépületeken egyaránt felhasználták. A XV. század itáliai templomépítői fokozatosan elfordultak a hosszhajóból, kereszthajóból és kórusból álló, hagyományos latin kereszt alaprajztól. Helyette a centrális alaprajzot alkalmazzák. Alberti az 1450 körül írt művében kifejti, az eszményi templom jellemzőit. A templomnak a város legkiválóbb ékességének kell lennie. Nemcsak magas helyen, minden oldalról szabadon, egy szép téren kell állnia; hanem ki kell emelkednie a körülötte zajló

hétköznapi életből, egy talpzat vagy alépítmény segítségével. A homlokzatot ókori mintára portikusszal kell kialakítani, és a körtemplomokat is vagy portikusszal vagy oszlopsorral kell megépíteni. A bazilikákkal ellentétben a templomokat rangukhoz illően boltozni kell, mivel a boltozatok a templom tartósságát is biztosítják. A ragyogást értékes anyagok alkalmazásával lehet elérni. De Alberti megvolt győződve arról, hogy „a színezés egyszerűsége tetszik legjobban Istennek”. A freskóknál előnyösebbek a festmények, a festményeknél a szobor díszítések. Olyan feiratok kellenek amelyek a lélek és a szellem igazát, szerénységét, jámborságát és tisztaságát hirdetik. Az ablakoknak olyan magasan kell helyezkedniük, hogy ne teremthessen kapcsolatot a kinti élettel, bentről az égen kívül semmit ne lehessen látni. A boltozatok, kupolák számára legméltóbb a kazettás díszítés, a Pantheon mintájára. Alberti

felállította a mértéket a klasszikus irányultságú építészek számára, akik elsajátították eszméit és előírásait. Számukra a reneszánsz templom új formái vallásos érzületet testesítettek meg