|
Dátum: 2012. február 10. 00:00:00. Forrás : Edupress |
Csippán Péter archaeozoológiával, vagyis régészeti állattannal foglalkozik. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (ELTE BTK) Régészeti Intézetének doktorandusza az uniós támogatással megvalósuló kutatóegyetemi projekt keretein belül írja disszertációját.
Pontosan mivel foglalkozik egy archaeozoológus?
Csippán Péter: A régészeti állattan az ásatások során előkerült állatcsontok vizsgálatával foglalkozik. A régészettudománynak e területe rendkívül összetett, hiszen a leletek nemcsak biológiai maradványokként kezelhetők, hanem szociológiai és antropológiai kontextusban is tanulmányozhatók. Archaeozoológusként igyekszem általános képet festeni egyes régészeti kultúrákról, illetve arról, hogy a történeti korokban hogyan viszonyultak az emberek az állatokhoz - milyen állatokat fogyasztottak és hogyan éltek együtt velük. A régészeti ásatások során talált állatcsontok szinte kizárólag az emberi tevékenység hatására halmozódtak fel, legnagyobb részük, konyhai hulladékként értelmezhető - a korabeli húsfogyasztás bizonyítékai. Az állatcsontleletek tehát az emberi tevékenység által meghatározott folyamat eredményei, ekképpen szolgálnak az elsődleges biológiai információkon túl szociológiai vonatkozású adatokkal is.
Miben különbözött az állatok szerepe a történeti korokban és napjainkban?
Cs.P.: A történeti korokban az ember és állat közötti kapcsolat lényegesen szorosabb lehetett és szélesebb kapcsolati spektrumot is jelentett. A háziállatok egyfelől a húsforrást, a munkaerőt, a társat jelenthették a mindennapokban, másrészről a közvetlen kapcsolatot a településeket körülvevő természeti környezettel. Egyfajta átmenetet képviseltek a vad és a domesztikált világ között.
Milyen eredmények születtek doktori kutatása során?
Cs.P.: A késő rézkori települések házainak, háztartásainak helye elég nehezen lokalizálható, mivel az akkori népesség, nem feltétlenül olyan házakban lakott, amelyek régészeti módszerekkel megfogható nyomokat hagytak volna maguk után - ez a kérdés komoly szakmai vitákat vált ki a mai napig. Kutatásomban a ház és a háztartás egységét a húsfogyasztás tényéből kiindulva próbálom meghatározni. Miután az emberek elfogyasztották az állatokat, a csontok különböző helyeken, gödrökben halmozódtak fel. Ezekben a depozíciókban pedig felfigyelhetünk olyan sajátosságokra, amelyek az adott háztartásokat, vagy azok sajátosságait definiálhatják. Nyilvánvalóan ez egy elég merész feltételezés, így szükségessé válhat az állatcsontokon kívül más jellegű leletanyagok bevonása is a kutatásba - azonban ezek az eredmények mindenképp iránymutatóként szolgálhatnak. Mivel a TÁMOP-pályázatban a doktori disszertáció elkészítésével foglalkozom, így a jelen fázisában a hallgatók sajnos már nem vehetnek részt benne. Az archaeozoológiai leletek értékelését évekkel ezelőtt elvégeztem, jelenleg az interpretáció illetve a disszertáció struktúrájának felépítése és megírása a fő feladat. Remélem, hogy a későbbiekben kutatási eredményeimet ismertethetem a hallgatók előtt, és bevonhatom őket hasonló jellegű kutatásokba.
Hol ismertette eddigi eredményeit?
Cs.P.: A pályázat keretein belül több mini-konferencián is bemutattam már kutatási eredményeimet, illetve a közelmúltban előadást tartottam az International Council for Archaeozoology (ICAZ) Párizsban megrendezett nemzetközi konferenciáján. Azt gondolom: hazai keretek között sikerült valamilyen új irányba vinni a kutatást és az eredményeket mindenképpen érdemes a komoly nemzetközi szakmai fórumokon is megméretni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a pályázatnak köszönhetően témavezetőmmel, dr. Bartosiewicz Lászlóval szinte napi rendszerességgel tudok konzultálni a kutatás részeredményeiről, ami hatalmas segítséget jelent. Az, hogy a projekt nyomán főállásban foglalkozhatom a kutatással olyan lehetőség, amelyben nagyon keveseknek van része.
A Kutatók Éjszakáján is tartott előadásokat, miért tartja fontosnak, hogy a fiatalok érdeklődését is felkeltse a régészet iránt?
Cs.P.: Az emberek régészetről szóló elképzelései rendkívül távol állnak a valóságtól, ezért is fontos tisztázni, hogy pontosan miről szól ez a komplex tudományterület, melynek az általam is kutatott archaeozoológia csupán egy aldiszciplínája. Tapasztalataim szerint a csontok misztériuma vonzza az embereket, rendkívül sok fiatal érdeklődik a téma iránt - a Kutatók Éjszakáján teltházas előadásokat tartottunk a témával kapcsolatban, voltak, akik többször is végighallgatták a prezentációnkat.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Az eukarióták eredete
Az az elképzelés, hogy az eukarióták (ide tartoznak az állatok, növények, gombák és a protisták, az állati egysejtűek) prokarióta sejtek (archaeák és eubaktériumok) egyesülésével jöttek létre, figyelmen kívül hagy több, a sejtekben lejátszódó folyamatot. Az eukarióta (valódi sejtmaggal és sejtszervecskékkel rendelkező) sejtek eredete a mai napig vita tárgyát képezi.
A trilobita
A Trilobita, vagyis a háromkaréjú ősrák kb. 250 millió évvel ezelőtt halt ki. Ízeltlábú, tengerben élő állatfaj, amely erős kitinpáncéllal rendelkezett, s a Földön igen elterjedtnek számított. Nagy számuk miatt fontos táplálékforrásként szolgáltak a tengerben élő ragadozók számára. A trilobiták rendkívül jól ismert fosszíliák, s talán a második helyet kaphatják a népszerűségi listákon a dinoszauruszok után.
A rozsomák (Gulo Gulo)
A rozsomák egy 60-90 cm hosszú, 15-30 kg-os medvealkatú ragadozó. Soha nem hátrál, nem ismeri a félelmet, hiszen a medvéket is képes legyőzni kis termete ellenére. Viszonylag gyorsnak és erősnek is mondható, hiszen képes 100 kg-os állattetemeket is elvonszolni, s a jávorszarvas nagyságú állatokat is képes elejteni.
V. László Komáromban született, 1440. február 22-én. Habsburg-házi magyar király, Ladislav néven cseh király. [1]Négy hónappal apja halála után született, ezért gyakran Utószülött (Postumus) Lászlónak is nevezik. Apja Albert magyar, német és cseh király, anyja pedig Luxemburgi Erzsébet volt. [1]Amikor László megszületett, a magyar rendek már megválasztották
