Agrártudomány | Állattartás » Állattartás tételek

Állattartás tételek 1. Az állattartó ágazatok jelentősége és sajáttosságai A hazai klimatikus viszonyok a gabonatermesztésnek, ill. az abrakfogyasztó állatfajokan kedveznek. Ezen állatok fehérje szükséglete csak nagy volumenű fehérje importtal fedezhatő A biológiai alapok a tejtermelésben és a baromfi tartásban világszínvonalúak,a sertéstartásban közepesek, míg a juhtartásban elmaradottnak tekinthetők. 80-as évek vége előtti helyzet: -ár- és ártámogatási rendszer -évi 2.2 - 24 millió tonna vágóállat kibocsátás (export) -árusítás KGST piacon Válságba került az állattenyésztés. Okai: -a fogyasztói ártámogatás megszünésével egyidejűleg csökkent a hazai lakosság vásárlóereje, emiatt szűkült a belső piac. Az 1 főre jutó tejill húsfogyasztás 1025%-al csökkent -összeomlott a korábban viszonylag jól működő (a mezőgazdasági nagyüzemekre alapozott) integrációs rendszer -a kialakuló kezdetleges piaci

viszonyok zavarai, a szerződéses piaci viszonyok hiánya -a válság enyhítését szolgáló megkésett és nem eléggé átgondolt központi intézkedések Csökkent a hazai állatállomány: 93-ban (1000 db) 93-ban (1000 db) -szarvasmarha állomány 38%-kal 999 ebből tehén 450 -sertés állomány 35%-kal 5001 ebből anyakoca 401 -juh állomány 40%-kal 1252 -tyúkfélék létszáma 41%-kal 30812 Az állomány csökkenésének gazdasági következményei: -egyes ágazatokban a termelés biológiai alapjainak megőrzése is kérdésessé vált -A tejipari- húsipari- és takarmánygyártó kapacitások kihasználtsága 40%-ra csökkent, ami nagymértékben növelte az említett iparágak által feldolgozott termékek költségeit, ill. fogyasztói árát -az állattartásban foglalkoztatottak létszámának csökkenése mellett ezen iparágak létszámcsökkenése is hozzájárult a munkanélküliek számának növekedéséhez A legnagyobb mértékű állománnycsökkenés a

szövetkezetekben közetkezett be megszünésük. likviditási gondok és a vagyonrész kivétel miatt. A szarvasmarha, sertés és baromfi állományának közel azonos mértékű csökkenésének okai: -e gazdasági szervezetek tulajdonában van a hazai tenyészanyag nagy hányada -többségüknek sikerült megőrizni a korábban kialakított piaci kapcsolataikat -alapvető érdekük fűződik a húsipari kapacitású alapanyag allátást szolgáló sertés vagy baromfi áll. megtartásához -a többségében viszonylag korszerű nagy értékű férőhelyek kihasználása fontos gazdasági érdekük -sajátos módon és differenciáltan reagáltak a kistermelők is a válságra -a szarvasmarha tartásban kisebb mértékben csökkent az állomány nagysága, mint a sertés vagy a baromfi -a hazai sertésállomány 54%-át tartó kisgazdaságokban a sertéslétszám közel 38%-ra csökkent. Okai -ipari eredetű ráfordítások (tápok, koncentrátumok) ára nagy mértékben

emelkedtek -értékesítésben kialakult zavarok miatt 100-115 kg-os “elzsírosodott” sertések értékesítése -a szövetkezetekre ill. állami gazdaságokra épülő integrációs rendszer összeomlott -a szerződéses fegyelem hiánya miatt alacsony áron kel el a vágósertés és csk 2-3 hónap elteltével kapják meg az árát -az ágazat rugalmassága lehetővé tette az állomány nagyobb veszteség nélküli gyors csökkentését Az ország juhállományának 40%-os csökkenése mellett a kistermelők juhainak a száma 15%kal emelkedett. Okai: -a juhászat a termelés során alig igényel ipari eredetű ráfordításokat -a juhokkal jól hasznosíthatók a gyenge minőségű tömegtakarmányok, alkalmi legelők -a juhászat olyan térségben ad mrgélhetőségi lehetőséget, ahol nincs más munkalehetőség A termelés mérete, szerkezete: Az állattenyésztés gazdasági jelentősége a mezőgazdaság bruttó termelési értékéből való részesedésével, vmint az

évente kibocsátott vágóállat és állati termékek mennyiségével fejezhető ki. (1989-1993):A tejet és vágóállatot kibocsátó szarvasmarha állattenyésztésen belüli súlya nem válto-zott. A sertéstartás részesedése 5%-kal, a juhászat 20%-kal csökkent, a baromfitartás részesedése 5%-kal nőtt. Az éves vágóállat termelés 32%-kal, közel 700 ezer tonnával csökkent. Agrárrendtartási hivatal létrehozása a Földművelésügyi Minisztérium keretében. 1993jan1-től garantált ár az étkezési búzára, takarmánykukoricára, vágósertésre, vágómarhára, tejre. A kisüzemi állattartás jellemzése: Üzemformák: -kistermelés: házkörüli rész- és mellékfoglakozású -kisüzem: a családi munkaerőre alapozott, a család megélhetését biztosító méret -farmgazdaság Sajátosságai: bruttó jövedelem érdekeltség; költségek minimalizálása a cél; olcsóbb tecnológia kompenzálása több munkával, gondossággal; nincs igazgatási,

nyílvántartási és vagyonvédelmi költség; kiépült infrastruktúrára települ; jobban kihasználja az alkalmi takaarmányokat, legelőket; jól hasznosul a töredékmunkaerő; fokozottan igényli a termelés integrációját; gyors alkalmazkodás a piac viszonyokhoz; nehezebb a nagy tömegű homogén termékelőállítás; alacsony temelési színvonal mellett is elfogadható mértékű bruttó jövedelmet ad. Az állattenyésztő ágazatok általános jellemzése: A termelés biológiai folyamatokhoz kötött, így a szakaszosság jellemzi. Tejtermelésben a folyamatos termelés a cél. Nagy értékű egycélú lekötés jellemzi Az állatartó épűletek 40-50 év alatt, a technológia 10-15 év alatt amortálódik. Nehéz a szerkezet módosítása Szakaszok adják az ágazato-kat. Ezért eltérő lehet az ágazatok szerkezete -nagyobb az integráció szerepe, mint a növénytermesztésben -eltérő az egyes ágazatok rugalmassága, ez függ a reprodukciós rátától és a

biológiai ciklus idejétől -a rugalmas ágazatok egyben piacérzékenyek is -a tömegtakarmányt fogyasztó ágazatok nagyban kötődnek a környezethez, míg az abrakfogyasztók nem -az állttenyésztés állandó munkát biztosít és az időjárás termelésre gyakorolt hatása nem számottevő -az egyes munkafolyamatok optimális ideje órákban határozható meg (etetés, fejés, stb.) -a növénytermesztés időjárás okozta hozam- és árbevétel ingadozását mérséklik az állattenyésztési ágaztok. A termelési színvonal meghatározása Biztosítani kell a termelésben felhasznált erőforrások szinkronját. Korszerú tecnológiájú telepen nagy biológiai értékű, magas termelésre képes állományt kell elhelyezni. Az ígényeknek megfelelő koncentrációjú és beltartalmú takarmányok etetésével, a technológiai előírások betratása mellett tudjuk jól kihasználni az állomány termőképességét. Ez az intenzív termelés. Az intenzív termelés

hatékonyságát a magas férőhely költség miatt az 1 férőhelyre jutó jövedelem nagysága alapján is célszerű szemlélni. Félintenzív tartásról: ha az említett feltételek egyikét nem tudjuk biztosítani. Extenzív termelés: ha igénytelen fajtát, korszerűtlen férőhelyen, gyenge minőségű takarmányon tartunk. Félintenzív és eztenzív tartás esetén az állomány képvisel nagyobb értéket, ezért nem az 1 férőhelyre, hanem az 1 állatra jutó jövedelem nagyságát vizsgáljuk. Az ágazatok szervezésével kapcsolatos kérdések -az ágazat megválasztása, sajátosságai alapján -az ágazatot nemcsak állatfaj, hanem az előállítandó termék alapján kell meghatározni, mert attól függ az erőforrás és eszközállomány igénye -az ágazat mérete, szerkezete -termelési színvonal meghatározása -tenyésztés szervezése, termékenyítés módja, elletés gyakorisága (juh), selejtezés mértéke -a termelés időbeni ütemezése - nagyüzemi

tojástermelés termelési csúcsa az őszi hónapokra essen -területlekötés mértéke -a termelési célnak megfelelő tartásmód kialakítása - takarmányozási rendszer kialakítása -a vezetés és munkaszervezet kialakítása a méret, tartásmód, technikai és termelési színvonal alapján 2. A takarmánygazdálkodás szervezése és ökonómiája A hazai állattenyésztés a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 50%-át állítja elő 90-100 milliárd Ft értékű takarmány felhasználásával. Az állatfajtól és hasznosítási iránytól függően az egyes állattenyésztési ágazatok közvetlen költségeinek 45-85%-a a takarmányköltség. A szakszerű takarmánygazdálkodással javítható az jövedelmezőség. Takarmányok: -1,2 millió ha gyep, 800 ezer ha tömegtakarmányt termő szántóterület -az árunövények termesztése során és az élelmiszeripari vállalatoknál keletkező takarmányozásra alkalmas - melléktermékek

Takarmányforrások 1) A gazdaságok saját terméséből származik: -a gyepterületek termése -a szántóföldön fő- és másodvetésben termesztett takarmánynövények termése -az árúnövények termesztése során keletkezett takarmányozásra alkalmas melléktermékek -a gazdaságokban előállított piacképes szemes termékeket előállítási áron kell az állattenyésztésnek átadni. -a tömeegtakarmányokat az adott gazdaságban kialakult előállítási költséggel adjuk át az állattenyésztésnek -a melléktermékeket a betakarításuk, tárolásuk során felmerül költségekkel értékeljük 2) A gazdaságon kívüli takarmányforrások: -más gazdaságoktól átvett vagy vásárolt takarmányok (szemes termény, széna) -élelmiszeripari vállalatoktól vásárolt vagy átvett takarmányozásra alkalmas melléktermékek (korpa, répaszelet, sörtörköly) -takarmánygyáraktól, keverőüzemektől vásárolt koncentrátumok Beszerzési ár + szállítási

költség. A vásárolt ipari eredetű melléktermékeket terhelő költség nagyságát azok beltartalma alapján lehet reálisan megítélni. Utóbbi években takarmánytáp etetés. A saját keverőüzem létesítése mellett szóló érvek: Ellene szóló érvek: -nem kell az abraaktekarmányt elszállítani és a tápot a gazdaságba visszszállítani -fejlesztési forrást köt le -ismerjük a felhasználásra kerülő szemestermények minőségét -a saját termelésű szemestermény tárolása nagy -gyors alkalmazkodás a takarmányigény változásához forgóeszközlekötésű -csökken a függőség más vállalatoktól -a létrehozott kezerőüzem kapacitásának kihasz-a tápkészítés költségeinek csökkentése javítja a jövedelmezőséget náltsága esetleg nem lesz teljes -munkalehetőséget ad az ott dolgozók számára Az állatállomány takarmányszükségletének maghatározása Az egyes gazdaságok éves takarmányszükségletének meghatározását

megnehezíti, hogy az egyes állatfajok takarmányokkal szembeni igénye az állatok korától és hasznosításuk irányától függ; az egyes takarmányok konvertálhatósága miatt csökkenthető a szálas- és növelhető a nedvdús takarmányok mennyisége; egyes takarmánynövények a betakarítás és tárolás módja szerint eltérő takarmánycsoportba kerülnek; milyen takarmá-nyokkal rendelkezik a gazdaság; a gazdaságokban keletkezett vagy idegen forrásból beszerezhető melléktermékek megítélésekor azok egységnyi beltartalmat terhelő költsége mellett mindíg számolni kell azzal, hogy feltakarmányozásukkal csökkenthető a szántóterületen megtermelendő takarmányok mennyisége. Az éves takarmányszükséglet megállapításának alapja az állatlétszám, az állomány összetétel és az állomány évközi változása. Állatállomány számbavétele takarmányszükséglet meghatározása végezhető: -számosállat lészám alapján A hazai

viszonyok mellett egy számosállat éves tápanyag ígénye: 5 tonna szárazanyag -komplex állatlétszám alapján 2,5 tonna keményítőérték -takarmányozási napok alapján 0,376 tonna emészthető fehérje A számosállat létszán csak nagyvonalú számításnak tekinthető. A komplex-állat az egyes állatfajhoz tartozó állatcsoportok egy anyára jutó részét fejezi ki. Pontosabb eredményt ad mint az előző számítás. Takarmányozási napok alapján: A+B x = az évi étlagos állatlétszám 1. meghatározni az egyes állatcsoportok éves átlaglétszámát x= 2 +A1 +A2 +An A = az évkezdő N B = az év végi létszám A .= az egymást követő időszakok N = az időszak napjainak száma 2. adott állatcsoport takarmánynap számát meghatározva a napi takarmányadagban szereplő egyes takarmányok menyiségével = állatcspoport éves szükséglete. Az állatcsoportok igényeit összedva megkapjuk egy-egy takarmányféleségből a gazdaság éves szüksügletét.

(téli és nyári tak adag készítendő) A takarmánymérleg készítése A takarmánymérleg egyik oldalán fel kell tüntetni: A mérleg másik oldalán a fedezetet vesszük számba: -minden állatcsoport átlagos létszámát -megállapítjuk az év eleji és év végi kívánatos készletet -állatcsoportonként a takarmányozási napok számát -számba venni az év folyamán a feltétlen takarmánytermő terület -az időszakra vonatkozó takarmányadagokat össz hozamát -takarmányféleségenként az éves szükségletet -a gazdaságban keletekező melléktermékek és másodtermesztésből -egyes takarmányokból az új termésig szükséges mennyiséget származó takarmány mennyisége 5-10% biztonsági tartalékkal növelni a mennyiséget. -milyen élelmiszeripari melléktermékek beszerzésére van lehetőség -a szántóföldön megtermelendő tömegtakarmány mennyisége Az első összevetéskor a takarmánymérleg általában egyes takarmányféleségekből hiányt,

másokból többletet tartalmaz. Az állomány tömegtakarmány igényét saját termésből kell fedezni. 3. A tejtermelés szervezése és ökonómiája Az ágazat helyzete A hazai állatállomány (számosállatban kifejezett nagyság) 55-60%-át, a mezőgazdasági termelési értékének 14-15%-át az állattenyésztésének pedig 25-26%-át a szarvasmarha adja. A lakosság fehérje szükségletének 40%-át ez az állatfaj biztosítja. Az 1 főre jutó tej- és tejtermék fogyasztás 150 l/év. Az egy főre jutó marhahús fogyasztás 6-8 kg/év Nagy értékű erőforráslekötés és rugalmatlanság jellemzi az ágazatot (alacsony reproduk-ciós ráta és hosszú reprodukciós idő). 1972-es kormányprogram: tejtermelés fejlesztése Fajtaátalakító keresztezés: magyar tarja x holstein friz. Eredménye az egy tehénre jutó éves tejtermelés emelkedése 1975 - 2252l , 1989 - 4883 1990. jan1-vel megszűnt a tejtermékek fogyasztói ártámogatása, ami 30-40%-os

fogyasztási ár emelkedést okozott. Csökkent a tejfogyasztás A hazai igény fölötti tmennyiséget csak veszteséggel lehettet volna exportálni, ezért a termelés visszafogását szolgáló rendelkezés lépett életbe. A tej csíraszám szerinti átvétele 1993-ban a tehénlétszám 450 ezer, a termelt tej mennyisége 1 milliárd liter. Az ágazat vállalatgazdasági jelentősége -egy dab tehén és az állománypótlást szolgáló növendék értéke, férőhely és takarmányköltsége 180-200 ezer Ft -folyaamatos árbevétellel javíja a gazdaság likviditását -kiegyenlíti a növénytermesztésben az időjárás okozta hozam, ill. jövedelemingadozást, növeli a vállalat stabilitását -jól szervezett, megfelelő színvonalú termelés mellett a tejtermelésnek elfogadható a jövedelmezősége -lehetőságet ad a melléktermékek gazdaságos hasznosítására -állandó foglalkoztatási lehetőséget ad -az 1 tehén által lekötött szántóterület 0,8-1 ha Az

ágazat mérete és szerkezete Az ágazati méret növelésével csökken az 11 tehébre jutó járulékos költség. A munkaerő jobb kihasználása, színvonalas termelés irányítása. Optimális ágazati méret: 600-1200 db tehén Magasabb színvonalú növénytermelés nagyobb ágazati méretre ad lehetőséget. Az ágazat szerkezete attól függ, hogy milyen termelési szakaszokat fog egybe az adott termelő egység. Egy termelő egységet képez a tehéntartás és borjúnevelés. Az ágazat szerkezete az alábbiak szerint alakul: tehéntartás, borjúnevelés, növendéknevelés, tömegtakarmány-termesztés. Gazdaságos üzemméretnek tekinthető a 15-20 db tehén és az állománypótlást szolgáló növendék állomány tartása (egy embernek munka és jöv). A tejtermelés ökonómiája A tejtermelésben az a célunk, hogy a termelés alapegységét képező tehén biológiai kapacitását minél jobban kihasználjuk, minél nagyobb legyen az életteljesítménye. A

termelésbe állított tehén értékét az első ellésig felmerülő költségik azonosnak tekintünk : 80100 ezer Ft. A selejt tehén, mint vágómarha 40-50 ezer FT-ért értékesíthető A két érték különbözetét tenyészállat értékkülönbözetnek nebezzük, mai a tejtermelés költségeit növeli. Szakszerű tenyésztési nyílvántartásban rögzíteni kell a selejtezés okát, a selejtezést megelőző állatorvosi beavatkozás cálját, az eredményte-len termékenyítések számát. 5000 liter éves tejhozamot 2.400-2500 Ft tenyészállat értékkülönbözet terheli Két ellés közötti idő 135 hónap. Az ellés utáni involúciós idő (40-42 nap) elteltével a tehenek minél nagyobb hányada termékenyűljön. A termékenyítés eredményességét spermain-dexszel fejezzük ki Az index azt jelzi, hogy egy vemhesülésre hány termékenyítés jut. az 1,4-es, 1,6-os index a jó Az állományszerkezet azt fejezi ki, hogy a különböző korcsoportokba

tartozó állatok évi átlagos létszáma hogyan alakul. Az elhullás, kényszervágás elfogadható mértéke: tehénállomány 1%a, szopós borjú 2-3%-a, növendék 3-6 hónapos 1-15%-a, növendék 6-12 hónapos 1%-a, növendék 12 hónapostól ellésig 1%. Számítógépre alapozott tenyésztési program, egyedenként, ill naponként jelzi a tenyésztéssel kapcsolatos feladatokat. A termelési színvonal optimalizálása 60-90 ezer Ft egy tehén férőhely beruházási költsége. Költségfedezeti pont = kritikus tejhozamszint (nulla jövedelem) Ká - M Ká = az egy tehénre jutó állandó költség Kritikus tejhozamszint = ----------------M = a tejen kívüli egyéb megtérülés (újszülött borjú, selejt-tehenek, istállótrágya értéke) Kv Kv = az egy liter tej előállításának változó költsége Ft ( 1- ----- ) x A Á = a tej értékesítési átlagára, Ft/l A A takarmányozás a közvetlen költségek 45-55%-át teszi ki. A takarmány adagok összeállítását

minden takatmányváltás előtt el kell végezni. Az alaptakarmány fedezi az állat létfenntartó és egy bizonyos szintű termelés tápanyag szükségletét.A termelő takarmány (pótabrak) az alaptakarmány feletti tápanyag szükségletet fedezi. Kötetlen tartásmód esetén a teheneket termelésük színvonala alapján csoportosítjuk (4 csop.-egybe 80-100 db tehén) Szakosodás a dolgozók körében. Munkaidő beosztásuk: 1) osztott műszak 2) kétműszakos munkabeosztás 3) nyújtott műszak (pihenőnap) 4. A húshasznú tehéntartás szervezése és ökonómiája Az 1972. évi kormányprogram alapján kezdődött el a tej-, ill húsirányú szakosodás és akkor alakultak ki a húshasznú tehéntartás egységei. Cél volt 150-180 ezer db-os húshasznú állomány. Termelési rendszerek alakultak: -a ”Taurint” (Ráckeve) “Dália” programja - magyar tarka x húsmarha -KSZKV a magyar tarka állomány fajtaszelekciója -az “AGRO-COOP” - Limousin x magyar

tarka -”BOVINA” hegyvidéki gyepek hasznosítására - Sharolaes x Hereford -a “Kapos Farm” húsmarhákra szelektált magyar tarka állomány kisüzemi tartástechnológiát alakított ki Az ágazat vállalatgazdasági kérdései -a gyepterületen termeljük meg a téli tömegtakarmány szükségletet is -az alkalmi legelők és a növénytermelés melléktermékeinek haznosítása -az ágazattal a korszerűtlen marha férőhelyek is hasznosíthatók -alacsony az ágazat eszközlekötése 15-20 ezer Ft/db -alacsony az élőmunka igénye, 2 fő 200-300-as állományt gondozhat -vitatott, hogy hazánknab célszrű-e az épület nélküli tartás -az ágazat hozama a választáskoti 180-250 kg-os borjú, az ágazat csak olcsó takarmánnyal lehet jövedelmező Az ágazat mérete, szerkezete és vállalaton belüli kapcsolatai Az ágazati méret alsó határa 200-300 db tehén, az állománypótlást szolgáló növendékállománnyal és tehenenként 0,8-1 ha gyepterülettel. Az

ága-zat felső határát a rendelkezésre álló gyepterület nagysága és várható fűhozama alapján lehet meghatározni. A legjobb megoldás, ha egy termelési egységet a tehéntartás, az állománypótlást szolgáló növendéknevelés, a szükséges gyepterület és a szaporulat hízlalása. A hízómarha alapanyag átadása: -szűkített önköltségen, a tevékenység jövedelme a marhahízlalást végző egységnél jelenik meg. -a várható piaci ár körüli elszámolóár kialakítása Tartásmód Kötetlen tartással nyáron a legelőn stabil karámmal (kezekő, válogató), télen színszerű épületben vagy “téli kertben”. Etetés télen a karám oldalán tetővel fedett jászolból a takarmányok a külső útról adagolva. Téli kertben etetődombra szállítjuk a tömrgtakarmányt Itatás természetes vizfolyásról, hálózatból, nyáron a legelőszakasz határán lévő itatólajtból történhet. Állategézségügyi helyzet (körmözés, porzsák, stb)

A tenyésztés szervezete A húshasznú tehén egyetlen hozama a borjú, a jó termékenyükés fontos. A kisebb állománnyal reendelkező gazdaságok gyakran természetes pároztatásra rendezkednek be. Az állomány minél nagyobb hányada termékenyüljön az előre meghatározott 4-6 héten belül. A téli elletés (tavaszi fedeztetés) jobb téli szállást és téli takarmányozást igényel, de a borjú már megerősödve kerül a legelőre. Nyáro a borjak anyatej mellett legelnek és fogyaszthatnak abrakot a minél nagyobb sújgyarapodás miatt (napi 0,6-0,8 kg/db) a választásig. A választásra két lépcsőben kerül sor: -a tervezett betelelés előtt (nov. 15-30) két héttel a bikaborjakat a hízómarha telepre szállítjuk -az üszők továbbra is a tehenekkel maradnak. Állategézségügyi tennivalók : körmözés, stb Az ágazat jövedelmezőségét befolyásoló tényezők -ha nincs szaporulat, nincs hozam, ezért vizsgálják a vemhesülés %-át,

borjúelhullást, tehén selejtezés mértékét -az üsző szaporulat tenyésztésbe állítás arányát -a gyepterület átlaghozamát és azt terhelő költségeket -a feletetett melléktermékek költségeit -az állomány szántóterület lekötését -a hozam érték meghatározását Az ágazat érdekeltségi rendszere (bérezés) Hagyományos: időbér, darabbér jellegű tételekkel kiegészítve. Havi alapbér 5000 Ft + a gondozott tehenek száma után 20 Ft/db minden álveszületett borjúért 100 Ft Az érdekeltségi rendszer mostanában a fedezeti elvre épül. Az egységtől elvárható fedezeti összeg nagyságát az év eleji induló tehénlétszám alapján célszerű meghatározni. A várható ármozgások miatt az egy tehén utáni fedezeti hozzájárulást az egység által előállított termék a hízó alapanyag - mennyiségében célszerű meghatározni. 5. A marhahízlalás szervezése és ökonómiája Az ágazat helyzete és népgazdasági jelentősége

Az évi 2,4 millió tonna vágóállat termelésből 250-300 ezer tonna a vágómarha. A hazai marhahúsfogyasztás 8-10 kg/fő. Hazánkban nincs marhahahízlalásra specializálódó vállalat, pedig ehhez jó alapot adna a cukor-, sör- és szeszgyárak mellékterméke. Marhahízlalással 800-850 nagyüzem foglalkozik, az átlagos ágazati méret 580 db. Az ágazat közgazdasági helyzete A vágómarha szabadáras kategóriába került és megszűnt az állami támogatás is. Az árrendszer két kategóriába sorolja a vágómarhát és azonbelül ivar és minőség szerint osztályoz. I. húsmarhák és azok magyar tarka keresztezései II. tejtípusú fajták Minőségi osztályok extrém (76-80 Ft/kg), I., II, III oszt, selejt-marha (6-7 forinttal csökken osztályonként). A húsipari vállalatok a szerződéseket egy negyedéven belül azonos árral kötik A hústípusú alapanyag ára 90-130 Ft/kg, tejtípúsú 80-100 Ft. Az ágazat vállalatgazdasági problémái -a

borjúnevelőből kikerülő hízóalapanyag 1 év alatt lesz piacképes termék, és nem tudni mi lesz az ára -alacsony az ágazat állóeszköz lekötése, 15-20 ezer Ft/db -megfelelő szervezés mellett folyamatos árbevételt ad -alacsony az élőmunka igénye 50-100 db/Fő -jó minőségű tömegtakarmányt igényel, aminek önköltsége a növénytermesztés színvinalától függ -a hízóalapanyag költsége azonos lehet a tej- és hústípus esetén -tejtermelő tehenészetben folyamatos, húshasznú állománynál szakaszos az elletés és az árúkibocsátás, ill. az árbevétel -az első év felében drágább, második felében olcsóbb a hízó-alapanyag. -az ágazat forgóeszköz lekötése 10-15 ezer Ft. Az ágazat mérete, vállalaton belüli kapcsolata A marhahízlalás lehet önálló ágazat vagy a húshasznú tehéntartásra épülő komplex ágazat egyik termelési szakasza. Az ágazat méretét a gazdaság tehénállományának nagysága, a rendelkezésre

álló férőhely és a gazdaság pénzügyi helyzete, a mellékterméket adó ipari üzem távolsága határozza meg. Hízlalási módok Borjú, ill. fehérhúsú borjúhízlalás Baby-beef (300 kg-ra történő gyors hízlalás), növendék bika és üsző hízlalás, selejt tehenek vágás előtti feljavítása. A bikákat, ha hereford 450-480 kg, ha magyar tarka 550-600 kg végsúlyra hízlaljuk. Intenzív hízlalás: abrak, ill. szárazkeverék etetésre alapozott Napi tápanyagígény az élősúly 1%-a + 1.200 gr keményítőérték 18-20%-os fehérje koncentráció Napi testtömeg gyarapodás: 1,4-1,5 kg. (abrakigényes tartási mód) Félintenzív hízlalásnál napi 1-1,2 kg testtömeg gyarapodás. Napi tápanyag ígény a testtömeg 1%-a + 800 gr keményítőérték 16-18%-os fehérje koncentrációval. Alapozhatjuk szilázsra vagy melléktermékekre. a hízlalás utolsó 4-8 hetében az abrak fogyasztás napi 6-8 kg Extenzív tartás esetén abrakot csak a hízlalás

utolsó 10-12. hetében etetnek Nem terjedt el hazánkban. Tartásmód Kötetlen tartás, mélyalmos istállóhoz épített karámmal. Az állatokat célszerű kiscsoportokban - 12-15 db - tartani. Gépesítéstől függően egy dolgozó 100-200 db-ot tud ellátni Kötött tartás esetén 40-50 db. Ha exportra van lehetőség a szállítás előtt 4-6 héttel le kell kötni az állatokat A hízlalás tápanyag szükségletét és annak koncentrációját befolyásoló tényezők -a fajta -az ivara -a kor A hízlalás intenzitását a takarmányadagok koncentrációjának növelésével lehet biztosítani. Az 1 kg tömeggyarapodáshoz a hízlalási időszak átlagában 4-4,5 kg abrak felhasználásával számolhatunk. Az ágazat hatékonyságának értékelése A ráhízlalt tömeg előállítási költségét kell meghatározni. Fontos a költség - hozam optimalizálása, a napi takarmányadag összeállítása. A hízlalás állandó költségei: -alapanyag értéke

-amortiáció, fenntartási költség -épület- és állatbiztosítás -munkabér és annak közterhe A költségek 65%-a takarmányköltség. A jövedelmet befolyásoló tényezők: -alapanyag előállítás költsége -alapanyag ára és az értékesítési ár különbözete (negatív árrés) -a hízlalás költsége -az értékesítési ár 6. A juhászat szervezése és ökonómiája A juhászat jelentősége A juhtenyésztés (1990-es adatok szerintt) a mezőgazdaság összehasonlító áron számított termelési értékéből 2,1 , az állattenyésztéséből 4%-kal részesedik. Az előállított vágójuh és juhsajt döntően exportra kerül, a gyapjútermelés import kiváltását teszi lehetővé. A faj hasznosíthatósága, a viszonylag nagyobb szaporasága, gyors fejlődése módot nyújt a piachoz való alkalmazkodásra. Kevés tárgyi eszköz lekötés A forgóeszközök rövid időn belül bevételt hoznak (likviditás). Az ágazat túlélési rugalmassága nagy

Fejlesztés lenne szükséges A juhlétszám fokozatosan csökken. Anyatartás és báránynevelés szervezése A tevékenység méretét a takarmánybázis, a gyepterületek nagysága, hozama, a feltétlen juhtakarmányok mennyisége alapján megtervezhetjük. Az elsődlegesen piaci kereslethez igazodó, kibocsátásból kiinduló méretezés a szántóföldi takarmányok nagyobb mérvű bevonását követelheti meg. Ez az intenzív juhászatok sajátja A jövedelmezőség alapfeltétele az anyajuh állomány genetikai alapjának és a termelés-technológiai környezet összhangjának megteremtése és folyamatos fenntartása. Az anyák hasznosítását illetően három termelési szint különíthető el: extenzív (kedvezőt-len feltételek között - termékenyítések utószezonra késő ősz történő idízítése, fűre elletés), átmeneti, intenzív. A hasznosítás alapváltozatai: az évi egyszeri elletés, az évi egyszeri elletés fejéssel, a sűritett elletés és a

sűrített elletés fejéssel. Kedvezőtlen adottságok között extenzív termelés. A juhászatok intenzitása, jövedelmezőségi rátája a fajlagos hozamok növelése és hasznosítások kombinációja révén fokozható. A fejés bevezetésé-vel az ellések sűrítésével a termelési időszak megnyúlik, ezzel a termékértékesítés növelhető, folyamatossá tehető. Az anyajuh tartás selejtezési hányada a kényszer selejtezések és az alacsony termelés miatti állománycsere arányának megfelelően változik. A termelésben tartás optimális ideje a tenyészérték-különbözet, a hozamok életkorral való változása, a változó költségek és a termékárak alapján állapítható meg. Tenyésztési szem-pontból a mesterséges megtermékenyítése előnyösebb. A kostartás teljes megszűntetésére inszemináláskor sem gondolhatunk, mert a keresztezés-hez, esetleg a kos-utóhasználathoz (ha kisebb számban is) szükség van apaállatokra. Az extenzív

juhászati technológia az uralkodó A tenyész anyák kritikus periódusai: a venhesség utolsó 4-6 hete és az ellést követő intenzív termelési időszak. A takarmányozás alapvető módszerer a legeltetés (kevesebb teleltetés) A téli takarmánybázis nagyobb hányada gyepterületről és melléktermékekből származzon. Csak a téli elletés és báránynevelés, a mesterséges báránynevelés igényel szigetelt, drágább épületeket. A nem ellő anyajuhok és a növendékek olcsó, fészerszerű épületekben, alkami szállásokon is teleltethetők. Az elletések kellő ütemezésével a költséges férőhelyek számát csökkenteni lehet, akár épület nélküli tartás is szervezhető. A báránynevelés módszerei: -az intenzívebb anyahasználat (sűrített elletés, fejés) a korábbi választást, rövidebb ideig tartó nevelést feltételezi. -tejesbárány értékesítésekor hosszabb, intenzív hízlaláskor rövidebb lehet a hízlalás időtartama -a

mesterséges nevelés eszközigényesebb, kockázata nagyobb (csak tartósan jó piac esetén). -merínó állományoknál az elérhető árbevétel növekedés, valamint a tejtermelés és kifejés többlet-költségének összevetése alapján dönthetünk a fejés bevezetéséről. A költségtöbblet legfontosabb összetevői: a termelő takarmány értéke, a fejési élőmunka költségei, a fejőház és fejőberendezés üzemeltetésének, fenntartásának, amortizációjának terhei. Állománypótlás A költségtakarékosságot elsősorban a takarmányellátás, a tartási rendszer és a gondozás területére lehet összpontosítani. -A fésűsmerínó jerkék tenyésztésbe vétele nevelési intenzitástól függően 10-18 hónapos korban egyaránt lehetséges (az anyatartás technológiai körülményeit kell tekintetbe venni). Döntéskor az összes nevelési ráfordítás és egyéb teher, valamint a várható hozam különbségei alapján mérlegelhetünk. A

tenyésztésbe lekötött anyalétszámot a pótlás aránya és a felnevelés alatti kiesések határozzák meg. A keresleti piacnál jerkék eladása. Így a negatív szelekció miatt a minőségi pótlás lehetetlen Az utánpótlás saját nevelésből vagy vásárolni. -A tenyészkosok utánpótlását, cseréjét a tenyészetek nagyobb része vásárlásból biztosítja. A vásárlás kockázatos (hiteles tenyésztési és piaci információkra, a származási hely alapos ismeretére van szükség.) A tenyészkos ellátás a törzstenyészetek feladata. A tenyészjerke értékesítés esetlegesebb. A vágóbárány előállítás A kereslettel értékesítési időben, minőségben, tömegkategória szerinti megoszlásban összhangban legyen. A hagyományos juhpiac legfontosabb keresleti időszakai: húsvét, augusztus közepe, vége és karácsony. Értékesítési kategória Tejes bárány Választott bárány Express pecsenye bárány - jerke Tömeg értékesítéskor

elléstől 14 - 18 18 - 24 nap 50 - 60 80 - 90 terméke nap 200 - 210 230 - 240 100 - 120 250 - 290 9 120 - 140 270 - 290 10 24 - 27 - kos 27 - 30 Nagy súlyú 35 felett kategória Eltelt idő nyítéstől hónap 7 8 Nagyobb a bizalom a kamion tételek iránt. A kereskedők hazánkban elsősorban a merinó típusú vágóbárányt keresik és tartózkodóak a legelőn nevelt bárányokkal szemben. A pecsenyebárány előállításánál az alapanyag tömege a hízlalás után értékesíthetőnek 4050%-át eléri. Eladva, értékesítési ára, kategóriától függő- en akár 40%-al is magasabb lehet, mint a hízlalt bárányoké. A negatív árrés miatt miatt a ráhízlalás önköltségét minimalizálni kell. A gyarapodás ökonómiailag elfogadható költségét az elérhető bevétel és a hízlalásba fogott bárányok ára, előállítási költsége, valaminy az utána felszámított nyereségigény különbsége adja. Meg kell vizsgálni, hogy a saját vagy

vásárolt takarmány, gazdasági abrak, ill. tápkeverék, dercés vagy granulált táp etetése, abrakos, ill a tömegtakarmányos hízlalási mód jár jelentősebb gazdasági előnnyel. A hízlalás lehetőségeit a gazdasági adottságok és az alapanyag határozzák meg. A nagyobb testű fajták bárányai felelnek meg nagy vágótömegű bárányok értékesítésére. A hízlaldák működtetése során a férőhelyenként egy év alatt elérhető jövedelem maximalizálása a cél. Ennek összegét az 1 férőhelyen meghízlalható létszám és vágóbárá-nyonkénti nyereség adja. A juhtartás gazdasági értékelésének szempontjai A juhtartás tevékenységeinek erdeményét együttesen kell értékelni. 1 kg élőtőmeg = 0,4 kg gyapjú, 1 l tej = 0,1 kg gyapjú. A juhászat teljesítmé-nyét az anyahasználat intenzitása határozza meg. Az anyatartás költségei között a takarmányozás aránya 50 - 60% A szántóföldi tömegtakarmány felhasználás magas

aránya a költségeket nagyon megemeli, igy magas a kritikus termelési szint. A bárányhízlalás termelési költségeinek 70-80%-a taakarmányozási ráfordításokból ered. Elemzése során éppen ezért a táplálóanyagok hasznosulását jelző mutatók és módosulásukat előidéző ténye-zők mindíg számítandók. A juhászati munkák szervezése A juhász által ellátható állományt annak igényessége, az elvégzendő munkák mennyisége, az elhelyezési rendszer, a gépesítettség befolyásolja. Egy juhász 400 - 500 üres, 200 - 300 ellő és szoptató anyát, 400 - 500 jerkebárányt, 300 - 400 kosbárányt, 500 toklyót képes kellően ellátni. Feltétele, hogy az istállózási időszakra szánt takarmányt és almot az istállók közvetlen közelében helyezzék el. Elvégzendő rendszeres munkák: állomány ellenőrzése, beteg állatok elkülönítése, bejelentése, előírásnak megfelelő kezelése, a napi takarmányozás és itatás, az almozás, a

körmözések elvégzése, az épület és eszközök karbantartása, a hodályok környékének rendbentartása. Időszakos teendők: az ivarzók kerestetése, kiválogatása, a hodályok ellésre előkészítése, az ellések felügyelete, az anya és bárány ellátása, közreműködés különböző kezeléseknél, nyírásnál, gépi fejésnél, a kézi fejés végzése, az állomány szükség szerinti átválogatása, selejtezése, a bárányok választása. A mesterséges nevelésnél speciális feladat a tejpótló keverése, itatása, az ilyenkor elengedhetetlen higiéniai feltételek megteremtése. Hagyományos istállókban 800 - 900, korszerű hízlaló telepeken 1500 - 2000 pecsenyebárányt láthat el egy hízlaldai dolgozó. A juhászatok hagyományos munkaszervezete az egy nyájas rendszer, amikor egy juhászhoz egy azonos állománycsoportba tartozó kezelési egység tartozik. A páros falkás rendszernél két juhász és két nyáj képez egy szervezeti egységet.

A segítséget igénylő munkákat közösen végzik, egy hodályban helyezendők el A csoportos munkaszervezetben egy-egy nagyobb, 3.000 - 4000 anyalétszámú telep gondozói egy munkacsapatot alkotnak. Kevesebb szakképzett juhásszal nagyobb állomány látható el A “családi csoportok” (férj, feleség, gyerek) kialakítása jó a közös érdekeltség miatt. A napi munkarend: nyáron a legeltetés a kehető legkorábban, délután minél később (16 - 17 órakor) kezdődjön. Osztott műszak Az időszaki munkák 9 - 15 óráig végzendők A juhászok speciális munkája a nyírás, évente egyszer tavasszal (marc., apr, maj) A nyírás előkészítésének fontos feladata az időpont megválasztása, nyíróbrigád szerződtetése. Kézi ollóval való nyírás során egy nyíró gyakorlottságától függően napi 30 - 45 db anyát, növendéket vagy bárányt tud megnyírni. Kosok nyírása-kor fele létszámmal lehet számolni A gépi nyírásnál egy átlagos

képességű dolgozó 6 -12 perc alatt nyír le egy merínó juhot. A durvább gyapjasok nyírásának időigénye 10%-kal kevesebb. Egy nyírást végzőre 1 - 2 fő kiszolgáló személy jut Egy 12 nyírófejes gép (ESZA-12/200) kiszolgálását végzők lehetséges beosztása 4 juhfogó és adogató, 3 gyapjúkihordó, 1 sepregető és sebkezelő, 1 késélező és beállító, 1-2 mérlegelő, 4-5 zsákoló. Egy-egy nyírófej 8 db/óra teljesítménye mellett a brigád 10 órás műszakteljesítménye közel 1.000 db Nyírás után fürösztés (áthajtós fürösztőme-dence) - 1000 - 1100 juh 8 órás műszakban, + 3 - 4 fő a juhász mellé. A juhfejés hagyományos módszere a kézi fejés (50 - 60 juh óránként). A gépi fejés történhet fejőházban, hodályban vagy legelőn A fejőállások száma stabil rendszerű fejőházakban és áttelepíthető berendezéseknél 1x12, 2x12, ill. 2x24, mozgó padozatúaknál 18, 30, de 56 is lehet. Kisgazdaságok részére 2

készülékes háztáji fejőberendezés került forgalomba. A fejési teljesítmény fejőnként 150 -00 db/óra A takarmánykiosztás rendszere a hodályok kialakításához igazodik. Régi helyeken kézi takarmánybehordás, telep rendszerü elhelyezéseknél ez gépesíthtô. Nagyonn telepeken külön takarmányosbrigád alkalmazható. A legeltetés napi ki-, és behajtással vagy legelôre telepítéssel szervezhetô. A legeltetési idô nyárom rövidül, a fűvelvétel nem elegendô Nyári szállás, ha a legelô messze van. A vándorló, vándoroztató legeltetésnél a juhász és bojtárja éjjel-nappal együtt van a nyájjal. A kihelyezett állatokat vízzal, nyalósóval és esetenként szalmával kell ellátni. Van még pásztoroló (a juhász folyamatosan felügyeli az ôrzési egységet, a legelô nyáj elôtt jár, terülését kutyával szabályozza, a legeltetett területet váltja) vagy pásztor nélküli legeltetés (karámos legeltetés az intenzív legelôk

alklmasak. A tenyészállomány alá a mélyalom állapotának megfelelôen kell almozni. (hetente szupefoszfáttal kezelni) Évente 2-3 alkalommal kell kitrágyázni (GEHL, MUSTANG önjáró gépek). A juhászok bére általában darabonkénti gondozási díjból, teljesítménybérbôl, az alapdíjazásba nem tartozó munkák bevételibôl és az értékesítési, minôségi prémiumokból tevôdik össze. A juhászatnak hagyományos bérkiegészítési formája a juhtartás engedélyezése. 7. A kocatartás, malacnevelés és hízóalapanyag előállítása, szervezése és ökonómiája Az ágazat jellemzői A sertéstartás 1990. évi termékértéke a mezőgazdaság öszehasonlító áron számított termelési értékének 21,1%-át, az állattenyésztésnek 40%-át adja. Az előállított vágósertés 53%-a a kistermelőktől származik. A húsfogyasztás több mint 50%-a, a húsexport 30 - 40%-a sertéshús. Az abrakta-karmányok termesztésének lehetőségei és

színvonala a sertéstartásnak kedveznek. Különböző élelmiszeripari melléktermékek, háztartási hulladékok hasznosítója is lehet az ágazat. A sertés szaporasága miatt kevesebb anyaállat után nagyobb mennyiségú vágósertés értékesíthető. A sertéssel foglalkozó kistermelők gyorsan követik a piac változásait. Kocatartás ás malacnevelés A sertéstartás méretének legfontosabb kifejezője az átlagos kocalétszám. Az árútermelés mértékét az évi hízósertés értékesítés volumene jellemzi. A tevékenység méretezésének a szempontjai a kereslet, a folyamatos termékkibocsártás igénye, a meglévő férőhelykapacitás, a takarmánybázis, a versengő állatok színvonala, eredményessége, a munkaerőellátottság. A folyamatos termelés előfeltétele legalább 300 koca tartása. A kocatartás (tenyésztési fázis) célja a hízlaláshoz jól gyarapodó, a kereslet által elvárt vágóértékre képes hízóalapanyagot biztosítani.

Kevés szabad munkaidő - hízlalás, több munkaidő - kocatartás és a malacok értékesítése, kevés férőhely - kocatartás, több férőhely - vágósertés tartás. A kocatartás állandó terhei nagyok. Cél a drága termelő létesítmények, különösen a fiaztató kapacitásának a lekötése. A fialási gyakoriságot a szoptatási idő rövidítésé-vel javíthatjuk A válaztás élettabi optimuma 28 - 35 napos kor körül van. A malacnevelés fázisainak száma a beruházási költség és az újabb neve-lési szakasz beiktatása nyomán jelentkező többlet munkák, a munkaerőigény alapján határozható meg. A kocatartással összefüggő szakmai döntés a tenyésztésben tartás optimumának megállapítása. Az egységnyi szaporulatra jutó átlagköltség vagy az egy fialásra eső átlagnyereség alapján lehet a selejtezés időpontját kijelölni. A mai sertéstelepi feltételek között a 4 - 6. fialás eredményei a legkedvezőbbek Minél több a pótlás

miatt beállí-tott előhasi kocák aránya, gyorsabb ütemű az állománycsere, annál kisebb általában az egy kocára jutó átlagos felnevelési teljesítmény. A nagyüze-mi telepek kocakiesési aránya 50 - 70 % Az utánpótláshoz szükséges kocasüldők vásárlásból (mentesít a nevelés alól) vagy saját nevelésből biztosíthatók. A vágósertéseket nevelő telepek a kansüldőket rendszerint vásárolják. A szükséges kan létszámot a kocacsoportok nagysága és a búgatási idő határozza meg. A sertéstartás értékelésének szempontjai A megfelelő termékkibocsátás alapja - komplex tevákenység esetén - a koca-állomány kellő kihasználása. A reprodukció színvonala a termékenyí-tési index (az összes termékenyítések és fialások hányadosa), a fialásonkénti malacszaporulat, a kocánként választott malacok száma, a kocák fialási gyakorisága alapján értékelhető. A fialásonkénti malacszporulat és a kocaforgó szorzata egy

átlagkoca éves szaporulatát adja. Malacnevelés-nél a leválasztáskori alomnépességet és alomtömeget és annak kiegyenlítettségét vizsgáljuk. Hízlaláskor a beállítási és értékesítési tömeg, a hízlalási idő, a hízlalás alatti elhullás, tecnológiai selejtek aránya a növekedés intenzitása és a takarmányhasznosítás vizsgálandó. Egy-egy telep, ill egész ágazat termelés;nek változását az egy átlagkocára jutó éves vágósertés kibocsátás, egy vágóállatra jutó összes abrakfelhasználás szerint értékelhetjük. A jövedelmet és annak összetevőit a termelési egységekre célszerű számítani. A sertéstenyésztés közvetlen költségeinek több mint 80 %-a anyagfelhasználásból ered (legnagyobb része a takarmányozásra megy). Az élőmunka felhasználás és a termelés tárgyi eszközeinek költségei, ezek arányai a technológia függvényéban alakulnak A bevételek elemzése során külön vizsgálandók a

minőséget meghatározó technológiai feltételek, az egyes értékesítési irányok értlékesítési eredményei, az eladások előkészítése. A sertéstartás munkáinak szervezése A fiaztatón kívül minden termelési fázis munkái elvégezhetők egyműszakos szervezetben. Átlagos méretű (500 kocás) telepeken a munkák többműszakos szervezése előtérbe kerülhet. A nem kötött munkákat a hét közepére célszerű összpontosítani. A több műszakos szervezésnél ajánlatos a műszakok átfedését biztosítani. A sertéstelepek hagyományos szervezési formájánál egy-egy állománycsoportra, épületre alapozódik a munkaszervezet. a gondozók valamennyi műveletet maguk végzik. Állandóan egy munkaterületen dolgoznak Az átlagosnál nagyobb telepeken munkamegosztáson alapuló szervezet hozható létre. Átmeneti megoldás mozgó brigádok és állandó gondozók együttes alkalmazása. A telepek napi munkái: állomány átvétele munkakezdéskor,

állomány átvizsgálása, beteg és elhullott állatok feljegyzése, kiemelése, műszaki rendellenességek észlelése bejelentése, fertőtlenítő küszöbök feltöltése, etetők, itatók kitisztítása, takarmány etetések rendjének megfelelő kiosztása, önetetők ellenőrzése, feltöltése, általános takarítás, az előírt nyílvántartások vezetése, az állomány átadása a következő műszaknak. Vemhesítőben még plusz feladat: tenyészkanok járatása, ivarzó kocák válogatása, búgatáso termékenyítés rendje szerinti végzése. Fiaztatók: a fialások levezetése, a lefialt kocák és az újszülött malacok ellátása. Időszaki munkák: be- és kitelepítések, ill. falkásítások, szállítások, segítségadás állatorvosi kezelésekhez A kocaszálláson csoportban tartott kocák napi állatonkénti ggondozási időszükséglete 3-6, a vemheseké 1-1.5, a fiaztatóban levőké 8-16 perc A korszerű malac-utónevelő és hízlaló épületekben

mindössze 0,3-0,5, hagyományos hízlaldákban 0,8-1 perc az egyedenkénti időszük-séglet. A gondozóra bízható létszám kocaszálláson 80-400, fiaztatás alatt 30-60, malac utónevelőben 600-1.200, , hízlaldában 300-1300 db lehet A bértételeket teljesítmény szintenként ajánlatos differenciálni. 8. A sertéshízlalás szervezése és ökonómiája Hízlalás A növekedés intenzitásának feltétele az intenzívebb takarmányozás. Minden olyan feltétel, ami hatással van a gyarapodás mértékére és takarmá-nyok hasznosítására az eredményesség fontos tényezője. A hízlalási módszerek értékelésének egyik legfontosabb szempontja a takarmányok hasznosulása. A vágósertések minősége és a hízlalhatósága a fajta választás által erősen meghatározott. A hízlalás fontos döntése az adott technológiánál optimális hízlalási idő, ill. végtömeg megállapítása Elemzéskor az egy hízóállatra, az időegységre vagy férőhelyre

jutó fedezeti hozzájárulás számítandó. Fontos a takarmánykeverékek összetételének optimalizálása, minimális költségű takarmányadagok összeállítása. A termelés összehangolása. Állomány és épületrotáció A technológiai elemek összerendezője a termelési-üzemi program, amely biztosítja a termelő kapacitások szinkronját, teljes hasznosítását és a tenyészállomány folyamatos kihasználását. Alapkövetelmény az ütemesség, amikor egyenletes a telelpek termelése, kibocsátása. Az egyegy ütembe tartozó kocák, azok malacai, majd az ivadékokból összeállított hízócsoportok egyegy egységet alkotnak Az üzemelési programot a termelési alaptényezők rögzítése után lehet kidolgozni. Legfontosabb paraméterek a tenyésztési idő, ill a standardizált termelési ciklus (a vemhes-ségi és szoptatási idő mellett az ütemidőből áll), a fialásonkénti szporulat, az egyes termelési fázisok kiesései, a takarítási és

fertőtlenítési idők, az ütemidő, a kocák és süldők vemhesülésének mutatói. A termelés programozásának az alapja az ütemidő meghatározása Ez az egymást követő, egymás után ellő kocacsoportok búgatása közötti idő, amely az egész állomány mozgásának ritmusát mutatja. Kisebb telepeken a kocák ivari ciklusához igazodó 21 napos, nagyobb létszámnál 10, ill. 7 napos ütemezéssel történhet az összehangolás A megfelelő rotáció feltétele, hogy a kocák termelési ciklusa az ütemidő egész számú többszöröse legyen. Hányadosuk a külömböző termelési fázisokban levő kocacsoportok számát adja. Az épületegységek számát az egyes termek férőhely foglaltsági idejének (fázis idő) és az ütemidőnek hányadosaként kalkulálhatjuk. A férőhelyek maghatározásakor a fiaztató termekben lévő kutricák számából kell kiindulni. a fiaztatóba került kocák fialási ideje 7 - 10 nap. A fiaz-tatótér kutrica száma

(30-40-60) egyben megadja az egyes kocacsoportok létszámát is. A szükséges telepi kocaállomány a csoportok száma és azok létszáma alapján állapíthatók meg. A fiaztatók fázis ideje a helyhez szoktatás, a szoptatás és a takarítás, fertőtlenítés időigényéből tevődik össze. A sertéstartás értékelésének szempontjai A megfelelő termékkibocsátás alapja - komplex tevákenység esetén - a koca-állomány kellő kihasználása. A reprodukció színvonala a termékenyí-tési index (az összes termékenyítések és fialások hányadosa), a fialásonkénti malacszaporulat, a kocánként választott malacok száma, a kocák fialási gyakorisága alapján értékelhető. A fialásonkénti malacszporulat és a kocaforgó szorzata egy átlagkoca éves szaporulatát adja. Malacnevelés-nél a leválasztáskori alomnépességet és alomtömeget és annak kiegyenlítettségét vizsgáljuk. Hízlaláskor a beállítási és értékesítési tömeg, a hízlalási

idő, a hízlalás alatti elhullás, tecnológiai selejtek aránya a növekedés intenzitása és a takarmányhasznosítás vizsgálandó. Egy-egy telep, ill egész ágazat termelés;nek változását az egy átlagkocára jutó éves vágósertés kibocsátás, egy vágóállatra jutó összes abrakfelhasználás szerint értékelhetjük. A jövedelmet és annak összetevőit a termelési egységekre célszerű számítani. A sertéstenyésztés közvetlen költségeinek több mint 80 %-a anyagfelhasználásból ered (legnagyobb része a takarmányozásra megy). Az élőmunka felhasználás és a termelés tárgyi eszközeinek költsé- gei, ezek arányai a technológia függvényéban alakulnak. A bevételek elemzése során külön vizsgálandók a minőséget meghatározó technológiai feltételek, az egyes értékesítési irányok értlékesítési eredményei, az eladások előkészítése. A sertéstartás munkáinak szervezése A fiaztatón kívül minden termelési fázis

munkái elvégezhetők egyműszakos szervezetben. Átlagos méretű (500 kocás) telepeken a munkák többműszakos szervezése előtérbe kerülhet. A nem kötött munkákat a hét közepére célszerű összpontosítani. A több műszakos szervezésnél ajánlatos a műszakok átfedését biztosítani. A sertéstelepek hagyományos szervezési formájánál egy-egy állománycsoportra, épületre alapozódik a munkaszervezet. a gondozók valamennyi műveletet maguk végzik. Állandóan egy munkaterületen dolgoznak Az átlagosnál nagyobb telepeken munkamegosztáson alapuló szervezet hozható létre. Átmeneti megoldás mozgó brigádok és állandó gondozók együttes alkalmazása. A telepek napi munkái: állomány átvétele munkakezdéskor, állomány átvizsgálása, beteg és elhullott állatok feljegyzése, kiemelése, műszaki rendellenességek észlelése bejelentése, fertőtlenítő küszöbök feltöltése, etetők, itatók kitisztítása, takarmány etetések

rendjének megfelelő kiosztása, önetetők ellenőrzése, feltöltése, általános takarítás, az előírt nyílvántartások vezetése, az állomány átadása a következő műszaknak. Vemhesítőben még plusz feladat: tenyészkanok járatása, ivarzó kocák válogatása, búgatáso termékenyítés rendje szerinti végzése. Fiaztatók: a fialások levezetése, a lefialt kocák és az újszülött malacok ellátása. Időszaki munkák: be- és kitelepítések, ill. falkásítások, szállítások, segítségadás állatorvosi kezelésekhez A kocaszálláson csoportban tartott kocák napi állatonkénti ggondozási időszükséglete 3-6, a vemheseké 1-1.5, a fiaztatóban levőké 8-16 perc A korszerű malac-utónevelő és hízlaló épületekben mindössze 0,3-0,5, hagyományos hízlaldákban 0,8-1 perc az egyedenkénti időszük-séglet. A gondozóra bízható létszám kocaszálláson 80-400, fiaztatás alatt 30-60, malac utónevelőben 600-1.200, , hízlaldában 300-1300

db lehet A bértételeket teljesítmény szintenként ajánlatos differenciálni. 9. A brojler előállítás szervezése és ökonómiája Az 1990. évi közel 580 ezer tonna vágóbaromfi több mint 80 %-át a brojlertermelés adta Az export lehetőségek megszünése miatt az 1991. évi termelés mintegy 70 %-kal csökkent A brojlertermelés a baromfi vertikum alapanyag előállító szakasza. A termékelőállítás ideje 46 52 nap Az ágazat üzemgazdasági kérdései A gazdaság éves brojler termelésének szakszerű megszervezése és a szerződések megkötése előtt dönteni kell: -folyamatos vagy szakaszos lesz a termelés? -hány napos lesz a két parti közötti szervízperiódus? -a telep minden istállójában egyidőben vagy szakaszosan történik a telepítés, ill. az elszállítás? A szakaszos telepítés indokolhatja, hogy egyes épületeket csak a nyári időszakban hasznosítunk baromfitartással. A szervíz periódus 5 - 14 nap lehet A te;epek általában 7

hetes nevelési idő és egy hetes szervízperiódus mellett évi 6 - 6,5 partival számolnak. A szakaszos telepítéssel szem-ben az egyidőbeni telepítés előnye, hogy minden parti után az egész telepen egyidőben végezhető az istállók fertőtlenítése, megszakítható a fertőzési lánc, minden időszakban azonos táp etethető. Hátrány, hogy nem egyenletes a telepi dolgozók leterhelése A téli brojler előállítás energia költségeinek csökkentése érdekében a termelők a következő telepítési módokat alkalmazhatják: -Az istálló felét leválasztják pl. fóliával és a fűtött részbe teszik az állatokat Két három hét után eltávolítják a fóliát és az alacsonyabb hőigényű nagyobb testű állatokat az épűlet teljes területén nevelik tovább. -A több istállóból álló telepen egy épületbe telepítik a két istállóba való állományt és 2 - 3 hetes előnevelés után felét az addig nem fűtött istállóba telepítik.

-Vállalkozók, kistermelők az adott férőhelyen felnevelhető létszámnál 40-50%-kal több csibét telepítenek és a többletet 0,7 - 0,8 kg-os súlyban “rántani való” vagy előnevelt csirkeként értékesítik. A keltetőüzemmel éves szerződésben előre meghatározzák, hogy a termelő mely naptári héten hány db naposcsibét igényel. A keltetővel kötött szerződés alapján értékesítési szerződést kell kötni a baromfifeldolgozó vállalattal is. Az átvételi ár mellett a - várható elhullás figyelembevételé-vel - meghatározzák az értékesítendő darabszámot. Az ágazat munkafolyamatainak szervezése Egy-egy dolgozó 8-10.000 állatot gondoz (gépesítettség miatt) Folyamatosan végzendő feladatok: -a telepi létesítmények rendben tartása -a hőmérséklet, ivóvíz és takarmányellátás ellenőrzése -hulla szedés, fertőtlenítő tálcák rendbentartása -egészségügyi és általános állomány ellenőrzés -nyílvántartások

vezetése -tömeggyarapodás ellenőrzése Elvárható: 1. héten az induló testtömeg 3x-szorosa 2. 2x-szerese 3. 2.5-szerese 4-7. 1.5-szerese A telepítés, szállítás és a szervízperiódusban végzendő feladatok: -eltávolítjuk az előző parti trágyáját -lemosó fertőtlenítést esetleg meszelést végzünk -elvégeztetjük a technológiai berendezések karbantartását és az esetleges javításokat -mélyalmos tartás esetén bealmozunk -a már bealmozott istállóban formalinos fertőtlenítést végzünk (24 órára lezárjuk a teret) utána 12 - 16 órás szellőztetés. -az állomány fogadása előtt 24 órával 29C-ra fűtjük fel a helyiséget. A naposcsibe 100-as kartonban érkezik. Nagy melegben 80 csibe van egy kartonban (2 % ingyen az elhullás miatt). Eleinte a tálcákra szórjuk az eleséget s fokozatosan 2 hét alatt távolítjuk el. A szállítás előtt 12 órával megszűntetjük az etetést, de a vizet nem Az állatok ketrecbe rakását kék

fénynél kell végezni. A brojler termelés elemzése Minden parti után érdemes elvégezni.Az elemzés során vizsgáljuk: -a telepítés szervezettségét, az állomány fogadását -a telepítés sűrűségét 22 - 25, ill. 35 - 40 db/m2 -az elhullás mértékét (1 - 4 %) -a nevelési napok számát -az értésesítéskori átlagos testtömeget (1,4 - 1,7 kg) -az I. és II osztályú árú arányát -az 1 kg vágóállat előállításához felhasznált táp mennyiségét (1,8 - 2,2 kg) -az 1 kg-ot terhelő takarmány- és energiaköltséget 10. Az árú és tojástermelés szervezése és ökonómiája A hazai mezőgazdaságban az integrált termelés először a baromfitartásban alakult ki. A termelés jól szakaszolható, az egyes szakaszok eltérő eszközállományt igényelnek. A tojástermelésünk biológiai háttere világszínvonalon áll. A hazai tyúkállomány kakasokkal együtt 38 - 40 millió db. Az állomány 25 - 26 %-a van a nagyüzemekben, ahol az 1

tyúkra jutó tojástermelés 240 - 250 db. A kisüzemi állomány éves termelése 170 - 180 db/tyúk Évi tojástermelésünk 4,2 - 4,7 milliárd db. az egy főre jutó fogyasztás 350 db A tojástermelés sajátosságai Rugalmas, piacérzékeny ágazat. Kedvező az eszközök forgási sebessége A termelés a vállalati igény szerint koncenrálható: -az ágazati méret csak a rendelkezésre álló beruházási összeg nagyságától, a gazdasági kockázatviselő képességétől függ -korszerű technológia áll rendelkezésre -kedvezőek a munkahelyi feltételek, ezért nem gond a jól képzett munkaerő biztosítása Az ágazat technológiai változata a) Mélyalmos tartás: -alacsony a fajlagos beruházási költség -nagyobb a fajlagos élőmunka igény -területegységre vetítve alacsony a hozam -a meglévő épületek kisebb átalakítással alkalmassá tehetők a tyúktartásra -1 m2-re 5 - 7 tyúk telepíthető b) Lécrácspadozatos: -1 m2-re 10 - 12 tyúk telepíthető

-a tojás tisztább és könnyebb a begyűjtése -fajlagos beruházási költsége a mélyalmos és a ketreces tartás között van c) Ketreces tartás: -1 m2-re 15 - 16 tyúk telepíthető -alacsony a fajlagos energia igénye -alacsony a kézi munka igénye -jól gépesíthető -a tojás tisztább, de több a törött -csak árútojástermelésre alkalmas Az árútojástermelés szervezése Januártól májusig a tojás ára folyamatosan csökken, augusztustól év végéig folyamatosan emelkedik. A jércenevelés javítja az ágazat jövedelem pozícióját A jércenevelés lehet két- és háromfázisú. Kétfázísú: az állomány 0-8 hétig a nevelő istállóban van és akkor a tojóházba telepítik. A tojóház kihasználása folyamatos, a tojástermelés pedig szakaszos A termelési csúcs a legmagasabb ár idejére essen. Háromfázísú: az állomány 0-8 hétig a nevelő-ólban van, a 8. hét után az utónevelőbe kerül, ahonnan 19-21 hetes korban telepítik a

tojóházba A felnevelés során 3 - 6%-os elhullással és 7,5 - 8 kg/db tápfelhasználással számolhatunk. Az állományt a 8. héten és a 19-21 héten selejtezzük A selejtezés mértéke 3+3% A 19 - 21 hetes jérce nevelési költsége 150 - 200 Ft/db, beszerzési ára 220 - 250 Ft/db. A telepítés előtti feladatok: fertőtlenítés, almozás, újabb fertőtlenítés, karbantartás, ha szükséges fűtés. A takarmányszükséglet 14 - 16 dkg/db, ennek 10%-a szemestermény legyen a délutáni etetésnél. A világítási program 8 órás megvilágítással kezdődik és napi 18 órára emelkedik A termelés hibridtől függően 23 - 25 hetes korban kezdődik. A termelési csúcs 34 - 42 hét közé esik. A tojásméret a 28 - 36 héten a legnagyobb A törött tojás eleinte 2%, a termelés végén 8%. A törött és selejt tojás elérheti a 15 - 20%-ot A hőmérséklet 15 - 18 C-on a legkedvezőbb és 25 C fok felett a termelés csökken. Elhullás havi 0,3 - 0,5 %

Állományselejtezés 65 - 70 héten. A nem piacképes tojás hasznosításáról kell gondoskodni A jövedelmezőséget meghatározó tényezők: -a termelés színvonala -a fajlagos takarmányköltség -az elhullási százalék -a tojásminőség -értékesítési átlagár A tojás önköltsége 2,2 - 2,5 Ft/db, értékesítési átlagár 2,4 - 2,5 Ft/db. Egy tojáson 4 - 10 filler jövedelem érhető el. 11. A tenyésztojás termelés szervezése A tenyésztojás előállítás az árutojás termelésnél: -nagyobb fajlagos eszközlekötés (1 db tyúk 500 - 600 Ft) -nagyobb technológiai fegyelem -nagyobb kockázat mellett nagyobb jövedelmet ad Ketreces tartással nem lehet előállítani. 19-21 hetes jércéket telepítik A telepítés előtt fertőtlenítjük az ólat, amit az almozás után megismétlünk. Almozásra faforgács vagy kukoricacsutka használható. A telepítés előtt, ha szükséges, az ólat 15-18 C-ra fűtjük olajtüzelésű kazánokkal. 1 m2-re 5-6 db

tyúkot, 7-8 db tyúkra egy kakast telepítünk.4-5 tyúkra számítunk egy tojófészket A napi takarmányadag 10%-át szemesterményként kapja az állomány a délutáni etetés alkalmával. Preventív állategészségügyi ellátás (beólazáskori oltás, itatóvízbe kevert gyógyszerek). A tojást mosni nem szabad, a tisztítást dörzspapírral végzik A tojásokat 360 db-os kartonba rakva 5 - 10 C homersekleten tároljuk a szállításig (hetente 1 alk.) A keltetőbe szabályos alakú, legalább 48 - 52 grammos tojást lehet szállítani A termelékenységet a gépberakást követő 8. napon “lámpázással” állapítják meg A terméketlen tojásokat feltakarmányozhatják. A termelés kezdetétől állomány- és tojásnaplóban kell rögzíteni az elhullás, selejtezés és termelés alakítását. Az állománytól 150-160 tenyésztojással számolhatunk a 40-42 hetes termelés során. A termelési csúcs a 34-42 hétre esik Ekkor az állomány termelése 85-90%-os. A

tojás termékenysége a 28-36 héten a legjobb, ilyenkor eléri a 85%-ot is. Gyakran a tervezett idő előtt kell selejtezni A termelés jövedelmezőségét befolyásoló tényezők: -a termelés színvonala, a termelési idő hossza -a tenyésztojás aránya -az elhullás, selejtezés mértéke -a tenyésztojás átlagára A tojástermelésben használt mutatók -1 tojó által termelt össz és tenyésztojás -a termelés minőség szerinti %-os megoszlása -1 tojásra jutó abrak felhasználás -1 tojásra jutó energia felhasználás -elhullási százalék -a tojás értékesítési átlagára 12. A nagyüzemi állatartótelepek üzemeltetése A privatizációs és az új szövetkezeti törvény végrehajtásával megváltoztak a tulajdonviszonyok, ill. a termelési szervezetek Az új helyzetben sem lehet lemondani a korábban kialakított nagyüzemi állattartó telepek hasznosításáról. Ezek egy részét érdemes továbbra is eredeti rendeltetésüknek megfelelően

hasznosítani. A továbbra is állattartást szolgáló telepek üzemeltethetők: -korlátolt felelősségű társaságok keretében -bérbe adhatók egyéni vállalkozóknak -a megmaradó állami gazdaságok, az újjászerveződő szövetkezetek, vagy a megalakuló részvénytársaságok önelszámoló egységeként -belső vállalkozásba adhatók Az említett formák alkalmazásával a korábban termelési egységként működő telepek önállóan gazdálkodó egységekké válnak. A Kft alapításának, működtetésének rendjét a társasági törvény szabályozza. A másik három forma választása esetén jogszerű megállapodásban kell szabályozni a tulajdonosi képviselet és az üzemeltető közötti gazdasági kapcsolatot. A megállapodás előkészítése során a tulajdonosi képviseletnek meg kell határozni: -A kialakítandó egységet képező erőforrások körét (tejtermelés-tömegtakarmányt termő terület). Egy egység kell hogy legyen a juhnyáj, az

elhelyezését szolgáló hodály és az állomány eltartásához szükséges gyep terület. Az egység kezelésébe adott erőforrások mennyiségét és értékét a megállapodás mellékletét képező leltárban kell rögzíteni. -Meg kell határozni, mely időponttal kezdi meg működését az új gazdálkodó egység - ált. naptári év kezdetével. Előnye, hogy ismert az előző év termelési eredménye és az év végi leltára. Az üteemezés miatt lehetséges a vállalkozást más időpontban indítani. -Meg kell határozni az egység által előállított és a vállalat más egységeinek átadandó, ill. azoktól átvett anyagok árait. -Alapos üzemgazdasági számítások alapján lehet meghatározni, hogya a vállalkozó kezelésébe adott erőforrások használatáért évente mekkora összeg illeti meg a tulajdonost. a fizetetndő összeg nagyságában a két félnek meg kell állapodni. Az említett összegnek tartalmaznia kell: -az átvett eszközök

amortizációját -az egység kezelésébe adott földterület bérleti díját -az átadott erőforrások után elvárható jövedelmet (vita tárgyát képezheti) -Célszerű meghatározni az évi összeg fizetésének ütemezését. -Célszerű szabályozni az évközi készletérték válrozás számbavételének, elszámolásának rendjét. -A megállapodásban is rögzíteni kell, hogy a megállapodásban nem szabályozott kérdésekeben a vállalkozó önállóan dönt, s a munkáltatói jogok is őt illetik. -Célszerű meghatározni az egység és a vagyonkezelő központ közötti adatszolgáltatás rendjét. -A megállapodást célszerű határozatlan időre kötni, az infláció és a piaci viszonyok változása miatt csak a fizetetndő összeg nagysága változhat az egymást követő években. Az üzemeltető a költségek csökkentésére, jobb minőségű termék előállítására, kedvező áron történő értékesítésre törekszik. Íly módon jól

hasznosulnak a kezelésbe vett erőforrások