Gazdasági Ismeretek | Nonprofit szféra » Farkas-Török - A hazai adományozó magánalapítványok helyzete

Farkas István–Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete Felmérés húsz alapítványról 2002-ben (2002. augusztus 23) Tartalom A felmérés háttere. 2 A szervezetek adatai . 5 Alapítók . 5 Az adományozók kategorizálása . 5 Működési idő . 6 Kuratóriumok . 6 Motivációk. 6 Célok. 7 Célcsoport. 7 Működési témák . 7 Földrajzi megoszlás . 8 Az adományozás stratégiája . 8 Az adományozási módszer felépítése. 8 Pályázat kiírása . 9 Működési támogatás és a támogatottak köre. 10 Az adományi döntések meghozatalának mechanizmusa. 11 Hol születik az adományi döntés? . 11 A pénzfelhasználás ellenőrzése . 12 A célcsoport szükségleteinek felmérése, helyzetének tudatos változtatása . 12 Gazdálkodás . 13 A pénzek forrásai. 13 Az anyagi fenntarthatóság . 14 Forrásteremtés . 14 Emberi erőforrás . 16 Pénzügyi kapacitás . 16 A környezet . 17 A szervezet jövőképe. 18 Hosszú távú

fenntarthatóság. 18 Akadályok. 19 Együttműködések, külső kapcsolatok, igények. 20 Kapcsolatok más adományozókkal . 20 Külső segítség. 22 Hogyan tovább?. 22 Összegzés . 24 A FELMÉRÉS HÁTTERE A felmérés a C.S Mott Alapítvány megbízásából készült 2002 első félévében azzal a céllal, hogy a kisebb, kevéssé ismert, független adományozó magánalapítványok helyzetét felmérje. Ez a munka egy olyan folyamathoz kíván hozzájárulni, melynek során személyes beszélgetések alkalmával kirajzolódik a hazai magánalapítványok helyzete, lehetőségei; hosszú távon elképzelhetővé válik, hogy nő a magánalapítványok (független magánadományozók) stabilitása, az általuk elosztott pénzek mennyisége; növekszik azon szervezetek száma, amelyek pénzosztóként képzelik el jövőjüket; javul az elosztás „minősége”, vagyis az adományozók hosszú távú szemlélettel a problémák okaira keresnek intézményes megoldást,

adományosztó programjaikat a célcsoportokkal folytatott folyamatos párbeszéd alapján, a célcsoport igényeinek figyelembevételével alakítják ki és az adományozók céljaik feladása nélkül tudnak alkalmazkodni a külső környezet változásaihoz. Nem volt a célunk teljes képet nyújtani, így azok kérdéseire nem fog választ adni ez a munka, akik a teljes hazai adományozói körre kíváncsiak. A tanulmány -különböző kritériumoknak megfelelő- húsz alapítványt mutat be. Hisszük, hogy a kép nem torz, nagyon tanulságos, és sok fontos kérdésre adnak választ a megkérdezettek. A megkeresett célcsoporttal szemben támasztott főbb kritériumok a következők voltak:  Magyarországon működő intézmény;  nem tagja a Független Támogatók Fórumának (Autonómia Alapítvány, Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány, Demnet, Nonprofit Információs és Oktató Központ, Ökotárs Alapítvány, Partners Hungary Soros Alapítvány,

United Way Magyarország),  nem kap támogatást a Mott Alapítványtól;  meghatározó tevékenysége, hogy pénzt ad Magyarországon;  a támogatás nyíltan, széles célcsoport számára hozzáférhető;  független támogató; Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 2  a finanszírozó nem közvetlen és egyedüli döntéshozó a pénzosztást illetően. A kritériumnak megfelelő alapítványokat egy 2001-es teljes sajtófigyelésből, valamint szóbeli információk és a NIOK adatbázisa alapján válogattuk ki. Hosszas kereséssel 2002 első félévében huszonhat olyan alapítványt találtunk, mely a leginkább megfelel kritériumainknak (valamint két olyat, amelynek bejegyzése folyamatban volt). Közülük húsz szervezetet keresett meg Farkas István és Török Marianna, általában az operatív vezetővel készítve egy-két

órás interjút. A szervezetfelmérés fő célja az volt, hogy felmérjük az adományozó  függetlenségét és progresszivitását (hosszú távú szemlélet, a problémák okaira való hatás),  jelenlegi hatását és hatóképességét (potenciálját),  fejlesztési szükségleteit. A készítendő interjú, beszélgetés során a következőket akartuk megtudni:  a szervezet alapadatai;  küldetés, cél;  az adományozás stratégiája;  pénzforrásai és ezek időbeli változása;  az adományi döntések meghozatalának mechanizmusa;  külső kapcsolatok;  hogyan látják a célcsoport szükségleteit, és mi a szerepük ezek kielégítésében;  a szervezet jövőképe;  mi biztosítja adományozói tevékenységük fenntarthatóságát, mik a problémáik és mit tesznek ezek kiküszöbölése érdekében;  milyen külső segítségre lenne szükségük az adományozás minőségének és mennyiségének

javítására. Az alapítványok vezetőitől úgy kértük az interjút, hogy a felmérés átfogó képet fog mutatni, nevüket, címüket és személyes véleményüket nem adjuk közre. A következő szervezetek vettek részt az interjúkban: Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 3 Aranyág Mozgássérült és Beteg Gyermekeket Támogató Alapítvány „A rák ellen, az emberért, a holnapért!” Társadalmi Alapítvány Budapest Bank Budapestért Alapítvány Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány Demján Sándor Alapítvány Eger-Philip Morris Alapítvány ÉTA Szövetség Független Ökológiai Központ Gőbölyös József „Soma” Alapítvány Hungart Egyesület Kecskemét Kultúrájáért Alapítvány Kézenfogva Alapítvány MAHOLNAP Magyar Jóléti Alapítvány Mosoly Alapítvány Országépítő Alapítvány Rubik Alapítvány

Stúdium Közalapítvány Szegedért Alapítvány Tetra Alapítvány United Way Vértes Vidéke Alapítvány A beszélgetések során örömmel tapasztaltuk, hogy a megkérdezettek nem az általunk előre elgondolt modellek szerint működnek, hanem – magától értetődően – a helyi körülményekhez igazodva fejtik ki tevékenységüket, ezért az előre kidolgozott munkatervünket, kérdéseinket menet közben is finomítottuk. Bízunk benne, hogy a felmérés tanulságai a megkérdezettek, a kutatók, fejlesztők, a nonprofit szervezetek és a többi érdeklődő hasznára válnak. Köszönet illeti a NIOK Alapítványt, mely az Observer segítségével több száz anyagot biztosított számunkra, az Autonómia Alapítvány, a Demnet, a MAHOLNAP Magyar Jóléti Alapítvány, az Ökotárs Alapítvány, a Soros Alapítvány, a Szegedért Alapítvány, a United Way Magyarország, a United Way Tatabánya igazgatóit és Kuti Évát a szakmai Farkas István, Török Marianna: A

hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 4 segítségéért, valamint a C. S Mott Alapítványt, hogy ezt a felmérést fontosnak találta és támogatta. A SZERVEZETEK ADATAI Ebben a témakörben a szervezetek alapadatait értékeltük abból a szemszögből, hogy szerkezetileg és tartalmilag milyen hasonlóságokat, különbségeket mutatnak. A munka során tizenhét alapítványt, két egyesületet és egy közalapítványt kérdeztünk meg. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban általában adományozókról fogunk beszélni. Budapesten tizennégy, vidéken hat interjú készült. A beszélgetést tizenöt esetben az operatív vezetővel (titkár, igazgató), három alkalommal az elnökkel folytattuk, míg két esetben ez a két funkció megegyezett. Az interjúalanyok között nyolc nő és tizenkét férfi volt. Mindegyikükről elmondható, hogy elkötelezett a szervezet munkája iránt, sőt az

esetek többségében úgy tűnt, hogy nélküle nem is működne a szervezet. Alapítók A megkérdezett adományozók közül tízet egyetlen alapító hozott létre (négyet cég, négyet magánszemély, egyet-egyet pedig egy önkormányzat és egy szövetség). A többieknek több alapítója van (négynek több civil szervezet, négynek több magánszemély, egynek több cég, és egynek cégek és önkormányzat vegyesen). Megjegyzendő, hogy némelyik alapítványnál a fennállás alatt változott az alapítók száma, általában cégek megszűnése miatt. Egy esetben ez ahhoz vezetett, hogy az összes alapító megszűnése miatt az alapítói jogokat bíróság gyakorolja. Ez a változás semmilyen negatív következményt nem okozott a szervezet működésében. Az adományozók kategorizálása Az alapítók és az alapvető célok szerint meg lehet különböztetni néhány csoportot, jellemző típust. A kategóriák között vannak átfedések, mégis érdemes

kategorizálni – egyszerűsítve a képet –, mert az egyes alapítványi típusokon belül több működési hasonlóság fedezhető fel. Cégalapítvány: általában egy cég alapítványa, amely a cég nevét viseli és az általa értékesnek tartott közhasznú célt támogatja, emellett segíti a cég imázsépítését. Három alapítvány sorolható ebbe a csoportba. Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 5 Magánadományozó: Jelentősebb vagyonnal rendelkező magánszemély alapítványa, az alapító által fontosnak tartott közhasznú célokat szolgálja. Négy szervezet tartozik ebbe a kategóriába. (Változó, hogy az adományozó nevét viseli-e) Helyi alapítvány: Egy adott város, térség civil fejlődését segíti, alapítója általában önkormányzat, cég(ek) vagy vegyesen, cég és önkormányzat. Öt alapítvány sorolható ide Tematikus

alapítvány: Valamely konkrét tematikához kapcsolódó problémák megoldására, az általa felkeltett szükségletek kielégítésére jött létre. Általában több alapítója van, és finanszírozása is több helyről történik. Tizenegy alapítvány tartozik ide Működési idő Fontos háttérinformáció, hogy a megkérdezettek közül nyolc adományozó legalább tíz éve működik, hatan öt–tíz éve, a többi ennél fiatalabb. Kuratóriumok A kuratóriumok tizenkilenc esetben állandók, nem rotálódnak, csak néha, egy-egy tag személyében történik változás, általában mert az alapító cég vagy önkormányzat néhány posztot delegálásos módon tölt be. A kuratóriumi tagok többségét csak egy alapítványnál érinti a delegálás, ezért itt a rotáció jelentősebb. A megkérdezett adományozók döntő többsége (14) kuratóriumának tagsága vegyes, azaz szakemberek, közéleti személyiségek és üzletemberek egyaránt megtalálhatók benne.

Négy megkérdezettnél kizárólag szakemberek, egynél kizárólag üzletemberek a kuratóriumi tagok. Úgy tűnik, a vegyes kuratórium egyértelmű előnye, hogy az ilyen alapítványok csábítóbbak az adományozók számára. Ugyanis a homogén kuratóriumokat működtető alapítványok jelezték, hogy nagyon nehezen tudnak adományozókat találni, illetve két olyan szervezet is ebbe a kategóriába tartozik, amelyet magánszemély finanszíroz. Motivációk Nem meglepő, hogy több cégalapítvány (3) említi motivációként a cég imázsának javítását, de emellett világos, közhasznú célokat is kitűznek ezek az alapítványok. A magánadományozók motivációjánál felmerül a gazdag ember felelőssége, szociális érzékenysége. A helyi alapítványoknál a város érdeke, hírneve a fő motiváció A tematikus alapítványok általában egy adott tématerület civil szervezeteinek támogatására koncentrálnak. Farkas István, Török Marianna: A hazai

adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 6 Célok Az adományozók döntő többsége nagyon világosan fogalmazza meg céljait. Két magánadományozónál „diffúzabb” a célmeghatározás, itt valószínűleg az érzelem dominánsabb. Ha azt elemezzük, hogy a célkitűzések mennyire szolgálják a problémák okainak megoldását, a hosszú távú szemléletet, elmondható, hogy a tematikus alapítványok célrendszere közelít inkább ebbe az irányba. Az egyik vidéki egészségügyi tematikus alapítvány célja az egészségmegőrzéssel, betegségmegelőzéssel foglalkozó civil szervezetek támogatása. Főként alternatív szolgáltatások fejlesztését támogatják, amelyek a betegségmegelőzést szolgálják. Célcsoport Három adományozó kizárólag egyéneknek ad. Ugyancsak hárman kötik ki abszolút feltételként, hogy a pályázó bejegyzett civil szervezet lehet. A fennmaradó

tizennégy adományozó számára is a civil szervezetek jelentik a fő célcsoportot, de közülük kilencnél egyének is kaphatnak támogatást, és ugyancsak kilenc említette, hogy támogatják a be nem jegyzett állampolgári csoportokat is (cserkészcsapat, zenekar, klub stb.) Három adományozó bárkinek ad – állami intézményeknek, vállalkozásoknak, egyéneknek is –, ha az ügyet az szolgálja a legjobban. Megfigyelhető, hogy a cég-, illetve magánalapítványok inkább az ügyre koncentrálnak, ezért akár állami intézményeket, cégeket is támogatnak. A helyi, tematikus alapítványok a spontán, civil közösségek felé látszanak nyitottabbnak. Feltűnik a megkérdezett kisadományozók rugalmassága, hogy milyen kevesen kötik a bejegyzéshez a támogatást. Ennek oka lehet egyrészt, hogy mivel forrásaikat főként cégektől vagy magánadományozóktól szerzik, nem kötik őket az adományozók részéről merev előírások, mint például az állami

pénzekből gazdálkodókat. Másrészt többük célcsoportjai éppen a spontán, állampolgári civil egyesülések, amelyek nem mindig érik el a bejegyzést. Működési témák A megkérdezettek dominánsan kulturális és egészségügyi területen tevékenykednek, ezt követi az oktatás, a szociális és a környezetvédelmi tematika, míg egy alapítvány működik az újságírás területén, egy pedig nagyon széles, definiálatlan témában támogat. Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 7 Működési területek Oktatás 17% Szociális 9% Környezetvédelem 9% Kultúra Egészségügy Oktatás Egészségügy 26% Újságírás 4% Szociális Környezetvédelem Kultúra 31% Újságírás Széles, nem definiálható 4% Széles, nem definiálható Egyes adományozók több területen is szerepelhetnek. A helyi alapítványok majd mindegyikének volt

kulturális célja. Az egészségügyi témánál megemlítendő, hogy az idetartozók fele (3) fogyatékosokkal foglalkozik. Földrajzi megoszlás A megkérdezett adományozók egynegyede (5) egy város területére koncentrál (egynél a vonzáskörzetet is beleértve), egy adományoz megyei szinten, a fele Magyarország területén működik, és négyen nemcsak Magyarországra, hanem a határon túlra is adnak támogatást. város megye Magyarország Kárpát-medence 5 1 10 4 AZ ADOMÁNYOZÁS STRATÉGIÁJA Arra vonatkozóan tettünk fel kérdéseket, hogy milyen stratégiával adományoznak. Az interjúk során kiderült, hogy néhány megkérdezett adományoz ugyan, de nem tartja magát adományozó szervezetnek, inkább működő, programmegvalósító intézménynek. Ennek ellenére minden választ feldolgoztunk Az adományozási módszer felépítése A megkérdezettek nagyon eltérő rendszerben építették ki adományozási stratégiájukat. Néhány

magánadományozó alapítvány nem rendelkezik tudatos stratégiával, annak ad, aki megtetszik az alapító-finanszírozónak. Több esetben tapasztaltuk, hogy nem válik el élesen Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 8 egymástól az adományozói és az operatív alapítványi szerep. (Az egyik magánadományozó gyakran maga is bekapcsolódik a projektek kitalálásába, végrehajtásába, míg egy másik örömmel részt vesz mindennemű szervezésben is.) Több alapítványra jellemző, hogy nagyon határozott, világos célt tűztek ki, és jól körülírt célcsoportot támogatnak. Ilyen a három (egyéneknek) (ösztön)díjakat adó alapítvány, és az egyik régi nagy adományozó is. Vannak viszont olyan adományozók, amelyek kidolgozott, tudatos adományozói stratégiával rendelkeznek, amelyet a tapasztalatok alapján fejlesztenek is. Főleg a

legalább tíz éve működő szervezetek ilyenek, és ez a tendencia megfigyelhető a középkorú adományozóknál is a szofisztikáltabb rendszerek felé való elmozdulásban. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a tapasztalatok egy idő után ráébresztik a szervezeteket, hogy az adományozás hatékonysága érdekében át kell gondolniuk a támogatásosztás rendszerét. A másik tanulság, hogy a támogatásosztás fejleszthető, tehát tanulható dolog. Példa a saját rendszer fejlesztésére az egyik kulturális alapítvány, amely több városba oszt adományt. Az alaptőkét virtuális városalapokra osztották, amelyekről – bizonyos korlátozással – az adott városokban élőkből verbuvált alkuratóriumok rendelkeznek. Az alkuratóriumok írják ki a pályázatokat, értékelik a beadott igényeket és az ellenőrzést is ők végzik. A nagykuratórium hozza meg a végleges döntést, de csak kismértékben korrigálják a városalapok javaslatait. Az alapítvány

vezetősége rendszeresen tart olyan ülést a városalapok képviselőivel, amelyen értékelik a pályázati rendszert, és megbeszélik a tapasztalatokat, fejlesztési irányokat. Pályázat kiírása A megkérdezettek közül tizenketten nyíltan írják ki pályázataikat, nyolcan nem írnak ki pályázatot. E nyolc utóbbi felénél az adománylista sem publikus, vagy legalábbis nehezen hozzáférhető. Azt, hogy miért nem reklámozzák a támogatási lehetőséget, legtöbben azzal indokolják, hogy így is elegen megtalálják őket. Néhány magánadományozó nem szeretné széles körben publikálni, hogy ilyen tevékenységet folytat. Másoknál az az ok, hogy zártkörűen adományoznak (szövetség tagjai, illetve programjuk egy intézményhez kapcsolódik). Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 9 Meglepő, milyen magas a pályázatot ki nem írók

száma. Elvileg ugyanis az adományozás színvonalát, hatékonyságát növeli a pályázók versenye, és maga a pályázati kiírás reklámlehetőség, ami a pénzgyűjtésnél busásan megtérülhet. Némelyeknél az indok az, hogy nem rendelkeznek megfelelő adományosztás-szervezési ismeretekkel és gyakorlattal, nem ismerik azokat a technikákat, amelyekkel elkerülhető a pályázati dömping, míg mások nem akarnak energiát fordítani erre. Aki hirdet, általában többféle technikát alkalmaz, például hatan említették, hogy helyi vagy országos médiában hirdetnek, ketten a Pályázati Figyelőben, néhányan a rendezvényeket használják fel hirdetésként, ketten közvetlenül levélben fordulnak a potenciális érintettekhez, négyen egyáltalán nem hirdetnek, hárman pedig nem válaszoltak. Általánosan igaznak tűnik az egyik interjúalany taktikája: „Van, amit meghirdetünk, van, aminek mi megyünk utána és van, ami csak úgy bejön.” Működési

támogatás és a támogatottak köre A megkérdezettek közül három adományozó csak egyéneket támogat, (ösztön)díj formájában. A fennmaradó tizenhét szervezet közül négyen adnak rendszeresen működési támogatást, ketten ritkán. A döntő többség kizárólag projekteket, tevékenységeket támogat Ez a válasz nem korrelál az adományozó típusával vagy az adomány méretével. Talán az lehet az oka, hogy sokan a projekttámogatási rendszert választják, mert viszonylag kevés pénzből akarnak konkrét, látványos eredményeket elérni. A működési támogatások haszna csak hosszú távon jelentkezik, és nehezen is mérhető (így nehezebb is adományt gyűjteni ilyen célra). Nem jellemző, hogy a megkérdezettek előre finanszíroznának több éves folyamatokat, inkább az évről évre, projectről projectre történő támogatás. A megkérdezettek fele inkább új pályázóknak ad támogatást (9), míg ugyanennyi teszi lehetővé a korábban

adományban részesítettek számára is a támogatáshoz jutást (9). Az egyik adományozó jeligés pályázatokat bírál el, ezért ez a szempont nem jelentkezik az adományosztásnál. Általában elmondható, hogy a régebben is támogatottak iránt nyitottabbak a helyi alapítványok, illetve azok a tematikus alapítványok, amelyek célcsoportja szűkebb. Ezeknél a támogatóknál előfordulhat az adományozottak tudatos fejlesztése is. Arra a kérdésünkre, hogy figyelembe veszi-e a pályázó politikai szimpátiáját, nemét, vallását vagy etnikai csoporthoz való tartozását, mindenki egyértelműen nemmel válaszolt. 10 Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html Négy támogató megjegyezte, hogy amennyiben azonos színvonalú pályázatokat kapna, akkor a szegényektől vagy romáktól érkezőket valószínűleg előnyben részesítené. Két, a magyar

kultúrát támogató adományozó jelezte, hogy természetszerűleg majdnem kizárólag magyar csoportok pályáznak hozzájuk, de néhány speciális programjukban határon túli nem magyar civil szervezetek is részt vesznek. Az adományi döntések meghozatalának mechanizmusa Négy megkérdezett látogatja meg a döntés előtt a pályázók egy részét, a többiek a pályázatban leírt információk, illetve a helyi vagy szakmai közösségben kiépített kapcsolataik alapján alakítják ki véleményüket a beadott programokról. Négy kuratórium elé bárminemű előkészítés nélkül érkeznek a pályázatok, és így döntenek. Tizenegy másik támogatónál a stáb vagy valamilyen szakértői testület előzetesen értékeli a pályázatokat. Hol születik az adományi döntés? Ennél a kérdésnél arra voltunk kíváncsiak, hogy a gyakorlatban hol történik a tényleges támogatási döntés a kisadományozóknál. Az alapító okirat szerint általában minden

alapítványnál a legfőbb testület, a kuratórium hozza a támogatási döntéseket. Azonban sok helyen már alsóbb szinten megtörténik a tényleges döntés, a kuratóriumnak formális szerepe van. Két esetben valójában az alapító, finanszírozó egyszemélyi döntése határoz. A megkérdezettek többségénél – kilenc esetben – az adományi döntést ténylegesen az alapítvány kuratóriuma hozza meg. Ez az eljárás általában a kizárólag szakemberekből álló kuratóriumokra jellemző, illetve ahol egy vegyes összetételű kuratóriumban több szakember képviselteti magát. Öt megkérdezettnél nagyon ritkán módosítják a stáb javaslatát, és két olyan adományozót találtunk, ahol a stáb által előkészített döntéseket jelentősen módosítani szokta a kuratórium. E két utóbbi esetben újabb adományozó alapítványokról van szó, és az egyikben feszültségeket is okoz a stáb és a kuratórium között a szerep tisztázatlansága. Két

esetben a döntést nem a kuratórium hozza, hanem a titkár, és ezt a kuratórium utólag hagyja jóvá. Úgy tűnik, egy idő után mindenkinek ki kell dolgoznia döntési mechanizmusát, hogy tisztázott legyen, melyik működési szintnek mi a szerepe. Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 11 A pénzfelhasználás ellenőrzése Két adományozó rendszeresen monitorozza a támogatottakat a pénzfelhasználás alatt, illetve után. További négyen néha meglátogatják a támogatásból megvalósuló rendezvényeket. A többség írásos beszámolót kér, lehetőleg fényképekkel, az ösztöndíjakat adományozók az adott kurzus elvégzéséről kérnek dokumentumokat. A díjakat osztók semmilyen utólagos ellenőrzést nem végeznek. Számlamásolatokra csak nyolc adományozó tart igényt. Többen említették, hogy a támogatottak legfőbb ellenőre a helyi

nyilvánosság (természetszerűleg a helyi alapítványok esetében még inkább). Ugyancsak többen válaszolták, hogy a pályázati program végrehajtása során próbálnak segítséget nyújtani az adományozottaknak. Az egyik megyei szinten adományozó egészségügyi alapítvány monitori szerződést köt az adományozottal. Ennek alapján a felhasználó félévente saját maga értékeli a projekt végrehajtását. A stáb folyamatosan kapcsolatot tart az adományozottakkal és segíti őket, különösen a projekt- és nonprofit menedzsment kérdéseiben. A célcsoport szükségleteinek felmérése, helyzetének tudatos változtatása Hét adományozó tudatosan, kérdőívekkel vagy interjúkkal felméri a célcsoport igényeit. A többség a kuratóriumi tagok, szakértők, illetve alkalmazottak szakmai és társadalmi kapcsolatain keresztül kap információkat a célcsoport helyzetéről. Az elmondottak alapján az a kép látszik kirajzolódni, hogy az adományozás

célközönségével a helyi alapítványok és a tematikus alapítványok tudnak a legtermészetesebben kapcsolatot tartani, mert náluk a helyi társadalmi, illetve az országos szakmai közösség folyamatos kapcsolattartási közegként szolgál, de a többi alapítványtípusnál is megvan a lehetőség a szakmai életbe való bekapcsolódásra (tapasztalt szakmai kurátorok vagy döntéselőkészítő bizottságok felkérésével). Kérdéseinkkel megpróbáltuk felmérni, hogy mennyire tudatosan próbálnak a kisadományozók társadalmi hatásokat elérni. A problémák okaira próbálnak hatni, vagy rövid távú, látványos, de nem annyira mélyreható projekteket támogatnak? A kérdés az adományozás egyik alapdilemmája, hiszen több, egymással ellentétes szempontot kell kiegyensúlyozni. A hosszú távon gondolkodó adományozási stratégia előnye, hogy – a dolgok mélyére hatva – jelentősebb társadalmi hatásokat képes elérni. Hátránya ennek a Farkas

István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 12 támogatási stílusnak, hogy nagyon nehéz az adományozás – különösen az egyes projektek – eredményességét mérni, és az eredmények nem igazán látványosak, sokszor évekkel a projekt végrehajtását követően keletkeznek. Éppen ezért választják sokan a rövidebb, de látványosabb projektek támogatását, hisz a társadalom, a donorok felé így könnyebb eredményeket felmutatni. Úgy látjuk, hogy a megkérdezettek több mint felére (11) nem jellemző, hogy az adományozást a problémák mélyreható okainak leküzdésére használnák. Inkább konkrét és rövid távon eredményt hozó projekteket támogatnak. Három esetet tekinthetünk átmenetnek, és hat adományozóról állíthatjuk, hogy tudatos, intézményes változást akar elérni. Ez utóbbi támogatási mód inkább a tematikus alapítványokra

jellemző A kisebbségi létben élők kultúráját támogató egyik tematikus alapítvány a helyi önszerveződés segítésére működteti a támogatási rendszerét. Olyan közösségi kulturális projekteket támogatnak, amelyek a civil társadalom fejlődését, a társadalmi önszerveződést szolgálják. A támogatási rendszert is decentralizálni akarják, a jelenlegi virtuális városalapjaikból idővel valódi alapítványokat és kuratóriumokat akarnak nevelni, hogy a központi alapítványi támogatás mellé a helyi támogatókat is meg tudják szerezni. A hatások tekintetében természetszerűleg megoszlanak a válaszok. A hamar jelentkező, konkrét eredményeket támogatók a sok megvalósult projektet, rendezvényt, kiadványt emelték ki. A hosszabb távon eredményt elvárók arra mutattak rá, hogy sikerült intézményesített megoldásokat létrehozniuk (például egy újfajta szolgáltatás törvényi kategória lett az egyik alapítvány aktív

segítségével). Ilyen típusú eredményeket csak igen kevés szervezet tud felmutatni, főként a hosszabb ideje működők. GAZDÁLKODÁS Ebben a kérdéskörben azt vizsgáltuk, hogy mennyire kiszámítható a vizsgált adományozók működése, milyen forrásaik vannak, illetve milyen tendenciák érzékelhetők gazdálkodásukban. A pénzek forrásai Az adományozók által továbbosztott pénzek forrásainak kérdése az egyik legfontosabb volt ebben a témakörben, és leginkább az érdekelt bennünket, hogy mennyire támaszkodnak a megkérdezettek a hazai tőkére. Elmondható, hogy –amennyiben a hazánkban jelenlévő multinacionális cégeket is helyi forrásnak tekintjük –a felmért támogatók egy kivételével 13 Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html teljes mértékben hazai forrásokból gazdálkodnak. Ezen belül az adományozók többsége

magánforrásokat (egyéni vagy vállalati) használ, a pénzösszeget tekintve dominál a cégektől kapott támogatás, darabszámra viszont több egyén juttat forráshoz pénzosztó alapítványokat, mint vállalat. Külön kiemelendő az a tény, hogy léteznek olyan magánszemélyek, akik önállóan többet adományoznak alapítvány(ok)nak, mint a felmért céges alapítványok némelyike. Az adományosztók egy része állami forrásokat is használ, de ez az összeg a húsz megkérdezett körében elenyésző a teljes bevételhez viszonyítva. Az anyagi fenntarthatóság A fenntarthatóság biztosítékát a többség abban látja, ha jelentős alaptőkéje van, melynek kamatai biztosíthatják a folyamatos pénzosztást, és/vagy olyan folyamatos pénzforrásokra tud szerződni, amelyeket a törvény garantál (például a helyi iparűzési adó megszerzése). A megkérdezettek közül hét alapítványnak van alaptőkéje, míg kilencen évről évre szerzik meg a pénzt a

szervezet tevékenységéhez (a többiek nem nyilatkoztak). Az alaptőke megszerzésének módja igen változó. Ritka az az eset, amikor egy magánszemély vagy cég egy összegben letesz egy fel nem használható pénzalapot, melynek kamatait használhatja az alapítvány. Az esetek többségében az alapításhoz jogilag szükséges pénzösszegeket adták össze az alapítók, és folyamatosan tartalékoltak, így képezve az alapot. A megkérdezett alapítványokra nem jellemző, hogy szabályoznák, felélhetik-e az alapot vagy nem nyúlhatnak hozzá, de többségük taktikája az, hogy lehetőleg ne nyúljanak az összegyűjtött pénzmaghoz. A letétben (bankban kamattal, részvényben) tartott pénzek nagysága nagyon változó (1 millió, 9 millió, 25 millió, 98 millió, 100 millió, 180 millió forint, illetve volt, aki nem mondta meg az összeget), és jellemző, hogy ezt a pénzt megpróbálják tovább növelni. Forrásteremtés Az alaptőke kamatain túl majdnem

mindegyik adományozó mozgósít más forrásokat is annak érdekében, hogy feladatát ellássa. A következőkről számoltak be:  az alaptőke kamatain túl évente tesznek maguk is pénzt az alapba;  az alapító évente ad még az alapítványnak működésre vagy továbbosztásra;  a szervezet évente szerez még pénzt külső forrásból továbbosztásra (hazai vagy külföldi magánszemélyektől, családoktól, cégektől, alapítványoktól, állami forrásokból, az SZJA 1%-ából, tévé-maraton); Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 14  olyan szerződéseket kötnek, amelyek biztosítják a hosszú távú támogatást (például cégekkel négyéves támogatási szerződések, helyi iparűzési adók);  a működésre nem fordítanak pénzt, mindent ingyen tartanak fenn, önkéntesként dolgoznak;  az alapító vagy más

intézmény saját forrásaiból biztosítja a működés költségeit (például cégalapítványnál egy cégalkalmazott látja el az alapítvány titkári feladatait);  maga is működtet kívülről támogatott programokat (információs szolgálat, továbbképzések, könyvkiadás);  vállalkozói tevékenységet folytat (könyvkiadással foglalkozik, nyelviskolát működtet);  maguk valósítják meg a programot, ha az hatékonyabbnak látszik. A megkérdezettek közül három adományozó jelezte, hogy nem tesz erőfeszítéseket a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek külső/kiegészítő forrásból történő növelésére. Volt, aki ezt azzal indokolta, hogy az alapító hiúságát féltik, ezért nem keresnek további támogatókat (pedig belátja azt, hogy a kamatból nem tudják megvalósítani a céljaikat, ráadásul a kamat értéke évről évre csökken). Egy másik indoklás így hangzott: „ úgy tűnik, hogy az alapítvány neve miatt

nehézségekbe ütközne csatlakozókat találni.” Egy céges alapítvány vezetője pedig így nyilatkozott erről: „A Nagyfőnök mondta, hogy gyűjtsek nagy cégektől támogatást, de azok az esetek többségében inkább megcsinálják egyedül, mintsem csatlakoznának.” Tizenhét adományozónál azonban igaz, hogy a szervezet vezetői fontosnak tartják új források előteremtését, és az esetek többségében ugyan nincs képzettségük, tapasztalatuk e feladat ellátására, mégis rájuk hárul az adományszervezés is. Egyetlen adományozó sem rendelkezett olyan főállású munkatárssal, akinek csak ez volna a feladata, hogy pénzeket szerezzen. Eddigi tapasztalataink szerint hazánkban ez ritka, a megkérdezettek közül mégis nyolc adományozónál az alapító és/vagy a kuratórium tagjai magukra vállalják a forrásteremtés feladatát. Meglepő, hogy a pozitív példák ellenére is alig tapasztalható követő magatartás a potenciális adományozók

és a működő adományozók között, azaz a Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 15 jelenlegi egyéni vagy céges donorok példája nem mozgósítja adományozásra a forrásokkal rendelkező többi egyént, céget. Emberi erőforrás Különösen fontosnak tűnik az alapító és a kuratóriumi tagok segítsége akkor, ha megnézzük, milyen alacsony munkaerő-kapacitással dolgoznak a megkérdezett alapítványok. A következő táblázat azt mutatja, hány főállású munkatárssal dolgoznak a megkérdezettek. Minden olyan munkatársat főállásúnak tekintettünk, aki teljes munkaidejében az adományozónál dolgozik (akár Bt.-ként, akár teljes állású munkatársként, akár polgári szolgálatosként vagy bármilyen más konstrukcióban). (Az önkéntesek számát nem kérdeztük, de a beszélgetések során egyértelműen kiderült, hogy sokan dolgoznak

önkéntesekkel.) Hány főállású alkalmazottja van ? Hány főállású alkalmazottja van az egyes alapítványoknak? Több Van főállású munkatárs, de nem az alapítvány alkalmazásában 20% Nem válaszolt 5% Nincs alkalmazottja 20% Egy Több 40% Egy 15% Nincs alkalmazottja Van főállású munkatárs, de nem az alapítvány alkalmazásában Nem válaszolt Pénzügyi kapacitás A 2001-es évről a megkérdezettek többségének még nem volt lezárt pénzügyi jelentése, így csak nagyságrendben tudtak adatokat mondani, négyen pedig egyáltalán nem tudtak nyilatkozni. Az derült ki, hogy a válaszadók összesen kb 400 millió forintot osztottak ki kb. 800 helyre Az adományok között 2001-ben volt néhány ezer forintos, de voltak a 10 millió forintot is meghaladó adományok, igaz, a legtöbb támogatás néhány százezer forintot tett ki 2001-ben. Három adományozó nyilatkozott úgy, hogy tíznél kevesebb Farkas István, Török Marianna: A hazai

adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 16 helyre nyújtott támogatást 2001-ben, míg a legtöbb támogatást kiosztó alapítvány 200 helyre juttatta el segítségét (adományonként átlagosan 225 000 forint értékben). A forrásokat négy kivételével minden megkérdezett kizárólag Magyarország területén költi el. A szervezetek felénél nem történt jelentős változás az adomány mennyisége tekintetében az előző három évben, úgy érzékelték, hogy nagyjából az inflációt tudták követni. Négyen jelezték, hogy a kiosztott összegek nőttek, míg hárman drasztikus csökkenésről számoltak be (hárman pedig nem nyilatkoztak). Az előző három évben észlelt mennyiségi változás az adományozás terén Nem válaszolt 15% Csökken 15% Stagnál 50% Stagnál Nő Csökken Nő 20% Nem válaszolt Ez összességében csökkenő mennyiségű kiosztott pénzt jelent a

megkérdezettek körében, aminek oka néhány cég érdeklődésének elvesztése, illetve egy adományozónál a külföldi források jelentős csökkenése lehet. Ahol növekedést tapasztaltunk, ott új adományozói kör kialakulása is látható. A környezet Érdekes képet mutat a magánvállalkozók adományozása, akik gyakran nem is figyelnek arra, hogy vállalkozói vagy magánvagyonukból adományoznak, hogy alapítványon keresztül teszik, vagy egyszerűen a zsebükbe nyúlva nyújtanak-e segítséget. A cégeknél úgy tűnt, hogy az alapítvánnyal rendelkezők az alapítvány tevékenységén kívül vállalati forrásokból egyáltalán nem, vagy minimális összegeket fordítanak további jótékony célokra. Az is kirajzolódott, hogy az adótörvények nem igazán serkentik adományozásra sem a cégeket, sem a magánszemélyeket, de a rendelkezésre álló törvényi lehetőségeket leginkább a cégek igyekeznek kihasználni. Farkas István, Török Marianna: A

hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 17 A megkérdezett adományozóknál egyértelműen a jó szándék rajzolódik ki, a visszaélés gyanúja sehol sem merült fel bennünk, a megkérdezettek azért adnak, mert segíteni akarnak, mert fontosnak tartják az ügyet, és ennek érdekében saját forrásokat, illetve külső forrásokat is mozgósítanának. A SZERVEZET JÖVŐKÉPE Ebben a kérdéskörben azt vizsgáltuk, hogy az adományozók hogyan látják saját jövőjüket, mire számítanak, mit szeretnének elérni, illetve hogy milyen nehézségekkel állnak szemben. Hosszú távú fenntarthatóság Az adományozóknak feltett kérdésekből egyértelműen az rajzolódott ki, hogy többségük hosszú távon fenntarthatónak látja saját működését. Hány évre előre látja biztosítva működését? Hány évre előre látja biztosítva működését? Nem tudja/nem válaszolt 25% Nagyon

sokáig, „örökre" 35% Nagyon sokáig "örökre" Három-öt évre Egy évre Egy évre 10% Három–öt évre 30% Nem tudja/nem válaszolt A többségük () növekedést és stabilizálódást szeretne elérni az elkövetkező öt évben, míg négyen a stagnálással is megelégszenek, hárman szeretnének felhagyni az adományosztással, és programok működtetését szeretnék elérni, míg a többiek nem mertek/tudtak a terveikről nyilatkozni. A körülmények optimális alakulása esetén ötéves távlatban a következőket fogalmazták meg a szervezetek vezetői (néhány idézet): „Több lábra állni.” „Több emberhez jutunk el.” Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 18 „Állami programokat bonyolítunk.” „Az alaptőke duplázása.” „Kevesebb, de nagyobb projekt támogatása.” „Lesz saját számítógép.” „A

politikai erők tiszteletben tartják az önállóságunkat” „Működjön!” „Cégvagyonról lévén szó, teljes mértékben a cégen múlik a jövő.” „Az alkalom hozza.” „Nálunk maximum évről évre van tervezés, öt évre nem lehet előre gondolkodni.” „A szervezet egészére nézve anyagi függetlenség, . a kamatok reálértékén nullszaldóssá szeretnénk válni. Az adományosztás (az adminisztrációs költségek miatt) jelenleg veszteséges, de ha meg tudnánk növelni a kiosztható összeget, akkor már nem lenne az.” „Tőkenövelés, ehhez pedig városszerte ismertség kell.” „Az adónál jó lenne még nagyobb serkentés. ” „Saját iroda, és látni fogom a jövőt. ” Akadályok Amikor az akadályokról, gondokról kérdeztük az adományozókat, nem sugalltunk nekik lehetőségeket, hanem nyitott kérdéseket tettünk fel. Az így feltett kérdésre három alapítvány válaszolta azt, hogy semmiféle külső akadályt nem lát az

adományozói tevékenység hosszú távú fenntarthatósága előtt. Legtöbben az adományozói kultúra hiányát, az adományozást nem eléggé serkentő adótörvényeket és a média passzivitását említették a fejlődés akadályaként. Néhányan szóba hozták még azt, hogy a gazdasági helyzet és az állam kiszámíthatatlan, a társadalom szociálisan nem eléggé érzékeny. Ketten úgy találták, hogy a nívós civil programok és a garancia hiánya is akadályai az adományozói tevékenység fejlődésének. Külön megkérdeztük, hogy vannak-e gondjaik az adományozottakkal. Majdnem minden megkérdezett adományozó úgy látja, hogy általában nincsenek erkölcsi problémák az adományozottakkal, nem jellemző a csalás. Többen említették, hogy néha nehéz tartani az elszámolási fegyelmet, és figyelmeztetni kell a támogatottat kötelezettségeire. Igazán nagy bukásokról, „feketelistára kerülő gazemberekről” senki sem beszélt. Farkas

István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 19 Ketten említették, hogy a pályázók nehezen igazodnak el a projektben való gondolkodásban, a nonprofit menedzsmentben. Ezek az adományozók maguk is megpróbálnak segítséget nyújtani a pályázóknak az ilyen irányú képességek fejlesztéséhez, például pályázatíró képzések szervezésével, a végrehajtás folyamatos segítésével. Az adományozók belső gondjairól is érdeklődtünk, és négyen jelezték, hogy nincs olyan belső gondja szervezetüknek, amely akadályozná az adományozói tevékenység fenntarthatóságát és fejlődését. Néhányan motiválatlan kuratóriumi tagokat, pénzhiányt említettek, volt, aki az alapító hiúságában látta a fejlődés akadályát. Több céghez kapcsolódó alapítvány munkatársa jelezte, tart attól, hogy az alapító rövid távú gondolkodása és önös

érdekei akadályozhatják az alapítvány fejlődését, sőt fenntarthatóságát is. A legtöbben, heten azonban azt jelezték, hogy nincsenek felkészülve a szervezet működtetésével járó feladatokra, elsősorban az adománygyűjtésre, az adminisztrációra, illetve annak költségeire. Az egyik szervezet alapítója, finanszírozója és önkéntes munkatársa így fogalmazta meg gondját: „Olyan egyszerűnek tűnt, . most meg megyünk utána és látjuk, hogy egyáltalán nem az.” EGYÜTTMŰKÖDÉSEK, KÜLSŐ KAPCSOLATOK, IGÉNYEK Ebben a témakörben az adományozók – a témára vonatkozó – kapcsolatrendszerére voltunk kíváncsiak. Azt vizsgáltuk, hogy az adományosztó szervezet milyen kapcsolatban áll más hasonló szervezetekkel és/vagy donorokkal, hogyan látják saját helyzetüket, hogyan kommunikálnak a nagyközönséggel. Kapcsolatok más adományozókkal A kérdés két részből állt, ugyanis érdekelt bennünket az, hogyan tartanak kapcsolatot

olyanokkal, akik potenciális adományozók, valamint hogy más pénzosztó alapítványokkal milyen partneri viszonyokat alakítottak ki. A tapasztalat azt mutatja, hogy a megkérdezettek szerint a személyes kapcsolatok a legfontosabbak ahhoz, hogy egy pénzosztó alapítvány jól tudjon működni, a második helyen a média szerepelt, és ezt követte az írásos kapcsolattartás (levelek, jelentések postázása) fontosságának értékelése. Érdekes volt látni, hogy a személyes kapcsolattartás feladata leginkább a vezetőre hárul, sőt még a cégekhez kötődő alapítványoknál is rendkívül fontos szerepe van az szervezet vezetőjének abban, hogy a cég döntéshozóit Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 20 meggyőzze az alapítvány támogatásának hasznosságáról. A megkérdezettek közül hárman jelezték, hogy adományszerzésük ad hoc

jellegű. Az interjúalanyok többség jelezte, hogy a jelenleginél proaktívabb magatartással szeretne adományokat gyűjteni, de a kapacitás hiánya miatt kevesen teszik ezt meg. Két adományozó számolt be arról, hogy hosszú távú tervei között szerepel külföldi adománygyűjtési kampány is, az egyik Egyesült Államokbeli, a másik európai uniós forrásokban lát lehetőséget. A megkérdezettek többsége úgy nyilatkozott, hogy alig ismer hozzá hasonló hazai adományozó szervezetet, illetve ha ismer is pénzosztó alapítványokat, közvetlen kapcsolata nincs velük. Az interjúalanyok leginkább a Soros Alapítvány tevékenységét ismerik (és többen jelezték, hogy nagyra tartják), de az összegek jelentős különbsége miatt nem kívánják magukat összehasonlítani vele. A megkérdezettek közül néhányan említették, hogy informális módon kaptak segítséget a Soros Alapítványtól adminisztrációs, jogi, illetve a pályázókkal kapcsolatos

kérdésekben. Egy megkérdezett az Ökotárs, egy pedig az Illyés Alapítvánnyal van informális kapcsolatban. Egyikük szóvá tette, hogy az Autonómia Alapítvány lebonyolítási rendjét igen korrektnek, mintaértékűnek találja. Érdekes módon más együttműködésekről nem számoltak be. A megkérdezettek többsége szerint nem jellemző, hogy az adományosztás modelljeit mások is követnék. Három tematikus alapítvány jelezte, tud arról, hogy működésük néhány elemét állami vagy magánalapítványok átvették. El kell gondolkodni rajta, miért ilyen alacsony ez a szám, mert nagyon sok megkérdezett működésében találhatók érdekes és értékes innovatív elemek, amelyeket mások is tudnának hasznosítani. A nem követés egyik oka lehet, hogy a megkérdezett kisadományozók többsége meglehetősen elszigetelten működik, tevékenységüket nem ismeri a társadalom, és az „adományozói szakma”. Ilyen fórumokról eddig nemigen hallottak,

ilyen beszélgetéseken a többség még nem vett részt. Többségüket érdekelné ez, pedig rendkívül kevés idejük jut az ilyen típusú dolgokra. A megkérdezettek kevés energiát fordítanak a publicitás megteremtésére. Ennek egyik oka lehet az időhiány, a másik indokot így fogalmazta meg az egyik interjúalany: „Adok, de nem akarom learatni a dicsőséget, ezért minimális az alapítvány publicitása. Az indokok Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 21 közt szerepelt még az is, hogy a pénzosztók félnek az ismertségtől, mert az a kérések megnövekedésével járhat. Az ismertségre törekvők a média valamilyen formáját, az internetet és a rendezvények szervezését emelték ki, míg az interjúalanyok közül éves jelentést kevesen használnak publicitásuk növelésére. Külső segítség A megkérdezettek többsége úgy érezte,

örülne valamilyen külső segítségnek, de nagyon különböző típusú igényekről számoltak be, és nagyon különbözően fogalmazták meg, mire volna szükségük, ezért itt most csak felsorolni tudjuk az elhangzottakat:  az alapítvány önállósodásának segítése;  segíteni az adományozás társadalmi elismertségét, láthatóvá tenni az adományozást;  elválasztani az állami civil (például közalapítványi) és a valódi civil szférát;  segíteni a civileket, hogy a politikailag elkötelezett szervezeteket ki tudják lökni maguk közül;  a nyelvtudás fejlesztése;  az alapítványok közötti kapcsolatok erősítése;  tanulni másoktól, hogyan megy a pénzgyűjtés;  profi módon megvizsgálni, hogy hiteles-e egy pályázó szervezet;  a médiakapcsolatok erősítése;  nemzetközi pályázatok – oktatás, információszolgáltatás róluk;  az állam felé kommunikálni, hogy támogatni kell a

kisadományozókat;  lobbizni a tőkejuttatásért az államnál vagy külföldi adományozóknál;  a pályázók képzése – projekttervezés és menedzsment;  nonprofit menedzserek képzése. HOGYAN TOVÁBB? A felmérés eredményét először a megrendelőnek (C. S Mott Alapítvány) és a megkérdezetteknek mutattuk meg, hogy a véleményüket kérjük a leírtakkal kapcsolatban. Ehhez egy beszélgetést szerveztünk 2002. június 27-re, amelyre a megkérdezettek és a Mott Alapítvány képviselője kaptak meghívást. A találkozón elhangzottak alapján hasznosnak tűnik egy beszélgetéssorozat szervezése (2002 szeptembere és 2003 februárja között tervezzük), ahol az adományozó alapítványok képviselői beszélhetnének számukra Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben 22 A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html fontos témákról, arról, vannak-e olyan ügyek, amelyekre

közösen szeretnének reagálni, és szükségük van-e külső támogatásra ahhoz, hogy munkájuk még színvonalasabb, hatékonyabb legyen és minél többen kövessék példájukat. Amennyiben igény lesz arra, hogy valamilyen közös munka kialakuljon, akkor meg kell találni annak formai és anyagi bázisát is. Mivel ilyen típusú fejlesztő program – tudomásunk szerint –még nem működött hazánkban, ezért nem tudjuk előre meghatározni, milyen létjogosultsága van az ilyen munkának. A témában fórumot indítottunk a www.nonprofithu/forum/topic/14html címen Bízunk benne, hogy e tanulmány hasznos alapja lehet egy későbbi fejlesztő munkának. Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 23 ÖSSZEGZÉS „A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben” című tanulmány célja, hogy felmérje a független alapítványi adományozás

magyarországi helyzetét és azt, hogy milyen esélyei vannak elterjedésének, a meglévő alapítványok hosszú távon fenntartható működésének. A megkeresett célcsoport főbb kritériumai a következők voltak: Magyarországon működő intézmény, nem tagja az (egyelőre informális) Független Támogatók Fórumának (Autonómia Alapítvány, Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány, Demnet, Nonprofit Információs és Oktató Központ, Ökotárs Alapítvány, Partners Hungary Soros Alapítvány, United Way Magyarország), nem kap támogatást a Mott Alapítványtól, meghatározó tevékenysége, hogy pénzt ad Magyarországon, a támogatás nyíltan, széles célcsoport számára hozzáférhető, független támogató, a finanszírozó nem közvetlen és egyedüli döntéshozó a pénzosztást illetően. Nem volt a célunk teljes képet nyújtani, így azok kérdéseire nem fog választ adni ez a munka, akik a teljes hazai adományozói körre kíváncsiak. A

tanulmány a fenti kritériumoknak megfelelő húsz alapítványt mutatja be. Hisszük, hogy a kép nem torz, nagyon tanulságos, és sok fontos kérdésre adnak választ a megkérdezettek. A legfontosabb tanulság, hogy vannak olyan hazai alapítványok, amelyek adományoznak, sok értékük van, sikeresek, de vannak nehézségeik is. Hosszas kutatás után huszonhat olyan bejegyzett alapítványt találtunk, amely megfelelt kritériumainknak, kettő olyanra bukkantunk, amelynek bejegyzése folyamatban volt. Ezek alapján húsz adományozó vezetőjével készítettünk 2002 első félévében egy-két órás interjút. A találkozások négyszemközt, kellemes, őszinte légkörben zajlottak és nagyon tanulságosak voltak. A megkérdezett alapítványok több kategóriába sorolhatók: három cégalapítványt, négy egyéni adományozót, öt helyi alapítványt és tíz tematikus alapítványt találtunk. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy – amennyiben a hazánkban jelenlévő

multinacionális cégeket is helyi forrásnak tekintjük –a felmért szervezetek egy kivételével teljes mértékben hazai forrásokból gazdálkodnak. Külön kiemelendő az a tény, hogy léteznek olyan Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 24 magánszemélyek, akik önállóan többet adományoznak alapítvány(ok)nak, mint a felmért céges alapítványok némelyike. A megkérdezettek 2001-ben összesen kb 800 alkalommal ítéltek oda támogatást mintegy 400 millió forint értékben. Többen rendelkeznek alaptőkével (1–180 millió forint), és általában törekszenek az alaptőkeképzésre. Legtöbben a kultúra és az egészségügy területén adományoznak, néhányan az oktatást támogatják, és egy-két szervezet szociális, környezetvédelmi célok megvalósulását illetve az újságírást segíti (főként Magyarország területén, de van, aki

határainkon túl is). Az adományozás megszervezésére jellemző, hogy az alapítványok nagy része a bejegyzett civil szervezetek mellett más kezdeményezéseket is támogat. Jelentős számú támogató (40%) nem ír ki pályázatot, adományaikkal a spontán érkező igényeket elégítik ki. A megkérdezettek 80%-a kizárólag projektekre ad támogatást, és a helyi/tematikus alapítványoknál jellemző a szervezetek újbóli támogatása is. Általában nagy a kuratóriumok szerepe, az esetek felében ténylegesen ők hozzák a támogatási döntéseket. A támogatások elszámoltatásánál inkább a narratív, illetve fényképes beszámolókra koncentrálnak – csak nyolc esetben kérnek számlamásolatokat is csatolni. Kérdéseinkkel megpróbáltuk felmérni, mennyire tudatosan próbálnak társadalmi hatásokat elérni az adományozók. Azt tapasztaltuk, hogy inkább rövid távú, látványos, de nem annyira mélyreható projekteket támogatnak, és körülbelül

egyharmaduk próbál a problémák okaira hatni, főként a tematikus alapítványok. A megkérdezett szervezetek fele szerint az előző három évben nem történt jelentős változás az adományozás mennyisége tekintetében, a számokat összesítve azonban a megkérdezettek körében csökken a kiosztott pénz mennyisége, aminek oka néhány cég érdeklődésének elvesztése, illetve egy adományozónál a külföldi források jelentős csökkenése. Ahol növekedést tapasztaltunk, ott új adományozói kör kialakulása is látható Az adományozók döntő többsége folytat pénzgyűjtési tevékenységeket annak ellenére, hogy kis munkaerő kapacitással és képzettséggel rendelkeznek ezen a téren. Örvendetes, hogy a pénzszerzésben sokszor a kuratóriumi tagok is aktívan részt vesznek. A forrásteremtésre többen innovatív módszereket használnak. Ezen a téren azok az alapítványok tűnnek a leghatékonyabbnak, amelyek vegyes, társadalmi kuratóriummal

rendelkeznek és üzletembereket is meghívnak a kuratóriumba. Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 25 Az adományozóknak feltett kérdésekből egyértelműen az rajzolódott ki, hogy többségük hosszú távon fenntarthatónak látja saját működését, a fejlődés akadályaként legtöbben az adományozói kultúra hiányát, az adományozást nem eléggé serkentő adótörvényeket és a média passzivitását említették. Néhányan szóba hozták még azt, hogy a gazdasági helyzet és az állam kiszámíthatatlan, a társadalom szociálisan nem eléggé érzékeny, de volt, aki úgy találta, hogy a nívós civil programok és a garancia hiánya is akadályai az adományozói tevékenység fejlődésének. Sokan jelezték, hogy nincsenek felkészülve az alapítvány működtetésével járó feladatokra, elsősorban az adománygyűjtésre, az

adminisztrációra, illetve annak költségeire. A beszélgetések során egyértelművé vált, hogy a publicitás nem fontos a megkérdezettek számára, így egymást is alig ismerik, együttműködés csak elvétve alakul ki köztük. A megkérdezett adományozóknál egyértelműen a jó szándék, tisztesség rajzolódik ki, a megkérdezettek azért adnak, mert segíteni akarnak, mert fontosnak tartják az ügyet, és ezért saját és külső forrásokat is mozgósítanak. A témában fórumot indítottunk a www.nonprofithu/forum/topic/14html címen Bízunk benne, hogy e tanulmány hasznos alapja lehet egy későbbi fejlesztő munkának. Farkas István, Török Marianna: A hazai adományozó magánalapítványok helyzete 2002-ben A témában fórum: www.nonprofithu/forum/topic/14html 26