Gazdasági Ismeretek | Gazdaságföldrajz » Politikai és gazdasági földrajz tételek, 2002

Politikai és gazdasági földrajz 1. A világgazdaság globalizálódásának főbb jellemzői A világgazdaság nemzetköziesedése. Az elmúlt 2 évtizedben és jelenleg is zajló folyamat Két folyamatot takar: 2. 1. a gazdasági erőforrások (energia, munkaerő, tőke, információ,ez a legfontosabb) szabad áramlása. Az előttük álló akadályok elhárítása. a világgazdaság szereplői (nemzetgazdaságok) közötti egyre szorosabb, kölcsönös függésrendszer (interdependencia). Mind a két folyamat 2 szinten zajlik: ahhoz, hogy az erőforrások sza-badon áramol-janak szükséges az a fejlődés, ami a közlekedésben, információáram-lásban stb. lezajlott (minél gyorsabban jussa-nak el az erő-források a piacok-ra) vagyis a térbeli és időbeli akadályok lebon-tása nemzetállami szabályozás (védővámok, behozatali korlátok) lebontása a tőkepiacok és pénzpiacok egyre szorosabb függésrendszerben vannak a munkaerőpiacon is található egy

kölcsönös függésrendszer (termelő üzemek kitelepítése a fejlett országokból a kevésbé fejlett régiókba) Újdonságok, ami az utóbbi 2 évtizedben lezajlott: 1. a sebesség gyorsan terjednek el a technikai újdonságok 2. szereplők 1 a ’70-es években nemzetgazdaságok versenye volt a jellemző (jó áru: made in germany) ma a transznacionális nagyvállalatok (maga a cég neve a garancia), úgy működnek ezek a vállalatok mintha a határ ott sem lenne. Ma a világgazdaság ezek köré a vállalatok köré szerveződik. 3. ágazatok súlypontja a ’70-es évekig a világgazdaság az ipari termékek árucseréje ma a szolgáltatás szektorok kerülnek előtérbe (pénzügyi szektor felértékelődése) 4. hatósugár a területi kiterjedés korábban egy-egy multinacionális cégnek volt telephelye néhány országban ma globális fázison (a Föld bármely pontján lehet telephelye) a létrejövő termék globális termék (pl. számítógép alkatrészeit

különböző országokban állították elő, de az IBM neve szerepel rajta) A gazdasági erőforrások térbeli és időbeli akadályának a lebontása a.) Time Space (tér-idő konvergencia) zsugoródó Föld, hamarabb el lehet jutni egyik helyről a másikra. Ahogy fejlődik a technika, úgy lehet gyorsabban eljutni egyik helyről a másikra. b.) Interáció Face to face = szemtől szemben Tértől és időtől elszakadó (Giddens). A pénz lehetővé teszi, hogy fel tudjam használni korábbi gazdasági események hasznát. c.) Tér-idő kompresszió A vállalkozások abban érdekeltek, hogy a tőke megtérülési ideje a legrövidebb legyen. Ezzel növekszik a rizikó. Rizikóbiztosítások lépnek be d.) Global village (globális falu) Mindenki tud mindenkiről mindent. A kommunikáció szakaszai: - beszélt szó - nyomtatott szó - elektronikus kommunikáció Az írott szó (múlt), az elektronikus szó (ma). 2. A gazdasági növekedés ciklusemlélete 3. A fordizmusból a

posztfordizmusba vezető átmenet 4. A globalizációt magyarázó mikroökonómiai modellek Fordizmus a ’20-as évektől a ’70-es évek közepéig tart. Egy gazdasági, társadalmi rend átfogó neve a fordizmus. Jellemzői: - nagyüzemi tömegtermelés - nagyvállalatok uralma 2 - belső üzemi munkamegosztás elmélyülése bérmunka általánossá válása A ’80-as évektől napjainkig pedig a posztfordizmus van. Három alappillére van (fordizmusnak): 1. V Taylor (munkafolyamatok megosztása) 2. H Ford (tömegtermelés, munkaszervezés alapja) 3. J M Keynes (megteremti a gazdaságpolitika hátterét a kereslet élénkítésére) 1. A XIX század II felében élt, amerikai milliomos Azon gondolkodott, hogyan segíthetne a munkásokon. Meg kellene szervezni a munkát, hogy hatékonyabb legyen A tudományos munkaszervezést dolgozta ki. Probléma: Az üzemekben a termék minden munkafolyamatát 1-1 ember végzi. Megoldás: Fel kell osztani a munkafolyamatot. Nem a

nyersanyagtól a késztermékig egy ember kell, hogy végezze a munkafolyamatot (1882-ben írja meg a művét a témáról) A lényeg a lehető legegyszerűbb munkafolyamatokra való felosztás. Következmény: - gyors termelékenységi növekedés, mert hatékonyabb a munkavégzés - a tulajdonosok így jobban járnak - a gyáripari munkások helyzete javul, létrejön a középosztály - nagy szakképzettségre már nincs szükség (tömegével lehet ezért munkásokat a gyáriparba bevonni) - a munkaerő dekvalifikálódása (tehát képzettség nélkül is részt lehet venni a termelési folyamatban) 2. Az első sorozatban gyártott autó megalkotása fűződik a nevéhez 16 millió példányt adtak el a ’20-as évekig. Az 1 modell 1908-ban jött ki Az autó konstruktőre Galamb József volt. Hogyan lehet sorozatban gyártani? Futószalag kell hozzá a munkafolyamatok megosztása mellett. Ő vezette be először A XX. század elején tömegesen veszik át Technikailag is

lehetővé válik a tömegtermelés a futószalag által. Kell hozzá még tömeges fogyasztás is, mert a tömegtermelés már megvan. Ez hamarosan (1929-30.) egy nagy válsághoz vezet Túltermelés alakult ki A tömeges fogyasztás kidolgozása ezután következik. Taylor és Ford felfedezései nem vezettek el azonnal a tömegtermeléshez. A tömegtermelés rendszerének működőképességéhez hiányzott a tömeges fogyasztás. A tömeges fogyasztás feltételei csak később Keynes elveinek az érvényesítésével jöttek létre. 3. Közgazdász volt 3 pillérre épül a Keynesi gazdaságpolitika. - az állam keresletélénkítő beavatkozása a gazdaságban a. állami rendelések 3 infrastrukturális beruházások támogatása, ami a gazdaság egészére fontos, sok munkaerőt szív fel, ahova a magántőke nem megy be, vagy ha bemegy, akkor nem térül meg hamar (pl. autópályaépítés) b. állami szabályozás megmondja mennyi az adó c. az állam, mint tulajdonos is

részt vesz a gazdaságban a vasút kiépítése is magánkezdeményezésre indul, de az állam viszi tovább államosítási hullám, olyan ágazatokban, mint a vas- és acélipar, az állami közszolgáltatás - a munkaadók és a munkavállalók közötti partneri egyezség kialakítása éves bértárgyalások (azt becsülik meg, hogy abban az évben mennyi lesz a termelékenység növekedése) - a világgazdaság ellenőrzése, tervezése, szervezése nagy nemzetközi szervezetek által 1945 után jönnek létre ezek (GATT, IMF, Világbank) A három pillérre építve a II. világháború után gyors fellendülés látható a nyugati országokban az ’50-es évektől 1975-ig. - megerősödik a középosztály - normális lakóhelyük lesz - tömegessé válik az autóhasználat - bevásárlóközpontok épülnek - a városból kiköltöznek az emberek - az szolgáltatóipar előtérbe kerül Az aranykor Teacherig tartott. Ő azt mondja, hogy az államnak nem szabad

beavatkoznia A ’70-es évek közepéig a fordizmus belső válsága következik be. Okai: - lehet folyamatosan élénkíteni a keresletet, de egy idő után elfogy - a tömegtermeléssel előállítható termékek piaca is telítődik - az emberek elégedetlenné váltak a tömegesen előállított termékektől Bekövetkezik a posztfordizmusba való váltás. A befektetők máshogy kalkulálnak, ha nem lehet már befektetni, akkor a termelést kell kitelepíteni. - a termelést kitelepítik a fejlődő országokba a munkabér olcsósága miatt - a fejlődő országokban ennek következtében felemás fejlődés zajlik le (hiányzik a Keynesi gazdaságpolitika), modern üzemeket építenek - a tömegtermelés technikai oldalát átviszik, de nem párosul a tömeges fogyasztással Társadalmilag labilis rendszer alakul ki. Egyik oldalon a tömegtermelés, de nem kapcsolódik hozzá a tömegfogyasztás. Igazi váltás a ’90-es évektől jön létre, amikor a posztfordizmus jelenik

meg. Ez a fordizmus ellentéte sok mindenben: - flexibilis, kissorozatban való termelés - rövid életciklusú termékek 4 - rugalmas a termelési eljárás (just in time), nincs raktárkészlet (a fordista gyár nagy raktárkészlettel rendelkezett) rugalmas munkaszervezési eljárás, lapos a szervezeti hierarchia team-munkák (előnye: közös a munka, a felelősség, egymástól tanulnak a csapattagok) rugalmas a munkaerőpiac A fordizmus és a posztfordizmus főbb jellemzői Gazdaság - tömegtermelés - kisszériás, rugalmas termelés - vállalat, mint a verseny autonóm szereplője - vállalaton belüli és vállalatok közötti koop. Munkaerőpiac - munkafolyamatok feldarabolása - összetett munkafeladatok - munkakör szerinti bérezés - teljesítmény szerinti bérezés - bürokratikus hierarchiák - „lapos” hierarchiák - csekély személyi felelősség - csoportmunka, egyéni felelősséggel - szabályozott munkaidő - flexibilis munkaidő Állam - jóléti

állam - állam, mint a vállalkozások „felügyelője” - szolgáltató állam és város - vállalkozó állam és város - hierarchikus területfejlesztési politika - rugalmas területfejlesztési politika - nemzeti struktúrapolitika - regionális struktúrapolitika A posztfordi átmenet regionális következményei Nem minden ország képes a váltásra. 4 folyamaton lehetséges az átmenet a fordizmusból a posztfordizmusba. - deindrusztializáció (ipari tömegtermelés válsága, ipari üzemek bezárása, pl. Ruhrvidék) - fordista reindusztrializáció (új, modern telephelyek jönnek létre, fordista, mert tömegtermelésre épül, pl. Dél-Kelet-Ázsiában, Kelet-Közép-Európa) - posztfordi neoindusztrializáció (a rugalmas termelési eljárások megerősödése, különösen a dél-német tartományokban) - globális városok megerősödése A világgazdaság átalakulásának főbb trendjeit magyarázó elméletek 1. Világrendszerek elmélete Fernando Brandel,

Wallerstein történészek A XVI. századtól vizsgálják a világgazdaságot, ami egy fokozatos expanzió eredménye Van az ún. minirendszer (egy meghatározott munkamegosztás) és ebből indul ki A változás két fajtája: - impérium (birodalmi modell, egy meghatározott politikai rendszer, a XVI. századig így fejlődött) - világgazdaság (egy domináns munkamegosztás van, a XVI. századtól jön létre, ma a domináns munkamegosztás a kapitalista) 5 A világgazdaság 4 térsége Wallerstein szerint: - centrumállamok Jellemzői:  koncentrálják a legtöbb és legfontosabb erőforrásokat,  ezek a leghatékonyabbak,  a világ legfejlettebb és leggazdagabb államai,  1 főre jutó GDP több mint 20.000 dollár - félperiféria Jellemzői:  a centrum országból a húzóhatás először ide érkezik  legszorosabban ők kötődnek a centrumországokhoz  gazdasági viszonyaikat tekintve elmaradnak a centrumállamoktól (pl. Magyarország)  1

főre jutó GDP 5.000 – 10000 dollár - periféria (földrajzi értelemben is, mert a centrumtól távol vannak) Jellemzői:  mindazok hiánya, ami a fejlett országokban megvan  alacsony képzettség  1 főre jutó GDP 5.000 dollár alatti - külső aréna (amelyek kiesnek a világgazdaságból) Jellemzői:  teljesen elzárt, érintetlen régiók 2. Gazdasági növekedés cikluselmélete A növekedési cikluselmélet szerint a kapitalista gazdaság fejlődése mintegy 50 esztendőt átfogó, menetrendszerűen ismétlődő ciklusok keretében játszódik le. Egy ilyen ciklus kezdeti szakaszában a termelés gyorsan növekszik, a ciklus delelőjén a termelési mód elterjed a világgazdaság meghatározó régióiban, ám a ciklus vége felé a termelés előbb rohamosan lecsökken, majd a ciklus lezárásaként az addig uralkodó fejlődési modell súlyos válságba jut. Az elmélet legfontosabb megállapítása, hogy a kapitalista világgazdaság nem egyenes

vonalúan, hanem folytonos megújulási ciklusok keretében fejlődik. Hosszú hullámok elmélete (50 éves hosszú növekedési ciklusok) A ’20-s évek elején elemezte az árviszonyok alakulását búzára. Nikolaj Kondratyev és 50 évente találunk jelentős változást. 50 évente növekedési ciklus figyelhető meg. 1926-ban teszi ezt és megjósolja, hogy világgazdasági válság lesz. Sztálinéknak nem tetszett a teória. Letartóztatták, a ’30-as évek közepén a Gulágon halt meg. Teóriája azt mondja, hogy a kapitalizmus 50 évente megújul. 24 évesen alkotja meg elméletét. 684 hónapnyi növekedési ciklus. Joseph Schumpeter Mi az oka az 50 évente levő növekedési hullámoknak és utána a válságnak? - a technika és a technológia fejlődése, 50 évente jelenik meg a bázisinnováció a gazdaságokban 6 Most a 4.-ből 5-be való váltásnál tartunk A „hosszú hullámok” főbb jellemzői: 1. Kondratyev- 2 Kondratyevciklus ciklus (1787-1845)

(1846-1895) Vasés Bázisinnovációk Gőzgép, acélgyártás, , húzóágazatok Textilipar, vasipar Vasút, gőzhajó 3. Kondratyev- 4 Kondratyevciklus ciklus (1896-1947) (1948-2000) Autó, Tranzisztor, Vegyipar, Mikroprocesszor, Elektromos ipar Komputer, Űripar, biotechnológia Anglia, Németország, USA, USA, Japán, Központi Belgium USA, Anglia Németország Németország államok Kondratyev-ciklusonként változik a technika, az iparág és a munkaerőpiac. Nem egy egyenes vonalú fejlődés. 50 évente váltják egymást Alapja a technikai, technológiai fejlődés. Jelentős változások alakulnak ki: - a munkamegosztásban - a nemzetközi munkamegosztásban - más országokra, más gazdasági térségekre tevődik át a hangsúly Nemcsak a világgazdaság egészében találunk súlypont eltolódást, hanem országon belül is. (pl. USA) 3. Regulációs elméletek Szakít a világrendszerek elméletében és a növekedési ciklusteóriában tapasztalható felfogással, amely

a gazdaság és a társadalom változásait univerzális, az egész világra érvényes folyamatoknak tekinti. A regulációs elmélet kiindulópontja az a tézis, hogy a gazdaság és a társadalom fejlődését regionálisan rendkívül eltérő utak jellemzik. A gazdasági és társadalmi fejlődési modellek alapvetően két alrendszer: - az akkumulációs rezsim és a - regulációs mód együtteseként írhatók le. Az akkumulációs rezsim: A makroökonómiai fejlődési mintát jelent, amely időben viszonylag tartósan meghatározza: - javak termelése, - a megtermelt javak elosztása közötti viszonyt. 7 A regulációs mód azoknak a normáknak, intézményeknek és szabályoknak az összessége, amelyek a gazdasági folyamatokat a gyakorlatban irányítják. A regulációs elmélet vezéralakja, a francia Alain Lipietz. Arra a következtetésre jut, hogy csak a nagyon fejlett és a nagyon elmaradott országok lehetnek versenyképesek. A nagyon fejlett országok

versenyképességének a kulcsa a tudás- és tőkeigényes iparágakban rejlik. A nagyon elmaradott országokat pedig az alacsony bér teszi versenyképessé, mivel itt található még meg az az alacsony életszínvonalon tengődő, zömmel paraszti tömeg, amelyik szinte a legalacsonyabb bérért is hajlandó dolgozni. 4. Három mikroökonómiai magyarázat Törnqvist-modell Az ipari termelés kitelepülésének a legegyszerűbb magyarázata abból indul ki, hogy a nagyvállalatok különböző termelési és igazgatási szintjei eltérő információs igényeket támasztanak a telephelyekkel szemben. Miért települnek ki a fejlett országokból a fejlődő országokba a gyárak? A vállalati kommunikációból indul ki. A vállalatot 3 hierarchia szintre osztja: 1. hosszú távú stratégiai tervezés, irányítás szintje 2. termelés napi irányításához szükséges management 3. konkrét termelés Melyiknek milyen információra van szüksége? 1. 2. 3. a legtöbb

információ (hogy alakul a tőzsdei árfolyam, mi történik a gazdaságpolitikában) csak a napi termelést kell megszervezni, amire egy napi managementnek szüksége van nincs igazán szükség információra A vállalat nem egy-egy településen belül helyezi ki a szinteket. Pl A vállalat központja Budapesten van (itt lehet elemzéshez, bizalmas információhoz jutni), a napi management egy kisebb regionális központ is lehet pld. Székesfehérvár, a konkrét termelés pedig kitelepíthető Szfv-től kb. 20 km-re is A vállalati hierarchia szint kitelepítése aszerint, hogy milyen információra van szükség. Hymer-modell Az előző modellt a transznacionális vállalatokra alkalmazva arra a megállapításra jut, hogy amíg a legfelső stratégiai döntések szintje a fejlett országok néhány kulcsfontosságú városába, addig a konkrét termelési folyamatok döntő része a (fél) periféria országaiban koncentrálódik. Véleménye abban különbözik Törnqvist

álláspontjától, hogy ennek a szerkezeti felépítésnek 8 az okát nem annyira a nagyvállalati hierarchiaszintek eltérő információs igényeiben, mint inkább a telephelyek közötti bérkülönbségekben látja. A hosszú távú stratégiai döntések szintjét a világgazdaság parancsnoki posztjain álló „global cityikbe”, a rutinszerű igazgatási feladatokat a fejlett országok nagyvárosaiba, a termelési folyamatokat pedig a (fél)perifériára telepítik. Termékéletciklus-modell 1. 2. 3. 4. 5. Vernon nevéhez fűződik. Modelljének kiindulópontja, hogy a termékek a termelés időbeli előrehaladtával sajátos szakaszokra bontható, „életpályát” futnak be. Egy termék „életpályája” elején, tehát a kifejlesztés és a piaci bevezetés szakaszában még szinte elhanyagolható a termelés volumene. Az ezt követő felfutási fázisban azonban hirtelen megugrik a termelés volumene, a termék a főszakaszban a tömeges gyártással

eléri „életpályájának” tetőpontját. Ezután a piac fokozatos telítődése miatt egyre inkább csökken a termék iránti kereslet, vele párhuzamosan a termelés, a termék pedig „életpályájának” hanyatló szakaszába jut. Több szakaszra bontják. 1. A terméket ki kell fejleszteni, ki kell találni Kikísérletezés 2. Piaci bevezetés fázisa Nő a termelés 3. Felfutó szakasz Mindenki veszi 4. Érett Ilyenkor kell kikísérletezni egy másik terméket 5. Hanyatlás Csökken a kereslet Mit lehet csinálni, ha csökken Az új termék kikísérletezése mellett egy másik megoldás, hogy újabb jellemzővel látják el. Pl: Ariel – intelligens mosószer, vagy egy hypot illattal látnak el. Amikor kezd már hanyatlani, akkor látják el újabb tulajdonsággal. Ezeken a szakaszokon más telephelyi és termelési igények vannak. 9 Milyen termelési tényezők játszanak szerepet? 1. Ekkor a legfontosabb termelési tényező a magasan szakképzett munkaerő

és a külső partnerek, akikkel ki lehet fejleszteni. 2. A management iránti igény a nagy és a tőke iránt (hiszen át kell állni lassan tömegtermelésre) 3. Érett szakaszban a tőke iránti igény nagy és az alacsonyan szakképzett munkaerő iránt) Ahogy a termék halad előre, úgy kevésbé fontos a szakképzett munkaerő. A vállalat nemcsak aszerint telepítik ki telephelyeit, hogy hol milyen információkat kap, hanem a termék életciklusa szerint is. Amikor a termék kifejlesztése zajlik, akkor ez a fejlett országokban történik, amikor már a tömegtermelés folyik, akkor ez a fejlődő országokban zajlik. Vernon ezt 1966-ban találta ki. Arra volt kíváncsi, hogy az USA-ban egy-egy terméknél mikor lesznek nettó exportőrök és nettó importőrök a vállalatok. A ciklus elején minden termék az USA-ban van, ő exportál. A 2 szakaszban már áthelyezi más országokba A 3 szakaszban pedig már javarészét áthelyezi Európába. Az érett szakaszban az USA

Európába helyezi át a termelést. Az utolsó szakaszban az USA is a kihelyezett helyről szerzi be Gond-e, hogy importőrré válik az USA? Pl.: ruhák 60 %-át importálja 5. A transznacionális nagyvállalatok a globalizáció korában A szupranacionális birodalmak a XIX. és a XX századra a fejlődés peremére szorultak, ott sem bizonyultak versenyképesnek a nemzetállamokkal szemben. A XVI. században maradt le Kelet-Közép-Európa és Magyarország Nyugat-Európától, és ettől az időszaktól kezdve reked meg a régió városainak fejlődése a középkor színvonalán. A globális szerveződési szint a XX. század közepétől kezdve újbóli megerősödése figyelhető meg. A szupranacionális birodalmak ellenőrző, koordináló szerepét az 1950-es, 1960-as évektől a nemzetközi szervezetek, az 1980-as évektől pedig a transznacionális vállalatok vették át. A transznacionális nagyvállalatok Az 1980-as évek közepén megállapításra jutott, hogy a

világgazdaságot inkább a triádban, azaz a Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Japán alkotta gazdasági-hatalmi háromszögben elhelyezkedő óriáscégek uralják. A tömegtermelés kitelepítése a fejlett országokból a fejlődő országokba, azaz fordista tömegtermelést az egész világra kiterjesztették. A fejlett országokban a tömegfogyasztás bővítése több költséggel járna, mint amennyi hasznot hozna, így csupán a költségek, mindenekelőtt a bérek csökkentésével érhető el az eddigi haszon. Ezért a vállalatok a termelő 10 tevékenységeknek az olcsóbb munkabérekkel versenyző országokba való kitelepítése mellett döntöttek. A nagyvállalatok a termelésük nagy részét a világ másik részein valósítja meg. A világ 10 legnagyobb transznacionális vállalata. (Nestlee, Electrolux, stb) A kelet-középeurópai transznacionális vállalatok között van a MOL, Tiszai Vegyikombinát, Malév Ez a folyamat kezdetben még csak az olyan

klasszikus ágazatokat érintett, mint a vas- és acélgyártás vagy a textilipar, ma minden olyan ágazatra, amely olcsó tömegmunkaerőt igényel, így a feldolgozóiparban, az autóiparban, az elektronikai iparban van a legtöbb transznacionális vállalat. Nagy gazdasági erővel és hatalommal rendelkeznek a transznacionális vállalatok annak ellenére, hogy döntő hányadát sok pontra helyezik ki, éles versenyben vannak. Ez ellen több eszközzel védekeznek: - stratégiai szövetségek létrehozása (olyan vállalatok, amelyek egymásnak piaci versenytársai) - rugalmas beszállítói rendszerek (egy nagy transznacionális vállalat már meglévő üzemekkel köt rugalmas beszállítói szerződéseket) Pl. Nike cipő story 1971-89 között hol termeltetett, kb. 30 országban, oda telepíti ki, ahol kevesebb a bérköltség A ruházati iparra, az elektrotechnikára, és az informatikára jellemző ez a kitelepítés. A transznacionális tér: egy nemzetállamon belül

kialakított olyan övezetek, ahol nem vagy csak részben érvényesül a nemzetgazdaság jogi szabályozása (pl.: vámszabad terület – egy országon belül elhatárolt terület, nem kell országhatár mellett lennie, zömmel összeszerelő műhelyek) Az ipar területén ezeket összefoglaló néven exportorientált termelési zónának hívják. Ezekre a területekre különböző kedvezmények vannak: - vámkedvezmények - adókedvezmények - munkajogi előírásban könnyebbségek (ne legyen szakszervezet) - tulajdonviszonyban kedvezmények - jó infrastruktúrával kell rendelkezni (pl. reptér, kikötő mellé) 1975-ben 175, 1998-ban már 850 ilyen zóna volt, 30 millió embert foglalkoztatott. Az USA-ban a WIRE, egy ilyen övezet. Ez a mexikói határ mellett egy 19 km szélességű övezet. Az USA vállalatok tömegével települnek ide Maquiladora-nak hívják (maquila = gép) A pénzügyi szektor is átalakult a globalizáció idején. A világgazdaság fejlődésének új

fejleménye a tőzsde. A pénzügyi szektor a II világháború után a gazdaság egyik legerőteljesebben ellenőrzött területe volt. Több oka: - félelem a pénzügyi rendszer összeomlásától 11 - félelem a pénzügyi intézmények túlhatalmától (a pénztőke ne szerezzen nagy befolyást) állami bankok megjelenése A II. világháború után Újjáépítési Bankok jöttek létre A lakáspiacon állami bankok jelentek meg. A nemzetállami szabályozás két területen erős: - a piaci szereplők hatásköre - a pénzpiacra való belépés korlátja (ki milyen feltétellel léphet be) A ’60-70-es években hosszabb folyamat. A ’60-as években az euro-dollár piac kialakítása (a SZU az USA-val kereskedett, de a dollárt már az európai bankokba fektették be) Az igazi változás: - 1975. a new yorki börze a biztosítók előtt megnyílik - 1981. a new yorki börze a külföldi bankok előtt is megnyílik - 1987. a londoni tőzsde megnyitása a külföldi

befektetők előtt Három pénzügyi központ van: New York, London, Tokyo, valamint 25 nagyobb pénzügyi központ van még. Itt is van egy transznacionális tér: - off-shore pénzügyi központok (jelentős kedvezményekkel rendelkeznek ezek is: adókedvezmény, rugalmas pénzügyi szabályozás, ezek az adóparadicsomok) Magyarországon egy bank rendelkezett ilyen kedvezményekkel a CIB-Bank, a ’90-es években) Ezek az off-shore pénzügyi központok 3 régióba csoportosultak: - Dél-Kelet Ázsia (Szingapúr stb.) - Európa (Lichtenstein, Andorra, Luxemburg, stb.) - Karibi térség (Bermuda, Cayman szigetek) Vanuatu (csendes-óceáni térségben van), egy szigetország. A világ egyik legnagyobb offshore pénzügyi közpot 6. A globális tőkeáramlás főbb jellemzői 7. A globális tőkeáramlás főbb magyarázó elméletei Termékéletciklus-modell 12 1. 2. 3. 4. 5. Vernon nevéhez fűződik. Modelljének kiindulópontja, hogy a termékek a termelés időbeli

előrehaladtával sajátos szakaszokra bontható, „életpályát” futnak be. Egy termék „életpályája” elején, tehát a kifejlesztés és a piaci bevezetés szakaszában még szinte elhanyagolható a termelés volumene. Az ezt követő felfutási fázisban azonban hirtelen megugrik a termelés volumene, a termék a főszakaszban a tömeges gyártással eléri „életpályájának” tetőpontját. Ezután a piac fokozatos telítődése miatt egyre inkább csökken a termék iránti kereslet, vele párhuzamosan a termelés, a termék pedig „életpályájának” hanyatló szakaszába jut. Több szakaszra bontják. 1. A terméket ki kell fejleszteni, ki kell találni Kikísérletezés 2. Piaci bevezetés fázisa Nő a termelés 3. Felfutó szakasz Mindenki veszi 4. Érett Ilyenkor kell kikísérletezni egy másik terméket 5. Hanyatlás Csökken a kereslet Mit lehet csinálni, ha csökken Az új termék kikísérletezése mellett egy másik megoldás, hogy újabb

jellemzővel látják el. Pl: Ariel – intelligens mosószer, vagy egy hypot illattal látnak el. Amikor kezd már hanyatlani, akkor látják el újabb tulajdonsággal. A termékek életciklusának a szakaszaiban azonban nemcsak a termelés volumene, hanem a termelési tényezők (tőke és a munkaerő iránti igények) terén is jelentősen különböznek egymástól. A felfutási szakaszban a kifejlesztés és a piaci bevezetés idején, a termék előállításában még viszonylag kevés a tőke szerepe. Annál jelentősebb igény mutatkozik viszont a magasan képzett munkaerő iránt. A főszakaszban a képzett munkaerő iránti igény csökken, a képzetlen munkaerő egyre nagyobb arányban vesz részt a termelésben, egyre jelentősebbé válik a beruházott tőke szerepe is. Végül az „életpálya” leszálló szakaszában nemcsak a termelés zuhan, hanem a termelés meghatározó tényezőjévé a tőke és a tömegesen alkalmazott képzetlen munkaerő válik. Ahogy a

termék halad előre, úgy kevésbé fontos a szakképzett munkaerő. A vállalat nemcsak aszerint telepítik ki telephelyeit, hogy hol milyen információkat kap, hanem a termék életciklusa szerint is. Amikor a termék kifejlesztése zajlik, akkor ez a fejlett országokban történik, amikor már a tömegtermelés folyik, akkor ez a fejlődő országokban zajlik. 13 Vernon ezt 1966-ban találta ki. Arra volt kíváncsi, hogy az USA-ban egy-egy terméknél mikor lesznek nettó exportőrök és nettó importőrök a vállalatok. A ciklus elején minden termék az USA-ban van, ő exportál. A 2 szakaszban már áthelyezi más országokba A 3 szakaszban pedig már javarészét áthelyezi Európába. Az érett szakaszban az USA Európába helyezi át a termelést. Az utolsó szakaszban az USA is a kihelyezett helyről szerzi be Triád-koncepció A japán Ohmae triád-koncepciója szintén a transznacionális vállalatok stratégiájának az elemzésére épül. Szerinte a

globalizálódó világ fejlődése egy olyan gazdasági és hatalmi háromszög, egy olyan triád kialakulásának az irányába mutat, amelyben – a nemzetállamok helyett – már a belsőleg integrált makrorégiók, mint Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Japán óriásvállalatai versenyeznek egymással. A világgazdaságban a tőke, a technológia és az áruk áramlása döntően ebben a háromszögben játszódik le. Amennyiben egy transznacionális nagyvállalat sikert akar elérni, akkor mind a három főrégióban valódi befektetőként is és termelőként is jelen kell lennie. Sikeres csak az a globális nagyvállalat lehet, amelyik ezen kívül még valamely kevésbé fejlett hátországban is pozíciót szerez. Ez a hátország a japán vállalatok számára Ázsia, az európai vállalatok Afrikával és a Közel-Kelettel fenntartott hagyományos kapcsolataikra építhetnek, az amerikai vállalatok a kezdetektől fogva szoros gazdasági kapcsolatban állnak

Latin-Amerikával. Ohmae modelljét 1985-ben készítette. A nyugat-európai nagyvállalatok előtt az 1990-es változásokat követően egy újabb hátország, Kelet-Közép-Európa megszerzésének a lehetősége nyílt meg. A nyugat-európai vállalatok éltek is ezzel a lehetőséggel, és a hátországképző stratégia Kelet-Közép-Európában a privatizáció és a működőtőke-beáramlás egyik meghatározó motivációjává vált. ?? Külföldi működőtőke befektetések (FDI) Külföldi működőtőke áramlás FDI (Foreign Direct Investment) = külföldi működőtőke befektetés Egy külföldi befektető egy másik országban hoz létre egy vállalatot vagy szerez részesedést. Stock – állomány Flow – éves áramlás Fejlett országok között, tehát tőke exportőrök és tőke importőrök. Triád-országok (Észak-Amerika, Japán, Nyugat-Európa) 1. helyen 28 % Németország 17 % Hollandia 12 % USA 11 % Ausztria 14 A japán Ohmae triád-koncepciója

szintén a transznacionális vállalatok stratégiájának az elemzésére épül. Szerinte a globalizálódó világ fejlődése egy olyan gazdasági és hatalmi háromszög, egy olyan triád kialakulásának az irányába mutat, amelyben – a nemzetállamok helyett – már a belsőleg integrált makrorégiók, mint Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Japán óriásvállalatai versenyeznek egymással. A világgazdaságban a tőke, a technológia és az áruk áramlása döntően ebben a háromszögben játszódik le. Amennyiben egy transznacionális nagyvállalat sikert akar elérni, akkor mind a három főrégióban valódi befektetőként is és termelőként is jelen kell lennie. Sikeres csak az a globális nagyvállalat lehet, amelyik ezen kívül még valamely kevésbé fejlett hátországban is pozíciót szerez. Ez a hátország a japán vállalatok számára Ázsia, az európai vállalatok Afrikával és a Közel-Kelettel fenntartott hagyományos kapcsolataikra építhetnek,

az amerikai vállalatok a kezdetektől fogva szoros gazdasági kapcsolatban állnak Latin-Amerikával. Ohmae modelljét 1985-ben készítette. A nyugat-európai nagyvállalatok előtt az 1990-es változásokat követően egy újabb hátország, Kelet-Közép-Európa megszerzésének a lehetősége nyílt meg. A nyugat-európai vállalatok éltek is ezzel a lehetőséggel, és a hátországképző stratégia Kelet-Közép-Európában a privatizáció és a működőtőke-beáramlás egyik meghatározó motivációjává vált. Meghatározó a privatizáció mértéke Három típusa: 1. gyarmati 2. kereskedelem helyettesítő tőkeexport 3. kereskedelem generáló tőkeexport 1. Tőke áramlik a kevésbé fejlett országokba (gyarmati). Centrumból perifériába, aláfölé rendeltségi viszony Nyersanyag kihasználás, feldolgozásra épülnek a tőkebefektetések. Pl: LatinAmerika rézbányászat, ültetvényes gazdálkodás Ahová befektetnek, ott némi fejlődések figyelhetők meg.

Azonban van olyan terület is, ahová egyáltalán nem jut külföldi tőke. A II. világháború után jelentős változás 2. A világot nemzetállamokkal írjuk le, megjelenik a kereskedelem helyettesítő tőkeexport. Tart a ’70-’80-as évekig Ma is domináns, hiszen a fejlett országokból a fejletlen országokba. Protekcionista gazdaságpolitika Védővámok, a hazai ipar védelme a külföldi versenytársakkal szemben. Ebbe közrejátszanak a gyarmati tőke áramlás is lecsökken. Befektetési célcsoportként kiesnek a szocialista országok 3. A ’80-as években jelenik meg a kereskedelem generáló tőkeexport. A fejlett országokból a kevésbé fejlett országokba. Regionális tőkebefektetés – háttérországokkal Észak-Amerika NAFTA Japán Dél-Kelet Ázsia 15 Nyugat-Európa Kelet-Európa coima-típusú tőkeáramlás A természetes folyamatok korlátok nélkül decentralizálódnak a világban, bárhol létrehozhatók. Probléma: A területi

decentralizációval párhuzamosan szükség van a megfelelő központi irányításra. A decentralizáció és koncentráció egymással összefüggő folyamatok. A hálózatoknak van csomópontja. 8. Az urbanizáció folyamata és a városnövekedési ciklus elmélet A város definíciója Denis de Rougemont: A modern város: a polgárok politikai részvételének szétrombolója A város a polgárok szabad politikai közössége kell legyen. Akadály: a növekedés Arnold Toynbee: A városok növekednek, összenőnek. Idővel az összes város összenő, egy összefüggő város lesz a világon. Ökumenopolisz Arisztotelész: A város egy központtal rendelkező szerkezet. A város az a hely, ahol tudás, információ van és a fogyasztó számára kedvező miliő van. A város klasszikus funkciói bárhova telepíthetők. A hagyományos és a modern város jellemzői különbözőek. A hagyományos város:

- alacsony lélekszám - jogi különállás (pl. árumegállító jog) - szabad politikai közösség 16 - szabályos szerkezet (foglalkozás szerint társadalmi csoportok elkülönülése) zárt rendszer (városfal) A modern város: (Nehéz jellemezni) - magas lélekszám, sok lakó - magas népsűrűség - a jogi különállás elveszti jelentőségét - nagy kiterjedésű (a közlekedés fejlődésével, a tömegközlekedés kiépülésével nő a város) - nem egy meghatározott központ köré szerveződik - sok funkció köré szerveződik - nyitott rendszer (a közlekedés miatt), befogadó város (multikultúrális társadalom) Fontos a fogalom meghatározásában, hogy melyik időpontban és melyik történeti korban beszélünk a városról. A városias és a falusias helyek közötti különbségek váltakozása 1. Az ipari forradalom előtti különbségek: A különbségek nem olyan számottevőek, a város erősen kötődik a mezőgazdasághoz, a faluhoz. 2. Az

ipari forradalom utáni különbségek: Az ellentét kiéleződik és fokozódik. A falusi kézművesipar nem bírja a versenyt a város iparával. A város a nagy nyereséget hozó ipari termelés központjává válik, a falu pedig a mezőgazdaságé. Szociológiai megközelítés: - városi társadalom falusi társadalom Más magatartás- és viselkedésmód jellemzi a két társadalmat, a városban megszűnik a klasszikus nagycsalád  a modern városi ember elszemélytelenedett kapcsolatokban él  információhiány  a médián keresztül kapnak az emberek információt  a média szerepe felértékelődik Idealizált falusi társadalom Külön alapon szerveződő társadalmak jöttek létre. Statisztikai megközelítés: Felix Auerbach - 1913 Rang-nagyság törvény Ha a városokat népesség szerint rangsorban állítjuk, akkor egy furcsa szabályszerűséget tapasztalhatunk: a sorrendben az n-dik város népessége egy nagyobb város n-ed része. 3. Különbségek

napjainkban Ellenkező hatás. A különbségek egyre inkább csökkennek Városi funkciók települnek ki a falusi térségbe. 17 Az urbanizáció fogalma Kettős folyamatot takar: - egyfelől jelenti a városi népesség számszerű emelkedését, a városok növekedését, terjeszkedését és a városok számának a gyarapodását, ez a folyamat a városodás - másfelől urbanizációnak nevezik a városi szerveződésformák, a városi életmód területi elterjedését is, ez a folyamat a városiasodás A falu és a város gazdasági szerkezetében is közeledés tapasztalható. A falun élők integrálódnak a város munkavállalóihoz. A városi értékek, normák elterjedése. A város fejlődése hatással van a falu fejlődésére. A városfejlődés cikluselmélete Leo van den Berg és Leo Klaassen az 1980-as években kimutatták, hogy az európai városok fejlődése sajátos ciklust követ. Cikluselméletük 4 alapvető tézisre épül. 1. A városok növekedése

jellegzetes szakaszokra tagolható ciklusok keretében játszódik le. 2. A fejlődési ciklusoknak a szakaszaiban koncentrációs és dekoncentrációs, illetve növekedési és zsugorodási folyamatok váltják egymást. 3. Enyedi György teszi hozzá, hogy a városfejlődési ciklusok globális jellegűek, azaz a Föld valamennyi régiójában megjelennek. 4. A városfejlődési ciklusoknak, illetve szakaszainak az időbeli eltolódása miatt a nagyvárosok fejlődése egy adott időpontban kontinensenként, országonként és régiónként rendkívül eltérő képet mutat. Berg és Klaassen a nagyvárosi térséget 2 nagyobb részre: - a nagyvárosi magterületre (magára a városra), valamint - a nagyvárosi magterületet övező városkörnyékre (agglomerációs gyűrű) bontották fel. Annak alapján pedig, hogy a nagyvárosi magterületen és annak agglomerációjában milyen népesedési folyamatok játszódnak le, 4 alapvető fázist: 1. urbanizációs, 2.

szuburbanizációs, 3. deurbanizációs és 4. reurbanizációs szakaszt különítettek el a nagyvárosok fejlődésében. A népesség számának vizsgálata: Urbanizációs szakasz Szuburbanizáció Deurbanizáció  nagyvárosi magterület növekedés csökkenés csökkenés agglomerációs gyűrű csökkenés növekedés csökkenés 18 Reurbanizáció növekedés csökkenés  csak a falusias területen nő a népesség ebben az időszakban A városfejlődési ciklus 1. fázisa az urbanizációs szakasz Ebben a nagyvárosi magterületen rohamosan nő a népesség száma, a nagyváros környékén a népesség csökkenése tapasztalható. A tömegméretű városba özönlés időszaka ez. (Nyugat-Európában ez jellemezte a XIX század egészét, Kelet-Közép-Európában pedig még a XX. századba is átnyúlt) A 2., a szuburbanizációs szakaszban előbb megáll, majd csökken a nagyvárosi magterület népessége, a népesség növekedése a nagyvárost övező

agglomeráció településeibe helyeződik át. A nagyvárosi agglomeráció népességének a növekedése egyszerre 2 forrásból is táplálkozik: - a nagyvárosból kitelepülő népességből - a vidéki betelepülőkből, akik már nem a nagyváros magterületét, hanem annak környékét célozzák meg. A 3., a deurbanizációs szakaszban mind a nagyvárosi magterület, mind pedig az agglomeráció népessége csökkenő tendenciát mutat, a népesség növekedése pedig a nagyvárosoktól távol eső kisvárosi vagy falusias térségekre helyeződik át. A reurbanizációs szakaszban zárul a városfejlődés ciklusa, a nagyvárosi magterület népessége ismét növekedni kezd, noha az agglomerációt továbbra is a népesség csökkenése jellemzi. Leo van den Berg, Leo Klassen Nyugat-Európa városfejlődését vizsgálták a különböző időszakokban (1950-től). 1980-90 között az európai nagyvárosok jelentős része a reurbanizáció szakaszában érkezett. Az

urbanizáció, szuburbanizáció, deurbanizáció, reurbanizáció szakaszába a különböző városok különböző időpontokban lépnek be. Urbanizáció 1780-1930 Gyors városnövekedési szakasz - Észak-Amerika, Nyugat-Európai nagyvárosok Szuburbanizáció 1930-1970 Deurbanizáció 1970-1990 Reurbanizáció 1990A globális hálózatokhoz való csatlakozással erősödnek meg újra ezek a városok A 3. világra jellemző városodás Rövidebb idő alatt duplázódik meg a népesség ezekben a régiókban lévő nagyvárosokban, mint Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában. A városodás, városiasodás néhány nagyvárosra koncentrálódik. Latin-Amerikában viszonylag magas az urbanizáció foka, kb 60%, ami megfelel a nyugateurópai szintnek. A kikötők erősödtek meg különösen, a középszintű, - méretű városok hiányoznak. Ázsia - több 1000 évre visszatekintve urbanizált. A város szervezeti központjai az agrártársadalomban találhatók. Afrika - gyors

fejlődés, növekedés, de csak néhány városra korlátozódik 19 A városok növekedésének ezekben a térségekben nincs gazdasági alapja. A munkaerő piac nem tudja felszívni a vidékről újonnan érkező munkaerőt. Az emberek sem a faluban, sem a városban nem tudnak megélni.  nyomornegyedekben élnek a városokban  túl urbanizáltság  túl ruralizáltság  a nagyváros elfalusiasodása Informális (fekete) gazdasággal, munkahelyekkel egészül ki  árnyékgazdaság Kelet-Európa - napjainkra 1980-tól a szuburbanizációs szakaszban érkezett a térség, megkésettség. A XIX sz utolsó harmadában indul az urbanizáció és az 1960-as évekig húzódik. Nyugat-Európában a városi társadalomból fejlődik ki a kapitalizmus. Közép-Kelet-Európában az iparosodás erősíti meg a városodást, a városiasodást a külső tőkével. A városfejlődés ciklusai az Európai Unióban 3 nagyrégió különíthető el: - az Európai Unió hagyományos

magterülete (London, Párizs és a Ruhr-vidék között húzódó „aranyháromszög”) ez Európa legkorábban iparosodott vidéke az itt fekvő nagyvárosok fejlődésében az 1950-es és az 1960-as években a szuburbanizációs folyamatok domináltak. Az 1970-es évek végétől (az első olajválság, hagyományos iparágak válsága, új és rugalmasabb termelési eljárások térhódítása) a nagyvárosi agglomerációk népességének a növekedése megtorpant. A népességnövekedés a kisvárosokban és falusias térségekbe helyeződött át. A gazdasági szerkezetváltás az Európai Unió magterületén az 1990-es évek elejére fejeződött be. A reurbanizáció jeleként ismét növekedésnek indult a nagyvárosi magterületek népessége. - - az Európai Unió új magterülete (Alpok és a Mediterráneum északi partvidéke) későn és gyengén iparosodott, de az utóbbi évtizedekben dinamikusan fejlődő városait foglalja magába az 1970-es években kezdődött

el a szuburbanizációs szakasz, az új iparágak (computeripar, médiaipar, design-ipar) fellendülésének köszönhetően az 1980-as és az 1990-es években is folytatódott. Európai Unió déli perifériája (Portugália, Dél-Olaszország és Görögország nagyvárosai) Nagy időbeli késés jellemzi az Európai Unió déli perifériájának a nagyvárosait, amelyek csak napjainkban jutottak el az urbanizációs szakasz végéhez, illetve a szuburbanizációs szakasz kezdetéhez. Kelet-Közép-Európa megkésett városfejlődése A városfejlődési szakaszok eltolódása Nyugat-Európa és Kelet-Közép-Európa viszonylatában is nyomon követhető. Kelet-Közép-Európában a XVI század óta minden fejlődési folyamatra, így a városfejlődésre is a megkésettség a jellemző. 20 Kelet-Közép-Európában a XIX. században meginduló iparosítás nem a polgári városokból fejlődött ki, hanem külső hatásokra (külső tőke, külső polgári népcsoportok

részvétele) elinduló iparosítás fejlesztette ki a modern városokat. Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol a XIX. század utolsó harmadában megindult iparosítás egy gyenge városhálózatra telepedett rá. Az időbeli késés következményeként a magyarországi iparosítás és városfejlődés mind jellegét, mind pedig szerkezetét tekintve jelentősen eltért a nyugat-európaitól. Egyrészt Magyarországon az ipari fejlődés csupán néhány, kevésbé tökeigényes iparágra (élelmiszeripar, malomipar, mezőgazdasági gépgyártás, feldolgozóipar) koncentrálódott. Ezeknek az iparágaknak alacsony a tőkefelhalmozó képessége, ami nem kedvezett a városok és a városhálózat megerősödésének. Másrészt a rendelkezésre álló szűkös erőforrások csak koncentráltan, alapvetően a nemzeti fővárosba összpontosítva jelentek meg. Budapest rövid idő alatt nemzetközileg is versenyképes nagyvárossá vált. 9. A „world city” koncepciót A

termelési folyamatok (tőkeáramlások) korlátlan mértékben decentralizálhatók a világban, azaz bárhol lehet a világban ipari telephelyeket létrehozni és megszűntetni. A probléma az, hogy ahogy decentralizálják területileg a termelési folyamatokat vele párhuzamosan szükség van a megfelelő központi irányításra is. Decentralizáció és koncentráció egymással összefüggő folyamatok. Ha az egész világra kiterjedő termelési hálózatok jönnek létre, ezeknek a hálózatoknak is van csomópontja. Ezek a csomópontok a „world city”-k, ami nem világvárost jelent a város népességszámát tekintve. A nagy népességű városokat megacity-knek nevezik World city - világváros, mint fogalom - a népesség számhoz kötődik - a hétköznapi felfogás szerint Valójában a nagyvárosokat 7 millió fő lakos fölött megavárosoknak nevezik. - világgazdasági értelemben Funkciók szerinti besorolás a mérvadó. pl Frankfurt fél milliós lakosával a

világgazdaságban sokkal fontosabb szerepet tölt be, mint pl. a sok milliós Kalkutta A globális városhierarchia problémáját és vele párhuzamosan a „world city” kifejezést először Peter Hall vetette be a köztudatba az 1960-as évek közepén. Hall szerint: „world city” - nem a világméretű várost, hanem - a világ szempontjából jelentős várost jelenti Szerinte egy város annak alapján sorolható a „world city”-k közé, hogy a világban milyen szerepet tölt be. Általában milliós lélekszámmal rendelkeznek ezek a városok 21 Funkcionális szerep szerint: - közlekedési politikai kulturális kutatási gazdasági Ez a csoportosítás a funkciók széles körét ölelte fel. Az 1980-as években a „world city” koncepciók leszűkítették a lehetséges funkciók körét. Friedmann a „world city”-ket azokkal a városokkal azonosította, amelyek a világgazdaságban irányító, parancsnoki szerepkört töltenek be. Ez pedig abban

érhető tetten, hogy az illető nagyvárosban rendkívül nagy mértékben koncentrálódnak a transznacionális vállalatok központjai. A mai világban többnyire a transznacionális cégek központjaiban születnek meg azok a döntések, amelyek a világgazdaság menetét befolyásolják. Ezekben a városokban szervezik a világ gazdaságát. Ez a globalizáció egyfajta következménye, a városok megerősödnek. Ezek a városok hierarchiába szerveződnek Friedmann megkülönböztet elsődleges (a város kisugárzása Föld egészén érvényesül, pld. Tokyo, Párizs, London, New York, Los Angeles, Chicago, Szingapúr, Sao Paolo) és másodlagos (kisugárzása 1-1 makrorégióban érvényesül, pld.: Madrid, Milánó, Bécs, Brüsszel) „world city”-ket. Az elsődleges és másodlagos városok a centrum és félperiféria országokban találhatók. Egy nagyváros csak akkor képes a transznacionális nagyvállalatok központjait magához vonzani – és ezáltal a

világgazdaságban az irányító, a parancsnoki posztot betölteni – ha egyúttal képes koncentrálni azokat a vállalkozásorientált szolgáltatásokat is, amelyeknek a legnagyobb fogyasztói a transznacionális vállalatok. A world city-k közötti kapcsolat következménye, hogy ezek a városok 3 nagy régióba szerveződnek: 1. Délkelet-Ázsia 2. Amerika 3. Európa Sajátos gazdasági struktúra, társadalmi szerkezete alakul ki ezeknek a városoknak  erős polarizáció a munkaerő piacon - megerősödik a globális gazdasághoz kötődő munkavállalók száma. Szükség van személyi szolgáltatásokra, az irodai alkalmazottak száma is nő. A klasszikus munkásosztály, középréteg fokozatosan csökken  erős polarizáció a munkaerő piacon. A csomópontok azonosítása, meghatározása Hol hozzák azokat a döntéseket, amelyek a világ gazdaságára hatással vannak? A nagy transznacionális vállalatok irányító központjai ezekben a városokban

találhatók. 22 A központ helyének kiválasztásában a cég történetének is fontos szerepe van (pl. Philips Eindhoven) Sassen szerint ezeknek a vállalkozásorientált szolgáltatásoknak (vállalatjogi tanácsadók, könyvvizsgálók, PR-tanácsadó irodák, reklámügynökségek) a koncentrációja emeli ki a várost a többi közül, és teszi „global city”-vé. Azonban a „global city” jóval több a transznacionális nagyvállalatoknak bedolgozó szolgáltatások egyszerű gyűjtőhelyénél. Ezek a nagyvárosok ugyanis a vállalkozásorientált szolgáltatások és a transznacionális vállalatok székhelyeinek a koncentrálódása következtében egyre inkább kommunikációs csomópontokká fejlődnek. Ezek a szolgáltatások részben a cégek ún. karcsúsítása, profil tisztítás (out sourcing, down sizing) miatt jöttek létre, fejlődtek. A vállalkozók egymással versenyeznek, ami által a megrendelők számára kedvezőbb árak alakulnak ki. Az így

kialakuló piacok éles innovációt kényszerítenek ki. A szolgáltatások számára a nagy world city-kben érhetők el a működésükhöz szükséges információk  könnyen és gyorsan tudnak a transznacionális vállalatok igényeire reagálni. A szolgáltatás csoportok - könyvvizsgálói, reklám, pénzügyi, jogi - vizsgálata, amelyek felvevői a transznacionális vállalatok: Ezeknek a szolgáltató hálózatoknak hol találhatóak a különböző egységei? Megkülönböztetünk: - Alfa- nagy számban tömörítő - vállalkozások London, Párizs, New York, Tokió, Chicago, Szingapúr - Béta - kisebb számban tömörítő - vállalkozások San Francisco, Brüsszel, Mexico City - Gamma - még kevesebb számban tömörítő - vállalkozások Amsterdam, Dallas, Budapest, Genf, Houston A „global city”-k – Sassennél mindössze London, Párizs, New York és Tokió – már valóban a globalizáció gyermekei. Egyfelől a globalizálódó világ mindennapos

tapasztalatai azt mutatják, hogy az információk és az erőforrások térben és időben hihetetlenül gyorsan terjedve decentralizálódnak. Másfelől viszont nyilvánvaló, hogy szükség van azokra a centralizált információs és hatalmi központokra is, ahol a sokfelé szétszóródó információkból újból egységes egész, rendszer születik. Amilyen arányban területileg decentralizálódnak a gazdasági tevékenységek, szinte ugyanolyan mértékben koncentrálódnak a gazdasági irányításával és szervezésével kapcsolatos funkciók is néhány „global city”-ben. A „world” vagy „global city”-k a globalizáció korában nemcsak a világgazdaság parancsnoki posztjai, hanem a globális 23 léptékben kevésbé jelentős városok is egyre inkább a világot átfogó információs és termelési hálózatok csomópontjaivá válnak. 10. Az új globális városhierarchia kialakulásának folyamata 11. A klasszikus városszerkezeti modellek A város

belső szerkezete Centrum, periféria szerkezet A városon belül is megkülönböztetünk centrum, periféria szerkezetet. A városközpontban a beépítés nagy magas épületek találhatók, valamint sűrűn lakott. Az amerikai városokra jellemző a centrum és a periféria beépítési különbségei. Városközpont - magas beépítés (az európai városokban a beépíthetőség magasságát korlátozzák), kifelé haladva a beépítés mértéke csökken. Népsűrűség Ha a népsűrűséget nézzük, az is a belső kerületekben a legmagasabb, ahogy haladunk a perem felé, kezd el csökkenni. A belső kerületekben a legmagasabb, kifelé haladva csökken Telekár Ahogy haladunk a város felé, úgy csökken a telek ára. Miért? Arra vezethető vissza, hogy a telkek árát mindig az határozza meg, hogy azon a területen milyen hasznosítás hozza a legtöbb hasznot. Minden hasznosításnál azt tapasztalhatjuk, hogy a városközpontban hozza a legtöbb hasznot. Az amerikai

városokban az a furcsa helyzet áll elő, amíg a telekár a központból kifelé haladva csökken, addig a város lakók társadalmi státuszát eltekintve ez éppen ellentétes, vagyis egyre kifelé haladva egyre gazdagabbak laknak. Területhasznosítás - telekár kapcsolata CBD = Central Business District (Központi Üzleti Negyed), itt kiugróan magas telekárakat találunk. Pl: Váci utca A legmagasabb telekár a CBD-ben, majd a városból kivezető sugárutak és körgyűrűk mentén. A városból egyre inkább kifelé haladva fokozatosan csökken. Ez persze függ attól is, hogy milyen típusú városról van szó. CBD (Central Business District -központi üzleti negyed) kiemelkedően magas telekárak érhetők el 24 A városlakók társadalmi státusza A városközpontot (CBD) kivéve kifelé haladva nő a társadalmi státusz. Az európai és az amerikai városszerkezetet célszerű elkülöníteni. Az európai városszerkezetre jellemző, hogy a belső

városrészekben laknak a gazdagabbak és kifelé az egyre szegényebbek. Amikor a város el kezd növekedni a városperem felé, akkor ahol eddig középosztálybéliek laktak oda a felsőbb társadalmi rétegek, ahol az alacsonyabb rétegűek, oda pedig a középosztálybéliek költöznek be. Ezzel szemben Amerikában fordított a helyzet. Ahogy a városból kifelé haladunk úgy egyre gazdagabbak laknak. A lakáspiacon mindig a gazdagok kezdenek építkezni. Ha a gazdagok elkezdenek építkezni, azok valamiből kiköltöznek, el kell adni, abba alacsonyabb társadalmi rétegek költöznek. A slumosodás (szlamosodás) egy városrész leértékelődését, lepusztulását jelenti. A klasszikus európai városszerkezet: A belső városrészben lakók társadalmi státusz magasabb. A város növekedése után (építészeti) a területek felértékelődése megy végbe Amerikai városszerkezet: CBD - magas társadalmi státusz belső városrész - alsóbb társadalmi réteg külváros

- magas társadalmi státusz Az amerikai filtrációs modell A gazdagok építkeznek, helyükre a kevésbé tehetősek költöznek, minden társadalmi osztály egy fokkal előbbre lép. Slum - egy városrész építészeti és társadalmi leértékelődése A városbővítési és a városfelújítási ciklusok elmélete Maga a város lakásállománya is változik és növekedik. Kétfajta módon A városbővítésével és a városfelújításával. Lichtenberger szerint a nagyvárosok épületállományának a le-, ill. felértékelődése arra az egyszerű tényre vezethető vissza, hogy a lakásokat vagy épületeket sohasem örök időkre építik. Ezek is meghatározott élettartammal rendelkeznek A kelet-közép-európai nagyvárosok házait átlagosan 100-120 éves élettartamra tervezve építették. Ezt is csak akkor érik meg, ha 50-60 évente szinte a teljes épületet felújítják Ennyi idő alatt egyszerűen elhasználódnak, elpusztulnak az épületek. Amíg a városi

lakások élettartama korlátozott, addig a nagyváros saját népességszaporulata és a bevándorlás miatt állandóan növekszik, azaz újabb és újabb lakásokra van szükség. A modern nagyvárosoknak 2 feladattal is szembe kell néznie. - egyfelől a népességnövekedés miatt folyamatosan fejleszteni, bővíteni kell az épületés lakásállományt - másfelől azzal, hogy karban kell tartania és lehetőség szerint fel kell újítania a már meglévő, fokozatosan elöregedő, elhasználódó épület- és lakásállományt is. 25 A nagyváros előtt 2 lehetőség áll: - egyrészt új épületek, lakások építésével bővülhet, terjeszkedhet. Iránya többnyire a város pereme, hiszen ott van még elegendő szabad terület. - Másik lehetőség, a régi, leromlott állagú lakások felújítása, illetve egész városrészek teljes szanálása és újjáépítése Csak ritkán fordul elő egyidejűleg a kifelé terjeszkedő városbővítésre, valamint a belső

városrészek felújítására. A városbővítési és városfelújítási folyamatok inkább ciklikusan követik egymást, néhány évtizedes terjeszkedés után a belső városrészek felújítása következik, majd újból a terjeszkedés lesz a város növekedésének a fő iránya. Azokban a nagyvárosokban, ahol a városfejlődést nem szakították meg politikai vagy gazdasági törések, a városbővítési és városfelújítási ciklusok szabályos időközökben váltják egymást. Ezeknek a nagyvárosoknak az épület- és lakásállománya egészséges szerkezetet mutat, a felújítás és a bővítés többnyire egyensúlyban van egymással. Azokban, ahol a ciklusok politikai és gazdasági okok miatt elhúzódnak vagy akár ki is maradnak, komoly feszültségek keletkeznek az épület- és lakásállomány fejlődésében. Ha a városbővítési ciklus rövidül le vagy marad ki, akkor lakáshiány léphet fel, ha pedig a városfelújítási ciklus rövidül le vagy

marad ki, akkor a várospusztulás jelei jelennek meg. A nagyváros lakóépületeinek az állománya 2 egymással szorosan összefüggő, időben mégis erősen elkülönülő folyamat, a városbővítés és a városfelújítás keretében fejlődik. A bővítés és a felújítás egymást kölcsönösen kiegészítik, mindkét esetben javul és növekszik a város épület- és lakásállománya. A városbővítési és a városfelújítási folyamat sajátos fázisokra: - az innovációs szakaszra a város vezetése egy újabb városépítési irányvonal mellett teszi le a voksát. Ekkor elszórt építészeti kísérletekről van szó. - fellendülési fázisra ugrásszerűen megnő az újonnan épített vagy felújított épülettömbök és lakások száma. Az építkezések módszerei, építészeti és technikai kivitelezése egységesedi, az épületek jellegzetes karaktert kapnak, összefüggő területeket nyitnak meg a városfejlesztés új formája előtt. -

főszakaszra a városfejlesztés tömegméretűvé válik, évente felújított vagy újonnan épített épületek és lakások száma tovább már nem növekszik. Az építkezéseket az összefüggő, kiterjedt övezetek létrehozása jellemzi. Lassan megmutatkoznak a ciklus kifulladásának a jelei is. A pénzügyi források elapadása, az új építmények és lakások iránti kereslet csökken. - késői szakaszra várospolitikai, gazdasági vagy építészeti-technikai okok miatt erősen visszaesik az építkezés, majd véglegesen befejeződik a ciklus. tagolódik. A városfelújítási és városbővítési ciklusok többnyire időbeli csúszással követik egymást. Amikor ez az időbeli csúszás rendkívül nagyra növekszik, vagy a felújítási ciklus teljesen kimarad, akkor felgyorsul az épület- és lakásállomány pusztulása, építészeti leértékelődése. 26 12. Városi egyenlőtlenségek A legklasszikusabb modell az 1920-as évekhez köthető, ez a chicagoi

iskola. Főbb alakjainak neve: Robert A. Park Arra a megállapításra jutnak, hogy a városban sajátos társadalmi övezetek alakulnak ki, sajátos kultúrával, sajátos társadalmi viszonyokkal. Ezek a városközpontból a perem felé haladva koncentrikus zónánként helyezkednek el. A városközpontjában találjuk a CBD, ahogy haladunk kifele, egyre magasabb társadalmi rétegek helyezkednek el. 1. CBD 2. ipari övezet (nagykereskedelemhez kapcsolódó ipari övezet) 3. átmeneti zóna (alacsony társadalmi státuszú rétegek találhatók) 4. munkásosztály lakóövezete 5. magas társadalmi státuszú rétegek lakóövezete Ahogy haladunk kifele úgy fokozatosan növekszik a társadalmi státusz. A városökológia elmélet (az ökológiai fogalmakat alkalmazva) A folyamat: 1. koncentráció: egy társadalmi csoport egy városrészben el kezd terjeszkedni 2. centralizáció: saját miliő kiépítése 3. szegregáció az városrész elkülönül (kíniak, olaszok, gazdagok,

stb) 4. invázió: tömegesen áramolnak be a népcsoport tagjai 5. szubcesszió: a népesség az adott városrészben meghatározóvá válik, elzárkóznak, elkülönülnek a világtól Szektor szerinti elrendezés Hommer Hoyt szerint Az azonos lakbérű lakások a városközponttól kifelé haladva szektorokat alkotnak (nem koncentrikus köröket) és azonos területhasznosítású területek. A város fejlődését meghatározza, hol kezd növekedni a lakbér, a terület ára. Több magvú városmodell Azonos társadalmi státuszúak több helyen, területen élhetnek az adott városban. Etnikai csoport - magokban, zárt terület Jövedelmi csoport - koncentrikus körök Ipar/kereskedelem - szektoros 27 Szegregáció: a társadalmi távolság területi távolságot jelent. Tartalma: 1. Etnikai alapon való 2. Társadalmi státusz szerinti 3. Kor szerinti (ezt most nem tárgyaljuk) területi elkülönítés 1. Gettósodás - etnikai diszkrimináció alapján területi

elkülönülés A gettóképződés modellje: 1. munkaerő piaci diszkrimináció 2. a városrész gazdasági leértékelődése (a képzett rétegek, üzletek elköltöznek, a munkahelyek száma csökken) 3. lakáspiaci diszkrimináció (alacsony ár  szegénység) 4. diszkrimináció a közjavakban (csökkenő kommunális bevételek  romló közszolgáltatások 5. építészeti-környezeti leértékelődés (a közszolgáltatás hiánya  kriminalitás) 6. "védekező szubkultúra  gettó 2. Társadalmi státusz szerinti területi elkülönülés Milyen társadalmi rétegek különülnek el és milyen erősen? A legerősebb elkülönülés - a magas státuszú, magas jövedelmű és magas képzettségűek az alacsony társadalmi rétegek elkülönülése. Legkevésbé a középosztály különül el. A II. világháború után a klasszikus társadalmi piramis átalakult egy "hagymává" Felső osztály - kevés számú ember Középosztály - nagy számú

ember Alsó osztály - kevés számú ember A városhoz való viszonyunk Kognitív térkép 28 Kognitív térképezés, ahogy a környező világot a tudatunkban leképezzük, a környezetből begyűjtött információk szelektálása. A kognitív térkép fokozatai: 1. a földrajzi környezet észlelése 2. szubjektív tájékozódási rendszer felépítése 3. szimbolizáció - értékítélet alkotása 4. identifikáció - érzelmi hozzáadás A város imagetípusok rendszere  Jelenállapotú image Véleményformálók Jövő-image Hivatalos image Saját image   Belterületi Szomszédsági image image Idegen image   közeli távoli image image  a városok funkcióinak szubjektív információkon alapuló értékelése Az image függ attól, ki, mikor, kinek milyen célból készíti és milyen időpontra vonatkozik. A kognitív térképek megragadása 1. Rajzoljuk le az 5 fő vizuális elemmel ! Kevin Linch szerint - útvonalak törésvonalak,

határvonalak nagy közlekedési csomópontok, zárt területek kiemelkedő városszimbólumok 14. Európa vallási és etnikai tagoltsága, valamint az ebből eredő konfliktusok Az európai regionalizmus a meghatározó. A különböző léptékű régiók probálnak befolyást szerezni. Bizonyos régiók a posztfordizmus miatt kedvezőbb gazdasági helyzetben vannak 29 - gazdasági felértékelődés politikai okok nemzeti-etnikai okok Politikai regionalizmus Európa történelmileg is sok régióra töredezett Törésvonalak - Limes – a Római Birodalom határa, törésvonal a német és latin nyelvek között - Etnikai - Vallási: Különösen Dél-Európára jellemző. * kereszténység: - római katolikus Testületeket különböztetnek meg. A XV - ortodox szd-ig húzódó iszlám befolyás gazdaság * iszlám következménye az elmaradás. 1051. az ortodox és a katolikus egyház szétválása 4 nagy régió: - a katolizmus Dél-Európa (régi iszlám hagyomány,

gazdasági elmaradottság - ortodox Dél-Európa (fiatal, nem olyan régi, mert az előző esetén az iszlám miatt még élesebb az elmaradottság) - ortodox Európa (Ukrajnától keletre, Európa szegényháza - protestáns Európa (jóléti Európa) Etnikai konfliktusok Társadalmi, gazdasági, politikai konfliktusok állnak a vallási és etnikai ellentétek között. Sikeres példa az etnikai konfliktusok megoldására: Dél-Tirol Az I. világháborút lezáró (Ausztria részére) Saint-Germain-i béke hozza létre Tirolt 2 részre osztja. Dél-Tirol: Meránia névvel, Balsam központtal, 3 % olasz népességgel. 1922. Mussolini bevonul Rómába Dél-Tirol erőteljes olaszosítása kezdődött el 1935. Tudatos ipartelepítés kezdődött be Balsamban és környékén, az olasz munkaerő betelepítése = a lakosság 62 %-a olaszul beszélt 1939. berlini egyezmény A lakosságnak 1 éven belül el kellett dönteni, hogy olasznak vagy osztráknak vallják magukat. Aki osztráknak

vallotta magát, annak el is kellett hagynia Dél-Tirolt 70 ezren költöztek el, de a II. világháború után vissza is költöztek A II világháború után Dél-Tirolt Trentimohoz csatolják. 1960-as éves elején a dél-tiroliak fellázadtak helyzetük ellen (tiltakozások, robbantások) 1969. Dél-Tirol autonómiát kap Az élet minden területén az etnikai csoport arányos részvétele biztosított. = békés megoldás Sikertelen példa: Észak-Írország Az Ír Köztársaság 3,5 millió lakosság katolikus. Az alkotmányukban rögzítve van, hogy Írország és Észak-Írország egyesülni fog. 30 Észak-Írország: 60 %-a a lakosságnak protestáns, az Egyesült Királyság része A vallási hovatartozás politikai hovatartozást is jelent. Tagolódás Protestáns – unionisták – „gazdagok” Katolikusok – republikánusok – „szegények”, mert nem vásárolhatnak földet. Orániai Vilmos és Jakab közötti csatavesztés büntetéseként. 1800. Az írek

lázadása A protestánsok az Orániai rendbe szerveződnek. Az írek fokozatosan elszegényednek – kivándorolnak. Az írek további lázadása: nem fizetnek bérleti díjat a földekért A mozgalom szervezője: Boycott 1900-as évek eleje – az IRA megalakulása – S???? Fein megalakulása – az IRA politikai képviselete 1921. Írország kivívja függetlenségét, Észak-Írország néven 1972. Az IRA újraszervezi magát és fegyveres akcióba kezd Ma: Megpróbálják az IRA-t lefegyverezni, cserébe Észak-Írország autonómiát kap, ez a folyamat megrekedt. A konfliktus máig megoldatlan Sok feszültség gyülemlet fel Egy nemzetállam Összetartozását (összekötő erők) közös nyelv és kultúra - erős gazdasági és hatalmi központ jelenléte - természeti határok ritkán benépesült határvidék Széthúzását (széthúzó erők) nyelvi, kulturális, vallási sokszínűség erős gazdasági és hatalmi központok hiánya (sok kisebb jelenléte)

mesterséges határok sűrűn benépesült határvidékek bizonyítja 15. A migráció folyamata és magyarázó elméletei 16. Az európai migrációs folyamat 31 A XIX–XX. századig egy kivándorlási hullám jellemezte Európát, 60 millió ember hagyta el a kontinenst. A II. világháború után válik Európa migrációs központtá Az 1960-as évek közepéig Európa kevésbé fejlett területeiről (Dél-Olaszország) a fejlettebb régiókba (Hollandia, Belgium) vándorolnak az emberek. Az 1960-as évek közepétől 3. országbeli bevándorlók mennek Németországba, NagyBritanniába Észak-Afrikából a bevándorlók Franciaországba, Belgiumba, Németországba mennek leginkább. A migránsok a nagyvárosokba települnek be. A legtöbb menekültet Európában Németország és Svédország fogadja be. A legtöbb menekült a konfliktusok országhoz közeli országokba megy. A közép-kelet-európai munkavállalók az EU-ba. A csatlakozási szerződés egy 7 éves

átmeneti időt állapít meg a magyar munkavállalók számára 3+2+2 év. Ez ellentétes a szabad munkaerőáramlás tételével A tagországok viszont saját belátásuk szerint nyithatják meg munkaerőpiacaikat pl. Nagy-Britannia, Spanyolország, Portugália, Írország – teljes liberalizáció 1. makroökonómiai modellek a migráció mértékét fix rátával számolják ki. Ha a GDP különbség a 2 ország között 10 %, 0,2 – 0,5 % kivándorlási hajlammal egyenlő. A különbség csökkenésével, a felzárkózás növekedésével csökken a kivándorlási hajlam. 2. kérdőíves módszerek 3. jelenlegi állapot alapján Valószínűsíthető migrációs potenciál: Tett-e előkészületeket a külföldön történő munkavállalása érdekében a ki/bevándorló? Tényleges migrálás: már konkrét lépéseket tett (pl.: munkahely) A migráció negatív hatása: szakemberek elvesztése pozitív hatása: tudást hoznak az anyaországba, határokon átnyúló munkaerő

piaca Mi okozza a migrációt? Típusok: 1. visszatelepülők 2. vendégmunkások (a munkaerő igény kielégítése) 3. menekültek és politikai üldözöttek – 1949 genfi konvenció alapján 4. gazdasági menekültek Kényszermigrációs folyamat A XX. századra jellemző Az 1918-as szocialista forradalom után 2 millió ember menekült Európába Oroszországból. A II. világháború során nagy tömegek menekülnek kényszerből, kitelepítések 1945 után visszatelepítések, kitelepítések Magyarország: I. világháború után a trianoni határok meghúzása, Romániából, Délvidékről, Felvidékről Magyarországra vándorolnak II. világháború után németek kitelepítése, más országokból magyarok kitelepítése 32 Vendégmunkások A folyamat 1950-60-ig és 1965-től tart. 1950-90. között Németországban a vendégmunkások száma 1 %-ről 8,4 %-ra emelkedett A ’90-es években Nagy-Britanniában 2 millió, Franciaországban 3,6 millió, Németországban

kb. 7 millió a vendégmunkások száma 17. Európa regionális egyenlőtlenségeit és az egyenlőtlenségeket magyarázó elméleteket A II. világháború utáni időszakban egyfajta stabil növekedés volt jellemző és ennek következtében csökkentek a fejlődésbeli különbségek Európán belül. Ezzel szemben a ’70-es évektől kezdődően ezek a különbségek növekedtek. Az Európán belül fejlődésbeli különbségeket magyarázó elméletek: 1. konvergencia Elméleti háttér: neoliberális gazdaságfilozófia Elméleti tézisek: a területi egyenlőtlenségek hosszú távon kiegyenlítődnek, ha nem így van, akkor a tőke nem tud eljutni az adott területre Elméleti érvek: a növekedési impulzusok elterjednek 2. divergencia Elméleti háttér: regionális polarizációs elméletek Elméleti tézisek: az egyenlőtlenségek, különbségek hosszú távon növekednek Elméleti érvek: a régiók, városok fokozódó specializációja, a kontroll funkciók

regionális koncentrációja 3. konvergencia és divergencia váltakozása A II. világháború után a különbségek csökkenése, az 1980-90-es években a különbségek növekedése (?) Elméleti háttér: regulációs elmélet, posztfordi átmenet elmélete Elméleti tézisek: területi különbségek kiegyenlítődése és erősödése időben változik Elméleti érvek: ????? Az EU legszegényebb régiója Görögország egy tartománya, ahol a GDP az EU átlagának 44%-a, a leggazdagabb régió London. Nyugat-Európa közepén az egy főre jutó GDP magas - Dél-Anglia, Benelux államok, Németország déli része, Észak-Olaszország, Svédország, Dánia 18. Az Európa regionális egyenlőtlenségeit leíró főbb térszerkezeti modellek Amíg a nagyvárosok polarizálódását a globális városhierarchiák egy új hierarchia kialakulásaként értelmezik, addig a térszerkezeti modellek a földrajzi fekvést tekintik a polarizáció alapjának. 33 Egy város kedvező

földrajzi fekvéséből ugyanis még nem következik, hogy egyúttal regionális központi szerepet is betölt. Csupán lehetőség, amellyel a város élhet A „kék banán” A térszerkezeti modellek sorát és a geodesign divatját Brunet nyitotta meg az 1980-as évek végén. Megbízást kapott arra, hogy vizsgálja meg milyen területfejlesztési politikát kell Franciaországnak végrehajtania? Franciaországra sajátos túlcentralizáció jellemző, Párizs meghatározó szerepe. Hiányoznak azok a közepes méretű városok, amelyek ezt a centralizáltságok csökkentenék. Az Európai Unió térképén egy banán alakjához hasonló, íves hajlású fejlődési zónát vélt felfedezni, amely olyan nagyvárosokat foglal magába, mint London, a holland és a belga nagyvárosok, a Ruhr-vidék városai, a Rajna-Majna vonalán fekvő városok, továbbá a svájci és az északolasz nagyvárosok. A századforduló idején és a két világháború között a „kék banán”

északi ága, Dél-Anglia, Hollandia és Belgium nagyvárosai, valamint a Ruhr-vidék volt a fejlődés motorja, addig a második világháború után a növekedés súlypontja fokozatosan a déli ág, Stuttgart, München és Milánó irányába tolódott el. Súlyponteltolódást „hosszú hullámok”, a Kondratyev-ciklusok váltakozásával hozzák összefüggésbe. A „kék banán” északi ágán fekvő régi gravitációs központban a második és a harmadik Kondratyev-ciklus iparágai dominálnak, amelyek napjainkban már a szerkezetváltás problémáival küszködnek. „Kék banán”, déli ága, az új gravitációs központ a negyedik Kondratyev-ciklushoz kötődő iparágaknak – az autógyártás és a komputeripar – versenyképességét. A déli irányú súlyponteltolódás folyamata 1990-es évben tovább gyorsult, és az Európai Unió legdinamikusabban fejlődő régiói ma már a Földközi-tenger partvidékén, Barcelona, Lyon és Bologna háromszögében

találhatóak. A „kék banán” mind nyugati irányban mind pedig keleti irányban egy több száz kilométeres holdudvar, úgynevezett „indukált fejlődési zóna” övezi. „Kék banánt”, az „indukált fejlődési zónákat”, valamint a „dél északját” egy körgyűrű öleli át – északon Glasgow és Koppenhága, délen pedig Bordeaux, Marseille és Velence, amit Brunet európai „high-tech övezet” néven foglalt össze. Ezek a nagyvárosi régiók az elmúlt időszakban olcsó és szakképzett munkaerőre, valamint a rendkívül rugalmas munkaszervezeti eljárásokra – a japán, az amerikai és a nyugat-európai nagyvállalatok zöldmezős beruházásainak az elsőszámú célpontjaivá váltak. Két fejletlen régiócsoport is helyet kapott Brunet modelljében. Egyik „fejletlen régiók körgyűrű”, az Európai Unió periférikus területeit, így Portugália és Spanyolország déli részét, Szicíliát, a Peloponnészoszt és Írország nyugati

peremvidékeit fog. A másik egy tengelyt alkot, amely átlósan szeli át az Európai Uniót. A gazdasági nehézségekkel, az ipar hiányával küszködő problématengely Portugália déli részétől Spanyolország és Franciaország középső területein áthaladva egészen Berlinig húzódik. „Francia banán” és „német púp” A „francia banán”, a Párizstól ívesen északra húzódó fejlődési övezet. Ez az övezet idővel az ország területfejlesztési politikájában is jelentős fejlesztési prioritást kapott, három ellentmondást is kezelni akart. Az egyik a „kék banánban” a német túlsúlyt egy „francia banánnak” kellene ellensúlyoznia. 34 A másik a gazdaságilag, társadalmilag és regionálisan erősen centralizált Franciaország örökös regionális problémájának a megoldása. Végül egy közvetlen területi összeköttetést teremtve Párizs és a „kék banán” között megoldás arra a problémára, hogy a francia

főváros gazdasági, politikai és társadalmi súlya ellenére a „kék banánhoz” viszonyítva peremhelyzetben van Európában. A „német púp” Németország regionális szerkezetét, ugyanis a II. világháborúig a fejlett északi iparvidékek és a kevésbé fejlett déli agrárrégiók kettőssége jellemezte. Németország regionális szerkezetét az 1980-as évekre a modern iparágakkal gyorsan fejlődő dél és a hagyományos iparágak válságával sújtott észak kettőssége jellemezte. Ezért B Butzin és társai - az északi és a déli régiók közötti egyensúly visszaállítása érdekében – a „kék banánt” észak felől egy újabb régióval, egy „púppal”, Hamburggal és környékével egészítették ki. A „közép-európai bumeráng” A „kék banán” kiterjesztése kelet felé Európa nyugati és keleti régiói között tapasztalható fejlődési különbségek miatt is lehetetlennek tűnt. A megoldás Gorzelaktól (lengyel) jött

Szerinte a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenet nyertes és vesztes régiói KeletKözép-Európa hagyományos nyugat-keleti fejlődésbeli megosztottságát követik. Közép-Kelet Európában hol helyezkednek el a piaci átalakulás nyertes és vesztes régiói? Különbségek: - a világvárosok és az országok közötti erős fejlődési különbség nyugat-európai fejlődésbeli különbség Nyertesek - "bumeráng" Azok a területek, ahol a leghamarabb zajlottak le a piacgazdasági átalakulások, a tőkebevonások központjai. A vesztes térségek Lengyelország, Szlovákia és Magyarország keleti határvidékein egy keleti falat alkotnak, míg a nyertes régiók többnyire Kelet-Közép-Európa nyugati felén helyezkednek el. Ha képzeletben összekötjük a nyertes nagyvárosokat, úgy egy bumeráng képe rajzolódik ki, amely Gdansk kikötőjéből kiindulva Poznan és Wroclaw városán át egészen Prágáig tör nyugat felé, innen Brnón,

Bécsen és Pozsonyon áthaladva Budapesten végződik. Két nagy fejlődési övezet: Elsődleges fejlődési övezet - "kék banán" Másodlagos fejlődési övezet - "bumeráng" Különbség: A "kék banán" szorosan összefüggő térség, összeépült. A "bumeráng" térség gazdasági kapcsolatai viszonylag szerények. Az EU által kidolgozott térszerkezeti modellek: - "balti banán" "kék banán" mediterrán és kelet-európai folyosó észak balkán folyosó 35 Az „átjáróház típusú” határok dominanciája Kelet-Közép-Európában Strassoldo szerint a neoliberális gazdaságfilozófia által támasztott pozitív várakozásoknak „frontier típusú” határvidék felel meg a legjobban, amit a nyitott határok és a nyitott határokon keresztül az erőforrások erős áramlása jellemez. Az erőforrások áramlásának a célpontja maga a határvidék, ezáltal gazdasági növekedési övezetté és

a különböző kultúrák találkozási helyévé válik. A második csoportba az „átjáróház típusú” határvidéket sorolja A határ ezúttal is nyitott, sőt a határokon keresztül jelentős az erőforrások áramlása is. Ezek az erőforrások alapvetően a határvidéktől távolabb fekvő központok felé áramlanak, ebből maga a határvidék már keveset profitál. A harmadik a „felperzselt föld” típusú határ. A határ mindkét oldalán megfigyelhető az erőforrások jelenléte, de az erőforrások már nem lépik át a határt, mivel az szinte átjárhatatlanul zárt. Végül a „periféria típusú” határvidéken szintén zárt határral találkozhatunk, ahol a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy itt az erőforrások áramlása is gyenge. Kelet-Közép-Európában az „átjáróház típusú” határok dominálnak. A tőke, a munkaerő, az áru és az információ ezeken a határokon is áthalad, ám az erőforrások áramlása döntően a távoli

központokra irányul. A tőke nyugatról kelet felé halad, míg a munkaerő keletről nyugat felé törekszik. 36