Irodalom | Középiskola » A múlt és a jövő látomásai Kölcsey lírájában

A múlt és a jövő látomásai Kölcsey lírájában Sződemeteren született1790-ben egy középnemesi családban. Meghal édesapja, majd édesanyja is. nagybátya neveli 3 fiútestvérével együtt A debreceni református kollégiumba jár 18 éves koráig. Gyermekkorában himlő következtében a bal szemére megvakul Kazinczyval összebarátkozik, majd mindketten az ún. “fentebb stíl” képviselői lesznek Gondolkodó típusú, filozófiai műveket tanulmányoz. Megtanul: görögül, latinul, németül és franciául. Pestre megy jogot tanulni Joggyakornok, majd ügyvédi vizsgát tesz 1815-ben Lasztócra megy és Szemere Pál nevű barátjához. Itt írják meg közösen a Felelet Mondolatra című gúnyiratot. 1832-től országgyűlési képviselő Szamár-megyében, ekkor kezdi írni az Országgyűlési naplót. Pár évvel rá megjelennek országgyűlési beszédei: A szatmári adózó nép állapotáról (a közteherviselés, a nemesség megadóztatásának kísérlete

a témája. 1835-ben lemond, az országgyűlési képviselőségéről (Búcsú az Országos Rendektől). Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós letartóztatása után elvállalja a védelmüket, 1838-ban hivatalos útján megfázik, és meghal. Kölcsey lírája: Korai verseinek hangulata panaszos, érzelmes, erősen fájdalmas. Lírai költészetét egyrészt a megfoghatatlan, elvont ideálokért való rajongó sóvárgás, az elérhetetlen utáni vágy, másrészt ennek következményeképpen az elégedetlenség, a belső meghasonlás, a céljainak elérhetetlenségéből fakadó fásult közöny jellemzi.  Elfojtódás (1814) A vágy és a valóság, az ideál és a realitás ellentmondásai között vergődő költő fájdalma „az elsüllyedt boldogság után". Romantikus vonások: túlzás, ellentét, költői kérdések, tagadószók, a versszakok változó hosszúságúak.  Vanitatum vanitas (1823) A vers latin címének jelentése: hiábavalóságok

hiábavalósága. A vers mondanivalója: A világon minden hiábavaló, az élet értelme, a tudományok csak egy pillanat, egy tünemény. Pesszimista, lemondó hangnem jellemzi; a bölcs ember az, aki a világon mindent megvet.  Zrínyi dala (1830) Belső párbeszéd; a kérdező lehet a költő vagy Zrínyi, a válaszadó lehet a költő, vagy a honfitársak. A páratlan versszakok a költői kérdések: Hol van a hon? Hol van a dicső múlt? Hol van a dolgozó, harcoló nép? A válaszok negatívak, a végén a nemzethalál képét is felvillantja Kölcsey. Egy lehetséges jövőképet vázol fel, melyben maga sem hisz, de a népet ébreszti fel vele.  Zrínyi második éneke (1838) A költő vagy Zrínyi párbeszéde a sorssal. 1. versszak: oltalmat, segítséget kér a sorstól 2. versszak: a sors válasza: már egyszer segített, de a belviszályok tönkretették az országot 3. versszak: a költő szánalmat kér, kéri a bűnösök pusztulását és a bűntelenek

szánalmát. 4. versszak: pesszimista befejezés; Herder jóslata: a magyarság el fog tűnni A forma is párbeszédes, a költő pesszimista, a költő szerint is el fog pusztulni a magyarság saját bűnei miatt