Történelem | Középiskola » Az athéni demokrácia kialakulásának folyamata

Alapadatok

Év, oldalszám:2008, 3 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:655

Feltöltve:2008. február 16.

Méret:62 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Az athéni demokrácia kialakulásának folyamata I. 1 A város kialakulása 2. Az arisztokratikus köztársaság 3. A démosz megerősödése II. A démosz polgárjogi küzdelmének állomásai 1. Drakón arkhón 2. Szolón reformtevékenysége 3. A türannisz kora 4. Kleiszthenész reformjai 5. Periklészi virágkor III. 1 Válság és hanyatlás Athén az Attikai-félszigeten jött létre, 5 km-re a tengertől (kikötője a Pireusz). A város magja az Akropolisz (fellegvár), amely már a mükénéi korban is létezett. A Kre XIV-XIII században Athén élén királyok álltak. Az egyik ilyen király Thészeusz volt, aki miután egyesítette Attika településeit, a lakosságot 3 foglakozási csoportba osztotta: arisztokraták (eupatridák), földművesek (georgoszok), mesteremberek (demiurgoszok). A Kr.e VIII században megszűnt a királyság, megkezdődött az arisztokratikus köztársaság, mivel ezután a várost az arisztokraták irányították. Közülük kerültek ki az

arkhónok Kezdetben 1, m ajd 3, v égül 9 arkhón volt. Kezdetben egész életük végéig, majd 10 évig, végül 1 évig voltak hivatalban. A volt arkhónokból jött létre az arisztokratikus vének tanácsa, az Areioszpagosz. A Kr.e VIII századtól (750 körül) kezdődő gyarmatosítás hatást gyakorolt Athén társadalmi életére. Az ipar, kereskedelem fellendült, a gabonatermelés jelentősége csökkent, helyette a belterjes földművelés (kertművelés) igénye nőtt. Az iparos, kereskedő népek és a parasztság, vagyis együttes nevükön a démosz (’nép’) jelentősége erősödött, így az arisztokrácia fontossága csökkent. A megerősödött démosz célja: az adósrabszolgaság megszűntetése, a területi alapon való társadalmi beosztás, és az izonómia, vagyis a jogi egyenlőség megteremtése. Drakón arkhón Kr.e 621-ben írásba foglalta a t örvényeket, ezzel gátat szabott a s zokásjog önkényes értelmezésének. A törvények rendkívül

szigorúak voltak („drákói szigor”) Továbbra is az arisztokráciát védte és az adósrabszolgaságot nem szüntette meg. Szolón Kr. E 594-ben volt arkhón Ekkori intézkedései: eltörölte a polgárok adósságait (szeiszaktheia – ’a terhek lerázása’) és eltörölte az adósrabszolgaságot, a külföldre eladott adósok állami pénzen való visszavásárlása és földjeik visszaadása. A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is, szót adva nekik a népgyűlésen (ekklészia). Évi jövedelem alapján osztotta be a társadalmat 4 vagyoni osztályba. Az első az 500 mérősök (pentakosziomedimnosz), ők a leggazdagabb arisztokraták. A második a 300 mérősök, a lovasok (hippeisz). A harmadikba tartoznak a 200 mérősök, vagy ökörfogatosok (zeugitész) A többi polgárt napszámosnak (thész) nevezték a negyedik vagyoni osztályban. Szolón létrehozta a 400-ak tanácsát, a bulét, amely a népgyűlés napirendjét készítette elő

és az első 3 vagyoni osztályból lehettek tagjai. Megszervezte az esküdtbíróságot (heliaia), amelynek mindenki tagja. Gazdasági jellegű törvényei: a földbirtokok maximalizálása; a gabonakivitel tiltása; kertművelés és növényi olaj kivitelének támogatása. Családjogi intézkedéseiben engedélyezte a szabad végrendelkezést, igyekezett megakadályozni az érdekházasságot és a családok felbomlását. Szolón törvényhozói munkája alapján megteremtette a demokrácia (népuralom) alapjait. Szolón visszavonulása után az arisztokraták úgy érezték, elvesztették kedvező helyzetüket, míg a démosz vezetői kevesellték jogaikat. A türannisz (zsarnokság) kora Kre 560- 510-ig tartott. Az első türannosz, aki bevezette az egyeduralmat Peiszisztratosz volt (Kre 560-527) A szegényebb rétegekre támaszkodott. Az ellenálló arisztokraták földjeit elvette és kiosztotta a földnélkülieknek. Évi adót vezetett be, amiből zsoldossereget tartott

fenn és fizette az építkezéseket. A türannoszok nagy építők voltak Peiszisztratosz Akropoliszon az Athéné templomot és Olümpiában a Zeusz templomot építette. Vidékre „kiszálló” bíróságokat hozott létre, hogy a parasztnak ne keljen bemennie peres ügyeivel. Előnyös kereskedelmi szerződéseket kötött más poliszokkal, megteremtette az athéni hajók szabad mozgását a tengereken. A türannoszok hatalmuk biztosítása érdekében a démoszt támogatták Peiszisztratosz halála után fiai, Hippiasz és Hipparkhosz követték, nekik már a növekvő elégedetlenséggel kellett számolniuk. Hipparkhoszt egy felvonuláson megölték, Hippiaszt pedig elüldözték Kr.e 510-ben A gazdaság fejlődése oly mértékben erősítette meg a démoszt, hogy szükségtelen, akadályozó tényezővé váltak a türannoszok. A türannisz megszűnése után a d émosz hangadói Kleiszthenész kezébe adták a v áltoztatás jogát (Kr.e 508) Az új berendezkedés alapja a

területi felosztás volt Attikát 3 részre osztotta: egy városira (Athén és környéke), egy vidékire (Attika sík vidéke) és egy tengerparti részre. Létrehozott 10 phülét, kerületet, amiből egy phülé állt egy tengerparti, egy városi és egy vidéki részből. Ez a politikai egység biztosította a démosz fölényét az arisztokratákkal szemben. A phülé-rendszerre épült a katonai szervezet és a politikai élet A bulé létszámát 500 főre emelte. A legfőbb hatalom a népgyűlés kezébe került, amelynek munkájában minden athéni polgár részt vehetett. Kleiszthenész bevezette a cserépszavazást (osztrakizmosz), hogy lehetetlenné tegye a zsarnokok újjáéledését. A demokrácia kiteljesedését a periklészi virágkorban érte el. A klasszikus athéni demokrácia mindössze 58 évig állt fenn (Kr.e 462-404) Államszervezete hosszú utat járt be, míg eljutott a végkifejletthez. Még a perzsa háborúk idején, Kre 462-ben Ephialtész reformja

jelentősen csökkentette az Areioszpagosz bíráskodásának hatáskörét. Kre 458-457-ben az arkhóni hivatalt megnyitották a 200 mérősök előtt is. A kor névadója Periklész (Kre 495-429), aki Kleiszthenész unokaöccse volt és Kr.e 444-429 között 15 é vig sztratégosz volt A politikai jogok gyakorlásának feltételeit a másodlagos elosztással teremtette meg. Az 500-ak tanácsának és az esküdtszéknek tagjai és a színházi előadásokon megjelenő polgárok is napidíjat kaptak (2 obdosz volt). A gazdagokra különféle kötelezettségeket (leiturgia) rótt, mint például színházi előadások, tornaversenyek rendezése, hadihajók felszerelése. A Kre 478-ban létrehozott déloszi szövetséget Athén saját céljaira használta fel: gazdaságilag megsarcolta szövetségeseit, továbbá át kellett venniük az athéni politikai rendszert (demokrácia). A szövetség tagjai ezért lázadni kezdtek Athén és Korinthosz között a kereskedelmi verseny

ellentétté vált, mindez a Spárta vezette peloponnészoszi szövetséggel (amelybe Korinthosz is beletartozott) való szembekerülést is jelentette. A gazdasági - politikai - katonai ellenségeskedés elvezetett a peloponnészoszi háborúhoz (Kr.e 431-404) A háború során meghalt Periklész Kre 429-ben Athénban kiéleződött a politikai versengés, ami meggyengítette a poliszt. Végül Athén vereséget szenvedett, felbomlott a déloszi szövetség. A poliszok egymás elleni végtelen harcának időszaka következett. Ez már a hanyatlás kora volt A háborúk miatt (katonáskodás, pusztítások) ellehetetlenültek az attikai kis- és középbirtokosok; deklasszálódtak; számuk, társadalmi és politikai súlyuk csökkent. A városi iparosok, kereskedők is deklasszálódtak, miközben növekedett a rabszolgák száma és szerepe a gazdaságban. Átalakult a h adsereg is: megnövekedett a pénzért harcoló (zsoldos) katonák száma. A háborúk alatt a görög

gyarmatvárosok „leváltak” anyavárosaikról, egyre kevésbé töltötték be a nyersanyagbázis és felvevőpiac szerepét. Athénban a demokrácia meggyengült, megszűnt a politikai egyenlőség is. Az elszegényedett polgárság elvesztette poliszpolgári öntudatát, polisz-hazafiságát, és irányítható, szavazatát pénzért értékesítő tömeggé lett