Pszichológia | Felsőoktatás » Gulyás Attila - Kidolgozott tételek a Pszichológia II. kollokviumra

Kidolgozott tételeka Pszichológia II. kollokviumra Tételsor 1. A figyelem és a viselkedés összefüggései; A pszichofizikai törvény; 2. Az érzelem jellegzetességei; Érzelmi formák; 3. A fejlődéslélektan tárgya, feladata módszerei; 4. A személyiségfejlődést meghatározó tényezők; Az életkori periodizáció kérdése és célja; 5. A csecsemőkor és kisgyermekkor pszichológiai jellemzői; 6. Óvodáskor és kisiskoláskor pszichológiai jellemzői; 7. A serdülőkor és az ifjúkor pszichológiai jellemzői; 8. Személyiség struktúrák, összetevők, személyiség elméletek; 9. A tanulói személyiség megismerése, jellemzése, szempontrendszer (Kelemen-modell) 1. A figyelem és a viselkedés összefüggései; A pszichofizikai törvény; Figyelem jellemzői - iránya merre - hol - hová - szándékosság (spontán - szándékos) - időtartam - terjedelme - megoszthatóság - két felé megosztott figyelem nincsen Figyelem zavarai -

túlságosan rövid idejű a figyelem - szelektáló funkció nem jól működik - kombinált figyelemzavar (idő - pontosság) - dekoncentrált - minden mutatója rossz a figyelemnek pl. részekre bontva nagyobb anyagnál egyben kisebb anyagoknál A figyelem funkciói - riasztó funkció: az életben maradást, a testi épség megóvását szolgálja, váratlan helyzethez való alkalmazkodást segíti - orientális reakció - tájékozódási reakció: minden veszélyes új helyzetben minden más tevékenységet abbahagyunk és az inger irányába fordulunk - szelektáló funkció - válogató funkció: kiválasztja, hogy milyen ingerrel információval foglalkozunk, csoportosítja az ingereket - appercepciós funkció: megfelelő éberséget, megfelelő aktivitást biztosít feladattípusuktól is függ Idegrendszeri háttér Két egymással szorosan összefüggő folyamat - divergáló ingerületvezetés - széttartó ingerületvezetés - impulzus erőssége - érvényre jut,

működteti a rendszert - negatív indukció A két folyamat szervesen összekapcsolódik. A figyelem legfőbb tulajdonságai: terjedelem - az egyszerre felfogható tárgyak száma - függ a tárgyak ismeretétől és egymás közti kapcsolatától (pl. betűsorból egy pillantásra csak 5-6 jegyezhető meg, de ha szavakat alkotnak, akkor sokkal több) - nagy egyéni különbségek vannak - kísérleti mérése. tachiszkóp o egy tizedmásodpercre képeket v. betűket látunk, és minél többet meg kell jegyeznünk § kisiskolás: 2-3 betű/kép § serdülő: 3-4 § felnőtt: 5-6 összpontosultság - egy tárgyra irányultság foka - attól függ, hogy milyen erős a megfelelő góc izgalma és a többi terület gátlása tartósság - egy tárgyra irányultság ideje - attól függ, meddig tud az optimális góc izgalomban maradni, tehát a sejtek „munkabírásától” - a sejtek egy idő után a védőgátlás állapotába kerülnek átkapcsolhatóság - tudatos átállás

egyik tárgyról a másikra - gyors tájékozódás bonyolult helyzetekben, félelem leküzdése stb. - az ún. kettős ábrázolások is a figyelem átkapcsolásán alapulnak (pl Mit látsz? Két arcot vagy egy vázát?) Ez a hullámzás 2-3 másodpercenként megy végbe. megosztás - különböző tevékenységek egyidejű végzése - pl. figyelni az előadást és jegyzetelni - egy munka áll a figyelem fókuszában, a többi mechanikus, vagy tudatilag kevéssé ellenőrzött A viselkedés objektív megközelítése • • • • • • • • • A mai pszichológia behaviorisztikus, viselkedés szempontú, ami azt jelenti, hogy a viselkedést tekinti adatnak és érvként, vagyis a cselekvéses megnyilvánulásokat tekinti kiindulási alapnak. Másfajta objektív elemeket is felhasznál: fizika kémia anatómia, élettan Szubjektív vagy objektív? pl. fájdalom esetében – lezajlásban szubjektív, más nem tud róla, ha viszont az arca eltorzul, az már objektív A

viselkedés igen jelentős formái: beszéd; arcizmok; lélegzés (pl. hazugságvizsgálatnál) A viselkedést a test összes izmainak aktivitása és a mirigyszekréciók (nyálelválasztás, könnyezés) együtt alkotják. • • • • • • Vizsgálnunk kell a viselkedés körülményeit – csak így vonhatunk le következtetéseket rögzíteni kell az ingereket rögzíteni kell a választ figyelni kell a viselkedés idői lefutásának rajzát A kisebb erõsségû érzéseket és érzelmeket a pillanatnyi viselkedés és a személy szokásos viselkedésének összmintája közti viszony alapján ítélhetjük meg; pl. jókedvem nem abból látható, hogy barátságosan viselkedem, hanem abból, hogy barátságosabb vagyok, mint általában a megnyilvánulás hiánya is jelentéssel bír Néhány fogalom • • • • Viselkedés: az izmok vagy a külsõ elválasztású mirigyek közvetlenül megfigyelhetõ aktivitásaként határozható meg Pszichológia: a

viselkedés összetettebb integrációs vagy szerveződési formáinak tudománya Pszichológus: az egész szervezet működésével foglalkozik, és az foglalkoztatja, hogy a viselkedésrészletek hogyan rendeződnek összetett cselekvésekbe és cselekvéssorokba Pszichikum: a fejünkben lejátszódó azon folyamatok, amelyek a komplexebb viselkedésszerveződési szinteket határozzák meg. Pszichofizikai törvény (gör.), a név Fechnertől származik, ki főleg azokat a kutatásokat jelezte e névvel, melyek az érzeteknek a fizikai ingerekhez, de általában a fizikainak (a testinek) a pszichikaihoz (lelkihez) való viszonyát tárgyalják. Minthogy semmi sem igazolja ezeknek a jelenségeknek a többi lelki jelenségektől való elvi külön választását, a pszichofizika nem egyéb, mint az általános lélektannak egyik része. Amennyiben mégis külön névvel akarjuk azokat a lélektani kutatásokat jelezni, melyeknél sikerült kisérletekkel közelíteni meg a lelki

jelenséget, alkalmasabbnak tetszik és most használatosabb is a kisérleti lélektan neve. Wundt a fiziológiai lélektan nevét használja. Pszichofizikai törvénynek rendesen az inger és érzet közt fennálló ama viszonyt nevezik, melyet először Weber Ernő Henrik ismert meg (ezért Weber-féle törvény is), később Fechner általánosított, amelyet így formulázhatni: az ingernek az a növekedése, mely az érzet intenzitásának észrevehető növekedését előidézi, mindig állandó viszonyban van az ingerhez. E viszony minden érzéknél más, p a szemnél 1/100, ami annyit tesz, hogy az ingernek (bármekkora is bizonyos határok közt), egy századdal kell növekedni, hogy érezhető érzetintenzitásbeli különbség származzék, ámbár a kipuhatolt viszonyszámok még mindig ingadoznak. Így is fejezhetni ki e törvényt: az érzet az inger logaritmusa arányában nő. 2. Az érzelem jellegzetességei; Érzelmi formák; Érzelemelméletek: James – Lange:

az autonóm idegrendszer aktivációja nem az érzelem jelzése, hanem e rendszer aktivációját magát érzékeljük, mint érzelmet. Inger – válasz, mely megváltoztatja az izmok és zsigerek állapotát, impulzust kap a kéreg, emocionálisan érzékelt tárgy lesz. Először észlelünk vmit, majd érzelmet élünk át, ami kifejeződik. James szerint: nem azért sírunk, mert szomorúak vagyunk, hanem azért vagyunk szomorúak, mert sírunk. Inger – érzelemre jellemző fiziológiai arousal, nyílt viselkedés – érzelem szubjektív átélése Cannon – Bard: zsigeri változások hosszú időlefutása nem magyarázza az érzelmek azonnali fellépését művi úton előidézett zsigeri változások nem okoznak érzelmeket zsigerek érzéketlen képletek kül érzelmek esetén azonos zsigeri változások figyelhetők meg perifériás afferens visszajelzések nem befolyásolják az érzelmi viselkedést Cannon szerint: a kéreg alatti területekben zajló folyamatok

felelősek az érzelme létrejöttéért Schachter – Singer: érzelem létrejöttében a megismerésnek meghatározó szerepe van. Akkor keletkezik érzelem, amikor egy inger, esemény előidézte arousalhoz kognitív címkét rendel az egyén. Inger – általános fiziológiai arousal – kognitív kiértékelés – érzelem szubjektív átélése Korai anya-gyerek kapcsolat: Anyával való kapcsolata a lét biztosítása. Első kötődési minta, amelyet felcserélhetetlennek tudunk megélni. Bowlby – ragaszkodó magatartás (veleszületett viselkedésformák és reakciókészlet összessége – gyermek anyja közelségét megszerezze) Kötődés – ragaszkodó magatartás fontos személyre irányul biztos – anya jelenlétében játszanak, kapcsolatot mindig fenntartják bizonytalan – elkerülők: közelséget nem keresik, elutasításra számít, ha közeledni próbál, később sem tudnak kötődni bizonytalan – ambivalens: nehezen kezdenek el játszani az anya

jelenlétében, egyszerre keresik és el is utasítják az anya közeledését, számára a szülők hol elérhetők, hol nem. Anya depriváció: 1. Részleges depriváció: gyerek szeparációja miatt hosszabb-rövidebb ideig kénytelen nélkülözni az anyját. Rövid ideig tartó szeparáció: tiltakozást és kétségbeesést vált ki a gyerekből Hosszú ideig tartó: káros hatás a személyiségre, felszínes kapcsolatok, szeparációs szorongás generalizálódása (gyerek állandó félelme attól, hogy a szeretett személyt újra elveszítheti) 2. Teljes depriváció: a gyerek az első években nem alakít ki az anyával személyes kötődést Hospitalizmus: nyűgösek, sírnak, álmatlanok, mimikájuk szegényes, közöny, letargikus állapot, készségek fejlődésében elakadt. Ingerszegény környezet: foglalkoznak a gyerekkel, de nincs játékszere, mozgásfejlődésükben elmaradottak, kapcsolatkészségeik igen jók Szenzitív periódus Érzelmek fejlődése: Az

újszülött az első hetekben csak akkor ad indulati reakciót, ha kínos ingerek érik. A 2 hónaptól a negatív reakciók elhatárolódnak. Spitz – 8 hónaposok szorongása: a gyerek számára az anya távolléte kellemetlen. Közeledik felé vki, aki az anyához hasonlít, ez növeli a várakozási feszültséget. Ekkor észreveszi, hogy nem az anyja jön, ezt csalódást éli meg szorongásnak. Kondicionált félelem – Watson: a kísérlet kezdetén a gyerek félt az erős hangtól, ezt társították a patkánnyal. A félelmi reakciót az eredeti ingerről átkapcsolták egy másik ingerre Az inger társítása és a helyzetek hasonlósága révén a félelem fokozatosan továbbterjedt ingerről ingerre, és beledolgozódik az egyén viselkedésébe. Megszokott a szokatlannal együtt ijesztő: a gyerek sírni kezd, ha anyja egy addig nem látott rikító ruhában jelenik meg. A megszokott és meghökkentő együttes megjelenéséből fakadó bizonytalansági feszültség az,

amit szorongásnak él át. A gyerek érzelmi színképében megjelenik egy másik indulat az agresszió. A cselekvést korlátozó tilalmak, fusztrációk váltják ki, az átélésben a düh a megfelelője. A szabály megszegésére a szülő szemrehányó tekintettel reagál. A gyerek hamar rájön, hogy tettei bűntethetőek. Ehhez a veszélyhez a gyerek riadt nyugtalansággal viszonyul: fél a szeretet elvesztésétől (4 év). 4 év körül a nemi különbségek felfedezése, a fiú próbálgatja a férfi szerepét. Lány pedig a nőiét, egy személyre irányuló érzelmi feszültséggel akarja eljátszani a nemének megfelelő szerepet: elérni, hogy az ellenkező nemű szülő csak őt szeresse (féltékenység) Öidipusz-konfliktus Bűntudat: az azonosított belsővé tett követelmények kerültek ellentmondásba a tényleges viselkedéssel és vágyképlettel. Szégyen: a gyerek lebecsüli, megveti önmagát Megszégyenítés: teljes kitaszítottság, önértékelési

zavarok Társas kapcsolatok Első, későbbi kapcsolatok alakulását is bizonyos fokig meghatározó érzelmi szálak a családhoz fűződnek. A szülői befolyás súlya az első kb 10 évben jóval nagyobb, mint a kortársaké. 6-10 év: javul a kommunikációs készségük, mimika, hanghordozás. 8 év: fordulópont: gyerekek egyre több pszichológiai sajátosságot említenek társaik leírásánál (valódi jellemzés). Kapcsolatok szülőkkel, felnőttekkel Első években a felnőtti bánásmód legfontosabb eleme a szeretetteljes, gondoskodó magatartás Gyerek kötődése fokozatosan alakul ki ún. szociális szeretetté, ahogyan érzelmi képességei fejlődésével csökken a fizikai és nő az érzelmi kapcsolat jelentősége. Kisiskoláskorban átpártolás: más felnőttek, kortárscsoportok felé fordulás (Kohlberg: konvencionális moralitás korszaka). Gyerekek őszintén bíznak a felnőttek véleményében. 13-15 év körül: újabb átpártolás: megnövekszik a

kortársa befolyása a felnőttekével szemben iskolában személytelenebbé válik a tanár-diák kapcsolat (felsőbb tagozat), társakkal való együttlét felnőtt kontroll nélkül, részvétel módját befolyásolja a baráti csoport véleménye. A kamaszkori bizalmas barátságok nem feltétlenül mennek a családi kapcsolatok rovására, ha megfelelő a családi háttér és a szülők tiszteletben tartják a gyerek magánügyeit. Nem közömbös, hogy az adott életkori szakaszon belül mikor szorul vissza döntő mértékben a szülő befolyása, ha a család kohenzív ereje gyenge, a gyerek kötődési igényei kielégítetlenek, antiszociális hatás alá kerülhet. kortárscsoportok: egyenrangú felek állnak egymással szemben, hasonló problémákkal, célokkal, elősegítik a szülőktől való leválást. hasonló korúak csoportjában sajátítható el a kölcsönösség, versengés, együttműködés szabályai. Afelnőttek társaságában a gyerek társas

pozíciója , kortárscsoportok az ifjúsági kultúra hordozói, modellként is szolgálhatnak, viselkedésfajtákat megerősíthetnek. kapcsolatfelvételekben fejlődés: kezdetben nem kapcsolódnak nagyobb közösségbe, ellenségeskedés gyakoribb az idősebbeknél. A különbség a fiúk, lányok társválasztásai között – serdülőkor előtt kizárólag azonos neműekkel, a lányok csoportjai kisebbek, 2-3 legjobb barátnőből áll. A fiúk nyitottabbak új tag befogadására, a lányok csoportjai még serdülőkorban is lazábbak fontosabb a lánycsoportban a kölcsönösség a választáskor, fiúcsop-ban gyakrabban van vezető, aki valóban irányít, lánycsop vezetői inkább javasolnak, kezdeményeznek, kevésbe hierarchizált, csoptagok részt vesznek a döntésekben, Játszmák: rejtett tranzakciók sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad. Motívumok diákok által indított játszmák: tanár/társak figyelmének elnyerése,

csoportban megszerezett pozíció megerősítése , negatív érzések kifejezése. tanárok által indított játszmák: szervezeti hierarchiában betöltött pozíció megerősítésére, védelmére, valódi érzések felfedésére irányul. játszmák kezelése: előrelátás: felkészülhetünk a reakcióra elkerülés: gyenge pont felkutatása, kommban átláthatóság megállítás: keletkezett érzések kifejezése 3. A fejlődéslélektan tárgya, feladata módszerei; A pszichológia egyik legfontosabb ága, mely – az ált. lélektantól eltérően- nem a már kialakult, teljesen kifejlett, hanem a kialakuló, fejlődő személyiség pszichikus funkcióit, sajátosságait vizsgálja. A fejlődéslélektan tárgya tehát az ember fejlődésének nyomon követése a fogamzástól a felnőtt korig. A gyermek fejlődése, a szocializáció (a társadalomba való beilleszkedés), a fejlődést befolyásoló biológiai és társadalmi tényezők, a nevelés, a magatartási

zavarok felismerése és megelőzése a pszichológia és más, az emberrel foglalkozó tudományok központi kérdései közé sorolhatók. A fejlődéslélektant az egész pszichológia egyik legizgalmasabb területének tekintik. A fejlődéslélektan tárgya tehát a lélek kialakulása és fejlődése egyrészt a törzsfejlődés (filogenezis) során, másrészt az egyedi fejlődés (ontogenezis) folyamán. Az egyedi lelki fejlődés vizsgálata a múlt század második felében kezdődött, de eleinte csak a gyermekkorra terjedt ki. A vizsgálódásoknak manapság három iránya van: a gyermeklélektan, az ifjúságlélektan és a felnőttlélektan, amely nem azonos az ált. lélektannal, hanem a felnőttkori és öregkori lelki fejlődés problémáit vizsgálja. A fejlődéslélektan jelentősége nyilvánvaló, ha meggondoljuk, hogy minden jelenség csak keletkezésének és fejlődésének ismeretében érthető meg teljesen (dialektika). A fejlődéslélektan feladata tehát

az emberi pszichikum ontogenezisének figyelemmel követése, elemzése. Az ontogenezis vizsgálata derít fényt pl, hogy a gyermek iskolaérett-e, önismerete a kellő (életkor szerinti) szinten van-e. A fejlődéslélektan módszereit nemcsak a tudományos kutatónak érdemes tanulmányozni, hanem mindenkinek, mert ez nagyrészt segíti a nevelőmunka gyakorlatában kívánatos módszertani szemlélet kialakítását. A tudományos kutatás alapján a gyermek lelki fejlődésére irányuló vizsgálatoknak 3 alapelve alakult ki: • • • A gyermeki pszichikum objektív szemléletének elve; A fejlődés oksági magyarázatának elve; A pszichikum céltudatos alakítás közbeni tanulmányozásának elve; Az egyéni lelki fejlődés jelenségeit két irányban, megközelítésben vizsgálhatjuk: • • Hosszmetszeti vizsgálat; Keresztmetszeti vizsgálat; A hosszmetszeti vizsgálat ugyanazoknak a gyerekeknek a fejlődését kíséri figyelemmel egy meghat. életszakaszon

keresztül (pl 3-10 éves kor között) A vizsgálat irányulhat a személyiség egy részére v. pszichikus jelenségekre A cél a fejlődés, a változás szabályszerűségeinek megállapítása. Természetesen, egy gyermekcsoportot nehéz hosszabb időn át követni, együtt tartani. Ezt küszöböli ki a keresztmetszeti vizsgálat Itt egyidejűleg különböző életkori sajátosságú, pszichikus tulajdonságú gyermekcsoportokat vizsgálunk. Az egyes életkori csoportokban szerzett adatok összehasonlításával megállapítható a vizsgált lelki jelenség életkoronkénti változása. 4. A személyiségfejlődést meghatározó tényezők; Az életkori periodizáció kérdése és célja; Az emberi psziché fejlődéséről sokféle elmélet létezik. Ezek közül az egyik legérdekesebb és legátfogóbb az alább ismertetett modell, melynek középpontjában a pszichoszociális fejlődés áll. Erikson az életet fejlődési szakaszokra osztja Minden szakasz leírható

egy, az adott szakaszra jellemző dilemma segítségével, melynek megválaszolása döntő a személyiség fejlődése szempontjából. A fejlődési szakaszok végén képződik egy belső erő, melyet énerősségnek nevezhetünk Ilyenek a remény, akaraterő, cél, hozzáértés, hűség, szeretet, gondoskodás és bölcsesség. A gyermekkor (12 éves korig) négy jól elkülöníthető szakaszra bontható. 0-1 éves kor (bizalom vagy bizalmatlanság) Az első életév jellegzetes konfliktushelyzete a bizalom vagy bizalmatlanság dilemmája. Az anyával való kapcsolata, ill. az anya által nyújtott szeretet és gondoskodás alapján megtanulja a csecsemő, hogy bizalommal lehet a környezete, a világ felé, mert az rendezett, kiszámítható, biztonságos, vagy bizalmatlanul szemléli azt, mert zavaros, kiszámíthatatlan, félelmet gerjesztő. Ha a csecsemő az anya – és ezáltal a világ – iránt bizalmat tud kialakítani, akkor kialakul az első én-erősség, a

remény, amely a lét energiáját, a létezéshez való pozitív viszonyulást adja. Ezen fejlődési szakasz dilemmájának sikeres feloldása esetén a következő érzések válnak elérhetővé: Van reményem. Tudok egyszerűen csak lenni Tudok bízni másokban és magamban Az ebben a korszakban jelentkező trauma (az anya kiszámíthatatlan, szorongó, szeretetet nem adó, stb.) azt eredményezi, hogy alapvető bizalmatlanság, gyanakvás alakul ki, ez későbbiekben paranoid gondolkodás formájában nyilvánulhat meg. Nem alakul ki a remény, mint alapvető én-erősség, ez pedig mély depresszióra és kilátástalanságra való személyiségvonásokat eredményez. Mindezek pedig a létezés iránti alapvető bizalmat vonja meg, ezért a felnőttkorban kérdésessé válhat a lét értelme, célja. 2-3 éves kor (autonómia vagy szégyen, kétség) Ahogy kialakul a helyváltoztatás képessége, a környezet vizsgálata iránti igény fokozódik, és ezáltal a cselekvés

lehetőségeinek igénye nő. A gyermek el tud távolodni az anyától, és az igénye is megjelenik erre. Ezen fejlődési szakasz dilemmájának sikeres feloldása esetén a következő érzések válnak elérhetővé: Van akaraterőm. Egyedül is meg tudok lenni Tudok kíváncsi lenni, felfedezést tenni és cselekedni. Ugyanakkor elfogadom, hogy vannak korlátaim Ha a környezet az önálló cselekvésekre és felfedezésekre, az anyától való eltávolodásra kritikával, büntetéssel reagál, vagy túlzott féltésből kifolyólag korlátozza a gyermeket, akkor az önállóság és autonómia érzése helyett kétség és szégyen érezése lesz uralkodó. Ez megakadályozza az akaraterőnek, mint én-erősségnek a kialakulását, hiányozni fog az érzékelés és cselekvés energiája, a kitartás. 4-5 éves kor (kezdeményezőkészség vagy bűntudat) Az a mód, ahogyan a szülők a gyermek önálló kezdeményezéseire, cselekvéseire és szellemi teljesítményeire

reagálnak, meghatározza a gyermek jövőbeli kezdeményező készségét. Kialakul a célokhoz való viszony, mint én-erősség, és ezáltal a képzelőerő és érzés energiája. Ezen fejlődési szakasz dilemmájának sikeres feloldása esetén a következő érzések válnak elérhetővé: Van lelkiismeretem. Van célom és értékem Tudok képzelődni és érezni Van szexualitásom Az önálló kezdeményezésekre adott negatív környezeti reakciók a bűntudat érzését alakítják ki a gyermekben, aminek következménye lehet az a magatartás, hogy nem törekszik a felnőttek világába beilleszkedni. 6-11 éves kor (teljesítmény vagy csökkentértékűség) Ebben a korban a gyermeket a külvilág dolgainak megismerése érdekli leginkább, hogyan funkcionálnak a dolgok, hogyan kell funkcionálniuk. A szerveződés, a fend, a működés szabályai érdeklik. Állandóan kérdéseket tesz fel ezzel kapcsolatban E korszak dilemmájának sikeres feloldásaként

kialakul a hozzáértés (kompetencia) mint én-erősség, és ebből következően a tudás, tanulás és együttműködés energiája. Ezen fejlődési szakasz dilemmájának sikeres feloldása esetén a következő érzések válnak elérhetővé: Vannak képességeim. Vannak képességek, amelyekben jó vagyok Értek dolgokhoz Tudok gondolkozni és tanulni. Ha a környezete nem kezeli partnerkén, hanem butaságként, szemtelenségként, zavaró megnyilvánulásként reagál rá, akkor a gyermekben a csökkentértékűség érzése alakul ki. Ez negatív önképet, az önbizalom hiányát, önértékelései problémákat eredményez. 12-18 éves kor (identitás vagy szerepdiffúzió) A gyermek a dolgokat más aspektusból, a másik ember szemszögéből is kezdi megismerni és különböző helyzetekben kezd másként viselkedni úgy, ahogy azt a helyzet megkívánja. Ezen különböző szerepek eljátszásakor meg fogja tapasztalni saját azonosságát, amely mindenkiétől

különbözik, de amelyet mások által globálisan el tud fogadtatni. Kialakul a hűség, mint én-erősség, és ebből következőleg a valakihez tartozás és megújulás energiája. Ezen fejlődési szakasz dilemmájának sikeres feloldása esetén a következő érzések válnak elérhetővé: Van belső érzékelésem arról, hogy ki vagyok. Tudok változni, meg tudok újulni Hűséges tudok lenni egy személyhez vagy egy ügyhöz. Egyszeri és megismételhetetlen vagyok Ennek a fejlődési szakasznak a megoldatlansága szerepzavarodottságot vagy negatív identitásba való menekülést (drogfüggőség, fanatizmus, kriminalitás, stb.) Fiatal felnőttkor (intimitás vagy izoláció) A felnőtt törekszik arra, hogy a másik emberrel kontaktusba kerüljön. Ebből a törekvésből áll elő az a lehetőség, hogy a kapcsolatban az intimitást kialakítsa. Ez szexuális, érzelmi, morális felelősséget jelent a másik személlyel szemben. Kialakul a szeretetre való

képesség, mint énerősség, illetve ebből következően a szeretet és megújulás energiája rendelkezésre fog állni Ezen fejlődési szakasz dilemmájának sikeres feloldása esetén a következő érzések válnak elérhetővé: Van valakim, aki megerősíti lényem belső értékét. Tudok szeretni Tudok teljesen közel és teljesen külön lenni. Bensőséges kapcsolatban vagyok saját lényemmel és mással Ha az intimitás nem alakul ki, akkor következik be az izolálódás, s ez a szoros személyes kapcsolatok létrejöttét kizárja. Érett felnőttkor (generációs törekvések vagy stagnálás) Generációs törekvés szükségletén Erikson a saját személyes létezésen túlmutató érdeklődést és aktivitást érti, amely a családra, társadalomra, és később jövő generációkra terjed ki. Kialakul a gondoskodás, mint én-erősség, és ebből következően a megújulás és tevékenység energiája Ezen fejlődési szakasz dilemmájának sikeres

feloldása esetén a következő érzések válnak elérhetővé: Van személyes erőm. Tudok alkotni és termelni Gondot tudok viselni a következő nemzedékre. Elkötelezem magam az élet iránt Amennyiben ez a szükséglet nem fejlődik ki, az egyén stagnál, megreked. A megrekedés az önközpontúságot, az önmagánál megmaradt érdeklődést tartja fenn, s az elsőrendű aktivitás továbbra is önmaga anyagi és fizikai jólétére irányul. Idős kor (én-integritás vagy kétségbeesés) Ebben az utolsó életszakaszban az ember visszapillant arra, amiből és amivé lett. Az eredményes konfliktusmegoldások nyomán - amelyeket a korábbi fázisokban fejlesztett ki megelégedetten nézhet vissza életének beteljesülésére. Ez szüli az én-integritás érzését Ezen fejlődési szakasz dilemmájának sikeres feloldása esetén a következő érzések válnak elérhetővé: Bölcs vagyok. Teljesen el tudom magam fogadni A mindenség része vagyok, és mindennel egy

vagyok. Ha a visszatekintéskor valaki azt éli meg, hogy az életét hibásan irányította, nem oda szeretett volna eljutni, ahol van, akkor teljes kétségbeesésbe torkollik ez az életszakasz, hiszen már lekéstünk arról, hogy haraggal tekintsünk vissza, és arról is, hogy bizakodva tekintsünk a jövőben. 5. A csecsemőkor és kisgyermekkor pszichológiai jellemzői; életkor Freud Fejlődési stádiumok Csecsemőkor 0-2 év Orális Orális- szenzorikus Kisgyerekkor 2-3 év Óvodáskor 3-6 év Anális Fallikus Anális – testi Infantilis- genitális Kisiskoláskor 6-10-12 év Latencia Latencia Serdülőkor 11-19 év Fiatal felnőttkor 20-40 év Középső felnőttkor 40-60 év Végső felnőttkor 60- év genitális Pubertás Fiatal felnőttkor Felnőttkor érettség Pszichoszociális konfliktus Bizalom v. bizalmatlanság Önállóság v. kétely Kezdeményezés v. bűntudat Teljesítmény v. csökkentértékűség Identitás v. szerepdiffúzió

Intimitás v. elszigetelődés Alkotóképesség v. stagnálás Integritás v. kétségbeesés 1. Csecsemõkor /szül-1é/ - gyors fejl Újszülöttkor /szül.-6,8hét//elsõ felsírás-elsõ felt reflexig/ Újszülöttkorral kapcsolatos fejlõdéspszi.-i probl: 1.) megszületéskori állapotok leírása, 2.) pszikus fejl jellegzetességének a tárgyalása Testalkat:1:4 Fejlettséget befoj. tény: neme, szülõk termete, sorrend, anya életmódja, faji sajátosságok, egyéni alkati sajátosságok. Átlagadatok: súly: 3300 gr; magasság: 50-52; fejkörfogat: 30-32 Feltétlen reflexlánc: szopás, orientációs refl, kapaszkodóref, védekezõref, csuklás, pislogás, ásítás, nyújtózkodás. Alkalmazkodás reflexcselekvésekkel. Életritmus az új.kor kezdetén: 23 alvás, a táplálkozás Agy súlya: 360-400 gr. Érzékszervek munkába állása: bõrérzékelés, ízlelés, szaglás, hallás, látás. Az újszülött nem képes teste és a külvilág között különbséget

tenni. Tárgy, térészlelés nincs Érzelmek: testi fájdalom, örömérzés; Vegetatív: éhség, jollakotság, szomjúság, egyensúlyérzések. Mozgás: impulzív ~, feltétlen reflex~. Kísérletezõ ~: ujjnyitogatás, -zárás Ciklus új.kor végén: 19 alvás, 1-1 táplálkozás, szendergés, pozitív éber áll, védekezõ negatív áll., spontán reakció és kísérletezés Csecsemõkor /6,7.hét-1é// elsõ felt reflexig-beszéd, járni tanulás kezd/ Az ösztönös alkalmazkodás kiegészül “tanult” viselkedésmódokkal. Újszopás mint pótélvezet. Kézmozgások fejl: 3.h) látás által nem irányított, tárgyhoz nem alkalmazkodnak; 4h) nyúl a tárgy után; 5.h) látással irányított, tárgy megragadás, markolórefl eltûnése; 6h) tárgyat szájához viszi; 7.h) manipuláció a tárgyal; 9h) dobál; 11h) kanállal eszik; 12h) kis tárgyat hüvelyk és mutatóujjával fog, karmozgás fejlõdése. Test feletti uralom: 2.h) fejét felemelve tartja; 4h) hátról

hasra fordul; 6h) kapaszkodással ülõhelyzetben marad; 8.h) támaszkodás nélkül ül; 10h) kapaszkodva áll, lép; 12h) kapaszkodás nélkül áll, kezd járni. 6.h-os gyerek cuclisüveget használ A megismerõ pszi.kus mûködésfej: 1-3hetes) Érzékelõ mûködések megindulása idõsz; 14h) Érzékelõ mûkek gyakorlása; 5-6h) Érzékelés és mozgás komb; 6-10h) Mozgásfejl felgyorsul. Tárgy és alakkonstancia kialak 7-8h Észlelés eszköze: szájtér: íz, forma, lágyság, keménység; kéz, látás: halmazállapot, alak, felületi sajátosságok, hõmérséklet. Látás: 2-3hét) 2 szem koncentrációja; 3-5.hét) rövid ideig fixál; 4-6hét)1,5m mozgó tárgy követése; 2.h) 2-4m tárgyat élesen lát; 3h) 4-7m követ, élesen lát; 4h)tárgyak, személyek mozgásának ellenõrzése. Elsõ felt reflexek jelzéseinek felism Észlelésbe ágyazott emlékezet. Ráismer az édesanyjára Behelyettesítés új feladatmegoldásokban: Pavlov: elemi konkrét gondolkodás;

Rubinstein: gyakorlati intelligencia; Piaget: szenzomotoros vagy praktikus intteligencia. 2-3h-tól gõgicsélés, hangutánzás, vágy a nevek kimondására Érzelmek: testi fájdalom, testi örömérzés + kondicionált érzelmek, vidámság, elszomorodás, csalódás, látványérzet, védettség, biztonságérzet. Félelmek idegenektõl, szorongás Cselekvés szándékos irányításának megjelenése. Utánzás megj 8-9h Próba szerencse tanulási mód Én és nem én elkülönülése. Ciklus: 13ó alvás; 1ó szendergés; ½ó pozitív ébetállapot; ½ó nyugalom; 7.ó kísérletezések 2. Kisgyermekkor /1-3é//beszédtanulás felgy-személytudat kialakulásáig/ 3 é gy: (9597,13-14,1100) koponya kö: 50cm; Járnitanulás 14h-os korban Lépcsõzés “kapaszkodva”, lábváltással járás. Mûveletek kipróbálása “Eszközhasználat” kialakulása, hatása a gond fejlõdésére, felnõttekkel való kapcsolatra. “Játékszerek” használata és hatása a képzelet

fejl.re Szín és forma megkülönböztetés kialakulása Az elsõ általánosítások megj Az éntudat kialakulása. Beszéd fejl: Ellisberg: “autonóm” beszéd Jaspers: “kisbeszéd” Szavak több jelentése. Egyszavas mondatok ragozás nélkül  többszavas mondatok ragozás nélkül ragozással. Kérdezési periódus Az aktív beszéd többféle magyarázata: a) WStern: a gyerek ráeszmél a szavak szignifikáns funkciójára, és felfedezi az általános összefüggést, hogy mindennek neve van. b) Rubinstein: a gyermek a gyakorlatban rájön, hogy a tárgyak helyettesíthetõk szavakkal és megtanul a tárgyakkal a szó közvetítésével bánni. Játék: Ch.Bücher: 1) érzékelõmözgásos kísérletezõ, funkciós; 2) fikciós; 3) konstruktív játék. 6. Óvodáskor és kisiskoláskor pszichológiai jellemzői; Óvodáskor /3-6.é// személytudat kialakulásától-iskolára való alkalmasságig/ Nyúlás: 4.é) 8-10cm; 5é) 4-5cm; 6é) 8-10cm Agyvelõsúly: 1200 gr

Támasztószövet elcsontosodása. Kéz, lábfej, lábközép és ujjpercek elcsont Izegmozog Biztos lépcsõjárás, kerékpározás. Képesség balettanulásra Zenei hallás, ritmusérzék fejlõdik “Észlelésbe ágyazott” emlékezés. Alkotó képzelet megjelenése Képszerû gondolkodás Okokozati összefüggések felismerése Szókincs rohamos fejlõdése 3-4é max:2346, min:598 szó. Ige fõnév ragozás Dackitörések Lelkiismeret Érzelmek: Irányításhiány, érzelmi kitörések, nyíltság, érzelmek differenciálódása, negatív érzelmek megjelenése. Játék Grafikus tevékenység fejlõdése. Tanulás: önkéntelen, véletlenszerû bevésõdés Munkaelsajátítás kezdete. 4. Kisiskoláskor /6-10é//iskolaérettségtõl-pubertáskorig/ Iskola. Játék helyébe a tanulás lép A gyermek fejlõdését dominánsan a külsõ, szociális és mesterségesen kiváltott hatások veszik át. A tárgyi világ törvényszerûségeire való ráeszmélés A pszi.kus funkciók

erõsödése Iskolaérettség Megh.: 6 életévét betöltött, normálisan fejlett gyerek, általános energiabefektetésre képes, az iskolai életmódhoz alkalmazkodni tudjon Testi alkalmasság, figyelemre való képesség/10-15 perc/, emlékezõképesség, számolás 10-ig, beszéd, akarat elemi érettsége, mozgás irányítása, beilleszkedési viselkedés, “ iskolavárás” elemi rajzkészség. Testalkat és mozgásfejlõdés Agyvelõ súlya a felnõttekének 90%-a. Idegsejtek differenciálódásának és érésének befejezõdése a 8.é-ben Új idegközpontok: írás, olvasás, számolás. Medencecsont 3 részének összenövése 78é, koponya elcsontosodik 7é, Új fogak 6 é. gy: (113,21,1200); 10 é gy: (135,30,1300) A fej egyhatoda a testhossznak Megismerõképesség fejl. Látóképesség fejl 7 évesen a leggyorsabb Érzékszervek állandó mûködésre törekvése. Megkezdõdik a forma önálló észlelésének kialakulása Rövid ideig tud koncentrálni: 5-7.é:

15p; 7-10é: 20p Fáradékonyság Tudásvágy magyarázatkereséssé alakul. Írott beszéd elsajátítása Érzelmek A tárgyi világ hangsúlyosabbá válása, alapszínezet a vidámság, tartós érzelmek nincsenek. Negatív érzelmek, felelési láz, állatfélelem, halálfélelem Csoportos szabályjátékok. Szégyenérzet, felelõsségérzet, becsületérzet 7. A serdülőkor és az ifjúkor pszichológiai jellemzői (10-19 évig) A prepubertás és a pubertás sajátosságai A serdülőkor a gyermekkor és a felnőttkor között helyezkedik el – átmeneti korszak. A gyerek érdeklődése egyre inkább a külvilág felé fordul. Minél fejlettebb egy civilizáció, annál hosszabb a serdülőkor, mert annál később vállalhatnak a fiatalok felelősségteljes szerepet a társadalomban. Nemcsak biológiai feladat, hanem: • • lélektani szempontból sajátos szakasz, amelynek lezajlása közben a serdülő másként gondolkodik, érez, cselekszik, mint akár gyermek-,

akár felnőttkorban. Erkölcsi értékek szemszögéből nézve tagadja azokat a szabályokat, amelyeket gyermekként elfogadott, de nem ismeri eléggé a felnőttek világának erkölcsi elveit A serdülőkor feladatai: 1. A saját test elfogadása (fizikai, biológiai) 2. A nemi szerepek elsajátítása 3. A társas kapcsolatok kialakításának készsége, képessége 4. érzelmi függetlenség, leválás a szülőktől 5. Felkészülés, beilleszkedés a társadalmi folyamatokba 6. Családi életre való felkészülés 7. Társadalmi szocializáció 8. érték- és normarendszer kialakítása, elfogadása, saját ideológia Klasszikus pszichoanalitikus szerzők a gyermekkor felöl közelítenek. Freud - Ödipálás kor szaka (ellenkező nemű partnerre irányul). Erikson: kétirányú megközelítés: minden életszakasznak megvannak a feladatai: önmeghatározás igénye, énazonosság-tudat átértékelése. Elköteleződés: • Freud - legjelentősebb lépés a szülőktől

való elszakadás • Erikson - nem fontos, mindig szükség van kontrollszemélyekre személyiségünk fejlődéséhez Rasselson - nem igaz, hogy a serdülőkor szükségszerű velejárója a konfliktus. A serdülőkorban felbomlik az anyjával való szoros kapcsolat. Ha túl erősek a szülők ideáljai, a gyerekhez, és a gyereknek más az ideálja, ebből vannak a nagy konfliktusok. Környezet szerepe - apa - segít kiszakadni a serdülőknek a problémákból. A serdülőkorban nagy biológiai, testi változások vannak, a pszichés változások ezt lassan követik, legérzékenyebb, leglabilisabb korszak. Megelőzi a prepubertás (10-12év): regresszív korszak. Mindennek, ami gyermeki a tagadása, feladása lázadó korszak. Minden ellen lázad, ami gátolja az egyéniség felkészülését A serdülés testi lefolyása, a nemi érés ebben a szakaszban veszi kezdetét: agyalapi mirigy működése felgyorsul, több hormont termel. Mozgás igénye, sportok iránti

érdeklődés Értelmi fejlődés: • • • • • • • Logikus emlékezés: a megtanulandó anyagot értelem szerint tagolja, önállóan feldolgozza Logikus gondolkodás: megtanulja az alá- és fölérendelést, gyűjtőfogalmak használata, elvont fogalmak megértése Érdeklődés kitágulása: természeti jelenségek, fizikai törvényszerűségek megértése Realitások iránti széles körű érdeklődés: fiúk – technika, bogarak, lányok – ruházkodás, főzés Olvasmányérdeklődése megváltozik Önálló kritikai képesség: a felnőttek szavai már nem jelentenek biztos igazságot. A gyermek bírálóvá kezd válni, megromlik a szülő-gyerek kapcsolat. Piaget-elmélet: formális műveleti szakasz: konkrét műveletek használata, logikus gondolkodás, kombinációk számbavétele, hipotézisekkel való operálás Érzelmek: • • • • Önérvényesítési vágy: fontos eredményeinek elismerése Barátkozás Önállóság kezdetei Igazságérzet: az

igazságos büntetést elfogadja, az igazságtalant nem Testi serdülés: a szervezet hormonális háztartásának „forradalma”: izzadás, szívdobogás, sápadás-pirulás, feszültségérzés, fej- és gyomorfájás. Központi idegrendszert ért hatások: ingerlékenység, indulatosság, gyorsan lelkesedik, elérzékenyül, könnyen megbánt vkit Pszichikus fejlődés: nem mindig párhuzamos a testi serdüléssel. Központi ténye: önállósodás heves szükséglete.(korlátoktól való elszakadás) Természetesnek tartja a neki nyújtott anyagi támogatást, de a családi közösségre háruló munkák közül igen keveset lát el önállóan. Azt teszik, ami neki tetszik. Egyéniségét másoktól elhatárolja, igyekszik eredeti lenni • • • Kialakul a gyermek erkölcsi ítélőképessége Ellenállás az azonos nemű szülővel szemben Serdülőt saját tulajdonságai, belső történései érdeklik Nemi érés: • • Koedukció: másik nem iránti

érdeklődés Freud szerint: genitális szakasz: tudja differenciálni érzéseit, átvinni azokat a családon kívülre. Önmaga felé irányul Előtérben az ellentétes nem iránti érdeklődés A korábbi szakaszok jellemzőit megismételjük, csak nem a családtagjainkkal. Ödipáliskonfliktus újraéledése: emiatt lazul a szülőkkel való viszony A felelősségvállalás > bizonyos szerepek melletti elköteleződés. A szülőknek már vannak belsővé vált értékei. (Ez a szocializáció eredménye) Megtörténik a szerepvállalás, elkezdődik valamilyen képek felé orientálódás (25 év körül záródik le). Ha nincsenek belső értékek, akkor elhúzódik a krízisállapot. > szerepzavarok > személyiségzavar Közösségi kapcsolatok: közösségbe való tartozás fontossága, közösségi élet szervezése, ez megkönnyíti a konfliktus nélküli leválást a családtól A serdülőnek a kortárscsoportok fontossá válnak az önmeghatározáshoz. De ez

nem egyirányú megoszlás - bizonyos kérdésekben orientálódik szülőknél, másképp a gyereknél. Más formában kell a kontrollt érvényesíteni, de kell. kommunikációs közelség Elhárító folyamatok, mechanizmusok: 1. Elfojtás - kirekeszti a tudatból 2. Serdülőkori fantáziálás, képzelődés - különböznek a gyerektől, kiegészülnek egy képzelt közönség képével. 3. Exterminalizáció - vágyait rávetíti a külső környezetre 4. Hasítás - morális igény: jó és rossz közötti különbségtétel Álláspont, döntés vívódás. Serdülőkori szerepzavarok: Lélektani okok Lauter szerint: 1. a gyermekkor traumatikus történései miatt: 2. a család belső egyensúlyzavarai miatt 3. az ifjúsági csoport olyan elvárásai, amelyek az én-azonossággal nehezen összeegyeztethető 4. Pszichés megnyilvánulás Lauter szerint: 5. A serdülő ragaszkodik gyerekkori magatartásához 6. Serdülő viselkedése túlzottan felnőttes 7. Szociális

kapcsolatai nem mozdítják elő felnőtté válását 8. Életében szülei még mindig nagyobb szerepet játszanak, mint kortársai 9. Az eseményekkel kapcsolatban nem képes megfelelő érzéseket érezni 10. Beállítottsága a jövőhöz problematikus 11. Bénító gondolatok gátolják a jövőre való felkészülésben 12. Cselekedeteit nem maga határozza meg Teljesítménygátlás: jó tanuló diák a középiskolában bukdácsol. Okok: 1. munkásszülők gyereke, visszariad attól, hogy szüleit felülmúlja 2. magas képzettségű szülők gyereke utolérhetetlenné növeszti róluk formált eszményképét o a rejtett dac kifejtése a túlzott szülői elvárásnak nem tud eleget tenni 8. Személyiség struktúrák, összetevők, személyiség elméletek; A személyiség struktúrája Id - ösztön-én, minden ösztön energiaforrása. Az emberi működéshez szükséges energia, az élet és halál vagy szexuális és agresszív ösztönökben tartózkodik, és ez az

Id része. Működése révén az Id megkeresi az ingerlés, feszültség és energia levezetési módozatait. Az örömelv alapján működik, célja az örömszerzés, és a fájdalom elkerülése. Úgy képzelhető el, mint egy elkényeztetett kisgyermek: amit akar, azt nagyon és azonnal akarja. Az Id minden esetben rögtöni és teljes kielégülésre vágyik, nem fogad el kompromisszumokat, nem tolerálja a frusztrációt és az ösztönenergiák nem gátolhatóak, nem akadályozhatóak. Nem fogadja el, nem vesz tudomást a realitásról, amennyiben nem tud cselekedni, olyan kiegészítő tevékenységekre irányul, mint az álom, a képzelődés. Nem tud különbséget tenni az álom és valóság között, működéséből hiányzik a logikus következtetés, érték, etika és morál. Az Id követelőző, logikátlan, impulzív, aszociális, öncélú és vak. Ego - Én a realitást keresi. Az Id számára biztosítja azokat a társadalmi kereteket, melyek segítségével az

ösztönkésztetések kielégülést nyernek. Nem azonnali megoldást kínál, hanem megtalálja azokat a lehetőségeket melyek révén az Id kilengéseit, kicsapongásait szabályozni tudja. Például ha vitatkozunk a főnökünkkel, elképzeljük (Id), amint a nyakát tekergetjük, az agresszív energia ezekután is fennmarad, és kilépve az irodából belerúgunk főnökünk kutyájába (Én). Valami azáltal nem nyer kielégülést, hogy elképzeljük, de ilyen formában az Énünk addig képes halasztani, myg egy reális formát nem talál a kielégülésnek. A realitás-elv vezérli az ösztönök kielégítését, addig halasztja, míg maximális örömöt nyer a legkevesebb fájdalommal és a legkevesebb negatív következménnyel. A realitás-elv alapján az Id ösztönénből felszabaduló gátlástalan energiák kitörése megakadályozható, átfordítható a valóságnak megfelelően. Ilyen értelmezésben ez nem mond ellent az örömelvnek, kizárólag időlegesen

felfüggeszti azt. Az Ego képes megkülönböztetni a vágyakat, a kívánságokat, a fantáziát a realitéástól, tűri a feszültséget, kompromisszumra képes és változik az idők folyamán. Super Ego, Felettes Én. A super ego teljesen szembenáll az iddel, azokat a morális, etikai normákat tartalmazza, melyek a személy sajátjai, és a társadalmi együttélés elengedhetetlen feltételei. E struktúra feladata, hogy a viselkedést a társadalmi szabályok szerint irányítsa, jutalmat ígér a jó viselkedések számára és büntetést a negatív viselkedések számára. Az egyén erkölcsi normáit, értékeit, a társadalmi szabályokat a szüleitol sajátítja el, megszegésük bűntudatot eredményez. Néhány személy esetében a super ego nagyon primitív szinten működhet, nem tudja elkülöníteni a gondolatokat a tényleges cselekvésektől, és már akkor is bűntudatot érez, ha tiltott eseményre, viselkedésre gondol. Két dimenzió mentén működik Jó

vagy rossz, illetve fehér-fekete átmenetet nem tud elképzelni. Az olyan fogalmaink, mint a tilos, rossz a felettes én sajátjai. A különböző vallási felekezetek elkötelezett híveinek, pártagoknak nagyon erős a felettes énjük. A hármas tagolódás középpontjában az én áll, feladata mind az id, mind a felettes én kilengéseinek szabályozása. A pszichoanalitikus elmélet a lelki élet dinamizmusát írja le Bár meghatározott mennyiségű energia áll rendelkezésünkre, ez különböző tevékenységek irányába áramolhat. Az elméletnek megfelelően a pszichikus energia az ösztön énben van, mindig kész a kitörésre, az én keresi azokat a lehetőségeket, melyek által a feszültség csökken. Kezdetben Freud az önfenntartási tendenciát tartotta fontosnak, a szexuális ösztönöket emelte ki. Később a halálösztönnek tulajdonított nagyobb szerepet, mely önmagunk elpusztítására irányul. Alapgondolat, minden szerves anyag igyekszik visszajutni

szervetlen állapotába Később úgy tekintette, hogy ezek az agresszív ösztönök mások elpusztítására irányulnak, és szerinte minden emberben nagy a késztetés a pusztításra, irtásra. Erre példának a világháborúkat hozza fel. Freud pszichoanalitikus elméletének másik fő érdeme a pszichoszexuális fejlődés szakaszainak leírása, a különböző szakaszokban megoldatlan konfliktusok felnőttkori hatásainak körülírása. Minden fejlődési szakaszban a gyermek örömforrása valamelyik testrészéhez kapcsolódik, szükségleteinek kielégítését e testrész ingerlése jelenti. Freud 5 fejlődési szakaszt írt le; amennyiben a gyereknek nem sikerül megoldania az adott szakaszban jelentkező konfliktusait, fixálódik és jelentheti az okát a későbbi megbetegedéseknek. 1. Orális szakasz 0-2 év Ebben a szakaszban a gyermek örömforrása a szája és a száj környéki területek. Itt kapja a táplálékot, mely túlélését biztosítja Amennyiben a

gyereknek nem elégítik ki szisztematikusan szükségleteit, nem akkor etetik, amikor ténylegesen éhes, fixálódik e szakaszban. Freud úgy vélte, hogy a felnőttkori verbális agresszivitás gyökerei e szakasz megoldatlan konfliktusaiba keresendők. 2. Anális szakasz 2-3 év Ebben a szakaszban a konfliktus helyzetet az ürítés illetve a visszatartás jelentik. Nyílt összetűzésre kerül sor a gyermek és környezete között; aki ebbol a szakaszból hordoz magával megoldatlan konfliktusokat, késobb antiszociálissá válhat. 3. Fallikus szakasz 4-5 év Ebben a szakaszban a gyermekek érdeklődése fokozatosan a nemi szervekre tevődik át, ekkor fedezik fel a kisfiúk, hogy fiúk, a lányok pedig azt, hogy ők lányok. A kritikus pontot fiúknál az Ödipusz-konfliktus míg, lányoknál az Elektra-komplexus jelenti. Freud értelmezésében a gyermekek szerelmesek lesznek az ellenkező nemű szüleikbe, a másik szülő irányában pedig féltékenységet éreznek. A

család feladata, hogy ezeket a konfliktusokat megoldja, a gyermeket a helyes társadalmi szerep betöltése fele irányítsa. 4. Latencia szakasz 6-13 év Ezt a szakaszt Freud kevéssé körvonalazta, nem tárta fel azokat a konfliktusokat, kríziseket melyek itt jelennek meg. A gyermek megpróbálja kipróbálni a különböző nemi szerepeket, a lányok babával a fiuk autókkal játszanak, azonos nemű gyermekek kötnek barátságokat. 5. Genitális szakasz 13-18 év Fokozatosan a serdülők figyelme az ellentétes nem fele irányul, kialakulnak az első szerelmi kapcsolatok. Attól függően, hogy a társak hogyan fogadják kezdeményezéseit, kezdődik el a felkészülés a felnőttkori szexuális életre. Bár a pszichoanalitikus elmélet néhány módszertani hiányosság miatt bírálható, számos érdeme van. Ezek közül a legfontosabb a gyermekkor hangsúlyozása, a gyermekkorban elszenvedett traumák felnőttkori hatásainak vizsgálata. Erik Erikson pszichoszociális

fejlődéselmélete Erik Erikson talán a pszichológia történetében a személyiségfejlődés legösszetettebb modelljét alkotta meg. Elmélete átfogja a fejlődés folyamatát születéstől egészen a halálig Más kutatók, akik ugyancsak a fejlődést vizsgálták, az emberi életút egy bizonyos szakaszára összpontostottak. Piaget például az értelmi fejlődés szakaszos fejlődését vizsgálta, de kizárólag a gyermek és serdülőkorban, Freud a pszichoszexuális fejlődést tanulmányozta, de ő is kizárólag gyermekkorban. Erikson terjesztette ki elméletét az egész életútra, feltételezve, hogy a fejlődés nem áll meg bizonyos életkorban, hanem az ember állandóan változik, fejlődik. Erik Erikson kutatásait meghatározták saját élettapasztalatai. Élete állandó identitás-kereséssel asszociálható. Édesapja elhagyja a családot, édesanyja új élettársat választ Nevelőapja zsidó, a családja Németországban él, Eriksont egyik

közösség sem fogadja be igazán. A zsidók szemében nem számít zsidónak, a nem zsidók pedig zsidóként kezelik. Serdülőkorának másik traumája amikor megtudja, hogy apja nem az igazi édesapja, identitáskeresése így kétszeresen is akadályozott. Tanulmányai után különböző népcsoportokat vizsgál, kezdeti megfigyelései a szociális környezet személyiségre gyakorolt hatásaira vonatkoznak. Szignifikáns különbségeket ír le az egyes népcsoportok egyénei között, melyeket mindenekelőtt a környezeti, illetve kulturális hatásoknak tulajdonít. Elméletének a kulcsfogalmai: énidentitás, kompetencia, pszichoszociális krízis. Az életet állandó identitás-keresésként fogja fel, mely identitáskeresés a serdülőkorban körvonalazódik és a késői felnőttkorban ér véget A pszichoszociális krízis a fejlődés folyamatából eredő konfliktushelyzet, mely a szociális együttélés következménye. Minden életkornak megvan a saját, jól

elkülöníthető krízise, és a megoldása függvényében jelentkezik vagy nem a kompetenciaérzés a személyben. Minden pszichoszociális krízis egy adott fejlődési szakaszhoz kötött, megoldása révén történik az átlépés a következő szakaszba. Erikson 8 krízishelyzetet állapított meg, ezeknek 8 fejlődési szakasz felel meg. 0-2 év csecsemőkor. Ezt a szakaszt Erikson az ősbizalom szakaszának nevezi Ebben a szakaszban kell kialakuljon a gyermekekben a bizalom a szociális környezet irányában, melyet ebben az időben a szüleik illetve a gondozóik jelentenek. A krízishelyzetet a bizalom kialakulása illetve ki nem alakulása jelenti, és ez a szülői gondoskodás függvénye. Amennyiben a szülő, gondozó mindig megjelenik, ahányszor a gyermeknek szüksége van rá, amikor éhes, fájdalmai vannak, fél, akkor a gyermekben kialakul a bizalom, későbbi élete folyamán nyitottabb lesz, megbízik társaiban. Ezzel ellentétes esetben, amikor a gyermek

szükségleteinek kielégítése akadályozott, vagy nem akkor elégítik ki, amikor igazán szüksége van rá, nem alakul ki az ősbizalom és a gyermek később sem fog ragaszkodni, nem fog tudni bízni embertársaiban. Erikson szerint pozitívan hat a további fejlődésre, ha a krízis negatív pontját is megtapasztalja a gyermek. Ahhoz, hogy a kompetencia-érzés megjelenjen, a személy kell érezze azt is, amikor nem tud hatékonyan megbírkózni a különböző helyzetekkel. 2-3 éves kor, kisgyermekkor. Ezt a szakaszt az autonómia illetve kétségbeesés krízise jellemzi. Ebben az életkorban a gyermek fő tevékenysége az ürítést végző szerveire irányul, ekkor kell megtanulja kontrollálni, szabályozni vizeletét illetve székletét. Az első olyan szakasz, amikor nyílt konfliktusba kerül környezetével, hiszen ezek olyasmit követelnek tőle, mely nem áll összhangban saját késztetéseivel. Attól függően, hogy a család mennyire jól oldja meg ezt a

konfliktust, alakul ki a gyermekben az autonómia-érzés. Ha a család megértő és időt hagy a gyermeknek a tanulásra, ha nyugodt a légkör, akkor a gyerek tudatában lesz annak, hogy valamit függetlenül is képes elvégezni. Ellenkező esetben kétségbeesik, felnőtt korában pedig antiszociális viselkedési formákat alkalmaz. 3-5 éves kor, óvodáskor. Ezt a szakaszt a kezdeményezés illetve bűntudat dimenzióján értelmezhetjük. Ebben a korban a gyermek fokozatosan leválik környezetéről, független lesz, rengeteg kezdeményezőképességgel rendelkezik. Mindent meg szeretne tapasztalni, önálló akciókat kezdeményez. Ha nem ütközik akadályokba, ha biztosítják számára az önállóan végzett munka lehetőségét, akkor a későbbiek folyamán a gyermek kezdeményezővé válik, kreatív lesz. Ellenkező esetben, vagyis ha mindent tiltanak számára, akkor állandó bűntudatot fog érezni, mindig szorongani fog attól, hogy valamit nem helyesen

cselekszik, kétségei lesznek saját erőforrásait illetően. 6-11 éves kor, kisiskoláskor. Ebben a szakaszban kerül a gyermek iskolába, válik le egyre jobban a családjától. Az eddigi játék szerepét átveszi a szisztematikus tanulás, melyben már teret kap az állandó minősítés. Az iskola teljesítmény centrikus intézmény, megkezdődik a versengés a kortársak között. A gyermek énképét saját iskolai teljesítménye függvényében alakítja, hiszen ebben a korban a szülői, rokoni elismerés, a barátok választása a jó teljesítményhez kötött. Ha nem sikerül megfelelnie a követelményeknek, kisebbrendű érzés lesz úrrá rajta, s valamilyen pótcselekvésben próbálja kompenzálni iskolai sikertelenségeit. Ha ez sportban, művészetben stb. sikerül, akkor kialakulhat a gyermekben a teljesítményérzés, ha nem, akkor lelkiismeret furdalása, kisebbrendűségi érzései lesznek. 12-20 éves kor serdülőkor. Erre a szakaszra az

identitáskeresés jellemző, a serdülő megpróbálja felfedezni saját értékeit, pozitív vonásait, megpróbálja megtalálni a saját helyét a világban. Kiválaszt néhány olyan társadalmi szerepet, melyet elfogadhatónak tart és ezeket gyakorolja, megtalálja helyét a világban. Amennyiben egyetlen szerepet sem talál megfelelőnek, konfúz lesz, nem találja a helyét. Az énképének az összetevői között nem talál kongruenciát, én ideálja nagyon eltávolodik én képétől s ez szerep konfúziót eredményez. 20-40 éves kor, fiatal felnőttkor. Ebben az életkorban fejezi be a személy a tanulmányait és családalapításra törekszik. Megjelenik az intimitás iránti igény, a személy beilleszkedik egy családba, baráti társaságot alakít ki, kialakítja saját személyes életterét. Amennyiben nem sikerül, elszigetelődik, a személy fokozatosan leválik környezetéről, magányos lesz. Elszigetelődés bekövetkezhet olyan esetben, amikor valaki

saját kezdeményezésére marad távol a többiektől, vagy akkor is, ha az intimitását féltve nem enged közel magához senkit. Munkahelyén fontossá válik az egyre magasabb státusok betöltése, de ezeket össze kell egyeztetni a családon belül betöltött szerepeivel. Legtöbbször a konfliktus abból adódik, hogy a személy nem tud megfelelni mindkét elvárásnak, és ez is elszigetelődéshez vezet. 40-60 éves kor, felnőttkor. Ezt a szakaszt Erikson a generativitás illetve stagnálás szakaszának tekinti. Ebben az életkorban a személyek még nem érzik öregnek magukat ahhoz, hogy bizonyos változtatásokat eszközöljenek életükben, legtöbben ekkor érik el alkotóképességük csúcsát. Megpróbál a személy még ki nem aknázott lehetőségeket találni életében, változtatni szeretne. Amennyiben ez sikerül, nyugodtan készül fel az öregedésre Ellenkező esetben a személy stagnálhat, beletörődik abba, amit elért, nem akar változtatni, vagy

szubjektíven úgy ítéli meg, nincs lehetősége a változtatásra. 60 éves kor után, időskor. 60 éves kora körül kezdi kiértékelni a személy életútját, ekkor már belátja, hogy változtatásra nincs lehetőség. Elemzi mindazon eredményeket, teljesítményeket, melyeket élete folyamán elért és elbírálja ezeket. Ha úgy ítéli meg, hogy nem élt hiába, hogy hagyott valamit maga után, akkor nyugodtan készül fel a halálra. Ezt nevezi Erikson énintegritás-érzésnek. Amennyiben a személy úgy véli, hogy hiába élt, nincs megelégedve azokkal a dolgokkal melyeket megélt, alkotott, kétségbeesés vesz erőt rajta, mert belátja, hogy most már lehetetlen változtatnia. Személyiség fogalma A személyiség külső hatásokra kialakult belső feltételeknek és öröklött diszpozícióknak(adottságoknak) az egyénen belül kialakult olyan egyedi, megismételhetetlen integrációja, amely meghatározza a viszonyulást, alkalmazkodást a környezethez. A

személyiség kifejezés az ókori latin persona (maszk) szóból ered. Ez azt sugallja, hogy a klasszikus korban a hangsúly egy ideig a külső megjelenésen volt, majd fokozatosan a belső tulajdonságokkal is kezdtek foglalkozni. Allport: A személyiség azoknak a pszichológiai rendszereknek a dinamikus struktúrája az egyénben, amelyek a környezethez való egyén alkalmazkodást meghatározzák. Vizsgálati módszerek A hétköznapi megfigyelések torzításait kiküszöbölendő a tudományos pszichológia igyekezett olyan módszereket kidolgozni, amelyek a személyiség működéséről viszonylag elfogulatlan képet adnak. Kísérlet – a feltételek szisztematikus variálását és a jelenség pontos mérését foglalja magában. Ennek során a kutató valamilyen hipotézist akar ellenőrizni, megadva az esélyt, hogy ellentétes eredményeket is kaphat. A független változókat a kísérletező variálja, a függő változók az előbbi változásának megfelelően

módosulnak. Lényeges követelmény, hogy a kísérletező a független változók kivételével minden egyéb feltételt azonos szinten tartson. Létezik egy lazább, jelenségeket feltáró kísérletezési stílus is. Itt nagyobb a kutató mozgástere. Először a jelenségeket feltáró kísérleteket szokták elvégezni, s ezzel feltérképezik a vizsgálandó problémateret. Ezután kerülnek sorra a változókat variáló kísérletek, hogy a megcélzott jelenség peremfeltételeit megállapíthatjuk. Általános törvényszerűségek feltárására hivatottak. Tesztek – egyéni jellegzetességek vizsgálata a cél. Különböző embereket egységes szituációkba helyezik, s ezáltal lehetővé válik az eltérések pontos felmérése. Lehet vizsgálni adottságot, képességet (pld. zenei képesség), érzelmi és motivációs tényezőket (agresszivitás) vagy aktuális hangulati tényezőket (szorongás). Az alkalmas tesztek kialakítása soklépcsős folyamat – mára

önálló tudománnyá nőtte ki magát. Projektív eljárások – a személyiség indítékrendszerét, dinamikai tulajdonságait, esetleges patologikus hajlamait a kérdőíveken túlmenően olyan eljárásokkal is fel lehet mérni, ahol maga a személy kölcsönöz jelentést egy gazdag, de eredendően többértelmű anyagnak. Itt a kiértékelés megkívánja a vizsgálatvezető értelmezési munkáját, sok gyakorlatot igényel, s csak szakképzett pszichológus vagy pszichiáter alkalmazhatja sikerrel. A személyiségelméletek áttekintése Vonáselméleti megközelítés összefoglalása Típuselméletek Vonáselméletek Hippokrátész Jaensch Jung Allport Eysenck szangvinikus integrált extrovertált sarkalatos extro-introverzió kolerikus dezintegrált introvertált központi labilis melankolikus másodlagos stabil flegmatikus vonások dimenziók Alkati tipológiák Hippokrátész-Galénosz temperamentum típusai Hippokratész i. e 400 körül megalkotta a

személyiségtipológiáját (temperamentum tipológiának nevezte). Szerinte a testnedvek határozzák meg, hogy ki milyen temperamentumú. Cattell egyedi általános felületi alapvonások Galleniusz is kidolgozott egy tipológiát. Szerinte a négy alapelem - tűz, föld, víz, levegő szerint lehet az embereket csoportosítani őselem levegő tűz föld víz tulajdonság meleg-nedves meleg-száraz hideg-száraz hideg-nedves testnedv vér sárga epe fekete epe nyál temperamentum szangvinikus kolerikus melankolikus flegmatikus Kolerikus: Ezekben az emberekben a sárga epe (chole a legtöbb. Gyorsan keletkeznek az érzelmek (+ és, ha kialakultak nagyon tartósak (+ . Hat ározottak, tetterősek, szuper hatékonyak Szangvinikus: Ezekben az emberekben a vér (sanguis a legtöbb. Bennük gyorsan keletkeznek az érzelmek (+ és, ha kialakultak nem tartósak (-. Indulatos emberek Melankolikus: Ezekben az emberekben a fekete epe (melaina chole a legtöbb.

Bennük lassan keletkeznek az érzelmek (- és, ha kialakultak nagyon tartósak (+ . Megfontoltak. Flegmatikus: Ezekben az emberekben a nyál, nyálka (phlegma a legtöbb. Bennük lassan keletkeznek az érzelmek (- és, ha kialakultak nem tartósak (-. A cselekedeteik nem érzelem vezéreltek Jaensch kettős tipológiát dolgozott ki (egy kicsit merev). Pszichiáter volt, megismerési folyamatokkal (észlelés, gondolkodás, érzékelésfoglalkozott. Szerinte a megismerési folyamatok szinkronban működnek. 1) Integrált – rugalmasan gondolkodik 2) Dezintegrált – mozaik szerű ismeretek, szétszórtság, dekoncentráció. Jung biológiai úton közelített a kérdéshez. Szerinte a libidó egy általános energiatényező, ami velünk született. A libidó áramlása határozza meg, hogy az ember az általa meghatározott két típus közül melyikhez tartozik. 1. Extrovertált – a libidó kifelé áramlik, ezért nincs elegendő belső energiája, hogy az

állandó ébrenléti állapotot fenntartsa. Állandóan kapcsolatokat teremt, nyüzsög. 2) Introvertált – a libidó befelé áramlik, magas a veleszületett energiaszintje, ezért elegendő ingert kelt magában, hogy lefoglalja magát. Befelé forduló típus Kretschmer-Sheldon a mentális panaszok és a testalkat közötti összefüggésekre figyelt fel. Az elmekórtani és alkati tényezők kapcsolatát terjesztette ki a többi emberre is feltételezve, hogy az elmebetegségek a normális lelki élet „felfokozódásai” csupán. Kiegészítette a kiemelkedő avagy „zseniális” emberek alkattani elemzésével. 1) piknikus (kerekded) – elsősorban érzelmi zavarokra, szélső esetben mániás-depresszív elmezavarra hajlamosít 2) leptoszom (aszténiás – sovány) – gondolkodási zavarokra, skizofréniára hajlamosít 3) atlétikus (izmos) - epilepszia Eysenck és Cattell vonáselmélete Eysenck faktoranalízis segítségével arra az eredményre jutott, hogy

két alapdimenzió különíthető el: extroverzió-introverzió (Jung) illetve a neurotikusság-stabilitás (Pavlov). Egy megismerési dimenzióval, az intelligenciával is kiegészítette. Klasszikus és modern temperamentum felfogások Kiegyensúlyozatlan Labilis lehangolt érzékeny szorongó indulatos merev komoly agresszív ingerlékeny pesszimista egyenetlen tartózkodó impulzív magányos optimista szelíd aktív MELANKOLIKUS KOLERIKUS Introvertált Extrovertált FLEGMATIKUS SZANGVINIKUS passzív társas gondos nyílt megfontolt közlékeny békés fogékony fegyelmezett megbízható higgadt hidegvérű felületes vállalkozó nagyvonalú vezető Stabil Kiegyensúlyozott Cattel vonáselmélete: A hierarchiában a dinamikai vonásoknak van a legnagyobb szerepe. 16 személyiségfaktort különített el 17 000 magatartást leíró kifejezés elemzése után. A személyiségvonások osztályozása Egyedi személyiség vonások Általános

vonások Felületi vonások (nyalábok Alapvonások (faktorok Alkati tulajdonságok Környezet által befolyásolt tulajdonságok Dinamika Képesség jellegű Alkati Perceptív Motoros tulajdonságok A faktoroknak az ABC betűit adta névként. Az „A” jelöli pld az érzelmi élettel kapcsolatos, érzékeny dolgokat, a „C” pedig az értelmi működést, rendszerezést. Egy magyarországi kutatás ezek közül hat fő tulajdonságcsoport meglétét és magas értékét tartja elvárhatónak a humán pályán dolgozóktól: Általános és szakmai intelligencia, kompetencia (logikus gondolkodás, következetesség, racionalitás, szellemi beállítottság, kreativitás, problémaérzékenység, gyors összefüggés felismerés Személyes irányultság, önbizalom (önismeret, önbecsülés, önmaga elismerése – kellő önkritika mellett, testi – lelki egészség, magabiztos, határozott, szorongásmentes, vidám, derűs, lendület teli, abiciózus,

félelemmentes, ellenállóképes) Másokra irányulás, szociabilitás (kooperatív, együttműködésre kész, figyelmes – tapintatos, bizalomkeltő, bizalomteljes, megértő, toleráns, megbocsátó, igazságos, nem részrehajló, akceptáló, nem féltékeny, elismer másokat, nem versengő, könnyed, egyszerű, nyílt, vállalkozó szellemű, jó természetű, alkalmazkodó) Emocionális stabilitás, én erősség (érzelmileg stabil, kiegyensúlyozott, higgadt, érzelmileg érett, nyugodt, toleráns, empatikus, együtt érző, humánus) Erkölcsiség, altruizmus – erős szuperego (becsületes, megbízható, erkölcsileg „tiszta”, fegyelmezett, rendes, titoktartó, lelkiismeretes, hivatásszerető, felelősségteljes, morális lény, kitartó, céltudatos, segítőkész, önzetlen Gyakorlatiasság – praxernia (józan, megbízható, gyakorlatias döntéseket hoz, komoly, törődik a dolgokkal, reális életszemléletű, gondos) Freud személyiségelmélete. A

libidófejlődés szakaszai Freud a személyiség működésének középpontjába az ösztönt helyezi (az állatoknál ezek genetikai kódok, az embernél nincs ilyen genetikai kód, ezért ma már inkább motivációnak hívják). Két hajtóerőt feltételez: az életösztönt és a halálösztönt. Az ösztönöket a személyiség struktúrája működteti. Freud az Én-nek három szintjét különíti el Super Ego  felettes én (társadalmi tiltások, nevelés Super Ego hatása, normák betartása). Ez fölülről birizgálja az Ego-t. Társadalmi faktor  Ego  tudatos Én, pszichológiai faktor Ego ID  ösztön-én (ez a domináns, a legfontosabb  az emberben. Az ösztönök – vágyak, kívánságok, kíváncsiság, remények – kikívánkoznak) ID Ösztöneink felé szeretnénk mozdulni, szeretnénk kielégíteni őket. Az Egot alulról birizgálják Biológiai faktor Ha az ID és a Super Ego egyensúlyban van,

akkor egészséges a lélek, akkor áll fenn a lelki egyensúly. A tudatnak is három szintje van: Tudatos  elfojtás Tudatelőttes felejtés  Tudattalan Nemcsak tudatos Énünk van, hanem tudatalattink is. Azok az élmények, amiket fel tudunk idézni, azok tudatosak. Vannak dolgok, amiket megtanultunk, de „elfelejtettünk” Ezek a dolgok nem felejtődtek el teljesen, hanem elraktározódnak a tudatalattiba. Freud szerint nyitott kapu van a tudatos és a tudatalatti között. A tudatosból a tudatalattiba kétféle módon lehet „száműzni” az élményeket: felejtéssel és elfojtással. Amiket a tudatalattiba száműzünk, azok valamilyen formában befolyásolják a viselkedésünket, lelkiállapotunkat és egészségünket. Freud szerint, ha hipnózis segítségével bármit felhozunk a tudatalattiból, az gyógyuláshoz vezet. Később persze rájöttek, hogy ez csak az ok feltárása és nem feltétlenül vezet gyógyuláshoz. Az élmények

a tudatalattiból először a tudatelőttesbe jönnek fel és a pszichiáter felelőssége, hogy mennyit hoz fel ebből a tudatba. Az álom fontos védekező mechanizmusa a szervezetnek. Az álom maga szintén nem más, mint a tudatalattiból a tudatelőttesbe feltörő emlékek, vágyak. Ez azért történhet meg mert alvás közben ingerületek sokkal gyorsabbak, mint ébrenlétkor. A napi feszültséget pl: álmodással is le lehet vezetni Freud szerint a tudattalan elhárító mechanizmusok: Az elfojtás a tudatosból a tudatalattiba történik. A projekció érzelmi kivetítés. Az én szorongató élményeimet másra vetítem ki Én nem szeretem őt, de ezt nem akarom bevallani, ezért inkább azt mondom, hogy ő nem szeret engem. (Rorschach: tintapaca-teszt A reakcióképzéssel a negatív feszültséget az ellenkezőjére fordítjuk, pozitívvá tesszük. Ebből születnek a kóros kötődések (pl.: a gyermek tudatalattijában nem szereti édesanyját, de a társadalmi

normák azt követelik, hogy szeresse, ezért kifelé rajongásig fogja szeretni az édesanyját. A regresszió azt jelenti, hogy tudat alatt visszaesni egy korábbi fejlődési szintre. (Egy kistestvér születése egy 4-5 éves gyermeknél azt okozhatja, hogy visszaesik egy fejlődési szintre, ahol még jól érezte magát. Minél idősebb valaki, annál rosszabb, ha csecsemőkorban érezte legjobban magát és sokkal nehezebb helyreállni. (10-12 évesen ágyba vizelni stb. A fixszáció szorosan kötődik a regresszióhoz. Ott fixszálódik, ahová előzőleg regrediált Akinél a regresszió nem múlik el, hanem fixszálódik, ott bizony nagy baj van. Spitz szerint ennek oka mindenek előtt a szeretet hiánya. Életünkben vannak kritikus periódusok. Ha azok az időpontokban valamit nem tanulunk meg, amit pont akkor kellene, azt később nagyon nehéz pótolni. Konfliktus kezelés 1Áttolás pl.: cukorbeteg gyerekeknél fordul elő Túl sok a korlát A céltárgy

(csoki helyett egy póttárgy (diabetikus csoki kerül előtérbe. Ez ugyan valamennyire oldja a konfliktust, de visszamaradnak töredékek belőle, nem múlik el teljesen (állandó „maradék” hurcolása. - Szublimáció. Valami olyasmit fog tenni, amit a társadalom pozitívan fog értékelni. 2Identifikáció, azonosulás a másik emberrel. (pl: konfliktus az apával, nem tud vele szembeszállni, ezáltal nem tudja levezetni a feszültséget, negatív feszültség keletkezik, érzelmileg beleéli magát a helyzetbe, agresszorrá válik, elveri társait Libidófejlődés szakaszai A szexualitáson Freud olyan diffúz késztetés rendszert értett, amely újabb és újabb tárgyakra irányulhat, az egyéni élet során időről időre alakot válthat. Freud felismerte, hogy az egyéni élet során más testtájak ingerlése (a genitáliákon kívül) is a genitális élvezethez hasonló kéjérzéssel jár. A nemi ösztön tehát nem egyetlen, a szaporodás

közvetlen szolgálatában álló ösztön, hanem több ösztönből tevődik össze. Az eredetileg közömbös szervi élvezetek a kisgyermekkor során tesznek szert arra a nemi sajátosságra, amivel később rendelkeznek. Ezt Freud annak tulajdonította, hogy a libidó = nemi ösztönök energiája, a különböző életszakaszokban más testtájakra települ. A libidó nemcsak a fajfenntartást, hanem valamennyi, az élet fenntartásához szükséges viselkedést energetizálja. Freud a személyiség fejlődését a születéstől a felnőtté válásig öt szakaszra bontja. Primér nárcizmus – ősállapot, ahogy az újszülött világra jön. E tagolatlan észlelési mezőben még nincs határ az én és a nem-én, a saját test és a külvilág között. Még nem létezik olyan külső tárgy, amire a gyermek szeretete irányulhatna. Orális szakasz – az élet első szakaszában a libidó legkielégítőbb levezetése a szájhoz kapcsolódik. Kb az első egy év A

szájjal kapcsolatos legfőbb örömszerzési mód az evés (és az ehhez tartozó egyéb reflextevékenységek, mint rágás, nyelés, köpés stb.) A száj azonban akkor válik erogén zónává, ha függetlenedik a táplálékfelvételtől. A szájba vételből származó öröm a birtoklás különböző területeire tevődhet át. Anális szakasz – a végbélnyílás zónájának működése kerül a középpontba. A belek ingerlése igen intenzív belső inger. A széklet visszatartása, majd elengedése során a kínzó feszültségérzetet kellemes, kéjes érzés követi. Kín és kéj együtt jelenik meg A széklet visszatartása és kellő időben való elengedése a saját test feletti kontroll kialakulásának fontos mozzanata. Fallikus szakasz – a harmadik életévtől a gyermek nemi életének nyilvánvaló jelei vannak. Ez egyrészt megnyilvánul a nemi szervek iránti érdeklődében, az ingerlésük okozta örömszerzésben (maszturbáció), másrészt ennek az

érdeklődésnek olyan szociális vonatkozásai is vannak, mint az ellenkező nemű szülővel szembeni gyengédség és erőteljes vonzalom, illetve az azonos nemű szülővel szembeni rivalizáció és féltékenység. (Ödipuszkomplexus: a gyermek lelkében lezajló konfliktus oka az az ellentmondásos érzés, hogy szereti az azonos nemű szülőt és mégis az eltűnését kívánja. A konfliktus megoldásában az segíti, hogy azonosul az azonos nemű szülővel. Ebben a korban nem fejlődési zavar) Ebben a szakaszban viselkedések, szokások, jellegzetességek tartós átvételéről, beépüléséről van szó, melyek most már a gyerek személyiségének meghatározó részévé válnak. Ez fontos feltétele a belső szabályzó rendszer, a felettes-én kiépülésének. Az azonosulási folyamat a nemi identitásban is meghatározó. Latencia szakasz – 6-10 éves korig a nemi fejlődésben pangás, illetve visszafejlődés figyelhető meg. A gyermek lemond érzéki

törekvéseiről, az Ödipusz-konfliktus megoldásának nyomán a szülőkhöz való viszony újjászerveződik, és a gyengéd kötődés jellemzi. Átmeneti ösztönnyugvásnak is nevezzük ezt a szakaszt, melynek köszönhetően a gyermek érdeklődése, kíváncsisága a szülőkről a kortársakra, tanárokra, közösségre vagy más értékekre tevődik át. ekkor válik a gyerek „ösztönlényből” alkalmazkodni tudó kis kulturlénnyé. Genitális szakasz – a serdülőkor kezdetével azonban az ösztönélet fokozódó követelményei felborítják a nyugalmi helyzetet. Újjáéled az Ödipusz-konfliktus A serdülőnek emiatt lazítania kell az erős gyermeki kötődést, vagyis le kell válnia a szülőkről. Ez a feltétele annak, hogy a gyermekből felnőtt váljék. Így lesz képest önálló döntéseket hozni, családon kívüli intim heteroszexuális kapcsolatokat kialakítani. A pszichoszexuális fejlődésnek ettől a szakasztól a kölcsönös genitális

örömszerzés lesz a kielégülés elsődleges célja. Jung személyiségelmélete. Adler személyiségelmélete Jung analitikus személyiségelmélete Jung aszerint sorolta két típusba az embereket, hogy a személyiségük belső ösztönző ereje (libidó) önmaguk vagy a környezetük felé irányul-e: Introvertált – befelé forduló (megfontolt, töprengő, nem keresi a külső kapcsolatokat, érzelmileg nehezen kötődő és szorongásra hajlamos). Extrovertált – kifelé forduló (vidám, tetterős és gyorsan reagál mindenre, szívesen keresi az emberi kapcsolatokat. A két típus gyakran konfliktusban állhat egymással és hajlanak egymás lebecsülésére. Tisztán ritkán fordulnak elő, inkább speciális vagy funkciótípusa segítségével alkalmazkodik és tájékozódik a külvilágban az egyed. Négy nagy funkciótípus van: gondolkodás érzelem, érzés érzékelés (tapasztalat) intuíció Ez a négy funkciótípus mind a két beállítottsági típusra

jellemző lehet. Ennek értelmében minimálisan nyolc jól elkülöníthető típus áll elő. gondolkodás (aktív, passzív) tudatos tudattalan empirikus gondolkozó típus érzékelés intuitív gondolkodó típus intuíció tapasztalatra támaszkodó érző intuitív érző típus típus tudattalan tudatos érzelem, érzés (konkrét, absztrakt) Jung szerint az ősöktől öröklött hajlam irányítja viselkedést. A lélektani folyamatoknak három működési területét különíti el (tudatos, személyes vagy egyéni tudattalan és kollektív tudattalan). Szerinte minden emberben van egy olyan közös, egyetemes tudattalan, amelyet nemzedékről nemzedékre örököl (kígyótól való rettegés). Az óceán a kollektív tudattalan, a jéghegy 9/10-e az egyéni tudattalan, maradék 1/10 a tudatos én. Adler személyiségelmélete Az ember viselkedését elsősorban a társadalmi késztetések motiválják (nem az ösztönök vagy a vele született őstípusok)

és a társadalmi folyamatok szocializálják. Szerinte a szociális érdeklődés velünk született tulajdonság. Bevezeti a kreatív Én fogalmát, ami teremtő és alkotó személyiséget jelent (saját sorsomért én vagyok a felelős, kitűzök magamnak egy célt és a magam választotta úton közelítek a cél felé). Én-orientált elméletében a tudatos szféra lesz a személyiség központja. Koncepciójának fő csomópontjai: Fiktív finalizmus (célokság) – az embert ugyanis sok tisztán fiktív eszme élteti, amelyeknek a valóságban nincsenek megfelelői, tehát nem realizálhatók (pld. minden ember egyenlőnek született). Az életet az egyéni látásmód mindig a végső célnak rendeli alá A fölényre törekvés – ez a dinamikus elv az „önmagunk befejezéséről” (a tökéletességre való törekvésről) szóló velünk született nagy felhajtóerőt fejezi ki. A kisebbrendűségi érzés és ennek kompenzációja – nem az abnormalitás jele, az

egészséges embert arra készteti, hogy sorsán javítson, minél magasabbra emelkedjen. Társadalmi érdeklődés – a társadalmi érdek az egyéni érdek helyébe lép a fölényre való törekvés szocializációja miatt. Szerinte az embert a veleszületett társadalmi érdeklődés hajtja, amely során alárendeli a saját hasznát a közjónak. Az ember Adler szerint egy természetes társas lény. Életstílus- már 4-5 éves korra kialakul. Ez az elv az egyén egyediségének kifejtését tartalmazza. Nincs két azonos életstílusú ember A kreatív-én – az egyént érő ingerhatásokra adott válaszok között helyezkedik el. Az én kreatív ereje a „bölcsek köve” a belső mozgatórugó. Ennek rendelt alá minden mást Adler 9. A tanulói személyiség megismerése, jellemzése, szempontrendszer (Kelemenmodell) A teljesség és a befejezettség igénye nélkül ismertetjük saját személyiségvizsgáló módszereinket is, amelyekkel a főiskolai hallgatók

tanulmányozzák a számukra kijelölt általános iskolai tanulókat. A személyiség szerkezetét (a nevelési folyamatról szóló fejezetben kifejtetteknek megfelelően) az alábbi csoportosításban vizsgáljuk: 1. A személyiség testi tulajdonságai II. A személyiség tartalma 1. Ismeretek, készségek 2. Világnézet 3. Érdeklődés III. A személyiség képességei 1. Értelmi képességek Intelligencia 2. Érzelmi képességek Vérmérséklet 3. Akarati képességek Jellem IV. A személyiség viszonyulásai 1. Társakhoz, társadalomhoz való viszony 2. Munkához való viszony 3. Önmagához való viszony Maga a tanulmányozás az alábbi módszerekkel történt: 1. Adatgyűjtés, családi, iskolai, orvosi dokumentumok alapján (Pl tanulmányi eredmény, testi fejlődési adatok.) 2. A tanuló megfigyelése tanórákon, szakkörön, úttörő-foglalkozáson, és ezek alapján jegyzőkönyvek készítése. 3. Beszélgetés a tanulóval, családdal és a tanárokkal A

tapasztalatok utólagos jegyzőkönyvi rögzítése. 4. Teljesítmények (dolgozatok, rajzok, munkadarabok stb) elemzése 5. Szóbeli és írásbeli felmérések Például az érdeklődéssel és a világnézettel kapcsolatban 6. Vizsgálatok, kísérletek főként az értelmi képességekkel (figyelem, érzékelés, megfigyelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás) kapcsolatban. E vizsgálatok egy része a klasszikus tesztek (Bourdon-féle betűáthúzás, Ranschburg-féle szópármódszer stb.) köréből vett, a többség azonban általunk összeállított feltételvariáló kísérlet. Nemcsak arra vagyunk ugyanis kíváncsiak, hogy egy-egy tanuló egy adott feladatban milyen szintet ér el, de arra is, hogy ezt az eredményt a változó feltételek hogyan befolyásolják. 7. Osztályszociogram készítése és ebben a vizsgált tanuló helyzetének meghatározása Az így összegyűlt tényanyagra épül az adatok értelmezése, a tanulói személyiségjegyek, struktúrák

megállapítása, majd az egységes személyiségkép megalkotása. Ennek alapján vonhatunk le pedagógiai következtetéseket az illető tanuló személyiségének optimális fejlesztésére vonatkozóan. IRODALOM • • • • • • • • • • • • • • • Barkóczi Ilona és Pléh Csaba, 1980: Elemzés az általános pszichológia tudományterületéről, különös tekintettel a kognitív pszichológiára. Magyar Pszichológiai Szemle, 17, 556–563. Berger, P.–Luckmann, T, 1967: The Social Construction of Reality London: Allen Lane The Penguin Press. Berstein, R.J, 1978: The Restructuring of Social and Political Theory, Philadelphia: University of Pennsylvania Press. Block, N., 1980: (szerk), Readings in philosophy of psychology Vol I–II Cambridge, Mass.: Harvard University Press Bolton, N., (szerk), Phenomenology and psychology In: Bolton, N (szerk), Philosophical Problems in Psychology, London; Methuen. Brandt, L.W, 1973: The Physics of the Physicist and

the Physics of the Psychologist, International Journal of Psychology, 8: 61–72. Broadbent, D.E, 1973: In defence of empirical psychology London: Methuen Buss, A. (ed), 1979: Psychology in social context, New York: Irvington Byrness, J.F, 1977: Suggestions on writing the history of psychological data History and Theory, 3, 297–305. Bühler, K., 1927: Die Krise der Psychologie Jena: Fischer Cartwright, D., 1979: Contemporary Social Psychology in Historical Perspective, Social Psychology Quarterly, 1, 82–93. Cicourel, A.V, 1973: Cognitive Sociology Language and Meaning in Social Interaction, London: Penguin Education. Chomsky, N., 1959: A review of BF Skinners Verbal behavior Language, 35, 26– 58. Cronbach, L.J, 1975: Beyond the two disciplines of scientific psychology, American Psychologist, 30, 116–127. Csányi Vilmos, 1982: Szempontok a megismerés elméletének természettudományos megfogalmazásához. Magyar Filozófiai Szemle, 26, 558–566 • • • • • • •

• • • • • Engl(nder Tibor, 1980: A szociálpszichológiai kutatások helyzete, magyar Pszichológiai Szemle, 37, 576–583. Erős Ferenc, 1979: Pszichológia és ideológiakritika, Világosság, 20, 33–39. Erős Ferenc, 1981: A szociálpszichológia válsága: krízis kritika nélkül, Pszichológia, 2, 291–302. Erős Ferenc–Vajda Zsuzsa, 1981: Pszichológia és társadalmi tervezés, Kritika, No 9, 16–17. Fehér Márta, 1983: A tudományfejlődés kérdőjelei, Bp.; Akadémiai Fodor, J., 1975: The language of thought Cambridge: Harvard University Press Garai László, 1981. Patthelyeztben – Jegyzetek a magyar pszichológia helyzetéről, Kritika, 3, 19–20. Gergen, K.J, 1980: The Emerging Crisis in Life-Span Developmental Theory, in: Life-Span Development and Behavior, Vol. 3, New York–London: Academic Press, 31–63. Gergen, K.J, 1981: Social Psychology and the Phoenix of Unreality, in: Koch S (ed), Draft for Psychology: A Century of Developing Science, New York:

McGraw Hill. Halász László, 1981: Kiknek készülnek könyveink? Pszichológia, 1, 271–279. Harkai Schiller Pál, 1940: A lélektan feladata, Budapest: MTA. Highbee, K.L–Wells, MG, 1972: Some research trends in social psychology during the 1960, American Psychologist, 27, 963–966