Jogi ismeretek | Polgári jog » A tulajdon

A tulajdon A tulajdon közgazdasági értelemben a természet elsajátításának folyamatát, a tulajdonviszony pedig az emberek között e folyamat során kialakuló viszonyokat jelöli. A tulajdonjog a polgári jogi jogalanyok közül név szerint megjelölt jogalanyt megillető olyan jog, aminek alapján a tulajdonos egy meghatározott dolgot birtokolhat, használhat és a dologgal rendelkezhet, s e jogok gyakorlásának megzavarásától mindenki más tartózkodni köteles. A polgári jog rendszere szempontjából a tulajdonjog a polgári jognak az a része, amely a tulajdonjogi jogviszony alanyaira, tárgyaira és a tartalmára, mint az alanyokat a dolgokkal kapcsolatosan megillető, jog által biztosított cselekvési lehetőségekre vonatkozó szabályokat tartalmazza. A tulajdoni jogviszony abszolút szerkezetű jogviszony. Ez annyit jelent, hogy alanyként a jogviszonyban mindössze egy személy, a tulajdonosként elismert jogalany szerepel név szerint, s az ő

tevékenységi lehetőségeiről szól a jogi szabályozás. Mégsem a tulajdonos és a dolog közti viszonyról van itt alapvetően szó, hanem a tulajdonos és minden más személy közti kapcsolatról, amely kapcsolat tartalma abban merül ki, hogy a tulajdonoson kívüli személyek kötelesek tartózkodni a tulajdonos dologgal kapcsolatos cselekvési lehetőségeinek korlátozásától, megzavarásától. Ebben az értelemben tehát a tulajdoni jogviszony negatív tartalmú, a kötelezettek nem cselekvésre, hanem éppen a cselekvéstől való tartózkodásra kötelesek. A tulajdonjog tehát abszolút szerkezetű és negatív tartalmú jogviszony A jogviszony közvetlen tárgya azokat az emberi magatartásokat jelenti, amelyekre a jogviszony irányul. A tulajdoni viszonyok körében e magatartások a tulajdonos alanyi joga alapján kifejthető magatartását, és a többi jogalany zavarásától tartózkodó magatartását jelentik. A tulajdonjog közvetett tárgya a dolog. Jogi

értelemben dolognak tekintünk minden birtokba vehető tárgyat s ami dolognak minősül, az tulajdonjog tárgya is lehet. Valójában a tulajdonjog és a dolog fogalma olyan szorosan összekapcsolódott, hogy az előbbi tétel megfordítva is megállhat, vagyis dolognak tekinthetjük mindazt, amire tulajdonjog keletkezhet. A Ptk némileg kiterjesztően szabályozza a dolog fogalmát, amikor kimondja, hogy a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is. A dolog fogalmába beletartozik mindaz, s ezért a tulajdonjog is kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy az elválasztott rész elpusztulna, ill. az elválasztással az értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. Az ilyen dologrészeket alkotórésznek nevezzük Ennek az elvnek felel meg az a szabály is, amely szerint az épület tulajdonjoga

a földtulajdonost illeti meg. Vagyis a földnek alkotórésze a földre épített épület, a kettő együttesen tekinthető dolognak, s ezért a tulajdonjog is főszabályként csak egységes lehet, vagyis a föld és építmény tulajdonjogi sorsa mindig ugyanaz. A dologrészek közötti kapcsolat másik fajtája az, amikor valamely tárgya nem alkotórésze a dolognak, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt elősegíti. Ezeket tartozékoknak nevezzük, s ezekre a fődolog tulajdonjoga csak akkor terjed ki, ha a tulajdonjoggal kapcsolatban kétség merül fel. Következésképpen ezek a dolgok önállóan is lehetnek tulajdonjog tárgyai, s részt vehetnek a forgalomban. A dolgok többféle módon csoportosíthatók, e csoportosítások közül azonban a legfontosabb az, amelyik ingó és ingatlan dolgokat különböztet meg. E megkülönböztetéshez a tételes jogi szabályozás is speciális

következményeket fűz időnként. Ingatlan dolognak tekintjük a földet, és annak minden alkotórészét, minden más dolog pedig - ideértve a pénzt, értékpapírt, és a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is - ingó dolog. A tulajdonjog kiterjed a birtoklás, használat (hasznok szedése) és a rendelkezés jogára. Ugyanakkor bizonyos körben a tulajdonost kötelezettségek is terhelik, amelyek szintén a tulajdonjog tartalmát adják. A birtoklás joga A birtoklás a tulajdonjog tárgya, a dolog feletti fizikai hatalmat jelenti függetlenül attól, hogy ennek mi a jogcíme s hogy egyáltalán van-e valamilyen jogalapja annak, hogy valaki egy dolgot az uralma alatt tart. A birtoklás tényleges helyzetet jelent Ilyen értelemben tehát birtokosnak kell tekinteni pl. a tolvajt is a lopott dologgal kapcsolatban A birtoklásnak ebből a fogalmából következik, hogy a birtokosi helyzet megítéléséhez nem szükséges a tudati elemek vizsgálata. Lehet valaki

úgy is birtokosa egy dolognak, hogy erről nem is tud, továbbá birtokos lehet cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy is. A dolog hatalomban tartása többféle módon valósulhat meg. Legegyszerűbb módja, ha az ingó dolgot magához veszi valaki, vagy pl. a rendelkezése alatt lévő lakásban tartja Az ingatlan birtokbavétele megtörténhet pl. bekerítéssel vagy használatba, művelésbe vétellel A birtok fenti értelmezése alapján egyértelmű, hogy birtokos nem csak tulajdonos lehet, de a birtokláshoz való jog a tulajdonjogi jogviszony lényeges alkotó eleme. A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem is. Eszerint a dolgot hatalmában, uralma alatt tarthatja, ha pedig az kikerül a birtokából, a jogellenes birtokostól tulajdonjoga alapján követelheti a dolog kiadását. A tulajdonost akkor is birtokosnak kell tekinteni, ha a dolog ideiglenesen más személyhatalmába kerül a tulajdonos rendelkezése folytán vagy e

nélkül, ill. ha a földjén, ingatlanán valaki mást használati jog illeti meg A használat és a hasznok szedésének joga A tulajdonost nemcsak a birtoklás, hanem a birtokában lévő dolog használatának joga is megilleti, vagyis jogosult a dolgot mindenki mást kizárva, saját céljaira, szükségleteinek kielégítésére felhasználni. A hasznok szedésének joga címén a tulajdonost megilleti mindaz az előny, ami a dolog használatából ered. E hasznok egyik fajtája az ún. gyümölcs, vagyis az a dolog, ami a tulajdonjog tárgyából a dolog állagának sérelme nélkül időszakonként, visszatérően származik. Ez lehet egy természetes folyamat eredménye (pl. állatszaporulat), de keletkezhet a dologra vonatkozó valamely jogviszonyból is (pl. a dolog bérbeadásából származó bér) A használat joga nem korlátlan. A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait

szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Vagyis a használat során a tulajdonos zavarhatja más tulajdonosok jogait, de csak akkor, ha ez a saját tulajdonának használatához elengedhetetlenül szükséges, ezt meghaladó mértékben a zavarás már jogellenes. Ez a használati korlátozás különösen ingatlanok esetében, s ezen belül is szomszédos ingatlanok tulajdonosai között bír jelentőséggel, ezért a részletes szabályok jó része is ingatlanokra vonatkozik. Szomszédjogok: • • • • • • • a földtámasz joga (A tulajdonos nem foszthatja meg a szomszédos épületet a szükséges földtámasztól anélkül, hogy más, megfelelő rögzítésről ne gondoskodna.) áthajló ágak és azok gyümölcse, az átnyúló gyökerek (Az egyik telekről a másikra átnyúló ágakat vagy gyökereket a földtulajdonos nem vághatja le. Az áthajló ágon termő gyümölcs a fa tulajdonosának tulajdona. Ha lehullik a

szomszéd földre, akkor azt onnan összegyűjtheti.) a földre való belépés joga (A tulajdonos köteles lehetővé tenni másnak is a földjére való belépést, ha ez közérdekű munkálatok elvégzése, vagy állatok befogása miatt szükséges. Köteles továbbá a szomszédját beengedni az áthajló ágak gyümölcsének összegyűjtése, áthajló ágak és gyökerek eltávolítása céljából, továbbá köteles megengedni a szomszédnak, hogy az a földjét a szomszédos földön folyó építkezése, épület bontása, átalakítási vagy karbantartási munkálatai elvégzéséhez használja.) kerítés joga (A földeket elválasztó kerítés vagy mezsgye használatára a szomszédok közösen jogosultak.) határvonalon álló fa vagy bokor és annak gyümölcse (A földek határvonalán álló fák vagy bokrok, ill. gyümölcseik a tulajdonosokat egyenlő arányban illetik, s a fenntartással járó költségek is így terhelik őket.) a tilosban talált állat (Abban

az esetben, ha a tilosban talált állat kárt is okozott, a föld használója az állatot mindaddig visszatarthatja, s nem köteles kiadni a tulajdonosnak sem, amíg az állat tulajdonosa az okozott kárt meg nem téríti.) túlépítés (Jóhiszemű túlépítés esetén a sérelmet szenvedő földtulajdonos választása szerint követelheti, hogy a túlépítő a) kártalanítást adjon, b) a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható, c) az egész földet vásárolja meg, feltéve hogy a földnek a fennmaradó része használhatatlanná vált. Rosszhiszemű túlépítés esetén a jóhiszemű túlépítés következményein túl a szomszéd követelheti, hogy a túlépítő a) a saját földjét és az épületet a gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa tulajdonába, vagy b) az épületet bontsa le, feltéve, hogy ez nem ellenkezik az okszerű gazdálkodás követelményeivel.) Rendelkezési jog A rendelkezési jog a tulajdonjog talán legerőteljesebb

eleme, s a legegyértelműbben jelzi a tulajdonosi minőséget. Míg a dolog birtokosa, használója lehet más is, nemcsak a tulajdonos, a rendelkezés joga olyan elemeket is tartalmaz, amelyek kizárólag a tulajdonost illethetik meg. A rendelkezés jogánál fogva a tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá, hogy tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon. A dolog birtoka, ill. használata átengedésének leghétköznapibb esete a bérlet Haszonbérleti szerződéssel nemcsak a használat, hanem a hasznok szedésének joga is átengedhető. A biztosítékul adás legáltalánosabb módja a dolog kézi zálogba adása, egyéb módon való megterhelése pedig a jelzálogra utal. A tulajdonos számára a tulajdonjog főként jogosultságot jelent, amely jogosultsággal nem köteles élni. Ha valaki nem akar tulajdonos

lenni, nem kötelezhető rá, a tulajdonjogával tehát felhagyhat. Ez a jog nem illeti meg a tulajdonost ingatlanával kapcsolatban, ingatlan tulajdonjogával nem lehet felhagyni. A rendelkezési jog sem parttalanul illeti meg a tulajdonost. Ha az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg, az épület tulajdonjogát csak a föld tulajdonjogával együtt lehet átruházni és megterhelni, tehát külön-külön nem rendelkezhet ezekről. A rendelkezés jogát ezen kívül kizárhatja vagy korlátozhatja más jogszabály, bírósági határozat vagy az érintett felek szerződése. Az első két esetben a tilalomba vagy korlátozásba ütköző szerződés mindenképpen érvénytelen, ezen belül semmis. Az elidegenítés és terhelés jogát szerződéssel csak a tulajdonjog átruházása alkalmával lehet korlátozni vagy kizárni, és csak abból a célból, hogy a tilalom az átruházónak vagy más személynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa. A tulajdonos

kötelezettségei • • • • kárviselési kötelezettség (ha a tulajdonos nem tudja másra hárítani a kárt) ingatlan közérdekű használatának tűrése (Az ingatlan tulajdonosának tűrnie kell, hogy külön jogszabályban feljogosított szervek, így pl. a Magyar Posta, a vízügyi szervek stb. a szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ezért kártalanítás illeti meg) szükséghelyzet (A más életét, testi épségét, vagyonát közvetlenül fenyegető és másképp el nem hárítható veszélyt szükséghelyzetnek nevezzük. Ilyen szükséghelyzetben a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, ill. abban kárt okozzanak.) a tulajdonos aktív kötelezettségei (adófizetési kötelezettség, művelési kötelezettség stb.)

Eredeti szerzésmódról van szó akkor, ha az újonnan keletkező tulajdoni jogviszony teljesen független a dologra korábban esetleg fennálló tulajdonjogtól, tehát az új tulajdonos a korábbi tulajdonosra tekintet nélkül szerez tulajdont (pl. a korábbi tulajdonosnak a tartozásaiért nem felel). Hatósági határozat vagy árverés. Kisajátítás Aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg - ingatlanárverés esetét kivéve -, a korábbi tulajdonosra tekintet nélkül, tehát eredeti szerzésmóddal lesz tulajdonossá. A kisajátítás kizárólag ingatlanokra vonatkozó tulajdonszerzési mód. Ingatlant csak kivételesen, közérdekből, külön törvényben meghatározott esetekben, módon és célokra lehet kisajátítani. A kisajátítás közigazgatási eljárás keretében zajlik, s a tulajdonszerzés a közigazgatási hatóság jogerős határozatának meghozatalával történik. A kisajátított ingatlanért teljes,

feltétlen és azonnali kártalanítást kell adni. Elbirtoklás Elbirtoklással szerzi meg az ingó vagy ingatlan dolog tulajdonjogát az, aki a dolgot sajátjaként 10 éven át szakadatlanul birtokolja. A főszabály az, hogy bármilyen dolgot el lehet birtokolni, bizonyos kivételek azért vannak. Nem szerezhet ugyanis elbirtoklással tulajdonjogot az, aki a dolog birtokába bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott. Továbbá nem lehet ingatlant elbirtokolni akkor, ha az elbirtoklás feltételei csak az ingatlan egy részére állnak fenn, s az ingatlan műszakilag nem osztható meg. A sajátjaként birtoklás nem arra utal, hogy az elbirtokló tényleg azt hiszi, hogy a dolog övé, s ezért viselkedik úgy, mint tulajdonos. Az elbirtoklás ugyanis nem igényli az elbirtokló jóhiszeműségét, csak azt, hogy az elbirtokló a külvilág számára úgy viselkedjék, mint a tulajdonos, még akkor is, ha tudja, hogy az ilyen magatartásnak nincs

jogalapja. Kizárja a sajátkénti birtoklást, ha a birtokos a birtoklásra vonatkozó jogcímét a tulajdonostól vagy valaki mástól származtatja. Az elbirtoklás jogintézményének „filozófiája" az, hogy ha a tulajdonos nem törődik a tulajdonával, ugyanakkor valaki más azt úgy kezeli, mintha sajátja lenne, akkor egy hosszabb idő elteltével a jog már ne bolygassa meg a ténylegesen kialakult állapotot, vagyis a tényeket az elbirtoklással legitimálni lehessen. Erre azért van szükség, mert a tulajdonjogi igények nem évülnek el, elvileg tehát a tulajdonos korlátlan ideig felléphetne a tulajdonát használó birtokossal szemben, s követelhetné a dolog kiadását. Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolja, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra. Az

elbirtoklási idő folyamatosságát nem érinti az, ha az elbirtokló helyébe jogutód lép, mert ez a jogutód a saját elbirtoklási idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, ami már a jogelődjénél is elbirtoklási időnek minősült, feltéve, hogy a jogelődnél még nem következett be az elbirtoklás. Megszakítja viszont az elbirtoklási időt, ha a tulajdonos a birtokost írásban felszólítja a dolog kiadására, vagy eziránt bírósághoz fordul, ha a tulajdonos a dologgal rendelkezik, vagy az elbirtokló a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, ill. bíróság előtt nem követeli vissza az újabb birtokostól. Az elbirtoklási idő megszakadásának az a jogi hatása, hogy a megszakadást okozó körülmény elmúltával az elbirtoklási idő újra kezdődik. Gazdátlan javak elsajátítása Ingó dolog tulajdonával fel lehet hagyni, s ez esetben a dolog jogi értelemben gazdátlanná (uratlanná) válik. A gazdátlan

dolgon bárki egyszerű birtokbavétellel, azaz a dolog feletti tényleges hatalom megszerzésével tulajdonjogot szerezhet. Találás Ha valaki elveszti valamilyen dolgát, ezzel még tulajdonjoga nem szűnik meg, a dolog tehát nem válik uratlanná, azon egyszerű birtokbavétellel nem lehet tulajdonjogot szerezni. Megszerezheti viszont a találó a feltehetően más tulajdonát képező, talált ingó dolog tulajdonjogát, ha arra igényt tar, és mindent megtett, amit a jogszabályok annak érdekében írnak elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakapja, ennek ellenére a tulajdonos a dologért a találástól számított egy éven belül nem jelentkezett. Nem lehet találás címén tulajdonjogot szerezni a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben, ill. helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén talált dolgon. Az ilyen dolgokat a szóban forgó hivatalnak vagy vállalatnak le kell

adni, s az 3 hónap elteltével értékesítheti azokat. A tulajdonos egy éven belül jelentkezhet a dolog vagy az értékesítésből befolyt vételár kiadásáért. Ha a talált dolog nagyobb értékű, de annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a találó az eset körülményeitől függő összegű találói díjra jogosult, ha mindent megtett annak érdekében, hogy a tulajdonos a dolgát visszakapja. Ha a dolog tulajdonosa egy éven belül nem jelentkezik, de a feltételek hiánya miatt a találó sem szerez tulajdonjogot, a dolog tulajdonjoga, vagy az értékesítésből befolyt vételár az államot illeti. Jogszabály A Ptk. a tulajdonszerzési módok között nem említi azt, hogy pusztán a jogszabály rendelkezése folytán tulajdonjogot lehetne szerezni, azonban a közelmúltban jogalkotásunk teremtett ilyen eseteket. Pl a 27/1987 (VII 30) MT rendelet, amely a tartós használatban álló ingatlanokra vonatkozó szabályokat tartalmazza, kimondja, hogy az

építés céljára tartós földhasználatba adott és korábban már beépített földek a rendelet hatálybalépésével a használatba adó tulajdonából a földhasználó tulajdonába kerülnek. Ugyancsak a jogszabály erejénél fogva, minden más tulajdonszerzési mód alkalmazása nélkül váltak az önkormányzatok bizonyos vagyontárgyak tulajdonosaivá. Származékos az a szerzésmód, ahol az új tulajdonos tulajdonjoga függ a korábbi tulajdonostól, az új tulajdonos tehát a korábbi tulajdonos helyébe lép, de a tulajdoni jogviszony többi eleme változatlan marad, így fennmaradnak a tulajdonjog esetleges korlátai is. Átruházás Az átruházás talán a legtipikusabb származékos szerzésmód. Ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás minden olyam módon megtörténhet, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából

az új tulajdonos hatalmába került. Mivel az átruházás szigorúan származékos tulajdonszerzési mód, vagyis az új tulajdonosnak nem lehet több joga, mint ami az átruházót megillette, átruházással tulajdonjogot szerezni általában csak a dolog tulajdonosától lehet. Néhány kivétel: • • • • • • • kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha az eladó nem volt tulajdonos kereskedelmi forgalmon kívül akkor lehet nem tulajdonostól tulajdonjogot szerezni, ha a dolgot olyan személy ruházza át, akire azt a tulajdonos rábízta, s az új tulajdonos jóhiszeműen és ellenérték fejében jutott a dologhoz mindenképpen tulajdonossá válik az, akire pénzt, vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, még akkor is, ha maga az átruházó nem volt tulajdonos a haszonélvező ugyan nem tulajdonos, mégis a rendes gazdálkodás által indokolt mértékben rendelkezhet a haszonélvezet keletkezésekor

meglévő, elhasználható dolgokkal, gazdasági felszerelésekkel és állatállománnyal, ezeket tehát érvényesen átruházhatja, s akire átruházza, tulajdont szerezhet bizonyos feltételek mellett a felelős őrző is jogosult a más tulajdonában álló dolgot eladni, átruházni egyes, jogszabályban meghatározott kivételes esetekben a zálogjogosult a zálogjog alapján birtokában lévő dolgot értékesítheti, s a vevő ilyenkor is tulajdonjogot szerez, holott az eladó nem tulajdonos a talált dolgot az a hivatal vagy vállalat, amelyiknek a közönség számára nyitva álló épületében vagy helyiségében, továbbá az a közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat, amelyiknek szállítóeszközén találták, három hónapi őrizet után értékesítheti Ingatlan átruházásához a szerződésen vagy más jogcímen kívül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése is szükséges. A termékek, termények és a

szaporulat elsajátítása Amikor valakinek a más dolgán olyan joga áll fenn, amely őt a dologból származó termékek, termények és szaporulatok elsajátítására jogosítja (pl. haszonélvezet), a jogosult tulajdonjogot a fődologtól való elválással vagy ha a fődolog, amiből a termény, termék, szaporulat származik, nincs a birtokában, a birtokbavétellel szerez. Növedék Tipikusan ingatlan tulajdonszerzési mód, ugyanis annyit jelent, hogy a föld tulajdonosa mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát megszerzi, amelyek utóbb a földje alkotórészévé váltak (pl. a földön nőtt fa) Vadak, halak tulajdonjogának megszerzése A vadállatok és a folyóvizekben, valamint a természetes tavakban élő halak, továbbá más vízi állatok nem tekinthetők gazdátlan javaknak, azokon tehát egyszerű birtokbavétellel nem lehet tulajdonjogot szerezni. Ezek az állatok állami tulajdonban vannak A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad, továbbá

a kifogott hal és más hasznos víziállat a vadászatra, ill. halászatra jogosult tulajdonába kerül, függetlenül attól, hogy ő vagy más ejtette-e el, vagy fogta-e ki az állatot. Feldolgozás Feldolgozásról akkor beszélünk, ha valaki másnak a tulajdonában álló dolgot feldolgoz vagy átalakít, s ezzel a maga számára egy új dolgot állít elő. Ha jóhiszemű volt, a dolog tulajdonosa választhat, hogy az előállított új dolgot megtartja, és a munka értékét megtéríti, vagy követeli a feldolgozótól a dolog értékét. Ha azonban a munka értéke a dolog értékét jelentősen meghaladja, a tulajdonost nem illeti meg a választás joga, s mindenképpen csak a dolog értékét kérheti, az új dolgot nem szerezheti meg. Ha rosszhiszemű volt a feldolgozó, akkor minden körülmények között a dolog tulajdonosát illeti meg a választás joga. Ha a feldolgozással létrejött dologra sem a tulajdonos, sem a feldolgozó nem tart igényt, azt értékesíteni

kell, és a vételárat megfelelő arányban fel kell osztani közöttük. Egyesítés Ha több személy tulajdonában álló dolgok úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik. Ha azonban ezt valamelyik fél nem kívánja, akkor az, akinek a dolga nagyobb értékű volt, választhat, hogy a többiek kártalanítása mellett megtartja magának az egyesüléssel létrejött dolgot, vagy a tulajdont kártalanítás fejében átengedi a többieknek. Nem illeti meg választási jog azt, aki az egyesülés előidézésében rosszhiszeműen részt vett, az ilyen volt tulajdonos csak a többiek gazdagodásának értékét követelheti. Beépítés Beépítésnek nevezzük hagyományosan azt a tényállást, amikor valaki idegen anyaggal saját földjére vagy a használatában álló földre épít, vagyis egyesíti az építőanyagot és a földet. Ilyenkor a beépítéssel az

anyag tulajdonát a föld tulajdonosa megszerzi, de az anyag értékét meg kell térítenie. A beépítésre vonatkozó szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha az anyag annyira szoros kapcsolódással épült a földhöz (vagy a már meglévő ingatlanhoz), hogy elválasztása nem lehetséges. Ráépítés Azt jelenti, hogy valaki saját anyagával másnak a tulajdonában álló földre épít, vagyis az épületnek nemcsak egy része nyúlik át idegen telekre, mint a túlépítésnél, hanem az egész épület idegen földön áll. Jóhiszemű ráépítés esetén főszabályként az épület a föld tulajdonosának tulajdonába kerül, aki viszont köteles gazdagodását a ráépítőnek megtéríteni. A földtulajdonos kérelmére azonban a ráépítőt arra is lehet kötelezni, hogy a földet, vagy ha a föld megosztható, akkor a ráépítéssel érintett földrészletet vegye meg. Ha azonban a ráépítéssel emelt épület a földnek vagy földrészletnek az

értékét lényegesen meghaladja, akkor a jóhiszemű ráépítő szerzi meg a föld tulajdonjogát az épülettel együtt, de a földtulajdonos kérelmére a helyzet rendezése úgy is megtörténhet, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerzi meg, s a földön használati jog illeti meg. A ráépítő tulajdonszerzése esetén köteles a földtulajdonost kártalanítani. Ha valaki a más tulajdonában álló épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy ha azon az idegen földön, amelyen az épületet felépíti, már áll épület, a ráépítéssel közös tulajdon keletkezik, ahol a ráépítő tulajdoni hányadát a ráépített résznek az egész ingatlan értékéhez viszonyított aránya határozza meg. Ha a ráépítő rosszhiszemű volt, a ráépítő nem szerezhet tulajdont, viszont vonatkoznak rá a rosszhiszemű túlépítésnél érvényes jogkövetkezmények. Az érintett felek eltérően is megegyezhetnek a helyzet rendezéséről.

Öröklés Az öröklés a halál tényével bekövetkező egyetemes jogutódlás, ami tehát kiterjed a tulajdonjogi jogviszonyban való jogutódlásra is