Irodalom | Könyvek » Kritikatörténet

KRITIKATÖRTÉNET (Bodnár György, 2005. ősz) Piliscsaba (Godzsa Anikó) TÉMAKÖRÖK 1. A kritikatörténet tárgya, sajátos módszere és rendszerező elve 2. A kritikatörténeti kutatás eddigi eredményeinek és válogatott szakirodalmának az ismertetése 3. A pozitivizmus 4. Az impresszionizmus 5. Antiimpresszionista koncepciók 6. A szellemtörténet 7. Horváth János 8. Az esszéíró nemzedék 9. Irodalomtörténeti rendszerezések a XX század első felében 10. Poétikai megújulás a ’60-as évektől (kitekintés) 11. Strukturalizmus 12. Recepcióesztétika 13. Modern hermeneutika 14. Dekonstrukció 15. Kultúratudomány 2 OLVASMÁNYJEGYZÉK Könyvek A magyar kritika évszázadai I–III., SŐTÉR István szerk, Szépirodalmi, Bp, 1981 A magyar modernek irodalomszemlélete = BODNÁR György, A „mese” lélekvándorlása, Szépirodalmi, Bp., 1988, 371– 439. A modern irodalomtudomány kialakulása. A pozitivizmustól a strukturalizmusig

(Szöveggyűjtemény), szerk BÓKAY Antal – VILCSEK Béla, Osiris, Bp., 1998 A posztmodern irodalomtudomány kialakulása (Szöveggyűjtemény), szerk. BÓKAY Antal, Bp, Osiris, 2002 BODNÁR György, A korszak irodalomszemlélete = A magyar irodalom története 1919-től napjainkig, SZABOLCSI Miklós szerk., Akadémiai, 1966, 37–112 BÓKAY Antal, Irodalomtudomány a modern és posztmodern korban, Osiris, Bp., 1997 Esszépanoráma 1900–1945, szerk. KENYERES Zoltán, Szépirodalmi, 1978 Irodalomtudomány. Tanulmányok a XX századi irodalomtudomány irányzatairól, szerk NYÍRŐ Lajos, Akadémiai, Bp, 1970. KOMLÓS Aladár, Gyulaitól a marxista kritikáig, Akadémiai, Bp., 1966, 306 NÉMETH G. Béla, A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában, Akadémiai, Bp, 1981 THIENEMANN Tivadar, Irodalomtörténeti alapfogalmak, Pécs, 1931. Tanulmányok BABITS Mihály, Új klasszicizmus felé = B. M, Esszék, tanulmányok II, Szépirodalmi, Bp, 1978, 137–140 BABITS

Mihály, A veszedelmes világnézet, Bp., 1918 = B M, Esszék, tanulmányok I, Szépirodalmi, Bp, 1978, 510–517 FÜLEP Lajos, Új művészi stílus, Bp., 1908 = A művészet forradalmától a nagy forradalomig I, 484–516 HORVÁTH János, Magyar irodalomismeret = H. J, Tanulmányok, Akadémiai, Bp, 1956 IGNOTUS, A lírai kritika, Nyugat, 1910, 528–531. LUKÁCS György, Az utak elváltak, Bp., 1910 = L Gy, Magyar irodalom, magyar kultúra, Gondolat, Bp, 62–67 NÉMETH László, Egy új nemzedék esztétikája, Bp., 1931 = Két nemzedék, Bp, 1970, 307–310 RÓNAY György, A nagy nemzedék, Szépirodalmi, Bp., 1971 RÓNAY László, Esztétika – szorongattatásban (Sík Sándor esztétikai nézeteiről), Árgus, 1998/4, 42–45. SÍK Sándor, A katolikus irodalom problémájához = S. S, Kereszténység és irodalom, Vigilia, Bp, 1989, 205–238 Helikon, Világirodalmi Figyelő, Irodalomtudományi Szemle 1968/1: A strukturalizmus 1970/3–4: Modern stilisztika 1971/2:

Irodalomelméleti viták Franciaországban 1973/2–3, Irodalomtudomány és szemiotika 1974/3–4: Modern poétika 1976/4: Tudomány-e az irodalomtudomány? 1977/1: A retorika újjászületése 1980/1–2: Recepciókutatás és befogadás-esztétika 1981/2–3: Régi és új hermeneutika 1983/2: Irodalomelmélet és beszédaktus-elmélet 1988/3–4: Modern stilisztika 1989/1: Az empirikus irodalomtudomány elmélete 1989/2–3: A modern textológia 1990/4: A jelentésteremtő metafora 1992/2: Profizmus az irodalomtudományban 1993/1: A konstruktivista irodalomtudomány 1994/1–2: Az amerikai dekonstrukció 1995/1–2: Posztszemiotika 1995/3: A stílus diszkurzív elmélete 1995/4: Rendszerelvű irodalomtudomány 1996/1–2: Intertextualitás 1997/4: A lehetséges világok poétikája 1998/3: Kánonok a kis népek irodalmában 2005/1–2: A kritikai kultúrakutatás 3 KIDOLGOZOTT SZAKIRODALOM A magyar kritika évszázadai I. (1705–1848) 1 Az irodalmi élet és a magyar nyelvű

sajtó kezdetei - - A fölvilágosodás első írói nemzedéke még nem támaszkodhatott intézményi alapra; minden azok kezében volt, akikkel inkább szembe kellett fordulniuk. Az írók egymásra vannak utalva, így költészetük java verses episztoláikból áll A Mária Terézia uralkodása alatti latin és német nyelvű újságok inkább a Habsburg-birodalmi patriotizmus felé hajlottak (az egyetem is ilyen befolyás alatt állt). Nem volt magyar színház sem. A születő lapok és folyóiratok írói a szegény kisnemesség, a városi iparosok, jobbágyok, honoráciorok köréből kerültek ki, vagy a föloszlatott rendek tagjai. A hagyományos nemesség alakjai úgy jutnak vezérszerephez az irodalmi életben, hogy hivatalt vállaltak a jozefinus adminisztrációban. Könyvkiadás: • Idegen nyelvű (főleg latin) publikációk: sok. • Magyar: nagyon kevés.  Ebben sok a fölvilágosult népszerűsítő tudomány.  A szépirodalom a késő barokk és rokokó

iskolás változata. • A költemények többségükben az újlatin költészetből származnak. • A jozefinizmus enyhébb cenzúrája lehetővé teszi a könyvkiadást és a sajtó föllendülését. Az évtized végére ez válságba került, így lehetett ellene szervezkedni. Irodalmi életünk föllendülése összefügg a kelet-közép-európai kultúrkör folytonossága megszakadásával. A franciás tájékozódás kezdi kiszorítani az olaszos-spanyolos kultúrát, bár a hivatalos udvari költő még Metastasio. Majd Sonnenfels programjával a német–osztrák fölvilágosodás kezdi meg a francia kiszorítását. A magyar kultúra egyik és legfontosabb központja Bécs. Az európai szellemi mozgalmak útja Magyarország felé: • a fölvilágosodott és katolikus Ausztria • külföldön tanuló protestáns ifjak 2 • evangélikusok: a németországi egyetemeken (Göttinga) keresztül (angol, német fölvilágosodás, a neohumanizmus új görögségeszménye, az

elvilágiasodó pietizmus) Verstani kérdések - - - Az intézményi alapok megteremtődnek, így hirtelen minőségi és mennyiségi növekedés következik be; nagy a műfaji és formai változatosság. Műfajok és formák: • Bessenyei évtizedéig a verses formák (költői levél) vannak előtérben, illetve a leíró 3 és a gondolati költészet. • Nálunk még a páros rímű tizenkettős dominál.  A Gyöngyösi-iskola vershagyománya miatt.  A francia költészetben is az alexandrinus dominál.  Az antikvitás műfajai is ebben a formában születnek újjá. A ’80-as években megindul a támadás a magyaros versforma költészete ellen: • Ráday kezdeményezi az idegen versformák bevezetését. • A katolikus papköltők a klasszikus formákkal már korábban próbálkoztak. Az időmértékes verselés miatt kirobban a prozódiai vita (Baróti Szabó 4, Révai, Rájnis 5). A deákosok Molnár Jánosra és Kalmár Györgyre hivatkoznak; az anekdotikus

nyomok a horatiusi ódaformákat meghonosító német költészetre utalnak. Hat Denis, aki az Ossziánt hexameterben fordította Fontos Klopstock prozódiája Rájnis és Földi az időmértékes jellegre magyar közmondásokat hoz példának. Bizonyosságokra nem lehet támaszkodni, mert pl. Rájnis Kalauza csak a hosszú és rövid szótagok hagyományos jeleit hozza, sem az ütemhatárokat, sem a cezúrákat nem jelöli. De valószínű, hogy a szkoliaszták által kialakított értelmezés hívei Ezzel csak Verseghy száll szembe, amikor minden sort azonos zenei ütemhosszúságúként ír (3/4-es, 3/8-as; csak ereszkedő verslábakat fogad el). A leoninus költészet problematikája: • Batteaux művének Ramler-féle fordításában sok támadás van a leoninus, és a sorközi vagy sorvégi rímes klasszikus formák ellen (főleg hexameter). 1 285–292; 312–314; 326–327; 336–339; 381–387; 437–438; 447–451. A református egyház kezdettől József híve volt (a

katolikus egyház féltette a hatalmát), a külföldi irányzatok miatt. Descartes, Bayle: racionalizmus, szkepszis; Locke, Voltaire: vallási türelem; toleranciaelv. 3 Ennek a divatja a fizikoteológiával függ össze; ez Isten dicsérete a teremtett anyagi világ szépségeinek láttán. 4 A vitában a nyelvszokás elvét hangsúlyozta, nem számolt a dialektusokra osztott magyar nyelvvel, és különcségeit a székely nyelvjárással akarta igazolni. 5 A nyelvi egységesítés elvei: nyelvszokás, írás, etimológia, jó hangzás. 2 4 Először Ráday lép föl ellene, és hatására sokan mellé állnak (az ő követője Kazinczy). Főleg református írók élnek vele (Gyöngyössi János, Édes Gergely). Ellenzésének egy klasszikusabb ízlés kialakításáért folyó harcban van jelentősége (a Gyöngyösi-epigonok ízléstelenségei elleni küzdelem ellen). Az anakreóni költészet divatja a kor gyönyör- és boldogságvágyával függ össze (de a

fordításelméleti vitával is). Nyugat-európai versidommal Ráday próbálkozik először. Bessenyei a négyes rímet bírálja. Rájnis a rímet nevezi ritmusnak (mikor a ritmust bírálja, a rímre gondol). Verseghy a német jambusdallamok nyomán előharcosa a nyugat-európai verselés meghonosításának irodalmunkban. A rímet megkülönbözteti a kadenciától 6, és rajta a vers sornyi ritmikai egységeinek a metrikus fölépítésükkel összefüggő művészi hanyatlását érti. A nyugat-európai verselés elterjedésének van még egy ismeretlen forrása, amely közös a korabeli népiességével. A forrásokat gyakran a népszerű táncdallamok vagy mulató énekek világáig lehet visszakövetni. Robert Lowth nyomán jelentkeznek a grammatikai verselmélet csírái, melyeket a héber költészetből vont el (elsősorban Földi verstanában). Jelentős állomás a költői próza elismerése, melyhez két divat járul: Osszián és Kazinczy Gessner-fordítása. • •

• - Műfajelméleti kérdések - A magyar nyelvű műfajelméleti gondolkodás nem modern (bár a nyugat-európai és a német kísérletek sem). A lírai műfajok széttagolt szemlélete a jellemző. Meghatározójuk: téma, stílusjegyek, külső forma (az újlatin poétikák szerint). Szerdahelyi hatása több írónknál is kimutatható; ez egy újlatin poétikai rendszer, mely a IV. századi Diomédész rendszere alapján íródik Modernebb jelenség: a fenséges lírai műfajoknál föltűnik Boileau követelménye az óda „szép rendetlenségéről”, illetve figyelembe veszik az antikvitás utáni európai fejlődés műfajait is. A kor első és részletes magyar nyelvű poétikája Földi Jánosé (először 1962-ben jelent meg): • Epika: mese, pásztori versek, a gondolati költészet csoportjai, elégia, lírai műfajok, eposz. • Dráma: költői dialógus, heroidák, víg- és szomorújátékok, opera. Péczeli József: Henriade (Voltaire-fordítás); ehhez

kapcsolja legjelentősebb műfajelméleti tanulmányát (az epikus hősköltemények történetét tekinti végig; vannak a kortól és a népek stílusától függő eltérések). Huet műve: a XVII. század első jelentős regényelmélete, de hatása még nem mutatkozik 7 A szórakoztató regény írói vállalják a fikciót, és vallják be a szórakoztató célzatot. Dráma: az arisztotelészi dramaturgia hagyományos értelmezése uralkodik; a ’90-es évek fordulójáig a fölvilágosult morális színház eszménye jellemző, majd a patrióta színházé (de a nemzeti mozgalom lanyhulásával ez sem erősödött, és a két eszmény egymás mellett élt. Az irodalmi élet szerveződésével együtt új műfajok jöttek létre: programtanulmányok, irodalmi tanulmányok, kritikák, a saját és a mások műve elé írt, tanulmányigényű írások, esztétikai tanulmányok, vitacikkek, a nemzetközi poétikai irodalomból való fordítások. Esztétikai kérdések - -

Mindenes Gyűjtemény: általános esztétikai kérdéseket leginkább itt vizsgálnak. • Először tárgyalnak kategóriákat magyar nyelven. • Ezek nem önállóak, hanem francia tanulmányok fordításai, kivonatai. • Ízlés, szép, fenséges, enthuziazmus. 8 Uránia: Kármán képzőművészeti és Verseghy zeneelméleti írásai itt jelennek meg. Milton-vita (Milton vallásos eposza miatt). • Batsányi és Rájnis közt zajlik; előtte már lezajlott Gottsched, valamint Bodmer és Breitinger közt. • Ez a legérdekesebb irodalomszemléleti és esztétikai vonatkozású vitája. • Az első jelentős magyar vita az antik és a modernebb ízlés követői közt. • Rájnis fölhozza a Boileau által elítélt keresztény csodálatosságok kérdését (az élő vallásos képzet művészi ábrázolása zavarja az esztétikai hatást, ezért jobb a mitológiai alakok használata, mert ez lehet allegorikus – Rájnis elfogult a vergiliusi művészettel, és nála csak

primitív ésszerűségi kérdések merülnek föl Milton ördögalakjaival kapcsolatban). • Batsányi meg tudja védeni Miltont. 9 6 Kadencia: a zenében zárlat, záradék, a zene értelmi tagozódásának legfőbb eszköze; kádencia: szépen hangzó, gyakran ritmusos, találó, bölcs vagy tréfás mondás. 7 A regények előszava: az epikai hitel látszatát akarja elérni, a fikciót mint hazugságot tagadja, a morális hasznosságot és az ismeretterjesztő szándékot hangsúlyozzák. 8 Költői lelkesedés, elragadtatás. 9 Egyúttal érinti a longinusi fenséges-elmélet jelenségét, és megmagyarázza saját Osszián-kultuszát is. 5 A nemzeti azonosság érzése, eredetiség, Kármán - A korábbi európai mozgalmak hatása áthatja a magyarság minden rétegét, de az irodalmi fölvilágosodás XVIII. századi szakasza a nemzeti megosztottságot mutatja Az irodalom formai gazdagodása elsősorban nyugati elemekkel történik. A magyarság létét fenyegetve

érezik a nyugat-eláradás és a birodalmi politika (jozefinizmus) miatt, így jelentkezik egy nemzeti ellenhatás. Megnövekszik a múlt iránti érdeklődés (Anonymus, Halotti Beszéd, Margit-legenda, Gyöngyösi és Zrínyi kultusza), népszerű a honfoglalás kora. 10 Fejlődik a történettudomány; ez a Fessler Ignác Aurél-féle történetírásban teljesedik ki, és készül magyar nyelvű öszszefoglalás is (Virág Benedek Magyar Századokjában). A magyar nemzeti identitástudat legmegbízhatóbb alapja a nyelvtudomány. 11 A fő művek latinul, németül íródnak (Révai: Elaboratior Grammatica Hungarica; Verseghy: Analytica; Beregszászi héber összehasonlítása). A nemzettudat sok vonatkozásban túlmutat a feudális rend hierarchikus keretein. A ’80-as évek végén újra szervezkedik a rendi fölvilágosodás; a nemzeti érdek és a haladás már szervesebben kapcsolódik; a hungarus-tudattal együtt járó latin nyelvűséget ostorozzák (gátolja a viszonyok

javulását). Programiratok: Báróczi (A védelmeztetett magyar nyelv), Decsy Sámuel (Pannóniai Féniksz). Csokonai: Tempefői; siratja, hogy a kor magyar íróit nem ismerik, a nemzeti irodalmat az arisztokraták sznobizmusból elutasítják, de még a külföldi nagyokat sem ismerik. Eredetiségkövetelmény: Bessenyei követeli, a következő nemzedékek pedig hangsúlyozzák; ez tetőződik a Martinovics-mozgalomban. A tartalmi eredetiség követelményét Kármán József fogalmazza meg (A nemzet csinosodása): • Ebben a kor legátfogóbb magyarságszemlélete bontakozik ki. • A nemzeti jellemet túl pozitívan emel ki. • Az iskolákból félig kiművelt, féltudós emberek tömegei kerülnek ki. • A költészet funkciója: az emberiség fölvezetése a magas tudományok világába. • Szellemi életünk fejlődésével nem elégedett. • Elítéli a nyelvközpontú gondolkodásmódot, és hogy a dologgal, a tartalommal alig foglalkoznak. • Nyelvszemlélete

konvencionális (szavaink csak megértésre, gondolati közlésre szolgálnak). 12 • Elveti a következőket: erőszakos nyelvújítás, purizmus, a mindenáron való nemzetesítés, a jövevényszavak elutasítása. • Kultúraeszménye evolucionista. • Harcol a fordításirodalom ellen (a nyugati művek eltérő körülményekhez kötődnek, ezért nálunk nem hatnak). A nyelvújítás és a nyelvszemlélet általános kérdései - - A korszak sajátossága, hogy a középpontban a nyelvi kérdések állnak. A magyarországi középkorban az írásbeliség latin nyelvű; a reformáció és a rekatolizáció alatt föllendül a magyarnyelvűség, egyrészt a magyar irodalmi nyelv kialakítása felé, másrészt Apáczaiék alatt a tudományos nyelv magyarítására is van kísérlet. A XVIII. századtól mindenütt nő a nemzeti nyelvű tudományosság jelentősége; nálunk a kezdeti nagy jelentőségű kezdeményezéshez viszonyítva visszalépés történik; a közép- és

főiskolai oktatás és a közélet nyelve a latin (1844-ig), az irodalomban a műfajok többsége is. Bessenyei a tudományos nyelv megújítására törekszik; ez annyiban érinti a szépirodalom nyelvét, hogy az is az egyetemes tudományfogalom része. 13 Az újítást az antik és a nyugat-európai verselés meghonosításának a vágya és a fordításirodalom igénye is megköveteli. A XVIII. századi szakaszban a hangsúly a szótári szókészlet növelésén van II. József nyelvrendelete után egy gátlások nélküli purista szógyártás következik 14 Nyelvszabályozás: • A nyelvújítás másik alapvető funkciója. • Célja: a nyelvjárásokra szakadt magyarság egységesítése egy nyelvjárások fölötti köznyelvben. • Törekvése: megszabadulni a kanonizált nyelvek (görög, latin, héber) nyelvtanától. • Fölismeri nyelvünk sajátos törvényeit. • 1795: Debreceni Grammatika (a nyelvi norma kialakításában játszik szerepet). Fordításelmélet:

• Szabad fordítók: a nyelvújítás követelménye kevésbé hat (nem hisznek abban, hogy egyik nyelvből át lehet ültetni a másikba); szerintük az idiómákat nem lehet átültetni. (Hat Herder nyelvszellem-fölfogása) 10 Vannak honfoglalási eposzkísérletek is (Ráday, Csokonai). Ez rohamosan fejlődik; ekkor kezdődik a finnugor nyelvhasonlítás; népszerű még a héber; ezzel a magyarság keleti jellegét erősítik. 12 Vagyis: a Sturm und Drang nyelvszemlélete nem érinti. 13 A tudomány nyelvének magyarítása megindult az egyetemen és a tanító rendek körében; Molnár János a fizika, Dugonics a matematika nyelvét tette magyarrá. 14 Mikor ez a szépirodalom területére is betört, Kazinczy és Kármán is tiltakozott ellene (a legtúlzóbb Barczafalvi Sz.) 11 6 Szoros fordítók (Kazinczy, Kalmár György, Kempelen Farkas): az idiómákat, szólásmondásokat is igyekeznek áthozni. Elvi ellenfele a nyelvrontásnak (soloecismus) Probléma még az

idegen versformák meghonosítása is. Jobban illenek hozzá a tövükre visszacsonkított, rövidített szavak, ezt a nyelvi primitivizmus 15 térhódítása is elősegíti. A nyelvi demokratizálódás tendenciája a klasszicista műfaji rendszerrel összefüggő túlszabályozott stílusforma lebontását célozza, és a szépirodalmi nyelvet a köznyelvhez akarja közelíteni. Ez a korszerű lebontó tendencia élt fölvilágosodásunk első szakaszaiban, a reneszánsz és barokk századaiban kialakult vallási és világi irodalom elavult dikciója ellen irányítva. 16 1795-1807: grammatikai gondolkodásunk fejlődésének nagy korszaka. Előzményei: az európai nyelvi gondolkodás néhány évszázada, a racionalizmus univerzális grammatikája, a barokk nyelvmisztika adamita ősnyelvre vonatkozó spekulációja, az empirizmus ismeretelmélete, Leibniz elméletei, nyelvszellem-fölfogás. Adelung: német grammatikus; végleg megszabadítja a német grammatikát a latin

befolyástól, nagy méretű nyelvhasonlítást végez. A német irodalmi nyelvet mereven a felsőszász nyelvjárásra alapozta (ezt tekintette a Hochdeutschnak). Nálunk Sajnovics nyomán megindult a finnugor összehasonlítás. Gyarmathi (Affinitas) és Révai: a magyar nyelv keleti voltát elismeri, de más keleti nyelvekhez hasonlítja (török, perzsa, sumer, héber) Révaival egy időben lép föl Verseghy német, majd magyar nyelvű nyelvtanával; köztük éles vita zajlik: • Mindketten adelungiánusok (az analógia és az etimológia; eltérés a nyelvszokás megítélésében). • Révai jottista, Verseghy y-ista. Révai a kikopó ikes ragozást erőszakkal szeretné visszaállítani (Verseghy tótos fejleményként elítéli). • A leglényegesebb: Révai a gyökérszóelmélet (Wurzelworttheorie) alapján minden képzőt és ragot önálló, eredeti értelmet hordozó tőszavakra vezet vissza. Verseghy többségüket töltő- és kapcsolóhangnak tekinti az eufónia

szolgálatában. Ortológusok: nem akarják megakadályozni a nyelvfejlődést, ők maguk is újítók, de úgy vélik, sikerült fölismerniük a nyugati nyelvektől eltérő sajátosságokat, és ellene szegültek a gáttalan újításnak. Kultsár István: pályázatot ír ki a nyelvújítás legalkalmasabb módjaira vonatkozóan. Jenisch: nyelvünk hiányosságai közt hozza föl a nemek hiányát. Folnesics János Lajos: Alvina (1807): a nyelvtani nőnemet megvalósító regény, mely az ortológus stílusparódia, a Mondolat egyik kedvenc csemegéje. Pápay Sámuel: A magyar literatúra esmérete (1808). Ebben a műben szűkül először a magyar irodalom fogalma a magyar nyelvű irodalomra. • - - - A nyelvújítás ellenzékének irodalomszemlélete - A humanista mediációs rendszert közvetítő retorikai, poétikai és stilisztikai érvek, és a legújabb irodalmi fejleményekre való hivatkozások az ortológusokra is jellemző. Révai és Verseghy szembefordulnak a

szabad nyelvalkotó tevékenységgel. A magyar deáki történet (Révai): kéziratban marad, magyar nyelvű irodalomtörténeti kísérlete. A magyar szép toll (Révai): stilisztika. Kisfaludy Sándor előbeszédei (a Himfy és a Regék előtt): a romantikában kiteljesedő tendenciákat előlegezi meg (a költészetet az teszi lehetővé, hogy az emberi természet mindig azonos volt). Követeli a magyar nyelv államnyelvvé tételét Az Erdélyi Múzeum - Tanulmányainak legtöbbjét Döbrentei Gábor (a szerkesztő) írta. Az ő egyik pályázata: Eredetiség és jutalomtétel (erre írta Katona a Bánk bánt); meghirdeti a nemzeti eredetiség programját. Ebben jelentkezik először nagy nyomatékkal a művészi teremtő zseni elmélete. 17 Döbrentei ír egy irodalomtörténeti vázlatot is, de ez jóval filozofikusabb, mint Kazinczyé. Tárgyai: történeti, földrajzi, életrajzi, nevelési, de elsősorban irodalmi (szépirodalom, tanulmányok). Magyar literatúrát illető

jegyzések: Döbrentei egyik legérdekesebb tanulmánya (levél formájú); a Kölcseyvel váltott levelek polémiáinak anyagát használja, név nélkül, általánosítva. A neoklasszicizmus alkotói folyamatát színvonalasabban írja le, mint Kazinczy. III. füzet: Zsombori-tanulmány; a nyelvújítás tágabb értelemben vett gyakorlatát helyesli, de a szabad nyelvalkotó jogot elutasítja; ez fölháborítja Kazinczyt és neológus híveit. Kölcsey ennek a lapnak írja Csokonai-recenzióját, de Döbrentei megijed, és ráveszi Kölcseyt, hogy a Tudományos Gyűjteményben közölje. 15 Ez az ősi nyelvállapotot tartja a költészet számára legalkalmasabbnak; elősegíti Révai, de Verseghy is. Először Kazinczy is rokonszenvezett ezzel; a Bácsmegyey előszavában kifejti, hogy a regény nyelvét a társalgás nyelvéhez kell közelíteni. 17 A kiemelkedő tehetségek különféle fajtáit osztályozva lélektanilag, a tudományos valóságmegközelítés

jelentőségét s hangsúlyozza, a zseni kifejezést I. Kant esztétikájának idézésével a kimagasló művészi tehetség számára tartja fönn 16 7 - - - - A kritikáról: Döbrentei ebben kifejti hitvallását; szükséges a tudományos igényű kritika, csak a dilettánsok ellen való éles kritika, az igazi értékkel szemben a szeretetteljes kritikát tartja ideálisnak (ezzel elhatárolja magát a Csokonairecenziótól). 18 A két utolsó számban túlnyomórészt drámaelméleti és drámatörténeti tanulmányok jelentek meg (Döbrentei a befutott pályázatok gyöngesége miatt döntött így). Pl Buczy Emil tragédiaelméleti írása, a német dráma, a német játékszín története, a szomorújáték modern elmélete Az utolsó füzetben kihirdeti a pályázat eredményét, hozzákapcsolja kritikai elemzését és drámaelméleti nézeteinek részletes kifejtését. Ebben először a morális színház követelményeit állította szembe a létesítendő

magyar színjátszással A szerelmi téma divatjának elítélésében Rousseau felé hajlik Az egyéni erkölcsöt a nemzeti érdeknek alárendelten, görögös-rómaias virtus voltában becsüli igazán Értekezésében az arisztotelészi dramaturgia minden lényeges kategóriája fölmerül Csak a cselekmény egységét követeli meg, ezt is a tragédiánál (a vígjátékban lehet több szál) Az utolsó két évfolyam három jelentős tanulmányát Buczy írta: • Értekezés az elmének magasb kifejtődése körül, az ízlés munkájiban • A görög genie kifejtődése okainak sajdítása • A tragoedia legfőbbje a görögöknél s mostani álláspontja Buczy tanulmányaiban a folyóirat irodalomszemléletének még inkább a neoklasszikus oldala tükröződik. Jobban irodalomszociológiai jellegű; az alkotó zseni kibontakozását még inkább a korízléstől, a közönség minőségétől, a nemzeti ízlést hordozó közönség és az író összeforrottságától

függ. Latinosabb műveltségének megfelelően az augustusi kor latin kultúráját is nagy értékek hordozójának tekinti (Bár Pataki Mózes 19 lenézi az utánzó római irodalmat, mint később Kölcsey.) Buczy alapvető kategóriája a köztudat (sensus communis), és a vele összefüggő közízlés kérdése. A magyar kritika évszázadai II. (7–329) A romantikus eredetiségprogram alakulása - - 1817: • Fordulópont a magyar kritika történetében; Kölcsey ekkor szakad el Kazinczy avuló klasszicista irányzatától. • Ekkor jelennek meg Kölcsey önálló bírálatai. A hazai társadalom polgárosodik, és ezzel együtt létrejön a magyar nemzeti ideológia. A kor legfontosabb alapelve az eredetiség romantikus eszméje, amely a művész egyéniségének föltétlen önállóságát jelenti. Az eredetiség programjának több dokumentuma is van • Teleki József: A régi és új költés külömbségeiről (1818); ez megkülönbözteti a régi, görög típusú

költészetet az új, kereszténytől. • Katona József: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? (1821) Az eredetiségfogalom hívei nagyrészt Kazinczy egykori köréből kerülnek ki; pl.: • Szemere Pál: Tárgy és nyelv a költésben (1818). • Ungvárnémeti Tóth László: A költőnek remekpéldáiról, különösen Pindárról s Pindarnak versmértékéről (1818). Van azonban egy olyan réteg, amelynél megjelenik az emberi lélek és jellem sokoldalú átvilágításának elve. • Domby Márton a Csokonai-életrajzban a saját véleményén kívül mással nem törődő alkotó eszményét vázolja. • Bárány Boldizsár szintén ilyen szellemben írja meg a Bánk bán kritikáját (1817; érdemének tartja az eredeti romantikát, és bírálja a klasszicizmus érzelmi általánosságát, illetve a Sturm und Drangra jellemző hangzatos retorikát). Az irodalomkritikai gondolkodók ekkoriban Kant tanítását fogadják

el; a német filozófus minden utánzást elvet, ám a nagy elődök követését nem. Teleki József: A régi és új költés külömbségeiről - - - 18 19 A régi (görög) és az új (keresztény) költés közt akkora a különbség, mint a két korszak szokásai, gondolkodása közt. Amiben ez a különbség áll: az egyik emelkedetten adja elő a természetest, a másik magának a természetesnek ad emelkedettséget. Görögök: • Az emberiség gyermekkorában éltek, ezt pedig egy vidám egyszerűség jellemzi. • Ez az egyszerűség egész költészetükre jellemző, sőt valami különös természeti erőt ad neki. • Az egyszerűséggel szoros összefüggésben van a természetesség. • A természetet testi szemmel vizsgálják, és ez egy különös testiséget, külső formásságot ad a görög költészetnek. • A vallási gondolkodásmód és a polgári szabadság a költészetben is szabadságot eredményez. Az újabb (romántos) költés, amelyet Schiller

után szentimentálisnak is neveznek, teljesen más formájú. • Mély komolyság jellemzi, amely gyakran komorsággá válik. • A természet világától egyre távolodik, így eljut az ideálok világába. • Az egyszerűt ellenzi, a szörnyűt támogatja. Emellett hibás az a következtetés, hogy az új poézisban mindig csak melankólia uralkodik, a görögben pedig örökös vidámság, hiszen a romántos költés is fölemelkedik a legnagyobb vidámságig, és a görögöknél is virágzott a tragédia. Egyébként a kritikák a szerzőre is visszahatottak, és Kölcsey is átírta kritikáit tanulmányokká. Wesselényi Miklós nevelője, Döbrentei barátja. 8 Szemere Pál: Tárgy és nyelv a költésben - - Szemere kiindulópontja: ha a nyelv nem akadályozza a költői önkifejezést, akkor a beszédet az író tárgya határozza meg. • Példának összehasonlítja Kisfaludy Sándor, illetve Dayka egy versét. • Dayka:  Érzései: csöndesek, elfojtottak.

 Múzsája: Szapphóéhoz hasonlítható.  Tárgyai: szentimentálisak.  Írásmódja: kevésbé költői – bú és szenvedés jellemzi. • Kisfaludy Sándor:  Érzései: lángolók.  Múzsája: a naiv költés géniusza.  Tárgyai: ég, víz, nap, hold.  Írásmódja: bátrabb, költőibb. Arra a következtetésre jut, hogy egyiknek sem közönséges a nyelve. Összehasonlítja Kölcsey és Kazinczy egy-egy versét (mind a két dal egy szerelmes ömledezés). • Kölcsey stílusa tömöttebb, merészebb. • Kazinczy stílusa ünnepélyesebb, lágyabb, szebb, csinosabb és kerekebb, mint Kölcseyé. Végső következtetés: nemcsak egy hétköznapi ember és a költő nyelve különbözik egymásétól, hanem költő és költő nyelve is. Bárány Boldizsár: Bánk bán rostája - - - Bánk bán szomorújátéknak, mint egésznek felvevése. • A (politikai) tárgy jeles, és jó választás. • A terv jól átgondolt, és jól kivitelezett. •

Jellemzi az egyes jeleneteket, leírja, mi történik bennük. Észrevételek egyes személyekről. • Bárány Bánk legszebb szituációjának a Gertrudisszal való szembeszállást tartja. • Bánk az ötödik fölvonásban kiégett vulkánként áll, itt fogy el a lélek (a kritikus Bánknak az itteni jellemzéseit tartja a legszebbnek). Közönséges megjegyzések: • Bánk temperamentuma szépen fejtődik ki, és fájdalma is csöndesen nő. • „Alávaló vagy populáris kifejezések más jobbnemű drámában sem, annál inkább tragédiába nem valók. Ilyenek ezek: pofáján, fattyú, kabak fejű, babutyka; mégpedig Gertrud szájában: lovalsz; Ottó szájában a magyar királynéhoz: bakáz, kabát, szuszék Ellenben mely jól illenek Tiborcnak együgyű, egyszerű; populáris beszédjei, hasonlításai; vagy midőn Petur azt mondja: ’Üsd az orrát, magyar.’ Ez már őtet jobban öltözteti Nem annyira díszes megint süvegének komédiai fejébe nyomása. Így

tesz a Peleskei Notárius” Katona József: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? - - 20 Dráma, dramaturgia: nálunk ismeretlen szavak; benne is rémlő képzeletek vannak róluk. A külföldiek is fölróják, miért nincs meg a magyaroknál (talán a nyelv alkalmatlan). Katona véleménye: „ha jót nem írhatsz, a rosszal elmaradhatsz”. A dramaturgia régen a vallások keretei közé tartozott. • A papság élő személyekkel cselekedtette meg a földön járó istenekkel történteket. • Először harsány muzsikával, tánccal és karénekekkel. • Később a monológus fölváltja a kórust (egy ember beszéddel tölti ki a hézagokat). • Megjelennek benne a félistenek is. • Születnek szomorújátékok, melyekből a nép tanulhat (hogyan legyen hős és félisten). Magyarországi akadályok: • A theatrum nemléte. 20 • Nemzeti dicsekedés; „ a hízelkedő dalosok egy merészebb nyúlból oroszlánt, egy

fürge törpéből óriást alkottak”. • Nyomtatásbeli szükség (szomszédainknál „oly nyomorult darabok sajtó alá jönnek, hogy az a két-három pénz árú rossz papiros, melyre nyomtatódnak, szinte sírva panaszkodik unalmas terhe alatt”). • Cenzúra:  „Magyarországban ez szegi nyakát minden szépnek és nagynak”.  Az elöljárók kiadják a mértéket (hit, felsőség, szemérem), „de ő tartván attól, nehogy lábát megüsse, félelemből irgalmatlanul kaszabol”. • A recenzió nemléte:  Ez az irodalom előmozdítása.  Ritkán különbözik a szatírától, pedig ezt a neveletlenség és az irigység szüli. • Jutalom:  Már az is jutalomért kiabál, aki csak egy-két sort írt. Egy becsületes ember mindig szégyellt olyan művön dolgozni, amin becstelen (színjátszó) kereskedik. 9 Igaz, hogy „a tele has ritkán dolgozik – jobban énekel az éhező kanári – az ember örül annak, ha munkája kézzelfogható

figyelmet érdemel de ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, élelméről gondolkozik – és elhallgat.”  „A jutalom az érdemnek következése. Az író mutassa meg elsőbb mit, és a haza meg fogja mutatni, miként jutalmaztasson.” A gonoszságot a játékszín tudja a legjobban megutáltatni, de az az általános elképzelés, hogy az előadók a rosszak. „Plánum elég van, de nincsen kivitel.” „ a színjátszó óva tépheti ki szívéből az atyai s anyai szeretetet, midőn gyermekeit kevés keresményéből idegen helyen nevelteti, csakhogy azokat egy ily szomorú sorssal egybeköttetett életbe való belebolondulásától eltartóztathassa.” A színjátszókat oktalan előítélet kíséri, hiszen a hajbodorítót polgárinak nevezik, de becstelennek a színjátszót, aki nemzetünk lelkét, a nyelvet csinosítja. „A színjátszó életmódja nem mesterség lesz, hanem hivatal, melyért örömest folyamodna akárki is.” Ha az író

dicsőséget akar aratni, nem jó, hanem dicsekedéssel teli hazai drámát kell írnia.  - A nemzeti irodalom eszméjének meggyökerezése - - - Az 1810/20-as évek irodalmi eszméje. • eredetiség • nemzeti irodalom A nemzeti eszme előnyös, mert kiszélesíti a tematikát, és mellőzi a klasszicista antik kellékeket. A nemzeti hivatottság beszűkülést is jelent. • Az egyetemesebb dolgok, pl. a filozófia vagy egyes képzőművészeti ágak, háttérbe szorulnak • Mellőzik az olyan műfajokat, amelyekben nehezebb a nemzeti jelleg érvényesítése. • Egy eszményi valóságábrázolás lesz jellemző. A nemzeti irodalom föladata, hogy olyan tartalmakat szólaltasson meg, amelyek az egész társadalmat átfogják. Ezt a közönségcentrikusságot tükrözi Fáynak a Házi rosta c. műve • Az élő írókat ritkán lehet egyyenesen megítélni. • A holtak hibáiból kell oktatni az élő literatúrai világot, amint az orvosok is a halottak

boncolásából tanulnak – így tesz Kazinczy is. • Kazinczy és Kölcsey után ő is jellemzi Csokonai munkásságát, és egyik nagy érdemének azt tartja, hogy a hazában mindenki olvassa. • És vannak olyan jó írók, akik szembeszálltak a közönség előítéleteivel, a divatos írókkal, így ők nincsenek divatban – a magyar irodalomban egy ilyen van: Kazinczy. • „Okos és dicséretes dolog a többre haladtak nyomaikon törni elő, s azt az utat nyomkodni, mely már a szomszédot célra vezeté. Így van a dolog a literatúrában is; de ne vaktában induljunk mások után!” • „Minden nemzetnek van eredeti sajátsága Ezen nemzeti zamat elmaradhatatlan társa az eredetiségnek.” Ami Fáyt általában jellemzi: hatni akar a közéletre, eszménye tehát a társadalmi morált és magatartást formáló irodalom. Másrészről viszont elavult nézeteket hangoztat, pl A Bélteky-házban azt fejti ki, hogy a művészet a természet puszta másolására való,

sőt az isteni művészetnek meg kell nemesítenie a természetet. A nemzeti, illetve közéleti író eszményének másik hazai kezdeményezője Kisfaludy Károly, aki az irodalomkritika fejlődését főleg szerkesztői tevékenységével lendíti előre. 21 Jelentős a Kritikai jegyzetek c munkája Az irodalmi népiesség elméleti alapvetése - - - Az írók a reformkor kezdetén arra törekszenek, hogy megtalálják a természetesség és naivság ősformáit, majd ráébrednek, hogy ez lehetetlen – ezért az „ártatlan falusi nép” felé fordulnak, ahol fölfedezik, amit keresnek. A reformkori irodalmi népiesség a fölvilágosodás korinak a folytatója, de mégis különbözik tőle. • A népiesség 1817 előtt stílusáramlat (csak néhány szerzőnél nem; pl. Csokonai, Katona, Fazekas), vagyis a magyaros formák képviseletét, illetve az egyszerűség utáni vágynak a kifejeződését jelenti • A reformkorban már egy központi áramlat, és ebben forr

össze a nemzet és az irodalom. A reformkori népiességnek nemcsak érdemei vannak. • Az egyik hátránya, hogy sok illúziót tartalmaz. • Igyekszik egyensúlyt teremteni, de ennek érdekében mellőzi az egyénibb és drámaibb tartalmakat. • Terhe még a tradicionalizmus, mivel a népies keresése a múlthoz való visszatérést jelenti. • Ráadásul a nemzeti műveltség akkor fordul vissza a népihez, amikor a jelenben már pusztulni kezd. A népiesség mozgalomszerű; ezt mutatja az, hogy a társadalom minden rétege részt vesz benne. Ennek a mozgalomnak a része Kultsár István két fölhívása. • Az első nagyrészt Kazinczy újító törekvéseinek ellenzése, és a népiességen még a régit, a provinciális vidéki életstílus kultúrájának eszményítését jelenti. • A második (1818, A köznép dalai) a népköltészeti gyűjtést a parasztok (puszták és falvak) dalkincséhez köti. 21 Ennek bizonyítéka az Aurora zsebkönyv hirdetése is: „E

hazai almanach tárgyai mind eredeti magyar szülemények”, vagy: „legyen, amivel e szívek bálványi [vagyis a nők] nemzeti érzéseiket táplálhassák”. 10 - - - - Nem sokkal később jelentkeznek azok a tendenciák, amelyek a nemzeti hagyománykincset nem tekintik a nemesség kizárólagos privilégiumának. • Gaal György megjelentet egy népmesei antológiát (Märchen der Magyaren, 1822), és előszavában kijelenti, hogy a paraszti-népi életanyagra épít. • Szentmiklóssy Alajos szerint ez a cím (Märchen der Magyaren – A magyarok meséi) pontatlan, találóbb lenne a Volksmärchen der Magyaren (A magyarok népmeséi), mert a köznépnek is megvan a „maga saját költői bájvilága” – vagyis Szentmiklóssy a népköltészetet önállónak tekinti, és egyenrangúnak a műköltészettel. Magda Pál egy harmadik irányzatot képvisel: tanulmányában 22 a nemzet nagyobb részének a népet tekinti, tehát a nemzet nem a nemességgel azonos (sőt

annak vezető szerepét is elutasítja). Véleménye: „a magyarok között a köznépnél vagyon a tiszta magyarság” A három irányzat: • konzervatív patriarchális hagyománykultusz • liberális-romantikus érdekegyesítő ideológia • a tiszta magyarságot a köznép képviseli Az egymás mellett megjelenő gondolatokat Kölcsey dolgozza össze (Nemzeti hagyományok, 1826). A Nemzeti hagyományok fő gondolatai: • „A nemzetek ifjúkora hősi kor, az eredetiség kora, ez hagyja maga után a nemzeti hagyományt, a nemzeti poézis forrását. Nemzeti hagyomány nélkül nincs nemzeti költészet, az mindig a nemzeti történet körében születik meg” • A legfőbb ideál a görögség. • Káros viszont a középkor, amelyben a vallás, a kereszténység tönkretette a nemzeti eredetiséget. A népiesség egyre kedveltebb; ebben szerepet játszik a szerb népköltészet európai népszerűsége is. • A szerb népi líra és epika annak köszönheti magyarországi

elterjedtségét, hogy a XIX. század elején a szerb irodalom egyik központja Pest-Buda • Jelentős szerepet játszik a szerb származású Vitkovics Mihály, aki föladatának tekinti a két nép kultúrájának a közvetítését. • A szerb népköltéshez tartozó idillikus ábrándképet fogalmazza meg Toldy Ferenc A szerbus népköltésről (1827) c. művében Kultsár István: A köznép dalai „Az anglusok, franciák, németek vetélkedve gyűjtögetik a köznép dalait. Az ártatlan természet festi ezekben magát; és a nemzetnek természeti bélyege, erkölcsi szokása, s életének foglalatosságai világosan kitetszenek. – Bár a pusztákon és falukon forgó tudósb hazafiak ezen dalokra figyelmetesebbek volnának, s öszvegyűjtve, vagy egyenként közölnék velem. Így fenntarthatnánk sok együgyű: de szép gondolatot; s nem adnánk maradékainknak oly panaszra okot, amilyennel vádoljuk mi ős eleinket, kik már Attila és Árpád udvarában, sőt Mátyás

király alatt is a vitézeinknek viselt dolgaikat énekelték: de írásban reánk nem szállították Aki ez ilyeneket velem közölné, nemcsak engemet, hanem az egész nemzetet is lekötelezné, mivel a nemzeti költő-tehetségnek példáit ezáltal fenntarthatnók, s nem kénteleníttetnénk csak az olasz sonettókat, canzonéket csudálni.” Kölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományok - - 22 „Egész nemzeteknek, szintúgy mint egyes embereknek megvagynak az ő különböző koraik. Gyermekkorból virul fel ifjúságok, ifjúból érnek férfivá, s férfikoroknak erejét az öregségnek lankadása váltja fel.” „A férfit a lélek érettségének nyugalma bélyegzi bámulattal elegy tiszteletet gerjeszt maga körül; az ő neve: nagy.” „A nemzetek ifjúsága félig vad állapot. Kevés tapasztalással és ismerettel, gyakran homályos és szempillanatnyi kívánságokkal” „A fejleni kezdő fiatalka léleknek éppen úgy sötéttisztában, homályon általsugárzó

glória közt tetszik fel a természet, mint a költő előtt, csakhogy a költő a lelkesedés pillantatiban a tapasztalás nyomvasztó világából kikapva él, a fiatal lélek pedig még abba nem lépett.” „Nemzetek, valamint egyes emberek, vagynak másoknál lelkesebbek, s mennél lelkesebb valamely nemzet, annál több, annál merészebb próbákban fejti ki erejének érzelmét.” „Amely nemzet a hatalom és míveltség magas pontjain áll, nagy dolgokat vihet ugyan véghez, de ezen nagy dolgok a história teljes fényében láttatván, természeteseknek lenni megismertetnek, s a maradékra a való piperétlen színében szállanak keresztül. A széles kiterjedésű míveltség koraiban az individuális nagyság tüneményei ritkábbak s kevésbé ragyogók” Másképpen van a dolog a fejleni csak most kezdő népeknél. Itt lelki és testi erők messzére kitündöklő fénnyel ragyognak Itt minden jeles, a vitézség tetteiben s a genienek műveiben és

találmányaiban, egyes pontokban mutatkozik” „Az ifjú lélek forró ereje s küzdő érzelmei vagy az emberből ki, vagy belől az emberben munkálnak.” „Mikor a kifejlés útján előre haladó nemzet közeledik azon ponthoz, hol a tettek nagysága az ismeretek nagyságával párosul, hol az ész világa a képzelet csillogásának ellenében feltámad, s a históriának pályája megnyílik: akkor az érzések közönségesen zajlott csapongása szűnni kezd” „A költő, ki nem lél magának a régiségben kielégítő világot, nyugtalanul csapong cél és határ nélkül magából kifelé” „A poézisnek legkedvezőbb pillanatok tehát akkor nyílnak, midőn a nemzet a zajló ifjúság korából a tisztább és józanabb míveltség csendesebb világába lépni kezd.” Értekezés a magyar nyelvben teendő újítások barátjai és ellenségei közt lévő perpatvarkodásról 11 - - - - - - - - - „A nemzeti hőskor hagyja maga után a nemzeti

hagyományt; s nemzeti hagyomány s nemzeti poézis szoros függésben állanak egymással. Ahol ősi hagyomány vagy éppen nincsen, vagy igen keskeny határokon áll, ott nemzeti poézis sem származhatik; az ott születendő énekes vagy saját lángjában süllyed el, vagy külföldi poézis világánál fog fáklyát gyújtani; s hangjai örökre idegenek lesznek hazájában. Mert a nemzeti poézis a nemzeti történet körében kezdi pályáját, s a lírának később feltámadó s individuális érzelmeket tárgyazó zengései is csak ott lehet hazaivá, hol az a nemzeti történet régibb múzsájától kölcsönöz sajátságot, s személyes érzeményeit a nemzeti hagyomány és nemzeti megnemesített életkör nimbuszán keresztül sugároztatja.” „Midőn a hellénfaj nemzetiségéről szólunk, a religiót sem kell elfelednünk.” „A római nemzet, mely a maga kicsinységéből óriási nagyságra teremthette elő tetteiből.” „Midőn római nagyság és görög

míveltség a történeti játékszínről lassanként tűnni kezdettenek, több fiatal nemzetek állottak elő Európában Fegyvereik hatalmasok valának, de lelkeik a római míveltség elborító világa által leverettek, s régi nyelvöket sokan, honi vallásokat pedig mindnyájan felcserélvén, egy egészen új, isméretlen életbe mentek által, melynek tüneményei szokatlan világításban valának feltűnendők.” „Vad nép közelített a míveltség hosszú századaiban elpuhult nemzethez, mely már minden poétai szellem s lelkesedés nélkül, még csak a vallásban találhata hevületet, azon vallásban, mely a földiektől elvon, s utat ugyan az ég felé mutat, de egyszersmind az emberi lelket romlottságának s kicsiny voltának hathatós éreztetése által poriglan nyomja le.” „Vallás szentsége küzdött emberi gyarlósággal. Amaz terjesztett nyugalmat szelídség és áhítat által; emez nyugtalanságot a tenni akarásban Amaz parancsolt a kívánságnak

zabolát; ez fáklyát gyújtott a szenvedelmeknek” „Most görög formák közt lebegő s görög, és római színt és lelket utánazó romantikai szellem befolyása kezdett az európai költés művein megismerszeni; egy félig eredeti állapot, mely a délieknél inkább a lágyság és enthusiasmus, az északiaknál inkább magába vonulás és epedés, a franciáknál inkább elmésség és udvariság kitetszőbb vonásaiban jelentgette magát; aszerént, amint ezek a nemzeti karakterben is kisebb vagy nagyobb mértékben a kitetszőbb vonások voltanak.” „A görög költőnek mint a görög művész szobrának, búsongása is szép és nyugalmas; vidámsága pedig tiszta, mint a felhőtlen ég. Az újkori lelkes költőnek bánatja gyakran a vérzésig gyötör; s vidámsága sok ízben annyi komolysággal vegyül fel, hogy e vegyületben egy egészen új alakú lélekállapot áll elő: humor tudniillik, mely a régieknél ismeretlen. Ha a régi és új poézis

különbségeiről van szó, azt sem kell elfelednünk, hogy az új Európa költője a maga nemzetével nem áll a göröggel egyforma jóltevő összefüggésben. Keresztyén vallás és európai tudományos kultúra egyenlően kozmopolitizmusra törekednek Innen van, hogy az a kirekesztő, saját centruma körül forgó, de egyszersmind lelket emelő nemzetiség, mely a hellének tulajdona volt, Európában nem találtatik.” „A költés három fő nemei, eposz, dráma és líra egyforma varázslattal vonták a görög nép egyetemét magokhoz. Az első, mivel Homer, a minden hellének ősi hagyományait egy közönségesen általölelő körben hagyá ragyoglani; a másik, mivel a nemzeti hagyományokból meríttetett, s egyszersmind a nemzeti religióval, mint innepi tárgy, szorosan összefüggött; s így a líra is, mely hasonlóul a religiónak szolgált, s hasonlóul a hagyományokat dicsőítette meg.” „Ha nézzük a régiséget, a hunnusok azok, kik hagyományaink

legtávolabb határszélén előttünk feltűnnek. Bendegúznak neve hangzik fülünkbe, s Attilának dicsőségét látjuk ragyogni Attilától Álmosig századokon keresztül semmit sem találunk, amivel nemzeti érzésünket összeolvaszthatnók.” „A nemzeti hagyomány pedig sok tekintetben megbecsülhetetlen kincs. Nemcsak azért, mivel a históriai tudománynak ha emlékeket nem is, de legalább nyomokat mutat; hanem sokkal inkább azért, mert az a nemzeti lelkesedésnek és annálfogva a honszeretetnek vezércsillaga.” „ a magyarnak nyelve eredetiséget bizonyít, s rokonsága a sok kiholt nyelvekkel régiségét mutatja; az a környülmény pedig, mely szerént Álmos s fia Árpád egy félelmet gerjesztő nagyságban s erővel teljes ifjúságban fénylő nemzettel szállottak elő a Kárpátok megől, hagy-e kételkedni a felett, hogy e nemzetne k már azelőtt hosszú küzdések alatt kellett a vérpályára kikészülve lennie?” „A hagyomány annál poétaibb

alakot nyer magának, mennél több egyes történetekre oszlik fel, oly egyes történetekre tudniillik, melyek a regénység színét viselvén, az egésznek elevenítő fényt kölcsönözhetnek.” „A magyar hagyományban semmi mitológiai nyomokat észre nem veszünk; s ezek különben is a keresztyénség után idegenekké fogtak volna lenniek.” „Annyi bizonyos, hogy a kereszthadi korból sem szállongott hozzánk semmi, aminél fogva a későbbi költő csak egy parányi, visszaemlékeztető dalocskára is hevülhetne áldást mondok a mongol pusztítást megelőző korra, mely nékünk a maga vérével nyert hazát örökségül hagyá; egy szép örökség, melynek birtoka és gondolatja az arra méltó maradéknál már magában is való nemzetiségnek és nemzeti költésnek lángját lobbanthatná fel!” „Ami pedig a nemzeti búsongó karakter illeti: annyira bizonyos-e, hogy búsongásra hajlás, és a szabadságnak magas érzelme nem férhetnek meg egymással?

Búsongás nemcsak szolgaiságnak, de az érzés mélységének következése is lehet.” „ a hagyomány elenyészte megtilt bennünket, hogy a régibb kor sajátságai felől hitelesen értekezhessünk; mert az minden kétségen túl a maga mesés alakjában is több pszichológi vonásokat szállított volna korunkig, mint a krónikának sovány tudósításai. Az időkről, melyeket közelebb érünk, jól tudjuk, minő környülmények közül maradt reánk a vissza- és előérzés bánatja, s az ezt tökéletesen kizengő szegény bujdosó magyar nevezet. De nem ajkainkon forog-e a dicső nemzet cím is? Tedd a kettőt egymásnak ellenébe, röpülj végig a hír és balszerencse váltólag következett századain lelkedben, s látni fogod, mi fény és homály az, melyek nemzeti érzésünkben fájdalmas vegyülettel ölelkeznek.” „De a magyar karakteri szentimentalizmus a romantikaitól különböző. Ez fő vonását a szerelemtől, a magyar pedig hazájától és

nemzeti fekvésétől kölcsönzi; a szerelem epedése nálunk nem hazai plánta: európai szomszédainktól nemrégen kölcsönöztük azt s mit nyertünk benne? kitalálni nem nehéz.” „Keresztyénség, politika és tudomány sokképpen közelítették magyarinkat európai szomszédaikhoz; saját státusalkotvány, nyelv, szokások és kölcsönös idegenkedés sokképpen visszavonták tőlök. Így történt, hogy sok európai színt vettek fel, s egyszersmind sok nem európait megtartottak” 12 - - „Úgy vélem, hogy a való nemzeti poézis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni; szükség tehát, hogy pórdalainkra ily céllal vessünk tekintetet.” „Legrégibb dalaink, melyekben még nemzeti történet említtetik, a kurucvilágból maradtak reánk; ezekből a Thököly, Rákóczi, Bercsényi, Boné nevek zengenek felénk; s ezekben a poétai lelkesedésnek nyomai láttatnak A másod rendbeli dalok közt több poétai szikra csillámlik.” „Azt

kell-e hinnünk, hogy a nemzeti poézis már régen felemelkedvén, azt nem többé a mai pórnépnél, hanem a nemzet magasb míveltségű rendében fogjuk fellelni? Lépjünk vissza egy kevéssé, s keressük az utat, melyen poézisünk az írói nyelvbe általmenvén, megnemesedhetett.” „A mi Zrínyink, még a törökszázadi hőskor gyermeke, római és olasz példányoktól kölcsönözé költői erejét” „Balassa és Zrínyi ketten állanak poézisünk régibb körében, kik való érzés szikráival dicsekedhetnek.” „Való, hogy Bessenyei is magyarokat tüntet fel, de ki fogja azokat az ő munkáiban magyaroknak ismerni? Nem francia mindennapi emberkék-e ezek, kiket ő Attiláknak, Budáknak, Hunyadiaknak, s az ég tudja még, kiknek nevez? Nemcsak a magyar régiség saját színét nem leljük azokon, de a Bessenyei korának nemzeti vonásait is hiában fogjuk rajtok keresni. Bessenyei nem vala lélek nélkül; s az, hogy ő így eltévedhetett, bizonyítja, mely

nem könnyű legyen idegen poézis világából saját nemzeti világunkba visszaléphetni.” „Boldog költő az, ki bennünket ily kellemes csalódásba rengethet által, s kinek világából hideg érdeklések, kellemetlen összeütközés vagy idegenbe tévedezés vissza nem taszítják képzeteinket! Az ő műveiben alkotván össze magát azon való költői tartomány, melyben a magosított nemzetiség tulajdon hazáját fellelné; az ő műveiben ölelkeznek a hősi szép kor a jelenvalóval, emberiség érzelme a hazafisággal; mi pedig emlékezet és részvétel által visszavisszakapatván megőriztetnénk azon veszedelemtől, hogy a szüntelen előre és messzebb távozás alatt eredeti színeinket lassanként elveszessük, s kebelünk többé felmelegedni ne tudhasson. De mikor fogna ily költő származhatni, s mikor fognának az ily költő előtt az igazságos nemzet karjai, s egy célirányos nemzeti játékszín megnyílni?! –” Toldy Ferenc: A szerbus

népköltésről - - - A szlávok a háborúk miatt csak későn kezdenek irodalommal foglalkozni. A szerb költészetre Goethe és Kazinczy is fölfigyelt, de ez még nem mentette volna meg az elfeledéstől ezeket a műveket, ha meg nem jelenik egy új nemzeti apostol, Vuk Stephanović Karadžić, aki (elsőként) összegyűjtötte a szerb népdalokat. Napvilágra kerül a szerb költészet, de nem kaphat szélesebb közönséget, mivel nincsenek fordítások. Toldy jellemzi a szerb hőskölteményt. • Egyszerű, és ez Homérosz hatásának köszönhető. • A képek és hasonlítások ritkák és rövidek, de mindegyik a szerb nemzet életéből vétetett. • A szerb eposz mértéke rímtelen ötlábú trocheus. • Pl. Asszán aga, amelyet Kazinczy fordított magyarra Jelentősek a nőénekek, amelyek jellemzéséhez hasznos a szerb nők karakterének rövid bemutatása. • Az asszonyok a férfiaktól függnek, de ez a függőség a szeretet és a tisztelet miatt nem

érezhető. • A rokka, a takácsszék vagy a hímzőráma mellett hallgatják a vitézek hőstetteit, amelyeket csodálnak, de érzéseiket nem mutathatják ki (az özvegy még a férjét sem sirathatja meg). • Követelmény a női szerénység, amely azt is jelenti, hogy a leány soha nem nézhet a férfi szemébe. • Fő vonásuk a szerelemben való hűség, a takarékosság, a szorgalom és a csinosság, tisztaság. • Mindig dolgoznak (fonás, sütés, hímzés, szövés, kaszálás, aratás). • Mindenkihez (férfiakhoz és nőkhöz) nyájasak; ezt a megszólítás is tükrözi (szerelmem, galambom, rózsám, szívecském). • Életük legjelentősebb pontja a házasság, amelyben nincs szabad választása (atyja, az ő halála esetén fiútestvére intézi ezt). A szerb nőénekek. • Mindegyik egy kis történetet ad, és ezek kis románcokhoz hasonlítanak. • Hangvételük naiv. • Nyelvük egyszerű, de a bennük levő érzések költőiek. • A magyarok közül

Vitkovics kísérelte meg, hogy ezt a stílust behozza a dalaiba. Irodalmi kritikánk kifejlődése - A kritika műfaja hosszas fejlődés után az 1817 körüli időkben fejlődik ki. A lassú és nehéz fejlődés oka, hogy a kritika mindig az irodalmi élet fejlettségi fokának, és a meglevő formáknak (főleg a folyóiratoknak) a függvénye. A kifejlődés legnagyobb akadálya a rendiség konzervatív, patriarchális szelleme, illetve tekintély- és hagyománytisztelete. A kritika a polgárosodás folyamataival párhuzamosan tud kifejlődni. A reformkort megelőzően nehéz a kritika műfajának a helyzete, mivel a kritikusnak szinte mindenkivel szembe kell szállnia – ezt vállalja föl Kazinczy, akinek egész tevékenysége összefügg a kritikával. Kazinczy kezdeményezését folytatja Kölcsey, az első igazi kritikusunk, ám az ő bírálatai nemcsak a közönség körében keltenek nagy vihart, hanem magának a szerzőnek is sok szenvedést okoznak. 13 Egy

Csokonai-kritikára Döbrentei Gábor kéri föl, de annak keménysége miatt nem meri közölni (ezt majd csak a Tudományos Gyűjtemény teszi meg). • A Kis- és a Berzsenyi-kritikát Kölcsey már a Tudományos Gyűjtemény számára készíti. Kölcsey kritikai munkássága értékes, mégis sok támadás érte – ezt túlzásainak köszönheti. 23 Recenziókat Katona is ír (Mi az oka, Ilka-bírálat). Katona kritikája (Ilka-bírálat) az első, amelyet a szerző, Kisfaludy Károly meg is fogad, változtat darabján, és alkotói magatartásán, sőt önmaga legszigorúbb kritikusává válik. Ám nyilvános bírálatokat Kisfaludy sem ír, legfeljebb paródiákban gúnyolja a visszás irodalmi jelenségeket (pl. Andor és Juci, Hős Fercsi). A „kritika pozíciói évek harcai nyomán az 1820-as évek közepére megerősödtek”, és a kritika „elérte azt, hogy tiltott gyümölcsből megtűrt jelenséggé vált Kölcsey úttörő kezdeményezése egyelőre nem

folytatódik: nagy írók, ún. vezérköltők kritikájával az évtized folyamán már nem találkozunk” • - Kölcsey Ferenc: Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítéltetések (1817) - - - - - - „Midőn Rec. Csokonairól ítélni akar, neműnemű félelemmel lép a publikumnak elébe, nem mintha Rec természet szerént rettegő volna, hanem mivel nem tudja, ha azon tiszteletet, mellyel sok másoknak tartozik, nem látszik-e megsérteni. Azon esztétikus, ki Csokonairól szól, kénytelen a nagyobb publikum értelmével megvívni” „Minden poéták közt, kiket Recensens ismer, Bürger az, kihez Csokonai leginkább hasonlít” (Vagy a géniusz miatt, vagy mert Csokonai kezdettől szeretne Bürgerhez hasonlítani.) „ Csokonai általán fogva hidegebb, mint a német példány, s mindenütt látszik, hogy az érzésnek tónusa tanulva, nem pedig együtt-születve van.” „Sok út van veretve a pályán, mely mind célhoz viszen, de kevésnek adta a sors,

hogy mindenik utat megfuthassa, és aki csak egyet is dicsőséggel megfutott, méltó a koszorúra.” „Csokonai örök emléket érdemel literatúránkban, de ha ő neki némelyeket megtagadunk, ha azt mondjuk, hogy a Lilla úgy nem éri fel Himfyt, ha mondjuk, hogy az érzés és kultúra tekintetében őtet Daykához tennünk nem lehet levettünk-e azért mindent Csokonairól? Rec. azt hiszi, hogy nem az dicsértetik igazán, akinek hibái vakon is imádtatnak Az, aki úgy tiszteli Csokonait, mint Hubay, meggyalázza őtet; az, aki úgy tiszteli Berzsenyit, mint Hoblik, nem méltó azon nagy költőnek szellemét felfogni.” „Csokonai jókor ismeretségbe jutott Kazinczyval és Földivel, melyikkel hamarabb, azt Rec. nem tudja, de már 1796 előtt mindeniket ismerte. Az bizonyos, hogy Földihez jobban volt csatolva, s leginkább tőle vett a poétai pályán segédet Csokonai ezen embernek tanítványa volt” „Csokonainak élete, minekutána Debrecent elhagyta,

nyughatatlan volt, s ennek és szerelmének s a német poézissel való ismerkedésnek tulajdoníthatjuk” „Földi által vezettetvén a filológiában, kezdette ő is kiáltozni, hogy a köznéptől kell magyarul tanulni, s mivel ő ezt nemcsak kiáltozta, de cselekedte is, innen van, hogy az iskolai tónust s az alföldi provincializmust levetkezni nem igyekezett. Még ma is ott állanak sok szép dalaiban a Gyöngyalak, a Kincsem, a Csócsi, s más számtalan köz expressziók, melyek a legszebb sorokat elrútítják, s melyekre példákat nem szükség felhoznunk, mivel munkáinak minden lapjain találtatnak.” Csokonai „ oly sorban született, mely alacsony ugyan nem volt, de neki mégsem szerezhetett fiatalkorában oly társalkodást, mely az úgynevezett nagyvilág csinosabb tónusát vele megismertette volna.” „Csurgón komédiákat írt és játszatott. Akarva kereste össze komédiáiban a legalacsonyb elméskedést, s kifejezéseket E szerencsétlen produktumok

közül valók még az Ódákban kijött némely darabok, mint ez: Szeme nem sír, mégis nedves, melyektől a kezdő művésznek úgy kell iszonyodnia, mint a görög kezdő művész a Payson és a csúfosan úgynevezett Rhyparographos műveiktől iszonyodott” „Az Evoe Bacche, A csikóbőrös kulacs, A szegény Zsuzsi, A Farsangi búcsú, és mindenekfelett az a nagy szépségű parasztdal: Ama sűrű nyárfák alatt stb. valóban poétai lélekkel írattak, s ezek legtöbb originalitást is bizonyítanak” „Csokonai mint lírikus Bürgerrel, a magyarok közt pedig Daykával tétethetik együvé, s mindenik mellett hátra marad. Nincs benne annyi tűz, mint azon kettőben, s azt a pszichológiai festést, azt a csínt és teljességet, mely Daykának sajátja, őnála hiában keresnéd.” „Csokonai sem Bürgernek, sem Daykának filológiai ismereteikkel nem bírt, s annak, amit a Zirc emlékezetében Csokonaiban semmi nyoma nincsen. Himfyvel egy rendbe Csokonait tenni nem

lehet A Lillának és a Szerelmeknek tárgyok egy, de a lélek, mely a tárgyról zeng, két egészen különböző lélek. Himfy a verselés (versificatio) mesterségét nem érti úgy, mint Csokonai, Himfynél a költés maga nem mesterség, ő lángol és teremt, némelykor bámulásra méltóképpen, némelykor nem bámulásra méltóképpen, mindegy, de ő teremt. Csokonai az érzésnek hangját csak tanulta, s a verselésnek minden tudománya mellett sem adja azt oly szépen, oly csínnal vissza, mint Himfy, s bár ez is némelykor nem elég csinos, de mégis egy szebb természet hangja az, melyet ő zeng.” „A komikumnak való szellemét a Dorottyában sem lehet megtagadni Rec. megvallja, hogy a Dorottyában geniális szökdellések vannak, de megvallja azt is, hogy a Dorottyáról soha sem szólhat oly magasztalással, mint a bécsi Annalista szólott, ki még a versifikációval is rendkívül meg volt elégedve Csokonainak nyelvéről pedig felebb kimondá ítéletét, s

úgy tetszik, hogy minekutána a magyar poétai nyelv Virágban, Daykában s Berzsenyiben oly tökéletre hágott, nem keményen ítélt.” Csokonainak „táplálást nyújtó hivatala nem volt, s éltének nagyobb részét másoknál töltögette, hozzájárulván ehhez a versírásbeli nagy könnyűsége is, hirtelen ragadtatott alkalmi verselésekre, s az ilyenek a legerősb géniuszt is el- 23 Pl. nem állíthatjuk, hogy Csokonai hidegebb, mint Bürger, hogy a Lilla-dalok nem érik föl a Himfy-dalokat, hogy Dayka érzés és kultúra tekintetében, Virág pedig az óda műfajában múlja fölül Csokonait. Továbbá, nem lehet Csokonai népiesség a feudális népiességgel azonosítani, illetve nem lett volna szabad Berzsenyit „magát egészen kimerített” költőnek nevezni 14 nyomják. Nincs veszedelmesb az írókra nézve, mint sokat írni, s ez a sokat írás, amellett, hogy a munkákat gondatlan készületűekké teszi, a tanulástól is elvonja az írókat. Egy

múlt századi német tudós ezen utolsó oknál fogva inti az ifjakat, hogy könyveket ne írogassanak; s úgy látszik, hogy sokszor a nem ifjaknak is kellene ezt kiáltoznunk Mert valóban mindég több van tanulni, mint tanítani való” Kölcsey Ferenc: Berzsenyi Dániel versei (1817) - - „A poéta és a versificator úgy különböznek egymástól, mint Archimedes és az ács: amaz, ki a machinát kigondolta, ez, ki az útmutatás szerént kifaragta.” „Az Emlékezzünk régiekről írójától fogva Tinódiig, s ettől Gyöngyösi Istvánig, nincs egyetlenegy verselő is, ki esztétikai tekintetben figyelmet érdemelne, csak Zrínyi Miklós; s íme, ez az egyetlenegy is az itáliai poézis tüzénél gyújtá meg lámpását, mert a Sirenának minden fordulataiban, sőt szinte minden soraiban, nem leljük-e a Megszabadult Jeruzsálem nyomait?” „Zrínyi amint felülmúlta Gyöngyösit mint poéta, úgy maradt viszont ennek alatta mint verselő, s ez az oka, hogy

elfeledtetvén, nem ébreszthette fel más magyarban azt a szellemet, melyet ő olasz példányaitól kölcsönzött.” „ a magyar költés, ha a régibb Zrínyitől elvonjuk elménket, csak itt kezdődik. S ezen kezdet az, melynek kevésszámú rezultátumai közé, némely mások mellett, a mi három kedvelteink: Dayka, Himfy és Berzsenyi tartoznak” „Berzsenyi a maga poétai karakterét a következő négy sorban rafaeli lélekkel nyomta ki: Emmi! nékem sem fedi szívemet jég, Láng az éneklő, heve forr dalában; Ömledő bőség, magasabb csapongás Önti ki lelkét.” - - S ez az, ami őtet mind az általa annyira tiszteltetett Horáctól, mind a nemzet másik ódaköltőjétől, Virágtól, megválasztja. Ő soha sem a tárgytól veszen lelkesedést, hanem önmagától, önmagából ömlik ki minden szó, minden gondolat Az ő legjobb darabjai közt nincsen egy is, mely reflexiónak következése volna, minden csupa érzés, minden csupa fantázia, ifjúi

lángolás, mi őtet a nyugodtabb római lelkű Virágtól s a hévvel epedő olasz Daykától megkülönbözteti; de meg Himfytől is Berzsenyi ellenben legsebesb lángjai közt is szelíd, az ő fiatal, vidám lelke a görögök felé röpdes vissza, fantáziája ideális képekkel foglalatoskodik” „Azon művek, melyek szerint Berzsenyinek poétai karaktere rajzoltatott, a Matthisson és Horác egyesült stúdiumának szerencsés rezultátumaik.” „Figyelmet érdemel az is, hogy Berzsenyi egy regét asklepiadi versekben írt. Úgy látszik, nem vette észre, mely nagy befolyással legyen a mérték nemcsak külsőjére a versnek, de belsőjére is. Ha egy horáci ódát tibulli mértékre vagy egy tibulli elégiát horáci mértékre vennénk, nemde nevetséges korcs lenne-e az?” „ a poétának nem arra kell törekednie, hogy különböző tárgyakat egyforma mód alá rekesszen, sőt inkább, hogy minden tárgynak saját hangot adhasson, s így stílusának,

gondolatainak, érzelmeinek többoldalúságot szerezzen. Ezen tanácsra kevésnek fog oly nagy szüksége lenni, mint Berzsenyinek.” „ az a sok éteri, nektár, nektáros, virány, virulmány, Ilissus, Sokrates, Plato stb., melyek szünet nélkül előfordulnak, s szünet nélkül ugyanazon forma alatt, s ugyanazon ideákat s érzeményeket hozván magokkal, fordulnak elő, bizonyságot tesznek Rec. ítéletének igaz voltáról Innen van, hogy némely darabok teljesek lévén ragyogó kitételekkel, csak látszanak valamit jelenteni, de valósággal minden érzeménytől s minden értelemtől általában üresek.” „Ezen gondolati s érzeményi keskeny körből lehet azt kimagyarázni, hogy a Berzsenyi magát már egészen kimerítettnek lenni látszatik, s talán elérte, noha még igen jókor, a határt, melyet a természet a poéta és nem-poéta közt vona, s amit utoljára a legnagyobb, leglelkesb költőknek is elérni kelletik.” „Szükség, hogy a verselésre is egy

tekintet vettessék. Berzsenyi kétnemű versekben írá darabjait Görög mértékkel, és rímekkel Zrínyi-versben. Az ő görög mértékű versei csalhatatlanul a legszebb hangzásúak közé tartoznak azok közt, melyeket magyar költő énekelt, s rímes versei közt is (Szerelem, Élet dele, Kishez, Búcsúzás Kemenesaljától, Életfilozófia, Levéltöredék) oly teljes hangzattal ékesek, hogy az olvasó sokszor elfelejti a mérték távollétét.” Kölcsey Ferenc - A század harmadik irányadó személyisége Kazinczy és Kisfaludy Károly mellett Kölcsey Ferenc. Azoknak az eszményévé válik, akik új társadalmat és kultúrát akarnak Magyarországon teremteni. A hazai viszonyok közt a legkorszerűbb esztétika elvrendszert vallja; irodalmi eszmélésének jellege a klasszicizmusból a romantikába való átfejlődést tükrözi (Kölcsey az első hivatásos esztéta nálunk). Az 1820-as évektől a romantika tanítását hirdeti, de ekkor sem szakít a

klasszicizmus és a fölvilágosodás esztétikai örökségével. Esztétikájának középpontja (vagyis a műalkotás tárgya és célja): a szép. Görögségélménye és -kultusza már ifjúkorában kialakul. Nála is megjelenik a nemzeti irodalom eszméje, és ez nem választható el Herdertől. Viszont a nemzeti eredetiség gondolata nem zárja ki az egyetemes emberség fölvilágosult-klasszicista eszméjét. 1817-től a népdalköltés felé fordul. Irodalomelméleti munkái többségét az 1820-as években írja meg; fő célkitűzése: az eredetiség és a nemzetiség gondolatának meggyökereztetése a közönségben. • Az eredetiség szolgálatában teszi közzé az Iliászi pör dokumentumait (1823-1826). • A nemzeti hagyományok felé fordulását a Mohács (1826) c. emlékbeszéd világítja meg 15 Kölcsey a színpadtól is azt kívánja, hogy a nemzeti fórum szerepét töltse be. Két művében azt is leírja, milyenek legyenek ennek a fórumnak a műsorai.

 Körner Zrínyijéről (1826) – ebben tragikumelméletét adja.  A leányőrző (1827) – ebben pedig komikumelméletét. Kölcsey fontosnak tartja a kritika műfaját, amelyet a ’20-as években idegenkedés fogad. Ez az idegenkedés 1830 után annyira enyhül, hogy Toldy és Bajza egy kritikai folyóirat indítását tervezi. Kritika c. művében a kritika műfajának elvi meghatározását, normáit, funkcióját, hatását fejti ki; kiindulópontja a Hitel legfőbb szempontja, az önismeret. Életműve záróbeszédei az emlékbeszédek. • - Körner Zrínyijéről - - - - Miután látta Körner Zrínyijét a játékszínben, nem tud aludni. De nem a körneri technika kápráztatja el, sőt mikor meghallotta, hogy a művet Szemerének kell fordítania, még szánta is szegényt a hálátlan munkáért. A színpadi játék után megváltozik a véleménye: a poéta hibáit a magyar nemzet dicsősége elfedi. Ám ismét jön egy fordulat: a következő napon az

eredeti darabot látja, német nyelven; erről kemény bírálatot mond. • Az itt látott Zrínyi nem magyar, nem a XVI. század fia, nem a Szirénák bajnoka • Sem Zrínyiben, sem a körülötte látható alakokban nem ismerhetők föl olyan vonások, amelyek az akkori nemzetre és korra jellemzőek. Fölteszi a kérdést, hogy mindenféle történeti tárgyat lehet-e játékszínre alkalmazni. • Erre minden költőnek megvan a szabadsága, sőt az ügyes drámaszerző a legpusztább tárgyat is tökéletessé tudja tenni. • A drámaköltőnek nem érdeme, ha hű marad a hagyományhoz vagy a históriához. • Azt is be kell látni, hogy vannak olyan történeti tárgyak, amelyek teljesen alkalmatlanok drámai behatásra. • Azt sem tudja, hogyan lehetett volna a Zrínyit színre vinni, de azt biztosra veszi, hogy a poéta Zrínyi jobban megírta volna ősatyja történetét, mint Körner. Körner Zrínyijében van mozgás (kardrántás, esküvés, ölelés, ütközet,

fáklyaszikráztatás), de drámai akció. Nehéz jellemezni a drámában előforduló karaktereket is. Körnernél Zrínyi lenne a főszemély, de ő végig Szolimán árnyékában áll. Úgy tűnik, mintha Körner Schlegel gondolatát követné. • Utóbbi azt gondolja, hogy az a legjobb tragédia, amelyiknek a kimenetele nem megráz, hanem fölemel. (Schlegel szerint Calderón és Voltaire is így dolgozik.) • Kölcsey ezzel nem ért egyet. Szerinte van olyan tárgy, ahol éppen az ellenkező kimenetel a szükséges (pl Leonidas, Szondi vagy Zrínyi esetében). • Ráadásul a követés veszedelmes dolog is (haszonnal csak az követhet, akinek van eredeti ereje, hogy a kölcsönzött dolgot a sajátjává tegye). „Körnernek nem jutott az a szerencse, hogy személyeinek, kiváltképpen Zrínyinek, sok jelentő vonásokkal gazdag karaktert adhatott volna A tett, mely szerént Zrínyi a szerelmeseket boldogítja, sem őbenne vagy nemzeti vagy individuális karaktervonást nem

teszen, drámába illő karaktervonást tudniillik, sem az egészre semmi befolyást s előremozdítást nem okoz. A szerelmes pár boldogításával Zrínyinek drámai fekvése még szűkebb leszen” A leányőrző (A komikumról) - „Minden művésznek, kétségkívül tehát a költőnek is, egyedül való tárgya a szép; ezt kell neki a maga ezerféle alakjaiban keresnie” - „A komikum a szépnek formái közé tartozik, s olyankor áll elő, midőn valami tárgy bizonyos elmés bánásmód által azon helyhezetbe tétetik, melyben nevetségesnek kell látszania.” - „ a komikum és a nevetséges különböznek egymástól. Ezen utóbbik egyedül fizikai behatással munkálkodik reánk, a nevetés ingere által örömérzésre gerjesztvén bennünket”, és „az elmésség ideáját magába nem foglalja. A komikumnak pedig elengedhetetlen feltételei közé tartozik az elmésség, s annál fogva behatását esztétikaivá csinálja” - „A komoly előadás a maga

tárgyának belsejébe hathat; s mivel a belsők minden különböző helyeken, s minden különböző korban tulajdonképpen ugyanazok maradnak: látnivaló, miképpen az előadások egyetemi kiterjedtséget nyerhet A komikai elmésség legtöbbször a kor és a helybeli különbséghez képest fennálló konvenciónak rendszabásairól veszen mértéket; s ezáltal már a jelenkorban az előadás többé vagy kevesebbé bizonyos helyhez, bizonyos nemzethez köttetik” - „A komikus elválhatatlan tagja a maga nemzetének és korának, e kettőnek kebeléből kell neki a kettő előtt ismeretes alakokat elővarázsolni. Tökéletes ismeretségben kell lenni egyfelől a nemzetnek és kornak, másfelől az írónak egymással; s így fog történni, hogy a komikus oly behatással munkálhat a maga népére, mint nem semmi más költő” - „Ha azt akarjuk, hogy magyar komikusok legyünk, itthon kell a komikumnak forrásait felnyitni; kölcsön, puszta formánál egyebet, nem

vehetünk” Kritika - „ fennálló kritika nélkül mind író, mind literatúra vagy tespedésben marad, vagy tespedésbe süllyed vissza. Csak az igyekszik továbbhaladni, aki tudja, hogy az út egy része még hátra van.” „ én prózában és versben a művészséget teszem a kritika fő szempontjává.” 16 - „Sokan azok közül, kik a Tudományos Gyűjtemény talpkövét megvetették, verselésünkre úgy néztek, mint a literatúra gyermekkorára, melyet elhagyni, s a komoly tudományokra férfiúi érettséggel általmenni kell.” „Nem ohajtom, hogy minden író verseljen; de ohajtom, hogy literatúránk, minden korain keresztül, nagy költőket számlálhasson, kik a nyelvet folyvást szépségben és erőben tartván fel, a tudományos író komoly prózájának is, öszveérés, társalkodás és visszasugárzás által elevenebb színt és lélekgyönyörködtető sajátságokat kölcsönözzenek.” „Csak az fog mind dologhoz értő hazája fiainak,

mind az idegen föld embereinek figyelmébe juthatni, ki egy tanult és ízléssel s ítélőtehetséggel nagymértékben bíró közönséget képzel maga előtt; s azt teljes mértékben kielégíteni törekszik. E jegyzés azonban nemcsak a könyvszerzőket, hanem az őket megítélő kritikust is illeti” „ midőn itt vagy ott egy serdülő genie gerjesztett lángodnál fáklyát gyújt; midőn itt vagy ott olvasóidat figyelemre vonszod, s a közízlés szerencsésebb fordulatot nyér általad akkor tűrd a megsértett író haragját vigasztalva; s ha kezet emel rád, kiáltsd Themistoklesként ellenébe: Üss, csak hallgass meg!” Kölcsey Ferenc: Emlékbeszéd Kazinczy Ferenc felett (Tartatott a M. T Társaság közgyűlésén szept 8 1832) „Mi szép az emberi élet, midőn a mindennapiság parányi köréből kiemelkedik; s magát valami nagy és szent, és milliomokat érdeklő cél után intézi! Mi szép világosító csillagként tűnni fel ezrek előtt; és

szabadon, de általmelegült lélekkel választani magának pályát; s azt jó- és balszerencse közt, örökre tiszta és soha nem hidegülő szenvedelemben futni meg!” „A sorsnak kedvencei nincsenek, csak eszközei. Kemény részvétlenséggel az egyesek iránt intézi ez az egész menetelét S így a már elveszettnek látszó magból gyakran hosszú évek után virágoztatja fel a teljes szépségű plántát, nem tartván figyelemre méltónak, hogy az, ki a magot a jelenlét pusztaságaiban, egyedül a még kétes reményért, hintette el, többé nincs; s emléktelen sírja felett díszlik a virágbokor, midőn már sem illat, sem árnyék nem enyhítheti az égő fájdalmat, minek gyötrelmei közt elhamvadott. E gondolatok támadának lelkemben a hírvételkor, hogy Kazinczy Ferenc élni megszűnt vala Itt ült ő közöttünk, a hetven évet meghaladott ősz, a több mint félszázados író, egy készülettel és küzdéssel teljes időszak legrégibb bajnoka; s

keblében hordozta borzasztólag szép pályája emlékezetét Eszköz volt ő is a sors kezében; izzadott ő is azért, aminek gyümölcseit aratni más fogja; félszázadig küzdött a pusztában, s egy messze pillantás az ígéret földébe lőn minden jutalma.” „ felednem kellett volna talán Kazinczyt az embert, a szenvedettet; és egyedül a literátort állítnom elő, tiszta nyugalomban: mint művész a márványszobrot, hogy reá koszorúkat aggassunk.” „Rokonom és barátom, tanítóm és társam vala” „ bár fakaszthatnék szívből forró vérkönnyeket! bár szózatom villámerővel rázhatná keresztül a hazát, s e nemzetet! mely saját jeleseit századok óta könnyezetlen látá sírba szállani; s nem tudá, hogy kebeleik sebekkel rakvák valának – őérette” „ ily környülmények közt küzdött a mi Kazinczynk is; nem haszon nélkül a nemzetre, nem nyom nélkül a jövő korra nézve; de fájdalmul önmagának. Mert koszorúi nem enyhíték,

hanem égették homlokát; s neve híres voltát élte nyugalmával fizeté” „ mozgást és életet öntött a tövises útra, mit sok mások elunatkozva, kétségtől leverve pusztán hagytanak. Ki nem emlékszik vissza az ő Gessnerére és Bácsmegyeijére? Mi maradandó behatást tőn a szépízlésű fiatal író, ki a valaha tökéletre jutandó magyar prózának első talpkövét alapítá! A kassai Magyar Múzeum, s az ő Orpheusa sebesen eltűnő jelenetek valának ugyan: de az általok hintett mag évtizedek után sokat ígérő virágokat vala termendő.” „A mi barátunk búban mint örömben, kétség mint remény közt, saját ideáljához, hű maradt” „A mi magyar nyelvünkkel véghezvitt újításokat sokan nevették s nevetik maiglan; pedig azok a nemzeti, ébredező szellem természetes kiütései valának.” „Kazinczy nem vala legelső, nem is egyetlenegy, ki a nyelvvel történt nevezetes fordulást kezdé és eszközlé. De övé a dicsőség, hogy

ízlést párosított igyekezeteivel, hogy dolgozásait érzelmei hevével el tudta önteni, s hogy a régiség tudományát, mit Baróti Szabó keresett, s ami Révait naggyá tevé, teljesen méltánylá.” „ keresztülnézek íróinknak itt, e tiszteletre méltó gyülekezetben jelen álló koszorúján; és sokat látok, ki a legelső szikrát Kazinczy lánglelkétől kapá; s kit futásában ennek példája vezérlett, s állhatatossága őrizett meg visszahanyatlástól.” „S nemcsak azokra hatott ő, kik nevét és műveit tiszteletben tartották; hanem azokra is, kik eránta ellenséges indulattal viseltetének. Valának ugyanis nem kevesen, kik vagy érdemeit irigylették, vagy művítéletei által érdekeltettek Ezek köréből üté ki magát a sokáig titokban forrott nyelvújítási pör, mely Kazinczy ellen intézett személyes csapást” „Az önérzés, mit ő oly méltán hordhatott keblében, irigylést érdemelne” „Sok mindennapi ember hallék már

életében és halálában magasztaló beszéddel hirdettetni; de gyűlöletes előttem minden hízelkedés, s kivált a koporsón túl A való érdem alakja nagyító csövek nélkül is tisztán látható nem állítám, hogy Kazinczy örökemlékű műveket hagyott maga után; mint az Ilias; nem mondám, hogy nyelvünket a lehetség felső pontjára hágatta, s hogy törekedésein túl már nincs haladás, kívül már nincsen út. Csak azt mondám: Kazinczy ízlést erőhez csatolva kezdett a nyelvvel küzdeni” „Kazinczy fellázasztott maga ellen sok írót, s ezzel oly kilobbanást okozott, mely írókra és nemzetre elektromi szikra gyanánt munkált, s a literatúra parányi körét kiszélesítette. Ezek az ő nagy és tagadhatatlan érdemei Mert prózája minden fogyatkozásai mellett is, örökre szép lesz ugyan; versein művészi kéz fog ismerszeni, s kivált epigrammjai a költés koszorújában hervadatlan virágok maradnak: de a nemzetet nem ezek által tevé

haláadósává. Szellem vala ő, mely a tespedő egészet oly sokáig csaknem egyedül eleveníté; s lépcső, melyen egykorúi magasbra hághassanak, s a szerencsésebb maradék tetőre juthasson” „Nyelvünk bajnokává szentelé magát; s e nyelv a mi őseink egyetlenegy hagyománya” „Epések lesznek talán szavaim; de keserű, kínos emlékezetek támadnak lelkemben. Mert gondolkodom a népről, mely Zrínyit, az írót el tudta feledni; mely Faludit, míg élt, nem ismeré, mely Révairól hallani nem akart; mely Baróti Szabót és Virágot meg nem siratta; s melynek kebelében az ötvenhat évet szakadatlan munka közt eltöltött Kazinczy nyomorúsággal élt és holt. Ő szép reményekre születve, sokat ígérő ifjúságot élve, hirtelen a sors által leveretett” „Voltak ugyan, tagadni nem fogom, kik őfelé is részvevő keblet nyitottak, s kik életének gondjait egyes jótétekkel enyhítgeték: de a nemzet nagy írójának jótétekre szorulni nem

kellene” „Ah láttam én ezen kínokat! tanúja valék a fájdalmas eljajdulásnak, midőn barátja vidám asztala mellett gyermekeire visszaemlékezett. Megrezzent akkor minden ideg kebelemben; s véráldozatnak képzelém a szent öreget, mely a nép bűneiért utolsó hörgései közt vonaglik. Társaim, nem szenved ő többet! Lenyugvék ősz fürteiben, a széphalmi lak romai közt, úgy hunyván el: mint századok előtt, a nyugoti tenger partjain egy más hazának fia – Camoens. És gyermekeit idegen két fogja ápolni; és sírját szívszorulva kerüli ki a magyar nyelvművész, sorsától rettegvén. S bár emlékezete keserű voltát szerencsésb évek hamar feledtetnék el! hogy a maradék előtt csak dicsősége ragyogjon; kínai pedig megfoghatatlanok legyenek.” 17 Az Élet és Literatúra - - A tervezgetés 1823-ban indul meg; a cél egy irodalomelméleti-kritikai folyóirat létrehozása. 1826-ban létrejön az Élet és Literatúra, és a romantikus

irányzat híveit tömöríti maga köré. Mottó: „ nem mondani el mindent; s amit mondunk is, csak azért mondani el, hogy az olvasókat gondolkodásra ébresztessék” (Montesquieu). A legtöbbet a szerkesztőként tevékenykedő Szemere teszi a lapért (az övével teljesen ellentétes véleményeket is közli). A folyóirat elsősorban az irodalomban is érvényesülő fejlődéselvre épít; ennek az elvnek a jelentését három Kölcsey-tanulmány adja meg (ezek az első kötetben jelentek meg). • Iskola és világ: a fejlődés irodalmi-kulturális törvényszerűségét egyetemes emberi horizontok közt veti föl. • Nemzeti hagyományok: ezt a törvényszerűséget főleg a nemzetre koncentrálva mondja el. • Körner Zrínyijéről: a fejlődést az egyéni alkotás síkján akarja igazolni. Ez a három tanulmány egyben az eredetiség gondolatát is bevezeti a folyóiratba. A folyóirat tevékenységében igen nagy szerepet játszik a kritika: Szemere és Kölcsey is

nagy föladatokat vállal a kritika műfajának meghonosítása érdekében. A harmadik kötet 1829-ben jelenik meg, és a Muzárion címet viseli – a névváltozással sajnos a folyóirat jellege is megváltozott, és a közönség érdeklődése igencsak megcsappant. A negyedik kötet (1829) egy kis fölemelkedést jelent. Szemere 1833-ban kiadja az ötödik kötetet, de szinte csak jellegtelen utánközlések találhatók benne. „Az irodalom respublika –a júliusi forradalom utáni éveknek ez a fő jelszava. Ezt a tanítást azonban az Élet és Literatúra lapjain írták le nálunk először.” Toldy Ferenc: Kritika. • „Kritika nélkül nincs literatúra; lehetnek könyvtárak – de literatúra nincs, valamint lehetnek emberek, de azért még nincs státus. A literatúra státus; és státust igazgatószék nélkül nem képzelhetni; s a kritika igazgatószéke az írói státusnak” • „ egy józan és szoros kritika, mely a tudottaknak feldolgozását s a

szépmívész képzeteit igazgatná, szereznék meg köztünk is azt az aranykort, melyre legtöbb nemzettársaink már felvergődtek eddiglen.” Az irodalom respublikája, a Szépség birodalma - Vörösmarty, Toldy és Bajza hármasa már az Aurora-körben összetartozott – közös irodalmi törekvéseik és hasonló életük (alacsony származás, szegényes anyagi viszonyok, pesti lakóhely, értelmiségi pálya) kötik őket össze. Az ifjú írók ugyanakkor személyes válságba is kerülnek, ezért menekülnek a költészet (a Szépség) birodalmába – ez az egyetlen olyan terület, „ahol az egyéniség az anyag korlátlan alakításával szabadon alakíthatja önmagát is”. Fenyéry Gyula: Az ángol és a német poézisról (1828) - A németek számára a gondolkodás a legfontosabb; ennek eredményeként költészetünk is olyan szemlélődő, mint szellemük. A németek nem szeretik a vastag érzékiséget, inkább a tiszta erkölcsi öntudatba vonulnak vissza.

A német és az angol költészet melankóliásan hangzik, ezért főleg a komoly szellemhez és a nehéz szívhez szólnak. „A fantázia különféle tárgyakon terjeszti ki birodalmát, s azt állíthatnók, hogy a legismeretesb? költések három nemeik, abban osztoznának. Az ángolok költésök az, mely leginkább a kültárgyak behatásaikat tette tulajdonivá A németeké a lélek, s ha szabad így szólni, az álmak poézisa. A francok költésök a szenvedelemé, s a leginkább drámai” Szalay László: Észrevételek a Muzárion III. és IV kötetéről - - - A magyar nyelv és literatúra csinosodásáról szóló cikkek összeállítása a recenzens szerint jó; az aláírás szerint ezen cikkek szerzője Kis János, ám Szalaynak úgy tűnik, franciául már olvasta ezeket a munkákat. Megjegyzése: „A tisztelt Szuperintendens igen lekötelezné recensenseit, ha dolgozásai hegyén mindenkor azoknak forrásait is kijelelné.” Szalay úgy gondolja, egyes

írások („cifra ürességek”) nem valók ezekbe a kötetekbe, mert hibásak vagy unalmasak. „Bacsányi ítélete a -tek, -tok-os versekről igazságos, de mégiscsak a Magyar Museumba illő kritika.” „Berzsenyit itt különösen arra emlékeztetjük, mire ő Kölcseyt, hogy az ideákat nem kiszakasztva, hanem az egésznek szellemében kell megítélni.” Bajza kritikájának (Az epigramma teóriája) az előadásmódját, egyenességét igen pozitívan ítéli meg, de két kiegészítést fűz hozzá. • A Virág Benedek esetében fölhozott példák nem igazolják, hogy Virágnak szűken jutott az elmésségből. • Virágon és Kazinczyn kívül az epigrammatisták közt említhető Édes Gergely, aki szintén sok epigrammát írt. Szalay elemzi a Csokonai-kritikákat. • Kazinczy több ponton is egyetért Kölcseyvel, ráadásul Csokonai egyéb érdemeit is tagadja. • Kölcsey recenziója 1817-ben jelent meg, és ez minden későbbi kritikát meghatározott.

Kölcsey tanulmányának legfőbb gondolata, hogy Csokonai Bürgerhez hasonlítható. Szalay szerint Toldynak nincs igaza, amikor azt állítja, a magyar vígjátékot Kisfaludy Károly teremtette meg a Kérőkkel (sőt Kisfaludy darabjaiban nemzetiség sincs). Toldy Ferenc pályakezdése - Toldy az Aurora-kör egyik legtevékenyebb tagja; szellemi mohósága „az újat kezdésnek, a fennálló világrend alakításának igen erőteljes vágyát” fejezi ki. Pályakezdő kritikai cikke: Kurze Geschichte des Sonetts bei den Ungern (A szonett rövid története Magyarországon); ez igen merész vállalkozás, mivel a szonett műfaja Magyarországon szinte teljesen új (Kazinczy és Szemere csupán az előző évtizedben honosította meg). 18 - - Toldy következő cikkei, amelyek megalapozzák későbbi tevékenységét. • Johann Niklas Révai der Grosse: a szerző ebben Révairól ír, aki jellegzetesen alacsony származású. • Literatur der ungarischen periodischen

Schriften (A magyar folyóirat-irodalom); ez a tanulmány után módszere, amely szerint a jelen irdekeiben kiindulva tekint vissza a múltra, állandóvá válik. • Kritika. Esztétikai levelek Vörösmarty Mihály epikus munkáiról (1826-27). • Ez az értekezés Toldy első összefoglaló műve. • Először a Tudományos Gyűjteményben jelenik meg, majd önállóan, könyv alakban. • Ez a kritikai munka alkalmazza először konkrét műre a romantikus irányzat egyes alapelveit. • Ez az írás ad először egy összefüggő elemzést egy konkrét irodalmi alkotásról, és egy költői egyéniségről. • Két meghatározó alapelve van (ezek a Nemzeti hagyományokra utalnak vissza).  A vizsgált anyag mély történeti kezelése.  A jelenközpontúság, a nagyfokú korélmény. Másképpen: a nemzetiség és az egyéniség a fő szempont. Irodalomtörténet-írásunk kezdetei, Toldy Ferenc műfaji alapvetése - - - A ’20-as évek elején egyre nagyobb az

igény arra, hogy készüljön egy olyan irodalomtörténeti összefoglalás, amely teljes képet ad. Ezért ad ki fölhívást Dessewffy József a nemzeti irodalom történeti szintézisének megalkotására (1822); Dessewffy elsődleges célja, hogy a mű a nemzeti létet védje. Elvileg tehát létrejönne egy új tudományág a nemzeti lét óvására – ám az első ezzel kapcsolatos mű nagyobb veszélyt jelent, mint amennyi haszna van. Ez a mű Mailáth Jánosnak a Magyarische Gedichte (Magyar versek) c. antológiája, amely az osztrák birodalmi patriotizmus megnyilvánulása, amely viszont a monarchiabeli nemzeteket egy nagyosztrák kultúrközösségbe akarja beolvasztani • Mailáth egy csodatevő álomvilágnak tekinti a költészetet. • Mohács után viszont elkezd süllyedni a hazai költészet; a hanyatlás okai.  Török veszedelem.  Belső nyugtalanság.  Reformáció.  A latin nyelv eluralkodása. • A gróf szemében Kisfaludy Sándor testesíti meg

azt az idillizmust, amelyet Mailáth a költészettől elvár. • A szerző hirdeti a népköltészetet is; ezzel a közösségi érzést akarja fölkelteni, amely elősegítheti a nemzetté válás folyamatát. Mailáth műve többeknek ösztönzést ad, így Toldy Ferencnek is, aki Stettner Györggyel és Vörösmartyval kiad egy összefoglaló munkát: Handbuch der ungarischen Poesie (A magyar költészet kézikönyve). • A Handbuch szemléletmódja teljesen eltér a Magyarische Gedichte c. antológiáétól • A magyar költészet fejlődésében négy szakaszt különít el.  Tinóditól Zrínyiig.  Zrínyitől a süllyedésig.  A süllyedéstől a nyelvújításig.  A nyelvújítás után. Ami Tinódi előtt történt (vagyis a teljes középkor), azt előtörténetként kezeli. Ezek után meglepően gyorsan fejlődik ki irodalomtörténet-írásunk, és jelentős helyet foglal el a hazai társadalom és kultúra életében. Toldy nagy jelentőségét kevesen

ismerik föl; sok ellenfele is van, a legnagyobb közülük talán Gyulai Pál, aki Toldy ellenében kiáll Petőfi és Arany életműve mellett, és szakít a Toldy képviselte német esztétika deduktív szemléletével. Bajza József és a Kritikai Lapok - - Bajza tevékenysége összefonódik Toldyéval, akivel sok közös munkája van (Kritikai Lapok, Athenaeum, Figyelmező). „Éppen ezért gondolkodásának, irodalomkritikai reagálásainak jelenközpontúsága éppoly erőteljes, mint a Toldyé, csak megnyilatkozásaiban nagyobb a megfontoltsága. Sőt kritikai gondolkodása voltaképp még romantikusabb, mint barátjáé. Romantikusabb, mert költészetideálja egyénibb, tartalmibb, gondolatibb, végig kevés helye van benne az utánzásnak.” Bajza a természetéből fakadóan igen heves kritikaisággal lép föl, és mivel semmilyen tekintélyt nem ismer el, ezekben az évtizedekben ő az igazi kritikus. Mindezt igazolja első nagyobb szabású műve, Az epigramma

teóriája (1828). • Ennek célja az irodalmi respublika fölmagasztalása (ez figyelhető meg Toldy műveiben is). • Félelmetes hírnevét ezen tanulmányának köszönheti; az egyik bírált, Szentmiklóssy Alajos nem bírja elviselni a kritikát, és közzétesz egy személyes hangú reflexiót (Cáfolás és igazítás), amelyre Bajza válaszol, de könnyedén elbánik Szentmiklóssyval. 19 - - Bajza kritikusi tekintélyét tovább növeli a Conversations lexikoni pör; az ekkor kirobbant vita, és Bajza válasza is hozzájárult, hogy egy meginduló kritikai folyóirat szerkesztőjének őt szánják. 1831-ben aztán megindul a Kritikai Lapok, és a Vezérszó után kitör az újabb botrány: a Pyrker-pör. Bajza és Toldy ebben is győzelmet arat, de máris jön a következő harc: támadás Horvát István ellen (vele 1833-tól folyamatosan ellentétben állnak). A Horváttal való vita egyik állomása az 1833. évi akadémiai nagyjutalom odaítélése körüli

botrány volt • Kisfaludy Sándor és Vörösmarty megosztva kapta a jutalmat. • Ezt a döntést Horvát és Dessewffy József is nehezményezi: szerintük Himfy és a huszonöt évvel fiatalabb Vörösmarty nem lehet egyenrangú. • A támadásra először Bajza, majd Toldy felel; érveik ugyanazok, mint a támadóknak, ám Bajza nemzeten nem a nemeseket érti, hanem minden magyarul beszélő ember közösségét, illetve Toldy –esztétikai érveket használ. „A harc az irodalmi élet erkölcsének fontos kérdéseiben, az ún. Aurora-pörben érte el tetőpontját 1834-ben ugyanis két Aurora is megjelent egyszerre: Bajza zsebkönyve mellett Szemere Pál is közrebocsátott egy másikat Horvát István támogatásával.” Bajza József: A regény-költészetről - - - A valódi regény nagy célja: az emberiség karakterének ábrázolása. „Áldás az oly írókra, mint Goethe és Walter Scott, mint Cooper és Irving, kik megtanítának bennünket örökbecsű

műveikkel, mely cél felé kelljen a regényírónak törekednie.” „Óvakodjék a költő igen speciális karaktert festeni; személyeiben nem annyira az embert és individuumot, hanem az individuumban az emberiség képét ügyekezzék visszaadni.” „A regénynek többféle alosztályai vannak, művészi, filozófiai, humorisztikai, szatírai, utazási, érzékeny regények, de különös faja tudtomra csak egy, az úgynevezett novella, melyet mi magyarok beszélynek nevezhetnénk.” A novella. • Eredete: az anekdotáktól származik. • Az egyik első példája Boccaccio Dekameronja. • „ a novella sokképpen változtatgatta alakját, s néha a regény formájával annyira egybefolyt, hogy sokan kétségbe hozták e két költemény egymástóli léteges különbözőségét.” • Ám mégis különböznek egymástól: „A novella egy tökéletesen elválasztott s magába zárt körülmény folyamát teljes kifejlési pontjáig; a regény ellenben az élet

változásait a körülmények hosszú során festegetve szövi tovább” „A novella érdeke a kifejletben áll” „A magyar regények s novellák eddig nagyobb részint lelketlen művek lelketlen fordításaiból álltak; ámbár nem tagadhatni, hogy eredeti regényeink s novelláink is jókora számmal vannak, csakhogy bennök egyéb nagy fogyatkozások mellett a regényköltés fő rekvizituma, karakterfestés, nem található. A Dugonicsok, Gvadányiak el vannak feledve” Bajza véleménye Fáy regényéről: „minden hibák mellett is az ő Bélteki-ház-ában látszik legtöbb oly tehetség, melyet komoly regények írójában fellelhetni szeretnének”. A színibírálat műfajának megjelenése - - - A hazai irodalomkritikai gondolkodásban egyre fontosabb a dráma és a színjátszás; ezt jelzik Kölcsey drámaelméleti tanulmányai is. Nagy előrelépést jelent a budai állandó magyar társulat létrejötte (1833). Ekkor jönnek létre a divatlapok, melyek

célja szintén a közönség szórakoztatása; ezek a lapok (Rajzolatok, Honművész) kommentálják az előadásokat is, és kialakul bennük a színikritika műfaja. Első színikritikusaink. • Garay János, aki a színpadot a politikával kapcsolja össze, és elsőként hívja föl a figyelmet Katona József jelentőségére. • Tóth Lőrinc, aki elítéli a német lovagdráma és érzékenyjáték utánzásának addigi módját. • Kelmenfy László, aki összefoglalja a francia romantika dramaturgiai elveit. Bajza valóságos összefoglalást ad a színészeket illetően: milyen a helyes színészi kiejtés, testtartás, mimika, gesztusnyelv. • Fontos a tiszta, érthető kiejtés, a tájszólást és a nyelvtani hibákat ki kell küszöbölni. • Meg kell tanulni a célszerű színpadi viselkedést (a teátrális föllépést kerülni kell). • Szükséges az emlékezetbeli gyakorlottság. A színikritika műfaja akkor szilárdul meg, amikor 1837-ben megnyílik az első

állandó magyar nyelvű színház, a Pesti Magyar Színház. Fontos még Vörösmarty drámaelméleti összefoglalása (Dramaturgiai töredékek), amellyel nemcsak a színészeket, hanem a közönséget is nevelni akarták. A Pesti Magyar Színház megnyitásakor az Athenaeum szerkesztői elhatározzák, rendszeres kritikai megjegyzéseket írnak, és erre nyitnak egy önálló rovatot is (Játékszíni Magyar Krónika). A Magyar Játékszíni Krónikát Vörösmarty kezdetben önállóan írja, később Bajzával közösen. Alapelveik megegyeznek, ám Bajza ítéletei keményebbek, határozottabbak 20 Vörösmarty Mihály: Elméleti töredékek - - - - - - - „A lángész nem szorult törvényre s korlátra, az maga alkot műveket, melyekből mások szabályokat s törvényt vonhatnak el.” „ a lángészénél törvény és mű, mint a teremtésben, egyszerre születik efelett az is bélyegzi, hogy míg más óvakodva lép, nehogy törvénybe ütközzék, ő szabadon

s erőltetlenül mozog a korlátok között hasonlólag a művész lejtőhöz, ki bekötött szemmel is könnyen s akadatlanul eljárja táncát anélkül, hogy a körüle szabatosan kirakott tojások közül csak egyet is érintene.” „A lángésznek szinte táplálékot kell vennie a kívüle álló dolgokból kora, nemzete, köre szelleméből, ízléséből, divatjaiból s írott, nem írott, de fennálló szabályaiból azon műágnak, melyben dolgozik Ő gyorsabban és könnyebben tanul, mint egyebek, a tanultnak nagyobb hasznát veszi. Neki tehát szinten nem fölöslegesek a szabályok: ő tanulja, tudja, sőt ennél is többet, ő érzi azokat” „ a lángésznek valami felségesnek kell lennie.” „ a dráma egyszersmind költői mű is, mit ugyan mindnyájan látszanak tudni, csak az nem, kinek legjobban kellene, a színköltő; ez gyakran megfeledkezik a dráma felsőbb tökélyeiről, s erejét az alsóbb-, de szembetűnőbbekre vesztegeti.” „ van becse a puszta

színi hatásnak is. Olyan ez, mint mindennapi kenyér, mely nélkül színházaink, ezen kicsi központosított képmásai a roppant világnak, meg nem élhetnének” „ soha még drámai literatúra nem virágzott színház nélkül” „ kell valami különös oknak lenni arra, hogy tárgyat költő drámai alakba önteni, vagyis csupa beszélgetésekkel akarjon kimeríteni Ezen különös ok, hogy a költő cselekvő embereket akar felléptetni, magokkal s egymással küzdőket A dráma emberei, művészeti értelemben, nem lehetnek hivalkodók; úgy kell fellépniök, mint kiknek sürgetős dolguk van” „ drámában sem a belső becs nem elegendő magában, s színi hatás hiányával, még kevésbé a színi hatás belső becs nélkül. E kettő oly egybeforrott érdek, mely ha felbomlott, megszűnik a dráma; az első nélkül ugyanis prózai művé aljasodik, a második nélkül hiányos vagy inkább elhibázott költői mű marad.” „Igen sok függ a helyes

választástól, különösen színműben Ki tárgyát erején fölül, vagy rosszul választotta, oly nyűgöt vett magára, mely egész munka közben minden lépten nyomon csak gátolni fogja” „Ellenben a jól választott tárgy könnyen simul a művész keze alatt, s oly kútfő, melyből mind könnyebben, mind tisztább s összehangzóbb gondolatokat lehet meríteni.” A tárgy jellemzői: gazdag és érdekes; költői; drámai; ne legyen silány, kisszerű, szegény, összefüggetlen. „S mindezen individuumok, melyek hitünk, tudományunk, ismereteink után emlékezetünkben honosulva vannak, úgy állanak az egészen költött színmű embereihez, mint a történelem a jövendöléshez, az ismeretes múlt a nem ismert jövendőhöz, mint amannak élesen s határozott vonalakkal kijelölt alakjai ennek bizonytalan, árnyék gyanánt lengő lényeihez” „Miután a költő jól választott tárgyát alkalmas drámai mesévé idomította, azt helyesen elrendezé, mégsem

lehet egyébként venni, mint üres vázlatul, melynek húst és vért – szóval – életet csak kidolgozás adhat. S ehhez minden szabályok helyett egy, ti. költői elme, kívántatik” „A belső összefüggést s hű characterfestést különösen a helyes okadás (motiválás) szerezheti meg” „A drámában vagy csak beszéltetik valami, mint történt dolog; vagy véghez vitetik Bizonyos, hogy ami elbeszéltetik, az drámában kevésbé hat, mint az előttünk kifejlő cselekvény.” „ nem fogjuk az elbeszélést csupa ékességül, cifrául használni.” „A legújabb francia darabokban mesterileg használtatik az elbeszélés. Nálok az ritkán jelenik meg, mint valami heverő, befoltozott rész; hanem többnyire a felébresztett vagy fellázadt indulatok, szenvedélyek zajában mondatnak el a bele szánt dolgok” „Tehát semmi undorító, szívlázító dolgokat nem kell színre hozni, semmit, miben vad, embertelen kínzás van, p. o szemkivájás, vagy más

afféle, hóhéri csonkítás, nyakszegés. Ami valódi jóízlést, illedelmet sért (de itt nem valami kényes, túlmagyarázott finnyásságot értünk); minden csömörletes, s ami ezen anyagi rossznak szellemileg megfelelő, ami utálatos, távol legyen a színtől.” „Ami az átalakodást illeti, az kívül esik a dráma határain. Mert mi hasznát veheti a költő egy madárrá változott embernek? Hacsak a képzelődést annyira nem akarnók feszíteni, hogy az ilyen elváltozottnak az emberi szózatot meghagynók, s a mostani termékeny műlelemény szárnyakat is szerezhetne hozzá” „A drámai személyek különféle karakterei különböző nyelvet is kívánnak.” „Dialektusaink napról napra jobban összeolvadoznak, s tanítás és közlekedés által végre a közdivatú nyelvbe menendenek át, ami egyfelől nyereség; de költőnek mindenesetre szemmel kell tartani az átmeneteleket, használni a nyelv minden virágait, mielőtt hervadásra jutnak.”

„Azonban az úgynevezett énekléstől ment, s szabatos versszavalásban is valami saját, mondhatatlan báj van, mely azt a próza fölött megkülönbözteti: valami könnyű folyamatosság, akadálytalan ömledezés, amit a költő alig áldozhat fel nagy veszteség nélkül.” „A versekben efölött azon gyakori haszon is van, hogy mintegy kényszerít szót és kifejezést megválasztanunk s távol tart az aljas s pongyola beszédtől, noha másfelől gyakran dagályos, vagy igen mesterkélt beszédekre téveszt, s menynyire távol tart az aljasságtól, annyira szeret túl emelkedni a felső határokon, s néha képzeletfárasztó magasságban enyészik el; de ezen hibák nem a vers természetében, hanem a vele bánni nem tudásban s visszaélésben fekszenek.” „A dráma kicsinyben a cselekvő élet képe. De az életben igen sok unalmas van; szorosabb határozással tehát: a dráma a cselekvő élet valamelyik érdekesebb szakaszának képe.” 21 - - „A

drámai személyek emberileg érdekesek legyenek, éspedig vagy gyarló nevetséges oldaloknál (vígjátékokban), vagy lelki erejök- s nagyságoknál fogva (szomorújátékban). A komoly színmű tehát a megtévedt emberi erő, vagy erény nagyszerű küzdéseit, szenvedéseit s tusakodását egy nagyobb hatalom ellen, állítja elő.” „S itt a régi tanítóktól követelt szánat és félelem helyett, amelyeknek szerintük a komoly drámában uralkodni kell, egészen másnemű félelem foglal el bennünket: félünk tudniillik a nagy erejű s fényes tulajdonú bűn diadalától, melyet valamely ellenséges istenség vagy sors gyanánt tekintünk” „A sorstól elsodort s megbuktatott ember is igen érdekes lehet azáltal, hogy ezen külső óriási hatalom ellen nemesen s állhatatossággal nagy célokért küzd, ha szenvedéseiben nagy, s benne az emberi lélek méltóságát nyavalygás s erőtlen panasz nem alázzák meg.” „A régiek komoly színműveiben a fátum

uralkodott, oly hatalom, melynek még isteneik is hódoltak.” „Korunk világosabb eszmék kora, s a költők jól teend, ha mindent az ember belsejéből, az egyes karakterek erejéből fejt ki, s ha a fönt említett külső hatalmat, a körülmények nyomását veszi fátum gyanánt, mellyel az megfoghatatlan, kimagyarázhatatlan rejtélyeivel s titkaival nem ritkán egyenlő. Ily összeütközésekből kevesebb fenségeset és bámulatosat; de több valódi erőt, emberileg érdekeset fejthet ki a költő s azáltal a költészet relígiója nem megszűnni, csak változni fog, a megfoghatatlan és láthatatlan istenség helyébe egy látható, de szintén megfoghatatlan lépvén” „A nevetség a leghatalmasabb fegyver, hatalmasabb gyakran a pathosnál, melynek ellenkezője. A legszilárdabb ember, kit semmi rémületes, maga a halál meg nem tántorít, ha nevetség tárgyává lesz, leveretik, megsemmisíttetik” „A víg dráma személyei bizonyos anyagi jólét, vagy

szellemi élmény után törekednek” „A közönség nagyobb része, mely színeket látogat, túl van már az édeni ártatlanságon, s éppen ezért a színinél sokkal veszélyesebb világ csábításainak” van kitéve, „anélkül, hogy azon helyes irányt s kivezető fonalat feltalálja, melyet a színműben követelünk." „ a színház kinevelt s meglett emberekért áll” „Nem abban áll tehát véleményem szerint valamely színmű erkölcsisége, ha benne például soha részeg, hazug, fondor, irigy, alacsony rágalmazó, hűtlen pár, orgyilkos, vagy vértagadó s undorító meg nem jelenik, hanem inkább abban, ha mindezek saját színeikben s alakjaikban tűnnek fel, s ön rútságuk s tetteik bal következményeinek súlya által tétetnek utálatosak- vagy nyomorúkká. Ellenben az erény nem azáltal lesz kívánatos s követésre méltó, ha méltatlanul marcangoltatik, s szenvedéseikben inkább földi gyávaság, mint isteni eredetéhez illő fenség s

erő mutatkozik Állíttassék elő bűn és erény magához méltólag s ez a legjobb erkölcsi tan, melyet színműtől várhatni. S ha a költő emellett szem előtt tartandja, hogy a föld nem menny ugyan, de nem is egészen pokol, el fogja találni azon vegyítéket, melyet művéhez vennie kell, hogy az édeni valótlansága által színtelen, vagy erkölcsi sötétsége által kísértetileg borzasztó ne legyen.” A Figyelmező és Szontagh Gusztáv - - - Figyelmező (1837–1840): • Az Athenaeum kritikai melléklapja. • Hetente egyszer jelenik meg. • Ez az első kifejezetten esztétikai szempontú folyóiratunk. • Főleg a legújabb hazai könyvekre figyel, de nemcsak a szépirodalmi alkotásokra, hanem a zsebkönyvekre, antológiákra, kalendáriumokra, más folyóiratok összesített kiadására. • A Figyelmező fiatal munkatársai: Szalay László, Kazinczy Gábor. • A Figyelmező szerkesztője Toldy Ferenc, aki engedi az övével ellentétes vélemények

megjelenését is, pl. az új műfaj, a regény eddigi hazai teljesítményének kritikai elemzését. A Figyelmezőben jelenik meg Szontagh Gusztáv bírálatsorozata (Petrichevich Horváth Lázár, Gaál József, Jósika Miklós, Vajda Péter), amely által az évtized egyik legjelentősebb hazai irodalomkritikusa lett. Szontagh a legfontosabb gondolatait az Abafival kapcsolatban mondja el (szerinte a költészet föladata általában az eszmék érzékesítése, a szép megvalósítása). Szontagh elemzi Eötvös Karthausiját is: „Elsőnek állapítja meg irodalmunkban, hogy a regény ’fényes és hivatását teljesen bizonyító’. Ugyanakkor nem ért egyet A karthausi világnézetével, kétségbe vonja a regény csüggedésének és elégedetlenségének jogosultságát, s olyan esztétikát propagál, amely a szépet a mindenáron létesítendő harmónia igényével egyeztetni kívánja. Ezen nézetei kapcsolatban vannak filozófiai elveivel is; Szontagh az egyezményes

filozófia egyik kidolgozója, amely a hegeli tanítások ellenében Krug tanítását követi. A népiesség értelmezéseinek demokratizálódása - 24 A júliusi forradalomig a népiesség eszméje főleg a nemesség polgárosodását segíti, ám a ’30-as években megjelennek az alsóbb rétegeket képviselő írók is. Pl Petőfi előfutára, Vajda Péter, aki A paraszt mint nyelvbíráló címmel megjelentet egy cikket (ez jellegzetesen paraszti öntudatról tanúskodik) A nemesség kiemelkedő személyiségei is új oldalról világítják meg a népiességet. Pulszky Ferenc a Népmondák c. tanulmányában fejti ki nézeteit 24 • A népköltészet egy önálló művészi szféra, amely saját esztétikai karakterrel és világképpel bír. Ez a mű egyébként sok tekintetben Erdélyi János népiesség-fölfogását előlegezi. 22 Bár a népet a múltban megvetették, a népköltészet nem szűnt meg, sőt a nemzeti költészettel együtt fejlődött, ám egy

azzal ellentétes áramlattá. • Pulszky számára a népköltészet az irodalom nemzetivé fejlesztésének eszköze is. • Nézeteit ő is, akár Erdélyi, Herder és a Grimm testvérek koncepciója alapján fejti ki. Megjelenik egy másik Népmondák c. értekezés: ezt is Pulszky írta, csak előző fejtegetéseit pontosítja benne Pulszky nemcsak a múlttal törődik: a népiesség eszméjének a jelenre vonatkozó tanulságait is leírja (Élet és művészet, 1841). 1841-ben a Kisfaludy Társaság is meghirdet egy esztétikai pályázatot. • A pályatétel: „Mit értünk nemzetiség és népiesség alatt a költészetben? s különösen a magyar költészetre mennyi s mily befolyást gyakorlott a nemzeti és népi elem?” • 1842-ben a bizottság (Toldy, Szemere, Szontagh) a négy beérkezett pályázatból Müller János Godofrédnak ítéli a jutalmat. • Szontagh nem ért egyet az döntéssel, ő ugyanis elutasítja Müller értekezésének hegeliánus

koncepcióját, illetve kárhoztatja a szerzőt gyér magyar irodalmi ismeretei miatt. • Valóban, az írás elvont, nem időszerű a magyar irodalomban, ám Toldy és Szemere meglátják azokat az értékeket benne, amelyek szerepet játszanak Erdélyi fölfogásának kialakulásában. A többi pályamunka nem sokban járul hozzá a pályatételek elméleti meghatározásaihoz, de képet ad a Petőfit megelőző közegről. Megemlíthető az első pályázó, Szakál Lajos 25, aki igen időszerű ideákat vesz bele a dolgozatába. Szakál tagadja azt a nézetet, hogy „sírva vigad a magyar”; szerinte inkább eped, és ebben Kölcseyvel is vitázik. „A népiesség fokról fokra előrehaladó demokratizálódási folyamata mindennél inkább kitűnik abból a történeti vázlatból, melyben Szontagh a népiesség addigi útját foglalja össze Fél évszázad változásai nála akként kezdődnek, hogy Kisfaludy Sándor a nemzetet csak a nemességben látja, öccse, Károly

viszont szemléletébe már a népet is felveszi, de a szabadulás napja még fel nem derülvén, búsan, Vörösmarty az egész nemzetet karolja át, Krizát végre a demokráciai állásponton találjuk: ő már felszabadító népevangéliumról szól, hogy a szegény magyar parasztgyermeknek is legyen hazája.” • - - Eötvös József programja, a népbarát irányzatosság - - ’30-as évek, Magyarország: a legnépszerűbb külföldi író Victor Hugo. Az ő neve a régi viszonyokkal való szakítást jelenti, és ő az, aki elsőként kapcsolja össze a romantika és a liberalizmus fogalmát. Hugo gondolatait nálunk Eötvös József összegzi programszerűen; két tanulmányt ír. • A francia literatúra és Victor Hugo (1836)  Minden addigi véleménynél megvetőbben nyilatkozik a klasszicizmus irodalmáról.  Megveti az előírások, a megszabott formák irodalmát, amely gátat szab az alkotói ihletnek.  A maradiságot és a haladást állítja szembe

egymással – ez még megegyezik a romantikus triász elveivel, de a lázadó hangnem, amelyet Eötvös használ, teljesen különbözik tőle.  Eötvös szerint az irodalomnak társadalmi funkciója van.  Legfontosabb vezérelve: „Nem tetszeni, használni vala Hugo Victor célja, és ő elérte.” • Hugo Victor mint drámai költő (1837)  Ez a tanulmány egy irodalomkritika formájában megírt hadüzenet a konzervativizmus képviselői ellen.  Az irodalmat véglegesen a társadalmi harcok színhelyéül jelöli ki.  Eötvös továbbfejleszti az irodalom és a nép összekapcsolásának eszméjét, és tagadja az udvari és a népi költészet addig vallott kettősségét.  Kijelenti, hogy a nép irodalmi szerepe egyedüli és mindent meghatározó.  A drámát az egyenlőség műfajának nyilvánítja; ez a kollektivista értelmezés a témaválasztást is fölszabadítja. 26 A két tanulmány fő megállapításai Eötvös ’40-es évekbeli

tanulmányaiban is megtalálhatók, ám ekkor már nem a romantika, hanem a realizmus elveinek alátámasztására. A falu jegyzőjében (1845) a művészetet úgy határozza meg, mint az élet megváltoztatásáért, az ember fölemeléséért folytatott harcot. A világirodalom fogalmának meggyökerezése és egyidejűségre törekvés a világirodalommal - A júliusi francia forradalom győzelme után a magyar kritikusok a magyar irodalmat is be akarják kapcsolni a világirodalom áramlatába, mert úgy érzik, irodalmunk annak szerves része. A magyar irodalomkritikai gondolkodásba belép a világtávlat, illetve az irodalmak nemzeti kölcsönösségének gondolata. A kritikusokat már nem csak az egyes külföldi jelenségek érdeklik, hanem rendszeres, átfogó tájékoztatást igényelnek. Kitágul a horizont, és ez a ’30-as évek közepétől intézményes formában is jelentkezik: megalakul az Akadémia első folyóirata, a Tudománytár (1834). 25 T. Erdélyi Ilona

kutatásai alapján valószínűsíthető, hogy őróla, Erdélyi és Petőfi barátjáról van szó Ez a nézet minden olyan cselekményt jónak nyilvánít, amelyben valamilyen módon megnyilvánul a szerző erkölcstani indítéka. Ezért engedi Eötvös az irodalomban a rút, visszataszító, alantas viszonyok ábrázolását. 26 23 Ez sok külföldi szerző nevét először írja le Magyarországon (pl. Lenau, Fourier, Gogol, Lermontov, Foscolo, Manzoni). • Olvashatók benne a kelet-közép-európai irodalmak áttekintései (írnak a lengyel, az orosz és a cseh irodalomról, illetve Magyarországon először a bolgár és a román irodalom fejlődéséről). Magyarországra egy liberális romantikus nemzeti modell jellemző, míg a nyugat-európai irodalmak fejlődése két másik irányt követ. • Az egyik irány tagadja a franciaországi változásokat.  Elveti a francia fölvilágosodást és romantikát  Hugo műveit a társadalmi rend fölforgatásával és

erkölcstelenséggel vádolja.  A romantikából csak a francia restauráció monarchikus-klerikális irodalmát fogadja el.  Az irodalom egyedüli föladata: a nemzetiség ápolása (minden újítást elvet). • A másik irány a változások híve.  A francia irodalom kapcsán mutatja be a korlátlan alkotói szabadságot, az élet és az irodalom kitágulását.  Ez az irodalom erőteljesen politikus jellegű, ezért megnyilvánul benne a társadalomkritika (ábrázolja a szociális bűnöket és a fonákságokat).  Az angol irodalom fejlődését az írók demokratikus lázadásaként állítja az olvasók elé; ezzel kapcsolatban Czuczor Gergely ír egy értekezést (Szellemi mozgás Angliában, s annak haladása, tekintettel más európai nemzetekre).  A cikkírók egyre inkább annak a hívei, hogy az irodalomnak szembe kell szállnia a korral, hogy létrejöhessen egy új világ; ezen eszmék fő hirdetője Dobrossy István és Kazinczy Gábor. • - A

„mozgalomliteratúra” koncepciója Kazinczy Gábor írói körében - Kazinczy Gábor, a legfiatalabb írónemzedék vezetője 1837-ben egy új irodalmi koncepcióval, a mozgalomliteratúra (vagyis a forradalmi irányzatosság) elvi programjával lép föl. Kazinczy az 1832-36-os országgyűlésen kerül be a Lovassy László vezette radikális országgyűlési ifjak körébe, és hamarosan híve lesz eszméiknek. 1836-ban Kazinczy Gábor fölköltözik Pestre, hogy maga köré szervezze az ifjúságot – ezt a kört a német demokratikus írók Junges Deutschland nevű mozgalmának mintájára Fiatal Magyarországnak nevezi el; 1839 februárjában negyvennyolcan, júliusban már ötvenöten vannak. 27 Kazinczynak szándékában állt egy önálló folyóiratot indítani, és ezzel is meg tudta nyerni a fiatalokat. • A címe Literatúrai Táborozások lenne, és 1838-ban indulna. • Kazinczy ennek segítségével akarja megszüntetni a „lom- és penésztárnak”

minősített magyar jogi-állami berendezkedést. • Egyedül az ifjak lapjának szánja. • Az Előszót a szerkesztő írja, és ebben kifejti a fiatal írók legfontosabb irodalmi eszméit. Színi hatás vagy jellemábrázolás: a Bajza–Henszlmann-vita - A ’40-es években viták kezdődnek a hazai irodalomkritikai elmélkedés területén. Az első szóváltás az 1842-43-ban lezajlott Bajza–Henszlmann-vita volt. • Ennek kezdetei a ’30-as évek végére nyúlnak vissza. • Bajza a romantikus francia drámát tartja követendőnek; szerinte a színpadon a cselekmény a legfontosabb. (Emiatt Egressy Gáborral is összetűzésbe kerül) • Az Athenaeum és szerkesztője dramaturgiáját legközelebb Henszlmann Imre bírálja élesen. Támadásait a Regélő Pesti Divatlapban indítja meg  1841: akadémiai székfoglalójában foglalkozik kritikusan a francia drámával.  1842, Drámai jellemek: a közönség előtt is kifejti dramaturgiai elveit, amelyek teljesen

különböznek Bajzáéitól.  A drámaíró legfontosabb föladata: a jellemek teremtése, a lelki sajátosságok ábrázolása.  A cselekmény a jellemek ütköztetésének a függvénye. Látható tehát, hogy Henszlmann-nál kulcsfogalom a „jellem”.  Elítéli a francia drámák hatásvadász módszerét, és ennek meghonosítását igen károsnak tartja.  Ezt követően Henszlmann több cikkében is elítéli a francia gyakorlatot (pl. Az újabb francia színköltészet és annak káros befolyása a miénkre). 28 • A Bajzával való nyílt összecsapás 1842 novemberében kezdődik, ekkor ugyanis Henszlmann közzéteszi a Shakespeare Othellója, a Nemzeti Színház közönsége és az Athenaeum színikritikája c. értekezését A támadó az Athenaeum szerkesztőjét és kritikusait teszi felelősség azért, hogy a Nemzeti Színház kevés Shakespeare-művet játszik, és ha igen, a közönség érdeklődését akkor sem képes fölkelteni. • Bajza úgy

érzi, erre a bírálatra már felelnie kell (Shakespeare, francia színművek s az Athenaeum). 27 E kör tagja pl. Erdélyi János, Vachott Sándor, Vahot Imre, Pap Endre, Szigligeti Ede vagy Egressy Gábor A franciákkal szembeni ellentétét az is növeli, hogy Párizsban és más francia városokban nem talál népéletet; úgy látja, a művészet csak a művelt társaság privilégiuma (vagyis: az alacsony rétegekkel való rokonszenve játssza a fő szerepet francaiellenességében). 28 24 Több helyénvaló megállapítása is van, a cikk egésze mégis arról tanúskodik, hogy Bajza nem ismeri föl a fejlődés szükségszerűségeit.  Így például igaz, hogy az Athenaeum csak a színpadi előadások bírálatát tartja föladatának, nem a színművekét.  Szerinte „Shakespeare nagy költő, de nem magyar költő, így minden szava magyarnak sohasem fog tetszeni”.  A drámáról az a véleménye, hogy a francia írók nagy figyelmet fordítanak a

cselekményre, viszont úgy véli, szükséges, hogy egy szomorújátéknak legyen cselekménye, de a jellemek ebben nem olyan fontosak.  Azt gondolja, hogy a drámának az élet hű és pontos ábrázolására kell törekednie, de fontos az eszményítés, a valóság megnemesítése is. • Henszlmann elutasítja ezt az eszményítő tendenciát – ezt fejti ki A dráma alapelvei (1843) c. válaszában, továbbá rámutat, hogy Bajza elszakítja a cselekményt a jellemtől. 29 Henszlmann az elveit a kritikaírásban is fölhasználta; több bírálatot is írt, pl. Teleki László Kegyencéről, vagy Shakespeare III Richárdjáról  - Henszlmann Imre elméleti művei - - - Henszlmann dramaturgiai munkássága mellett jelentősek művészet- és irodalomelméleti művei. Párhuzam az ó- és újkor művészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországon (1841). • Ebben a könyvben általános irányelveket fejt ki arra

vonatkozóan, hogyan lehet gyakorolni a hazai képzőművészetet. • Romantikus nézeteit itt is vallja. • Szerinte minden a művészet körébe tartozik, amik az érzékekkel fölfoghatók (a szép éppúgy, mint a rút). • Használja a „jellemzetes” kifejezést; ez a romantika egyéniség- és nemzetiségelvének összegzését jelenti nála. • Bár a könyv elméleti kérdéseket tárgyal, a szerzőnek gyakorlati céljai vannak.  A hazai művészeti tevékenység kibontakoztatása.  A nemzeti témák ábrázolásának előmozdítása.  A magyar nemzeti stílus kialakítása. • Az itt kifejtett elvek alkotói példázatát vázolja föl az Egypár szó Dürer Albrecht kellő méltánylására (1843) c. tanulmányában A hellen tragédia tekintettel a keresztyén drámára (1846). • A Párhuzamban kifejtett gondolatok továbbfejlesztése, illetve a Bajzával folytatott vita egyes tanulságainak fölhasználása található ebben a tanulmányban. •

Alaptétele: a görög tragédiaírók nem törekedtek egyéni jellemek ábrázolására, az egyén föloldódott náluk a tömegben.  Az antikvitás tehát általánosításra törekszik; a keresztény művészet ezzel szemben az egyéniség tükröztetését akarja kifejezni.  Más a valóságábrázolás szintje is: a görögöknél jóval szűkebb a valóság bemutatása, „a keresztény dráma előtt nyitva áll az egész világ”. A népmese Magyarországon. • E tanulmány megírásában az egyre erősödő demokratikus nézőpont játszik közre. • Az értekezés „elsőként tárgyalja a műfaj addigi hazai útját, méghozzá akként, hogy vizsgálatai felölelik a Kárpátmedence más népei, így a németek, románok és szlovákok népmeséit is”. • Emellett elemzi Petőfi János vitézét és Fazekas Lúdas Matyiját is. Harc Petőfi költészete körül - 29 30 A politika főleg a Pesti Hírlap indulásával (1841) kerül a figyelem középpontjába,

és mivel ennek fontos pontja a jobbágykérdés, egyre nagyobb az érdeklődés a népiesség, a népköltészet iránt is. 30 A konzervatív oldal viszont félti az irodalmat az ilyen irányú fejlődéstől; Toldy már 1841-ben fölszólal a Kisfaludy Társaság ülésén: szerinte az irodalom stagnál, és ennek a politika eluralkodása az oka. Toldy bírálja a túlzott egyszerűséget a lírában, és ezzel „elhatárolja magát a népiességben jelentkező plebejusdemokratikus megújhodástól”. 1844 elején Szigligeti darabjai nagy sikert érnek el, és ekkor már nemcsak a konzervatív kritikusok tiltakoznak, hanem több lap (Honderű, Életképek) is fölszólal a népszínmű ellen. • Az Életképek közli Császár Ferenc cikkét (Gondolattöredékek a divatos magyar népszínművekről), amely elítéli, hogy színpadra kerüljenek „a magyar nép söpredékének bűnei a durva és bárdolatlan népsalak egyedeinek félvad szokásai”. • Petrichevich szerint

Eötvös vígjátéka, az Éljen az egyenlőség a követendő példa „a népszínművek aljas ízlése, írói áliránya, az alsóbb szférák porában fetrengő magyar Thália ellenében”. Ugyanakkor Henszlmannra az jellemző, hogy a társadalmi gyakorlat szempontja hiányzik fölfogásából. Erdélyi 1842-ben plebejus nézőpont alapján tartja meg székfoglalóját, a következő évben pedig nagyarányú gyűjtőmunka kezdődik. 25 - - - - Az irodalmi konzervativizmus és haladás harcai akkor bontakoznak ki, amikor 1844 őszén megjelennek Petőfi első kötetei (A helység kalapácsa, Versek). • Petőfi népiessége kiváltja a ’40-es évek irodalmi vitáinak második nagy hullámát. • Az első támadók a főrangúak hívei (Hírnök, Honderű); ők elsősorban azt a természetes közvetlenséget vetik a szemére, ami tulajdonképpen az érdeme. • Hamarosan az Életképek is megindítja a támadást, bár ez a lap nem az arisztokratikus, hanem a

polgárosuló vonalat képviseli. • Ezeket a nagy erejű támadásokat Petőfi azzal váltja ki, hogy népiessége és realizmusa teljesen szembehelyezkedik az addigi irodalomfölfogással és kultúrakoncepcióval, illetve a lírát megfosztja attól a klasszicista és romantikus ihletettségtől, amelyet addig az önkifejezés elsődleges lehetőségének tekintettek. A harc azzal kezdődik, hogy A helység kalapácsát félreértik, és igazi hőskölteményként értelmezik. • A Hírnök „átabota zagyvalék”-nak nevezi. • Nádaskay Lajos (Honderű) szerint a költő „lealjasul a pórhoz”, ráadásul túlságosan egyéni, érzelmei nem eszményítettek. • Pompéry János (Életképek) véleménye: „Petőfi káromkodik a költeményekben, oly virágokkal él, melyek költői műben botrányosak”. • Szeberényi Lajos szerint káros, ha a közönség „ilyen csárdások és erdei kóborok szájába illő beszédeket kénytelen olvasni”. • A költő

bordalaitól Toldy is viszolyog. • Az Úti jegyzeteket olvasva Kelmenfy László azt javasolja Petőfinek, hogy öt évig ne írjon semmi prózát, illetve tizedelje meg verseit. • Egyetemesebb támadást indít Petrichevich (nemcsak Petőfit, de a körülötte csoportosuló ifjú költőnemzedéket is kárhoztatja). A Honderű szerkesztője az Egypár komoly szó a maga idején illetőleg a magyar szépirodalmat (1845) c. értekezésében a politikai felhangokat kifogásolja • Császár Ferenc: „Póroknak, a pórok legalsóbb, legnyersebb osztályának énekel többnyire a költő”, a János vitéz csak „faluháznál, a csapszékekben és fonószobákban” lehet kedvelt olvasmány. Néhányan Petőfi védelmére kelnek. • Szemere Pál saját nevén száll szembe a kritikákkal, és „tünemény”-nek minősíti a költőt. • Dobrossy István Szeverin álnéven fogja a költő pártját (Pesti Divatlap).  Méltatja eredetiségét, egyéniségét,

természetességét.  Észreveszi, hogy Petőfi mennyire közel áll Csokonaihoz.  Rámutat, hogy a támadások nagy részét a mesterkéltség és az eszményítés hívei adják. • Erdélyi János a 12 aláírást használva védi meg Petőfi költői népies demokratizmusát és realizmusát (az ember- és világgyűlölő verseket azonban elutasítja). A Petőfit érő támadások (a védő írásoknak is köszönhetően) 1846 első felében szünetelnek. Vita az irányköltészetről - - - 31 1844 elejétől Szigligetit, ősztől Petőfit, 1845 nyarától pedig már Eötvöst is támadják. Az Eötvöst érő támadások A falu jegyzőjének megjelenésével kezdődtek 31; ez egyben a ’40-es évek irodalmi vitáinak harmadik hullámát jelentette – ez az ún. irányköltészeti vita Az első reagálás (Kelmenfy Lászlóé) még elismerő (Életképek). A következő, és ez már támadás, a Budapesti Híradó névtelen kritikusától származik. • A regény

koncepciója „pszichológiai abnormitás”. • Az alsó rétegek erényesnek és mártírnak tünteti föl, míg „a kiválóbb állás emberei a nevetségesnek, minden gyarlóság-, rosszaság-, sőt bűnnek képviselőivé tétetnek”. Dessewffy Emil szerint a regény az „eszmék anarchiájának a visszhangja”. A regény körüli harcok újabb fázisát jelenti, amikor a liberális, vagy ahhoz közel álló kritikusok megkérdőjelezik az irodalomban a politikai tendencia létjogosultságát. Kelmenfy László a kezdeti dicséretek után az Irodalmi Őrben megtámadja A falu jegyzőjét: „a legbosszantóbb szatíra, mely a megyei rendszer ellen, úgy, amint most van, íratott”. Henszlmann Imre véleménye: • Elismeri a regény leírásait, a tisztújítási mozgalmak és a statáriális tárgyalás élethűségét. • A mű módszerét azonban elítéli; Henszlmann szerint „politikai hatást az irodalomban csak esztétikai hatás által szabad elérni, a valódi

költő nem használja eszköznek a költészetet”. • A regény legjobb alakja Viola, a legrosszabb Tengelyi, aki nem cselekvő, hanem szenvedő szereplő. • Az irány szemben áll az ihlettel, ezáltal a személyeknek árt az eszme, amelynek a szolgálatába az író állította őket. Henszlmann szempontjait hangsúlyosabban ismétli meg Pulszky (Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847). Pulszky cikke elfogult, és előítéleteken alapul; két válasz is érkezik rá. • Csengery Antal cikke (Pesti Hírlap). • Egy Bélteky Kázmér álnevű szerző tanulmánya (Életképek). Ez a regény ugyanis a magyar vármegye hatalmi szerveit leplezi le. 26 - - Csengery írására Henszlmann válaszol (Mit tartunk az irányköltészetről?), és ebben már sokat enged korábbi merevségéből, vagyis elismeri, hogy „a költészetben lehet helye a tiszta költészetin kívül másnak is, hogy semmi, ami emberi viszony, nem zárható ki a költészet köréből: lehet más, külön

irány is a költészetében, de ez iránynak föl kell olvasnia az egész műnek életműi kényszerűségében”. Majd egy újabb fordulat következik az irányköltészeti vitában: a Honderű Severus álnevű kritikusa 1847 nyarán már dicséri a regényt. Severus azt állítja, hogy Eötvös nem realista író, „a világot az ő költői magasságáról fogja fel”, és a valóságot megszépítve, eszményítve adja vissza. A támadások mégsem szűnnek meg: a konzervatívok Szigligetit (A csikós) bírálják, Zerffi Gusztáv pedig Petőfi ellen indít cikksorozatot a Honderűben. (A német bértollnok Zerffi már nemcsak a durvaság, aljasság és póriasság vádjait rója föl Petőfinek, hanem mint politikai vezéregyéniséget is támadja.) Petőfit támadja Pulszky is, de nem olyan élesen, mint Zerffi, illetve sokkal „taktikusabb” volt: „egyrészt a dicséretek árjával veszi körül mindazt, ami a Petőfi-életműben a népiesség körébe sorolható,

másrészt viszont a legélesebben elvet mindent, ami a társadalmi forradalmár jelentkezésére vall”. Eötvös viszont védelmébe veszi Petőfit: „Petőfinek nincs egy dala, mely ne lenne magyar.” A Fiatal Magyarország irodalomeszménye. Sükei Károly kritikai elvei - - - 32 A Tízek Társasága már 1846 tavaszán elhatározza, hogy egy új folyóiratot indít, Pesti Füzetek címmel. A folyóirat kiadása elmarad, de a Tízek Társasága végleg kialakul. Petőfi ezen csoportja egy olyan irodalmat akar megteremteni, amely közre tud működni az új társadalom kialakításában, azonban az irodalom öncélúságáról és politikamentességéről hallani sem akar. Frankenburg Adolf kihasználja a folyóirat engedélyezésének megtagadását, és meghívja a fiatal írókat, hogy az Életképeknél dolgozzanak. Így véglegesen kialakul a Fiatal Magyarország írótábora, amely Kazinczy Gáborék működését követi. 32 Az új irányzat által képviselt

eszmeiséget jól kifejezi egy Aranyhoz írott Petőfi-levél: „Én a népköltészet képviselőit akartam egyesíteni; miért az Életképekben? mert annak legtöbb olvasója van, mert ahhoz szegődtek a legjobb fejek, mert annak szerkesztője egyik főtagja a fiatal Magyarországnak, hova mindazokat számítom, kik valódilag szabadelvűek, nem szűkkeblűek, merészek, nagyotakarók, azon fiatal Magyarországnak, mely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni.” 1846/47 fordulójától a Fiatal Magyarország a maga képére formálja az Életképeket; az ideológiai változást főleg a színházzal és a drámairodalommal foglalkozó cikkek jelzik. • Közlik Petőfi kritikáját a III. Richárd királyról • Itt jelenik meg Ábrányi Emil négyrészes cikksorozata Drámairodalmunk s a színbíráló választmány címmel. 1847 nyarán a Fiatal Magyarország teljesen átveszi

a lapot; a főszerkesztő Jókai Mór lesz, aki programnyilatkozatában, majd Észarisztokrácia c. cikkében kifejti a lap forradalmi törekvéseit Az Életképek kritikai rovatát (Irodalmi ellenőr) Sükei Károlyra bízzák, akit Jókai éppúgy zseninek tart, mint Gyulai. Sükei egyre hevesebben vitázik Erdélyi Jánossal (ennek az is az oka, hogy kölcsönösen félreértik egymást). A kritikai rovatba 1848-ban Egressy Gábor ír egy ötrészes cikksorozatot, A művészet szabadsága címmel (a Nemzeti Színház színésze ebben a művészet politikai tényező voltát, és társadalmi elkötelezettségét fejtegeti). A mozgalom jelszava: „A nép szava, isten szava.” 27 Tanulmányok Babits Mihály: Új klasszicizmus felé (Mai író töprengése valami oltárnál) - Művészet: kompromisszum idő és örökkévalóság között (de ez a kompromisszum egyre kevésbé lehetséges). - Irodalom: beszéd (alkot és mond is valamit). - Az irodalom aktualitása (most ez a

legfontosabb probléma): „ mire az író lelkében feldolgozódtak s formát öntöttek volna korszerű mondanivalói: már el is avultak.” (137) - Ha az író a korszerűt választja, lemond az alkotásról, és újságíró lesz belőle. Így a Kor csatlósává válik - Vagy: hátat fordít a Kornak, és a mélyebb igazságú alkotásokba menekül. De lehet, hogy ezzel csak magát csalja: „Az élet mégiscsak a Korokban él” - Az irodalomnak eleinte volt mondanivalója, mára azonban üres művészet lett. - „A naturalizmus a mechanikus világnézet irodalma volt: s a mechanikus világnézet kora mindenképpen lejárt. Ma már mindenki bergsonista” (139.) - Ehhez alkalmazkodik a modern regény is: „A naturalisták fiziológiai regénye után a lelki regény foglalja el a tért.” (139) - A lelkiség modern fölfogása kizárja a sematizálást és az analízist is. - „Klasszicizmus: az inga visszatérése a kilengések után.” (139) A klasszicizmus teljesség -

„Így töpreng az író, valami Oltár előtt: az istennő bizonnyal neveti. Évek golyói gurulnak lábainál, s néha megcsillannak aranya visszfényében Valahogyan csak lesz; addig is: hadd legyen szép az oltár!” (140) Babits Mihály: A veszedelmes világnézet - Sokszor visszaesik a háború monomániájába: „Minden kis életatom fertőzve van már az egész szörnyűséggel. [] Könyvekbe menekülök, eszmékbe, kultúrába.” (510) - De már a könyvek is fertőzöttek a háború csíráival. - Meggyőződése: • A történelem logikátlan, és a világháborúnak nincsenek mélyebb okai. • A világháborút nem világnézeti ok idézte elő, hanem volt valami, ami lehetségessé tette. Elsősorban az, hogy az emberek eltűrjék. „Mert ez a világháború legnagyobb csodája Az, hogy egy ilyen, értelmileg nagyon felvilágosodott [] korban [] lehetséges legyen ez az értelmetlen iszonyat, minden szabadságnak és emberi jognak ez a tökéletes elnyomása,

aminek példája még nem volt a földön.” (511) • A háborút nem a meggyőződés csinálja, mert ha minden ember a jobb belátása szerint cselekedne, nem lenne háború. - A valódi ellenség: az antiintellektualizmus vagy antiracionalizmus. „Az értelmetlen iszonyokba való belenyugvás csak olyan korban képzelhető, mely elvesztette hitét az Ész, a Ráció erejében, mely gyógyíthatatlanul vaknak és értelmetlennek látja a világot” (512) - A kor filozófiája is az észből való kiábrándulás kora (az ész tekintélyét már Kant elkezdte aláásni azzal, hogy kijelölte az ész korlátait). - Aztán megjelent a kategorikus imperatívusz, az igazi porosz morál. A gondolkodás ettől fogva már gyorsan fejlődik a teljes antiintellektualizmus felé. - „Hegel polgárjogot szerzett a logikában az ellentmondásnak. Schopenhauernél az ész már csak egy kis lámpás, melyet a vak Akarat gyújt magának” (513.) - A nagy filozófusok maguk is érzik tanaik

veszedelmességét, pl. Nietzsche: „Mégsem akadályozhatta meg, hogy tanítása ma háborús uszítók cégérévé ne lett legyen” (513.) - Megjelenik egy pesszimista világnézet (pl. Schopenhauer) • Anatole France néhány műve: „Megmutatja, hogy az ész oly gyenge, hogy szinte veszedelmes, mint a rossz puska.” (515) • Angol irodalom (Meredith, Browning, Wells): ebből a pesszimizmusból egy heroikus optimizmus fejlődik. • A heroikus világnézet pedig egy háborús világnézethez vezet; ide jut el pl. Kipling - A háborút igazoló érzésnek két különböző hangsúlya lehet: • Anglia: a férfias küzdés értékét hangsúlyozzák. • Európa többi része: az élmény dicsősége a fontos (pl. Barrès: culte de moi) - Culte de moi: az élmény kultusza; ok: moi ’én’: élményeink összege. „ a mai líra ezer énekben énekli ugyanazt, amit a mai filozófia is bizonygat: hogy minden igazság és minden dicsőség az élményé [] Az ösztön, az

élmény, az értelmetlen lélekmélység, a rejtelmes, tudatalatti világ! A modern líra világnézete ez. A Verlaine, a Swinburne világnézete.” (516) Fülep Lajos: Új művészi stílus - „Mindent föladtunk. Föladtuk a régi esztétikákat [] Föl a fejlődés logikáját [] Minden bizalmunkat az egyén kezébe tettük, mint kincses hajót a határtalan és feneketlen tengerre. Csak az egyént nem adtuk föl Eljön 28 - - - - a nap, melyen föl akarjuk adni az egyént is. [] Eljön a nap, melyen mindent föl kell adnunk – hogy minden újra a mienk lehessen” (484) A legjobbak tudják, hogy egy új művészetet kell építeniük, mégpedig magukra. „Építeni – csak magukból és csak magukra.” (484) „Nemcsak annyi művészetünk van ma, ahány művészünk, hanem annyi kritikánk is, ahány kritikusunk. A művészet mint olyan, nincs többé, egyéniségek vannak” (487) „A keresztény vallástól és egyháztól emancipált egyén teljes lélekkel

fordulhatott önmaga s a természet felé. Egész a renaissance-ig van egy egységes világfelfogás – a kereszténységé [] A renaissance – a kereszténység végének a kezdete. Az emberekben meginganak a közösségek [] A hangsúly áttevődik a közösségről a különbségekre” (490) „A vallás minden egyes embernek szubjektív magánügye lesz. Hitét [], világfelfogását maga fogja megcsinálni magának minden intellektus, később – stílusát minden valamire való művész Az ember kezd majd magára maradni. Magát adja alkotásaiban, egyéniségét, a maga szubjektivizmusát” (491) „ Marsilio Ficino és Pico della Mirandola, egy ideig össze akarják egyeztetni a különbözőségeket, a végleteket, az antik és keresztény világfelfogás magasabb egységéről és harmóniájáról álmodnak – hasztalan. Az egységeknek és harmóniáknak ettől kezdve vége” (492) „ az impresszionizmus egy lezárt, befejezett valami ma, melyből az utak kifelé

vezetnek. [] A fejlődés útjai divergálók. Az egyének útjai szanaszéjjel vezetnek, a művészet közös nagy szükségszerűségének érzete elvész, és helyébe jön az egyének belső életének szükségszerűsége.” (495) „A mi időnk bizonyára nem a harmonikus és nagy alkotások ideje. A monumentalitás, az egyén fölötti alkotás ideje egyelőre legalább lejárt.” (498) „A mi látásunkban magában – ma – nincs meg a stílusok létföltétele.” (501) „Olyan heterogén kultúrában, mint a mienk, olyan heterogén művészetnek kellett megszületnie, mint a mienk. Heterogén kultúra nem teremt abszolút stílust, és azért a mienknek képzőművészeti kifejezője nem lehetett más, mint a minden egyéni törekvések viselésére alkalmas piktúra.” (501) „Az impresszionizmus pedig kizárólag a piktúrában érvényesülhetett, szobrászatban csődöt kellett mondania, építészetben meg éppen szó sem lehet róla. Az impresszionizmusnak, nagy

egyoldalúsága miatt is, idejét kellett múlnia, olyan időben, mely nem éri be azzal, hogy csak piktúrában fejezze ki magát.” (502) „A fejlődés útja mindig az általánostól az egyes, az abszolútból a relatív felé, a homogén életből az individuális élet, a stílusból a naturalizmus és az egyéni művészetek felé vezetett. A teljes bomlás után újra kívánjuk a művészetek nagy és abszolút érvényét, nem az egyéniségek nivellálásával, hanem egységet az egyéniségek – fölött A törekvéseknek magasabb, felsőbb találkozását.” (515) „A huszadik század egyik legnagyobb ténye volna, ha a maga heterogén kultúrájában mégis találna egy bázist, melyre egy egységes, hatalmas, monumentális művészet épülhetne, amely mindenkinek szólna, mert benne mindenki megtalálná magát, s amely éppúgy magán viselné [] az örökkévalóság bélyegét, mint az egyiptomi vagy a görög művészet, a gótika és a renaissance. A

tudálékos esztétikáknak vége Amit akarunk, a művészetek belső lénye.” (515) Egyesek szerint a művészetek teremtő energiája pl. a fajban, a miliőben vagy az időben van „Mi eljutottunk a nagyobb és szebb valamiig: a szuverén egyénig.” (516) De nem lehet megállni az egyénnél, ez csak a kiindulási alap. Az a fontos, ami fölé épül, ez pedig a művészet Horváth János: Magyar irodalomismeret (A rendszerezés alapelvei) - Figyelembe kell venni az elődök munkáját (Czvittingertől Beöthyig). - Minden rendszeres irodalomtörténet: kísérlet a szintézisre. - A szintézis anyaga összefoglaló egység, ezért van vezérelve. - A korábbi szintézisek vezérelve: az irodalom fogalma. Így tételszerűen föl kell sorakoztatni, mikor mit tartottak irodalomnak. • Czvittinger, Bod, Horányi: az ő műveik lexikonok (az abc-rend miatt sem tekinthetők szintézisnek). • Wallaszky Pál (Conspectus rei publicae literariae Hungaria; Pozsony, 1785): a magyar

irodalomhoz tartozik minden, amit magyarországi ember írt (magyarországi egyetemes írástudás). • Pápay Sámuel (A magyar literatura esmérete; Veszprém, 1808): a magyar nyelvű irodalom tartozik bele (a latin idegen nyelvűnek számít). • Toldy: csak olyan magyar nyelvű művek, amelyek egyben a nemzeti szellem megnyilatkozásai is. • Beöthy Zsolt: a nemzeti szellem művészi megnyilatkozása a fontos. „Mindenik a maga korának irodalmi felfogásával nézi a múltat, a jelen szempontjával ír történetet.” (8) Ez azonban nem felel meg a tárgyilagosság tudományos követelményének Viszont ezek a rendszerező elvek nem merevek: maguk a szerzők is ellentmondanak nekik néhány esetben Vagyis az irodalom fogalmának a jellemzői: • nem állandó, hanem történelmileg változó • kor szerinti megkötöttségében nem fogadható el vezérelvül egy szintézis számára Ugyanakkor: ezek a meghatározások tükrözik a nemzeti tudatosodást is. 29 - - -

- 33 Az irodalomtörténet a nemzeti eszme áramlási korában fejlődött ki. Eddig a történeti tudományok rendszerező elvét vallotta magáénak; most: egy irodalmi, önelvű rendszerezésről kell gondoskodnia (csak így válhat önálló szaktudománnyá). Nem önelvű szintézisek a következők: • Beöthy: A magyar irodalom kis tükre • Bodnár Zsigmond irodalomtörténete (a magyar irodalom csak demonstráció, ezért az irodalom csak segédtudományi szerepű nála) • Riedl Frigyes: A magyar irodalom főirányai (nem szintézist akart írni, csak a világirodalmi áramlatok szempontjából tekinti végig a magyar irodalmat) • Pintér Jenő irodalomtörténete:  Hasznos segédkönyv; az addigi részeredmények egységbe foglalása.  Az irodalmi anyagot történeti sorba rendezi.  Egy nagyarányú bibliographie raisonné, de szintézis szempontjából nincs újdonsága. „Míg tehát az elemző kutatás igen nagyot haladt, a rendszerező összefoglalás

terén nem nyújtottunk elvszerinti újat Beöthy Zsolt óta.” (12) A szintézis elvi előtételei: • Tárgyi hűség (pl. nem szabad megcsonkítani a múlt hagyatékát):  Kizár minden önkényt.  „Pl. a magyar nyelvűség következetes végigvitelével hány latin nyelvű terméket nem kellene kiiktatnom a múltból, melyeket pedig a kor igenis, a magyar irodalomba tartozóknak tudott és vallott. A nemzetiség s művésziesség elvével is oly pusztítást kellene véghezvinnem a régiségben, hogy az ellen felháborodva tiltakoznék minden történeti érzék.” (12)  Fontos a történeti elv: számolni kell azzal, hogy az irodalom fogalma időben változó jelenség.  Korszakolás:  Teljesen önkényes: „ mintha törvény volna, hogy az irodalmi élet fordulatai minden esetben és főképp a politikai élet fordulataitól függenek, avagy százévenként s általában szabályos időközökben váltogatják egymást.” (13)  Lehetnek találóak, de nem

emelhetők általános érvényre.  A gondolatrendszert a szemlélet tárgyához kell szabni.  Az egyediséget is magában foglalja: semmilyen sablon, filozófiai rendszer nem használható föl a magunk szintéziséhez (persze a külföldi szaktudományok tanulságait le lehet vonni). • Önelvűség:  Fogalmi általánosításra utal.  Azt kell kijelölnünk, ami minden irodalomban állandó. „Állandó és változó: lényeg és annak idő szerinti megnyilatkozásai: e kettőre kell hát figyelmet fordítanunk.” (14) Az „irodalom” fogalma: • Nem lehet örökérvényű meghatározást adni; ok: az irodalom időben változó fogalom. • Amit meg lehet jelölni: ami eddig állandó volt abban, amit irodalomnak mondtak. • Kell hozzá: író, írott mű, olvasó. Vagyis az irodalom: írók és olvasók szellemi viszonya írott művek közvetítésével 33 • Író és írott mű föltétlenül szükséges. • Olvasó: passzív – egyesek tagadják, hogy

szükséges lenne. • Író – írott mű – olvasó: ezek szükségképpeni föltételek. De amik gyakorlatilag megvalósítják őket: változnak  Technikai rész:  kézírás – másolás – nyomtatás  az írástudás terjedése  a papírgyártás és a nyomdaipar tökéletesedése  olcsóbb az előállítás, növelhető a közönség  a példányszám növekedése (kisebb az elkallódás veszélye)  „Szaporodik idővel az írók száma, kiképződhet tehát egy írói rend; szaporodik az olvasók száma: kialakulhat egy olvasó közönség.” (19)  Változik az írók és az olvasók személye, lelki alkata.  Változnak az irodalmiság formái:  az irodalmi nyelv  a műformák Az irodalmi viszony létrehoz egy kollektív eredményt: ez az „írót s olvasót irodalmi szempontból egyneművé avató közös lelki forma”. (21) • Ez egyrészt öröklött hajlam: irodalmi ízlés.  Ez nem egyéni szeszély, hanem történeti

fejlődmény, kollektív tulajdon.  Közvetlenebb lenyomata: az irodalmi stíl. De ez az alapviszony korántsem definíció. 30 Másrészt eleve-állásfoglalás minden továbbival szemben; vagyis: irodalmi tudat.  Az irodalom eszméletre jut benne.  Legönállóbb kiválása:  kritika  irodalomtörténet „Ezek föllépte már meglevő irodalmi tudat bizonyítéka.” (23) • Az irodalom fejlődése azonos az irodalmi tudat fejlődésével. • Az irodalom története azonos az irodalmi tudat történetével. • „Az irodalomtörténet korszakait az irodalmi tudat korszakos változásai jelentik.” (24–25) A szóbeli hagyományozásról (népköltészet): • Elvileg más, mint az irodalom. • „ ha valamely kor közfelfogása a népköltészetet az irodalomhoz tartozónak fogta fel, akkor mi is kénytelenek volnánk azt megtenni. Mert hisz a mi kérdésünk csak az lehet: mikor mit tartottak irodalomnak, nem pedig, hogy mi mit tartunk annak.” (16) •

Ha a szóbeli hagyományozás eredetileg egyén műve is, később kollektív alkotássá válik, és egyéni műként megsemmisül. • Az irodalmi, írásban rögzített mű azonban változatlan. • Más kérdés, hogy a népköltészettel való foglalkozás beletartozik-e az irodalomtörténetbe: „Bele, de csak mint az irodalommal történetileg többszörösen vonatkozásba kerülő jelenség figyelembevétele, nem pedig mint saját tárgya e tudományszaknak.” (17) • Ha valaki lejegyez bármely népköltészeti terméket, az attól fogva olyan elbánásmód alá esik, mint bármely más irodalmi szöveg. „Aki irodalomtörténetet ír, alázattal ismerje fel, hogy ő van e kijelölt helyre állítva s fogja fel erkölcsi nagyságát annak a viszonynak, melybe ő, a gyarló egyes ember, lépni készül lelki ősei nagy történeti közösségével.” (23) • - - Ignotus: A lírai kritika (Én és a könyvek. Hatvany Lajos új könyve) - Amiről Hatvany Lajos könyve

szól: az olvasó és a kritikus joga a lírához. • Író: joga és kötelessége úgy megírni a könyvet, ahogy tudja. • Olvasó: joga és kötelessége úgy olvasni a könyvet, ahogy tudja (minden nap másként). - A kritikusnak a költővel szemben egoistának kell lennie, mert ezzel emelkedik művészetbe. - „ A magaslatról, melyre engemet, bennünket, olvasót és kritikust a Hatvany könyve fölvisz, egy kicsit szédülve nézek le a mélységbe; oda, ahol a költök, a művészek, a teremtők nyüzsgenek – alattunk. Majd, egy percre, visszanézek arra, aki felvitt. Érdekes ember, bátor ember; égő szem és nemes koponya; vékony ajak, melyen természetesen játszik a Mefisztó világfisága. Csak: mintha egy kicsit halavány volna” - „A himnusz minden orgona-szava, a paszkvill minden klarinétja benne zúg és rikolt ebben a könyvben, mely, kivált német eredetiben, egyike a legszebben megírt könyveknek, amik mai olvasót egy napnál továbbra lekötnek, s

amikben megvan az a tehetség, mit Hatvany reklamál az igazi könyveknek” - A könyv keletkezésének az oka: a bizonyosság után való epedés. „A világ bizonytalan, az ember pedig törvényszerűséget keres benne” - Hatvany a kritika elméletébe nihilizmust és anarchizmust visz. - „Líra, nincs egyéb, mint líra. Nincsenek törvények, csak Én-ek vannak” - „Mint a Hatvany első könyve: ez a második is afféle leszámoló és lefejtő könyv; egy egyéniség fejlődő folyamatának szerves jelentkezése, mint a kígyónál a vedlés. [] Én sajnálom a filológiát, melyet Hatvany az ő első könyvében levetett, és sajnálom a szép pedantériát is, melyet e második könyvében lehánt magáról. De az ő fejlődéséhez szüksége volt erre, s az ő egyénisége és egészsége szempontjából igaza is van” - „A kritika dolgában pedig, hogy művészet-e vagy mesterség, hogy vannak-e törvényei vagy nincsenek, hogy van-e lehetősége

objektivitásának vagy csak líra-e, mint minden egyéb költészet: abban csak egy felelet van. Az, ami a modernség első s eddig egyetlen felelete volt minden kérdésre, mely az emberiség előtt felmerült: que sais-je?” Lukács György: Az utak elváltak (A Nyolcak és az új magyar képzőművészet) - Néhány kiállított kép körül heves vita tört ki; ok: ezek a képek tisztán jelzik az utak elválását. - Amúgy érthetetlen a fölháborodás, mert ezek a képek nem képviselnek semmit, nincs bennük új szempont. (Korábban mindig a „régi” és az „új” szempont küzdött egymással) - Amiről itt szó van: a régi művészet föltámadt, és harcol a modern ellen. - A vita anyaga: a dolgok lényege (Kernstok Károly szerint ők ezt akarták kifejezni a képeikkel). „Mert az egész világfelfogás, amelyben mi felnőttünk, az a művészet, amelytől mi első nagy benyomásainkat kaptuk, nem ismert dolgokat, és tagadta, hogy lehet valaminek lényege.”

(63) 31 - - A XIX. század nem hitt az állandóságban Az Én kiáradt a világba, így a világ is beáramlott az Énbe, és a határaik elmosódtak „A dolgok szilárdságával megszűnt az Én szilárdsága is; a tények elvesztésével elvesztek az értékek is Nem maradt más, mint hangulat” (63) Minden szubjektívvá válik: minden egyéni, így nincs különbség a nézetek jelentősége között. „Ebben a világban minden összefért mindennel, és nem volt semmi, ami bármit is kizárhatott volna.” (64) Ami fontossá válik: az élmény, a szubjektív, a pillanatnyi közlése (ebből fakad ennek a közlésnek a problematikussága). Így azonban minden a felületek művészetévé lett (ezek mögött nincs semmi sem) • Az impresszionizmus mindent dekoratív felületté tett. • A kifejezés eszközeit nem eszköznek, hanem célnak tekintette. • Sehova nem akart eljutni, hanem a szempontokat tekintette végcélnak. • „Az igazán nagy impresszionisták

annyiban igazán nagyok – amennyiben nem impresszionisták” (66.) „Ma ismét rend után vágyunk a dolgok között.” (65) Állandóságra, értékelésre, különbségtevésre, elmélyedésre Kernstok és barátai ennek az érzés- és látásmódnak adták a legtisztább, legművészibb kifejezését. „Hadüzenet ennek a művészetnek puszta megjelenése és létezése. Hadüzenet minden impresszionizmusnak, minden szenzációnak és hangulatnak, minden rendetlenségnek és értékek tagadásának, minden világnézetnek és művészetnek, amely első szavának és utolsónak az »Én« szót írja le.” (67) Németh László: Egy új nemzedék esztétikája - „A századforduló egész Európában az irodalmi kalandozások kora volt. A széteső korízlés alól kiszabaduló egyéniség arra megy, amerre vállalkozó kedve viszi.” - „Mint a kor kedvenc tudománya: a pszichológia az egyes ember külön igazságát, úgy igazolja a művészet, törikszakad, a külön

jelleget. Az eredetiség tombol, a szellem azonban agonizál” - „Az írók nemcsak új műveket írnak, mindenik új esztétikát hoz: felfogásuk irodalomról, az alkotás céljáról, értelméről mindmáig összebékíthetetlen maradt. Ady, Babits, Kosztolányi, Móricz (Kassákról, Szabó Dezsőről nem is szólva) nemcsak távoleső egyéniségek, de egymás számára lefordíthatatlan esztétikai rendszerek is.” - A kor kritikusának a jellemzői: • Liberálisnak kell lennie: „ szerinte nincs az irodalmi alkotástól független esztétika; minden alkotás fölött saját törvénye ítél.” • Nem tehet értékkülönbséget az írói törekvések között: „Neki minden írói törekvés jó, ha erős szellem áll mögötte.” • Csak az író tehetsége érdekli: „A kaméleon esztétika nem lakáj alkalmazkodás, hanem a tehetséggel szemben felelős szemlélődő kényszerű szempont-vándorlása. Ennek a kornak nincs esztétikai kilátópontja Ars

poeticája egyetlen tagadó mondatból áll: nincs ars poetica, mindent szabad, ha meg tudod csinálni.” - Ezt az engedékeny kritikai elvet az 1908-as nemzedék írói váltották ki. Most egy új nemzedék következik, amely rákényszeríti a kritikust a válogatásra. - „Az 1908-as nemzedék egymástól idegen, de egymással szemben legalább következetesen elhatárolt, tiszta szellemek társasága volt. Mögöttük azonban képtelen zűrzavar támadt [] A fiatalok közt minden előttük járt íróból egy-egy ragály lett: Ady-, Babits-, Móricz-, Kassák-ragályok tizedeltek, Szabó Dezső tömegtemetőket töltött meg. Az előző nemzedék féken tartott ízlésellentétei féktelen túlzásokban csaptak ki: az elbúsult fajmagyarok, a pesti franciák, a kollektív verselők, a műrímelők, a mindent elolvasók, a faluhoz visszatérők, a neokatolikusok szektája, mint bomladozó francia négyes párjai komikus összevisszaságban tévelyegtek egymás körül.” - Az

1925 után szóhoz jutott nemzedékben már sokkal több az életrevaló író, mint az 1920 utáni elsőben (pedig a két csoport tagjai egykorúak). - A századelőhöz képest kialakul egy egynemű ízlés, amelyhez egyre többen csatlakoznak. A jobb írókat az különbözteti meg a többiektől, hogy nem követnek külön-külön esztétikát - „A régi kor embere [] megütközhetik egy ilyen ars poetica ígéretén. Mi szüksége az irodalomnak írott vagy íratlan ízléskódexekre, a tehetség úgyis átlép a törvényeken! Csakhogy nem mindig lép át. Vannak korok, mint a Malherbe, Kazinczy, Gyulai kora, amikor kiváló írók fognak össze, hogy a bizonytalan ízlést megszorítsák. A tehetség nem föltétlenül lázadó, lehet fegyelmező is. [] Egy ízlésrobbantó irodalmi kor fényesebb egyéniségekkel parádézhat, de a nemzedék, amely megvetésen és lemondáson edzette magát s nem több, de napról napra kevesebb akar lenni, kevesebb szelleme kiolvadt

salakjával, nemcsak műveket ír, de szorosabb szellemi közösséget: egy-hangolású kultúrát készít elő.” Rónay László: Esztétika – szorongattatásban (Sík Sándor esztétikai nézeteiről) - XX. századi hazai bölcselet: a filozófia és az irodalom csak ritkán találkozott; kivétel: Babits Mihály - „Nemcsak az esztétikai és etikai kérdésekkel is szembesülő Babits, hanem Németh László, Hamvas Béla is az embert, az emberi, értékteremtő, alakító tevékenységét, a kritikus, de a jóra és hasznosra törekvő, szépségre irányuló elméleti és gyakorlati létmódot igyekeztek megragadni.” (42) 32 - - - A XIX–XX. század fordulója: a Nietzsche-hatás erősnek ígérkezik (pl Ady, Fülep Lajos vagy Ritoók Emma egyes tanulmányai). • 1907: Nietzsche több műve is megjelenik magyarul. • Megjelenik Wildner Ödön Nietzsche romantikus korszaka c. műve Fontossá válik az erkölcsi kérdésekben való állásfoglalás is. A ’30-as

évektől közeledik egymáshoz az irodalom és a bölcselet: írók (pl. Füst Milán, Sík Sándor) készítenek esztétikákat. Sík Sándor: Esztétika (1942/43, Szent István Társulat) • Sík amatőr vállalkozásnak nevezi ezt a művét. • Recepció:  Baránszky-Jób László, Hamvas Béla és Szerb Antal méltatja.  A katolikus folyóiratok visszhangja gyér; ok: Sík a zsidótörvények hatálya alá esett, és inkább hallgatni illett róla. • A három kötet a szépséget, a művet, a művészt és a művészetet tárgyalja. Sík szemlélete spirituális gyökerű (minden mögött ott van az örökkévalóság és a végtelenség). „A művészi tartalom és forma tehát az örökkévalóság rezonanciája, a műalkotás értéke szerint többet vagy kevesebbet valósít meg belőle.” (44) Egyetemesség és forma (tanulmány): az alkotás kegyelmi állapot – „a mű értékét nem az dönti el, hogy hitigazságokat fejez ki, hanem hogy hozzásegít-e ehhez

a belső tökéletesedéshez”. (44) Az olvasás tudománya (kiadatlan könyv): pedagógiai célzatú összefoglalás. Fontosak magyar irodalmi tárgyú esszéi. • Ezek hitelesen képviselik esztétikai fölfogását. • Többször ír Arany Jánosról: benne érzékeli leginkább a tökéletességre törekvést. Babits kezdeményezése a Nyugatban: Sík integrálása az egyetemes magyar irodalomba (ezt folytatja Illyés a Magyar Csillagban). Sík Sándor: A katolikus irodalom problémájához - A katolikus irodalom természetére vonatkozó előítélettel és babonával szemben az igazít el, ha „katolikus irodalomnak csak azt nevezzük, ami katolikus is, meg irodalom is egyszerre.” (205) - „A katolikus irodalom mindenekelőtt: irodalom.” (205) – Ezért ugyanolyan elbíráláshoz van joga, mint más írónak - Amiben a katolikus író különbözhet más íróktól: élő hite és megalkuvást nem tűrő világnézete miatt még tisztábban, és természetfölötti

szankcióktól megszentelten látja ezt a hivatást. - „Az író elsősorban művész. Ha nem művész, akkor nem is író, hanem mesterember vagy hivatalnok” (206) - Egyetlen kötelessége az Istenhez való alázatos hűség. - „Az a katolikus művész, aki megértette a talentumokról szóló példabeszédet [] tisztában van vele, hogy ha művészete rovására akarna szent eszmékért harcolni [], ugyanazt a bűnt követné el, mint a pap, aki egy politikai gyűlés kedvéért haldoklót engedne szentség nélkül halni meg, vagy az anya, aki cselédkézre hagyja gyermekét, hogy jótékony egyesületekben munkálkodhasson. Az írónak, amikor ír, legelső katolikus kötelessége: a tőle telhető legjobb művésznek lenni.” (208) - „Az írót mint írót is köti az erkölcsi törvény, de a maga módján.” (209) - Az erkölcsös és az erkölcstelen írói magatartás: „Aki azt mondja, hogy nincs a világon szenny és nyomorúság, az hazudik. De az is hazudik, aki

azt mondja, hogy csak szenny és nyomorúság van, vagy hogy ez a végső szó és végső valóság. Aki azt mondja, hogy nincs rossz, az hazudik; de az is hazudik, aki azt mondja, hogy a rossz nem rossz, hanem jó. Az erkölcs pedig mindennemű hazugságot tilt” (211) - „ a mű erkölcsi tartalma a közeledés módjától függ, az írónak az erkölcsi világrenddel szemben elfoglalt attitűdjétől. [] Ha az író erkölcsös, akkor erkölcsös lesz minden megnyilatkozása, a műalkotás is A mű erkölcsisége az ő tökéletessége” (211) - A költő elé nem szabad tilalmat állítani, ha hirdetni akar valamit: ha írhat a szerelméről, akkor írhat az eszméiről is. „Ha az esztétikain túlmenő mondanivaló bűn, akkor rossz költő nemcsak Eötvös és Claudel, hanem Vörösmarty és Madách, Dickens és Dosztojevszkij, Dante és Ibsen” (211) - Az írónak erkölcsi kötelessége bizonyos helyzetekben állást foglalni; ennek két föltétele van. • A művész

mondanivalójának átéltnek kell lennie. Csak akkor szolgálhatja Istent, ha az valóban az ő Istene • Az eszméket csak a művészet eszközeivel hirdetheti. - Az eddigiek minden irodalomra jellemzőek. Azt kell eldönteni, mi ad az írói alkotásnak katolikus jelleget • Tulajdonképpen nem szabatos katolikus irodalomról szólni, hiszen éppen az értelemben irodalom, amennyiben minden más irodalom. • Amit mondhatunk: katolikus az az irodalom, amely az irodalom eszközeivel katolikus lelkiséget fejez ki. • Amit keresni kell: melyek a katolikus lelkiség fontos és jellemző vonásai.  egyetemesség  formáltság (a határozott formák kultusza, hite, szeretete, átélése) 33 - - - - - - A katolikus szó jelentése: egyetemes. A katolicizmus egy totális életforma, amely az egész valóságot át akarja ölelni. „Világfelfogás, amelyben benne van minden, ami embernek hozzáférhető; világérzés, amelyben elfér mindaz, »ami az ember szívébe

felhatott«, és világalakító lendület, amely mindent [] a Krisztus képére akar átformálni.” (215) • A katolikus ember lelkében megvan a végtelenség sejtelme, amely gondolatainak monumentális horizontot ad. Ez jellemző a katolikus szellem minden nagy alkotására, „Szent Ágoston Confessióitól a nagy román, gótikus és barokk dómokon át Claudel drámájáig.” (216) • „Pesszimizmus és optimizmus, néma kontempláció és világhódító harci lendület, sírás és nevetés, szeretet és gyűlölet egyformán megfér a katolicizmusban, megfér a katolikus lélekben, és mindegyik szükségszerűen feltételezi a másikat.” (217) • „A katolikus lélek minden esztétikai áramlatban otthon találhatja magát és minden komoly ízlésformában kifejezheti élményeit.” (220) • A modernség és a maradiság kategóriái nem illenek rá a katolicizmusra. „Mindig lehetséges lesz azt mondani rá, hogy modern, de éppoly jogosan azt is, hogy

ellentéte a modernnek” (220) • „Minden idők türelmetlen modernjei maradinak fogják találni a katolicizmust, a maradiak szemében pedig mindig veszedelmesen modernnek fog feltűnni.” (222) • A katolikus művész számára nincs külön vallásos művészet, mert a vallásosság egész életét átjárja, így minden alkotásában jelen lesz. „Akármiről fog szólni, a szó mélyebb értelmében »vallásos« lesz az alkotása [] atmoszférájában, perspektívájában [] ritmusában lesz benne az örökkévalóság.” (223) • A katolikus költészet ezen jellegét először Mindszenty Gedeon költő, hitszónok ismeri föl, és valósítja meg, és ezzel korszakalkotóvá válik a magyar katolikus költészetben. Szerinte a vallás érzelmei nemcsak a templomban szólaltathatók meg, hanem bevihetők magába az életbe is Határozott forma: • „Az ember természetében adva van a forma igénye.” (225) • A katolicizmust az választja el mástól, hogy benne

minden formában jelenik meg (pl. az erkölcs formái a törvények). • A forma az esztétika nyelvén szimbólumnak is nevezhető; a katolikus szimbólumok három jellemzője:  Objektívak és határozottak.  Nem önkényesek: nem hideg allegóriák, de nem is egyéni érzelmek kivetítődései, hanem: általános emberiek.  Kimeríthetetlenül termékenyek. A keresztény dogma nem merev, hanem szilárd talajt ad, így teszi lehetővé a megkapaszkodást Útmutatást ad, a lényegre mutat • Sommás banalitás, ha valaki úgy vélekedik a katolikumról, hogy naiv, dogmatikus, kötött. „Persze hogy a katolikus egyének közt is vannak naiv és kötött lelkek is [] naivságuk vagy kötöttségük azonban vérmérsékletükkel, tehetségük fokával vagy lelki alkatukkal függ össze, de semmi köze a katolicizmushoz.” (229) A katolicizmusról nem lehet úgy beszélni, mint készen kapott világnézetről. „Kereszténynek nem lehet születni, csak újjászületni”

(230.) „ csak nagyfokú tájékozatlanság emlegetheti a katolikus író kötöttségét, amellyel szemben állna a nemkatolikus művész »szabadsága«. Korlátok [] nélkül semmi sincs, legalább semmi emberi Már maga az ember volt kötöttséget, meghatározottságot foglal magában. A test korlátolja a lelket, a lélekkel való együtt létezés a testet, az ösztön a gondolatot, a gondolat az ösztönt, a halál lehetősége mind a kettőt.” (231) Kötöttséget jelent a fizikum, a vérmérséklet, a nevelés, a történelmi, földrajzi adottságok. Egyetlen olyan író sincs, aki mindezektől mentes. Sőt az élet sem tud meglenni ezen formák nélkül Ezek a formák pedig akkor válnak kötöttséggé, ha az emberre erőszakolják őket. „De katolikus azért vagyok, mert megismertem, hogy ez a nekem való, a belőlem való, ezek a formák az én formáim, ezekben tudok legteljesebben önmagam lenni” (232.) „Amennyiben a szabadság szónak az emberrel kapcsolatban

egyáltalán értelme van, tökéletesen szabadnak érzem magamat. Tartalmilag: minden az enyém, ami bárhol és bármikor, bármely nem-katolikus emberé volt vagy lehetett – és még azonfelül mindaz a más, számára hozzáférhetetlen végtelen plusz, amit a katolikum nyújt. Formailag: formáimat szabadon választottam és azok az én lelkem szerves formái. Sem az életben, sem a művészetben nem ismerek magamnál szabadabb embert” (233–234) Katolikus írónak lenni tragikumot is jelent: a komoly katolikus kritika és esztétika tárgyilagosan ismerteti és értékeli a nem-katolikus alkotásokat, viszont a katolikus irodalmat ritkán méltatja így a nem-katolikus kritika. „Kétségtelen, hogy a magyar katolikus szerzők alkotásainak túlnyomó része ma még alatta marad az általános irodalmi fejlődés szintjének (hiszen a komoly katolikus szépirodalom nálunk még alig hogy elkezdődött!), viszont bizonyos az is, hogy az elfogultság és a kritikai

lelkiismeretlenség is mindennapos velük szemben.” (234) Ez az igazságtalanság előfordul az európai irodalom legnagyobb élő alakjaival is (pl. Undset, Claudel) „A katolikus lélek [] katolikus módon, egyetemes fogékonysággal fogad be.” (235) A katolikus író külső tragikuma: képes minden emberit átélni, de a nem-katolikus fogékonyság ennek csak a töredékét képes fölfogni. „Íme a katolikus művész tragikuma. Az ő lelki szemei elég tágak hozzá, hogy bármit befogadhassanak: ő méltányolni tudja – és mert erkölcsös ember, fogja is méltányolni – mások munkáját is” (237) 34 AZ ELŐADÁSOK ANYAGA 2005. 09 22 - Irodalomtörténet = szépirodalom + a kritikai irodalom története. - Megjelenik a kritikus szépírók tömege (pl. Babits tanulmánykötetei), de nem erős az irodalmi tudományos élet – ami van, az pozitivista. - Fogalmak: • az irodalomtudomány története • kritikatörténet • irodalomszemlélet - René Wellek

kritikatörténete Arisztotelésszel kezdődik. Arisztotelész Magyarországon is fontos; ok: a magyar kritika fogalma eggyé vált a hétköznapi kritika, recenzió fogalmával. - Az irodalomtudomány anyaga nem a szépirodalom; anyaga: • Szakirodalom:  teljes irodalomtörténetek  korszakmonográfiák (pl. Bíró Ferenc: A felvilágosodás kora)  monográfiák; pl. Kemény Zsigmondról  Papp Ferenc: pozitivista.  Szegedy-Maszák Mihály: elméleti, a modern poétikára alapozott. Teljesen különböznek egymástól.  tanulmányok  kritikák • Segédtudományok:  verstan  stilisztika  poétika  retorika  bibliográfia  textológia (szöveggondozás és –kiadás) - Paradigma: értékorientációs modell, értékkritérium. • Minden korszaknak megvan a maga szemlélete, szemléletváltozása (paradigmaváltása). Ezek leírására kell törekedni. • Az irodalomtudomány történetében a szemlélet a paradigma: ezt kell leírni, hogy a

kritikatörténet önelvű legyen, és különbözzön a szépirodalom történetétől. • A jó irodalomtörténészek és –kritikusok a tárgyukon keresztül beszélnek, és a világképüket is kifejezik (a nagy korszakalkotók ezt föltétlenül megteszik). - Horváth János: • Le kell írni az irodalom tudatát. • Magyar irodalomismeret (Minerva, 1922; programtanulmány): az irodalomtörténet-írás alapelveit tartalmazza. • Fogalmai:  Alapviszony: az irodalom = író és olvasó kapcsolata írott művek közvetítésével. (Tanítványai, pl Klaniczay Tibor vitatják ezt: volt egy olyan irodalom is, amely nélkül nem jöhetett volna létre írott irodalom, ez pedig a népköltészet.)  önelvűség  tárgyi hűség  nemzeti klasszicizmus • Az anyag koronként változik. Ami állandó: valamilyen szemlélet mutatkozik meg benne, ezért tiszteletben kell tartani a tárgyi hűséget (ezért önelvűnek is kell lenni). • Az irodalomról nem minden kor

gondolta ugyanazt: megnézte, mit csináltak az elődök, így visszajutott Czvittinger Dávidig (ő az írástudók jegyzékét állította össze – ők nem azonosak azokkal, akiket később íróknak neveznek). • Toldy Ferencen át eljut Beöthy Zsoltig, és fölállít egy szűkülő tendenciát. • Kritériumai:  magyarnyelvűség és nemzeti jelleg (reformkor, Toldy)  esztétikai elv (Beöthy) A XX. századra tisztázva van: a szépirodalom tárgya csak az e kritériumoknak megfelelő mű lehet - 1968/69: létrejön az MTA kutatóbizottsága (vezető: Szauder József). • A kutatás lassan haladt; okok: 35 • • •  Le kellett vonni a konzekvenciákat a Spenót hibáiból (pl. nem volt egységes, nem volt belső irodalomtudományi rendszere)  Szükséges egy alapkutatás, amelyben vissza kell menni a régebbi kéziratos forrásokig.  Szükséges egy modern intézménytörténet is, amely a folyóiratok, kiadók, tudományos társaságok történetét

tárja föl (pl. MTA, Kisfaludy Társaság, Kerényi Kör) Minden korszakot egy szerző ír meg, de az egyes szerzők állandó kapcsolatban vannak egymással, így kifejlődik egy egyensúly, egy közös nyelvezet, amelyben mégis megmarad az egyéniség. Névsor:  Tarnai Andor: A magyar nyelvet írni kezdik (1984; középkor: művelődéstörténet, kolostori kultúrák és iratok átvizsgálása)  Bartók István: 1630–1700  A reneszánsz két ága:  Ács Pál (latin nyelvű)  magyar nyelvű  Csetri Lajos: Egység vagy különbözőség? Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában (1990)  Szajbély Mihály (fölvilágosodás)  Fenyő István: reformkor (1817–1842)  Korompay H. János (1840-es évek)  Dávidházi Péter (Toldy-monográfia)  Németh G. Béla (pozitivizmus) Hiányzik a teljes XX. század, amelyben párhuzamosan folynak az irányzatok 2005. 09 29 - Hegel: • A történelemfilozófia alapján képzeli

el a történelmet. A történelemeszme vitte végbe ennek a széttagolását • A Zeitgeist kétféleképpen alakulhat ki:  Van egy nagy egyéniség, akinek a hatása az egész korszakot meghatározza.  Folyamatosan alakul ki, majd jön egy nagy szellem, aki fölerősíti ezt a hatást. - Ha nem halmaznak gondoljuk el a történelmet, akkor valami belső gondolatmenetet kell keresni. Az irodalomtudomány sem halmaz, hanem ebben is megnyilatkozik valami Ez a „valami” a szemlélet Ez a szemlélet változik Ezt a változást észre kell venni, és ennek mentén kell leírni a kritika történetét. - A kritikatörténet kapcsolatba kerül a filozófiával és az eszmetörténettel is. Más esetben nincs erről szó, de ez nem jelenti azt, hogy nincs bennük filozófiai hatás; pl. • esszéíró nemzedék (Németh László, Halász Gábor) • harmadik nemzedék (Sőtér István, Rónay György) Ők nagy emberek, de nagyon nagy különbség van köztük annak tekintetében,

hogy milyen filozófiai irányzatok hatnak rájuk. A filozófiai vonatkozás mindenhol megvan, legfeljebb nem direkt, hanem áttételes Pl T S Eliot szemlélete: • Egyfelől: deperszonalizált (objektív) költészet. • Másfelől: noveau roman. Benne van a fölfogó egyéniség fölfogása is, és ez különbözteti meg pl. a naturalizmustól vagy a pozitivizmustól - A kritikatörténet is eszmetörténeti jelenség. • Az egyik oldal: az eszme- és filozófiatörténet. • A másik oldal: a szépirodalom. - A kritikus és az irodalomtörténész ugyanannak a kornak a gyermeke, mint a szépíró. Különbség: • Író: közvetlenül ki tudja fejezni a kor érzését. • Kritikus, irodalomtörténész: háttérbe vonul, leírja és értelmezi a művet, és ebben benne van az ő világképe is; vagyis: áttételesen fogalmazza meg a saját korát. - Pozitivizmus: Magyarországon az 1870-es évektől uralkodott, egészen addig, amíg a II. világháború össze nem rombolta

(ekkor egy hiátus következett). - A szellemtörténet virágkora tíz évig tart, majd visszaszorul (ez a ’20-as évek világirodalmi irányzata). 2005. 10 06 – Pozitivizmus I - A XIX. századot az eszményítő realizmus is jellemezte (pl Eötvös József, Kemény Zsigmond): ez eszméket szolgált (sugallta őket, és elfogadtatásukra törekedett). - A mai értelemben vett irodalomtudományosság a pozitivizmussal kezdődik. - Dávidházi Péter: Toldy-monográfia • Benne van a magyar irodalomtudomány története is (a magyar irodalomtörténet-írás atyja: Toldy Ferenc). 36 - - - - - - - • Az angolon keresztül a világirodalmi fogalmakat, eszméket is beleveszi. Pozitivizmus és szellemtörténet: • Ez a két fogalom a filozófiatörténetekben is megtalálható. • Mindkettőnek van filozófiája. Magyarország: a pozitivizmus 1871-től 1945-ig uralkodik az irodalomban és a művészettörténetben. Filozófiai irányzat is; lényege: a XIX. század

közepe táján a társadalmi és gazdasági fejlődés miatt a különböző eszmerendszerek összeomlottak, így új szempontok jelennek meg. • Kételkedni kezdenek az örökölt nagy eszmerendszerekben (vagyis a nagy narratívákban, eszmékben és elbeszélésekben). Nagy narratívák:  metafizika  hegeli rendszer  a klasszicizmus poétikájának a dogmatizmusa  a romantika idealizmusa Ezek teljes világmagyarázatra törekedtek. A pozitivizmus nem tud mit kezdeni a metafizikával, sőt ki is jelenti, hogy a metafizika nem a tárgya (ezért fogja a dedukció helyett az indukciót választani) • Megfogalmazódik egy kételkedő filozófia, így a XIX. század második felében és a XIX–XX század fordulóján a szkeptikus filozófiák uralkodnak • Ezek a szkeptikus filozófiák vezetnek el a szubjektivizmushoz. • Hat a természettudományos fejlődés is: a XIX. század második fele a természettudományok virágkora; a világ törvényszerűségeinek a

föltárásában sokat segítenek a módszerek, kísérletek sorozatai • A fölfedezések hatnak a szellemtudományokra is: igazi fejlődés akkor lehetséges, ha a szellemtudományok is a természettudományok módszereit követik. Módszerek: • Indukció: az egyestől az általános felé halad. • Dedukció: az általánosból rendszerezi, csoportosítja az egyeseket. A kettőt nem érdemes mereven szembeállítani egymással: lehetséges a kettő interakciója is, sőt jó esetben a kettő között interakció zajlik. A természettudomány csak az indukciót követheti: sok jelenséget megvizsgál, és abban bízik, hogy ez segít az egész törvényszerűségeinek a föltárásában. Ezt az induktív eljárást kezdi elsajátítani a társadalom- és szellemtudomány is: összegyűjti a valóság részleteit, és ebből próbál meg következtetéseket levonni. Ez előnye, de hátránya is a pozitivizmusnak Előny: • Filológiát, adatgyűjtést, illetve egyéb folyamatok

(textológia, bibliográfia stb.) vállalását jelenti; vagyis: fontos részletkutatások indulnak meg • A pozitivista tudós úgy dolgozik, mint a régész. Társadalom-, szellem- és művelődéstudományok: individuális jelenségekkel foglalkoznak, így nincsenek mögöttük általánosítható törvények. Vagyis: tévedés volt a pozitivizmus azon tétele, hogy ezeket természettudományos módszerekkel akarta vizsgálni (ezt maguk a pozitivisták is belátták). A pozitivizmusnak három nagy ága alakul ki: • Szövegkritikai kiadások megjelentetése (a filológiai kutatások indulásával, és főleg ott, ahol van rá pénz, pl. Németországban). • Életrajzkutatás (a kor kultúrája, az iskola szellemisége). • Eszmetörténeti vonatkozások – ekkor, ennek hatására alakul ki a komparatizmus (összehasonlító irodalomtudomány) is. Komparatizmus: • Eredeti jelentése: konkrét hatáskutatás (ez ma már nem jellemző); pl. Waldapfel József kimutatása, hogy a

Bánk bánban Grillparzer-szövegrészek vannak. • Későbbi, modern irányzatok hatására átalakul (paralelizmus). A pozitivizmusban fontos a prekoncepciók elleni küzdelem: ha ezek megvannak, akkor csak arról vehetünk tudomást, amiről tudunk. Naturalizmus: • A pozitivizmussal rokon irányzat. • Az irodalomban és a művészetekben alakul ki, a pozitivizmussal párhuzamosan. • Zola:  A regényeit kísérleti regénynek hívta.  Abszolút azonosult a pozitivista eszmékkel.  Az ember és a világ ábrázolását ugyanúgy képzelte el, mint a természettudomány kutatói. • A naturalizmusnak előbb-utóbb szembe kellett néznie a saját ellentmondásaival; ennek egyik oka: a természettudományos determinizmus (az alkohol, a vérbaj vagy az örökléstan determinációja) – ez egy újabb közvetlen tettenérés a természettudományos és a művészeti modell között. A pozitivizmus párhuzamosan alakul ki az európai kultúrnemzetekben: • Franciaország

(Comte) 37 Anglia (Herbert Spencer, John Stuart Mill) Németország: ennek volt a legkevésbé elmélete, viszont rendkívül gyakorlatias volt (pl. rengeteg kézikönyvet adtak ki) Ezen szemléletek közös nevezői: • Statikus jelleg (ez a szociológiai kiindulópont miatt van); ez akkor jelent problémát, ha ezeket az irányzatokat a történelmi folyamatok vizsgálatára akarjuk használni. • Genetikus szemlélet – ez növeli meg az életrajzok szerepét az irodalomban. Három fő fogalom – ezek a tudástípusokat különböztetik meg egymástól: • örökölt (amibe beleszületünk) • tanult (amit megtanulunk) • átélt (ennek van a legnagyobb szerepe: fontos a kulturális légkör, struktúra szerepe, az iskola, és végül az, hogyan tud valaki valamilyen kreatív mozzanatot vinni ebbe a folyamatba) Auguste Comte • A pozitivizmus atyja. • A XIX. század közepén szociológusként indul, de hamar fölismeri ezt a filozófiai gondolatot, és elindít egy

olyan folyamatot, amely a diszciplínákat fogalmakhoz köti. (Egy tevékenység akkor válik tudománnyá, ha megvan a fogalomrendszere, és ezáltal az amorf valóságot át tudja tenni egy absztrakt módon is vizsgálható területre.) Hippolyte Taine: a pozitivizmust az irodalomra alkalmazza. Az irodalom jelenségeit három szempontból lehet megközelíteni: • Rassz (faj):  Rendszertani fogalom: ez a legnagyobb egység (semmi köze a hitlerista fajelmélethez).  Kezdetben csak az északi és a földközi-tengeri (ősi európai) típust akarja megkülönböztetni: az életforma miatt más a szemléletük, temperamentumuk. • Miliő-elmélet • Pillanat Herbert Spencer34 • Szociológusként elfogadja a statikusságot, de föltételez egy mozgást (állandó elemek vannak, és ezek mozognak).  disszolúció (széttartás)  integráció (egységesülés) • Az egész egy evolúciós mozgásra épül (Darwin elméletére): Spencer egy folyamatos alakulástörténetet

föltételez. – Itt állítható szembe Marxszal, aki nem az evolúció, hanem a revolúció híve (a történelem fejlődése nagy fölhalmozódások és robbanások által jön létre). Heinrich Gusztáv a német pozitivizmust művelte, de erősen hatott rá a francia is. Pauler Gyula 1871-es akadémiai székfoglalója: Comte bemutatása. • • - - - - - 2005. 10 13 – Pozitivizmus II - A XIX. század utolsó harmada: gyors szellemi mozgékonyságra utal • Nemcsak a fő művek jutnak el Magyarországra. • 1870-es évek: a pozitivizmus modern tudománynak számított, és ebbe bele kellett kapcsolódni, hogy ne maradjanak el a világirodalomtól. - Pauler Gyula • A pozitivizmus hatásáról a történetírásra (1871; akadémiai székfoglalója, amely a Századokban is megjelent):  A nagy „filozófiai iskola”-teremtő szellemekről ír; pl. két angolról, akik a történetírásra vetítették rá a pozitivizmus szemléletét:  Draper (műve megjelenése

magyarul: 1863)  Buckle (műve megjelenése magyarul: 1873)  Comte (részletesen Századok, 1873: Comte Ágost és a történelem)  Ha a történelmet valódi tudománynak akarjuk tekinteni, akkor vizsgálni kell minden jelenségben, hogy megjelenik-e benne a fokozódás és a hanyatlás. Ezt az indukció nyomán is konstatálni kell  Ezt követnie kellene annak a vizsgálatnak, hogyan hatnak egymásra az elszigetelt jelenségek, és talán majd eljön az idő, hogy ezeket matematikai módszerekkel is le lehessen írni. • Szent István és alkotmánya (tanulmány, 1879): össze kell gyűjteni a múlt szétszórt tényeit (induktív eljárás). - A magyar pozitivizmus kiemelkedő alakjai: • A magyar pozitivista iskolák legfontosabb tényanyagában a német orientáció miatt a német iskola a legerősebb. Ennek a képviselője a magyar germanista tanszék vezetője, Heinrich Gusztáv 34 Ő Marxszal szembesítve érthető meg igazán. 38 Riedl Frigyes (ő a

franciás pozitivizmus képviselője): a genetikus szemlélet alapján az írói világ és személy mélységeibe próbál behatolni. 35 • Beöthy Zsolt: a pozitivizmust összeköti a nacionalizmussal. A népnemzeti irány képviselője • Péterfy Jenő: ő nem volt akadémikus, de kiemelkedő alak. • A pozitivizmus virágkora egybeesett az európai pozitivizmus virágkorával 36, amely véget ért az 1910-es években. Magyarországon azonban tovább tartott: 1945-ig ez volt a hivatalos szemlélet; képviselője: Császár Elemér • A dekadens, nacionalizmussal fertőzött korszakban működött Pintér Jenő, aki rengeteg irodalomtörténetet, illetve középiskolai tankönyvet írt (az egyházi iskolákat kivéve ezeket használták). • Katona Lajos (eredetileg néprajzos): megőrizte a pozitivizmus hagyományát, így megmaradt a tényeknél, és ezeknél nem mondott többet, emellett új anyaggal is dolgozott. • Király György: a Nyugat kiváló kritikusa (volt egy

régi magyar dokumentumsorozata). A pozitivizmus magyar és egyetemes történetéről Horváth Károly írt összefoglalást (Irodalomtudomány, szerk. Nyírő Lajos, Akadémiai, Bp., 1970) Németh G. Béla: Létharc és nemzetiség • A létharc Darwinra utal. • A nemzetiség a nacionalizmusra utal – a magyar pozitivizmus emiatt válik gyorsan korszerűtlenné. Zola Claude Bernard természettudóst tekinti a példaképének, amikor a naturalista regényről ír tanulmányt. Nem a miértre, hanem a hogyanra kérdez rá (ezt tette Taine is). • Az irodalmiság kialakulásának a tényeit akarja megállapítani. • Taine célja: nem egy rendszer, hanem egy módszer kidolgozása. A pozitivizmus előtörténete megvan a következőkben: • a XVII–XVIII. századi biográfiákban és bibliográfiákban • a reneszánsz kori filológiában Amivel a pozitivizmusnak foglalkoznia kell: • Komparatista (összehasonlító) irodalomtudomány: lényegesen különbözik attól, amit a

komparatizmus a mai napig végez. Akkori értelme: a konkrét hatástörténet kutatása egy adott szöveggel vagy szerzővel kapcsolatban • Az életrajziság szerepe: a pozitivizmus erőteljesen kiemeli a biográfia szerepét. Már a romantika korában fontos volt az író személyisége a mű kialakulásában. • Fontos a textológia (szövegkritika). • Nagyon fontos a rétorika. • Poétika (ezt ma irodalomelméletnek hívjuk). • A nemzeti történelemhez és irodalomhoz való viszony. • - - 2005. 10 20 – Impresszionizmus I - Az impresszionizmust mint kritikai irányzatot nem mindenki ismeri el; ok: nincs filozófiája és irodalomtörténete (a magyar impresszionizmus korában még a pozitivisták művelték az irodalomtudományt). - Az impresszionista kritika ma kifejezetten pejoratív, nem becsülik. • De akkor, amikor a Nyugat föllépett, és megteremtette a modernizációt a magyar irodalomban, nem volt pejoratív. • Ady versein nem a pozitivisták

ujjongtak, hanem az impresszionisták. • Ez adta először az irodalmi művek parafrázisát. - Az impresszionizmus folytatja (vö. szkepticizmus) a századvégi szemléletet (vagyis: a pozitivizmust), de szakít is vele. - A rendszereknek általában megvan a filozófiai hátterük. De ez nem jelenti azt, hogy a többi (pl az impresszionizmus) közvetetten ne lenne kapcsolatban valami filozófiával Az impresszionizmus legközelebbi kapcsolata a bergsonizmussal van (bizonyos alapgondolataiban hasonlít hozzá): • Időfelfogás: az objektív idő (múlt, jelen, jövő) nem létezik a befogadóban, hanem összeolvad benne. A francia durée kifejezés (Dienes Valéria ezt tartamként fordítja) az emlékezet által határolt időmennyiséget jelenti Jellemző az objektív idő elutasítása és a szubjektív idő bevitele • Az intuíció elve: a tudat és a tudaton kívüli valóság két véglete közt föltételezi Bergson az intuíciót, amely több, mint az állati ösztön, de

kevesebb, mint az analitikus tudat tartalma. - A festészeti impresszionizmus lényege: • a pillanat rögzítése • a plein air (szabadtéri) festészet • Tematika és kompozíció: 35 36 Gyergyai Albert az ő tanítványának számít (tiszteletére nekrológot ír). Az európai pozitivizmus virágkora: a XIX. század utolsó harmadától az 1910-es évekig (Saussure föllépéséig) 39 - -  A figyelem korábban az eszmei mondanivalóra irányult (pl. Leonardo: Az utolsó vacsora; Munkácsy Mihály: Betyár a siralomházban vagy a fejlődésregények).  Mindegyik mögé kell egy határozott eszmeiség, de az emberiség pont ezekben az irányító eszményekben ingott meg, így most le kellett rombolni a hierarchizáló kompozíciót; helyette be kellett hozni az egymás mellé rendelés kompozícióját.  Tipikus impresszionista kompozíció: fürdőzők a tengerparton (nincs kiemelt pont, vagy fény–árnyékjáték; ok: ez prekoncepciókat sugallna). • Az

impresszionizmus a színképelemzés fölfedezésének az időszaka is. Ez egy egzakt tudomány, amelynek során komplementer színekből akarják előállítani a naturális színeket. • Ami fontos: az impresszionizmus nem a valóságot akarja ábrázolni, hanem azt, ahogyan ő maga érzi azt. • Érdekes kiágazás: pointilizmus (a festő kis pontokat rak a képre, ezáltal teszi vibrálóvá, mozgóvá a festményt). • Alapgondolatok:  a szubjektum egyetlen hitelességének az elismertetése  kétely  a prekoncepcióktól mentes valóságábrázolás Ezek nagy hatással vannak a többi művészeti ágra (pl. Claude Debussy, Richard Strauss) Ezek az alapgondolatok a kor szépirodalmában is megjelennek: • Megjelenik a hierarchikus kompozíció megtagadása; helyette: egy relativizáló, szubjektív kompozíció bevitele válik fontossá. • Az impresszionista műalkotás lényege: a pillanat közvetítése és az emlékezet folyamata (ebben benne van a múlt is). 37

• Emlékezés: a műalkotás kompozíciós elve + grammatikai szerkesztése. Az emlékezet regényének a megírása:  A magyar irodalomban: Kaffka Margit (Színek és évek, 1911–1912).  A világirodalomban: Marcel Proust (Az eltűnt idő nyomában (a ’10-es évek elején kezdi írni, és csak 1922-re fejezi be). • Kaffkánál van egy keret (egy elbeszélő öregasszony, aki végiggondolja az életét), amely megadja az epikai hitelt. Ezen belül többé-kevésbé időrendben történik a leírás (bár az író ezt sokszor megbolygatja) A stílus megbontja a hagyományos racionális nyelvfölfogást. Ennek több következménye is van; pl • Az impresszionista (nominális, névszói) stílus: főnevek és melléknevek vannak túlsúlyban (a melléknevek képzeteket rögzítenek; a képzetek áttörése: ez a szinesztézia – ez az áttörés a szubjektív nyelvszemlélet létrehozásához szükséges). • Soha nem elégszik meg egyetlen jelzővel; ok: egyetlen

eszköze a nyelvvel való ostrom, ezért egymás mellé rakja a jelzőket, hasonlatokat. • Tipikus impresszionista mondat: van még egy hátravetett jelző is (ez zeneiséget és ritmust is ad a szövegnek). • Kapcsolódik a szecesszióhoz:  dekoratív, díszítő jelleg  a mítoszok kedvelése (femme fatale, halál, betegség, szépség)  összművészet akar lenni (ez nagy előnye a többi irányzattal szemben) 38 • Eddig a mimézis esztétikai elve uralkodott, most az élmény visszaadása a fontos. • Fontossá válik a művészet autonómiája. 2005. 10 27 – Impresszionizmus II - Lírai szemlélet: az impresszionizmus teoretikusan megy tovább; három szerző: • Ignotus • Hatvany Lajos • Fenyő Miksa (a német ág, pl. Alfred Kerr meghonosítója) - A kritikai impresszionizmus (Magyarország): Hatvany és Ignotus. • Hatvany eredetileg klasszikafilológusnak készült Németországban, és Gyulai követője volt. Majd Ady és a Nyugat hatására teljesen

elfordult eszményeitől – ezt két művében is kifejezte:  A tudni nem érdemes dolgok tudománya (német nyelven)  Én és a könyvek (a kritikai impresszionizmusról) • Ignotus írt egy kritikát az Én és a könyvek c. gyűjteményről; ebben lényegében összefoglalja a kritikai impresszionizmus tanait  Pl. jó lenne, ha lennének törvények, de nincsenek 37 38 Bergson hasonlata a tartamra: lavina. Lechner Ödön a postára majolikatetőt rakott, mondván, a madarak a tetőt is látják. 40 - - - - - - 39  Az egyetlen dolog, amit tehetünk a hiteles kritika érdekében: kukucskálunk saját lelkünk kulcslyukán, majd leírjuk a tapasztalatokat. Vagyis: reprodukálunk egyfajta műalkotást, amely pótolja mindazt, amit a kritikus fogalmi úton ki akar fejezni. • Ignotus két könyvében is megírta az 1890-től induló irodalmi fejlődést (1890: A Hét indulása).  Feljegyzések  Olvasás közben • Ignotus kodifikálta a magyar kritikai

impresszionizmust, és tudta értékelni a premodern kísérleteket (A Hét) is. 39 A Nyugatot, amely átlépte a modernség határát, megelőzte 10–15 év premodern időszak. Ennek dokumentumai is vannak: • A Hét (1890–1924; a modernség először az irodalmi publicisztikában bukkan föl) • Magyar Géniusz (1892–1903) • Figyelő (1905) • Szerda (1906–1907; legfontosabb írója Ambrus Zoltán) A Nyugatnak, de már A Hétnek is szembesülnie kellett a népnemzeti esztétikájával: • Két fő összetevője van: népi és nemzeti. • Fóruma: MTA, Kisfaludy Társaság. A polgári fejlődés (a kiegyezés után) az egyént helyezi a középpontba; ami fontos: • az individuum fölszabadultsága • az urbanizált élet újdonságai • az irodalom belső törvényei A polgári író meghirdette a függetlenséget, de Ignotus hamar fölismerte, hogy ez az autonómia az irodalom létformájának a függetlenségét is jelenti. A modern irodalom hitvallása ez az

autonómia: • én-fölfogások • az irodalom belső törvényeinek a fölfedezése Ignotus két ponton is közelít az impresszionista alapálláshoz (disputa forma): • Az ismeretlen felé akarja segíteni az irodalmat. • Autentikus formát talál: az új esztétika dialogikus módon alakul. A Nyugat a saját kritikájáról alig írt (bár volt egy Disputa c. rovata) Kispróza (novellisztika): a modern próza kezdeteit keresve Peteleiig kell visszanyúlni (pl. Gozsdu, Bródy) A nagyepikai beteljesedés csak a ’20-as években következik be. Addig csak kísérletek vannak: • Babits Mihály: A gólyakalifa • Kaffka Margit: Színek és évek • Móricz Zsigmond  Sárarany  Az Isten háta mögött A jelentős nagyepikai művek: • Kosztolányi négy regénye • Timár Virgil fia Fülep Lajos: ha az írók be akarják vezetni a modernséget, akkor túl kell lépniük az impresszionizmuson. (Szükséges volt, amit az impresszionizmus elvégzett, de túl kell lépni

rajta) Tanulmánya: Új művészi stílus: • Cézanne-ból indul ki: ő az impresszionizmusból olyat akart kihozni, ami a múzeumok művészetének az állandósága. • Két fogalom:  empirikus én  metafizikai én Fontos ezeknek az én-felfogásoknak a kifejezése. • Az egyik példája Lesznai Anna, aki jó költő volt, de nem korszakalkotó. • Az igazi „adu” Ady lett volna (Fülep fölismerte az Új Versek jelentőségét): az ő két utolsó kötetében megfigyelhető a metafizikai én kialakulása, kifejeződése, költészettani és poétikai következménye. Az előzőek rövid összefoglalása: • Pozitivizmus: filozófiai jellegű. • Impresszionizmus: az összehasonlító művészettudományból indul ki (képzőművészeti alap). • Antiimpresszionista koncepciók: könnyű megtalálni bennük a filozófiai vonatkozásokat, de az irodalmiakat nem (vonatkozó tanulmányok: Fülep Lajos Új művészi stílus és Lukács György Az utak elváltak c. műve)

• Fülep Lajos: egy irodalmat nemcsak az jellemez, ami benne van, hanem az is, ami hiányzik belőle (pl. a magyarnak nincs filozófiai nyelve) Angyalosi Gergely a francia impresszionisták tanaival veti össze Ignotus elveit. 41 2005. 11 10 – Horváth János - Életrajza: • 1878, Margitta – 1961, Bp.; irodalomtörténész, egyetemi tanár • 1897, Bp.: egyetem (Eötvös-kollégistaként); évfolyamtársai:  Pintér Jenő  Balázs Béla  Szabó Dezső  Pais Dezső  Kodály Zoltán  Riesz Frigyes  Fejér Lipót  Laczkó Géza Ők az Eötvös-kollégium első nemzedéke (Laczkó Géza Királyhágó címmel regényt ír róluk). 40 • 1901: bölcsészdoktor lesz. • 1901–1902, Párizs: az École Normale Supérieure ösztöndíjas hallgatója (itt ismeri meg Brunetiére-t és Comte-ot). • 1904: magyar–francia szakos tanári oklevelet szerez. • 1909-től az Eötvös-kollégium szakvezető tanára. • 1911: részt vesz a Magyar

Irodalomtörténeti Társaság megalapításában. • 1914, Olaszország: tanulmányút. • Három évig frontszolgálatos. • 1923–1926: a Napkelet c. folyóirat kritikai rovatának a szerkesztője 41 • 1923–1948: a budapesti egyetem tanára (magyar irodalomtörténet). - Fő művei: • Ady s a legújabb magyar lyra (1910; Ady újdonságát elemzi) • Forradalom után (1911; 1848/49 utáni alakulástörténet: elszakadás a reformkor hagyományaitól, valamint új tendenciák fölhalmozódása) • Aranytól Adyig (1921) • Petőfi Sándor (1922; megkapja érte az MTA nagyjutalmát) • Magyar ritmus, jövevényversidom (1922) • A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (1927) • A középkori magyar vers ritmusa (1928) • A magyar irodalmi műveltség kezdetei (1931) • A magyar irodalmi műveltség megoszlása • Rendszeres magyar verstan (1951) • Kisfaludy Károly és íróbarátai (1955) • Tanulmányok (1956) • Berzsenyi és íróbarátai (1960) -

Unokája: Korompay H. János - Egyidős a Nyugat első nemzedékével, de nem tud velük harmóniába kerülni (kivéve Adyt: a lokálpatriotizmus hamar összehozta vele). - Megteremti a korszerű értelemben vett irodalomtudományt. - Két ok miatt kell kiemelni: • Szintézist alkotott (ő volt az, akinek rendszere volt). • Az irodalom teljes vertikumát művelte: mű – életmű – irányzat – korszak – irodalomtudomány  Ma alig van olyan ember a szakmában, aki a teljes vertikumot vállalná; vagyis: szakosodás figyelhető meg.  Horváth még vállalta a filológia végzését, vagy korszakmonográfia készítését. Ambíciója, hogy egy teljes magyar egyszerzős irodalomtörténetet írjon (előtte megalkotta a programtanulmányát, majd elkezdte az irodalomtörténetét, amelyet azonban nem tudott befejezni, viszont a tendencia látható: az irodalomtörténet mögött ott van a kultúratörténet is). - Először azzal foglalkozik, ami nem jellemző az

életművére: első művei közvetlenül a modern irodalomhoz kapcsolódnak. • 1901: könyvismertetés Báróczi Sándorról. • 1903, Budapesti Szemle: az új francia költészetről ír (könyvismertetés Alexandre Bomier-ről). • 1905: Flaubert-tanulmány. • 1908: Irodalmunk fejlődésének főbb mozzanatai (irodalomtörténeti alapvetés – ezt a témát 1922-ben veszi elő újra). 40 A modern Magyarország letéteményesei: Eötvös-kollégium, Thália Társaság, Társadalomtudományi Társaság (a Huszadik Század c. folyóirattal). 41 A Napkelet a legnagyobb konzervatív folyóirat. A másik konzervatív folyóirat Szekfű Gyula Magyar Szemléje 42 - - - - - Kéziratos művei: • 1911–1914: Babitsról. • Tanulmánykötete: Két korszak határán; a következőket tervezte megjelentetni benne:  Előszó  Forradalom után  Ignotus, magyarság, népiesség  A Nyugat magyartalansága  Komjáthy Jenőről  Ady s a legújabb magyar lyra 

Babits-tanulmány  Ambrus-kritikák  Négy kötet novella (Heltai, Kaffka, Szomory, Cholnoky) Magyar irodalomismeret (Minerva, 1922): • Programtanulmány: leírja, hogyan akarja megalkotni irodalomtörténetét, hogy az ne csak egy halmaz, hanem egy rendszer legyen. • Az irodalomtörténet-íráshoz két dolgot kell tisztázni:  irodalom  történelem Ezeket minden kor kénytelen újragondolni. • Visszamegy Czvittingerig (a XVIII. század közepe):  Az ő műve a mai értelemben inkább lexikon.  Megállapítja, hogy Czvittinger minden magyarországi írástudót számba vett.  Nem volt szempont, hogy mit írt (szépirodalmi kritérium), magyarul írt-e. • Figyelembe vette Wallaszky Pált. • Megáll Toldynál, aki már szűkítette a kört; kritériumai: magyarnyelvűség és magyar nemzeti érdeklődés. • Harmadik állomás: Beöthy Zsolt (esztétikai kritérium). • Következtetése: maga az irodalom koronként változik. • További két

következtetése:  önelvűség  tárgyi hűség • A változó anyagból kell kiindulni. Ehhez kell egy absztrakt irodalomfölfogás, ami minden korra érvényes: ez az irodalmi alapviszony. • Alapviszony: írók és olvasók találkozása írott művek közvetítésével – ami ebből hiányzik: a nem írott művek helye (pl. a népköltészet, ami egy ősibb hagyományt őriz, mint az írott) 42 • Az irodalomtörténet mint rendszer folyamat is. • Az irodalom: változó anyag. A történelem ennek az önelvéből következő változó szemlélet • Fontos: az irodalmi tudat (minden kornak és irányzatnak megvan a maga tudata). A magyar irodalomnak volt egy normális menete, ami megakadt (Mohács, a történelmi Magyarország szétesése), és csak a reformkorban állt helyre (Arany, Petőfi). Ezzel kapcsolatban megalkot egy normatív fogalmat: nemzeti klasszicizmus. De majd ez a normativitás okozza az ő fő gondját: nem tud mit kezdeni a Nyugattal (bírálja a

magyartalanságukat), és teljesen visszavonul a régi idők irodalmához Rendszeres magyar irodalomtörténetéből három kötetet ír meg: • A magyar irodalmi műveltség kezdetei (1931 – ez még nem irodalmi, hanem művelődéstörténeti anyagot mozgat) • A magyar irodalmi műveltség megoszlása • A magyar humanizmus kora Irodalomtörténete pillérei: • Petőfi-monográfia • Arany-tanulmány • egyetemi előadásai (Tanulmányok, 195643) 2005. 11 17 – Szellemtörténet (Geistesgeschichte) I - Századelő: a művészetekre két bécsi szellemtörténész hat. • Riegl • Dvořak - Magyarország: az igazi nagy áttörés nem a századelőn történik, hanem az első világháború utáni új korszakban (ekkor bontakozik ki a szellemtörténet). - Wilhelm Dilthey 42 43 Tanítványa, Klaniczay Tibor szembeszáll vele: szerinte figyelembe kell venni a népköltészetet is. Ezt a debreceni Csokonai Kiadó újra megjelentette a nyolcvanas években. 43 A német

szellemtörténet atyja; az 1890-es években jelenik meg Bevezetés a szellemtudományokba c. műve (bár az irodalomra nem ez a műve hat). Ekkor szögezi le, hogy a kanti tiszta ész kritikája után meg akarja írni a történeti ész kritikáját is • 1905: megjelenik Élmény és költészet c. műve (tanulmánysorozat nagy német írókról)  Élmény és költészet összefüggése: a kettő interakcióját főleg a pszichológia tudja kezelni, ezért a szellemtörténetnek van egy nagyon erős pszichológiai vonzalma is (Wundttól és Fechnertől kiindulva használja föl a pszichológia történetét).  A szellemtörténet előbb-utóbb rákényszerül, hogy fölhasználja az alkotáslélektant, de ez sem nélkülözheti a szövegelvű megközelítést, amit azt a strukturalizmus megkövetelte.  Az alkotáslélektan fölhasználásából következik, hogy a fő műfaj az élményközpontú élet- és alkatrajz, illetve portré lesz (ezt már a pozitivizmus is

elővette). A hatóerők sorba vételével akarja igazolni az észrevételeit  Mindez lehetővé teszi, hogy a szellemtörténet szintézist teremtsen, rendszert alkosson a tények halmaza helyett. Fontos az is, hogy a rendszeralkotó mennyire tudja mindezt hitelessé tenni  A megértés legtisztább formája a költészet. Amit vizsgál, az nemcsak tárgy, hanem modell is A költészet tárgya nem a valóság, hanem az én és a te minőségi azonossága  A jelentéseket a költészet szimbólummá emeli. A költő egy látnok, aki az élet értelmét szemléli  A megértés és a költészet lényegét a fantázia kapcsolja össze (a költészet teremtő fantáziáját Goethe szabadítja föl az én uralma alól). • 1925: az Élmény és költészet magyarul is megjelenik. • A tudományoknak két csoportja van:  Természettudományok: az anyagi világ objektív törvényeit keresik; ezeknek az általánosítása után lehetséges az általános tételek

megfogalmazása.  Társadalomtudományok: egyedi, individuális jelenségekkel foglalkoznak. Ezek nem vezethetők vissza általános törvényekre. Ezeket a legtökéletesebben az individuumok tudják megvalósítani, közülük is leginkább a zsenik. Dilthey a megkülönböztető jegyeket akarta leírni. A szellemtörténetnek két indítéka volt: • pozitivizmus • impresszionizmus Mindkettő problémája, hogy lényegében filozófiátlan. A pozitivizmus maga is filozófiai irányzat, de teljesen szkeptikus, és azt vallja, hogy a metafizika nem tartozik a tárgyai közé. Az impresszionizmus vallja a filozófiátlanságot A szellemtörténet magyarországi központjai: • Pécs:  1922: Thienemann Tivadar megalapítja a Minerva Társaságot (ez a szellemtörténeti irány megismertetését és elterjesztését célozza). 44  1922–1940: Thienemann és Horváth János együtt szerkeszti a társaság Minerva c. folyóiratát (Thienemann később egyedül szerkeszti a

folyóiratot) Thienemann közvetíti azt, ami Németországban már tíz-tizenöt éve jelen volt. Őáltala történik meg a szellemtörténet adaptációja • Szeged: itt indítja el Zolnai Béla a Széphalom c. folyóiratot (szerkeszti: 1927–1942) Horváth Lukács Borbála: Szellemtörténet és irodalomtudomány (1971) • Erősen marxista beállítottságú, de nem a minősítését, hanem az ismertetőanyagát kell használni. • Német és magyar szerzőket ismertet. Szigeti József könyve: elavult. A társadalom- vagy a művészettudományoknak is van elméletük. De ezek az irodalomelméletek arra szolgálnak, hogy a jelenségeket elméletileg is megközelíthessük. De ezek mint rendszerek csak önmagukban érvényesek (Itt lehet visszatérni Dilthey rendszeréhez.) Amit a hagyományos történeti iskolák ajánlottak: a környezet hatása (ez a szellemtörténetben is megvan) – így van egy erőteljes szociológiai vonal (pl. Szerb Antal): ez viszont azt mondja, hogy

a környezet jelen van, de a hatása nem számottevő. A történetíró a maga személyiségén átszűri a múltat. • Amikor ezt visszaadja: akkor kapjuk meg azt, amit a szellemtörténet hiteltelennek tart. Így az irodalom és a művészet nemcsak tárgya, hanem modellje is a szellemtörténetnek. • Amivel ez visszautasítható: ez az elmélet merő szubjektivizmus, ami nagyon veszélyes (Babits: belefulladunk az önkényes magyarázkodásba). • Az összes világbeli jelenség csak akkor lesz a tudomány számára (vagy számunkra) létező, ha meg tudjuk nevezni őket. Fontos a megnevező, a megközelítő egyéniség is • Tudomány: a valóság absztrakt leképezése. Művészet és irodalom: az általánosító dolgokat életszerűen reprodukálják (ezért jöttek létre) • - - - 44 Klebelsberg Kunó valószínűleg támogatta ezt a társaságot. 44 - - - Impresszionizmus és pozitivizmus: nem teremt szintézist. • Az impresszionizmus nem is akart

szintézist teremteni (elutasította azt). • Ezzel szemben a szellemtörténetet szintézisigény hozta létre, és egységet is teremt, hiszen alapja a szellem irracionális egysége. A szellem önmozgása alapja az őt megközelítő tudománynak Zeitgeist ’korszellem’ • A tudatformák tárgya összefolyik. A szellemtörténet bevezet egy tagoló fogalmat: Zeitgeist • Ezt egy nagy egyéniség hozza létre; ennek két módja van:  Ő maga kreálja.  Fölismeri, majd megnevezi. • Korstílusnak is szokták nevezni. • XX. század: nagy vita folyt arról, hogy van-e korstílus  Régi kor: romanika, gótika, reneszánsz, barokk stb.  XX. század: (kor)stíluspluralizmus 45 jellemző • A szellemtörténészek szerint fontos a korstílus, ezért ők a régebbi korokat kultiválják, és a XIX–XX. századdal nem tudnak mit kezdeni • A szellemtörténész pl. barokk emberről vagy barokk lélekről beszél, ezt az általánosítást azonban le kell bontani,

amíg eljutunk egy egzakt, kutatható részletig. A szellemtörténetet nevezik historizálásnak is, de ez pejoratív csengésű. Történelemfölfogását viszont a nagy visszatekintő egyéniségek határozzák meg, és ebből a szempontból nevezhető historizálásnak. Még két tagoló fogalom: • Nemzedékelv:  A korszellemek átélői között különböztetjük meg a nemzedékeket.  Pl. Trianon átélésében is nagy különbségek vannak, attól függően, hogy ki hány évesen élte át  Jellege lineáris, időbeli. • Tipológia:  Térbeli tájékozódás a típusok megnevezésével.  Előnye: megnevezést ad.  Hátránya: a megkülönböztető jegyek megléte nehezen igazolható.  Pl.  Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó (1936) – ez a német–magyar sorsközösség metafizikusszellemtörténeti indoklását tartalmazza.  Szerb Antal tipológiai alapon különbözteti meg Berzsenyit és Kazinczyt.  Németh László: hígmagyarság

– mélymagyarság. 2005. 11 24 – Szellemtörténet (Geistesgeschichte) II - Poszler Györgynek van egy Szerb Antalról szóló monográfiája – ennek a műnek egy fejezete a szellemtörténetről szól. - Két föltétel: • Megértés: az én a te-ben önmagára talál. • Objektiváció: az önmagukban létező valóságok akkor objektiválódnak, amikor fogalmi megnevezést kapnak. A szellemtörténet eddig tud terjedni; vagyis: csak azt ért meg, amit maga alkotott. • A szellemtudomány tárgya: minden, amire a tevékeny ember rányomta a bélyegét. • A szellemtörténet nem föltételez külső motivációt; hanem: a szellem irracionális jelenség, és ennek a mozgása alkotja a történelmet. • A történelem föltétele: a korokra, korszakokra való tagolás (ez szükséges a megragadáshoz). • A szellem objektivációja a föltétele annak, hogy az amorf és megnevezhetetlen világot a birtokunkba vegyük. - Filozófiai elvek: • 1894: Wilhelm Winderwand a

rektori székfoglalójában szembeállítja egymással a természet- és az eseménytudományokat. • 1899: Heinrich Ricker egy tudományelméleti rendszert alkot Winderwand alapján, és a természet- és kultúratudományokat állítja szembe egymással. Ezen filozófiai elvek érvényesülnek az irodalomban is; pl. Németország, Rudolf Unger (1911): Hamannmonográfia – korszakok és egyének fejlődésrajzát, illetve ezek történetiségét akarja megragadni - 1910: megjelenik Fritz Strich A mítosz c. műve - 1911: Friedrich Gundolf megjelentet egy Shakespeare-kultuszmonográfiát, amely ezt a kultuszt mint szellemtörténeti jelenséget tekinti át és jellemzi (ennek a magyar változata: Dávidházi Péter). 45 Ez Horváth János fogalma. 45 - - - 1915: Heinrich Wölfflin egy stílustörténeti alapú művészettörténeti alapfogalom-rendszert alkot (a stílus a szellemtörténet számára összefüggő kategória, pl. a barokk lélek) 1916: Gundolf kiad egy

monumentális Goethe-monográfiát (Goethe mindig fontos modellje a szellemtörténeti koncepciónak). Gundolf ír arról, hogy a szellemtörténet középpontjában az alkotó ember, a zseni, az egyén áll 1918: megjelenik Ernst Bertrand Nietzsche-elemzése. Oskar Walzel kísérletet tesz a művészetek egymást megvilágító értelmezésére (ezt ma összehasonlító művészettudománynak nevezik). Ezután a stíluskutatás következik; elsősorban a barokk és a romantika elemzése történik meg (ok: a szellemtörténet azokhoz a korokhoz vonzódik, amelyekre érvényes az elmélete). • Fritz Strich: Stílustörténeti pszichológiai tipológia (1922)  Stílus: az időtlen emberiség időbeli megjelenése (nem hisz a történelmi anyagelvű meghatározottságban).  A szellemtörténet szükségképpen stílustörténet.  Az egyetlen szellemet élete alakulásában ábrázolja.  Jellemzőit az határozza meg, hogy mire irányul a szellem végső lendülete. •

Hermann Korff a klasszika és a romantika analízisével foglalkozik, és a Goethe-kort tekinti át (1923). Az eszme van a középpontban. Könyvét teljes tudatossággal eszmetörténetnek nevezi (a német költészet lényegére jellemző, hogy teljesen eszmei jellegű – a világon nincs hozzá hasonló) Itt lép be a magyar szellemtörténeti kutatás is: • Thienemann Tivadar, Pécs (1922: a Minerva Társaság, illetve a Minerva c. folyóirat megszervezése) Ez nagy hatással van Szerb Antalra is (tanulmánykötete: Gondolatok a könyvtárban). 1945: Thienemann Amerikába megy, és pszichoanalitikus lesz • Horváth Jánost is sokan rokonítják a szellemtörténettel (elsősorban kronológiai és életrajzi alapon); ok: ő írta a Minerva vezércikkét. De valójában ez nem helyes, mert Horváth normatív, a szellemtörténet pedig nem • A magyar szellemtörténet művelői:  Pauler Ákos  Nagy József (elméleti könyvet ír a 20-as években)  Szerb Antal

(1930-ig)  Zolnai Béla (szegedi egyetemi tanár; folyóirata: Széphalom) 46 • A kommunista korszaka előtti Lukács Györgyöt is a szellemtörténethez sorolják (pl. A lélek és a forma) Az biztos, hogy a szellemtörténet bizonyos nyomai megtalálhatók nála, de nem lehet biztosan ehhez az irányzathoz sorolni. • Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó (tipológia – a magyar és a német nép szellemiségének az összehasonlítása). • Joó Tibor: Bevezetés a szellemtörténetbe • Szekfű Gyula szerkesztésében: Mi a magyar? (1939)  Emögött egy szellemtörténeti kérdés áll: mi a nemzeteszme általában, illetve mi a magyar nemzeteszme.  Ebben a kötetben mindenki megszólalt, aki szellemi tényező volt, pl. Babits is (Ebben a légkörben Szekfű Gyula is szellemtörténész volt.)  Újra megjelenik benne a szellemtörténet alapfogalma, a tipológia (de már magasabb szinten). A szellemtörténet deduktív; számára a szellem a fontos (a

legnagyobb deduktív munkának Marx A tőke c. művét tekintik; ok: volt egy hiteles előzetes koncepciója). Művészettörténeti körökben a szellemtörténet már korábban is létezett (vö. Dvořak és Riegl) 2005. 12 01 – Az esszéíró nemzedék - Az esszéíró nemzedék a Nyugat második és harmadik nemzedékével azonos. A nemzedék egyes tagjainak a pályája áthúzódik a 70-es, sőt a 80-as évekre is. - Nem filozófiai irányzatot követnek (kivéve Szerb Antalt, akinek a fiatalkora első tíz évére a szellemtörténeti hatás jellemző, a többiek szemlélete nagyon különböző). - Előzmények: • Komlós Aladár • Gyergyai Albert • Kardos László • Hamvas Béla (tevékenysége a 30-as évekre esik, ezért inkább az esszéíró nemzedékhez tartozik) • Az előtörténethez tartozik még egy kb. tíz évvel idősebb társaság, de az átmenet a kritika és a szépirodalom között már korábban is megvolt: 1849 és 1967 között. Pl Kemény

Zsigmond közelebb áll a mai esszéhez, mint a publicisztikához (Kemény a bukás utáni nemzeti kérdéssel foglalkozott). 46 A 60-as évekbeli újraindulása után két alapvető nyelvészeti könyvet ad ki: Nyelv és stílus, Nyelv és hangulat. 46 Ezután következik a Nyugat nagyjainak a kritikaírása – a Nyugat legnagyobb kritikusai a szépírói voltak (pl. Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád). Ők inkább a műhelyproblémákkal foglalkoznak Ez egy nagyon értékes írói kritikát jelent • Egyszerre történnek nagy nemzeti és társadalmi tragédiák (világháború, forradalmak, Trianon: történelmi, eszmei és nemzeti válságok torlódnak föl). • Ezután egy szellemi válságkorszak következik. Az ekkor divatos filozófusok: Ortega, Huizinga, Spengler (tapasztalat: az egész világban végbemegy egy szellemi válságfolyamat). Hamvas Béla egyik jelszava a krizeológia ’válságtan’ (ő a XIX. századig visszamenőleg megismerte a

válságfilozófusokat) Akik az esszéíró nemzedékhez tartoznak: • A Nyugat második nemzedéke (kritikusok):  Halász Gábor  Szerb Antal  Illés Endre  Németh László • A Nyugat harmadik nemzedéke (ők a 30-as években bontakoztak ki):  Bóka László  Sőtér István  Rónay György  Cs. Szabó László (angliai emigráció) Az esszé eredeti jelentése: próba, kísérlet. • Amiben különbözik a szaktanulmánytól: nem akarja azt az illúziót kelteni, hogy kimondja a teljes igazságot. • Hanem: megkísérel tájékozódni a korban, és ehhez minden lehetséges eszközt igénybe vesz (pl. irodalom, metaforák: Németh László). • Amit fogalmilag nem tud leírni, azt megpróbálja a szépirodalom eszközeivel ábrázolni (de ez nem puszta elhatározás kérdése). • Az esszé itt nem műfaj, hanem szemléletmód, magatartás és módszer. Az esszéíró nemzedék a maga által választott címet sajátosan értelmezte (a tagjai

önreflektáló írók voltak): • Szerb Antal: széppróza és esszé. • Németh László: széppróza és esszé. • Sőtér István: regény, szaktanulmány, műfordítás stb. • Rónay György  Petőfi és Ady között  A regény és az élet (1942; regényelméletet és regénytörténetet pótló mű) Ignotus: a világ egyetlen közvetítője az Én (nem pedig a törvény). • - - - - „Nem tudom: Hatvany érzi-e, amit meg kell éreznie ez ékesszóló könyv minden olvasójának, hogy ez is annak az epedésnek szülötte, mely minden gondolkozót, tehát embert eltölt: a bizonyosság után való epedésnek. A világ változandó, az ember pedig csak állandóságot tud elgondolni A világ bizonytalan, az ember pedig törvényszerűséget keres benne A bizonyosság után való törés, s e cél elérhetetlenségének átlátása: ez az a két véglet, melytől a tudomány fejlődésének ritmusa meghatározódik. Jó volna tudni, s ha tudna az ember: biztos

mértékekkel mérni. De nem lehet Világ nincs a világon, csak Én-ek vannak, melyek magukról tudnak, anynyit amennyit s addig ameddig Egyéb tudás nincs És egyéb törvény sincs, mint ez Én-ek titkos és megragadhatatlan törvényszerűsége Jó volna, ha lehetne kritika a világon De nem lehet Hát tegyünk úgy, mintha nem is vágyakoznánk utána Tegyünk úgy, mintha ez a hiányosság nyereség volna. Azzal a fáradsággal, amivel fájlalnók, mindjárt örülhetünk is neki Evoé, evoé – egye meg a fene!” 47 - Ignotusszal szemben a második nemzedék tagjai megmagyarázzák, miért az esszét választják. • Németh László  „Mi szüksége az irodalomnak írott vagy íratlan ízléskódexekre, a tehetség úgyis átlép a törvényeken! Csakhogy nem mindig lép át. Vannak korok, mint a Malherbe, Kazinczy, Gyulai kora, amikor kiváló írók fognak össze, hogy a bizonytalan ízlést megszorítsák. A tehetség nem föltétlenül lázadó, lehet fegyelmező

is” 48  „Körhintán Homérosz sem tudott volna énekelni. Meg kellett elébb állítani a forgó örvényt, megtapogatni magunkat, hogy egészben vagyunk-e, szétnézni, égtájakat keresni, a földet, ahova kidobott: körüljárni Ezt tette az utolsó évtizedben a magyar tanulmányírás” 49 • Halász Gábor:  A világ értelmetlen káosz, ha nem lépünk szervező elvekkel elébe.  Babitscsal is szembesül, és nála is megtalálja az én-kultuszt. Babitsról írja: Egy ízlésforma önarcképe – Babits válaszol is rá: igaza van Halásznak, de az, amit kaptak, az olyan, amit a következő nemzedéknek is át kell élnie (majd át is élik, és a harmadik nemzedék vitát kezd velük). • Cs. Szabó László (1937): 47 IGNOTUS, A lirai kritika – Én és a könyvek. Hatvany Lajos új könyve, Nyugat, 1910/8 = Arcanum Adatbázis NÉMETH László, Egy új nemzedék esztétikája = N. L Összes műve, Arcanum Adatbázis 49 NÉMETH László, Vers vagy

tanulmány? = N. L Összes műve, Arcanum Adatbázis 48 47 - -  „Reng a föld. Az irodalom kihúzódik a szilárd, átfogó alapformákból, és a csillagok alá megy tájékozódni”  Vagyis: ki kell mozdulni az örökölt műfajokból, és újra kell kezdeni a tájékozódást. 50 A szcientizmus csak a világ részleteire tud választ adni, ráadásul a szcientisták gőgösek, mivel amire nem kérdeznek rá, azzal nem is törődnek: részletkutatás és öntudat jellemzi őket – az esszéírók ezt elutasítják. Helyette: kimozdulás, tájékozódás jellemzi őket. Szerb Antal • Magyar–német–angol szakos volt. • A 20-as években a szellemtörténethez kapcsolódott. • Zolnai Béla tanítványa volt. • Tanulmányait a német szellemtörténet mintájára írta, de ez a sorozat soha nem jelent meg az életében; ok: a 30-as évek elején szakított ezzel az irányzattal, és átadta a helyet az esszének, vagyis a tájékozódás művészetének. •

Még az irodalomtörténetét is az esszé nyelvén írta meg. • Kisesszéi: A varázsló eltöri pálcáját. • Tanulmányai összegyűjtve (Kardos László szerkesztésében): Gondolatok a könyvtárban. • Petőfiről: kispolgár a forradalom álorcájában; Aranyról: forradalmár a kispolgár álorcájában. Hamvas Béla: az antiszcientizmus jegyében szakít a szaktudományos jelleggel, és ő is esszéket ír. Németh László • Írt róla Vekerdi László és Grezsa Ferenc. • Szervesen építi föl az életművét. • Legfontosabb tanulmánykötetei:  Ember és szerep (1934)  Kisebbségben (1939) – ebben jelenik meg a híg- és mélymagyarság koncepciója, amely nagy politikai vitát vált ki (ezután Németh kivonul az irodalmi életből).  A minőség forradalma (1940–1943) – az egész (társadalmi és gazdasági) forradalom nem ér semmit, ha az ember nem megy át minőségi forradalmon.  Készülődés (1941) – ez a Tanúban közzétett

tanulmányait tartalmazza. A három utolsó kötet Németh gondolkodásának a három etapját jelzi. • A következő kötet a Magyar műhely lett volna, de ez már nem jelenhetett meg; ok: Németh ceruzával írt, így az írása csak nehezen volt olvasható, és a tanulmányok átírója, B. Nagy László kifutott az időből 51 2005. 12 09 – Strukturalizmus, recepcióelmélet, modern hermeneutika, amerikai dekonstrukció A XX. századi magyar irodalomtudomány elmaradottnak látszik a strukturalizmushoz, a recepcióesztétikához, a konstruktivizmushoz, az amerikai dekonstrukcióhoz vagy a Kulturwissenschafthoz képest (pl. a strukturalizmus csak a 60-as években jelent meg: először a szláv, Bojtár Endrével, majd az angolszász és a francia típusú – a világirodalomban ez már a 20-as években lezajlott, a szellemtörténetre való reakcióként). - 50 51 Strukturalizmus: • Lényege: ugyanaz, amit a pozitivizmus is elkezdett (a pozitivizmus megalkotja az

irodalomtudományban azt a tudományos alapot, amelyet a természettudomány mintájára képzelt el). A szellemtörténet a következő, amely vállalja a deduktív irányt. • Először a nyelvészetben jelenik meg (kiindulópont: Saussure), ahol sokkal gyakoribbak a strukturalista megoldások. • A strukturalizmus azzal az igénnyel jött létre, hogy mindhárom irányt összefogja:  A pozitivizmus tudományossága elégtelen: természettudományos módon nem lehet létrehozni az egzaktságot (ezt a pozitivisták is belátták).  Az impresszionizmus eleve az egyénre és az irodalmias megfogalmazásra bízta a kritika megfogalmazását.  A szellemtörténet szerint magából a műből kell fölépíteni az egzakt elméletet. • Azt mondják rá, hogy egy újfajta pozitivizmus (sokszor alkalmaz matematikai leírásokat, de kiindulópontja kizárólag a szöveg). • Definíciója: a műalkotás nem más, mint strukturált szöveg vagy nyelv. • Magából a szövegből

kell kiindulni – ez azonnal fölveti a köznyelv és az irodalmi nyelv különbségének a problémáját (Kassák: a szó, a nyelv nem teherhordó, hanem a műalkotás fölépítője). • A későmodernségben új viszony alakul ki a nyelv és a műalkotás között. Ezt az új viszonyt kell a strukturalizmusnak tisztáznia, amikor a költői nyelvről beszél • A XIX. századtól a modernség berobbanásáig fokozatosan redukálódnak a költői eszközök Ez a magatartás összefügg a szcientizmussal – szcientizmus ’szaktudományosság’ (ezt Hamvas nevezi így, ő pedig antiszcientista). Amikor Bodnár György a Magvető Kiadó vezetője lett, ambíciója volt, hogy ezt megjelentesse. 48 - - - 52 53  A klasszicizmusban szabályos műfaji kódexek voltak, a romantikában előtérbe került az egyéniség, és megkezdődött a szabályok fölrúgása. Ez vezet oda, hogy egy költői nyelvnek két végső kritériuma van: az ismétlés és a párhuzamosság

(ezeknek kell jelen lenniük, hogy a végtelent tagolják, így egyszerre sugallják a végtelenséget és a szabályszerűséget 52).  A strukturalizmus fölismerése: a művészi nyelv alapdolga, hogy megállítsa a köznyelvi beszéd automatizmusát (ilyen automatizmus pl. a szórendi szabályok fölrúgása) 53 • A strukturalizmus egy önelvű ítéletet hoz az irodalom műfajairól, mibenlétéről. Csak a szöveget tartja fontosnak De egy hibája van: nem tud mit kezdeni a történelemmel (szerinte nincs történelem, azt csak a filozófusok találták ki) • Strukturalisták: Roman Jakobson, Lotman, Eichenbaum, Jurij Tinyanov, Ingarden (lengyel), Mukařovskỳ (cseh; az ő irodalomelméletét adták ki először magyarul), Tszvetan Todorov (az orosz formalistákból nőtt ki, és franciául publikál), Roland Barthes, Michel Foucault (a strukturalizmus filozófusa). • A strukturalizmus ezzel párhuzamosan angol nyelvterületen is megjelenik; pl. Ivor Armstrong Richards

professzor (az ő tanítványai átmentek az USA-ba, ahol az egyetemen az újkriticizmust itatták át a strukturalizmussal) René Wellek a prágai nyelvészkörből indulva költözik az USA-ba, és ott hozzájárul az újkriticizmus strukturalista jellegének a fölerősítéséhez. Recepcióelmélet: • A mű ontológiai státusza szerint nemcsak szövegből áll, hanem van még két tényezője:  Az egyik oldal az író.  A másik oldal a befogadó – ez a fontosabb, mert a befogadó nélkül tulajdonképpen nincsen mű. • Pl. Hans Robert Jauß, Wolfgang Iser • Már nem mozdulatlan entitások létét vizsgálja az irodalomban. • Az irányzat vezérgondolata: a befogadó bevonása a mű ontológiai státusának a meghatározásába. • Beiktatják az elvárási horizont fogalmát: az olvasói vélemények sokfélék lehetnek, de kell valami mérce, ez az elvárási horizont (ez alakul). Modern hermeneutika: • Heidegger katedrai utóda, Gadamer fogalmazza meg. • A

hermeneutika fajtái:  Ókori  Keresztény (bibliai): az Újszövetség után be kellett bizonyítani, hogy az Ószövetség mely pontokon jövendöli meg Jézus eljövetelét.  Középkori  XVIII. század: Schleiermacher  Gadamer: Igazság és módszer • Az elvárási horizontokat minden tényezőhöz hozzákapcsolják. • Négy horizont van:  alkotó  szöveg  befogadó  kor Ha ezek egybeépülnek, találkoznak, akkor jön létre a következő két dolog:  jó olvasat  applikáció (a megelőzőhöz való hasonulás) Amerikai dekonstrukció: • A filozófiai iskolát tekintve: francia eredetű. Jacques Derridát meghívták a Yale-re, aki itt tartott egy előadássorozatot A hallgatók fölismerték, hogy ezek a gondolatok már őbennük is fölmerültek • Derrida eredetileg destrukciónak nevezte az irányzatot, majd rájött, hogy nem az, hanem dekonstrukció. • Pl. Paul de Man, Geoffrey Hartman, Bloom, J Hillis Miller A hosszú vers (Ezra

Pound, Walt Whitman) ezt a végtelent akarja megragadni. Ady: a költészet föladata megmutatni és fölhasználni a szó holdudvarát. 49 VILCSEK BÉLA: AZ IRODALOMTUDOMÁNY „PROVOKÁCIÓJA” 54 Pozitivizmus vagy tényfeltárás - Az irodalomtudományi pozitivizmus tudományos-filozófiai alapja: Auguste Comte elméleti tevékenysége, amely a francia enciklopédisták fölvilágosult racionalizmusához kapcsolódik. - Comte műve: Előadások a pozitív filozófiáról (1830–1842) – három szakasz van az emberiség történetében: • teológiai • metafizikai • a „pozitív világkép” uralma – Ezt az átfogó magyarázatok helyett a megfigyelés és a tapasztalás (természet)tudományos értelmű megalapozottsága, az egész helyett a részek tisztelete jellemzi. - Az első gyakorlati eredmények a természettudományos kutatások körében jelentkeznek. • Charles Darwin: A fajok eredete (1859) • Claude Bernard: Bevezetés a kísérleti orvostudomány

tanulmányozásába (1865) – Émile Zola erre a műre hivatkozik, amikor meghirdeti művészi elveit (A kísérleti regény, 1880) • Herbert Spencer - A pozitivizmus irodalomtudományos kísérletei: • Theodor Fechner: kétfajta esztétikai rendszert különböztet meg.  Hagyományos, metafizikus: fölülről induló, deduktív módszerrel dolgozó esztétika (ez a szépség filozófiai alapkérdéseivel foglalkozik).  Experimentális: alulról induló, induktív módszerrel dolgozó esztétika (pszichológiai és fiziológiai vizsgálattal akar eljutni a szépség meglétének vagy hiányának a megállapításához). • Ferdinand Brunetière: a darwini evolúcióelméletet alkalmazza a műfajok és a korszakok történeti fejlődésének a leírásában. • Hyppolite Taine  Az angol irodalom története (1899) – ebben dolgozza ki a miliő-elméletet.  „Zolával összhangban, az irodalomtörténész szerepét azonosnak tartja a természettudóséval annyiban,

hogy annak szintén nem a jelenségek értékelésére, elbírálására, hanem inkább megértésére és magyarázatára kell törekednie.” (92) • Wilhelm Scherer: A német irodalom története – az irodalmi mű létrejöttét három szempont határozza meg: az író öröklött, tanult és átélt tulajdonságai. • Az irodalomtörténeti pozitivizmus magyar mintaműve Riedl Frigyes Arany-monográfiája. Szellemtörténet vagy historizmus - Wilhelm Dilthey: • Az irodalmi szellemtörténet filozófiai megalapozója és tudományos módszertanának a kidolgozója. • Korszakos jelentőségű művei:  Bevezetés a szellemtudományokba (1883)  Élmény és költészet (1905) • Az ember individuum a maga egyéni tulajdonságaival, élményeivel. • „A korszellemre jellemző jelenségegyüttes az egyének élményvilágát fejezi ki, mint ahogy az egyén élményeiben viszont a kor szelleme tükröződik.” (96)  A történelmi folyamatok megismeréséhez

szükséges a korszellem megismerése.  A korszellem megismerése csakis önmagunk megismerése révén lehetséges. Ezáltal a szellemtörténet tárgya és alanya azonossá válik. • Az élet alapvető sajátossága az időbeliség: „Az életút az egyén számára élményekből áll, amelyek az idő folytonos múlása ellenére a jelenlét egységének képzetét nyújthatják.” (97) - A szellemtörténész: • A kutatásai során belehelyezkedik a vizsgált kor világába, és az intuitív megértés révén ragadja meg annak a lényegét. • Célja egy kor teljes szellemi világának az ábrázolása, a filozófiai és a művészeti jelenségek egybefogása. • Az adott tárgyat mindig egy szellemi fejlődés egészének részeként elemzi. - Horváth János: • A hazai szellemtörténet kiemelkedő alakja. • Petőfi arcképének a fölvázolásából indul ki: Petőfi sem a semmiből robbant elő, hanem megélte a nagy költőelődök és a kor közlíráját. A

költőt egy történelmi–irodalmi–lélektani összfolyamat részeként és részeseként tekinti 54 VILCSEK Béla, Az irodalomtudomány „provokációja”, Bp., Eötvös–Balassi, 1995 50 - Gadamer: a modern filozófiai hermeneutika kidolgozásakor közvetlen elődökként említi Schleiermachert és Diltheyt (náluk először és eredménnyel jelenik meg a szellemtudományok pszichológiai és hermeneutikai megalapozásának az igénye). Pozitivizmus és szellemtörténet - Célkitűzésük és tárgyuk nagyon hasonló. A művészet, az irodalom, valamint a szerző–mű–befogadó viszonyának a megítélése szempontjából hasonlóak: a szaktudomány elsődleges föladatának tartják a szerzői szándéknak és a mű keletkezési körülményeinek a lehető legteljesebb megértését és magyarázatát. - Kulcsár Szabó Ernő összefoglaló munkája: A fordulat jellege – Pozitivizmus és szellemtörténet c. műve - Tolnai Vilmos: • Munkásságát Bogoly

József Ágoston foglalja össze (ő is a két irányzat párhuzamos jelenlétét és egymásra hatását tartja a legfontosabb szempontnak). • Érdemei:  a tudományszak bemutatása  a módszerek rendszerező áttekintése  szintetizáló hajlam • Bevezetés az irodalomtudományba (1922, jegyzet)  Dilthey módjára még a hermeneutikai szempontot is megjeleníti.  Az irodalomtudományt még a nyelvi tudományok részének tekinti. • Az irodalomkutatás újabb kori kísérletének nagy eredménye: a művet már nemcsak magában, elszigetelten figyeli, „hanem azt is vizsgálja, hogyan és miért lett olyanná, amilyen”. (106) - A pozitivizmus és a szellemtörténet kölcsönhatását a magyar irodalomtörténet több alkotása is megerősíti: • Babits, Benedek Marcell és Szerb Antal magyar és világirodalom-történetei • Lukács György dráma- és regényelméleti, illetve történeti áttekintései • Király István szellemi életrajzai (Mikszáth

Kálmánról és Ady Endréről) • Nagy Péter szellemi életrajzai (Móricz Zsigmondról és Szabó Dezsőről) • Pándi Pál szellemi életrajza (Petőfi Sándorról) • Hegedüs Géza, Kristó Nagy István és Nemeskürty István személyes irodalom- és kortörténetei Fenomenológia és strukturalizmus - Edmund Husserl: • A fenomenológia (phainomenon ’jelenség’ + logosz ’értelem’) kidolgozója. • Alapműve: Logikai vizsgálódások (1900–1901). 55 • Célja, hogy a jelenségek lényegének a föltárásával a filozófia „szigorú tudománnyá” váljék. • A dolgok önmagukban hordják a lényegüket, és a tudat számára szemléletes adottságukban jelennek meg. A tudatnak erre az adottságra kell irányulnia. • A fenomenológia kizárólag a tiszta jelenségre korlátozódik. - „A fenomenológia nyomán és arra alapozva Európa-, sőt világszerte irodalomtudományi műhelyek sora alakul, amelyeknek közös vonása a művészet, az irodalom

autonómiájának és [] a »tiszta irodalomtudomány«, a »tiszta poétika« megvalósíthatóságának, létjogosultságának a hangoztatása.” (123) - Ezt az irányzatot átfogó névvel strukturalizmusnak is nevezik; ez egyszerre kívánja meghaladni a következőket: • a pozitivizmus természettudományos, szinkronikus és induktív módszere • a szellemtörténet historikussága, diakronikussága és deduktív módszere - A vizsgálat egyetlen célja és tárgya: a struktúraként fölfogott, rétegzett műalkotás. - „Csak az irodalmi műalkotás minél teljesebb és alaposabb leírása a feladat – létrejöttének körülményeitől vagy az alkotó pszichikumától függetlenül.” (123) - A legfőbb szempont a műközpontúság deklarálása és érvényesítése. - A magyar irodalomelméletben a 60/70-es években lesznek hozzáférhetőek a strukturalizmus alapvető írásai; ezeket gyűjteményes kötetekben jelentetik meg (pl. Hankiss Elemér, Szerdahelyi

István) - Az angol–amerikai új kritika: • 1911: John E. Spingarn értekezést jelentet meg Az új kritika címmel  Fölveti az impresszionista-szellemtörténeti, akadémikus-pozitivista irodalomelmélet és –gyakorlat meghaladásának a szükségességét.  Ezáltal saját, addig követett módszerével is szembefordul.  Radikálisan elutasítja azt a fölfogást, amely az irodalmat és a műalkotást történelmi, társadalmi vagy életrajzi jellegű valóságtartalmak kifejeződésének értékeli (vagyis: egy történeti vagy biográfiai alapú megközelítést képzel el). 55 Ennek egyik értetlen kritikusa Max Scheler. 51 -  A műalkotást a kritikusnak önmagában kell vizsgálnia, „megtisztítva minden esztétikán kívüli vonatkozástól, »minden holt kacattól és gyomtól«”. (129) Az újkritikus számára ez a tiszta kritika törvénye • Ivor Armstrong Richards  Spingarnhoz hasonlóan ő is szembesül a hagyományos irodalomelméleti

és irodalomtörténeti szemlélet elégtelenségével.  Kísérlete: szerző és cím nélküli verseket ad a diákjainak, akik teljesen elbizonytalanodnak az elemzéskor, hiszen hozzászoktak az élet- és korrajz nyújtotta segítséghez.  Tapasztalatait tanulmányokban összegzi:  Az irodalomtudomány alapelvei (1924)  Gyakorlati irodalomtudomány (1929) A két mű visszatérő gondolata: „a műalkotás megfelelő értelmezésének legfőbb gátja a művészet valósággal való összefüggésének és a műjelentés, a mondanivaló objektivitásának a feltételezése. A művek valójában nem vonatkoztathatók közvetlenül a külső világ valamely tárgyára” (136.) • William Empson (Richards tanítványa)  Bevezeti a többértelműség fogalmát.  Az irodalmi műalkotás lényegi sajátossága: a szavak és állítások másodlagos megjelölő funkciója, a nyelvi utalások bősége, a szimbolikus vagy a retorikai erő egysége. • Allan Tate: a

művészet és a műalkotás lényege az a feszültség, ami a többértelműségből fakad. • John Crowe Ransom: elméleti összegzést ír az irányzatról. • Cleanth Brooks  A műalkotás struktúra.  Az irodalom és a mű vizsgálatát el kell választani a forrás- vagy háttértanulmányoktól, a társadalmi, politikai, erkölcsi vagy vallási szempontoktól. • Vincent B. Leitch 16 pontban foglalja össze az ideális olvasó formalista eszköztárát (és ezzel szinte az egész újkritikai irányzat jellemzőit). A chicagói iskola: • René Wellek és Austin Warren: Az irodalom elmélete (1948)  Az újkritikáról már mint egységes, érvényes szemléletmódról beszélnek.  Fölvázolják az irodalom külső megközelítésének a lehetőségét (ez történelmi, szociológiai vagy pszichológiai szempontok követését jelenti) – ezzel szembeállítják a belső megközelítés lehetőségét (ez a költői szöveg szerveződésének a kizárólagos

vizsgálata). • René Wellek: A modern kritika története (már ez is jelzi az irányzat kanonizálódását). • 1952: a Chicago Egyetem oktatói 56 közös tanulmánykötetet adnak ki (Kritikusok és kritika: hajdan és most). A szláv strukturalizmus - Az angol és az amerikai újkriticizmus megfogalmazódásával párhuzamosan Közép–Kelet-Európában formalistastrukturalista iskolák szerveződnek. - A szláv strukturalizmus részei: 1. Orosz formalizmus 2 Cseh strukturalizmus 3 Lengyel integrális iskola Az orosz formalizmus - Kezdete: • OPOJAZ (fiatal irodalomtörténészek által alapított Pétervári Társaság); alapító tagok: Viktor Sklovszkij, Lev Jakubinszkij, E. D Polivanov, Borisz Tomasevszkij, Borisz Eichenbaum és Jurij Tinyanov (később Jakobson is csatlakozik a társasághoz). • Viktor Sklovszkij A szó felélesztése c. értekezésének a megjelenése (1914) - Az OPOJAZ célja: a költői nyelv tanulmányozása. - 1925: Eichenbaum egy, az orosz

formalizmus történetét értékelő dolgozatot jelentet meg. - Törekednek a pozitivizmus és a szellemtörténet genetikus-pszichológiai, historikus-filológiai jellegének a meghaladására. - A forma az elsődleges (a történelmi tényekhez és az eseményekhez képest). A cseh strukturalizmus - Kiemelkedő alakjai: • Jakobson (1920-ban érkezik Prágába) • J. Hrabák 56 Ronald S. Crane, Richard McKeon, Elder Olson, W R Keast, Norman Maclean, Bernard Weinberg 52 - • Felix Vodička – Összefoglalja a cseh strukturalizmus irodalom(történet)-fölfogásának a főbb tételeit. • René Wellek • Tschižewskij (ukrán) • M. Bakoš (szlovák) • Jan Mukařovskỳ (cseh) – az ő elhallgattatásával véget ér a cseh strukturalizmus története (1948-ban) Mukařovskỳ Adalékok a cseh vers esztétikájához Mukařovskỳ (1923) c. tanulmánya: a műalkotás zárt öntörvényűségét hangsúlyozza, és elemzéseiben a nyelvi elemek formalizált leírására

törekszik Később Mukařovskỳ kísérletet tesz az irodalomtudomány kereteinek a szélesítésére. Mukařovskỳ a 40-es években a befogadás során létrejövő értékeket vizsgálja. A lengyel integrális iskola - Születése két meghatározó egyénisége: • Manfred Kridl • Roman Ingarden - Ez az iskola lényegileg 1939-ben megszűnik. - Manfred Kridl: Bevezetés az irodalmi mű tanulmányozásába (1936) • Tartalmazza az iskola elnevezésének a magyarázatát, és legfőbb célkitűzéseit. • Középpont: az irodalmi mű vizsgálata. • Az irodalmi mű két meghatározó tulajdonsága:  Fikciós jellegű: az irodalom világa, igazsága, nyelve, ideje és tere nem valód, hanem művészileg megformált világ, igazság, nyelv, idő és tér.  Kompozíciós jellegű: „ennek a költői eszközökkel teremtett világnak saját belső törvényszerűsége, felépítése van, melyet a mű struktúrája, kompozíciója, konstrukciója hordoz”. (159) • Az

integrális módszer feladata: a műben levő elemek irodalmiságának a vizsgálata. - Ingarden Az irodalmi műalkotás (1931) c. műve: csak az irodalmi műalkotással akar foglalkozni, ezért minden idegen elemet kizár: • a szerzőt (a pszichikai tulajdonságaival, egyéniségével, élményeivel) • az olvasót (a pszichikai tulajdonságaival, egyéniségével, élményeivel) • a műben szereplő tárgyiasságok és tényállások eredeti mintáit - Ingarden szerint az irodalmi műben négy réteg különböztethető meg: • a szóhangzások és nyelvi hangképződmények rétege • a különböző fokú jelentésegységek rétege • az ábrázolt tárgyiasságok és események rétege • a sematizált látványok rétege A strukturalizmus után - 50-es, 60-as évek: bekövetkezik a strukturalizmus reneszánsza, de előtérbe kerül az eredmények összegzésének és a módszerek átértékelésének a kérdése is (megjelenik a strukturális szemlélet meghaladásának

az igénye). - Az irodalomtudományi gondolkodás a hatás, a befogadás természetének vizsgálata felé fordul. Ennek első tudományos igényű megfogalmazása John Langshaw Austin beszédaktus-elmélete Szerinte az emberi megnyilatkozásoknak két csoportja van: • Konstatív megnyilatkozások: a külvilág jelenségeit írják le, tényeket állapítanak meg. • Performatív megnyilatkozások: nem a tartalmuk az elsődleges, hanem a gyakorlati funkciójuk. Filozófiai hermeneutika - A hermeneutika szó eredete: • görög herméneuein ige, illetve herméneia főnév • Általában Hermésszel hozzák kapcsolatba, aki a mitológia szerint az emberek számára érthetetlen isteni üzenetek és titkok közvetítője, magyarázója. • A hermeneutika a megértés tudománya, művészete. - Az eredeti görög igealaknak három alapjelentése van: • ’kifejezni, állítani, mondani’ • ’(meg)magyarázni, tisztázni’ • ’(le)fordítani, tolmácsolni’ -

Könyvcímként először 1654-ben fordul elő (Johann Wolfgang Dannhauer: Hermeneutica sacra azaz szent szövegek magyarázatának módja). - Általánosan is a XVII. században terjed el, és nagy hatással van a Biblia-kutatásra 53 - - A hermeneutika tudományos megalapozása a fölvilágosodás és a romantika idejére esik (elsősorban Dilthey és Schleiermacher munkásságának köszönhetően). „A hermeneutika eddig a teológiai hagyományt, a költészet, a mítosz, majd a Biblia szakrális és klasszikus szövegeinek a filológiai vizsgálatát és a törvények jogi szabályértelmezését jelentette.” (212) • Friedrich Schleiermacher fölveti egy univerzális hermeneutika összefüggő rendszerének a szükségességét. • Wilhelm Dilthey fölhasználja a pszichológiai vonatkozásokat. „A megértés »köreinek« ezek a lélektani és történeti szempontokkal kiegészített megközelítései további távlatot kapnak MARTIN HEIDEGGER 1927-ben írott, Lét

és idő (Sein und Zeit) című filozófiai munkájában.” (214) Hans-Georg Gadamer Igazság és módszer (1960) c. műve: a modern hermeneutika filozófiai vázlata Ebben a Schleiermacher és Dilthey által kidolgozott pszichológiai és történeti szellemtudományi elképzelést Heidegger egzisztenciálfilozófiai alapjaira helyezi. Befogadás- vagy recepcióesztétika - A 60-as évektől Gadamer nyomán kutatás indul az esztétikai hermeneutika, illetve a hermeneutikai szövegelmélet kidolgozása érdekében. - A befogadás esztétika központja a Konstanzi Egyetem; két kiemelkedő alak: • Hans Robert Jauß • Wolfgang Iser - Az irodalmi hermeneutika programjának a meghirdetése: Jauß 1967-es székfoglalója (Irodalomtörténet mint az irodalomtudomány provokációja). – Ebben azt emeli ki, hogy az irodalom nincs olvasó nélkül (az irodalmi mű léte elképzelhetetlen olvasójának aktív részvétele, közreműködése nélkül). - „Ezért a korábbi zárt

produkcióesztétikának ki kell egészülnie befogadási és hatásesztétikával.” (222) - Jauß szerint az irodalomtudományt módszertanilag újra kell gondolni, az irodalomtörténetet pedig újra kell írni (egy recepcióesztétikára alapozott irodalomelméletet kell teremteni); három fő terület: • az irodalom történetiségének az új fölfogása • az irodalmi hermeneutika új fölfogása • történetiség és hermeneutika új fölfogásának az egységes szemlélete - Jauß: Esztétikai tapasztalat és irodalmi hermeneutika (1977) – megkülönbözteti az esztétikai tapasztalat három alapfunkcióját: • poiészisz (alkotó, produktív tevékenység) • aiszthészisz (befogadó, receptív tevékenység) • katharszisz (kommunikatív tevékenység) Föltételezi a szerző, a mű és az olvasó dinamikus kapcsolatát. „A szöveg és az olvasó viszonya egy maga által teremtett, dinamikus helyzetben valósul meg.” ( 230) A dekonstrukció elmélete „A

pozitivizmustól és a szellemtörténettől kezdve a formalizmuson-strukturalizmuson át, eljutva egészen a hermeneutikáig megfigyelhető, hogy a kutatás figyelmének középpontjába az alkotó (az alkotás) után a magában vett műalkotás, majd a befogadó (befogadás) kerül. A tudomány mind közelebb kerül az irodalmi folyamat egységes szemléletéhez Lehetővé válik szerző-mű-olvasó (alkotás és befogadás), a mű történeti-diakronikus és jelenbeli-szinkronikus, az olvasás aktuális és történeti folyamatként való együttes értelmezése” (259) - 1981, Párizs (Goethe Intézet): Philippe Forget szimpóziumot szervez Szöveg és interpretáció címmel; célja: lehetőség teremtése Gadamer és Derrida találkozására. • Gadamer: a modern hermeneutika megalapozója. • Derrida: az amerikai egyetemeken egyre népszerűbb dekonstrukciós filozófia kidolgozója. - 1985, Róma: Gadamer előadást tart (Destrukció és dekonstrukció), amelyben bemutatja a

kétfajta szemlélet különbözőségeit és azonosságait. - A dekonstrukció megközelítését nehezíti, hogy a fogalom egyszerre több mindent takar. • Richard Rorty: a derridai dekonstrukciónak két alapjelentése különíthető el.  Leszámolás a metafizikus szakfilozófusok azon törekvésével, hogy a szövegben az igazság és a világ hű képét keressék.  Szövegértelmezési és írásmódszer: a filozófia és az irodalom, illetve az irodalom és a kritika merev elhatárolásának a fölszámolása. • Christopher Johnsonnak kettős célja van: „műről műre haladva az elmélet értelmezését adni, s egyúttal vizsgálni azt a nyelvet, amelyben az elmélet kifejeződik”. (276) - Derrida célja: • Az írást és a gondolkodást többé ne lehessen bezárni valamilyen „embertudományba”. • Az írás és a gondolkodás ne igazodhasson valamely tudomány tradicionális eszményéhez. 54 FÜGGELÉK Születés–halál 1676–1743: Czvittinger

Dávid 1712–1769: Bod Péter 1725–1807: Gvadányi József 1733–1785: Sajnovics János 1735–1809: Báróczi Sándor 1736–1809: Horányi Elek 1739–1819: Baróti Szabó Dávid 1740–1808: Szerdahelyi György Alajos 1740–1818: Dugonics András 1741–1812: Rájnis József 1741–1818: Gyöngyössi János 1742–1816: Decsy Sámuel 1742–1824: Wallaszky Pál 1747–1811: Bessenyei György 1749–1831: Kazinczy Ferenc 1750–1807: Révai Miklós 1750–1828: Beregszászi Nagy Pál 1751–1830: Gyarmathi Sámuel 1752–1828: Barczafalvi Szabó Dávid 1754–1830: Virág Benedek 1755–1795: Martinovics Ignác 1756–1839: Fessler Ignác Aurél 1757–1822: Verseghy Ferenc 1760–1828: Kultsár István 1763–1845: Batsányi János 1763–1847: Édes Gergely 1769–1796: Dayka Gábor 1770–1827: Pápay Sámuel 1770–1841: Magda Pál 1770–1846: Kis János 1771–1843: Dessewffy József 1772–1844: Kisfaludy Sándor 1772–1847: Pyrker László 1776–1836: Berzsenyi Dániel

1778–1829: Vitkovics Mihály 1778–1864: Domby Márton 1780–1823: Folnesics János Lajos 1782–1839: Buczy Emil 1783–1855: Gaal György 1784–1815: Pataki Mózes 1784–1846: Horvát István 1785–1851: Döbrentei Gábor 1785–1861: Szemere Pál 1786–1855: Mailáth János 1786–1864: Fáy András 1788–1820: Ungvárnémeti Tóth László 1788–1830: Kisfaludy Károly 1789–1849: Péczeli József 1790–1855: Teleki József 1791–1830: Katona József 1793–1858: Szontagh Gusztáv 1796–1850: Wesselényi Miklós 1796–1881: Müller János Godofréd 1800–1855: Vörösmarty Mihály 1800–1866: Czuczor Gergely 1804–1858: Bajza József 1805–1875: Toldy Ferenc 1807–1851: Petrichevich Horváth Lázár 1807–1858: Császár Ferenc 1808–1846: Vajda Péter 1808–1866: Egressy Gábor 1810–1853: Dobrossy István 1811–1866: Gaál József 1813–1864: Szalay László 1813–1871: Eötvös József 1813–1888: Henszlmann Imre 1814–1866: Dessewffy Emil

1814–1868: Erdélyi János 1814–1875: Kemény Zsigmond 1814–1878: Szigligeti Ede 1814–1879: Pulszky Ferenc 1814–1903: Tóth Lőrinc 1815–1892: Lovassy László 1815–1851: Kelmenfy László 1816–1860: Nádaskay Lajos 1816–1875: Szakál Lajos 1817–1851: Pap Endre 1817–1882: Arany János 1818–1861: Vachott Sándor 1818–1864: Kazinczy Gábor 1819–1884: Pompéry János 1820–?: Zerffi Gusztáv 1820–1850: Ábrányi Emil 1820–1875: Szeberényi Lajos 1820–1879: Vahot Imre 1822–1880: Csengery Antal 1822–1902: Szigeti József 1823–1849: Petőfi Sándor 1823–1864: Madách Imre 1824–1854: Sükei Károly 1826–1909: Gyulai Pál 1829–1877: Mindszenty Gedeon 1839–1907: Bodnár Zsigmond 1841–1903: Pauler Gyula 1845–1914: Lechner Ödön 1845–1922: Heinrich Gusztáv 1847–1910: Mikszáth Kálmán 1848–1922: Beöthy Zsolt 1850–1899: Péterfy Jenő 1856–1921: Riedl Frigyes 1862–1910: Katona Lajos 1868–1945: Ritoók Emma 1869–1949:

Ignotus 1870–1937: Tolnai Vilmos 1871–1957: Heltai Jenő 1873–1940: Kernstok Károly 1874–1944: Wildner Ödön 1877–1919: Ady Endre 1877–1972: Fenyő Miksa 1878–1961: Horváth János 1879–1945: Szabó Dezső 1879–1942: Móricz Zsigmond 1879–1978: Dienes Valéria 1880–1918: Kaffka Margit 1880–1956: Riesz Frigyes 1880–1961: Hatvany Lajos 1881–1940: Pintér Jenő 1883–1941: Babits Mihály 55 1883–1955: Szekfű Gyula 1884–1953: Laczkó Géza 1885–1936: Kosztolányi Dezső 1885–1969: Benedek Marcell 1885–1970: Fülep Lajos 1885–1971: Lukács György 1887–1922: Király György 1887–1967: Kassák Lajos 1888–1967: Füst Milán 1889–1963: Sík Sándor 1890–1969: Zolnai Béla 1890–1985: Thienemann Tivadar 1891–1940: Császár Elemér 1892–1980: Komlós Aladár 1893–1981: Gyergyai Albert 1897–1968: Hamvas Béla 1897–1987: Baránszky-Jób László 1898–1987: Kardos László 1901–1945: Halász Gábor 1901–1945: Szerb Antal

1902–1983: Illyés Gyula 1902–1986: Illés Endre 1909–1995: Horváth Károly 1910–1964: Bóka László 1912, Bp.: Hegedüs Géza 1913–1988: Sőtér István 1917–1975: Szauder József 1920, Bp.: Nagy Péter 1921–1989: Király István 1921–2000: Szabolcsi Miklós 1921, Sándorfalva: Kristó Nagy István 1921, Kesztölc: Nyírő Lajos 1923–1992: Klaniczay Tibor 1924, Debrecen: Vekerdi László 1925–1994: Tarnai Andor 1925, Bp.: Nemeskürty István 1925, Mihályfa: Németh G. Béla 1926–1987: Pándi Pál 1927–1973: B. Nagy László 1927, Karcag: Bodnár György 1928, Kisújszállás: Csetri Lajos 1928, Debrecen: Hankiss Elemér 1929, Bp.: Fenyő István 1931, Kolozsvár: Poszler György 1932–1991: Grezsa Ferenc 1934, Bp.: Szerdahelyi István 1937, Szentes: Bíró Ferenc 1937, Bp.: Rónay László 1939, Bp.: Kenyeres Zoltán 1940, Bp.: Bojtár Endre 1943, Bp.: Szegedy-Maszák Mihály 1947, Bp.: Korompay H János 1948, Tata: Dávidházi Péter 1950, Debrecen:

Kulcsár Szabó Ernő 1951, Pécs: Bókay Antal 1952, Bp.: Szajbély Mihály 1954, Bp.: Ács Pál 1956, Bp.: Vilcsek Béla 1958, Csorna: Bogoly József Ágoston Újságok, folyóiratok Név Évszám A Hét 1890–1924 Magyar Géniusz 1892–1903 Magyar Kritika 1897–1901 Huszadik Század 1900–1919 Figyelő 1905 Szerda 1906–1907 A Szellem 1911 Napkelet 1923–1940 Szerkesztő Tartalom Kiss József; Fehér Árpád (1921-től) Irodalmi hetilap. Az új szellemű polgári irodalom központi lapja kíván lenni. Indulásakor munkatársa Jókai és Mikszáth is, de a lap hangját a fiatal nemzedék határozza meg (pl. Ambrus Zoltán, Heltai Jenő, Ignotus, Kóbor Tamás) Egy ideig Ady is itt közli a verseit. A Nyugat megindulásáig a legjelentősebb irodalmi lap Sokban hozzájárul a népnemzeti iskola hegemóniájának a megtöréséhez, illetve az irodalmi forradalom előkészítéséhez. Vezércikkeit Ignotus, Cholnoky Viktor vagy Kóbor Tamás írja.

Törekvésük: a nyugati, főleg a francia irodalom megismertetése a magyar olvasókkal. Jelentősége a Nyugat megindulásával csökken, majd 1910 után, miután a Nyugat ellen fordul, még jobban. Olvasói is a Nyugathoz pártolnak. Hevesi József, Karcag Vil- Társadalmi, irodalmi és művészeti hetilap; szépirodalmat is mos, Basch Árpád, közlő, képes családi újság. Kezdetben vallásos és nacionaMichailovits István; lista szellemű írásokat közöl. Osvát Ernő a modern irodalmi Osvát Ernő, Gellért Oszkár, mozgalmak szócsövévé teszi, és munkatársai közé a későbKovács Jenő bi Nyugat írói kerülnek (pl. Kaffka Margit, Krúdy Gyula, Szini Gyula, Cholnoky Viktor). Benedek Marcell Kritikai folyóirat. A szépirodalmi és tudományos alkotások rendszeres ismertetése mellett figyeli a képzőművészeti, zenei és színházi életet. Braun Róbert, Jászi Oszkár Társadalomtudományi folyóirat. A polgári radikális Társa(főszerkesztő)

dalomtudományi Társaság indítja. Alapítói: Berinkey Dénes és Gratz Gusztáv Az Ady föllépését követő irodalmi harcokban a folyóirat (elsősorban Hatvany) kiáll a költő mellett. Írnak bele pl: Somló Bódog, Pikler Gyula, Apáthy István, Dienes Valéria, Franyó Zoltán, Hegedűs Lóránt, Kolnai Aurél, Lukács György, Madzsar József, Schöpflin Aladár, Szabó Dezső, Szabó Ervin, Zigány Zoltán. Megszűnése utána folytatásai: Századunk, Magyar Fórum 1947–1949: Csécsy Imre szerkesztésében megjelenik egy polgári demokratikus jellegű szociológiai folyóirat, amely megkísérli föltámasztani a régi Huszadik Századot, sikertelenül. Osvát Ernő Szépirodalmi és kritikai folyóirat. Havonta jelenik meg A hivatalos irodalommal szemben az újítani akaró fiatalok orgánuma. Egyik munkatársa pl Ady Gundel Antal Tudományos és művészeti folyóirat. Szerkesztője és kiadója a laptulajdonos, Gundel Antal Rovatvezetők: Ambrus Zoltán (irodalom),

Ignotus (színház), Hubert Emil (zene), Meller Simon (képzőművészet). Mindössze hat száma jelenik meg, de a kor legjobb íróinak az írásait közli (pl Ady, Heltai Jenő, Kaffka Margit, Ignotus, Molnár Ferenc). A lap munkájában részt vesz Szilágyi Géza is (korábban a Figyelőben, később a Nyugatban). Alapítója: Fülep Lajos és Lukács György. Filozófiai, esztétikai-bölcseleti folyóirat Két szám után megszűnik Tormay Cécile, Horváth Irodalmi és művészeti folyóirat. Tormay Cécile alapítja a János, Keményfy János, Magyar Irodalmi Társaság támogatásával. Célja: a TanácsNémeth Antal, Kállay Mik- köztársaság bukása után a konzervatív és nacionalista írók tömörítése, a Nyugat hatásának ellensúlyozása, a Horthylós rendszer támogatása. Kritikai rovata jelentős 56 NÉV- ÉS CÍMMUTATÓ A Adelung, 7 Ady Endre, 32, 33, 39, 40, 41, 42, 47, 49, 51, 55, 56 Új Versek (versek), 41 Ambrus Zoltán, 41, 56 Angyalosi Gergely, 41

Anonymus, 6 Apáczai Csere János, 6 Apáthy István, 56 Arany János, 19, 27, 48, 50, 55 Arisztotelész, 5, 35 Austin, John Langshaw, 53 Á Ábrányi Emil, 27, 55 Ács Pál, 36, 55 Ágoston (Szent), 34 Confessiones, 34 B Babits Mihály, 3, 28, 32, 33, 35, 41, 43, 44, 46, 47, 51, 55 A gólyakalifa, 41 Timár Virgil fia, 41 Új klasszicizmus felé, 28 Veszedelmes világnézet, 28 Bajza József, 16, 18, 19, 20, 24, 25, 55 Bakoš, M., 53 Balázs Béla, 42 Baránszky-Jób László, 33, 55 Bárány Boldizsár, 8, 9 Barczafalvi Szabó Dávid, 6, 55 Báróczi Sándor, 6, 42, 55 A védelmeztetett magyar nyelv, 6 Baróti Szabó Dávid, 4, 55 Barrès, 28 Barthes, Roland, 49 Bartók István, 36 Basch Árpád, 56 Batsányi János, 5, 18, 55 Batteaux, 4 Bayle, 4 Benedek Marcell, 51, 55, 56 Beöthy Zsolt, 29, 30, 35, 39, 43, 55 A magyar irodalom kis tükre, 30 Beregszászi Nagy Pál, 6, 55 Bergson, Henri, 39, 40 Berinkey Dénes, 56 Bernard, Claude, 39, 50 Bevezetés a kísérleti orvostudomány

tanulmányozásába, 50 Bertrand, Ernst, 46 Berzsenyi Dániel, 14, 15, 18, 45, 55 Bessenyei György, 4, 5, 6, 55 Biblia, 53, 54 Bíró Ferenc, 35, 55 A felvilágosodás kora, 35 Bloom, Harold, 49 Boccaccio, 20 Bod Péter, 29, 55 Bodmer, 5 Bodnár György, 3, 48, 55 Bodnár Zsigmond, 30, 55 Bogoly József Ágoston, 51, 55 Boileau, 5 Bojtár Endre, 48, 55 Bóka László, 47, 55 Bókay Antal, 3, 55 Bomier, Alexandre, 42 Braun Róbert, 56 Breitinger, 5 Bródy Sándor, 41 Brooks, Cleanth, 52 Browning, Robert, 28 Brunetière, Ferdinand, 42, 50 Buckle, 38 Buczy Emil, 8, 55 A görög genie kifejtődése okainak sajdítása, 8 A tragoedia legfőbbje a görögöknél s mostani álláspontja, 8 Értekezés az elmének magasb kifejtődése körül, az ízlés munkájiban, 8 Bürger, Gottfried August, 14, 18 C Calderón de la Barca, Pedro, 16 Cézanne, Paul, 41 Cholnoky Viktor, 56 Claudel, Paul Louis Charles Marie, 33, 34 Comte, Auguste, 38, 42, 50 Előadások a pozitív filozófiáról, 50

Cooper, 20 Crane, Ronald S., 52 Czuczor Gergely, 24, 55 Czvittinger Dávid, 29, 35, 43, 55 Császár Elemér, 39, 55 Császár Ferenc, 25, 26, 55 Csécsy Imre, 56 Csengery Antal, 26, 27, 55 Csetri Lajos, 36, 55 Egység vagy különbözőség? Nyelvés irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában, 36 Csokonai Vitéz Mihály, 6, 7, 8, 10, 14, 18, 26 Dorottya, 14 Tempefői, 6 D Dannhauer, Johann Wolfgang, 53 Hermeneutica sacra azaz szent szövegek magyarázatának módja, 53 Dante, Alighieri, 33 Darwin, Charles Robert, 38, 39, 50 A fajok eredete, 50 Dávidházi Péter, 36, 45, 55 Dayka Gábor, 9, 14, 15, 55 Debreceni Grammatika, 6 Debussy, Claude, 40 Decsy Sámuel, 6, 55 Pannóniai Féniksz, 6 Denis, Michael, 4 Derrida, Jacques, 49, 54 Descartes, René, 4 Dessewffy Emil, 26, 55 Dessewffy József, 19, 20, 55 Dickens, Charles, 33 Dienes Valéria, 39, 55, 56 57 Dilthey, Wilhelm, 44, 50, 51, 54 Bevezetés a szellemtudományokba, 50 Élmény és költészet, 50

Diomédész, 5 Dobrossy István, 24, 26, 55 Domby Márton, 8, 55 Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics, 33 Döbrentei Gábor, 7, 8, 14, 55 A kritikáról, 8 Magyar literatúrát illető jegyzések, 7 Draper, 38 Dugonics András, 6, 55 Dvořak, 43, 46 E Egressy Gábor, 24, 27, 55 Eichenbaum, Borisz M., 49, 52 Empson, William, 52 Eötvös József, 22, 23, 25, 26, 27, 33, 36, 55 Erdélyi Ilona, T., 23 Erdélyi János, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 55 É Édes Gergely, 5, 18, 55 F Fáy András, 10, 55 A Bélteky-ház, 10 Házi rosta, 10 Fazekas Mihály, 10, 25 Fechner, Theodor, 44, 50 Fehér Árpád, 56 Fejér Lipót, 42 Fenyő István, 36, 55 Fenyő Miksa, 40, 55 Fessler Ignác Aurél, 6, 55 Flaubert, Gustave, 42 Folnesics János Lajos, 7, 55 Alvina, 7 Forget, Philippe, 54 Foscolo, Ugo, 24 Foucault, Michel, 49 Fourier, Charles, 24 Földi János, 4, 5, 14 France, Anatole, 28 Frankenburg Adolf, 27 Franyó Zoltán, 56 Fülep Lajos, 3, 28, 33, 41, 55, 56 Új művészi stílus, 28, 41 Füst Milán,

33, 55 G Gaal György, 11, 55 Gaál József, 22, 55 Gadamer, Hans-Georg, 49, 51, 54 Igazság és módszer, 49, 54 Garay János, 20 Gellért Oszkár, 56 Gessner, 5 Goethe, Johann Wolfgang von, 13, 20, 44, 46 Gogol, Nyikolaj Vasziljevics, 24 Gottsched, Johann Christoph, 5 Gozsdu Elek, 41 Gratz Gusztáv, 56 Grezsa Ferenc, 48, 55 Grillparzer, 37 Grimm, Jakob, 23 Grimm, Wilhelm, 23 Gundel Antal, 56 Gundolf, Friedrich, 45, 46 Gvadányi József, 55 Gyarmathi Sámuel, 7, 55 Gyergyai Albert, 39, 46, 55 Gyöngyösi István, 5, 6, 15 Gyöngyössi János, 5, 55 Gyulai Pál, 19, 27, 40, 47, 55 H Halász Gábor, 36, 47, 55 Egy ízlésforma önarcképe, 47 Halotti Beszéd, 6 Hamann, 45 Hamvas Béla, 32, 33, 46, 47, 48, 55 Hankiss Elemér, 51, 55 Hartman, Geoffrey, 49 Hatvany Lajos, 31, 40, 55, 56 A tudni nem érdemes dolgok tudománya, 40 Én és a könyvek, 40 Hegedüs Géza, 51, 55 Hegedűs Lóránt, 56 Hegel, Georg Wilhelm Friedrich, 22, 28, 36, 37 Heidegger, Martin, 49, 54 Lét és idő, 54

Heinrich Gusztáv, 38, 55 Heltai Jenő, 43, 55, 56 Henszlmann Imre, 24, 25, 26, 27, 55 Herder, Johann Gottfried von, 6, 15, 23 Hevesi József, 56 Hoblik Márton, 14 Homérosz, 13, 47 Horányi Elek, 29, 55 Horatius, 15 Horvát István, 20, 55 Horváth János, 2, 3, 29, 35, 42, 44, 45, 46, 50, 55, 56 A középkori magyar vers ritmusa, 42 A magyar humanizmus kora, 43 A magyar irodalmi műveltség kezdetei, 42, 43 A magyar irodalmi műveltség megoszlása, 42, 43 A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig, 42 A Nyugat magyartalansága, 43 Ady s a legújabb magyar lyra, 42, 43 Aranytól Adyig, 42 Berzsenyi és íróbarátai, 42 Forradalom után, 42, 43 Ignotus, magyarság, népiesség, 43 Irodalmunk fejlődésének főbb mozzanatai, 42 Két korszak határán, 43 Kisfaludy Károly és íróbarátai, 42 Magyar irodalomismeret, 35, 43 Magyar ritmus, jövevényversidom, 42 Petőfi Sándor, 42 Rendszeres magyar verstan, 42 Tanulmányok, 42 Horváth Károly, 39, 55 Horváth Lukács

Borbála, 44 Szellemtörténet és irodalomtudomány, 44 Hrabák, J., 52 Huet, 5 Hugo, Victor, 23, 24 Huizinga, Johann, 47 Husserl, Edmund, 51 Logikai vizsgálódások, 51 I Ibsen, Henrik, 33 Ignotus, 3, 31, 40, 41, 47, 55, 56 Feljegyzések, 41 Olvasás közben, 41 Illés Endre, 47, 55 Illyés Gyula, 33, 55 Ingarden, Roman, 49, 53 Az irodalmi műalkotás, 53 Iser, Wolfgang, 49, 54 J Jakobson, Roman, 49, 52 Jakubinszkij, Lev, 52 Jászi Oszkár, 56 Jauß, Hans Robert, 49, 54 Esztétikai tapasztalat és irodalmi hermeneutika, 54 Irodalomtörténet mint az irodalomtudomány provokációja, 54 Jenisch, 7 Johnson, Christopher, 54 Jókai Mór, 27, 56 Joó Tibor, 46 Bevezetés a szellemtörténetbe, 46 Jósika Miklós, 22 József, II., 4, 6 K Kaffka Margit, 40, 41, 43, 55, 56 Színek és évek, 40, 41 Kállay Miklós, 56 Kalmár György, 4, 7 Kant, Immanuel, 7, 8, 28, 44 Karadžić, Vuk Stephanović, 13 Karcag Vilmos, 56 Kardos László, 46, 48, 55 Kármán József, 5, 6 A nemzet

csinosodása, 6 Kassák Lajos, 32, 48, 55 Katona József, 7, 8, 10, 14, 20, 55 Bánk bán, 7, 8, 37 Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?, 8, 9 Katona Lajos, 39, 55 Kazinczy Ferenc, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 13, 14, 15, 17, 18, 45, 47, 55 Bácsmegyey, 7 Kazinczy Gábor, 22, 24, 27, 55 Keast, W. R, 52 Kelmenfy László, 20, 26, 55 Kemény Zsigmond, 35, 36, 46, 55 Keményfy János, 56 Kempelen Farkas, 7 Kenyeres Zoltán, 3, 55 Kernstok Károly, 31, 32, 55 Kerr, Alfred, 40 Kipling, Joseph Rudyard, 28 58 Király György, 39, 55 Király István, 51, 55 Kis János, 14, 18, 55 Kisfaludy Károly, 10, 14, 15, 18, 23, 55 Andor és Juci, 14 Hős Fercsi, 14 Kritikai jegyzetek, 10 Kisfaludy Sándor, 7, 9, 55 Himfy, 7 Regék, 7 Kisfaludy Sándor (Himfy), 14, 15, 19, 20, 23 Kiss József, 56 Klaniczay Tibor, 35, 43, 55 Klebelsberg Kunó, 44 Klopstock, 4 Kóbor Tamás, 56 Kolnai Aurél, 56 Komjáthy Jenő, 43 Komlós Aladár, 3, 46, 55 Korff, Hermann, 46

Korompay H. János, 36, 42, 55 Kosztolányi Dezső, 32, 41, 47, 55 Kovács Jenő, 56 Kölcsey Ferenc, 7, 8, 9, 10, 11, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 23 Körner, Theodor Karl, 16 Kridl, Manfred, 53 Bevezetés az irodalmi mű tanulmányozásába, 53 Kristó Nagy István, 51, 55 Kritikusok és kritika: hajdan és most (kötet), 52 Kriza János, 23 Krúdy Gyula, 56 Krug, Wilhelm Traugott, 22 Kulcsár Szabó Ernő, 51, 55 A fordulat jellege – Pozitivizmus és szellemtörténet, 51 Kultsár István, 7, 10, 11, 55 L Laczkó Géza, 42, 55 Királyhágó, 42 Lechner Ödön, 40, 55 Leibniz, Wilhelm, 7 Leitch, Vincent B., 52 Lenau, Nikolaus, 24 Leonidas, 16 Lermontov, Mihail Jurjevics, 24 Lesznai Anna, 41 Locke, John, 4 Lotman, Jurij, 49 Lovassy László, 24, 55 Lowth, Robert, 5 Lukács György, 3, 31,41, 46, 51, 55, 56 A lélek és a forma, 46 Az utak elváltak, 31, 41 M Maclean, Norman, 52 Madách Imre, 33, 55 Madzsar József, 56 Magda Pál, 11, 55 Mailáth János, 19, 55 Malherbe, 47 Man, Paul

de, 49 Manzoni, 24 Margit-legenda, 6 Mária Terézia, 4 Martinovics Ignác, 6, 55 Marx, Karl, 38, 46 A tőke, 46 Matthisson, Friedrich von, 15 McKeon, Richard, 52 Meredith, George, 28 Metastasio, Pietro, 4 Mi a magyar? (antológia), 46 Michailovits István, 56 Mikszáth Kálmán, 55, 56 Miller, J. Hillis, 49 Milton, John, 5 Mindszenty Gedeon, 34, 55 Molnár Ferenc, 56 Molnár János, 4, 6 Mondolat, 7 Montesquieu, 18 Móricz Zsigmond, 32, 41, 51, 55 Az Isten háta mögött, 41 Sárarany, 41 Mukařovskỳ, Jan, 49, 53 Adalékok a cseh vers esztétikájához, 53 Müller János Godofréd, 23, 55 N Nádaskay Lajos, 26, 55 Nagy József, 46 Nagy László, B., 48, 55 Nagy Péter, 51, 55 Nemeskürty István, 51, 55 Németh Antal, 56 Németh G. Béla, 3, 36, 39, 55 Létharc és nemzetiség, 39 Németh László, 3, 32, 36, 45, 47, 48 A minőség forradalma, 48 Ember és szerep, 48 Készülődés, 48 Kisebbségben, 48 Nietzsche, Friedrich, 28, 33, 46 Nyírő Lajos, 3, 39, 55 O Olson, Elder,

52 Ortega y Gasset, José, 47 Osvát Ernő, 56 Ó Ószövetség, 49 P Pais Dezső, 42 Pándi Pál, 51, 55 Pap Endre, 24, 55 Pápay Sámuel, 7, 29, 55 A magyar literatura esmérete, 29 A magyar literatúra esmérete, 7 Papp Ferenc, 35 Pataki Mózes, 8, 55 Pauler Ákos, 46 Pauler Gyula, 38, 55 A pozitivizmus hatásáról a történetírásra, 38 Comte Ágost és a történelem, 38 Szent István és alkotmánya, 38 Péczeli József, 5, 55 Petelei István, 41 Péterfy Jenő, 39, 55 Petőfi Sándor, 19, 22, 23, 25, 26, 27, 48, 50, 51, 55 Petrichevich Horváth Lázár, 22, 25, 26, 55 Pikler Gyula, 56 Pintér Jenő, 30, 39, 42, 55 Platón, 15 Polivanov, E. D, 52 Pompéry János, 26, 55 Poszler György, 45, 55 Pound, Ezra, 49 Prohászka Lajos, 45, 46 A vándor és a bujdosó, 45, 46 Proust, Marcel, 40 Az eltűnt idő nyomában, 40 Pulszky Ferenc, 22, 23, 26, 27, 55 Pyrker János László, 55 R Ráday Gedeon, 4, 5, 6 Rájnis József, 4, 5, 55 Kalauz, 4 Ramler, 4 Ransom, John Crowe, 52

Révai Miklós, 4, 6, 7, 55 A magyar deáki történet, 7 A magyar szép toll, 7 Elaboratior Grammatica Hungarica, 6 Richards, Ivor Armstrong, 49, 52 Az irodalomtudomány alapelvei, 52 Gyakorlati irodalomtudomány, 52 Ricker, Heinrich, 45 Riedl Frigyes, 30, 39, 50, 55 A magyar irodalom főirányai, 30 Riegl, 43, 46 Riesz Frigyes, 42, 55 Ritoók Emma, 33, 55 Rónay György, 3, 36, 47 A regény és az élet, 47 Petőfi és Ady között, 47 Rónay László, 3, 32, 55 Rorty, Richard, 54 Rousseau, Jean Jacques, 8 S Sajnovics János, 7, 55 Saussure, Ferdinand de, 39, 48 Scheler, Max, 51 Scherer, Wilhelm, 50 A német irodalom története, 50 Schiller, Johann Christoph Friedrich von, 8 Schlegel, August Wilhelm, 16 Schleiermacher, Friedrich, 49, 51, 54 Schopenhauer, Arthur, 28 Schöpflin Aladár, 56 Scott, Walter, 20 Shakespeare, William, 24, 25, 45 Sík Sándor, 3, 32, 33, 55 Az olvasás tudománya, 33 Egyetemesség és forma, 33 Esztétika, 33 Sklovszkij, Viktor, 52 A szó felélesztése, 52

Somló Bódog, 56 Sonnenfels, Joseph von, 4 Sőtér István, 3, 36, 47, 55 Spencer, Herbert, 38, 50 Spengler, Oswald, 47 Spingarn, John E., 51, 52 Az új kritika, 51 59 Stettner (Zádor) György, 18, 19 Strauss, Richard, 40 Strich, Fritz, 45, 46 A mítosz, 45 Stílustörténeti pszichológiai tipológia, 46 Sükei Károly, 27, 55 Swinburne, Robert, 28 Szabó Dezső, 32, 42, 51, 55, 56 Szabó Ervin, 56 Szabó László, Cs., 47 Szabolcsi Miklós, 3, 55 Szajbély Mihály, 36, 55 Szakál Lajos, 23, 55 Szalay László, 18, 22, 55 Szauder József, 35, 55 Szeberényi Lajos, 26, 55 Szegedy-Maszák Mihály, 35, 55 Szekfű Gyula, 42, 46, 55 Szemere Pál, 8, 9, 16, 18, 20, 23, 26, 55 Tárgy és nyelv a költésben, 8, 9 Szentmiklóssy Alajos, 11, 19 Szerb Antal, 33, 44, 45, 46, 47, 48, 51, 55 A varázsló eltöri pálcáját, 48 Gondolatok a könyvtárban, 46, 48 Szerdahelyi György Alajos, 5, 55 Szerdahelyi István, 51, 55 Szigeti József, 44, 55 Szigligeti Ede, 24, 25, 26, 27, 55 Szilágyi

Géza, 56 Szini Gyula, 56 Szókratész, 15 Szomory Dezső, 43 Szondi György, 16 Szontagh Gusztáv, 22, 23, 55 T Taine, Hippolyte, 38, 39 Taine, Hyppolite, 50 Az angol irodalom története, 50 Tarnai Andor, 36, 55 Tate, Allan, 52 Teleki József, 8, 55 A régi és új költés külömbségeiről, 8 Teleki László, 25 Thienemann Tivadar, 3, 44, 46, 55 Tibullus, 15 Tinódi Lantos Sebestyén, 15, 19 Tinyanov, Jurij, 49, 52 Todorov, Tszvetan, 49 Toldy Ferenc, 11, 13, 16, 18, 19, 20, 22, 23, 25, 26, 29, 35, 36, 43, 55 Tolnai Vilmos, 51, 55 Bevezetés az irodalomtudományba, 51 Tomasevszkij, Borisz, 52 Tormay Cécile, 56 Tóth Árpád, 47 Tóth Lőrinc, 20, 55 Tschižewskij, 53 U Undset, Sigrid, 34 Unger, Rudolf, 45 Ungvárnémeti Tóth László, 8, 55 A költőnek remekpéldáiról, különösen Pindárról s Pindarnak versmértékéről, 8 Ú Újszövetség, 49 V Vachott Sándor, 24, 55 Vahot Imre, 24, 55 Vajda Péter, 22, 55 Vekerdi László, 48, 55 Vergilius, 5 Verlaine, Paul, 28

Verseghy Ferenc, 4, 5, 6, 7, 55 Analytica, 6 Vilcsek Béla, 3, 50, 55 Virág Benedek, 6, 14, 15, 18, 55 Vitkovics Mihály, 11, 13, 55 Vodička, Felix, 53 Voltaire, 4, 5 Voltaire, François Marie Arouet, 16 Vörösmarty Mihály, 18, 19, 20, 21, 23, 33, 55 W Waldapfel József, 37 Wallaszky Pál, 29, 43, 55 Conspectus rei publicae literariae Hungaria, 29 Walzel, Oskar, 46 Warren, Austin, 52 Weinberg, Bernard, 52 Wellek, René, 35, 49, 52, 53 A modern kritika története, 52 Wellek, René–Warren, Austin Az irodalom elmélete, 52 Wells, Herbert George, 28 Wesselényi Miklós, 8, 55 60 Whitman, Walt, 49 Wildner Ödön, 33, 55 Nietzsche romantikus korszaka, 33 Winderwand, Wilhelm, 45 Wölfflin, Heinrich, 46 Wundt, Wilhelm, 44 Z Zerffi Gusztáv, 27, 55 Zigány Zoltán, 56 Zola, Émile, 37, 39, 50 A kísérleti regény, 50 Zolnai Béla, 44, 46, 48, 55 Nyelv és hangulat, 46 Nyelv és stílus, 46 Zrínyi Miklós, 6, 15, 16, 19 TARTALOM TÉMAKÖRÖK . 2 OLVASMÁNYJEGYZÉK. 3 Könyvek .

3 Tanulmányok . 3 Helikon, Világirodalmi Figyelő, Irodalomtudományi Szemle. 3 KIDOLGOZOTT SZAKIRODALOM . 4 A magyar kritika évszázadai I. (1705–1848) 4 Az irodalmi élet és a magyar nyelvű sajtó kezdetei . 4 Verstani kérdések . 4 Műfajelméleti kérdések . 5 Esztétikai kérdések . 5 A nemzeti azonosság érzése, eredetiség, Kármán . 6 A nyelvújítás és a nyelvszemlélet általános kérdései . 6 A nyelvújítás ellenzékének irodalomszemlélete. 7 Az Erdélyi Múzeum . 7 A magyar kritika évszázadai II. (7–329) 8 A romantikus eredetiségprogram alakulása. 8 Teleki József: A régi és új költés külömbségeiről . 8 Szemere Pál: Tárgy és nyelv a költésben . 9 Bárány Boldizsár: Bánk bán rostája . 9 Katona József: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? . 9 A nemzeti irodalom eszméjének meggyökerezése . 10 Az irodalmi népiesség elméleti alapvetése . 10 Kultsár István: A köznép

dalai . 11 Kölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományok . 11 Toldy Ferenc: A szerbus népköltésről . 13 Irodalmi kritikánk kifejlődése . 13 Kölcsey Ferenc: Csokonai Vitéz Mihály munkáinak kritikai megítéltetések (1817) . 14 Kölcsey Ferenc: Berzsenyi Dániel versei (1817) . 15 Kölcsey Ferenc . 15 Körner Zrínyijéről. 16 A leányőrző . 16 Kritika . 16 Kölcsey Ferenc: Emlékbeszéd Kazinczy Ferenc felett . 17 Az Élet és Literatúra . 18 Az irodalom respublikája, a Szépség birodalma . 18 Fenyéry Gyula: Az ángol és a német poézisról (1828). 18 Szalay László: Észrevételek a Muzárion III. és IV kötetéről 18 Toldy Ferenc pályakezdése . 18 Irodalomtörténet-írásunk kezdetei, Toldy Ferenc műfaji alapvetése. 19 Bajza József és a Kritikai Lapok . 19 Bajza József: A regény-költészetről . 20 A színibírálat műfajának megjelenése . 20 Vörösmarty Mihály: Elméleti töredékek . 21 A Figyelmező és Szontagh Gusztáv . 22 A népiesség

értelmezéseinek demokratizálódása . 22 Eötvös József programja, a népbarát irányzatosság . 23 A világirodalom fogalmának meggyökerezése és egyidejűségre törekvés a világirodalommal. 23 A „mozgalomliteratúra” koncepciója Kazinczy Gábor írói körében . 24 Színi hatás vagy jellemábrázolás: a Bajza–Henszlmann-vita . 24 Henszlmann Imre elméleti művei. 25 Harc Petőfi költészete körül . 25 Vita az irányköltészetről. 26 A Fiatal Magyarország irodalomeszménye. Sükei Károly kritikai elvei 27 Tanulmányok . 28 Babits Mihály: Új klasszicizmus felé (Mai író töprengése valami oltárnál) . 28 Babits Mihály: A veszedelmes világnézet . 28 Fülep Lajos: Új művészi stílus . 28 Horváth János: Magyar irodalomismeret (A rendszerezés alapelvei) . 29 Ignotus: A lírai kritika (Én és a könyvek. Hatvany Lajos új könyve) 31 Lukács György: Az utak elváltak (A Nyolcak és az új magyar képzőművészet) . 31 Németh László: Egy

új nemzedék esztétikája . 32 61 Rónay László: Esztétika – szorongattatásban (Sík Sándor esztétikai nézeteiről) . 32 Sík Sándor: A katolikus irodalom problémájához . 33 AZ ELŐADÁSOK ANYAGA . 35 2005. 09 22 35 2005. 09 29 36 2005. 10 06 – Pozitivizmus I 36 2005. 10 13 – Pozitivizmus II 38 2005. 10 20 – Impresszionizmus I 39 2005. 10 27 – Impresszionizmus II 40 2005. 11 10 – Horváth János 42 2005. 11 17 – Szellemtörténet (Geistesgeschichte) I 43 2005. 11 24 – Szellemtörténet (Geistesgeschichte) II 45 2005. 12 01 – Az esszéíró nemzedék 46 2005. 12 09 – Strukturalizmus, recepcióelmélet, modern hermeneutika, amerikai dekonstrukció 48 VILCSEK BÉLA: AZ IRODALOMTUDOMÁNY „PROVOKÁCIÓJA” . 50 Pozitivizmus vagy tényfeltárás . 50 Szellemtörténet vagy historizmus . 50 Pozitivizmus és szellemtörténet . 51 Fenomenológia és strukturalizmus . 51 A szláv strukturalizmus . 52 Az orosz formalizmus . 52 A cseh

strukturalizmus . 52 A lengyel integrális iskola . 53 A strukturalizmus után. 53 Filozófiai hermeneutika . 53 Befogadás- vagy recepcióesztétika . 54 A dekonstrukció elmélete . 54 FÜGGELÉK . 55 Születés–halál . 55 Újságok, folyóiratok . 56 NÉV- ÉS CÍMMUTATÓ . 57 TARTALOM . 61 62