Média Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Varga Nikolett - Média-ártalmak, a televízió hatása a gyermekekre

Varga Nikolett Média ártalmak, a televízió és a gyermek kapcsolata Média-ártalmak, a televízió hatása a gyermekekre A XXI. század emberének több nagy problémája is van, hiszen állandóan rohan, semmire sincs ideje, sem önmagára, sem a gyermekeire. Ilyen esetekben fordul elő leginkább, hogy a szülő inkább beülteti a gyermekét a televízió elé, mint hogy foglakozna vele, hiszen várja őt a munka még otthon is, és a harc a karrierért, a pénzért. Az ilyen „elfoglalt üzletember” típusú szülők a gyermekekkel furcsa kapcsolatot alakítanak ki, hiszen amikor nem az óvodában, vagy az iskolában van a gyerek, inkább leültetik a televízió elé mesét, vagy talk-show-t nézni, mintsem foglalkoznának vele, hiszen nincs rá idejük. A televízióban pedig már a mesék is az erőszakról és a szexualitációról szólnak Továbbá a szemeknek sem tesz jót a televízió huzamosabb ideig való nézése. Kiss Judit „A televízió hatása a

kisiskolás gyerekekre” című tanulmányából látható, hogy az iskolás gyerekek médiafogyasztási szokásainak kutatása szinte egyidős az elektronikus tömegkommunikáció megjelenésével. Kiss Judit tanulmánya átfogóan összegzi azokat a p roblémákat, amelyeket a 21. század első éveinek médializált társadalma jelent a médiát a társadalmi átlagnál talán sokkal intenzívebben fogyasztó gyerekek számára. A szerző által végzett felmérés megerősíti más hazai és nemzetközi vizsgálatok adatait, miszerint a gyerekek életének, élmény- és ismeretszerzésének egyik, ha nem a legmeghatározóbb eszköze a média, azon belül is a televízió. Az adatok tanúsága szerint az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a gyerekek nagy hányadának nincs lehetősége a televízióban látottak megbeszélésére, érzelmi és kognitív feldolgozására. Szerintem az is komoly problémát jelent, illetve okoz, hogy napjainkban az úgynevezett

„szórakoztató műsorok”, amiknek eredeti funkciója az lenne, hogy az ember kikapcsolódjon, mára elvesztették ezen funkciójukat. Ezek a „szórakoztató” műsorok kis túlzással „népbutító” műsoroknak is nevezhetők, hiszen az ember csak bámulja a televíziót anélkül, hogy az nagyobb agyi aktivitást kívánna meg, vagy kikapcsolódást nyújtana számára. A szerző fontos következtetése, hogy a gyerekek médiahasználatának döntő hányadát sem a szülők, sem a pedagógusok nem kontrollálják, s nem teremtenek lehetőséget a látottak értelmezésére, megbeszélésére. Az a s zituáció is a televízió káros hatásának róható fel, amikor a g yermek azt tekinti valóságnak, amit a televízióban lát. A televízió napjainkban az életünk szerves részét képezi, hiszen az információs társadalom megköveteli a napra készséget, a tájékozottságot, továbbá nagy tömegek számára teszi lehető, hogy kapcsolatot teremthessünk a

nagyvilággal. Bár ez az internetre inkább igaz Nehéz egyértelműen jellemezni a televízió szerepét, hiszen a különböző álláspontok gyakran -1- Varga Nikolett Média ártalmak, a televízió és a gyermek kapcsolata ellentmondanak egymásnak. Egyesek szerint a TV „a gyermekek dadája”, „a felnőttek szórakozása”, „az öregek társasága”, „az emberiség jövője”, ”a tömegek pihentetője és informálója”, de ugyanakkor „az emberiség megrontója” és „a szem-,illetve a szellem rágógumija”.(ORTT 2002) Szinte a televíziózás elterjedésével egy időben láttak napvilágot az első elemzések, melyek azt tűzték ki célul, hogy feltérképezik a televízió személyiségre gyakorolt hatását, ezen belül külön figyelmet szentelve a gyerekeknek. S minél több tanulmány készült, annál ellentmondóbb álláspontokat ismertettek (Ginott 1977, 121.): • a televízió káros a gyerek számára, kedvet csinál az erőszakhoz, és

érzéketlenné teszi a gyerekeket az emberi szenvedés iránt; • a televízió jó a gyerekek számára: az eljátszott erőszak segítségükre van abban, hogy megszabaduljanak ellenséges indulataiktól; • a televízió kevéssé hat a gyerekekre: személyiségüket és értékrendszerüket szüleik és barátaik alakítják ki, nem pedig a képernyőn látott történetek. „Mindegyik elméletet kutatások, vizsgálatok támasztják alá, amelyek kiterjedtek a televíziós erőszak kérdésére, az agresszivitás terjedésére, a szexualitás megjelenítésére, a mentális befolyásolásra, az egészségre és a cs aládokra gyakorolt hatásra.” A kutatók azt tapasztalták, hogy azoknak a gyermekeknek, akik sok erőszakot láttak a TV-ben, hasonló minta szerint működik agy önkontrollal és figyelemmel kapcsolatos része, mint a viselkedészavarokkal diagnosztizált agresszív gyermekeknek. Amikor a mesékről beszélünk, többnyire olvasott vagy élőszóban

előadott történetre asszociálunk, holott manapság gyermekeink már inkább a vizuális mesére, a televízióban, videón látott megfilmesített történetekre gondolnak, ahol a verbalitás már háttérbe szorul. Manapság a meseigényt a rajzfilm csatornák 24 órás műsora, a videón újra és újra lejátszott rajzfilmek, a s zámítógépes játékok adják. A mesék a gyerekek életében fontos szerepet töltenek be. Egy külön világ megteremtését szolgálják, továbbá segítenek a gyermek optimális fejlődéséhez elengedhetetlen képzelőerő, vagyis fantázia kialakításához. 4-5 éves korban alakul ki a mesét hallgató viselkedésmód. Ekkor a gyerekek már átadják magukat a hallottaknak. Tudják, hogy vannak dolgok amelyek csak a mesékben léteznek A mesékben fontos szerepet tölt be a szereplők átváltozása. Az írott meséknél a hallgató képzeli ezt el, a rajzfilmekben megteszik ezt helyettük. A vágástechnikák segítségével történnek meg

az átalakulások, ami gyakran ijedtséget okoz a gyermekeknél. A mesék segítségével átélik a v eszély és megmenekülés érzetét, amit nem tehetnek meg a valóságban, azt megtehetik a mesehősökkel azonosulva a mesevilágban. A mese a vágyak -2- Varga Nikolett Média ártalmak, a televízió és a gyermek kapcsolata teljesülésének világa. Lényeges motívum még az elégtételé Bettelheim (1985) szerint a mesék kimondatlanul, anélkül, hogy igazán magyarázatokba bocsátkoznának, megoldásokat ajánlanak a gyerekeknek konfliktusaik megoldására, feszültségük levezetésére: „A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni." 8-9 éves korban annyiban változik meg a mesebefogadás, hogy a valósághű meséket kedvelik jobban. Érdeklődésük előterébe azok a történetek kerülnek, amelyek elképzelhetőek a hétköznapi életben is. A 10-12 éves gyerekekre már az ideálkeresés jellemző. Kedvenc

mesefiguráik megtestesítik azt az életet, amilyenre ők is vágynak. A gyerekek többségében az akciórajzfilm hősöket helyezik előtérbe, azért, mert ők legyőzhetetlenek és erősek. Minél kevésbé reális a mesében ábrázolt világ, annál kevésbé tűnik valószerűnek az erőszak, vagyis nem jelenik meg követendő példaként a valós helyzetekben. Ehhez azonban a g yermeknek elég érettnek kell lennie, hogy képes legyen különbséget tenni valóság és fikció között. A felgyorsult élettempójú világunkban a televízió is felvette a ritmust. Az ember egyre nehezebben reagál ezekre az ingerekre, így ebben az ingertelt állapotban egyre több és harsányabb kell az izgalmi szint eléréséhez. Ezért aztán a televízióban látható műsorok is egyre véresebbek, brutálisabbak lettek. Azonban mivel ezek a képek is mindennapivá váltak, így megszokottak lettek, és mind a felnőttek, mind a gyermekek érdektelenné váltak. Így aztán a nézők,

hogy igényeiket kielégítsék, egyre borzalmasabb és brutálisabb képeket igényelnek. Az erőszak felfokozottan mutatja meg magát a médiában A filmekben, dokumentumműsorokban, híradókban, gyermekműsorokban, különféle beszélgetős showkban. Az erőszakról szóló tudósítások egyre nagyobb teret kapnak a híradókban. A műsorszolgáltatók egyre gyakrabban mutatnak be olyan képeket, melyeken fedetlen holttestek, súlyosan sérült, haldokló emberek láthatóak. Ennek oka a hírszerkesztők nézettségért vívott harca, amelyben az erőszak, a brutalitás megjelenítését hatékony fegyvernek tartják. (Azt azonban be kell látnunk, hogy az erőszak bemutatása nem szükségszerűen negatív jelenség, hiszen nem minden erőszak egyforma. Vannak olyan összefüggések, ahol az erőszak bemutatása akár indokolt is lehet. ) A gyerekek - a világon mindenütt - kiszolgáltatottak a médiából érkező agresszív mintáknak, s a törvényi szabályozás ellenére,

az erőszak képei a világ összes országában nagyobb mennyiségben érik el őket, mint kívánatos lenne. -3- Varga Nikolett Média ártalmak, a televízió és a gyermek kapcsolata A tv-filmek rendkívül erőszakos jellegűek, a programok átlagosan 80%-a tartalmaz erőszakot. A gyerekprogramokban az erőszak aránya még ennél is magasabb A legtöbb erőszakos jelenet és cselekedet a rajzfilmekben látható – igaz a gyilkosság ritka. Az erőszakos rajzfilmek a magyar televíziós csatornákon hétvégenként reggel és a kora délelőtti órákban kerülnek vetítésre. Ez éppen olyan időszak, amit a szülők nehezebben tudnak kontrollálni, ezért nagyon könnyen előfordulhat az, hogy még az erre odafigyelő családokban is a f ilm hatására a gyermek felügyelet nélkül kapja ezeket a n egatív impulzusokat. Ha ok nélküli erőszakot lát egy gyermek a tévében, az erőteljes érzelmi hatást vált ki, amit a gyermek a társadalmi szabályok, normák

betartása miatt nem tud kiélni, csak nézheti, de nem teheti meg, amit ott lát, ezáltal kielégítetlen vágy marad, a g yermek akadályoztatva érzi magát, hogy valamit megtegyen, feszült lesz, ami mindenképpen káros a lelki fejlődésére nézve, és ahol, amikor tudja, megpróbálja ezt a feszültséget levezetni (pl. kortársain, játszás közben, ha ezt a szülő tiltja, akkor ott, ahol nincs szülői kontroll: óvodában, iskolában – gyakori, hogy már az óvodában is megjelennek játékok formájában a mesékben látott agresszív jelenetek, a gyerekek utánozzák a filmekben látottakat, főleg a különféle verekedési módokat). Napjainkban virágkorukat élik a különféle videó játékok, melyek szorosan kapcsolódnak a műsorokban megjelenő szereplőkhöz – ugyanolyan tulajdonságokkal vannak felruházva, és a történet adja a játék alapját. A legkeresettebb játékok akciófilmekből születnek, és alapelemük az állandó harc valaki ellen –

ennek különféle fokozatai lehetnek vannak egészen brutális módon felépített játékok is (dramatizált történetek; sűrített és sarkított jó-rossz ellentétek akció dúsan vannak elkészítve). Ezek is kulcsszerepet játszanak a m ai gyerekek kultúrájában és élményeiben. Persze a klasszikus mesékben is van erőszak és vér, de ezt még fel tudja dolgozni a gyermek, sőt, ezeknek a feldolgozására segítséget is kapunk az erre szakosodott intézményektől (bölcsőde, óvoda, elvileg az iskola is), megvannak a módszereik (erre a célra kitalált játékok, foglalkoztató órák, más feszültség levezető mesék, sport stb.) hogy a gyerek fel tudja dolgozni a látottakat, hallottakat Ezeknek a játékoknak a hatására a lelkileg igen aktív, érzelmeiben erősen érintett, de testileg teljesen passzív gyermek, a felfokozott izgalmi állapotát nem tudja levezetni, s idegrendszere terheltté válik. Kisgyermekkorban ez különösen káros, mivel a tévé

blokkolja a gyerekek belső képkészítését. A nagyobbak számára napi húsz perc televíziózás ajánlható, amikor a szülővel együtt, előre kiválasztott műsort néznek. -4- Varga Nikolett Média ártalmak, a televízió és a gyermek kapcsolata A legtöbben úgy vélik, hogy a fiatal nézők képesek megkülönböztetni az ábrázolás különböző formáit a valóságtól, sőt a televízióban látott erőszak kiváltotta katarzis hozzájárul ahhoz, hogy elutasítsák a valódi erőszakot. A hátrányos társadalmi és kulturális helyzetű fiatalok kevésbé hajlanak az erőszak elutasítására, ráadásul ők a legfogékonyabbak az erőszak televíziós ábrázolására. A média és a gyerek viszonyát kutató felmérések egyik megállapítása az, hogy a szülők kontrollja igen-igen gyenge arra nézve, hogy milyen műsorokat néznek a gyerekek, és amit láttak, arról mit gondolnak. Legnagyobb veszélyt az jelentheti, ha a gyerekek magukra vannak hagyva a

televízióban látottak feldolgozásával, és ha olyan műsorokat néznek, melyeket nem gyerekeknek szánnak. Nyilván azokra a gyerekekre lesz nagyobb hatással az agresszív tartalom, akik érzelmileg magukra vannak hagyva. Egészséges fejlődés esetén a gyerekek viselkedéséhez az alapvető mintát a róluk gondoskodó, őket szerető szüleik, a felnőttek adják. A gyerekek tévénézési szokásait erősen befolyásolja a szüleik műsorválasztása. Persze gyakran a gyermek azért nézi a televíziót, mert a felnőttek is ezt nézik, vagy csak bekapcsolják nekik a tévét, senki nem foglalkozik velük, és azt néznek, amit akarnak Ha a gyerekek döntően a televízió műsoraiból szereznek információt az emberek viselkedéséről különböző helyzetekben, akkor könnyen lehet, hogy az ott látottak fogják befolyásolni az ő viselkedésüket is. A szülők feladata, hogy ne „baby sitter”-ként kezeljék a televíziót, az oktatási rendszer pedig tanítsa meg

őket a médium kezelésére. Rengetek reklám célozza meg a gyerekeket. A reklámok szinte a g yermekeink kedvenceivé váltak. A gyerekek úgy vélik, amit a televízióban mondanak, az igaz A gyermekek fejébe befészkelte magát a gondolat, miszerint a r eklámozott termékek jobbak, szebbek, gyorsabbak, kívánatosabbak, mint azok, amelyeket nem reklámoznak. A felnőtteknek szóló reklámokban is olyan figurákat jelenítenek meg, amelyek felkeltik a gyerekek figyelmét. Általuk biztosan eljut az üzenet a fizetőképes keresletet képező szülőkhöz. A reklám a befogadók felé kívánatos dolgokat társítanak pl. csinos nők, férfias férfiak, stb. A módszer lényege, hogy valamit úgy próbálnak eladni, hogy hozzá különféle asszociációkat kapcsolnak. Egyfajta montázst hoznak létre az elemek egymás mellé helyezésével. Ennek hatására a két kép között azonnal kapcsolat létesül, s ez az összefüggés lesz a két kép elsődleges jelentése. Olyan

módszer ez, ahol nem fogalmazzák meg nyíltan a kívánt összefüggést, asszociációkon keresztül jut el hozzánk az üzenet. Az emberek orra előtt elhúzzák a m ézesmadzagot. Ilyen szerepet tölthet be pl a j ólét, a g azdagság világa, a -5- Varga Nikolett Média ártalmak, a televízió és a gyermek kapcsolata biztonság, a k ényelem, a p énzmegtakarítás, az újdonság, a divat. Így valósul meg a reklámokon keresztüli manipulálhatóság. A manipuláció egyik leglényegesebb sajátossága, hogy arra törekszik, hogy fenntartsa azt a látszatot, hogy szabadon dönthetünk, a választás a mi kezünkben van, és a helyes választás a mi érdekeinket szolgálja. Magyarországon a gyerekek átlagosan napi három és fél órát nézik a t évét, ez azt jelenti, hogy évente kb. 15000 r eklámot, látnak Vizsgálatok kimutatták, hogy a még nem iskolás gyerekeket a tévé összezavarja, a gyerekek félre értelmezik a v alóság és a fantázia

természetét, vagy eltorzítják a világ tényeit. A kisebb gyerekek kevésbé vannak tudatában a reklám befolyásoló hatásának, és több figyelmet szentelnek a reklámoknak, mint a nagyobb gyerekek. A kisgyerekek még szó szerint értelmezik a látottakat, hallottakat. A metaforikus képeket konkrétan értelmezik A reklám - kisebb és nagyobb gyerekeknél egyaránt - mély és gyakran tudatalatti nyomokat vés gondolataikba, érzéseikbe és cselekedeteikbe: A tévéreklámmal való kapcsolat sokféle lehetősége a termékek iránti tartós figyelemre és termékpreferenciák kialakítására buzdítja a gyerekeket. A TV-reklám a gyermekek számára önállóságot jelent, amelyeknek termékjavaslata gyakran jobban számít, mint a szülők és a barátok javaslatai. A gyerekek egyre inkább középszerű, dologi portékák által ismerik meg a világot, ezért az áruk fontos támpontokká válnak, amikor a kicsik magyarázatot keresnek a felnőttek életével

kapcsolatosan. Ahol a gyerekek a térrel, az idővel és ezért a világgal kapcsolatos ismereteket már nem az idősebb generációtól és személyes kapcsolatok hálózatán keresztül kapják meg, ott a tér és idő folytonosságát helyreállítani képes termékek igézővé és vonzóvá válnak A reklám befolyásolja a gyerekek általános világképét Kialakítja szükségleteiket és értékrendjüket – és képes ezek megváltoztatására is Módjában áll az értékek meghatározása A gyermekek játékaik részeseivé teszik a reklámfigurákat, gyakran azonosulnak velük, és bevonják őket a szociális összehasonlítás folyamataiba Egyetlen reklám sem képes önmaga új magatartásformákat vagy egy új világképet ültetni a gyerekek fejébe. A reklám azonban mennyiségével, intenzitásával és agresszivitásával, mégis nagy befolyást gyakorol rájuk, és alapvetően megváltoztatja az életfelfogásukat. A reklámok csak viszonylag hosszabb idő

eltelte után fejtik ki hatásukat az őket néző gyerekekre. Ezért nehéz meghatározni a gyerekekre gyakorolt közvetlen befolyásukat A -6- Varga Nikolett Média ártalmak, a televízió és a gyermek kapcsolata klasszikus reklámhatás-kutatás általánosságban azon a f eltételezésen alapul, hogy a reklám bemutatását követően egyből megváltoztatja és erősíti a márkák, illetve termékek iránti beállítódást. A márka státusszimbólum A reklám a hirdetett márkához szorosan kapcsolódó életstílusokat és meghatározott értékeket definiál. A márkás termék segít helyreállítani bizonytalan önbecsülésünket. Aki felveszi egy befolyással bíró csoport fogyasztási szokásait, egyszerű módon próbál bejutni a zárt körbe. Aki ma reklámokat nézve nő fel, természetesen a szülei generációjától gyökeresen különböző szükségleteket és értékrendeket alakít ki. A gyermekek számára a reklám azt sugallja, hogy a fogyasztás

olyan fontos tényező, amely elengedhetetlen önmagunk környezetükben való maghatározásához. Azok a gyermekek, akiknek szülei szigorúbban irányítják tévénézésüket, a t évéreklámhoz negatívabban viszonyulnak. Ezek a gyerekek jobban meg is értik a tévéreklámok szándékát és természetét. Ezek a gyerekek ritkábban támasztanak vásárlási igényeket szüleikkel szemben Az ORTT – 2001-es adatai alapján megdöbbentő adatokat tudhatunk meg. Eszerint a nagyobb televíziós csatornák, mint például az M1, M2, RTL Klub, TV2, Duna TV átlagosan 31 nap alatt 339 gyermekműsort sugároz. A műsorok 60%-a tartalmazott erőszakot 211-ben vandalizmus, kínzás, gyilkosság és tömegpusztítás is megjelent. Az óvodás – kisiskolás gyerekekben az erőszakos rajzfilmek hatására növekedett a fizikai és verbális agresszió. De nem minden agresszió egyforma. Beszélhetünk kulturális kifejezési formáról, amely művészi kifejezésű. Hangsúlyozza a t

örténet tragikus jellegét (népmesék, mitológiai legendák, királydrámák) Továbbá beszélhetünk „Vidám erőszak”-ról, ami – hidegvérű, gyors, látványos, de üres. Hogyan reagálnak a g yerekek az agresszióra? A többség: normális, elfogadható válaszreakció a k ülvilág ingereire. Toleránsabbá válnak az agresszióval szemben Vagy fokozott félelemmel és visszahúzódással reagálnak. Az agresszió megértése csak fokozatosan változik a gyermek fejlődésével! Az agresszió megértése.3-7 éves: csak az agresszív cselekményre emlékszik 10-14 éves: már az erőszak motivációjára, annak rövid és hosszú távú hatásaira is emlékszik. Óvodások: képlékeny a normarendszerük, meggyőződésük, hogy amit a felnőttől látnak, az csakis jó lehet. Miért veszélyesek a gyermekekre? 3 évesek – fizikai valóságként élik meg a képernyőn látottakat. 4 évesek – már kezdik érteni, hogy ezek csak képek 9 éves kor előtt még nem

képesek a k omplex cselekményvonalat követni, nem értik a cs elekmények és a következmények közötti összefüggéseket. 9-10 éves korban érik el a „tévéérettséget”, ekkor a látottakat már összevetik a valósággal. Már különbséget tudnak tenni fikció és valóság között -7- Varga Nikolett Média ártalmak, a televízió és a gyermek kapcsolata A mediális erőszak növeli a nézői agresszivitást, ha: • Élő, valós szereplők előadásában jelenik meg, nem rajzfilmen. • Ha a valós élet eseményeit eredeti felvételen közli. (pl Híradó) • Ha a nézők gyerekek vagy serdülők • Ha a néző maga is agresszív viselkedésű • Ha a néző zaklatott, feszült állapotban van • Ha a néző agressziórepertoárja a látottakhoz hasonló A vizualitás jóval erősebben hat a gyermekekre, mint a szülők szóbeli utasítása. Jutalmazott agresszió: Ha a filmben az erőszak sikerre visz, és negatív következmény nélkül

marad, akkor a gyermek pozitívnak ítéli ezt a v iselkedésformát és az életben is alkalmazza. Ha a jófiúk „rosszalkodnak” és a filmben nem bűnhődnek, utánzásra késztetik a gyermeket. Ha a környezet visszaigazolja az erőszak helyességét és a film azt mutatja, hogy az áldozat a megérdemelt büntetését kapta - akkor az erőszak igazolása növeli az agresszív hatást. A tévéérettség 9-10 éves korban alakul ki. 9 éves kor alatt a gyerekek gyakran nem képesek egész történetként megérteni a filmet, nem értik az összefüggéseket. Az erőszakos cselekmények ilyenkor direkt hatnak. Véleményem szerint a televízió káros hatással lehet a g yermekek értékrendjének kialakulására, pszichés fejlődésére, továbbá hajlamosabbak lesznek az erőszak elkövetésére és már gyermekkorban a manipuláló reklámokon nőnek fel. Igaz, a televízió mára minden lakás elengedhetetlen tartozéka, hiszen rohanó életünk megköveteli a n apra

készséget és az is pozitívan értékelhető, hogy a gyermeket leköti. Tehát ez a pozitív és a negatív oldalon is megjelenik, de csak akkor lesz káros, ha a gyermek nem tudja kivel megbeszélni a látottakat. Forráslista: Kiss Judit: A televízió hatása a kisiskolás gyerekekre http://:www.nymehu/fileadmin/dokumentumok/bpfk/Segedletek/2006-20072/TakacsJudit/Mediapedagogia-2ppt www.palyahu/dolgozat/upload/NEVELÉS- ÉS OKTATÁSSZOCIOLÓGIAdoc google.com -8-