Fizika | Tanulmányok, esszék » Tükrök és lencsék

Tükrök és lencsék (fizika dolgozat) Tükör: sík vagy görbült fényvisszaverő felület. A tükrök általában úgy készülnek, hogy egy üveglap egyik felületét foncsorozzák, ha ez a bevonat nagyon vékony, akkor ún. félig áteresztő tükör keletkezik A tükör korai megjelenési formái a bronzművességhez kapcsolódnak. A késő vaskori kelta sírokban sokszor fordulnak elő nyeles bronztükrök. Bronztükör. kb ie 1550-1200 A görög kultúrában jellegzetes használati tárgy, általában bronz nőalak tartja fején a tükörlapot, melyet állat- vagy szirénfigurák díszítenek. A változatos díszítésű csiszolt bronztükör használta tovább élt a római kultúrában, majd a középkorban is. A foncsorozott tükör Európában a 15. sz- ban terjedt el Foncsorozás: Az üveglapra hártyavékony ólomlemezt illesztettek, arra pedig higanyt öntöttek. Az így keletkező jól tapadó anyag lett a foncsor, ami már csak egy minimális fémbevonat volt az

üveglap hátoldalán és mégis kiváló képet adott vissza. Elsőként az üveggyártás akkori központjában, Muranóban készítették, amely a barokk idején is megőrizte vezető szerepét. Muranoi tükrök Magyarországon is még abban a században megjelent. Az alföldi városok körében, a 18. sz-ban honosodott meg a díszesen faragott és festett rámába helyezett falitükör A borotválkozásnál használt, doboz formájú tükrök dobozát karcolással, ill. domború faragással díszítették. A tükör tulajdonképpen egy csiszolt üveglap, melynek a hátsó részét vékony, ezüstszínű, fényes fémréteggel (alumínium) vonják be. Ez a réteg veri vissza a fényhullámokat, melyek a tükörbe néző ember szemébe visszaérkeznek. Mivel a tükör rendkívül simára van csiszolva, tökéletesen visszaveri a fényt. A sugarakat teljes mértékben visszatükrözi, és visszaküldi az eredeti személyhez, ez az oka, hogy fordítva látjuk magunkat. A

tükör lehet síktükör vagy gömbtükör. A gömbtükrök attól függően, hogy belső vagy külső felületük tükröző, lehetnek homorú vagy domború tükrök. A homorú tükör egy gömb részből áll, és ennek a visszavert képe nagyobbat mutat, mint az eredeti alak, pl: teaskanálon lévő kép. A homorú tükrök valódi, fordított állású és látszólagos, egyenes állású képet is adhatnak. A hétköznapokban inkább az utóbbit használják ki. A borotválkozó tükrök, kozmetikai zsebtükrök nagyított képe az apró bőrproblémák vizsgálatára is megfelel. A homorú tükrök talán leggyakrabban használt fajtája a parabolatükör. Ezzel ellentétben a domború tükör kisebb tükörképet ad, ilyen pl: az autó visszapillantó tükre. A domború tükrök kicsinyített képe lehetőséget ad arra, hogy nagyobb látószögű területet tekintsünk át vele. Ezért használatuk elterjedt a közlekedésben A visszapillantó tükör azért domború,

mert nagyobb teret mutat, mint a síktükör. De bármekkora is a kép, mindig fordítva van! A homorú (konkáv), más néven: gyűjtőtükör visszaverő felülete „befelé” néz. Az ilyen tükör által alkotott kép nagysága, helye és típusa attól függ, hogy a tárgy a tükörtől milyen messze van. A homorú tükörre a tükör szimmetriatengelyével (optikai tengely) párhuzamosan beeső fénysugarakat a tükör úgy veri vissza, hogy azok egy pontban találkoznak. A domború (konvex), más néven: szóró tükör visszaverő felülete „kifelé” néz. Az ilyen tükör által alkotott kép mindig egyenes állású, kicsinyített és látszólagos. A domború tükörre a tükör szimmetriatengelyével (optikai tengely) párhuzamosan beeső fénysugarakat a tükör úgy veri vissza, mintha azok egy pontból, a tükör mögül indultak volna ki. A tárgyakat tehát azért látjuk, mert a fénysugarak érkeznek róluk. Amikor a visszavert sugarak metszik egymást, és

újból széttartóvá válnak, valós képről beszélünk. Amikor a tükör mögötti, meghosszabbított fénysugarak metszik egymást, látszólagos képről beszélünk. Lencse: Átlátszó anyagú (üveg, műanyag) optikai eszköz, amelyet legalább egyik oldalán görbült, többnyire gömbsüveg alakú felület határol. Képalkotásra azért alkalmas, mert a határfelületein áthaladó fénysugarakat a fénytörés eltéríti, görbült felülete miatt pontonként más és más irányba. A lencse lehet domború: ha a tárgyról érkező fénysugarakat összetartóvá teszi, akkor gyűjtőlencséről beszélünk. Ha fokozza a lencse a fénysugarak széttartóságát, akkor homorú, szórólencséről beszélünk. A gyűjtőlencse valódi képet alkot, a szórólencse pedig látszólagosat. Gyűjtőlencsénél a valódi kép fordított állású, kicsinyített. A látszólagos kép egyenes állású és nagyított. A lencse több optikai eszköz: pl: szemüveg, vetítő,

fényképezőgép, mikroszkóp, távcső alkotó elme. Optikai lencse az emberi szem is. A szemüvegben a homorú lencse szétszórja a fénysugarakat, így lehetővé teszi, hogy egy rövid látó ember távoli tárgyakra fokuszáljon. A domború lencse összegyűjti a fénysugarakat, így segít, hogy élesen lássuk a szemhez közeli tárgyakat. A mikroszkóp több lencséből áll, melyek együttes hatásaként a tárgyat még nagyobbnak látjuk. A távcsövekben lencsék vannak, hogy a tárgyakat nagyobbaknak lássuk. A fényképezőgép olyan eszköz, amely a tárgyról fordított állású és valódi képet rögzít. A diavetítő olyan eszköz, amely diapozitív nagyított, fordított állású képet állít elő. A lencséknek két fő típusa van: homorú (konkáv) és domború (konvex) lencsék, melyek attól függően, hogy mekkora a törésmutatójuk a körülöttük lévő közeghez képest szóró-, vagy gyűjtőlencsék lehetnek. Domború lencse: olyan

lencse, amelynek legalább az egyik oldala domború, és a közepén vastagabb, mint a szélén. Az általa alkotott kép lehet valódi vagy látszólagos, a távolságtól függően. Homorú lencse: Olyan lencse, amelynek legalább az egyik oldala homorú, és a közepén vékonyabb, mint a szélén. Az általa alkotott kép a távolságtól nem függ, mindig ugyanolyan típusú