Irodalom | Középiskola » Spiró György - Csirkefej, elemzés

Spiró György Csirkefej Spiró György rövid életrajza Budapesten született 1946-ban. 1970-ben diplomát szerez az ELTE magyar- orosz- szerbhorvát szakán, 1972-ben pedig az Újságíró Főiskolán végez Dolgozott a Corvina kiadónál, mint szerkesztő. Tanít az ELTE BTK-n Dramaturg a budapesti Nemzeti Színházban, majd 1986-tól 7 éven át a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Később a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, és a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. Spiró György: Csirkefej 1. Született 1985 2. Műfaja - Spiró meghatározása: tragédia (a kettős gyilkosság; a véres indítójelenet indokolja ezt) - a szakirodalom gyakran tragikomédiának nevezi 3. Címe - a darab megírásának vége felé születik a cím - utal a híres nyitójelenetre - szokatlan, figyelemfelkeltő, asszociatív cím => atmoszférateremtő 4. Alapötlet - Székely Gábor kérte meg Spirót, hogy írjon Gobbi Hildának egy darabot - Gobbi haláláig vele

játszották (később Törőcsik Mari veszi át a szerepet) A mű cselekménye, helyszíne, szerkezete 5. Cselekmény a. fabula: előbb a macskáját, végül magát az öregasszonyt is megöli két fiú egy külvárosai ház udvarában b. szereplők, helyszínek: => a ház lakói (Nő, Tanár, Anya, Apa) => a környező világ lakói (Haver, Csitri, Bakfis, Törzs, Közeg, Előadónő) => a nevelőotthon lakója: Srác => a lakók múltja (Vénasszony, Nő, Apa, Anya, Srác) => a macska megölésének körülményei, temetése => a garázs 6. Helyszín- egy szanálásra ítélt, Budapest külső kerületi földszintes ház udvara (állandó díszlet) 7. Szerkezet -16 jelenet A mű háttere a. a 80-as években megrekedt szocializmus társadalma => kiúttalanság b. a 80-as évek diszfunkcionális társadalma, ahol nem működik már a szerelem, a hatalom, vallás, család, munka, stb. => kiüresedett, felszínessé silányult emberi kapcsolatok,

tömegmagány c. a szerepét vesztett, értékválságban élő, vegetáló ember képe azonban nem idegen a mai társadalomban sem => aktuális történet A Csirkefej motívumai 1. Áldozat - csirkefej (macskaeledel, a halott macska sírja, véres áldozat) - macska (társ, akit a férjénél is jobban szeretett a Vénasszony; áldozat) - Vénasszony (véres áldozat) - a Srác (szülei és a rendszer áldozata) - Tanár, Nő (önmaguk és a rendszer áldozatai) 2. Tékozló fiú - a srác hazatérése az intézetből - vágy: apjával meccsre menni, beszélni => "köldökzsinór" - a tékozló fiú hazatér, de a "haza" nem otthon => nem család várja - gyilkos indulat, fékevesztettség, önkontroll hiánya (frusztráltság) - elvakult, mentegető szeretet az Apa felé => megfelelés vágy, szeretetéhség 3. Bűn és bűnhődés - rokonvonások Dosztojevszkij regényével és filozófiájával - itt is egy Vénasszony meggyilkolása történik =>

de: a véres bűnt elkövetők bűnhődést nem mutatja be - a macska pusztulása azonban következményeiben bizonyos jelentőséget nyer => Vénasszony "megvilágosodási" folyamatának kezdete - a Vénasszony tetteiben, viselkedésében eltorzított dosztojevszkiji hősre hasonlít => vezekelési vágy, istenkeresés 4. Istenkeresés - Vénasszony vezeklési vágya, támaszkeresése - Vénasszony kérdése a tanárhoz: "Tessék mondani, tanár úr, van Isten?" válasz: "Kell, hogy legyen." - Vénasszony görcsös jócselekedetei: segíteni másoknak (elhárítják), végrendelet, melyben a Srác az örökös => éppen ő öli meg apja uszítására A szereplők - "gyermekfelnőttek" => szociálpszichológiai kifejezés arra az egyénre, akinek életéből kimarad a felnőtté válás folyamata => nem képes felelősséget vállalni semmiért: sem másokért, sem magukért => így megkérdőjeleződik a személyes

felelősségének kérdése is - szinte minden szereplő ilyen gyermekfelnőtt a darabban - ki nem teljesedett személyiségek - önállótlanok, racionális gondolkodásra képtelenek - nem tudják betölteni ősi szerepüket sem: => az Apa nem apa, az Anya nem anya => a Tanárnak és a Nőnek nincs párja, családja => az öregember szerepkeresése => már nem a tapasztalat és bölcsesség szimbóluma => felesleges A Csirkefej nyelve - igazi nyelvi és stilisztikai bravúr a dráma nyelvezete - a nyelv az önkifejezés, a külvilággal való kapcsolattartás eszköze - szereplői képtelenek vagy nagyon nehézkesen tudják kifejezni érzéseiket, gondolataikat => "romnyelv" - hírhedt nyitójelentek: Srác és Haver belépője => a Srác első szava: "b*" (ejtést követő leírás) => folyamatos káromkodás => szaggatottság, önismétlés (gyakori "-" jelek) - "romnyelv": szegényes, végletekig

egyszerűsödött nyelv, mely már nem képes betölteni ősi kommunikációs funkcióját - a Csirkefej nyelve => befejezetlen mondatforgácsok, hiányos és tagolatlan mondatok túlsúlya, zavaros szóhalmazok, artikulálatlan hangok => infantilis, elállatiasodott nyelv => beszűkült, embertelen világ - 4 nyelvi réteget szokás elkülöníteni Spiró Csirkefejében 1. "b*ező" alpári, csekély szókincsű, beszűkült, csonkolt önkifejezés Beszélik: Srác, Haver, Apa, Törzs, Közeg, Anya, Csitri => a 12-ből 7 szereplő 2. hétköznapi kommunikációra alkalmas, de meglehetősen szegényes nyelv Beszélik: Vénasszony, Nő, Előadónő, Bakfis 3. választékos, iskolázott, szakmailag kiművelt nyelv Beszélik: Tanár => a 12-ből 1 szereplő 4. irodalmi nyelv Beszélik A Tanár előadásában elhangzó Ady-vers képviseli Summa - Spiró Csirkefeje az indulatok drámája - hisztérikus légkör - önnön sorsukon változtatni képtelen emberek =>

másokat hibáztatnak - igény a változtatásra => hamvába holt próbálkozás ebben a közegben - "új barbárság" => nyelv és értelem nélküli társadalom felé - céljuk vesztett indulatok tárgykeresése Spiró írói mentalitása: => aktuális társadalmi traumák nyílt kimondása => álszemérem nélküli moralizálás A Csirkefej világa: - kapaszkodóit (társadalmi, morális, transzcendens) elvesztett ember frusztrációja - istentelen világ, isten nélküli embere - "humánökológiai pusztulás"