Biológia | Állatvilág » Puhatestűek, Mollusca

Puhatestűek (Mollusca) Általános jellemzők: 1) A Földön ma élő második legnagyobb élőlénycsoport (fajszám 100.000-300000) 2) Legtöbb fajuk tengeri, de majdnem minden élőhelyen megtalálhatóak, életmódjuk is rendkívül változatos 3) Sajátos testtájak: fej, láb, zsigerzacskó 4) A háti kültakaró bőrkettőzete gyakran tágas köpenyüreget hoz létre, amelyet a víz átmos, a köpeny fala „tüdő” szerepét tölti be a szárazföldi fajok esetében, ritkán redukálódik 5) Igen gyakran megjelenik a meszes héj vagy ház, amelyet a köpeny választ ki, ez a ház sajátos alakú CSEREPESHÉJÚAK VAGY BOGÁRCSIGÁK OSZTÁLYA (Classis Polyplacophora) 1) Kizárólag tengeriek (1000 faj), az ár-apály zóna jellegzetes fajai 2) Sajátos, héjlemezekre tagolt házuk van (8), a héjlemezek mozgathatóan kapcsolódnak egymáshoz 3) A fejtájék redukált, lapos csúszótalppal rendelkeznek 4) A köpeny izmos, és oldalt a héjlemezekre is ráhajlik

(perinotum) 5) A köpenyüreg hasítékszerű, itt több pár kopoltyú is van 6) Algafogyasztók Tüskés bogárcsiga (Acanthochitona fascicularis) - Alak: ovális - Méret: 3,5-4,5 cm hosszú, 2,5-3 cm széles - Hátoldala domború, a hasoldal lapos - Színe szürkés vagy barnás, esetleg vöröses - A csoportra jellemzően a hátoldalon zsindelyszerűen elhelyezkedő, rombusz alakú héjlemezek (8 db.) A hasoldalon körkörösen a test szélén a köpenyszegély figyelhető meg. Elől a redukált fej, mögötte a terjedelmes csúszótalp. A köpenyüreg hasítékszerű, itt 20 pár fésűs kopoltyú, kiválasztószervek, ivarszervek nyílásai, végbélnyílás található A Földközi-tengerben elterjedt. Csigák osztálya (Classis Gastropoda) Éti csiga külső testfelépítése (A) és nyugalmi állapotban a héj zárása a meszes héjhártyával (B) A csigaház legfontosabb alaktani jellemzői A legtöbb ház jobbra csavarodó: azaz magunk felé fordítva a

szájadékot az jobb kézre esik Csigaház metszete Éti csiga köpenye és zsigerzacskója a héj eltávolítása után Éti csiga boncolásának lépései Az éti csiga köpenyüregének fala, a „tüdő” (1) és a jellegzetes koncentrált idegrendszere (2) 1 2 Fogtípusok a radulán és az állkapocs Az éti csiga hímnős szaporító készüléke, megtermékenyítés és tojásrakás násztánc tojásrakás 1. Előlkopoltyúsok alosztálya (Subclassis Prosobranchia) • Teljes torzió • Kopoltyúk: 1 v. 2 duplafésűs kopoltyú • Héjfedő (operculum) az ősi páros héj másik alkotója, rajta: növekedési vonalak láthatók, a láb dorzális oldalán helyezkedik el, a szájadékba illeszkedik • Váltivarúak • Többségük tengeri, többnyire külső megtermékenyítés Kétpitvarosok rendje (Ordo Diotocardia) • • • • Két (ritkán egy) bipectinata típusú kopoltyú Két szívpitvar Két vese Planktonikus trochophora

vagy veligera lárva (édesvízieknél hiányzik!) 1. Csészecsiga (Patella coerulea) - Háza nem csavarodott, hanem lapos kúpalakú, 4-6 cm hosszú, 3-5 cm széles és 1,52 cm magas - Külső felületén számos sugárirányú borda és körkörös növekedési vonal figyelhető meg - Színe változó, különböző árnyalatú barna vagy szürke - A Földközi-tengerben sziklás partokon gyakori. 2. Fülcsiga (Haliotis tuberculata) - A ház lapos, 6-8 cm széles, a tekercse szinte kivehetetlenül kicsi, csúcsa kiemelkedő. - Házát valójában a fülszerűen kiszélesedő utolsó kanyarulat uralja. - A házon, külső szélével párhuzamosan kerek nyílások sorakoznak, ezeken nyúlnak ki a köpeny tapogatói. - A ház felületén jól felismerhetők a növekedési vonalak. - Külső felülete sárgás- vagy zöldesbarna színű, belül gyöngyházfényű. - A Földközi-tengerben sziklás partokon fordul elő. Egypitvarosok rendje (Ordo Monotocardia) • Egy

monopectinata kopoltyú (a kopoltyú tengelye a köpenyhez nőtt, lemezek csak az egyik oldalán találhatók) • A héj szerkezetében a gyöngyházréteg fejletlen • Egy szívpitvar • Egy vese • A tengerieknél planktonikus veligera lárva varsacsiga (Nassa reticulata [Linnaeus, 1758]) Megnyúlt kúpos háza hét kanyarulattal rendelkezik, csúcsa kihegyesedik. Magassága 20-25 mm, szélessége 14-15 mm. A kanyarulatok felületén erőteljes haránt és hosszanti bordák vannak, ezek jellegzetes recézett külsőt adnak a háznak. A szájadék megnyúlt, ovális alakú, alsó része rövid szifóban végződik. A ház színe változó, sárgás, barnás vagy feketés. Az Atlanti-óceánban, Földközi-tengerben és Fekete-tengerben gyakori. elevenszülő csiga (Viviparus viviparus [Linnaeus, 1758]) Háza csaknem sima, alapszíne barnás-sárga zöldes árnyalattal, három sötétbarna öv díszíti. Magassága 28-35 mm, szélessége 20-28 mm. Nevét sajátos

szaporodási jellemvonásáról kapta: az utódokat elevenszüléssel hozza világra. Édesvízi. Álló és lassan folyó vizekben nagyon gyakori. A tiszta vizeket kedveli, szennyezett vizekből eltűnik. Számos rokon faj is elterjedt. Viviparus acerosus (V. hungaricus) – fialó csiga Viviparus contectus (V. fasciatus) – peremes csiga maradványcsiga (Melanopsis parreyssi Philippi, 1847) Értékes ritkaság. Háza tornyos, vastag falú, a kanyarulatokon erőteljes harántbordák vannak. Színe barnásfekete, magassága 15-18 mm, szélessége 7-8,5 mm. A jégkorszak előtti időkből származó maradványfaj (reliktum). Endémikus faj, egyetlen élőhelyét a Nagyvárad melletti Püspökfürdő környéki hévízforrások képezik. öblös csiga (Rapana thomasiana Crosse, 1861) Veszedelmes ragadozó. Háza vastag falú, kúp alakú tekercsén szabálytalan bordák, kiemelkedések vannak; tágas szájadéka magasabb a tekercsnél, rövid szifóval rendelkezik. Magassága

10-15 cm, szélessége 6-10 cm. Alapszíne világosbarna, a megvastagodott részek rendesen sötétebbek, a szájadék belső sima felülete narancsszínű. A Fekete-tengerben az utóbbi évtizedekben terjedt el, ragadozó faj, kagylókkal táplálkozik. Házatlan lapátlábú csiga (Pterotrachea coronata Forskal, 1775) fej Üvegszerűen átlátszó teste van, mely nagy mennyiségű vizet tartalmaz. Lebegő életmódot folytat. 8-10 cm hosszú hengeres teste van, a fej csőszerű ormányban nyúlik meg, a fej két oldalán egy-egy kicsi fekete szem található. Az úszásra szolgáló láb két részre tagolódik, a hasoldal közepe táján van a kerek, oldalról lapított lemezszerű propodium és a test végén a háromszög alakú, ugyancsak lapított metapodium. Az utóbbi végfonálban végződik. A ház teljes mértékben hiányzik, a zsigerzacskó elcsökevényesedett, a zsigerszervek tojásdad alakú testecskébe (nucleus) tömörülnek a test hátulsó és háti

oldalán. Itt található a végbélnyílás is a hátoldalon, ezt koszorúszerűen kopoltyúlemezkék veszik körül. A Földközi-tengerben él. Porceláncsigák - tigriscsiga (Cypraea tigris) 2. Hátulkopoltyúsok alosztálya (Subclassis Opisthobranchia Milne-Edwards, 1848) 1) 2) 3) 4) 5) Kizárólag tengeri állatok. Házuk legtöbb esetben elcsökevényesedik, vagy hiányzik. Általában két pár tapogatójuk van A héjfedő (operculum) ritkán fejlett. Ha rendelkeznek elsődleges fésűs kopoltyúval, ez a szív mögött helyezkedik el a test jobb oldalán, csúcsával hátrafelé fordulva. 6) Néhány primitívebb faj kivételével a detorzió következtében másodlagosan egyenesidegűek (euthyneuria). 2.1 Fedettkopoltyúsok rendje (Ordo Tectibranchia) - Jól fejlett köpennyel és köpenyüreggel rendelkező fajokat tartalmaz. - A ház többé-kevésbé fejlett vagy csökevényes is lehet. - A fésűs kopoltyú a jobb oldalukon van, ezt befedi a köpeny és a

láb lebenyszerű nyúlványa, a parapodium. tengeri nyúl (Aplysia depilans Gmelin, 1791) Nehézkes, viszonylag nagy testű, 15-20 cm hosszú tengeri csiga. Két pár tapogatója van, az elülső pár széles háromszög alakú, a hátulsó pár hengeres és fölfelé álló. A láb talpszerű, nagyon vastag és széles. A köpeny jobboldali széle szabadon áll, és befedi a meglehetősen szűk köpenyüreget, ebben van a nagy fésűs kopoltyú. A láb széles bőrlebenyeket (parapodium) hoz létre, ezek felfelé hajolva teljesen beborítják a zsigerzacskót a kopoltyúval együtt. A Földközi-tengerben gyakori. 2.2 Csupaszkopoltyúsok rendjének (Ordo Nudibranchia Blainville, 1814) peték Ovális, hát-hasi irányban lapított testű, 7-10 cm hosszú. Enyhén domború hátoldala sűrűn szemölcsös. A test elülső részén egy pár visszahúzható tapogató van. A test hátulsó vége közelében, a hátoldalon található a végbélnyílás, amelyet koszorú alakban

másodlagos kopoltyúk vesznek körül. A láb széles talpszerű Alapszíne sárgás, szabálytalan barna foltok díszítik. Európa körüli tengerekben elég gyakori. szemölcsös csillagcsiga (Archidoris tuberculata [Cuvier, 1804]) 3. Tüdőscsigák alosztálya (Subclassis Pulmonata) - Szárazföldi életmódhoz alkalmazkodtak. -Nem kopoltyúval, hanem ún. tüdővel, a köpeny belső falán található vékony csőhálózattal lélegeznek. -Egyes fajok másodlagosan édesvíziek lettek, de ezek is tüdő segítségével lélegeznek a szabad levegőből. -Házuk többnyire jól fejlett -Egy vagy két tapogatóval rendelkeznek. -Kevés kivételtől eltekintve másodlagosan egyenesidegűek, az idegdúcok a garat körül tömörülnek. 3.1 Ülőszeműek rendje (Ordo Basommatophora) Többnyire édesvízi fajokat tartalmaz, bár néhány szárazföldi és tengeri faj is van közöttük. Egy pár vissza nem húzható tapogatójuk van, a tapogatóban tövében ülnek a szemek.

Mocsári csiga (Lymnea stagnalis [Linnaeus, 1758]) - Az egyik legközönségesebb nagytestű édesvízi faj. A ház kihegyesedő tekercse hasonló magas vagy magasabb, mint a szájadék. Magassága 42-65 mm, szélessége 21-32 mm. Sárgásbarna színe van. Álló és lassan folyó vizekben gyakori. Planorbidae - tányércsigák tányércsiga (Planorbarius corneus [Linnaeus, 1758]) -Lapított házzal rendelkező édesvízi faj. -Az utolsó kanyarulat hengeres, él nincsen rajta. -A ház alapszíne sárgásbarna, gyakran zöldes árnyalatú, átmérője 25-35 mm. -A nagyobb lassú folyású vizeket kedveli. Planorbarius corneus – nagy tányércsiga Planorbis planorbis – élescsiga Planorbis vortex – lemezcsiga Segmentina nitida - gombcsiga 3.1 Nyelesszeműek rendje (Ordo Stylommatophora) Főleg szárazföldi fajokat tartalmaz, bár vannak kétéltű fajaik is. Két pár visszahúzható tapogatóval rendelkeznek, a második, hosszabb tapogató tetején ülnek a szemek. Éti

csiga (Helix pomatia Linnaeus, 1758) -háza erős héjú, tekercsét 4,5-5 kanyarulat alkotja. -Alapszíne világos sárgásbarna, 5 barna öv díszíti, az övek többé-kevésbé elmosódhatnak. -Magassága 37-48 mm, szélessége 3949 mm. -Ritkás erdőkben, kertekben, bozótosokban található. A sávos csiga (Cepaea vindobonensis [Férussac, 1821]) kisebb faj, magassága 14-23 mm, szélessége 17-26 mm. Köldöke teljesen zárt. Alapszíne sárgás vagy barnás árnyalatú fehér, 5 sötétbarna öv díszíti. Erdőszéleken, bokros helyeken gyakori. Több hasonló faj is gyakori. Cepaea hortensis – kerti csiga Cepaea nemoralis – ligeti csiga Limacidae - meztelencsigák Számos faj háznélküli, vagy csökevényes házzal rendelkező ún. meztelencsiga Egyik legnagyobb méretű hazai képviselője ennek a csoportnak az óriás meztelencsiga (Limax cinereoniger Wolf, 1803), teste elérheti a 200-300 mmes hosszúságot. A talp szélső pásztái sötétebbek a

középsőnél, pajzsa egyszínű, hossza majdnem 2/5-e a test egész hosszának, taraja a test fele hosszán végignyúlik. Alapszíne fehértől a feketéig változik, lehet egyszínű, foltos, márványozott vagy sávozott. Hegyvidéki erdőkben gyakori