Betekintés: Kovács Eszter - Az EU környezetvédelmi követelményei és a hazai megfelelés

Kutatjuk a COVID oktatásra gyakorolt hatásait.
Kérlek töltsd ki kérdőívünket, csak 5 perc!
Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ZÖLD BELÉPŐ Magyarország az ezredfordulón MTA Stratégiai Kutatások EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata Kovács Eszter Az EU környezetvédelmi követelményei és a hazai megfelelés 63. szám Témavezető: Kiss Károly Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly Budapest, 1998. november 63. számú füzet A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi Minisztérium anyagi támogatásával készült Kiadja: BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék 1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7 tel/fax: 217-95-88 2 BEVEZETÉS* . 5 A. HORIZONTÁLIS SZABÁLYOZÁS 6 A.1 KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT 6 A.2 AZ INFORMÁCIÓHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS 6 A.3 BESZÁMOLÁS A KÖRNYEZETVÉDELMI DIREKTÍVÁK MEGVALÓSÍTÁSÁRÓL 7 A.4 EURÓPAI KÖRNYEZETVÉDELMI ÜGYNÖKSÉG (EEA) 7 A.5 LIFE 7 B. LEVEGŐMINŐSÉG 8 B.1 LEVEGŐMINŐSÉGI KERETDIREKTÍVA 8 B.2 JELENLEGI LEVEGŐMINŐSÉGI NORMÁK, AMELYEKET MAJD FOLYAMATOSAN

VÁLTANAK FEL A KERETDIREKTÍVÁHOZ KAPCSOLÓDÓ LEÁNYDIREKTÍVÁK. 9 B.3 MOZGÓ FORRÁSOK EMISSZIÓJA 9 B.4 ILLÉKONY SZERVES VEGYÜLETEK KIBOCSÁTÁSA 10 B.5 A BENZIN ÓLOMTARTALMA 11 B.6 A FOLYÉKONY ÜZEMANYAGOK KÉNTARTALMA 11 B.7 A BENZIN ÉS DÍZEL ÜZEMANYAGOK MINŐSÉGÉRE VONATKOZÓ TERVEZETT DIREKTÍVA 11 C. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS 13 C.1 HULLADÉK KERETDIREKTÍVA 13 C.2 VESZÉLYES HULLADÉK 14 C.3 A HULLADÉKOK SZÁLLÍTÁSA 14 (MAGYARORSZÁGON A HULLADÉKOK SZÁLLÍTÁSÁRÓL KÉT JOGSZABÁLY RENDELKEZIK: A 102/1996 (VII.12) VESZÉLYES HULLADÉKOKRÓL SZÓLÓ KORMÁNYRENDELET ÉS A 101/1996 (VII.12) A VESZÉLYES HULLADÉKOK ORSZÁGHATÁROKON ÁT TÖRTÉNŐ SZÁLLÍTÁSÁRÓL.) 15 C.4 HULLADÉK ÁRTALMATLANÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ LÉTESÍTMÉNYEK 15 C.5 SPECIÁLIS HULLADÉKOK 16 D. VÍZMINŐSÉG 19 D.1 A JAVASOLT VÍZÜGYI KERETDIREKTÍVA 20 D.2 VÁROSI SZENNYVÍZ DIREKTÍVA 20 D.3 MEZŐGAZDASÁGI FORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ NITRÁT DIREKTÍVA 20 D.4 VESZÉLYES

ANYAGOK DIREKTÍVA 21 D.5 IVÓVÍZ DIREKTÍVA 21 D.6 IVÓVÍZ ELŐÁLLÍTÁSÁRA HASZNÁLT FELSZÍNI VÍZ DIREKTÍVA, DIREKTÍVA A FELSZÍNI VIZEK MÉRÉSÉRŐL ÉS A MINTAVÉTELRŐL, HATÁROZAT AZ INFORMÁCIÓCSERÉRŐL . 21 D.7 HALAK ÉLETTERÉÜL SZOLGÁLÓ VIZEK MINŐSÉGÉRŐL SZÓLÓ DIREKTÍVA, ÉS AZ EHETŐ RÁKOK ÉS KAGYLÓK ÉLETTERÉÜL SZOLGÁLÓ VIZEK MINŐSÉGÉRŐL SZÓLÓ DIREKTÍVA. 21 D.8 TALAJVÍZ DIREKTÍVA 22 D.9 FÜRDŐVÍZ DIREKTÍVA 22 E. TERMÉSZETVÉDELEM 24 E.1 ÉLŐHELYEK 24 E.2 VAD MADARAK 25 E.3 VAD FLÓRA ÉS FAUNA KERESKEDELME 25 E.4 FÓKA FIÓKÁK 25 E.5 AZ ANTARKTISZ VÉDELME 25 E.6 CSAPDÁK HASZNÁLATA 25 E.7 ERDŐK VÉDELME 26 F. IPARI SZENNYEZÉS KONTROL ÉS KOCKÁZATMENEDZSMENT 27 F.1 INTEGRÁLT SZENNYEZÉS MEGELŐZÉS ÉS KONTROL (IPPC) 27 F.2 IPARI ÜZEMEK LEVEGŐSZENNYEZÉSE 28 F.3 NAGY ÉGETŐMŰVEK 28 3 F.4 TERVEZETT DIREKTÍVA ILLÉKONY SZERVES ANYAGOKRA (VOC) 29 F.5 A „SEVESO” DIREKTÍVA A JELENTŐSEBB BALESETEK

SZABÁLYOZÁSÁRA 29 F.6 KÖRNYEZETI MENEDZSMENT ÉS AUDIT KERETRENDSZER (EMAS: ENVIRONMENTAL MANAGEMENT AND AUDIT SCHEME) . 29 F.7 ÖKOCÍMKÉZÉS 30 G. VEGYI ANYAGOK ÉS GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT SZERVEZETEK 31 G.1 KÉMIAI TESZTELÉS ÉS BEJELENTÉS 31 G.2 GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT SZERVEZETEK 33 G.3 TERMÉK KONTROL 33 G.4 VESZÉLYES ÁRUK KÖZÚTI SZÁLLÍTÁSA 35 H. JÁRMŰVEKBŐL ÉS GÉPEKBŐL SZÁRMAZÓ ZAJ 36 H.1 GÉPJÁRMŰVEK ÉS MOTORKERÉKPÁROK 36 H.2 REPÜLŐGÉPEK 37 H.3 ZAJMÉRÉSI MÓDSZEREK: ÉPÍTKEZÉSEKNÉL HASZNÁLT GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK 37 H.4 ENGEDÉLYHEZ KÖTÖTT ZAJKIBOCSÁTÁS: ÉPÍTKEZÉSEKNÉL HASZNÁLT GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK 37 H.5 HÁZTARTÁSI BERENDEZÉSEK 38 I. NUKLEÁRIS BIZTONSÁG ÉS SUGÁRZÁS VÉDELEM 39 I.1 ALAPVETŐ BIZTONSÁGI NORMÁK 39 I.2 RADIOAKTÍV HULLADÉK SZÁLLÍTÁSA 39 I.3 RADIOAKTÍV ANYAGOK SZÁLLÍTÁSA 40 I.4 MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK IMPORTJA A CSERNOBILI BALESET KÖVETKEZMÉNYEIT FIGYELEMBE VÉVE 40 I.5

SUGÁRSZENNYEZETT ÉLELMISZEREK NUKLEÁRIS BALESET ESETÉN 40 I.6 ORVOSI VIZSGÁLATBÓL SZÁRMAZÓ IONIZÁLÓ SUGÁRZÁS ELLENI VÉDELEM 40 I.7 A NYILVÁNOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSA 40 I.8 KÜLSŐ MUNKATÁRSAK SUGÁRVÉDELME 41 AZ UNIÓS KÖRNYEZETI POLITIKA ELEMEI A JOGI SZABÁLYOZÁSON TÚL . 42 FELHASZNÁLT IRODALOM . 46 4 BEVEZETÉS * Ez az összefoglaló az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásáról nyújt tájékoztatást és ad némi útmutatást arra vonatkozólag, hogy a magyarországi csatlakozásnál mely területeknek lesz kiemelkedő jelentősége. Az összefoglaló alapjául az Európai Közösségek Bizottságának munkaanyaga szolgált, amely már magyarul is megjelent „Jogharmonizációs Útmutató az Európai Unió Környezetvédelmi Joganyagához” címen. Ebben áttekintést adnak a csatlakozni kívánó közép-kelet-európai országok részére az Unió hatályos környezetvédelmi jogszabályairól és gyakorlati tanácsokkal látják el a h

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


armonizációval foglalkozó szakembereket. A részletes bemutatás előtt fontos tudni, hogy a szabályozásnak három formája használatos az Unión belül, a direktívák vagy irányelvek (directives), a r endeletek (regulation) illetve a határozatok (decisions). • A direktívák vagy más néven irányelvek követelményeket fogalmaznak meg a tagállamok felé, de figyelembe veszik a tagországok eltérő jogi és adminisztratív rendszerét, vagyis a tagországokra bízzák, hogy hogyan építik be az irányelveket jogi rendszerükbe. A legtöbb környezetvédelmi szabályozás direktíva formájában jelenik meg. • A rendeletek a csatlakozás pillanatától kötelező érvényűek az adott tagországra nézve, vagyis a nemzeti törvények fölött állnak. • A határozatok nagyon specifikusak és csak meghatározott országokra kötelező érvényűek. A direktívákra és a rendeletekre összpontosítunk az összefoglalóban, határozatra csak egy helyen történik

utalás. Az irányelveket csoportosítani lehet aszerint, hogy azok termékekre, emissziókra, szektorokra vonatkoznak vagy általános szabályokat tartalmaznak. Ennek a csoportosításnak az alapján először az általános (ún. horizontális) direktívákat majd a specifikus direktíva csoportokat tárgyaljuk. Minden egyes témakörhöz tartozik egy összefoglaló táblázat, amely az egyes irányelvek egymáshoz kapcsolódását mutatja és a jobb áttekinthetőséget biztosítja. Egy-egy direktíva több témakörhöz is tartozhat, ezért mindig utalunk arra, hogy az adott fejezetben nem részletezett direktívákat hol tárgyaljuk. A direktívák tartalmának összefoglalása után, – ahol szükséges, illetve ahol erre információ rendelkezésre áll –, zárójelben kitérünk a magyarországi vonatkozásokra, azon belül is a jogharmonizációra, a környezetpolitika gyakorlati teendőire és a bevezetés költségeire. Végül a k örnyezetvédelem EU-n belüli

helyzetét nézzük meg, ahol szélesebb keretek között vizsgáljuk a szabályozást, kitekintést adva a környezeti politika más elemeire is. Azok, akik további információt igényelnek az Európai Unió környezetvédelmi jogszabályairól, a környezetvédelmi politikáról és a csatlakozás környezeti vonatkozásairól, a XI. Főigazgatóság (DGXI) internetes honlapján kutakodhatnak tovább: http://europa.euint/en/comm/dg11/ * Ez az áttekintés az OTKA T018195 számú programjának támogatásával készült. 5 A. HORIZONTÁLIS SZABÁLYOZÁS A horizontális szabályozás általános környezeti menedzsment témákat ölel át, így nem meghatározott szektorokhoz, termékekhez vagy kibocsátásokhoz kapcsolódik. Ebben a kategóriában három irányelvet mutatunk be: a tervezett fejlesztések környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó direktívát, a nyilvánosság számára a környezeti információ hozzáférését biztosító direktívát, illetve a

környezetvédelmi direktívák megvalósításáról való beszámolás direktíváját. E körbe szokták sorolni az IPPC (integrált szennyezés megelőzés és kontrol) direktíváját, az EMAS (környezeti menedzsment és auditálás) direktívát és az ökocímkézésre (környezetbarát termékjelzés) vonatkozó direktívát is, de ezek az ipari szennyezés megelőzés és kontrol részben (F fejezet) kerülnek bemutatásra. A.1 Környezeti hatásvizsgálat A 85/337/EEC direktívát, amely bizonyos köz- illetve magánprojektek környezeti hatásainak vizsgálatát szabályozta, nemrégiben módosították a 97/11/EC direktívával, amely 1999 márciusában lép majd életbe. E direktíva megelőző jellegű, vagyis a potenciálisan jelentős környezeti hatással járó fejlesztési projekteket teszi vizsgálat tárgyává. A terv beterjesztője köteles a kompetens hatóságnak információt szolgáltatni a projekt lehetséges környezeti hatásairól és emellett a

nyilvánosságot is tájékoztatnia kell a fejlesztési kérelemről és a hatásokról. A szabályozás fontos elemének tekinthető, hogy az érintett lakosságnak lehetőséget ad a beruházással kapcsolatos véleményének kinyilvánítására. Ha a h atás más államokat is érinthet, akkor ezeket az országokat tájékoztatni szükséges, esetleg a döntéshozatalba is bevonhatják őket. (Magyarországon már 1993 óta létezik rendelet a környezeti hatásvizsgálatra, amelyet 1995ben módosították (152/1995 (XII. 12)) A magyar és az EU hatásvizsgálati szabályozás lényegében összhangban van. Az egyetlen hiányzó jogintézmény a határon átterjedő környezeti hatásokkal kapcsolatos eljárás, de ez is a magyar jog részévé válik majd az Espooi Konvenció hatálybalépését követően. (EMLA, Helyzetjelentés, 1996, 8 old)) A.2 Az információhoz való hozzáférés A 90/313/EEC direktíva azt kívánja biztosítani, hogy a lakosság kérésre

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


hozzáférhessen azokhoz az információkhoz, amelyek a hatóságok rendelkezésére ál lnak. A hozzáférés szabályairól és módjairól a tagországoknak útmutatót kell összeállítaniuk. E direktíva szerint fontos az is, hogy a hatóságok megtalálják az egyensúlyt a bizalmas és a nyílt információ között. (A magyar szabályozás nem marad el az EU jogszabályainak követelményeitől. Kérdéses viszont a j ogszabályok tartalmának megvalósulása. (EMLA, Helyzetjelentés, 1996, 14 old) Természetesen a direktíva megvalósulásához szükséges az is, hogy egy jól működő környezeti információs rendszer jöjjön létre az érintett hatóságok részvételével, ahol a k örnyezeti állapotról és az azt befolyásoló tényezőkről megfelelő információ áll rendelkezésre. Ennek a rendszernek a kiépítése még várat magára.) 6 A.3 Beszámolás a környezetvédelmi direktívák megvalósításáról A 91/692-es direktíva rendelkezik arról, hogy

a tagállamoknak három évenként kell a Bizottság részére jelentést készíteni a környezetvédelmi direktívák megvalósításáról. A direktíva egységesíti a beszámolási formát és útmutatót nyújt ahhoz. A.4 Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) Az EEC/1210/90-es direktívával hozták létre az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, melynek feladata, hogy a tagállamoknak európai szintű környezeti információkat szolgáltasson. Ez a szervezet adja ki a Europe’s Environment (Európa Környezete) jelentést az európai környezet állapotáról és a főbb problématerületekről. (Módosítás van kilátásban: COM (97) 282, 13.061997) A.5 LIFE Az EEC/1973/92-es direktívával hozták létre a LIFE elnevezésű környezetvédelmi alapot, amellyel a szennyező fizet elvét és a szubszidiaritás elvét alátámasztó programokat támogatják. Ezen belül hangsúlyt fektetnek a fenntartható fejlődést elősegítő magatartási és termelési

modellek elterjesztésére, demonstrációs projekteket indítanak a választott modellek technikai és gazdasági megvalósíthatóságának bemutatására, valamint információs és oktatási programokat szerveznek a gazdasági szereplők befolyásolására gyakorlati példák bemutatásával. A LIFE a programok költségeinek csak egy részét fedezi 7 B. LEVEGŐMINŐSÉG A levegőminőség szabályozása terén meghatározó a keretdirektíva és a később elfogadásra kerülő leánydirektívák. A következő táblázatban szereplő irányelvek közül nem minden kerül a levegőminőség címszó alatt bemutatásra. A pontforrások emissziói közül a nagy égetőműveket és az IPPC direktívát az F részben, az ipari szennyezés kontrol és kockázatmenedzsment fejezetben tárgyaljuk, a hulladékégetésre vonatkozókat C, vagyis a hulladék fejezetben. A termékellenőrzés előbb fel nem sorolt direktívái a G, a vegyi anyagok és genetikailag módosított

szervezetek fejezetben találhatók. Levegőminőségi Keretdirektíva (96/62/EC) Pontforrások emissziói Nagy égetőművek (88/69/EEC) Mozgó források A benzin ólomtartalma (85/210/EEC) Levegőminőségi normák SO 2 és szálló por (szilárd részecskék) (80/779/EEC) Termék-ellenőrzés Ózonkárosító anyagok (EC/3093/94) Hulladékégetés (89/429/EEC, 89/369/EEC) Dízel motorok (72/306/EEC és 88/77/EEC) Ólom*(82/884/EEC) Veszélyes anyagok értékesítése és használata (76/769/EEC) Veszélyes hulladék égetése (94/67/EEC) Gépjárművek (70/220/EEC) IPPC (96/61/EC) Tervezett mozgó berendezések motorjai direktíva (COM(95)350) Tervezett illékony szerves vegyületek-oldószerek direktíva (COM(96)538) Nitrogén-oxidok * (85/23/EEC) * ezeket felváltja az új levegőminőségi keretdirektíva, amely normákat tartalmaz az ózonra, szénmonoxidra, benzolra és más légköri szennyezőkre Azbeszt (87/217/EEC) Benzin ólomtartalma (85/210/EEC) Folyékony

üzemanyagok kéntartalma (93/12/EEC) A benzin tárolásából és szállításából származó illékony szerves anyag kibocsátás (94/63/EEC) Tervezett direktíva a benzin és dízel üzemanyagok minőségére vonatkozóan (COM(96)0164) B.1 Levegőminőségi keretdirektíva Az új Levegőminőségi keretdirektíva (96/62/EC) átfogó stratégiát nyújt a tagállamok levegőminőség szabályozásához oly módon, hogy összekapcsolja az emisszió ellenőrzését a levegőminőségi követelményekkel (vagyis immissziókkal). Célokat fogalmaz meg a szennyező anyagok koncentrációjára vonatkozólag, szabályozza a levegőminőség mérését és a nyilvánosság részére történő információszolgáltatást. Az elkövetkezendő 15 évben a különböző levegőszennyező anyagokra optimális koncentrációs határértékeket, tűréshatárokat, mérési (assessment) eljárásokat és beszámolási kötelezettségeket fognak előírni több leánydirektíván keresztül. E

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


sorozat első direktívái a nitrogén-dioxidra (NO 2- ), a kén-dioxidra (SO 2 ), az ólomra és a szilárd részecskékre vonatkoznak majd. 8 (Magyarországon a levegőminőségi normákat az NM 17/1993 (VIII.25) rendelete szabályozza, illetve külön rendelet vonatkozik a levegőszennyezéssel kapcsolatos monitoring tevékenységekre (5/1990 (XII. 6)) B.2 Jelenlegi levegőminőségi normák, amelyeket majd folyamatosan váltanak fel a keretdirektívához kapcsolódó leánydirektívák Kén-dioxid és szálló por (szilárd részecskék) A 80/779/EEC levegőminőségre vonatkozó direktíva a kén-dioxidra (SO 2 ) és a s zálló porra határoz meg kötelező éves és téli időszakra vonatkozó határértékeket, valamint kötelező érvénnyel nem bíró, ajánlott határértékeket. A határértékeket a W HO adatainak felhasználásával állapították meg, vagyis fő céljuk az emberi egészség védelme. Ólom A 82/884/EEC direktíva a levegő ólomtartalmára ad meg

maximális határértékeket. Ezek egészségügyi határértékek, ugyanis a d irektíva megjelenésének idején még nem állt rendelkezésre kielégítő technikai-tudományos információ a környezeti határértékek megadásához. Nitrogén-oxid A 85/203/EEC direktíva kötelező egészségügyi határértékeket ad meg, de emellett hosszú távú ajánlott környezeti h atárértékeket is tartalmaz, amelyek zónák kialakításához is útmutatóul szolgálhatnak. Troposzférikus ózon A 92/72/EEC direktíva egészségügyi és vegetációvédelmi határértékeket egyaránt tartalmaz. Emellett ózonfigyelő és mérő rendszerek kiépítésére kötelezi a tagállamokat, valamint arra, hogy a lakosságot tájékoztassák abban az esetben, ha az ózonkoncentráció a h atárértékeket eléri. A túllépésekről havonta kell a Bizottságot értesíteni A Bizottság 1998-ban új direktíva tervezetet készít elő, amely jobban kapcsolódik a levegőminőségi

keretdirektívához és szigorúbb előírásokat tartalmaz majd. B.3 Mozgó források emissziója Könnyű súlyú gépjárművek A 70/220/EEC alapdirektíva technikai követelményeket határoz meg a könnyűsúlyú gépjárművekre és ehhez csatlakozva határértékeket ad a szén-monoxidra (CO) és az el nem égett szénhidrogénekre. E zt a direktívát az elmúlt 25 é vben számtalanszor szigorították és módosították, majd kiegészítették a nitrogén-oxidokra (NOx) vonatkozó határértékekkel, ezt követően a porszerű szennyeződésekre vonatkozó határértékekkel. Újabb direktívákkal még szigorúbb határértékeket vezettek be először csak az 1400 cm3 alatti gépjárművekre, aztán pedig minden utasszállító járműre, valamint módosították a gépjárművek előállítása során alkalmazott ellenőrzési eljárást. A 93/59/EEC és a 96/69/EC direktívák a személyautón kívüli, de még könnyű gépjárműnek tekinthető járművekre

határoztak meg szigorú kibocsátási határértékeket. 9 (A magyar és az EU szabályozás összhangban van e direktíva tekintetében. (Helyzetjelentés, .1996, 26 old)) Az autó-olaj program A 94/12/EC direktíva előírja, hogy a Bizottságnak javaslatot kell tennie olyan normákra, amelyek 2000 ut án kerülnek majd bevezetésre. Ezek a normák egy többszempontú szemléletet fognak tükrözni, s a közúti szállítást csökkentő intézkedések átfogó költség és hatékonyság elemzésén alapulnak majd. A szigorúbb határértékek mellett kiegészítő intézkedések is szerepelnek, mint pl. az üzemanyag minőségének javítása és a gépjármű szúrópróbaszerű ellenőrzése, valamint az állagmegőrzési program szigorítása. A tervezés során azt is figyelembe kell venni, hogy egyéb intézkedések mennyiben járulhatnak hozzá a kitűzött célok eléréséhez. Ezek közé tartoznak a forgalomirányítás terén végrehajtott változtatások, a városi

tömegközlekedés fejlesztése, a gépjárművek új technológiai megoldásai vagy az alternatív üzemanyagok bevezetése. A normákat tartalmazó direktíva javaslat (COM/96/0163) már tárgyalás alatt áll a motor üzemanyagok minőségére (COM/96/0164) vonatkozó javaslattal együtt. Nagy teljesítményű (heavy duty) dízelmotorok A 88/77/EEC direktíva emissziós határértékeket ad meg a szén-monoxidra (CO), a szénhidrogénekre és a nitrogén-oxidokra (NO X ) vonatkozóan. E hhez kapcsolódik a 91/542/EEC direktíva, amely a lebegő részecskés emissziókra tartalmaz határértékeket. A határértékek szigorítására most dolgoznak ki új javaslatot. Mozgó járművekbe beszerelendő motorok kibocsátásai A Parlament és a Tanács éppen tárgyalja azt az új direktívára vonatkozó javaslatot (COM/95/350), amellyel a mozgó diesel motorok szén-monoxid (CO), szénhidrogén, nitrogén-oxid (NOx) és szilárd részecske (particulates) emisszióját kívánják

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szabályozni. Diesel meghajtású gépjárművek, mezőgazdasági és erdészetben használt traktorok füstkibocsátása A 72/306/EEC és a 77/537/EEC direktívák a dízel motorok füst kibocsátására adnak meg maximum határértékeket. Az emisszió direktíva közúti ellenőrzése A 77/143/EEC direktíva és az ezt módosító 92/55/EEC direktíva előírja a motoros járművek és azok utánfutóinak rendszeres közúti ellenőrzését, legfőképpen a szén-monoxidra (CO), a levegő-üzemanyag arányra, valamint a dízel járműveknél a kipufogógáz átlátszóságára vonatkozóan. B.4 Illékony szerves vegyületek kibocsátása A 94/63/EC direktíva a tárolásánál és a töltőállomásokra való szállításnál kibocsátott illékony szerves anyagok ellenőrzésére vonatkozik. A direktíva kitér a raktározáshoz és a szállításhoz használt létesítmények, közúti járművek, vonatok és belvízi járművek műszaki sajátosságaira is. (Magyarországon a KTM

9/1995-ös rendelete az EU direktívának megfelelően szabályozza a hazai üzemanyag szállítást, elosztást és tárolást. Kérdések tehát csak a m egvalósítással 10 kapcsolatban merülhetnek fel. A direktíva, illetve a magyar rendelet megvalósításának költségei szakértők számításai szerint: 15-20 Mrd Ft- beruházási költséget, 2-4 Mrd Ft éves költséget jelentenek. (EU direktívák közgazdasági elemzése, 1 kötet 15 old)) B.5 A benzin ólomtartalma A 85/210/EEC direktíva engedélyezi a tagállamoknak, hogy akkor csökkentsék a benzin ólomtartalmát 0,15 g/l-re, amikor ezt a körülmények lehetővé teszik. A tagállamoknak emellett biztosítaniuk kell az ólommentes (maximum 0,013 g/l ólomtartalmú) benzin forgalmazását és egyenletes elosztását, valamint azt, hogy az ólommentes benzint külön jelöljék a töltőállomásoknál. A szabályozás előírja azt is, hogy a benzin benzoltartalma nem haladhatja meg az 5%-ot. Az országok

betilthatják a nem megfelelő oktánszámú ólmozott benzin értékesítését. A direktíva módosítása már javaslat szintjén létezik és valószínűleg 2000 után fogja felváltani a jelenleg érvényben lévőt. (COM/96/0164) (Magyarországon a veszélyes anyagokról és készítményekről szóló 233/1996 (XII.26) kormányrendelet szabályozza a be nzin ólomtartalmát. 1999-ben megszűnik majd a benzin ólmozása.) B.6 A folyékony üzemanyagok kéntartalma A 93/12/EEC direktíva határértéket szab a d ízel üzemanyag és más gázolajok kéntartalmának. (Magyarországon még csak tervezet létezik a f olyékony üzemanyagok kéntartalmára vonatkozóan, amely várhatóan 1999-ben kerül elfogadásra. ) B.7 A benzin és dízel üzemanyagok minőségére vonatkozó tervezett direktíva A tervezett direktíva (COM 96/0164 (COD)), amelyet 2000 j anuár 1-én fognak bevezetni, a következő összetevőkre ad majd határértéket: benzol- és kéntartalom, aromás

vegyületek paraméterei (aromatics), oxigén tartalom, desztillációs jellemzők. A dízel esetében a sűrűség, a cetánszám és a kéntartalom fog számítani. (Az EU és a magyar levegőtisztaság védelmi szabályozás módszereiben ugyan különböző, de a hazai szabályozásban megvannak azok a jogintézmények és eszközök, amelyek alapján megfelelhet Magyarország az EU által támasztott követelményeknek. A direktívák által lefedett szabályozási tárgykörök szinte teljesen mértékben szabályozottak Magyarországon is. (Helyzetjelentés,., 1996, 24 -25 old) Hiányosságok jelentkeznek viszont az alapfogalmak definiálásában, valamint további eltérést jelent, hogy a k ibocsátási határértékeket nem jogszabályban, hanem egyedi hatósági határozatban írják elő és a mérési eljárásokat sem országos szintű jogszabályban határozzák meg. (Bándi et al, 1997, 9 old) Hazánk számára további kihívást jelent, hogy a levegőminőségi

szabványok és előírások számszerűen is harmonizálásra kerüljenek, mint azt az EU magyar kormány válaszait értékelő dokumentuma („Comission Opinion on Hungary’s Application for Membership of the European Union”) is hangsúlyozza. (Környezetvédelmi szempontok 27 old) Megoldásra vár a nagy teljesítményű tüzelőberendezések és a hulladékégetés komplex kezelése, valamint a kibocsátási határértékek felülvizsgálata (Környezetvédelmi szempontok. 26. old) (Bándi et al, 1997, 60 old)) E feladatok közül a legköltségigényesebb az erőművek 11 korszerűsítése, mely szakértők becslései szerint 2001-ig az 1 M rd ECU-t, más tanulmányok szerint akár a 2,7 Mrd ECU-t is (Compliance costing ., 1997, 64 old) elérheti A közlekedés számszerűsíthető feladatai között kiemelkedő helyen szerepel a személygépjárművek, tehergépjárművek, valamint a közlekedési hálózat fejlesztése. A járműállomány felújításához és

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


cseréjéhez szükséges környezetvédelmi berendezések becsült költsége 2,5 Mrd. ECU (Környezetvédelmi szempontok 32 old) Az EU levegőminőségi normáinak való megfelelés összességében 2,7 M rd. ECU egyszeri beruházást és 456 millió ECU éves költséget jelent Magyarország számára külföldi szakértői becslések alapján. (Compliance costing , 1997, 91, 96 old)) 12 C. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Hulladék Keret Hulladék Keretdirektíva (75/442/EEC) Speciális Hulladékok Veszélyes hulladék direktíva (91/689/EEC) Titánium-dioxid hulladék (78/178/EEC) A hulladék elhelyezésére s és feldolgozására szolgáló létesítmények Lakossági hulladék égetése *(89/429/EEC és 89/369/EEC) Csomagolási hulladék (94/62/EC) Veszélyes hulladék égetése (94/67/EEC) Hulladék olajok (75/439/EEC) PCB-k és PCT-k (96/59/EC) Direktíva tervezet hulladéklerakókra (COM(97)105) Szárazelemek (91/86/EEC) Szennyvíziszap (86/278/EEC) Szállítás, import

és export *Lsd. a levegőminőségre és a talajvízre vonatkozó direktívákat” Hulladék szállítása (EEC/259/93) C.1 Hulladék Keretdirektíva A 75/442/EEC direktívát 1991-ben tárgyalták újra és módosították abból a célból, hogy megfelelő jogi hátteret biztosítsanak a hulladékmegelőzésre, a hulladékgazdálkodásra és a hulladék elhelyezésre. Közös terminológiát és definíciókat alakítottak ki a hulladékra vonatkozóan, és számos feladatot írtak elő a tagállamok részére. Ennek megfelelően a tagállamoknak elő kell segíteni a hulladék keletkezésének megelőzését és csökkentését, valamint a veszélyesség csökkentését. Ösztönözniük kell a tiszta technológiák kifejlesztését, a műszaki termékfejlesztést és az elhelyezési módozatok fejlesztését, azon belül a hulladék újrahasznosítást, beleértve az energia nyerést is. Meg kell tiltaniuk a hulladék ellenőrizetlen otthagyását, kiöntését és

lerakását, s ki kell alakítaniuk a hulladék elhelyezésére szolgáló létesítmények integrált hálózatát. A nemzeti hatóságoknak hulladékgazdálkodási terveket kell kidolgozni, amely tartalmazza az újrafeldolgozásra kerülő vagy elhelyezésre váró hulladékok listáját, a technikai követelményeket, bizonyos hulladékok speciális kezelésére vonatkozó szabályokat, illetve a hulladék lerakóhelyek vagy létesítmények előírásait. 13 C.2 Veszélyes hulladék A 91/689/EEC direktíva céljai közé tartozik, hogy közös definíciót adjon a veszélyes hulladékokra valamint összehangolja a veszélyes hulladékok kezelését. A direktívában felsorolásra kerülnek a veszélyes hulladékok típusai, illetve azok a tulajdonságok, amelyek miatt valamely hulladék veszélyesnek minősíthető. A tagállamok illetékes hatóságainak ún. veszélyes hulladékgazdálkodási tervet kell készteni, amely magában kell, hogy foglalja minden olyan lerakóhely

nyilvántartását és meghatározását, amelyre veszélyes hulladékot szállítanak, valamint az EU illetve nemzetközi szabványok alapján történő csomagolás és címkézés jellemzőit. A hatóságok kötelesek ellenőrizni mind a hulladéklerakó helyeket mind a veszélyes hulladékok szállítását. Ezen túlmenően rendszeres ellenőrzés alá kell vetniük azokat a vállalatokat, amelyek veszélyes hulladékot termelnek. A veszélyes hulladékok termelői és azok a vállalatok, amelyek veszélyes hulladékok szállítását iparszerűen végzik, nyilvántartást kell, hogy vezessenek az általuk kezelt veszélyes hulladékokról. (Magyarországon létezik már veszélyes hulladék rendelet (102/1996 (VII. 12)), amely sok elemében EU konformnak vagy ahhoz közelítőnek tekinthető, de valószínűleg kiegészítésre szorul majd (például a r endelet nem tartalmazza a l egközelebbi ártalmatlanító hely és a szennyező fizet elvét) (Helyzetjelentés, .,1996 62

old)) Nemcsak a rendelet megléte a fontos, hanem a v eszélyesség hasonló definiálása, valamint a r endelet betartatása is. A veszélyes hulladék rendelet túl laza számonkérése vagy a veszélyes hulladékoknak az EU gyakorlatától eltérő és olcsóbb kezelése sértheti más országok versenyérdekeit. Mindkét téren van tennivalónk, és emellett a monitoring rendszer kiépítése is várat még magára. Megemlítendő, hogy Magyarországon nem kielégítő a veszélyes hulladékok hulladékártalmatlanítási infrastruktúrája. A helyzet azonban kedvezőbbnek mondható, mint a kommunális hulladékkezelő hálózat kialakításánál, mert ezek a beruházások jobb megtérülést hoznak, ezért f inanszírozásukba a v ersenyszféra is bevonható. Így a költségvetésnek csak a háttérintézmények (monitoring, controlling szervezet stb.) megteremtésének és a jogi szabályozásnak a költségeit kell viselnie. (Környezetvédelmi szempontok36 old)) C.3 A

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


hulladékok szállítása A 259/93/EEC direktíva a hulladékok szállítását szabályozza a Bázeli Egyezmény, az OECD Tanács határokon átterjedő hulladékmozgásra vonatkozó határozata, valamint a 4. ACP-EEC (Lomé) Egyezmény alapján. A direktíva külön kezeli az EU-n belüli hulladékszállítást, az importot és exportot, valamint az átmenő hulladékszállítást. Számít az is, hogy milyen kezelésre szánták a hulladékot, illetve, hogy a zöld, a borostyán vagy a vörös listán szerepel-e. (Általánosságban elmondható, hogy a borostyán és a vörös lista a veszélyes hulladékok típusait tartalmazza, a zöld az egyéb hulladékot.) 14 (Magyarországon a hulladékok szállításáról két jogszabály rendelkezik: a 102/1996 (VII.12) veszélyes hulladékokról szóló kormányrendelet és a 101/1996 (VII.12) a veszélyes hulladékok országhatárokon át történő szállításáról.) C.4 Hulladék ártalmatlanítására szolgáló

létesítmények Veszélyes hulladék égetése A veszélyes hulladék égetéséről szóló direktíva (94/67/EEC) a hulladék keretdirektíva leánydirektívája. A tagállamoknak feladata, hogy meghatározzák a hulladékégetők működési feltételeit, az emissziós határértékeket és az engedélyeztetési eljárást. Az engedélynek tartalmaznia kell a veszélyes anyag fajtáit és mennyiségét. Emellett a szennyvízkibocsátást is ellenőrizni kell. Az égetőművek alá vannak rendelve az EU talajvíz direktívájának is (80/68/EEC). (A magyar veszélyes hulladékrendelet (102/1996) az égetéssel külön mellékletben foglalkozik. A szabályozás nem teljesen EU konform, például nem rendelkezik az égetőműből származó hulladékelhelyezés engedélyeztetéséről. (Helyzetjelentés, , 1996, 64 old)) Régi és új létesítményekben történő hulladék égetés 89/369/EEC és a 89/429/EEC direktívák a 84/360/EEC keretdirektíva leánydirektívájának

tekinthetők, s az új és a már létező égető berendezéseket párhuzamosan szabályozzák. Mindkettő előírásokat tartalmaz az engedélyeztetésre, a tervezésre, a berendezésekre, a működésre és a beszámoló készítésre vonatkozóan. Új műnek számítanak az 1990 december 1-e után üzembelépő művek. A direktíva nem foglalkozik más speciális hulladék égetőkkel, mint pl. a szennyvíziszapot, a vegyi, a toxikus vagy veszélyes hulladékot, illetve a kórházi hulladékot kezelő égetőművekkel. Az égetőmű átlagos kapacitásától függően három határértékszintet adnak meg a por, a nehézfémek,a sósav, a hidrogénfluorid sav és a kén-dioxid (SO 2 ) bizonyos kombinációira. Kiterjedt szabályozás vonatkozik a monitoringra, az ellenőrzésre és a beszámolásra is. (Magyarországon a 11/ 1991 (V.16) K TM rendelet foglalkozik az égetés technológiai emissziós határértékeivel.) Tervezett hulladéklerakó direktíva A tervezett direktívát

most tárgyalja a P arlament és a T anács, amely szerint már a lerakást megelőzően kezelni kell minden hulladékot, s az a cél, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön a lerakókba. Az elhelyezés szabályait szigorítják majd, melynek egyik eleme, hogy beszüntetik a veszélyes hulladék és a kommunális hulladék közös elhelyezését. A hulladéklerakási díjaknak fedezniük kell a bezárás költségeit, a működési költségeket, valamint a bezárás után legalább 50 évnyi utókezelést. A metán (CH 4 ) emisszió csökkentése érdekében a biológiailag lebomló kommunális hulladékok mennyiségének csökkentését is fontosnak tartja a direktíva. Eszerint az új és régi hulladékból nyerhető metánt össze kell gyűjteni és ezek után felhasználni vagy elégetni. (A magyar jogban hasonló szabály csak a veszélyes hulladékok körében született. Ugyanakkor a sokkal nagyobb számú és meghatározhatatlan veszélyességű települési hulladék

lerakókra nincsenek megfelelő előírások. (Helyzetjelentés,, 1996, 65 old)) 15 C.5 Speciális hulladékok Hulladékolajok ártalmatlanítása A 75/439/EEC direktíva célja, hogy harmonizált rendszert hozzon létre a hulladékolajok összegyűjtésére, kezelésére, tárolására és ártalmatlanítására. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a vállalatokat kompenzálják a hulladékolajok begyűjtése és ártalmatlanítása miatt felmerült költségekért. A direktíva a hulladékolajok újrahasznosításának adja a legmagasabb prioritást, ezt követi az égetés és végül az ellenőrzött elhelyezés. A hulladékolajok élővizekbe vagy csatornába v aló beengedése tilos, az elhelyezéshez engedély szükséges. A regenerált olaj nem tartalmazhat 50 ppm-nél több PCB/PCT-t. (Magyarországon a 102/1996 (VII.12) veszélyes hulladékokról szóló rendelet vonatkozik a hulladékolajokra is.) Titánium-dioxid hulladék A titánium-dioxid direktívák

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


(78/176/EEC és a 82/883/EEC) célja, hogy megelőzzék és progresszíven csökkentsék a titánium-dioxid feldolgozásakor keletkező hulladékból származó szennyezést. A titán-dioxidot tartalmazó hulladékot csak abban az esetben lehet tengerben elhelyezni, ha nincs más mód az ártalmatlanításra és nem kell káros következményekkel számolni. A tagállamoknak terveket kell készíteniük arra, hogy milyen módon kívánják a direktívát teljesíteni , és az elkészült tervet a Bizottságnak be kell mutatniuk. A poliklórozott bifenilek (PCB) és terfenilek (PCT) ártalmatlanítása A 96/59/EC direktíva a PCB/PCT-k használatának megszüntetését tűzi ki célul, valamint az ezeket tartalmazó berendezések tisztítását. A berendezésekről nyilvántartást kell vezetni, címkézni és erről a Bizottságnak 1999 szeptemberéig beszámolót készíteni. A tagállamok feladata az is, hogy a P CB-PCT-kre 1999 szeptemberéig ártalmatlanítási terveket

állítsanak össze. (A magyar jogban két ágazati szabvány vonatkozik a bifenilekre és terfenilekre, de ezek sem tartalmaznak újrahasznosítási követelményeket (Helyzetjelentés, . 1996, 65 old)) A mezőgazdaságban keletkező szennyvíziszap A 86/278/EEC direktíva m aximum határértékeket ad meg a talaj és az iszap nehézfémtartalmára, valamint a talajba kerülhető nehézfémek maximális mennyiségére vonatkozóan (kadmium, réz, nikkel, ólom, cink, higany). Meghatározza azt is, hogy mire lehet használni az ilyen iszapot. ( A mezőgazdasági szennyvíziszapra a magyar szabályozásban a 102/196 (VII.12) veszélyes hulladék rendelet és az 54/1994 (X.19) FM rendelet vonatkozik) Veszélyes anyagokat tartalmazó elemek és akkumulátorok A 91/157/EEC azoknak az elemeknek és akkumulátoroknak a visszanyerésére és ellenőrzött elhelyezésére vonatkozik, amelyek bizonyos mennyiségű higanyt, kadmiumot vagy ólmot tartalmaznak. A tagállamoknak programokat kell

kialakítaniuk a nehézfémtartalom csökkentésére, az újrahasznosított elemek és akkumulátorok marketingjének javítására és a kevésbé szennyező termékek kifejlesztését célzó kutatások elősegítésére. 16 Biztosítaniuk kell a szelektív gyűjtés megszervezését és a megfelelő végső elhelyezést. Gazdasági ösztönző eszközök megengedettek a reciklálás elősegítésére. A fogyasztókat tájékoztatni szükséges az újrahasznosítás kockázatáról, a h ulladékártalmatlanítás lehetőségeiről. (Magyarországon a 102/1996 (VII.12) veszélyes hulladék rendelet mellett a termékdíj törvény (1995. évi LVI tv) vonatkozik az akkumulátorokra, de itt is jelentkeznek jogszabályi űrök Ilyenek a direktíva által tiltott elemtípusok hazai kereskedelmének és gyártásának betiltása, a termékdíj törvény kiterjesztése az elemekre vonatkozólag, és jogszabály alkotása a termelők, importálók, illetve ahol szükséges, a kereskedők

információ adási kötelezettségéről, valamint a termékek jelöléséről. (EU direktívák költséghaszon elemzése, 1 kötet, 1997, 40 old) Gazdasági számítások azt mutatják, hogy az akkumulátor gyűjtés beruházási költsége 58 millió Ft körüli összeg, az éves folyó költségek pedig 253 millió Ft-ot tesznek ki. A kohósítás 1,5-2 Mrd Ft-os beruházást jelent, az éves működési költség 0,9-1 Mrd Ft közé esik, viszont számítani lehet 1,4 Mrd Ft körüli éves árbevételre is. A feldolgozás beruházási költségei 450600 millió Ft-os összeget tesznek ki, a folyó költségek 510-680 millió Ft-ot és a várható éves árbevétel 0,95-1,1 Mrd Ft-ot. (EU direktívák közgazdasági elemzése, 1 kötet, 1997, 38 ol d) A szárazelemekre vonatkozóan kisebb költségeket becsülnek a szakértők, így az újrahasznosítás és ártalmatlanítás min. 2-40 millió Ft-os beruházási költséggel (attól függően, hogy csak a NiCd elemek vagy

valamennyi elem begyűjtésre kerül) és 3-162 millió Ft-os éves költséggel járnak, és itt is várható bevétel a termékdíj bevezetése esetén: 82-328 millió Ft évente. (EU direktívák közgazdasági elemzése, 1 kötet, 1997, 47 old)) Csomagolás és csomagolási hulladék A 94/62/EC direktíva az EU csomagolási stratégiája alapján újrafelhasználási és újrafeldolgozási célállapotokat határoz meg, amelyeket 5 éven belül kell elérni, így például 2001-ig a csomagolási hulladék 50-65-%át vissza kell nyerni és 25-45%-át reciklálni. Az újrahasznosítás, a reciklálás vagy a v isszanyerés más formái ( égetés vagy energia visszanyerést is beleértve) elfogadott visszanyerési módszereknek tekinthetők. A reciklálás az újrafeldolgozást és a szerves reciklálást (komposztálás) foglalja magában, az égetést nem. (Magyarországon a csomagolási hulladékokra is vonatkozik a t ermékdíj törvény (1995. évi LVI. tv), amely ösztönzőleg

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


hat a csomagolási hulladék visszaforgatására illetve csökkentésére, és amely főbb pontjaiban EU konformnak tekinthető. Az EU direktívától eltérően azonban nem foglalkozik átfogóan a csomagolóeszközökkel és a csomagolóeszközök hulladékaival, nem tűz ki közép- és hosszútávú célokat a hulladékhasznosításra és reciklálásra. A direktívában szereplő rendelkezések egy része az információgyűjtésre és szolgáltatására vonatkozik, amely a m agyar jogban hiányzik. (Helyzetjelentés, 1996, 64 old) Gazdasági számítások szerint a direktíva megvalósításának becsült költsége 1,2 Mrd Ft beruházási költséget és 1,5 M rd Ft-os éves költséget jelent. (EU direktívák közgazdasági elemzése, 1. kötet, 1997, 65 old)) (A hulladékgazdálkodás szintén az EU által meghatározott problémás területek közé tartozik, többek között azért, mert Magyarországon az alapvető hulladék keretjogszabály még hiányzik, csak a

veszélyes hulladékok kezelésére született rendelet, a régebben készült jogszabályok pedig nem felelnek meg az EU szemléletének. (Helyzetjelentés, , 1996, 61 old) Ez is mutatja 17 a terület lemaradását más jogszabályi területekhez képest.(Környezetvédelmi szempontok 26. old) Ennek megfelelően az általános hulladékgazdálkodási szabályok teljesen hiányoznak, ugyanígy hulladéklista sincsen Magyarországon, e zen belül különösen a hatósági engedélyeztetési eljárások hiányoznak, valamint még nem jelentek meg az egyes termékeket és hulladékokat egységükben kezelő szabályok. (Bándi et al, 1997, 16 old) A gyakorlati megvalósításban is várhatók problémák: így a hulladéktelepek határértékeknek való megfelelése, a hulladékok szelektív gyűjtése, különös tekintettel a háztartási veszélyes hulladékokra, illetve az újrahasznosítás megszervezése. Az illegális hulladéklerakók feltérképezése, felszámolása,

valamint az újak keletkezésének megakadályozása szintén nehéz, de szükségszerű folyamat. Az EU tagállamokkal összehasonlítva Magyarországon alacsony (100% helyett 63 % ) a szervezett hulladékgyűjtésbe bevont háztartások aránya. Ha az EU átlagot szándékozunk elérni, akkor legalább 60-120 Mrd Ft beruházási költséggel és évenkénti 2-3 Mrd Ft folyó költséggel kell számolnunk, amely a kommunális hulladékok kezeléséhez szükséges hálózat kialakítását és működtetését foglalja magában. (Környezetvédelmi szempontok 35, 36 old) (EU direktívák közgazdasági elemzése, 1. k ötet, 1997, 29 ol d) A hulladékártalmatlanítási módszerekben is van különbség, mert az EU tagállamaiban lényegesen magasabb az égetés aránya. Egyes szakértői becslések szerint a hulladékgazdálkodási feladatok megvalósítása 1,8-2,3 Mrd. ECU -t tenne ki (Környezetvédelmi szempontok 33 old), míg más szakértői becslések alapján az egyszeri

beruházási költség 2,1-4,4 Mrd ECU, míg az éves költség 150-750 millió ECU lenne.(Compliance costing, 1997, 91, 96 old) 18 D. VíZMINŐSÉG A víz az egyik legátfogóbban szabályozott terület az Unióban. A vízminőség szabályozás két hullámát különböztetik meg, az elsőt az 1970-es évektől, a másodikat az 1990-es évektől. Az első hullámban olyan direktívák születtek, amelyek vagy szennyező anyagok kibocsátására vagy a használattól függő minőségi követelmények megfogalmazására szorítkoztak. Ökológiai követelményeket és szennyezés megelőzési elveket csak közvetetten alkalmaztak. A második hullámban fogadták el a városi szennyvíz és a nitrát direktívákat, melyek stratégiai fontosságúak az EU környezetvédelmi szabályozásban, s amelyek már a szennyezés megelőzés elvére épülnek. Több direktívát felülvizsgáltak, s megjelent a vizek ökológiai minőségére vonatkozó direktíva és az IPPC (integrált

szennyezés megelőzés és kontrol), mely a vizek szennyezés ellenőrzésével is foglalkozik. Ezek a d irektívák és a j avaslat alatt álló keretdirektíva már kettős megközelítést alkalmaz, mely szerint mind kibocsátási határértékeket mind a víz minőségére vonatkozó határértékeket meg kell adni. Az alábbi táblázatban felsorolt direktívák közül az élőhely direktívával és a madárdirektívával az E részben, a t ermészetvédelem fejezetben foglalkozunk, az IPPC direktíva és a S eveso direktíva az F részben, az ipari szennyezés kontrol és kockázatmenedzsment fejezetben kerül bemutatásra. A környezetvédelmi hatásvizsgálat már a horizontális szabályozás alatt, a szennyvíziszap pedig a speciális hulladékok között szerepelt, ezért ezekre sem térünk itt külön ki. EU Vízminőségi Normái Javasolt Vízügyi Keretdirektíva (COM(97)49) Jelenlegi vízminőségi normák : Felszíni víz direktíva (75/440/EEC), Halászatra

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


alkalmas víz (78/659/EEC), Kagyló víz (79/869/EEC), Felszín alatti víz (80/68/EEC), Veszélyes anyagok direktíva (76/464/EEC) és annak 7 leánydirektívája, amelyeket be kell építeni a javasolt Vízügyi Keretdirektívába Szabadtéri Fürdőzés. (76/160/EEC) Ivóvíz Direktíva (80/778/EEC) Integrált Vízminőség gazdálkodás Emissziós Határértékek Egyéb Szabályok és Intézkedések Városi Szennyvíz direktíva (91/271/EEC) Élőhelyek direktíva (92/43/EEC) IPPC direktíva (96/61/EEC) Madárdirektíva (72/409/EEC) Veszélyes anyagok direktíva (76/464/EEC), a határértékeket be kell építeni az IPPC Direktívába Szennyvíziszap direktíva (86/278/EEC) Nitrát direktíva (91/676/EEC) Növényvédőszer szabályozás: Növényvédelem termék direktíva (91/414/EEC) Seveso direktíva (82/501/EEC) Környezetvédelmi hatásvizsgálat direktíva (85/37/EEC) Más releváns EU, nemzeti vagy regionális szabályozás és/vagy intézkedések 19 D.1 A

javasolt vízügyi keretdirektíva 1997 februárjában f ogadta el a Bizottság a vízügyi keretdirektívára tett javaslatot (COM(97)49), melyben a fenntartható vízügyi politika elérésére négy fő célt tűztek ki: a) elegendő mennyiségű ivóvíz biztosítása, b) egyéb gazdasági tevékenységekhez elegendő mennyiségű víz biztosítása, c) környezetvédelem, d) az áradások és az aszályok kedvezőtlen hatásainak kivédése. A direktíva környezetvédelmi célja, hogy 2001-ig minden talaj-és felszíni vízre a jó vízminőség legyen jellemző. Ennek elérésére a direktíva előírja a folyók vízgyűjtő medencéi sajátosságainak részletes felmérését, a felszíni és talajvizek állapotának folyamatos figyelését, a vízminőségi célkitűzések pontos megfogalmazását és erre intézkedési terv kialakítását. A vízgyűjtő gazdálkodás adminisztratív rendszerét már a tagállamok hozzák majd létre. A fent említett kombinált

megközelítés olyan programot von maga után, amiben emissziós határértékeket és vízminőségi normákat fognak meghatározni. Ezen kívül a tagállamoknak biztosítani kell, hogy a vízhasználók a visszanyerés teljes költségét (vízkínálat, szennyvízgyűjtés és kezelés költségeit) megfizessék. D.2 Városi szennyvíz direktíva A 91/271/EEC direktíva a belterületi felszíni vizeket és a parti vizeket védi oly módon, hogy szabályozza a városi szennyvíz összegyűjtését és kezelését, valamint bizonyos biológiailag lebomló ipari szennyvizek kibocsátását (mezőgazdasági-élelmiszeriparból). A direktíva kimondja, hogy minden 2000 főnél nagyobb agglomerációnak rendelkeznie kell csatornarendszerrel és biológiai tisztítóval. Az érzékeny területeknél magasabb szintű tisztítás szükséges, mint például az eutrofizációnak kitett vi zeknél. Tengervíznél elegendő lehet a mechanikai tisztítás abban az esetben, ha a szennyvíz nem

érinti káros mértékben a vízminőséget. A határidők 1998-2005, attól függően, hogy mekkora az érintett agglomeráció és milyen jellemzőkkel bír a befogadó víz. 1998-ra a s zennyvíziszap vizekbe engedése betiltásra kerül. (Ugyan létezik hazai szabályozás a s zennyvízkezelésre (4/184 (II.1), de ez nem tartalmaz feladatokat a jövőre nézve. (Helyzetjelentés, 1996, 65 old) Magyarországnak valószínűleg a 91/271/EEC (városi szennyvíz) direktívát lesz a legnehezebb betartani, ismerve a magyar csatornázottsági helyzetet és a kibővítés költségességét. „A hazai program a 2000 lakosnál nagyobb településekre , valamint a sérülékeny vízbázisok körzetére vonatkozóan tartalmaz szennyvízelvezetési hálózatfejlesztési és tisztítási javaslatot. A csatornaellátottság a né pesség számához viszonyítva a j elenlegi 45%-ról kétharmadra növekedne. A jelenlegi gyűjtőcsatorna-hálózat közel kétszeresére növekedne és

megközelítené a 30 ezer km-t. A tisztított szennyvíz közel megduplázódna A program költségigénye 2010-ig 3-3,2 Mrd ECU.„(Környezetvédelmi szempontok 31 old) Külföldi szakértők számításai szerint a szennyvízproblémák EU szintű megoldása 6,6 Mrd. ECU egyszeri beruházást és 383 millió ECU éves költséget jelentene. (Compliance costing, 1997, 91, 96. old)) D.3 Mezőgazdasági forrásokból származó nitrát direktíva A 91/676/EEC direktíva a mezőgazdasági forrásokból származó nitrogénszennyezést kívánja megelőzni (pl. műtrágyák, állati trágya) egyrészt az ivóvíz védelme érdekében, másrészt, hogy az édes és sósvizeket megvédje az eutrofizációtól. 20 A direktíva előírja, hogy minden tagállam készítsen legalább egy mezőgazdasági gyakorlati útmutatót. A monitoring rendszer jelzései alapján érzékeny zónákat kell meghatározni a nitrogénszennyezésre, azokra akcióprogramokat kell kialakítani, valamint

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


ezekben az esetekben a fent említett útmutatót kötelező jelleggel kell alkalmazni. (Nincs olyan magyar jogszabály, mely a direktíva által lefedett területet szabályozná.) D.4 Veszélyes anyagok direktíva A 76/464/EEC direktíva engedéllyel kívánja kontrollálni a veszélyes anyagok kibocsátását. A direktíva és hét leánydirektívája egyenként szabályozza a v eszélyes anyagokat, illetve anyagcsoportokat, melyek száma eléri a 18-at. A tagállamoknak lehetősége van emissziós határértékek megadására, de a vízminőségi normákból is levezethetik az emissziós határértékeket. (A magyar vízjogi engedélyezési rendszer csupán a v ízgazdálkodási oldalon létezik, ahol a szennyvízkibocsátást csak esetlegesen és közvetetten veszik figyelembe. (Helyzetjelentés, 1996, 79. old)) D.5 Ivóvíz direktíva A 80/778/EEC direktíva szigorú vízminőségi normákat határoz meg, valamint megadja az elemzés paramétereit, gyakoriságát és egyéb

jellemzőit. Ezek alapján a t agállamoknak rendszeresen kell ellenőrizniük a vízminőséget. A Tanács és a P arlament jelenleg vizsgálja a d irektíva felülvizsgálatára beadott javaslatot, mely az új tudományos eredmények alapján a határértékek módosítását vonja majd maga után. (Magyarországon a 21/1994 (XI.23) NM rendelet és a 18/1998 KHVM rendelet foglalkozik az ivóvíz minőségi követelményeivel.) D.6 Ivóvíz előállítására használt felszíni víz direktíva, direktíva a felszíni vizek méréséről és a mintavételről, határozat az információcseréről Mindhárom direktíva a vízügyi szabályozás első, 70-es évekbeli hullámakor született és várható, hogy a jövőben beépítésre kerül a keret direktívába a direktívákban meghatározott normák átvétele mellett. A 75/440/EEC direktíva vízminőségi normákat ad meg azokra a felszíni vizekre, amelyekből ivóvíznek emelnek ki vizet. A 79/869/EEC direktíva mintavételi

és mérési eljárásokat tartalmaz az előbb említett direktívához kapcsolódóan. A 77/795/EEC direktíva monitoring pontok hálózatának kialakításához ad útmutatót, amely alapját képezheti a felszíni vizek minőségével kapcsolatos, Eu-n belüli információcserének. D.7 Halak életteréül szolgáló vizek minőségéről szóló direktíva, és az ehető rákok és kagylók életteréül szolgáló vizek minőségéről szóló direktíva A fent említett irányelvekhez hasonlóan ezeket a direktívákat is beépítik később a vízügyi keretdirektívába. A 78/659/EEC direktíva a halászatra használt édesvizeket védelmezi. Külön vízminőségi normák vonatkoznak a lazacféléknek és a pontyféléknek szánt vizekre. Ahol e vízminőségi normáknak nem felel meg a víz, ott programot kell kidolgozni a szennyezés csökkentésére. 21 A 79/923/EEC direktíva azokat a tenger és óceánparti vizeket védelmezi, amelyeket a tagállamok kagyló- és

rákhalászatra használnak. Ezen vizekre külön vízminőségi normák vonatkoznak, s itt is megjelenik a programkialakítási kötelezettség azokon a helyeken, ahol a víz minősége nem felel meg az előírásoknak. (A halas direktíva (78/659/EEC) bevezetésének kormányzati költségei szakértői becslések alapján 28,5 -31,5 millió Ft beruházási költség és 3 m illió Ft folyó költség. (EU direktívák közgazdasági elemzése, II. kötet, 1997, 121 old)) D.8 Talajvíz direktíva A 80/68/EEC direktíva célja, hogy szabályozza egyes szennyező anyagok talajvízbe jutását. Ennek érdekében engedélyeztetési rendszer vonatkozik a k ibocsátásra, az elhelyezésre és elhordásra is. Külön lista tartalmazza azon anyagok neveit, amelyek kibocsátása tilos, illetve amelyeket csak engedéllyel lehet a t alajvízbe juttatni. Ez a direktíva is beépül majd a keretdirektívába. (A talajvízre nincs a direktívával harmonizáló jogszabály Magyarországon.) D.9

Fürdővíz direktíva A 76/160/EEC direktíva a fürdőzésre használt édes- és sósvízi partterületek védelmét szolgálja. A direktíva 19 fizikai, kémiai és mikrobiológiai jellemzőt határoz meg és rendszeres monitoring tevékenységet ír elő. A Bizottság éves beszámolót ad ki a fürdővizek minőségéről A Bizottság már elfogadott egy javaslatot a direktíva felülvizsgálatára, s várható, hogy az a vízügyi keretdirektívához szorosabban fog kapcsolódni. (Magyarországon a 37/ 1996 (X.18) és a 6/ 1995 (III22) NM rendelet szabályozza a fürdőhelyek és a természetes fürdésre használt vizek vízminőségét.) (A vízminőség terén még sok tennivaló van. A magyar vízjogi szabályozás viszonylagos lemaradása jogász szakértők szerint a vízvédelem és a vízgazdálkodás mesterséges szétválasztásában kereshető. (Helyzetjelentés, , 1996, 78 old) A jogalkotást tekintve a vízminőség védelem terén elsősorban a felszín alatti

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


vizek védelmének sajátos szabályozása, az ivóvíz, a fürdésre és a halászatra alkalmas vizek minőségi követelményeinek egységesítése, illetve a szennyezőanyag-kibocsátás EU rendszerének bevezetése lesz a fő feladat. (Környezetvédelmi szempontok . 26 ol d) Pozitív tényként hozható viszont fel, hogy az 1996ban beindult Vízgyűjtő Gazdálkodási tervezési rendszerünk már nagymértékben összhangban van az EU Vízügyi keretdirektívájával. Gyakorlati teendők: "Az ivóvízellátás területén két fő feladat látszik körvonalazódni, a vezetékes vízellátás bővítése és a vezetékes ivóvíz minőségének javítása. Egy, a Világbank részére készített tanulmány szerint a fejlesztési költségek 3,5 Mrd ECU-t tesznek ki. A veszélyeztetett vízbázisok védelme becslések szerint 40-50 millió ECU költségigényű. A szennyvízelvezetés és tisztítási program költségigénye 2001-ig 3-3,2 Mrd ECU." (Környezetvédelmi

szempontok . 30 old) " A magyarországi felszíni vizek legnagyobb része már szennyezetten érkezik az országba és itt még további terhelést kap. Hasonló problémát jelent, hogy Magyarország osztott 22 vízgyűjtőkön helyezkedik el, elvágva a vízgyűjtő területek legnagyobb részétől A jó állapot elérése önerőből nem látszik megvalósíthatónak, ezen a téren tehát valószínűleg szükség lesz egyrészt az EU pénzügyi támogatására, másrészt a s zomszédos országokkal közös gazdálkodási tervek kialakítására." (Környezetvédelmi szempontok 39 old)) 23 E. TERMÉSZETVÉDELEM Az EU természetvédelmi szabályozása két fő direktívát és két rendeletet (regulations) tartalmaz. A direktívák a természetes élőhelyek védelmére és az élőhelyek flórájára és faunára vonatkoznak. A rendeletek (regulations) pedig az EU-n belüli veszélyeztetett állat- és növényfajok i mportját és exportját korlátozzák,

valamint az Antarktisz védelmét kívánják elősegíteni monitoring és ellenőrző rendszer kiépítésével. Természeti területek Flóra és fauna Fajok és termékek Élőhelyek (92/43/EEC) Veszélyeztetett fajok kereskedelme (338/97/EC) Vadmadarak (79/409/EEC) Fóka kölykök (83/129/EEC) Erdővédelem a légszennyezés ellen (EEC/3528/86) Csapdák (Leghold traps) (EEC/3254/90) Az erdők tűz elleni védelme (EEC/2158/92) Az Antarktisz védelme (EEC/3943/90) Környezeti Hatásvizsgálat (85/337/EEC) E.1 Élőhelyek A 92/43/EEC direktíva az európai biodiverzitás megőrzésére, különösen a vad élőhelyek és azok flórájának és faunájának védelmére született. A direktíva útmutatásával a k iválasztott élőhelyekre és fajokra „kedvező védelmi státuszt” kívánnak kialakítani. Egy európai ökológiai hálózatot fognak létrehozni „NATURA 2000” néven, melyhez csatlakozva minden tagállamnak listát kell majd összeállítania a

területén lévő európai jelentőségű, védelemre szoruló élőhelyekről. Minden, a madárdirektívában felsorolt élőhely, is tagja a „NATURA 2000” hálózatnak. 1998 júniusáig kerül összeállításra az az európai élőhely lista, melyen szereplő élőhelyekre különleges védelmi kötelezettségek vonatkoznak. Ennek megfelelően lépéseket kell tenni az élőhely pusztulás megelőzésére, és minden olyan tervet át kell vizsgálni, amely ezen élőhelyekre szignifikáns hatással járhat. A tagállamoknak hat év áll rendelkezésre ahhoz, hogy az élőhelyeket a különleges védelem alá eső helyek közé sorolják és a megfelelő védelmet szolgáló intézkedéseket meghozzák. A területhasználat tervezése magában kell, hogy foglalja a NATURA 2000 hálózat ökológiai egységességének fenntartását, a vadvilág számára fontos táji jellemzők megőrzését, különösen azokat, amelyek lehetővé teszik a fajok migrációját, szaporítását

és genetikai keveredését. A tagállamoknak ezen kívül a listán szereplő állat és növényfajokra szigorú védelmi rendszert is létre kell hozniuk. Ez alapján megtiltják, hogy e fajokhoz tartozó egyedeket az életciklusuk bármely szakaszában szándékosan gyűjtsék, elfogják, megöljék vagy a költő és pihenőhelyeiket elpusztítsák. (Gazdasági számítások szerint a direktíva bevezetésének kormányzati költségei 100 millió Ft egyszeri beruházást (kezelési tervek elkészítése) és 5 Mrd Ft folyó költséget (a területhasználat korlátozása miatti támogatás) jelentenének. (EU direktívák közgazdasági elemzése, II. kötet, 110 old)) 24 E.2 Vad madarak A 79/409/EEC direktíva a vándorló madarakat és azok élőhelyeit védi. A tagállamok feladata, hogy a költöző madarak állományát megőrizzék, az állomány nagyságát akkora szinten tartsák, hogy az az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek megfeleljen a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


gazdasági és a rekreációs igények összehangolásával. Ennek megfelelően fenn kell tartani, megőrizni vagy újra kialakítani ezeknek az élőhelyeknek a diverzitását. A veszélyeztetett és a vándorló fajok számára „Különleges Védelmi Területeket” kell kialakítani, különös figyelemmel a vizes területekre. A tagállamoknak meg kell tiltani a védett fajok egyedeinek elpusztítását, befogását, a fészkek és tojások elpusztítását, valamint a z avarkeltést a k öltési időszak alatt. (A direktíva bevezetése 149,5 millió Ft egyszeri beruházási költséget jelentene a költségvetés számára és 35 millió Ft-os éves költséget. ( EU direktívák közgazdasági elemzése, II kötet, 1997, 88. old)) E.3 Vad flóra és fauna kereskedelme Az EC/338/96-os rendelet (regulation) 1997 j únius 1-én lépett érvénybe, a „ Veszélyeztetett fajok kereskedelméről szóló Egyezmény” hatására. (A védett állatok és növények nemzetközi

kereskedelmével kapcsolatos magyarországi szabályozást kormányrendeleti szinten kell megtenni. Ez ugyan még nem történt meg, de rövid idő alatt a rendelkezésre álló anyagok felhasználásával megtehető. Az EU rendelet betartásának költségei szakértői becslések alapján 128 millió Ft egyszeri beruházást (a rendelet megalkotása, a t echnikai követelmények, útmutató szerkesztése, infrastruktúra megteremtése, a rendelet betartatása) és 11,15 millió Ft-os éves költséget jelentene összesen a költségvetés és a gazdálkodók számára. (EU direktívák közgazdasági elemzése, II kötet, 1997, 98. old)) E.4 Fóka fiókák A tagállamoknak be kell tiltani bizonyos fóka termékek (pl. ruházat) importját A tiltás nem vonatkozik a hagyományos vadászatot folytató népcsoportokra. E.5 Az Antarktisz védelme A 3943/90/EC szabály „Az Antarktisz Tengeri Élő Erőforrások Egyezmény„ hatására jött létre, és egy megfigyelési és

ellenőrzési rendszer kiépítését vonja maga után. E.6 Csapdák használata Az EEC/3254/91 rendelet (regulation) egyes vadon élő fajok megőrzését kívánja elérni a csapdák használatának betiltásával és a bőrök importjának korlátozásával. (Erre vonatkozóan nincs jogszabály Magyarországon.) 25 E.7 Erdők védelme A légköri szennyezések ellen Az EEC/3528/86 rendelet (regulation) megfigyelőpontok hálózatának kialakítására vonatkozik azzal a céllal, hogy fel tudják mérni az erdőkben légszennyezés miatt bekövetkezett károkat. Ez egyben kísérletezési lehetőséget is nyújtana arra, hogy a légszennyezés erdőt érintő hatásait jobban megértsék, valamint tökéletesítsék a megfigyelési és mérési technikákat és a károsodott erdők helyreállításának módszereit. Erdőtüzek ellen Az EEC/2158/92 az erdők fokozott védelmét írja elő, fő célja, hogy csökkentsék a tűzesetek számát és a leégett területek

nagyságát. (A magyar Természetvédelmi törvényt (1996. évi LIII tv) már az uniós szabályozással harmonizálva alkották meg, követve a természetvédelem nemzetközi tendenciáit. Az EU és a hazai szabályozás e gységei megegyeznek. „A különbségek r észben fogalmi meghatározásokból, részben a haz ai szabályozás nagyobb differenciáltságából adódnak. Nagy előnye a hazai szabályozásnak, hogy a közösségi jog által is lefedett tárgykörökön kívül tartalmazza a tájvédelem alapvető szabályait is. ” (Bándi etal, 1997, 7 old)) 26 F. IPARI SZENNYEZÉS KONTROL ÉS KOCKÁZATMENEDZSMENT Az ipari szennyezés kontrol és kockázatmenedzsment direktívák három nagy csoportba sorolhatók: ipari emissziók szabályozása, fontos balesetet okozó veszélyes anyagok ellenőrzése, valamint a környezeti auditok és az ökocímkézés. Az alábbi táblázatban szereplő direktívák egy részét már az előző fejezetekben tárgyaltuk. Így a

hulladékokra vonatkozót a C részben, a hul ladékmenedzsment fejezetben, a városi szennyvíz kezelését a és a v eszélyes anyagok vízbe bocsátását a D, vagyis a vízminőség fejezetben. Az azbeszt direktíva elemzését a G, a vegyi anyagok és a genetikailag módosított organizmusok fejezet tartalmazza. Ipari emissziók és hulladékok kontrollja Ipari kockázatok kontrollja IPPC (Integrált szennyezés megelőzés és kontroll ) (96/61/EC) Seveso direktíva (96/82/EC) Nagy égetőművek (86/609/EEC) EMAS (EEC/1836/93) Veszélyes anyagok vízbe bocsátása (76464/EEC) EMAS (EEC/1836/93) Azbeszt (87/217/EEC) Hulladék Keret (75/442/EEC) Veszélyes hulladék (94/67/EEC) Veszélyes hulladék égetése (94/67/EEC) Városi szennyvíz kezelése (91/271/EEC) Tervezett hulladéklerakó direktíva (COM(97)105) Javasolt direktíva az ipari illékony szerves oldószerek emisszióira (COM(96)538) Termékek kontrollja Ökocímkézés (EEC/880/92) F.1 Integrált szennyezés

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


megelőzés és kontrol (IPPC) A 96/61/EC direktíva célja, hogy megelőzze vagy - ahol ez nem lehetséges - csökkentse az ipari üzemek levegő-, víz- talajszennyezéseit és a h ulladékkibocsátását, valamint az ipari üzemeket magas szintű környezetvédelem megvalósítására ösztönözze. Minden, a direktívában szereplő tevékenységhez engedély szükséges. A tagállamoknak lehetőségében áll külön engedélyt kiadni minden természeti elemre (levegő, víz, hulladék) vagy egy ún. többszörös engedélyt, amely együttesen kezeli a természeti elemeket és amelyhez az érintett hatóságok együttműködése szükséges. Az engedélyeknek tartalmaznia kell a vállalatok által tervezett intézkedéseket is, amelyek megvalósításával megfelelhetnek majd a következő követelményeknek: 27 • minden lehetséges szennyezés megelőző intézkedést megtesznek, különösen a rendelkezésre álló legjobb technológia (BAT: best available technology)

alkalmazásával • nincs jelentős szennyezés • a hulladék keletkezését megakadályozzák, ahol ez nem lehetséges, ott a h ulladékot visszanyerik. Ha erre technológia hiánya vagy gazdasági okok miatt nincs lehetőség, akkor azt úgy helyezik el, hogy a környezeti hatásokat kiküszöbölik vagy csökkentik • az energiát takarékosan használják fel • megfelelő intézkedéseket tesznek a balesetek megelőzésére, a következmények csökkentésére • megfelelő intézkedéseket hoznak a kockázatok csökkentésére Az engedélyeknek emissziós határértékeket is tartalmazniuk kell, mégpedig a r endelkezésre álló legjobb technológia alapján, és figyelembe kell venniük a s zennyezés átterjedését egyik természeti elemből a másikba. Ezeknek a követelményeknek meg kell felelnie minden 1999 október utáni új építménynek, a már meglévőknek pedig 2007 októberéig. („A magyar jog alapjaiban tartalmazza azokat az elemeket, amelyek képessé

teszik az integrált szemlélet elsajátítására.” Változtatásra szorul azonban a magyar engedélyeztetési rendszer és esetleg a hatósági rendszer is. Az egységes kibocsátási engedélyekhez egyes jogszabályokat egyesíteni (pl. levegővédelem), másokat továbbfejleszteni (vízvédelem) vagy kialakítani (talajvédelem) szükséges. (EMLA, Helyzetjelentés, 1996, 21 old) E direktíva bevezetése a f ejlettebb országokban is nehézségekbe ütközik majd, s ez Magyarországra különösen érvényes. A hatóságok feladatának és szerepkörének átszervezése hosszútávú feladat.) F.2 Ipari üzemek levegőszennyezése A 84/360/EEC direktíva egy keretdirektíva, melynek szerepét majd átveszi az IPPC direktíva 2007-ben. Az engedélyezés akkor történik, ha a kompetens hatóság úgy találja, hogy: a levegőszennyezés kiküszöbölésére minden lehetséges intézkedést megtettek - beleértve a legjobb, gazdaságosan alkalmazható technológia alkalmazását is

(BATNEEC: best available technology not entailing excessive cost)) -, a mű működése nem okoz majd jelentős levegőszennyezést és egyik alkalmazott határértéket sem lépi át. Az engedélykérést és a hatósági döntéseket a l akosság számára nyilvánossá kell tenni, illetve határokon átterjedő szennyezés lehetősége esetén az érintett tagországokat is értesíteni szükséges. F.3 Nagy égetőművek A 88/609-es direktíva azokra ez égetőművekre vonatkozik, amelyek 50 MW vagy azt meghaladó mennyiségű energiát termelnek. A direktíva célja, hogy a kén-dioxid (SO 2 ), a nitrogén-oxidok (NOx) és por kibocsátást csökkentse. Külön szabályozás vonatkozik az 1987 július 1-e előtt üzembe helyezett és az ezután épülő művekre. Kiemelt figyelmet fordítanak a határokon átterjedő szennyezésre, ebben az esetben az érintett országok számára konzultációs lehetőséget kell biztosítani. 28 F.4 Tervezett direktíva illékony szerves

anyagokra (VOC) A COM(96)538 javaslatot már tárgyalja a P arlament és a T anács. A tervezet célja, hogy csökkentse a pontforrásokból származó illékony szerves anyagkibocsátását és ezzel a troposzférikus ózon keletkezését. A javaslat szerint 2010-re, az 1990-es szint 50%-ra szeretnék csökkenteni a kibocsátást kb. 20 ol dószerhasználó tevékenységnél Ennek megfelelően emisszió csökkentési célállapotokat határoznak meg, amelyet vagy megfelelő szennyezés elhárító technológia alkalmazásával vagy helyettesítő oldószer alkalmazásának előírásával kívánnak elérni. A tagállamoknak lehetősége van arra, hogy alternatív nemzeti programokat dolgozzanak ki a kibocsátás csökkentésre. F.5 A „Seveso” direktíva a jelentősebb balesetek szabályozására 1999-ben a 96/82/EEC direktíva váltja majd fel a régi „Seveso” direktívát 82/501/EEC, amelyet az Olaszországban történt 1976-os baleset után alakítottak ki. Az új Seveso II

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


direktíva megerősíti azokat az előírásokat, melyek a biztonsági menedzsmentet és a vészhelyzetekre való felkészülést segítik elő. A hatóságok ellenőrzésének is nagy szerep jut, sőt a térségi fejlesztésekbe is be kell építeni a vészhelyzetekre való felkészülést. Az, hogy az építmény beleesik-e a szabályozásba, attól függ, hogy bizonyos veszélyes anyagok e lérik-e azt a mennyiséget, amellyel már súlyos balesetet okozhatnak. A telephely működtetőinek baleset megelőzési terveket és biztonsági menedzsment terveket kell kidolgoznia, ezen túlmenően biztonsági beszámolót és belső vészhelyzeti tervet is készítenie kell. A nemzeti hatóságoknak is ki kell dolgozniuk egy külső vészhelyzeti tervet abban az esetben, ha határokon túli hatásokkal lehet számolni. A nyilvánosság információhoz való hozzájutása itt különösen erős hangsúlyt kap. (Az ipari kockázat és ipari balesetek területén a magyar szabályozás

hiányzik vagy eltér az EU-étól. (Helyzetjelentés , 1996, 29 old)) F.6 Környezeti menedzsment és audit keretrendszer (EMAS: Environmental Management and Audit Scheme) Az 1836/93/EEC direktíva önkéntes környezeti menedzsment és audit rendszer felállítására ad útmutatót azon ip ari v állalatok részére, amelyek javítani kívánják környezeti teljesítményüket. A terv alapján a résztvevő ipari vállalatoknak a következő eljárást kell követniük: • környezeti politikát kell kialakítani ,melynek része: a környezetvédelmi szabályok betartása, a környezetvédelmi teljesítmény folyamatos javítása • környezetvédelmi szempontból rendszeresen át kell vizsgálni a v állalat, a telephelyek teljesítményét (auditálás) • környezetvédelmi programot kell elfogadni és környezetirányítási rendszert bevezetni • legalább három évente környezeti auditot kell végezni • nyilvános környezeti jelentést kell készíteni, amelynek

középpontjában a létesítmény környezetre gyakorolt hatásai kell, hogy álljanak • a környezeti jelentést akkreditált audtitorokkal minősíttetni kell Az EMAS-t elsősorban a feldolgozóiparban, az energiatermelésben és az újrahasznosítást végző vállalatoknál ajánlják bevezetni, de kísérleti alapon más területekre is kiterjeszthető. 29 (Magyarországon az EMAS szabványrendszer ugyan még nem jelent meg, helyette viszont 1997 májusától l éteznek az ISO 14000 s zabványsorozatából a k örnyezeti menedzsment rendszerre (magyar terminológiával: környezeti irányítási rendszerre) és az auditálásra vonatkozó szabványok. Az EMAS szabályozás ugyan több vonatkozásban is szigorúbb az ISO szabványnál, viszont előnye, hogy hatálya nem csupán az EU-ra terjed ki. A csatlakozásnál tehát szükséges lesz a megfelelő jogszabály elfogadása, a hazai tanúsító és akkreditációs rendszer kiépítése és a kompetens hatóság

kijelölése. (Környezetvédelmi szempontok50-52 old)) F.7 Ökocímkézés A 880/92/EEC rendelet (regulation) azoknak a t ermékeknek a fejlesztését, termelését, marketingjét és használatát szeretné elősegíteni, amelyek kisebb környezeti terhelést jelentenek, ha a t eljes életciklusukat vesszük figyelembe. A szabályozás a f ogyasztók számára is szélesebb körű információkat kíván nyújtani a termék környezeti hatásairól. Ez a rendszer nem alkalmazható élelmiszerre, italra vagy gyógyszeripari termékekre, valamint veszélyes anyagokra és olyan termékekre, amelyek előállítása erős környezeti hatásokkal jár. A díjat egy, a tagállamok képviselőiből álló bizottság ítéli oda a főbb érdekcsoportokkal történő konzultációt követően. Eddig a következő termékekre adtak ökocímkét életciklus elemzés alapján: mosogatógép, talajjavítók, WC papír, konyhai papírtörölköző, mosópor, villanykörték, beltéri festékek,

ágyneműk, pólók, fénycsövek, mosógépek, másoló papírok és hűtőgépek. (Magyarországon a k örnyezetvédelmi törvény 86.§-a szabályozza a k örnyezetbarát termék megjelölés alkalmazásának bevezetését, a részletes szabályokat pedig a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium rendelete (29/1997 (VIII.29)) tartalmazza Szakértői becslések szerint a bevezetés egyszeri beruházási költségei 160-210 millió Ft-ot, a folyó költségek 10-20 millió Ft-ot tesznek ki. (EU direktívák közgazdasági elemzése, II kötet, 1997, 84. old)) 30 G. VEGYI ANYAGOK ÉS GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT SZERVEZETEK Tesztelés Szállítás Piaci bejelentés Termékek Állatkísérletek (86/609/EEC) Veszélyes áruk közúti szállítása (94/55/EC) Veszélyes anyagok osztályozása, csomagolása és címkézése (67/548/EEC) Veszélyes anyagok osztályozása, csomagolása és címkézése (67/548/EEC) Veszélyes előkészületek (88/337/EEC)

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Veszélyes előkészületek (88/337/EEC) Genetikailag módosított szervezetek szándékos kibocsátása (90/220/EEC) Genetikailag módosított szervezetek szándékos kibocsátása (90/220/EEC) Jó laboratóriumi gyakorlat, GLP ellenőrzés (87/18/EEC) Genetikailag módosított szervezetek korlátozott használata (90/219/EEC) Genetikailag módosított szervezetek szándékos kibocsátása (90/220/EEC) Marketing és használati korlátozások (76/769/EEC) Azbeszt (87/217/EEC) Mosószerek (73/404/EEC) A létező anyagok kockázati vizsgálata (EC/1488/94) Veszélyes vegyi anyagok importja és exportja (EEC/2455/92) Ózon károsító anyagok (EC/3039/94) G.1 Kémiai tesztelés és bejelentés A veszélyes anyagok osztályozása, csomagolása és címkézése A 67/548/EEC direktíva különbséget tesz régi és új vegyszerek között. A régiek közé sorolhatóak azok, amelyek 1981 szeptember 18-a előtt kerültek piacra és amelyek szerepelnek a „ Jelenleg piacon lévő vegyi

anyagok európai listáján” (Inventory of Existing Commercial Chemical Substances). A termelőknek vagy importőröknek be kell jelentenie az új vegyi anyagot az illetékes hatóságok részére, és feltüntetni a vegyszerek környezeti és egészségügyi hatásait. A direktíva 14 kategóriát határoz meg a veszélyes anyagok osztályozására, megadja, hogy a címkézéshez milyen veszélyességi szimbólumot és jelzést használjanak, valamint az egységesen használandó kockázati és biztonsági kifejezéseket. 31 Veszélyes készítmények osztályozása, címkézése és csomagolása A 88/379/EEC direktíva kiterjeszti a veszélyes vegyszerek körét azokra az EU piacokon forgalmazott veszélyes készítményekre, amelyeket egy vagy több kémiai anyag felhasználásával állítanak elő. Besorolásuk a tartalmazott legveszélyesebb anyag alapján történik. Ezeknek a k észítményeknek a cs omagolására és címkézésére ugyanaz vonatkozik, mint a veszélyes

vegyszerekére. (Magyarországon a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos eljárásról szóló kormányrendelet (233/1996 (XII. 26)), ennek végrehajtásáról szóló rendelet (4/1997 (II.21)) NM rendelet, valamint az IKIM egyes vegyi anyagokra vonatkozó bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségről szóló rendelete (24/1997 (VI. 13)) kapcsolódik a két fenti direktívához. A direktívákkal ellentétben a magyar szabályozás együtt kezeli a veszélyes anyagokat és készítményeket, de tartalmilag hasonló azokhoz. Teljes harmonizáció a m ég 1998-ban elfogadásra váró Vegyi Biztonsági Törvény életbe lépése után várható. A direktíva megvalósításának költségei szakértői becslések alapján 100-300 millió Ft egyszeri beruházási költséget jelentenek és 700-900 millió Ft-os éves költséget. (EU direktívák közgazdasági elemzése, II. kötet, 1997, 3 old)) Ismert anyagok A 793/93 rendelet (regulation) a

termelők és importőrök adatnyújtási kötelezettségeit tartalmazza abban az esetben, ha egy bizonyos mennyiség fölött termelnek vagy importálnak már ismert vegyszereket. Ez a rendelet meghatározza azt is, hogy milyen módon kell értékelni és ellenőrizni a vegyszereket, s mely anyagokra kell kockázati elemzést is készíteni. A kockázatelemzés elveit az 1488/94-es rendelet (regulation) tartalmazza, amihez egy részletes Műszaki Útmutató (Technical Guidance Document) is tartozik. (A készülő Vegyi Biztonsági törvény, amely várhatóan 1998-ban már elfogadásra kerül, szabályozni fogja az ismert anyagokat is.) Állatkísérletek A 86/69/EEC direktíva minimum normákat határoz meg az állatok kísérletekben és tudományos kutatásban való felhasználására. A veszélyeztetett fajokat csak abban az esetben használhatják fel valamilyen kutatásban, ha az megőrzésüket segíti elő vagy alapvető biológiai-orvosi célokat szolgál és a k ísérletre

csak az érintett faj egyedei használhatók. A direktíva általános és egyedi követelményeket fogalmaz meg az állatok tartására, megfigyelésére vonatkozólag, a f ájdalom és stresszhelyzetek cs ökkentése érdekében, valamint arra is felhívja a figyelmet, hogy a kísérlet után elpusztításuk humánus legyen. Minden kísérletet be kell jelenteni és külön engedélyeztetni azokat a k ísérleteket, amelyek nagy vagy hosszú ideig tartó fájdalommal járnak. A kísérleti célú állattenyésztést előtérbe helyezik a vadon élő állatok befogásával szemben. (Magyarországon nem régen fogadták el az Állattartartási és állatvédelmi törvényt (1998. évi XXVIII. tv), amely 1999 j anuár elsején lép életbe A törvény megfelel az uniós szabályozás követelményeinek.) 32 Jó laboratóriumi gyakorlat és a jó laboratóriumi gyakorlat ellenőrzése és hitelesítése A 87/18/EC és a 88/32/EEC direktívák célja, hogy elkerüljék a kötelező

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kémiai tesztek esetleges párhuzamos végzését az OECD országokban. Ennek elérésére harmonizálják a vizsgálati módszereket és elősegítik, hogy a tagországok kölcsönösen elismerjék egymás eredményeit. A laboratóriumoknak engedélyt kell szerezni a vizsgálatok elvégzéséhez. A jó laboratóriumi gyakorlat ellenőrzésére is normákat és eljárásokat fogalmaznak meg. G.2 Genetikailag módosított szervezetek Korlátozott használat A 90/219/EEC direktíva c élja, hogy az EU-n belül közös szabályokat adjon a genetikailag módosított mikroorganizmusok (GMM) kutató laboratóriumokban é s ipari üzemekben való felhasználására. Emellett azt is el karja érni, hogy a G MM-t használó tevékenységeket csak megfelelő egészségvédelmi és környezetvédelmi intézkedések bevezetése mellett végezhessék. A direktíva kockázati menedzsment rendszer felállítását írja elő A GMM-kat a kompetens hatóságoknak be kell jelenteni és ellenőriztetni.

A mikroorganizmusokat és azokat az eljárásokat, amelyekben felhasználják őket, két csoportba sorolják a potenciális kockázatok alapján. Azt is megmondják, hogy milyen ellenőrzési intézkedéseket kell tenni, milyen feljegyzéseket vezetni, és közlik a hatósági engedélyeztetés módját is. A direktíva vészhelyzetekre is tartalmaz előírásokat. A genetikailag módosítot szervezetek szándékos kibocsátása A 90/220/EEC direktíva szabályozza a g enetikailag módosított szervezetek (GMSZ) környezetbe való kiengedését, történjen az akár tudományos célokból kifolyólag vagy piaci célokból (egy-egy termék részeként). A GMSZ-ket minden esetben környezeti kockázatelemzésnek kell alávetni és az illetékes hatósággal ellenőriztetni. (Magyarországon 1998-ban jelent meg a géntechnológiai tevékenységről szóló törvény (1998. évi XXVII. tv), amelyet már a két fenti jogszabállyal harmonizálva hoztak létre ) G.3 Termék kontrol Azbeszt

A 87/217/EEC direktíva, amely az azbeszt környezetszennyezésének megelőzésére és csökkentésére jött létre, az első ún. anyagra vonatkozó direktíva, amely integrálja a levegő-, víz és talajszennyezéseket. A tagállamok kötelesek az azbeszt emissziót megelőzni és elkerülni. Az azbesztet tartalmazó cement, papír és keménypapír gyártásánál keletkező folyékony szennyező anyagokat újra kell hasznosítani. Ha az újrahasznosítás nem gazdaságos, akkor a hulladék azbeszt tartalma nem haladhatja meg a 30 mg/m3-t. Az azbeszthulladékok elhelyezését úgy kell megoldani, hogy csomagolással vagy takarással még a hulladék lerakóhelyen se kerüljenek ki a környezetbe. 33 (Az azbesztre vonatkozóan még nincs külön szabályozás Magyarországon.) Detergensek (mosószerek, tisztítószerek) A 73/404/EEC direktíva tiltja olyan tisztítószerek piacra kerülését és használatát, amelyek 90%-nál kevesebb biológiailag lebomló felületaktív

anyagot tartalmaznak a következő négy kategóriában: anionok, kationok, nem ionos és amfolitikus (ampholitic) anyagok. A 73/405/EEC direktíva három eljárást határoz meg a nem ionos felületaktív anyagok biológiai lebomlásának tesztelésére, amely vizsgálatokat kizárólag akkreditált laboratóriumokban lehet elvégezni. (Nincs olyan magyar jogszabály, amely a de tergensek anionos és nem i onos felületaktív anyagai biológiai lebonthatóságának előírt mértékét szabályozná. Szakértői becslések alapján a d irektíva bevezetésének költségei 0,5 millió Ft egyszeri beruházási költséget és 05,-0,75 millió Ft éves költséget jelentenek. (EU direktívák közgazdasági elemzése, I kötet, 1997, 8 old)) Bizonyos veszélyes anyagok és készítmények használatának és marketingjének korlátozása A 76/769/EEC direktíva egyszerűsített jogi eljárás lehetőségét adja meg, amellyel korlátozható vagy betiltható a veszélyes vegyszerek

használata és marketingje. (A direktíva tárgyával magyar jogszabály k onkrétan nem foglalkozik, a t evékenység engedélyeztetésére a 4/1997 (II.21) NM rendelet tartalmaz előírásokat Szakértői becslések szerint a direktíva bevezetése 3-5 millió Ft-os beruházási költséggel és 8-12 millió Ft-os éves költséggel lenne megoldható. A vállalatok csak türelmi idő biztosításával tudnának az elvárásoknak megfelelni.(EU direktívák közgazdasági elemzése, II rész, 9 old)) Veszélyes anyagok exportja és importja A 2455/92 rendelet a veszélyes anyagok EU-n kívüli országokba történő exportját és onnani importját szabályozza oly módon, hogy közös bejelentési és információs rendszert hoz létre olyan anyagokra és vegyszerekre, amelyeket az emberi egészségre vagy a k örnyezetre gyakorolt hatásaik miatt az EU területén már betiltottak. (Magyarországon több minisztérium (NM-FM-GM-KM) részvételével közös rendeletet készítenek

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


elő a veszélyes anyagok importjára és exportjára vonatkozóan, amely várhatóan 1999-ben kerül majd elfogadásra. ) Ózonbontó anyagok Az EC/3093/94 rendelet a bécsi egyezmény montreali protokolljának megfelelően szigorú normákat szab a CFC-kre, HCFC-kre, metil-bromidra, valamint szabályozza a harmadik országból történő importot. Ezen kívül rendelkezik az újrahasznosításról, a reciklálásról és lebontásról (destruction) is. (Magyarországon a 19/ 1994 (VI.8), a 28/ 1994 (VIII12) és a 9/ 1996 (VI28) KTM rendeletekkel módosított 22/1993 (VII. 20) KTM rendelet szabályozza a sztratoszférikus ózon védelméről szóló nemzetközi egyezmények végrehajtását. (EU direktívák közgazdasági elemzése, I. kötet, 1997, 23 old, II: kötet 37 old)) 34 G.4 Veszélyes áruk közúti szállítása A 94/55/EC direktíva az európai egyezménynek megfelelően (European Aggreement Concerning International Carriage of Dangerous Goods By Road, ADR: A

Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállítására Vonatkozó Európai Egyezmény) határozza meg a veszélyes anyagok közúti szállítására vonatkozó szabályokat. A tagállamoknak 1997 január 1-ig kellett a direktívában meghatározott kötelezettségeknek eleget tenni. (A készülő Vegyi Biztonsági törvény a vegyi anyagokra vonatkozó direktívák egy részének harmonizálását megoldja majd, de még mindig lesznek jogszabályalkotási feladatok.) 35 H. JÁRMŰVEKBŐL ÉS GÉPEKBŐL SZÁRMAZÓ ZAJ A jelenleg hatályban levő zajvédelmi jogszabályok négy kategóriába sorolhatók. Két direktíva vonatkozik a motoros járművekre, három direktíva korlátozza a repülőgépek zajkibocsátását. Keretdirektíva foglalkozik a háztartási berendezések zajkibocsátásával, és az utolsó kategóriába az építőipari berendezések zajkibocsátására vonatkozó direktívák tartoznak. Gépjárművek Gépek Repülőgépek Építkezés Motoros járművek

(70/157/EEC) Háztartási készülékek Keretdirektíva (88/594/EEC) Szubszonikus repülőgépek (80/51/EEC) EEC típusú teszt keret (84/532/EEC) Motorkerékpárok (78/1015/EEC) Jet repülőgépek (89/629/EEC) Kompresszorok (84/534/EEC) Torony daru (84/534/EEC) Repülőgép Hegesztő generátorok működésének (84/535/EEC) korlátozása (92/14/EEC) Áramfejlesztők (85/536/EEC) Aszfalttörők (85/537/EEC) Fűnyírógépek (85/538/EEC) Hidraulikus kotrógépek, stb. (86/662/EEC) H.1 Gépjárművek és motorkerékpárok Gépjárművek A 70/157/EEC direktíva a közúti járművekre vezet be zaj határértéket és megszabja a zajszint és a kipufogórendszer, valamint hangtompítók (silencer) mérési feltételeit. A direktívát többször módosították, legutóbb a 96/20/EC direktívával. A személy- és áruszállító járművek nyolc típusára határoztak meg határértékeket, 74 dB (A)-tól 80dB (A)-ig. A direktíva meghatározza azt is, hogy egyetlen ország sem t

agadhatja meg az EEC vagy az országos típusengedély kiadását olyan járművek esetén, amelyek megfelelnek a direktívák előírásainak. Motorkerékpárok Ehhez hasonlóan a motorkerékpárokra is vonatkozik zajdirektíva, mégpedig a 78/1015/EEC, amelyben háromféle motorkerékpárra adnak meg zaj határértéket, 75 dB (A) és 80 dB (A) között. Harmonizált vizsgálati eljárást vezetnek be a zajszintre vonatkozó igazolás kiadását megelőzően. A tagállamok kötelesek elfogadni a többi tagállam zajszint igazolását A gépjárművekre vonatkozó direktívához hasonlóan itt sem tagadhatják meg típusengedély kiadását, ha a jármű megfelel a direktíva előírásainak, de azt nem teszik kötelezővé, hogy a normákat a hazai gyártókra is alkalmazzák. 36 H.2 Repülőgépek Az ábrában is látszik, hogy kül ön direktíva vonatkozik a s zemélyszállító szubszonikus (80/51/EEC), a szubszonikus sugárhajtású (89/629/EEC) repülőgépekre. Ezeken

kívül a 94/14/EEC direktíva korlátozásokat vezet be 34.000 kg -os repülőgépekre és a 19 vagy annál több helyet tartalmazó gépekre. Szubszonikus repülőgépek A 80/51/EEC direktíva zajkibocsátási határértékeket ad meg a h angsebesség alatti repülőgépekre a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (International Civil Aviation Organization) normái alapján. A direktíva célja, hogy a környezeti tényezők, gyakorlati műszaki megfontolások és gazdasági szempontok figyelembevételével csökkentse a repülőgépek zajkibocsátását. Előírja azt is, hogy mit kell tartalmaznia a repülőgépek zajszintjét igazoló dokumentumoknak. A tagországok kötelesek egymás igazolásait elfogadni Egyes géptípusokra nem vonatkoznak a követelmények. A 83/206/EEC direktíva kiterjesztette a 80/51/EEC direktívát az EU-n kívüli országokra is. Szubszonikus sugárhajtású repülőgépek A 89/629/EEC direktíva szigorú normákat határoz meg az EU területén

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


regisztrált hangsebesség alatti sugárhajtású repülőgépekre. A direktíva tiltja, hogy bizonyos zajosnak minősített típusokat felvegyenek a tagállamok polgári repülési nyilvántartásába. A repülőgépek használatának korlátozása A 92/14/EEC direktíva korlátozásokat szab bizonyos repülőgéptípusokra, a minimum 34.000 kg tömegű és 19 fő szállítására alkalmas repülőgép kategóriában. Ezzel kívánják a zajszennyezést csökkenteni, különösen a repülőtereken és azok közelében. (Magyarországon a repülőgépekre a Repülési törvény vonatkozik (1995. évi XCVII tv) és a hozzá kapcsolódó KHVM-KTM rendelet szabályozza a repülőterek környéki zajvédelmi körzetek kialakítását és megszüntetését (176/1997 (X.11) (18/1997 (X11)) H.3 Zajmérési módszerek: építkezéseknél használt gépek és berendezések A 79/113/EEC direktíva tesztelési módszereket ad meg építkezéseknél használt gépekre és berendezésekre.

Hatálya kiterjed minden olyan gépre, berendezésre vagy azok alkatrészeire, amelyeket magas- és mélyépítkezéseknél használnak, viszont nem vonatkozik az elsősorban áru- és személyszállításra használt gépekre illetve a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorokra. H.4 Engedélyhez kötött zajkibocsátás: építkezéseknél használt gépek és berendezések Az engedélyhez kötött hangerősségi szinteket a 84/532/EEC direktíva tartalmazza, és hét külön direktíva foglalkozik az egyes géptípusokkal, mint azt a táblázat is mutatja. 37 (Kompresszorok, toronydaruk, hegesztőgenerátorok, áramfejlesztő generátorok, betontörő berendezések, fűnyírók, hidraulikus kotrógépek. ) A kapcsolódó direktívák előírják, hogy az érintett termékekre címkét kell helyezni, amely jelzi, hogy gyártója milyen zajszintet garantál. A direktívák függelékei meghatározzák a keletkezett zaj mérésének módszerét, valamint azt a mérési eljárást,

amellyel a helyszínen megállapítható, hogy az adott berendezés megfelel-e az előírásoknak. A tagállamok ugyan nem zárhatják ki a piacukról az engedéllyel rendelkező gépeket, korlátozhatják viszont használatukat az érzékenynek minősített zónákban. H.5 Háztartási berendezések A 86/594/EEC keretdirektíva a háztartási berendezések zajkibocsátásával foglalkozik. Normákat ajánl arra vonatkozólag, hogy a gyártók milyen információkat kötelesek szolgáltatni a háztartási berendezések zajszintjéről, és egységes tájékoztató címkék bevezetését ajánlja. (Az EU és a m agyar jog s zabályozási területe nem fedi le egymást, szükséges lenne a direktívák által átfogott tárgyi hatályi kör átvétele. Az EU csupán egyes termékek zajkibocsátásával foglalkozik, és a z ajterhelés rendezését az egyes tagállamok hatáskörébe utalja. Különbség van a mérési módszer szabályozásában is: „az EU-ban a mérési módszer is

részletesen, jogszabályi szinten szabályozott, . haz ánkban a m ódszereket szabványok határozzák meg.” Sokkal markánsabban kellene megfogalmazni, „hogy egy termék sem kerülhet magyar piacra, ha nem felel meg a rá vonatkozó zaj előírásoknak. Emellett szükséges annak az előírása is, hogy pl. adott termékek zajjellemzői nem módosíthatók kedvezőtlenül a jövőben.” (Helyzetjelentés , 1996, 50 old)) 38 I. NUKLEÁRIS BIZTONSÁG ÉS SUGÁRZÁS VÉDELEM Az EU nukleáris biztonságra és sugárzásvédelemre vonatkozó direktívái Alapvető biztonsági normák (96/29/Euroatom) Radioaktív hulladékok szállítása Radioaktív anyagok szállítása (93/1493/Euroatom) Mezőgazdasági termékek importja a csernobili baleset következményeit figyelembe véve (90/737/EEC) A sugárszennyezett élelmiszerek nukleáris balesete esetén (87/3954/Euroatom) Orvosi vizsgálatból származó ionizáló sugárzás elleni védelem (97/43/Euroatom) A nyilvánosság

tájékoztatása (89/618/Euroatom) Külső munkatársak sugárvédelme (90/641/Euroatom) I.1 Alapvető biztonsági normák A 96/29/Euroatom direktíva ( amely a 80/836/Euroatom direktíva helyébe lép) olyan keretdirektíva, amely alapvető normákat határoz meg a dolgozók és a lakosság sugárzás elleni védelmére. A direktíva egészségügyi és biztonsági intézkedéseket ír elő azok számára, akik sugárzásveszélyes munkakörben dolgoznak. Azoknak a vállalatoknak vagy intézményeknek, amelyek sugárveszélyes forrásokkal rendelkeznek, engedélyeztetniük kell a működést vagy bejelentési kötelezettségnek kell megfelelniük. Érvényesítik az optimalizálás elvét, vagyis a sugárzás dózisának a lehető legalacsonyabbnak kell lennie. A következő elveket kell még szem előtt tartani: • a kockázatokat előzetesen értékelni szükséges és a védekezést optimalizálni kell • kockázat szempontjából osztályozni kell a munkahelyeket és

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


munkaköröket • folyamatosan ellenőrizni kell, hogy milyen sugárzásnak vannak az érintettek kitéve • rendszeres orvosi vizsgálatot kell biztosítani. Külön intézkedéseket fogalmaz meg a direktíva a sugárzással összefüggő vészhelyzetekre és tartós sugárzási helyzetekre. I.2 Radioaktív hulladék szállítása E direktíva rendelkezik a tagországok közötti és az Unióból kifelé történő szállítási feltételekről. A direktíva megszabja, hogy ki kell jelölni azokat az illetékes hatóságokat, amelyek a tranzit- és a célországok hatóságait értesítik. (Magyarországon a 233/ 1996 (XII. 26) veszélyes vegyszerekre és anyagokra vonatkozó kormányrendelet és az ezt módosító 143/1997 (IX.3) kormányrendelet szabályozza a radioaktív hulladékok szállítását is.) 39 I.3 Radioaktív anyagok szállítása A 94/1493/Euroatom rendelet meghatározza azokat a f eltételeket, amelyek mellett az Eu-n belül országhatárokon át lehetséges

lezárt vagy le nem zárt radioaktív anyagokat szállítani. A rendelet nem vonatkozik a radioaktív hulladékra vagy a nukleáris hasadóanyagokra. (Magyarországon a 13/1995 (IX.1) KHVM rendelet tartalmaz a r adioaktív anyagok szállítására vonatkozó szabályozást.) I.4 Mezőgazdasági termékek importja a csernobili baleset következményeit figyelembe véve A 90737/EEC rendelet meghatározza annak feltételeit, hogy miként importálhatók mezőgazdasági termékek EU-n kívüli országból a csernobili baleset következményeinek figyelembe vételével. A rendelet néhány termékre vonatkozóan radioaktív szennyezettségi határértéket szab meg. (A Népjóléti Minisztériumnak van e direktívához kapcsolódó rendelet javaslata, amely várhatóan 1999-ben kerül majd elfogadásra. ) I.5 Sugárszennyezett élelmiszerek nukleáris baleset esetén A 87/3954/Euroatom rendelet megszabja, hogy nukleáris baleset után milyen maximális radioaktív szennyezettségi szint

mellett hozható forgalomba élelmiszer és állati takarmány. (Magyarországon még nincs e direktívára vonatkozó jogszabály.) I.6 Orvosi vizsgálatból származó ionizáló sugárzás elleni védelem A 97/43/Euroatom direktíva ( amely a 84/466/Euroatom direktívát váltja fel) az alapvető biztonsági normákról szóló direktívához kapcsolódik. Egészségvédelmi előírásokat tartalmaz orvosi vizsgálat közben jelentkező sugárzásokra, nem foglalkozik viszont az egészségügyi dolgozók sugárzásvédelmével. A direktíva rendelkezik arról, hogy az egészségügyi személyzet milyen felkészültségű legyen, a felhasznált radiológiai berendezések milyen követelményeknek feleljenek meg, (használhatóság, üzembiztonság ellenőrzése, minőségbiztosítás), írott jegyzőkönyv készüljön minden radiológiai eljárásról, s hogy milyen szerepet játsszanak az orvosi fizikai szakértők. (E direktívához kapcsolódóan nincs jogszabály

Magyarországon.) I.7 A nyilvánosság tájékoztatása A 89/618/Euroatom direktíva azt mondja ki, hogy a tagállamoknak kétféle információt kell a sugárzási vészhelyzetről a lakosoknak nyújtani: előzetesen a megfelelő vészhelyzetben szükséges magatartásról kell tájékoztatást adni, illetve ha a vészhelyzet bekövetkezik, akkor arról az érintett lakosságot mindenképpen informálni kell. (Magyarországon kormányrendelet vonatkozik a nukleáris balesetek megelőzésére és az információszolgáltatási kötelezettségekre (248/1997 (XII. 20)) 40 I.8 Külső munkatársak sugárvédelme A 90/641/Euroatom direktíva azoknak a dolgozóknak az egészségvédelméről szól, akik nem a létesítmény alkalmazottai, de munkájukat a működtető felelősségi körébe tartozó létesítményben végzik. Az egészségvédelmi és a b iztonsági intézkedések megtételének kötelezettsége megoszlik a külső dolgozó és a létesítmény működtetője között.

A külső dolgozó köteles sugármérő mágneskártyát viselni vagy olyan irattal rendelkezni, amely igazolja kilétét és azt, hogy milyen sugárzásnak volt eddig kitéve. Minden tevékenység elvégzése után ellenőrizni szükséges, hogy az adott személy milyen sugárzásnak volt kitéve. A más országokból érkező dolgozóknak külön engedéllyel kell rendelkezniük. (Az EUROATOM-ra vonatkozó jogszabályok nagy része hiányzik Magyarországon, mert az Ügynökség Alapokmányához még nem csatlakoztunk. Az EUROATOM E llátási Ügynökség szabályainak való megfelelés kormányzati költségei szakértői számítások szerint 14-24 millió Ft egyszeri beruházási költséget jelentenek és 12-16 millió Ft-os évente felmerülő költséget. (EU direktívák közgazdasági elemzése, II kötet, 1997, 16. old)) 41 AZ UNIÓS KÖRNYEZETI POLITIKA ELEMEI A JOGI SZABÁLYOZÁSON TÚL A direktívák áttekintése után összefoglalásként a k örnyezeti

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szabályozást belehelyezzük az Unió környezeti politikai rendszerébe. Tesszük mindezt azért, mert így jobban értékelhető a direktívák szerepe és használhatósága, valamint megláthatjuk, hogy a környezetvédelem milyen fontossággal bír az uniós politikában. Amikor az Európai Unió környezetvédelmét értékeljük, a következő szempontokat érdemes együttesen figyelembe venni: • Az alapegyezmény (EK, Single European Act, Maastricht, Amszterdam) módosításaiban a környezetvédelem elveinek megjelenése • Az EU döntéshozatali mechanizmusainak változása a környezetvédelem terén • A jogi szabályozás tendenciái • Szankciók a jogszabályokat be nem tartók ellen • A környezetvédelmi akcióprogramok kidolgozása és megvalósítása • Az új belépők környezetvédelmi érdekei és érdekérvényesítő képessége Az alapegyezmény környezeti vonatkozású módosításai Az eredeti egyezményben (Róma, 1958) m ég nem szerepelt

egyetlen környezetvédelmi elv sem, a fő cél az egységes piac kialakítása volt. Az egyezmény módosításaiban azonban már megjelentek a k örnyezetvédelemmel kapcsolatos elvek, mutatva, hogy a Közösség, majd később az Unió politikáiban a gazdaság fejlődését és a környezet védelmét, ha hosszú távon is, de össze kell hangolni. Először az Egységes Európai Törvényben (Single European Act, 1987) tárgyalták külön fejezetben a k örnyezetvédelmet (130R), ahol megjelent a szennyezés megelőzés elve, a forrásnál történő szennyezés csökkentés elve és a szennyező fizet elv. Ezen kívül meghatározták, hogy a környezetvédelmet minden más uniós politikába be kell építeni. Ezt nevezik külső integrációnak (external integration). A Maastricht-i Egyezményben (1993) megfogalmazódott, hogy a fő cél a fenntartható növekedés a korábbi gazdasági növekedés helyett, amely fontos előrelépésnek tekinthető. Itt szerepelt először az

óvatosság elve, amely akkor is akciókat rendel el, ha még nincs teljes tudományos megegyezés egy környezeti kérdést illetően, de a negatív következmény túl nagy kockázatot jelentene. Az Amszterdami Egyezményben (1997) már a fenntartható fejlődés lett az egyik fő cél, felváltva a korábbi fenntartható növekedést. A döntéshozatali mechanizmus változása A Maastricht-i Egyezmény vá ltozást hozott a döntéshozatali mechanizmusban is (130S, 100A), mert új eljárásokat vezettek be, a kooperációt (cooperation) és a közös döntést (codecision). Emellett kibővítették azoknak az eseteknek a körét, amelyben a minősített többség alapján hoznak döntést az egyhangú döntés helyett, nagyobb esélyt adva a környezetvédelmi érdekek érvényesülésének. A kooperáció, amely a környezetvédelmi kérdésekben a legfőbb döntési eljárássá vált (130S), lehetőséget ad a Parlamentnek, hogy a beterjesztett törvényhozási javaslatra

kétszer is módosító javaslattal éljen. A Parlament először véleményt formál a Bizottság (Commission) javaslatára, majd a Tanács (Council) közös állásfoglalására, amelyet elfogad, módosít vagy elutasít. Ezek után a végső döntést a Tanács hozza meg 42 A 189b cikkely vezeti be a közös döntés (codecision) fogalmát. Ez a nagyon bonyolult döntési mechanizmus - előfordulhat, hogy tizenhárom különböző lépésből is áll - a környezetvédelmi politika szempontjából két fontos elemet tartalmaz. Az első, egy békítő tanács (conciliation committee) felállítása, amellyel a Parlament és a Tanács közötti konfliktusok kezelését próbálják meggyorsítani. Ha mégsem születik megállapodás a két szerv között, akkor a Parlamentnek abszolút többség esetén vétó joga van. Ezzel tehát a Parlament súlya megnőtt a környezetvédelmi törvényhozásban, eddig ugyanis csak tanácsadói szerepet tölthetett be. A jogi szabályozás

tendenciái A direktívák áttekintése után érdemes összefoglalni a szabályozás kialakításánűl megfigyelhető tendenciákat is. • Az egyes témakörökben keretdirektívákat hoznak, és ehhez kapcsolódóan az egyes részterületekre, elemekre, termékekre, speciális területekre ún. leánydirektívákat alakítanak ki. Ez látható a levegő, a hulladék és a vízminőség területén Jelentősége, hogy e területeken először átfogó stratégiákat dolgoznak ki, s az ezekben lefektetett elveknek megfelelően fogadják el folyamatosan a részdirektívákat, elősegítve így a s zabályozás egységességét. A témában korábban elfogadott direktívákat módosítják, illetve ha a keret elveinek megfelelnek, beépítik abba. • Külön kiemelendő a „Vízügyi Keretdirektíva”, amely az EU vízzel kapcsolatos, legfontosabb jogszabálya lesz, és amelytől nemzetközi és világviszonylatban is újdonságnak számító, minőségileg is új

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


vízgazdálkodási politikát várnak. Ez az első kísérlet ekkora területen, ilyen egységes szemléletű, ennyire a vízgyűjtőkre és az élővilág fenntartható fejlődésére alapozott vízgazdálkodás megvalósítására. (Bándi et al, 1997, 50 old.) • Jellemző a szabályozott szennyező anyagok körének bővülése és a határértékek fokozatos szigorítása. Példaként említhető a könnyű járművek által kibocsátott szennyező anyagok szabályozásának szigorodása. • Megjelent az integráció, vagyis az egyes részterületek, pl. természeti elemek egységes kezelése is. E nnek legszemléletesebb példája az IPPC direktíva (integrált szennyezés megelőzés és kontrol), mely a vállalatok környezeti hatásait összességében próbálja szabályozni. E direktíva megvalósításához szükségessé válik a környezetvédelmi hatóságok munkájának összehangolása. • A nyilvánosság, a lakosok informálása és döntéshozatalba való

bevonása egyre nagyobb szerephez jut a környezeti politikában. Több direktívában is m egjelenik ez az elv, különösen a környezeti hatásvizsgálat direktívában és a környezeti információhoz való hozzáférés direktívájában. • Nő a monitoring szerepe, illetve az egységes környezeti információrendszer kialakítása, melyet kulcsfontosságúnak tartanak a hatékony szabályozás megvalósításához. Szankciók a jogszabályokat be nem tartók ellen Több ország ellen bírósági eljárást indítottak, bírságot vetettek ki, vagy elmarasztaló véleményt fogalmaztak meg a jogszabály ratifikálásának elmaradása, a h atárértékek be nem tartása, esetleg kötelező program kialakításának elmaradása miatt. Leginkább a déli államokra jellemzőek a problémás esetek, így Görögország, Spanyolország és Portugália vannak nehezebb helyzetben az uniós szabályozásnak való megfelelés terén. (Pl Görögország ellen bírság kirovását

javasolta a Bizottság azért, mert nem oldották meg a Krétán keletkező hulladék biztonságos kezelését. Portugália nem ratifikálta az Unió városi szennyvíztisztítására vonatkozó direktíváját, ezért a Bizottság az Európai Bíróság elé viszi az ügyet. Spanyolország is bíróság elé kerül a s zárazelemekre vonatkozó direktíva be nem tartása miatt, illetve mert 43 nem készítette el a szárazelemekre vonatkozó hulladékcsökkentési programját.) E példák is azt mutatják, hogy szigorúan veszik a meghozott direktívák betartását, és azt jogi úton is megpróbálják érvényesíteni. A környezetvédelmi akcióprogramok jelentősége Az Unióban 1973 óta négyévenként fogadnak el új akcióprogramot. A mostani környezetvédelmi politikát a legjobban az ötödik akcióprogram befolyásolja, illetve ennek módosítása, valamint számítani lehet a hatodik program mielőbbi elfogadására. Az ötödik akcióprogram, amely 1992-ben lépett

érvénybe, a korábbiakhoz képest új stratégiát tartalmaz. Ez az első olyan program, amely a problémákat rangsorolja, azok megoldására környezetvédelmi célokat határoz meg, és megadja a célok eléréséhez szükséges főbb lépéseket. A programban meghatározott fontosabb célterületek a következők: • a természeti erőforrások fenntartható menedzsmentje • a hulladék integrált ellenőrzése és megelőzése • a nem megújuló energiaforrások használatának csökkentése • a közlekedés és szállítás környezeti szempontú javítása, átszervezése • a városi területek környezeti minőségének javítása • a közegészségügy és környezeti biztonság javítása Célszektorokat választanak ki (ipar, energia, szállítás, mezőgazdaság, turizmus) és ezekre intézkedéscsomagot ajánlanak. Hangsúlyozzák a kikényszerítés (enforcement) eszköztárának bővítését, mely szerint a jogi eszközök mellett előtérbe kerülnek a

piaci alapú eszközök, a horizontális vagy támogató eszközök, valamint pénzügyi támogató mechanizmusok. A jogi eszközök közé az EU egész területén alkalmazott normák, határértékek, engedélyeztetési eljárások sorolhatók, amelyek nem veszik figyelembe, hogy a kívánt környezeti állapot elérése mennyi költségbe kerül a szereplők számára. A piaci alapú eszközök a környezetvédelmi költségek internalizálását tűzik ki célul ösztönzők, adók, díjak, emissziós jogok kereskedelmének bevezetésével, valamint a felelősség tisztázásával. Ezeknél az eszközöknél a szennyezőknek már van választási lehetőségük, hogy fizetnek és szennyeznek vagy a szennyezésüket csökkentik. A törvényhozásnak és a hatóságoknak itt nagy szerepük van abban, hogy az „árakat” jól határozzák meg, elősegítve a környezeti állapot folyamatos javulását. A horizontális, támogató intézkedések közé tartozik a statisztikai adatok

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


minőségének javítása, a környezetvédelmi tudományos kutatás elősegítése, a környezeti szempontú technológiafejlesztés, a környezetvédelmi szempontokat is beépítő területfejlesztés, a környezetvédelemmel kapcsolatos fogyasztói információk minőségének javítása, valamint a környezeti nevelés, oktatás és szakképzés ösztönzése. A pénzügyi támogató mechanizmusok körébe tartoznak többek között az Unió strukturális alapjai, a LIFE program és a Kohéziós Alap. E zek az alapok demonstrációs projekteket, intézményi fejlesztéseket finanszíroznak a fenntartható fejlődés jegyében nagyrészt azokon a területeken, ahol ez még piaci alapokon nem működne. A Kohéziós Alap célja, hogy azokban az országokban, ahol a gazdasági nehézségek miatt a piaci és jogi eszközökkel nem képesek a környezeti problémákat megoldani, ott pályázati rendszerrel támogassák a környezetvédelmi beruházásokat. (Spanyolország,

Görögország, Portugália és Írország pályázhatott eddig a Kohéziós Alaphoz támogatásért. ) 44 Az új belépők környezetvédelmi érdekei és érdekérvényesítő képessége A legújabb belépők közé tartoznak az 1995-ben csatlakozott Ausztria, Svédország és Finnország. Ezekben az országokban a csatlakozás előtt szigorúbb volt a környezetvédelmi szabályozás, mint az EU-ban, és az Unió engedélyezte, hogy négy évig még a saját jogszabályaikat alkalmazhassák. Egyúttal az EU ígéretet is tett arra vonatkozólag, hogy 4 év alatt a saját jogszabályait felülvizsgálja azokon a területeken, amelyeknél az EFTA országok szabályozása szigorúbb volt. Ennek alapján néhány jogszabály további szigorodása várható E három ország bekerülésével megnövekedett a környezetvédelemben a radikálisok aránya, amely a döntéshozatalnál fontos elem lehet. Összességében elmondható, hogy bár a környezetvédelem még mindig a

gazdasági érdekek mögött helyezkedik el, a tendenciák mégis azt mutatják, hogy mind a szabályozásban, mind az uniós politikában szerepe egyre nő. 45 Felhasznált irodalom 1. Guide to the Approximation of European Union Environmental Legislation, Commission of the European Communities, Brussels, 25.081997 , SEC(97) 1608 2. Jogharmonizációs Útmutató az Európai Unió Környezetvédelmi Joganyagához, Munkaanyag, Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 1997 3. Környezetvédelmi szempontok az EU-val folytatandó csatlakozási tárgyalásokhoz (szerk: Láng István, Kerekes Sándor, Kiss Károly, Bulla Miklós), B udapest, 1998 j an., Zöld Belépő 1. szám 4. A Magyar Köztársaság és az Európai Unió környezetvédelmi jogrendszerének harmonizációja, Helyzetjelentés, EMLA, Budapest, 1996 szeptember 5. White paper, Preparation of the associated countries of Central and Eastern Europe for integration into the internal market of the Union, Commission of

the European Communities, Brussels, 1995 6. Az EU direktívák közgazdasági elemzése, Összefoglaló jelentés, I II kötet, EMLA, Budapest, 1997 7. Compliance costing for approximation of EU environmental legislation in the CEEC, EDC Ltd, EPE asbl, Ireland, Belgium, 1997 8. Bándi Gyula, Balogh Attila, Ijjas István: Az EU környezeti szabályozása által átfogott területek és a h azai környezeti szabályozás területeinek összevetése, Magyarország az ezredfordulón MTA stratégiai kutatások, Zöld Belépő 5. szám, EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata, Budapest, 1997 9. Towards sustainability, The European Community programme of policy and action in relation to the environment and sustainable development, Luxemburg: Office for Official Publications of the European Communities, 1993 10.Press releases of DG XI • Commission decides to seek financial penalties against Greece over waste, DG XI, IP/97/577, 1997.0606 • Commission decides action against

Spain, Luxembourg, Greece and Belgium on waste legislation, DG XI, IP/97/578, 1997. 0630 • Commission acts against Spain, Portugal, Greece and the Netherlands to curb water pollution, DG XI, IP/97/577, 1997.0630 11.G Vonkeman: International cooperation: The European Union, in: A Blowers and D Glasbergen: Prospects for environmental change, Heerlen, Open University, 1996 46 A ZÖLD BELÉPŐ sorozat eddig megjelent kiadványai 1. Környezetvédelmi szempontok az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz Szerk. Láng István, Kerekes Sándor, Kiss Károly, Bulla Miklós 2. Környezetvédelmi szempontok az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz (A tárgyalási anyaggal bővített változat) Szerk. Láng István, Kerekes Sándor, Kiss Károly, Bulla Miklós 3. Pataki György - Radácsi László: A magyar iparvállalatok környezeti orientációja 4. Lehota József - Papp János - Komáromi Nándor: Az ökológiai mezőgazdálkodás termékeinek export- és hazai piaci helyzete, a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


fogyasztói magatartás jellemzői, trendjei és az EU-csatlakozás várható hatásai 5. Beczner Judit - Lajos József - Vásárhelyiné Perédi Katalin - Kardos Györgyné - Haidekker Borbála Kertész Béla: A biológiai úton lebomló csomagolóanyagok előállítási és felhasználási lehetőségének vizsgálata itthon és külföldön 6. Szirmai Viktória - Vit László: Az ökológiai problematika megjelenése a nyomtatott sajtóban 7. Vári Anna - Vásárhelyi Judit - Szirmai Viktória - Bognár Judit: Városi közösségekben folyó komplex környezetjavító - tudatformáló programok vizsgálata 8. Kúnvári Árpád - Sz Tóth György - Gräff József: Nemfém ásványi termékek gyártásának levegőtisztaság-védelmi kérdései 9. Ángyán József - Menyhért Zoltán: Az EU-konform mezőgazdasági stratégiaváltás legfontosabb területei és feladatai a növénytermesztésben 10. Sántha Attila: A hazai agrárgazdaság környezeti helyzete és az EU-csatlakozással

kapcsolatos feladatok 11. Sántha Attila: Állattenyésztésünk helyzete, perspektívái és EU-konform fejlesztésének koncepciója 12. Podmaniczky László: A nitrogén-adózás lehetőségei a magyar mezőgazdaságban 13. Csemez Attila - Balogh Ákos: Tájrendezési tervek egységesítése Közép-Európában 14. Ángyán József - Büttner György - Németh Tamás - Podmaniczky László: A természetvédelem és a mezőgazdálkodás összehangolásának EU-konform rendszere I.: Alapozó vizsgálatok Magyarország földhasználati zónarendszerének kialakításához 15. Nagy Szabolcs - Márkus Ferenc: Az EU-csatlakozás várható hatásai a környezetileg érzékeny területekre és az extenzív gazdálkodási módok megőrzésének lehetőségeire 16. Ángyán József – Márkus Ferenc – Ónodi Gábor – Podmaniczky László: A természetvédelmi, ökológiai szempontok üzemi szintű integrálása a mezőgazdasági birtoktervezésben 17. Csemez Attila - Mőcsényi Mihály:

Egyedi tájértékek jelentősége a rurál táj fejlesztésében 18. Környezet- és természetvédelem, mezőgazdálkodás, vidékfejlesztés kutatási tématerület (témaösszefoglalók, tézisek, javaslatok) I. 1997 Szerk. Ángyán József 19. Ónodi Gábor - Váradi István: Települések külterületeinek környezetbe illeszkedő fejlesztési lehetőségei 47 20. Gentischer Péter - Hartman Mátyás - Kalas György - Tarnik Csilla: A lakossági fogyasztási szokások változásának összefüggése a hulladékgazdálkodással 21. Koloszár Miklós - Ásványi Zsuzsanna - Bulla Miklós: Az EU-konform környezeti szabályozás költség-haszon elemzése és implementációs vizsgálata 22. Auer Tibor - Kutas József - Mohácsi Éva - Vattai József: A levegőtisztaság-védelem jelenlegi helyzete, teendők az élelmiszeriparban, figyelembe véve a közeli EU-csatlakozást 23. Halász Anna - Baráth Ágnes - Hegóczky József - Sárkány Péter - Nagyné Gasztonyi Magdolna

Hajdú Gyuláné: A szesz-, sör-, bor-, gyümölcslé- és üdítőitalipar környezeti hatásainak vizsgálata 24. Lengyel Márton: Ökoturizmus és marketing 25. Cserhalmi Zsuzsanna - Éliás Ida - Tóthné Szita Klára: A hús- és baromfiipar környezeti hatásai 26. Steiner Ferenc - Török Szabina - Osán János: A hő- és villamosenergia szektor légköri kibocsátása és az európai csatlakozás 27. Debreczeny István - Fejes Ferenc - Fekete J György - Olessák Dénes - Moravcsik Attiláné Polyánszky Éva - Rab Attila: Életútelemzés a papírgyártás területéről a társadalmi, gazdasági és műszaki kapcsolatok feltárásával 28. Csete László - Balázs István - Bartha Pál - Héjj Botond - Márkus László - Somkuti Elemér - Szántó Péterné - Várhelyi István: A környezeti kihívás hatásai a mezőgazdasági, erdő- és vadgazdálkodási ágazatok vállalkozási, üzemi szférájában 29. Lukovich Tamás: A posztindusztriális/posztmodern urbanizáció

és városépítészet globális trendjei 30. Birkás Márta: A talajhasználat és talajművelés EU-konform fejlesztésének területei, rövid és hosszú távú teendői 31. Szikla Zoltán - Debreczeny István - Olessák Dénes - Ferjancsik Zsombor - Varga Péter: Papíripari vállalatok környezeti menedzsmentje, figyelembe véve a papír társadalmi, gazdasági szerepét 32. Kardos Tibor - Tóth Béla: A MÁV helyzete az Európai Unió környezetvédelmi elvárásainak tükrében 33. Léder Ferencné - Németh István - Lajos József - Mohos Ferenc - Zsigmond András - Boros Ilona Völgyi Lajos: Környezeti hatások felmérése a gabona-, malom-, sütő-, édes- és cukoriparban; melléktermékek, hulladékok, vízminőségvédelem 34. Szlávik János: Az EU-konform környezetvédelmi szabályozási módok gazdasági és társadalmi hatásmechanizmusának elemzése (a magyar csatlakozás szempontjából) 35. Valkó László: A környezeti ipar fejlesztésének környezeti és

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


gazdasági hatásai 36. Füle Miklós - Kósi Kálmán: A közgazdasági eszközök alkalmazásának hatása a különböző tulajdonformájú és nagyságú vállalati formáknál 37. Cserháti László - Gerely Péter - Szőke Mihály - Kertész Béla - Viszkei György: A három R (Recovery, Reusing, Recycling) európai és hazai gyakorlatának áttekintése az élelmiszeripar szempontjából 38. Elek Sándor - Kulifai József: A környezetkímélő intézkedések támogatása a mezőgazdaságban az EU strukturális alapjaiból 39. Kemény Bertalan - Faludi Erika - Fogarasi Gyula: A civil szervezetek szerepvállalási lehetőségei a település- és térségfejlesztésben (Kulturális animáció helyi és kistérségi szinten) 40. Angyal Ádám: A természeti környezet vezetési kihívásai 48 41. Czigány Csaba, Kiss József, Reisinger Péter: Növényvédelem, környezetvédelem, EU-csatlakozás 42. Lekics Valéria - Tóth Gergely, Némethné P. Katalin - Papanek Gábor:

Környezetvédelem, iparszerkezet, EU-csatlakozás 43. Füleky György, Győri Zoltán: Talajerőgazdálkodás az Európai Unióban és Magyarországon 44. Pomázi István: Az Európai Unió környezetpolitikája és a szabályozás várható tendenciái 45. Vajnáné Madarassy Anikó - Vajna Tamás: Az EU-csatlakozás várható hatásai a védett természeti területek mezőgazdálkodásának helyzetére, fejlesztési és közgazdasági támogatási lehetőségeire I. 46. Kindler József - Czéh Tibor - Baranyi Árpád - Gáspár Ákos: A szubszidiaritás környezetgazdasági tartalma és vonatkozásai az EU-országok gyakorlatában 47. Kindler József - Czéh Tibor - Baranyi Árpád - Gáspár Ákos - Hermann Zoltán - Ungvári Gábor - Kék Mónika - Kocsis Tamás: Környezetvédelmi szabályozás a szubszidiaritás elve alapján: a megosztott hatáskörök problémája és a megoldási lehetőségek 48. Borbás László - Godek Ferencné - Laczó András - Stefanovits Pál: A

tejipar környezeti hatásainak vizsgálata 49. Fekete Jenő - Fiegler Zsuzsanna - Frigyer Attila - Szebényi Imre: A magyarországi "környezetbarát termék" minősítő és tanúsító rendszer illesztése az EUszabályozáshoz 50. Mang Béla - István Zsolt - Murvai József - Csizmadia László - Tóth András: A tiszta technológiák és környezeti biztonsági rendszerek fejlesztése és bevezetése I. 51. Csete László: Alternatív megközelítési módok a vidékfejlesztésben és a mezőgazdaság üzemi szférájában 52. Bándi Gyula - Bencze László - Elek Andrea: Az EU és a hazai környezeti jogi szabályozás intézményi rendje, szabályozási módszertani kérdései 53. Bándi Gyula - Balogh Attila - Íjjas István: Az EU környezeti szabályozása által átfogott területek és a hazai környezeti szabályozás területeinek összevetése 54. Füzessi Zsuzsanna - Tistyán László A környezeti tudat alakulásának elemzése a rendszerváltás óta eltelt

időszakban 55. Szokolay Örs A fenntartható településfejlesztés és kistérségfejlesztés összefüggései 56. Ellingstad, Marc and Csaba Makó: Environmental Attitudes and Policies among Firms in the Székesfehérvár Region 57. Sándor Kerekes and Károly Kiss: Hungary’s Green Path to the EU. Summary and progress report, 1997 58. Bárdossy György: A hazai radioaktív hulladékelhelyezés helyzete 59. Kerekes Sándor - Kiss Károly: EU-csatlakozásunk környezetvédelmi feltételei és következményei 60. Csűrök Tibor - Fazekas András - Popovics Attila: Energiapolitikai feladatok a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés területén 61. Kerekes Sándor - Kiss Károly szerkesztése A környezetvédelmi direktívák hazai alkalmazásának előzetes gazdasági- társadalmi hatásvizsgálata 62. Balikó Sándor - Kovács András - Kovács Gyuláné - Papp István - Sz Tóth György: A kőolaj- és földgázbányászat és feldolgozás levegőtisztaság-védelmi

kérdései 63. Kovács Eszter: Az EU környezetvédelmi követelményei és a hazai megfelelés 49 Előkészületben lévő kiadványok − − − − − − Gräff József - Toldy Ferenc - Sz. Tóth György - Veres Gergely: A kohászat elleni harc, különös tekintettel a légszennyezésre Ferencz Zoltán - Schmidt Andrea: Magyar környezeti mozgalmak a brüsszeli színen Bakoss Géza - Toldy Ferenc - Zsebik Albin: A kommunális energiafelhasználás hatékonyságának növelése a környezetszennyezés csökkentése érdekében Bakoss Géza - Zsebik Albin: A lakossági energiafelhasználás csökkentésének lehetőségei és környezetvédelmi hatásai Mészáros Ernő: A nemzetközi egyezményekben szereplő légszennyező anyagok hazai emissziója az európai országok kibocsátásának tükrében Faragó Tibor - Bozó László: Felkészülés az európai integrációs tárgyalásokra: nemzetközi egyezmények a levegőkörnyezet védelméről és a magyarországi

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


feladatok Az MTA által kiadott kötetek Környezetpolitika és Uniós csatlakozás. Magyarország az ezredfordulón, Környezetvédelem és integráció. MTA, 1998 Termelés, piac, természeti környezet. Magyarország az ezredfordulón, Környezetvédelem és integráció. MTA, 1998 Gazdaság és környezet. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció MTA, 1998 Szigorodó környezetpolitika. Műhelytanulmányok, Környezetvédelem és integráció MTA, 1998 50 Az Európai-uniós csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata című kutatási program egyike annak a 11 kutatási főiránynak, melyet Glatz Ferenc akadémikus, az MTA elnöke kezdeményezett, s a Magyarország az ezredfordulón - MTA Nemzeti Stratégiák címet viseli. A 11 stratégiai kutatási főirány koordinálását végző Programtanács elnöke Glatz Ferenc, társelnöke Láng István akadémikus. A munka anyagi hátterét az Országgyűlés teremti meg a költségvetésen keresztül, de a

mi programunk megvalósításához jelentős anyagi támogatást nyújt a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. Az Európai-uniós csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata című kutatási program vezetésével az MTA elnöke Kerekes Sándort, a BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát bízta meg. A program Tématanácsának további tagjai: Ángyán József igazgató, GATE Tájgazdálkodási Intézet Biacs Péter főigazgató, Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet Dobák Miklós egyetemi tanár, BKE Vezetési és szervezési tanszék Fekete Jenő György főosztályvezető, Környezetgazdálkodási Intézet Kindler József egyetemi tanár, BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék Őri István főosztályvezető, Környezetvédelmi Minisztérium Mészáros Ernő akadémikus, Veszprémi Egyetem Kémiai analitikai tanszék Szlávik János egyetemi tanár, BME Környezetgazdaságtani

és műszaki jogi tanszék Tamás Pál igazgató, MTA Társadalmi Konfliktuskutató Intézet a Tématanács titkára Kiss Károly egy. docens, BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék Programunk több témakörre tagozódik (zárójelben a témavezetőket tüntetjük fel): I. Hazánk környezeti állapota; a nemzetközi környezetvédelmi szerződések teljesítése (Mészáros Ernő Veszprémi Egyetem) II. A környezetvédelmi szabályozás EU-konformitása (Szlávik János BME, Bándi Gyula ELTE) III. Intézményrendszer és társadalmi részvétel a környezetvédelemben (Kindler József BKE, Tamás Pál, MTA Társadalmi Konfliktuskutató Intézet ) IV. Környezeti és versenypolitika, piacvédelem, külkereskedelem (Kerekes Sándor BKE) V. A környezeti kihívás hatása a versenyszférára (Dobák Miklós BKE, Kerekes Sándor BKE) VI. Energiagazdaság (Zsebik Albin BME) VII.Ipar (csatlakozási feltételek és hatások) (Fekete Jenő György, Környezetgazdálkodási

Intézet) VIII. A környezeti ipar (Valkó László BME) IX. Élelmiszeripar (a csatlakozás és az EU-konform szabályozás feltételei és hatásai) (Biacs Péter, Czukor Bálint Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet) X. Közlekedés (Kiss Károly BKE) XI. Mezőgazdaság (Ángyán József GATE, Sántha Attila JPTE) XII.A környezetbarát városiasodás és rurális fejlődés európai trendjei (Ónodi Gábor, Ángyán József GATE, Csete László AGRO 21 Iroda, Csemez Attila KÉE) XIII. Természetvédelem és mezőgazdasági földhasználat (Ángyán József GATE) XIV.Nemzeti sajátosságok, dizájn, turizmus, környezetvédelem (Lengyel Márton, BKE) XV. A környezeti tudatosság kérdése: oktatás és média (Valkó László BME, Vári Anna MTA TKKI) 51