Gazdasági Ismeretek | Nonprofit szféra » Az alapítványok gazdasági környezete és pénzügyi fenntarthatósága Magyarországon

Az alapítványok gazdasági környezete és pénzügyi fenntarthatósága Magyarországon Robert N. Thomas EastWest Institute Prága Összefoglaló A magyar civil szervezetek (angol rövidítéssel NGO-k) sebezhetősége igen nagy az állandóan változó gazdasági feltételekkel, a kormányzati intézkedésekkel, valamint a figyelemért és pénzügyi támogatásért versengő hasonló szervezetekkel szemben. A szektor erősen átpolitizált, és belefáradt már az elmúlt évtized folyamatos küzdelmeibe. A szervezetek hajlamosak csak az akadályokra összpontosítani, és önelégült magatartásukra keresnek igazolást. Ez a jelentés arra hívja fel a magyar civil szervezetek vezetőit, hogy figyelmüket inkább azokra a lehetőségekre irányítsák, melyek segíthetnek a szektornak kilábalni a jelenlegi problémákból. Ez úgy érhető el, ha létrehozzák a szektor képviseleti szerveit, melyek elkötelezettek a szektor ügyeinek napirenden tartása, az elért eredmények

megismertetése és a szakmai fejlődés támogatása mellett. A siker létfontosságú eleme lesz egy kölcsönösen előnyös stratégiai partneri viszony kialakítása a pénzügyi szolgáltató ágazattal. Ez a két alkotóelem növelni fogja a civil szervezetek képességét a világos, egységes szabályozás és méltányos adókedvezmények elérésére a törvényhozók környezetében. A magyar civil szervezetek közösségét innovatív, segítőkész magatartás, valamint mélyen elkötelezett vezetők jellemzik. Ezek a tulajdonságok jól szolgálták a szektort Ennek ellenére, a jelenlegi környezet annyira bonyolulttá vált, hogy új szervezetek létrehozására lett szükség. Ezekben a szervezetekben olyan munkatársakra van szükség, akik értenek a pénzügyi gazdálkodáshoz, a marketinghez, akik képesek szót emelni egy ügy érdekében, azt előmozdítani, másokkal együttműködni. A magyar civil szervezetek jövőjét nagymértékben befolyásolja majd az,

hogy képesek lesznek-e létrehozni ezeket a szektorális szervezeteket, melyek felismerik a környezetre hatással lévő, átfogó jellegű problémákat, és azokra megoldást tudnak kínálni. Bevezető Ez a jelentés a harmadik a Kelet-közép Európa országaiban működő civil szervezetek legégetőbb problémáit és az előttük álló kihívásokat megfogalmazó anyagok sorában. A korábbi tanulmányok a Cseh és a Szlovák Köztársaságban (1998), illetve Lengyelországban (2001) fennálló helyzettel foglalkoztak. A projektet az EastWest Institute (Kelet-Nyugat Intézet) irányítja, a tanulmány létrejöttét pedig a Charles S. Mott Alapítvány nagylelkű támogatása tette lehetővé. 2 Ennek a jelentésnek az a célja, hogy tájékoztatást adjon a magyarországi civil szervezeteket körülvevő, azok hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságát meghatározó környezetről. A dolgozat kitér a jogi, szabályozási kérdésekre, pénzügyi befektetési

alternatívákra, a pénzügyi gazdálkodásbeli jártasságra, valamint általános elemzést nyújt a tőkealapok létrehozását és működtetését befolyásoló környezetről és egyéb tényezőkről, melyek a hosszú távú pénzügyi stabilitást meghatározzák. A jelentés elsődleges célja, hogy elősegítse a magyar NGO vezetők közötti párbeszédet, és a jövőbeni akciók katalizátoraként szolgáljon. Az ő tetteik, kreativitásuk és elkötelezettségük fogja meghatározni a pénzügyi fenntarthatóság jövőbeni feltételeit. Múltbeli teljesítményük alapján, meg vagyok róla győződve, hogy sikerrel néznek majd szembe a jelentésben feltárt kihívásokkal és lehetőségekkel. Ezt a tanulmányt azoknak is szántuk, akik támogatni szeretnék a magyar civil szervezetek fejlődését. A vizsgálat csak azokra a területekre terjedt ki, melyek a hosszú távú pénzügyi fenntarthatóság szempontjából létfontosságúak. Ebből kifolyólag, ez nem

tekinthető a magyarországi jogi vagy pénzügyi környezet teljes körű elemzésének. Azoknak, akiket ilyen jellegű információ érdekel, szívből tudom ajánlani Kuti Éva: A non-profit szektor Magyarországon c. könyvét, és Szémán Zsuzsa-Harsányi László: Halak és Hálók c. munkáját További jogi tájékoztatást kaphatnak a Non-profit Jog Nemzetközi Szervezetétől (International Center for Not for Profit Law) - (www.icnlorg) A SEAL 2002. téli száma kitűnő áttekintést nyújt az alapítványokat és tőkealapokat érintő jogszabályokról (Sándor Miklós írása). További források: a NESsT néven ismert Non-profit Vállalkozási és Önfenntartási Csapat (Nonprofit Enterprise and Selfsustainability Team) - (www.nesstorg) és a NIOK: Non-profit Információs és Oktatási Központ (www.niokhu) A tanulmányban használt terminológia némileg zavaró lehet. Gyakran használom a civil szervezet (NGO), közhasznú szervezet (PBO), alapítvány és egyesület

kifejezéseket. A jelentés elsődlegesen az adományozó szervezetekkel foglalkozik. Jogi szempontból, az alapítványok és az egyesületek is lehetnek adományozó szervezetek. Az alapítványok tekinthetők a leggyakoribb olyan szervezeti formának, melytől elvárható, hogy hangsúlyt helyeznek a hosszú távú pénzügyi stabilitásra, ennek ellenére, vannak Magyarországon más non-profit szervezetek is, melyek érdekei hasonlóak. Reményeim szerint, mind az adományozó, mind a nem-adományozó szervezetek hasznosnak fogják találni ezt a dolgozatot. A tanulmány alapját képező kutatás 2001 nyarától 2002 tavaszáig tartott. Többször utaztam Magyarországra, találkoztam a civil szervezetek vezetőivel, pénzügyi tanácsadókkal, bankárokkal, és más, a non-profit szektor fejlesztésével foglalkozó emberekkel. A kutatás elsődleges eszközei a témában jártas szakemberekkel készített interjúk és beszélgetések voltak. Készült egy vitaindító

kérdőív, melyet arra is felhasználtam, hogy korlátozott mértékben adatokat gyűjthessek a pénzügyi fenntarthatósággal kapcsolatos tervek természetéről. Lekötelezettje vagyok mindazoknak, akik nagylelkűen megosztották velem idejüket, meglátásaikat és tapasztalataikat. Külön is hálás vagyok az Erőforrás Alapítvány - United Way Magyarország - által nyújtott adminisztrációs segítségért, valamint Ertsey Katalin 3 ügyvezető igazgató útmutatásaiért és támogatásáért. Ő a magyar civil szervezetek legjobbjait, és a remény letéteményeseit képviseli. Sokan vannak olyanok Magyarországon, mint ő, szenvedélyesen elkötelezve a szektor fejlődése iránt, nyitottak az új ötletekre, a status quo korlátaitól mentes, intelligens, barátságos emberek, a sikerhez nélkülözhetetlen vezetői képességekkel felruházva. A magyarországi civil szervezetek A non-profit szervezeteknek és önkéntes szerveződéseknek hosszú történelme van

Magyarországon. A XVIII század végén jelentek meg, és jelentős szerepet játszottak az ország kulturális és politikai életében. Egy nemrég készült Világbanki jelentés szerint (Kuti: Non-profit szervezetek magyarországi leltára, 2000), az önkéntes társadalmi szervezetek sok szociális, kulturális és humanitárius intézményt hoztak létre Magyarországon az 1900-as évek elején. Az óvodák, múzeumok, könyvtárak, gyermekkórházak és munkaközvetítők ezeknek az önkéntes szerveződéseknek köszönhetik létüket. A második világháború után, a Magyar Kommunista Párt megakasztotta a harmadik szektor befolyását és fejlődését. Az állam módszeresen számolta fel az önkéntes társadalmi szervezeteket. Olyan törvényeket és jogszabályokat hoztak, melyek az önkéntes szervezetek létét gyakorlatilag ellehetetlenítették. Sok civil szervezet finanszírozását az állami költségvetés vállalta át, és a párt ellenőrzése alá vonta. Az

1950-es évek végére már csak legfeljebb néhány független önkéntes társadalmi szervezet maradt Magyarországon. Az 1960-as és 70-es években az állam enyhítette a harmadik szektorral szembeni szigort. 1970-re, több mint 8,000 önkéntes szerveződés volt Magyarországon. Sokuk a politikai elit ellenőrzése alatt állt, és arra használták őket, hogy a közpénzek egy részét saját élvezeteikre és jólétük növelésére fordíthassák. De az állam engedélyezte néhány olyan önkéntes szervezet létezését, melyek kielégítették az átlagpolgár társadalmi, kulturális és gyakorta politikai igényeit. Sok esetben, ezeknek a szervezeteknek a valódi célját elrejtették vagy álcázták. A nagyközönség, a kormányzat és a civil szervezetek közötti megtévesztő és bizalmatlan légkör máig kitapintható, és hatással van a non-profit szerveződéseket körülvevő környezetre. 1990 óta robbanásszerű fejlődésnek indult a magyar NGO szektor.

Jelenleg több, mint 50,000 non-profit szervezet működik Magyarországon. Sok kicsi is található közöttük, melyek érdekeltségi körük vagy támogató szervezetük közvetlen igényeit igyekszik kielégíteni, mint például a sport- és hobbikörök. E tanulmány elsődleges érdeklődési körébe a széleskörű társadalmi, kulturális és gazdasági célokat kitűző, kormányzati és vállalati befolyástól független, a hosszú távú pénzügyi stabilitás megteremtését szem előtt tartó szervezetek tartoznak. Becsléseink szerint kevesebb, mint 500 ilyen önkéntes szerveződés található. 4 A civil szervezeteket eddig a társadalmi igényekre való érzékenység jellemezte: probléma-megközelítéseikben és -megoldásaikban innovatívak, ügyfeleikkel és adományozóikkal szoros személyes kapcsolatokat építenek ki; és nagyfokú szakmai tudatosságot képviselnek (Kuti, 2000). Ezeket az erősségeket ellensúlyozza a szektor pénzügyi

sebezhetősége, a vezetési problémák, az együttműködés hiánya, valamint a gyenge szektor-tudatosság. Bár ezek a problémák elkeserítőnek tűnhetnek, a magyar NGO közösség továbbra is segítőkészségéről, innovációiról és elkötelezettségéről tesz tanúbizonyságot, mialatt a gyengeségekkel küzdenek. A siker záloga az lesz, hogy e folyamat során képesek lesznek-e jelenlegi tevékenységük fenntartásához elegendő anyagi forrást biztosítani. A jogi környezet A pénzügyi fenntarthatóságot érintő törvényeket és jogszabályokat három kategóriába sorolhatjuk: vannak a civil szervezetek irányítására és szervezésére ható jogszabályok, vannak olyanok, melyek korlátozzák ezek vállalkozói és befektetési tevékenységét, végül pedig azok a törvények és jogszabályi előírások, amelyek a finanszírozás forrásait határozzák meg. Az e három területre vonatkozó magyar jogszabályok az 1990-es évek elején általában

támogató jellegűek és liberálisak voltak. Az elmúlt évtized során a kormányok számos olyan törvényt hoztak, melyek a non-profit társaságok szervezeti és irányítási struktúráját voltak hivatottak egyértelműbbé tenni. Igyekeztek korlátozni az alapítványi státusszal való visszaélést a megengedett üzleti és gazdasági tevékenységek tisztázásával. Bár olyan innovatív törvényt is hoztak, mely lehetővé teszi az adófizetőknek, hogy adójuk 1%-át non-profit szervezeteknek adják, korlátozták az egyéni és vállalati adományok után igénybe vehető adókedvezményt. 1997-ben, az Országgyűlés elfogadta a Közhasznú Szervezetekről szóló törvényt, mely egységbe foglalta az önkéntes szerveződések öt különböző jogi formáját. Ezek közül kettőt, közjogi alapítványt és közjogi egyesületet csak az Országgyűlés, a kormány vagy helyi önkormányzatok alapíthatnak. Az önkéntes szervezetek tagsággal rendelkező

szervezetek, melyek vagy csak saját tagságukat szolgálják, vagy valamilyen közösségi célt. Az alapítványokat irányító testületnek kell működtetnie, és rendelkezniük kell bizonyos induló tőkével. Zárt alapítvány esetében, ahol a jövőbeni adományok nem megengedettek, az induló tőkének kell biztosítania magát a pénzügyi alapot, és elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az alapítvány teljesíthesse eredeti célkitűzéseit. Ez, mindazonáltal, elég ritka eset. A legtöbb alapítványt nyitott alapítványként hozzák létre, ami azt jelenti, hogy később bárki hozzájárulhat az induló tőkéhez. Ebben az esetben, az induló tőkének csak az alapítvány működésének megkezdéséhez kell elegendőnek lennie. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a cégbíróságok már 1,000 dollárnyi induló tőkével is megelégszenek. Az alapítványok foglalkozhatnak segélyezéssel, adománygyűjtéssel, valamint szolgáltatások nyújtásával. Az

alapítványokat és társadalmi szervezeteket a bíróságnál be kell jegyeztetni. Közhasznú társaságot (angol rövidítéssel PBC-t) a nagyközönség igényeinek kielégítését célzó szolgáltatások nyújtására és termékek létrehozására lehet 5 alapítani. Tulajdonképpen kft-ként működnek, de nem oszthatják fel a nyereséget Emiatt a PBC-ket szintén a bíróságon kell bejelenteni. Bármelyik, fent említett szervezet elnyerheti a közhasznú státuszt, ha eleget tesznek a Közhasznú Szervezetekről szóló törvényben rögzített kritériumoknak. Ezeknek a kívánalmaknak úgy tudnak eleget tenni, ha a társadalom széles köreinek szociális, oktatási, kulturális, környezetvédelmi vagy egészségügyi igényeit kielégítő tevékenységet folytatnak. A nyereséget nem oszthatják fel tagjaik vagy tulajdonosaik között, csak olyan üzleti tevékenységet folytathatnak, ami céljaikat előre viszi, és közvetlenül nem vehetnek részt politikai

ténykedésekben. Az alapítványoknak közzé kell tenniük létesítő okiratukat, melyben rögzítik tevékenységüket és létrehozásuk célját, vagyonát és kötelezettségeit, a irányító testület tagjainak és képviselőinek nevét. A hatályos jogszabályok legfőbb szándéka annak biztosítása, hogy a irányító testület és az alapítók függetlenek legyenek. Az alapító fenntartja a jogot az irányító testület tagjainak kinevezésére és visszahívására, és emiatt korlátozhatja a törvény hatékonyságát. A törvény azt is kimondja, hogy csak az alapító módosíthatja a létesítő okiratot. Eddig kevés bírói ítélet született az alapító jogainak átruházására vonatkozóan, akár az alapító, mint természetes személy halála, vagy mint jogi személy megszűnése miatt. Az utóbbi időben bizonyos jogszabályi változások lehetővé tették az alapító jogutódjának megnevezését. Bár léteznek az átláthatóságra és

beszámoltatásra vonatkozó jogszabályok, nincs érvényben egységes beszámolói rendszer. A közhasznú szervezetek (alapítványok, társadalmi szervezetek és közhasznú társaságok) kötelesek könyvelést vezetni, az 5 millió Ft-ot meghaladó eszközállománnyal rendelkezők pedig független felügyelő bizottságot is fel kell, hogy állítsanak. Az ügyészi hivatal eljárást indíthat bármely alapítvány vagy társadalmi szervezet ellen, ha jogellenes tevékenység gyanúja merül fel. Minden közhasznú szervezet köteles közhasznú beszámolót készíteni, egyesek pedig ezt nyilvánosan közzé is kell, hogy tegyék. A magyar állam Központi Statisztikai Hivatala több éven keresztül gyűjtötte és feldolgozta a civil szervezetekre vonatkozó adatokat. Értékes jelentéseket készítettek a non-profit szervezetek közösségéről. Ezek az adatok és elemzések, kiegészítve a NIOK munkájával; a John Hopkins Non-profit Kutatási Projekt (John Hopkins

Nonprofit Studies Project) és más tanulmányok nagyban hozzájárultak a szektor méretének és kereteinek megállapításához. Ezen adatok nagy része felméréseken és statisztikai elemzéseken alapul. A pénzügyi fenntarthatóság megítéléséhez nélkülözhetetlen információ azonban nem áll rendelkezésre. Bár az Országgyűlés tett lépéseket az alapítványok és a közhasznú szervezetek szervezeti és irányítási problémáinak megoldására, vannak még komoly joghézagok. Ez zavaros és bizonytalan légkört eredményez. Széles körben tartja magát az a hiedelem, hogy az NGO szektor erősen politizált. Ezek a tényezők pedig károsan befolyásolhatják a civil szervezetek képességét a hosszú távú pénzügyi stabilitáshoz szükséges források megszerzésére. 6 A civil szervezetek befektetési tevékenységét meghatározó magyar jogszabályok első olvasásra nagyon támogatónak tűnnek. A törvény értelmében, az alapítványok és

társadalmi szervezetek folytathatnak olyan jellegű vállalkozói tevékenységet, amely elősegíti a létesítő okiratban rögzített célkitűzéseik megvalósulását. Az adójogszabályok az ilyen jellegű tevékenységekre adókedvezményt biztosítanak. Abban az esetben, ha az alapítvány olyan üzleti tevékenységet folytat, ami összeegyeztethető az létesítő okiratban foglaltakkal, az adójogszabályok elengedik az első 10 millió Ft adóját, amennyiben az nem több mint a szervezet teljes bevételének 10%-a. Az e fölötti bevételek arányosan adóznak, a vállalkozói bevételeknek a teljes bevételhez viszonyított arányának megfelelően. Ebben a kérdésben azonban elég nagy a bizonytalanság. Sok szakértő úgy vélekedik, hogy a tőkehozadék és az alapítvány eszközeinek értékesítéséből származó bevétel adóköteles. Többségük egyetért abban, hogy a bankbetétek kamatai és a pénzügyi műveletekből származó nyereség adómentes. Ez a

nem egyértelmű helyzet valószínűleg abból adódik, hogy a törvény nem fogalmaz elég világosan. Az érintettek nem sok iránymutatást kapnak a vállalkozói és gazdasági tevékenység közötti különbség megállapításához. Egy, pénzeszközeit aktívan kezelő alapítvány, mely kamatjövedelemre és tőkehozadékra is szert tesz, abba a helyzetbe kerülhet, hogy tevékenységét a létesítő okiratban rögzítettekkel ellentétesnek ítélik meg. Ez pedig adózási kötelezettségnek és valószínű büntetésnek tenné ki az alapítványt. A törvény a non-profit szervezetek befektetéseinek megfelelő portfóliójával kapcsolatban sem kínál támpontokat. Az ilyen útmutatás hiánya könnyen vezethet rossz befektetésekhez (a szektorra jellemző gyenge pénzügyi menedzsment miatt) és az alapítvány pénzeszközeinek elvesztéséhez. A Közhasznú Szervezetekről szóló törvény megköveteli, hogy az irányító testület hagyja jóvá a szervezet

befektetési politikáját. Ez ösztönözheti az irányító testület részvételét a befektetési stratégia meghatározásában, de nincs biztosíték arra nézve, hogy ezek a stratégiák realisztikusak vagy stabilak. A rossz tanácsok (vagy csalás) következtében elveszített tőkealapok az egész civil szervezeti szférát megrázhatják, ártva így a további pénzforrások megszerzésének és valószínűleg további állami korlátozásokat vonva maga után. Magyarország arról ismert Közép-Európában, hogy 1996-ban törvénybe iktatta, hogy az adófizető magánszemélyek adójuk 1%-át egy elfogadott közhasznú szervezetnek adják. 1997-ben több mint 1 millió adófizető polgár választotta ezt a megoldást, ami 1.7 milliárd Ft-hoz juttatta ezeket a szervezeteket. A törvény sikerét még mindig kétségbe vonják, és hatásait számos kutatással próbálják vizsgálni. Az adófizetőknek mintegy 30%-a él az 1%-os lehetőséggel. Ezek a pénzforrások a

civil szervezetek összes bevételének kevesebb, mint 5%-át teszik ki. Egy 2000-ben befejezett kutatás (Az 1%: Non-profit szektor kutatássorozat, 2000) azt mutatja, hogy az 1%-os törvénynek a kis helyi NGO-k a legnagyobb haszonélvezői. Kevés nagy civil szervezet volt képes nagy mértékű hozzájárulást gyűjteni ily módon; s azt is vegyük figyelembe, hogy a nagyobb, szélesebb körben tevékenykedő szervezeteknek nehéz lehet olyan hatékony kampányokat indítani, 7 melyek biztosítanák, hogy pénzügyi fenntarthatósági stratégiájukat ilyen adományokra alapozzák. Az adópolitika jelentős szerepet játszhat a magán- és jogi személyek adományozásainak ösztönzésében. Az utóbbi években Magyarország ezeket az ösztönzőket alaposan megnyirbálta. A jelenlegi adójogszabály magánszemélyek részére az elfogadott szervezeteknek, pl. közhasznú szervezeteknek adományozott összeg 30%-áig nyújt adókedvezményt. Más szóval, ha egy

magánszemély 10,000 Ft-ot adományoz egy közhasznú szervezetnek, akkor adófizetési kötelezettségét 3000 Ft-tal csökkentheti (a 10,000 Ft 30%-ával). A levonás összege nem haladhatja meg az 50,000 Ft-ot, vagy 100,000 Ft-ot a kiemelten közhasznú szervezetek esetében. Ez méltányosnak tűnhet, ha azt vesszük, hogy Magyarországon az átlagos havi jövedelem kevesebb, mint 500 dollár; mégis, nem eléggé ösztönző azok számára, akiknek a jövedelme az átlag fölött van. A társaságiadó-jogszabályok ennél kedvezőbbek. A vállalkozások közhasznú szervezetek részére nyújtott adományaik 100%-át levonhatják az adóalapjukból mindaddig, amíg az összes levonás nem haladja meg az adózás előtti nyereség 20%-át. Arra is van lehetőség, hogy a vállalkozások a levonást 120%-ra növeljék, amennyiben tartós adományozásról van szó, és nem lépik át a 20%-os adózás előtti nyereségküszöböt. Ez a kedvezmény a magánszemélyekre is

vonatkozik, ők az adóalapcsökkentést az adomány 35%-ára tudják így növelni Az adomány akkor minősül tartósnak, ha a vállalkozás (írásban) megállapodik egy közhasznú szervezettel, hogy négy éven keresztül ugyanazt az összeget, vagy annál nagyobbat adományozza. (Azok a közhasznú szervezetek, amelyek eleget tesznek a „kiemelkedően közhasznú szervezet” jogállás feltételeinek, további adókedvezményeket élveznek). Az 1. sz Melléklet további részleteket közöl az alapítványokat érintő magyar jogi szabályozásról. Ezt az összefoglalót a Non-profit Jog Nemzetközi Szervezete (ICNL) budapesti irodájának munkatársa, Bullain Nilda készítette. Pénzügyi és közgazdasági tényezők A hosszú távú pénzügyi fenntarthatóság tárgyalása során két alapvető fontosságú tényezőt kell figyelembe venni. Az egyik a civil szervezetek támogatását szolgáló pénzügyi források megléte. Ide tartoznak a magyar magánszemélyektől,

vállalkozásoktól és az államtól érkező támogatások. Ezen kívül, számításba kell venni a külföldi magánszemélyeket, vállalatokat, kormányzatokat és nemzetközi szervezeteket is. A másik tényező, hogy a non-profit szerveződések mennyire képesek a saját pénzügyi menedzsment képességeiket javítani. A magyar gazdaság továbbra is fejlődik, a közeljövőre 3%-os növekedési ütemet prognosztizálnak. Míg a gazdaság egésze a régió többi országához képest jól teljesített, az átlagpolgár ma is küszködik, hogy a család igényeit ki tudja elégíteni. A gazdaság még mindig a szocializmushoz és a piacgazdaságba tartó átmeneti korszakhoz kapcsolódó problémák leküzdésével bajlódik. Az 1990-es évek elején a magyar 8 adományozók száma és az NGO szektor fejlődéséhez adott hozzájárulásaik összege figyelemre méltó tempóban növekedett (Kuti, 1996). Figyelembe véve az adójogszabályok változását és a

magánszemélyek jövedelmének szabadon elkölthető részéért folyó versenyt, ezek a tendenciák megakadhatnak. A Magyarországon bekövetkezett gazdasági változások sok vállalkozási lehetőséget teremtettek, és ebből kifolyólag, létrehozták a magas jövedelműek és jómódúak kicsi, de egyre növekvő rétegét. Közülük sokan magasan kvalifikált szakemberek és cégtulajdonosok. E személyek többsége kapcsolatban áll az üzleti élettel, és gyakorta maga a vállalkozás lesz a civil szervezetek pénzügyi támogatója. Becslések szerint, a non-profit szektor bevételeinek 20%-a magánszemélyektől és vállalkozásoktól származik. Az állami szektor 22%-kal járul hozzá a civil szervezetek pénzügyi támogatásához. Ez az arány viszonylag alacsony a régió és Európa más országaihoz képest. Az 1%-os törvény 1997-es elfogadása megváltoztatta az állam és az NGO szektor viszonyát. Úgy tűnik, hogy a kormány jelenlegi filozófiája az, hogy

hatékonysági alapon alakítson ki partneri kapcsolatot a non-profit közösséggel, melyet szociális szolgáltatónak tekint. Ez megnehezíti a civil szervezetek dolgát olyan ügyek felkarolásában, melyek a kormány szemében nem számítanak létfontosságúnak. Ez az újfajta viszony azt is maga után vonja, hogy egy non-profit szervezet sikere azon fog múlni, hogy mennyire tudja szolgáltatásainak hatékonyságát számszerűsíteni. A civil szervezetek bevételeinek több mint 50%-a kapcsolódó és nem kapcsolódó gazdasági tevékenységből származik. (Az EMLA által a közelmúltban készített felmérés rámutat arra, hogy az ilyen bevételek nagy része a kormányzati szervek által adott megbízásokból származik.) Sok szervezet felülvizsgálta stratégiáját, és díjazás ellenében nyújt szolgáltatásokat, illetve olyan vállalkozói tevékenységekbe kezdtek, melyek segíteni fogják eredeti missziójukat, és nyereséget fognak termelni. Azok, akik

bizonyítani tudják, hogy üzleti tevékenységük célkitűzéseik és küldetésük szolgálatában áll, adómentes jövedelmet tudnak szerezni. Ahol ez nem lehetséges, ott a bevételt a társasági adónak megfelelően adóztatják (az összes bevételhez mért aránynak megfelelően). Az ilyen irányú tevékenységek megnövekedése megteremtette a civil szervezetek vállalkozási ismeretek és üzleti kapcsolatok iránti igényét. Gyakori, hogy a non-profit szervezetek figyelmét és erőforrásait a nem kapcsolódó üzleti ténykedések vonják el. Ennek eredményeként, a szervezet létrehozásának eredeti célcsoportja vagy oka jelentéktelenné válhat. Ez pedig hosszú távú negatív következményekkel járhat az érintett szervezetre és a szektor egészére nézve is. Az 1990-es évek első felében az NGO szektornak juttatott külföldi segítség nagyon látványos volt. Egy 1998-ban elvégzett felmérés adatai szerint, az összes non-profit bevétel 6%-a

külföldi adományozóktól jött (Kuti, 2000). A támogatásban a civil szervezetek 3%-a részesedett. Kevesebb, mint 1%-uk (357 szervezet) kapta meg a külföldi forrásokból érkező segítségnek több mint kétharmadát. Meg kell jegyeznem, hogy a külföldi segítség nélkülözhetetlen volt az NGO szektor fejlődéséhez. A kevés számú szervezet külföldről történő támogatása az egész non-profit szektornak hasznára vált. Az utóbbi néhány évben a külföldi adományozók lecsökkentették Kelet-Európába 9 irányuló támogatásaikat. Ezt valamelyest ellensúlyozza az Európai Uniótól jelenleg és várhatóan a jövőben érkező pénzügyi támogatás. Ahogy Magyarország egyre közelebb kerül az EU-integrációhoz, a szociális és kulturális igényeket kielégítő tőkealapok egyre inkább elérhetővé válnak. A non-profit szféra versenyelőnybe kerülhet e támogatások megszerzésében. Sikerük legfőbb tényezője az lesz, ha jól

megalapozott pénzügyi menedzsment képességeket tudnak felmutatni az EU felé. A civil szervezetek pénzeszközeiből származó bevételek az összes jövedelem 7%-át teszik ki. Az elmúlt hónapokban ez a százalékos arány csökkent, de ezt okozhatta a kamatlábak általános csökkenése is. Egy kormányzati forrás szerint, az összes non-profit szervezet 66%-a vallott be kamatokból vagy osztalékból származó jövedelmet. A pénzügyi jártasság szektorban érzékelt alacsony szintje, valamint a pénzeszközök aktív kezelésének lehetősége körüli jogi bizonytalanság alapján, elmondhatjuk, hogy ezen a téren minden bizonnyal van mit javítani. Mivel jelentős mértékű emberi és pénzügyi erőforrásokat kellene beruházni ahhoz, hogy a szféra pénzügyi szakértelmét növelni tudják, logikus lépésnek látszik a pénzügyi szolgáltató szektor kapacitásainak felhasználása. A magyar pénzügyi szolgáltató ágazatot gyors növekedés, konszolidáció

és globalizálódás jellemezte az elmúlt években. Ezek a folyamatok egy olyan pénzügyi szolgáltató szektort hoztak létre, melynek szakmai színvonala magasabb, jobban ellenőrzött és agresszívan keresi a kihasználatlan lehetőségeket. Olyan környezet alakult ki, amely a szolgáltatások nyereségességét gondosan figyeli. A nyereségességre fektetett hangsúly megváltoztatta az egyes civil szervezetek és bankáraik, pénzügyi tanácsadóik közötti kapcsolatot. A konszolidáció időszakában, sok pénzügyi szolgáltató cég figyelmét az ügyfél igényeinek kielégítéséről áthelyezte az átszervezés kérdéseire. A pénzügyi környezet most már valószínűleg megállapodott azon a ponton, ahol a nonprofit szervezetek és a pénzügyi szolgáltató ágazat kölcsönösen előnyös feltételekkel tud partneri viszonyt kialakítani. Ebben kulcsfontosságú lesz egymás igényeinek és motivációinak megértése. Javaslatok Összetett problémákra

nehéz megoldási javaslatot tenni. Ez különösen igaz akkor, amikor valaki nem vesz részt aktívan a mindennapi eseményekben. Sok kritikus pont felett gyakran elsiklanak az elemzések. Az itt következő javaslatokat alázattal teszem, a magyar civil szervezeteket jellemző odaadás, elkötelezettség és szenvedély iránti tisztelet jegyében. Remélem, hogy ezek a javaslatok hozzájárulhatnak a Magyarországon ma is folyamatban lévő párbeszédhez. Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik idejüket, energiájukat és életüket a magyarországi civil szervezetek további fejlődésének szentelik, a jövőben is képesek lesznek megbirkózni az akadályokkal, innovatív megoldásokat fognak találni, és szembenéznek majd az ország előtt álló társadalmi, kulturális és környezeti kihívásokkal. 10 Egy ernyőszervezet létrehozása Az NGO szektor folyamatos fejlődésének lényeges eleme egy ernyőszervezet létrehozása, mely a közösség széles

körének igényeivel tud foglalkozni. Más, a szféra fejlődését érdeklődéssel figyelő kutatók szintén támogatják egy ilyen szervezet megalakítását. 2000-ben Kuti Éva a következőket írta (Non-profit szervezetek magyarországi leltára): “ a non-profit szervezeteknek ténylegesen meg kell szervezniük magukat, kialakítva saját etikai magatartási szabályaikat, létre kellene hozniuk ernyőszervezeteiket, javítani a szektoron belüli együttműködést és információ-áramlást, jelentős mértékben növelni tevékenységük hatékonyságát és minőségét. A szakmai fejlődés és együttműködés iránti igény nagyon fontos feladat, és ez az a pont, ahol a szféra gyengesége és felelőssége leginkább megmutatkozik. Amennyire nagyszámúak és befolyásosak, annyira nem fogták még fel, hogy különálló és független ágazatot képviselnek, a magán- és az állami szektorhoz hasonlóan. Nem igazán mondhatják el magukról, hogy a civil

társadalmat képviselő közösségként dolgoznának, vagy ekképp azonosítanák önmagukat. Egy intézményi terület akkor kaphat kollektív azonosságot, ha tagjai jellemzően együtt mozdulnak. Az összehangolt megmozdulások hiánya az egyik legnehezebb problémája a magyar önkéntes szektornak.” Elképzelhető, hogy jelen pillanatban nem megoldható az egész non-profit szektor képviselete egyetlen szervezet keretein belül. Ennek ellenére, nagy hasznára válna az egész NGO közösségnek, ha létrehoznának egy szervezetet, mely az alapítványok és adományozó szervezetek problémáira összpontosíthatna. A Dr Kuti által vázolt tevékenységeken kívül, ez a szervezet lenne az alapítványok szószólója is. Méltányos és ésszerű törvényekért lobbizna a kormánynál és a parlamentnél. Igyekezne jó kapcsolatokat kiépíteni az üzleti szférával. Kölcsönösen előnyös partneri viszonyt alakítana ki a bankszektorral. Az ernyőszervezet pénzügyi

szakértőket vehetne igénybe, hogy azok bankárokkal és pénzügyi tanácsadókkal együttműködve egy speciális szolgáltatást dolgozzanak ki az alapítványok finanszírozási szükségleteinek kielégítésére. Az ernyőszervezet segíthetné a civil szervezetek közötti viták és párbeszédek alakulását, és, ahol ez helyénvaló, a magán- és az állami szektor közötti egyeztetésekben is. A szervezet adatokat gyűjthetne, és az információt oly módon tálalhatná a kliensei felé, ahogy ez a legjobban kifejezi a non-profit szektor hasznosságát, igényeit és elért eredményeit. Az NGO közösség a róla kialakított hamis képek és történelmi kategóriák korlátai közé van szorítva. A nagyközönség gyakran rosszul tájékozott, vagy egyáltalán nem tud azokról a jótéteményekről, amelyeket a civil szervezetek tesznek a társadalomnak. Egy, az ernyőszervezet által végzett folyamatos marketing kampány értékes betekintést és információt

nyújthatna az állampolgároknak, politikusoknak és a potenciális adományozóknak. 11 Az ernyőszervezet fel tudná vállalni a szektor oktatási és szakmai fejlesztési gondjainak enyhítését is. Ezt a szakmai és etikai normák felállításával, tanfolyamok és oktatási anyagok kidolgozásával és rendelkezésre bocsátásával lehetne elérni. Egy ilyen szervezet (vagy több ilyen szervezet) létrehozása időt és anyagi forrásokat igényel. Kezdetben tanácsos lehet mindössze néhány feladatra koncentrálni, vagy a civil szervezeteknek csak egy körülhatárolt csoportjára (pl. adományozó alapítványok) Ha ez sikeresen működik, később kiterjesztheti működési körét és az alája tartozó szervezeteket. Bár ez egy óvatos megközelítés, arra mindenképpen jó, hogy általa fel lehessen mérni egy sokkal nagyobb szervezet hatását és a szektor működéséhez való hozzájárulását. A jövőkép megfogalmazásának előnye másokat is arra fog

ösztönözni, hogy rászánják a szükséges időt, forrásokat és energiát. Jelenleg, több olyan szervezet és csoport is van, amely a civil szervezeteket érintő problémákkal foglalkozik. Közülük sokan kiemelkedő munkát végeznek, pártfogást és bíztatást érdemelnek. E csoportok némelyike a non-profit szektor vezetőiből áll, akik el vannak foglalva saját szervezetük irányításával. Ők vállalják a szektor égető problémáinak megoldásával járó felelősséget, miközben saját munkájuk is teljes embert igényel. Ez csodálatra méltó, de jobb lenne, ha ezeket a feladatokat egy olyan szervezetre bízhatnák, melynek elsődleges célja a szektor (vagy egy szegmens) képviselete és ügyeinek előmozdítása. Remélhető és elvárható, hogy a civil szervezetek vezetői továbbra is aktívan részt vennének az ernyőszervezet munkájában, tanácsadóként vagy kurátorként. Ezt a szervezetet megfelelő munkatársi gárdával és anyagi

forrásokkal kell ellátni. Egy ilyen szervezet fejlesztéséhez értékes támogatást nyújthatnának a nyugati adományozók, kiknek pénzügyi forrásai és tapasztalatai nagyban megnövelnék a siker esélyeit. A szervezet céljainak és szándékainak meghatározása lényeges eleme a sikernek. A szervezet célkitűzéseit oly módon kell megfogalmazni, hogy azok demonstrálják a szervezet értékét a civil szervezetek számára. A célok kijelölése után fontossági sorrendet kell közöttük felállítani. Ebbe beletartozik annak mérlegelése, hogy az adott cél elérése mennyire szükséges, valamint a sikeres megvalósítás esélyei. Ez hosszú és ijesztő procedúrának tűnhet, de nem szabad kihagyni. Közép-Európa szomszédos országaiban léteznek már értékes modellek és források, melyek segítséget és útmutatást adhatnak. A siker másik záloga annak biztosítása, hogy a szervezet mindenkit képvisel a megcélzott szegmensen belül (például, a

adományozó szervezeteket). Mint a legtöbb országban, itt is hajlamosak az emberek a fővárosban lévő szervezetekre koncentrálni. Az ilyenfajta megközelítés korlátozná a szervezet hatékonyságát, amellett értékes tapasztalatoktól és tudástól fosztaná meg. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy mindenkit befogadó szervezetet hozzanak létre. Egy másik megközelítés az lehetne, ha a civil szervezetek számára „stratégiai közvetítőnek” jelölnének ki egy személyt. A stratégiai közvetítő egy olyan ember, aki megkeresi az adott probléma megoldásában kulcsszerepet játszó személyeket, és a felek 12 együttműködését koordinálja. A stratégiai közvetítő irodája működhetne egy meglévő szervezet székházában, és a non-profit szektor speciális kérdéseivel foglalkozhatna. Fizetését és kiadásait a civil szervezetek és külső adományozók adnák össze. Ez lehet azután a kiindulópontja egy ernyőszervezet

létrehozásának. Kétséges, hogy a jelentés további részében szereplő javaslatok megvalósíthatóak-e egy ernyőszervezet vagy egy megbízott stratégiai közvetítő működése nélkül. Jogszabályi reform A törvény liberális olvasata alapján, az alapítványok nagyon sokféle pénzügyi eszközbe fektethetnek be, továbbra is fenntartva adómentességüket. A bíróságok és az adóhatóság azonban nem feltétlenül osztják ezt az álláspontot. A jogszabályok értelmezése körüli zavar, a civil szervezetek és az állam közötti viszony politikai jellege, valamint az adójogszabályok, a PTK és a társasági törvény közötti összhang hiánya instabil és bizonytalan környezetet teremtenek. Az adótörvény értelmezésére vonatkozó, egybehangzó jogi szakvélemények terjesztése oldhatná a félelmek egy részét. Mindazonáltal, a helyzet hivatalosan közzétett egyértelmű álláspontot igényel. Ennek egyik taktikai megoldása egy átfogó

jogszabályi reform elfogadása lenne, mely egységet teremtene az egyes törvényekben foglaltakat. Ez a megközelítés hosszadalmas, és a politikai folyamatokba való nagymértékű befektetést igényelne. A jelenlegi jogszabályok nem sok támpontot adnak a megengedett befektetési módozatokat, vagy a megfelelően körültekintő alapítványi befektetési portfoliók összetételét illetően. Mindazonáltal, a magyar rendszernek van egy eszköze, amely modellként szolgálhatna. Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakat 1993-ban hozták létre (az 1993. évi XCVI törvény alapján) Ez lehetővé teszi magánszemélyek részére, hogy különböző pénzügyi eszközökbe fektessék pénzüket, melyek a pénzügyi növekedés mellett biztonságot is nyújtanak. A részvényekbe fektethető pénz a portfolió 30%-ában van korlátozva, és a tőkealapok kezelését elismert alapkezelőnek kell ellátnia. Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak jellemzői

hasonlóak az alapítványok tőkealapjához. Az NGO közösség modellként használhatná ezeket, hogy tisztázza és egységessé tegye az adómentesen megléphető befektetési módozatokat. Az ügyészi rendszer megléte további kiutat jelent a jogi problémák megoldásában. Bár Magyarországon nincs precedens-jog, van lehetőség a helyi ügyészségek véleményének felhasználására a törvények értelmezésében. A helyi ügyész határozatát megküldik a központi hivatalnak, és így hozzáférhetővé válik a többi helyi ügyész számára is. A civil szervezetek együttműködhetnének ezzel a hivatallal a vitás kérdések megoldásában, mint amilyen például a gazdasági és vállalkozói tevékenység közötti különbségtétel. Ez létfontosságú a non-profit szervezetek számára, ha olyan befektetésekben akarnak részt venni, melyek pénzeszközeikből számukra elfogadható, de nem kockázatos jövedelmet tudnak biztosítani. Az ügyészi hivatallal

való jó kapcsolatok ápolása a nem egyértelmű jogszabályok tisztázása terén is erősítené a civil szervezetek pozícióit. 13 Az NGO közösségnek olyan jogszabályi környezetre van szüksége, amely ösztönzi a magán- és vállalati támogatásokat. A hatályos törvények egyértelműen nem felelnek meg ennek a követelménynek, különösen a magánszemélyek adományait illetően. A civil szervezeteknek juttatott adományok után járó adókedvezmény korlátozásai ésszerűtlenek és méltánytalanok, ha figyelembe vesszük, hogy a közepes és magas jövedelmű adóalanyokat kellene megnyerni az adományozás ügyének. Az adományok után igénybe vehető adókedvezmények módosításának összhangban kell lennie a gazdagabb adófizetők jövedelmi szintjével és a civil szervezetek azon szükségletével, hogy ezt a támogatást megkaphassák. A társaságiadó-kedvezmények megfelelőek, de tovább lehetne javítani őket azzal, ha a közhasznú

szervezeteknek juttatott támogatásokat költségként lehetne elszámolni, s így teljes egészében adóalap-csökkentők lennének. A civil szervezeteknek ki kellene használniuk az adótörvény adta jóváírási lehetőséget a tartós adományok vonatkozásában. Olyan változást kellene kieszközölniük az adójogszabályokban, amely akkor tenné lehetővé a vállalkozások részére a tartós adományok utáni emelt szintű adójóváírást, ha az adomány a cég nyereségének bizonyos százaléka lenne. Valószínűleg több vállalkozás írná alá a tartós adományozásról szóló megállapodást, ha adományukat egy fix összeg helyett nyereségességük szintjéhez lehetne igazítani. Partnerkapcsolatok a pénzügyi szolgáltató ágazattal A non-profit szervezetek egyik leggyengébb pontja a pénzügyi szakértelem hiánya. Az idő, valamint az oktatás és képzés irányában tett erőfeszítések enyhíteni fogják e probléma súlyosságát. Ez alatt az idő

alatt viszont a civil szervezetek sok kedvező lehetőséget szalaszthatnak el a pénzügyi támogatások gyűjtése, valamint szolgáltatások nyújtásával realizált bevételek terén. Az Európai Unió jelezte már, hogy az EU bővítésével összefüggő társadalmi és környezeti problémák megoldásában partnerének tekinti az NGO szektort. Ők is kifejezésre juttatták a szektor pénzügyi jártasságával kapcsolatos aggályaikat. Ha ezek az aggályok nem találnak megnyugtató megoldást, az EU a professzionális tanácsadó cégekhez fordulhat. Ez nem csak jövedelemtől fosztaná meg a civil szervezeteket, de attól a lehetőségtől is, hogy bebizonyíthassák társadalmi jelentőségüket. A magyarországi pénzügyi szolgáltató ágazat erős, és nyitott a nyereséges szolgáltatások kifejlesztésének lehetőségeire. A bankszektorban sokan nincsenek is tisztában a nonprofit szféra nagyságával és terjedelmével, illetve az igényeik kiszolgálásából

realizálható potenciális nyereséggel. Egy budapesti bankár elmesélte, hogy hat hónapot töltött az NGO szektor méreteinek megállapításával, s csalódottan adta fel a munkát, mert nem jutott megbízható adatokhoz. Sejtései szerint, a szektor pénzeszközeinek nagysága megfelelő méretű egy komoly ügyfélszerző kampány elindításához. Konkrét információ, vagy egy beazonosítható, útmutatást nyújtó szervezet híján, kénytelen volt felhagyni ötletével. Magyarországon kevés olyan civil szervezet van, amely elég nagy ahhoz, hogy felhívja magára a pénzügyi szolgáltatók figyelmét. Ennek ellenére, összefogással és 14 együttműködéssel a non-profit szektor vonzó képet tudna magáról felmutatni a pénzügyi szolgáltató ágazat előtt. A szóba jöhető szolgáltatások közé tartozik a vagyonkezelés, az alapkezelés, hitelezés, valamint a civil szervezetek szakértőinek személyes pénzügyi szolgáltatások nyújtása. A bankok

és befektetési cégek érdekeltté válhatnak olyan innovatív eszközök kialakításában is, melyek egyéni és vállalati adományokat tudnának ide vonzani az Amerikai Egyesült Államokból (A 2. sz Mellékletben példát hozunk egy ilyen pénzügyi termékre, melyet a pénzügyi szolgáltatókkal karöltve lehetne kifejleszteni). A civil szervezetek számára a pénzügyi szolgáltatásokon túlmutató előnyökkel is lehet számolni. A banki és befektetői közösségnek általában nagyobb politikai tőkéje van, mint a non-profit szervezeteknek. Egy partneri viszony jobb lehetőségeket biztosítana az NGO szektor számára a törvényi módosításokra, ha azokat a pénzügyi szféra is támogatja. Ahol ez megoldható, a civil szervezeteknek célszerű a problémákat közgazdasági és pénzügyi terminológiában megfogalmazni. Más szóval, a problémákat úgy kell felkínálni, hogy azok megoldását hasznosnak ítéljék meg a bankok és a gazdaság egésze is. A

pénzügyi ágazat komoly szakmai tudást és ismereteket tud felmutatni a pénzügyi menedzsment területén. Egy megfelelően strukturált kapcsolat lehetővé tenné az NGO vezetőknek és munkatársaiknak a tanulást és szakmai tudásuk fejlesztését. Ez gyakorta olcsóbb, mint a hagyományos tréning, és megnyitná a kapukat egymás problémáinak és nehézségeinek kölcsönös megértése felé. A viszonynak oda-vissza irányúnak kell lennie, s a pénzügyi szolgáltatók számára betekintést és ismereteket kell nyújtania a civil szervezetek szükségleteiről és társadalmi hasznosságáról. Álláspontok és hangulatok Az elmúlt néhány év nehéz volt a magyar NGO szektor számára. Az állam újrafogalmazta a non-profit szervezetekhez fűződő viszonyát, és olyan jogszabályokat vezetett be, amelyek minimalizálták az 1990-es évek elején élvezett előnyöket. A piacgazdaságba való átmenet növekvő működési költségekkel, a pénzügyi

támogatásokért folyó nagyobb versennyel és számos harcedzett és tapasztalt vezetője elvesztésével sújtotta a civil szervezeteket. A globalizáció, valamint sok nyugati adományozó távozása megváltoztatta a civil szervezetek támogatási rendszerét. A fenti és más események ellenére, a magyar non-profit szektor elismerést vívott ki innovatív megoldásai, segítőkészsége és szakmai színvonala révén. A projekt interjúi során, bizonyos fokú pesszimizmust érzékeltem a beszélgetések jó részében. Növekvő fatalizmus és rezignáltság jellemzi a szektort Bár ennek nagy része indokolt és érthető, nagyon fontos, hogy ez a hangulat figyelmet kapjon, és lépéseket tegyenek az ilyen gondolkodás megállítására. Szemléletváltás szükséges, ha az ágazat szembe akar nézni a nehézségekkel, és továbbra is innovatív megoldásokra törekszik a valós és vélt akadályok leküzdésében. Ez nem lesz könnyű, és folyamatos erőfeszítést

igényel. 15 A Szegedért Alapítvány jó példa a pozitív gondolkodás és a környezet másfajta szemléletének sikerére. A Szegedért Alapítvány sikeresen hozott létre egy, a vállalkozói szféra többségének támogatását élvező pénzügyi alapot. Ezt annak ellenére érték el, hogy az ipar egyre nagyobb része került külföldi tulajdonba. Nem fogadták el azt a nézetet, hogy a nemzetközi cégek nem érdekeltek a közösség támogatásában, az Alapítvány jó kapcsolatokat épített ki a vállalatokkal, arra alapozva, hogy segít nekik megteremteni „lokálpatrióta” imázsukat. A vállalatok az Alapítványt értékes partnerüknek tekintik a róluk alkotott pozitív kép kialakításában, és a felhívásra pénzügyi hozzájárulással és magas szintű vezetőik személyes közreműködésével reagáltak. A Szegedért Alapítvány megvizsgálta az alapítványok létező jogi struktúráját, és megragadta a vállalkozási, befektetési és

adománygyűjtési lehetőségeket. Olyan szervezeti egységeket hozott létre, amelyek jövedelmet biztosítanak az Alapítványnak, finanszírozó forrásokhoz juttatják, valamint módot adnak a működési költségek csökkentésére. Az az Alapítvány nem gyűjt aktívan 1%-os adományokat, abból a megfontolásból, hogy az ilyen befizetések jobban szolgálják a térség kisebb non-profit szervezeteit. Ez a hozzáállás tovább javítja az Alapítvány imázsát, és hosszú távon akár többletforrásokhoz is juttathatja. Az Alapítvány aktívan részt vesz a közösség szociális, gazdasági és kulturális életének támogatásában, és kiemelkedő munkát végez a magán- és állami szektorral való kapcsolatépítésben. Ezek a kapcsolatok, és az a fajta gondolkodásmód, mely az adományozók igényeinek felismerésére és kielégítésére irányul, vezérlik az Alapítvány stratégiáját és filozófiáját. Vannak Magyarországon más alapítványok és

civil szervezetek is, melyek a Szegedért Alapítvány sikerét és szemléletmódját tükrözik. Fontos, hogy ezt a fajta közösségi jótékonyságot elismerjék. Az ilyen szervezetek gyakorlata, taktikája és lelkesedése követésre és ünneplésre méltó, s ezt másokkal is meg kell osztani. Az NGO szektornak felül kellene vizsgálnia néhány régi hiedelmet. A non-profitok munkáját gyakran azon mérik le, hogy tudnak-e jobb életet teremteni, elrontott dolgokat jóvátenni, vagy meg tudnak-e oldani elfeledett vagy elhanyagolt emberek problémáit. Az ilyenfajta cselekedetek jó részét nem lehet a magán- vagy az állami szektor fogalmai szerint megmérni. Lényeges, hogy a civil szervezetek közössége értsen az üzleti élet és a politika nyelvén, és ahol lehet, gondjaikat és tevékenységük hasznosságát olyan fogalmakkal írják le, melyek viszonyíthatók az adott szektor saját problémáihoz. Mindhárom szektor le tudja majd aratni a közös megértésen

és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok gyümölcseit. A civil szervezetek sok mindent kínálhatnak a magánés az állami szektornak, értéküket és pozícióikat pedig azzal növelhetik, ha a bennük rejlő lehetőségeket érthető nyelvezettel, és jól körülhatárolt fogalmakkal írják le. A civil szervezetek és az állam viszonyát jellemző óvatosságnak és bizalmatlanságnak történelmi okai vannak. Bár ezek jogosak, a non-profit szférának keresnie kell az együttműködés és összefogás útjait. Az állam jelentős mértékben képes befolyásolni a pénzügyi támogatások ösztönzését, s jogszabályokkal és törvényekkel korlátozhatja a civil szervezetek működését. Mindemellett, vannak olyan területek, ahol az NGO szektor 16 az állammal való együttműködése révén felülemelkedhet ezeken az aggodalmakon. Az egyik ilyen terület az adatgyűjtés. Az információ hatalom, és érthető, hogy sokan szeretnék korlátozni az

állam hozzáférését bizonyos adatokhoz. Másrészről, az állam megbízható információforrás lehet, ami további kapcsolatok előtt nyithatja meg az utat, s egyben az adatok felett megkívánt felügyeletet is biztosíthatja. A civil szervezeteknek meg kellene vizsgálnia egy olyan kapcsolat lehetőségét az állammal, amelynek keretében egységesített jelentési rendszer és mindkét fél számára hasznos információcsere valósulna meg. A sok nyugati adományozó elvesztése és a szabadon felhasználható jövedelmekért folyó verseny komoly mértékben ronthatja a magyar non-profit szektor fejlődési esélyeit. Mindazonáltal, sok gazdag vállalat és magánszemély van, akik potenciális támogatói lehetnek a civil szervezetek munkájának. Néhány közülük már ma is támogatja a szektort, és mások talán a non-profit szervezetek működésének fenntartásához is nyújthatnak pénzügyi forrásokat. A hosszú távú pénzügyi fenntarthatósághoz arra van

szükség, hogy az NGO-k megértsék az adományozók lelkivilágát, és igényeiknek megfelelő stratégiákat tudjanak kidolgozni. Ez gyakran csak hosszú éveken át ápolt kapcsolatok révén érhető el. A taktika itt eltér az éves kampányokétól: hosszú távú energiaráfordításra van szükség az adományozó megismeréséhez, hogy a civil szervezet céljait úgy tudják megfogalmazni, ami találkozik az adakozók igényeivel. Gyakori hiedelem, hogy a hosszú távú pénzügyi fenntarthatóság csak kamatozó tőkealappal valósítható meg. Bizonyos esetekben valóban ez lehet a helyzet, azonban, gyakrabban, mint gondolnánk, a non-profit szervezet és az adományozó között kiépített jó kapcsolatra is alapozható. A különböző, szóba jöhető finanszírozó források számbavétele és a stratégia egyedi hozzáigazítása az egyes forrásokhoz, tovább növelheti a siker esélyeit. (Ld. 3 sz Melléklet) Zárszó Lehetetlenség volna olyan tanulmányt

készíteni, amely a pénzügyi fenntarthatóságot biztosító magyarországi környezet minden egyes elemét és apró részletét számba venné. A közép-európai szervezetek pénzügyi fenntarthatóságáról szóló EWI projekt célja nem csupán egy jelentés megírása, hanem, reményeim szerint a további cselekvés és párbeszéd katalizátora lesz. A tanulmányt nem végterméknek szántuk, hanem egy, a magyar civil szervezetek vezetőit segítő folyamat részének. A dolgozatban megfogalmazott javaslatok és észrevételek remélhetőleg megbeszéléseket és vitákat fognak elindítani. Tevékenységünk hasznossága csak e folyamaton keresztül lesz mérhető. 17 1. sz Melléklet International Center for Not-for-Profit Law (A Non-profit Jog Nemzetközi Szervezete) Kelet-közép Európai Iroda: U.SA Iroda: Apáczai Csere János u. 17 I 733 15th Street N.W Suite 420 1052 Budapest, Hungary Washington, DC 20005 Tel.: +36-1 318-6923 Tel.: + 1-202-624-0766 Tel/Fax: +

36-1 266-1479 Fax: + 1-202-624-0767 E-mail: nilda@icnl.orghu E-mail: infoicnl@icnl.org Feljegyzés A magyarországi tőkealapok jogszabályi környezetéről Bullain Nilda Jogi főtanácsadó Bár semmi nem tiltja tőkealapok létrehozását, sőt, a törvény ösztönzi is azt, mint az alapítványok egyik formáját, a gyakorlatban nincsenek tőkealapok Magyarországon. (Tőkealapon olyan, speciális célokra létrehozott pénz- vagy vagyoni letétet értünk, melynek alaptőkéje határozatlan ideig érintetlen marad, és csak annak jövedelmeit használják. A jogi környezet vizsgálata során, mi mégis általánosságban tekintjük át a civil szervezetek számára szóba jöhető befektetési lehetőségeket.) A közgazdasági körülményeken és a szervezetek korlátozott képességein kívül, ez valószínűleg a további jogszabályi ösztönzők hiányának tulajdonítható, beleértve az irányítási struktúrára, kockázatkezelésre, felelősségi kérdésekre és

adózásra vonatkozó, hátrányos vagy nem egyértelmű szabályozást is. Egy tőkealap létrehozása 18 Érdekes módon, egy alapítvány létrehozása magában hordozza a tőkealap megteremtésének lehetőségét. Az alapítvány vagyonát kétféleképpen lehet az adott célnak szentelni: úgynevezett „zárt alapítvány”, vagy „nyitott alapítvány” révén. A Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV törvény) 74/A § (1) bekezdése rögzíti, hogy “az alapítvány céljainak megvalósításához szükséges vagyontárgyakat az alapítványra kell íratni” (zárt alapítvány). A 74/B § (4) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az alapítvány megengedi másoknak is a csatlakozást (nyitott alapítvány), akkor bárki csatlakozhat [vagyis, adományozhat] a létesítő okiratban rögzített feltételek szerint. Ebben az esetben, “legalább a működés megkezdéséhez szükséges összegű vagyonnal” kell rendelkeznie az alapítványnak. A Legfelsőbb

Bíróság állásfoglalásainak kivonataiban (melyek a bírákra nézve kötelező érvényűek) a következők kerültek hangsúlyozásra: “Zárt alapítvány esetében, annak vagyonát csak a kezdőtőke hozadéka gyarapíthatja, [és/azaz] esetleg a vállalkozói tevékenység.” (Mivel a megfogalmazás itt nem egyértelmű, így az sem, hogy, például, a tőkenövekedés a meghatározás szerint vállalkozói tevékenységnek minősül-e, vagy nem.) “A létesítő okiratnak meg kell határoznia a vagyon felhasználási módját, beleértve annak előírását is, hogy az alapítvány céljainak eléréséhez, annak minden vagyona felhasználható-e [elkölthető-e], vagy csak a tőke hozama.” A Legfelsőbb Bíróság azt is leszögezi, hogy “nyitott alapítvány esetében, az alapító nem tilthatja meg az alaptőke felhasználását [elköltését], mert ez ellentmondana annak a követelménynek, hogy a működéshez szükséges pénzösszegnek az alapításkor

rendelkezésre kell állnia.” (Legfelsőbb Bíróság Államigazgatási Kollégiuma, 2sz Állásfoglalás, 1[c]szakasz ) Míg világos, hogy az első megállapítás (a zárt alapítvány esete) az alaptőkét hasznosított befektetésnek tekinti, a későbbiek (a vagyon felhasználási módja a zárt és a nyitott alapítvány esetében) ellentmondanak az alaptőke tőkealap-fogalmának, hiszen egyértelműen megengedik az alaptőke teljes elköltését az alapítvány céljaira. A gyakorlatban, a zárt alapítványok száma minimális. Az alapítóknak nem áll érdekében nagy összegeket alapítványi céloknak szentelni. A törvény kevés ösztönzőt, és túl sok akadályt állított a tőkealapok létrehozása elé; e jogi buktatókat ismertetjük az alábbiakban. A befektetés szabályai és alapelvei Hogy miért nincs nagy lelkesedés tőkealapok létrehozására, annak egyik lehetséges oka, hogy az alapítványok irányítási alapelvei Magyarországon nem túl

világosak. Bár elvileg az Alapító az alapítvány fennállása során végig fenntartja a jogot a vezetőség tagjainak kinevezésére és elbocsátására (és egyben ő az egyetlen személy, akinek jogában áll a 19 létesítő okirat módosítása), a gyakorlatban a magyar bírói ítéletek inkább arra hajlanak, hogy korlátozzák az alapító aktív döntéshozói részvételét a szervezetben. Ez logikus és érthető, ha abból a tényből indulunk ki, hogy az alapító a legtöbb esetben csak egy minimális pénzbeli hozzájárulást tett. Ehhez társul még egy jogi érvelés is, hogy az alapítvány önálló jogi személy, így az alapítónak csak közvetett irányításra szabad, hogy lehetősége legyen. Ugyanakkor, a adományozó tőkealapok és az adománygyűjtő, operatív alapítványok (lényegében civil szervezetek) között nem tesznek különbséget a magyar jogszabályok. Arra sincs lehetőség, hogy önmaga létét meghosszabbító kuratóriumot

állítsanak fel. Az alapító jogai és kötelezettségei körüli ellentmondások valószínűleg visszatartják azokat, akik vagyonukból nagyobb összegeket áldoznának közösségi célokra. A Közhasznú Szervezetekről szóló 1997. évi CLVI törvény 4§ (1)(b) bekezdése, mely felsorolja azokat a kritériumokat, amelyeknek a közhasznú szervezeteknek eleget kell tenniük, általános irányelveket fogalmaz meg a pénzügyekkel kapcsolatos elővigyázatosságra vonatkozóan, mikor megállapítja, hogy egy közhasznú szervezet “vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez”. Arra vonatkozóan, hogy egy közhasznú szervezet mit nem tehet, hogy ne veszélyeztesse célkitűzései elérését, a Közhasznú Szervezetekről szóló törvény 16.§-a hoz konkrét példát: “ A közhasznú szervezet váltót, illetve más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt nem bocsáthat ki”, valamint,

“a közhasznú szervezet, a közhasznú társaság kivételével, vállalkozásának fejlesztéséhez közhasznú tevékenységét veszélyeztető mértékű hitelt nem vehet fel”. A Közhasznú Szervezetekről szóló törvény 17.§-a kimondja, hogy “a befektetési tevékenységet folytató közhasznú szervezetnek befektetési szabályzatot kell készítenie, amelyet a legfőbb szerv fogad el”. A fentiektől eltekintve, azonban, a törvény nem nyújt további támpontot arra nézve, hogy ezeknek az irányelveknek mit kellene tartalmazniuk. Meg kell jegyeznünk, hogy a Polgári Törvénykönyv – és az összes többi jogszabály – sem rendelkezik a fenti esethez hasonló szabályozási kérdésekről az olyan alapítványok tekintetében, amelyek nem közhasznú szervezetek, leszámítva azt a megállapítást, hogy alapítvány nem hozható létre kizárólag gazdasági célokra (Ptk. 74/B § (6) bekezdés) Mégis, ahogy már rámutattunk ebben a tanulmányban, a magyar

rendszernek van olyan eszköze, mely modellként szolgálhatna. Az 1993 évi XCVI törvény létrehozta az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakat, melyekben a magánszemélyeknek lehetősége van különböző pénzügyi befektetésekre, melyek biztosítják a gyarapodást, de kellőképpen biztonságosak. A pénztárak a tőke mellett kötelesek fenntartani egy működési és egy likviditási alapot, és elismert pénzügyi szakember szükséges az alapkezeléshez. Legalább részben, az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak által alkalmazott befektetési szabályokat alkalmazni lehetne – a civil szervezetek által önként, illetve törvényesen is – a non-profit szervezetek tőkealapjaira. 20 Adózás Magyarországon megkülönböztetik a „gazdasági tevékenységet” és a „vállalkozói tevékenységet” (vagy más szóval "üzleti tevékenységet"). A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI törvény,

első paragrafusában (11§) úgy definiálja a „vállalkozói tevékenységet”, mint "jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenység". Ez a fajta gazdasági tevékenység – és csak ez a fajta – az, amely után egy jogi személynek adóznia kell, függetlenül attól, hogy maga a szervezet non-profit célú-e, vagy nem. A törvény 6. sz Melléklete pontosítja, hogy az 11 § alapítványokra, közalapítványokra, társadalmi szervezetekre és köztestületekre {pl. kamarák} történő alkalmazásában, a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységek közül az alábbiak nem számítanak vállalkozói tevékenységnek: - közhasznú tevékenység, vagy, nem közhasznú szervezet esetében, a létesítő okiratban nevesített cél szerinti tevékenység; - immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek értékesítéséből származó jövedelem, amennyiben azt

kizárólag közhasznú célokra, vagy, nem közhasznú szervezet esetében, a létesítő okiratban nevesített célokra használják fel; - a hitelintézettől vagy az értékpapírok kibocsátójától kapott kamatok egy része, vagy az állam által kibocsátott értékpapír hozamának olyan része, amelyet a közhasznú tevékenység, vagy - ha nem minősül közhasznú szervezetnek, kiemelkedően közhasznú szervezetnek - a cél szerinti tevékenység bevétele az összes bevételben képvisel (a bevételt mindkét esetben e kamat és hozam nélkül kell számításba venni). Az értelmezést megnehezíti, hogy míg a jogi terminológiában az „értékpapír” szó részvényeket (vagyoni és más jogokat megtestesítő papír) és hiteleszközöket (kamatokat és más hozamot biztosító papír) is jelent, a magyar Számviteli Törvény (2000. évi C törvény) kifejezetten különbséget tesz a kettő között, és a későbbiekben következetesen csak a második csoportba

tartozó papírokat nevezi „értékpapíroknak”. Másrészről, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény és más törvények nem következetesek az „értékpapír” szó hiteleszköz értelemben történő használatában. Az is igaz, hogy a fenti részben, a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény csak az értékpapírok után kapott „kamatra” hivatkozik, így nem valószínű, hogy a törvényalkotók célja az lett volna, hogy a részvényeket is eme címszó alá sorolják. Ebben az értelmezésben, egy alapítványnak nem lenne lehetősége egy folytonos („nyíltvégű”) befektetési alapba adómentesen befektetni, még akkor sem, ha ez a különleges portfolió csak kötvényeket tartalmazna, mivel azt a részvénytulajdon egy formájának tekintik. 21 Mindent egybevetve, ha egy közhasznú szervezet egyáltalán nem végez üzleti tevékenységet, a hiteleszköz-típusú értékpapírokba történő

befektetésekből származó jövedelmét nem fogják vállalkozói jövedelemnek tekinteni; míg a részvényekből, korlátolt felelősségű társaságokban való tulajdonrészből és nyíltvégű alapokból származó jövedelem addig adómentes, amíg az a teljes bevétel 10%-a, vagy 10 millió Ft alatt marad. Sajnos, a legtöbb közhasznú szervezet még ezekkel a lehetőségekkel sem él Felelősség Ahogy arra az ICNL a Lengyelországi helyzettel foglalkozó tanulmányában is rámutatott (Lee Irish: A tőkealapok jogi környezete Lengyelországban, 2001. május), a polgári törvénykönyvön alapuló jogrendszerű országokban nem létezik a bizalmi vagyonkezelés (angolul „trust”) és ügygondnoki kötelesség intézménye abban az értelemben, ahogy ez a precedensjog-rendszerű országokban, mint pl. Angliában és az Egyesült Államokban megszokott. A precedensjog-alapú országokban, az alapítványi tőkealapokhoz kapcsolódó felelősségi kérdéseket

nagymértékben elkülönítették a bizalmi vagyonkezeléssel és ügygondnoki feladatokkal foglalkozó jogszabályoktól. Magyarországon a rossz befektetési döntésekért való felelősség kérdése jelenleg nem egyértelmű, mivel az igazgatósági tagok és a vezetők felelőssége általánosságban sem tisztázott. Az eme felelősségre való legkonkrétabb hivatkozást a Polgári Törvénykönyv 74/C.§ (6) bekezdésében találhatjuk, mely kimondja az alapítvány felelősségét egy igazgatósági tag vagy tisztségviselő által harmadik személynek okozott károkért; valamint, megállapítja, hogy az igazgatósági tag vagy a tisztségviselő felelősséggel tartozik az alapítványnak a Ptk. általános szerződésen kívüli károkozással foglalkozó fejezetei alapján 22 2. sz Melléklet Közép-Európai Jótékonysági Adományalap Koncepció Közép-kelet Európában a civil szervezetek (NGO szektor) továbbra is küzdenek a pénzügyi források

megszerzéséért. Többen felvetették, hogy amerikai állampolgárok szívesen adományoznának ezeknek a szervezeteknek, ha információt kapnának a célokról, adókedvezményt kaphatnának, és biztosak lehetnének abban, hogy hozzájárulásuk a megfelelő helyre kerül. A Közép-kelet Európai Civil Társadalomért Alap (a Trust) létrehozása lehetőséget teremt egy Egyesült Államok-béli banknak, hogy olyan pénzügyi terméket fejlesszen ki, amely elnyeri az amerikai adományozók bizalmát, és ezeket a támogatásokat a kelet-közép európai civil szervezetekhez tudja irányítani. A Trust alapító tagjai közé tartozik a Charles S. Mott Alapítvány, a Ford Alapítvány, az USA Német Marshall Alapítványa (German Marshall Fund of the United States), a Nyitott Társadalom Intézet (Open Society Institute), és a Rockefeller Testvérek Alapítvány (Rockefeller Brothers Fund). Összesen 60,500,000 dollárt helyeztek az alapba, amely hét közép-európai ország

civil szervezeteinek stabilizálását és fejlődését fogja támogatni (Bulgária, Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, és Szlovénia). Az alap ezeket a pénzeket tíz év alatt fogja szétosztani Reményeik szerint újabb támogatásokat is tudnak majd szerezni. Egy amerikai banknak így módjában áll kidolgozni és piacra dobni egy olyan terméket, mely lehetőséget nyújt az amerikai állampolgároknak a hozzájárulásra. Az amerikai polgár a támogatást a bank jótékonysági ajándékalapjába fizeti be, mely azután ezt a pénzt a Trust-nak továbbítja. Mivel a Trust az USA törvényei szerint bejegyzett nyilvános jótékonysági intézmény, az adományozó megkapja az adókedvezményt a befizetett összeg után. A bank végezné az alapkezelői tevékenységet, és megkapná az őt megillető kezelői díjat. Az amerikai állampolgárok között sokan rendelkeznek közép-kelet Európai gyökerekkel. Chicago-ban található a

világon a második legnagyobb lengyel populáció. Pittsburgh, Cleveland és New York lakosságának jelentős része kelet- és közép-európai származású. Egy aktív marketing kampány jelentős összegeket tudna gyűjteni ezektől az emberektől, de másoktól is, akiket érdekel Kelet-közép Európa civil társadalmi fejlődése. A termék értékét növeli a Trust alapítóinak „védjegye”. A kezelés céljából létrehozott alap mellett, a bank saját hírnevét is emelheti az által, hogy a kelet-közép európai civil szervezeteknek nyújt szolgáltatást. Egy, a régióban erős jelenléttel bíró banknak ez vonzó marketing eszköz lehet. A banknak jó esélyei lennének, hogy elnyerje a Trust meglévő pénzének kezelési jogát is. 23 3. sz Melléklet A kuratórium és a pénzügyi fenntarthatóság Mielőtt egy civil szervezet belekezdene egy tőkealapot létesítő kampányba, először alaposan meg kell vizsgálnia saját finanszírozási forrásait

és a pénzek felhasználását. Ezt a döntést a kuratóriumnak a szervezet munkatársainak bevonásával kell meghoznia. Lynda S. Moerschbaecher Egy tőkealap létrehozása lépésről lépésre című könyvében leírt modell jó útmutatóként szolgálhat ehhez. Bár az amerikai közönséghez szól, a magyar non-profit szervezetek is fel tudják használni. A civil szervezetek a következő forrásokkal rendelkeznek: Program bevételek Befektetési jövedelmek Adományok Támogatások Gazdasági tevékenység Szolgáltatási díjak Ügyfelek befizetései Harmadik személyektől kapott költségtérítés Belépőjegyek Rövid távú befektetések jövedelme Tartós lekötések jövedelme Magánszemélyektől Vállalatoktól Alapítványoktól Vállalatoktól Állami szervektől Kapcsolódó Nem kapcsolódó Az adományokat olyan, magánszemélyektől és vállalatoktól kapott hozzájárulásnak tekintjük, ahol az adományozó nagylelkűsége pártatlan, az alapítványban

nem érdekelt. Az adományozónak nem fűződik hozzá pénzügyi érdeke, és nem kíván ellenőrzést gyakorolni a pénz felett. A támogatók már gyakorolnak bizonyos ellenőrzést a tőkealap felett, és gyakorta kikötésekkel vagy feltételekkel élnek a pénz elköltését illetően. A lehetséges jövedelmek vizsgálatának másik modellje az adományok és támogatások eredetét helyezi a középpontba. Az alábbiak minden civil szervezetre vonatkoztathatók: Évente ismétlődő adományok Nem rendszeres, jelentős adományok Azonnali Tervezett adomány, azonnali Tervezett adomány, halasztott Különleges gyűjtésből származó adományok Adománygyűjtő rendezvények bevétele Támogatások Vállalatok Alapítványok Kormányzati szervek 24 A kuratóriumnak figyelembe kell vennie az NGO forrásainak felhasználását is. Az alapok három fő felhasználási területe: 1) működés (a szervezet programjainak megvalósítása), 2) tőkeprojektek (telek, épületek

vásárlása, felújítása, berendezések beszerzése), és 3) egy tőkealapra történő korlátozás. Az alapok forrásainak és felhasználási területeinek feltérképezése után tud dönteni az igazgatóság a tőkealap szervezeten belüli legmegfelelőbb szerepéről. Ha úgy döntenek, hogy életre hívnak egy tőkealapot, a céljainak nagyon világosnak kell lennie. A Főiskolai és Egyetemi Gazdasági Igazgatók Országos Szövetsége (National Association of College and University Business Officers - NACUBO) szerint, nyolc fő célkitűzésre lehet egy tőkealapot létrehozni: 1. Tartós pénzügyi függetlenség 2. A szervezeti és környezeti prioritások megváltozása 3. A meglévő programok bővítése a pillanatnyi igények támogatása révén 4. Új programok és a szervezet növekedésének kiterjesztése 5. Váratlan hiányok és rövid távú anyagi igénybevétel fedezete 6. Eszközállomány vásárlása, felújítása, pótlása és karbantartása 7. Egy

kiapadó pénzforrás pótlása 8. Egy adott program támogatása E célok közül az első, a tartós anyagi függetlenség biztosítása a legkevésbé valószínű, hogy vonzó lenne az adományozók számára. Egy tőkealap céljaitól függetlenül, a lehetséges adományozók előtt világosnak kell lennie, hogy a pénzadományok növelik a szervezet képességét missziója megvalósítására. Ennek egyértelműnek, pontosnak és kötelező érvényűnek kell lennie. Az kuratóriumnak szem előtt kell tartania, hogy kétféle tőkealap létezik. Az adományozók által fenntartott alapokat szigorúan csak az adományozó kívánságai szerint lehet kezelni. A non-profit szervezet általában csak az alap által generált jövedelemhez juthat hozzá. Egy rendkívüli eseménynek, gyakran bírósági eljárásnak kell történnie ahhoz, hogy a szervezet hozzáférhessen az alaptőkéhez. Ez olyan helyzetet teremthet, amelyben a civil szervezetnek van egy nagy tőkealapja, de

nincs pénze a működésre, a programokra, a fizetésekre és a tőkeberuházásokra. A kuratórium úgy is dönthet, hogy bizonyos bevételeket a szervezet tőkealapjába irányít. Az kuratórium által létrehozott tőkealapot így nem terhelik az adományozók által fenntartott alapokra jellemző jogi kötöttségek, hiszen az igazgatóság bármikor úgy dönthet, hogy megváltoztatja az alap természetét és jellemzőit. Más szóval, az kuratórium által, különböző forrásokból létrehozott tőkealap több rugalmasságot biztosít a non-profit szervezetnek, mint az, amelyet az adományozók irányítanak, és amelyben a folyó kiadások egyetlen finanszírozója az adomány által realizált jövedelem. Bármilyen kérdést, véleményt örömmel fogadok az alábbi címen: Robert N. Thomas 145 Granite Bluff Dahlonega, Georgia 30533 rnthomas@mindspring.com 25 tel. 00-1-706-864-7792