Zene | Dalszövegek » Kárpátia dalszövegek

Adatlap

Év, oldalszám:2009, 57 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:129
Feltöltve:2009. június 03
Méret:244 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Kárpátia dalszövegek TOBORZÓ Harcba hívja nemzetünk minden hű fiát Toborzóra fújják már a trombitát Én fatornyos kis falum, jó apám , anyám Búcsút intek, indulok őseink nyomán Földön- égen vágtatunk , nincs ki ellen áll Levegőt hasítja ezüst vas madár Győzelemre visszük most népünk zászlaját Mindhalálig óvjuk , Istent és hazát KELETI KÁRPÁTOK Amikor az égen Sápadt hold ragyog Keleti kárpátok Rátok gondolok Hol édesebb a bor És barnább a kenyér De azt a kicsiny földet Nem adná semmiért Ő nem panaszkodik Csak tűr csendesen Várja, hogy hazája keblén Megpihenhessen Annyi év után is Szorítja fegyverét Kárpátalja örzi még Az ősi Vereckét Súlytotta éhség Málenykíjrobot Száz meg száz testvérünk Halálba gyalogolt Most könnytől keserű A Latorca vize Fehér habja a sok kínt Magába temette Hallgatom a fájó Körtemuzsikát Magam előtt látom A Magyar golgotát Találkozunk mi még Nem hal meg a remény

Találkozunk mi még a Vad Kárpátok tetején NEVEKET AKAROK HALLANI Neveket akarok hallani Kik ötvenhat hóhérai Kik hoztak ítéletet Egy tiszta forradalom felett Mert a bűn az csak bűn marad Kezükhöz vér tapad Istentől embertől Ne várjon irgalmat Ezernyi áldozat, most Sírjából felmutat Gyilkos és áruló Szent földben nem nyughat Neveket akarok hallani Én nemtudok megbocsájtani A hosszú börtön évekért A porba hulló könnyekért Azt várja tőlünk most a világ Hogy pusztán keresztényi könyörületből Bocsássunk meg , Lépjünk tovább Bocsássunk meg azoknak Kik gyermeket lánctalppal tapostak Akik a sortüzet vezényelték? Bocsássunk meg a mészárlásért A sok évnyi kegyetlen megtorlásért? Felejtsük el, Hogy arccal lefelé temették a Magyart? Hogy sokaknak csak az emigráció maradt? Felejtsük el, A kínzások iszonyú borzalmait, A halálra ítéltek utolsó szavait? Bocsássunk meg, S majd ítél a történelem? Hát nem! Nem és Nem!

IGAZÁN SZERETNI "Amit erő és hatalom elvesz Azt ídő és kedvező szerencse Ismét visszahozhatják. De miről a nemzet félve a szenvedésektől Önmaga lemondott, Annak visszaszerzése mindíg nehéz S mindíg kétséges" (Deák Ferenc) Mert aki hazáját igazán szereti Oltárán gyönyörű életét szenteli Piros fehér zöld lesz áldott szemfedője De Isten ugy segítsen száz lép majd helyébe Akinek fáj Erdély rabláncon tartása S eljut a szívéig súlyos sóhajtása Meghalja konduló harang hívó szavát Nem hagyja magára szegény Kárpátalját Kinyújtja segítő két kezét népének Ezer sebből vérző Tátra-felvidéknek És ha harci sípját a nyugati szél fújja Őrvidék keresztjét erős vállán hordja Látja szolga sorba hajtott magyarságát Eke szarván síró Bánságot és Bácskát Ráncot szánt az idő, ifjú homlokára De szemében csillog a szabadságnak lángja KIVÁNDÓRLÓK DALA Bús vállunkon nyűtt tarisznya Nyűtt

lábunkon ócska csizma Fel is út, le is út Idegenbe visz az út Fáj szívünkben régi emlék Bizony pajtás, haza mennénk De nincs hova, nincs hazánk Se otthonunk se anyánk Idegenből idegenbe Munkahelyről munkahelyre Visz az idő , visz a szél Gonosz idő, gonosz szél Gép dübörög, fejsze csattan Otthon járunk gondolatban S mig hordjuk a szolga súlyt Fáj az élet, fáj a múlt De majd egyszer üt az óra S fölszálunk egy víg hajóra Hohahó, szép hajó Vitorlája mint a hó S nyűtt szívével halál szárnyán Hazatér a bujdosó PÁLINKA A jó Magyar pálinkának Nincsen párja, nincsen párja Egyedűl van mint a Magyar A világba, a világba Szilva, körte, cseresznye Éljen a Haza! egészségünkre Aranyból van, gyémántból van Minden cseppje, minden cseppje Olyan mint a tűzről pattant Kismenyecske, kismenyecske Orvosság ez akármilyen Nyavajára, kikúrálja Ezért jár az Magyar ember A csárdába, a csárdába Erős mint a háromszor varrt Csizma

szára, csizma szára Amiben be masírozunk Kolozsvárra, Kolozsvárra BÁNATVIRÁG Bánatvirág lelkemen Névtelen sírra teszem Nincs más virág sírodon Csupán bánat virágom Bánatvirág kinyílik Szomorúfűz sóhajlik Szomorúfűz simogatja Enyhe szellő borzolgatja Bánatvirág lelkemen Emlékemből nevelem Körbefonja lelkemet A szomorú emlékezet Bánatvirág nem hervad Emlékem mi táplálja A kegyetlen időt álja Leteszem sírhantodra Bánatvirág lelkemen Egy névtelen sírra teszem Szomorúfűz simogatja Könnyű szellő borzolgatja FIÚMEI RIBILLIÓ A matróznak ezüst a zsoldja Öt esztendő a szolgálatja Hej hó , lesz ribillió Ha Fiúméban kiköt a hajó A világítótorony körbe néz Kiszáll a sok fáradt tengerész Sikátorban füstös fogadó Ott az élet, ott van minden jó Lányok lányok el ne bujjatok Itt jönnek a Magyar matrózok Horthy Miklós legszebb matróza Tetováltat vastag karjára Búslakodik a sok fehérnép Lengeti a kis keszkenőjét

Hej hó, sírni volna jó Ma Fiúméből kifut a hajó Vitorlát bont, horgonyt fel szedi Ágyút tölt a tengert kémleli Hej ho , lesz ribillió Ma Fiúméből kifut a hajó BIZALMAM AZ ŐSI ERÉNYBEN Bizalmam az ősi erényben Hiszem , hogy vélünk az Isten Hiszem , hogy lesz feltámadás Az idők kezdete óta Regéket mesélnek róla Milyen szép is az én hazám Ha látsz út menti keresztet Vándor állj meg egy percet Olvasd a Hősök névsorát Voltak kik előttünk jártak Erősek , ifjak s bátrak Hitték egy szebb kor hajnalát Bizalmam az ősi erényben Hiszem , hogy vélünk az Isten Hiszem , hogy lesz feltámadás Jegyezd szavam históriás Lesznek kik utánunk jönnek Szótlanúl helyünkbe lépnek Vitézűl harcolnak tovább S egyszer majd arról mesélnek Hogy valahol volt egy nemzet Ki vissza szerezte a hazáját HEGYEK FÖLÖTT Szilaj , vad hegyek fölött Kerecseny sólyom száll Letekint a magasból A büszke szép madár Hol lehetne ennél dúsabb Ennél

szebb a táj És ameddig a szem ellát Virul a határ Nap, hold a csillagok S az égi pásztorok Vigyázzák holnapod Kísérjenek táltosok Beköszönt a rosszidő Sűvít a hideg szél Szárazágakból rakott Fészkére vissza tér Hazájára lassan-lassan Ráborúl az éj Sötét felhők tornyosulnak Hosszú lesz a tél Tatár tépte, Török dúlta Hányszor otthonát Elszökhetne elmehetne Tágas a világ De ide köti minden rög A hűs vizek a fák Itt lehet csak boldog Itt élhet tovább SZEGÉNY MAGYAR NÉP Szegény Magyar nép Téged vihar tép Lábad ahol jársz Tövisekre lép Szép délibábos rónánál Sír a vén hegedű Szél zokogja a nótáját Miért olyan keserű Szegény Magyar nép Téged vihar tép Réges rég Szegény Magyar nép Beborult az ég Hol van már a szép Régi dícsőség És hadak útján nem jár már Hős Csaba hadvezér Szép Duna-Tisza partjánál Már csak a bánat él Szegény Magyar nép Lesz e még az ég Kék mint rég HA KELL! Leszek

felhő a kék égen Esőt hozok nyári éjjen Villám fénye ébredésem Menydörgés a szívverésem A szívverésem Ha kell búvó csermely leszek Szomját oltom az embernek S mikor vízzel kereszteltek Lélek tükrét tartom nektek Úgy ismertek Leszek tölgyfa pusztságba Arany levél koronába És aki évgyűrűm számlálja Csak a múló időt látja Ha megszámlálja Ha kell hideg acél leszek Köszörűkövön éleznek Vérfesti be majd testemet Hogy ha egyszer elővesztek Ha elővesztek Viszhang leszek hegy gyomrába Szavam a föld sóhajtása Sorsom titkok hallgatása Válasz minden vallomásra Sóhajtásra Ha kell tisztító tűz leszek Izzó parázsban születek Haragomban lángot vetek Mikor egy nap megismertek Lángot vetek HALOTTI BESZÉD (részlet) Látjátuk feleim szümtükkel, mik vogymuk Isa , pur és homu vogymuk mennyi milosztben teremtevé eleve Mü ösmüküt Ádámut És adotta vala neki paradisumut házová És mend paradisumben való gyümülsüktűl

Monda neki élnie Híjon tilotová őt egy fa gyümülsétűl Gye mondová neki miérett nüm enniük Isa ki nopun eendül oz gyümülstűl Halálnek halálával holsz Haadlavá holtá teremtevé Istentűl Feledevé engedé ürdüng intetüinek Magyarország katonái Magyarország katonái Tudtok-e még talpra állni Tudtok-e még a hazáért Fél világgal szembeszállni Kitartani mindhalálig Vissza el a szent határig És ha eljön majd az idő Jó anyátok így búcsúzik Menj, menj, menj, menj. Menj fiam, menj Bár te voltál mindenem A sárguló fűzfalevéllel üzenem Hogy élsz vagy sem Nem tudja senki sem De őriz anyád itt bent a szívében. Magyarország katonái Érdemes közétek állni Érdemes a magyar zászlót Egy igaz ügyért szolgálni Érte élni mindhalálig Eljutni a szent határig És ha eljön majd az idő Jó anyátok így búcsúzik. Menj, menj, menj, menj. Mesélj még nekem A gyergyói medencében kicsiny falu mit mesél Pirosban és feketében

zászlót lenget ott a szél Lengeti a selyem zászlót, hirdeti a szabadságot Ó, a szabadságot Mesélj még nekem Ó, édes Istenem Erdélyért hulljon a könnyem Ki vérét értünk adta Életét nem sajnálta Rabságért, szabadságért Könny hull a szép hazáért Udvarhelyi nagy erdőben kicsiny falu mit mesél Faragott székely kapukon ezer év vésett remény Belevéste minden búját belevéste népe sorsát Ó, népe sorsát. Fent a csiki dombok között kicsiny falu mit mesél Templomjának harangjától hit és remény visszatér Harang hangját a szél viszi olyan messze, el sem hiszi Ó, el sem hiszi Hargitának legszebb részén kicsiny falu mit mesél Vízzel árasztott sírjába örökre nyugodni tér Fodrozódik drága hangja mikor az eső siratja Ó, mikor siratja. Három bika Három bika áll a hegy tetején, Apa, fia na és az öreg, vén csibész. Lenn a völgyben él a sok csinos tehén, Most kell megmutatni, azt hogy ki a kőkemény Nagylegény.

Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja, Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha. Megszólal a marha, fiatal szíve hajtja, Na gyerünk rajta, rajta, ha-ha-ha. Fiatal legény, ami tény az tény, Anyává tehetné a sok csinos tehént. Lassan a testel, ide hideg fej kell, Büszkén lemegyünk, és végzünk az összessel, Ahogy kell. Azt mondja az apja, igen jámbor fajta, Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha. Azt mondja az apja, igen jámbor fajta, Csak mindent szépen sorba, ha-ha-ha. Öreg, vén csibészen már látszik a kor, Hatalmas szerszámát rég belepte a por. Én már megtettem amit én tehettem, Most már ti jöttök, igen így szólt csendesen, Szerényen. De amikor látja, hogy minden hiába, Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha. De amikor látja, hogy minden hiába, Feléjük tart a csorda, ha-ha-ha. Szép volt fiúk Füstös régi környék utcáit koptatom Ott születtem én meg, ott az otthonom Nem lakott ott gazdag, puccos úri nép És ha jött az este, nekünk az út

mesélt Mesélte azt, hogy szép volt, szép volt fiúk És tátott szájjal néztük, amíg a tűz kihunyt. Esős vasárnap reggel, ha az öreg busz megáll. Eszembe jutnak újra a régi cimborák Mennyit álmodoztunk kint a csillagok alatt. És azt hittük, hogy ez mindörökre tart De közbe szolt az élet, nagyon-nagyon vigyázz. Te úgysem leszel több, mint egy külvárosi srác. Ott ahol, zúg az a négy folyó Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb, Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor, S valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selymes, kékezüst a tó, Csendes éjjen halkan felsír a tárogató. Ott, ahol zúg a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, Egy ezredévről mond mesét a szél Búg a kürt az osi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár. Ott, ahol zúg a négy folyó, Ott, ahol

szenvedni jó, Hol csodás tündéri tó felett kacag S nézi benne tűzarcát a nap Hol regék születnek, száll a dal Búg a kűrt az ős szilaj S merre Erdély kéklő bérce áll Zúgva száll a magyar Turulmadár Ott, ahol zúg a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, Zeng a dal, Kolozsvár visszatér Búg a kürt az osi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár. Csatadal Szóljon a csatadal, hogy hajrá magyar! Hajrá magyar! Miénk a diadal! Üsd, vágd, nem apád! Rajta, ne sajnáld! Kiabál, rúg-kapál, de a zászló nekünk áll. Kő kövön nem marad, ha elindul a csapat! Sírunk, nevetünk. Velünk vagy, vagy ellenünk? Az én apám Az én apám 56-ban golyók között járt Az én apám akkor éjjel büszke vadként állt Az én apám ott volt, mikor döltek a szobrok Látta apám azt is, mikor jöttek a tankok Mentőautó, rabszállító, Ő mindent magjárt

Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád Az én apám azóta is büszke vadként él Töretlen hittel és már semmitől sem fél A jó apám úgy nevelte mindhárom fiát Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és Hazát Öreg ember mégis, hogy ha hívná a Haza Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna. Ugye gondolsz néha rám Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen. Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon.) Hozzád száll a sóhajom, Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom. Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sok ezernyi vészen át. Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sok ezernyi vészen át. Megállj holló Fáradt holló keresi a

párját, Nem találja, valamerre elszállt, Elszállt messze, idegen hazába, Szeretője mindhiába várja. Elszállt messze, idegen hazába, Szeretője mindhiába várja. Akkor hagyta szegényt ott magára, Mikor nagy szükség lett volna rája. Megállj holló egyszer még megbánod, Hogy cserbenhagytad hű, szerető párod! Megállj holló egyszer még megbánod, Hogy cserbenhagytad hű, szerető párod! Búcsúzóul azt mondom te holló, Áruló szívednek nem terem jó! Ne is gyere haza ide többé, Országodnak idegene lettél. Ne is gyere haza ide többé, Országodnak idegene lettél. Mától fogva feketében járjon, Minden holló széles e világon! Csak az legyen rút, fehér posztóba, Aki népének lett árulója. Csak az legyen rút, fehér posztóba, Aki népének lett árulója. Csak az legyen rút, fehér posztóba, Aki népének lett árulója. Pató Pál úr Mint elátkozott királyfi, túl az Óperencián, Él magában, falujában Pató Pál úr mogorván. Be más

lenne itt az élet, ha egy ifjú feleség, Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝ Roskadófélben van háza, hámlik le a vakolat, A szél egy darab födéllel már tudj´ Isten hol szalad. Javítsuk ki, mert maholnap padlásról néz be az ég! Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝ Puszta a kert, e helyett a szántóföld szépen virít, Termi pőven a pipacsnak mindenféle nemeit. Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék? Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝ Hát a mente, hát a nadrág úgy megritkult, olyan ó, Hogy szúnyoghálónak is már csak szükségből volna jó. Hívni kéne a szabót, a posztó megvan véve rég, Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝ Életét így tengi által, bár apái nékie, Mindent oly bőven hagytak, mégsincs soha semmije. De ez nem az ő hibája, ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó:˝Ej, ráérünk arra még!˝ Kanyargós

Kanyargós a Tisza medre Hátha még bor fol